A KERESKEDELMI VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ÉVKÖNYVE 2021–2022 (részlet)

A KERESKEDELMI VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ÉVKÖNYVE 2019–2020



A KERESKEDELMI VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ÉVKÖNYVE 2019–2020 SZERKESZTETTE: DR. BURAI-KOVÁCS JÁNOS

© Bánáti János, 2020 © Kun Péter, 2020 © Bodzási Balázs, 2020 © Lajer Zsolt, 2020 © Boóc Ádám, 2020 © Lukács Józsefné, 2020 © Boronkay Miklós, 2020 © Nagy Csongor István, 2020 © Burai-Kovács János, 2020 © Nagy Péter, 2020 © Darák Péter, 2020 © Nochta Tibor, 2020 © Exenberger Philip, 2020 © Radics Viktor György, 2020 © Horváth Éva, 2020 © Sárközy Tamás, 2020 © Jákói Attila, 2020 © Schmidt Richard, 2020 © Kassayné Incze Borbála, 2020 © Schmidt Richárd, 2020 © Katona János, 2020 © Szakál Róbert, 2020 © Kecskés László, 2020 © Várady Tibor, 2020 © Kecsmar Marianne, 2020 © Varga István, 2020 © Király Miklós, 2020 © Varga Tamás, 2020 © Korom Veronika, 2020 © Vékás Lajos, 2020 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2020 A kézirat lezárva: 2020. október 19. A kötet megjelenését a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal támogatta. A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISSN 2732-219X Budapest, 2020 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: dr. Bulyovszky Csilla Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

5 TARTALOM Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 70 éves a Választottbíróságunk Köszöntő. A 2019-ben 70 éves születésnapját ünneplő megújult Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság ünnepi konferenciáján elhangzottakról a sajtóközlemények alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Sárközy Tamás (1940–2020): A Választottbíróság helye az igazságszolgáltatás rendszerében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Bánáti János: A Választottbíróság és az ügyvédi hivatásrend kapcsolata . . . . . . . 16 Darák Péter: Az állam bírósága és a Választottbíróság kapcsolatáról . . . . . . . . . 20 Bodzási Balázs: A közjegyzők és a választottbíráskodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Cikkek és tanulmányok magyar nyelven Burai-Kovács János: Választottbíróság vagy rendes bíróság? . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Boóc Ádám: Észrevételek a választottbíró felelősségéhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Horváth Éva: Az érvénytelenített választottbírósági ítéletek elismerése és végrehajtása külföldön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 Katona János: Digitalizáció és választottbíráskodás. Virtuális tárgyalás és egyéb információs technológiák a választottbírósági eljárásban . . . . . . . . . . . . . 69 Kecskés László: A választottbíráskodás elméletéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 Király Miklós: A nemzetközi adásvételre vonatkozó szabályozás egységesítése és a természetbeni teljesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104 Kun Péter: In arbitration we trust – Bizalmi vagyonkezelés és választottbíráskodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111 Lajer Zsolt: A választottbírói jogviszony kodifikált elemei . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 Lukács Józsefné: Számok, adatok, gyakorlati kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 Nagy Csongor István: A választottbírósági útra tartozás (arbitrabilitás) kérdésére alkalmazandó jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165 Schmidt Richárd: Damoklész kardja-e a felszámolás? – avagy a magyar építtetői fedezetkezelés az ICC Nemzetközi Választottbírósága előtt . . . . . . . . . . . 172 Szakál Róbert: Visszatekintés a Kereskedelmi Választottbíróság működésének első három évére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180 Varga István: A választottbírák felelőssége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 Varga Tamás: A FIDIC Sárga könyv egyes rendelkezéseinek értelmezése a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság ítélkezési gyakorlatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196 Vékás Lajos: A Bécsi Nemzetközi Adásvételi Egyezmény (CISG) és a választottbíráskodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224

6 Tartalom Articles and Studies in English János Burai-Kovács: Arbitration or Ordinary Courts? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235 Ádám boóc: Comments on the Concept of Arbiter in Roman Law . . . . . . . . . . . . 248 Miklós Boronkay – Philip Exenberger: Blockchain, Smart Contracts and Arbitration . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257 Marianne Kecsmar: Hungary – A Welcomed and Debated Arbitration Reform . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264 Veronika Korom: Budapest as a Seat of International Arbitration . . . . . . . . . . . . 268 Péter Nagy: Three Years into the Reformed Hungarian Commercial Arbitration Regime . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281 Tibor Nochta: About the Effective Arbitration . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289 Richard Schmidt LL.M: Setting aside Arbitral Awards in the Last 25 Years in Hungary – A Pro-Arbitration Approach with Minor Derailments . . . . . . . . . . . 297 Attila Jákói – Viktor György Radics: Enforceability of Emergency Arbitrator’s Decisions in Hungary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305 Tibor Várady: What is Pro-arbitration Today? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315 A választottbírósági törvény, az Eljárási Szabályzat és választottbírósági segédanyagok 2017. évi LX. törvény a választottbíráskodásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331 A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 354 Az UNCITRAL titkárság magyarázata a Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíráskodásról szóló 1985. évi Modelltörvény 2006. évi módosításához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 381 Kassayné Incze Borbála: Az International Bar Association (IBA) által kidolgozott és elfogadott, a nemzetközi választottbíráskodást érintő szabályzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 396 The Hungarian Act on Arbitration in Russian, the Rules of Proceedings in English and in German Акт ЛХ 2017 года на арбитраже (A 2017. évi LX. törvény a választottbíráskodásról orosz nyelven) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 417 Rules of Proceedings of the Arbitration Court attached to the Hungarian Chamber of Commerce and Industry . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 446 Schiedsgerichtsordnung des Ständigen Schiedsgerichtshofes der Ungarischen Handels- und Industriekammer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 473 A Választottbíróság dematerializált határozataiból (2018. július – 2019. december) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 503

7 ELŐSZÓ A 2019-es és a 2020-as év a 2017-es választottbírósági törvény és a Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzatának gyakorlati próbáját jelentette. A 2020-as a Covid–19 pandémiával külön kihívást jelentett a magyarországi választottbíráskodás új rendszerének. A vizsga – az eredmények azt tükrözik – jól sikerült. A választottbíráskodás nem állt le, az intézmény és a választottbírák az eljárási szabályok adta kereteket használ- va gyorsan reagáltak, online tárgyalások folytak, a jogi képviselők képzése, a választott­ bírák továbbképzése folytatódott a korszerű online technikák igénybevételével. A felek és a választottbírák felismerték az eljárási szabályok rugalmas alakításának lehetőségét, az előkészítő egyeztetések kapcsán az eljárásrend olyan irányt vett, amit a fejlett nemzetközi választottbíróságok alkalmaznak, megteremtve és tovább erősítve a versenyképes választottbíráskodás alapjait. A jelen kötet egyúttal tisztelgés a 2019-ben a 70. születésnapját ünneplő Magyar Ke- reskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság előtt. A kötet válogatást tartalmaz magyar és angol nyelven jogtudósok, elméleti és gyakorlati szakemberek munkáiból, és tartalmazza a 2018 júliusától 2019. december 31-ig terjedő időszakban a Kereskedelmi Választottbíróság eljáró tanácsai által hozott anonimizált döntéseket is. Az évkönyv a választottbírósági törvényt, az UNCITRAL Model Law még hiányzó ma- gyar nyelvű kommentárját és a Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzatát és segédanyagait is tartalmazza magyar és azon idegen nyelveken, amelyek még nem jelen- tek meg hozzáférhető formában. 2020. október a Szerkesztő



70 ÉVES A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGUNK



11 KÖSZÖNTŐ A 2019-ben 70 éves születésnapját ünneplő megújult Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság ünnepi konferenciáján elhangzottakról a sajtóközlemények alapján1 A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság (a „Kereskedelmi Választottbíróság”) Európa egyik legpatinásabb választottbírósági fó- ruma 2019. év zárásaként ünnepelte a 70 éves fennállását, melyet jelenlétével és előadá- sával megtisztelt Varga Judit igazságügy-miniszter, Darák Péter, a Kúria Elnöke, Vékás Lajos, az MTA elnökhelyettese, a Választottbíróság egyik legrégebbi választottbírája, Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a Választottbíróság elnökségi tagja, Bodzási Balázs, a közjegyzői hivatásrend képviseletében, Parragh László, az MKIK el- nöke és végül, de korántsem utolsósorban Sárközy Tamás, a Magyar Jogászegylet elnö- ke, a Választottbíróság elnökségének tagja, aki mint sajnos ma már tudjuk, utolsó elő- adását a konferencia keretében tartotta. Varga Judit igazságügy-miniszter hangsúlyozta, hogy a gazdasági versenyképesség és a befektetői bizalom erősítésének feltétele a fejlett választottbírósági rendszer. A jól működő választottbírósági rendszer azt üzeni a befektetőknek, hogy a magyar jogi kul- túra fejlett, a jogbiztonság erős, az ország jogrendszere megbízható. A szervezeti kere- tek átalakítását követően a magyar választottbírósági rendszer versenyképes vitarende- zési lehetőséget kínál a rendes bíróságokkal szemben. A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény kiküszöböli a korábbi hiányosságokat és követi a nemzetközi sza- bályozás változásait is. Az Állandó Kereskedelmi Választottbíróság iránt a bizalom az elmúlt 2 évben erősödött, a testület joggyakorlata kiforrott, az igazságügyi tárca pedig nyitott arra, hogy a támogató jogszabályi környezetet a működési tapasztalatok alapján azt tovább javítsa. Darák Péter, a Kúria elnöke úgy látta, hogy szoros kapcsolataik ellenére az állami bí- róságok és a választottbíróságok szervezeti együttműködése fejlesztésre szorul. Egyút- tal kifejezte nyitottságát minden javaslatra, amely rámutat a két intézményrendszer kö- zötti kapcsolódási pontokra és felvázolja a választottbíróság jövőjét az online vitarende- zések világában. Vékás Lajos, az MTA alelnöke „Jogválasztás a választottbíróság előtti nemzetközi perekben” címmel tartotta meg az előadását. Parragh László, az MKIK elnöke kifejtet- te, hogy a kamara feladatai közé tartozik a vállalati viták rendezése, ezért biztosítja a választottbíróság működési feltételeit, annak befolyásolása nélkül. A választottbíróság 70 év alatt nehéz körülmények között is megőrizte tekintélyét és jelentős ügyek rende- zésével mérsékli a rendes bíróságok terheit. Kedvez a belföldi vállalkozásoknak, ha kül- földi helyett a magyar választottbírósághoz fordulhatnak, ezért arra számít, hogy a tes- tület jelentősége tovább nőhet a következő években. 1  Konferencia a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság fennállásá- nak 70. évfordulója alkalmából – 2019. november 29.

