Büntetés-végrehajtási jog (részlet)

BELOVICS ERVIN – BORY NOÉMI –  VÓKÓ GYÖRGY BÜNTETÉS- VÉGREHAJTÁSI JOG



BELOVICS ERVIN – BORY NOÉMI –  VÓKÓ GYÖRGY BÜNTETÉS- VÉGREHAJTÁSI JOG

© Dr. Belovics Ervin, 2021 © Dr. Bory Noémi, 2021 © Dr. Vókó György örökösei, 2021 © HVG-ORAC Kft., 2021 Szerzők: BELOVICS ERVIN I–V. fejezet BORY NOÉMI – VÓKÓ GYÖRGY VI–X. fejezet A kézirat lezárva: 2021. november 19. A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 548 2 Budapest, 2021 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Bodnár Kriszta Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

5 TARTALOM Rövidítések jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 1. BEVEZETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 1.1. A büntetés-végrehajtási jog fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 1.2. A büntetés-végrehajtási jog tudományának kialakulása, történelmi előzmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 1.3. A büntetés célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 1.3.1. Az abszolút teóriák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 1.3.2. A relatív teóriák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 1.3.2.1. A speciálprevenció elsődlegességét hirdető tanok . . . 22 1.3.2.2. A generálprevenció elsődlegességét hirdető tanok . . 23 1.3.3. Vegyes elméletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 1.3.4. A XX. század büntetéstani irányzatai . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 1.4. A büntetőjogi jogkövetkezmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 1.5. A szankciók kialakulásának története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 1.6. A magyar jogfejlődés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 1.7. A büntetés-végrehajtási jog forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 2. ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 2.1. Alapvető rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 2.1.1. A törvény alkalmazásával kapcsolatos normák . . . . . . . . . . 43 2.1.1.1. A büntetés-végrehajtás feladata és célja . . . . . . . . . 43 2.1.1.2. A törvény hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 2.1.1.3. A büntetés-végrehajtási jogviszony . . . . . . . . . . . . . 46 2.1.1.4. A végrehajtás rendje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 2.1.2. Az elítéltek jogai, kötelezettségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 2.1.2.1. Az alapvető jogok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 2.1.2.2. Jogérvényesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 2.1.2.3. A védelem joga és a képviselet szabályai . . . . . . . . 55 2.1.2.4. Az anyanyelv használata és a tájékoztatáshoz való jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 2.1.2.5. A végrehajtás során keletkezett irat megismerésének joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 2.1.2.6. Az alávetési, tűrési, együttműködési és a lakcímbejelentési kötelezettség . . . . . . . . . . . . 67 2.1.3. Az állam, illetve szerveinek feladatai a végrehajtás során . . . . 68 2.1.3.1. Az állam feladatai a végrehajtásban . . . . . . . . . . . . 68

6 TARTALOM 2.1.3.2. A határozatok végrehajthatósága és intézkedési kötelezettség a végrehajtás iránt . . . . . . . . . . . . . . . 69 2.1.3.3. Törvényességi felügyelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 2.1.3.4. Bírósági felülvizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 2.1.3.5. A megkeresésre és az adatkérésre, a kézbesítésre, valamint a határidő és határnap megállapítására és számítására vonatkozó szabályok . . . . . . . . . . . . 78 2.1.3.6. A mulasztás következményei és az igazolás . . . . . . 80 2.1.3.7. Intézkedés ismeretlen helyen tartózkodó elítélt és kényszergyógykezelt felkutatására és az elfogatóparancs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 2.1.3.8. A végrehajtásért felelős szerv döntése a panasz, a végrehajtásért felelős szerv határozata . . . . . . . . . 83 2.1.3.9. A sértett jogainak és érdekeinek védelme . . . . . . . . 88 2.2. A büntetések és intézkedések végrehajtását kizáró okok . . . . . . . . . 88 2.2.1. A büntetések és intézkedések végrehajtását kizáró okok . . . 89 2.2.2. A büntetés és az intézkedés elévülése . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 2.2.3. A kegyelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 3. A BÍRÓSÁG ÉS AZ ÜGYÉSZSÉG FELADTAI A VÉGREHAJTÁSBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 4. A BÜNTETÉS, INTÉZKEDÉS VÉGREHAJTÁSÁNAK ELHALASZTÁSA, A RÉSZLETFIZETÉS ENGEDÉLYEZÉSE . . 104 4.1. A szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása . . . . . . . . . . . . . . 104 4.2. Az elzárás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának elhalasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106 4.3. A közérdekű munka végrehajtásának elhalasztása . . . . . . . . . . . . . . 107 4.4. Halasztás és részletfizetés engedélyezése pénzbüntetés esetén . . . . 109 4.5. Javítóintézeti nevelés végrehajtásának az elhalasztása . . . . . . . . . . . 110 4.6. A kiutasítás végrehajtásának elhalasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 4.7. A halasztás és a részletfizetés engedélyezésének eljárási szabályai . . 111 4.8. Bírósági mentesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 4.9. A kegyelmi eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 4.9.1. A kegyelmi eljárás általános szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . 114 4.9.2. A kegyelmi eljárás speciális szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 5. A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI BÍRÓ ÉS A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI CSOPORT FELADATAI A VÉGREHAJTÁS FOGANATOSÍTÁSA KÖRÉBEN . . . . . . . . . . 124 5.1. A végrehajtással kapcsolatos általános feladatok . . . . . . . . . . . . . . . 124 5.2. Az eljárás általános szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126

TARTALOM 7 5.3. A büntetés-végrehajtási bíró konkrét eljárásai . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 5.3.1. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatására irányuló eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 5.3.2. Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása . . . . . . . . . . . . 133 5.3.3. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának utólagos meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 5.3.4. A feltételes szabadságra bocsátás kizártságának megállapítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 5.3.5. A szabadságvesztés végrehajtása alatt kóros elmeállapotúvá vált elítélttel kapcsolatos eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 5.3.6. A feltételes szabadságra bocsátásra irányuló eljárás . . . . . . 136 5.3.7. A feltételes szabadság megszüntetésére irányuló eljárás . . . 138 5.3.8. A reintegrációs őrizet elrendelése és megszüntetése, valamint a reintegrációs őrizetben lévő elítélt feltételes szabadságra bocsátására vonatkozó eljárás különleges szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 5.3.9. A próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141 5.3.10. Az elzárás végrehajthatósága megszűnésének megállapítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 5.3.11. A közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének megállapítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 5.3.12. A közérdekű munka átváltoztatása szabadságvesztésre . . . . 143 5.3.13. A pénzbüntetés végrehajthatósága megszűnésének megállapítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 5.3.14. A pénzbüntetés átváltoztatása szabadságvesztésre . . . . . . . 144 5.3.15. A kiutasítás végrehajthatósága kizártságának megállapítására irányuló eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145 5.3.16. A kiutasítás végrehajthatósága megszűnésének megállapítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 5.3.17. A pártfogó felügyelettel kapcsolatos eljárás . . . . . . . . . . . . . 146 5.3.18. A javítóintézeti nevelés átváltoztatása szabadságvesztésre . . 148 5.3.19. Ideiglenes elbocsátás a javítóintézetből és annak megszüntetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 5.3.20. Rendelkezés az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének a hozzáférés végleges megakadályozásával történő végrehajtásáról és annak megszüntetéséről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 5.3.21. A kényszergyógykezelés felülvizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . 149 5.3.22. Mentesítés a végleges hatályú foglalkozástól és járművezetéstől eltiltás, valamint a végleges hatályú kiutasítás alól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150

