Benke József: Bevezetés a magyar magánjog általános elveibe (részlet)

Benke József Bevezetés a magyar magánjog általános elveibe Ötéves az új magyar Polgári Törvénykönyv



Új magánjog sorozat Benke József Bevezetés a magyar magánjog általános elveibe Ötéves az új magyar Polgári Törvénykönyv Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Benke József, 2019 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2019 A kézirat lezárva: 2019. szeptember 1-jén. Lektorálták: Dr. VÉKÁS LAJOS professor emeritus, akadémikus Dr. CSEHI ZOLTÁN habilitált egyetemi tanár, az EU Törvényszék bírája Dr. BOROS JÁNOS egyetemi tanár, az MTA doktora A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 469 0 Budapest, 2019 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: dr. Bulyovszky Csilla Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Feleségemnek és Gyermekeinknek



7 Köszönetnyilvánítás Köszönet illeti mindazokat, akik munkám szakmai jobbítását önzetlen segítségükkel – így egyetértésük, vagy éppen kritikai észrevételük kifejezésével, a tanulmány kiegészítésének szükségességére rámutató nézetükkel, a mű kiadásával, illetve bárminő más módon – elő- segítették. A személyes segítséget nyújtó mesterek és kollégák dolgozatomra fordított idejét nagyra értékelem, mert drága kincset áldoztak fel: idejüket. Hálás vagyok a jóakaratú szakmai segítségért mindenekelőtt a dolgozat szakmai lekto- rainak, így Vékás Lajos professor emeritus úrnak (az MTA rendes tagja, társadalomtudo- mányi alelnöke), Csehi Zoltán professzor úrnak, az EU Törvényszéke bírájának (habilitált doktor), valamint Boros János professzor úrnak (az MTA doktora). Köszönöm továbbá az értékes szakmai észrevételeket, valamint a forrásbázis bővítése érdekében nyújtott támogatást Harmathy Attila professor emeritus úrnak (az MTA ren- des tagja), Földi András professzor úrnak (az MTA doktora), Miskolczi Bodnár Péter professzor úrnak (kandidátus, habilitált doktor), Pusztahelyi Réka adjunktus asszonynak (PhD), Varga Nelli bíró, adjunktus asszonynak (PhD), valamint Fabó Tibor ügyvéd, adjunktus úrnak. Szívből jövő köszönetemet fejezem ki ezúton is szeretett Édesanyámnak, aki – csakúgy, mint számos esetben Édesapám – kézirataim hűséges és éles szemű nyelvi lektora immár mintegy negyed évszázada. Nem lehet eléggé megköszönni drága Feleségemnek, Benke-Leposa Zsuzsannának, hogy a munka fáradalmai meleg családi életünkben mindig türelemmel és megértő szere- tettel találkozhattak! Benke József



9 Tartalom Ajánlás (Vékás Lajos) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Ajánlás (Csehi Zoltán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Lecturis salutem! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 21 1. Az általános elvek folyamatos vizsgálatának szükségessége . . . 23 24 2. A hazai magánjogtudomány hagyományainak felülvizsgálata . . . 27 2.1. A hagyományos kategóriák fenntarthatósága, újabbak bevezetése . . . . 27 2.2. A fontosabb eredmények összefoglalása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 2.2.1. Strukturális és formai módosítások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 2.2.2. Tartalmi és fogalmi változtatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 42 3. Az általános elvek forrásai, főbb típusai, közös funkciói . . . . . . . . 45 51 4. A magánjog alapintézményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 4.1. A polgári jogegyenlőség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 4.2. Az egyén személyi és vagyoni önrendelkezési szabadsága. . . . . . . . . . . . 53 4.3. A társadalmi önszerveződés szabadsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 4.4. A nyilvánosság elve. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 63 5. A magánjog vezéreszméi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 5.1. Az érdekpreferencia-alapú szabályozás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 5.2. A mellérendeltség és egyenjogúság elve szerinti szabályozás. . . . . . . . . . 74 5.3. Az objektív észszerűség követelménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 5.4. A jogbiztonság és garanciái: az igazságosság és korrekciója, 80 a méltányosság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 5.4.1. A jogbiztonság vezéreszméje. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 5.4.2. Az igazságosság mint a jogbiztonság garanciája . . . . . . . . . . . . . 88 5.4.3. A méltányosság: a jogalkalmazói igazságosság 99 korrekciójaként a jogbiztonság garanciája . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 6. A magánjog alapvető elvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.1. Az alapfogalmak tisztázása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.2. A Ptk. bevezető rendelkezéseinek reformja; kifejezett, immanens és vélt alapelvek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.3. A Ptk. hatálya és a magánjog fogalma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.4. A Ptk. alapelvei (típusok, hierarchia, konkurencia) . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.4.1. Az értelmezési alapelv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.4.2. Az alanyi jogok szabad gyakorlásának elve . . . . . . . . . . . . . . . . .

