Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó: Recenzió A törvény szavai című kötetről

FÓRUM RECENZIÓ A TÖRVÉNY SZAVAI CÍMŰ KÖTETRŐL (Szerk. Szabó Miklós és Vinnai Edina) Miskolc, Bíbor Kiadó, 2018. 313 oldal CSETNEKI SÁNDORNÉ DR. BODNÁR ILDIKÓ PhD, egyetemi docens, a Miskolci Egyetem Modern Filológiai Intézetének nyugdíjas oktatója „Kétségtelen, hogy a demokráciákban a nép látszólag azt teheti, amit akar; a politikai sza- badság azonban nem abban áll, hogy az emberek azt tehessék, amit akarnak […] A szabadság az a jog, hogy mindenki megteheti azt, amit a törvények megengednek; és ha valamely állam- polgár megtehetné azt, amit a törvények tiltanak, nem lenne többé szabad, mert erre mások- nak is meglenne ugyanez a lehetősége.” Charles-Louis Montesquieu: A törvények szelleméről; XI. könyv, III. fejezet. Budapest: Osiris Kiadó, 2000, 246. o. A közelmúltban a miskolci Bíbor Kiadónál megjelent akár csak apróbb, de felettébb kínos, pl. családjogi perek A törvény szavai címet viselő kötettel annak A jogi nyelv kapcsán, és laikusokként azzal találják szemben magu- érthetősége és a joghoz való hozzáférés című konferenciá- kat, hogy a kézhez kapott, anyanyelvükön írott szövege- nak az írásos anyagát veheti kézbe a Tisztelt Olvasó, ket igencsak hellyel-közzel képesek felfogni, értelmezni. amelyet a résztvevők az OTKA-112172 kutatás lezárá- S ha ezen az alkalmazott nyelvészet képviselői – szorosan saként 2018. május 25-én Miskolcon, a MAB-székházban együttműködve a jogászi hivatás képviselőivel – változ- tartottak. A mű a Prudentia Iuris sorozat 33. köteteként tatni akarnak, akkor még inkább megértjük, miért ne- látott napvilágot. A benne szereplő 13 tanulmány révén vezhette a magyar alkalmazott nyelvészet egyik megte- a kutatói gárdának többéves, ha az előzményeket is hoz- remtőjeként tisztelt Szépe György ezt a nyelvészeti te- zászámítjuk, akkor már a 2000-es évek elejétől folyó, a rületet „hasznos nyelvészetnek”. jog és a nyelv kapcsolatát többféle irányból is vizsgáló Ezeknek a soroknak az írója, aki a szaknyelvi fordítá- tevékenységéről és annak eredményeiről kapunk képet. sok és általában a szaknyelvek nyelvhelyességi problé- A munkában megközelítőleg fele-fele arányban vettek máit (köztük a jogi nyelvéit is) saját oktatói tevékenysé- részt nyelvészek és jogászok, és már a közreműködők ge során – főként fordítói programban részt vevő diák- munkahelye és foglalkozása is garantálja a kérdéskör jaival – sok esetben elemezte (és aki nem mellesleg a interdiszciplináris megközelítését. A nyelvészek között jelen könyv anyanyelvi lektora is volt), szintén az említett az alkalmazott nyelvészet (ezen belül is a pragmatika, a alkalmazott nyelvészetet képviseli. korpusznyelvészet, a szakfordítás és szaknyelv), a jogá- Ám a kezdeményezés a jogi nyelv érthetőbbé tételére szok köréből szintén több részterület (a reklámjog, a – és ezt a kötet több írása is igazolja – ugyanolyan elemi fogyasztóvédelmi jog, a jogelmélet, a jogszociológia, il- erővel érkezett a jogászok részéről. Jól kifejezik a kér- letve a jogtörténet) képviselői kutatták a valóban igen déskör felelős jogászi megközelítését Szabó Miklós ku- szerteágazó témát. tatásvezető tanulmányának záró szavai: „Ezért, hogy a A Miskolci Egyetem jogászai és nyelvészei (3- 3 fő) mel- joggal való élés előfeltételét képező megértés felé vezető lett az ELTE, a Corvinus Egyetem, a Pécsi Egyetem, a legelső lépés a nyelvi befogadhatóság – mégpedig legel- Szegedi Egyetem, a Neumann János Egyetem, a Pázmány sőként a címzettek, a köznyelvi regiszterben kommuni- Péter Katolikus Egyetem tanárai és oktatói vettek részt káló laikusok számára. Mindenki más, a céhen belüliek a kutatási tevékenységben. A munkatársak között talál- csak ő utánuk jönnek, hiszen minden ostor vége az ő juk az MTA-SZTE Mesterséges Intelligencia Kutatócso- hátukon csattan, az ő sorsukat fordítja jobb vagy rosz- port és Szegedi