Kérdések és válaszok a jogról (részlet)

Gombos Katalin – Simon Károly László – Strihó Krisztina Kérdések és válaszok a jogról Bevezetés a magyar jog alapjaiba



Gombos Katalin – Simon Károly László – Strihó Krisztina Kérdések és válaszok a jogról Bevezetés a magyar jog alapjaiba

© Gombos Katalin, 2021 © Simon Károly László, 2021 © Strihó Krisztina, 2021 © HVG-ORAC Kft., 2021 A kézirat lezárva: 2021. augusztus 1. A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 531 4 Budapest, 2021 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: [email protected] Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Kiadói szerkesztő: Bodnár Kriszta Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Tartalom 1. Állam, szuverenitás, nemzet és hatalommegosztás..................... 9 1.1. Az állam fogalma.................................................................................. 9 1.2. Az államiság tényezői........................................................................... 9 1.2.1. A főhatalom.................................................................................. 10 1.2.2. Az államterület............................................................................ 12 1.2.3. A népesség................................................................................... 13 1.3. A nemzet fogalma................................................................................. 14 1.4. Államhatalmi ágak és azok elválasztása............................................... 15 1.5. Felhasznált és ajánlott irodalom............................................................ 17 2. Az állam és a jog eredete, fejlődése................................................. 19 2.1. Az állam keletkezésére vonatkozó elméletek........................................ 19 2.2. Az állam kialakulásának stádiumai...................................................... 21 2.2.1. Ősi társadalmak szerveződése..................................................... 21 2.2.2. Az ókori állam és jog kialakulásának modelljei.......................... 23 2.2.3. A feudális állam és jog................................................................. 27 2.2.4. A modern állam és jog................................................................. 29 2.4. Az állam- és kormányformák............................................................... 32 2.4.1. Az állam- és kormányforma fogalma.......................................... 32 2.4.2. A monarchia................................................................................. 33 2.4.3. A köztársaság............................................................................... 35 2.5. Felhasznált és ajánlott irodalom............................................................ 37 3. A társadalmi normák és a jog.......................................................... 39 3.1. A társadalmi norma............................................................................... 39 3.2. A jog fogalma és szerkezete.................................................................. 41 3.3. Jog és más társadalmi normák.............................................................. 44 3.4. Felhasznált és ajánlott irodalom............................................................ 45 4. A jog tagozódása................................................................................. 46 4.1. A jogrendszer........................................................................................ 46 4.2. A jogcsaládok........................................................................................ 47 4.3. Jogágak.................................................................................................. 49 4.4. Felhasznált és ajánlott irodalom............................................................ 50

6 Tartalom 5. A jogképződés..................................................................................... 51 5.1. A jogforrás fogalma, fajtái.................................................................... 51 5.2. Jogszabályok és jogforrási hierarchia a magyar jogrendszerben.......... 53 5.3. A jogalkotás menete.............................................................................. 56 5.4. Jogszabályok érvényessége és hatályossága......................................... 60 5.5. Felhasznált és ajánlott irodalom............................................................ 61 6. A jog érvényesülése ............................................................................ 62 6.1. A jogkövetés.......................................................................................... 62 6.2. A jogviszony......................................................................................... 63 6.3. A jogi tények......................................................................................... 65 6.4. A jogalkalmazás.................................................................................... 70 6.5. Jogértelmezés........................................................................................ 72 6.6. Döntéshozatal........................................................................................ 75 6.7. Felhasznált és ajánlott irodalom............................................................ 75 7. Alkotmánytan...................................................................................... 77 7.1. Az alkotmányjog jelentése, forrásai...................................................... 77 7.2. Az államszervezet felépítése................................................................. 78 7.3. A köztársasági elnök............................................................................. 79 7.4. A kormány............................................................................................. 80 7.5. Az Országgyűlés és a választási rendszer............................................. 82 7.6. Az Alkotmánybíróság........................................................................... 84 7.7. Az alapvető jogok biztosa...................................................................... 86 7.8. A Magyar Nemzeti Bank...................................................................... 88 7.9. A helyi önkormányzatok....................................................................... 89 7.10. Felhasznált és ajánlott irodalom.......................................................... 90 8. Az állampolgárság és a státusjogok................................................ 91 8.1. Az állampolgárság fogalma és alapelvei............................................... 91 8.2. A magyar állampolgárság keletkezésének formái................................ 92 8.3. Felhasznált és ajánlott irodalom............................................................ 95 9. Közigazgatástan................................................................................... 96 9.1. A közigazgatási jog alapjai.................................................................... 96 9.2. A közigazgatás szervezetrendszere....................................................... 99 9.3. A közigazgatási eljárás.......................................................................... 102 9.4. Végrehajtási szakasz.............................................................................. 106

