Szitás Benedek: Jogalkotásunk közérthetősége

FÓRUM JOGALKOTÁSUNK KÖZÉRTHETŐSÉGE SZITÁS BENEDEK ügyvéd, címzetes egyetemi docens, retorikatanár, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Lapunk első számában, lényegében hasonló címmel igen nézeteiket egy-egy szakterület legjobbjai, az tulajdon- értékes tanulmány jelent meg Pátkai Nándor tollából, képpen az ő belügyük” (Grétsy 1964: 83). melyben a szerző alapvetően az Általános közigazgatási A jogi nyelvvel nem így vagyunk. rendtartás (Ákr.) több rendelkezésének szemszögéből A jogszabályok hierarchiáját tekintve a miniszteri ren- vizsgálta ugyanezt a kérdést. A jelen cikkben általáno- delettel bezáróan az adott jogi rendelkezés az ország min- sabb síkról igyekszem megközelíteni a közérthetőség den polgárára egyaránt kötelező; a polgárok számára jogalkotással összefüggő problematikáját. jogokat és kötelezettségeket fogalmazhat meg. Az ez alatti jogszabályok pedig területileg és/vagy személyileg korlátozott formában tehetik mindezt. Ezalatt az értendő, 1. A JOGSZABÁLYOK NYELVE hogy a helyi rendelet pl. csak egy megyére vagy település- – JOGÁSZI NÉZŐPONTBÓL re vonatkozik, vagy pl. az építésügyi rendelkezések azok- ra, akik ilyen üggyel kapcsolatba kerülnek. A jogi nyelv, s a jogszabályaink nyelvezete kétségtelenül Talán nem félreérthető, ha azt mondom, az nem baj, ha szaknyelvi kérdés, eme magyar nyelvi alágazattal szem- az állampolgárok az egyéb szaknyelveket nem értik elég, ben azonban több is, más is a közérthetőségi követelmény, ha az adott szakma művelői értik azt, ám szinte belátha- mint akármelyik másik szaknyelvi területtel szemben. tatlan társadalmi következményekkel járna az, ha a jog- A szaknyelvek a tudomány és a technika fejlődése, a szabályokat csak a professzionális jogászok értenék. A társadalmi viszonyok differenciálódása révén szerezték jogszabályok érvényesülését ugyanis nem lehet kizárólag meg viszonylagos különállásukat. Kapcsolatuk a köz- a jogászokra, a jogalkalmazásra bízni. nyelvvel dialektikus – mindkettő hat a másikra, de saját A jog kikényszeríthetőségének, állami szankcionálha- törvényei szerint is fejlődik. tóságának eszközrendszere helyett egy demokratikus A szaknyelvek közül kétségtelenül a jogi az egyik leg- jogállamban a jog érvényesülésének fő módja az állam- régebbi. Látnunk kell, hogy az egyes régi terminusok jóval polgárok jogkövető magatartása, melyhez képest merő- korábbiak, mint ahogy azok rendszerbe foglalva, a köz- ben másodlagos kell legyen a jog kikényszeríthetősége. nyelv keretei között csoportnyelvként vagy műnyelvként Úgy vélem, hogy azt nem kell bővebben indokolni, hogy megjelentek volna. Számos jogi szakszavunk honfoglalás az állampolgárok számára érthetetlen jogszabályok ön- előtti eredetű (pl. bíró, eskü, igazság, törvény stb.), még- kéntes követésének elvárása több mint illúzió. is – 19. századi szóhasználat szerint – a jogi műnyelv mint Az evidencia, hogy demokratikus jogállamban élünk, részönállósággal rendelkező nyelvi regiszter – az elmon- de azt kell mondanom, hogy ezzel merőben nincs össz- dottak szerint – csak jóval később jelent meg. hangban a jogszabályok közérthetősége, aminek számos Értelmezésem szerint a jogi nyelv a szakmai nyelvek hátrányos következménye van, amelyekre még ki fogok rendszerében sajátos – s talán nem túlzás azt mondani – térni. Az elmondottakhoz képest számomra nehezen ér- kitüntetett helyet foglal el, illetve kell elfoglaljon. Ter- telmezhető