A magyar sport jogi szabályozása (részlet)

Szerkesztő: SÁRKÖZY TAMÁS A MAGYAR SPORT JOGI SZABÁLYOZÁSA



Szerkesztő: SÁRKÖZY TAMÁS A MAGYAR SPORT JOGI SZABÁLYOZÁSA

© Fejes Péter, 2019 © Sárközy Tamás, 2019 © Szekeres Diána, 2019 © Tóth Nikolett, 2019 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2019 Szerzők: Fejes Péter: XIII. Fejezet Sárközy Tamás: I–VII. Fejezet Szekeres Diána: X–XI. és XIV. Fejezet Tóth Nikolett: VIII–IX., XII. Fejezet A kézirat lezárva: 2019. július 1. A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978-963-258-454-6 Budapest, 2019 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Internet: www.hvgorac.hu E-mail: [email protected] Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

AJÁNLÁS A sportot a magyar kormányzat 2010-ben nemzetstratégiai ágazattá nyilvánította, ez pedig a sport társadalmi-gazdasági-kulturális jelentőségének elismerését jelzi. Mind a versenysport, mind a szabadidő-, illetve diáksport terén elért eredményeket kiegészíti a sporttal kapcsolatos társadalomtudományok fejlődése is. A megújult Testnevelési Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Intézeté- ben a sportmenedzsment, a sportgazdaság, a sportszociológia és a sportpszicholó- gia mellé egyre jobban felzárkózik a sportjog mint komplex szakjog, gazdagítva a sporttudományt és a jogtudományt egyaránt. Az Emberi Erőforrások Minisztéri- uma sportállamtitkársága részéről melegen ajánlom ezt az első magyar sportjogi tankönyvet mind a sportszakemberek, sportvezetők, sőt tágabban az egész magyar sportszerető közönség számára. Budapest, 2019. július Szabó Tünde



7 TARTALOM Ajánlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Rövidítés jegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 I. RÉSZ ALAPOK I. Fejezet: A sportjog fogalma, helye a jogrendszerben, belső tagozódása . . . 15 1. A sportjogi szabályozás tárgya: a nehezen körülhatárolható sport . . . . . . 15 2. A sport önszabályozási rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 3. A sport állami jogi szabályozása kialakulásának okai, a sportjog funkciói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 4. A sportjog mint vegyes szakjog. A sportjog tagozódása, területei . . . . . . 32 II. Fejezet: A magyar sportjogi szabályozás fejlődésmenete . . . . . . . . . . . . . . 40 1. A kezdetektől 1945-ig – a testnevelési törvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 2. A szocialista sportjog (1950–1990) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 3. A rendszerváltozás utáni sportszabályozás. Az 1996-os első sporttörvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 4. Az 1996-os sportigazgatási törvény utáni fejlemények a 2000-es második sporttörvényig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 5. A 2000-es sporttörvény jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 6. A sportról szóló 2004. évi I. törvény alapvonásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 7. Sportjogunk fejlődése napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 II. RÉSZ A SPORT STÁTUSJOGA III. Fejezet: A sportolói (versenyzői) jogállás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 1. A versenyzők jogaira és kötelezettségeire vonatkozó általános szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 2. Az amatőr versenyző jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 3. A hivatásos sportolók jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 IV. Fejezet: A sportszakemberek jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74

8 Tartalom V. Fejezet: A sportszervezetek jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 1. A sportszervezetek típusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 2. Sportegyesület . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 3. Sportvállalkozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 VI. Fejezet: A sportszövetségek jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111 1. A sportszövetségi jogállás kialakulásának folyamata . . . . . . . . . . . . . . . . 111 2. A sportszövetségek típusainak hatályos szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . 114 3. Az országos sportági szakszövetség jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 4. A sport versenyrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 III. RÉSZ SZERZŐDÉSI JOG VII. Fejezet: A sport kereskedelmi szerződései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 1. A sportban előforduló szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 2. A szerződések alapvető szabályai a Polgári Törvénykönyvben . . . . . . . . 136 3. Sportszponzorálási szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140 4. Arculatátviteli szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 5. A sport immateriális javai. Televíziós közvetítések engedélyezési jogának szerződéses hasznosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 6. Sportbiztosítási szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 IV. RÉSZ A SPORT KÖZJOGA VIII. Fejezet: A sport állami irányításának rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155 1. A sport közjogi szabályozásának általános alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155 2. A sportolás mint alkotmányos alapjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158 3. A nemzeti sportstratégia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 4. A sport önkormányzati irányítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160 5. A sportinformációs rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 6. A sportköztestületek jogi szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 IX. Fejezet: Sportigazgatás, sportrendészet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170 1. Sportingatlanok-sportlétesítmények tulajdoni helyzete, használata . . . . . 170 2. A sportesemények biztonságos lebonyolításának szabályrendszere . . . . 172 X. Fejezet: Állami sportfinanszírozás – a sport pénzügyi joga . . . . . . . . . . . . 179 1. A sportfinanszírozás általános kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179

