A véleménynyilvánítás szabadsága és korlátai a munkajogviszonyban

A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS SZABADSÁGA ÉS KORLÁTAI A MUNKAJOGVISZONYBAN A Magyar Munkajogi Társaság 2021. június 23-i vitaülésén elhangzott előadások, hozzászólások Szerkesztő: PÁL LAJOS



A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS SZABADSÁGA ÉS KORLÁTAI A MUNKAJOGVISZONYBAN A Magyar Munkajogi Társaság 2021. június 23-i vitaülésén elhangzott előadások, hozzászólások Szerkesztő: PÁL LAJOS Budapest, 2021.

© Berke Gyula, 2022 © Nyerges Éva, 2022 © Ferencz Jácint, 2022 © Schiffer András, 2022 © Hajdú József, 2022 © Sipka Péter, 2022 © Kiss György, 2022 © Szabó Imre Szilárd, 2022 © Kun Attila, 2022 © Török Bernát, 2022 © Lőrincz György, 2022 © Vereb Anita, 2022 © Nádas György, 2022 © Zaccaria Márton Leó, 2022 © HVG-ORAC Kft., 2022 A mű szerzői jogilag védett. Minden jog, így különösen a sokszorosítás, terjesztés és fordítás joga fenntartva. A mű a kiadó írásbeli engedélye nélkül részeiben sem reprodukálható, elektronikus rendszerek felhasználásával nem dolgozható fel, nem sokszorosítható és nem terjeszthető. ISBN 978-963-258-551-2 Budapest, 2022 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: [email protected] Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: Bodnár Kriszta Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Tartalomjegyzék Előszó............................................................................................................... 9 Kiss György: Managerial prerogative és a véleménynyilvánítás szabadsága....................................................................................................... 11 1. A véleménynyilvánítás szabadsága az alapjogok rendszerében........ 11 1.1. Forum internum – forum externum................................................ 11 1.2. A meggyőződés szabadságának tartalma, lehetséges kollíziók............................................................................................... 12 2. A munkajogviszony tartalma a véleménynyilvánítás szempontjából............................................................................................ 15 2.1. A munkajogviszony tartalmáról..................................................... 15 2.2. Milyen alapjogokkal ütközhet a véleménynyilvánítás szabadsága a munkajogviszonnyal összefüggésben?.................. 17 3. A véleménynyilvánítás szabadságának területei a munkajogviszonnyal összefüggésben................................................. 18 3.1. A munkáltató tevékenységével kapcsolatos munkavállalói vélemények............................................................... 18 3.2. A munkáltató magatartásra vonatkozó követelményeivel, „elvárásaival” ellentétes vélemény, magatartás értékelése.......... 19 Török Bernát: A munkavállaló szólásszabadságának alkotmányjogi keretei................................................................................... 23 1. Az alapjogok horizontális hatálya és a munkajog................................ 23 2. A szólásszabadság hatálya....................................................................... 26 2.1. Hatály és védelem megkülönböztetése.......................................... 26 2.2. A hatály kijelölése a magyar gyakorlatban.................................... 28 2.3. A közösségi média és a szólásszabadság....................................... 29 2.4. Szakma és szólásszabadság: a hatály kérdése a 14/2017. (VI. 30.) AB határozatban................................................ 30 3. A szólásszabadság korlátozhatósága a munkajogviszonyban............ 31 3.1. A korlátozás legfontosabb alkotmányos szempontjai.................. 31 3.2. A korlátozás speciális munkajogi mércéi....................................... 33 Vereb Anita: Facebook-posztok és munkáltatói riposztok.................... 36 1. A közösségi média szerepe a véleménynyilvánításban....................... 36 2. Munkavállalói vélemények a közösségi médiában, ezek osztályozása................................................................................................ 37 5

3. Jogesetek a közvetlenül a munkaviszonyhoz kapcsolódó vélemények köréből................................................................................... 39 3.1. Az érem két oldala............................................................................. 39 3.2. Az elégedetlen mentősök.................................................................. 41 3.2.1. A „keleti” mentős..................................................................... 42 3.2.2. A „nyugati” mentős................................................................. 43 3.3. A háborgó üzemi tanácstag.............................................................. 44 4. Nem közvetlenül a munkaviszonyhoz kapcsolódó véleményeket vizsgáló döntések...................................................................................... 46 4.1. A kirekesztő tanítónő........................................................................ 46 4.2. Három poszt ára................................................................................. 48 5. Következtetések........................................................................................... 49 Berke Gyula: Véleménynyilvánítás és a „Tendenzbetrieb-problematika”.............................................................. 52 Ferencz Jácint – Nyerges Éva: Munkavállalói véleménynyilvánítás versus munkáltatói érdek............................................................................ 55 1. A véleményszabadság korlátai a jogi gondolkodásban....................... 55 2. A véleményszabadság korlátai a munka világában............................. 56 2.1. Meddig terjedhet a munkavállaló véleménynyilvánítása?.......... 57 2.2. A véleménynyilvánítás fóruma: a munkahelyi étkezőtől a Facebook-bejegyzésig..................................................................... 58 3. A munkavállaló véleménynyilvánításának határai a jogalkalmazói gyakorlatban.................................................................. 59 3.1. Gyakorolható-e a munkavállalói véleménynyilvánítás akár trágár hangvételű Facebook-poszt útján is?................................... 59 3.2. Megengedhető-e a politikai tevékenység, illetve a nyilvános politikai tartalmú bírálat az ügyész részéről?............................... 61 4. Konklúzió................................................................................................... 63 Hajdú József: Véleménynyilvánítási szabadság a munkahelyen, különös tekintettel a visszaélést bejelentők védelmére........................ 66 Bevezetés.......................................................................................................... 66 1. A véleménynyilvánítás szabadságának néhány alapkérdése............. 69 2. A véleménynyilvánítás jogának általános korlátozása........................ 70 3. A munkavégzéssel kapcsolatos véleménynyilvánítás szabadsága.... 73 3.1. A véleménynyilvánítás jogának különös korlátozása.................. 74 4. A közérdekű bejelentés (whistleblowing) és a véleménynyilvánításhoz való jog......................................................... 76 5. Bejelentővédelem a magyar üzleti szférában........................................ 78 6. Az új uniós irányelvről dióhéjban........................................................... 79 Összefoglalás................................................................................................... 81 6