12 Köszöntő Sárközy Tamás, a Jogászegylet elnökeként kifejtette, hogy a választottbírósági rend- szer az igazságszolgáltatás része, eljárása ugyanakkor gyorsabb, kötetlenebb és erőseb- ben érvényesíti a méltányosságot, mint a rendes bíróságoké. A választottbíróságok mű- ködésének alapkérdései megoldottak. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke az ügyvédi hivatásrend és a válasz­ tottbíróságok kapcsolatáról tartott előadást. A választottbíróságok és az ügyvédi hiva- tásrend kapcsolata csaknem másfél évszázadra nyúlik vissza. Tevékenységük a rend- szerváltás óta újra és hangsúlyosan kiterjed a gazdasági ügyekre. A befektetők üdvözlik az állami bíráskodástól független választottbírósági ítélkezést, mivel ilyen keretek kö- zött az eljárásban kevesebb a formai kényszer. Bodzási Balázs „A közjegyzők és a választottbíráskodás” címmel tartott előadást. A Kereskedelmi Választottbíróság elnö- ke, Burai-Kovács János a Választottbíróság jelenéről jövőjéről és a versenyképesség kri- tériumairól fejtette ki gondolatait. A Választottbíróság elmúlt évtizedeire a választottbíróság korábbi elnökei, Komáro- mi Péter, Horváth Éva és Kecskés László emlékeztek vissza.

13 Sárközy Tamás1 (1940–2020) A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG HELYE AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS RENDSZERÉBEN2 Miért került ez a téma, ez a 15 perces minielőadás az előadások sorába? Azért, mert erő- teljesen vannak olyan bírói döntések, főleg a bírói döntések indokolása, amelyek szerint a választottbírósági tevékenység nem igazságszolgáltatás, a választottbíráskodás magán- bíróság, amely tevékenysége blankettaszerződés alapján (ennek minősítik az eljárási sza- bályzatot), folyik, és ezt a kérdést valamilyen szinten tisztázni kellene. Ezek az álláspon- tok alapozódnak az Alkotmánybíróság 1993-as döntésére, amelynek alapján a contrario – mert hiszen a választottbíróságról nem beszél az Alkotmánybíróság – arra következtet- tek, hogy a választottbírósági tevékenység nem igazságszolgáltatás. Az én véleményem szerint viszont a választottbíróság és az egész eljárás az igazságszolgáltatás része, a választottbíráskodás nem magánbíráskodás, hanem áttételesen igazságszolgáltatást biztosító bírói tevékenység. A választottbíróság előtt per folyik, amely azonban gyor- sabb, kötetlenebb, a méltányosságot erőteljesebben érvényesítő sajátos eljárás folyik itt. Hozzá kell tennem, hogy amikor az eljárási szabályzatot csináltuk, akkor a két álláspont ütközött, hogy mennyire szerződéses és mennyire blankettaszerződéses az eljárási sza- bályzata a kereskedelmi kamarának. Egy jelentős vita folyt persze teljesen baráti alapon, mert szeretjük egymást az elnökségen belül, ahol az egyik véglet én voltam, aki az eljá- rási szabályzatot normaként kezeli, a másik vélemény pedig Varga professzor úré volt, aki alapvetően blankettaszerződés-szerűen kezelte az eljárási szabályzatot. Engem bur- koltan támogatott Bánáti János elnök úr, Varga professzor urat pedig burkoltan támogat- ta Burai-Kovács elnök úr. Végül is egy kompromisszumos szövegben állapodtunk meg. Első kérdés, hogy kizárja-e akár az Alaptörvény, akár a Polgári Törvénykönyv, hogy áttételesen igazságszolgáltatási tevékenységként fogjuk fel a választottbíráskodást? Az Alaptörvény 25. §-a azt mondja csak (és nem teszi hozzá az állami jelzőt), hogy a bí- róságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el magánjogi jogvitákban is. A (7) be- kezdés pedig azt mondja, hogy az Alaptörvény alapvetően állami bíróságokra vonatko- zik, de a törvény alapján, szó szerint mondom, „törvény egyes jogvitákban más szervek eljárását is lehetővé teheti”. Ez a törvény pedig a 2017. évi LX. törvény, ami a választottbíráskodásról rendelkezik. A Ptk. 1:6. §-a azt mondja, hogy a magánjogi jog- viták bírói útra tartoznak, de azt nem mondja, hogy állami bírósági útra, tehát ilyen ér- telemben a Ptk. sem zárja ki a választottbíróságnak a tevékenységét. Mivel lehet indo- kolni, hogy a választottbíráskodás egy igazságszolgáltatási tevékenység, bírói tevékeny- ség és a választottbíróság előtt per folyik? Lényegében hat dolgot lehet elmondani, amit én most vázlatosan felvázolok. 1  Prof. Dr. Sárközy Tamás, (előadása megtartásakor) a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság elnökségi tagja, a Magyar Jogászegylet elnöke, professor emeritus, ügyvéd, az állam- és jogtudomány akadémiai doktora. 2  Az előadás 2019. november 29-én, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság fennállásának 70. évfordulója alkalmából rendezett konferencián hangzott el, az előadást leírta Lukács Józsefné dr.

14 SÁRKÖZY TAMÁS Nem vitás, hogy a választottbíráskodás szerződésen alapszik, de hát voltaképpen minden polgári jogi jogvita – kivéve a deliktuális ügyeket – szerződésen alapszik. A választottbírósági szerződés, akár alapvető szerződésben van, akár külön, megalapoz- za a magánjogi jogvitát. Ebből a szempontból azonban van egy kivétel, mert a sportról szóló törvény eléggé vitatható, négy esetben lehetővé teszi, hogy az egyik fél, a másik fél a másik fél beleegyezése nélkül a Sport Állandó Választottbírósághoz forduljon. Ami szerintem nem választottbíráskodás, ha egyedül megy oda, akkor nincs, akivel választottb­ írósági szerződést kössön. Kérdéses az, hogy ezt választottbíróságnak lehet-e tekinteni. De hát ez voltaképpen nem a kereskedelmi választottbíráskodás kérdése. A második kérdés, a választottbíráskodást törvény alapozza meg, amely egyben ki- mondja azt is, hogy hol nem lehet választottbíráskodás. Más kérdés, hogy ez helyes-e vagy nem helyes. Például a fogyasztóvédelmi ügyekben szerintem nem helyes, hogy az kizárt. Egyébként megjegyzem azt is, hogy a sport választottbíráskodás sutyiban a munkaviszonyból eredő vitákat visszahozta, mert hiszen a professzionista sportoló munkaviszonyban sportol, és zavartalanul bíráskodik a Sport Állandó Választottbíróság munkajogi ügyekben is, de hát ez sem a Kereskedelmi Kamarának az ügye. Egyszer meg kellene próbálni elméletig, ha elméleti jogászok vagyunk, hogy összehasonlítjuk a három állandó választottbíróság eljárási szabályzatát, ott sok érdekes dolgot találnánk. Ez nem a Kereskedelmi Választottbíróságra vonatkozik, ami a legvalódibb választott­ bíróság Magyarországon. A választottbíró bíró, a bírói függetlenség itt is megvan, a bírói összeférhetetlenség és a többi. Más kérdés, hogy sok kolléga azt hiszi, hogy a választottbíró, akit ő választ, az ő ügyvédje. Ez félreértés, és a korábbi gyakorlat az volt, hogy egész harmincéves pá- lyafutásom alatt két esetben volt, hogy véleményeltérésem volt, és rengetegszer szavaz- tam meg a másik félnek igazat adó döntést, az engem választó fél érdekével szemben, tehát igenis a választottbíró bíró, aki független és nem ügyvéd. A következő kérdés, hogy beépül, a törvény beépíti a választottbírói tevékenységbe az állami bíráskodást, a különböző segítségeket az eljárás lefolytatásához. Voltaképpen az érvénytelenítést alapvetően jogorvoslati lehetőségként is fel lehet fogni – Wellmann György írt erről egy cikket – még akkor is, ha az érvénytelenítés egy szűkkörű jogor- voslat és alapvetően a közérdekvédelem területére vonatkozik. És végül az utolsó, az állami bírósági végrehajtó szervezet az, amely a választottbírósági ítéleteket realizálja. Megvannak azok az alapok, amelyek alapján azt mondhatjuk, hogy ez igenis áttételesen igazságszolgáltatás, ez egy bírósági eljárás, ez egy per. És ehhez hozzájárul az állandó választottbíróságok között még egy érdekesség, ami csak Magyar- országon van. Nevezetesen az, hogy mind a három állandó választottbíróság – a keres- kedelmi, az agrár és a sport – egy köztestület keretében működik, nem mellette, hanem benne. A jogszabály, a 2017. évi LX. törvény ebből a szempontból ellentmondásos, egy helyen megtartja azt a szót, hogy mellett, de nem mellett, hanem benne. A titkárasszony nem mellett, hanem a Kamarában benne titkár, innen kapja a fizetését. Mind a három állandó választottbíróság köztestületen belül van, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény kimondja, hogy a köztestületek döntéseit meg lehet támadni köz- igazgatási bíróság előtt, tehát a Kereskedelmi Választottbíróság eljárási szabályzatát is, de akár a MOB keretében működő Sport Állandó Választottbíróságét is és az Agrárka- mara keretében működő Agrárválasztottbíróság eljárási szabályzatát is meg lehet tá-

