Büntetőjog I. - Általános Rész (részlet)

BELOVICS ERVIN Büntetőjog I. ÁLTALÁNOS RÉSZ HARMADIK, HATÁLYOSÍTOTT KIADÁS



BELOVICS ERVIN Büntetőjog I. ÁLTALÁNOS RÉSZ HARMADIK, HATÁLYOSÍTOTT KIADÁS Lektorálta: VÓKÓ GYÖRGY

© Dr. Belovics Ervin, 2020 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2020 A kézirat lezárva: 2020. november 1-jén, az eddig az időpontig elfogadott 2021. január 1-jétől hatályos törvényszöveg alapján. A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 504 8 Budapest, 2020 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu • E-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: dr. Frank Ádám Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

5 TARTALOM ELŐSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 JELMAGYARÁZAT ÉS RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE . . . . . . . . . . . 17 1. BEVEZETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 1.1. A büntetőjog fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 1.2. A büntetőjog kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 1.3. A büntetőjog és az erkölcs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 2. A BÜNTETŐJOG TÖRTÉNETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 2.1. A büntetőjog európai fejlődéstörténete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 2.2. Anglia jogfejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 2.3. A magyar büntetőjog története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 2.3.1. Szent István törvényeitől az 1843-ik évi javaslatig . . . . . . . . . . 29 2.3.2. A Csemegi Kódex . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 2.3.3. A Csemegi Kódex módosításai, illetve a büntetőjog-alkotás 1945-ig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 2.3.4. Az 1945 utáni büntetőjog-alkotás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 3. A BÜNTETŐJOG TUDOMÁNYA ÉS A SEGÉDTUDOMÁNYOK . . 42 3.1. Büntetőjogi iskolák Európában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 3.1.1. A klasszikus iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 3.1.2. A kriminológiai jellegű irányzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 3.1.3. A közvetítő iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 3.1.4. Új társadalomvédelmi irányzat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 3.1.5. A két nyomtávú büntetőteória . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 3.1.6. A neoklasszikus iskola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 3.2. A magyar büntetőjog-tudomány legjelesebb képviselői . . . . . . . . . . 51 3.2.1. A magyar büntetőjog tudomány kialakulása . . . . . . . . . . . . . . 51 3.2.2. A szabadságharc leverésétől az 1945-ig terjedő időszak . . . . . 53 3.2.3. A XX. század második felének büntetőjogtudósai . . . . . . . . . . 55 3.3. A büntetőjog segédtudományai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 3.3.1. A kriminológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 3.3.2. A kriminalisztika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57

6 TARTALOM 4. A JOGÁLLAMI BÜNTETŐJOG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 4.1. Jogbiztonság kontra igazságosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 4.2. A törvényesség elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 4.2.1. A nullum crimen sine lege elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 4.2.2. A nulla poena sine lege elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 4.3. A nullum crimen sine culpa elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 4.4. A súlyosabb büntetőrendelkezés visszaható hatályának tilalma . . . . 76 4.5. A büntetőjog ultima ratio jellege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 4.6. A büntetőtörvény meghatározottságának követelménye . . . . . . . . . . 78 4.7. Az elkövető terhére alkalmazott analógia tilalma . . . . . . . . . . . . . . . 79 4.8. A ne bis in idem elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 5. A BÜNTETŐPOLITIKA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 5.1. A büntetőpolitika fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 5.2. A büntetőpolitika kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 5.3. A büntetőpolitika magyar sajátosságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88 5.4. Az általános és a szakmai büntetőpolitika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 5.5. Nemzetközi követelmények a büntetőpolitikában . . . . . . . . . . . . . . . 95 6. JOGSZABÁLYTAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 6.1. A büntetőjog forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 6.2. A büntetőtörvények rendszere és szerkezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104 6.3. A büntető jogszabály szerkezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 6.4. A büntetőtörvény értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 6.4.1. Az értelmezés rendeltetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 6.4.2. Az értelmezés fajai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115 6.4.2.1. Az értelmezés módja szerinti csoportosítás . . . . . . . . 115 6.4.2.2. Az értelmezés alanyai szerinti csoportosítás . . . . . . . 119 6.4.2.3. Az értelmezés eredménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123 7. A BÜNTETŐTÖRVÉNY HATÁLYA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 7.1. A hatályról általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 7.2. Az időbeli hatály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 7.2.1. Az időbeli hatállyal kapcsolatos általános tételek . . . . . . . . . . 127 7.2.2. Az új törvény visszaható ereje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 7.3. A területi és személyi hatály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 8. A BŰNCSELEKMÉNY TANA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 8.1. A bűncselekmény fogalmának fejlődése az európai gondolkodásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150 8.2. A bűncselekmény-fogalom fejlődése a magyar büntetőjog-tudományban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 8.3. A bűncselekmény legális fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 8.3.1. A bűncselekmény mint cselekmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 8.3.2. Tényállásszerűség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 8.3.3. Társadalomra veszélyesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164 8.3.4. Bűnösség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174

TARTALOM 7 9. A TÖRVÉNYI TÉNYÁLLÁS TANA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175 9.1. A védett jogtárgy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 9.2. A törvényi tényállás tárgyi oldala – az objektív tényállási elemek . . 179 9.2.1. Elkövetési tárgy – passzív alany . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179 9.2.2. Az elkövetési magatartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181 9.2.3. Az eredmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183 9.2.4. Az okozati összefüggés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 9.2.5. A szituációs elemek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189 9.2.6. Az objektív büntethetőségi feltétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191 9.3. A bűncselekmény alanya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191 9.4. A bűncselekmény alanyi oldala – a szubjektív tényállási elemek . . . 193 9.4.1. Szándékosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193 9.4.1.1. A szándékosság értelmi-tudati oldala . . . . . . . . . . . . . . 195 9.4.1.2. A szándékosság akarati-érzelmi oldala . . . . . . . . . . . . 197 9.4.2. Gondatlanság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198 9.4.2.1. A tudatos gondatlanság (luxuria) . . . . . . . . . . . . . . . . . 198 9.4.2.2 Hanyag gondatlanság (negligencia) . . . . . . . . . . . . . . . 200 9.4.3. A vegyes bűnösség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202 9.4.4. A motívum és célzat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 10. A BŰNCSELEKMÉNY SÚLY SZERINTI FELOSZTÁSA . . . . . . . 206 11. A BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGRE VONÁS AKADÁLYAI . . . . 211 11.1. Az akadályokról általában, és rendszerük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211 11.2. A büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok . . . . . . . . . . . . . . . . 214 11.2.1. A beszámítást kizáró okok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217 11.2.1.1. A gyermekkor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217 11.2.1.2. A kóros elmeállapot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222 11.2.1.3. Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősség . . . . . . . . . . . . 227 11.2.1.4. A kényszer és a fenyegetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231 11.2.2. A bűnösséget kizáró okok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233 11.2.2.1. A tévedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233 11.2.2.1.1. A ténybeli tévedés . . . . . . . . . . . . . . . . . 235 11.2.2.1.2. A cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés . . . . . . . 237 11.2.2.2. Az elöljáró parancsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240 11.2.3. A cselekmény társadalomra veszélyességét kizáró okok . . . 241 11.2.3.1. A jogos védelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 241 11.2.3.2. A végszükség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261 11.2.3.3. Jogszabály engedélye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266 11.2.4. A Btk. Különös Részében szabályozott egyes bűncselekményekre vonatkozó kizárási okok . . . . . . . . . . . . 269 11.2.4.1. A sértett beleegyezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269 11.2.4.2. A fegyelmezési jog gyakorlása . . . . . . . . . . . . . . . . 276 11.2.4.3. A megengedett kockázatvállalás . . . . . . . . . . . . . . 277