8 TARTALOM 5.3.23. Az elévülés megállapítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 5.3.24. Utólagos büntetés-végrehajtási bírói eljárás . . . . . . . . . . . . . 151 5.3.25. A végrehajtásért felelős szerv határozatának bírósági felülvizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 5.3.26. Biztonsági zárkába vagy részlegre helyezés felülvizsgálata . . 152 5.3.27. Az elítélt sajtó útján történő nyilatkozattételével, nyilatkozata közzétételével kapcsolatos eljárás . . . . . . . . . . 152 5.3.28. A fenyítés felülvizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152 6. A SZABADSÁGVESZTÉS VÉGREHAJTÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . 153 6.1. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának tartalma, feladata, célja, elvei, szervezete, tartama . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 6.1.1. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának tartalma, feladata, célja, elvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 6.1.2. A szabadságelvonással járó jogkövetkezmények végrehajtásának szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 6.1.3. A szabadságvesztés tartamának számítása . . . . . . . . . . . . . . 163 6.2. A szabadságvesztés végrehajtásának megkezdése, befogadás . . . . . 165 6.2.1. A szabadságvesztés végrehajtásának megkezdése . . . . . . . . 165 6.2.2. Az elítéltek befogadása a büntetés-végrehajtási intézetbe . . 169 6.3. A szabadságvesztés végrehajtásának rendje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 6.3.1. A szabadságvesztés végrehajtása rendjének elemei és tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 6.3.2. A végrehajtási fokozatok és az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182 6.3.3. A szabadságvesztés félbeszakítása, az elítélt előállítása, kiadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187 6.3.4. Az elítéltek elhelyezése és ellátása (anyagi, egészségügyi), csoportosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192 6.3.5. Az elítéltek jogi helyzete, szünetelő, módosuló alapjogok . . . 203 6.3.6. Az elítélt büntetés-végrehajtási intézeti jogai és kötelezettségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209 6.3.7. A fogva tartás rendje és biztonsága. A kényszerítő eszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238 6.3.8. Az elítélt munkáltatásának főbb szabályai, a levonások és a tartalékolás, szakmai képzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255 6.3.8.1. Az elítéltek munkáltatásának sajátosságai, a kötelezettségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255 6.3.8.2. A munka díjazása, tartási költségekhez hozzájárulás, tartalékolás és levonások . . . . . . . . . . 263 6.3.8.3. Az elítéltek oktatása, szakképzése . . . . . . . . . . . . . 266 6.3.9. Szabadulás a büntetés-végrehajtási intézetből . . . . . . . . . . . 271

9 6.3.9.1. A feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos és a megszüntetését követő büntetés-végrehajtási intézeti feladatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271 6.3.9.2. A szabadulásra felkészítés, a szabadítási eljárás . . . 279 6.3.9.3. A szabadulásra felkészítés hosszabb tartamú szabadságvesztést töltő elítéltek esetében . . . . . . . . 282 6.3.9.4. Társadalmi kötődési program, utógondozás . . . . . . 283 6.4. Különleges kategóriák a végrehajtásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288 7. AZ ELZÁRÁS VÉGREHAJTÁSA ÉS KÜLÖNÖS SZABÁLYAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303 7.1. A büntetőjogi elzárás végrehajtása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303 7.2. A szabálysértési elzárás végrehajtása és különös szabályai . . . . . . . 307 8. A NEM SZABADSÁGVESZTÉSSEL JÁRÓ BÜNTETÉSEK V ÉGR EH AJ TÁSÁ RÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 310 8.1. A közérdekű munka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 310 8.2. A pénzbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 317 8.3. A jogfosztó büntetések végrehajtásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 320 8.3.1. A foglalkozástól eltiltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 321 8.3.2. Járművezetéstől eltiltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322 8.3.3. A kitiltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323 8.3.4. A sportrendezvények látogatásától való eltiltás . . . . . . . . . . 323 8.3.5. A kiutasítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324 8.3.6. A közügyektől eltiltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324 8.3.7. A katonai mellékbüntetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 325 8.3.8. A tartamszámítás összefoglalása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 325 9. AZ INTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329 9.1. A büntetőjogi intézkedés célja, alkalmazása, csoportosítása . . . . . . 329 9.2. Az egyes intézkedések sajátosságai a végrehajtás során . . . . . . . . . . 329 9.2.1. Megrovás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329 9.2.2. Próbára bocsátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329 9.2.3. A jóvátételi munka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 330 9.2.4. Pártfogó felügyelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331 9.2.5. Az elkobzás foganatosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 338 9.2.6. A vagyonelkobzás végrehajtása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 341 9.2.7. Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele . . . 341 9.2.8. A kényszergyógykezelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 343 9.2.9. A javítóintézeti nevelés célja és feladata, a végrehajtás rendje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348 9.2.10. A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedésekről . . . . 359

10 TARTALOM 10. EGYES KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSA . . . . 361 10.1. A kényszerintézkedések végrehajtásának közös szabályai . . . . . . . . 361 10.2. A letartóztatás végrehajtása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362 10.3. Az előzetes kényszergyógykezelés végrehajtása . . . . . . . . . . . . . . . . 376 10.4. Az őrizet foganatosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 377 10.5. A rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtása . . . . . . . . . . . . . . . . 379 Ajánlott irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 380 Válogatás az alapul vehető jogszabályokból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 381