az, hogy mind a nyelvészeti és a jogi szakiro- mészetesen minden szakmának megvan a maga sajátos dalom, mind pedig a jogalkotó a rendszerváltoztatás óta nyelvezete. Az egyéb szakmai nyelvekkel szemben nem nem foglalkozott – jelentőségének megfelelő súllyal – a vagy legalábbis nem feltétlen követelmény, társadalmi jogszabályok közérthetősége kérdéseivel, s ehhez képest igény a közérthetőség. Aligha lehet azt mondani, hogy az kétségtelenül örvendetes, hogy a jog- és a nyelvészeti állampolgárok számára sérelmes az, hogy a társadalom irodalom e kérdést most felvetette. túlnyomó többsége nem érti meg pl. a nyomdászok, ha- lászok, bányászok és mások által használt nyelvezetet. Elégséges, ha ezt a nyelvhasználatot a szakmán belüliek 2. A JOGI SZAKNYELV BELSŐ ÖSSZEFÜGGÉSEI értik. Ezzel kapcsolatosan Grétsy László helyesen meg- állapította, az, „hogy egészen szűk, mondhatnám bizal- A jogi nyelv, miként minden szaknyelv, a szakszókincsből, mas szakmai körben hogyan cserélik ki tudományos illetve azok összekapcsolásának szabályaiból, alkalma- / 36 | MAGYAR JOGI NYELV 2018 1 MJNy_2018_1.indd 36 2018.06.11. 9:07:15

FÓRUM zásából áll. A terminológia követelményei természetesen a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat kell hogy érvényesüljenek az egész jogi nyelvben, de a hordozzon” [26/1992. (IV. 30.) AB határozat]. jogi nyelvvel szemben vannak további, „belső” elvárások A jogbiztonság követelményének meg nem felelő nyelve- is (Grétsy 1988: 85–107). zetű jogszabályok elbizonytalanítják az egyes jogintéz- Nézetem szerint a jogi nyelv közérthetőségének prob- mények funkcionálását, az igazságszolgáltatás működé- lematikája több is, más is, mint terminológiai kérdés. sét és az állampolgárok jogkövetését. Ezek a negatív Erősen fogalmaz Chikán Zoltánné, amikor azt írja, hogy hatások továbbgyűrűzve alapvető zavarokat okozhatnak „…valóban nem süllyeszthető le a szaknyelv vizsgálata a az államélet egészének működésében is. szókincs szintjére” (Chikán 1988: 245). Nyilvánvaló, hogy A nyelvi érthetőség fogyatékosságai veszélyeztetik a a terminológia vizsgálata csupán részfeladata a szak- szabályok következetes érvényre jutását, ennek hiánya nyelv vizsgálatának, viszont a szakmai nyelvhasználat pedig fellazíthatja a jogszerűség határait, illetve elmossa sem elemezhető a szókincs ismerete nélkül. Ha rossz a a jogszerűség és a jogellenesség – egyébként kívánatosan terminológia, szükségképpen rossz lesz a szakmai nyelv- éles – elválasztó határát. A nem világos és nem egyértelmű használat is, s a rossz szakmai nyelvhasználat a legjobb jogszabályok a bírói ítélkezést is nehezebben áttekinthe- terminológiát sem hagyja érvényesülni. Mára a termino- tővé, adott esetben követhetetlenné teszik. Nem kívánatos lógia az alkalmazott nyelvészeten belül önálló diszciplí- módon megnő az értelmezés szerepe, a jogalkotói szán- nává nőtte ki magát, saját elméleti és módszertani hát- dékra való következtetés, az analógia és az alternativitás térrel, amely elkülönül a szaknyelvkutatástól. alkalmazása. Az ilyen bírósági eljárás kiszámíthatatlan A jogi szókészlettel szemben fennálló követelmények – pedig ennek meghatározóan fontos jelentősége lehet. Ha nem statikusak abban az értelemben, hogy a jogi termi- a bíróság eljárása prognosztizálható, az ítélete számba nológia nem állandó, hanem ez is állandó változásban vehető, úgy az megnövelheti a perben kötendő egyezség van. Szakszavak keletkeznek, megszűnnek