8 TARTALOM 11.3. A büntethetőséget megszüntető okok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278 11.3.1. Az elkövető halála . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279 11.3.2. A büntethetőség elévülése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279 11.3.3. A kegyelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288 11.3.4. A tevékeny megbánás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291 11.3.5. A törvényben meghatározott egyéb ok . . . . . . . . . . . . . . . . . 296 11.4. Az eljárás lefolytatásához szükséges feltétel hiánya . . . . . . . . . . . . 296 11.4.1. A magánindítvány hiánya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297 11.4.2. A feljelentés hiánya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303 11.4.3. A legfőbb ügyész döntésének hiánya . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303 11.4.4. A mentelmi jog, illetve a mentelmi jog felfüggesztésének hiánya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304 11.4.5. Diplomáciai és nemzetközi jogon alapuló egyéb mentesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307 12. A BŰNCSELEKMÉNY MEGVALÓSULÁSI SZAKASZAI . . . . . . 308 12.1. A bűncselekmény megvalósulási szakaszairól általában . . . . . . . . . 308 12.2. A befejezett bűncselekmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313 12.3. A kísérlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316 12.3.1. A kísérlet fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316 12.3.2. A kísérlet fajtái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 321 12.3.3. A kísérlet büntetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322 12.3.4. Az alkalmatlan kísérlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323 12.3.5. Az önkéntes visszalépés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 329 12.4. Az előkészület . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 333 12.4.1. Az előkészület büntetendősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 333 12.4.2. Az előkészület elkövetési magatartásai . . . . . . . . . . . . . . . . 325 12.4.3. Az önkéntes visszalépés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 328 13. A BŰNCSELEKMÉNY ELKÖVETŐI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 341 13.1. Az elkövetőkről általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 341 13.2. A tettesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345 13.2.1. A tettes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 346 13.2.2. A társtettes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 353 13.3. A részesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 358 13.3.1. A részesség járulékos jellege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 358 13.3.2. A felbujtó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 361 13.3.3. A bűnsegéd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 364 13.4. A bűnkapcsolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367 13.4.1. A bűnpártolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 368 13.4.2. A feljelentési kötelesség elmulasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . 369 13.4.3. A pénzmosás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 369 13.4.4. A zendülés megakadályozásának elmulasztása . . . . . . . . . . 370 13.5. A társas bűnelkövetési alakzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 370 13.5.1. A bűnszövetség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 371

TARTALOM 9 13.5.2. A bűnszervezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 375 13.5.3. A csoportos elkövetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 384 14. BŰNCSELEKMÉNYI EGYSÉG, TÖBBSÉG, BŰNHALMAZAT . . 387 14.1. Az egység, a többség, valamint a bűnhalmazat általános kérdései . . 388 14.2. A bűncselekményi egység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 390 14.2.1. A természetes egység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 390 14.2.2. A törvényi egység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 394 14.3. A bűnhalmazat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 410 14.3.1. Alaki bűnhalmazat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 411 14.3.2. Anyagi bűnhalmazat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 415 15. A BÜNTETŐJOGI JOGKÖVETKEZMÉNYEK TANA . . . . . . . . . . 418 15.1. A büntetőjogi jogkövetkezmények elvi kérdései . . . . . . . . . . . . . . . 418 15.1.1. A jogkövetkezmény fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 419 15.1.2. A büntetés jogalapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422 15.1.3. A büntetés célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 423 15.1.3.1. Az abszolút teóriák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 424 15.1.3.2. A relatív teóriák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 426 15.1.3.3. A vegyes elméletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 429 15.1.3.4. A közelmúlt legfontosabb büntetéstani irányzatai . . 429 15.1.4. A büntetőjogi jogkövetkezmények sajátosságainak jogállami kritériumrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 430 15.1.5. A jogkövetkezmények rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 432 15.1.5.1. A jogkövetkezmények rendszerezési lehetőségei . . . 432 15.1.5.2. A Btk. jogkövetkezményeinek rendszere . . . . . . . . 434 15.2. Az egyes jogkövetkezmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 436 15.2.1. A halálbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 436 15.2.2. Hatályos jogkövetkezmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 444 15.2.2.1. Büntetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 444 15.2.2.1.1. A szabadságvesztés . . . . . . . . . . . . . . . . 444 15.2.2.1.2. Az elzárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 474 15.2.2.1.3. A közérdekű munka . . . . . . . . . . . . . . . 476 15.2.2.1.4. A pénzbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 485 15.2.2.1.5. A foglalkozástól eltiltás . . . . . . . . . . . . . 493 15.2.2.1.6. A járművezetéstől eltiltás . . . . . . . . . . . 499 15.2.2.1.7. A kitiltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 505 15.2.2.1.8. A sportrendezvények látogatásától való eltiltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 507 15.2.2.1.9. A kiutasítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 509 15.2.2.2. Mellékbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 514 15.2.2.2.1. A közügyektől eltiltás . . . . . . . . . . . . . . 515 15.2.2.3. Intézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518 15.2.2.3.1.  A megrovás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 522 15.2.2.3.2. A próbára bocsátás . . . . . . . . . . . . . . . . 524

