dimenziók vágott kicsi minta

RÉGÉSZETI DIMENZIÓKBibliotheca Archaeologica



RÉGÉSZETI DIMENZIÓKTanulmányok az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének tudományos mûhelyébõl A 2008. évi Magyar Tudomány Ünnepe keretében elhangzott elõadások Szerkesztette: Anders Alexandra Szabó Miklós Raczky Pál ELTE BTK RÉGÉSZETTUDOMÁNYI INTÉZET – Budapest, 2009

A kötet megjelenését támogatta:ELTE BTK Régészettudományi IntézetMagyar Tudományos Akadémia© Szerzõk, 2009© Szerkesztõk, 2009© L’Harmattan Kiadó, 2009L’Harmattan France7 rue de I’Ecole Polytechnique75005 ParisT.: 33.1.40.46.79.20L’Harmattan Italia SRLVia Brava, 3710124 Torino-ItaliaT./F.: 011.817.13.88ISBN 978 963 236 231 1ISSN 1786-7460A kiadásért felel: Gyenes ÁdámA sorozat kötetei megrendelhetõk illetve megvásárolhatók:L’Harmattan Könyvesbolt1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 14–16.Telefon: [email protected] elõkészítés: Gembela Zsolt (Gelsei Balázs sorozattterve alapján)Nyomdai munkák: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.Felelõs vezetõ: Vágó Magdolna vezérigazgatówww.dabasinyomda.hu

TARTALOMSzabó Miklós GONDOLATOK A RÉGÉSZETRÕL A TUDOMÁNY ÜNNEPÉN ....................................................................... 7Czajlik Zoltán LÉGI RÉGÉSZET MAGYARORSZÁGON ................................................................................................... 23Bödõcs András ÚTKUTATÁS A LEVEGÕBÕL ...................................................................................................................37Bartosiewicz László – Bózsa Anikó „VALAMI BÛZLIK DÁNIÁBAN...” Kísérlet a szagok régészeti rekonstrukciójára ........................................................................................49Borhy László TEMPUS ÉS UNIVERSUM ÁBRÁZOLÁSOK AZ ÓKORI MÛVÉSZETBEN ......................................................61Raczky Pál – Anders Alexandra TÉR-ÉS IDÕSZEMLÉLET AZ ÚJKÕKORBAN Polgár-Csõszhalom ásatási megfigyelései ...............................................................................................75Timár Lõrinc A NEGATÍV STRUKTÚRÁKTÓL A REKONSTRUKCIÓIG .............................................................................93Vida Tivadar „...KÉRTÉK, HOGY PANNONIÁBAN LAKHASSANAK” Az avarok letelepedése .......................................................................................................................105V. Szabó Gábor KINCSEK A FÖLD ALATT Elrejtett bronzkori fémek nyomában ....................................................................................................123Belényesy Károly AMI A TÛZBEN FOGANT… Kísérlet a XV–XVI. század fordulóján mûködõ budai ágyúöntõ mûhely rekonstrukciójára ...........................................................................................139Tóth J. Attila VÍZ ALATTI RÉGÉSZET MAGYARORSZÁGON Folyami régészetünk aktuális kérdései ................................................................................................ 151



GONDOLATOK A RÉGÉSZETRÔL A TUDOMÁNY ÜNNEPÉNA Tudomány Ünnepe 2008. évi mottója — „Föld, ponnésosi) a folyamán megtisztították Délos szigetét, s ki- ürítették az itt a szigeten elhunytak sírját, ezeknek többlevegõ, víz, tûz” és, magától értetõdõen, az „ember” — a mint felében káriaiakat találtak: fel lehetett ismerni õket arégészetet telibe találta. Természetesen nem azért, mert velük eltemetett harci felszerelésekrõl, s a temetkezések-a kulcsszavak a diszciplína artikulálatlan, vagy — fino- nek a káriaiaknál még ma is szokásos módjáról.”mabban fogalmazva — „próteuszi” természetére utalhat-nak, hanem azért, mert ezek mintegy magukba foglalják Nem véletlenül adta Robert M. Cook 1955-ben pub-azt a fejlõdést, amit a régészet, ez az eredetileg konkrét likált tanulmányának a „Thucydides as archaeologist”és átvitt értelemben „földhöz kötött” tudomány mutat- (COOK 1955) címet, hiszen mirõl is van szó? A sírok ki-hat fel azáltal, hogy megfelelõ idõben nyitott volt a ter- ásása, azaz ásatás során leletek kerültek napvilágra, smészettudományos eredmények adaptálására, s hogy a halottak mellékleteibõl, ill. a temetési rítusból a törté-képes volt ezáltal módszereiben megújulni, és ezzel pár- nész következtetéseket vont le az elhunytak etnikai hova-huzamosan az interpretáció területén is új megközelíté- tartozására vonatkozóan. Így debütált tehát az archeoló-si módokat és új minõséget teremteni.1 A pozitív követ- gia, akkori értelemben a kezdetekre vonatkozó tudás. Dekezmények felismerése nem mai keletû, hiszen kiváló Thukydidést akár a kognitív régészet úttörõjének is tekint-archeológusok, mint például Andreas Rumpf, már a II. vi- hetjük. Ugyanis amikor a Kr. e. 460-ban, az argosiak általlágháborút követô években úgy vélekedtek, hogy diszcip- elpusztított Mykénai maradványairól ír (I, 10), úgy véleke-línánk egyszer s mindenkorra — ahogy mondani szokás dik, hogy helytelen volna a város kicsiny voltából egykori— megszûnt ancilla historiae lenni.2 A Rumpf által képvi- jelentõségére következtetni. Hiszen ha Spárta elpusztulna,selt nagy generáció azonban nem érhette meg azt a forra- és csak a szent helyek és épületek alapja maradna meg,dalmat, amely — mint a forradalmak általában — számos a késõbbi nemzedékek nem hinnék el, hogy milyen ha-ellentmondást, s ezzel együtt kimondottan negatív tenden- talmas volt, hiszen a település faluszerûen terült el. Ezzelciákat is felszínre hozott, ugyanakkor azonban bizonyos szemben az athéniek városuk maradványai alapján két-értelemben egy új archeológiai világrend körvonalait vá- szer olyan hatalmasnak tûnnének, mint amilyenek a való-zolta fel, olyan kereteket, amelyeknek tartalommal való ki- ságban (1–2. kép).töltésén ma is dolgozunk.3 A bevezetõ gondolatok ehheza folyamathoz kapcsolódnak, magától értetõdõen a teljes- A „már a régi görögök is” toposz jegyében, legalább-ségre való törekvés bármiféle igénye nélkül. is gondolatkísérlet szintjén, akár a légi és a vízalatti ré- gészet potenciális lehetõségének felismerését is az ókori Thukydidés a „Historiai” I. könyvének 8. fejezetében a hellének érdemei közé sorolhatnánk. Strabón (I, 3,18) szá-következõket írja Muraközy Gyula fordításában: mon tartja a víz által elnyelt városokat, a tengerbe süllyedt akhaiai Helikét, a boiótiai Kopaisz-tóba elmerült Arnét. „… mikor az athéniak ennek a háborúnak (ti. a pelo- Sõt mi több, Lukianos Ikaromenipposa (XLVI, 12), miköz- ben az istenekhez repült, hogy a filozófusok zavaros be- 1 Errõl kitûnõ áttekintés: RENFREW–BAHN 1999, 67 skk. A természet- szédje helyett tõlük kapjon eligazítást a világ dolgairól, atudományos módszerek átvételére vonatkozó hatalmas irodalomból lásd magasból észrevette a pharosi világítótornyot és a rhodosipl. EVIN ET AL. 1990. kolosszust. Mi sem természetesebb ennél, mondhatnánk. Már pedig Ovidiusnak, az „Átváltozások” költõjének, ami- 2 Vö. RUMPF 1953, 5. kor Daedalust és Icarust röpíti, ez a lehetõség nem jutott 3 Mai felfogás szerint a régészetben fordulópontot az 1960-as években eszébe (Met. VIII, 183–235).az ún. újrégészet megszületése jelentett. Vö. RENFREW–BAHN 1999, 36–39. Ez azonban lényegében nem hatott a klasszika archeológiára, lásdÉTIENNE–MÜLLER–PROST 2000, 15–17. C. Renfrew egyenesen „greatdivide”-rõl ír: RENFREW 1980. Vö. SNODGRASS 1985. Magyarországi re-akció: KALICZ–RACZKY 1977. 7