és az általuk lehetőségét, ami megannyi igazságszolgáltatási előnnyel jelölt fogalmak átértékelődnek, s ezek a változások tér- járhat: a perek időtartama lecsökken, egyszerűbb formá- ben és időben is állandó mozgásban vannak. Kétségtelen, ban és rövidebb indoklással hozhat a jogvitában döntést hogy nem könnyű megtalálni az optimumot a termino- a bíróság. Egyezség esetén rendszerint a felek önként hajt- lógia szakmai megfelelősége és a közérthetőség között. ják végre a döntést, azaz elmaradhat az idő- és költség- A jogi szaknyelv természetes módon törekszik a mono- igényes végrehajtási eljárás. szé mikus terminológiára, ám ennek túlhajtása éppen az Még valami: a világos és egyértelmű fogalmazású jog- ellenkezőjébe csaphat át, a közérthetőség abszolutizálá- szabályoknak jogvitát megelőző hatása is van, illetve lehet. sa a jogalkalmazás ellehetetlenülését, rugalmatlanná Ha a jogszabály az adott helyzetre nem vitatható rendel- válását eredményezheti. kezést tartalmaz, úgy a felek kétszer is meggondolhatják, A jogi terminus technicusokat a jogi, jogászi nyelv a hogy egyáltalán érdemes-e a bírósághoz fordulniuk, s nem maga saját szintaktikai szabályai szerint alkalmazza. célszerűbb-e perelhárító egyezséget kötniük. Ennek főbb elemei a tagadó szerkezetek, a főnévi szer- Nem ennek a tanulmánynak lenne a feladata a részle- kezetek túlzott használata, a határozott névelő elhagyá- tes kifejtés, ezért csupán rögzítem, hogy a jogalkotó sa, a személytelenség, a harmadik személyű fogalmazás, messze nem merítette ki a perelhárító és a perbeli egyez- helyenként a terpeszkedő, terjengős kifejezés, a rögzült ség, illetve a mediáció lehetőségeit. Utóbbiról mindössze szókapcsolatok, a bonyolult, összetett mondatok, illetve azt jegyzem meg, hogy az erről szóló jogszabályi rendel- ezek halmozása és az általánostól eltérő szórend stb. – kezésekkel a jogalkotó ugyan kiegészítette a hatályos Meglehet, hogy ezek a sajátosságok még szaporíthatóak, jogot, de az egész jogrendszerbe illesztés részletszabá- de ezekből is kirajzolódhat az a kép, hogy a jogi nyelv lyait nem dolgozta ki, nem alkotta meg. Nem véletlen, adott esetben bonyolult, homályos és többértelmű is le- hogy a jogi közvetítői tevékenységről alkotott jogszabá- het, úgyhogy azt hiszem, bőven van lehetőség és igény a lyok a gyakorlatban alig működnek vagy legalábbis job- közérthetőség javításának síkján. ban is működhetnének, mondhatni, hogy hamvába holt rendelkezések. A jogi nyelvnek az az egyik legfontosabb követelménye, 3. A JOGI SZAKNYELVVEL SZEMBEN FENNÁLLÓ hogy az egyaránt érthető kell, kellene legyen a jogalkal- KÖVETELMÉNYEK mazás és az állampolgár számára is. Kérdés: melyik az előbbrevaló? Talán a legfontosabb és legáltalánosabb követelmény a Bármennyire szimpatikusnak, sőt talán demokratiku- jogbiztonság előmozdítása, ami a jogállamiság egyik sabbnak tűnne az állampolgárok érdeke, mégis a jogal- alappillére. Az Alkotmánybíróság számos határozatában kalmazásé a primátus. A jogszabályok nyelvével ott és kiemelte ennek fontosságát. Ezekből talán csak a legis- akkor van az alapvető baj, ha a jogi rendelkezések a pro- mertebbet, illetve a legegyértelműbbet, s talán a legelsőt fesszionális jogalkalmazók számára sem egyértelműek. idézem: „Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá, hogy Természetesen a jogszabályoknak nemcsak a jogalkal- a világos, érthető és megfelelően értelmezhető norma- mazók, hanem az állampolgárok