Tudományegyetem, valamint a Centre szabb irányba” (313. o.). for Philosophy of Natural and Social Science, London A bemutatandó kötet Előszavában a szerkesztők Mon- School of Economics and Political Science egy-egy kép- tesquieu-re és fő művére, a De l’Esprit des lois-ra, azaz viselőjét is. A törvények szellemére is utalnak. A tanulmánykötet A jogi nyelvnek – akárcsak bármely más szaknyelvnek azonban nemcsak Előszavával és persze címével, hanem – a nyelvészeti megközelítése, elemzése számos tanul- – a benne található írások révén – szellemiségével is sággal járhat. A jogi nyelv lingvisztikai kutatása, amely megidézi a nagy francia elődöt. Ennek a hatalmas mun- Európa-szerte is az utóbbi néhány évtizedben lendült fel kának egyik fejezetére utal a jelen recenzió mottója is, igazán, a legkevésbé sem öncélú tevékenység. A jogi szö- amikor a törvényeknek és a szabadságnak a demokráci- vegek legkülönbözőbb típusaival naponta emberek tö- ákban megvalósítandó viszonyáról elmélkedő gondol- megei kerülnek kapcsolatba, akár életfontosságú ügyek, kodót idézi. A törvények adta szabadsággal helyesen való / MAGYAR JOGI NYELV | 2018 2 17 MJNy_2018_2.indd 17 2018.12.11. 12:04:23

FÓRUM élni tudás feltételei között az elsők egyikeként kell em- A köznyelvi pozitív szavak egy része teljesen semleges a líteni azt, hogy az érintettek értsék a törvény szavait. jogi használatban, így az említett adatok valójában fél- A tanulmányok négy-öt nagyobb témakörbe sorolhatók revezetőek. „Például ilyen az értékel, mely a köznyelvben be. Az első hat tanulmány – beleértve a bevezetésként is általában pozitív jelentéstartalmú (értékelem az erőfe- szolgáló, a Miskolc Jogi Korpuszt (MJK) bemutató igen szítéseidet), ellenben a jogi nyelvben semleges (a bíró részletes munkát is – az ún. nyelvészeti modul részét ké- értékeli az elhangzottakat). Hasonló esetet képvisel a bír pezi, melyen belül a tanulmányok a jogi nyelvi szövegek ige: a köznyelvben a kedvel szinonimája, míg a jogi rész- állítmányi és az alanyi szerkezeteiről, a bennük előfor- korpuszokban inkább funkcióigeként fordul elő, semle- duló mellé- és az alárendelésekről, valamint a közpon- ges jelentéstartalommal (pl. hatalommal bír).” A szerző, tozásnak a jogi nyelvben játszott szerepéről készültek. tapasztalatai összegzése mellett egy, a jövőre vonatkozó Mindegyik cím hangsúlyozza a magyar jogi nyelv kuta- feladatot is kitűzve így ír: „…érdemes volna a köznyelvre tását, de a kötet több írásából a kérdés nemzetközi vol- készült érzelmi lexikonokat átvizsgálni és a jogi doménre tára is fény derül. Bizonyos, a jogi nyelvet érintő problé- adaptálni a többjelentésű elemek kiszűrésével és speci- makörök valóban nyelv(ek)től függetlenül is megjelen- ális jogi terminusok beillesztésével” (22. o.). nek. A nem elsődlegesen nyelvészeti fogantatású tanul- A kötet második tanulmányát Állítmányi szerkezetek mányok közül három egészen szorosan a jogászi gyakor- a magyar jogi nyelvben címmel Dobos Csilla írta. Ta- lathoz, mondhatjuk talán így is: a terepmunkához kap- nulmányának fő részeiben sokrétűen járja körül az állít- csolódik, ezek a bírósági tolmácsolás kérdéseiről és a mányi kategória jellemzőit, majd az állítmányoknak a „devizahiteles perek” szereplőinek nyelvi attitűdjéről MJK-ban elfoglalt helyét, szerepét vizsgálja. Tudomány- szólók, illetve az, amelyik A figyelmeztetések és a tájékoz- történeti visszapillantást jelentenek az állítmány fölé- tatás közlése a büntetőeljárásban címet viseli. További rendelt voltáról szóló sorok, az összetett állítmány faj- két írás pedig – hazai és külföldi példák során át – a kér- táira vonatkozó aktuális adatok pedig igen jól illusztrál- déskör történeti megközelítését adja. Végül van ugyan- ják az egyes jogi szövegtípusok egymástól jelentősen csak még két, elvontabb kérdéseket tárgyaló munka is; eltérő szerkesztését. Az igei állítmányok általában köny- az elvontságot címeik is