8 SZABÓ MIKLÓS1. kép • Az athéni Akropolisz a XX. században tik nyelvhasználatban egyébként az archaeologus a mimus névre hall-2. kép • Spárta ókori színháza gató bohózat egyik szerepkörét (egy meglehetõsen jellemtelen embertí- Lukianos a Kr. u. II. század derekán alkotott. Mintegy pus) jelentette (RUMPF 1953, 5).két évszázad múlva az általa mûemléknek tartott alkotá-sok egyre nagyobb számban lettek a fémhiány áldozatai, Az ókort követõ sötét századokbanaz épületek pedig kõbányák. Még jó, ha a lapides redivivi mintha mindörökre megszakadt vol-késõ antik építményekbe befalazva — lásd pl. a Constan- na a folytonosság a múlttal. Sõt, mint-tinus-ívet Rómában — túlélték a pusztulást (RUMPF 1953, ha fejre állt volna a világ. Ser Ristoro21 skk.).4 d’Arezzo 1282-ben írott Compositione del Mondo c. munkája szerint ugyan- Az ókor régészetérõl azonban legfeljebb mint gon- is a városában elõkerülõ fényes vörösdolatkísérletrõl beszélhetünk, s mint életpálya magá- cserepek (azaz sigillata töredékek)tól értetõdõen számításba sem jöhetett. A késõ an- (3. kép) nem földi eredetûek, hanem az égbõl hullottak (PATURZO 1996, 4 Vö. GRAMMACINI 2000, 30–52. 27–30).5 A reneszánsz visszatért a földre. Az építészek római romokból, a szob- rászok antik szobrokról tanulták azt, amit ma egyetemi képzésben lehet el- sajátítani. A XV. század végén egyelõre véletlenül ástak ki mûremekeket, fõ- ként építkezések során. De 1506-ban már Nero Domus Aureá-ját kutatták és a falfestmények óriási visszhangot váltottak ki (4–5. kép). S ettõl kezdve nem volt megállás. A Farnesek 1550 táján birtokaikon, így pl. a Palatinuson ásattak, és palotáikat, villáikat antik szobrokkal töltötték meg. S megjelen- tek szakmánk hivatásos elõfutárai az antiquariusok, akik kenyéradó gaz- dájuknak antikokat szállítottak.6 Ilyen- formán a régészet kezdeteinek történe- tét joggal nevezzük a (nagy) leletek történetének. A baj az, hogy sokak számára ma is ezt jelenti az archeológia. Ebben, de csak ebben az értelemben akár „világrégészetrõl” is be- szélhetnénk, még akkor is, ha Európában, vagy az amerikai kontinensen az elõkelõ gyûjtõk és a kalandor kutatók nem feltétlenül tudtak egymásról.7 Bár, jegyezzük meg, hogy a Medici-gyûjteménybe már a XV–XVI. században jutottak el 5 Az eredeti szöveg idézésével. 6 Összefoglalóan: RUMPF 1953, 38 skk. A Domus Aurea és a groteszk festészet: SEGALA–SCIORTINO 1999, 47–53. 7 Vö. RENFREW–BAHN 1999, 20–21. A „világrégészet” fogalom haszná- latáról: RENFREW–BAHN 1999, 39–40.

GONDOLATOK A RÉGÉSZETRÕL A TUDOMÁNY ÜNNEPÉN 9 tárgyak Mexikóból.8 Ugyanak- kor a hajdani „kutatók” több- sége nem tekinthetõ Indiana Jones boldog õsének. Az olasz antiquariusok némelyi- ke, mint Pirro Ligorio, melles- leg kiváló manierista mûvész volt, aki azonban skrupu- lus nélkül kreálta a pszeudo-3. kép • Arezzoi terra sigillata portrékat feliratos hermák éskehely töredéke Bibractéból. portréfejek gátlástalan össze-Kr. e. I. század vége. Glux-en- rakásával. Eljárása ma csakGlenne, Bibractei Régészeti annyiban érthetõ, hogy a XVI.Bázisszázadi gyûjtõk töredékeket, torzókat nem szívesen vásá-roltak.9 (RUMPF 1953, 50.)Az idõk távolából nézve, eleinte az antik gyûjtés min-dennél népszerûbb volt. Ez persze csak némileg halványít-ja el a megalitikus építmények10 körül Észak- és Nyugat- 4. kép • Mennyezet-rekonstrukció Nero Domus Aureájában (SEGALA–SCIORTINO 1999. nyomán)Európában kialakult rendkívüli érdeklõdést és csodálatot,mintahogy az utóbbiak, a spekulatív régészet kezdeteitilletõen is megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Értel-mezésükben a jórészt fiktív nemzeti gyökerek keresése do-minált. Nevezetesen, az angol és francia hódítás áldozatáulesett kelta népek vélték ezekben dicsõséges pedigréjüketmegtalálni. Angliában például a XVII. század végétõl kezd-ve a keltákat tekintették a Stonehenge építõinek, amelyeredetileg druida templom volt (6. kép). 1740 táján WilliamStuckeley a trilitek alapján odáig ment, hogy a Szenthá-romságtant a kereszténység valójában a keltáktól vette át.Kortársai, a francia antiquariusok, a bretagne-i dolmenek,kõ-allée-k eredetérõl vitatkoztak, s általában õk is a gal-loknak ítélték ezeket, részint mint sírokat, ill. mint szenté-lyeket. Ezek az elképzelések egyúttal a keltománia alapjátképezték, amelyet Salomon Reinach a következõképpenfoglalt össze: „a kelták a föld legõsibb népe, nyelvük min-den más nyelv anyja. Zseniális filozófusok voltak, s a dol-menek oltárok, amelyeken a druidák áldozatot mutattakbe”.11 A régészet napjainkban érdekes másodlagos kap-csolatot fedezett fel. A francia szakirodalom a jelenség-re a kakukk-szindróma fogalmat használja. Ez azt jelenti,hogy fõként a La Tène-kortól egyre több bretagne-i példa 8 Lásd pl. BIETTI–GIUSTI–TÁTRAI 2008, 316, 195. sz. 5. kép • „Groteszk” falfestmény a Vatikánban a XVI. század elejérõl 9 Lásd még GRAMMACINI 2000, 360 skk. (SEGALA–SCIORTINO 1999. nyomán) 10 Máig aktuális összefoglalás: DANIEL 1958. Vö. a kronológiai problé-mákhoz: RENFREW 1995, 128 skk. 11 A keltomániához lásd pl. MOREAU 1961, 7–9; PERNOUD 1961, 3–27.Legújabban GOUDINEAU 2006, 9–23.

10 SZABÓ MIKLÓS változtat, ha — amint a megalitok esete mutatja — az új kutatások jó- voltából a korábbi bizarr elképzelések átértékelõdhetnek. Nyilvánvaló ugyan- is, hogy a múltban élt emberek gondo- latvilágának az anyagi kultúra marad- ványaiból való rekonstruálására csak akkor van reális esély, ha a lelõhelyek feltárása, a jelenségek és a leletek do- kumentálása tudományos alaposság- gal történik, s ha a régész nem mond le az írott források (már amennyiben az adott korszakban ilyenek voltak)1 2 felhasználásáról. Önmagában az a tény, hogy az archeológia — fõként az õskort illetõen — jó ideig hamis törté- nelmet hozott létre, nem járhat azzal a következménnyel, hogy — amint ezt az újrégészet némelyik mûvelõje dek- larálta — a régészetet a történettudo- mányból ki kell zárni.12 Érdekes konvergencia, hogy az elsõ tudatos ásatások a XVIII. század- ban Európában és Észak-Amerikában quasi egyidejûleg indultak meg. Említ- sük meg Pompejit, ill. a késõbbi ame- rikai elnök, Thomas Jefferson 1784-es virginiai tumulus-átvágását. Ez utóbbi 3 lényegesen tudományosabb volt, mint6. kép • Velleda druidanõ megalit „oltáron” mutat be áldozatot (1), druida és a Stonehenge a Vezúv által eltemetett kincsek bányá- szati módszerekkel történt kitermelé-(2), a Stonehenge ma (3). (GOUDINEAU 2006 nyomán) se (RENFREW–BAHN 1999, 21–23).13van a dolmenek, a folyosós sírok újrahasznosítására, mint A régészet tudománnyá válásának folyamata a XIX.mûhelyek, raktárak, vagy éppen temetkezési helyek. Va- század közepe táján kezdõdött, s igazi színtere a Medi-gyis ma már kétségbevonhatatlan tény, hogy a vaskori kel- terraneumon kívül fekvõ Európa lett, ahol nem annyira aták Európa nyugati végein, ha nem is alkotói, de gyakran nagy leletek, hanem inkább a múlt megismerése miatt ás-használói voltak a megalitoknak (DAIRE–LÓPEZ-ROMERO tak. Ezeknek a brit és francia archeológusoknak a geoló-2008, 32–33). Az idevágó régészeti bizonyítékok egyúttal gia volt a tanítómestere: nem véletlenül sorolják nyugatifontos adalékot szolgáltatnak a szigeti kelta mondákban egyetemeken a régészetet a földtudományok közé. Euró-szereplõ tumulusok értelmezéséhez: ezek lakói a mitoló- pa nyugati felében és Észak-Amerikában ismerték fel azgiai történetek szerint az október 31-rõl november 1-re vir- evolúció tételének fontosságát az archeológia szempont-radó éjszakán, a kelta újév éjszakáján az emberi világ- jából, s ezzel együtt az õstörténet kidolgozásának aktua-gal érintkezni voltak képesek (LE ROUX–GUYONVARC’H1995, 35–82). 12 Vö. a 3. jegyzettel. A „korlátozott” írásbeliséghez, ill. általában az A spekulatív régészet végeredményben pszeudo-tör- írásbeliség kialakulásához: L’écriture. Ses diverses origines. Dossiers d’Archéologia 260 (2001).ténelmet hozott létre. Ezen a lényeget tekintve az sem 13 Pompeii és Herculaneum esete: CORTI 1951; MAIURI 1970.

