Örök kérdések és bizonytalan válaszok az ezredforduló évtizedeinek büntetőjogi világából (részlet)

Tóth Mihály Örök kérdések és bizonytalan válaszok az ezredforduló évtizedeinek büntetőjogi világából � Válogatott írások

Örök kérdések.indd 2 2020. 08. 25. 9:54:52

Tóth Mihály Örök kérdések és bizonytalan válaszok az ezredforduló évtizedeinek büntetőjogi világából � Válogatott írások Örök kérdések.indd 3 2020. 08. 25. 9:54:52

© Tóth Mihály, 2020 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2020 A borítón látható metszet Káin és Ábel történetét ábrázolja az Anton Koberger által 1483-ban kiadott Bibliában. A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 492 8 Budapest, 2020 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: dr. Bulyovszky Csilla Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Borítót tervezte: Batki Anita Örök kérdések.indd 4 2020. 08. 25. 9:54:52

Feleségemnek Örök kérdések.indd 5 2020. 08. 25. 9:54:53

Örök kérdések.indd 6 2020. 08. 25. 9:54:53

Tartalom A szerző előszava................................................................................................... 11 ANYAGI BÜNTETŐJOG ÉS KRIMINOLÓGIA A dolog elleni erőszak fogalmának értékelése a gyakorlatban....................... 15 Mielőtt sebtében padot ácsolnánk a jogi személyiségű vádlottaknak........... 25 Még egyszer a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről................................ 40 A bűnszervezet és környéke A klasszikus dogmatika és a pragmatizmus pengeváltásának kétes sikerű kompromisszuma........................................................................ 44 A terrorcselekmény büntetőjogi szabályozásának és gyakorlatának változásai................................................................................................................. 60 A sportjog fontosabb büntetőjogi vonatkozásai................................................ 73 Az orvosi tevékenység néhány időszerű büntetőjogi aspektusa.................... 93 Adalékok a kriminális korrupció megítélésének néhány újabb kérdéséhez.................................................................................... 104 A visszamenőleges igazságszolgáltatásról, Békés Imre gondolatai ürügyén......................................................................... 115 A „koncepciós perek” egykori hétköznapjai és megismétlődésük veszélyei............................................................................ 126 A szemléletváltozás igénye a gazdasági bűncselekmények kezelésében.... 142 A tisztázatlan jogi háttér és a gazdasági bűnözés néhány újabb jellemzője.................................................................................................... 154 A csődjog és a büntetőjog újabb óvatos határvitái.......................................... 176 Járulékos bűncselekmények (a tárgyi bűnpártolás, az orgazdaság és a pénzmosás) elhatárolásának dilemmái.................................................... 187 Fáraók és pilóták nyomában, avagy egy új büntetőjogi tényállás kérdőjelei............................................................................................................... 197 Titkokkal átszőtt büntetőjog............................................................................... 207 7 Örök kérdések.indd 7 2020. 08. 25. 9:54:53

A látszólagos anyagi halmazat egyes kérdései – gyakorlatias nézőpontból........................................................................................................... 228 Csemegi Károly – mint ember........................................................................... 245 Újabb szigorítási törekvések – kérdőjelekkel Amit egyelőre az új Btk. helyett kínálnak.................................................... 258 A legújabb büntetőjogi kodifikáció kezdetei................................................... 273 Teljesült, életben tartott és meghiúsult várakozások az új Btk. kapcsán..... 290 BÜNTETŐELJÁRÁSI JOG ÉS KRIMINALISZTIKA Kihallgatási műfogások az igaz vallomás érdekében. A taktikai blöff........ 311 A szembesítések béklyója Tanulmány a büntető eljárásjog és a kriminalisztika határvidékéről..... 349 A büntető eljárásjogi reform helyzete az új évezredbe lépve........................ 374 Közvetett bizonyítás, prekoncepciók és előítéletek......................................... 399 Nyomozás és védelem A fal lehet üveg is............................................................................................. 412 Gondolatok egy a védelem hatékonyságának javítását célzó kísérlet kapcsán.................................................................................................... 421 Egy előzetes döntéshozatali eljárás ügyön túlmutató tanulságai Titkos adatszerzés és adóigazgatási eljárás.................................................. 433 A visszarendeződés veszélyei A büntetőeljárási törvény alkalmazásának néhány első tapasztalata..... 447 RECENZIÓK,VÉLEMÉNYEK, ALKALMI ÍRÁSOK, FELSZÓLALÁSOK A Collega című lap interjúja 1999 tavaszán az ítélőtáblák helyzetéről és a büntetőeljárás reformjának kérdéséről........ 465 Erózió vagy kiteljesedés? Néhány gondolat Bárd Károly Emberi jogok és büntető igazságszolgáltatás Európában című monográfiájáról és annak ürügyén................................... 472 8 Örök kérdések.indd 8 2020. 08. 25. 9:54:53