jól kifejezik: A jogszabályok lo- nyebbé teszik a mondatok megértését (a befogadó az gikai mélystruktúrája, illetve A szavak ura: Pragma vs. igéhez – mint a mondat fő eleméhez – kapcsolja a továb- praxis, ugyanakkor a gyakorlathoz ezek az utóbbi írások bi információkat), hiányuk (az igék főnevesítése és a is – ahogy mondani szokás – ezer szállal kötődnek. névszói állítmány gyakori használata következtében) A munka alapját a Miskolc Jogi Korpusz (MJK) szolgál- viszont nehezíti azt. „Az igék előfordulásának rendkívül tatta. A korpuszról a legrészletesebb leírás és a legátfo- alacsony aránya igazolja egyrészt a jogi szakmai nyelv- góbb kvantitatív elemzések az első tanulmányban olvas- használat nominális jellegét, másrészt a névszók hasz- hatók, amelynek szerzője Vincze Veronika, aki A Mis- nálatának primátusát a különböző típusú jogi szakszö- kolc Jogi Korpusz jellemzői címet adta tanulmányának. vegekben” (44. o.) – írja a szerző. Ugyanitt igen szemlé- A korpusz ötféle, más-más elvontsági, illetve nyelvi ne- letes kördiagram mutatja be az igéknek az egyes rész- hézségi szintet jelentő írott jogi szövegből (részkorpusz- korpuszok közötti megoszlását. A dolgozat rendkívül jól ból) és egy további, hangfelvételeket és ezek átiratait követhető ábrái nagymértékben segítik a leírtak értel- tartalmazó beszélt nyelvi részkorpuszból áll. A teljes (írott mezését. A 3. ábrához kapcsolódva: a Fórum szövegei és beszélt nyelvi) korpusz pontosan 2 386 902 szövegszót nem véletlenül lehetnek a legkönnyebben érthetőek, és 147 209 mondatot tartalmaz. A további számadatok hiszen bennük az igék aránya 31%-ot képvisel. Az ösz- sokaságához az informatika, a statisztikai nyelvészet és szetett állítmányok témakörén belül vizsgálja a szerző a korpusznyelvészet együttes felhasználásával lehetett pl. az -andó/-endő képzőjű melléknévi igenevek megjele- eljutni. A jogi korpusz legelvontabb szövege az ún. kó- nését. „Jogi és egyben szemantikai szempontból […] azt dexjog, ezt követik elvontságban a jogszabályok, majd a tényt emeljük ki, hogy az -andó/-endő képzős mellék- az ítéletek, ezután a magyarázó szövegek és végül a jogi névi igenevek szükségszerűséget, kötelező érvényt, vég- fórumok következnek. A leghosszabb, csaknem 20 szavas rehajtandó cselekvést kifejező modális jelentéstöbblettel mondatok a magyarázó szövegekben és az ítéletekben rendelkeznek” (61. o.). vannak. A köznyelvvel való összehasonlításra az ún. Sze- A harmadik, az előzőhöz sok tekintetben kapcsolódó, ged Korpusz (SzK) szolgált. A korpuszok különböző és azt több részlettel továbbárnyaló tanulmány Balogh szempontú elemzése, jellemzése nemcsak itt jelenik meg, Dorkától származik, és címe: Alanyi szerkezetek a ma- hanem a konkrét nyelvészeti kérdéseket kifejtő tanul- gyar jogi nyelvben. Ez a másik fő mondatrész jellemző- mányokban is megtalálható, az adott részterületre kon- it vizsgálja először általánosságban, azután a MJK vonat- centrálva. kozásában. A szerző a történeti visszatekintésben a jogi A bevezető tanulmány mondattani, szófaji viszonyokat nyelvben ma is igen elterjedt személytelen szerkezetek vizsgáló, igen sokoldalú kvantitatív elemzéseit szeman- múltjával kapcsolatban ismertet adatokat. Az alannyal tikai kutatások (20–22. o.) és lexikális elemzések – pl. az való kezdés könnyítheti a feldolgozást, ám a jogi szöve- egyes jogi szövegtípusokban leggyakrabban előforduló gek alanyát nagyon sokszor jelzők sora előzi meg. A tel- igékről (23–26. o.) és főnevekről (27–31. o.) – egészítik jes jogi korpuszra vonatkozó vizsgálat alapján azt is ki. A szerző foglalkozik a pozitív emóciókat (pl. az örö- megtudjuk, hogy abban az esetben, amikor az alany meg- met) kifejező szavaknak a jogi szövegekben mutatkozó előzi az igét (vagyis az állítmányt), összesen 231 olyan érthetetlenül magas arányával és magyarázatot is ad rá. mondat is előfordult, ahol a két mondatrészt elválasztó / 18 | MAGYAR JOGI NYELV 2018 2 MJNy_2018_2.indd 18 2018.12.11. 12:04:23