11GONDOLATOK A RÉGÉSZETRÕL A TUDOMÁNY ÜNNEPÉNlitását, továbbá a néprajzi kutatásjelentõségét az õsök életmódjánakrekonstrukciója során. Mindennekegyenes következménye lett a XIX.század utolsó negyedében a tudomá-nyos igényû ásatás módszertanánakfokozatos kimunkálása és alkalma-zása.14 Azidõtájt, a nemzetállamokmegszilárdulása idején, a naciona-lizmus is szerephez jutott a régészet-ben. Ennek egyik jellemzõ tünete,hogy a nagy nemzetek kit tartanakúttörõnek a fenti folyamat elindítá-sában. Az angolok például Pitt-Riverstábornokot (7. kép 1) (Dél-Angliában 1 21887-tõl ásott) és Flinders Petrie-t(Egyiptomban az 1880-as évektõl dol-gozott), míg a németek az olympiainagy ásatás (1875 és 1880 között)vezetõit — Ernst Curtiust (7. kép 2),Friedrich Adlert, és mindenekelõtt azseniális Wilhelm Dörpfeldet (7. kép3) és Adolf Furtwänglert.15A török uralom alól felszabadultGörögország emlékeinek kiásásá-ért nagyhatalmak versengtek. A né-metek és a franciák rivalizálása so-rán Olympia az elõbbieké, Delphoi azutóbbiaké lett.16 A prioritás-vita talán olyan mó- 3don oldható fel, vagy legalább-is enyhíthetõ, hogy a prehistória te- 7. kép • A. Lane-Fox Pitt-Rivers (1), Ernst Curcius (2) és Wilhelm Dörpfeld (3)rületén inkább az angolszászoké adicsõség, a klasszika archeológiában viszont a németeké. „Bauforschung” metodikáját, de a dokumentálás, az osz-A stratigráfiai módszer a Mediterráneumban kétségtelenül tályozás és a publikálás tekintetében is példaértékû azlassan terjedt, olyannyira, hogy sok helyütt, fõként Görög- olympiai nagy ásatás.17országban, csak az 1950-es évektõl kezdve alkalmazták. Ennyit és nem többet, csupán szemelvényszerûen, disz-Ugyanakkor Dörpfeldnek és követõinek köszönhetjük a ciplínánk történetének egynémely tanulságáról. A további- akban álljon itt néhány módszertani természetû reflexió. 14 Errõl jó áttekintés: RENFREW–BAHN 1999, 24–36. A geológiai „ihletésû” A leletek elterjedésébõl következtetések levonása, mintstratigráfiai módszer alkalmazása tekintetében döntõ jelentõségû volt az láttuk, Thukydidésig nyúlik vissza. (Megjegyzem, hogy Délos1859-es év, amikor J. Boucher Crèvecoeur de Perthes Abeville-ben fogadta káriai eredetû õslakosságának bizonyítása egyértelmûen té-angol kollégáit és közösen deklarálták a rétegtani megfigyelések hitelessé-gét (GRAN-AYMERICH 1998, 150, Fig. 63). 17 Vö. a 14. és 15. jegyzettel. — A stratigráfiai módszer klasszika arche- ológiai alkalmazásához lásd GINOUVÈS 1975, 29–33. 21–22. jegyzet. 15 Vö. pl. ebbõl a szempontból: RENFREW–BAHN 1999, 31–33; ill. Vö. ÉTIENNE ET AL. 2000, 11–13. — A „Bauforschung” módszeréhez:RUMPF 1953, 96. HERRMANN 2002, 109 skk. 16 A görögországi ún. nagy ásatások politikai vetületéhez: KLINKHAMMER2002, 31 skk. A koncesszió-vitákról, francia oldalról: ÉTIENNE, R. ET FR.1990, 104 skk.

20 SZABÓ MIKLÓS • IRODALOM •ADAM 2006 Adam, A.-M.: L’Europe tempérée dans ses contacts avec le monde méditerranéen (Ve-IIe s. av. J.-C.). In: Szabó, M. (dir.): Les Civilisés et les Barbares du Ve au IIe siècle avant J.-C. Collection Bibracte 12/3. Glux-en-Glenne 2006, 193–203.BAITINGER–PINSKER 2002 Baitinger, H.–Pinsker, B. (Hrsg.): Das Rätsel der Kelten vom Glauberg. Stuttgart 2002.BARAY 1997 Baray, L.: Les résidences princières comme „port of trade”: essai de modélisation. In: Brun, P.–Chaume, B. (dir.): Vix et les éphémères principautés celtiques. Les VIe-Ve siècles avant J.-C. en Europe centre-occidentale. Actes du colloque de Châtillon-sur-Seine 1993. Paris 1997, 251–260.BIETTI–GIUSTI–TÁTRAI 2008 Bietti, M.–Giusti, A.–Tátrai V. (szerk.): A Mediciek fénykora. Élet és mûvészet a reneszánsz Firenzében. Kiállítás a Szépmûvészeti Múzeumban, Budapest, 2008. január 24–május 18. Budapest.BOFINGER–DRAUSCHKE–KLEINGÄRTNER 2006 Bofinger, J.–Drauschke, J.–Kleingärtner, S.: Glanz und Gloria: Die Keltenfürsten. Porträt Archäologie 2, Esslingen.COLLET–FLOUEST 1997 Collet, S.–Flouest, J.-L.: Activités métallurgiques et commerce avec le monde méditerranéen au Ve siècle avant J.-C. à Bragny-sur-Saône (Saône-et-Loire). In: Brun, P.–Chaume, B. (dir.): Vix et les éphémères principautés celtiques. Les VIe-Ve siècles avant J.-C. en Europe centre-occidentale. Actes du colloque de Châtillon-sur-Seine 1993. Paris 1997, 165–172.COLONNA 2002 Colonna, G.: Celti e celtomachie nell’arte etrusca. In: Poli, D. (éd.): La battaglia del Sentino. Atti del Convegno di Studi, Camerino-Sassoferrato, 10–13. giugno 1998. Roma 2002, 163–187.COOK 1955 Cook, R. M.: Thucydides as archaeologist. Annual of the British School at Athens 50 (1955) 266–270.CORTI 1951 Corti, E. G.: The Destruction and Resurrection of Pompeii and Herculaneum. London.DAIM–NEUBAUER 2005 Daim, F.–Neubauer, W. (Hrsg.): Zeitreise Heldenberg. Geheimnisvolle Kreisgräbern. Horn–Wien.DAIRE–LÓPEZ-ROMERO 2008 Daire, M.-Y.–López-Romero, E.: Les Gaulois de la côte… syndrome du coucou? Dolmens et Gaulois. Archéologue 97 (2008) 32–33.DANIEL 1958 Daniel, G.: The Megalith Builders of Western Europe. Harmondsworth.ÉTIENNE–MÜLLER–PROST 2000 Étienne, R.–Müller, Ch.–Prost, Fr.: Archéologie historique de la Grèce antique. Paris.ÉTIENNE, R. ET FR. 1990 Étienne, R.–Étienne, Fr.: La Grèce antique, archéologie d’une découverte. Paris.EVIN ET AL. 1990 Evin, J. et al.: Les mystères de l’archéologie. Les sciences à la recherche du passé. Lyon.GINOUVÈS 1975 Ginouvès, R.: L’archéologie gréco-romaine. Que sais-je? 54, Paris.GOUDINEAU 2006 Goudineau, C. (dir.): Religion et société en Gaule. Paris.GRAMMACINI 2000 Grammacini, N.: Antiquité, Moyen Age et Renaissance. In: Cuzin, J.-P. et al. (dir.): D’après l’antique. Une exposition au musée du Louvre, 16 octobre 2000–15 janvier 2001. Paris 2000, 30–52.GRAN-AYMERICH 1998 Gran-Aymerich, È.: Naissance de l’archéologie moderne 1798–1945. Paris.