is a címzettjei. A jogi tartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos köve- nyelvnek az a fő kérdése, hogy a címzettek közérthető- telmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) ségi igényei között megtalálja az optimumot. Ez az opti- bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – meg- mum egy rugalmasan mozgó érték kell legyen. Szinte követeli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, jogszabályonként és időben is változik, változhat az op- / MAGYAR JOGI NYELV | 2018 1 37 MJNy_2018_1.indd 37 2018.06.11. 9:07:16

FÓRUM timum pontja. Különösebb indoklás nélkül is belátható, a jogalkotó is „tud magyarul”. Azért merem mindezt ka- hogy más a közérthetőségi igény, máshol van az optimum tegorikusan kijelenteni, mert meglátásom szerint az pl. a családjogi törvény és mondjuk a hitelintézeti törvény Anyanyelvápolók Szövetsége lenne az az első számú civil vonatkozásában. szakmai szervezet, amelyik érthetőségi és nyelvhelyes- Nem marasztalhatók el a jogalkalmazás, a jogalkotás ségi szempontból véleményezhetne egy jogszabályt, és a jogtudomány résztvevői, művelői, ha egymás közöt- azonban ennek megkeresésére ez ideig soha nem került ti, „belső” viszonylatukban az állampolgárok számára sor. Azért merem a „soha” szót használni, mert immár nem vagy csak alig érthető jogi nyelvet alkalmaznak, de negyed évszázada vagyok ennek a civil szervezetnek nem is tartom üdvözlendőnek azt, ha a jogászok az ér- egyetlen jogi végzettségű tagja, s ha bármelyik jogalko- telmezhetetlen jogi nyelv homályosságának elefántcsont- tó véleményezés végett megkereste volna az Anyanyelv- tornyába zárkóznak el. Ezzel kapcsolatosan látni kell, ápolók Szövetségét, úgy arról tudomásom volna. hogy egyrészt a jogi nyelv „belső” és „külső” használatá- Nem helyes a jogszabályok nyelvhelyességét ekként nak határa igen vékony és könnyen átjárható, másrészt, alábecsülni. Kiss László írta le azt a plasztikus példát, ha a jogászok – úgymond – „magyarul” is, a köznyelven hogy Ausztriában az építésügyi törvény tervezetét meg- is szót tudnak érteni egymással, nincs szükség a „belső” határozott szakmai csoporttal (építési vállalkozókkal, nyelv kizárólagos használatára. Nem lesz értékesebb a mérnökökkel stb.) áttanulmányoztatták. Az eredmény jogi nyelv a „belső” nyelv túlburjánzásával, illetve a „kül- az volt, hogy a megkérdezetteknek mintegy 70%-a nem ső” jogi nyelv nem kevésbé értékes a másiknál. értette, nem tudta értelmezni a törvény tervezetét. Ezt követően a tervezetet – a tartalom érdemének megvál- toztatása nélkül – nyelvészekkel átdolgoztatták, majd 4. A JOGALKOTÁS TÖRVÉNYI SZABÁLYOZÁSA ugyanazokkal újból véleményeztették. Az eredmény sze- rint a helyzet megfordult, s a csoport 70%-a számára a A kérdésről törvények rendelkeznek ugyan – a jogalko- törvény tervezete érthetővé vált (Kiss 2004: 289–299). tásról szóló 2010. évi CXXX. törvény és a jogszabályok Természetesen illúzió lenne minden esetben ilyen lát- előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. ványos eredményre törekedni, meg talán a mérték is évi CXXXI. törvény –, azonban jogalkotásunkat nem hat- kissé túlzó, de mindez a nyelvi ellenőrzés fontosságát és ják át ezek kívánalmai, annak ellenére, hogy mindkét értékét nem ronthatja le. törvény – megfogalmazásában helyesen és azt kell mond- jam kimerítő módon – szabályozza a jogszabályok köz- érthetőségének elveit. Talán túlzó a Magyar György ügy- 5. A NYELVI