Hozzászólás Hollán Miklós A személyes tulajdonságok és körülmények tana című tanulmányához......................................................... 486 Büntetőjogi tankönyv a közszolgálati szakemberképzés számára............... 492 Opponensi vélemény Nagy Ferenc Régi és új tendenciák a büntetőjogban és a büntetőjog-tudományban című, doktori értékezésként benyújtott monográfiájáról.................................................................................................... 499 Opponensi vélemény Karsai Krisztina Az alapelvek rendszere az európai büntetőjogban című doktori értekezéséről.......................................................... 504 Opponensi vélemény Badó Attila A bírói függetlenség egyes garanciális elemeinek összehasonlító vizsgálata című doktori értekezéséről........................ 510 Opponensi vélemény Horgos Lívia A ius puniendi relativizálódása a magyar büntetőjogban című PhD-értekezéséről.............................................. 517 Opponensi vélemény Sipos Ferenc Munkával kapcsolatos szankciók a magyar jogban című értekezéséről.................................................................... 526 Opponensi vélemény Molnár Erzsébet A gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének speciális büntetőjogi felelőssége című PhD-értekezéséről..... 539 Opponensi vélemény Deák Zoltán A kényszer, az erőszak és a fenyegetés fogalma és jelentősége a magyar büntetőjogban című PhD-értekezéséről........... 545 Opponensi vélemény Miskovics Mariann A fegyveresen és felfegyverkezve elkövetés kialakulása és hatályos szabályozása a magyar, a német és az osztrák büntetőjogban című PhD-értekezéséről.............................................................. 552 Észrevételek a bűnügyi tudományok oktatásának és művelésének helyzetéről................................................................................ 563 Felszólalás az Internetes Jogtudományi Enciklopédia felavatása alkalmából............................................................................................................. 573 Előszó Csák Zsolt Ítélet vádlott nélkül című monográfiájához......................... 575 Előszó A negyedik magyar büntetőkódex régi és újabb vitakérdései című tanulmánykötethez.................................................................................... 577 Büntetőjogi szilánkok – húsz év múlva............................................................ 579 A rend kedvéért Gyűjteményes kötet Finszter Géza és Korinek László tanulmányaiból.. 590 9 Örök kérdések.indd 9 2020. 08. 25. 9:54:53

Szellemidézés Régi vádbeszédek tanulságai, avagy a szó – szerencsére – mégsem száll el mindig.................................................................................. 595 A Legfőbb Ügyész. Búcsú Györgyi Kálmántól................................................ 609 VÁLOGATOTT NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ................................................ 611 Örök kérdések.indd 10 10 2020. 08. 25. 9:54:53

A szerző előszava E második gyűjteményes kötetem négy évtized mintegy háromszáz írásából és felszólalásából válogat. Az elsők a 80-as években voltak olvashatók, illetve hallhatók, az utolsók idén jelentek meg. Az összeállítás egyik szempontja az volt, hogy minél változatosabb képet, sajátos „korrajzot” is próbáljak nyújtani átalakuló jogrendszerünkről, benne azokról a büntetőjogi és büntetőeljárási kérdésekről, amelyek lényegét, örök természetét az unos-untalan rájuk aggatni próbált új köntösök sem tudják el- rejteni. A most is zajló viták tanulságai igazolják, hogy a bűnügyi tudomá- nyok büszke, de itt-ott málladozó épülete újjáépítésre talán nem szorul, a fo- lyamatos felújítást, kisebb átalakításokat azonban nem úszhatjuk meg. Azt remélem, hogy az itt közölt írások valamelyest hozzájárulhatnak e re- noválás sikeréhez. Nem állítom persze, hogy minden kérdésben ma is ponto- san ugyanazt írnám le vagy mondanám el, amit akár csak néhány évvel ez- előtt. A bűnügyi tudományok is igyekeznek alkalmazkodni felgyorsult éle- tünkhöz (a tételes jog pedig szinte naponta változik), így érthető, sőt talán kívánatos is, ha mi is folyamatosan törekszünk eredeti álláspontunk kiegé- szítésére, árnyalására. Amit azonban korábban leírtunk vagy elmondtunk, azt vállalnunk kell. Ha másért nem, azért, hogy érzékelje az olvasó azt a fele- lősségteljes intellektuális munkát, nyilvános töprengést, amellyel egy-egy el- vet, intézményt kortársaimmal együtt megpróbáltunk a harmadik évezred méltán magas igényeihez, elvárásaihoz igazítani. Mindez megfontolásra ér- demes lehet a mai ambíciók esetében is. Érdemben tehát nem változtattam az eredeti szövegeimen, legfeljebb az utólag észrevett elírásokat, kisebb ismétlé- seket, párhuzamosságokat korrigáltam. A korábbi jogszabályok terminológiája, szakaszszámai az anyagokban sűrűn felbukkannak, s ez helyenként magyarázó lábjegyzeteket igényelt. A szerkesztés során nem kronológiai, inkább valamiféle tematikai sorrendet követtem. Ha egy-egy témakör anyaga előadás és (utóbb megjelent) tanul- mány formájában is a rendelkezésemre állt, inkább a bővebb, formájában és stílusában kötetlenebb, s csak szükséges mértékben szerkesztett előadás- anyag közlése mellett döntöttem, utalva azonban az esetleges írásos változat megjelenésére is. Az anyagi jog körében a sajátos „szakbüntetőjogi” kérdések, speciális terü- letek (a testületi felelősség, a korrupció, a sportjog, az orvosi jog, a titokvéde- lem, a gazdasági jog egyes büntetőjogi vonatkozásai) mellett az olvasó a ko- difikáció súrlódásoktól, kitérőktől sem mentes folyamatának néhány doku- 11 Örök kérdések.indd 11 2020. 08. 25. 9:54:53

mentumával is megismerkedhet. Hasonló, olykor a tudományos igényesség- hez méltatlan presztízsharcok árnyéka vetült a húsz évvel ezelőtti büntetőel- járási reformokra is. Az ezzel kapcsolatos krónikát kiegészíti a kihallgatási taktikát, a védelem jogait vagy a leplezett eszközök problémakörét érintő, ez- úttal is a tudomány és a gyakorlat konfliktusát élesztgető kérdések vizsgála- ta. Végül a harmadik rész szintén tanulságos keresztmetszetet kínál. Az itt általam bírált, értékelt vagy ismertetett monográfiákban, értekezésekben fel- tárul az a büntetőjog egysíkúságával dacoló, színes világ, amelyben ifjú és tapasztaltabb tudóstársaim tesznek kísérletet az említett konfliktusok elsimí- tására vagy legalábbis csökkentésére, esetenként a sűrűn igényelt „új tudo- mányos eredmények” felmutatására, ott, ahol ez ma már egyre nehezebb. Ám rendre igazolják, hogy mégsem lehetetlen. Bennük látom annak zálogát, hogy egyszer megfordulhat a kötet címében jelzett kapcsolat, és átmeneti kérdéseinkre határozottabb, tartósabb válaszo- kat kaphatunk. Budapesten, 2020 nyarán a szerző 12 Örök kérdések.indd 12 2020. 08. 25. 9:54:53