LÉGI RÉGÉSZET MAGYARORSZÁGONA Wright fivérek találmánya, a repülõgép technikai néhány év múlva már fényképezései során is kereste a ré- gészeti információkat, s egy 1928. júniusi felvétele növény-fejlõdése az I. világháború idejére érte el azt a szintet, ami zeti jelek tudatos keresésére utal (NEOGRÁDY 1948–1950,lehetõvé tette a helyhez nem kötött, tetszõleges magasság- 17. ábra). Noha Crawford régészeti célú légi fényképezéseitból megvalósítható légi fényképezést. pár évvel korábban, 1922-ben kezdte meg, s elsõ nagyobb mûvét 1928-ban tette közzé (KEILLER–CRAWFORD 1928), Az elõször a hadi technikában bevezetett új módszer se- semmi nem utal arra, hogy errõl Neogrády tudomást szer-gítségével már a háború alatt számos régészeti lelõhelyet zett volna, azaz — kutatásainak az 1930-as évek végén tör-örökítettek meg (B. G. A. Beazeley kutatásai a Tigris men- tént kényszerû lezárásáig — nagy valószínûséggel a magatén, vagy a közel-keleti késõ római és bizánci rommezõk útját járta. Munkája a Magyar Nemzeti Múzeummal történtlégi fényképezése Th. Wiegand vezetésével), az igazi áttö- kapcsolatfelvétel ellenére sajnos nem sok visszhangra talált;rést azonban a régészeti kutatásban O. G. S. Crawford fel- az elsõ régészeti célú légifényképezést, Hódmezõvásárhely-lépése hozta meg. Az Ardennekben szerzett háborús légi Nagytatársánc fotogrammetriai felmérését csak 1939 au-fényképezési tapasztalatait már az 1920-as évektõl kezd- gusztusában végeztette el Banner János a szegedi katonaive kamatoztatta Angliában, olyan monumentális földépít- légi fényképészek segítségével (BANNER 1939). Joggal je-ményeket fényképezve, mint például Maiden Castle vasko- gyezhette meg tehát Neogrády 1948-ban, hogy: „A 24 évri erõdítése. A mérsékeltövi növényzettel borított területek elõtt megindult magyar archeológiai légikutatás […] ma iskutatása azonban nem várt eredményeket hozott: fõként ott áll, ahol 1924-ben volt.” (NEOGRÁDY 1948-1950, 286).a mezõgazdasági mûvelés alatt álló területeken Crawfordolyan struktúrákat — pl. elpusztult erõdítéseket, középkori A II. világháború utáni idõszak részletes kutatástörténe-falvakat — figyelt meg, amelyekre a felszínen legfeljebb az tét mellõzve,4 ezúttal szeretnénk a figyelmet arra a tényreelszántott leletek utaltak.1 irányítani, hogy a régészeti célú légi fényképezés nemcsak Magyarországon, s általában a Varsói Szerzõdés tagálla-KUTATÁSTÖRTÉNETI ADATOK maiban volt „tiltott gyümölcs”, hanem Nyugat–Európa szá- mos — ma az ilyen irányú kutatásokban vezetõ szerepetCrawford-hoz hasonlóan kezdte kutatásait Magyarországon vállaló — országában, így Németországban és Franciaor-Neogrády Sándor. Elsõ légi fényképeit 1917-ben, az Oszt- szágban is hiátusok, vagy jelentõs késések észlelhetõk.rák-Magyar Monarchia felderítõjeként készítette,2 majd aháborút követõen a Honvéd Térképészeti Intézet munka- Bár a háború 1945-ben véget ért, Németország terüle-társa lett. Fényképészként egyik irányítója az akkor rend- tén 1955-ig magánrepülõgépek részére általános repülé-kívül modernnek számító, légi fotogrammetrián alapuló új si tilalom volt érvényben, aminek következtében csak jó-topográfiai térképmû elkészítésének.3 Visszaemlékezései val késõbb, 1962-ben kezdõdtek meg a rendszeres légi(NEOGRÁDY 1948–1950) szerint az elsõ felvételek 1924- régészeti kutatások (IRLINGER 2001, 12). Franciaország-ben készültek, s ezek átvizsgálása során régészeti jelen- ban a két világháború közötti idõszakban nem készültekségekre lett figyelmes. A közölt felvételek tanúsága szerint régészeti célú légi fényképek, s az elsõ, növényzeti jelek alapján azonosított lelõhely, Villenauxe-la-Petite megtalá- 1 Az európai kutatások kezdetérõl lásd. LEIDORF 1996. lását (1952) követõen, Németországhoz hasonlóan csak az 2 A Neogrády család által rendelkezésünkre bocsátott dokumentumo-kért ezúton fejezzük ki köszönetünket. 4 A korszak részletes kutatástörténetét lásd. GOGUEY–SZABÓ 1995, 3 A térképezést a III. katonai felmérés elavulása, Magyarország teljes 95–96.kartográfiai revíziója tette szükségessé. 23

26 CZAJLIK ZOLTÁN A magyar–francia kutatási program tematikailag a burgundiai tapasztala- tokra épült; egyrészt a szabályos meg- jelenésük miatt mindig könnyebben azonosítható római kori lelõhelyek ku- tatását, másrészt — a franciaországi vaskori lelõhelyek kutatásában elért sikerekre alapozva — fontos magyar- országi kelta lelõhelyek fényképezését tûzte ki célul. Már az elsõ évek repü- léseit követõen jelentkezett azonban a „bõség zavara”, a rendkívül kedvezõ észlelési körülmények miatt szám- talan új, sokszor nagykiterjedésû, vagy nehezen kategorizálható, gyak- ran pontos párhuzamok nélkül ál- ló lelõhely vált ismertté, s így a régé- szeti korszakokhoz köthetõ tematika mellett a struktúrák meghatározásá- nak, értelmezésének problémája ke- rült elõtérbe. AZ ÉRTELMEZÉSHEZ FELHASZNÁLHATÓ PÁRHUZAMOK KÉRDÉSE A magyar–francia légi régészeti együtt- mûködésben az interpretálást 1999- ig Anne Violot-Richeton végezte. Mun- kájában elsõsorban René Goguey Kelet-Franciaországban, fõként Bur- gundiában készített felvételeinek ér- telmezése során szerzett sokéves ta- pasztalatok vezették, a magyarországi3. kép • Szabadegyháza-Zichyújfalu — keskeny körárkok nyoma (Fotó: Czajlik Z. 2004. VI. 21.) ásatásokból származó összehasonlító dokumentációs anyag megismerésé-sítottunk.6 Az évi egyhetes kampányok idõpontját a ga- re — nem utolsósorban az akkor még épphogy megindultbonaérés kora nyári idõpontjához igazította, hiszen a nagyfelületû ásatások publikálásának hiánya miatt — nemkorábbi tapasztalatok alapján ez az idõszak bizonyult volt mód. Hamar világossá vált azonban, hogy a magyar-megfelelõbbnek új régészeti lelõhelyek azonosításához. országi, sõt a szomszédos országokban is akkor kifejlõdõÉrtékelése alapján — más külföldi kutatók véleményével légi régészeti kutatások során megismert struktúrák értel-egybecsengõen — Magyarország területe rendkívül alkal- mezésében csak korlátozottan, illetve sokszor egyáltalánmas e módszer alkalmazására. nem használhatók azok az interpretációs sémák, amelyeket Nagy-Britanniában, Franciaországban, vagy Dél-Németor- 6 René Goguey — magyarországi kutatásai mellett — néhány évig a szágban — általában számos kontroll-ásatással alátámaszt-csehországi régészeti célú felderítéseket is segítette. va — sikerült kialakítani. Ennek a Kárpát-medencében két

27LÉGI RÉGÉSZET MAGYARORSZÁGON4. kép • Paks D. — kelta(?) temetõ nyoma (Fotó: Czajlik Z. 2008. VI. 03.)markáns oka van; egyrészt erre a területre gyakran vándo- napjainkig tartó fennmaradásából (2. kép), hanem az állat-roltak be olyan, keletrõl érkezõ népek, amelyek életmód- tartással összefüggõ ideiglenes építmények jószerivel vál-ja, temetkezési szokásai, s így az általuk hátrahagyott régé- tozatlan formájából is következik.szeti struktúrák gyökeresen különböznek a nyugat-európainépekétõl, másrészt jelentõsek azok a földrajzi, éghajlati el- LELÕHELY-KATEGÓRIÁK KIALAKÍTÁSAtérések, amelyek befolyásolják a régészeti jelenségek fenn-maradását, illetve mai észlelési lehetõségeit. Az 1993–2000 közötti magyar–francia repülések anyagá- nak elsõdleges azonosítását követõen — a felderítõ kuta- Laboratóriumunkban a 2000-es évektõl megindult szá- tások folytatása mellett — megkezdtük a struktúrák kate-mítógépes légifénykép-értelmezések során tehát szük- gorizálását. A rendelkezésünkre álló egyre változatosabb,ségszerûen kerültek elõtérbe a hazai, lehetõség szerint gazdagabb forrásanyagban a nagyobb lelõhely-kategóriákatminél nagyobb felületû ásatások kínálta analógiák, ame- (temetõk, települések, utak,7 határhasználati nyomok) a lé-lyek az önálló repülések, illetve a területek bejárása során gi fényképes párhuzamok segítségével igyekeztünk elkü-további megfigyelésekkel egészültek ki. Ezek közül a leg- löníteni, a pontosabb meghatározásokhoz magyarországifontosabb, hogy fõként az alföldi területeken a földrajzi és feltárások, fõként a különféle beruházásokhoz kapcsolódóéghajlati tényezõk olyan erõsen befolyásolták (konzervál- nagyfelületû feltárások eredményeit használtuk fel.ták) az életmódot, hogy légi fényképek alapján a régésze-ti struktúrák elválasztása a XIX., sõt XX. századi maradvá- 7 Az utak légi fényképes kutatásáról lásd Bödõcs András tanulmányátnyok okozta nyomoktól sokszor még terepbejárások révén kötetünkben.sem lehetséges. Ez nemcsak a tanyasias életmód õskortól