ELLENŐRZÉS HELYE ÉS SZEREPE véd által a médiában többször is hangoztatott azon kije- lentése, hogy „a mi jogalkotásunk is jogellenes” („a pén- Álláspontom szerint a nyelvi ellenőrzés kérdése, illetve tekről hétfőre való”, a személyre szóló, a visszaható ha- a kérdés fontossága csak mintegy hiányát feltételezve tályú törvény alkotása vagy az Országos Választási ítélhető meg. Azt ugyanis megalapozottan állítani aligha Iroda „jogalkotása”), azonban az ügyvéd kollégám meg- lehetne, hogy az felesleges, annak nem lehet semmi ered- állapításaitól legalábbis bizonyos részigazságot elvitat- ménye, s így a jelen helyzeten változtatni nem indokolt, ni hiba lenne. Meglátásom szerint a probléma gyökere nem szükséges. abban van, hogy a jogszabályoknak a hivatkozott törvé- Meglátásom szerint talán lapunk kellene legyen a „híd” nyekben előírt – és egyébként lehetséges – előzetes ha- a jogalkotók és a nyelvészek között. tásvizsgálatára és nyelvészeti ellenőrzésére a szüksé- Nézetem szerint erre vagy legalábbis erre is volt visz- gesnél sokkal ritkábban kerül sor, s ha történik is ilyen, szavezethető, hogy ez ideig a nyelvhelyesség igénye nem az gyakorlatilag sohasem publikus, továbbá a társadalmi találta helyét a jogalkotás folyamatában. Mind a jogászok, és – a törvény megfogalmazása szerinti – közvetlen mind a nyelvészek másfél évszázada, sőt Werbőczy Ist- 1 egyeztetésre alig kerül sor, s az eredmény szükséges ván országbíróra gondolva, fél évezrede hangoztatják , nyilvánossága szintén nem gyakorlat. hogy mennyire fontos, illetve fontos lenne a jogalkotás Álláspontom szerint elfogadhatatlan az az egyébként folyamatában a jogászok és nyelvészek együttműködése. elvileg helyes törvényi indokra történő hivatkozás, hogy Ez az igény fokozott jelentőségre tett szert a magyar a társadalmi egyeztetést azért mellőzik, illetve mellőz- nemzetállam szerveződésének folyamatában, s a magyar hetik, mert az adott jogszabály vitára bocsátása az ország nyelv szerepével e folyamatban. A jogalkotás és a jogtu- különösen fontos érdeke védelmét veszélyeztetné, illet- ve a jogszabály sürgős elfogadásához kiemelkedő közér- dek fűződik. Sehol sincs részletesebben körülírva, illet- 1 „Érdemesnek tartottam pedig, Felséged kívánságához képest, az or- ve nincs is gyakorlata annak, hogy mit is kell, kellene szágnak összes szokásait, valamint törvényeit és végzeményeit tiszta, érteni a „fontos érdek” és a „kiemelkedő közérdek” fo- világos, mindenki által könnyen érthető nyelven előadni és fejezetekre, czímekre meg czikkekre osztani, hogy országunk törvényeinek első galma alatt, s ezért az erre való hivatkozás parttalan és zsengéit ezentúl ne azokból a régi mesékből, melyekkel eddigelé más és tartalmilag a vitára is alkalmatlan. más törvények kiadása által csaknem minden időt haszontalanul el- Azt viszont tényként merem kijelenteni, hogy a magyar vesztegettünk, hanem a tudás előcsarnokából és szentélyéből és magá- nyelv helyessége szerinti társadalmi vitára szinte soha- ból a polgári tudománynak forrásából vegyék és hogy azok mindenik- nek elméjében mélyebben megmaradjanak és szilárdabb gyökeret ver- sem került, illetve kerül sor. Azt szoktam mondani, hogy jenek” – írta 1514-ben, az első magyar jogkönyvben, a Tripartitum ennek mellőzésére az nem elégséges érv, hogy egyébként praeambulumában Werbőczy István országbíró. / 38 | MAGYAR JOGI NYELV 2018 1 MJNy_2018_1.indd 38 2018.06.11. 9:07:16