11 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE AB Alkotmánybíróság Be. 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról BFB Befogadási és Fogvatartási Bizottság BH Bírósági Határozatok BM Belügyminisztérium (belügyminiszter) BNYH Bűnügyi Nyilvántartó Hatóság Bnytv. 2009. évi XLVII. törvény a bűnügyi nyilvántartási rendszerről az Euró- pai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szem- ben hozott ítéletei nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról Btk. 2012. évi C. törvény Büntető Törvénykönyvről bv. büntetés-végrehajtási BVEK Büntetés-végrehajtás Egészségügyi Központ BVOP Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Bv. tv. 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszer- intézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról ERP Egyéni Reintegrációs Program EVSZ enyhébb végrehajtási szabályok HSR hosszú idős speciális részleg IM Igazságügyi Minisztérium IMEI Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet KEK Kockázatelemzési és Kezelési Rendszer LÜ Legfőbb Ügyészség Mt. 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről NAV Nemzeti Adó- és Vámhivatal NMHH Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság OKJ Országos Képzési Jegyzék Szabs. tv. 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről TÉSZ tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt TGH Törvényszék Gazdasági Hivatala Ütv. 2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről Vht. 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról



13 ELŐSZÓ Kötetünk segítséget kíván nyújtani egyrészt az egyetemi vizsgára történő felké- szüléshez, másrészt a jogi szakvizsga teljesítéséhez. Azok az ismeretek találhatók meg benne, amelyek elvezethetik az olvasót ennek a diszciplínának, jogi szakvizs- gatárgynak akár a mélyebb megismeréséhez is. Az ismeretközlés olyan módszerét választottuk, amely elsődlegesen az egyetemi oktatás céljait szolgálja, de a szakvizs- ga sikeres teljesítését is elősegítheti. Kötetünk egy olyan szakmai területről ad képet, amelynek állandó tökéletesítését a társadalom és más tudományok viszonylatában mindig szem előtt kell tartanunk. A tudománytól olyan, a tájékozódást is szolgálni alkalmas műveket igényel a társa- dalom, amelyek nemcsak elvont törvényszerűségeket, általános elvek kutatását és kritikáját, jogszabályok dogmatikus elemzését adják, hanem a jogintézmények rend- szerbe foglalásával, fejlődésük világos leírásával mutatják be az adott jogterületet. A 2012-es Büntető Törvénykönyv, valamint a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény, továbbá az ezeket módosító törvények jelentős mértékben érintették, változtatták meg a büntetés-végrehajtási jogot. Könyvünk a hatályos törvényt, azaz a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzá- rás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvényt ismerteti, kiegészítve a kapcso- lódó jogszabályok vonatkozó részeivel. A büntetés-végrehajtási jognak teljes összhangban kell lennie a büntető anyagi és eljárási joggal. A büntetés végrehajtására, az intézkedés foganatosítására hivatott szerv és a kötelezett közötti viszonyt a jog szabályozza. A jogerős ítélettel kiszabott büntetés, a büntetőjogi intézkedés, a határozattal elrendelt kényszerintézkedés vég- rehajtásának ideje alatt az általános állampolgári jogi helyzet változásának mértéke természetesen attól függ, hogy milyen büntetés, intézkedés végrehajtásáról van szó. A jogerős elítélés hatásait csak akkor tudjuk helyesen értékelni, ha figyelembe ves�- szük az állampolgár általános jogi helyzetét, és ehhez viszonyítva vizsgáljuk az el- ítélés tényének az állampolgári jogi helyzetre gyakorolt hatását – azaz az elítélés ténye milyen változást okoz a jogi helyzetben. A bűnüldöző, az igazságügyi és a büntetés-végrehajtási szervek tevékenységének minősége, jogszerűsége alapvető feltételként befolyásolja a szankcionálás eredmé- nyességét. A büntetés-végrehajtás törvényes, ezáltal jogállami követelmények sze- rinti működése, az érvényes és helyes jogszabályi előírások hatályosulása alapvető érdeke nemcsak a bűnüldöző és igazságügyi szerveknek, hanem minden állampol- gárnak is. A büntető felelősségre vonás folyamatában egymáshoz szorosan kapcsolódó sza- kaszokról van szó, melyek közül bármelyik szerepének az elhanyagolása a többi ha- tásfokát ronthatja le. „Hiába az anyagi jog tudományos művelése, a büntetésről val-

14 ELŐSZÓ lott teóriák kidolgozása és hirdetése, a kiszabás elveinek kidolgozása, ha minden elképzelések megbuknak a diszfunkcionális végrehajtáson” – fogalmazta meg Deák Ferenc a büntető végrehajtás jelentőségét méltatva már a XIX. század első felében, összegezve tiszti ügyészi tapasztalatait. Nagyon időszerű és megalapozott tudomá- nyos törekvést tükröz, hogy a büntetőeljárás megindulásától az utógondozás meg- szűnéséig tartó folyamatot mint egységes egészet vizsgáljuk, mint amely a társada- lommal összeütközésbe kerülő személyt hivatott oda visszavezetni, ott elismertetni, éppen a társadalom védelme érdekében. A büntetés-végrehajtási jog fejlődési-fej- lesztési iránya összhangban áll a magyar jog rendszerével. Fogadja ezt a könyvet szeretettel a kedves olvasó, és felhasználásával tanulmá- nyozza a büntetés-végrehajtási jogot. A szerzők

15 1. BEVEZETÉS 1.1. A büntetés-végrehajtási jog fogalma A büntetőjog fogalmát a jogtudomány tágabb és szűkebb értelemben egyaránt használja. A tág értelemben vett büntetőjog magában foglalja a büntető anyagi jog, a büntető eljárásjog, valamint a büntetés-végrehajtási jog normarendszerét. Míg a büntetőjog a bűncselekménynek minősülő cselekményeket definiálja, és hogy a deliktumot megvalósító személyek milyen büntetéssel sújthatók, a büntető eljárásjog a büntetőjogi felelősségre vonás rendjét szabályozza. A büntető anyagi jogi normák létrehozásának, de az eljárási szabályok kialakításának is csak akkor van értelme, ha a bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott büntetés és az alkalma- zott intézkedés végrehajtására sor kerül. Ellenkező esetben ugyanis mind az anyagi, mind az eljárási jog létezése válik céltalanná. Ennek megelőzése végett a büntetés-végrehajtási jog meghatározza a kiszabott szankció foganatosításának a rendjét, azaz hogy mely szervek jogosultak, illetve kö- telesek a bűncselekmény elkövetőjével szemben meghatározott joghátrány érvénye- sítésére, ezeknek a szerveknek ebben a körben milyen feladataik, továbbá az elítél- teknek milyen jogaik és kötelezettségeik vannak. A bűncselekmény megvalósítása miatt történő felelősségre vonás tehát a büntető- eljárás megindításával kezdődik, és a jogerős határozatban kiszabott büntetés, alkal- mazott intézkedés tényleges végrehajtásával fejeződik be. Mindez egyben azt is je- lenti, hogy a tettről a tettesre irányul a figyelem. A büntetés végrehajtása legvégső és egyben záró szakasza a büntetőjogi felelősségre vonásnak, mely fázisnak jogilag szabályozottnak kell lennie. A büntetés-végrehajtás folyamatának jogi szabályozása azért elengedhetetlen, mert ellenkező esetben – amire az emberiség történetében hosszú időn keresztül sor is került – teret kaphatna az önkényesség, a kegyetlenség, az embertelenség. A büntetés-végrehajtási jog legfőbb feladata a kiszabott büntetések, alkalmazott büntetőjogi intézkedések és büntetőeljárási kényszerintézkedések realizálásának szabályozása annak érdekében, hogy az emberi jogok olykor rendkívül súlyos korlá- tozása ne lépje túl a büntetés, intézkedés célját. A büntetés-végrehajtási jog azonban nem csupán az elítéltek kötelezettségeinek meghatározására, jogainak biztosítására hivatott, hanem feladatát képezi a büntetések, intézkedések és büntető eljárásjogi kényszerintézkedések foganatosítására kijelölt szervek jogkörének definiálása is. Mindebből nyilvánvaló, hogy a terheltnek szükségszerűen kapcsolatba kell kerül- nie a büntetés-végrehajtási szervekkel, ez a kapcsolat pedig a büntetés-végrehajtási jog által szabályozott. A büntetés-végrehajtási jog tehát a jogrendszer önálló jogága, amely a büntetőjogi felelősségre vonás során jogerősen kiszabott büntetések és intézkedések, valamint a