10 TARTALOM 15.2.2.3.3. A jóvátételi munka . . . . . . . . . . . . . . . . 529 15.2.2.3.4. A pártfogó felügyelet . . . . . . . . . . . . . . . 532 15.2.2.3.5. Az elkobzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 538 15.2.2.3.6. A vagyonelkobzás . . . . . . . . . . . . . . . . . 544 15.2.2.3.7. Az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele . . . . . . . . . . . . 556 15.2.2.3.8. A kényszergyógykezelés . . . . . . . . . . . . 558 15.2.2.3.9. A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvény szerinti intézkedések . . . . . . . . 561 16. A BÜNTETÉS KISZABÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 562 16.1. A büntetés céljának törvényi meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . 562 16.2. A büntetés kiszabásának elvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 563 16.3. A halmazati büntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 573 16.4. A büntetés enyhítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 581 16.5. A büntetés kiszabása egyezség esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 584 16.6. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése . . . . . . . . . . . 585 16.7. A különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 591 16.8. A bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések . . 599 16.9. Az előzetes fogva tartás, a bűnügyi felügyelet, a szabálysértési büntetések beszámítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600 16.10. A már végrehajtott büntetés vagy intézkedés beszámítására vonatkozó szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 602 16.11. Az összbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 603 17. A JOGI SZEMÉLY BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGE . . . . . . . . . . 610 17.1. A jogi személy büntethetőségének indokai, a büntethetőség megteremtésének elméleti problémái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 614 17.2. A jogi személy szankcionálhatóságának szabályai . . . . . . . . . . . . . 616 18. AZ ELÍTÉLÉSHEZ FŰZŐDŐ HÁTRÁNYOS KÖVETKEZMÉNYEK ÉS A MENTESÍTÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . 622 18.1. A mentesítés intézményének kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 622 18.2. A mentesítés a hatályos jogban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 625 18.2.1. A mentesítés lényege, fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 625 18.2.2. A mentesítés hatálya, módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 625 18.2.2.1. A törvényi mentesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 630 18.2.2.2. A bírósági mentesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 632 18.2.2.3. A kegyelmi mentesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 634 18.2.3. A mentesítés egységessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 634 19. A FIATALKORÚAK BÜNTETŐJOGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 636 19.1. A fiatalkorúak büntetőjogának hazai fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . 636

TARTALOM 11 19.2. A fiatalkorúakkal kapcsolatos nemzetközi egyezmények . . . . . . . 639 19.3. A fiatalkorúakra vonatkozó hatályos rendelkezések általános jellemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 642 19.3.1. Alapvető rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 642 19.3.2. A tevékeny megbánás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 644 19.3.3. A fiatalkorúval szembeni jogkövetkezmények . . . . . . . . . . 644 19.4. A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható intézkedések speciális szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 646 19.4.1. A próbára bocsátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 647 19.4.2. A jóvátételi munka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 648 19.4.3. A pártfogó felügyelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 648 19.4.4. A javítóintézeti nevelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 649 19.5. A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható büntetések speciális szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 653 19.5.1. A szabadságvesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 653 19.5.2. Az elzárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 655 19.5.3. A közérdekű munka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 655 19.5.4. A pénzbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 656 19.5.5. A kitiltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 657 19.5.6. A kiutasítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 658 19.5.7. A közügyektől eltiltás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 659 19.5.8. A halmazati és az összbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 659 19.5.9. Egységes intézkedés, a büntetés kiszabása egyezség esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 662 19.5.10. Az előzetes fogvatartás és a bűnügyi felügyelet beszámítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 663 19.5.11. A mentesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 664 20. A KATONÁKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK . . . . . . . . . . 665 20.1. Az elkövetők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 666 20.2. Más állam katonája ellen elkövetett bűncselekmény . . . . . . . . . . . 668 20.3. A büntethetőséget kizáró okok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 670 20.4. A büntethetőséget megszüntető ok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 671 20.5. A katonai fogda . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 672 20.6. Összbüntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 673 20.7. A közérdekű munka kiszabásának kizárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 674 20.8. A katonai büntetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 674 20.8.1. A lefokozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 675 20.8.2. A szolgálati viszony megszüntetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 675 20.9. A katonai mellékbüntetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 676 20.9.1. A rendfokozatban visszavetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 676 20.9.2. A várakozási idő meghosszabbítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 677 20.9.3. Mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól . . 678



13 ELŐSZÓ A könyv, amelyet a Tisztelt Olvasó a kezébe vett, a büntetőjog általános részéről szól, azt a maga folyamában, komplexitásában és sokszínűségében mutatja be. Így a jogalkalmazásra és jogkövetésre irányadó szabályait, az alkalmazás nehézségeit és ellentmondásait, a gyakorlati megvalósulást, a fejlődési irányt. Szól mindazok- hoz, akik a büntetőjog iránt érdeklődnek, de mindenkit megszólít. Ez a mű nem- csak a büntetőjog oktatását szolgáló tankönyv, hanem a büntetőjogról való részle- tesebb tájékozódás, sőt tudományos kutatás kiindulópontjául szolgálhat. A tankönyvben azok az ismeretek találhatók meg kellő útmutatással ellátva, amelyek elvezethetik a Tisztelt Olvasót ennek az alapvető jelentőségű, a későbbi jogi tanulmányokat is meghatározó diszciplínának – ami egyben jogi szakvizsga- tárgy is – a mélyebb megismeréséhez. Egyértelműen kifejezésre juttatja a többi jogágtól való ezt a különbözőséget, hogy a büntetőjog általános része több ezer éves történelmi előzményekre, fejlődési folyamatokra épülő, két erős lábon álló védőjog. Ez a két erős lába pedig a bűncselekmény tana és a büntető jogkövetkez- mények tana. Az utóbbiról kapta is a nevét. A szerző a jogi fogalmak jelentéstartalmának logikailag ellentmondásmentes rendszerezését valósította meg művében. A tudományos felismerések létrejöttét befolyásoló környezet, a fejlődésük sze- rinti rangsorba állítása az egységes szemléletű modern mondanivaló kifejtéséhez vezet. Bemutatja a nemzetközi jogfejlődésbe ágyazottan a magyar büntető jogtu- domány történelmi kapcsolatát, a jogállami büntetőjog kifejlődését és elveit, a bűncselekmény tanának és a büntetés tanának filozófiáját és dogmatikáját. Érzé- kelteti a történelem, a nagy elődök szellemi gazdagságát, s hogy a mű egységes szemlélete érdekében válogatott, ugyanakkor nyitva hagyta a további gondolko- dásnak, szemlélődésnek is a kaput, kit miért emelt ki, mert nem lehet mindenkit megemlíteni az arányos szerkezet biztosítása érdekében sem. Felismerhető Angyal Pál, Finkey Ferenc, valamint az újabb időkből Békés Imre hatása, de mégis ezektől eltérőt, egy újat, egy mást olvashatunk. Sokkal könnyebb megérteni, olvasni az egy szerző által írt könyveket, mint amikor azokat több szerző írta, írja. Mindegyiknek más és más a stílusa, gondolkodásmódja, tudomá- nyos felkészültsége, kutatási területe, tapasztalata, egyéni ízlése. A hangsúlyokat is ennek megfelelően helyezik el az általuk írt szövegekben, amit tapasztalhat- tunk az eddigi tankönyvek jelentős részében.

