A szakértői bizonyítás aktuális kérdései (részlet)

NOGEL MÓNIKA A szakértői bizonyítás aktuális kérdései



NOGEL MÓNIKA A szakértői bizonyítás aktuális kérdései

© Nogel Mónika, 2020 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2020 Szakmai lektorok: HERKE CSONGOR, KOVÁCS GÁBOR A kézirat lezárva: 2020. augusztus 15. A kötet a GINOP-2.3.4-15-2016-00003. számú projekt támogatásával készült A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni ISBN 978 963 258 494 2 Budapest, 2020 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: [email protected] Kiadói szerkesztő: Bodnár Kriszta Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Tartalom Lektori előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 A szerző előszava . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 I. RÉSZ A SZAKÉRTŐ ÉS A SZAKVÉLEMÉNY SZEREPE A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN 1. A büntetőeljárási alapelvek és a szakértői bizonyítás metszéspontjai . . . 17 1.1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 1.2. A tisztességes eljáráshoz való jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 1.2.1. A fegyverek egyenlősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 1.2.2. Az eljárások észszerű időn belüli befejezése . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 1.3. A bizonyítás szabadsága, terjedelme, törvényessége . . . . . . . . . . . . . . 25 1.4. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 2. A szakértői tevékenységre vonatkozó hazai jogi szabályozás lényeges elemei a büntetőeljárás kontextusában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 2.1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 2.2. A szakértő eljárásjogi helyzete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 2.2.1. Felvetések a magánszakértői vélemények kapcsán . . . . . . . . . . . . . 31 2.2.1.1. Szakvélemény-e a magánszakértői vélemény? . . . . . . . . . . . . . 33 2.2.1.2. Igazságügyi szakértői vélemény-e a magánszakvélemény? . . . 34 2.3. A szakértői bizonyítás jelentősége a büntetőeljárásban . . . . . . . . . . . . 36 2.4. S zakértő bevonásának szükségessége – a különleges szakértelem iránti igény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 2.5. Több szakértő az eljárásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 2.6. A szakértő kizárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 2.7. A szakvélemény és a jogkérdések viszonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 2.8. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 II. RÉSZ SZAKÉRTŐI TEVÉKENYSÉG OSTROM ALATT 3. A hibás szakvélemény és a téves büntetőítélet összefüggései . . . . . . . . 46 3.1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 3.2. A tudomány szerepe az igazságszolgáltatásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 3.3. A szakvéleményekkel szemben támasztott követelmények szigorodása az angolszász jogterületen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 3.3.1. A common law jogrendszer általános ismérvei . . . . . . . . . . . . . . . . 50 3.3.2. A szakértői vélemények reformja az Amerikai Egyesült Államokban 51

6 TARTALOM 3.3.2.1. A „CSI-hatás” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 3.3.2.2. A szakértői vélemények elfogadhatóságára vonatkozó elmélet kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 3.3.2.3. A The Justice Project ajánlásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 3.3.2.4. Az NRC-jelentés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 3.3.2.5. Az Amerikai Forenzikus Tudományok Akadémiájának javaslatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 3.3.2.6. A PCAST-jelentés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 3.3.3. A szakértői vélemények elfogadhatósági elmélete Kanadában . . . 67 3.3.4. A szakértői tevékenység kihívásai Angliában és Walesben . . . . . . 