GYEKICZKY Tamás: Klasszikus tudásszociológiai modellek a jogrendszerről és a bírósági eljárásokról

KLASSZIKUS TUDÁSSZOCIOLÓGIAI MODELLEK A JOGRENDSZERRŐL ÉS A BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOKRÓL GYEKICZKY TAMÁS bíró, habilitált főiskolai tanár, PhD (FKMB) 1. RÖVIDEN A TUDÁSSZOCIOLÓGIÁRÓL Nem áll szándékunkban végigkövetni a felvetődő filo lógiai és elmélettörténeti szálakat, elvarrásokat, el- Először a tudásszociológia tárgyát kell meghatároz- hallgatásokat, azonban az olvasónak mindenképpen el- nunk, mielőtt belevágnánk izgalmasnak ígérkező felfe- igazítást kell adni a tanulmány tárgyáról. Tulajdonkép- dező utunkba. Erre kényszerít bennünket az illem és a pen mivel foglalkozik akkor a tudásszociológia, és mit szokás, különösen akkor, amikor olvasóként más tudo- keres a peres eljárások vizsgálatánál? mányágak művelőire számíthatunk. Válaszunk abból a megfigyelhető, és a szakirodalom Milyen tudás képezi a szociológia tárgyát, és miként által rögzített tényből indul ki, hogy az emberi gondol- lehet meghatározni a tudásszociológiai elemzés prob- kodás mindig ’valaminek a tudására’ mutat rá, azaz a tu- lémáit? Hogyan lehet magát a tudást definiálni, hiszen a dat sajátossága (Husserltől kölcsönözhető kifejezéssel) 5 tudás valaminek az ismerete, vagy a gyakorlati – tech- ’tárgyi intencionalitása’ . A tudás ebben az értelemben nikai műveletekben való jártasság, az eligazodni ké- mindig tárgyi tudás, és nem üres mező. Funkcionális pesség, de tudás a járás, az észlelés, a kooperáció is. működés, a megismerés olyan térhódítása, amely látás- A tudásszociológia tárgya – talán a fenti kérdések módot generál, kategóriarendszert teremt, végül sike- 1 miatt – a mai napig bizonytalan. Robert K. Merton a res cselekvésekhez vezet. A látásmód és a kategória- XX. század negyvenes éveinek végén például olyan szi- rendszer mindig ’valaminek’ a meglátása, felismerése, gorú kritériumokat állított fel, amelyeken átszűrve a és / majd e rögzített ’valaminek’ a gondolkodás kereté- durkheimi tudásszociológiai hagyatékot, negligálnunk be, rendjébe történő transzformatív felvétele. A tudás- 2 kellene azt. Karácsony András a tudásszociológiáról szociológia e megismerési dinamikának a leírási kere- 3 írt összefoglaló ismertetőjében úgy érvelt, miszerint te, amely fókuszába emeli, és problémaként tematizálja „nem egyszer s mindenkorra adott a tudásszociológia a tudományos és az emberi érdeklődés tárgykiválasz- tárgya, … már magának a tárgykörnek a kijelölésében fel- tásának mechanizmusát, azért, hogy ezen keresztül lelhetők a differenciák.”. Mások a tudásszociológia „fel- (vagy segítségével) bemutassa az emberi társadalom puhító hatásáról” értekeztek, amely leárnyékolja a tár- tudásrendjének működési folyamatait. 6 sadalmi intézményrendszerre fókuszáló „kemény” A szociológia mentén tevékenykedő társtudományok megismerést. 4 már régen a tudás makro-, és mikro társadalmi műkö- A tisztánlátást zavarja közéletünket és értelmiségi déséről írnak, a nélkül, hogy belebonyolódtak volna a gondolkodásunkat súlyosan érintő álmarxista materi- tudás definiálásába vagy arculatának meghatározásá- alizmus hagyatéka, ahol a tudás valami lényegnélküli- ba. Az emberi tőke elmélet – Teodor W. Schultztól kezd- ként, másodlagosként, járulékként, az emberi anyagi ve Gary S. Beckerig – fontosabbnak tartotta a tudás valóságot kísérő és követő, alapjaiban komolytalan, az gazdasági produktivitását elemezni, mint annak a bon- idealista ellenfelek harci munícióját tartalmazó szelle- colgatását, mi is voltaképpen a piaci hasznot hajtó tu- 7 mi produktumként értelmeződött. dás. Az emberi megismerést hivatalból kutató pszi- chológia pedig inkább a tudás megszerzésének folya- matára, átadására, a másik emberrel történő közlésre volt kíváncsi, semmint a platonikus kérdés újravizsgá- Robert K. Merton: The Sociology of Knowledge. Im: Social Theory 1 latára. 