A választottbíróság helye az igazságszolgáltatás rendszerében 15 madni bíróság előtt, amely még jobban mutatja, hogy itt igazságszolgáltatási tevékeny- ségről van szó. Nyilvánvaló persze, hogy ez szerződéshalmazon alapuló per, és ebből a szempontból tulajdonképpen meg lehetett volna csinálni, és egyes országokban meg is csinálták, hogy a polgári perrendtartást alkalmazza a választottbíróság, attól való eltérésekkel. Nálunk fordított a helyzet, mert a választottbíróságok nem a polgári perrendtartás sze- rint járnak el, de a polgári perrendtartás alapvető elvei azért a választottbírósági eljárás- ban is maradéktalanul érvényesülnek. És az új törvény a beszámítási kifogással és az eljárásújítással még közelebb hozta a választottbírósági eljárást a polgári perrendtartás- hoz. Az más kérdés, hogy eddig nem fordult elő eljárásújítás választottbírósági ügyek- ben, de hát elvileg a lehetősége ennek megvan. Az más kérdés, hogy ez úgy került be az eljárási szabályzatba, hogy nem nagyon szeretjük átvenni ezt az intézményt a polgári perrendtartásból, de hát ettől függetlenül a közeledés egyértelműen létrejött. Befejezésül csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem tulajdonképpen a Keres- kedelmi Választottbíróság tekintetében, különösebb jogszabály-változtatásra, fejlesztés- re nincsen szükség. De azért vannak bizonyos problémák, amelyeken el kellene gondol- kozni jogalkotás szempontjából. Egy, hogy mindazon biztosíték, amit én most elmondtam az intézményes válasz­ tottbíróságról, fennáll-e az eseti ad hoc választottbíróság esetében. Tehát leülünk egy vendéglőben, megbíznak bennem, az eseti választottbíróság döntése lesz, és egy állami végrehajtó bíróság végrehajtja. Nem kellene esetleg betenni biztosítékokat, biztosítási területeket? A Sport Állandó Választottbíróságnál és az Agrárnál a törvény kizárja, mert azt mondja, hogy nem lehet eseti választottbíróság, de nálunk lehet. Tehát ilyen ér- telemben ez egy megvizsgálandó kérdés. A másikat már említettem. Választottbíróság-e az, ahová lehet egyoldalúan is fordul- ni? Említettem ezt a sporttal kapcsolatos kérdést. A harmadik dolog. Jó-e az, hogy a törvény azt mondja – ahogy említettem a Sportnál és az Agrárnál –, hogy ha valaki választottbíróságot kiköt, csak oda mehet? Ráadásul ott nincs lista, csak az választottbíráskodhat, akit a választottbíróságon választottbíróként megjelöltek, nálunk meg elméletileg mindenki, tehát tulajdonképpen teljes értékű választottbíráskodás csak a Kereskedelmi Kamara vonatkozásában folyik. Végül egy utolsó, kicsit pikírt megjegyzés lesz. A magyar kormányzat, szerintem na- gyon helyesen, kiáll a magyar állami szuverenitás mellett, és küzd. Csak kérdezem, hogy kerülhet bele a sporttörvénybe, márpedig az elmúlt egy évben került bele egy olyan sza- kasz, hogy amennyiben nemzetközi minősítésű sportoló (a törvény megmondja, hogy ki az), doppingfegyelmi ügyében a magyar szövetség doppingfegyelmit megállapító döntést hoz, az ellen nem lehet elmenni állami bírósághoz Magyarországon, nem lehet menni magyar állandó választottbírósághoz, hanem csak egy svájci egyesület, a CAS állandó nemzetközi választottbíróság elé mehet? Magyarul, nem úgy van, mint nálunk, hogy a fél dönthet, hogy választottbírósághoz megy vagy állami bírósághoz, ebben az esetben egy- általán nem mehet sem magyar választottbírósághoz, és egyáltalán nem mehet állami bí- rósághoz, csak a CAS-hoz. Összefér-e ez a magyar szuverenitás védelmével? Tehát lehet látni, hogy az alapproblémák meg vannak oldva, de kisebb részletproblé- mákat azonban elsősorban a három intézményes választottbíróság eljárási szabályzatai alapján vizsgálni kellene.

16 Bánáti János1 A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ÉS AZ ÜGYVÉDI HIVATÁSREND KAPCSOLATA2 Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Választottbíró Kollégák! Engedjék meg, hogy az ügyvédi hivatásrend üdvözletét és jókívánságait tolmácsoljam a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság részé- re, fennállása hetvenéves jubileumának alkalmából. Igazán megtisztelő annak az ügyvédi karnak a képviseletében köszöntőt mondanom, amelynek történelme egyértelmű és okszerű párhuzamosságot mutat a Választottbíróság történelmével. A történeti összefüggések ugyanis a messze nyúló gyökerekig mutatnak vissza, hi- szen a Kiegyezést követő gazdasági fejlődés, amely a szó mai értelmében vett ügyvédi kart megteremtette, egyben a választottbíráskodás szárba szökésének időszakaként is jellemezhető, mivel a gazdasági, kereskedelmi fejlődésből fakadó növekvő számú, és egyre speciálisabb szakértelmet igénylő jogviták magukkal vonták egy újszerű, alterna- tív vitarendezési mód igényét. Az ügyvédség és a jelenlegi választottbíróság jogelődjének tekinthető Tőzsdei Választottbíróság együtt élte meg a XIX–XX. század fordulójának gazdasági felívelését, az aranykort, amely egyértelműen a választottbíróság és az ügyvédi kar megerősítését vonta maga után. A párhuzamosság fennmaradt a második világháborút követő „zivataros időszakban” is, amikor a magángazdaság felszámolásával az állami tulajdon dominanciája a választottbíróság tevékenységét minimális körre szorította. Az azonosság itt is kitapint- ható, hiszen a választottbíróság mellett az ügyvédség is ez idő tájt szorult ki szinte teljes egészében a gazdaságból, tevékenysége – ahogy jellemezni szoktuk – a társbérlők lakás- használati jogvitáira korlátozódott. A rendszerváltozástól napjainkig tartó periódusban is világos és egyértelmű mindkét szervezetnél a változás és a prosperitás. Az ügyvédi hivatás kapcsán egyértelműen látható, hogy a természetes személyek jogi képviselete mellett munkánk döntő része a gazdaság szolgálata lett, a születéstől (azaz a cégalapítástól) az elmúlásig (tehát a felszámolási eljárásig). Ugyanilyen mértékű és jel- legű a választottbíróság kivirágzása is az elmúlt közel három évtizedben, amikor új élet- re kelve, szervezete megerősödött. A privatizáció során megjelentő külföldi befektetők nemcsak magas szakmai színvo- nalú ügyvédi munkára tartottak igényt, de keresték annak lehetőségét, hogy jogvitáikat, főleg ahol potenciálisan a magyar állam vagy annak valamelyik szerve lehetett az ellen- érdekű fél, az állami bíróság helyett választottbíróság bírálhassa el. Sok befektetésnél 1  Dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság elnökségi tagja, ügyvéd, c. egyetemi tanár. 2  Az előadás 2019. november 29-én, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Válasz- tottbíróság fennállásának 70. évfordulója alkalmából rendezett konferencián hangzott el.