FÓRUM szavak száma meghaladta a negyvenet! Ez a jogi szövegek féle minőségjelzői mellékmondatokat, amelyek a célha- érthetőségét a korábban említett jellemzőknél is nehe- tározói és a feltételes mellékmondatokkal megegyezően, zebbé teheti. Ugyancsak szól a szerző az ún. terpeszkedő a leggyakrabban többszörösen összetett mondatok ré- szerkezetekről és a személytelen fogalmazásmódról, és szeként jelennek meg. felfigyel a jogi nyelvben – mindenekelőtt az ítéletekben A nyelvészeti modul részeként Kurtán Zsuzsa a Köz- – igen gyakori, az eljárások szereplőinek, pl. vádlott, tanú, pontozás a magyar jogi nyelvben című írásában az írás- felperes, alperes megnevezése előtt tapasztalható (pl.: jeleknek, számoknak, speciális jeleknek is szentelt egy vádlott a cselekmény elkövetésekor…, Felperes pervesztes hosszabb tanulmányt. A tanulmány elején 15 különböző lett…) névelőelhagyásokra, és magyarázatot is ad a je- írásjel és speciális (pl. paragrafus-) jel felsorolásával ta- lenségekre (93–94. o.). lálkozunk, ezeket a későbbiekben egy-egy kis önálló, az Kurtán Zsuzsa a szerzője a Mellérendelés a magyar adott írásjel nevét címében viselő szövegegység be is jogi nyelvben című tanulmánynak. Ebben ismételten mutatja, tárgyalva mind jogi nyelvi használatuk, mind megtaláljuk az írott szövegeket tartalmazó MJK legfőbb helyesírásuk kérdéseit. A központozásnak a jogi szöve- adatait, természetesen a vizsgált nyelvi jelenségre össz- gekben való eligazodásban játszott szerepe igen jelentős. pontosítottan. Bár a mellérendelés kötőszó nélkül is ki- A tanulmány bővelkedik a jogi dokumentumokból vett fejezhető, a korpuszban mégis 86 070 mellérendelő kö- idézetekben, amelyek szemléletes példáit adják a bemu- tőszó található, s ez nagyjából hatvannál is többféle (a tatott jelenségnek. fórum részkorpuszban pedig 87-féle) mellérendelő kö- A hetedik, Markovich Réka által írt tanulmány A jog- tőszó előfordulását jelenti. „A jogi ismeretek átadásának szabályok logikai mélystruktúrája elsődlegesen elméle- és a befogadás irányításának jellemző nyelvi eszközei a ti kérdéskört tárgyal, kiegészítve azt számos, a gyakorla- tartalmi-logikai kapcsolatok értelmezését is elősegítő ti élet adta példával. Az első nagy rész címe: Propozicionális kötőszók (azonban, tehát, azaz, vagyis, ugyanis)” (101. o.). logika és jogszabályszövegbeli jelenségei; itt a negáció, a A jogi szövegek jellemző kötőszavainak tartott illetve, konjunkció, a diszjunkció, a konnegáció, a kondicionális, illetőleg, valamint a köznyelvinél nagyobb arányban, a a retrokondicionális és a bikondicionális példáit vizsgálja mindazonáltal viszont ma már csak igen kis számban jogszabályi szövegeken, majd a munka második nagy egy- fordul elő. A tanulmány egy további, A mellérendelés ér- ségében a deontikus logikából a kötelezőség, a megenge- telmezhetősége és érthetősége című részében olvashatjuk: dettség és a tilalom eseteit veszi számba. „Befolyásolhatja az értelmezhetőséget, hogy lehetséges-e Igen érdekes az a részlet is, amelyik a jogi szövegekben, kiegészíteni a kötőszó hiányát. A kimaradt elem megál- törvényekben és előírásokban rendkívül gyakori listák lapítása és annak kiegészítése eltérő szintű értelmezési elemzéséhez kapcsolja a fentiekben felsorolt fogalmak nehézséget támaszthat a köznyelvi befogadó és a jogász egy részét. A listák jól bevált „grafonyelvi technikai meg- befogadó számára. Minthogy a kötőszóval vagy egyéb oldásként” (187. o.) jelentősen megkönnyítik a leírtaknak módon (például írásjelekkel) megvalósuló mellérendelés az áttekintését. Viszont mondanunk sem kell, milyen fokú nyelvi elemei között nem mindig egyértelműek a viszo- figyelmes olvasás teszi csak lehetővé a listák helyes ér- nyok, a tartalmi-logikai kapcsolatok felismerése és meg- telmezését. Éppen ezen a ponton nyújthat jelentős segít- értése ugyancsak nehézség elé állíthatja a jogi