Anyagi büntetőjog és kriminológia Örök kérdések.indd 13 2020. 08. 25. 9:54:53

Örök kérdések.indd 14 2020. 08. 25. 9:54:53

A dolog elleni erőszak fogalmának értékelése a gyakorlatban1 Túlzás nélkül állítható, hogy a hatálybalépést követően Büntető Törvény- könyvünk2 egyik legtöbbet vitatott és esetenként a legszélsőségesebben felfo- gott fogalma a dolog elleni erőszak volt, s lényegében az ma is. Az elmúlt két év tapasztalatai talán már lehetővé teszik az erőszakos magatartások e sajátos formájának vizsgálatát. A téma tárgyalásánál célszerűnek látszik először rendszerezni és bemutat- ni azokat a leglényegesebb, általam tévesnek tartott álláspontokat, illetve dön- téscsoportokat, amelyek – megítélésem szerint – hátráltatták és sokszor még ma is hátráltatják e kategória határainak pontos felismerését. Ezekkel a néze- tekkel vitába szállva megkísérlek felsorakoztatni néhány olyan elvi és gyakor- lati szempontot, amelyek alapján eljuthatunk a dolog elleni erőszak általam helyesnek vélt fogalmának meghatározásához és megfelelő alkalmazásához. A hibás döntések legfontosabb csoportjai A jogalkalmazás eddigi gyakorlatát nagy vonalakban áttekintve a dolog elle- ni erőszak fogalmának értelmezésével kapcsolatos hibákat hat csoportba so- rolhatjuk. 1. A legkirívóbb – ma már szerencsére csak ritkán előforduló – hibás dön- tések az erőszak tényállási elemének fogalmát kizárólag a személyek el- leni erőszakra szűkítik, a „dolog elleni” kategóriát a törvény kifejezett rendelkezései ellenére vagy tudatosan nem ismerik el, vagy – ami való- színűbb – nem veszik figyelembe, elfeledkeznek róla. 2. Második csoportként azokat a téves határozatokat lehet megemlíteni, amelyekben a vélekedés alapja az, hogy a törvényhozó a dolog elleni erő- szakot kizárólag a lopás körében kívánta értékelni, mert kifejezetten csak ott szól róla. 1 Megjelent: Belügyi Szemle, 1980. évi 12. szám, 26–32. o.. Az írás kiegészítése és a gyakorlat igényeit is figyelembe vevő folytatása a „Gondolatok az erőszak büntetőjogi fogalmáról” (Magyar Jog, 1981. évi 6. szám, 502–511. o.) című tanulmánynak, amely a személy elleni erőszak fejlődéstörténetét is érinti. 2  A tanulmány írásakor az 1978. évi IV. törvény. 15 Örök kérdések.indd 15 2020. 08. 25. 9:54:53

3. A harmadik csoportot azok az eddigieknél már jóval gyakoribb, helyte- len jogalkalmazói állásfoglalások alkotják, amelyek a dolog elleni erő- szak kizárólagos eszközjellegét hirdetik. 4. A következő csoportba egyrészt az állagsérelem elengedhetetlenségét hangsúlyozó, másrészt annak figyelmen kívül hagyásából adódó téves döntések tartoznak. 5. Végül azokról a hibás határozatokról kell szólni, amelyek a dolog elleni erőszak megállapítását pusztán az erőkifejtés mértékétől, nagyságától teszik függővé. A dolog elleni erőszak megítélésének körében találkozhatunk olyan hatá- rozatokkal is, amelyek érdemben helyesen állapítják meg vagy zárják ki az erőszakot, indokaikat azonban az említett csoportok valamelyikébe tartozó gondolatmenetből merítik. Az is gyakran előfordul, hogy az általam hibás- nak tartott határozatok nem mindig csupán egyik csoportba sorolhatók, van- nak olyan döntések is, amelyek akár érdemben, akár csak indokaikat tekintve több okból is helytelennek minősíthetők. A vázolt gyakori összefonódások és keveredések ellenére is úgy vélem, hogy az iménti csoportosításban válnak legszembetűnőbbé a minősítési hibák, ezért a következőkben szükségesnek látom az említett döntéscsoportokat egyenként, néhány gyakorlati példán ke- resztül szemügyre venni és indokaik helytállóságát elemezni. Erőszak dolgok ellen A büntetőjogászok már több mint száz éve elismerik és hirdetik, hogy egyes bűncselekmények fokozott veszélyessége nemcsak természetes személyek, hanem élettelen tárgyak elleni támadásban is kifejeződhet.3 A közvélemény – ideértve a jogászok egy részét is – az erőszak szó képzetéhez mégis válto- zatlanul csak a személynek személy elleni durva, agresszív támadását, kény- szerítését, bántalmazását kapcsolja. Feltehetően ez a hagyományosan személycentrikus értelmezés az alapja annak, hogy olykor olyan ügyekkel találkozhatunk, amelyek elbírálása során a jogalkalmazó figyelme csak a sze- 3  A fogalom létjogosultságáról már a XIX. század végén komoly viták folytak. A Csemegi-kódex anyaggyűjteményének szerkesztője meglehetősen óvatosan összegezte a kor jogászainak álláspontját, ugyanakkor el kell ismerni, hogy nem csekély diplomáciai érzékkel fogalmazott: „Az elmélet terén vita tárgya, vajon dolgok lehetnek-e egyáltalán erőszak tárgyai? Némelyek tagadják, mások állítják, egy harmadik nézet pedig azt tartja, hogy a kérdés absolute határozottsággal nem dönthető el.” (Büntető- törvénykönyv. Szerkesztette Lőw Tóbiás, Budapest, 1880, 233. o.) A XX. század elejére azután – elsősorban egyes, annak idején haladónak számító kódexek hatására, lásd pl. a korabeli szász Btk. 151. §-át, vagy az osztrák Btk. 145. §-át – uralkodóvá vált a fogalmat elismerő nézet, s ez sokszor kifejezett törvényi formát is öltött. Nálunk ennek ellenére kifejezett törvénybe iktatása csak az 1978. évi IV. törvény előkészítésekor vetődött fel. 16 Örök kérdések.indd 16 2020. 08. 25. 9:54:53