70 3.4. A szakvéleményekkel szemben támasztott követelmények szigorodása a kontinentális jogrendszerben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 3.4.1. A z Európai Unió Tanácsának következtetései az „Európai Forenzikus Tudomány 2020” elképzelésről . . . . . . . . 77 3.5. A szakértői tevékenység reformkísérlete Magyarországon . . . . . . . . . 81 3.6. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 III. RÉSZ A SZAKVÉLEMÉNY KULCSELEMEI 4. A szakvélemény kiindulási adatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 4.1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 4.2. Hiteles bűnjelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 4.3. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 5. A szakértő személye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 5.1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 5.2. Az igazságügyi szakértővé válás feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 5.2.1. A szakértőjelölt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92 5.3. Az igazságügyi szakértői szakterületek tagolása és a szakértői kompetencia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 5.4. A szakértők továbbképzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 5.5. A pártatlanság és függetlenség biztosítékai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111 5.6. Az intézeti, intézményi és gazdasági társasági keretek között működő szakértői tevékenység garanciális követelményrendszere . . . . . . . . . . 113 5.6.1. Az állami szakértői intézmények, intézetek szervezeti függetlensége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 5.6.2. Igazságügyi szakértői tevékenységet folytató gazdasági társaságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115 5.7. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 6. A szakértői módszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 6.1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 6.2. A szakvélemény módszerével kapcsolatos elvárások . . . . . . . . . . . . . . 117

TARTALOM 7 6.2.1. A „tudomány” és „tudományosság” mint a minőség kritériuma. A tudományos megismerés alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 6.2.2. A tudományos módszer kritériumairól általánosságban . . . . . . . . 124 6.2.3. A szakértői vizsgálati módszerek jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 6.2.3.1. Empirikus módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 6.2.3.2. Logikai módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 6.2.4. A szakértői módszer megalapozottságának feltételrendszere: a tudományos-szakmai megalapozottság szakkifejezés bevezetése 134 6.2.4.1. A szakértői módszer objektivitása és szubjektivitása . . . . . . . . 134 6.2.4.2. A szakértői módszerek tudományos-szakmai megalapozottsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 6.2.4.2.1. A szakértői módszer tesztelhetősége és teszteltsége (verifikálhatóság, verifikáltság) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147 6.2.4.2.2. A szakértői módszer validitása/érvényessége . . . . . . . . . . 148 6.2.4.2.3. A szakértői módszer megbízhatósága (reliabilitása) . . . . . . 151 6.2.4.2.4. A szakértői módszer validitása és reliabilitása közötti összefüggések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158 6.2.4.2.5. A szakértői módszer validitásának és megbízhatóságának tesztelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 6.2.4.2.6. A szakértői vizsgálati módszerek megfelelő alkalmazása . . . 163 6.2.4.2.7. A szakértői módszer tudományos és szakmai közösség általi ismertsége és elismertsége, a szakmai bírálat (peer review) követelménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 6.2.4.2.8. A szakértői módszer korszerűsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173 6.2.4.2.9. A szakértői módszer lényegének megismerhetősége (standardok, módszertani levelek, szabványok) . . . . . . . . . 