A választottbíróság és az ügyvédi hivatásrend kapcsolata 17 a pozitív döntés egyik alapja éppen az volt, hogy az ügyvéd kollégák meg tudták nyug- tatni a külföldi felet a választottbíróság kikötés lehetéséről és a választottbíróság függet- lenségéről. Az ügyvédség nemcsak párhuzamosan virágzott vagy nehezebb napokat élt a választottbírósággal együtt, hanem azzal a mai napig egy különös szimbiózisban él együtt. Ennek magyarázatát kívánom röviden megadni a következőkben, felhívva a figyel- met a Választottbíróság és az ügyvédi kar markáns kapcsolódási pontjaira: – az ügyvéd feladatai a választottbírósági eljárás alapjául szolgáló okirat szerkeszté- sénél, különös figyelemmel a választottbíróság eljárásának kikötésére; – az ügyvéd mint jogi képviselő eljárása a választottbírósági eljárásban; – az ügyvéd mint választottbíró. 1. Mindenekelőtt fontos megemlítenem, hogy az ügyvédek azok, akik a felek közötti szerződéses jogviszonyt keletkeztető okirat szerkesztése során – a felek megállapodásá- nak megfelelően –, az esetlegesen felmerülő jogviták rendezése céljából kikötik a választottbírósági eljárás lehetőségét mint alternatív vitarendezési módot. Az ügyvéd közreműködése során nem törekedhet másra, mint az általa előkészített jogügylet sza- bályszerű teljesülésére, a nem várt jogviták gondos rendezésének követelményére tekin- tettel azonban mégis kulcsszerep illeti meg az adott jogi képviselőt a tekintetben, hogy az adott jogügylet a későbbiekben választottbíróság elé kerülhet-e, vagy sem. Teljes körű felvilágosítás várható el az okirat szerkesztő ügyvédtől, ezen belül a ren- des bírósági és a választottbírósági eljárás összevetése terén is, mindezzel elősegítheti a felek választását, de a döntés értelemszerűen a szerződő feleké. Különösen nagy a fele- lőssége a nemzetközi ügyleteknél közreműködő ügyvédeknek, akiknek tanácsa, felvilá- gosítása alapján döntenek a felek arról, hogy a jogvita esetén melyik ország jogát vegyék alapul, illetve melyik választottbíróságot válasszák ezirányú kikötés esetén. A választottbírósági eljárás kapcsán felmerülő ügyvédi felelősség azonban túlmutat az eljárás lehetőségének puszta kikötésén. Ahogy az a T. Hallgatóság előtt is ismert, az új választottbíráskodásról szóló törvény számos újítást hozott a már évtizedek óta kialakult választottbírósági eljárás vonatkozá- sában. A 2018. január 1-jén hatályba lépett törvény egyik legnagyobb vitát kiváltó nóvu- ma az ún. eljárásújítás intézményének bevezetése volt. Ezen jogintézményben bár számos kiváló kollégám látta a választottbírósági eljárás gyorsaságának, hatékonyságának és legfőképpen a döntés véglegességének veszélyét, rögzíteni szükséges azonban, hogy eljárásújításra – a törvény értelmében – csak a két ol- dal eltérő megállapodásának hiányában kerülhet sor, az tehát a felek közötti szerződés- ben akár ki is zárható. Mindez pedig igen nagy felelősséget ró a jogügyletet előkészítő ügyvédre, aki professzionális szakemberként, a felek és az ügylet céljait és érdekeit szem előtt tartva és ismerve kell, hogy állást foglaljon már a legelső szakaszban abban – az ügy érdemi lefolyását is alapjaiban érintő – kérdésben, hogy célszerű-e, ha sor kerül egy, a rendes bírósági eljárásokban „perújításaként” ismert jogintézmény alkalmazására. 2. Az okiratszerkesztő ügyvéd feladatai és felelőssége után a választottbírósági eljá- rásban ellátott jogi képviseletről kívánok röviden szólni.

18 BÁNÁTI JÁNOS A magánjog, elsősorban pedig a gazdasági, pénzügyi jog területén otthonosan mozgó ügyvéd kollégák pályafutásuk során jó eséllyel látnak el jogi képviseletet választott­ bírósági eljárásokban, amelynek kapcsán nyugodt szívvel rögzíthető, hogy a vitarende- zés ezen módja igen közkedvelt úgy az ügyfelek, mint az ügyvédek körében. A választottbírósági eljárásban – tapasztalatom szerint – az ügyvéd kollégák is szíve- sen látnak el jogi képviseletet, hiszen ezen eljárásban a polgári perhez képest kisebb mértékben érvényesülnek a rendes eljárás formális szabályai, így a jogi álláspont kifej- tése és annak bizonyítása is a főszabály szerinti polgári perhez képest informálisabb ke- retek között történhet. Természetesen hangsúlyozni kell, hogy ez a lazább légkör nem jelenti semmiképpen a szerepek félreértelmezését, minden szereplő a saját helyzetéből eljárásjogi pozícióból adódóan jár el, és ez nem mosódik össze azzal a helyzettel, hogy adott esetben a jogi képviselőkön kívül az ügyet eldöntő bírói testület tagjai is az ügyvédi hivatásrendhez tartoznak. Ez a gondolat átvezet a választottbírói feladatokat ellátó ügyvéd helyzetének rövid vázolására. 3. E körben rögzítenem kell, hogy a rendelkezésre álló statisztikák egyértelmű képet adnak arról, hogy a választottbírósági eljárásokban választottbíróként, túlnyomó több- ségben ügyvédek, kamarai jogtanácsosok járnak el. Itt szükséges tennem egy egymon- datos kitérőt annak hangoztatására, hogy a kamarai jogtanácsos kollégákkal éppen a gazdasági jog területén erősödött meg hivatásrendünk, és így az ő választottbírói szere- pük vagy a választottbíróság előtti képviseleti fellépésük az egységes ügyvédi hivatás- rend részéről való együttműködésnek minősül. Ez a jelenség egyrészről nem magyar „specialitás”, másrészről pedig vitán felül he- lyes tendenciának tekintendő, hiszen így a döntés olyan, a gyakorlat világából érkező szakemberek kezében van, akik mindennapi tevékenységük során is – más pozícióban ugyan, de – hasonló ügyekben járnak el, mint amelyben éppen ítélkezniük kell. A választottbírói feladatok vonatkozásában tapasztalható nagyarányú ügyvédi részvétel tehát egyfajta gyakorlatias megközelítésmódnak az eljárásba ültetését feltételezi, amely alkalmassá teszi a Választottbíróságot a tőle elvárt megalapozott és gyors döntés meg- hozatalára. Világossá kell tenni, hogy ügyvéd választottbíróvá válásához alapvető követelmény a magas szakmai képzettség mellett a magas fokú erkölcsiség is, a jelölő személyét való teljes függetlenség és annak a helyzetnek az objektív megélése, hogy míg ügyvédi mi- nőségében egy egyoldalú álláspontot kell a törvény keretei között teljes odaadással kép- viselnie, addig a bírói tisztség vállalásával a teljes körű objektivitásra kell törekednie, a törvények szakavatott értelmezésén túl egy adott jogvita mindkét fél méltányos érde- két szem előtt tartó döntését kell elősegítenie. Ha pedig a döntést említettem, itt kívánom felhívni a figyelmet a választottbírósági eljárás végén születendő ítélet legitimitásának kérdésére, amely kapcsán utalni kívánok azon gyakorlati tapasztalatomra, mi szerint a jogvitával érintett felek között hatéko- nyabb elfogadásnak tud örvendeni egy olyan grémium által hozott érdemi döntés, amelynek tagjait részben az eljárással érintett felek jelölték ki. Különösen igaz ez, ha a jogvitával külföldi fél is érintett, hiszen ezen esetben nem csak maga az eljárás, de az adott állam jogrendszere, jogfelfogása is újszerű lehet számára. Ez esetben a válasz­ tottbírósági eljárás sikeres lefolytatásához szükséges bizalom megteremtéséhez bizo-

A választottbíróság és az ügyvédi hivatásrend kapcsolata 19 nyos esetekben nagy előnyt jelenthet a gazdasági élet szereplőivel és a külföldi befekte- tőkkel napi szinten szót értő professzionális „ügyvédi hozzáállás” még a választott­bírói feladatok ellátása során is. Tisztelt Hallgatóság! A rendelkezésemre álló, szűk időkeretet tiszteletben tartva, jelen felszólalásom zárá- saként hangot kívánok adni azon reményemnek, hogy az ügyvédi kar, valamint a tradí- ciókon és szakszerűségen alapuló Választottbíróság kölcsönösen konstruktív együttmű- ködése további hosszú évtizedeken keresztül folytatódni fog!