Kun Attila: Bejelentővédelem és munkavállalói véleménynyilvánítási szabadság az új uniós „Whistleblowing Irányelv” tükrében........................................................ 82 Bevezetés.......................................................................................................... 82 1. A whistleblowing általános értelmezési keretei................................... 83 2. Az új Irányelv főbb karakterjegyei.......................................................... 85 3. A véleménynyilvánítás szabadsága és a whistleblowing: kapcsolódási pontok.................................................................................. 86 4. Az Irányelv főbb munkajogi kapcsolódásai.......................................... 91 5. Összegzés, következtetések ..................................................................... 96 Lőrincz György: A munkavállaló véleménynyilvánítási jogát érintő három meghatározó jogeset............................................................. 98 1. A lapfőszerkesztő esete............................................................................. 98 1.1. A tényállás és az eljáró bíróságok döntése..................................... 98 1.2. Az elvi döntés hatása a jogalkotásra............................................... 101 2. A Herbai-ügy.............................................................................................. 103 2.1 A tényállás és az eljárt bíróságok döntése...................................... 103 2.2. Az ügyben hozott döntések rövid elemzése.................................. 107 3. A Matúz-ügy.............................................................................................. 107 3.1. A tényállás és az eljárt bíróságok döntése...................................... 107 3.2. Az ügyben hozott ítéletek rövid értékelése.................................... 110 Nádas György: A véleménynyilvánítás jogához kapcsolódó munkajogi jogkövetkezményekről............................................................ 111 Schiffer András: A munkavállalói véleményszabadság perspektívái a woke-kapitalizmusban...................................................... 119 Sipka Péter: A munkáltató véleménynyilvánítása és annak határai..... 127 Bevezetés.......................................................................................................... 127 1. A munkáltató véleménynyilvánításának jellemző esetei.................... 128 1.1. A munkáltató mint gazdasági egység............................................ 128 1.2. A munkáltató mint tulajdonosok közössége................................. 131 1.3. A munkáltató mint a környezetét befolyásoló tényező................ 132 2. A jogviszonyon belüli véleménynyilvánítás jogszerű esetei............... 133 3. A munkáltató véleménynyilvánítása és annak korlátai...................... 134 Szabó Imre Szilárd: A munkavállalói érdekképviseletek képviselőinek véleménynyilvánítási szabadságával összefüggő egyes kérdések............................................................................................... 137 Bevezetés.......................................................................................................... 137 7

1. A véleménynyilvánítás esetleges „korlátai” a szakszervezeti működésen „belül”.................................................................................... 139 2. „Strasbourgi” joggyakorlat magyar szakszervezeti tisztségviselők véleménynyilvánítási szabadságát érintő eseteivel összefüggésben ......................................................................................... 141 3. A szakszervezet tájékoztatáshoz és annak közzétételéhez fűződő joga............................................................................................................... 142 3.1. A munkajogi védelem és a véleménynyilvánítás szabadsága..... 143 Összegzés......................................................................................................... 146 Zaccaria Márton Leó: Szabadság vagy felelősség?.................................. 147 1. Problémafelvetés........................................................................................ 147 2. Az EJEE 10. cikkének munkajogi szempontú áttekintése.................... 149 2.1. Szabályozási alapok........................................................................... 149 2.2. Szabad vélemény kontra szükségszerű korlátok a munkaviszonyban.......................................................................... 150 3. Az EJEB EJEE 10. cikkét érintő ítélkezési gyakorlatának kivonata a munkajogi szempontból releváns ítéletek alapján............................. 152 3.1. Módszertani alapvetés...................................................................... 152 3.2. Az ideális egyensúly keresése a munkáltatói és munkavállalói érdekek között – a lojalitás szerepe a munkavállaló korlátozott véleménynyilvánítási szabadságában.................................................................................... 153 3.3. A munkavállalói vélemény helye a „demokratikus társadalmi” értékrendben................................................................ 156 4. Konklúzió..................................................................................................... 159 8

Előszó A Magyar Munkajogi Társaság az idén is megtartotta immár hagyomá- nyosnak tekinthető vitaülését. Az Olvasó e kötettel az itt elhangzott előadá- sok, hozzászólások szerkesztett változatát veheti kézbe. A véleménynyilvá- nítás szabadsága jó ideje foglalkoztatja már a munkajogászokat. Az elmúlt időszakban jóllehet számos publikáció is megjelent a témáról, de néhány konkrét ügy kellett ahhoz, hogy a szűkebb szakmai közvéleményen túl is jelentős érdeklődés mutatkozzon a téma iránt. Ez is ösztönzött minket arra, hogy egy vitaülés keretében beszélgessünk a vélemény szabadsága és a munkajogviszony összefüggéseiről. Törekedtünk arra, hogy a kérdést minél komplexebb módon tárgyaljuk, így Kiss György akadémikus vitaindítóját követően szó volt a szólásszabad- ság általános alkotmányjogi kérdéseiről (Török Bernát), a munkavállaló véle- ménynyilvánítás határairól a social mediában (Vereb Anita, Ferencz Jácint, Nyerges Éva). Megvizsgáltuk a véleménynyilvánítás jogával kapcsola- tos nemzetközi és hazai ítélkezési gyakorlatot (Zaccaria Márton Leó, Lőrincz György), de kitértünk a munkavállalói képviselők véleményszabad- sága mellett (Szabó Imre Szilárd) a munkáltatói véleménynyilvánítási jog kérdéseire is (Sipka Péter). Foglalkoztunk a véleménynyilvánítás munkáltató általi korlátozásának társadalmi hatásaival (Schiffer András), és a „bejelentő­ védelem” európai uniós szabályozására (Hajdú József, Kun Attila) is. Külön hozzászólás elemezte ebből a szempontból a sajátos ideológiát kö- vető munkáltatóknál (Tendenzbetrieb) foglalkoztatott munkavállalók hely- zetét (Berke Gyula) és véleménynyilvánítás jogához kapcsolódó munkajogi jogkövetkezményeket. A Magyar Munkajogi Társaság elnöksége ismételten szeretne köszönetet mondani a HVG-ORAC Kiadó önzetlen támogatásáért, amit a vitaülés meg- rendezéséhez, illetve a kiadvány megjelentetéséhez nyújtott. a szerkesztő 9