175 6.3. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 7. A szakértő következtetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 7.1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 7.2. A szakértői következtetés mibenléte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 7.3. Helyes logikai összefüggések alkalmazása a szakértői következtetésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187 7.4. A szakértői következtetés határozottsági foka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 7.4.1. A valószínűségi összefüggések meghatározása matematikai eszközökkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193 7.4.2. A valószínűségi összefüggések meghatározása nyelvi eszközökkel 193 7.5. A szakértőre ható kognitív torzító tényezők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195 7.5.1. Az emberi agy működése – kogníció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200 7.5.2. Képzés, gyakorlat és motiváció, szerephatás . . . . . . . . . . . . . . . . . 202 7.5.3. Szervezeti faktorok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203 7.5.4. Előzetes elvárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203 7.5.5. Irreleváns információk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205 7.5.6. Referenciaanyagok, kontextus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205

8 TARTALOM 7.5.7. Az ügy bizonyítékai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205 7.5.8. A kognitív torzítás kockázatai. Megelőzés, felismerés . . . . . . . . . . 206 7.6. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208 IV. RÉSZ A SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNYEK HITELTÉRDEMLŐSÉGE A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN 8. A szakvélemény minőségi mércéje: a hiteltérdemlőség . . . . . . . . . . . . . 210 8.1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 8.2. A szakvéleménnyel szemben támasztott követelmények gyűjtőfogalmai a hazai szakirodalomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 8.2.1. A szakvélemény hiteltérdemlősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 8.2.2. A szakvélemény validitása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 8.2.3. A szakvélemény megbízhatósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 8.2.4. A jogellenes szakvélemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214 8.2.5. Aggálytalanság-aggályosság, a szakvélemény fogyatékossága . . . 216 8.2.6. A megalapozatlan/megalapozott szakvélemény . . . . . . . . . . . . . . . 217 8.3. A hiteltérdemlőség komplex követelményrendszere . . . . . . . . . . . . . . 227 8.4. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230 V. RÉSZ A MINŐSÉG ÉS A MINŐSÉGÜGY ÉRTELMEZÉSE A SZAKÉRTŐI TEVÉKENYSÉG KERETEI KÖZÖTT 9. A szakértői tevékenység minőségügyi megközelítése . . . . . . . . . . . . . . 231 9.1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231 9.2. A szakértői tevékenység minőségbiztosítására vonatkozó igények megjelenése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231 9.3. A minőségügy fogalomrendszere a szakértői tevékenységre vetítve (a büntetőeljárás igényei alapján) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233 9.4. Megvalósítható-e a szakértői „minőségbiztosítás”? . . . . . . . . . . . . . . . 235 9.5. Minőségellenőrzés, önellenőrzés, belső ellenőrzés, audit . . . . . . . . . . . 237 9.6. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240 VI. RÉSZ A SZAKÉRTŐ MUNKÁJÁNAK ÉRTÉKELÉSE. A SZAKVÉLEMÉNY ÉRTÉKELÉSE 10. A szakértői tevékenység feletti kontroll, a szakvélemények megfelelőségének vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240 10.1. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240