14 ELŐSZÓ A jelen tankönyv igen fegyelmezett és logikus, arányos szerkezetű az egységes szemléletűsége mellett. Sikerült kiküszöbölni belőle az ismétléseket, a nem szük- ségszerű hivatkozásokat. Nehéz feladat a büntetőjognak az Általános részét úgy összefogni, hogy az ismeretek egymásra épülése, a történelmi fejlődésük folya- mata a mai kor fejlettségének színvonalán, ismétlésekbe bocsátkozás nélkül való- suljon meg. Az arányos szerkezet megtartása sem engedhette meg a már több hivatkozást. A terjedelmi korlátok, a mű szerkezete, tananyagként funkcionálása nyilvánvaló- an nem tették lehetővé, hogy még több ismeretet mutasson be a szerző. A kiindu- lópontok kiválasztása ebből a megközelítésből is jól sikerült. A mű felismerhető komplexitása irányt is mutat. Olyan összefüggésrendszerbe helyezi az egyes fo- galmakat, amelyből azoknak könnyen érthetővé válik a szerepe, jelentősége az egész rendszerben. A tudománytól a tájékozódást is szolgálni alkalmas műveket igényel a társada- lom, nemcsak elvont, spekulatív törvényszerűségek, általános elvek kutatását és kritikáját, jogszabályok dogmatikus elemzését; hanem a jogintézmények, az eddi- gi ismeretek rendszerbe foglalásával, fejlődésüket bemutató világos leírásával kell a jog exkluzív birodalmát, egy-egy részterületét lehetőleg mindenki számára hozzáférhetővé tenni. A mű ezt az igényt kielégíti, amit olvasmányos stílusa elősegít. Az elméleti fejtegetésekhez jól kapcsolódik a legújabb tételes jog anyagának, az arra épülő joggyakorlatnak a bemutatása. A gyakorlati kérdések felismerése a tudomány művelőit, a jogalkotókat és jog- alkalmazókat a szakmai kérdések megoldására ösztönzi. Ebben a magas szintű oktatásnak is fontos feladatai vannak. Fokozottan szükség van az értékek és a kockázat mérlegelésére. Az egyetemi hallgatók hivatásukra felkészítésének is ez nélkülözhetetlen eszköze. A bűnözés, a bűnelkövetés ismerete és helyes megítélése a büntető igazságügyi szervek egyik alapvető feladata, hiszen ennek ismeretében kell a társadalom, az egyes állampolgár védelmére szolgáló eszközöket felhasználni, esetleg újakat ki- alakítani. A társadalom, az egyes ember védelme szempontjából nem szabad el- tűrni, hogy következmény nélküli legyen a normasértés, a bűncselekmény által megbolygatott szabadságkorlátokat és védelmi köröket újból meg kell erősíteni; mégpedig a hatékonyság érdekében gyorsan és nyilvánosan. A műből a jövő emberközpontú büntető igazságszolgáltatásának feltételei és formái kirajzolódnak, így az is, hogy a büntetőjogra a társadalom, az egyén és az állam védelme érdekében nagy szükség van. Az igazság erő nélkül, az erő igaz- ság nélkül nem sokáig létezhet. E könyv nemcsak az egyetemi hallgató, a jogi szakvizsgára készülő, a jogkere- ső, a büntetőjog iránt más érdeklődő számára hasznos segítő, útmutató, hanem a korunknak is tanúja lesz akkor, amikor az utánunk jövők, az utókor tagjai olvas- sák, tudományos kutatásukhoz majd felhasználják. A könyv szerzője elismert, kiváló gyakorlati vezető szakember, emellett a bün- tető-jogtudomány kiemelkedő művelője, tudományos kutatója, több évtizedes

ELŐSZÓ 15 egyetemi oktatói tapasztalattal is rendelkezik. Értékes, hiteles művet alkotott, amelyet bizalommal vehet kézbe minden olvasója. Fogadja hát e könyvet, tankönyvet szeretettel a kedves Olvasó, és felhasználá- sával tanulmányozza a büntetőjog általános részét. Kívánom, hogy a befektetett munka és fáradozás hozza meg a gyümölcsét. Budapest, 2020. november 1. Prof. emeritus Dr. Vókó György DSc; a Magyar Tudományos Akadémia Doktora lektor



17 JELMAGYARÁZAT ÉS RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE A szövegben való eligazodást az adott szövegrész tartalmát tükröző szimbólu- mok segítik, az alábbiak szerint: &  ajánlott irodalom h jogtörténet vagy jogtudomány-történet  nemzetközi kitekintés Q  elméleti alapvetés § a hatályos joganyag elemzése ; joggyakorlat Rövidítések: első büntető novella, az 1908. évi XXXVI. törvénycikk I. Bn. második büntető novella, az 1928. évi X. törvénycikk II. Bn. harmadik büntető novella, az 1948. évi XLVIII. törvény III. Bn. 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Tör- 1961. évi Btk. vénykönyvéről 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról Be. 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról új Be. a Legfelsőbb Bíróság Büntető Elvi Döntése BED Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) BG Bírósági Határozatok BH Büntetőjogi Döntvénytár BJD

18 JELMAGYARÁZAT ÉS RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE BJE a Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Határozata BK a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma BKv. a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának véleménye Bn. büntető novella Btá. 1950. évi II. törvény a Büntető Törvénykönyv Általános Ré- széről Btk. 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről Btké. a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatály- balépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet bv. büntetés-végrehajtás Bv.tv. 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtá- sáról Csemegi Kódex 1878. évi V. törvénycikk EJEB Emberi Jogok Európai Bírósága Eütv. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről Hvt. 2011. évi CXIII. törvény a honvédelemről és a Magyar Hon- védségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető in- tézkedésekről Ja. tv. 2010. évi CXXX. törvény a jogalkotásról Jsz. tv. 2001. évi CIV. törvény a jogi személlyel szemben alkalmazha- tó büntetőjogi intézkedésekről Kbtk. 1879. évi XL. tc. a kihágási büntető törvénykönyvről korábbi Btk. 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről KRESZ 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól Ktbtk. 1930. évi II. törvénycikk a katonai büntető törvénykönyvről StGB. Strafgesetzbuch (büntetőtörvénykönyv) Szabs. tv. 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljá- rásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről

19 1. BEVEZETÉS & Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve (A büntetőjogi előadások átdolgozott és rövidített második kiadása). Budapest, 1909. Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve (teljesen átdolgo- zott harmadik kiadás) Budapest, 1920. Battlay Imre: A büntetendő kísérlet és a bevégzés. Kassa, 1892. Bárd Károly – Gellér Balázs – Ligeti Katalin – Margitán Éva – Wiener A. Imre: Bünte- tőjog Általános Rész. Budapest, 2002. Beccaria, Cesare: Bűntett és büntetés. Budapest, 1967. Belovics Ervin – Békés Imre – Busch Béla – Molnár Gábor – Sinku Pál – Tóth Mihály: Bünte- tőjog Általános Rész Második, hatályosított kiadás. Budapest, 2003. Belovics Ervin – Gellér Balázs – Nagy Ferenc – Tóth Mihály: Büntetőjog I. A 2012. évi C. törvény alapján. Budapest, 2012. Belovics Ervin – Nagy Ferenc – Tóth Mihály: Büntetőjog I. Általános Rész Harmadik ha- tályosított kiadás. Budapest, 2015. Békés Imre – Bodgál Zoltán – Györgyi Kálmán – Károly Endre – Molnár József – Pintér Jenő – Szűk László: Büntetőjog Általános Rész. Budapest, 1973. Békés Imre – Földvári József – Gáspár Gyula – Tokaji Géza: Magyar büntetőjog általános rész. Budapest, 1980. Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve. Budapest, 1902. Földvári József: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Budapest, 2003. Gellér Balázs József: A magyar bün- tetőjog tankönyve I. Általános Tanok. Budapest, 2008. Herbert, Hart: A jog fogalma. Budapest, 1995. Nagy Ferenc: A Magyar Büntetőjog Általános Része II. átdolgozott kiadás. Budapest, 2010. 1973. Vámvéry Rusztem: Büntetőjog. Budapest, 1913. Wiener A. Imre: Büntetendőség Büntethető- ség. Büntetőjogi tanulmányok, átdolgozott kiadás. Budapest, 2000, Rawls, John: Az igazságosság elmélete. Budapest, 1997. Roxin, Claus: Strafrechtliche grundlagen – probleme. Berlin. 1.1. A büntetőjog fogalma Q A büntetőjog-tudomány tágabb és szűkebb értelemben is használja a büntetőjog fogalmát. A tág értelemben vett büntetőjog mint szabályösszesség magában fog- lalja a büntető anyagi jog, a büntetőeljárás-jog, valamint a büntetés-végrehajtási jog normarendszerét. A büntető anyagi jog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek megha- tározzák, hogy mely cselekmények minősülnek bűncselekménynek, ezek megva- lósítóinak milyen feltételekkel kell rendelkezniük, hogy büntetőjogi felelősségre vonásukra sor kerülhessen, a deliktumokat elkövető személyek milyen büntetés- sel sújthatók, vagy velük szemben milyen intézkedések alkalmazhatók, valamint hogy milyen akadályai vannak a büntethetőségnek, illetve a büntetendőségnek. A büntető anyagi jog tehát arról rendelkezik, hogy ki, miért és mivel büntethető. A büntetőeljárás-jog a büntetőjogi felelősségre vonás rendjét szabályozza, azaz arról szól, hogy mely szervek rendelkeznek felhatalmazással arra, hogy megálla- pítsák történt-e bűncselekmény, ennek érdekében mely hatóságok folytathatnak

20 1. BEVEZETÉS nyomozást, ki emelhet vádat és ki dönthet a vádról. A büntetőeljárás-jog rögzíti azt is, hogy a büntetőeljárással érintett személyeknek, de különösen a terheltnek és a védőjének, továbbá a sértettnek milyen jogosultságaik és kötelezettségeik vannak. A büntetőeljárás-jog tehát arra hivatott, hogy az általa szabályozott eljá- rás lefolytatásának eredményeként a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság juttassa érvényre az állam büntetőjogi igényét, azaz, hogy bűn ne maradjon bün- tetlen, de ugyanilyen fontos követelmény, hogy ártatlan személy elítélésére ne ke- rülhessen sor. A büntetés-végrehajtási jog azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek megha- tározzák, hogy miként kell foganatba venni, illetve végrehajtani a bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott büntetést vagy az alkalmazott intézkedést, hogy a vég- rehajtás folyamatában mely szervekre milyen feladat hárul, továbbá hogy az el- ítélteknek milyen jogaik, illetve kötelezettségeik vannak. A büntetés-végrehajtási jog tehát azt szabályozza, hogy a jogerősen kiszabott büntetések vagy az alkalma- zott intézkedések végrehajtására milyen körülmények között kerüljön sor. A szűk értelemben vett büntetőjog fogalma alatt az anyagi büntetőjogot kell érteni és jelen tankönyv is ennek a jogterületnek a bemutatására törekszik. A jog és ebből következően a büntetőjog is olyan szabályok összessége, amely a külvilágban megjelenő lehetséges emberi magatartásokra vonatkozik. A jogsza- bályok megalkotói az emberi cselekvést kívánják befolyásolni oly módon, hogy meghatározzák a szükséges vagy követendő, illetve tiltott tevékenységek körét. A büntetőjognak is alapvető jellemzője tehát, hogy az emberi cselekvésre kíván hatni, főszabályként egy tilalom megjelenítésével, így például az emberölés (Btk. 160. §) törvényi tényállásában a „ne ölj!” parancs manifesztálódik. A tilalmak mindig meghatározzák azoknak a magatartásoknak a körét, amelyektől a polgá- roknak tartózkodniuk kell, viszont ebből az is következik, hogy amennyiben egy magatartás kifejtését a büntetőjog nem tiltja, az megengedett, azaz annak tanúsí- tása büntetőjogi felelősség megállapítását nem eredményezheti. Megjegyzem, a jogrend egységének az elvéből fakadóan, ha bármely jogág bármely jogszabálya egy magatartás tanúsítását megengedi, az engedélynek megfelelő cselekvés bün- tetőjog-ellenes sem lehet. Kivételesen a büntetőjog nem tilt, hanem annak norma- rendszere egy magatartás tanúsítását követeli meg, így például a segítségnyújtást (Btk. 166. §) akkor, amikor valaki megsérült vagy valakinek az élete, illetve testi épsége közvetlen veszélyben van. Ebben az esetben a büntetőjog az általa elvárt cselekvés elmaradását rendeli büntetni. A büntetőjog tehát egy megvalósított cselekmény vagy egy elvárt magatartás kifejtésének a hiányát pönalizálja. A büntetőjogi tilalom, illetve a parancs megszegése képez bűncselekményt. Bűncselekménynek viszont csak az olyan magatartás minősülhet, amely sért vagy veszélyeztet valamilyen értéket vagy érdeket. A büntetőjog – amint azt már az elnevezés is megjeleníti – azonban nem csu- pán a bűncselekménynek minősülő tevékenységeket tartalmazza, hanem a tila- lom vagy parancs megszegéséért járó hátrányos jogkövetkezmények körét is meg- határozza. A bűn és a büntetés olyan alapfogalmak, amelyek a büntetőjog alappil- lérei, hiszen bűncselekmény elkövetése nélkül büntetés kiszabására nem kerülhet