mély elleni erőszak vizsgálatára terjedt ki, az erőszak dolgok ellen irányuló formájának értékeléséről megfeledkezett. Az egyik ügy tényállása szerint például az ittas terhelt az éjszakai szórako- zóhelyen összeveszett a feleségével, majd felindult állapotban, trágár ordítozás közben fellökte az asztalt és felrúgott néhány üres széket, amelyek viszont az éppen szünetet tartó zenekar felszerelését döntötték halomba. A gyanúsított cselekményét 20–25 személy észlelte. A kerületi rendőrkapitányságon a járőr bűnügyi feljelentését szabálysértési ügyként iktatták, bizonyára azért, mert az ügyeletes tiszt a feljelentésre a következő feljegyzést írta: „Személyi sérülés nem történt. Szabálysértés!”’ Nyilvánvaló pedig, hogy a garázdaság bűncselek- ményének gyanúját nem kizárólag személy elleni erőszakos magatartások kelt- hetik, az adott ügyben az esetleges személyi sérülés tehát nem általában a bűn- cselekmény, hanem – a szubszidiaritás elvét figyelembe véve – legfeljebb továb- bi bűncselekmény megállapításához vezethetett volna. Hasonló tévedésen alapult az a megszüntető határozat is, amelynek tény- állása szerint: „[...] az elkövető az őt felfedező személlyel szemben semmiféle erőszakos magatartást nem tanúsított, hanem nyomban elmenekült. Erőszak hiányában pedig csak magánlaksértés szabálysértése állapítható meg.” Ez persze igaz, csakhogy az ügy elbírálása során elfeledkeztek egy igen lé- nyeges körülményről, nevezetesen arról, hogy a gyanúsított a kamraablak szegekkel rögzített szúnyoghálóját benyomva mászott be a hétvégi házba, ab- ban az utóbb csalfának bizonyult reményben, hogy ott kipihenheti magát. A behatolás tehát nem vitásan dolog elleni erőszakkal történt. A rendhagyó döntések színes palettáján üde színfolt az az ügy, amelyben a Bűnügyi Osztályvezető személy elleni erőszakot vélt dolog ellen megvaló- sulónak, s ezt az instrukciót írta a rendőri jelentésre: „Amennyiben megálla- pítható, hogy az elkövető rugdosta K. Ildikót, úgy abban az esetben dolog elleni erőszak valósult meg.”4 Csak a lopásnál? Annak ellenére, hogy – mint utaltam rá – a dolgok ellen irányuló erőszak ér- tékelésének szükségességét a bűncselekmények bizonyos körében régóta el- ismerik, Büntető Törvénykönyvünk5 az első, amely a ,,dolgok elleni erőszak” kifejezést közvetlenül is használja. Mivel a törvény e szavakat egyedül a lo- pás bűncselekményénél említi, előfordul, hogy a dolgok elleni erőszak vizs- gálatának szükségességét csak a lopás e minősített esetére szűkítik. 4  BRFK V. kerületi rendőrkapitányság Bü.930/1983. 5  A tanulmány írásakor az 1978. évi IV. törvény. 17 Örök kérdések.indd 17 2020. 08. 25. 9:54:53