TARTALOM 9 10.2. A szakértők munkájának értékelése az Iszktv. alapján . . . . . . . . . . . . 240 10.3. A névjegyzéket vezető hatóság minőségügyi szempontú feladatai . . 245 10.3.1. A névjegyzéket vezető hatóság feladatai hatósági ellenőrzés keretében és a kirendelő hatóság bejelentése alapján . . . . . . . . . . 245 10.3.2. A szakértő törlése a névjegyzékből mint szankció . . . . . . . . . . . . 250 10.4. A szakvélemény jogalkalmazói ellenőrzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251 10.4.1. Nemzetközi kitekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252 10.4.1.1. Amerikai Egyesült Államok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252 10.4.1.2. Egyesült Királyság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253 10.4.1.3. A visegrádi négyek Magyarországon kívüli államai . . . . . . . 256 10.4.2. A szakvélemény jogalkalmazói értékelésének alapkérdései a magyar jogban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258 10.4.2.1. A szakértői bizonyítás, a relevancia és a bizonyító erő összefüggései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258 10.4.2.2. A jogalkalmazói értékelés célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260 10.4.3. A szakértői vélemények jogalkalmazói értékelésének szempontrendszere a hazai jogban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264 10.4.3.1. A kirendelés értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264 10.4.3.2. A kompetencia és az eljárási jogosultság értékelése . . . . . . . . 265 10.4.3.3. A kizárási okok vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268 10.4.3.4. A formai és tartalmi elemek értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269 10.4.3.5. A szakértői vélemény szakmai tartalmának értékelése . . . . . . . . 271 10.4.3.5.1. Kiindulási adatok, a szakértői vizsgálat tárgyának értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271 10.4.3.5.2. A szakértői vizsgálat, szakértői módszer értékelése . . . . . 273 10.4.3.5.3. A szakértői következtetések értékelése . . . . . . . . . . . . . . . 281 10.4.3.5.4. A magánszakértői vélemény értékelése . . . . . . . . . . . . . . 285 10.5. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 286 Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 287 Felhasznált jogforrások jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 325 Felhasznált hazai határozatok és jogesetek jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . 327 Felhasznált külföldi jogesetek és EJEB-határozatok jegyzéke . . . . . . . . 329 Rövidítések jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331



Lektori előszó Mindannyiszor, amikor az emberek képesek voltak nagyobb előrelépést tenni a tudo- mányos módszerekben vagy a technológiában, akkor a megszerzett tudás rendszere- zése és észszerű felhasználásának kijelölése jelentette a soron következő feladatot. Mire is jó az új technika? Hol vannak a határai? Mi a biztonságos felhasználása? Ezek a kérdések valamennyi új módszernél általánosan felvetődnek, legyen szó akár orvostudományról, építészetről, informatikáról, biológiai vagy mérnöki tudomá- nyokról. Nyilvánvalóan ez alól a szakértők által alkalmazott vizsgálati eljárások sem képeznek kivételt. Az igazság feltárása vagy a valósághű tényállás megállapítása során alkalmazott szakértői módszerek bizonytalansága – vagy a téves, hibás mód- szer alkalmazása – semmivel sem jelent kisebb veszélyt, mint ha az adott eljárást a gyógyításban vagy az építészetben használnánk. A fejlődés szükségszerű következ- ménye az is, hogy az ügyek egyre nagyobb számában válik indokolttá szakértő igénybevétele, hiszen a bizonyítás súlypontja a bizonyítékok szakértői értékelése irá- nyába tolódik. Növeli a feladat súlyát az a tény, hogy a szakértő törvényben rögzített kötelessége, hogy vizsgálata során a tudomány és a technika legújabb eredményei- nek felhasználásával készítse el szakvéleményét. A tudományos fejlődés tehát – csakúgy, mint az élet más területein – a szakértő tevékenységénél