Udvaros Judit: GONDOLATOK A PERKÖLTSÉG ELLENI FELLEBBEZÉS ILLETÉKÉRŐL

bűncselekmény hiánya miatt fel fogják menteni. A bírói láthattuk, hogy az önmagát is vádoló terhelt vallomását gyakorlat azonban másképpen alakul, mert bizonyí- fogadja el a bíróság a tettestársak tagadásával szem- tottság hiányában kerül sor a felmentésre, így a bűnös- ben. Az először tagadó, majd beismerő terhelti vallo- ség látszata is fennmarad. 43 más súlya is erősebb, mintha azonnal beismerő vallo- A szabad bizonyítás elve a vizsgált mindhárom eljárá- más született volna. Láthattuk továbbá, hogy ambi- si kódexben fellelhető, amelyből az következik, hogy a valens a védő szerepe a bizonyítékok értékelése során. bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott Az nem kétséges, hogy a védő jelenléte és különösen az bizonyító ereje. Azonban véleményem szerint mégis fel- aktív közreműködése a terhelt számára előnyös, már állítható egyfajta rangsor a terhelti vallomások eseté- önmagában a büntetőeljárási garanciák érvényesülése ben. A hatékony védekezés szempontjából az ellentmon- szempontjából is. Az ügyvédi jelenlét során tett terhelő dásmentes és következetes érdemi vallomás megelőzi a vallomás esetén viszont a bíróság rendszerint hivatko- hallgatást. Ezzel nem azt kívánom kijelenteni, hogy zik is arra, hogy kétség sem merülhet fel, bizonyíték- minden esetben „jobb beszélni, mint hallgatni” azt vi- ként értékelhető ez a beismerés. szont igen, hogy a vallomás megtagadását a gyakorlat- A jogállami büntetőeljárás aspektusából véleményem ban mégiscsak a terhelt terhére értékelik. Nem azt sze- szerint ajánlatos lenne, ha a Miranda-figyelmeztetés retném tehát sugallni, hogy minden áron vallomást kell körében nemcsak az hangozna el, hogy bizonyítékként tennie a terheltnek, de a hallgatást felváltó tagadó vallo- felhasználható a terhelt vallomása, hanem kifejezetten más nem sokat fog érni a bizonyító erő rangsorában. az is, hogy későbbi tagadása vagy hallgatása esetén is Kitértem arra is, hogy milyen szerepe van a beismerő ez a vallomás már mindenképpen bizonyíték lesz. Ez vallomásnak a bizonyító erő tekintetében. Ennél azt persze jól tudom, burkoltan benne van jelenleg is a fi- gyelmeztetések között, azonban a vádlottak gyakran már csak a tárgyaláson szembesülnek azzal a helyzet- tel, hogy a vallomás ugyan megváltoztatható, de valójá- 43 Karsai Krisztina – Katona Tibor: Az ártatlanság vélelme és a vád- lott meg nem cáfolt védekezése. Jogtudományi közlöny, 2010/4. 179. ban nem ők az urai saját vallomásuknak. GONDOLATOK A PERKÖLTSÉG ELLENI FELLEBBEZÉS ILLETÉKÉRŐL avagy: minősülhet-e a perköltség főkövetelésnek a fellebbezési eljárásban? UDVAROS JUDIT ügyvéd 1. BEVEZETÉS; alapján: a Pp. 233. §-ának (1) bekezdése ezt lehetővé te- A TÁRGYALT PROBLÉMAKÖR szi, kizáró törvényi rendelkezés pedig nincs. 1 Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény („Itv.”) Előfordul, hogy a pernyertességbe, mint örömbe 37. § (1) bekezdése értelmében a bírósági eljárásért az üröm vegyül: jóllehet a perbe vitt főkövetelés és annak Itv.-ben megállapított illetéket kell fizetni. Minthogy a járulékai tekintetében megvalósult a felperes elérni kí- fellebbezési (másodfokú) bíróságnak az elsőfokú hatá- vánt célja, azonban az ügyvédi munkadíjnak, mint a rozat elleni fellebbezést elbíráló eljárása nem olyan eljá- perköltség részének megállapításánál az elsőfokú bíró- rási cselekmény (szolgáltatás), amely az Itv. 67. §-ában ság ceruzája az általa elvártnál vékonyabban fogott. említett módon megállapított díjfizetési kötelezettség Vagy ellenkezőleg: az alperes, belátván a felperes iga- alá esik , a perköltség – ekként az annak részét képező 2 ügyvédi munkadíj összegének megállapítása – elleni fel- zát, belenyugodna