16 1. BEVEZETÉS büntetőeljárási törvényben meghatározott egyes kényszerintézkedések, továbbá egyes törvényekben definiált jogkorlátozással járó intézkedések foganatosítását és végrehajtását, a végrehajtás hatálya alatt álló személyek jogait és kötelezettségeit, valamint a végrehajtásban közreműködők jogait és kötelességeit szabályozza, hogy a jogerősen kiszabott büntetések vagy az alkalmazott intézkedések végrehajtására milyen körülmények között kerüljön sor. 1.2. A büntetés-végrehajtási jog tudományának kialakulása, történeti előzmények A büntetés-végrehajtási jog 1882-ben Rómában kapott először „börtönügy” elne- vezéssel önálló tanszéket az egyetemen. Az elnevezés hátterében az a tény állt, hogy a XIX. század végén a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának sajátosságai vol- tak a tudomány érdeklődésének a középpontjában. A XX. század elején azonban a kutatások már kiterjedtek valamennyi büntetés végrehajtásának sajátosságaira. Amint arra számos szerző rámutat, Magyarországon Finkey Ferenc azon nézete vált uralkodóvá, amely szerint „a büntetés-végrehajtásnak a társadalomban éppen olyan fontos szerepe van, mint annak, hogy mely cselekmények valósítanak meg bűncse- lekményt vagy, hogy milyen eljárási rendben kell a terheltet felelősségre vonni. Erre tekintettel a büntetés-végrehajtási jog a jogtudomány épp oly fontos területe, mint a büntetőjog vagy a büntető eljárási jog.” Napjainkban már egyértelmű, hogy a büntetés-végrehajtási jognak önálló kutatá- si területe van, nevezetesen a büntetés-végrehajtással kapcsolatos normák elemzése, a jogdogmatikai problémák jelzése, továbbá a felmerült ellentmondások feloldása, különösen a normaértelmezés szabályrendszerének érvényre juttatása által. Az is egyértelmű, hogy a tudományos vizsgálatok már nem szűkíthetők le az ún. börtön- ügyekre, azaz a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának formáira, az elítéltek jogaira, kötelezettségeire. A büntetés-végrehajtási jog tudományát ugyanis nyilván- valóan befolyásolja a büntető anyagi jog és a büntetőeljárási jog rendszerének alaku- lása, hiszen bár a végrehajtás önálló jogterület, csupán azoknak a szankcióknak a realizálására kerülhet sor, amelyeket a büntető anyagi jog megjelenít, valamint kizá- rólag azon eljárásjogi kényszerintézkedések foganatosíthatók, amelyek alkalmazá- sára a büntetőeljárási törvény lehetőséget biztosít. Az emberi közösségek létrejöttével egyidejűleg alakultak ki azok a magatartási normák, amelyek az együttélést szabályozták és a közösségi létezés során kialakult konfliktusok feloldására voltak hivatottak. Battlay Imre megfogalmazása szerint: „Volt idő, amikor saját panaszos ügyének illetékes bírája maga a sértett fél volt, s megtorló ítéletét is önmaga hajtotta végre.” Az „ítéletet” meghozó és az azt végrehajtó személy tehát ugyanaz volt, nevezetesen az, akit a normasértés érintett.