Tartalom 7 9.5. Digitalizáció a közigazgatásban............................................................ 106 9.6. Felhasznált és ajánlott irodalom............................................................ 107 10. Büntetőjog........................................................................................... 109 10.1. A büntetőjog célja, tagozódása, forrásai.............................................. 109 10.2. A bűncselekmény................................................................................ 110 10.3. A bűncselekmény alanya, az elkövetők.............................................. 115 10.4. Büntethetőséget kizáró, korlátozó és megszüntető okok.................... 117 10.5. A büntetőjogi szankciórendszer.......................................................... 118 10.6. Felhasznált és ajánlott irodalom.......................................................... 122 11. Polgári jog............................................................................................. 123 11.1. A polgári jog célja, tagozódása, forrásai............................................. 123 11.2. Személyek joga.................................................................................... 124 11.2.1. Bevezetés.................................................................................. 124 11.2.2. Az ember mint jogalany........................................................... 125 11.2.3. A jogi személy.......................................................................... 127 11.3. Családjog............................................................................................. 130 11.4. Dologi jog............................................................................................ 133 11.5. Kötelmi jog.......................................................................................... 138 11.6. Öröklési jog......................................................................................... 139 11.7. Felhasznált és ajánlott irodalom.. ......................................................... 141 12. Kereskedelmi jog ................................................................................. 142 12.1. A kereskedelmi jog jelentése............................................................... 142 12.2. Egyéni vállalkozás, őstermelő............................................................ 142 12.3. Gazdasági társaságok.......................................................................... 144 12.4. A cégek................................................................................................ 150 12.5. Pénzügyi magánjog............................................................................. 153 12.6. Kereskedelmi szerződések.................................................................. 159 12.7. Versenyjog........................................................................................... 161 12.8. Felhasznált és ajánlott irodalom.......................................................... 164 13.Munkajog............................................................................................. 168 13.1. A munkajog célja, tagozódása, forrásai............................................... 168 13.2. A magánszféra munkajoga.................................................................. 171 13.3. Felhasznált és ajánlott irodalom.......................................................... 176

8 Tartalom 14. Az igazságszolgáltatás ........................................................................ 177 14.1. Az igazságszolgáltatási rendszer......................................................... 177 14.2. A bíróságok......................................................................................... 178 14.3. Az ügyészség....................................................................................... 180 14.4. Felhasznált és ajánlott irodalom.......................................................... 183 15. Nemzetközi jog................................................................................... 184 15.1. A nemzetközi jog célja, funkciói, forrásai, alanyai; elhatárolás a nemzetközi magánjogtól................................................. 184 15.2. A nemzetközi jog és a belső jog viszonya........................................... 187 15.3. A nemzetközi jog kikényszeríthetősége; nemzetközi kapcsolatok..... 189 15.4. Felhasznált és ajánlott irodalom.......................................................... 190 16. Emberi jogok és védelmük.............................................................. 191 16.1. Az emberi jogok fogalma, fajtái, egyes emberi jogok......................... 191 16.2. A z emberi jogok védelmének nemzetközi mechanizmusai és fórumrendszere............................................................................... 193 16.3. Az emberi jogok védelemének magyarországi mechanizmusai és fórumrendszere..................................................... 195 16.4. Felhasznált és ajánlott irodalom.......................................................... 196 17. Az Európai Unió joga....................................................................... 197 17.1. Az európai jog sajátosságai, jellemzői, autonómiája........................... 197 17.2. Az európai jog kikényszeríthetősége................................................... 199 17.3. Jogharmonizáció.................................................................................. 200 17.4. Felhasznált és ajánlott irodalom.......................................................... 202