is Janus-arcú: újí- tásaival egyrészt a megbízhatóbb, pontosabb, gyorsabb véleményalkotás lehetőségét kínálja felénk, míg másik arcával pedig mindezek veszélyét is mutatja. Régóta tudjuk, hogy az igazságszolgáltatás tévedései, a hibás ítéletek, a „justiz- mordok” egy része téves szakértői véleményekre is visszavezethető. Hogyan tudja a jogalkalmazó minimalizálni a hibás szakvélemény felhasználásának kockázatát? Milyen eszközei vannak a szakvélemény ellenőrzésére? Az általános felfogás szerint a szakértő a különleges szakismeret birtokosa, ezt a tudását közvetíti a jogi eljárásba. Miképpen tudja értékelni a szakmai kérdésekben laikus jogalkalmazó a szakértői módszert és az arra alapított szakmai ténymegállapítást? Érthető okokból ezért került az utóbbi évtizedekben világszerte a tudományos ér- deklődés középpontjába a szakértői tevékenység és a szakértői módszertan vizsgála- ta. Elsősorban az angolszász jogterületen tanulmányok sora világított rá arra, hogy ezeket a kérdéseket csak szilárd elméleti megközelítéssel lehetséges megválaszolni. Ugyanakkor sok esetben az alkalmazott technika robbanásszerű fejlődését nem kö- vette az az elméleti megalapozás, amely megnyugtatóan segítette volna a módszerek hibahatárát és a bizonyításban betöltött valós szerepét kijelölni. Ezeket a tanulmányokat hazai szerző feldolgozásában most olvashatja először az érdeklődő. Először kerülnek hazai kontextusba a szakértői bizonyítást érintő olyan alapvető dokumentumok, mint az Egyesült Államok Tudományos Társaság Kutatási Tanácsának jelentése vagy az Egyesült Államok elnökének Tudományos és Techni- kai Tanácsadói Tanácsa (President’s Council of Advisors on Science and Technology, PCAST) által 2016-ban kiadott vizsgálati anyag, valamint a Lordok Háza Tudomá- nyos és Technológiai Tanácsának 2019-ben megjelent, ,,Forenzikus tudományok és a

12 LEKTORI ELŐSZÓ büntető igazságszolgáltatási rendszer: útmutató a változtatáshoz” című jelentése (Forensic Science and Criminal Justice System: a Blueprint for Change). Ebben a könyvben bejárhatjuk az utat, amelyen az elmúlt évtizedek tudósai haladtak azért, hogy a szakértői bizonyítás aktuális kihívásait rendszerezzék, a problémákat feltár- ják és a jogalkalmazó számára támpontot adjanak. Jól látható az is, hogy a külhoni szakmai diskurzus világszerte elindította a szakértői bizonyítás újragondolását, a szakértői módszerek és a jogi szabályozás reformját. A témát érintő hazai diskurzus jóval halkabb volt, azonban a jogalkotó kísérletet tett arra, hogy az újabb kihívások- nak megfelelő jogszabályokat alkosson. A megszületett hazai joganyag nemzetközi összehasonlító vizsgálatát és tudományos értékelését is olvashatjuk a műben. A monográfia naprakész tájékoztatást ad a bírónak, a vád és a védelem képviselő- jének, sőt maguknak a szakértőnek is a szakvéleményekkel szemben támasztott ha- zai és nemzetközi elvárásokról. Elméleti és gyakorlati támpontot ad a szakvélemény értékelésére, a szakértői módszerre, valamint a szakvélemény megalapozottságára vonatkozóan. Bízunk benne, hogy a monográfia hozzájárulhat ahhoz, hogy csökken- jen a hibás vagy tévesen értelmezett szakvéleményekre alapított téves ítéletek száma. Herke Csongor Kovács Gábor

A szerző előszava Galileo Galilei Párbeszédek című művében Sagredo az alábbi történetet meséli Salviatinak: „Egy nap Velence egyik igen tekintélyes orvosának a házában voltam, ahová sok ember járt tudásvágyból vagy kíváncsiságból, hogy láthassanak boncolni egy igazán tudós, amellett ügyes kezű és gondos anatómust. Ezen a napon az idegek eredetét és kiindulásuk helyét kereste meg; régen vitás kérdés ez a Galenus iskolájá- hoz tartozó orvosok és peripatetikusok között. Amikor az anatómus megmutatta, hogy az idegek a fő ideggócból kiindulva miképpen haladnak az agyból a nyak és a gerincoszlop mentén és ágaznak el az egész testben, és hogy csak cérnavékonyságú