„Wes Brot ich eß’, des Lied ich sing”1 Kiss György* Managerial prerogative és a véleménynyilvánítás szabadsága 1. A véleménynyilvánítás szabadsága az alapjogok rendszerében 1.1. Forum internum – forum externum A véleménynyilvánítás szabadsága egy tágabb alapszabadságnak a külső megnyilvánulási formája. Ez a meggyőződés szabadsága, amely azért is fog- lal el különleges helyet az alapjogok rendszerében, mert a legbensőbb sze- mélyes jog, az ember világának érinthetetlen része.2 Talán éppen ez az oka annak, hogy ez az alapszabadság ütközik a legtöbbször más szabadságok- kal, illetve jogokkal. Ugyanis a meggyőződés szabadsága önmaga belső vi- lágában soha nem marad meg, abból mindig kitör. A meggyőződés szabad- sága, a gondolat és a gondolkodás szabadsága az élet szinte minden terüle- tére vonatkozhat, és másokat számtalan ok, érdek miatt érinthet. A véle- ménynyilvánítás szabadságából származható konfliktusok elkerülésének a demokratikus közösségekben sokféle megoldása, terepe volt és van, és a kö- zösség tagjai pontosan tudták, hogy egy adott nyilatkozatot hogyan kell ér- teni és kezelni, legyen szó vallásról, politikáról, pletykáról stb. A meggyőződés kifejezésének szabadsága az értékek és az érdekek plura- lizmusának elismeréséhez kötődik, azonban más korai, „első generációs” alapjogokhoz viszonyítva kapcsolata az állammal, jóval összetettebb képet mutatott. A klasszikus alapjogokhoz képest árnyaltabb volt e szabadság vé- delmi igénye, ugyanis ez az – egyébként őt is védő – állam ellen is irányul- hatott. Már a pre-konstitúciókban is kimutatható, hogy a meggyőződés sza- badságának meghatározó szerepe volt az igazság feltárása igényének intéz- ményesülésében.3 Ez a széles körű szabadság az elején meglehetősen sztereo­ tip korlátozásokban részesült, de az általános megfogalmazás mögött felsej- lett a korlátozások kiterjesztésének lehetősége. Így a Déclaration des droits de 1 Alfred Söllner: „Wes Brot ich eß’, des Lied ich sing’”. Festschrift für Wilhelm Herschel zum 85. Geburtstag. Beck, München, 1982. 389–407. o. * Az MTA levelező tagja, egyetemi tanár (Pécsi Tudományegyetem, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) 2 Lásd részletesen Horst Konzen – Hans Heinrich Rupp: Gewissenkonflikte im Arbeitsverhältnis. Carl Heymanns Verlag, Köln, 1990. 3 John Milton: Aeropagitica. Kesslinger Publishing, Montana, 1643.; John Stuart Mill:, On liberty. Penguin Classics, London, 1982. 11

l’homme et du citoyen átfogó módon tartalmazta a meggyőződés szabadságát. A 10. cikkely értelmében senkit meggyőződése és vallása miatt háborgatni nem szabad, feltéve, hogy e meggyőződések megnyilvánulásai a törvény ál- tal meghatározott környezetet nem zavarják. A 11. cikkely rögzíti: a gondo- latok és vélemények szabad közlése az ember egyik legértékesebb joga, en- nélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat és nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozván viszont a szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben. Csakhamar előtérbe került a meggyőződés szabadsága és a szerződések kapcsolata, többek között a munkaszerződés által vállalt kötelezettségek te- kintetében. Így például a Weimari Alkotmány – konkretizálva a Paulskirche- verfassung normáit – kimondja, hogy „An diesem Rechte darf ihn kein Arbeits- oder Anstellungsverhältnis hindern, und niemand darf ihn benachteiligen, wenn er von diesem Rechte Gebraucht macht.“4 A meggyőződés szabadsága a modern alkotmányokban több tényező mi- att is nagy jelentőséggel bír. Szinte mindegyik alkotmányhoz fűzött kom- mentár hangsúlyozza a meggyőződés sokféleségének fontosságát, a meg- győződés kinyilvánításának, terjesztésének, egyáltalán az emberek közötti szabad kommunikáció jelentőségét.5 Ideológiai okokból a korábbi szocialis- ta országok rendszerváltás után megalkotott alkotmányai számára is ki- emelkedően fontos volt az alapjogok megfelelő szinten történő elismerése. Mivel a meggyőződés szabadsága és az állam viszonya a monolitikus hatal- mi berendezkedésű államok politikai sebezhetőségének talán az egyik leg- érzékenyebb területe, nem véletlen, hogy ezeknek az országoknak példa- ként valamely klasszikus polgári alkotmány megoldása szolgált.6 1.2. A meggyőződés szabadságának tartalma, lehetséges kollíziók A meggyőződés szabadsága összetett tartalommal rendelkezik, amelyet jól fejez ki az Alkotmánybíróság egyik korai döntése, amelyben „a vélemény- nyilvánítás szabadságát” kommunikációs anyajognak minősítette.7 Ez egy- ben meghatározza – nem csupán a magyar jogban – a meggyőződés szabad- ságának rendszerbeli helyét, „rangsorát” az alapjogok között. Annak ellené- re, hogy az egyes alkotmányok önmagukban nem adhatnak egzakt választ az alapjogok rangsorára, hierarchiájára, az viszont állítható, hogy minden alkotmány valamilyen „vezéreszme” alapján épül fel, amelyből viszonylag 4 Die Verfassung des Deutschen Reichs §118. 5 Kiss György: Alapjogok kollíziója a munkajogban. Justis, Pécs, 2010. 394–396. o. 6 Kiss: i. m. 397–398. o. 7 Alkotmánybíróság 31/1992. (V. 26.) AB határozat. Lásd erről részletesen Halmai Gábor: Kommuniká- ciós jogok. Új Mandátum, Budapest, 2002. 12