8 and Social Structure. XII. fejezet. New York, The Free Press, 1949. Merton egy sémát állított fel a tudásszociológiai kutatások számára, amelynek vezérfonalként kell irányítania a vizsgálatokat. 2 „A tudásszociológia léte természetesen nem elnevezés kérdése. Lé- 5 Edmund Husserl: Előadások az időről. Budapest, Atlantisz, 2002. 92. tezésének minimálisan szükséges feltétele, hogy a fejtegetésekben és a 6 Definíciónk nem pontos, inkább csak munkafogalom. Ellenben tanul- kutatási gyakorlatban meghatározható legyen egy központi probléma, mányunkban e meghatározás nézőpontjából járunk el a tudásszociológi- érdeklődési irány, sajátos megközelítési mód, mint kikristályosodási ai modellek bemutatásakor. pont. A tudatra, tudásra vonatkozó durkheimi állítások esetében ez a 7 Theodore W. Schultz: Beruházás az emberi tőkébe. Budapest, Köz- probléma hiányzik.” Némedi Dénes: Durkheim. Tudás és társadalom. Bu- gazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1983. Theodore W. Schultz: In Menschen dapest, Áron Kiadó, 1996. 136. investieren. Die Ökonomik der Bevölkerungsqualitӓt. Tübingen, J.C.B.Mohr 3 Karácsony András: Bevezetés a tudásszociológiába. Budapest, Osi- (Paul Siebeck), 1986. Gary S. Becker: Ökonomische Erklӓrung menschli- ris–Századvég, 1995. 8. chen Verhaltens. Tübingen, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), 1993. 4 Pokol Béla: Szociológiaelmélet: Társadalomtudományi trilógia I., Bu- 8 „A pszichikum mint konstruktív vagy reflexív problémamegoldó dapest, Századvég Kiadó, 2004. http://nbn-resolving.de/urn:nbn:- gondolkodás az a társadalmilag megszerzett eszköz, mechanizmus, vagy de:0168-ssoar-104289. 12. apparátus, amelynek segítségével az ember megoldja a környezeti alkal- / ELJÁRÁSJOGI SZEMLE | 2018 4 1 EJSz2018_4_ belív.indd 1 2019.04.04. 15:26:07

A tudásszociológia kibontakozása a társadalmi intéz- csillan a bírósági eljárásjogokon kívüli jogterületeken ményeket vizsgálók számára nem kis riadalmat keltett. (pl. a „ne ölj” parancsa a büntetőjogban). Erre az eljá- Félelmük egyrészt felesleges, másfelől indokolt volt. Fe- rásjogokban nem igen található példa. Esetleg erőlte- lesleges volt, mert a tudásszociológia nem tagadja a tár- tetten, közvetetten, direkt politikai (jogalkotói) nyo- sadalom intézményeinek vizsgálati szükségességét, másra kerül be az eljárási kódexekbe egy-egy szabály bár az kétségtelen, nem elégszik meg a gondolkodás és (pl. anyanyelvhasználat joga). A bírósági eljárásjogok a tudás viszonyaitól letisztított intézményszociológiai konstitutív természete egyértelmű, közmegegyezés eredményekkel. Mivel azonban a legtöbb szervezet-, és szerűen bizonyított. Az eljárásjog a jognak az a sajátos intézményszociológiai elemzés a tudásszociológia szín- területe, ahol a szabályozott magatartások a való élet- relépése előtt elválasztotta egymástól a vizsgált intéz- től a legtávolabb állnak, de leginkább nincs semmilyen ményeket és az adott intézménybe ágyazott tudást, a kapcsolat közöttük. tudásszociológia által keltett riadalom egy kicsit érthe- Nem könnyű feladat a tudásszociológia terméséből tő. A tudás folyamatainak leírása nélkül végzett vizsgá- válogatni. Maradva a kezdeteknél, a klasszikusokig latok tévedéséért így is nagy árat kellett fizetni, mivel a (XIX–XX. század fordulója, eleje), a német és a francia tudás nélkülivé tett szervezet bemutatása számos ve- szociológiai hagyományokhoz nyúlunk vissza. A két zérelhetetlen