34 CZAJLIK ZOLTÁN • IRODALOM • AGACHE 1978 Agache, R.: La Somme pré-romaine et romaine d’après les prospections aériennes à basse altitude. Mémoires de la Société des antiquaires de Picardie 24, Amiens. BANNER 1939 Banner J.: A hódmezõvásárhelyi Nagytatársánc – Die grosse Tartarenschanze bei Hódmezõvásárhely. Dolgozatok a Szegedi Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetébõl 15 (1939) 93–114. BARAY ET AL. 2004 Baray, L.–Laurent, P.–Delor, J.-P.–Souchet, F.–Mordant, C.–Diehl, J.-P. F. 2004: Les débuts de l’archéologie aérienne en France, les pionniers de l’Yonne. In: Baray, L. (éd.): Archéologie aérienne dans l’Yonne. Saint-Cyr-sur-Loire 2004, 11–26. BECKER 1996: Becker, H.: Die ersten Häuser in Bayern vor 8000 Jahren: Jungsteinzeitliche Langhäuser bei Regensburg-Harting. In: Becker, H. (Hrsg.): Archäologische Prospektion. Luftbildarchäologie und Geophysik. Arbeitshefte des Bayerischen Landesamtes für Denkmalpflege 59, München 1996, 83–96. BELÉNYESY ET AL. 2007 Belényesy K.–Fábián Sz.–Marton T.–Oross K.: Balatonszárszó – Kis-Erdei-dûlõ. In: Belényesy K.–Honti Sz.–Kiss V. (szerk.): Gördülõ idõ. Régészeti feltárások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán Zamárdi és Ordacsehi között – Rolling time. Excavations on the M7 Motorway in County Somogy between Zamárdi and Ordacsehi. Budapest 2007, 75–95. BENDE–LÕRINCZY–TÜRK 2003 Bende L.–Lõrinczy G.–Türk A.: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma – Hosszúhát-halomról — A grave from the age of the Conquering Magyars in Kiskundorozsma – Hosszúhát-halom. In: Szalontai Cs. (szerk.): Úton, útfélen. Múzeumi kuta- tások az M5 autópálya nyomvonalán – On the road! Museum research along the intended route of the M5 motorway. Szeged 2003, 55–61. BERTÓK–VISY 1997 Bertók G.–Visy Zs.: Bildkatalog (Ungarn) In: Oexle, J. (zgst.): Aus der Luft – Bilder unserer Geschichte. Luftbildarchäologie in Zentraleuropa. Dresden 1997, 141–163. BRAASCH 1995 Braasch, O.: 50 Jahre verloren. In: KUNOW, J. (Hrsg.): „Luftbildarchäologie in Ost- und Mitteleuropa – Aerial Archaeology in Eastern and Central Europe. Forschungen zur Archäologie im Land Brandenburg 3, Potsdam 1995, 109–122. BRAASCH 1999 Braasch, O.: La libération du ciel à l’Est. In: Bréart, B.–Nowicki, F.–Léva, Ch. (éds): Archéologie aérienne. Actes du colloque international tenu à Amiens (France) du 15 au 18 octobre 1992. Collégien 1999, 61–72. CSÁNYI 1980 Csányi M.: Árokkal körülvett sírok a halomsíros kultúra jánoshidai temetõjében —Graves surrounded by ditches in the Jánoshida cemetery of the Tumulus Grave culture. Archaeologiai Értesítõ 107 (1980) 153–165. CZAJLIK 2004 Czajlik Z.: Légirégészeti kutatások Magyarországon 2003-ban (Rövid beszámoló az ELTE Régészettudományi Intézetének Térinformatikai Kutatólaboratóriumában végzett munkáról) — Aerial archaeological investigations in Hungary in 2003 (A short report of the activity of the 3D Research Laboratory of the ELTE Archaeological Institute). Régészeti Kutatások Magyarországon 2003 — Archaeological Investigations in Hungary 2003. 2004, 111–125. CZAJLIK 2005 Czajlik Z.: Légirégészeti kutatások Magyarországon 2004-ben (Rövid beszámoló az ELTE Régészettudományi Intézetének Térinformatikai Kutatólaboratóriumában végzett munkáról) — Aerial archaeological investigations in Hungary in 2004 (A short report of the activity of the 3D Research Laboratory of the ELTE Archaeological Institute) Régészeti Kutatások Magyarországon 2004 — Archaeological Investigations in Hungary 2004. 2005, 121–142. CZAJLIK 2008 Czajlik Z.: Aerial archaeology in the research of burial tumuli. Communicationes Archaeologicae Hungariae 28, 95–107. CZAJLIK–BÖDÕCS 2006 Czajlik Z.–Bödõcs A.: Légirégészeti kutatások Magyarországon 2005-ben (Rövid beszámoló az ELTE Régészettudományi Intézetének Térinformatikai Kutatólaboratóriumában végzett munkáról) — Aerial archaeological investigations in Hungary in 2005 (A short report of the activity of the 3D Research Laboratory of the ELTE Archaeological Institute). Régészeti Kutatások Magyarországon 2005 — Archaeological Investigations in Hungary 2005. 2006, 149–159.

TEMPUS ÉS UNIVERSUM ÁBRÁZOLÁSOKAZ ÓKORI MÛVÉSZETBENAmikor egy reneszánsz vagy barokk templom, palota, 1. kép • A bécsi Kunsthistorisches Museum elõcsarnokának mennyezetfestménye (Munkácsy Mihály)illetve valamilyen elõkelõ épület mennyezetére, kupolájá-ra tekintünk, gyakran látunk olyan festményeket, amelyek A négy évszakot megfelelõ attributumaik segítségévelperspektivikus rövidülésben festett oszlopokkal alátá- elõször Athénaiosnál lehet azonosítani (Deipnos. V. 198masztott, párkányzattal ellátott áttört mennyezetet jele- a–b). A négy nõnemû Horae az adott évszakra jellemzõnítenek meg (1. kép), amelyen sötétkék alapon csillogó gyümölcsökkel (karpoi) mint attributumokkal Nonnosaranyló csillagok vagy illuzionisztikus felhõk tûnnek fel, a Dionysiaka c. mûve szerint pedig elõször II. Ptolemaiosmenyországra, az égi szférákra utalva, az odaképzelt an- Philadelphos dionysikus processiójában jelentek meggyalokkal, szentekkel és a Világmindenség urával, vagy az (Dion. 11. 487., 47. 90.; RICE 1983). Ettõl kezdve ebbenrá utaló kereszttel együtt. Ezt a gyakran látható, jól ismert a formában ábrázolták õket mind a magán-, mind pedigés megszokott jelenetet szemlélve nem is sejtjük, hogy a hivatalos mûvészetben. Ugyanezt a képet jeleníti megmekkora utat járt be ez a téma az ókortól a XVIII–XIX. szá- a római irodalomban elsõként Ovidius (Met. II. 25–30.),zadig: bár általában értjük a jelentésüket, de nem gondo- aki Dies, Mensis, Annus, Saeculum társaságában viru-lunk arra, honnét erednek, miért is jelennek meg ezek a ló szirmos koszorúval ábrázolja a fiatal Tavaszt, mezíte-világmindenségre (kosmos vagy universum), az örökkéva- lenül, szõke kalászból font koszorúval a Nyarat, taposottlóságra, örök idõre (chronos vagy tempus) utaló szimbó- szõlõtõl foltos testtel az Õszt, és hófürttel borzasan a je-lumok, alakok.1 ges Telet. Minthogy az Évszakok a római kortól kezdve Az universum mûvészi eszközökkel történõ ábrázolásá-val kísérletezett a klasszikus kori görög mûvészet, máig ha-tó képi programját azonban csak késõbb, a hellénisztikuskorban dolgozták ki és a római korban terjedt el, az Évvagy az Évszakok megjelenítésével. Az évszakok, görögül Horai, Kairoi vagy latinul Horae,vagy tempora anni, Zeus és Themis — késõantik szerzõkszerint Hélios és Seléné — leányai, a forrásokban és az ar-chaikus és klasszikus görög mûvészetben hármasban, ahellénisztikus kori Egyiptomban — az évszakok ottani vál-takozásának megfelelõen — idõnként kettesben jelennekmeg. Ez a felfogás még az Idõsebb Pliniusnál (Nat. hist.2.136.) is tartja magát, aki szerint in Italia aer sempervernat vel autumnat (ABAD CASAL 1990; BAUCHHENS–THÜRIEDL 1992; HEINZE 1998). 1 Ennek a témának a részletes, ókori forrásokkal, párhuzamokkal és mo-dern szakirodalommal illusztrált kifejtését lásd BORHY 2006 és BORHY2007. Az ókori mennyezet- és boltozatfestészetre lásd BORHY 2004. 61

64 BORHY LÁSZLÓ4. kép • A Tavasz perszonifikációja a Szõny-Vásártér lelõhelyen feltárt mennyezetfestményen (Fotó: Borhy L.)suffusus). Senecánál a purus (tiszta) és a tranquillus (nyu- Az aether legfelsõ szférájában helyezkednek el az állógodt) melléknév kapcsolódik hozzá (Nat. quest. II.13.2.). csillagok, amelyek ennek a térségnek a felsõ határát jelen-Cicero megemlíti, hogy az aer és az aether össze vannak tették, és beburkolták a többi alsó szférát. A pythagoreusokkötve egymással (coniunguntur), összeköttetés, össze- felfogása szerint ez nem más, mint egy rendkívül tisztakapcsolódás (coniunctio) van közöttük (De nat. deor. II. tûzkarika, amely körülvette az universum-ot, és biztosí-67., 84., 117.). totta annak kohézióját.