1. Állam, szuverenitás, nemzet és hatalommegosztás 1.1. Az állam fogalma Mi az állam? Az állam egy komplex képződmény, amelynek számos meghatározása ismert, így nehéz olyan definícióját megadni, amely egyértelmű és mindenki által el- fogadott. Az állam fogalmának meghatározásával, jellemzőinek körülírásával számos tudományág, így a filozófia, a történettudomány, az állambölcselet és a jogtudomány is foglalkozott. Az állam fogalma az egyes történelmi korokban szervezettségi szinttől és filozófiai irányzatoktól függően változott. Arisztotelész (Kr. e. 4. század) és Cicero (Kr. e. 1. század) szerint az állam politikai célból történt társulás. Menenius Agrippa római konzultól eredeztetik az organikus államfelfogást, amely szerint az állam egy hatalmas organizmus, és azt egy testnek lehet felfogni. Immanuel Kant (18‒19. század) német filozófus szerint az állam „emberek sokaságának egyesülése a jog törvényeinek uralma alatt”. Hans Kelsen, a 20. század egyik legnagyobb hatású, osztrák származású amerikai jogtudósa az államot „az emberi magatartások egy bizonyos rendjé- nek” tekinti. Max Weber (19‒20. század), a szociológiai államelmélet legnagyobb hatású képviselője az államot a legitim kényszeralkalmazás monopóliumával rendelkező intézménynek véli. Van azonban olyan álláspont is, hogy az állam önálló fogalma csak az úgynevezett modern állam kialakulásának időszakában, vagyis a 16‒17. századi abszolút monarchiákban jelent meg, és a 16. század előtti „virágzó” közösségekre csak a politikai közösség kifejezést lehet alkalmazni. A számos tudományos megközelítésből fakadóan az államnak egységes fo- galma tehát nincs. A legáltalánosabb definíció szerint az állam jogilag szervezett főhatalom, amely meghatározott területen legitim kényszert gyakorol az embe- rek meghatározott köre (a népesség) fölött. Az államiság három elengedhetetlen tényezője: az államterület, a népesség és az ezek fölött gyakorolt főhatalom. 1.2. Az államiság tényezői Melyek az államiság tényezői? Az állam egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású elméletét Georg Jellinek, német közjogász dolgozta ki a 19–20. század fordulóján. Jellinek az államot olyan

10 Állam, szuverenitás, nemzet és hatalommegosztás emberi kötelékként írta le, amelyik államalkotó néppé jött össze, meghatározott területen lakik és egy szervezeten nyugvó államhatalom felett rendelkezik. Ez a definíció az úgynevezett háromelemű államtan alapjává vált, amely szerint az állam fogalmi ismérvei: az államterület, a népesség és a főhatalom. A háromelemű elmélet hatása érződik az államok alapjogairól és kötelezettsé- geiről szóló 1933. évi Montevideóban kötött Amerika-közi egyezmény szövegén is, amely csak regionális jellegű nemzetközi jogi dokumentum, de a legtöbb he- lyen hivatkoznak rá az állam fogalmának tisztázásakor. A montevideói egyez- mény értelmében az állam fogalmi eleme: az állandó népesség, a meghatározott terület, a kormány és a többi állammal való kapcsolatfelvétel képessége (ez lé- nyegében a szuverenitás). 1.2.1. A főhatalom Mi a szuverenitás? Az állam adott társadalmi közegben a létező legerősebb, legfőbb hatalom. Az állami főhatalmat megalapozó elvet a szuverenitás fogalmával szokták leírni. A szuverenitásnak szintén nincs egységes meghatározása. Minden állam szükségszerű sajátossága a szuverenitás, amelynek belső és külső oldala különböztethető meg. A belső oldal alatt egy terület feletti felségjo- got értünk. A belső szuverenitásról akkor célszerű beszélni, amikor meg kell ha- tározni, hogy az állami döntéshozatali mechanizmusban ki a szuverén, kit illett a főhatalom és ki a hatalom végső letéteményese. A külső (azaz állami) szuvere- nitás az, amikor egy állam saját független államisággal rendelkezik és az állam- hatalom gyakorlása külső befolyás és kontroll nélkül történik, vagyis az állam a nemzetközi kapcsolataiban nincs alávetve semmilyen főhatalomnak. Ez azonban napjainkban már nem korlátlan, mert más állam szuverenitása, a nemzetközi jog,