Tartalom 9 2. A sporttörvény állami finanszírozással kapcsolatos rendelkezései . . . . . . 181 3. A sport állami támogatásának forrásai és igénybevételének feltételei . . . 183 4. A látványcsapatsportok támogatása társasági adókedvezmények útján – az ún. taorendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 5. A sporteredmények elismerése (olimpiai járadék, Nemzet Sportolója cím) . . 188 6. A jövő sporteredményeinek ösztönzése – ösztöndíjrendszerek . . . . . . . . 190 7. Speciális pénzügyi támogatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192 V. RÉSZ JOGI FELELŐSSÉG A SPORTBAN XI. Fejezet: Kártérítési felelősség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197 1. A polgári jogi kártérítési felelősség általános szabályai . . . . . . . . . . . . . . 197 2. Kártérítési felelősség a sporttevékenység körében . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200 XII. Fejezet: Sportfegyelmi felelősség és doppingfelelősségi eljárás . . . . . . . . 204 1. A sportfegyelmi felelősség alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 2. A sportfegyelmi eljárás és a fegyelmi büntetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205 3. Doppingfelelősségi eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209 XIII. Fejezet: Büntetőjogi és szabálysértési felelősség a sportban. A sporthuliganizmus elleni küzdelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214 1. Alapvető büntetőjogi fogalmak, rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214 2. A sporttevékenységgel kapcsolatban elsősorban felmerülhető bűncselekmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220 3. Szabálysértési felelősség a sportban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231 4. A sporthuliganizmus szankcionálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234 VI. RÉSZ A SPORT ELJÁRÁSI JOGA XIV. Fejezet: Sport-választottbíráskodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237 1. A választottbíráskodás általános jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237 2. A sportválasztottbíráskodás sajátosságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 241 3. Nemzetközi sport-választottbíráskodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247 Függelék: A sportról szóló 2004. évi I. törvény hatályos szövege . . . . . . . . . . 249



11 RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK At. Magyarország Alaptörvénye (2011) Btk. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény Be. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény Ctv. A cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény Civiltörvény Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény G t. I., II., III. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény, 1997. évi CXLIV. törvény, 2006. évi IV. törvény Mt. A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény Ptk. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Pp. A Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény St. A sportról szóló 2004. évi I. törvény Szabs.tv. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény



13 ELŐSZÓ Az olvasó az első magyar sportjogi egyetemi tankönyvet tartja a kezében, amely elsősorban a Testnevelési Egyetemen mind az alap-, mind a mesterszakos hallgatók számára tananyagként szolgál. A kötet szerzői azonban arra törekedtek, hogy az egész sporttársadalom – elsősorban a sportvezetők, a sportszakemberek – számára megfelelő jogi ismereteket nyújtsanak. A magyar sportvilágban is érik az a felisme- rés, hogy jogi ismeretek a sportvezetésben, a sportszakmai tevékenységben, sőt bi- zonyos mértékben a versenyszerűen sportolók számára is elengedhetetlenek. A könyv egyes fejezeteiben ezért tudatosan törekedtünk a közérthetőségre, a felesle- ges elméleti jogi fejtegetések mellőzésére, ugyanakkor a könyv természetesen olyan általános jogi ismereteket is tartalmaz, amelyek a sportjog elsajátításához feltétle- nül szükségesek. Magyarországon a sportjog az elmúlt huszonöt évben kialakult, sőt megszilár- dult, amit az azóta elfogadott eddigi három sporttörvény is jelez. Emellett több sportjogi monográfia, számos sportjogi tanulmány is megjelent. A tankönyv igye- kezett ezeket az ismereteket minél jobban hasznosítani és ezáltal a jogászképzésben folyó sportjogi oktatás számára is felhasználhatóvá válni. A magyar tételes sportjogot dolgozzuk fel, minimális kitekintéssel a még embri- onális állapotban lévő nemzetközi sportjogra, amely utóbbi egyelőre néhány nem- zetközi egyezményből, precedens jellegű bírói döntésekből és főleg a nemzetközi szövetségek soft-jogát, lex sportivát képező (tehát nem valódi jogi jellegű) szabály- zataiból áll. A könyv ennek megfelelően alapvetően a magyar sporttörvény, a 2004. évi I. törvény szerkezetéhez igazodik. A kéziratot 2019. július 1-jével zártuk. A szerkesztő