a bíróság döntésébe, azonban az 3 ügyvédi munkadíjnak a pernyertes fél javára megítélt lebbezést illeték lerovása mellett kell benyújtani. összegét eltúlozottnak látja. Ezen helyzetben semmilyen törvényi akadálya nin- 1 A Pp. 233. § (3) bekezdése a perköltség tárgyában hozott végzés elle- csen az elsőfokú határozat elleni fellebbezésnek csak a ni fellebbezést megengedi (lásd PK 202. is), az ítélet elleni fellebbezésre perköltség részét képező ügyvédi munkadíj összegé- vonatkozó szabályok Pp. 259. §-a szerinti alkalmazása nem kizárt, mivel nek megváltoztatása – annak felemelése vagy éppen le- a Pp. 257. és 258. §-ai nem rendelkeznek másként. 2 Itv. 37. § (2) bekezdése, Itv. 67. §-a. szállítása – érdekében, a Pp. 253. § (2) és (3) bekezdése 3 A Pp. 235. § (2) bekezdése értelmében az illeték lerovásának hiánya / / 42 | ELJÁRÁSJOGI SZEMLE 2016 2 2016 2 ELJÁRÁSJOGI SZEMLE | 43

A jelen értekezéssel célom annak indokolt bemutatá- Jóllehet a főkövetelés és a járulékok – vagy akár per- sa, hogy az Itv. szabályozásának hiányossága miatt a ki- költségigény – érvényesítése elválhat egymástól, a per 8 zárólag a perköltség megállapítása miatti fellebbezé- főtárgya csak önállóan érvényesített követelés lehet . sek tekintetében a perköltséget az illeték megfizetése A járulékkövetelés (vagy perköltségigény) tehát csak szempontjából, valamint a másodfokú eljárásban kény- akkor válhat a per főtárgyává, ha azt önállóan érvé- szerűen a per főtárgyaként – ezen belül is főkövetelésként nyesítik. – kezeli a bírói gyakorlat akkor is, ha az elsőfokú eljárás- E helyütt szükséges megemlíteni egy másik fogalmat ban nem ez volt a főkövetelés. Álláspontom, hogy a Pp. is: az ügy érdemét. A Pp. 212. §-ának (1) bekezdése ér- 4 és az Itv. összhangja hiányzik, amelyet az Itv. perköltség telmében „a bíróság a per érdemében ítélettel, a per so- elleni fellebbezés illetékére vonatkozó szabályainak rán felmerült minden más kérdésben – ideértve a per körében helyet foglaló Itv. 48. §-ának módosításával le- megszüntetését is – végzéssel határoz”. Az érdemi dön- hetne – és kellene is – megteremteni. tés korlátairól rendelkező Pp. 215. §-a alapján „a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az el- lenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (ka- 2. A PER FŐTÁRGYA, FŐKÖVETELÉS, mat, költség stb.) is kiterjed.” Ezzel összhangban, ha a AZ ÜGY ÉRDEME másodfokú bíróság a Pp. 253. § (1) bekezdése alapján „az ügy érdemében” dönt, a Pp. 253. §-ának (2) bekez- A per főtárgyának fogalmát a Pp. közvetlenül nem ha- désének alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét tározza meg, közvetetten azonban igen. A per főtárgyá- helybenhagyja, ha az „érdemben” helyes, ellenkező nak meghatározása a Pp.-nek a pertárgy értékével kap- esetben az elsőfokú bíróság ítéletét egészben vagy csolatos szabályából tűnik ki: a Pp. 24. §-a ugyanis úgy részben megváltoztatja. rendelkezik, hogy a pertárgy értékének megállapításá- Könnyű belátni: érdemi döntés lesz az elsőfokú ítélet nál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog ér- ellen csak a perköltség tekintetében benyújtott felleb- téke irányadó. A per főtárgya ekként a keresettel érvé- bezés elbírálása – ebből azonban nem vonható le olyan nyesített követelés vagy más jog. következtetés, hogy ettől a perköltség maga főkövete- A Pp. pertárgy értékének megállapítását szabályozó léssé, a per főtárgyává válna. 