20 Darák Péter1 AZ ÁLLAM BÍRÓSÁGA ÉS A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG K A PCSOLATÁ RÓL2 1. A választottbíráskodás hazai és nemzetközi története A választottbíráskodás az ókori Kínában Konfuciusz tanításainak hatására vált a jogi kultúra részévé. Jól illeszkedett a távol-keleti kultúrához a viták megegyezés útján tör- ténő, harmonikus rendezése, szemben a jogszabályokon alapuló, kizárólag valamelyik fél javára szóló döntéssel. A Római Birodalom polgárai is fordulhattak az arbiterekhez a praetori igazságszolgáltatás mellett. A felek maguk állapodhattak meg a választottbírák személyéről (arbiter ex compromisso), a tárgyalás pedig nem volt nyilvános, így a felek személyes titkai, intimitásai is védve voltak. Az ítélet önkéntes teljesítése a feleknek a választottbíró szakértelmébe és jellemébe fektetett bizalmán alapult, amely napjainkban is a választottbíráskodás egyik fontos alapelve. A választottbíráskodás a magyar jogban igen hamar megjelent. Már Szent István ki- rályunk II. dekrétumában, egy büntetőjogi rendelkezés kapcsán olvashatunk a válasz­ tottbíróság díjazásáról: arról, hogy a pénzbüntetés egy része (110 penzából 10 penza) a választottbírákat illeti. Ebben az időben a választottbírák békéltetőként jártak el. A XIII–XIV. században már döntési joguk is volt. A középkori Magyarországon folya- matosan működtek a felek szerződésével létrehozott, ún. „fogott bírákból” álló bírósá- gok, a XVII. századtól pedig törvény mondta ki – pl. 1729. évi XXX. tc. –, hogy a vá­ laszt­ottbírósági ítéletek a rendes bíróság ítéletével egyenrangúak. A XVII–XVIII. szá- zadra kikristályosodott az az elv, hogy a választottbíróságok kikötése (compromissum) a rendes bíróság eljárásának kizárását jelentette, a választottbírák döntése az ítélet ere- jével bírt és ez ellen nem volt helye fellebbezésnek. Az intézmény fokozatos erősödésé- nek valószínű oka a rendes bíróságok eljárásának lassúsága és nehézkessége volt. A XIX. század elején a választottbírósági szerződéssel főként a bérleti és kölcsönszer- ződésekben találkozhattunk.3 Az 1911. évi Polgári Perrendtartás 17. címe rendkívül részletesen szabályozta a választottbírósági eljárást: a választottbírósági út igénybevételének feltételeit, a bírák kijelölését, a kijelölés elfogadását, a kizárási szabályokat, az eljárás menetét, az ítélet és az egyezség hatályát, a végrehajtásra és az érvénytelenítési keresetre vonatkozó szabályokat.4 1  Dr. Darák Péter a Kúria elnöke. 2  Az előadás a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság fennállásának 70. évfordulója alkalmából tartott konferenciára készült. 3  Forrás: https://www.sztnh.gov.hu/hu/kiadv/ipsz/199908/sili.html#1 4  Forrás: http://www.ajk.elte.hu/file/KoiGyula-Valasztottbiraskodas.pdf

Az állam bírósága és a választottbíróság kapcsolatáról 21 2. A pénz- és tőkepiaci választottbíráskodás története Magyarországon A speciális, pénz- és tőkepiaci választottbíráskodás története elválaszthatatlan a tőzsdei kereskedelem fejlődésétől. Az 1864. január 18-án megnyílt Budapesti Áru- és Értéktőzs- de legfontosabb szerve a bíróságként is működő Tőzsdetanács volt. A választottbíráskodást az ügyvédi képesítéssel rendelkező jogügyi titkár közreműködésével a tőzsdetanácso- sok látták el. A bíróság az évekig elhúzódó polgári peres eljárásokkal szemben azonnal döntött, és döntése ellen érdemben nem, csak alaki kérdésekben lehetett fellebbezni a királyi Kúriához. A tőzsdebíróságnak ezt a különleges jogállását a törvényhozás nehe- zen ismerte el, folyamatosan szűkíteni akarta a tőzsdebíróság hatáskörét, és lehetőséget akart adni a fellebbezésre. Erre azonban a tőzsde határozott ellenállása miatt nem került sor.5 A forgalom biztonságát garantálta egyrészt a Tőzsdetanácsnak az a hatásköre, hogy a tőzsdei szokásokat megsértő, álhíreket terjesztő tőzsdetagok kizárásáról dönthetett, másrészt a fizetésképtelen tagok nyitott üzleteinek lezárására vonatkozó aprólékos sza- bályozás.6 1948. május 25-én a Budapesti Áru- és Értéktőzsdét feloszlatták, vagyonát állami tu- lajdonba vették. A magántulajdonban lévő részvényeket és kötvényeket hamarosan a Magyar Nemzeti Banknak, illetve a Pénzintézeti Központnak kellett beszolgáltatni. A magángazdaság és a privátautonómia visszaszorulásával természetszerűen a válasz­ tottbíráskodás jelentősége is csökkent. Az intézmény szűk körben élt tovább, Magyaror- szág külkereskedelmi kapcsolatainak fenntartása ugyanis megkövetelte a választott­ bírósági tárgyú nemzetközi egyezményekhez történő csatlakozást (1958: New York, 1961: Genf), amelyek alapján a külkereskedelmi vállalatok nyugati partnereikkel fenn- álló vitáikat rendezhették. A KGST-kapcsolatokat illetően az 1972-es Moszkvai Egyez- mény rendelkezett a választottbíráskodás szabályairól (az eljárás – a klasszikus titkos- sággal szemben – itt nyilvános volt). A nemzetközi kereskedelem mellett később – a ma- gángazdaság újbóli megjelenésével – a belföldi vonatkozású ügyekben is bővült az arbitráció lehetősége (pl. szövetkezetek). Az 1988. évi első Gt. pedig már a társasági szerződéssel kapcsolatos jogvitákra nézve is megengedte választottbíróság kikötését. A rendszerváltást követően újjáéledt a tőzsdei kereskedelem, és ezzel a tőzsdei választottbíráskodás is. A Budapesti Áru- és Értéktőzsde kapuit 42 éves szünet után, 1990. június 21-én nyitották meg újra. Az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba ho- zataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről szóló 1990. évi VI. tör- vény tette lehetővé újból a választottbírósági út igénybevételét, ekkor még csak az érték- papírokkal kapcsolatos (forgalmazók közötti, forgalmazó és kibocsátó között) jogviták tekintetében. A törvény 68. §-a kimondta, hogy a tőzsdei választottbíróság tagjait a tőzsde közgyűlése választja, eljárásának szabályait maga állapítja meg. A választott­ bírósági eljárás szabályait ekkor a Pp. XXIV. fejezete szabályozta, hiszen az egységes Vbt. (1994. évi LXXI. törvény) még nem született meg.7 5  Forrás: http://www.tozsdesztori.hu/tozsde-anno.html 6  Beréti András: A Budapesti Értéktőzsde története. BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest, 2007, 10– 17. o. Elérhető: http://elib.kkf.hu/edip/D_13662.pdf 7  Tóth László: A választottbíróság elé vihető ügyek a magyar jogban. ELTE ÁJK, 2005, konzulens: Dr. Kiss Daisy, 6 –9. o. Elérhető: htt p://w w w.law.klte.hu /jogimuhely/extra%20issue/T%F3th%20L%E1szl%F3%20-%20A% 20v%E1lasztottb%EDr%F3s%E1g%20el%E9%20vihet%F6%20%FCgyek%20a%20magyar%20jogban.pdf

22 DARÁK PÉTER A tőzsdei választottbíráskodást a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény helyezte új alapokra. E törvény 376. §-a teremtette meg annak lehetőségét, hogy a tőzsdék, vala- mint a hitelintézetek és befektetési vállalkozások szakmai érdekképviseleti szervezetei közös választottbíróságot hozzanak létre. E jogszabályhely alapján a Budapesti Érték- tőzsde, a Budapesti Árutőzsde és a Bankszövetség 2002. június 25-én írták alá a Pénz- és Tőkepiaci Választottbíróság alapító okiratát.8 A Pénz- és Tőkepiaci Választottbíróság az új választottbírósági törvény (2017. évi LX. törvény) rendelkezése értelmében 2017. december 31-ével megszűnt, feladatait 2018. január 1-jétől a MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság látja el. 3. A választottbírói és a rendes bírói út kapcsolata; választottbíráskodás az Alkotmánybíróság határozatának tükrében A választottbíráskodás fejlődése jól mutatja, hogy az államok alapvetően pozitívan vi- szonyultak ahhoz, hogy a felek vitás ügyeiket az állami bíróságok „megterhelése” nél- kül, olyan fórumok közreműködésével intézzék el, amelyek tagjait maguk választhatják meg. Lényeges azonban, hogy – Frank Ignác szavaival élve – „a választottbírák hatalma felett új perek ne támadjanak”, a választottbírósági út ne csupán gyors és költségkímélő legyen, hanem eredményes is: ha van lehetőség az ügy eldöntésére, akkor az legyen ki- kényszeríthető abban az esetben is, ha a magát vesztesnek érző fél nem hajlandó az ön- kéntes jogkövetésre. Ez különösen igaz volt és igaz ma is a kereskedelem világára, hi- szen a jó üzlet alapja a bizalom: elsősorban az üzleti partnerbe, másodsorban pedig az adott ország jogrendjébe, az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett bizalom. A közelmúltban erősítette meg a választottbíráskodás intézményét Magyarország Al- kotmánybírósága, amely 14/2013. (VI. 17.) számú határozatában a választottbíráskodás kiköthetőségének korlátozását alkotmányos követelmény megfogalmazásával szűkítet- te. Eszerint alkotmányos követelmény a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. tör- vény alkalmazása során a törvény hatálybalépését megelőzően jogszerűen és jóhiszemű- en szerzett jogok és kötelezettségek figyelembevétele. Ez az alkotmányos követelmény vonatkozik a nemzeti vagyonról szóló törvény által érintett, a magyar állam és egy má- sik államhoz kötődő jogi személy között 2012. január 1-jén hatályban levő beruházási és vállalkozási természetű megállapodásokra. Alkotmányos követelmény a szerzett jogok figyelembevétele a Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés esetében is. Ez az alkotmányos követelmény vonatkozik a nemzeti va- gyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény által érintett, a magyar állam és egy másik ál- lamhoz kötődő jogi személy között 2012. január 1-jén hatályban levő beruházási és vál- lalkozási természetű megállapodásokra. Az idézett határozat a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságot is érinti, és azért is lényeges, mert a közös alapelveket, így különösen a szabad bíróválasztást, a szi- 8  Lásd 2001. évi CXX. tv. 376. § (1) Tőzsde, valamint a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások szakmai érdek-képviseleti szervei közösen megalapíthatják és működtethetik a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választott­ bíróságot.