szövegek séget a jelen írás. Fontos megérteni: ha a felsorolás elemei értelmezőit” (121–122. o.). közül valamennyinek teljesülnie kell, az konjunkció; ha Az előző tanulmány párja, Sajgál Mónika írása az Alá- egyik sem teljesülhet, az a negáció; ha pontosan egynek rendelés a magyar jogi nyelvben címet viseli. Érdekes kell teljesülnie, az a kizáró; ha legalább egynek kell tel- és tanulságos adat: a köznyelvi korpusz 54-féle, a jogi jesülnie, az a megengedő viszony (vagy diszjunkció) (188. zömmel kb. 20-40-féle eltérő alárendelő kötőszót tartal- o.). A mondottak a nyelv és logika legszorosabb kapcso- maz, ám az arányok egészen mások a két korpuszban. latát fejezik ki. „Érdemes kiemelni az amennyiben kötőszó előfordulását, Írása lényegét a szerző maga így foglalja össze: „A ta- amely a köznyelvi korpuszban csak a 14. helyet foglalja nulmányban felsorolt kérdések és példák azt kívánják el, a kódexjogban viszont a 4., a jogszabályokban a 3. leg- bemutatni, hogy a jogszabályok megszövegezése milyen gyakrabban előforduló kötőszó. Tehát az amennyiben viszonyban áll a logikai szerkezettel és ennek a logikai aktív használatát feltételezhetjük a jogi szövegtípusok- szerkezetnek a felismerésével, mely felismerés része a ban” (131. o.). Egyébként a leggyakoribb alárendelő kö- jogszabályi tartalom pontos beazonosításnak – mely be- tőszavak a hogy, a ha, a mert/mivel és a mint. A ha felté- azonosítás pedig feltétele a joghoz való hozzáférésnek” teles kötőszó – a kötőszavak köréből – a jogszabályokban (198. o.). például 50%-os, a kódexben 73%-nál magasabb arány- Gedeon Magdolna munkája A magyar jogi nyelv tör- ban fordul elő. Külön alfejezetet kapnak a célhatározói ténetéről címmel íródott. Éppúgy szerepel az értékes (ezek többnyire tartalmazzák az azért, hogy utalószó- bemutatásban jelentős hazai szórvány nyelvemlékünk, kötőszó párt) és a feltételes mellékmondatok (leginkább a Tihanyi alapítólevél magyar mondattöredéke (az 1055 a ha kötőszóval). Majd a szerző ezt egészíti ki az alábbi körüli időkből) (200. o.), mint az először latinul kiadott megjegyzéssel: „Amennyiben azonban a ha kötőszóval jogi művek (pl. az 1514-es Tripartitum) első magyar for- bevezetett feltételes mellékmondatban megnevezett ok- dításának az említése (1569) (203. o.). A Hármaskönyv nak még egy feltételt szab a törvényalkotó, abban az első fordítóját, Weres Balást tekintik a magyar jogi mű- esetben a korlátozó feltéve, hogy vagy feltéve, ha kötőszót nyelv megalapozójának (203. o.). A magyar jogi nyelv alkalmazza” (144. o.). Továbbá bemutat a szerző külön- fejlődését jól illusztrálandó egy perrendtartási kézi- / MAGYAR JOGI NYELV | 2018 2 19 MJNy_2018_2.indd 19 2018.12.11. 12:04:23

FÓRUM könyv két nyelven, tehát latinul és magyarul szerkesztett teti. Sok rokon vonás ismerhető fel az 1960-as és 1970-es kiadásának a bemutatásával is találkozunk (1650-ből) évekbeli angliai, illetve a mai hazai törekvések között. A (208. o.). Fontos gondolatok jelennek meg a szerző in- PEM akkori képviselői ott is részben a szókincshez (és a terpretálásában a nyelvújítás korának időszakáról is. szójelentéshez), részben a grammatikához (mindenek- Az első rész történeti áttekintését követően a magyar előtt a mondatszerkezetekhez), nem utolsósorban pedig jogi szókincs fejlődéséről nyújt a tanulmány – néhány a stílushoz kapcsolták a mutatkozó nehézségeket. Az szóalakkal kapcsolatban – igen részletes és érdekes tör- utóbbi idők kutatásai azonban más irányokat is jeleznek: téneti elemzést. A dos, az apellatio és a provocatio latin a pragmatikának a jogi nyelv vizsgálatába való bevoná- szavak magyar megfelelői kapcsán a századok során sának a szükségességét. A második részben éppen ezért szavak tucatjai merültek fel a különféle jogi szövegekben, három pragmatikai helyzet elemzése következik: „A há- mígnem a mai használat kialakult. Ez lesz azonban nap- rom helyzet a jog érthetőségének problémájából