15 I. Rész ALAPOK I. Fejezet A SPORTJOG FOGALMA, HELYE A JOGRENDSZERBEN, BELSŐ TAGOZÓDÁSA 1. A sportjogi szabályozás tárgya: a nehezen körülhatárolható sport 1.1. A jogi szabályozás olyan általános magatartási szabályokat (normákat) ál- lapít meg a társadalmi-gazdasági viszonyokra nézve, amelyek betartását – potenci- álisan, az önkéntes jogkövetés elmaradása esetén – az állam közhatalmi kényszer- rel biztosítja. A sportjog szabályozási tárgya tehát a sport, ideértve a sporttevékeny- ség folytatását, a sporttevékenységet vagy azzal kapcsolatos tevékenységet végző személyeket, tehát a sportolókat, a sportszakembereket, a sportszervezeteket, a sportszövetségeket, valamint a sportesemények lebonyolítását, a sporttal kapcso- latos szerződéseket, illetve a sporttal kapcsolatos jogviták rendezését. Az állam ter- mészetesen a sporttal kapcsolatos saját tevékenységét is jogi szabályozásban része- síti, így a sportjogba tartozik az állami sportirányítás és sportfinanszírozás jogi szabályozása is. Maga a sport mint terminológia, mint fogalmi kategória a XVIII. században ala- kult ki Angliában és terjedt el a XIX. században a kontinentális Európában, illetve általában a világon. Korábban ezt a fogalmat nem használták. Természetesen moz- gáskultúra, iskolai testnevelés, versengés (teljesítmény-összehasonlítás) mint az emberi léthez fűződő alapszükséglet korábban is megjelent. Így beszélnek egyes szerzők antik görög sportról (olimpiai játékok, maratonfutás), az ókori Róma sport- jogáról (panem et circenses, fogatversenyek, vetélkedők a Colosseumban mint an- tik arénában) vagy a középkori lovagjátékokról mint sportról. Ugyanakkor ezek a történelmi példák részben időben megszakítottak, részben bizonyos közös jegyeken túl a modern sporttól alapvetően eltérő vonásokkal rendelkeztek – pl. a római gla- diátorjátékok emberölések sorozatával jártak stb. A modern sport a XIX. században az iskolai testnevelésből indult ki, illetve a honvédelemhez fűződött. Magyarországon is az 1921. évi LIII. törvény az iskolai testnevelést szabályozta, és a katonai szolgálatra alkalmassá tételt tűzte ki ifjúság- politikai célként. Számos modern sport katonai (katonatiszti) sportként alakult ki:

16 I. Rész vívás, lövészet, lovaglás, öttusa, a technikai sportok közül a repülés, az ejtőernyő- sport. A sporttudományok bölcsőjét is a testnevelési főiskolák képezték – Magyar- országon is a XX. század első harmadában jött létre Klebelsberg Kunó kultuszmi- niszter kezdeményezésére a Testnevelési Főiskola, amelyben a testnevelőtanár-kép- zés mellett fokozatosan sporttudományi diszciplínák is keletkeztek (pl. sportszoci- ológia, sportpszichológia). A XX. század első harmadától kezdve azonban a sport egyre jobban önállósul a testneveléstől. Ebben nagy szerepet játszott a XIX–XX. század fordulóján a Cou- bertin báró által felélesztett olimpiai mozgalom (1896 – athéni olimpia). Az olimpi- ai játékok a béke, a nemzetek közti együttműködés, megértés jegyében éledtek fel, az olimpiai ideál a fair play, a tisztességes vetélkedés. Ettől kezdve a sport jelentő- sége, illetve területe állandósultan növekszik, és a XXI. század elejére a társadalmi fejlődés egyik csomópontjává vált. 1.2. A XVIII–XIX. században még csak az amatőr versenysportot minősítették sportnak, és a szervezett versenyeken részt vevő, győzelemre törekvő személyeket sportolónak. A közvéleményben ez a fogalom tovább szűkült: az élsportolót tartják valódi sportolónak, és a minőségi, azaz élsportot „igazi” sporttevékenységnek (szervezett elitsport). Ezt a sporttal kapcsolatos elitizmust („sportarisztokratiz- must”) a XX. században az amerikai szabadidősport sodorta el, amely azután a század második felében átjött a kontinentális Európába. A szervezetten és nem fel- tétlenül versenyszerűen végzett testedzés, az egészséget javító rekreációs sport (ahol nincs meg az élsportra jellemző teljesítménykövetelmény) tömegsporttá vált („mindenki sportja”), amelyet egyre kevésbé lehet informális sportnak nevezni. A sportnak tehát kialakult egy szabadidősport ága: futás (kocogás), úszás, túraeve- zés, túrakerékpározás, fitneszközpontok, wellness, de sportszövetsége van a termé- szetjárásnak, a hegymászásnak vagy a sziklamászásnak is. Voltaképp egy sor ún. extrémsport – amelynek azután kialakult versenysport, élsport vonzata is – a sza- badidősportból nőtt ki, pl. a szikláról ugrás. Induláskor továbbá a sport amatőr sport volt, ahol az emberek kedvtelésből fej- tettek ki sporttevékenységet – a profi birkózókat már Rómában is kizárták a sporto- lói körből, és a modern olimpia is az amatőrizmus jegyében született újjá, amelyben a részvétel jelentősebb volt, mint a győzelem. Az 1960-as évektől kezdve azonban az élsport egyértelműen átváltott hivatásos, professzionális vagy más szóval üzleti sporttá. Azaz a munkaviszony avagy polgári jogi megbízási szerződéses jogvi- szony keretében, foglalkozásszerűen, jövedelemszerzési céllal folytatott sporttevé- kenység vált általánossá az élsportban, tudniillik az állandóan növekvő teljesít- ménykövetelmények teljesítésének kényszere miatt élsportot ma már amatőr ala- pon nem lehet folytatni (néhány sportág kivétel csak ezen főtendencia mellett). Az ún. látvány-csapatsportágak csúcsbajnoksága ma már csak a hivatásos sportolókat foglalkoztató sportvállalkozások bajnoksága, rendszeresen elindulnak az olimpiá- kon az amerikai NBA, illetve az NHL agyonfizetett, celebbé vált szupersztárjai is.