1. BEVEZETÉS 21 sor, továbbá egy deliktum megvalósításának szükségszerűen joghátrány alkalma- zását kell eredményeznie. A hátrányos jogkövetkezmény tehát éppúgy lényegadó sajátossága a büntetőjognak, mint a bűncselekmény. A jogrendszeren belül hagyományosan két nagy terület határolható el egymás- tól. Az egyik a jogalanyok mellérendeltségi viszonyán alapuló magánjog, míg a másik a közjog. Ez utóbbi jogterület differencia specifikája a hierarchikus vi- szony, melynek legfőbb sajátossága, hogy az állam, illetve annak szervei a jogo- sultságaiknak akár hatalmi eszközzel is érvényt szereznek. Amint arra Finkey Ferenc (1870–1949) rámutatott, a büntetőjog közjogi jellegű, mert a bűncselek- mény – még akkor is ha egy magánszemély ellen irányul – elvileg „mindig úgy tekintendő, mint az állam által fenntartott és védett jogrend megsértése, a bünte- tés pedig mint a bűncselekmény jogi következménye, vagyis a bűncselekmény elkövetőjére az állam által igazságosan és czélszerűen alkalmazott jogeszköz”. A büntetőjog a kifejtettekre figyelemmel egyértelműen a közjoghoz tartozó jogág. A büntetőjog tehát a jogrendszer egyik közjogi jellegű ága, amely azokat a te- vékenységeket tartalmazza, amelyek sértik vagy veszélyeztetik a fennálló hatal- mi, gazdasági struktúrát, a polgárok személyét vagy jogait, és amely jogág jogkö- vetkezmények kilátásba helyezésével tilalmazza a sértő vagy veszélyeztető maga- tartások megvalósítását vagy az elvárt magatartások elmulasztását. 1.2. A büntetőjog kialakulása h Az emberi közösségek létrejöttével egyidejűleg születtek meg azok a magatar- tási normák, amelyek az együttélést kívánták szabályozni, illetve amelyek a kö- zösségi létezés során jelentkező konfliktusok rendezésére voltak hivatottak. Battlay Imre (1843–1895) megfogalmazása szerint „Volt idő, amikor saját pana- szos ügyének illetékes bírája maga a sértett fél volt, s megtorló ítéletét is önmaga hajtotta végre”. Az emberiség történetének kezdetétől a másik ember érdekeinek megsértése reakciót váltott ki, előbb a sérelmet szenvedett egyén vagy családja, később pedig a társadalom részéről. A társadalmi fejlődés kezdetleges szakaszá- ban az egyéni elv érvényesült, az egyén által kifejtett magatartás miatt az egyén feladata volt elégtételt venni, azaz az érdeksértés és a sérelmet okozó magatartás tanúsítójával szembeni fellépés egyaránt magánügy volt. Így a magánbosszú ke- retei között a sértett vagy halála esetén annak családja a sérelmet okozón torolta meg a történteket. Bosszúnak viszont csak akkor volt helye, ha az egyént sérelem érte, azaz a sérelem volt az ok és a bosszú az okozat. Az elv gyakorlati érvénye- sülését akadályozta meg azonban, ha a sérelmet előidéző – tartva a magánbosszú- tól – elmenekült. Ezért alakult át fokozatosan a magánbosszú vérbosszúvá, amely- nek lényege szerint a sértett, illetve családja már nemcsak a támadóval, hanem a sérelmet okozó családtagjával szemben tanúsított megtorló jellegű magatartással is elégtételt kaphatott. A vérbosszú azonban nemcsak joga volt a sértettnek és csa- ládjának, hanem egyben kötelessége is, sőt a közösségek kialakulásával, az együttélés feltételrendszerének fejlődésével már maga a közösség segítette annak