65TEMPUS ÉS UNIVERSUM ÁBRÁZOLÁSOK AZ ÓKORI MÛVÉSZETBEN5. kép • A Nyár perszonifikációja a Szõny-Vásártér lelõhelyen feltárt mennyezetfestményen (Fotó: Borhy L.) Az egész égi szféra világosan elválik a földi valóságtól. papiruszán (Codices II. 4, 94, 4. skk.): „Fent a végtelenBár Cicero szerint a gyökerükkel a földhöz tapadó, a ter- Aiónokban lakozik az Elpusztíthatatlanság. A Bölcsességmészet által éltetett és virágoztatott dolgokat és a földet is (Sophia), akit Pistisnek is neveznek, egymagában akart al-ugyanaz az erõ hatja át, amely táplálja és magasba hajtja a kotni valamit, társ nélkül. Mûvébõl az égi képek (csillag-növényeket, és amelynek kipárolgásából a levegõ (aether) képek) lettek. A felsõ világ lakói és az alsó Aiónok közötttáplálkozik (De nat. deor. II. 33.). A földi és az égi szféra más függöny van. A függöny alatt árnyék keletkezett, és ez azfilozófiai iskolák felfogása szerint élesen elválik egymástól. árnyék anyaggá alakult.” (Kákosy László fordítása) Az Archónok létformája címû gnósztikus irat ennek Ez az ábrázolásmód megjelenik egy Szõnyben, az óko-a két világnak a határát, amely alatt az anyag az uralko- ri Brigetióban feltárt mennyezetfestményen (3. kép), amelydó tényezõ, a következõképpen határozza meg a Nag megelõlegezi mindazt, amit a bevezetõben említett rene-Hammadi közelében elõkerült kopt kéziratlelet egyik szánsz és barokk mennyezetfestményeken ismerünk.

72 BORHY LÁSZLÓválasztja az ouranos keleti és a nyugati „keskeny” olda- tón ouranón) nevez (Cosm. Ind., Top. Christ. IV. 2.), Krisz-lát (toichos anatolikos tou ouranou és toichos dytikos tust (hó kyrios hémón Iésous Christos) helyezi el. Az áb-tou ouranou), amelyek a szoba oldalfalai (Cosm. Ind., Top. rázoláson a sötétkék felületen aranyszínû csillagokkal dí-Christ. IV. 2.), valamint az északi és a déli oldalt, ame- szített dongaboltozat közepén, körkompozícióban Krisztuslyek az ouranos hosszanti oldalai (Cosm. Ind., Top. Christ. mellképe látható; a körkompozíció elhelyezése, jelentése,IV. 3.). A „szoba padlója” a Földet jelenti (Gé oikoumené), teljes egészében megfelel mindannak, amit az oculusrólamelyen még a hegyeket is jelzi egy a szoba közepén és az Ég-szimbolikáról a brigetiói mennyezetfestmény (11.kiemelkedõ barna csúcs. Ezt az óceán (Ókeanos) veszi kö- kép) kapcsán a fentiekben elmondtunk.rül. Az ég (stereóma) — amelyet a levegõt jelzõ kék színnelad meg — Földrõl, a „szoba padlójáról” indul. A kosmost Ennek a tanulmánynak nem lehet célja a kupola és a ku-megjelenítõ szoba keskeny oldalai mentén jelzi az ouranos polaszimbolika további fejlõdéstörténetét nyomonkövetniszélét (to plagion tou ouranou). A szobát dongaboltozat fe- (MOJZER 1971). Elég megtekinteni pl. bármely templomdi: a dongaboltozat két végében megint csak egy-egy felira- vagy profán épület kupoláját, és megláthatjuk azokat atos magyarázat található: hé kamara tou prótou ouranou részleteket, nevezetesen az oszlopokkal, oszloppárokkalvalamint ho prótos ouranos ho kamaroeidés (Cosm. alátámasztott párkányzatot (12. kép), amelynek alakjaInd., Top. Christ. IV. 3.). Az eget két részre osztja: az alsó megegyezik a brigetiói mennyezetfestményen látott kör-részben vannak az angyalok és az emberek és a jelenle- kompozícióéval, és amelybõl kimagasodik, az ég felé tör agi állapot (Cosm. Ind., Top. Christ. IV. 2.). A felsõ részben, világmindenséget szimbolizáló kupola, amelynek tartalmiamelyet a „Világmindenség Királyságának” (hé basileia elõképe Brigetióban ragadható meg, és amelyet Cosmas Indicopleustés közvetített az utókor számára. Borhy László ELTE BTK Régészettudományi Intézet 1088 Budapest, Múzeum körút 4/B [email protected] • IRODALOM •ABAD CASAL 1990 Abad Casal, L.: s.v. Horae. Lexicon Iconographicum Mythologiae Classicae V.1, Zürich 1990, 510–538.ALTMANN 1906 Altmann, W.: Die italischen Rundbauten. Eine archäologische Studie. Berlin.BARBET–MINIERO 1999 Barbet, A.–Miniero, P.: La villa San Marco a Stabia. Collection du Jean Bérard 18, Napoli–Roma–Pompei.BAUCHHENS–THÜRIEDL 1992 Bauchhens–Thüriedl, Ch.: Jahreszeiten. In: Froning, H.–Hölscher, T.–Mielsch, H. (Hrsg.): Kotinos. Festschrift für Erika Simon. Mainz 1992, 429–432.BERGER 1981 Berger, P. C.: The Insignia of the Notitia Dignitatum. A Contribution to the Study of Late Antique Illustrated Manuscripts. Outstanding Dissertations in the Fine Arts, New York–London.BOLL–BEZOLD–GUNDEL 1974 Boll, F.–Bezold, C.–Gundel, W.: Sternglaube und Sterndeutung. Die Geschichte und das Wesen der Astrologie. Stuttgart.BOLL–GUNDEL 1924–1937 Boll, F.–Gundel, W.: Sternbilder, Sternglaube und Sternsymbolik bei Griechen und Römern. In: Roscher, W. H. (Hrsg.): Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie VI. Leipzig 1924–1937, 867–1071.