Az állam bírósága és a választottbíróság kapcsolatáról 23 gorú összeférhetetlenségi és kizárási szabályokat, a bizalmas ügykezelést a rendes bíró- ságok is védelmezik. Miután a választottbírósági ítéletek érvénytelenítése iránti perek a választottbírósági eljárás zárókövének tekinthetőek, fontos, hogy a rendes bíróságok is ezen elismert elveknek megfelelően járjanak el. 4. Az MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság napjainkban A 2018. január 1-jétől hatályos új törvény, a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 58. §-a már külön kiemeli, hogy állandó választottbíróság a választottbírósági közvetítő eljárásra a Vbt.-vel és az UNCITRAL 2002-es nemzetközi kereskedelmi bé- kéltetésről szóló mintatörvényével összhangban álló szabályzatot alkothat. A Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság a XXI. század követelményeivel összhangban megalkotott Eljárási Szabályzatával az UNCITRAL modelltörvénnyel összhangban nem kizárólag gazdasági és kereskedelmi jogvitákra nyitja meg a választottbíráskodás lehetőségét, hanem a polgári magánjogi jogviták teljes körére, kivéve a Pp. különleges pereit és a közigazgatási pereket, a jogsza- bály által kivett szerződéseket, közöttük a fogyasztói szerződéseket. Az eljárás a polgá- ri per alternatívájaként kiemelten biztosítja a feleknek a bírósághoz való fordulás jogát és azt, hogy a jogvitát valamennyi elemében egy eljárás keretében véglegesen el lehes- sen bírálni. A legmodernebb választottbírósági eljárásokhoz hasonlóan az előkészítő egyeztetés jogintézménye arra hivatott, hogy a választottbíróság és a felek maguk tisz- tázzák és határozzák meg a jogvita kereteit, az eljárás tervezett időrendjét, és a bizonyí- tási eljárás menetét. Az érvek és a bizonyítási eszközök minél szélesebb körű eljárásba történő engedésével, előterjeszthetőségének lehetőségével a felek egészen az eljárás be- rekesztéséig élhetnek. A felek és a választottbíróság az eljárásban a gazdasági racionalitáshoz közelítve dönthetnek arról, hogy a jogvita keretében, egy üzleti tárgyaláshoz is hasonlóan, egyez- ségre törekszenek, vagy az eljárást egy rájuk nézve kötelező végleges határozattal zárják le. Az Eljárási Szabályzat a felek részére közvetítői eljárás és gyorsított eljárás lehetősé- gét is kínálja. A feleknek lehetőségük van a választottbíró jelölése során, hogy a jogvita során lé- nyeges speciális szakértelemmel rendelkező személyt jelöljenek, aki lehet akár gazdasá- gi, pénzügyi szakember vagy speciális szakértelemmel felruházott mérnök. A rendes perorvoslat hiánya miatt az eljárás gyorsabb, mint a többfokú állami bírósági per. Ebből következik, hogy ez az eljárás költségkímélő, és olcsóbb megoldást is kínál a gazdasági élet szereplői részére. A felek azon joga, hogy bizonyos eljárási kérdésekben a jogsza- bály keretei között maguk állapodjanak meg, biztosítja az üzleti élet által megkövetelt rugalmasságot, szemben a rendes bíróságok eljárásával. Főszabályként bizalmas jellegű a választottbírósági eljárás, az itt elhangzottak a felek üzleti titkát képezik.

24 DARÁK PÉTER 5. Nemzetközi választottbíráskodás adóügyekben 5.1. Bevezetés Az adójog területén elsősorban annak meghatározása okozhat nehézséget, hogy ponto- san mit is értünk adójogi választottbíráskodás (alternatív vitarendezés) alatt. Egy nem- zetközi ügyvédi iroda adójogi szakértője szerint9 a jogviták két nagy csoportjával kap- csolatban lehet szó választottbíráskodásról: – államközi jogviták, – a külföldi befektető és a befektetés helye szerinti állam vitája. Előadásomban az államközi vitarendező mechanizmusokról lesz szó. 5.2. A MAP-eljárás Államközi eljárásnak tekinthető az OECD Modellegyezmény szerinti kölcsönös egyez- tető eljárás (mutual agreement procedure, MAP) a kétoldalú adóegyezményekhez kap- csolódóan vehető igénybe. Ha az adózó állítása szerint valamelyik állam aktusa nyomán az őt érintő adókötelezettség nincs összhangban a kétoldalú egyezménnyel, az illetékes adóhatósághoz fordulhat, amelynek „törekvési kötelezettsége” (obligation to endeavour) áll fenn arra nézve, hogy az ügyet a másik illetékes hatósággal kölcsönös egyeztetés út- ján rendezze. Az adózói jogérvényesítés szempontjából ez a mechanizmus joggal tekinthető egyfaj- ta „fekete lyuknak”: míg az adózó az adókötelezettségről való értesülést követően leg- feljebb 3 éven belül kérheti a MAP-eljárást, addig az illetékes hatóságokat nem köti sem határidő, sem elbírálási kötelezettség. A részes államok széles körű mérlegelési jogkört élveznek a tekintetben is, hogy egyetértenek-e az adózó álláspontjával; az egyetértés pe- dig olykor elmarad, mert egyik állam sem kíván az érdekeiket sértő precedenst teremte- ni. Az adózó mindemellett nem vesz részt az eljárásban, az az illetékes hatóságok között folyik. A fenti hiányosságok orvoslása érdekében fogadta el az OECD 2015 októberében a BEPS10 14. akciótervet, amely többek között a MAP továbbfejlesztéséről rendelkezett, így többek között előírta – a MAP-eljárások észszerű időn belüli befejezését, – a részes államok arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a MAP-ügyekkel foglalkozó hatóságaikat megfelelő iránymutatásokkal lássák el. Bár a fenti rendelkezések kötelező minimum standardok, a MAP továbbra is állam- közi eljárás maradt, bár vannak kivételek (pl. egy, az USA és az Egyesült Királyság kö- zötti MAP-eljárásban az adózó és tanácsadói is részt vehettek a tanácskozáson). 9  Murray Clayson: The Changing Face of International Tax Arbitration, International Tax Blog, lásd https://www.bna.com/changing-face-international-b57982086065/ 10  „Base erosion and profit shifting”, azaz adóalap-erózió és nyereségáthelyezés: az OECD által 2014-ben elin- dított projekt, amelynek célja nemzetközileg koordinált összefogás kialakítása a globális agresszív adóelkerülés visszaszorítása érdekében.