10 TARTALOM 6.4.3. A jóhiszeműség és tisztesség elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 6.4.4. Az elvárható magatartás elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 6.4.5. A joggal való visszaélés tilalmának elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 6.4.6. A bírói út . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 6.5. Az általános jelentőségű, konkrét tényállások (általános magánjogi tilalmak) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 6.5.1. A saját korábbi magatartással ellentétes joggyakorlás tilalma (a „venire contra factum proprium” tilalma) . . . . . . . . . . . . . . . . 146 6.5.2. A saját felróható magatartásra előny szerzése végett való hivatkozás tilalma (a „nemo suam turpitudinem allegans auditur” elve) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 6.5.3. A felróhatóságra való kölcsönös hivatkozás joga („in pari causa turpitudinis non cessat appellatio”) . . . . . . . . . . 156 6.5.4. Jogszabály által megkívánt jognyilatkozat visszaélésszerű megtagadásának tilalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 6.6. A generálklauzulák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 7. „Különleges magánjog?” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168 Epilógus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170 Az eredmények összefoglalása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171 Eine Zusammenfassung der Ergebnisse . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 Források mutatója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 A periodikumok rövidítésjegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 A többször hivatkozott művek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205 Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 Hivatkozott saját és részben saját művek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226 Forrásmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228 1. Nem jogi források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228 2. Jogi források . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229 2.1. Hatályos jogszabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229 2.1.1. Magyar jogszabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229 2.1.2. Külföldi jogszabályok, EU-jog, harmonizációs modelljogok . . 233 2.2. Nem hatályos jogszabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234 2.2.1. Hatályban nem lévő magyar jogszabályok (tervezetek) . . . . . . . 234 2.2.2. Hatályban nem lévő külföldi jogszabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . 234 2.3. Alkotmánybírósági határozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235 2.4. Bírósági gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235 2.4.1. Jogegységi és elvi határozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235

TARTALOM 11 2.4.2. Publikált bírósági határozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235 2.4.3. Publikált bírósági döntések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 2.4.4. Választottbírósági határozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 2.4.5. Nem publikált, régi, külföldi döntvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237 2.5. Egyéb, hatósági eseti döntések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237 2.6. Római jogi, kánonjogi és magyar történeti források . . . . . . . . . . . . . . . 237 Inhaltsverzeichnis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238



Ajánlás Benke József remekbe szabott tanulmánya a magyar magánjog alapjaiba vezeti be az Olvasót; azokat a mélyen fekvő elvi megfontolásokat foglalja össze, amelyek a magánjogi törvényhozást és ítélkezést hagyományosan vezérlik, függetlenül attól, hogy ezek az el- vek normatív megfogalmazást kapnak-e vagy sem. Képletesen szólva, a magánjog szív- verésének is nevezhetjük azokat a tézisszerűen tárgyalt témákat, amelyekkel a könyv foglalkozik. A Szerző a – részben maga alkotta, általános jelentőségű – magánjogi prin- cípiumokat három típusba csoportosítva tárgyalja. Az első csoportnak „a magánjog alapintézményei” elnevezést adja, a második típusú axiomatikus tételeket a magánjog „vezéreszméi” fogalom alatt foglalja össze, és végül a harmadik típusba sorolja a magánjog „alapvető elveit”. A magánjog alapintézményei cím alatt a könyv nem hagyományos értelemben vett jogintézményeket tárgyal, hanem olyan általános elveket, mint a polgári jogegyenlőség vagy az egyén önrendelkezési szabadsága. A magánjog vezéreszméi között kap helyet – többek között – a mellérendeltség és egyenjogúság vagy a jogbiztonság követelménye, olyan tételek, amelyeket Szladits „irá- nyító eszmék”, Lábady pedig „vezérmotívumok” elnevezés alatt taglalt. A könyv kétharmadát a magánjog „alapvető elveinek” elemzése teszi ki, és e fejeze- tekben az egész magánjognak mint jogágnak a Polgári Törvénykönyv bevezető rendel- kezései között tételesen is meghatározott elvei szerepelnek. Benke József monográ ája a választott témát a magánjogtudomány kultúrtörténeti tükrében szemléli és mutatja be. Imponáló a felhasznált lozó ai, jogtörténeti és jog- dogmatikai ismereti tárház, amelynek eredményeire támaszkodva, azokat újraértékelve és saját koncepciójának szolgálatába állítva megszületik az új mű. A Szerző könnyedén úrrá lesz a bőség zavara okozta veszélyeken, és meggyőzi olvasóját arról, hogy a téma ki- fejtéséhez és megértéséhez szükség van a felfestett háttértablóra. Mindenkinek ajánlom Benke József könyvét, aki a mindennapok szürkesége mögé akar nézni, és gyönyörködni kíván a magánjog uralkodó eszméinek gazdag világában. Vékás Lajos professor emeritus, akadémikus