TÉR- ÉS IDÔSZEMLÉLET AZ ÚJKÔKORBANPolgár-Csôszhalom ásatási megfigyeléseiPolgár-Csõszhalom a Kárpát-medence egyik legrégeb- DOMBORÓCZKI–HAJDÚ 2007, 61). Ugyanakkor a mágne- ses mérések és az ásatások alapján a halom árkon belüliben ismert újkõkori lelõhelye. A 3–3,5 m magas és 180 m részén összességében 13–15 házat rekonstruálhattunk, sátmérõjû halom a késõ neolitikus tiszai és herpályi kultú- így egyidõben 65–95 fõnyi lakossággal számolhatunk. Márrák telljeitõl mintegy 100 km-re északra (1. kép) helyezke- ez alapján arra gondoltunk, hogy a rondella-szerû komp-dik el a Tisza felsõ folyása mentén, s már önmagában ez a lexum létrejöttében és folyamatos fejlõdésében az épüle-topográfiai helyzet különös érdeklõdést keltett a magyar- tek lakóinak becsült együttes létszámánál sokkal nagyobbországi õsrégészetben (TOMPA 1929, 43, 55–56; CHILDE csoport közösségi tevékenysége összpontosul (RACZKY1929, 76–81; KOREK–PATAY 1956, 42). Az itt végzett leg- ET AL. 1997, 34).újabb kutatások olyan reprezentatív forrásanyagot szol-gáltattak, amely egy újkõkori településen belüli családi és Ezek után az M3-as autópálya építéséhez kapcsolódómagasabb szintû közösségi tevékenységek térbeli vizsgá- megelõzõ feltárások keretében (2. kép) a csõszhalmi telllatára és új kérdések felvetésére is lehetõséget adnak.1 Eu- körül egy 24 ha nagyságú egyrétegû települést sikerültrópában is kevés példát ismerünk arra, hogy a régészeti azonosítani, amelynek élete a Kr. e. 4940 és 4720 közéforrások alapján egyáltalában szóba hozható legyen a neo- tehetõ (RACZKY–DOMBORÓCZKI–HAJDÚ 2007, 58). E ho-litikus népesség világról alkotott képe, tér-idõ szemlélete rizontális telepen, közel 4,5 ha kiterjedésben 79 oszloposés kapcsolódó „ideológiai” elképzelései. szerkezetû házat, 64 kiegészítõ épület maradványát 68 ku- tat és 238 gödröt tártunk fel, valamint a házakhoz kapcso- Bognár-Kutzián Ida 1957-es elsõ szakszerû kutató ása- lódóan 124 sír is napvilágra került.3tásai nyomán Csõszhalmot még tipikus tell-településnektekintették, ahol a leégett épületek maradványai egymás Polgár-Csõszhalom horizontális részének, valamint azfölé rétegzõdtek és a legjellemzõbb lelettípusnak az ége- árokrendszerrel körülvett halomnak az együttese a magatés utáni vörös-fehér festéssel díszített edények számítot- 28 ha-os nagyságával egyedülálló a Tisza vidék késõ neo-tak.2 Késõbb, az 1989-tõl folytatott mágneses vizsgálatok, litikus településhálózatában.4 A korabeli tiszai és herpályilégi felvételek, valamint geológiai fúrások bebizonyították, lelõhelyek ugyanis nem haladják meg a 10–11 ha kiterje-hogy a halmot többszörös körárok-rendszer veszi körül (2., dést.5 Másrészt azonban a lengyeli kultúra néhány különle-8. kép). A régészeti adatok alapján az 1990-es években ar- ges nagy dunántúli települése hasonló dimenziókat mutat,ra a következtetésre jutottunk, hogy ezt a komplexumot csakúgy, mint a Dunától keletre fekvõ Aszód lelõhelye aegy alföldi tiszai–herpályi típusú tell és egy dunántúli len- maga 25 ha-ra becsült méretével (KALICZ 1986, 133–134;gyeli típusú körárok-rendszer sajátos szintézisének tekint- 2001, 160). Polgár-Csõszhalom lengyeli kapcsolata Észak-hetjük, tehát kulturális értelemben határozott kettõsség kelet-Magyarországon Kalicz Nándor kutatásai nyomán váltnyilvánul meg létrejöttében (RACZKY ET AL. 1994, 233– érthetõvé; õ körvonalazta az Aszódtól kiinduló, a kelet-szlo-234; RACZKY 1995). A halom testét alkotó rétegsor a 14C vákiai Ižkovcéig tartó lengyeli települések (pl. Mónosbél,eredmények szerint a Kr. e. 4820 és 4530 között eltelt 290év alatt keletkezett (RACZKY ET AL. 2002, 843; RACZKY– 3 Összefoglalóan lásd RACZKY–DOMBORÓCZKI–HAJDÚ 1997; RACZKY ET AL. 2002; ANDERS–NAGY 2007. 1 Összefoglalóan lásd RACZKY–DOMBORÓCZKI–HAJDÚ 2007; RACZKY–ANDERS 2008. 4 Összefoglalóan lásd RACZKY–DOMBORÓCZKI–HAJDÚ 2007, 54. 5 Összefoglalóan lásd MAKKAY 1982, 132–133, 142; KALICZ 2001, 2 Összefoglalóan lásd BÁNFFY–BOGNÁR-KUTZIÁN 2007. 154. 75

84 RACZKY PÁL – ANDERS ALEXANDRAságot feltételez, azaz ebben a környezetben a „tûz és víz” TEMETKEZÉSEKtalálkozásának szimbolikus eseményére is gondolhatunk(RACZKY–ANDERS 2008, 43). A csõszhalmi tellen belül a régi és új ásatások eredménye- ként 21 sír vált ismertté, ezek között kizárólag férfi, gyer-A TÁRGYAKKAL, HASZNÁLATI ESZKÖZÖKKEL mek és egy szimbolikus sír adatolható (RACZKY–ANDERSKAPCSOLATOS NÉHÁNY KÜLÖNÖS JELENSÉG 2006, 25; BÁNFFY–BOGNÁR-KUTZIÁN 2007, 195–207). A külsõ település 79 épületének közvetlen szomszédságá-EDÉNYEK ban, 1–4-es csoportokat alkotva 124 sírt tisztáztunk (11. kép), ebben gyermek, nõ, férfi és szimbolikus sír egyarántA csõszhalmi tell területén feltûnõ sajátosság az itt talált elõfordult, de talán a 33 férfisír relatíve kis számot jelentmilliós nagyságrendû kerámiaanyag rendkívüli töredékes- (ANDERS–NAGY 2007; RACZKY–ANDERS 2008, 45–49). Ezsége, így a restaurálható edények száma is igen csekély. Ez- elsõ közelítésben arra utalhat, hogy a körárkokon belülizel szemben a külsõ település gödreibõl meglepõen sok re- rész valamiképp a hímnem dominanciájával függött ösz-konstruálható példány látott napvilágot. Mindezek alapján sze. Ezt látszik alátámasztani, hogy a három leggazdagabbazt valószínûsítjük, hogy a körárok rendszeren belül nem mellékletû férfisír is éppen a tellrõl ismert. A tell és a külsõcsupán a házak szándékos égetésére, hanem az edények telep sírjainak temetési rítusa azonos. Mindegyikük tájo-tudatos törésére is sor került. Ezek alapján az edények- lása a külsõ épületek fõ irányításával, azaz az ÉNY–DK-i iránnyal egyezik meg. Szigorú szabályként jelenik meg a kel kapcsolatos viszony férfiak jobb, míg a nõk bal oldalon, zsugorítva történõ el- kettõsségére következtet- temetése. Ez az éles nemi különbségtétel a mellékletek tí- hetünk a lelõhely két egy- pusaiban is megnyilvánul. Különös, hogy a sírokba helye- ségén belül (CHAPMAN zett, presztízst hordozó tárgyak nyersanyaga a vadállatok 2000b, RACZKY–ANDERS világára utal; a férfiak vadkan-állkapocs, vadkan-agyar, va- 2008, 43). lamint a nõk szarvasfog-gyöngysor mellékletei világosan mutatják ezt. Lényeges momentum, hogy a középsõ neoli- RÉZ tikum végén, éppen a már említett Polgár-Ferenci hát kör- árkos településen kb. Kr. e. 5200–5100 között a férfi és A réz a csõszhalmi tellen nõi sírokat még egyaránt jobb oldalon zsugorítva temették el. A csõszhalmi telep kezdetére, kb. Kr. e. 5000–4900- sok apró gyöngy és né- ra ez a helyzet láthatóan élesen megváltozik. Háttérében a szimbolikus szférában korábban már megfogalmazód- hány gyûrû formájában hatott a jobb és bal oldal nemi lényegének oppozíciója, amit az arcos edények bükki és esztári változatán, az arc került elõ, sõt az egyik jobb és bal oldalán ábrázolt különös ívelt jelek is sugall- nak (RACZKY–ANDERS 2003, 162–163, 166). központi épület padló- A külsõ telep egyetlen szimbolikus temetkezésében jába mélyített gödörbõl a csak férfiakra jellemzõ kõbalta és vadkan alsó állka- pocs melléklet a test nélkül is jelzi a hímnemû személyt 144 rézgyöngybõl és 20 (RACZKY–ANDERS 2008, 48, Fig. 9.4) (12. kép). Mindez azt is jelenti, hogy az adott szociális közegben minden egyén csontcsövecskébõl álló fizikai valójától függetlenül kijelölt hellyel rendelkezett, te- hát létezett egy közös mentális térkép az adott közösség lánc is napvilágot látott tagjairól, s ebben mindenkinek jól meghatározott pozíci- ója volt. A részletekbe menõ sír- és mellékletelemzések (RACZKY ET AL. 1996, azt mutatták, hogy Polgár-Csõszhalom sírjai esetében az alapvetõen az egalitárius társadalomra jellemzõ kor / nem 19–20, Fig. 5–8, RACZKY– ANDERS 2008, 44) (10. kép). A külsõ települé- sen ugyanakkor egyetlen rézmaradványt sem talál- tunk. A presztízs-nyers- anyag szerepét betöltõ réznek ez a sajátos térbeli eloszlása egyértelmûen a10. kép • Polgár-Csõszhalom telljén körárkokkal körülvett te-elõkerült réz- és csontgyöngyökbõl rület megkülönböztetettfûzött lánc (Fotó: Hegedûs S.) megítélésére utal.