Ugyancsak egy nyomozást megtagadó határozat indokolásában szerepelt a következő érvelés: ,,[…] kétségtelen, hogy az ittas elkövető erőszakos cselek- ményt követett el azzal, hogy kulcscsomóját a ruhatár előtt elhelyezett tükör- be vágta, s így a tükröt összetörte. A törvény azonban, ha a dolog elleni erő- szakot értékelni kívánja, arról kifejezetten szól is, mint a lopás bűncselekmé- nyénél teszi. A garázdaság tényállásában a törvény nem tartalmazza kifeje- zetten a dolog elleni erőszak fogalmát, tehát az elkövető csak rongálás sza- bálysértéséért felelhet.” E tévedéssel szemben hivatkozhatnék „tekintélyérvre” is: a Btk. indokolása éppen a garázdaság körében jegyzi meg, hogy a tényálláshoz megkívánt erő- szak dolgokra is vonatkozhat. Az idézettek tarthatatlansága azonban logikai úton is belátható. A törvény ugyanis a lopás körében nyilvánvalóan szűkíti, s nem bővíti az erőszak általános – mind személyekre, mind pedig dolgokra vonatkoztatható – fogalmát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azon bűncse- lekményeknél, amelyeknél ily módon nem szűkíti, ott csak személy elleni erőszakkal való elkövetésről beszélhetünk. A dolog elleni erőszak kifejezett törvénybe iktatása a lopás esetében tehát csak annyit jelent, hogy ennek a va- gyon elleni bűncselekménynek a minősített esete személy elleni erőszakkal nem követhető el. Más szóval: a dolgok elleni erőszak olyan speciális kategó- riát jelöl, amely az erőszak általános fogalmán belül, nem pedig kívül helyez- kedik el. E kategória határait lényegében hasonló gondolatmenettel, de más irány- ban szűkítik a következő csoportba tartozó téves döntések is. Az eszközként alkalmazott és az önmegvalósító erőszak Az erőszakos magatartásokat olyan módon is feloszthatjuk, hogy azokat va- lamely további cél elérése érdekében, vagy további cél nélkül, magáért az erő- szakért alkalmazták-e. Az első esetet instrumentális, a másodikat önmegva- lósító erőszaknak is nevezhetjük.6 Gyakran vezet helytelen döntésekhez, hogy korábbi büntető törvénykönyveinkben az erőszak – mint tényállási elem – kizárólag eszközként szerepelt, így a dolog elleni erőszak kizárólagos instrumentális felfogása a jogalkalmazás gyakorlatába mélyen bevésődött. Okkal várnánk azért, hogy az az alapvető szemléletváltozás, amely Bünte- tő Torvénykönyvünk hatálybalépésével a dolog elleni erőszak fogalmának 6  A dolog elleni erőszak ilyen módon való felosztása ellen ugyan alapos érv lehet, hogy végső soron az ún. önmegvalósító erőszak is felfogható például a felindult állapot külvilág számára történő kifeje- zésének eszközeként. Úgy gondolom azonban, mindez csak elvi jelentőségű, a gyakorlati jogász szem- szögéből nézve aligha vitatható, hogy ebben az esetben alapvetően más eszközjellegről van szó, mint például a betöréses lopásnál. 18 Örök kérdések.indd 18 2020. 08. 25. 9:54:53

körét kiterjesztette, a törvény indokolásában is kifejeződik. Sajnos azonban hiába várjuk. Láttuk ugyanis, hogy a Btk. indokolása már azzal is teret enge- dett bizonyos szűkítő nézeteknek, hogy a dolog elleni erőszak értelmezésével a legrészletesebben a lopás bűncselekményének magyarázatánál foglalko- zott. Mondhatnánk persze, hogy a törvény indokolásának nem feladata vala- mennyi várhatóan felmerülő értelmezési gondot minden egyes bűncselek- ménnyel kapcsolatosan előre eloszlatnia. Csakhogy az említett esetben az indokolás tartalma nem eloszlatni igyek- szik a félreértéseket, hanem maga is hozzájárul újabbak keletkezéséhez. Ezt olvashatjuk ugyanis: „a lopásnak dolog elleni erőszak útján elkövetése magá- ban foglalja a helyiségbe vagy ahhoz tartozó bekerített helyre erőszakkal be- hatolást, továbbá a megőrzésre szolgáló zár vagy készülék feltörését”.7 Mivel a továbbiakban utalást sem találunk arra nézve, hogy ez a felsorolás nem ki- merítő, az indokolás szövegét sokan úgy értelmezik, hogy a dolog elleni erő- szak fogalma nem egyéb és nem több a lopás (nem személy ellen irányuló) erőszakos eszközcselekményeinek összefoglaló megjelölésénél. Így azután több olyan téves döntés is született, amely azzal érvelt, hogy például a nyakláncnak a nyakból való letépése nem minősül dolog elleni erő- szaknak, mert ,,csak az ellopott dolog sérült meg, nem a megőrzésre szolgáló készülék”.8 Volt olyan ügy is, amelynek elbírálása során elvi éllel is igyekez- tek kifejteni, hogy ,,az állagsérelemnek nem az eltulajdonított, hanem más dolgon kell bekövetkeznie”. Természetesen ,,más dolgon” azokat értették, amelyek a lopás véghezvitele érdekében tanúsított magatartás folytán rongá- lódtak meg. Egy másik – a Bírósági Határozatok Tárában is megjelent –, érdemben egyébként helyes döntés indokolásában is kísértett ez a gondolatmenet, ami- kor a bíróság egy kikötött állat eltulajdonítása kapcsán leszögezte: ,,a pány- valánc szétkapcsolása nem értékelhető erőszakos magatartásként, [...] a pány- valáncnak ugyanis nem az a rendeltetése, hogy a tehenet az eltulajdonítástól megvédje”.9 Ebből pedig arra a téves következtetésre kellene jutnunk, hogy a dolog elleni erőszakot nem a terhelt magatartásától, hanem pusztán az általa érintett dolog rendeltetésétől függően kell megállapítanunk, illetve kizár- nunk. Végül az e körbe tartozó téves döntések egy másik csoportja ugyancsak az erőszak eszközjellegének kizárólagosságából indul ki, amikor következete- sen azon az alapon zárja ki a berendezés vagy felszerelés összetörésében, megrongálásában megnyilvánuló kocsmai garázdaságok bűncselekménnyé 7  A Büntető Törvénykönyv miniszteri indokolása. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979, 381. o. 8  A Legfelsőbb Bíróságnak utóbb elvi éllel is ki kellett mondania, hogy a nyaklánc nyakból való le- tépése dolog elleni erőszak (BH 1981.7.). 9  BH 1980.123. 19 Örök kérdések.indd 19 2020. 08. 25. 9:54:53