Ajánlás Benke József legújabb műve igazi mérföldkő a magyar magánjog tudományában. Az öt- éves új magyar Polgári Törvénykönyv bevezető rendelkezéseinek magyarázata és feldol- gozása kapcsán a magyar magánjog európai beágyazottságát és kultúrtörténeti helyét dolgozza fel. A Szerző szerényen a 2013. évi V. törvény eszmei forrásbázisának és általá- nos elveinek sokszínű katalógusát jelöli meg műve tárgyának, de az a valóságban lénye- gesen túlmutat ezeken a határokon. A mű két nagy részből áll, az első részben a magánjogunk kultúrtörténeti gyökereit, római jogi és jogtörténeti összefüggéseit, lozó ai és etikai közegének, a civilisztika szellemtörténeti alapjainak nagy ívű tablóját festi meg az összeurópai műveltségi hagyo- mányban. A tanulmány második része lényegében a Ptk. bevezető rendelkezéseinek ma- gyarázatát adja. Az első rész tudománytörténeti nóvum, 20. századi szerzőknél sem találunk hasonló vállalkozást, amely a magánjog kulturális, lozó ai és etikai alapjainak feltárásában és értelmezésében hasonló mélységeket és érzékeny elemzéseket mutatna. A Szerző a két részt az alapintézmények, a vezéreszmék és az alapvető elvek fogal- mainak hármas vertikális tagolásával fogja össze, és ezzel a megközelítéssel egy új koor- dináta-rendszerbe helyezi a magánjogi szabályokat és azok alkalmazását. A mű nemcsak élvezetes olvasmány, hanem kulturális kuriózum, lozó ai mélysége, római jogi precizitása, jogtörténeti hivatkozásai és dogmatikai elemzései a nagy elődök műveit idézik fel, a közös európai szellemiség szerves folytatója, immáron annak része. Őszinte szakmai meggyőződéssel ajánlom a művet az Olvasónak, hogy a magyar jog- tudomány univerzumában mielőbb új csillagként mutasson világosságot és irányt. Csehi Zoltán habilitált egyetemi tanár, az EU Törvényszék bírája