85TÉR- ÉS IDÕSZEMLÉLET AZ ÚJKÕKORBAN 12 311. kép • Polgár-Csõszhalom külsõ településén feltárt sírok (1: nõ, 2: gyermek, 3: férfi)szerinti megoszlást más, valószínûleg az intézményesültstátusszal összefüggõ szabályok kezdik felülírni. Úgy gon-doljuk, hogy ezek a szabályok, amelyek a nõi és férfi sírok-nál egyaránt elõfordulnak, valamilyen módon az öröklõdõstátusszal függenek össze.ÖSSZEGZÉSA fentebb áttekintett régészeti objektumok bizonyos sza- 12. kép • Polgár-Csõszhalom külsõ településén feltárt szimbolikusbályokat követõ térbeli elrendezése, a kapcsolódó te- temetkezés rajza (RACZKY–ANDERS 2008. nyomán)vékenységi körök locusai és összefüggésének irányai,valamint bizonyos tárgytípusok térbeli eloszlásai Polgár-Csõszhalom népességének határozott szabályok szerintkialakult fizikai térfelosztásáról vallanak (13. kép). E fizi-kai térrendezési szabályok mögött határozott térszemlé-let körvonalai bontakoznak ki. A régészeti adatok alapjána település történetében az elsõ nagy eseménynek a ko-rábban egységes élettér horizontjának megosztását lát-juk, amelynek nyomán duális viszony teremtõdik meg akét térfél között. A létesülõ körárok-paliszád rendszernekasztronómiailag meghatározott fõirányai vannak, de azégi jelenségek egy új, a vertikális dimenzió bizonyítékátis jelentik. Ugyanerre utal a tell rétegsora, azaz a járófel-

86 RACZKY PÁL – ANDERS ALEXANDRA13. kép • Polgár-Csõszhalom újkõkori népességének rekonstruált térszemléleti modellje, „világképe” (Grafika: Dankó Sz.)szín síkjából kiemelkedõ harmadik dimenzió fontossága. váló két térszegmenséhez két eltérõ idõszemlélet is tartoz-A tell az egymás feletti házaival egyben egy helyi idõbeli hatott, amit számos más esettanulmány is megerõsíteni„mélység” metaforája és mércéje is. A körárkok kapuinak látszik.16 Valószínû, hogy a körárok-rendszer fizikai sajá-feltételezett nap, hold és csillagok szerinti meghatározott- tosságai egy ciklikus idõszemléletet tükröznek, míg aságai ugyanakkor egy kozmikus idõszemlélet rendsze- külsõ település világa inkább egy lineáris idõ-koncepciótrét hordozza magában. A kutak mélysége az elsõdleges testesít meg. Mindebbõl az is következik, hogy a korabe-élettér síkja alá, azaz egy alsó „világba” vezet. Mind- li újkõkori népesség lényegileg kétfajta attitûddel rendel-ez együttesen egy jól strukturált tér és idõszemléletet, kezett a természeti környezetbõl kiszakított élettér két fó-és összességében egy jól tagolt kozmológiai képet je- kuszát illetõen. Ez az értelmezési kísérlet abba az európailent az újkõkor helyi népességével kapcsolatban.15 módszertani keretbe illeszthetõ, amelyben az egyes tele- pülési sajátosságokat, régészeti esettanulmányokat szé- E rendszerben — a filozófiai és a fizikai tér-idõ kapcsolat lesebb szemantikai és szintaktikai kontextusukban igye-értelmezése szerint — a polgári település horizontálisan el- 15 Hasonlóan tagolt kozmoszt feltételeztek már számos közel-keleti és 16 Hasonló következtetésekre jutott D. W. Bailey is a bulgáriai neoliti-nyugat-európai lelõhely esetében is (LEWIS-WILLIAMS–PEARCE 2005, kum és eneolitikum elemzése során (BAILEY 1993, 218–219).60–122).

87TÉR- ÉS IDÕSZEMLÉLET AZ ÚJKÕKORBANkeznek láttatni (KENT 1990; RAPOPORT 1990; PARKER gasabb szintû csoportidentitás, a kollektív emlékezet, aPEARSON–RICHARDS 1994). mitikus múlt megteremtésének közege (ASSMANN 1999, 46–49; JONES 2007, 44–46). Összességében a polgár- Ez a vonatkoztatási rendszer — véleményünk szerint — csõszhalmi népesség szociális rendszerének horizontális ésalapvetõen a kulturális antropológiából jól ismert, emberi vertikális felosztottsága mögött egy rang szerint rendezõdõgondolkodásra általánosan jellemzõ bináris oppozíciókra sajátos társadalom képét valószínûsíthetjük,17 amelyre ko-épül fel (lenn / fönn, kint / bent, jobb / bal, férfi / nõ, észak / rábban a lelõhely sírjainak elemzése alapján már eljutot-dél, kelet / nyugat, stb.) (VERES 1975; 1976; IVANOV 1972; tunk (RACZKY–ANDERS 2006, 28–30; 2008, 49; ANDERS–K. CSILLÉRY 1982). Nyilvánvalónak tûnik, hogy a fizikai tér- NAGY 2007, 84–93).és idõ-felosztásához hasonló rendszert feltételezhetünk aszociális szférában és ott is egy horizontálisan és vertikálisan Mindezek a régészeti következtetések összhangban van-tagolt struktúrát valószínûsíthetünk. Ez a szociális megítélés nak a kulturális antropológia, néprajz (PÓCS 2005) kutatá-hangsúlyt fektet az elõzményekre, az elõdökre is, tehát a je- si eredményeivel, ahol a konkrét paleo-szociológiai, népraj-len idõsíkjának viszonyait meghaladva, a múltból öröklõdõ zi adatok alapján hasonló koncepciót már jóval korábbanközösségi rendre fordít kiemelt figyelmet. Valószínû az is, megfogalmaztak és ez a téma mára igen gazdag szakiroda-hogy ez a környezet a háztartási egységeken túlmutató, ma- lommal rendelkezik. Raczky Pál ELTE BTK Régészettudományi Intézet 1088 Budapest, Múzeum körút 4/B [email protected] Anders Alexandra ELTE BTK Régészettudományi Intézet 1088 Budapest, Múzeum körút 4/B [email protected] • IRODALOM •ANDERS–NAGY 2007 Anders, A.–Nagy, E. Gy.: Late Neolithic burial rites at the site of Polgár-Csõszhalom-dûlõ. In: Kozłowski, J. K.–Raczky, P. (eds): The Lengyel, Polgár and related cultures in the Middle/Late Neolithic in Central Europe. Kraków 2007, 83–96.ASSMANN 1999 Assmann, J.: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest. (Az 1992. évi német kiadás fordítása.)BAILEY 1993 Bailey, D. W.: Chronotypic tension in Bulgarian prehistory: 6500–3500 BC. World Archaeology 25 (1993) 204–222.BAILEY 1999 Bailey, D. W.: What is a tell? Settlement in fifth millennium Bulgaria. In: Brück, J.–Goodman, M. (eds): Making Places in the Prehistoric World: Themes in Settlement Archaeology. London 1999, 94–111.BÁNFFY 2007 Bánffy, E.: Cultural contacts between Neolithic eastern and Western Hungary (The findings of the 1957 Csõszhalom excava- tion). In: Kozłowski, J. K.–Raczky, P. (eds): The Lengyel, Polgár and related cultures in the Middle/Late Neolithic in Central Europe. Kraków 2007, 71–81. 17 Más terminológia szerint ez a fõnöki típusú társadalom kialakulását jelenti (RENFREW–BAHN 1999, 168).

„A Tudomány Ünnepe 2008. évi mottója — ’Föld, levegõ, víz, tûz’ és, magától értetõdõen,az ’ember’ — a régészetet telibe találta. Természetesen nem azért, mert a kulcsszavaka diszciplína artikulálatlan, vagy — finomabban fogalmazva — ’próteuszi’ természetéreutalhatnak, hanem azért, mert ezek mintegy magukba foglalják azt a fejlõdést, amit arégészet, ez az eredetileg konkrét és átvitt értelemben ’földhöz kötött’ tudomány mutat-hat fel azáltal, hogy megfelelõ idõben nyitott volt a természettudományos eredményekadaptálására, s hogy képes volt ezáltal módszereiben megújulni, és ezzel párhuzamosanaz interpretáció területén is új megközelítési módokat és új minõséget teremteni.” KezdiSzabó Miklós, a tudományos ülésszak szervezõje és a kötet egyik szerkesztõje bevezetõtanulmányát. A Magyar Tudományos Akadémián 2008 novemberében az ELTE BTK Régészettudomá-nyi Intézetének tudományos mûhelyében készült elõadások hangzottak el, és ezeknekaz elõadásoknak az írott, szerkesztett változata alkotja a L’Harmattan Kiadó BibliothecaArchaeologica sorozatának újabb kötetét. Az írásokat nem a régészeti könyvekben szokásos idõrendbe sorakoztatva találja meg azOlvasó, hanem a Platón által megnevezett princípiumok némiképp átrendezett sorrendjé-ben, bemutatva ezzel a régészet új és korábban talán ismeretlen dimenzióit. Az elsõ négytanulmány a levegõ régészetével foglalkozik (Czajlik Zoltán, Bödõcs András, BartosiewiczLászló és Bózsa Anikó, Borhy László). A következõ írások a régészet hagyományos terüle-tére, a földre vezetnek, megközelítési módjuk mégis újszerûnek tartható (Raczky Pál ésAnders Alexandra, Timár Lõrinc, Vida Tivadar, V. Szabó Gábor). A kötetet a tûz (BelényesyKároly) és a víz (Tóth J. Attila) régészetének egy-egy tanulmánya zárja. ISBN 978 963 236 231 1 3500 Ft