fonál érkezik a szívbe, odafordult az egyik nemesúrhoz, akiről tudta, hogy peripatetíkus, és akinek a kedvéért különleges gonddal tárt fel és mutatott meg min- dent, és megkérdezte tőle, hogy most már meg van-e elégedve és meg van-e már győződve arról, hogy az idegek eredete az agyban van és nem a szívben. Amire filo- zófusunk némi gondolkodás után, így felelt: Oly világosan és oly szembeszökően mutattál meg mindent, hogy ha nem állana ezzel szemben Arisztotelész szövege, mely világosan azt mondja, hogy az idegek kiindulópontja a szív, kénytelen lennék elismerni, hogy igazad van” (Galilei, 1632). Ahhoz, hogy Arisztotelész állításainak hiteltérdemlőségét közel kétezer éven ke- resztül ne kérdőjelezzék meg, elegendő volt a filozófus tekintélye. Az, hogy „ipse dixit”, azaz: „ő mondta”. Gyakran tapasztaljuk, hogy az igazságszolgáltatás hasonló- an viszonyul az igazságügyi szakértőhöz és a szakvéleményéhez. Pedig a szakértővel szembeni vakhit megengedhetetlen. A jogalkalmazónak minden esetben pontosan tisztában kell lennie azzal, mennyire bízhat abban, hogy a szakértő szakvéleménye képes lesz betölteni a funkcióját: tudja pótolni a kirendelő hiányzó különleges szak- értelmét. A hibás szakvélemény legfőbb kockázata, hogy téves ítélet születik. Ugyan könnyelműség és felelőtlenség lenne azt hinnünk, hogy létezik olyan igazságszolgál- tatás, amelyben nem kerülhet sor ártatlanok elítélésére és bűnösök felmentésére, vi- szont minden államnak, az igazságszolgáltatás minden szereplőjének teljes odaadás- sal, lelkiismeretesen és legjobb szakmai tudása szerint kell mindent megtennie an- nak érdekében, hogy ne kerüljön sor justizmordra.1 Azt, hogy a jogalkalmazónak pontosan milyen szempontok alapján kell a szakvé- leményt megvizsgálnia, és hogy e feltételek összefoglalására alkalmazott gyűjtőkife- jezések alatt (hiteltérdemlőség, megalapozottság, megbízhatóság, aggálytalanság, validitás stb.) pontosan mit kell érteni, nem egyértelmű a hazai szakirodalomban. Kutatásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy a szakértői véleménnyel szemben az igazságszolgáltatás által támasztott követelményeket a hiteltérdemlőség fogalma fedi le a legjobban. Ugyanakkor arra is rá kell mutatni, hogy még itt is fenn- 1  Justizmord: téves ítélet. Fenyvesi Csaba szerint a justizmord kifejezést August Ludwig Schlözer használta először Abermaliger Justizmord in der Schweiz című 1782-es tanulmányában a halálos bírói ítéletekre. Öt évvel előtte, tehát 1777-ben Voltaire egyik levelében a jog gyilkosait, merénylőit (assassins juridiques) emlegeti, majd 1822-ben egy Träger nevű szerző alkalmazza már szélesebb (mai) értelemben az összes téves bírói ítéletre. Lásd erről részletesebben Fenyvesi, 2015, 115.

14 A SZERZŐ ELŐSZAVA áll a már említett terminológiai bizonytalanság. Ezt támasztja alá, hogy Erdei Árpád Tény és jog a szakvéleményben című művében már 1987-ben megállapította, hogy a hazai szakirodalomban a szakvélemény hiteltérdemlőségére vonatkozóan nincs egy- ségesen elfogadott definíció. Sőt, 31 évvel később, 2018-ban Kármán Gabriella A kriminalisztikai szakértői bizonyítás című doktori disszertációjának téziseiben a szakértői vélemények hiteltérdemlőségére vonatkozó általános szempontrendszer ki- dolgozását még mindig megvalósítandó feladatnak nyilvánította. A hiteltérdemlőség fogalmának meghatározása nem egyszerűen elméleti definíció- alkotás, nagyon is konkrét gyakorlati haszna van: a fogalom kidolgozása ugyanis szük- ségszerűen együtt jár a hiteltérdemlő szakvélemény feltételeinek kidolgozásával.2 A könyv, amelyet az olvasó a kezében tart, a hiteltérdemlőség kritériumrendszeré- nek felvázolásán túlmenően a mindennapos gyakorlat kihívásainak leküzdéséhez kíván hozzájárulni. Reményeim szerint segítséget nyújthat a szakértői tevékenység egyes mozzanatainak pontosabb megértéséhez, a szakvélemény mögött megjelenő szakember