9 25. §-ának (4) bekezdése további támpontot nyújt, ami- Leginkább a perbeli egyezség körében érzékelhető, kor elkülöníti a főkövetelést és annak járulékait. Eszerint hogy az ügy érdeme az ügy főtárgyához képest szélesebb a pertárgy értékének megállapításánál „a főkövetelés körű: az egyezség keretében a felek rendezhetik azon járulékai […] – kivéve az önállóan érvényesített kamat- jogosultságaikat és kötelezettségeiket is, amelyek a per és egyéb járulékkövetelést – az érték megállapításánál főtárgyán túlmutatnak, mi több, nem is voltak perbe figyelmen kívül maradnak…”. vitt igények. Ebből az vezethető le, hogy – együttes érvényesíté- Mindaz, amiről a bíróság dönt, az ügy érdeméhez tarto- sük esetén – a per főtárgyát a főkövetelés és annak járu- zik – de az érdemben eldöntendő kérdések ettől még nem lékai is képezik. A per főtárgya tehát a felperes perbe válnak teljeskörűen a per főtárgyává. 10 vitt anyagi jogi igénye. Természetesen nincs akadálya Az ügy érdeméhez tartozik ekként a perköltségigény 11 12 annak, hogy a főkövetelést a járulékok nélkül érvé- is, hiszen abban is érdemben kell dönteni. Ettől nyesítse a felperes. Ugyanígy: csak a járulékok is érvé- azonban a perköltségigény még nem lesz sem főkövete- nyesíthetők önállóan, a főkövetelés nélkül. 5, 6 amely lés, sem a per fő tárgya – mégis: a fellebbezési eljárás- esetben az önállóan érvényesített járulékkövetelés a ban, illetékkiszabási szempontból a főköveteléssel esik főköveteléssé. egy tekintet alá. A jelen értekezés szerint ezen lenne Mivel jogszabály nem szól ellene, elképzelhető, hogy szükséges változtatni az Itv. módosításával. egy pernek a főtárgya csak perköltség-követelés – ezen 7 belül ügyvédimunkadíj-követelés legyen . A jelen érteke- zés célja azonban a probléma felvetése kapcsán jelzett azon jelenség, amikor a perköltség-követelés nem önálló- 8 Pp. 25. § (4) bekezdés. an kerül érvényesítésre. 9 Pp. 148. §. 10 A BH 1991.458. sz. eseti döntés a „perbe vitt igény főtárgya” kifeje- zést használja. 11 A 2005. évi CXXX. törvény 14. §-ához fűzött indokolásában – bár a jelen értekezés témájához képest más, a felülvizsgálattal kapcsolatos azt eredményezi, hogy a fellebbezés „más okból kiegészítésre […] szo- megfontolások alapján – fogalmazott meg a jogalkotó olyan gondolatot, rul”. A bíróság a felet a Pp. 237. §-a alapján – az ott meghatározott jogkö- amely szerint „[…] a kamatfizetés és a perköltség kérdése a másodfokú vetkezmény terhe mellett – az illeték lerovására hívja fel. eljárásban gyakorlatilag az ügy érdemének minősül […]”. Ezzel a 2005. 4 A főkövetelés járulékaira is kiterjeszthető lenne a megfontolás. évi CXXX. törvény tárgyán túlmutató körben is egyetértek. A jelen érte- 5 Ebben az esetbe, ha főkövetelés összege és az arra vonatkozó anyagi kezésben tárgyalt probléma megoldását az ügy érdemével kapcsolatos jogi jogosultság korábban jogerős döntéssel nem került elbírálásra, ak- megállapítás azonban nem segíti, mivel ez nem indokolja a nem önállóan kor ez is bizonyítás tárgya. érvényesített perköltségigény illetéklerovás szempontjábóli főkövete- 6 Pp. 25. § (4) bekezdés. lésként való kezelését a fellebbezési eljárásban. 7 Nem szól semmi pl. az ellen, hogy perköltség-követelés váljon a per fő 12 A Pp-nek a 2005. évi CXXX. törvény 14. §-ával megállapított 271. § tárgyává (elképzelhető olyan eset, amikor egy kibocsátott fizetési meg- (1) bekezdés c) pontja értelmében nem volt helye felülvizsgálatnak „a hagyás tekintetében a kötelezett csak a perköltség tekintetében él el- jogerős határozatnak csupán kamatfizetésre, illetve a perköltségre vo- lentmondással, amely esetben az ellentmondás alapján perré alakult el- natkozó rendelkezései ellen, kivéve ha a fellebbezés is kizárólag az első- járásban már csak a perköltség-követelés tekintetében lesz szükség a fokú határozat e rendelkezései ellen irányult”. E rendelkezés 2006. janu- jogosult általi keresetindításra. ár 1. napjától 2012. augusztus 31. napjáig volt hatályban. / / 42 | ELJÁRÁSJOGI SZEMLE 2016 2 2016 2 ELJÁRÁSJOGI SZEMLE | 43