22 1. BEVEZETÉS végrehajtását, illetve őrködött azon, hogy a bosszúra jogosult teljesítse a kötele- zettségét. A vérbosszúban egyértelműen megmutatkozott a sértett nemzetségé- nek a szolidaritása, a közösség tagjainak segítőkészsége. A jogsértőt és családjá- nak, majd nemzetségének tagjait korukra és nemükre való tekintet nélkül meg lehetett ölni, őket minden szempontból ellenségnek tekintették. A felelősség tehát kollektív jellegű volt, azaz az elkövető nemzetségének viselnie kellett a vérbosszú következményeit. Kezdetben minden sérelmet meg lehetett bosszulni, utóbb azonban a vérbosszú lehetősége csak a legsúlyosabb cselekményekre, az ember- ölésre, a testi sértésre vagy a nőrablásra korlátozódott. Az eddig kifejtettek azonban csak akkor érvényesültek teljeskörűen, ha a sérel- met előidéző egy másik nemzetséghez, egy másik törzshöz tartozott. A törzsön belüli sérelem okozásakor ugyanis különbséget tettek a közösség egészét vagy csupán egyik tagját érintő cselekmények között. Annak, aki a közösség léte vagy biztonsága ellen vétkezett, így például az ellenséges törzsnek elárulta a saját nem- zetségét, a legsúlyosabb következményekkel kellett számolnia. Az ilyen személyt megölték vagy kitaszították, ami ugyancsak az egyén pusztulásával járt. Ezzel szemben a közösség egyik tagja ellen irányuló magatartás következménye az okozott sérelem jellegétől függött. A kisebb sértések, így például a törzs egyik tagjának a bántalmazása miatt az elkövető elvesztette közössége megbecsülését, tiszteletét, míg a jelentősebb vétkeknek, például az emberölésnek, szintén kitaszí- tás volt a következménye. A közösségek közötti háborúskodás, a vérbosszú, valamint a közösségen belü- li, főként a közösség egészét sértő cselekmények előidézőivel szembeni leszámo- lások jelentős mértékben gyengítették a törzsi társadalmat. Ezért a különböző nemzetségek egyre inkább a közbéke megteremtésére törekedtek, és felismerték azt is, hogy ezt a célt akkor képesek elérni, ha nagyobb egységbe rendeződnek. Az állam kialakulásának kezdetekor a közbéke fenntartása érdekében létfon- tosságú kérdéssé vált a vérbosszú háttérbe szorítása, amire a talio elvének érvény- re juttatása látszott alkalmasnak. A talio a „szemet szemért, fogat fogért” elvet jelenítette meg, azaz a jogsértőt ugyanolyan sérelemmel sújtották, mint amilyen sérelmet okozott. Mindezt igen szemléletesen fogalmazza meg Mózes III. köny- ve: „Ha egy szabad ember szemét elpuszította; pusztítsák el az ő szemét. Ha egy szabad ember csontját törte el; törjék el az ő csontját […] Ha szabad ember vele egyenrangú szabad ember fogát ütötte ki; üssék ki az ő fogát”. Az anyagi javak jelentőségének felértékelődésével egyidejűleg jelent meg a kompenzáció, amely által a támadó vagyoni értékek juttatásával vásárolhatta meg a mentességét. A kompenzáció keretei között a sérelmet okozó lehetőséget kapott arra, hogy anyagi javak biztosításával mentse meg magát, és amennyiben azt a sértett vagy családja elfogadta, további megtorlásra nem került sor. A sérelmet szenvedett személynek vagy a családtagjainak történt vagyoni juttatások által va- lósult tehát meg az előidézett sérelem reparálása. Ez természetesen azt is eredmé- nyezte, hogy minden sértésnek – így az élet kioltásának vagy a testi sértésnek – megvolt a maga ellenértéke, és ezek az ellenértékek egy adott térségben egy idő után azonossá váltak.

1. BEVEZETÉS 23 Az állam megszilárdulásával az említett intézmények egyre inkább háttérbe szorultak és az egyéni jogérvényesítést felváltotta az állami fellépés. Ennek egyik első megnyilvánulási formája volt, hogy a sértettet a kompenzáció elfogadására kötelezték, aminek eredményeként, ha a sérelmet okozó eleget tett fizetési kötele- zettségének, közösségi védelemben részesült, míg ha nem fizetett vagy megszö- kött, kiközösítették, ami azt eredményezte, hogy bárki büntetlenül megölhette. A további fejlődés során a kompenzáció egy része már a közösséget illette meg. Kezdetben azon a címen, hogy a sérelem okozóját az anyagi juttatás teljesítésére figyelemmel védelemben részesítették, később viszont már a kompenzáció egé- szére igényt tartott maga az állam, arra tekintettel, hogy az egyént ért sérelem valójában a közösség egészét sértette, illetve hogy fokozatosan az állam meghatá- rozott szerveinek feladatává vált az elkövetők felkutatása, megtalálása, és a jóvá- tétel megfizetésének kikényszerítése is. A jog, ezen belül is a büntetőjog létrejöttével megszülettek azok a legrégebbi büntető törvénykönyvek, mint például a sumer Úr-Nammu, az indiai Manu vagy a babilóniai Hammurapi törvénykönyve, amelyek már számos büntető anyagi jogi rendelkezést tartalmaztak. A Hammurapi-féle törvénykönyv például szigorúan büntetni rendelte az uralkodó biztonsága ellen elkövetett cselekményeket, a ma- gántulajdon elleni vétkeket, de a hamis tanúzást és a vesztegetést is. Manu tör- vénykönyve – melynek két fejezete is büntetőjogi vonatkozású – a szankciók te- kintetében már különbséget tett a vallási és a jogi jellegű joghátrányok között. Drakón vagy Szolón törvényei pedig teljességgel visszaszorították az egyéni ön- kényt és a bűncselekmények megvalósítását az állam rendelte büntetni. Ennek a folyamatnak az eredményeként pedig létrejött a központi hatalomnak alávetett igazságszolgáltatási rendszer, amikor is a sértettnek már kérnie kellett az arra hivatott szervektől vagy személyektől a sérelmet előidéző felelősségre vonását. 1.3. A büntetőjog és az erkölcs Q Az erkölcs azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek az egy kultúrkör- höz, egy közösséghez tartozó emberek számára kívánnak irányt szabni, meghatá- rozva az elvárt, illetve a tilalmazott magatartásokat. Az egyes kultúrkörök tekin- tetében kialakult erkölcsi normák egy része fedi egymást, egy része különbözik. Valamennyi erkölcsi szabály alapvető jellemzője azonban, hogy azok elfogadása belső indíttatásból fakad, követésükre az önkéntesség jegyében kerül sor, és azok megsértése az adott közösség rosszallását váltja ki. Amint arra Immanuel Kant (1724–1804) – aki az erkölcsöt tekintette kategori- kus imperativusnak – emlékeztetett, „cselekedj ama maxima szerint, amelyet kö- vetve egyúttal azt is akarhatod, hogy maximád” legyen a törvény. A büntetőtörvény pedig olyan, az állam jogalkotó szerve által létrehozott nor- mák összessége, amelyek megszegése szankció kiszabását vonja maga után, mely joghátrány foganatosítását az állam szervei garantálják.