Az állam bírósága és a választottbíróság kapcsolatáról 25 5.3. Kötelező választottbíráskodás a MAP-eljárás eredménytelensége esetén Államközi eljárás a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekben előírt kötelező választottbíráskodás is. Az adózók szempontjából ennek két előnye is van: egyrészt a határozott döntés, amellyel az ügyet lezárják, másrészt az eljárási határidő. A kötelező választottbíráskodás intézményéről elsőként az OECD Modellegyezmény 25. cikkének (5) bekezdése rendelkezett, amely 2008-ban lépett hatályba. Eszerint az adózó akkor kérheti a jogvita választottbíróság elé utalását, ha előzőleg már indítványozta a MAP- eljárás lefolytatását, ám az illetékes hatóságok a kérelem előterjesztésétől számított 2 év elteltét követően sem jutottak eredményre. A választottbírósági határozatok kötőerejét illetően az OECD Modellegyezmény nyi- tott: biztosítja a részes államok számára a lehetőséget, hogy hatóságaik eltérhessenek a. döntés tartalmától, ha más megoldásról meg tudnak egyezni. Vagyis a konkrét adó- egyezmény rendelkezésétől függően a választottbírósági határozat tanácsadó jellegű is lehet. A határozatok nyilvánosságával kapcsolatban a jellemző szabályozás az, hogy az eljárást kérelmező adózó és mindkét illetékes hatóság engedélyével tehető közzé a dön- tés „anonimizált” és szerkesztett formában. A Modellegyezmény által kialakított választottbírósági eljárást számos kritika érte, elsősorban amiatt, hogy nem önálló eljá- rás: a MAP-eljáráshoz kötött, annak egyfajta meghosszabbítása, ezért ez utóbbi hiá- nyosságait nem küszöböli ki. 5.4. Az Európai Unió adóügyi vitarendezési mechanizmusai Ugyancsak államközi eljárás szabályait rögzíti az EU Választottbírósági Egyezménye, amely 1995-ben lépett hatályba. Eszerint, ha a már említett kölcsönös egyeztető eljárás 2 év elteltével sem hoz eredményt, a két érintett állam köteles tanácsadó bizottságot fel- állítani, amely állást foglal a kettős adóztatás elkerülésének módjáról. E körben mérle- gelési lehetőség nincs: a testületet automatikusan fel kell állítani. Ezt követően az érin- tett államok számára hat hónap áll rendelkezésre ahhoz, hogy vagy végrehajtsák az ál- lásfoglalást, vagy más megoldásról egyezzenek meg. Megjegyzendő, hogy az EU Egyez- mény tárgyi hatálya szűkebb az OECD Modellegyezményénél: csak a transzferárakkal és a nyereség vállalatcsoporton belüli áthelyezésével kapcsolatos jogvitákra terjed ki. Az első szakasz itt is a MAP-eljárás, amelynek lefolytatása iránt a kérelmet az adóköte- lezettségről való első értesítéstől számított három éven belül kell előterjeszteni. 2017. október 10-én a Tanács elfogadta az európai uniós adóügyi vitarendezési me- chanizmusokról szóló irányelvet, amelyet a tagállamoknak 2019 június végéig kell átül- tetniük.11 Az irányelv tárgyi hatálya a kettős adóztatás minden formájára kiterjed. Kivé- telt képez az adóztatás kettős elmaradása, a csalással, szándékos mulasztással vagy sú- lyosan gondatlan magatartássokkal kapcsolatos esetek. A vitarendezés a korábbi me- chanizmusokra épül, azaz a MAP-eljárást követi a választottbírósági szakasz, világos határidőkkel és döntési kötelezettséggel. Az eljárás így három szakaszból áll: panasz­ tétel, MAP-eljárás (ha a panaszt mindkét állam elfogadja), vitarendezési szakasz (ha a MAP eredménytelen). 11  A Tanács (EU) 2017/1852 irányelve (2017. október 10.) az európai uniós adóügyi vitarendezési mechaniz- musokról.

26 DARÁK PÉTER 5.5. K ötelező választottbíráskodás az OECD Multilaterális Egyezménye alapján Az OECD Multilaterális Egyezményét 2017 júniusában, Párizsban 68 ország írta alá. Az Egyezményben részes államok vállalják, hogy az egyezmény egyes – kötelező vagy ép- pen opcionális – rendelkezéseit az általuk korábban megkötött kettős adóztatás elkerü- léséről szóló egyezményeik vonatkozásában, az adott egyezménnyel együtt alkalmazni fogják. Az MLI különlegessége tehát, hogy egyetlen jogi aktus úgy érinti az aláíró or- szágok által megjelölt kétoldalú egyezményeket (ún. covered tax agreements), hogy köz- vetlenül nem módosítja és nem is egészíti ki azokat. Az MLI számos szabadon választható rendelkezést is tartalmaz, ezek közé tartoznak a kötelező választottbíráskodásról (mandatory binding treaty arbitration, MBTA) szóló VI. rész előírásai. E szabályokat kizárólag akkor lehet alkalmazni, ha mindkét érintett állam „beszerződött”, vagyis kifejezetten vállalta a kötelező választottbíráskodás intéz- ményének bevezetését. Az aláíró államok emellett fenntartásokkal is élhetnek a tekin- tetben, hogy a kétoldalú egyezményeik által érintett adóügyek közül mely jogvitákra korlátozzák a választottbírósági eljárást. 2017 júniusában 25 aláíró ország döntött az MBTA alkalmazása mellett, ami a gyakorlatban kb. 150 egyezményt érint. Az MLI ru- galmas a választottbírósági eljárási formák megválasztása tekintetében is: az aláíró ál- lamok választhatják az alapértelmezettnek tekintett „baseball arbitration”-t (amikor a vb. indokolt döntés helyett a szerződő államok által tett, konkrét adóösszeget tartalmazó „ajánlatok” közül választja ki a legjobbat) vagy – ez alól mintegy kiszerződve – a hagyo- mányosabb, ún. „reasoned opinion” formát is (ekkor a vb. indokolt döntést köteles hoz- ni). Az MLI szerinti kötelező választottbírósági eljárás is szorosan kapcsolódik a MAP eljáráshoz, utóbbi itt is előfeltétele a vitarendezési szakasznak. A döntések nyilvánossá- gát illetően az MLI csupán arról rendelkezik, hogy a választottbíróság döntését meg kell küldeni az illetékes hatóságoknak. Ami a végrehajthatóságot illeti, a választottbíróság határozata kötelező a hatóságokra és az adózóra, két igen erős kivétellel: ha valamely ré- szes állam bírósága érvénytelennek nyilvánítja, vagy ha a döntéssel közvetlenül érintett személy azt visszautasítja. Különösen ez utóbbi „vétójog” miatt érte kritika az MBTA intézményét.

27 Bodzási Balázs1 A KÖZJEGYZŐK ÉS A VÁLASZTOTTBÍRÁSKODÁS 1. A megújult Kereskedelmi Választottbíróság és a jogi hivatásrendek közötti kapcsolat A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság 2019-ben ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját. Ez a kétségkívül tiszteletet érdemlő és elismerést kiváltó, kerek évforduló egyrészt alkalmat adott az elmúlt évtizedekre való visszatekintésre és emlékezésre. Emellett azonban a 2017–2018-ban szervezetileg és személyi összetételében is megújult Kereskedelmi Választottbíróság2 és a jogi hivatás- rendek egymáshoz fűződő viszonyának az elemzésére is lehetőség kínálkozott. Ezzel kapcsolatban az egy általánosan ismert tény, hogy a Kereskedelmi Válasz­ tottbíróság munkájában az ügyvédi kar tagjai komoly szerepet töltenek be. Munkájuk, választottbírói tevékenységük nemzetközi szempontból is emeli a hazai választott­ bíráskodás színvonalát. Amellett, hogy az ügyvédek örvendetes módon szélesebb kör- ben vesznek részt az állandó Kereskedelmi Választottbíróság munkájában – népszerű- sítve ezáltal ezt a bírói fórumot az ügyfelek, a jogkereső gazdasági szereplők irányá- ban  –, érdemes azt is megemlíteni, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara mellett eseti választottbíráskodás is folyik. A Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöksége 2020. január 6-án tette közzé ajánlás formájában az eseti választottbíráskodásra vonatkozó – a módo- sításokkal egységes szerkezetbe foglalt – Eljárási Mintaszabályzatát.3 Ugyancsak közismert és sokat elemzett a választottbíróságok (ideértve az állandó és az eseti választottbíróságokat is), valamint a rendes bíróságok közötti viszony. Ez a kap- csolat leggyakrabban a választottbírósági ítéletek rendes bíróságok általi érvényteleníté- sében ölt testet.4 Fontos azonban azt is kiemelni, hogy a Kereskedelmi Választottbíróság választottbírói ajánlási listáján nyugalmazott bírák is szerepelnek. Az ő személyük, több évtizedes ítélkezési gyakorlatuk és tapasztalatuk kétségkívül emeli a hazai választottbíráskodás színvonalát. Ezzel szemben sokkal kevesebb figyelem irányult eddig a választottbíráskodás és a közjegyzők, illetve a közjegyzői tevékenység közötti (lehetséges) kapcsolódás elemzé- sére. Magyarországon ez a kérdés az elmúlt három évtizedben annak ellenére sem me- rült fel, hogy számos külföldi példa utal arra, hogy a közjegyzők komoly szerepet tölt- hetnek be a különböző választottbíráságok működésében. Bár a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 7. § (3) bekezdése 1999. VIII. 1-jétől le- hetővé teszi, hogy közjegyző választottbíróként járjon el, erre az elmúlt években nem volt példa. 1  Dr. Bodzási Balázs közjegyző (Budapest). 2  A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvényről lásd: Bodzási Balázs (szerk.): Tanulmánykötet a Ke- reskedelmi Választottbíróságról. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018. 3  Interneten elérhető: http://www.bpugyvedikamara.hu/per-nelkul/ugyvedek-mint-valasztott-birak/ 4  Erről részletesebben, széles körű nemzetközi kitekintéssel lásd: Boóc Ádám: A választottbírósági ítéletek ér- vénytelenítése. Patrocinium Kiadó, Budapest, 2018. 272. o.