más és jaink problémáinak egyik forrása is, hiszen: „A jogi ter- más aspektust mutat. Az eljárási helyzetben valóban a minusok érthetősége akkor kezdett problémává válni, lexikai és a szintaktikai problémák dominálnak, de en- amikor a kodifikáció során a népnyelvben uralkodó sok- nek szélső eseténél, a fogyasztói szerződésnél már lát- féle terminust egyetlen egyre kellett redukálni” – olvas- ványosan jelentkeznek a pragmatikai szempontok, ame- hatjuk az összegezésben (221. o.). A tanulmány nyelv- lyeket az EU bírósága fel is ismert. A folyamatos igazodás történeti adatok sorával is szolgál, egy, a magyar nyel- (compliance) új szempontokkal, főként a technikai nyel- vészek által csak ritkán kutatott területen. vezet kérdésével és a szakmai nyelvhasználati szokások Teljesen a gyakorlat ihlette Farkasné Puklus Márta és a jogi nyelv keveredésének problémájával gazdagítot- Tolmácsolás a tárgyalóteremben – „Elvesztettem a ta a kérdést, míg végül elértünk a hétköznapi problémák fonalat, hol tartunk?” címmel írott tanulmányát. Az írás jogi megoldásának helyzetéig, amely különösen élesen alapjául szolgáló kutatás első részében bírák mondhat- mutatja a jog érthetőségének pragmatikai gyökereit” ták el véleményüket – kérdőívre adott válaszok formá- (258. o.). A befejezésben fontos következtetés levonásá- jában – arról, hogy mit vár el a bíró a bírósági tolmácstól, ra kerül sor. „Tehát, míg az eljárási helyzetben, például a második rész tolmácsolt tárgyalásokról készített jegy- egy esküdtszéki instrukciónál a mondatszerkesztés egy- zőkönyvek tanulmányozására irányult. A teljes munká- szerűsítése, a nominalizációk kerülése, a rövidebb mon- ban tolmácsok közreműködésével zajló tárgyalásokról datok stb. használata jelentősen javítja a megértést, ad- készült hangfelvételek átiratai jelennek meg nagyobb dig a pragmatikai érthetetlenség legjobb ellenszere a mennyiségben, melyek alapján jól le lehet mérni például példa, a használati esetek felmutatása” (258. o.). az ún. „deiktikus eltolódás” (ez az a jelenség, amikor a Pázmándi Kinga A jog nyelvi dimenziói és a fogyasz- tolmács az egyes szám első személyről egyes szám har- tóvédelem erősen a gyakorlatból vett példái is rendkívül madik személyre vált) mértékét és konkrét szituációkban tanulságosak. Csupán egyetlen momentumot kiemelve a lehet foglalkozni okainak elemzésével is (228–229. o.). A tanulmányból megtudjuk például, hogy a devizahiteles szerző a 233. oldalon lévő táblázatban összehasonlítja a perekben eljárók – a felperesek jogi képviselői – nyelvi vi- jegyzőkönyvvezetés és a tolmácsolás szituációját, a 234. selkedésük alapján több kategóriába sorolhatók. Míg a jogi oldal táblázata segítségével pedig a bírósági tolmácsok diskurzuson belül maradók érvényesen érvelnek, a jogi helyzetét elemzi, kapcsolatukat a bíróval, a peres felek- diskurzuson kívüliek skálája a szélsőségesen redukálóktól kel, a tolmácsolási feladattal, és érdekes csoportosítását az eszkalálókon át a laikusokig terjed. Az előbbiek alig pár adja a tolmácsokra jellemző viselkedéseknek, a velük mondatban (sőt néha egyetlen – a szükséges hivatkozáso- kapcsolatos fő elvárásoknak (pontosság, pártatlanság), kat sem tartalmazó – mondatban) igyekeznek felvázolni a az egész feladatkörnek. Így a tolmács lehet például a peres ügyet, a másik csoport tagjai szövegek végtelen sorát gyengébb vagy éppen az erősebb fél „védője”, avagy „ka- hozzák, akár az ügyhöz tartoznak azok, akár nem. Egy pus”, illetve „szűrő” (234. o.). A legtalálóbb metaforát az szemléletes példán így érzékelteti ezt a tanulmány szer- összegzésben írja a bírósági tolmács szerepéről: „…sze- zője: „A felperesi beadványok terjedelme 100 oldal feletti repe a révészéhez hasonlítható, aki mintegy átevez a (a teljes perfolyamban meghaladja a 160 oldalt), míg az forrásnyelvi megfogalmazástól a célnyelvi megfogalma- alperesi érdemi ellenkérelem mindössze 6 oldal (a másod- zásig, és