1. BEVEZETÉS 17 Az emberiség fejlődésének kezdetétől fogva egy ember érdekeinek megsértése reakciót váltott ki a sérelmet szenvedett egyén vagy a családja, később pedig a kö- zösség részéről. A társadalmi fejlődés legkezdetlegesebb fázisában az egyéni elv ér- vényesült: az egyén által megvalósított magatartás miatt az egyén vett elégtételt, azaz az érdeksértés és annak megtorlása egyaránt magánügy volt. Az érdeksérelmet okozó magatartás megbüntetése ekkor még tehát a magánbosszú keretei között való- sult meg, a büntetés végrehajtója maga a sértett vagy annak halála esetén a család- tagjai voltak. Magánbosszúnak viszont kizárólag akkor volt helye, ha az egyént sé- relem érte, azaz a sérelem volt az ok és a bosszú mint büntetés az okozat. Az elv gyakorlati érvényesülését gátolta, ha a sérelmet előidéző elmenekült. Ezért az embe- riség fejlődéstörténetében kialakult első büntetés, vagyis a magánbosszú fokozato- san vérbosszúvá alakult át, amelynek lényege szerint a büntetés már nem csupán a támadóval, hanem a sérelmet okozó családtagjával szemben is realizálódhatott. Rendkívül figyelemre méltó, hogy a vérbosszú mint büntetés alkalmazása nem csu- pán joga volt a sérelmet szenvedő személynek és családjának, hanem egyben köte- lessége is, sőt a közösségek létrejöttével és az együttélés feltételrendszerének fejlő- désével már maga a közösség nyújtott segítséget a végrehajtáshoz, illetve gondosko- dott arról, hogy a bosszúra jogosult eleget tegyen kötelezettségének. Ennek a bünte- tésnek a végrehajtásában egyértelműen megmutatkozott a sértett nemzetségéhez tartozók szolidaritása, a közösség tagjainak segítőkészsége. A vérbosszú sajátossá- ga, hogy a jogsértőt és nemzetségének minden tagját korára, nemére való tekintet nélkül meg lehetett ölni, tehát a felelősség kollektív jellegű volt, az elkövető egész nemzetségének viselnie kellett a vérbosszú következményeit. A társadalmi fejlődés kezdeti szakaszában a vérbosszú minden jogsértés büntetéseként érvényesült, utóbb azonban csak a legsúlyosabb cselekményekre terjed ki az alkalmazhatósága, így az emberölésre, a testi sértésre és a nőrablásra. A büntetések szempontjából jelentősége volt annak is, hogy a sérelmet előidéző és a sérelmet szenvedő egy nemzetséghez tartozott-e vagy sem. A vérbosszú mint bün- tetés érvényesítésére ugyanis csak akkor kerülhetett sor, ha a sérelmet előidéző egy másik nemzetségnek volt a tagja. A törzsön belüli sérelem okozásakor különbséget tettek a közösség egészét vagy csupán annak egyik tagját érintő magatartások kö- zött. Azt, aki a közösség léte vagy biztonsága ellen vétkezett, a legsúlyosabb bünte- tésekkel sújtották, az ilyen személyt vagy megölték, vagy kitaszították. Az utóbbi egyet jelentett a halálos „ítélettel”, mert annak a korszaknak az életkörülményei kö- zött az egyén önmagában képtelen volt biztosítani a létfeltételeit. Míg ha a sérelem kizárólag a közösség egyik tagját érte, a büntetés a jogsértés súlyához igazodott. Csekélyebb sérelmek előidézése miatt az elkövető elvesztette a közösség megbecsü- lését, tiszteletét, de a jelentősebb vétkeknek, így az emberölésnek ugyancsak kitaszí- tás volt a következménye. A törzsek közötti háborúskodás és a közösségen belüli súlyosabb megtorlások egyaránt jelentősen gyengítették a törzsi társadalmat. Ezért a különböző nemzetsé- gek fokozatosan a háborúskodás háttérbe szorítására, a béke megteremtésére töre-

18 1. BEVEZETÉS kedtek. Utóbb azt is felismerték, hogy a közbéke kialakulásának és tartósulásának elengedhetetlen feltétele, hogy a nemzetségek nagyobb egységbe rendeződjenek. Ez a felismerés vezetett voltaképpen az állam kialakulásához. E folyamat kezdetén lét- fontosságú feladattá vált a vérbosszú háttérbe szorítása, hiszen rendkívüli mérték- ben gátolta a közbéke megteremtését. A vérbosszú megszüntetésére a talio elvének megszilárdítása tűnt alkalmasnak. A talio lényege a „szemet szemért, fogat fogért” tételben határozható meg, azaz a jogsértőt pontosan ugyanolyan büntetéssel kell súj- tani, mint amilyen sérelmet okozott. Mindezt a legszemléletesebben Mózes III. könyve fogalmazza meg: „Ha egy szabad ember szemét elpusztította; pusztítsák el az ő szemét. Ha egy szabad ember csontját törte el; törjék el az ő csontját […] Ha a szabad ember vele egyenrangú szabadember fogát ütötte ki; üssék ki az ő fogát.” Az emberi szükségletek kielégítésére alkalmas anyagi javak jelentőségének a fel- értékelődésével azonban megjelent a kompenzáció, amelynek lényege, hogy a táma- dó mentesülhetett a „szemet szemért, fogat fogért” elv érvényre juttatása alól, ha vagyoni javakat juttatott a sérelmet szenvedőnek vagy családtagjainak. A sérelmet okozó így lehetőséget kapott arra, hogy anyagi javak biztosításával megmentse ma- gát, és ha azt a sértett vagy családja elfogadta, további megtorlásra nem kerülhetett sor. Ebben a rendszerben tehát a büntetés vagyoni javak juttatását jelentette, és ter- mészetesen minden sértésnek megvolt a maga ellenértéke, általában a jogsértés sú- lyához igazodóan. A jogsértés súlyával arányban álló reparáció egy idő után egy adott térségben azonossá vált. Az állam megszilárdulásával ezek az intézmények fokozatosan háttérbe szorul- tak, és az egyéni jogérvényesítést az állam fellépése váltotta fel. Ennek egyik első megnyilvánulási formája, hogy a sértettnek már nem volt mérlegelési lehetősége a kompenzáció elfogadása körében, hanem amennyiben a jogsértő a kompenzációt felajánlotta, azt a sértettnek kötelessége volt elfogadni. Ez egyben azzal is járt, hogy a büntetés, azaz a kompenzáció végrehajtása után a sérelmet okozó a közösség vé- delmében részesült, viszont ha ígérete ellenére a kompenzációt nem fizette meg vagy megszökött, akkor kiközösítették. A kiközösített személyt pedig gyakorlatilag bárki büntetlenül megölhette. A további fejlődés eredményeképpen a kompenzáció egy része már a közösséget illette meg, először azon a címen, hogy a sérelem okozóját az anyagi juttatás teljesí- tése miatt védelemben részesíti, később viszont az állam már a kompenzáció egészé- re igényt tartott, arra tekintettel, hogy az egyént ért sérelem valójában a közösség egészét érintette, valamint mert fokozatosan az állam meghatározott szerveinek fel- adatává vált az elkövetők felkutatása, megtalálása és a jóvátétel megfizetésének ki- kényszerítése. Ennek a fejlődésnek az eredményeként alakultak ki a központi hatalomnak aláve- tett igazságszolgáltatási szervek, amelyek révén a hatalom nevében kerül sor a sérel- met előidéző felelősségre vonására, valamint a kiszabott büntetés végrehajtására.