FÓRUM domány a nyelvújítás, illetve a reformkor lázában égve vesítve: a jogalkotással foglalkozó szakemberek a jog- a szabadságharcig lényegében kiteljesítette a törvény- szabályok minőségének javítása során miért nem igé- kezés magyar nyelvét, a magyar jogi szakszavainkat. Öt nyelték és igénylik a nyelvészek jó szándékú segítségét. mérföldkő, öt törvény jelenítette meg ezt a munkát. Azt hiszem, hogy szinte túlzó elvárás lenne, hogy a A magyar nyelv használatáról rendelkező 1805. évi jogalkotással foglalkozó szakemberek részéről jelenjen decretum 4. cikkelye 1. § kimondta, „Hogy már ezen or- meg a nyelvi ellenőrzés kívánalma, hanem, amint írtam: szággyűlésen az Ő szent felsége elé küldendő fölterjesz- lapunk, mint közvetítő híd segítségével, a magyar nyelv tések, a szavak netalán előforduló kétértelműségének – fogalmazzak így – „szakművelőitől” kellene érkezzen kikerülése végett is, hasábosan latin és magyar nyelven és megfogalmazódjon a társadalmi igény a nyelvészetileg szerkesztessenek.” A törvényhatóságoknak jogukban állt igényesebb jogalkotásra. a királyi udvari kancelláriához írt felterjesztésekben, A nyelvész a jogalkotói munkába szakértőként kapcso- illetve „…a törvényszékeken s perekben is a magyar nyel- lódhat be. Ez a szakértői tevékenység állandó kellene vet használniuk”. legyen. „A szakértők intézményesített formában történő A nemzeti nyelv használatáról szóló 1830. évi decretum bekapcsolására a miniszteriális szakban leginkább az 8. cikkelye már a királyi helytartó tanács és a királyi illetékes minisztériumhoz (esetleg az igazságügyi mi- Curia számára kötelezővé tette a magyar nyelv haszná- nisztériumhoz) kapcsolódó ún. tanácsadó testület látszik latát, s a kerületi táblák, vármegyei és városi bíróságok alkalmasnak.” „Külön megemlíthető véleményezési for- előtt is szabad volt a magyar nyelv használata. mát jelenthet a tervezet grammatikai szempontú minő- A Magyar Nyelvről rendelkező 1836. évi III. törvény- sítése, amely nyelvész szakemberek közreműködését cikkely a királyi Ítélő Tábla és a Királyi Udvari Fő- tételezi fel. A tervezett szabályozás nyelvi helyességének, Törvényszék előtti perekben, illetve kiadmányai során érthetőségének szempontjai ugyanis mellőzhetetlen tar- a magyar nyelv használatát írta elő, illetve megengedte. talmi követelménynek tekinthetők, amelyekre vonatko- Az 1840. évi VI. törvénycikkely, amely „A magyar zóan a véleménykérés már ebben a fázisban is indokolt.” nyelvről” rendelkezett, tovább szélesítette a bíróságok „A nyelvhelyességi szempont érvényesítése felveti a és más hatóságok és szervek előtti magyar nyelvhasz- nyelvészek közreműködését a parlamenti szakaszban is, nálat lehetőségeit. mégpedig a végszavazás előtt. A nyelvtanilag helyes tör- A törvényalkotás kizárólagos magyar nyelvűségét vé- vények érdekében közreműködésük formáját és módját gül is az 1844. évi II. törvény 2. §-a mondta ki, illetve a parlamenti ügyrendben részletesen szabályozni kelle- kijelentette, hogy az „Országgyűlési nyelv ezen túl ne” – mondja helyesen Petrétei József (Kiss–Petrétei kirekesztőleg a magyar lészen…”. 