28 BODZÁSI BALÁZS Ebben a rövid áttekintésben azt kívánjuk bemutatni, hogy a közjegyzők, illetve a köz- jegyzői tevékenység miként kapcsolódhat a választottbíráskodáshoz. 2. A német közjegyzők és a német választottbíráskodás kapcsolata Vizsgálódásunkat érdemes Németországban kezdeni, ahol a közjegyzők hosszabb idő óta járhatnak választottbíróként. Ez a tevékenységük olyannyira meghatározó, hogy a Német Közjegyzők Egyesülete (Deutscher Notarverein) mellett önálló, állandó válasz­ tottbíróság működik (SGH – Schlichtungs- und Schiedsgerichtshof deutscher Notare).5 Az SGH illetékessége minden olyan jogvitában kiköthető, amely választottbírósági útra vihető. Az SGH statútuma szerint azonban azokra az igényekre vonatkozóan nem köt- hető ki a választottbíróság illetősége, amelyeket közjegyzővel szemben – a hivatali tevé- kenységével összefüggésben – érvényesítenek.6 Az SGH honlapján választottbírósági mintaklauzulák is elérhetők.7 A német közjegyzők jellemzően azokban a jogvitákban járnak el választottbíróként, amelyekhez kapcsolódóan a közjegyzői közreműködés hagyományosan fontos szerepet tölt be. Ilyenek az öröklési joggal (végrendelettel), a házassági vagyonjoggal (házassági vagyonjogi szerződésekkel), a társasági joggal és az ingatlan adásvételekkel kapcsolatos ügyek. Emellett azonban sor kerülhet az SGH mint külön választottbíróság illetékessé- gének a kikötésére hagyományos üzleti szerződésekhez kapcsolódóan is. Gyakran a szerződő felek általános szerződési feltételeiben szerepel ilyen kikötés, így például a szállítási és fizetési feltételeket tartalmazó általános szerződési feltételekben. 3. Szemelvény a német Legfelsőbb Bíróság gyakorlatából: végrendeletben ki lehet-e kötni választottbírósági eljárást kötelesrészi jogvitára? A német Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof – BGH) egy 2017. március 16-án ho- zott határozatában azt a kérdést vizsgálta, hogy kötelesrészi igényekhez kapcsolódó jog- viták elbírálására végrendeletben ki lehet-e kötni választottbíróságot. Vagyis az örökha- gyó végrendeletében tehet-e választottbírósági kikötést a kötelesrészből eredő jogviták elbírálására vonatkozóan?8 A konkrét jogvita egy anya és leánya között támadt. Az örökhagyó, aki a kérelmező (majd utóbb felperes) férje, a másik peres félnek pedig az apja volt, 2010. május 25-én hunyt el. Az örökhagyó 2004. április 8-án, közjegyző által készített végrendeletben a le- ányát nevezte meg egyedüli örökösének, a feleségét azonban hagyományban részesítet- te. A végrendelet emellett a következő rendelkezést is tartalmazta: „Minden jogvitára, 5  https://sgh.dnotv.de/ 6  https://sgh.dnotv.de/wp-content/uploads/sites/3/2019/05/SGH-Statut-2019_Druckfassung-Webseite.pdf 7  https://sgh.dnotv.de/dokumente/ 8  BGH, Beschluss vom 16. März 2017 – I ZB 50/16 – OLG München.

A közjegyzők és a választottbíráskodás 29 amely ezzel a végrendelettel kapcsolatos vagy ebből a végrendeletből származik, ezen túlmenően az öröklés rendjével, továbbá a kötelesrészi jogokkal és igényekkel, valamint minden olyan kérdéssel, amely a hagyaték kezelésével kapcsolatos kizárólag egy választottbíróság dönthet a német közjegyzők egyeztetési- és választottbíróságának (SGH) szabályai szerint…” A kérelmező mint az örökhagyó túlélő házastársa kötelesrész iránti igényt terjesztett elő rendes bíróság előtt. Miután a fellebbviteli bíróság felhívta a kérelmező figyelmét a választottbírósági kikötésre, a kérelmező a végrendeletben megjelölt választottbíróság elé nyújtotta be kötelesrész iránti kérelmét. Az örökhagyó gyermeke mint alperes azon- ban arra hivatkozott a választottbíróság előtti eljárásban, hogy annak eljárási költségeit nem tudja viselni, a kérelmező (felperes) pedig ugyancsak elutasította ezeknek a költsé- geknek a viselését. A választottbíróság ezt követően felhívta az alperest annak igazolá- sára, hogy a rendes bíróságtól kérte a választottbírósági eljárás lefolytatása végrehajtha- tatlanságának (itt nem a választottbírósági ítélet végrehajthatatlanságáról van szó!) a megállapítását. Miután a rendes bíróság ilyen tartalmú határozatot nem hozott, a választottbíróság megítélte a kérelmező (felperes) részére a kötelesrészi igényt (11 875 eurót és annak kamatait), melynek megfizetésére kötelezte az alperest. Az ügy ezt követően ismét rendes bíróság elé került. Ennek során a tartományi legfel- sőbb bíróság (Oberlandesgericht) elutasította a választottbírósági ítélet végrehajthatóvá minősítését és azt érvénytelenítette. A tartományi bíróság álláspontja szerint ugyanis a választottbírósági ítélet a német Polgári Perrendtartás (ZPO) 1059. § (2) bekezdése 2a. pontjába ütközött, amely szakasz a választottbírósági út kizártságáról rendelkezik. A tartományi legfelsőbb bíróság álláspontja szerint ugyanis az örökhagyó általi egyol- dalú, halál esetére szóló rendelkezéssel nem lehet a törvényen alapuló kötelesrészi igényt választottbírósági eljárásnak alávetni. Az ezt követően eljárt német Legfelsőbb Bíróság (BGH) jóváhagyta a müncheni tarto- mányi legfelsőbb bíróság döntését. A BGH is megerősítette, hogy a jogvita tárgya – vagyis a kérelmező által az egyedüli örökössel szemben érvényesített kötelesrészi igény – egyoldalú, halál esetére szóló rendelkezéssel nem utalható választottbírósági útra. A BGH ugyanakkor rámutatott arra is, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén választottbíróság is dönthet kötelesrésszel kapcsolatos jogvitában. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a választottbírósági kikötés, illetve az erről szóló megállapodás az örökös és a kötelesrészre jogosult személy között jön létre. Amíg tehát kötelesrésszel kapcsolatos jogvitára az örökhagyó egyoldalúan (például végrendeletben) nem köthet ki választottbírósági utat, addig ebben az érintett felek – vagyis az örökös(ök) és a kötelesrészre jogosult(ak) – közös megegyezéssel megállapodhatnak. Arra is rámutatott azonban a BGH, hogy bizonyos esetekben maga az örökhagyó is élhet választottbírósági kikötéssel a végrendeletében. Ez a végrendelkezési szabadság megnyilvánulása, amelyre azonban a BGH szerint csak olyan kérdésekben kerülhet sor, amelyek az örökhagyó rendelkezési joga alá tartoztak. A kötelesrésszel kapcsolatos jog- viták azonban nem tartoznak ebbe a körbe. Összefoglaló jelleggel tehát a BGH arra a megállapításra jutott, hogy az örökhagyó túllépi az őt megillető rendelkezési jogát, ha végrendeletében a kötelesrészre jogosultak elől a rendes bírósághoz fordulás lehetőségét azzal zárja el, hogy az esetleges jövőbeni kötelesrészi jogvitákra választottbírósági eljárást köt ki.

30 BODZÁSI BALÁZS 4. Következtetések a magyar jogra vonatkozóan A magyar jogra vonatkozóan is alapvető kérdésként merül fel, hogy mi a viszony egy választottbírósági ítélet és egy közjegyző által készített közokirat között. Egy közjegy- zői okiratba foglalt jogügylet vagy jognyilatkozat alapján természetesen választottbíróság előtt is lehet igényt érvényesíteni. Ezzel kapcsolatban felmerülhet azonban az a kérdés, hogy ha a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23/C. §-ában fog- lalt feltételek fennállnak és ennek alapján az okiratot készítő közjegyző végrehajtási zá- radékkal láthatná el a közokiratot, akkor a jogosult dönthet-e ehelyett inkább úgy, hogy választottbíróság előtt érvényesíti az igényét. Erre természetesen a jogosultnak lehető- sége van. Arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az okiratot készítő közjegyzőknek emel- lett abban is komoly szerepe lehet, hogy a felek éljenek választottbírósági kikötéssel. Ennek során azonban a közjegyzőnek észlelnie kell, ha az okirat fogyasztói szerződés- hez kapcsolódik (akár egyoldalú kötelezettségvállalás formájában), hiszen a válasz­ tottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 1. § (3) bekezdése szerint nincs helye választottbírósági eljárásnak fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén. A választottbírósági kikötésre emellett más típusú egyoldalú jogügyletek közjegyzői okiratba foglalása esetén is sor kerülhet. Ebbe a körbe tartozik az alapítványrendelés és a bizalmi vagyonkezelés egyoldalú jogügylettel történő létesítése is (Ptk. 6:329. §). A bizalmi vagyonkezelés kapcsán azonban felmerül az a kérdés, hogy ez a jogvi- szony fogyasztói ügyletnek minősülhet-e (elsődlegesen a vagyonrendelő és a vagyon- kezelő viszonylatában). Emiatt indokolt lenne, ha ezt a kérdést a jogalkotó oly módon rendezné, hogy jogszabályi szinten kerülne rögzítésre, hogy a bizalmi vagyonkezelési jogviszony egyetlen eleme sem tekinthető fogyasztóinak. Ebben az esetben nem lenne vitás az sem, hogy akár a felek, akár a vagyonrendelő egyoldalúan is élhetnének választottb­ írósági kikötéssel a bizalmi vagyonkezelésből származó jogviták elbírálásá- ra vonatkozóan. A magyar közjegyzők és a hazai Kereskedelmi Választottbíróság közötti együttmű- ködésnek tehát számos módja és formája lenne, amelyhez megfelelő mintát szolgáltat- nak a külföldi példák.