pontos következtetések vonhatók le.8 Így kimutatható, hogy a meggyőződés szabadságának bizonyos szegmensei (vallásszabadság, szólásszabadság, sajtószabadság stb.) az emberi méltóság, az élethez való alapjog után követ- keznek. A német jogban ezt az alábbi formulával fejezik ki: „Persongutwert geht vor Sachgutwert”.9 Az alapjogi kollízió feloldását azonban nem csupán az adott alkotmány tartalmát meghatározó elvek befolyásolják, hanem az egyes tényállásokból adódó konkrét körülmények. Nyilvánvaló, hogy ez bizonytalansági tényező is egyben, amely azáltal csökkenthető elsősorban, ha az alkotmány bázisán a jogalkotás képes olyan szabályozás kialakítására, amely egyben az alapjo- gok konkordanciáját is megteremti. Az alkotmányozónak és ebből levezet- hetően a jogalkotásnak olyan módon kell az alapjogok rendszerét kiépíteni, hogy a lehető leghatékonyabb legyen az alapjogok érvényesülése. Ebben a rendszerben az egyes alapjogok korlátozása nyilvánvalóan csak annyiban szükséges, amennyiben az még igazolható. Ebből következően, amennyi- ben adott intézkedés alkalmatlan valamely alapjog korlátozására abból a célból, hogy egy ütköző másik alapjogot védjen, a kollízió nem legitimálja az elsőként említett alapjog korlátozását.10 Az alapjogoknak abban az esetben is kialakult a hierarchiája, ha az adott ország alkotmánya nem emel ki egy abszolút prioritást élvező elvet vagy alapjogot. Jól szemlélteti ezt az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának 1791. évi IX. kiegészítése. Ennek értelmében „az alkotmányban felsorolt bi- zonyos jogokat nem lehet úgy értelmezni, hogy azok megvonják vagy kor- látozzák a nép által élvezett más jogokat”. Az utóbbiak, az ún. „nem leírt jogok”, annak ellenére, hogy az alkotmányban kifejezetten nem rögzítettek, mindig is befolyást gyakoroltak az amerikai alapjogi értelmezésre. E jogo- kat különböző elnevezéssel illették, mint például natural law, vagy general principles of our political institutions, másutt natural justice vagy éppen certain vital principles.11 A meggyőződés szabadsága és ezen belül a szólás szabadsá- ga azonban az amerikai alapjogi rendszerben is kiemelt helyet foglal el. A tárgyalt szabadságjognak az alapjogok rendszerében elfoglalt helye meghatározza gyakorlásának korlátait, és ezáltal az összeütközések feloldá- sának módozatait is. Ebben a tekintetben két ütközési zónát kell megkülön- böztetni, az egyik a vertikális kollízió, jelesül az alapszabadság hordozója és az állam viszonylatát, a másik a horizontális kollíziót, amikor ez a szabad- ságjog más alapjogokkal ütközik. El kell határolni továbbá a valódi, felol- 8 Wolfgang Rüfner: Grundrechtskonflikte – Versuch einer Bilanz. In: Christian Starck (szerk.): Bundes- verfassungsgericht und Gründgesetz. J.C.B. Mohr, Tübingen, 1976. 9 Günter Dürig: Grundrechtsverwirklichung auf Kosen von Grundgesetz. In: Summum ius, summa injuria: Individualgerechtigkeit und der Schutz allgemeiner Werte im Rechtsleben. Mohr, Tübingen, 1963. 95–96. o. 10 Rüfner: i. m. 467. o. 11 Edward Corwin: The „higher law” background of American Constitutional Law. Harvard Law Review, 1928–1929. 42–43. o., 149–185. o., 365–409. o. 13

dást igénylő ütközéseket a látszat kollíziótól. Ez utóbbi tekintetében kiinduló- pontként szolgál, hogy az alapjogok korlátozása nem öncélú és nem terjed- het ki minden irányba. A korlátozásnak azzal az ellentétes joggal kell ekvi- valensnek lenni, amely adott relációban ellene hat. Az ezen kívüli terré- numban viszont az adott alapjog korlátozása indokolatlan. Valódi alapjogi kollízióról szűkebb értelemben akkor beszélhetünk, amikor egy alapjog azonos korlátozási szinten akadályozza egy másik alapjog gyakorlását. Tá- gabb értelemben abban az esetben is alapjogi kollízióról beszélhetünk, ami- kor az alapjogok korlátozása nem azonos szintű szabályozásból következik, amikor tehát a jogrend egyértelműen meghatározza a közöttük meglévő prioritást. Az alapjogok ún. látszólagos kollíziója ezzel szemben azzal jelle- mezhető, hogy az alapjog jogosítottja egy adott alapjog gyakorlása által nem egy ugyanolyan alapjogi pozícióban lévő másik jogosítottal, hanem egy má- sik alkotmányjogi pozícióval ütközik. A gyakorlatban az elhatárolás rendkívül nehéz és érzékeny. Ez utóbbin azt értem, hogy az alapjogok rangsora, illetve az egyes alapjogok tartalmá- nak megítélése ugyan hosszabb távon kiegyensúlyozottnak minősíthető, azonban időről időre megfigyelhetők kisebb-nagyobb aránytalanságok, at- tól függően, hogy az államnak a gazdaság, a szociális szempontok, a piac vagy a beavatkozás jelent-e prioritást. Ez azért lényeges, mert valódi alapjo- gi kollízió esetében az államnak abban az értelemben cselekvési kötelessége áll fenn, amennyiben ezt az összeütközést valamilyen módon fel kell olda- nia, számos esetben oly módon, hogy valamely alapjog által védett értéket, érdeket arányosan korlátoz. Ez a véleménynyilvánítás szabadsága esetén széles spektrumot ölel fel, hiszen ezen a területen valódi alapjogi kollízió állhat fenn egyes személyiségi jogokkal,12 a foglalkozás szabadságával, de akár a tulajdonhoz való joggal is.13 12 Lásd a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatából a 30/1992. (V. 26.) AB határozat, a 12/1999. (V. 21.) AB határozat, a 14/2000. (V. 12.) AB határozat, a 18/2004. (V. 25.) AB határozat. A Bundesverfassungs- gericht gyakorlatából lásd különösen a BVerfGE 30, 173. (Mephisto) és a BVerfGE 54, 208. (Böll), a BVerfGE 67, 213 (Anachronistischer Zug) és a BVerfGE 75, 369 (Strauß-Karikatur) határozatok. A Supreme Court szintén kiterjedt gyakorlatából többek között lásd a Chaplinsky v. New Hampshire, 315 U.S. 568, 572 (1942); Cohen v. California, 403 U.S. 15 (1971) ügyeket. 13 Ennek iskolapéldája a BVerfGE 90, 27 (Parabolaantenne I) határozat. Ebben az ügyben a Bundesverfassungsgericht kimondta, hogy mindazon televíziós programok, amelyek Németország- ban foghatók, az általánosan hozzáférhető információs források közé tartoznak a GG 5. cikkely (1) bekezdés első mondat második félmondata értelmében. Természetesen ebbe a körbe tartoznak a külföldi programok is. Amennyiben egy ilyen adó vétele technikai berendezéstől függ, amelyet az elérhetőséghez egyénileg lehet beszerezni, az alapjogvédelem kiterjed ennek a berendezésnek a megvételére és használatára is. Ezért a Bundesverfassungsgericht alkotmányellenesnek minősítet- te a polgári bíróságnak azt a döntését, amelynek értelmében a lakás bérbeadójának az engedélyéhez kötötte a parabolaantenna felszerelését, illetve azt, hogy a bérbeadó azért tagadhatta meg ezt, mert kábellel történő vétel – amellyel egyébiránt a bérbevevő által kívánt adás nem volt elérhető – ren- delkezésre állt. Az alkotmánybíróság rögzítette továbbá, hogy a bérlő jelzett alapjogának érvénye- sítése során tekintettel kell lenni a bérbeadó alapvető jogaira is, és egyenlő módon az arányosságra figyelemmel kell ezeket az érdekeket mérlegelni. (Verhältnismäßigkeit, Übermaßverbot, Untermaß- verbot). 14