nyilvánítását, hogy ,,az erőszak senki ellen nem irányult” vagy ,,a jelenlévők testi épségét egyáltalán nem veszélyeztette”. E téves határozatokkal szemben nyomatékosan hangsúlyozni kell: a dolog elleni erőszak megállapítása szempontjából közömbös, hogy az erőszakos magatartást eszközként alkalmazták-e vagy sem, és közömbös az is, hogy va- lamely ellopni szándékozott dologra vagy például zárra, készülékre irá- nyult-e. A dolog elleni erőszak kategóriája a Btk. rendszerében csak egysége- sen fogható fel. A dolog elleni erőszak és az állagsérelem Különösen a Btk. hatálybalépését követő hónapokban terjedt el szélesebb kör- ben az a téves felfogás, hogy a dolog elleni erőszak mindig a dolog állagának kisebb-nagyobb sérelmével jár. Úgy gondolták, hogy az élettelen tárgyakon elkövetett erőszaknak – szemben a személy elleni erőszakkal – valamilyen módon utólag kimutathatónak, érzékelhetőnek kell lennie, ehhez pedig óha- tatlanul szükséges a dolog megsérülése vagy megrongálódása. Ha állagsére- lem nem történik – vélték –, akkor a dologra gyakorolt erőkifejtés a jogi minő- sítés szempontjából közömbös. Bár az ilyen gondolatmeneten alapuló dönté- sek ma mar ritkábbak, mégsem látszik feleslegesnek e körből is néhány pél- dát megemlíteni. Az ittas vádlott a játszótéren áthaladva, trágár kifejezések közben sorra fel- lökte a betonaljzatba rögzített hordozható szemétgyűjtőket, a padokat és a gye- rekek korláthoz állított kerékpárjait. Az ügyben csupán botrányos részegség miatt indult eljárás, sőt a bírságoló határozat mint ,,enyhítő körülményt” tartal- mazta, hogy ,,az elkövető cselekménye folytán nem keletkezett kár”. Hasonló okfejtéssel találkozhatunk abban az ügyben, amelynek tényállása szerint az ittas vádlottak egy parkoló Trabant gépkocsit megragadtak, s azt az úttestről – keresztbe fordítva – a járdára állították. A megszüntető határo- zat indokolása kitér arra, hogy ,,a gyanúsítottak cselekménye nem tekinthető erőszakosnak, mert a gépkocsi nem károsodott”. Több bírói döntés is tévesen hangsúlyozza az állagsérelem elengedhetet- lenségét. Gyakran előfordul, hogy azokban az esetekben, amelyekben a ter- helt a kézitáskát, a bőröndöt, a hordozható rádiót stb. kirántja, az ellenállást megtörve kiragadja a sértett kezéből, a döntés azon az alapon zárja ki a dolog elleni erőszakot, hogy ,,az elvétel folytán a dolog nem rongálódott meg”. A már idézett állatlopással kapcsolatos ügyben is helytelenül utalt a bíróság az állagsérelem elmaradására mint a dolog elleni erőszak mellőzésének egyik indokára: ,,az elkövetési mód, hogy a terhelt a pányvaláncot szétkapcsolta 20 Örök kérdések.indd 20 2020. 08. 25. 9:54:53

– amellyel egyébként állagsérelem nem következett be –, nem értékelhető erő- szakos magatartáskén”. Határozottan le kell tehát szögezni, hogy a dolog elleni erőszak veszélyes- sége nem kizárólag azon az eredményen mérhető le, hogy általa a dolog meg- sérül vagy megrongálódik. Az állagsérelem gyakori, de nem feltétlen velejá- rója a dolog elleni erőszaknak. Ebből persze az is következik, hogy ha viszont a tettes magatartása folytán a dolog állagsérelmet szenved, a dolog elleni erő- szakot feltétlenül meg kell állapítani. Ez a kézenfekvőnek látszó elv azonban szintén nem érvényesül töretlenül a jogalkalmazói gyakorlatban. Történt például, hogy egy ittas személy a forgalmas italbolt közönsége előtt, korábbi botrányos magatartásának folytatásaként a nála lévő borosüve- get káromkodva földhöz vágta. A bíróság a garázdaság vétsége miatt indult ügy elbírálása során iránymutatónak szánt határozatban elvi éllel kifejtette, hogy e magatartás kihívóan közösségellenes volt ugyan, de nem volt erősza- kos, mert „elsődlegesen az ittas terhelt indulatától fűtött olyan tevékenység volt, amely a saját vagyoni érdekkörében jelentéktelen vagyoni kárt okozott, s a jelenlévők testi épségét egyáltalán nem veszélyeztette”.10 Az okfejtés félreérthetetlen: a borosüveg földhöz csapását azért nem lehet dolog elleni erőszaknak tekinteni, mert nem járt személy elleni erőszakkal (!), s a saját, olcsó borosüvegével, más testi épségének megsértése nélkül – legfel- jebb a közösségellenesség ódiumát vállalva – egyébként is mindenki azt tesz, amit akar. Nyilvánvaló pedig, hogy az erőszak ténye a legcsekélyebb mértékben sem vonható kétségbe. A dolog elleni erőszak ugyanis az üveg szilánkokra zúzá- sával bekövetkezett, s emellett teljesen indifferens a palack tulajdonjoga, ér- tékes vagy kevésbé értékes volta, vagy az, hogy a cselekmény testi épség ve- szélyeztetésével járt-e. Ezzel szemben éppen ezeknek a körülményeknek az alapján lehet igen alaposan megkérdőjelezni: vajon a „kihívó közösségelle- nesség” megállapítható-e? Alig hiszem. Azon következtetés helyett tehát, hogy a kihívóan közösségellenes magatartás nem volt erőszakos, sokkal in- kább megalapozottnak látszik a fordítottja: az erőszakos magatartás nem volt kihívóan közösségellenes.11 10  BH 1980.323. 11  Ezt akkor is bátran ki kell mondanunk, ha ebben az esetben a magatartás garázdaság szabálysér- tésének sem minősíthető. Általánosságban megfogalmazható ugyanis, hogy a garázda típusú maga- tartások értékelése körében nem akkor járunk helyes úton, ha – egyébként indokolt – dekriminalizációs törekvéseinket oly módon igyekszünk igazolni, hogy bonyolult és irreleváns magyarázatokkal erő- szakmentesnek próbálunk beállítani nyilvánvalóan erőszakos magatartásokat. Sokkal helyesebb, ha szigorúbb feltételekhez kötjük a kihívó közösségellenesség vagy a megbotránkozásra, riadalomkeltés- re való alkalmasság megállapítását. Ebben az ügyben feltehetően az történt, hogy előbb eldöntötték: az üvegrongálással járó randalírozás eléri a szabálysértések veszélyességi szintjét, majd ehhez kerestek érveket. Ezt csak az erőszak kizárásával találhatták meg, amit csak a józan ész megerőszakolásával lehetett megindokolni. 21 Örök kérdések.indd 21 2020. 08. 25. 9:54:53