I. Fejezet: A sportjog fogalma, helye a jogrendszerben, belső tagozódása 17 A hagyományos sportegyesületek visszaszorulnak az amatőr sportba, a hivatássá vált élsport alapvető szervezeti formája a gazdasági társaságként (rt., kft.) működő sportvállalkozás, amelynek az élén nem ingyenes társadalmi munkások állnak, mint általában a sportegyesületeknél, hanem hivatalos sportmenedzserek, és a sporttevékenység infrastruktúrája is professzionálisan kiépített (szerződtetett sport- orvosok, sportmasszőrök, felszerelésmenedzserek, PR-szakemberek). A sport óriá- si jövedelmeket termel, gazdasági ágazattá vált, létrejött a sportipar és a sportpiac. Emellett a sport a XX. század közepéig alapvetően a férfiak sportja volt – néhány kivétellel (pl. torna). A század második felétől a női sportolók száma hihetetlenül megnövekedett, számos sportágban férfi és női bajnokságokat is rendeznek, olyan sportágakban is megjelentek a nők, amelyekre korábban a férfi monopólium volt a jellemző – súlyemelés, ökölvívás, birkózás. A tömeges szabadidősport kialakulása és az élsport professzionalizálása együtte- sen vezetett az ún. sportágrobbanáshoz, azaz ahhoz a jelenséghez, hogy részben az ún. alapsportágak (pl. labdarúgás) belülről differenciálódnak, részben állandósul- tan új sportágak keletkeznek. Az elsőre példa a már említett labdarúgás: nagypá- lyás, teremfoci, futsal, lábtenisz, strandfoci, trollfoci, futballkerékpár, sőt újabban futballgolf. Ami pedig a sportágbővülést illeti, példa erre: – a művészeti, show jellegű sportok: művészi torna, aerobik, jégtánc, szinkron- úszás, illetve szinkronkorcsolyázás; – a technikai sportok: autó- és motorsport különböző ágai, repülősportok szapo- rodása, motorcsónak- és jetskiversenyek stb.; – az extrém sportok: gördeszka sportok, falmászás, hullámlovaglás; – a népi harcművészeti sportok: judo, karate, szumó stb.; – és szaporodnak a szellemi sportok is: például a bridzs, a sakk mellett. Bővítették a sportot a különböző rétegsportok is. Ennek ősi formája a diák-, illet- ve egyetemi (főiskolai) sport, amely sokszor az alapsport szabályainak adott rétegre való adaptációjával, részleges megváltoztatásával járt. Ehhez a legutóbbi időben felzárkózott az ún. senior sport is. A rétegsportok másik jellegzetes formája a sérü- lésfajták szerint kialakult, fogyatékkal élők sportja – ma már akár nyári, akár téli olimpiát rendezni csak a Paralimpiai Játékokkal együtt lehet. A fogyatékkal élők sportjának nagyobb része egészséget javító amatőr szabadidősport, de van egy szűk professzionális élsport része is (zömmel hivatásosok indulnak a Paralimpián, de a Siketek vagy a Szervátültetettek Világjátékán is). Az ún. fogyatékos sport is egy sor sajátos sportág keletkezéséhez vezetett – pl. kerekesszékesek atlétikai versenye, csörgőlabdajáték stb. Szaporodnak a foglalkozási sportversenyek, pl. orvosi, ügyvé- di stb. teniszversenyek, vitorlásversenyek stb. is. 1.3. Ezen folyamatokkal párhuzamosan a sport egyre inkább nemzetközivé vált – világbajnokságok, kontinensbajnokságok sora a nemzeti válogatottak számára, jelentős nemzetközi kupák a klubok (sportvállalkozások) részére, Grand Prix- versenyek az egyéni élsportolók számára stb. A világ kicsivé vált, Európában a ha-

18 I. Rész tárok kinyíltak, egyre több a tisztán nemzeti bajnokság helyett az olyan vegyes baj- nokság, amelyben a hazai csapatok mellett külföldi csapatok is indulnak. A multi- kulturalizmus a maga összes előnyével és hátrányával a sportban egyre erősebb – Magyarország első téli olimpiai bajnokát Liu Shaolin Sándornak hívják. A nemzeti válogatottakban sok az olyan honosított „idegenlégiós”, aki egy szót sem tud azon a nyelven, amelynek a nemzeti mezét viseli. Vezető klubcsapatokban sokszor alig lehet találni hazai játékost – ld. az angol Premier Ligát. Ez aligha pozitív folyamat, de a sportesemények minőségét nem vitásan növeli. A sport jelentőségének növelésében az 1950-es évektől kezdve döntő tényező volt a televízió (újabban bővült az internet adta technikai lehetőségekkel). A televízió példátlan üzletet látott a sportban – sorra jöttek létre a sportközvetítési formák, il- letve a sportcsatornák. A sportközvetítések dömpingjével a sport azok mindennapi életének részévé is vált, akik egyébként nem sportolnak. Kialakulnak az ún. lát- ványsportágak, elsősorban a csapatsportokban, de olyan alapvetően egyéni sport- ágakban is, mint az atlétika, az úszás, a tenisz vagy az ökölvívás. A televíziós ér- deklődés mértéke szétválasztja a valamikor nagyjából azonos erejű nemzeti sport- szövetségeket: a nagy jogdíjakkal, reklámbevételekkel rendelkező gazdagokra és a televíziós közvetítésre kevésbé alkalmas szegényekre. Olyan sportágak jönnek át a televíziós közvetítések segítségével egészen más területekre, ahol korábban isme- retlenek voltak: pl. a kutyaszánhajtás Grönlandról Közép-Európába, Amerikából az amerikai futball vagy a baseball, Ausztráliából pedig a krikett hozzánk, Magyaror- szágra. A televíziós közvetítések követelménye több sportágban a versenyszabá- lyok módosításához vezetett (pl. asztalitenisz, röplabda), kihatott a sportesemények időpontjának meghatározására (pl. olimpiai úszódöntők reggeli megrendezése, hogy az amerikai nézők este nézhessék az időeltolódás következtében). A sport nemzetközivé válása jelentősen megerősítette a nemzetközi sportszervező- dések pozícióját. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a hozzá szervesen vagy lazán kapcsolódó szervezetek (pl. Nemzetközi Sport Választottbíróság, a CAS, és a nemzet- közi doppingellenes szervezet, a WADA) kimagasló tekintélyt élvez a nemzetközi életben, és ez kisebb mértékben irányadó a nemzeti sportszövetségek társulásából létrejövő AGFIS, azaz a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetségére is. A nemzetközi sportági szakszövetségek (pl. FIFA) igen erőssé váltak gazdaságilag, annak ellenére, hogy tulajdonképp csak székhelyországuk privát egyesületi jogállásában vannak. A nemzetközi sportszövetségek különböző szabályzataikkal, illetve gazdasági támoga- tásaikkal alapvetően befolyásolják a nemzeti sportszövetségek működését. A sport nemzetközivé válása következtében az államoknak a világ sportjában be- töltött szerepe az ún. országimázs jelentős tényezőjévé vált. Az olimpiákon, világ- bajnokságokon elért sportolói sikerek egyben államuk sikerei is – abból a kormá- nyok politikailag sokat profitálnak. Ugyanez a helyzet a világsportesemények ren- dezésével is, amelyekért – elsősorban a látványsportokban – kiélezett versengés folyik az államok között (ún. sportdiplomácia – jelentős korrupciós tendenciákkal). Hol vagyunk már attól, hogy a NOB vezetése tiltani kívánta a győztesek tiszteleté-