szervezeti modernizációt eredménye- nemzeti szociológia gondolkodás és látásmódja eltér zett, s néha úgy tűnt, jobb lett volna az egészhez hozzá egymástól, ám a tudásszociológia kérdéseinek felveté- sem kezdeni. A félreértés abban állt, hogy a szervezeti, se, a jog világának megértése közös vállalkozásuk. Max 10 intézményes mező nem két különböző alkotórész kong- Scheler, Karl Mannheim és Émile Durkheim műveinek lomerátuma – azaz szervezeti technikák, érdekek az rendszerébe visszük be az olvasót. Írásunkban, remél- egyik oldalon és a szervezeten belül működő tudások jük, számos továbbgondolásra érdemes tanúságot talál és értékek a másik oldalon –, hanem egy és ugyanazon a joggal foglalkozó közönség, természetesen ki-ki a folyamat két, csak analitikus módon megkülönböztet- maga álláspontja és szakmai pozíciója szerint értékeli hető elemének vegyülete. Az intézményes szervezeti majd mindezt. Lesznek, akik kritikusan szemlélve meg- viszonyok egyúttal tudásviszonyok, tudásobjektiváci- haladott nézeteket olvasnak ki sorainkból, mások talán ók, de a tudás intézményesítésének folyamata szintén egy új, korszerűbb gondolkodásra irányuló inspirációt létrehozta a saját szervezeti-technikai megoldásait, sőt fedeznek fel. Igazából tanulmányunk ezen utóbbi cso- végső soron érdekeket generált. Az intézmények át portnak szól. vannak szőve, át vannak itatva a tudás letörölhetetlen lenyomatával, egybesütve és egybeégve látják el az in- tézményesült tudás működtetésének társadalmi fel- 2. A MODELLEK adatát. Michel Foucault írta: „A tudás nemcsak a bizonyí- tásokban él, hanem élhet a fikciókban, az elmélkedések- Max Schelert a tudományos világ a tudásszociológia ben, az elbeszélésekben, az intézményes szabályokban, a megalapozójaként tartja számon. Nevéhez fűződik a politikai döntésekben.” terminológia megszületése, a tisztán tudásszociológiai 9 Tanulmányunk tehát arról szól, hogy a tudásszocioló- gondolkodásmód elindítása. Munkáiban külön vizsgá- gia klasszikusai miként közelítették meg, és írták le, lati irány a jog működésének megértése, a jog rendsze- avagy tematizálták a jog, az igazságszolgáltatás, a bíró- rének, mint az emberi történelmet irányító szellemi, sági eljárások világát. A tudásszociológiai érdeklődés kulturális folyamat egyik megjelenési ágának bemuta- adva volt, egyfelől a jog mindig titokzatos tere, másfelől tása. Scheler előtt nem volt szokás a jogot, mint társa- a bírósági eljárások semmire vissza nem vezethető au- dalmi tudásformát leírni, ráadásul mindezt a történeti tonóm szabályai keltették fel a figyelmet. A jog ugyanis folyamatba ágyazva előadni. A jog eredetileg a nép azon minden korban adottság, az emberi társadalom szük- lelkületéből származott – írta –, amely a mítoszok, a ha- ségképpeni velejárója, hasonlóan a művészethez, a val- gyományok és a mondák világában rejtőzött, ám Babi- láshoz avagy a tudományhoz. Nem lehetséges a társa- lon és Róma népénél más, egyéb feltételek irányították dalom egészének, összességének (totalitásának) leírá- a keletkezés pillanatát. Babilon és Róma esetében már sa a vizsgálat pillanatában működő jogi rendszer fi- a jog megszületésekor adva volt az elemi természettu- gyelmen kívül hagyásával. domány, a filozófia, a tiszta logika, így a jogi-logikai A bírósági rendszer még érdekesebb, különösen egy gondolkodás ott jelent meg, ahol működött a görög ere- bölcselő számára. Olyan rituálék, normák, szavak és detű tiszta matematika. Ennek köszönhetően alakult ki beszédek keresztezik az eljárásokban elinduló útját, a jogtudomány egysége, logikája, rendszere, a jog szo- melyek sehol, még a jogi rendszer más területein sem ciális karaktere. A történetileg kialakult (jogi) logikai találhatóak. Sőt, a nyelvi és a logikai elszakadás teljes, miközben az erkölcs egy-egy szabálya (normája) fel-fel- 10 Scheler értékelésére lásd: Vajda Mihály: A fenomenológia leleple- zett titka. (Max Scheler, mint fenomenológus) I. m.: Vajda Mihály: A mí- mazkodásának a tapasztalás során felmerülő különböző problémáit, tosz és a ráció határán. Budapest, Gondolat Kiadó, 1969. 