Összefoglalva tehát megfogalmazhatjuk, hogy míg az állagsérelem elma- radása soha nem lehet alapos érv a dolog elleni erőszak mellőzéséhez, a tevő- leges magatartás kiváltotta állagsérelem bekövetkezése szükségszerűen maga után kell vonja az erőszak megállapítását. Az erőkifejtés mértéke Az eddig vizsgált döntések a legkülönfélébb megfontolások alapján ugyan, de kivétel nélkül szűkíteni próbálták a dolog elleni erőszak fogalmának kö- rét. Utolsóként tekintsünk át egy olyan – általam tévesnek tartott – döntéscso- portot, amely nemcsak helytelenül szűkíti, de esetenként indokolatlanul tá- gítja is e fogalom határait. A büntetőjog elmélete hosszú idő óta egységesen ítéli meg, hogy az erőszak nagysága, az erőkifejtés mértéke csupán a személy ellen irányuló bűncselek- mények esetén szorul vizsgálatra, hiszen csak a passzív alanyok körében be- szélhetünk olyan erőszakról, amely akaratnyilvánításra teljesen képtelenné te- szi őket, vagy akaratukat csupán hajlítja, alakítja. Az erőszak mértéke tehát – noha az elkövető magatartását jellemzi – jogilag jelentős tényezőként nem ott, hanem a bűncselekmény tárgyán jelentkezik. Ebből viszont az is világos, hogy élettelen tárgyak, dolgok ellen irányuló cselekmények esetében az erőszaknak nem lehetnek jogilag releváns fokozatai, és mértékének nem tulajdoníthatunk egyes bűncselekmények szemszögéből eltérő jelentőséget. Más szóval: a dolog elleni erőszak körében közömbös az erőkifejtés nagysága. Mindazok a dönté- sek, amelyek az erőkifejtés mértékének jelentőséget tulajdonítanak, indokolat- lan megszorító, illetve kiterjesztő értelmezéshez vezetnek. Előfordult például olyan ügy, amelynek a tényállása szerint a terhelt soro- zatban fosztogatott bizonyos típusú parkoló külföldi buszokat, amelyekbe rendszeresen úgy jutott be, hogy a bezárt ajtót egy meghatározott ponton erőteljesen megnyomta, mire az felpattant. A bíróság a dolog elleni erőszak kizárásakor arra hivatkozott, hogy az utastérbe jutás a vádlott részéről ,,nem igényelt erőkifejtést.” A másodfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a dolog elleni erőszak megállapítása szempontjából nem az erőkifejtés nagyságát, ha- nem annak módját kell alapul venni. A téves döntések másik csoportja ellenkező előjelű: előfordul, hogy önmagá- ban dolog elleni erőszaknak tekintik a jelentős mértéktű, kitartó erőkifejtést. A bíróság például e minősítő körülményt állapította meg abban az ügyben, amelyben a tettes a kerítésen átmászva, a csatornán felkapaszkodva akadályta- lanul jutott a sértett házának padlásterébe, kötéllel leereszkedett a szellőzőak- nába, majd a nyitott kamraablakon bemászva fosztotta ki a lakást. 22 Örök kérdések.indd 22 2020. 08. 25. 9:54:53