17 Lecturis salutem!1 A nemzetek, így a magyar nemzet életében is történelmi léptékű esemény2 egy új ma- gánjogi kódex megalkotása és hatályba lépése.3 Egy polgári törvénykönyv az emberi létezés teljességét átfogva azon túl is mutat: legfontosabb életviszonyaink különleges és hétköznapi, egyedi és általános eseményeit fogantatásunktól halálunk utánig át- öleli. Ez a grandiózus szerep, amelyet a társadalmak életében betölt, megköveteli, hogy önmagán túlmutatva mintegy az örökkévalósághoz szóljon. E sajátos létcélja be- töltéséhez, időtállósága biztosításához tehát – értelemszerűen – elengedhetetlen, hogy szellemi alapját civilizációnk örök eszményeiből merítse. Ebből az is következik, hogy a magyar magánjog általános elvei erényetikai paradigmában értelmezhetők helyesen, melynek folytán az elvek tartalmának megállapításakor nem tagadható meg az Abszolútumból fakadó objektív „Jó” létezése – különben Sartre Oresztészével szólva mondhatnánk: „nincs már semmink, ami égi, sem Jó, sem Rossz, és nincs senki, aki parancsol”.4 E dolgozat az idén öt éve hatályba lépett Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény eszmei forrásbázisát és általános elveinek sokszínű katalógusát törekszik feltárni. Minden emberi alkotás véges, így nyilvánvalóan új magánjogi kódexünk sem hibátlan mű, nem szólva a saját útjait járó törvényhozás olykor ’pillanatvezérelt alkotói kedvéről’.5 Mégis, e dolgozat munkamódszere alapjának – értelemszerűen mutatis mutandis – a XII–XIII. századi glosszátori irányzat, avagy a francia École de 1 A monográfiák, tankönyvek, kommentárok, gyűjteményes kötetek és más, nem periodikus művek kiadói adatait kizárólag a kötet végén található bibliográfiában tüntetem fel. 2 „A m. kir. igazságügyminiszter törvényjavaslatának cime: ’Magyarország magánjogi törvénykönyve’. Ez a cim már önmagában rámutat arra, bogy a kir. kormány az államélet belső consolidátiójának terén a feladatok egyik legfontossabbikának megoldására vállalkozott s elérkezettnek látta az időpontot arra, bogy a csonka országnak kodifikált magánjogot adva: gyarapitsa, hatékonyabbá tegye azt a vonzóerőt, mely a lelkek világában és a gondol- kozás homogenitásában az ezeresztendős, integer Magyarország örök ideálja felé mutat.” – írta 1929-ben Kolosváry. Lásd Kolosváry Bálint: Megjegyzések a magánjogi codex-javaslathoz. Első közlemény. In: PJr 5/2 (1929) 51–58; idézet: 51. 3 Vékás Lajos szerint azonban: „A magánjogi jogalkotásnak a társadalmi viszonyokra gyakorolt hatását – kü- lönösen a politikusok – szeretik eltúlozni. Az igazság ezzel szemben az, hogy a magánjogi kodifikációk csak kivé- teles történelmi korokban, rendszerint társadalmi forradalmak idején érintik a tulajdoni berendezkedés alapjait. S ilyenkor is csak korlátozott mértékben és közvetett módon, például az öröklési rend meghatározásával befolyá- solják a társadalmi alapstruktúrákat.” Ugyanakkor elismeri: „[A magánjogi kodifikációk …] negyedik generáció[já]t a posztszocialista törvénykönyvek képezik, amelyeket 1990 után a mi régiónk államaiban és a balti államokban alkottak meg. Ezeknek a kódexeknek az a jellegzetes sajátosságuk, hogy a polgári társadalom – törté- nelmileg megkésett – visszaállításának folyamatában születtek, és társadalmi szerepüket tekintve a 19. század ele- ji kodifikációkhoz hasonlíthatók. […] a polgári törvénykönyvek – köztük a 2013. évi magyar kódex – jelentős funkciót töltenek be e korszakos társadalmi folyamat jogi megvalósításában.” Lásd Vékás Lajos: A magánjogi ko- difikációk értékeiről – történeti szemlében. In: JTSZ 17/3 (2015) 18–22; idézetek: 20. és 20–21. 4 Oresztész kiáltja Jupiternek Sartre drámája III. felvonásának 2. jelenetében: „et il n’y a plus rien eu au ciel, ni Bien ni Mal, ni personne pour me donner des ordres”. Lásd Jean-Paul Sartre: Huis clos suivi de Les mouches (Paris 1947) 236. 5 Már a Tripartitum (6. cím 4. §) leszögezi Papinianus-ra és Demosthenes-re utalva: „[…] a törvény ember talál- mánya, Isten ajándéka, bölcsek tanítása, erőszakos kihágások fenyítője, a polgári társaság szervezője és a bűnnek eltávolítója. A mely meghatározásból érthetjük, hogy a törvényt ember találta ki.” Lásd Verbőczi István Hármaskönyve (Pest 1844) 25–26.