3. A PERTÁRGY ÉRTÉKE; JELENTŐSÉGE bíróság az eljárása végén fogja megállapítani: a bíró- AZ ILLETÉKKISZABÁS SZEMPONTJÁBÓL sági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendeletnek („IM r.”) vagy A pertárgy értékének megállapításánál tehát a kere- a 2. §-ában, vagy a 3. §-ában meghatározott keretek kö- settel érvényesített követelés vagy más jog értéke az zött – mindenkor azonban mérlegeléssel. 13 irányadó. Ezen esetekben a pertárgy értéke a Pp. elté- 14 rítő rendelkezése folytán az érvényesített követelés vagy jog értékétől függetlenedik. 15 4. A PERKÖLTSÉG FOGALMA A pertárgy értékére vonatkozó szabályozás alapján nem lehet kétség afelől, hogy – jóllehet a pertárgy érté- A Pp. 75. §-ának (1) bekezdése szerint perköltség ke nem feltétlenül azonos a vitás követelés vagy jog ér- mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű per- tékével –, a pertárgy értéke – azaz a vitás követelés vitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíró- (vagy más jog) értéke – a per főtárgyához, azon belül a ságon kívül merült fel . A törvényhely (2) bekezdése 20 főköveteléshez kapcsolódik. A per főtárgyának illeték- szerint a perköltséghez hozzá kell számítani a felet kép- 21 szempontú megközelítésével azon eredményhez jutha- viselő ügyvéd munkadíját is . tunk, hogy az illeték kiszabása szempontjából a főköve- A Pp. tehát a perköltséget a felek célszerű és jóhisze- 22 telés értéke (járulékok nélkül) a kiindulópont. mű pervitelével kapcsolatos költségként definiálja , 16 A pertárgyértéket a felperesnek kell megjelölnie . Ha amelyhez (többek között) a felet képviselő ügyvéd a bíróság hatásköre a pertárgy értékétől függ, úgy a készkiadása és munkadíja is hozzászámítandó 23, 24 . Nem pertárgyértéket a keresetlevélben meg kell jelölni, hi- vitásan az Itv. 37. § (1) bekezdése értelmében a bírósági szen a keresetlevélből a bíróság hatáskörének megálla- eljárásért az Itv.-ben megállapított és megfizetett ille- 17 pításához szükséges adatoknak ki kell tűnniük 18, 19 , a ték is a perköltség része. jelen értekezés szempontjából azonban a hatásköri A perköltség tehát a felperes anyagi jogi igénye érvé- kérdéseknek nincs jelentősége. nyesítésével (illetőleg az ezzel szembeni védekezéssel) A pertárgy értékének illetékkiszabás szempontjábóli összefüggő, a perköltség fogalmából eredően a felek cél- jelentőségét az Itv. 39. § (1) bekezdése adja, amely sze- szerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatos költség . 25 rint a polgári peres és nemperes eljárásban az illeték Ez nem a per főtárgyának valamiféle, az érvényesített alapja (ha törvény másként nem rendelkezik) az eljárás követeléshez vagy joghoz tapadó, a követelés anyagi jogi tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jog- lényegéhez kapcsolódó járuléka, hanem a követelés ér- orvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés vagy vényesítése (vagy az ezzel szembeni védekezés) köré- követelésrész értéke. ben és érdekében alkalmazott eljárásjogi jogcselekmé- Az eljárás megindításakor az Itv. 42. § (1) bekezdése nyek ellenértékeként felmerült költség, kiadás. értelmében az Itv. 39–41. §-aiban meghatározott ille- A perköltség (benne az ügyvédi munkadíj) tehát nem ték alap után kell az illeték mértékét megállapítani. Az része a keresettel érvényesített jognak vagy követelés- eljárás megindításakor – azaz az elsőfokú eljárásban – nek, és e követelés vagy jog járulékának sem tekinthe- csak a főkövetelésnek az értéke lehet ismert, amely a tő, azaz nem lehet főkövetelés, és ezen túlmenően sem ké- pertárgyértékre vonatkozó szabályok alapján illeték- pezheti a per főtárgyát – akkor sem, ha arról érdemben alap lehet. kell dönteni. Ha van önállóan érvényesített követelés, akkor a per- tárgy értékéhez nyilvánvalóan nem számíthatók hozzá az ezen követelés érvényesítése érdekében felmerült, 5. AZ ÜGYVÉDI MUNKADÍJ MEGÁLLAPÍTÁSA illetőleg felmerülő, a perköltség körébe tartozó tételek, ekként pl. az eljárás kezdetén lerovandó illeték, az elő- A Pp. 79. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a per- zetes bizonyítás keretében kifizetett szakértői költség, költség összegét a fél által előadott és a szükséghez iga- és az ügyvédi munkadíj sem. zolt adatok figyelembevételével; felszámítás illetőleg Ez utóbbi tekintetében könnyű belátni, hogy az ügy- igazolás hiányában a per egyéb adatai alapján határoz- védi munkadíj megítélhető összege még csak közelítő- za meg. Ez a meghatározás bírói mérlegeléssel történik; leg sem ismert az eljárás kezdetén, mert ezt az elsőfokú az ügyvédi munkadíj tekintetében e bírói mérlegelés kereteit és tartalmát az IM r. 2. és 3. §-ai írják körül. 13 A Pp. 24. §-ának (2) bekezdése által felsorolt esetekben ugyanakkor el kell térni az érvényesített követelés vagy jog valós értékétől. 14 Pp. 24. § (2) bekezdése. 15 Ezen eseteknek a jelen értekezés szempontjából nincs jelentősége. 16 Pp. 26. §. Ugyanitt: a pertárgy értékét a bíróság is meghatározhatja. 20 A törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve. 17 Pp. 121. § (1) bekezdésének c) pontja. 21 A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről az IM r. 18 Ekként a meghatározható perértékű ügyek tekintetében Pp. 22. §- az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 131. §-ának (1) bekezdésében ának (1) bekezdése és a 23. § (1) bekezdésének első fordulata a járásbíró- adott felhatalmazás alapján rendelkezik. ság és a törvényszék hatásköre szempontjából, vagyonjogi kérdésekben 22 Pp. 75. § (1) bekezdés. (a törvényi kivételeket nem tekintve) 30 000 000 Ft-nál húzza meg az 23 Pp. 75. § (2) és köv. bekezdések. értékhatárt. 24 A jelen értekezésnek nem célja a perköltség fogalmával, megállapítá- 19 A meg nem állapítható pertárgyértékű perek vonatkozásában az Itv. sának mikéntjével, előlegezésével, viselésével, a költségkedvezmények- 39. § (3) bekezdése, és a 32/2003. (VIII. 22.) IM r. 3. §-ának (3) bekezdése kel kapcsolatos rendelkezések teljes körű ismertetése. tartalmaz rendelkezést. 25 Pp. 75. § (1) bek. / / 44 | ELJÁRÁSJOGI SZEMLE 2016 2 2016 2 ELJÁRÁSJOGI SZEMLE | 45

5.1. AZ ÜGYVÉDI MUNKADÍJ MEGÁLLAPÍTÁSA A harmadik különbség – jóllehet az IM r. mind a 2. §, A PERTÁRGY ÉRTÉKÉTŐL FÜGGETLENÜL mind a 3. § esetében abból indul ki, hogy az érvényesí- tett összeg a mérlegelés kiindulópontja, valamint, hogy Az IM r. 2. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a a bíróság a pertárgyértékre utalással érvényesített ösz- 30 31 fél pernyertessége esetére igényelheti, hogy részére a szeget a jogszabályhely által körülírt esetekben in- bíróság az ügyvéd munkadíjának és készkiadásainak dokoltan mérsékelheti – az, hogy az IM r. 3. §-ára alapí- címén kötelezze a pervesztes felet a fél és a képviselője tott kérelem szerinti munkadíjat a kereteken túlmenő- 32 között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikö- en fel is emelheti , ugyancsak indoklási kötelezettség 33 26 tött megbízási díj megfizetésére . Az ügyvédi megbí- mellett . zási díjat a felek és jogi képviselőik – minthogy az ügy- A bírói gyakorlat ebben a kérdésben, szemléletben tö- 27 védi megbízási díj szabad megállapodás tárgya – a retlen akkor is, ha időközben az ügyvédi munkadíjat pertárgyértéktől függetlenül is meghatározhatják: az megállapító jogszabályok több ízben is megváltoztak. ügyvédi megbízási díj ez esetben a pertárgy értékéhez A lefelé történő korrekció során azonban a bíróság mérle- nem kapcsolódik. gelése a pertárgyértéket teljesen nem hagyhatja figyel- Az IM r. 2. §-ának (2) bekezdéséből – amely szerint a men kívül, hiszen az IM r. a perértéket tette a díjmegál- munkadíj összegét a bíróság a jogszabályhely által kö- lapítás alapjául. 