24 1. BEVEZETÉS A kérdés, ami tisztázást igényel, hogy van-e összefüggés, létezik-e közös terü- lete a büntetőjognak és az erkölcsnek. A problémakörrel kapcsolatban a XIX. század végén két irányzat alakult ki. Az egyik irányzat hívei – így Georg Jellinek, Hugo Hälschner, Émile Durkheim – sze- rint az erkölcs és a büntetőjog között rendkívül szoros összefüggés van, mert a büntetőjogban tilalmazott tevékenységek mindig erkölcstelenek is, azaz az er- kölcstelenség a bűncselekmény fogalmi eleme. Georg Jellinek megfogalmazása szerint, bár nem minden morális kötelezettség válik jogi kötelezettséggé, a bünte- tőjog az erkölcsi minimum. Mindebből az is következett, hogy ezen felfogás kép- viselői szerint a büntetés nem más, mint erkölcsi rosszallás. A másik irányzat képviselői – így Franz von Liszt, Karl Binding, Karl von Birkmeyer – szerint, bár a bűncselekmények egy része erkölcsellenes cselek- mény, azonban nem tekintették releváns problémának a büntető jogszabályok és az erkölcsi normák összefüggésének vizsgálatát. A kérdésre – álláspontom szerint – egyértelmű válasz adható, nevezetesen hogy számos büntetőjogi rendelkezés leképezi az erkölcsi tilalmakat, elvárásokat, azaz az erkölcs jelentős mértékben determinálta a büntetőjogot. Bár Hans Kelsen (1881–1973) a „Tiszta jogtan” című művében elválasztotta a jogi norma fogalmát, az erkölcsi normáétól, kifejtve, hogy a jog nem a tartalmánál fogva érvényes, ha- nem csupán azért, mert meghatározott szabály szerint alkotják meg. Nem lehet kétséges, hogy az úgynevezett klasszikus bűncselekmények – mint például az emberölés vagy a lopás – törvényi tényállásai olyan – már a Tízparancsolatban is megfogalmazott – tilalmakat jelenítenek meg, amelyek erkölcsi normák által is tilalmazottak. Erre tekintettel véli úgy számos szerző, hogy a büntetőjogi tilal- mak erkölcsi alapon is igazolhatóak, azaz a bűncselekmények mindig immorális jellegűek és ebből fakadóan az egész közösségnek okoznak sérelmet, függetlenül attól, hogy a bűncselekmény konkrétan egyetlen személy ellen irányult. Ez a gon- dolat jelenik meg Patrick Devlin (1905–1992) okfejtésében, aki szerint a büntető- jog meghatározó szerepet játszik az erkölcsi normák kikényszerítése körében, sőt számos cselekmény büntetendőségének az alapját az erkölcsi elvek érvényre jut- tatása iránti cél adja. Patrick Devlin szerint azonban ebben a körben a közerkölcs- nek van determináló szerepe, amely közerkölcs nem véletlenszerűen egymás mel- lé sodródó normák halmaza, hanem egy büntetőjogilag is védendő koherens rend- szer. Patrick Devlin egy listát is összeállított azokról a cselekményekről, amelyek esetében – okfejtése szerint – a társadalom többségének a büntetőjog eszközeivel is jogában áll rákényszerítenie az általa követett erkölcsi normákat a kisebbségre. Ebbe a körbe sorolta az eutanáziát, az abortuszt, a szerencsejátékot, a szodómiát, a kitartottságot, a házasságtörést vagy az iszákosságot. Azt gondolom, hogy Patrick Devlin gondolatai annyiban helytállóak, hogy az erkölcs és a büntetőjog között az alapvető hasonlóságot az képezi, hogy mindkettő tartalmaz konkrét pa- rancsokat, illetve mindkettő meghatároz bizonyos elvárásokat, valamint hogy számos büntetendő cselekmény alapul erkölcsi normákon. Azonban amint arra Herbert Hart (1907–1992) rámutatott, az erkölcstelenség bűncselekménnyé nyil- vánításának alapvető feltétele annak igazolása, hogy a magatartás sérelmet okoz másoknak, mert nem lehet mindent büntetni, ami erkölcstelen. Így például egy

1. BEVEZETÉS 25 szexuális cselekménynek a morális megbélyegzése még nem szolgálhat elégséges alapul a büntetőjogi tiltásnak. Egy férj és a felesége közti szexuális kapcsolat nem tekinthető erkölcstelennek és nem is minősülhet büntetőjog-ellenesnek. Ellenben, ha arra nyilvános helyen kerül sor, a mások érdekeinek sérelme miatt a közszemé- rem megsértéséért történő felelősségre vonásra már indokoltan kerül sor. Herbert Hart szerint tehát „bár a jog és az erkölcs között számos különböző esetleges kap- csolat létezik, tartalmuk között még sincs semmilyen szükségszerű fogalmi ös�- szefüggés; így az erkölcsileg teljesen elfogadhatatlan rendelkezések is lehetnek érvényes jogszabályok és jogelvek”. A büntetőjog szempontjából vizsgálva a kér- dést, Herbert Hart annak a véleményének adott hangot, hogy bár az emberölés bűncselekménnyé nyilvánítása erkölcsileg egyértelmű, számos olyan új bűncse- lekmény található a büntetőtörvényben, amelyek tekintetében már nem ilyen egy- értelmű a helyzet. Léteznek tehát olyan erkölcsi elvárások, mint például a rászorulók segítése, a gyengék támogatása, amelyeknek nincs büntetőjogi leképeződése, illetve vannak olyan bűncselekmények, amelyeknek nincs erkölcsi háttere, mint például a nem- zetközi gazdasági tilalom megszegésének (Btk. 327. §). Alaptalan ezért azoknak a szerzőknek az aggodalma, akik szerint az erkölcs és a büntetőjog normarend- szerének összeolvadása miatt „végül alig lehet megvonni a határt” a két terület között. A büntető jogszabályok nem tükrözik teljességgel az erkölcsi normákat, mert nyilvánvalóan lehetetlen valamennyi erkölcsi követelmény megsértését büntető- jogilag tilalmazni. A lehetetlenség már önmagában az erkölcsi pluralizmusból fakad, hiszen még egyetlen egy ország különböző közösségei is követhetnek egy- mástól jelentős mértékben eltérő erkölcsi normákat. Ugyancsak jelentős különbség, hogy míg az erkölcsi normák megsértése nem eredményez állami beavatkozást, a büntetőjogi normasértés viszont ilyen követ- kezménnyel jár. Azt lehet tehát mondani, hogy a büntetőjog, illetve az erkölcs elkülönült egy- mástól, egyes erkölcsi normák büntetőjogi tilalommá váltak, viszont bizonyos büntetőjogi tilalmaknak nincs erkölcsi háttere. Amint azt John Rawls megfogal- mazta, a büntetőjog rendeltetése nem más, mint azoknak az alapvető erkölcsi kö- telezettségeknek „a megerősítése, amelyek megtiltják, hogy kárt okozzunk má- sok életében és testi épségében, vagy hogy megfosszunk másokat szabadságuktól vagy tulajdonuktól”. Megjegyzem, hogy a jog alkalmazásával kapcsolatos erkölcsi dilemmák ös�- szegzésére a Radbruch-formula tárgyalásakor kerül sor.