I. Fejezet: A sportjog fogalma, helye a jogrendszerben, belső tagozódása 19 re a nemzeti himnuszok eljátszását, avagy az államok közti olimpiai pontverseny publikálását. Ma már csak az Universiadén hangzik el a Gaudeamus igitur a nem- zeti himnuszok helyett, és sokszor nemzetközi, sőt belső klubmérkőzéseken is el- játsszák a nemzeti himnuszokat. 1.4. Ilyen körülmények között egyre jobban vitássá válik, hogy milyen tevé- kenység minősül sportnak, tudniillik, ha sportnak minősül, vonatkozik rá az állami sportjogi szabályzás. Rengeteg a vitás eset. Sport a profi boksz, de nem tekintik a gyakorlatban sportnak a pankrációt. Művészet, és nem sport a közfelfogás szerint az artistamutatvány vagy a zsonglőrködés. A sporthorgászat sport, a vadászat vi- szont az AGFIS szerint nem minősül annak, állítólag azért, mert a vad életét veszti. (A hal talán sértetlen marad?) Sport a díjugratás vagy a fogathajtás, de nem sport a galopp vagy ügetőverseny. Utóbbi állítólag azért, mert a lóversenyen fogadni lehet. No de a totón, avagy újabb a Tippmixen fogadni lehet a labdarúgás, illetve más csa- patsportágak mérkőzéseinek eredményeire is. Látható tehát, hogy a megítélés igen szubjektív, önkényes. A nemzetközi, illetve hazai törvényi sportdifferenciák nem nagyon segítenek a sport konkrétabb körülhatárolásában. Aligha a jog feladata, hogy közhatalmi esz- közökkel, azaz jogszabályi előírással eldöntse, mi a sport, melyek a sportágak. Ezért azután a sportjogi szabályozások saját tárgyuk tekintetében igyekeznek minél jobban keretszerűek lenni, generálklauzulával élni, kaucsukszabályokat megállapí- tani. Egyes országokban a sportjogi szabályozás egyszerűen nem is határozza meg, mi a sport, és így jogalkalmazói problémára „fokozza le” a kérdést (ilyen például a svájci 2012-es sporttámogatási törvény). A 2001-es Európai Sport Charta 2. cikke szerint: „A sport minden olyan fizikai tevékenység, amely esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőn- lét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok teremtése, avagy különböző szintű versenyeken való eredmények elérése céljából.” Látható, hogy a definíció a szabad- idő- és a versenysportot egyaránt magában foglalja, semleges az amatőr–profi kér- désben, és a sportot szervesen összekapcsolja részben a testkultúrával, részben az egészségüggyel, az egészséges életmóddal. Ugyanakkor ez a definíció csak a fizikai tevékenységet minősíti sportnak, a szellemi sportokat, amelyek például már a görö- göknél összeforrtak az olimpiai mozgalommal, kihagyja ebből a körből. Persze a szellemi sportok köre is vitás, hiszen csak a sakkjáték az egyértelműen elfogadott „olimpiai sportág” – ha pedig az AGFIS-ban a bridzselést is sporttá nyilvánítják, miért nem sport mondjuk a póker, amelyben éppúgy rendeznek versenyeket, mint a bridzsben? Hozzátehetjük: a pókert közvetítik a sportcsatornák, a bridzset nem. Az első magyar sporttörvény, az 1996. évi LXIV. törvény eredeti 1. §-a (1) bekez- désének 1. pontja szerint: „sporttevékenység: meghatározott szabályok szerint idő- töltésként vagy versenyszerűen végzett testedzés, szellemi gyakorlat, amely az egyetemes kultúra része, és magában foglalja mind a szabadidősport, mind a ver- senysport művelését”. A következő magyar sporttörvény, a 2000. évi CXLV. tör-