tevékenysége elméleti megalapozottságának feltárásához. Ezenfelül cé- lom az is, hogy a szakértőkre vonatkozó jogi szabályozás egyes kritikus pontjait mélyrehatóan elemezzem. A könyv egyik alaphipotézise az, hogy a szakértői véleményekkel szemben tá- masztott bizalom növelése egyrészt a szakvélemények minőségének javításával, másrészt a szakvélemények feletti hatékony jogalkalmazói kontroll megvalósításával érhető el. Éppen ezért a monográfia egyaránt igyekszik a szakértőket és a jogászokat megszólítani. A szakértők számára információt nyújt arról, milyen elvárásokat támasztanak velük szemben a büntetőeljárás során. A jogalkalmazót segíti abban, hogy tudja, milyen szempontokat kell értékelnie a szakvélemény kontrollja során. Mind a szakértők, mind a jogászok számára tömören bemutatja a kötet azt a folyamatot, amely az angolszász és kontinentális jogrendszerekben a szakértői bizo- nyítással összefüggésben végbement. Mindezt közel ezer tétel szakirodalom feldol- gozásával, valamint eseti bírósági döntésekre támaszkodva. Felhívja a figyelmet a mű azokra az aggályokra, veszélyekre, amelyeket más államokban már vizsgáltak, és ismerteti a feltárt megoldási javaslatokat is. A monográfia az igazságügyi szakér- tői tevékenységre vonatkozó általános, szakterület-semleges követelményrendszer felépítéséhez felhasználja az egyes konkrét szakterületekkel, illetve szakterület- csoportokkal, tudományágakkal összefüggésben megalkotott jelentéseket, kutatási eredményeket.3 2  2018. november 30. napján a Pécsi Tudományegyetem Jogtudományi Doktori Iskolájában megvédett, Az igazságügyi szakértői vélemények hiteltérdemlősége a büntetőeljárásban című disszertációmban erre tettem kísérletet. Lásd Nogel, 2018a. 3  Az angolszász kutatási jelentések elsősorban a forenzikus szakterületek vizsgálatának eredményeit dolgozzák fel. A „forenzikus” jelző kapcsán megjegyzendő, hogy a műnek nem célja annak elemzése és eldöntése, hogy azonosítható-e forensic science a kriminalisztikával, vagy annál több/kevesebb. Az összefoglaló „forenzikus” elnevezés alatt a legkülönfélébb tudományok és tudományterületek ismeretanyagának igazságügyi célú alkalmazását értem (vö. Balláné, 2019). Ennek megfelelően jelen monográfia értelmezése szempontjából a „forenzikus”, „törvényszéki”, „kriminalisztikai” jelzők egymás szinonimái. Ott, ahol az angol szöveg a forensic science vagy forensic scientist terminust használja, azt a szöveghűség érdekében forenzikusnak fordítom. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy a kifejezetten a forenzikus szakértői terület kapcsán megfogalmazott külföldi álláspontok hasznosíthatók valamennyi igazságügyi szakértői szakterületen. Továbbá a kötet azt a szemléletet

A SZERZŐ ELŐSZAVA 15 Szól ez a monográfia a szakértők és a jogalkalmazók mellett a jogalkotónak is. Egyrészt, négy évvel az új szakértői törvény hatálybalépését követően szembesíteni kell a jogalkotót azzal, hogy az igazságügyi szakértői tevékenység és az igazságügyi szakértői szervezet megújítása, valamint az igazságügyi szakértői tevékenységbe ve- tett közbizalom erősítése – azaz azok a célok, amelyeket a parlament az Iszktv. pre- ambulumában megfogalmazott – nem valósult meg. Az új törvény nem volt képes a szakértői tevékenységet megreformálni, továbbra sem működik a szakértői tevé- kenység minőségbiztosítása, és bátran kijelenthetjük, hogy a szakértőkbe vetett köz- bizalom sem erősödött meg az elmúlt években. A monográfiában elsősorban az alábbi kérdésekre keresem a választ: • Mik a szakvélemény hiteltérdemlőségének kritériumai? • Hogyan lehet biztosítani, hogy csak az elvárt színvonalat elérő, szakmailag megfelelő vélemény kerüljön a jogalkalmazó elé? • Léteznek-e ma azok a garanciák, amelyek biztosítják a szakértői tevékenység magas színvonalú művelését? • Mik a szakértőkre vonatkozó szabályozás gyenge pontjai, amelyek veszélyezte- tik a minőségi