34, 35 rülírt esetekben, indokoltan mérsékelheti – az követke- zik, hogy az így megállapodott megbízási díj egyfelől egy maximális összeg, amelynek a felemelésre a jogsza- 6. A PERTÁRGY ÉRTÉKÉNEK JELENTŐSÉGE bály okszerűen nem ad lehetőséget, másfelől azonban A FELLEBBEZÉSI ILLETÉK KISZABÁSA kiindulópontja a csak lefelé irányuló korrekció irányába SZEMPONTJÁBÓL mutatható bírói mérlegelésnek. Az Itv. 39. §-ának (1) bekezdésének második fordula- ta szerint az illeték alapja a jogorvoslati eljárásban a vi- 5.2. AZ ÜGYVÉDI MUNKADÍJ MEGÁLLAPÍTÁSA tássá tett követelés vagy követelésrész értéke. Ez a meg- A PERTÁRGY ÉRTÉKÉTŐL FÜGGŐEN határozás két szempont megvizsgálását teszi szüksé- gessé: egyfelől, hogy mi lehet maga a vitás követelés Az IM r. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében, díjmeg- (vagy követelésrész), másfelől pedig, hogy mi lehet en- állapodás hiányában, vagy, ha a fél ezt kéri, a bíróság a nek az értéke. képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét az IM r. 3. § (2)–(6) bekezdéseiben foglaltak alapján álla- pítja meg. Ezen rendelkezések alapján a bíróság az 6.1. A „VITÁS KÖVETELÉSRÉSZ”, IM r. 3. §-a (2) bekezdésének a)–c) pontja szerinti, az A PER FŐTÁRGYA elsőfokú eljárásban érvényesített főkövetelés alapján 36 megállapított pertárgyértéket veszi a díjmegállapítás A jelen értekezés korábban utalt arra, hogy a per- 28 alapjául . tárgy értéke – azaz a vitás követelés (vagy más jog) ér- Az IM r. 2. §-ában szabályozott, a megbízási szerző- téke – a per főtárgyához, azon belül a főköveteléshez dés alapulvételével kért díjmegállapítás és az IM r. 3. § kapcsolódik. A per főtárgyának illetékszempontú meg- (1) bekezdése alapján, a (2)–(6) bekezdésekre figye- közelítésével tehát a fellebbezési eljárásban is azon lemmel igényelt díjmegállapítás között három lényeges eredményhez kellene jutni, hogy a fellebbezési illeték különbség figyelhető meg. Egyrészt, hogy ezen, utóbbi megállapítása szempontjából is a főkövetelés értéke a esetben a fél nem konkrét összegben, hanem a jogsza- kiindulópont, azaz illetékszempontból a járulékok nem bályhelyre történő utalással terjeszti elő a kérelmet. jönnek figyelembe (és a perköltség sem); ez alól kivétel, Másrészt, hogy a megállapítható ügyvédi munkadíj fel- ha a járulékkövetelést (vagy perköltség-követelést, ső határa nem matematikai összegszerűségben kerül – nem is kerülhet – kimutatásra a fél részéről, hanem az IM r. 3. §-a a munkadíj megállapításának kereteit írja körül, és a bíróság ezen keretek között, mérlegeléssel BH 1993.557., BH 2003.524., BH 1999.239., Fpk. 1996.61. sz. eseti dönté- állapítja meg a munkadíjat. 29 sekre. 30 Az IM r. 3. §-ának (6) bekezdése szerint a bíróság által a (2)–(5) be- kezdések alapján megállapítható összeg. 31 IM r. 2. § (2) bekezdése, IM r. 3. § (6) bek. első mondata. 26 Az IM r. 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a fél által képvi- 32 IM r. 3. § (6) bek. második mondata. selője részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadásokkal 33 IM r. 3. § (6) bek. harmadik mondata. együttes összegben. 34 5/1962. (VI. 19.) IM r., 12/1991. (IX. 29.) IM r., valamint a jelenleg 27 Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 9. §-ának (2) bekezdése. hatályos IM r. [Nem releváns a 8/2002. (III. 30.) IM r.]. 