A lopás érdekében tanúsított átlagon felüli aktivitás persze vitathatatlan. A terhelt cselekményére azonban semmiképpen sem bármely dolog ellen megvalósított erőszak volt a jellemző, inkább a helyismeret és a sértett elővi- gyázatlanságának a kihasználása. Ezek pedig – bármilyen mérvű erőkifejtés- sel párosulnak is – témánk szempontjából közömbösek. A dolog elleni erőszak helyes fogalma A tipikus hibák áttekintése után, tapasztalataink birtokában indokolt végül megfogalmaznom a dolog elleni erőszak gyakorlatban alkalmazhatónak lát- szó büntetőjogi fogalmát. Véleményem szerint: dolog elleni erőszak minden olyan természetes személytől eredő, jellemzően ingó dologra irányuló erőhatás, amely a do- log (alkatészének, tartozékának) állagsérelmével jár és (vagy) helyzetét, állapotát, meg- szokott működésétől, illetve használatától eltérő vagy rendeltetésével alapvetően ellen- tétes módon megváltoztatja. Ha az értékelendő magatartás e meghatározásnak megfelel, akkor magá- nak a fogalomnak a kapcsán közömbös, hogy: – vagyon elleni bűncselekmény kapcsán merült fel vagy sem; – mi motiválta, mi volt a célja, illetve volt-e egyáltalán felismerhető további célja; végül – mekkora erőkifejtéssel járt. A dolog elleni erőszak büntetőjogi fogalma tehát igen széles cselekménykört ölel fel, ide sorolhatunk egymástól sokszor alapvetően eltérő magatartásokat. Ezért a megközelítően teljes felsorolás helyett csak arra van lehetőség, hogy né- hány jellegzetes, a gyakorlatban előfordult példát kiragadjak e körből.12 Állagsérelmet eredményező dolog elleni erőszak például az ajtó betörése, az ablakrács kifeszítése, a kirakatüveg bezúzása, az ólomzár leszakítása, a gázpalack gumicsövének elvágása, berendezési tárgyak összetörése, lán- cok, medálok nyakból való letépése13, épületeknek az építőanyag megszerzé- se végett történő bontása14 stb. 12  Hasonló és további példák olvashatók a Fővárosi Főügyészség Bfel. 41.393/1980. számú vizsgálati jelentésében. 13  Ha azonban ez a sértettnek akár csekély sérülést okoz, a dolog elleni erőszak személy elleni erő- szakra tevődik át, és rablás megállapításához vezethet. 14 A BH 1980.47. számon közzétett határozat például annak kapcsán állapította meg a dolog elleni erőszakkal történő elkövetést, hogy a tettesek egy épületet az építőanyag eltulajdonítása céljából fej- szével megbontottak. Általánosabban is megfogalmazható, hogy dolog elleni erőszak minden olyan magatartás is, amely tartósan vagy állandó jelleggel összetartozó dolgokat rendeltetésellenesen szét- választ, megbont. E ponton persze felmerül: épületek szétbontása aligha képzelhető el másként, mint dolog elleni erőszak alkalmazásával. Ám ez nem lehet érv a dolog elleni erőszak fogalmának iménti tág meghatározásával szemben. Olykor az erőszak megállapíthatósága mellett a jogellenesség hiányoz- hat (pl. engedély birtokában történő bontás), máskor az erőszakos magatartás pl. a lopás természetes 23 Örök kérdések.indd 23 2020. 08. 25. 9:54:53

Dolog elleni erőszaknak tekintendő az állagsérelem elmaradása esetén is például az ún. „riglihúzás”15, a gyengén zárt vagy kitámasztott ablak benyo- mása, a kézitáskák elragadása, tárgyak, bútordarabok szétdobálása, felborít- gatása, sőt sportrendezvények nézői részéről az italosüvegeknek a játéktérre való dobálása.16 Ezzel szemben nem dolog elleni erőszak – mert sem állagsérelemmel nem jár, sem rendeltetésellenes használatot, illetve helyzet- vagy állapotváltozást nem eredményez – például az autók kerekének vagy visszapillantó tükrének szabályos leszerelése, autórádiók, hangszórók, antennák, erősítők szakszerű kiszerelése, az állandóan vagy éppen nyitott ablakon való bemászás, a keríté- sen, ajtón való átmászás”17, az ablakot is védő szúnyogháló rögzítő csavarok kioldása révén történő leszerelése, a kertkapu riglijének a rácsok között be- nyúlva történő elhúzása stb. *** Az előzőekben igyekeztem áttekinteni a dolog elleni erőszak értelmezése körében felmerülő leggyakoribb problémákat és felvázolni a megoldás he- lyesnek vélt irányait. Célom elsősorban az volt, hogy felhívjam a figyelmet néhány olyan körülmény alaposabb vizsgálatára és elmélyültebb elemzésére, amely gyakran az egész büntetőeljárás körére, releváns tartalmára kezdettől fogva kihathat. Meggyőződésem ugyanis, hogy a dolog elleni erőszak fogal- mának felelősségteljes megállapítása vagy kirekesztése nem kizárólag, és nem is elsősorban ügyészi vagy bírói feladat. Könnyű belátni, hogy a feljelen- tett cselekmény helyes rendőrségi minősítése – mindig, de ebben a körben különösen – sok esetben már a nyomozás elrendelése vagy megtagadása te- kintetében döntő lehet. és mellőzhetetlen „velejárója” (pl. fák kivágása, virágok letépése). Ez utóbbi esetben a dolog elleni erő- szak külön értékelése indokolatlan. 15  A „riglihúzás” a kriminalisztikai zsargonban az az elkövetési módszer, amely során a tettes – rendszerint állagsérelem okozása nélkül – egy speciális kampós végű célszerszámmal a kétszárnyú ajtó rései között benyúlva a zárnyelv elhúzásával megszünteti az ajtószárny rögzítettségét, s ezáltal benyomhatóvá válik az ajtó. 16  Egy televíziós közvetítés jóvoltából mindannyian tanúi lehettünk annak, hogy egy magáról meg- feledkezett szurkoló egy bajnoki labdarúgó-mérkőzésen üveget dobott a pályára. A bíróság helyesen minősítette e magatartást is erőszakosnak, jóllehet az üveg össze sem tört és arra utaló adat sem merült fel, hogy a cselekmény a játéktéren tartózkodók bármelyikének testi épségét veszélyeztette volna. 17  Ebben a kérdésben kezdettől fogva nagyon határozott és egyértelmű az ítélkezési gyakorlat (pl. BH 1980.75., BH 1980.158.). 24 Örök kérdések.indd 24 2020. 08. 25. 9:54:53