20 I. Rész vény 88. §-ában adott fogalommeghatározás az 1996-osnál rövidebb, bár tartalmi- lag hasonló: „Sporttevékenység: a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő el- töltéseként vagy hivatásszerűen végzett testedzés, illetve szellemi gyakorlat, amely a fizikai, illetve szellemi erőnlét fejlesztését, illetve megtartását szolgálja”. Végül a jelenleg is hatályos 2004. évi I. törvény 1. § (2) bekezdése szerint: „Sporttevékeny- ségnek minősül a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő eltöltéseként kötet- lenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy szel- lemi sportágban kifejtett tevékenység, amely a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítő- képesség megtartását, fejlesztését szolgálja.” A hatályos magyar tételesjogi definíció érdekessége: a) az Európai Sport Chartával ellentétesen egyértelműen bevonja szabályozási körébe a szellemi sportokat, anélkül, hogy ezeket körülhatárolná; b) egyaránt kiterjed a nem versenyszerű szabadidősportra és a versenysportra, emellett mind az amatőr, mind a hivatásos sportra is. A sporttörvény szabálya- inak túlnyomó többsége viszont csak a versenysportra, illetve a versenyzőre vonatkozik. Viszonylag önálló kategória a törvényben a fogyatékkal élő spor- toló (leegyszerűsítve: fogyatékos sportoló) is; c) a „meghatározott szabályokra” utalás burkoltan, de szükségszerűen összeköti a sporttevékenységet azzal, aki e szabályokat megállapítja. Ez pedig csak va- lamifajta sportszövetség lehet. Ugyanakkor a nem versenyszerűen sportoló, szabadidejét testedzéssel töltő személy sok esetben nem meghatározott szabá- lyok szerint sportol. Az ilyen szabadidős tevékenység tehát a jogilag szabályo- zott sport köréből kiesik. A nemzetközi sportjogi irodalom is a sportjogot alapvetően a szervezett sporthoz köti (Verband–Sport). Nincs olyan magyar jogszabály tehát, amely körülhatárolná a sporttevékenysé- gek körét. A „sporttevékenységet” mint ilyet bármely egyesület, illetve gazdasági társaság (nonprofit társaság) felveheti tevékenységi körébe – a tevékenységeket ága- zatilag, illetve statisztikailag meghatározó jegyzékben a sporttevékenység mögött csak példálózóan kerültek felsorolásra az egyes sportágak, mint például a labdarú- gás. Más kérdés, hogy 2001. január 1-jétől az egyesületi kategórián belül sportegye- sületként nyilvántartásba csak olyan egyesület vehető, amely megfelel a sportegye- sület törvényi kritériumainak (de e kritériumok között a sportágra utaló vagy egyéb tartalmi ismérv nem szerepel), illetve sportvállalkozás is csak a sporttörvényben meghatározott gazdasági társaság lehet (kft., rt.). Ugyanakkor sportszervezethez, tehát elsődlegesen sportegyesülethez, illetve sportvállalkozáshoz alapvetően csak a versenyszerűen sportolók (versenyzők) kötődnek. A „meghatározott szabályok” alkotói alapvetően a sportszövetségek. Azok a te- vékenységek, amelyek sportági szövetségek keretében folynak, biztosan sportnak minősülnek. E körbe továbbá szükségképp beletartoznak az ún. olimpiai elismert sportágak, a sakk, valamint azok a sportágak, amelyeknek nemzetközi szövetsége tagja a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetségének (az AGFIS-nak). Ugyanakkor abból, hogy egy sportágnak – mivel nem felel meg a hatályos magyar sporttörvény