28 A jelen értekezés szempontjából az IM r. által meghatározott ösz- 35 A bírói gyakorlat áttekintése alapján levonható az a következtetés, szeghatároknak illetőleg %-os aránynak nincs jelentősége. Itt jegyzendő hogy nagy perértékű ügyekben az ügyvédi munkavégzés mértékének fi- meg ugyanakkor, hogy az IM r. 3. §-ának (5) bekezdése szerint a pertárgy gyelembevétele lefelé korrigálja a perérték alapján megállapítható mun- értékeként figyelembe veendő, a fellebbezésben illetőleg felülvizsgálati kadíjat. Egyrészt, mert a nagy perérték nem feltétlenül igényel egyben kérelemben „vitatott összeg” – az IM. r. 2. §-ának a)–c) pontjaiból követ- nagyobb mérvű munkavégzést is, másrészt pedig, mert bizonyos perér- kezően – kétséget kizáróan az első fokú eljárásban érvényesített főköve- ték felett az annak százalékában kifejezett munkadíj olyan nagy összeg telésből vitatott összeget jelenti. – sok millió vagy sok tízmillió forint – is lehet, amely szükségképpen nem 29 A jelen értekezésnek nem célja a bírói gyakorlat bemutatása, ezért állhat arányban a kifejthető munkavégzés mértékével. csak utal pl. a BH 1985.390., BH 1992.267., BH 1992.643., BH 1992.769., 36 A Pp. 24. §-a; a jelen értekezés 2. és 3. pontja. / / 44 | ELJÁRÁSJOGI SZEMLE 2016 2 2016 2 ELJÁRÁSJOGI SZEMLE | 45

ezen belül az ügyvédi munkadíjat) önállóan érvénye- 7. A FELVETETT PROBLÉMA ÖSSZEFOGLALÁSA, sítik. 37 MEGOLDÁSI JAVASLAT Amikor azonban a perköltség-követelés nem önállóan kerül érvényesítésre, akkor az az elsőfokú eljárásban – Ez, a hiányos illetékszabályozás miatt kialakult gya- okszerűen – soha nem minősül a per főtárgyának (jólle- korlat az ügyvédi munkadíj felemelése iránt fellebbező het arról érdemben kell dönteni). Ezért – szemben az fél oldaláról azt a további disszonanciát is okozza, hogy Itv. 39. §-ának (1) bekezdése alapján, az Itv. speciális az IM r. által adott lehetőséggel élve az elsőfokú eljárásban rendelkezésének hiányában kialakított bírói gyakor- nem összegszerűen előterjesztett ügyvédimunkadíj-igényt lattal – nem minősülhetne a per főtárgyának – vitás köve- a másodfokú eljárásban kénytelen összegszerűen megjelöl- telésnek, illetőleg vitás követelésrésznek – a másodfokú ni . Ez azt is jelenti, hogy a fellebbezési eljárásban az IM r. 41 eljárásban sem. 3. §-a sem a fél, sem a bíróság oldaláról nem jut érvényre. Azonban a Pp. egyetlen szabályából sem vezethető le az, hogy amíg a perköltség részét képező ügyvédi munkadíj 6.2. A „VITÁS KÖVETELÉSRÉSZ” ÉRTÉKE az elsőfokú eljárásban az IM r. 3. §-a alapján, összegszerű megjelölés hiányában kérhető – vagyis annak összegét a Az Itv. 39. §-ának (1) bekezdése értelmében tehát az perköltséget kérelmező fél bírói mérlegelésre bízza –, ad- illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindítá- dig az ügyvédi munkadíj egy fellebbezési eljárásban ezt a jel- sakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vi- legét elveszti. A Pp. és az IM r. rendelkezéseinek értelme- tássá tett követelés vagy követelésrész értéke. zéssel sem lehet tehát olyan gondolatmenethez eljutni, A nem önállóan érvényesített perköltségigény – ben- amely szerint az ügyvédi munkadíjat a fellebbezésben ne az ügyvédi munkadíj – megítélt egésze vagy része, összegszerű meghatározással kellene kérni, miáltal az el- minthogy ez az elsőfokú eljárásban nem volt főkövete- sőfokú bíróság által megítélt ügyvédi munkadíj és az ügy- lés, ekként nem képezte részét a per főtárgyának, a má- védi munkadíj felemelését kérő, fellebbező fél által – a fel- sodfokú eljárásban vitás követelés(rész)nek, vitatott ösz- lebbezési eljárásban immáron számszerűsítve kért – ügy- szege pedig a „vitás követelés(rész)” értékének nem mi- védi munkadíj különbözete, mint illetékjogi szempontból nősülhet. vitás követelés illetékalapot képezhetne. 