1996: 226–227). Mindazonáltal látni kell, hogy – elnézést a vaskos és Azt gondolom, hogy a parlamenti Házszabály ez okból vulgáris megfogalmazásért – a jogász és nyelvész szak- történő módosítása ma talán még túlzó elvárás lenne. ma képviselői azóta is „elbeszélnek egymás mellett”. Ki- Látnivaló, hogy a jogalkotás során a tanácsadó, illetve vételesen fordult elő, hogy megtalálták egymást, egy- szakértői testületek igénybevételére lényegében formát- másnak kezet nyújtottak. Csak egyetlen, 1880-ban meg- lanul, akkor is sor kerülhet, ha azt intézményes formában jelent szakirodalmi műből idézek, amely jól érzékelteti az irányadó jog nem írja elő, hiszen ebben a tekintetben a világos felismerést, a tennivalók szükségességét: „Jog- aligha lenne megköthető a parlament, illetve a honatyák irodalmunk balútra tért s e túlhajtott termelését csakis keze. Nem lenne tehát jogellenes a nyelvész véleményének a jogtudomány és a nyelvészet e vállvetett összeműkö- jelenbeni meghallgatása sem. Azt gondolom, hogy egy dése útján sikerülend, legalábbis nyelvészeti mivoltában nyelvészi közreműködés ilyen módon demonstrálhatná a helyes irányba terelni s nyelvünk élettani törvényei szerepe fontosságát és nélkülözhetetlenségét, s amikor- közé szorítani vissza. […] És csakis ez eljárás útján egye- ra ez a szerep – úgymond – megizmosodna, természetes síthetjük jogirodalmunkat és nyelvészetünket azon össz- lenne működésének intézményes, jogszabályi rendezése. hangzó, s egymást azontúl is inkább folyton kiegészítő Ez a szabályozás természetesen majd szervesen kellene, működésre, melyre mind a jogi műnyelvünk hasznave- hogy a nyelvészeti ellenőrzést a jogalkotás mindhárom hetősége, mind nemzeti nyelvünk tisztasága érdekében fő síkjába (minisztérium – Kormány – Országgyűlés) már ez idő szerint is égető nagy szükségünk van” (Bakos beépítse. 1880: 39). Talán nem túlzás azt mondani, hogy a nyelvész a jog- A probléma gyökere talán abban is kereshető, hogy alkotás folyamatában, szürke eminenciánsként, állandó- egzakt módon a jogszabály nyelvi minőségének eredmé- an ott kellene álljon a vártán. nye, pozitív irányban nehezen mérhető. Nézetem szerint Még egy rövid gondolat. azonban nem innen, nem pozitív irányból kell megköze- A törvényi szabályozás szerint jogszabály: a törvény, líteni a kérdést, hanem negatív vonatkozásban. Azt alig- a Kormány, a miniszter, valamint a helyi önkormányzat ha lehetne ugyanis megalapozottan állítani, hogy a jog- rendelete. Dőreség lenne azt gondolni, hogy egy csapás- alkotás minősége vonatkozásában a nyelvi ellenőrzésnek ra megvalósítható lenne valamennyi jogszabály nyelvi nincs, nem lenne értékelhető szerepe. Természetesen ellenőrzése. A munkát a legfontosabbnál, a törvénynél van ilyen funkciója, amint azzal kapcsolatos néhány po- kellene elkezdeni. Úgy gondolom, hogy az itt elérhető zitívumot és negatívumot az előzőek során igyekeztem pozitív eredmények – ha nem is azonnal, hanem bizonyos bemutatni. Ha ez így van – márpedig aligha vitatható – türelmi idő elteltével – jótékonyan kisugározhatnak az nehezen érthető, hogy a jogalkotó, pontosabban és ne- alacsonyabb szintű jogszabályokra is. / MAGYAR JOGI NYELV | 2018 1 39 MJNy_2018_1.indd 39 2018.06.11. 9:07:16

FÓRUM Ennek egyik biztosítéka a jogszabályi hierarchia, hogy A legnagyobb figyelmet kívánó feladat a jogi szaksze- ti. az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes rűség és a nyelvi igényesség összehangolása. Az termé- a magasabb szintű jogszabállyal. Az is igaz, hogy a jog- szetes, hogy bizonyos nyelvi jellemzők a jogi szaknyelv- szabályok nyelvészeti ellenőrzése a törvényt meghala- ben gyakrabban fordulnak elő, s az is megérthető, hogy dóan más jogszabályi síkokra is kiterjeszthető lenne, de a jogi szaknyelvnek is megvan a maga nyelvi hagyomá- ennek formáiról, módjairól e helyen