Állam, szuverenitás, nemzet és hatalommegosztás 11 a különböző szövetségi rendszerek, az emberi jogok eszméje, az egyes államok belső felépítése korlátozzák. Melyek a szuverenitással foglalkozó legfontosabb elméletek? A koronként és eszmeáramlatonként változó szuverenitáselméletek legfőbb kér- dése az volt, hogy ki vagy mi az állami főhatalom letéteményese, végső jogosultja. A szuverenitás fogalmának megalkotása és kidolgozása Jean Bodin francia politikai gondolkodó nevéhez fűződik, aki Az államról (Hat könyv a köztársa- ságról) című munkájában (1576) dolgozta ki az abszolutista szuverenitáselmélet alapjait. Bodin szerint a szuverenitás az állam állandó és abszolút hatalma, ami egységes és oszthatatlan; szuverén pedig az a személy vagy testület, aki vagy amely a szuverenitással járó jogosultságokkal (háború indításának joga, béke- kötés, halálbüntetés, kegyelmezés, privilégium adományozása, hivatalnokok kinevezése stb.) rendelkezik. A szuverenitás hordozójára figyelemmel megkü- lönböztette egymástól a demokráciát (az egész nép a szuverén), az arisztokráciát (a lakosság egy kisebb része a szuverén) és a monarchiát (egyetlen személy a szuverén). Bodin úgy vélte, hogy a szuverenitás csak a fiú ágon öröklődő monar- chiában gyakorolható, de a szuverén uralkodót is korlátozzák az isteni és termé- szeti törvények, a nemzetközi jog, továbbá nem veheti el a magántulajdont sem, a szuverenitás tehát nem korlátlan. Az abszolutista szuverenitáselmélet másik képviselője volt Thomas Hobbes, angol filozófus, aki Leviatán (1651) című munkájában az oszthatatlan szuvereni- tás és az egyszemélyes államirányítás mellett foglalt állást. Hobbes az uralkodó hatalmát a nép által kötött társadalmi szerződésből eredeztette, amellyel az em- berek a biztonság érdekében a szuverén uralkodó javára lemondanak a jogaikról és vállalják, hogy engedelmeskedni fognak a szuverén törvényeinek. Az oszthatatlan hatalom „axiómáját” először John Locke angol filozófus törte át Két értekezés a polgári kormányzatról című munkájában (1689). Locke szerint a társadalommá szerveződő emberek szerződésükkel létrehozzák az államot, és a társadalom tagjai közül egy személy a társadalmi rend és béke őrzője. A szer- ződéselmélet alapján a legfőbb hatalmat gyakorló király a monarchia szükséges eleme, de a hatalom birtokosa marad a szerződő partner, azaz a társadalom többi tagja is; ebből levezethető az ellenállási jog, sőt: végső soron a forradalom is iga- zolható. Locke szerint az emberek a szerződés keretében nem a jogaikról, hanem csak azok biztosításának megvalósításáról mondtak le, a kormányhatalomnak pedig meg kell tartania az őt létrehozó szerződést. Az angol államberendezke- désből kiindulva megállapította, hogy a társadalom tagjait a parlament jeleníti meg, a szuverenitást a parlament gyakorolja a király közreműködésével (the King in Parliament). Az Egyesült Királyság alkotmányos rendszerében mindmáig a parlamenti szuverenitás elve áll a középpontban, amelynek modern tartalmát a 20. század elején Albert Dicey dolgozta ki.