A véleménynyilvánítási szabadság ütközésének különös terepe a munka- jog, amelyet Stern akként jellemez, hogy „besonders kollisionsträchtig”.14 Ah- hoz, hogy ezt az értékelést értelmezni tudjuk, azt kell megvizsgálni, hogy a munkajogviszony milyen követelményt állít az egyénnel szemben, máskép- pen fogalmazva, milyen mértékben korlátozhatja a munkajogviszony sajá- tos tartalma a véleménynyilvánítás szabadságát. 2. A munkajogviszony tartalma a véleménynyilvánítás szempontjából 2.1. A munkajogviszony tartalmáról A munkajogviszony tartalma a mai napig számos vitát indukál, ami akár a munkajognak a jogrendszerbeli helyét is érintheti. A modern munkajog ki- alakítása a modern magánjog, illetve a szerződéses struktúra megjelenésé- nek köszönhető, ami egyben meghatározta további sorsát is. A római jogi bérlettől nagyon hosszút vezetett a szolgálati szerződés, majd a munkaszer- ződés kialakulásához. A magánjogi kötődés egyben azt is jelentette, hogy a munkaszerződés – mint szerződés – természetesen a magánjogi szerződési jog része, osztozik annak jellemzőiben. A munkaszerződés azonban örököl- te a felek közötti különleges imparitást. A munkavállaló alárendeltségét ugyan számos magyarázattal indokolták, ezek között uralkodóvá lett a szol- gáltatás absztrakt meghatározása miatti munkáltatói irányítás igazolása.15 Ennek ellenére napjainkban fennmaradt a személyes függőség elmélete, ami újabban intézményesült is.16 Ez a fajta alárendeltség számos kérdést vet fel. Mindenekelőtt azt, hogy mi a tartalma ennek a személyi függőségnek, továbbá milyen korlátozást jelent ez a véleménynyilvánítási szabadság gya- korlása szempontjából. Mielőtt ezekre a kérdésekre megkísérelnénk választ adni, meg kell vizs- gálni, hogy napjaink munkajogában, egyéb függőségekhez viszonyítva van-e értelmezhető tartalma a személyi függőséggel kifejezett munkajogi alárendeltségnek? Azon túl ugyanis, hogy a munkavállaló és egyéb függő helyzetben lévő vállalkozó (dependent contractor, arbeitnehmerähnliche Person) 14 Klaus Stern: Staatsrecht der Bundesrepublik Deutschland. Bd. I. Beck, München, 1984. 629. o. 15 Reinhard Richardi: Der Arbeitsvertrag im Zivilrechtssystem, Zeitschrift für Arbeitsrecht, 1988. 7. szám 252. o. 16 BGB §611a: (1) Durch den Arbeitsvertrag wird der Arbeitnehmer im Dienste eines anderen zur Leis- tung weisungsgebundener, fremdbestimmter Arbeit in persönlicher Abhängigkeit verpflichtet. Das Weisungsrecht kann Inhalt, Durchführung, Zeit und Ort der Tätigkeit betreffen. Weisungsgebunden ist, wer nicht im Wesentlichen frei seine Tätigkeit gestalten und seine Arbeitszeit bestimmen kann. Der Grad der persönlichen Abhängigkeit hängt dabei auch von der Eigenart der jeweiligen Tätigkeit ab. Für die Feststellung, ob ein Arbeitsvertrag vorliegt, ist eine Gesamtbetrachtung aller Umstände vorzunehmen. Zeigt die tatsächliche Durchführung des Vertragsverhältnisses, dass es sich um ein Arbeitsverhältnis handelt, kommt es auf die Bezeichnung im Vertrag nicht an. 15

közötti elhatárolásnál a gazdasági jogügyleti forgalomban szinte mindenütt meglévő gazdasági függőséget vagy egyes esetekben a strukturális függősé- get (franchise) szokták egymással összevetni. Ez az összehasonlítás azért is kézenfekvőnek látszik, mert az eredeti személyi függőség – ami a szinte az egész ember bérbeadásának a következménye volt – mára jelentősen fella- zult. Ennek oka részben az, hogy az alapvető jogok hatékonyabban épülnek be a munkajogba, mint korábban, továbbá a technológiai fejlődés olyan új munkaszervezési formákat tett lehetővé, amelyek a munkavállaló nagyobb önállóságát teszik lehetővé, vagy legalábbis ennek látszatát keltik. Utóbbira jó példa a digitális platform általi foglalkoztatás. Eltekintve a személyi és a gazdasági függőség összefüggéseivel kapcsolatos vita ismertetésétől, megál- lapítható, hogy a személyi függőség az eredeti állapothoz képest ugyan mi- nőségében alakult át, de nem lehet azonosítani a gazdasági ügyleti forgalom relációival, így az ott kialakuló különböző egyenlőtlenségekkel. A személyi függőség tartalmához különböző tesztek által lehet közelíteni. Hagyományos elemei a munkáltató irányítási és ellenőrzési joga, a munka- vállaló integrálódása a munkáltató szervezetébe, ügymenetébe, üzletviteli folyamataiba. További teszt a kölcsönös kötelezettségek viszonyítása, vége- zetül a gazdasági realitások felmérése. Ez utóbbi többek között azt jelenti, hogy az illető munkavállalónak milyen esélye van önállóan megjelenni a gazdasági forgalomban, mennyiben képes döntéseit függetleníteni a mun- káltatótól.17 Az alárendeltség nem visz sokkal közelebb a személyi függőség és a véle- ménynyilvánítási szabadság viszonyához, és az e szabadság korlátozásának mértékéhez sem. A munkáltató követelményeihez, „elvárásaihoz” igazodó magatartás, vagy másképpen a lojalitás megítélése ugyanakkor adhat némi támpontot. Azért is, mert ez a fajta jóhiszemű magatartás a munkajogvi- szony kontextusában némileg mást jelent, mint a gazdasági szerződések esetében. Jól tükrözi ezt az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Rubins v. Latvia (Application no. 79040/12) ügyben tett egyik megállapítása. A bíróság kifejtette, hogy még akkor is, ha a jóhiszemű magatartás követelménye a munkaszerződéssel összefüggésben nem jelent abszolút lojalitási kötelezett- séget a munkáltatóval szemben vagy mérlegelési kötelezettséget addig a mértékig, hogy a munkavállalót alávesse a munkáltató érdekeinek, a véle- ménynyilvánítás szabadságához való jog bizonyos megnyilvánulásai, ame- lyek más összefüggésben legitimek lehetnek, nem legitimek a munkaügyi kapcsolatokban.18 17 Az egyes tesztekről lásd Simon Deakin – Gillian S. Morris : Labour Law. Butterworts, London, 2005. 129–191. o. 18 „The Court reiterates in this connection that even if the requirement to act in good faith in the con- text of an employment contract does not imply an absolute duty of loyalty towards the employer or a duty of discretion to the point of subjecting the worker to the employer’s interests, certain mani- festations of the right to freedom of expression that may be legitimate in other contexts are not le- gitimate in that of labour relations.” Rubins v. Latvia Para 73. 16