szólni nem kívánok. nya, ám a pontos szövegértés ma a jogbiztonság, a de- Hitem és reményem szerint a jogszabályok nyelvhe- mokrácia alapja, tehát messzemenően törekedni kell a lyességi ellenőrzése a nem túl távoli jövőben megvaló- közönséghez is szóló szövegekben a tiszta és közérthető sítható, de ennek esetleges elmaradását sem a jelenben, kommunikációra. Ehhez szükséges igénybe venni a nyel- sem a megvalósulás idejében nem tekinthetjük olyan vészeti, nyelvművelő munkákat, sőt üdvös lenne a jogá- súlyú hibának, melynek alapján a jogszabály helyénva- szok és a nyelvészek között a szorosabb kapcsolattartás” lósága, netán alkotmányossága, alkotmányt sértő jellege (Balázs 2007: 100). önmagában felvethető lenne. Ez még akkor is így lenne, ha a jogszabály kötelező nyelvhelyességi ellenőrzését jogszabály rendelné el. IRODALOM Az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalko- zott ezzel a kérdéssel. Kifejtette a taláros testület, hogy Bakos Gábor 1880: A magyar jogi műnyelv kérdéséhez. 2 a jogszabály előkészítése során a véleményezési jogkör- Jogirodalmi és nyelvészeti tanulmány, tekintettel jogi rel rendelkező szervek nyilatkozatának be nem szerzése, műnyelvünk jelenére, múltjára, mivoltára és gyökeres annak hiánya önmagában a jogszabály alkotmányelle- javítására. (Értekezések a társadalmi tudományok kö- nességének megállapítására elegendő alapul nem szol- réből 6/7) Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. gálhat, illetve ezt a kérdést az Alkotmánybíróság eseti Balázs Géza 2007: ’A jogszabályok közérthetősége. mérlegeléssel dönti el. Nyelvi követelmények a jogi szaknyelvben.’ In: dr. Gyergyák Ferenc – dr. Kiss László (szerk.): Általános jogalkotási ismeretek. Tankönyv a köztisztviselők to- 6. ÖSSZEGZÉS vábbképzéséhez. Budapest: Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ, 100– Végezetül engedtessék meg nekem, hogy teljes egészében 114. [http://www.e-nyelv.hu] egyetértsek Balázs Géza, nemcsak a jogtudományi nyelv, Chikán Zoltánné 1988: ’Jelentésváltozások a jogi nyelv- hanem a jelen rövid tanulmányomat átfogó, összegző ben.’ In Kiss Jenő – Szüts László (szerk.): A magyar következő gondolatával: nyelv rétegződése. Budapest: Akadémiai Kiadó, I. kötet „»Belső« kommunikációra (szakmunkák) alkalmazha- 245–250. tó egy elvontabb zsargonszerű nyelv, mivel azonban a Grétsy László 1964: Szaknyelvi kalauz. Budapest: Köz- jogértelmezés, a jogbiztonság megköveteli a jogszabá- gazdasági és Jogi Könyvkiadó. lyok, határozatok egyértelműségét, a »külső« kommu- Grétsy László 1988: ’A szaknyelvek és a csoportnyelvek nikációban a legmesszebbmenőkig a magyar nyelv jel- jelentősége napjainkban.’ In Kiss Jenő – Szüts László lemzőire, a nyelvhelyességi szabályok (nyelvtani, mon- (szerk.): A magyar nyelv rétegződése. Budapest: Akadé- dattani szabályok, szókészlettani jellemzők) betartásá- miai Kiadó, I. kötet 85–107. ra kell törekedni. Kiss László 2004: ’A jogi nyelvről – alulnézetben.’ In Ba- lázs Géza (szerk.): A magyar nyelvi kultúra jelene és jö- vője. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ, 289– 299. Kiss László – Petrétei József 1996: A törvénykezéstan 2 Csupán példálózó jelleggel utalok néhány döntésre: 1098/B/2006. AB határozat; 29/2006. (VI. 21.) AB határozat; 7/2004. (III. 24.) AB hatá- alapvonásai. Pécs PTE ÁJK. rozat; 30/2000. (X. 11.) AB határozat; 496/B/1990. AB határozat. / 40 | MAGYAR JOGI NYELV 2018 1 MJNy_2018_1.indd 40 2018.06.11. 9:07:16