42 Minthogy azonban az Itv. 37. §-ának (1) bekezdése ér- Ezzel szemben egy eljárásjogi szempontból joghatá- telmében „a bíróság eljárásáért e törvényben megálla- lyos, a perköltség részét képező – az elsőfokú eljárásban pított illetéket” kell fizetni, a 37. § (2) bekezdése értel- nem önálló követelésként érvényesített – ügyvédi munkadíj mében pedig csak a 67. §-ban említett díjjal fedezett bí- felemelésére irányuló fellebbezés az Itv. rendelkezései alap- 38 rósági eljárási cselekmények nem képezik tárgyát a ján azt feltételezi, hogy a fellebbező fél az ügyvédi munka- bírósági eljárási illetéknek, a fellebbezéssel a főkövete- díjat a fellebbezésben és az ennek nyomán induló másodfo- lés érintése nélkül támadott perköltség (ügyvédi mun- kú eljárásban önállóan érvényesített követelésnek, azaz a kadíj) kívül esne az Itv. szabályozási körén. A fellebbe- per főtárgyának tekintve összegszerű kérelmet terjesszen ző fél tehát a fellebbezésben a főkövetelés érintése nél- elő, valamint az elsőfokú eljárásban megítélt ügyvédi mun- kül vitatott, a főkövetelés részét nem képező perköltsé- kadíj és ezen – első ízben a fellebbezésben összegszerűen get illetőleg annak részét főkövetelésként kénytelen megjelölt, ekként első ízben csak a másodfokú eljárásban kezelni, és ennek megfelelően leróni az illetéket. összegszerűen érvényesített – ügyvédi munkadíj különbö- A bírói gyakorlat ugyanígy kénytelen eljárni, és a fe- zetét a másodfokú eljárásban főkövetelésnek, ekként ille- let ennek megfelelően felhívni az illeték lerovására. „A ték alapnak tekintve rójon le fellebbezési illetéket. 43 kizárólag a perköltség ellen irányuló fellebbezés esetén Az elsőfokú eljárásban az IM r. 3. §-ának keretei között az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 46. § ügyvédimunkadíj-igényt, és az elsőfokú érdemi határo- (1) bekezdése folytán alkalmazandó Itv. 39. § (1) bekez- zatban ennek alapján megállapított ügyvédi munkadíj dése szerint a perköltség vitás összege[…] [… Ft mínusz felemelése iránti fellebbezést előterjesztő fél – és a bíró- 39 … Ft] jelentette az illetékalapot.” „Az ítélőtábla észlel- ság is – az Itv.-t alkalmazni kénytelen a Pp.-vel össz- te ugyanakkor, hogy az alperes fellebbezésére kevés il- hangban nem álló szabályozása alapján is. letéket rótt le, az kizárólag az indoklás elleni fellebbe- Ez a helyzet álláspontom szerint azért állhat fenn, zésre elegendő [1990. évi XCIII. törvény az illetékekről mert az Itv. erre a helyzetre nem teremt kivételt: az Itv. (a továbbiakban: Itv.) 48. §]: erre tekintettel kötelezte 48. és 51. §-aiban a kizárólag a perköltség ellen benyúj- őt az elsőfokú perköltség elleni fellebbezés után járó el- tott fellebbezés nem szerepel. A jelen értekezésben tár- járási illeték lerovására is [Pp. 253. § (3) bekezdés és gyalt disszonancia az Itv. kedvezményezett illetékre vo- Itv. 39. § (1) bekezdés].” 40 natkozó rendelkezéseinek módosításával – a kizárólag a perköltség elleni fellebbezésnek a kedvezményezett ille- tékfizetés körébe történő beemelésével – lenne feloldható. 37 Pp. 25. § (4) bekezdés. 41 Az ügyvédi munkadíj leszállítás iránt fellebbező fél oldaláról az egé- 38 Lásd még Itv. 67. § és a jelen értekezés 1. pontja. szében vitatott ügyvédi munkadíj, vagy a megítélt és az általa abból elis- 39 FIT-H-PJ-2012-1130. bírósági határozat, a Fővárosi Ítélőtábla hatá- mert összeg különbözete lesz az illetékalap. 42 rozata polgári ügyben, Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20.653/2012/5. Az ügyvédi munkadíj leszállítása iránt fellebbező fél oldaláról sem 40 FIT-H-PJ-2006-3. bírósági határozat, a Fővárosi Ítélőtábla ítélete a látható a Pp. és az IM r. alapján az a kötelezettség, amely szerint neki ösz- Fővárosi Bíróság 21. P. 24.262/2004/55. számú ítéletének helyben- szegszerűen kellene megmondania azt, hogy pontosan milyen összegben hagyásáról. vitatja a másik fél jogi képviseletének munkadíját. 43 Hasonlóan a leszállításért fellebbező fél is. / / 46 | ELJÁRÁSJOGI SZEMLE 2016 2 2016 2 ELJÁRÁSJOGI SZEMLE | 47