2.2. M ilyen alapjogokkal ütközhet a véleménynyilvánítás szabadsága a munkajogviszonnyal összefüggésben? A munkajogviszony tartalmában lévő alá-fölé rendeltség tehát – egyelőre még meg nem határozott tartalommal – sajátosan korlátozza a vélemény- nyilvánítási szabadság gyakorlását, de ez önmagában nem szolgálhat teljes körű igazolásként. Ehhez meg kell nézni a másik fél érdekeit, illetve arra kell válaszolni, hogy a véleménynyilvánítás alapjogával szemben áll-e meg- felelő alapjog. Alapvető kérdés, hogy a személyiségi jog személyi hatálya kire terjed ki. Annak ellenére, hogy a személyiségi jogoknak magától érte- tődően a természetes személy a címzettje, e jogok egy részének hatálya ki- terjed a jogi személyre is. Ezt rögzíti a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:1. §-a. Nemcsak a személyiségi jogok hatályának explicit rögzítése alapozza ezt meg, hanem az előző bekezdések, amelyek a jogi személy jogképességéről rendelkeznek. A munkáltató – bizonyos kivételektől eltekintve – jogi személy. Ennek megfelelően a személyiségi jogoknak az a része, amely nem kifejezetten csak a természetes személyt illet meg, rájuk is kiterjed. Ezen túl indokolt a munkáltató gazdasági (külső) funkciójához kapcsolódó alapjog, a vállalko- záshoz való jog figyelembevétele. A vállalkozáshoz való jogot legtöbbször a munkához való joggal összehasonlítva tárgyalják, indokolt azonban a vál- lalkozás tartalmát is megvizsgálni. Az Alkotmánybíróság a vállalkozáshoz való jog védelmi körét az alábbi módon határozta meg: „Az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében elismert, vállalkozáshoz fűződő jog, valamint a foglalkozás szabad megválasztásának joga nyújt lehetőséget üzleti, hasznot hajtó tevékenységek meghatározott szakmai, hivatásbéli, gazdasági és egyéb más feltételek mellett való gyakorlásához”.19 A vállalkozás rendelte- tésszerű folytatásához nemcsak az szükséges, hogy az állam ne akadályoz- za meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást,20 hanem az is, hogy a vállalkozás eredményes működéséhez szükséges feltételeket szerződéses felei is tiszteletben tartsák. Természetesen a szerződési partnerek között alapvető különbség van abban a tekintetben, hogy a vállalkozás gazdasági partnereiről, vagy pedig a vállalkozással munkáltatói minőségében szerző- dött munkavállalókról van szó. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy nem csu- pán a vállalkozói tevékenységet folytató munkáltató rendelkezik személyi- ségi jogokkal, hanem minden munkáltatói minőségében megjelenő személy. A munkáltató személyiségi jogai tehát meglehetősen széles skálán mozog- nak, idetartozik a jóhírnév, az üzleti titok védelme, a másokkal való kapcso- lattartás joga stb. 19 3076/2017. (IV. 28.) AB határozat 56. pont. 20 54/1993. (X. 13.) AB határozat, 17/2018. (X. 10.) AB határozat. Hivatkozza a 3002/2020. (II. 4.) határozat. 17

Ebben a kontextusban a munkavállalók véleménynyilvánítási szabadsága is meglehetősen széles, a korlátozások azonban az egyes országok jogalko- tásától és a jogalkalmazás hozzáállásától függően eltérő lehet. Ebben a te- kintetben az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bírósá- gának gyakorlata adhat némi támpontot.21 Általában elmondható, hogy az említett bíróságoknál a véleménynyilvánítás szabadsága erősebb védelem- ben részesül, mint az egyes országok jogalkalmazásában, a korlátozások sokkal visszafogottabbak.22 3. A véleménynyilvánítás szabadságának területei a munkajogviszonnyal összefüggésben 3.1. A munkáltató tevékenységével kapcsolatos munkavállalói vélemények Ebben a munkában nem térek ki a véleménynyilvánítás szabadsága alapfo- galmának, magának a véleménynek a részletesebb elemzésére,23 csupán annyiban érintem, amennyiben e szabadságjog korlátozásának megértése szempontjából szükséges. Ebben a vonatkozásban az alapvető problémát a tény és az értékítélet elhatárolása jelenti. Helytálló Halmai megállapítása, aki szerint „szinte lehetetlen pontosan elhatárolni egymástól a tudósításo- kat és az értékítéleteket, hiszen egy jelentés közlésének módja, elhelyezése a hírek között, címmel történő ellátása, sőt esetleg az azt felolvasó személy hanghordozása is tartalmazhat értékítéletet.”24 Amennyiben a vélemény- nyilvánítás szabadságát korlátozás nélkül kiterjesztenénk mind a tények, mind az értékítéletek területére, úgy ennek a szabadságjognak a gyakorlása parttalanná válna. Mindazonáltal bizonyos különbségek vannak az érték- ítélet és a tényközlés korlátozhatósága tekintetében. Az értékítélet korláto- zása szorosabb értelmezést, azaz nagyobb védelmet kapott, mint a tényköz- lés, tényállítás. Ez tükröződik a Ptk. 2:45. §-ában. Az (1) bekezdés szerint „a becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélé- sének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatla- nul bántó véleménynyilvánítás”. A (2) bekezdés rögzíti, hogy „a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e sze- mélyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis szín- ben tüntet fel”. 21 Lásd Nyikes Zita: A jogi személy jó hírnevének védelme az EUB és EJEB joggyakorlatán keresztül. Miskolci Jogi Szemle, 2021. 1. szám 112–128. o. 22 Nyikes: i. m. 126–128. o. Az EJEB gyakorlatát lásd Kóczián Sándor: Az EJEB véleménynyilvánítás sza- badságával kapcsolatos ítéletei. 23 Halmai Gábor – Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok, Osiris, Budapest, 2003. 429–431. o. 24 Halmai–Tóth: i. m. 429. o. 18