18 Lecturis salutem l’Exégèse képviselőinek szövegértelmezési metodikáját6 tekinti, amelyből azt tartja a XXI. századi magyar magánjog-tudomány számára leginkább hasznosítandónak, hogy az elemzés alapja elsősorban a norma szövege, amely nem kezelhető a régebbi magánjogi gondolkodásban rögzült reflexek mentén mintegy ad libitum. Ez a megközelítési mód az új magyar magánjog általános elvi alapjainak feltárása körében azt jelenti, hogy a hazai magánjog-tudomány korábbi vívmányait – és oly- kor sztereotip válaszreakcióit – a szövegértelmezés szűrőjén áteresztve engedi to- vább hatni. Ezért a magánjogi autoritások, jogtudósi és felsőbírósági álláspontok helyes volta sem tekinthető önmagában a forrás tekintélye okán magától értetődő- nek. Megkerülhetetlen ugyanakkor, hogy – tudományosan igazolt volta mellett is – magyarázatra nem szorulónak tekintsük az európai eszmetörténet egyes elvei- nek, tételeinek, tanainak az európai magánjogi gondolkodás alapjaira gyakorolt meghatározó befolyását. Ez azonban ismét nem azt jelenti, hogy a szóban forgó esz- me magyar magánjogra gyakorolt tényleges hatása is bizonyítást nem igénylő mó- don elfogadható lenne (az axiómák gyakori alkalmazása a jogtudományi érvelés so- rán általában kerülendő). Jól ismert, hogy az e tanulmányban tárgyalt egyes elvek tartalmi (pl. a polgári jog- egyenlőség, az önrendelkezési szabadság szeletei, a szerzett jogok védelme, a jogbiz- tonság vezéreszméje, vagy a Ptk. egyik-másik, a kontinentális magánjogokban is uralkodó alapelve), illetve formai (pl. a generálklauzula) vonatkozásait az európai, ill. esetenként a hazai szakirodalom is könyvtárnyi bőséggel vagy legalább monogra- fikus szinten már kidolgozta. Erre is figyelemmel e munka eszköze elsődlegesen nem a már kellő mélységben tárgyalt intézmények, elvek tantörténetének összefoglalása és az abban való újabb kritikai állásfoglalás, hanem a magyar magánjog általános el- veinek rekollekciója és reklasszifikációja, továbbá – ahol az szükségesnek látszott – új elvek kidolgozása, illetve egyes, már sokoldalúan megvizsgált elvek új vagy újszerű jelentéstartalommal való feltöltése. Ezen túlmenően a tanulmány természetesen nem tartózkodik olykor attól sem, hogy egyes, közismert tartalmi elemekkel felruházott elvek jelentését elfogadja, és azokat az általános gyakorlatnál valamelyest részleteseb- ben elemezze. Jóllehet e tanulmány a magánjog különféle elveit tárgyaló munkák átlagos terje- delmi kereteit többszörösen meghaladja, mégis helyénvaló a dolgozatot „bevezetés”- nek címezni, mert a téma jellegénél fogva egyfelől a kutatás aligha zárható le véglege- 6  Helmut Coing szerint a glosszátorok számára „[…] les lois romaines étaient, en premier lieu, législation impériale; […] Son autorité avait son fondament sur l’autorité de ces mêmes empereurs. […] le Corpus iuris pouvait être considéré d’une manière tout à fait différente. On pouvait voir en lui également l’expression de la Raison même: ratio scripta. Et considéré comme tel, le Corpus iuris […c’]était un livre d’autorité parce qu’il contenait les règles de la raison pratique, de la justice même.” Továbbá, a francia exegetikai irányzat (iskola) gon- dolkodásmódja „[…] a été déterminé par une théorie [constitutionnelle] des sources de droit […] très différente de celle qui a conduit et les glossateurs et les pandectistes. […] Pour eux, la loi, le code n’est pas un «book of authority», mais l’expression de la volonté du souverain à laquelle une obédience stricte est due. La règle qui se trouve dans le code n’est ni la source d’un argument général ni l’expression plus ou moins heureuse d’une idée de «Volksgeist». C’est un ordre strict qui, pour ainsi dire, doit être pris au sérieux tout autrement. […] Le moyen de cette interprétation est la méthode logico-grammaticale.” Lásd Helmut Coing: Trois formes historiques d’interprétation du droit. Glossateurs, pandectistes, école de l’exégèse. In: RHDFE 4ème série, Vol. 48 (1970) 535, 542.