1. BEVEZETÉS 19 1.3. A büntetés célja Az a kérdés, hogy mi a büntetés kiszabásával és végrehajtásával elérni kívánt cél, azaz hogy mi a büntetés értelme, rendeltetése, a kezdetektől foglalkoztatta a jogfilo- zófusokat. Ebben a körben a tudomány elsősorban annak tisztázására törekedett, hogy létezik-e összefüggés a büntetés kiszabása és végrehajtása, valamint az emberi cselekvőség között, képes-e befolyásolni a büntetés a bűnelkövető és a társadalom tagjainak magatartását. A büntetés céljával kapcsolatban számos elmélet alakult ki, amelyek a következők: – az abszolút elméletek, – a relatív elméletek, – az egyesítő teóriák. Az abszolút elméletek legfőbb sajátossága, hogy a tettre koncentrálnak, azaz fi- gyelmen kívül hagyják az elkövető személyét, és a büntetés célját a bűncselekmény megvalósításával hozzák összefüggésbe. Ezek a teóriák tehát az elkövetett bűncse- lekményre, azaz a múltra tekintenek vissza, a büntetés nemét és mértékét pedig a múltban megtörtént esemény – azaz maga a bűncselekmény – determinálja. Ennek eredménye pedig az, hogy a büntetés alkalmazásának a célja ennek a múltbeli törté- nésnek, tehát a jogrend megsértésének az igazságos megtorlása. A relatív teóriák ezzel szemben az elkövető személyére fókuszálnak annak érdeké- ben, hogy sem a már egyszer bűncselekményt elkövető, sem más személy a jövőben ne valósítson meg büntetőjog-ellenes magatartást. A felfogás álláspontja tehát az, hogy a büntetésnek az ember jövőbeni cselekedetét kell befolyásolnia, mert az emberi maga- tartás céljai csak a jövőre vonatkoztatva határozhatók meg. A büntetés célja ebből fa- kadóan az újabb bűncselekmények megelőzése. A relatív teóriák hívei szerint egyér- telmű összefüggés mutatható ki a múltban elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott büntetés és a jövőben megvalósítandó deliktumok megelőzése között. Az egyesítő teóriák az abszolút és a relatív elméletek alapsajátosságait ötvözve kívánják meghatározni a büntetés célját, azaz hogy a múltban megvalósult bűncse- lekmény megbüntetése által miként lehet elérni a deliktumok jövőbeni elkövetésé- nek megakadályozását. Ezek az alapvető specialitások határolják el egymástól e teóriákat, azonban az adott elméleten belül az egyes felfogások olykor jelentősen eltérnek egymástól. 1.3.1. Az abszolút teóriák Az abszolút teóriákhoz tehát azok a nézetek tartoznak, amelyek a büntetés céljá- nak meghatározásakor a megvalósított bűncselekménynek tulajdonítanak alapvető jelentőséget. A tan filozófiai alapját az indeterminizmus képezi, az a nézetrendszer, amely szerint az emberi akarat szabad, az ember azért cselekszi azt, ami a külvilág- ban megjelent, mert olyan magatartást kívánt tanúsítani. A bűncselekmény megva-

20 1. BEVEZETÉS lósítója tehát teljesen szabad akaratából sértette meg a jogrendet. A jogrend megsér- tése azonban egyben a társadalmilag megkívánt egyensúly megbontását is jelenti, ami pedig létrehozza a társadalom tagjainak az egyensúly visszaállítására irányuló igényét. Az egyensúly visszaállítása a büntetés kiszabásával és annak végrehajtásá- val valósul meg. A teória az igazságosság követelményét kívánja érvényre juttatni azáltal, hogy a megbomlott egyensúlyt visszaállító megtorló jellegű büntetést tekin- ti igazságosnak és egyben jogosnak is. Az abszolút teória hívei nemcsak azért koncentrálnak az elkövetett bűncselekmény- re, mert az megszüntette a jogrend által garantálni hivatott társadalmi egyensúlyt, ha- nem azért is, mert az egyensúly megbomlásának lehetősége az elkövetett bűncselek- ményre vezethető vissza, amiből viszont az következik, hogy ennek nagyságához kell igazodnia a büntetés mértékének, mert az egyensúly csak ezáltal állhat helyre. Amint arra Földvári József rámutatott, a tan hívei szerint „[a] mérleg egyik serpenyőjét lehúz- za az elkövetett cselekmény súlya: ugyanilyen súlyúnak kell lenni a kiegyenlítést biz- tosító, a mérleg másik serpenyőjébe kerülő büntetésnek”. Az abszolút teóriákban tehát a büntetés célja az igazságos megtorlás, mert a büntetés lényegét az igazságosság esz- méje képezi, ezért a büntetés önmagában hordozza a célját. Püthagorasz görög matematikus-filozófus a számtanilag arányos büntetés alkal- mazásának szükségességét hirdette, amely tételt a jogirodalom a proporcionális bün- tetés alkalmazásának elméleti előzményeként értékeli. Platón a jogsértést a társadalom élete megzavarásának minősítette, míg a bünte- tést a megsértett harmónia helyreállításának tekintette. A büntetést a jogsértés által kiváltott reakcióként értékelte. Platón összekapcsolta az igazságtalanság és a bünte- tés fogalmát, kifejtve, hogy az igazságtalanságnak büntetést kell maga után vonnia, amely büntetésnek az elkövetett tettel arányosnak kell lennie. Ugyanakkor különb- séget tett a bűnelkövetők között, és a személyükre figyelemmel tartotta szükséges- nek egyes csoportok tekintetében a fizikai megsemmisítést, míg mások vonatkozá- sában a megjavítást. Így a bűncselekmény végrehajtása iránt gyógyíthatatlanul von- zódó személyek esetében – a társadalom védelme érdekében – a fizikai megsemmi- sítést szorgalmazta, míg a gyógyítható bűnözők tekintetében az olyan elrettentő büntetés alkalmazását támogatta, amely alkalmas az okozott kár megtérítésére is. Arisztotelész a büntetés kiszabásának szükségességét az erkölcs oldaláról közelí- tette meg. Felfogása szerint az igazságos büntetés egyben erkölcsi szempontból is releváns, mivel javítja az erkölcsösséget. Igazságosnak szintén az arányos büntetést minősítette, azonban az arányosság Arisztotelész gondolkodásában már nem mate- matikai egyenlőséget, hanem tettarányosságot jelentett. A bűncselekmény elköveté- sével előidézett fájdalomra válaszul a büntetéssel okozott fájdalom kialakítását tar- totta szükségesnek. Az arisztotelészi osztó igazságosság elvéből fakadóan az azonos tettet elkövetők azonos büntetéssel sújtandók. A tétel szerint tehát a bűncselekmény elkövetőjének személyi sajátosságait figyelmen kívül kell hagyni a büntetés megál- lapításakor, és csak az elkövetett bűncselekmény súlyára lehet tekintettel lenni.