12 Állam, szuverenitás, nemzet és hatalommegosztás A hatalommegosztás elméletének klasszikusaként számon tartott francia filo- zófus, Montesquieu A törvények szelleméről (1748) című munkájában az abszo- lutizmussal, a hatalom centralizálásával szembeni védekezés lehetséges formája- ként a szuverenitás megosztását javasolta az állami szervek között. Montesquieu attól félt, hogy a törvények alkotásának, végrehajtásának és alkalmazásának egy kézben való összpontosítása zsarnoksághoz fog vezetni. A 18. század másik nagy francia gondolkodója, Jean-Jacques Rousseau Tár- sadalmi szerződés (1762) című művében elutasítja az abszolutista szuverenitásel- méleteket, és kizárólag a „nép” hatalomhoz való jogát ismerte el, szuverénként pedig a nép „általános akaratát” jelölte meg. Felfogásában a népszuverenitás oszthatatlan, és képviselők útján sem gyakorolható. A népszuverenitás elvét jo- gilag először az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776), Európában pedig a francia forradalom egyik alapvető dokumentuma, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (1789) nyilvánította ki. Mi jellemzi a modern szuverenitáselméletet? A szuverenitás klasszikus elméletei az államot vagy az államalkotó népet tekin- tik szuverénnek, van azonban több olyan XX. századi elmélet, amely a legfőbb hatalom letéteményesének a jogrendet tekinti (jogszuverenitás). Hans Kelsen szerint a szuverenitás egy normarend legfőbbségét jelenti. Bár mára a szuvere- nitásnak ez az önálló megközelítése meghaladottá vált, hiszen a jogrend önma- gában nem lehet szuverén, nem vitatható el, hogy állam alatt jogilag szervezett főhatalmat kell érteni. Moór Gyula megfogalmazása szerint: „Egy meghatáro- zott tételes jogrendszer léte és tényleges érvényesülése szükséges ahhoz, hogy államról beszélhessünk.” Napjaink alkotmányos rendszereiben az állami, a nép- és a jogszuverenitás szoros összefüggésben jelenik meg. A népszuverenitás értelmében minden hata- lom a népé, amelyet főszabályként képviseleti szervek útján gyakorol, kivételesen pedig közvetlenül. A népet illeti az alkotmányozó hatalom is, amely a jogszuve- renitás kifejeződése. A jogszuverenitás értelmében az alkotmány a legmagasabb szintű jogforrás a nemzeti jogrendszerben: minden más jogi aktus érvényessége visszavezethető arra, azzal nem állhat ellentétben. Az állami szuverenitás ezért az alkotmány keretei között érvényesül, és a népszuverenitáson alapul, mivel a közhatalom gyakorlását a nép legitimálja. 1.2.2. Az államterület Mi az államterület és melyek a részei? Az államterület azt a térséget jelenti, amelyen az állam főhatalma, szuverenitá- sa érvényesül. Az államterület egy háromdimenziós kiterjedésű térség, amely

Állam, szuverenitás, nemzet és hatalommegosztás 13 lefelé a Föld középpontjáig terjed, felfelé pedig körülbelül 100 km magasságig. Az államterület tehát egy szabálytalan, kúpszerű képződmény, amelynek csúcsa elvileg a Föld középpontjában van. Az államterület részei a szárazföldi területek, a vízi területek, a légtér. A szárazföldi terület lehet összefüggő terület, szigetek összessége, de előfor- dulhat az is, hogy egy másik állam elválasztja egymástól az állam szárazföl- di területeit. Az államterület szárazföldi részéhez tartozónak kell tekinteni az „úszó” és „repülő” államterületet, azaz az állam lobogóját viselő hajókat és az állam felségjelével ellátott repülőgépeket. A vízi területhez tartoznak a belvizek (folyók, tavak, csatornák) és parti tengerek, vagyis a tengerparti államok partja mentén elterülő tenger parttól számított 12 mérföldes (körülbelül 22,2 km) sávja. A légtér a szárazföld, a belvizek és a parti tenger felett minősül államterületnek. A légtér és az állami szuverenitás alatt nem álló világűr határának az úgyneve- zett Kármán-vonalat tekintik, amely körülbelül 100 km magasságban húzódik. A világűr és az égitestek, a tengerek és óceánok nemzetközi vizei, továbbá az Antarktisz nem tartozik egyik állam területi szuverenitása alá sem. Az egyes államok területét az államhatár fogja körül, és választja el más államok területétől, illetve az állami felségjog alatt nem álló területektől. Az államok a határok megállapítása és elismerése során különböző – politikai – elvekre szoktak hivatkozni, így például a természetes határok elve, a hatalmi egyensúly elve, nemzetiségi elv, népek önrendelkezésének elve. Az államhatár konkrét megállapítása a két érdekelt állam szerződésével jön létre, a határmeg- állapítási eljárást a nemzetközi jog szabályozza. Az államhatár lehet mestersé- ges, ha az érintett államok megegyezésével jön létre (például USA és Mexikó közötti határ), vagy természetes, ha a határ egy természeti képződmény (például hegység, folyó) mentén húzódik (például Argentína és Chile között az Andok hegyláncai). 1.2.3. A népesség Mi a lakosság? Nemzetközi jogi értelemben – vagyis a szuverenitás nézőpontjából – a lakosság az adott állam területén tartózkodó természetes személyek összessége, tehát az összetartozás alapja az ugyanazon a területen való tartózkodás ténye. Egy adott állam területén tartózkodó emberek lehetnek az adott állam saját polgárai, azaz az állampolgárok; más államok polgárai, az állam saját polgáraihoz képest kül- földiek; az állampolgárság nélküliek, vagyis a hontalanok, akiket saját törvényei szerint egyetlen állam sem tekint polgárának. A lakosság fogalmának alkotmányjogi értelmezése elkülöníti a szűkebb és tágabb értelemben vett lakosságot. Szűkebb értelemben a lakosságot a magyar állampolgárok alkotják, tágabb értelemben kiegészül a magyar állampolgárok