A munkáltató tevékenységével összefüggő véleménynyilvánítás esetében ez a differenciálás alkalmas arra, hogy a különböző munkáltatói magatartá- sokat kellő árnyalattal minősítse. A munkáltató működésével kapcsolatos véleménynyilvánítás védelemben részesül, ami abban is megmutatkozik, hogy vele szemben ezért a magatartásáért joghátrány alkalmazása fősza- bályképpen nem megalapozott.25 Ami a német minősítést illeti, a vélemény- nyilvánítás szabadságának az ún. Betriebsfrieden intézménye állít korlátot. Az ítélkezési gyakorlat szerint a Betriebsfrieden az üzemhez (ebben a kontex- tusban munkáltatóhoz) tartozó közösséget magában foglaló állapot, amely összeköti a munkáltatónál dolgozó munkatársakat, és amely függ mind- azoktól a tényezőktől, amelyek – beleértve a munkáltatót is – az együttélést és az együttműködést a munkáltatóhoz tartozók tekintetében lehetővé te- szik, azt megkönnyítik, vagy csupán csak elviselhetővé teszik.26 A Kúria gyakorlatában megfigyelhető, hogy a munkáltató tevékenységének kritikája csak abban az esetben nem részesül védelemben, ha a munkavállaló véle- ménynyilvánítása a munkáltató fontos érdekét „a mértéktartás követelmé- nyét” mellőző kritika által sérti meg.27 3.2. A munkáltató magatartásra vonatkozó követelményeivel, „elvárásaival” ellentétes vélemény, magatartás értékelése Álláspontom szerint a managerial prerogative és a véleménynyilvánítás üt- közésének talán legérzékenyebb területe, amikor a munkavállaló a munkál- tató által megkövetelt vagy elvárt magatartással ellentétes magatartást ta- núsít, amelynek része a munkáltató „filozófiájának” nem megfelelő véle- mény kinyilvánítása. Ebben a tanulmányban nem foglalkozom az ún. Tendenzbetrieb problematikájával, ugyanis abban a kontextusban a véle- ménynyilvánítás szabadságának gyakorlása és annak korlátozása az általá- nostól teljesen eltérő közegben érvényesül. E helyütt csupán annyit jegyzek meg, hogy a Tendenzbetrieb összefoglaló elnevezése mindazoknak a mun- káltatóknak, amelyek közvetlenül valamilyen politikai, koalíciós, kon­ fesszionális, karitatív, nevelési, tudományos, művészeti vagy éppen isme- retterjesztő tevékenységet folytatnak.28 Ezeknek a munkáltatóknak a tevé- 25 Lásd az EJEB gyakorlatából a Heinisch v. Germany (Application no. 28274/08)., a Csánics v. Hunga- ry (Application no. 12188/06.); a Wojtas-Kaleta v. Poland (Application no. 20436/02.) ügyeket. A német ítélkezési gyakorlatból lásd a LAG Düsseldorf (04.02.2020) Aktenzeichen 8 Sa 483/19; LAG Rheinland- Pfalz in Mainz Aktenzeichen: 6 Sa 713/10. 26 BAG AP Nr. 73 zu §626 BGB. 27 EBH 2004.1050. 28 A Tendenzbetrieb legal definícióját lásd a Betriebsverfassungsgesetz 118. § (1) bekezdésében. Ennek értelmében: „Auf Unternehmen und Betriebe, die unmittelbar und überwiegend 1. politischen, ko- alitionspolitischen, konfessionellen, karitativen, erzieherischen, wissenschaftlichen oder künstle- rischen Bestimmungen oder 2. Zwecken der Berichterstattung oder Meinungsäußerung, auf die Artikel 5Abs. 1 Satz 2 des Grundgesetzes Anwendung findet, …” 19

kenysége mögött tehát egy meghatározott ideológiai, tudományos, művé- szeti stb. irányultság áll, amely közvetlenül kihat a munkavállalók lelkiis- mereti, gondolatszabadságára, valamint a véleménynyilvánítás szabadsá- gára.29 A tárgyalt alapszabadság és alapjog összeütközése megítélésénél kiindu- lópont az, hogy a munkáltatók döntő többsége nem Tendenzbetrieb. Ez köze- lebbről azt jelenti, hogy önmagában az, hogy a munkáltató kibocsát valami- lyen magatartási vagy etikai kódexet, ezáltal még nem hordozza magában a jelzett tulajdonságokat. Így tehát kérdés, hogy ilyen jellegű belső szabályzat milyen mértékben korlátozhatja a munkavállaló véleményszabadságát, to- vábbá, az együttműködési kötelesség, a lojalitás milyen magatartást követel meg a munkavállalótól? Ezt a kérdést is az általános szabályok alapján lehet megválaszolni. Neve- zetesen a munkavállaló véleménynyilvánításhoz való jogát a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszé- lyeztető módon nem gyakorolhatja. Ez a szabály azonban csak látszólag egyszerű, ugyanis az egyes munkáltatók gazdasági érdekei számtalan té- nyezőtől függnek. Jó példák erre azok a vállalkozások, munkáltatók, ame- lyek a szélesebb közösség számára nyújtanak valamilyen szolgáltatást, és a vállalkozás profiljához és megítéléséhez hozzátartozik egy hosszabb ideje kialakított állásfoglalás, kiállás valamilyen akár vélt vagy valós érték mel- lett, vagy éppen ellene. Erről a területről indokolt utalni egy olyan esetre, amely nem a véleménynyilvánítás szabadságával, hanem az egyenlő bánás- mód követelményével van összefüggésben, nevezetesen a Becali-ügyre.30 Az ügy lényege az alábbiakban foglalható össze. Az Accept társadalmi szervezet, amelynek célja, hogy előmozdítsa, illetve védje a leszbikus, ho- moszexuális, biszexuális és transzszexuális személyek jogait, 2010. március 3-án panaszt nyújtott be G. Becali és az SC Fotbal Club Steaua Bucureşti SA (a továbbiakban: FC Steaua) ellen, arra hivatkozva, hogy megsértették az egyenlő bánásmód elvét a foglalkoztatásra vonatkozóan. A panasz alátá- masztásául az Accept előadta, hogy G. Becali 2010. február 13-án egy hiva- tásos labdarúgó esetleges átigazolását, illetve ez utóbbi feltételezett szexuá- lis irányultságát érintő interjúban azt a nyilatkozatot tette, hogy inkább al- kalmazza egy ifjúsági labdarúgócsapat játékosát, minthogy felvegyen egy állítólagosan homoszexuális labdarúgót. Az Accept szerint a G. Becali által így megerősített újságírói feltételezések – miszerint X homoszexuális – meg- hiúsították, hogy e játékossal munkaszerződést kössenek. Ami az FC Steaua klubot illeti, az Accept szerint annak ellenére, hogy G. Becali nyilatkozatai elterjedtek a médiában, e futballklub egyszer sem hatá- 29 Lásd ezzel kapcsolatban a BVerfGE 52, 283 – Tendenzbetrieb-Urteilt, valamint BAG, Urteil vom 31. 10. 1984 – 7 AZR 232/983 (LAG Niedersachsen). 30 C-81/12. Asociația Accept v Consiliul Național pentru Combaterea Discriminării. 20