1. BEVEZETÉS 21 Aquinói Szent Tamás gondolatainak kiindulópontja szerint az emberek által meg- alkotott törvények csak leképezik az isteni törvényeket, tehát a földi rend is Istentől származik, ebből következően a létező rend megsértői valójában az Isten által létre- hozott harmóniával, végső soron magával Istennel fordulnak szembe. Ezért a bünte- tés célja nem lehet más, mint a rend megsértésétől való elrettentés, mely cél a tettarányos büntetés kiszabása által realizálható. Az abszolút elméleteket jellemző, a megtorlással kapcsolatos tanok részletes ki- fejtésére Immanuel Kant és Friedrich Hegel teóriáiban kerül sor. Kant annak a véleményének adott hangot, hogy a bűncselekmény elkövetésének a megtorlása valójában abszolút jellegű erkölcsi kötelesség. Az emberi cselekvés mér- céje a kategorikus imperatívusz, azaz az abszolút erkölcsi parancs. A kategorikus imperatívusz megsértése egyben a társadalom értékrendjének a megsértése is, ami által megbomlik a társadalom egyensúlya, és azt az elkövetővel szembeni megtor- lással lehet csak helyreállítani. A megtorlás révén az igazságosság követelményét jeleníti meg a büntetés. A társadalom rendje ellen irányuló erőszak csak erőszakkal fékezhető meg, azaz mind a büntetés neme, mind a büntetés mértéke a klasszikus talio elve szerint kell hogy determinált legyen. Kant szerint tehát a tolvaj azáltal, hogy valakinek a vagyontárgyát ellopja, tagadja ennek a tárgynak az értékjellegét, ezért a tolvajjal szemben is vagyonelkobzást kell alkalmazni a cselekmény megtor- lásaként. Ennek az axiológiának az elvén alapul Kantnál a halálbüntetés igazolása is, azaz aki más életét kioltja, az az élet értékét tagadja, ezért az életének az elvételével kell hogy bűnhődjön. Mindebből következően Kant szerint a büntetés célja a megva- lósított és a kategorikus imperatívusz megsértésében jelentkező cselekmény arányos megtorlása, amely megtorlás egyben az elkövető érdeke is, aki a büntetés kiállása révén őrizheti meg emberi méltóságát. Hegel szerint a bűncselekmény megvalósítója szabad akaratából fakadóan a bün- tetőjogilag tilalmazott magatartás létrehozásával tagadja a fennálló jogrendet, azaz a törvényben megtestesült általános akaratot. Ha a jogrend tagadása büntetlenül ma- radna, valójában a bűnelkövető a saját akaratát emelné törvénnyé. Ezért a büntetés logikai szükségszerűség, és nem más, mint a bűncselekmény végrehajtásában meg- nyilvánuló jogrend tagadásának a tagadása. A büntetés tehát olyan megtorlás, amelynek alapvető rendeltetése a megsértett jogrend helyreállítása. A büntetés mér- tékének a tetthez kell igazodnia, mert abban jelenik meg a jogsértés nagysága. A bűncselekmény elkövetőjének ugyanakkor el kell fogadnia a megbüntetését, de ez a beleegyezés valójában a deliktum végrehajtásának tényéből fakad. Az elkövető Hegel szerint is a büntetés kiállása alapján őrizheti meg emberi mivoltát. Francesco Carrara okfejtése szerint a büntetésnek egyetlen célja van, nevezetesen a megsértett társadalmi rend reparálása. Minden más, így az igazság érvényesülése, a sértett érdekei, a kárpótlás, a polgárok megfélemlítése vagy akár a bűnelkövető megjavítása valójában csak mellékes körülmény az előbbiekben említett célhoz vi- szonyítottan, mert „a büntetés megtámadhatatlan lenne akkor is, ha mindez eredmé- nyek híjával volna”.

22 1. BEVEZETÉS Az abszolút elméletek teoretikusai szerint tehát a büntetés célja az igazságos, tettarányos megtorlás. Az elkövető cselekménye, azaz egy a múltban megvalósult esemény képezi a kiindulási alapot, és az erre adott igazságos válasz a büntetés, amelynek szükségszerűen követnie kell a tettet. Az igazságosság a proporcionalitásban jelenik meg, ami azt jelenti, hogy a büntetésnek kizárólag a tettel kell arányban álló- nak lennie. A bűn büntetést érdemel, annak kiállása a bűncselekmény elkövetőjének érdekét is szolgálja, mert csupán ezáltal őrizheti meg emberi méltóságát. 1.3.2. A relatív teóriák A relatív teóriák a büntetés célját a jövőre vonatkoztatják. Kiindulási alapjuk az ember személye, akinek cselekvőségét a jövőbeni célok befolyásolják. Ilyen befolyá- soló hatást kell elérnie a büntetésnek is. Ezért a büntetés célja az újabb bűncselek- mény elkövetésének megelőzése. Valójában tehát a büntetésnek alkalmasnak kell lennie az újabb bűncselekmények elkövetésének meggátlására. A relatív teóriák alapvetően két csoportba sorolhatók, egyrészt a speciálprevenciót szem előtt tartó, másrészt a generálprevenció elsődlegességét hirdető tanokra. 1.3.2.1. A speciálprevenció elsődlegességét hirdető tanok A speciálprevenció primátusa mellett állást foglaló gondolkodók szerint a már egyszer bűncselekményt megvalósító személyt kell az újabb bűncselekmény megva- lósításától visszatartani, de hogy miként kell erre sort keríteni, e kérdésben már je- lentős mértékű eltérésekkel találkozhatunk. Prótagorasz szerint a megtorlás valójában bosszú, a bosszú pedig nem az embere- ket, hanem az állatokat jellemzi. Ezért a büntetés kiszabására nem azért kell, hogy sor kerüljön, mert az elkövető megsértette a törvényt, hanem azért, hogy a jövőben ne kövessen el jogsértést. A bűncselekményben testet öltő magatartást meg nem tör- téntté tenni ugyanis nem lehet, ezért a büntetésnek nem is kell a tettre fókuszálnia, hanem annak a visszatartás szempontjából van relevanciája. Mindennek következté- ben a büntetés lehet elrettentő jellegű, de az elrettentésnek is csak a visszatartó erő tekintetében van szerepe. Prótagorasz mindezek alapján tett különbséget az állatok- ra jellemző bosszú és az emberektől elvárt észszerű büntetés között. Seneca hasonló következtetésre jutott, okfejtése szerint „[s]enkit sem azért bün- tetnek, mert bűncselekményt követett el, hanem azért, hogy ne kövessen el, a meg- történtet meg nem történté tenni nem lehet, a jövőbelieket kell megakadályozni”. Morus Tamás a büntetés célját a bűncselekmény elkövetőjének a megjavításában határozta meg, egyben hangot adott annak a véleményének is, hogy a büntetésnek arányban kell állnia az elkövetett tettel, és hogy a bűnelkövető életének kioltására lehetőleg ne kerüljön sor. Ez alapján tartja a jogirodalom Morus Tamást az aboli­