átsegíti az idegen nyelvű felet a nyelvi akadá- fokú eljárásban ennek majdnem duplája, majd a Kúria lyokon: hol kisebb, hol nagyobb sikerrel, hiszen az evezés előtti eljárási szakaszban ismét rövidül, összességében közben is adódhatnak váratlanul fellépő nehézségek …” alig haladja meg a 20 oldalt, ami a felperesi szövegtartal- (239. o.). maknak nem sokkal több, mint egytizede)” (276. o.). A ta- Ződi Zsolt A jog érthetőségének határai címmel és nulmány további részében (az ún. esettanulmányrészben) Meg tudják-e oldani a nyelvészek a jogi szövegek ért- egy keresetlevél szövegtani, sőt tipográfiai elemzése kö- hetetlenségének problémáját? kérdéssel, mint alcímmel vetkezik; a helyteleníthető elemeket 15 pontban, csopor- írott tanulmánya igen elgondolkodtató írás. A tanulmány tosítva sorolja fel a szerző (279–280. o.). Összegzésében 243. oldalán a jogi nyelv érthetetlenségével kapcsolato- pedig igen helyesen állapítja meg, hogy „a jog nyelvi di- san négy sztereotípiát sorol fel, majd ezek érvényességét menzióinak feltárásához be kell pillantsunk a »tárgyaló- is vizsgálva, bemutatja tanulmánya fő részeit. Az elsőben termi szcéna« kulisszái mögé” (280. o.). az angol jogi nyelv érthetőbbé tételére indult, és egy, még Vinnai Edina „Megértette a figyelmeztetést?” A fi- az 1960-as évek elején megjelent alapműre visszanyúló gyelmeztetések és tájékoztatások közlése a büntető- Plain English Movement (PEM) egyes eredményeit ismer- eljárásokban című tanulmányában először a beszélt / 20 | MAGYAR JOGI NYELV 2018 2 MJNy_2018_2.indd 20 2018.12.11. 12:04:23

FÓRUM nyelvi részkorpuszról, azaz a MJK szóbeli részéről ír A szakirodalomból, még inkább pedig a hazai joggya- részletesen, bemutatva egyúttal a korpusz keletkezés- korlatból vett példák azonban érzékeltetik, hogy éppen történetét is. A hanganyaghoz való hozzájutás, ami rend- a hagyományos nyelvészet nem tud minden, a jogi nyelv- őrségi kihallgatásokon, illetve bírósági tárgyalásokon használattal kapcsolatos kérdésre adekvát választ adni. végzett gyűjtés eredménye volt (14,5 óra, illetve 44 óra A pragmatikai megközelítés viszont, amelynek során a hanganyag), előzetes engedélyekhez volt kötve, de eze- pragmatikát a szerző „textus nélküli kontextusnak” ne- ket sikerült megszerezni. A figyelmeztetések és tájékoz- vezi, és frappáns példán mutatja be esetleges hangtalan, tatások közérthetőségének fontossága című második rész vagyis szavak nélküli működését, talán képes lesz erre. ismerteti, hogy a Kúria elnöke, illetve az OBH elnöke „…A pragmatikai aktusok nem indirekt beszédaktusok, milyen intézkedéseket tett az elmúlt időszakban a jogi nem is foglalnak magukban szükségképpen beszédak- szövegek közérthetőségének javításáért (284–285. o.), tust, illetve a beszéd-megnyilvánulásnak csak áttételes/ a harmadik egység pedig A figyelmeztetések és tájékoz- közvetett pragmatikai hatása/ereje érhető tetten. Gon- tatások közlésére vonatkozó szabályozás evolúciója címen doljunk pl. a zárórakor a székeket az üres asztalokra – tekinti át az aktuálisan is zajló folyamatokat (287–288. némán – felpakoló pincérekre” (299. o. 10. lábjegyzet.). o.). A kihallgatások és tárgyalások átírt szövegei közül „A pragmatika [...] a nyelvi kifejezéseken túlmenő tarto- többel a munka negyedik és az ötödik részében találko- mánnyal is rendelkezik. [...] Olyan szituáció képezi e zunk. Először a tanú (sértett), majd a terhelt kihallgatá- kontextust, amely [...] önmagában, szavak elhangzása sakor elhangzó párbeszédek részletei olvashatók, az nélkül is jelentést hoz létre” (299–300. o.). A tanulmány elemzési részben az érintettek számára érthető nyelv- nagyfokú empátiáról tanúskodó befejező sorait írásunk használatra koncentrálva. Az alábbi megállapításokat a elején idéztük; az összefoglalót ugyancsak Szabó Miklós második nagy egység végén olvashatjuk: „Mindenesetre tanulmányának szavaival szeretném zárni, ezáltal mint- – összehasonlítva