14 Állam, szuverenitás, nemzet és hatalommegosztás mellett a bevándoroltakkal, a letelepedési engedéllyel rendelkezőkkel, valamint a menekültekkel, akik a Magyarországon tartózkodó külföldiek közül a lakcím- nyilvántartás hatálya alatt állnak. A lakosság összetételével, minimális létszámával kapcsolatban a nemzetközi jog nem határoz meg követelményeket, de nem követelmény az sem, hogy a la- kosság az államhatáron belül tartózkodjon. 1.3. A nemzet fogalma Mi a nemzet? A nemzeteszme mélyen a népek kultúrájában és történelmében gyökerezik, és identitásuk fontos elemeit foglalja magában, ezért fontos elhatárolni az állam fogalmától. A nemzet kifejezést már a középkorban használták, amelyet az egy uralkodó alá tartozó vagy azonos nyelven beszélő emberek összességét értették. A nem- zet modern fogalma a felvilágosodás eszmeáramlatához (18. század) kapcsoló- dik. Ekkor a nemzet fogalma azonos volt az államalkotó néppel, vagyis az állam egyúttal nemzetet is jelentett. Ez mutatkozik meg az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában (1789) is, amely a népszuverenitás elvét is a nemzet kifejezés használatával mondja ki: „Minden szuverenitás elve természeténél fogva a nem- zetben lakozik; sem testület, sem egyén nem gyakorolhat hatalmat, ha [az] nem határozottan tőle ered.” Az esetleges etnikai és nyelvi különállásnak tehát ekko- riban nem volt jelentősége. Manapság a nemzet fogalmát kettős értelemben használják. Egyes államokban a nemzet lényegében az állampolgársággal egyenlő, vagyis egy közjogi viszonyt takar az ember és az állam között. Ezt a mai szakirodalomban politikai nemzet- nek hívják. Más államokban a nemzet az egy nyelvet beszélő, hasonló kulturális, történelmi tradíciókkal, törekvésekkel, jövőképpel rendelkező emberek közös- ségével egyenlő. Ebben az esetben egy kulturális valóságot takar, amelyben az emberek szabad akaratukból csatlakoztak a közösséghez. Ez utóbbit a szakzsar- gonban kultúrnemzetként emlegetik, amely szociológiai értelemben gyakorlati- lag az etnikummal azonosítható. Ez a kulturális értelemben vett nemzet csak ak- kor válik nemzetközi jogi szabályozás tárgyává, ha az így szerveződött államot nemzetközileg is elismerik. Vannak olyan országok, ahol mindkét értelemben ismeretes a nemzet fogalma.

Állam, szuverenitás, nemzet és hatalommegosztás 15 1.4. Államhatalmi ágak és azok elválasztása Mi jellemzi az ókori görögök hatalommegosztásról szóló elméleteit? A hatalommegosztás, azaz a hatalom megosztással való korlátozása a felvilá- gosodás eszmeáramlatához köthető, és az abszolutista hatalomgyakorlás ellen irányuló elméletként jelent meg, célja a hatalomkoncentráció megakadályozása volt. Az államhatalmi ágak szétválasztása a hatalomkoncentráció megakadályo- zásának eszközeként az államhatalom fő funkcióinak elválasztását, különböző állami szervekre történő szétosztását, az ezek közötti kölcsönös ellenőrzést és egyensúlyban tartást jelenti. A hatalommegosztás és a hatalmi ágak szétválasz- tása tehát cél-eszköz viszonyban állnak egymással. A hatalommegosztás gondolata és az állami feladatok funkció szerinti elha- tárolása már az antik görögöknél megjelent. Arisztotelész (Kr. e. 4. század) Po- litika című művében az állami feladatokat a közügyekről tanácskozó testület, a magisztrátusok és az igazságszolgáltatás szerve között osztja fel. Ez teljesen megfeleltethető a törvényhozás-végrehajtás-igazságszolgáltatás trichotómiájá- nak, amely felosztást a modern közjogtudomány Montesquieu-nek tulajdonít. Arisztotelész a politeiát tekinti a helyes hatalmi berendezkedésnek, amely egy erős középosztály uralmán alapuló demokráciaként írható le. Polübiosz (Kr. e. 2. század) a monarchikus, arisztokratikus és demokratikus elemek egymást kölcsönösen korlátozó struktúrájából álló kormányzatot tartotta ideálisnak, és hangsúlyozta, hogy a különböző társadalmi erőknek ellenőrizniük, korlátozniuk kell egymást. Ez utóbbi gondolatával Polübiosz a fékek és ellensú- lyok rendszere előfutárának tekinthető. Mi jellemzi a középkor hatalommegosztásról szóló elméleteit? A kora középkor irodalmában főleg az egyházatyák foglalkoztak a hatalom ter- mészetével és a hatalomgyakorlás moralitásával. A rendek megjelenésével tűnt fel a hatalom rendi megosztása. A rendi dualizmus értelmében az uralkodó és a rendeket képviselő rendi gyűlés között a hatalom gyakorlásában együttműködés jött létre. A törvényhozás folyamatában mindkét felet olyan jogosítványok illették, amelyek alkalmasak voltak az általuk ellenzett megoldások megakadályozására. Az abszolút monarchiák kiiktatták az országgyűléseket, a képviseleti szervek szerepe megszűnt, vagy jelentéktelenné zsugorodott. A monarchák teljhatalma magában foglalta a hatalmi ágak egységét: a társadalom fölötti lehető legtelje- sebb uralom kialakítását, amelyet egyaránt szolgált a királytól származó jog, a végrehajtás és a törvénykezés. E hatalomkoncentráció ellenében fogalmazták meg hatalommegosztás elméletét.