1. BEVEZETÉS 23 cionisták egyik „élharcosának”. Elfogadhatónak tartotta azonban a kényszermun- kát, mert álláspontja szerint annak elvégzése révén a bűncselekmény elkövetője még a társadalom számára is hasznossá válhat. A jogirodalom Otto Mittelstädtet tekinti az ún. elrettentési elmélet legfőbb képvi- selőjének. A teória szerint szigorú, kifejezetten kegyetlen büntetések kiszabására van szükség, és ezek végrehajtását is a kegyetlenségnek kell jellemeznie. A bűncse- lekmények elkövetői csupán az ilyen büntetések alkalmazása által rettenthetők el az újabb deliktumok végrehajtásától. A szigorú, kegyetlen büntetések ugyanis félelmet keltenek, ezért a bűnelkövetők tartózkodni fognak a jövőben a bűnözéstől. Ezért Otto Mittelstädt kifejezetten helyeselte a halálbüntetést vagy a kegyetlen testi bünte- tések minél gyakoribb alkalmazását. Az elkövető megjavíthatóságával kapcsolatos nézeteket eltévelyedésnek értékelte, úgy gondolta, hogy az ilyen jellegű felfogások valójában a humanizmus vadhajtásai. Franz von Liszt a büntetés célját a jogrend védelmében határozta meg. 1882-ben meghirdetett marburgi programjában kifejtett álláspontja szerint abban, hogy milyen büntetés képes e cél realizálására, szerepe van az elkövető személyiségének is, mert nem lehet ugyanolyan büntetéssel sújtani az alkalmi bűnözőket és a bűncselekménye- ket sorozatban elkövetőket. A proporcionális megtorló büntetést ezért az elkövető sze- mélyére tekintettel meghatározott célbüntetéssel váltotta fel, és egyértelműen a spe­ ciálprevenció érvényesülését helyezte előtérbe. Liszt felfogása szerint a megtévedt bűnelkövetőket elrettenteni, a még javítható elkövetőket megjavítani, míg a javíthatat- lanokat ártalmatlanná kell tenni. Az ártalmatlanná tétel eszközének az életfogytig tar- tó, valamint a határozatlan időre szóló szabadságvesztés-büntetést tekintette. Liszt összekapcsolta az igazságosság és a célszerűség fogalmát, kifejtve, hogy a büntetés igazságossága a büntetés célszerűségétől függ. A büntetésre valójában azért van a leg- nagyobb szükség, mert anélkül a társadalom védekezése nem valósítható meg, védel- mi mechanizmus hiányában pedig a társadalmi rend fullad káoszba. 1.3.2.2. A generálprevenció elsődlegességét hirdető tanok Cesare Beccaria olasz jogtudós szerint a büntetés célja „nem lehet más, mint meg- akadályozni, hogy a bűnös újabb károkat okozzon polgártársainak és másokat vis�- szatartani attól, hogy hasonló károkat okozzanak. Azokat a büntetéseket és kiszabá- suknak azokat a módjait kell tehát előnyben részesítenünk, amelyek a kellő arányok megtartása mellett a legmélyebben és legtartósabban hatnak az emberek lelkületére, az elítélt testének pedig a legkevesebb gyötrelmet okozzák.” Megjegyzendő, Beccaria arra is rámutatott, hogy a bűnözésnek a legerősebb fékje nem a büntetések kegyet- lensége, hanem annak elmaradhatatlansága, mert egy „mérsékeltebb, de biztos bün- tetés mindig nagyobb hatást fog kelteni, mint egy másik, félelmetesebb büntetéstől való rettegés, amelyhez a büntetlenség reménye járul”.

24 1. BEVEZETÉS Johann Gottlieb Fichte okfejtése szerint a bűncselekmény a társadalmi szerződés- sel létrejött szerződés tagadása, aki pedig ilyen magatartást tanúsít, azt a társada- lomból ki kell rekeszteni. A társadalmi szerződés révén a polgárok az államot ruház- ták fel a büntetés jogával. A büntetésnek olyan megtorló jellegűnek kell lennie, amely igazodik a jogsértéshez, azaz a bűncselekményhez. Az ilyen büntetés alkal- mas arra, hogy a társadalom tagjai tartózkodjanak a bűncselekmény elkövetésétől. Anselm von Feuerbach pszichológiai kényszerelmélete szerint a bűncselekmény végrehajtása érzéki örömet okoz a bűnözők számára, másként fogalmazva: a bűncse- lekmény elkövetése az érzéki vágyak kielégítésének az eszköze. A büntetésnek eb- ből fakadóan az a célja, hogy visszaszorítsa a bűncselekmény elkövetése iránti vá- gyakozást. A büntetés pszichikumban való megjelenésének el kell nyomnia tehát a bűnözés mellett szóló képzeteket, ami akkor valósulhat meg, ha a büntetés által elő- idézett hátrányok kedvezőtlenebbek, mint a deliktum végrehajtása következtében kialakuló érzéki örömmel társuló vágykielégítés. Jeremy Bentham angol jogtudós szerint a büntetés célja annak hasznossága. Ez az utilitárius felfogás arra az álláspontra helyezkedik, hogy a büntetés haszna akkor a legnagyobb, ha az alkalmazása által a társadalom tagjainak minél szélesebb körét képes megóvni a bajtól. Bentham felfogása szerint a büntetés kiszabására, azaz a rossz okozására az állam kizárólag akkor jogosult, ha egy nagyobb rosszat, azaz az újabb bűncselekmény elkövetését hárítja el ezáltal. Enrico Ferri szerint a büntetés célja a társadalom védelme, azaz annak megelőzé- se, hogy újabb büntetőjog-ellenes magatartás megvalósítására kerüljön sor. A bűnel- követőt ennek érdekében határozatlan tartamú biztonsági intézkedés alkalmazásá- val ki kell rekeszteni a társadalomból, melynek oltalmazása csak ilyen módon bizto- sítható. A relatív teóriák jellemzője, hogy a jövőre tekintenek, és az újabb bűncselekmény elkövetésének a megelőzését tartják a legfontosabbnak, azaz a büntetés céljának. Ezt a társadalom valamennyi tagjára (generális prevenció) vagy csupán a bűncselek- ményt megvalósító individuumra (speciális prevenció) kiterjedő hatállyal kívánják elérni. A cél elérésének módszere tekintetében azonban már igen jelentős különbsé- gek vannak e teória képviselőinek tanai között, a spektrum az elrettentéstől a meg- javításig terjed. 1.3.3. Vegyes elméletek Az abszolút és a relatív elméletek tételeinek összeegyeztetésére törekvő vegyes teóriák a két alaptézist igyekeztek összhangba hozni. A vegyes elméletek elismerik a megtorlást mint büntetési célt, ugyanakkor jelentőséget tulajdonítanak a megelő- zésnek is. A megtorlás tekintetében azonban már a jogrend védelmére helyezik a hangsúlyt, azaz a megtorló jellegű büntetésre a jogrend oltalmazása érdekében van szükség, mégpedig az újabb bűncselekményekkel szemben. Ugyanakkor a megelő-