munkavégzést? • Hogyan lehet képes egy, a szakkérdés tekintetében laikus meggyőződni arról, hogy a szakvélemény alkalmas arra, hogy a szakkérdés megválaszolásával a valósághű tényállás megállapításához hozzájáruljon? • Hogyan lehet elősegíteni azt, hogy a jogalkalmazó és a büntetőeljárás individu- ális alanyai észleljék a szakvélemény hiányosságait, aggályait? A könyv hasábjain felvázolom a szakértői tevékenység működőképes, hatékony és eredményes minőségügyi rendszerére vonatkozó kutatásaim eredményeit. Minthogy összességében a büntetőeljárás az, ahol a legszigorúbb eljárási szabályok érvényesül- nek, a műben a büntetőeljárásban érvényesülő garanciák és szabályok mentén hala- dok végig a szakértő személyével, módszerével, következtetésével szemben támasz- tott követelményeken. Az elemzés eredményeként a szakértői tevékenységgel, illetve a szakértői vélemények minőségi kritériumaival kapcsolatban lefektetett elvárások azonban általános érvényűek. Célom többek között az is, hogy bizonyítsam, a szakértői vélemény hiteltér­ demlősége, a hiteltérdemlőség egyes feltételei és a szakértői minőségügy/minőség- biztosítás szoros összefüggésben vannak egymással. Továbbmenve, bizonyítani kí- vánom, hogy a szakértői vélemény bizonyítási eszközként történő felhasználásához szükséges kritériumrendszer képezi a szakértőkre vonatkozó minőségügyi („minő- ségbiztosítási”) rendszer alapját. Általánosságban elmondható, hogy valamennyi mi- nőségügyi („minőségbiztosítási”) rendszernek az az alapkérdése, hogy mit értünk a „minőség” alatt, amelyet a rendszer elvár az adott szolgáltatástól vagy terméktől. A szakértői tevékenységre vetítve a szakértői minőségügy („szakértői minőségbiztosí- tás”) alapfeladata meghatározni, milyen követelményeknek kell megfelelnie a szak- követi, amely a forenzikus-kriminalisztikai ismeretanyagot nemcsak a nyomozás szakaszában, hanem az egész büntetőeljárásban alkalmazhatónak tartja. Éppen ezért ezek a terminológiai kérdések ebben a tekintetben háttérbe szorulnak.

16 A SZERZŐ ELŐSZAVA értői működésnek és végtermékének: a szakvéleménynek. A könyv kiindulási pontja az, hogy a minőségügyi rendszer elvárhatósági alapja a szakvélemény hiteltérdem­ lősége (validitása), a minőségbiztosítás lépései pedig a hiteltérdemlőség biztosítékai. Figyelembe kell venni, hogy a szakértői minőségbiztosításnak csak a keretei adha- tók meg általánosságban, hiszen a konkrét szakterületek minőségirányítását és mi- nőségbiztosítását csak az adott szakterület teremtheti meg. Tehát nem létezik általá- nos szakértői minőségügy/minőségbiztosítás, de a szakértői minőségügyi rendszer- nek van szakterületektől független, általános része. Ez az egyedi, szakterületek és módszerek szintjére lebontott minőségügyi rendszerrel karöltve tudja kielégíteni a komplex minőségügyi elvárásokat. A két szintet nevezhetjük a szakértői minőség- biztosítás általános és speciális szintjének vagy általános és különös részének. A könyv kizárólag az általános szintre fókuszál. Ez indikálja azt is, hogy nem célom az egyes szakértői szakterületek és az általuk alkalmazott konkrét módszerek szintjén mélyrehatóan vizsgálódni. E feladat elvégzésére meggyőződésem szerint minden esetben az adott szakterület képviselői hivatottak, a saját tudományterületük és szakmájuk törvényszerűségeit, tudományos-, illetve szakmai lehetőségeit/korlátait figyelembe véve. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne mutatnék be konkrét problémá- kat, felvetéseket egyik vagy másik szakterület, illetve szakértői módszer kapcsán. A monográfia hozzá kíván járulni a szakértői tevékenységgel kapcsolatos elméleti, gyakorlati, tudományos és eljárásjogi problémák megoldásához, a bizonyítási nehéz- ségek okainak feltárásához, az aggályok kiküszöböléséhez, a jogszabályi környezet, valamint a szakértői rendszer struktúrájának szükség szerinti korrekciójához, illetve fejlesztéséhez.