16 Állam, szuverenitás, nemzet és hatalommegosztás Mi jellemzi a hatalommegosztásról szóló modern elméleteket? A hatalommegosztás és a hatalmi ágak megkülönböztetésének modern tartalma John Locke (17. század) nyomán alakult ki. Elméletét a Két értekezés a polgári kormányzatról (1689) című művében foglalta össze. Locke kimondja, hogy az abszolút monarchia összeegyeztethetetlen a polgári társadalommal. A társada- lommá szerveződő emberek nem ruházzák fel az államot korlátlan hatalommal, hanem abban állapodtak volna meg, hogy egy (az uralkodó) kivételével mind- annyian alá lesznek vetve a törvénynek, és egyetlen közülük majd megőrzi a természeti állapot szabadságát, hatalommal fog rendelkezni, és büntetlen lesz. E szerződéses rendszerben a törvényhozó hatalom a legfőbb hatalom, amely önkényesen nem járhat el. A törvényhozás nem ruházható át és olyan gyűlés, amely rendelkezik a törvények megalkotásának hatalmával, de tagjai maguk is alá vannak annak vetve. A második hatalmi ág a végrehajtó hatalom. Locke kifejezi a törvényhozó és a végrehajtó hatalom elkülönítésének szükségességét. A harmadik hatalmi ág a föderatív hatalom (az állam külkapcsolatai, nemzetközi szerződései, a háború és a békekötés). A fö- deratív hatalom általában egy kézben van a végrehajtó hatalommal. Montesquieu (18. század) dolgozta ki a hatalmi ágak elválasztásának klas�- szikus elméletét A törvények szelleméről (1748) című művében. Montesquieu három hatalmi ágat különböztetett meg: a törvényhozást, a végrehajtást és az igazságszolgáltatást (hatalmi triász). Montesquieu szerint a hatalommal rendel- kező ember hajlamos arra, hogy a hatalommal visszaéljen, és azt addig teszi, amíg korlátokba nem ütközik. Montesquieu a három hatalmi ág szétválasztását és elhatárolását a hatalom elfajulása elleni védekezés lehetséges intézményes biztosítékának tekintette. Miután a törvényhozó, végrehajtó és törvénykező ha- talmi ág közül bármelyik kettő összeolvadása zsarnokságba torkollhat, külön- választásuk és külön tartásuk a legbiztonságosabb megoldás a demokratikus berendezkedés fenntartásában. Elhatárolásuk egyben lehetőség is arra, hogy egymást mérsékeljék. Az elhatárolás intézményi alapokon nyugszik: ugyanazon hatalmi ág nem lehet ugyanazon szerv vagy szervcsoport kezében. Ugyanakkor az egyes szerveket (szervcsoportokat) garanciális jogosítványok illetik meg a többivel szemben. Hogyan változott a hatalommegosztás klasszikus képlete napjainkban? Montesquieu elmélete jelentős hatást gyakorolt a politikai gondolkodásra, az al- kotmányos rendszerek kialakulására, a korlátozott hatalom eszméjének elterje- désére. Mivel azonban elméletének eredeti formája az abszolutista monarchia átalakítását, a monarcha koncentrált hatalmának lebontását célozta, és e cél meg- haladott volt a 19‒20. századi Európában, az elmélet számos változáson ment át. A hatalommegosztás klasszikus képlete, amikor hatalmi ágak álltak egymással