rolódott el ezektől a kijelentésektől. Épp ellenkezőleg, az FC Steaua ügyvéd- je megerősítette, hogy a játékosok felvételére vonatkozó ilyen politikát azzal az indokkal folytatták a klub szintjén, hogy a „csapat olyan, mint egy csa- lád”, és, hogy egy homoszexuális személynek a csapatban való jelenléte „fe- szültségeket idézne elő a csapaton belül, valamint a nézők soraiban”. Ebben az ügyben részletkérdés, hogy Becali az említett nyilatkozat megtételekor még a klub részvényese volt, de a későbbiekben ilyen pozíció nélkül is jelen- tősen befolyásolni tudta a klub felvételi politikáját. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné tudni, hogy a fog- lalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általá- nos kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelv 10. cikke által előírt bizonyítási teher megfordulása keretében a hivatásos labdarúgóklubnak az a kötelezettsége, hogy bizonyítsa a szexuális irányultságon alapuló hátrá- nyos megkülönböztetés hiányát, a gyakorlatban teljesíthetetlennek bizo- nyulhat-e, mivel e bíróság szerint azon tény bizonyítása, hogy az ilyen klub a játékosokat azok szexuális irányultságának figyelembevétele nélkül alkal- mazta, sértheti a magánélet tiszteletben tartásához való jogot. A részletek mellőzésével a következő elemeket indokolt kiemelni. Az Eu- rópai Unió Bírósága megállapította, hogy önmagában az a körülmény, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nyilatkozatok nem közvetlenül va- lamely meghatározott alperestől származnak, nem feltétlenül zárja ki azt, hogy e fél vonatkozásában megállapítható legyen az említett irányelv 10. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „olyan tények [fennállása], ame- lyek alapján feltételezhető, hogy [...] hátrányos megkülönböztetés történt”.31 Ebből az következik, hogy egy alperes munkáltató nem tudja megcáfolni a hátrányosan megkülönböztető munkaerő-felvételi politika folytatására uta- ló tények fennállását azon kijelentésre szorítkozva, hogy a homofób munka- erő-felvételi politika fennállását sugalmazó nyilatkozatok olyan személytől származnak, aki bár állítása és a látszat szerint a munkáltató irányításában fontos szerepet tölt be, a munkaerő-felvételi kérdésekre vonatkozóan nem rendelkezik döntési joggal. Az a tény viszont, hogy a munkáltató nem hatá- rolódott el egyértelműen a szóban forgó nyilatkozatoktól, olyan körülmény- nek minősül, amelyet az eljáró hatóság figyelembe vehet a tényállás átfogó vizsgálata során. Egyébként az a körülmény, hogy egy hivatásos labdarúgó- klub nem kezdeményezett egyeztetéseket egy homoszexuálisnak ismert sportoló felvételére, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a klub által alkal- mazott hátrányos megkülönböztetés fennállására utaló tényállást megvaló- sultnak lehessen tekinteni.32 Ebben a döntésben található egy sokat sejtető megállapítás: „e tekintetben (nevezetesen a nyilatkozattól való elhatárolódást illetően, kiemelés K. Gy.) 31 C-81/12. számú ítélet 48. 32 C-81/12. számú ítélet 50., 52. 21

emlékeztetni kell arra, hogy a közvélemény, illetve az érintett csoportok vé- leménye releváns bizonyítéknak minősülhet az alapügyben szóban forgó nyilatkozatok átfogó értékelésénél”.33 Ennek a megállapításnak ebben az ügyben való elhelyezése azért érdekes, mert a hivatkozott ítéletben [C- 470/03. sz. A.G.M.-COS.MET Srl v Suomen valtio, Tarmo Lehtinen (2007.) ügy] „a közvélemény, illetve az érintett csoportok véleménye” teljesen eltérő kontextusban jön elő.34 Mindezt azért érintem, mert egy adott ügyben a munkáltató gazdasági érdekei előtérbe kerültek, nevezetesen úgy, hogy egy munkavállalói nyilat- kozat okozhat-e valamilyen kárt a munkáltatónak. Kérdés továbbá, hogy az a nyilatkozat a véleménynyilvánítás körébe tartozik-e? Ezt az ügyet ebben a tanulmányban nem nevezem meg, és a fenti kérdésekre sem kívánok vá- laszt adni. Csupán jelezni kívánom, hogy a véleménynyilvánításhoz való jog bármennyire is elöl áll az alapjogok hierarchiájában, több olyan alapjog, illetve inkább alapjogokkal körülbástyázott érdek kelt vitát gyakorlása és érvényesülése tekintetében, amelynek következményei egyelőre kellő pon- tossággal nem beláthatók.35 33 C-81/12. számú ítélet 51. 34 C-470/03. számú ítélet 55–58. 35 Az alapjogok munkajogviszonyban való érvényesülési lehetőségeiről lásd Virginia Leary: The pa­ radox worker rights as human rights. In: Lance Compa – Stephen Diamond (eds.) Human rights and international trade. PENN, Philadelphia, 1996. 22–47. o. 22