Lecturis salutem 19 sen, másfelől az eredmények folyamatos szakmai revíziót igényelnek. Ezért elenged- hetetlen beismerni, hogy e tanulmány csupán az abbahagyásig, de nem a befejezésig juthatott. A munka ugyanakkor nem kevesebbet céloz, mint a hazai magánjogi gondolkodás inspirációját és állásfoglalásra, vitára késztetését. Sőt, bizonyos vonatkozásokban re- mélhető, hogy a szélesebb jogalkalmazás és azon belül különösen a bírósági gyakor- lat is megerősítheti a „jó bíró”-ban (bonus iudex; Celsus D. 6, 1, 387) örökké ott lap- pangó motivációt, hogy a szükségszerűen pozitivista, tételesjogi gondolkodásban sem mellőzhető olykor a döntés eszmei szintű, az absztrakciók magasabb fokai felé törekvő indokokra történő alapítása. A magánjog általános elveinek ugyanis nyil- vánvalóan nem az a létcélja, hogy ékítményként trónoljanak a mindennapi életet a leginkább meghatározó jogág terjedelmes szabályanyagán. Ezzel összefüggésben már a munka elején fel kell vetni azt a kérdést, amelynek jelentőségére a tanulmánnyal kapcsolatban folytatott megbeszélésünk során Harmathy Attila akadémikus hívta fel a figyelmemet. Általában célszerű óvatosan bánni az eszmei alapokon álló, különféle jogelvekkel, s a magánjog általános ható- körű elveit a realizmus talaján kell megragadni. Vajon nem egy illúziót dogmatizál-e ez a tanulmány? Vajon nem jogpolitikai deklarációk-e csupán a Polgári Törvény- könyv élén álló bevezető rendelkezések elvi tételei? Vajon nem meddő kísérlet-e azt állítani, hogy a XXI. században végső soron, akár többszörös áttéteken keresztül erények és érdemes eszmék is kormányozzák magánjogi gondolkodásunkat? Állás- pontom szerint szükséges vállalni a tévedés kockázatát – s akár a naivitás látszatát is – a kiindulási alap meghatározása során. A feltett kérdésekre adott nemleges vá- laszok képezik e dolgozat alapvetését. A kifejtés eredménye pedig remélhetőleg azt támasztja majd alá az olvasók számára, hogy ezt az utat választani végső soron nem volt tévedés. Azt is fontos aláhúzni, hogy jóllehet e monografikus tanulmány magát a magyar magánjog általános elveinek rendszerét elemző ’introductio’-ként határozza meg, a bemutatott elvek – legyenek azok akár kodifikált alapelvek, akár az írott jog részét nem képező, eszmei létezők – számos kontinentális magánjogi rendszerben ugyan- csak kimutathatók. Ekként a cím talán legvitathatóbb eleme a „magyar” jelző. Az idén octogenarius Vékás Lajos akadémikus, emeritus professor az új kódex te- kintetében az egész és a részek egymáshoz való viszonya analógiájaként többször idézte Rilke feleségéhez, Clarához Párizsból 1907 őszén írt levelének Cézanne „Ma- dame Cézanne vörös karosszékben” című portréjáról szóló mondatát: „Mintha min- den egyes részlet ismerné az összes többit.” E gondolatot mintegy elvárásként magam is törekedtem szem előtt tartani munkám során remélve, hogy a kifejtettek hitelessé- gét azok olykor távoli, apránként kibontakozó összefüggései is alátámasztják. 7 A Publius Iuventius Celsus digesztáinak 3. könyvéből a jusztiniánuszi Digestába kompilált – az ingatlan-adásvétel, a jogszavatosság, az időközi beruházások, a gazdagodás megtérítése és az elviteli jog összefüggéseit tárgyaló – hí- res forráshely szerint „a jó bíró a döntéshozatal során tekintettel van valamennyi, a felek személyében és az eset tárgyi körülményeiben rejlő, releváns tényre” („bonus iudex varie ex personis causisque constituet”).

20 Lecturis salutem Paracelsus szerint a tudományban makro- és mikrokozmosz egymás tükörképei, amelyek egyes részeit egymásból meg lehet ismerni, illetőleg lehet megismerni. E ta- nulmány egyszerre törekszik szemlélni az óceán, azaz a magánjog eszmei alapjainak forrásvidéke, valamint a vízcseppek, vagyis az egyes intézmények részletszabályai- nak közös visszfényét. Ha ennek szemlélésében megfáradt szemem délibábot kerget- ne, tévedésem igazítsa ki a tisztelt Olvasó! Pécs, 2019. június 10-én, pünkösdhétfőn. Benke József