Állam, szuverenitás, nemzet és hatalommegosztás 17 szemben (parlament [vagyis a törvényhozás] és abszolutista uralkodó [vagyis a végrehajtás]), gyökeresen megváltozott. A parlamentarizmus kibontakozása idején még a hatalommegosztás elveire épült, hiszen a végrehajtó hatalom, vagyis az uralkodó a parlament alsó-, illet- ve felsőházától eltérő hatalmi érdeket jelenített meg. Az általános választójog, illetve a kormányfőnek a győztes párt vezetőségéből való kikerülése révén meg- szűnt a tényleges hatalommegosztás, hiszen a törvényhozásban többségben lévő párt, illetve koalíció alkotja a kormányt, és közöttük politikai cselekvési egység áll fenn. A többségi párt, illetve pártkoalíció és az általa támogatott kormány nem egymást ellensúlyozó, hanem azonos célokat követő, homogén politikai erő. A kormány (végrehajtás) és a törvényhozás többségi (kormánypárti) frak- ciója funkcionálisan összefonódott, ami fikcióvá tette a hatalommegosztás régi alkotmánytani eszméjét, és egy újfajta hatalommegosztást teremtett: kormány és ellenzék között. A kormány politikai ellensúlya így igazából már nem a par- lament egésze, hanem a parlamenti ellenzék. A parlamenti ellenzék ugyanakkor önmagában kevés eszközzel rendelkezik a végrehajtó és a kormánypárt által uralt törvényhozó hatalommal szemben, ezért a végrehajtó és a törvényhozó hatalmi ág között politikai értelemben vett összefonódás új hatalommegosztási tényezők kialakulását vonta maga után a 20. században, ez a tendencia pedig napjainkban is tovább folytatódik. Új hatalmi tényezőnek minősülnek az államfő, az alkotmánybíróság, az ön- kormányzatok, az ügyészség, a közigazgatás, az ellenzék és a néprészvétel. 1.5. Felhasznált és ajánlott irodalom Arisztotelész (1994): Politika. Budapest, Gondolat Kiadó. Bodin, Jean (1987): Az államról. Budapest, Gondolat Kiadó. Dicey, Albert Venn (1902): Bevezetés az angol alkotmányjogba. Budapest, Ma- gyar Tudományos Akadémia. Halász Iván (szerk.) (2018): Alkotmányjog, Dialóg Campus Budapest, 2018 Jellinek, Georg (1914): Allgemeine Staatslehre. Berlin. Kant, Immanuel (1991): Az erkölcsök metafizikájának alapvetése. Budapest, Gondolat Kiadó. Kelsen, Hans (1997): Az államelmélet alapvonalai. Miskolc, Bíbor Kiadó. Kende Tamás – Nagy Boldizsár – Sonnevend Pál – Valki László (szerk.) (2014): Nemzetközi jog, Budapest, Wolters Kluwer Kft. Kukorelli István (szerk.) (2007): Alkotmánytan I. Budapest, Osiris Kiadó. Locke, John (1986): Értekezés a polgári kormányzatról. Budapest, Gondolat Ki- adó. Montesquieu (1987): A törvények szelleméről. Budapest, Kriterion Kiadó.

18 Állam, szuverenitás, nemzet és hatalommegosztás Moór Gyula (1923): Bevezetés a jogfilozófiába. Budapest, Zeidler testvérek. Nagy Károly (1997): Az államok közötti határok. Rubicon, 1997/2. Paczolay Péter (1988): Államelmélet I. Machiavelli és az államfogalom születése. Budapest, Korona Kiadó. Rousseau, Jean-Jacques (1902): Társadalmi szerződés. Budapest, Franklin Nyom- da és Kiadó Kft. Szentgáli-Tóth Boldizsár (2013): Válaszúton – rendiség, abszolutizmus, polgáro- sodás? Hatalomgyakorlási modellek Jean Bodin Az államról című könyvében. Debreceni Jogi Műhely, 2013/1. sz.