a 2000-es évek elején készült bírósá- egy keretbe foglalva a leírtakat. gi felvételekkel – úgy tűnik, hogy az eljárási törvények- ben előírt kötelezettségüknek a bírák eleget tesznek, és Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a tanulmányok valóban odafigyelnek arra, hogy a laikus egyéni adott- kiváló áttekintést adnak a tárgyalt problémáról és sok ságaihoz (életkorához, iskolázottságához, szellemi álla- új ismerettel is gazdagítják a magyar jogi nyelvről való potához) igazodva világosan fogalmazzanak és igyekez- tudásunkat. A nyelvészeti kiindulású írások számos, a nek arról is meggyőződni, hogy az elhangzottakat a jogi nyelv megértését akadályozó probléma megnevezé- címzettek megértették-e” (286. o.). Az összegezésben a séig eljutnak, kezelésükre azonban egyelőre kevés konk- szerző megfogalmazza azt is, hogy a kutatásban részt rét javaslat van. A nem szorosan a nyelvészeti modulhoz vevő bírák „a figyelmeztetések és tájékoztatások közlé- kapcsolódó tanulmányok is tartalmaznak azonban új se során valóban törekednek azok világos, egyértelmű nyelvi meglátásokat, értékes elemzéseket, adott esetben és a laikusok egyéni körülményeit figyelembe vevő meg- a jogászok számára is megszívlelendő nyelvészeti felis- fogalmazására” (295. o.). meréseket. Az, ami az egyik írás alcíme: Meg tudják-e Szabó Miklós kutatásvezető a kötet A szavak ura: oldani a nyelvészek a jogi szövegek érthetetlenségének Pragma vs. praxis című záró tanulmányának szerzője. A problémáját?, és főként az, amit a szerzőtől erre válasz- tanulmány a pragma és a praxis szavak etimológiájával ként a tanulmány végén kapunk: „[...] tehát az a válaszunk indul, és a nyelvészeti ihletettség az egész munkán végig- a címben feltett kérdésre, hogy a nyelvészek egyedül min- vonul. A lapokon az idézett szerzők között a jogászok mel- den érthetetlenségi problémát bizonyosan nem tudnak lett nagyrészt (bár nem kizárólag) huszadik századi filo- megoldani” (260. o.) – a benne lévő negáció ellenére is zófusok és nyelvészek (szemiotikával, illetve annak szin- biztató és az egész kötetre is vonatkoztatható: mindkét taktikai, szemantikai és pragmatikai vetületével, továbbá részről fontos munka zajlik, aminek csupán egyik állo- beszédaktus-elmélettel, sőt kognitív nyelvészettel fogla- mása lehet ez a tanulmánykötet. kozó kutatók) neve is szerepel, de utalást találunk még az Ajánljuk elolvasását és végiggondolását egyrészt a jogi ókori (és későbbi) retorikákra, stilisztikákra (ld. a formá- szövegek használóinak, másrészt (és különösképpen) a lis stílus, nagy stílus ‘Grand Styl’ említése) és J. L. Mey törvények, jogszabályok, előírások megfogalmazóinak, nyomán a huszadik századi fonológiára is. Mey a fón, fo- nem utolsósorban pedig a nyelvész társadalom érdeklő- néma, allofón szavak mintájára megalkotta a prakt (pract), dő tagjainak. A kötetet azonban az iskolázott, ugyanak- pragméma (pragmeme), alloprakt (allopract) szavakat. A kor jogi szempontból laikus olvasóknak is figyelmébe következő kiegészítést viszont a tanulmány szerzője teszi szeretnénk ajánlani, mert több dologról is megbizonyo- hozzá: „Vég nélkül sorolhatnánk […] a jogi aktusok proto- sodhat belőle: többek között arról, hogy a nyelvészeti típusainak empirikus realizálódási változatait – ezek a munka igenis hasznos tevékenység, valamint arról is, történeti tényállások, a »jogi allopraktok«. „A pragmatika hogy a jog sosem ellene, hanem érte van. Mert máig is [...] a nyelvi kifejezéseken túlmenő tartománnyal is ren- igaz a kötet 313. oldalán Szabó Miklós által idézett (és delkezik. [...] Olyan szituáció képezi e kontextust, amely valószínűleg a szerző ars poeticájának is tekinthető) la- [...] önmagában, szavak elhangzása nélkül is jelentést hoz tin mondás: Ius est ars boni et aequi – a jog a jónak és létre” (299–300. o.). méltányosnak a mestersége. / MAGYAR JOGI NYELV | 2018 2 21 MJNy_2018_2.indd 21 2018.12.11. 12:04:23