276. Karl Mann- amelyek meggátolják a magatartásának harmonikus alakulását; ez csak heim Mannheim Károlyként a XX. sz. eleji Budapest filozófiai életének akkor mehet végbe, ha megoldotta mindezeket a problémákat.” George nagyra becsült alkotója. Emigrációja után Karl Mannheimként publikált H. Mead: A pszichikum, az én és a társadalom. Budapest, Gondolat Könyv- és így ismerte meg a szociológia világa. Életművéről vö.: Gregory kiadó. 1973. 386. Baum: Truth Beyond Relativism: Karl Mannheim’s Sociology of Knowledge, 9 Michel Foucault: A tudás archeológiája. Budapest, Atlantisz, 2001. The Marquette Lecture, Marquette University Press, 1977., Bálint Bal- 235. la: Karl Mannheim, Hamburg, Reinhold Krämer, 2007. / / 2 | ELJÁRÁSJOGI SZEMLE 2018 4 2018 4 ELJÁRÁSJOGI SZEMLE | 3 EJSz2018_4_ belív.indd 2 2019.04.04. 15:26:07

gondolkodás ellenére a jog pozitív értelemtartalmát, tanulmányában arról írt, hogy Weber éppen a jogi fo- valamint a javak jogi eloszlására kivetített uralkodó galmak kulturális tárgyi világba való beilleszkedésé- társadalmi ethoszt, a politikai uralkodó rétegek és cso- nek problémáját ugrotta át. A jogi fogalmak ugyanis ré- portok szociális hatalomgyakorlásra irányuló akarat- szei a kulturális tárgyi világnak, mivel szellemi tartal- 13 tartalma határozta meg. mak és csak a gondolati tételezés által léteznek. We- Álláspontja kritika volt Jehring jogtanával szemben. ber az állami intézmények erőszakszervezetének lát- Scheler különösen Jehringnek a bírói ítélet társadalmi ható alakzatához kapcsolja a jogot, ami nem ment fel az természetére vonatkozó felfogását vitatta. A modern alól, hogy megfejtsük a jogi fogalmak szellemi tartal- jogban – vélte – nem a bírói ítélet, hanem a törvények és mának titkát. 14 a törvények alkotói határozzák meg a jogi célokat, egy- Weber azonban Mannheim szerint alapvetően indivi- 15 úttal a jogi gondolkodás logikai motivációit, ergo a jog- dualista állásponton áll, ezért a jog nem a nominalista nak e vonása élteti tovább a római jog intézményeit. A nézőpontból, hanem csak a csoport / közösségi állás- római uralmi technikák a politikai uralmi kapitalizmus pontból elemezhető és érthető meg. Maga az individua- korában éppúgy nem működnek, ahogy a római uralmi lista álláspont történeti nézőpont – írta Mannheim –, 16 viszonyok sem. így – tesszük hozzá – a meghaladása is. Scheler – szem előtt tartva egy etikai rendszer kidol- A szövegekből körvonalazódó mannheimi jogelmélet gozását – a jog számos kérdésével etikai munkájában alapvetően tudásszociológiai ihletettségű, a gondolko- 11 foglalkozott. Megközelítési módszerének köszönhe- dás (és társadalom) története, valamint a jogi jelensé- tően a jogi szabályozásra mint a társadalmi és jogi ak- gek – mint szellemi képződmények – irányából építke- torok együttműködésének, kapcsolódási rendszerének zik. Társadalomtörténetileg akkor lesz izgalmas a jogi mozgatójára tekintett, ahol a jog a felelősség biztosítá- fogalmak (jogelméletek) története – írta Mannheim –, sában, az államtól elkülönült magatartási rendszerek amikor a polgárság a saját gondolkodási hagyományait szabályozásában játszik szerepet. Amíg az állam a szel- megtagadva a konzervativizmus talaján szembeszállt a 17 lemi javak mellett más, attól eltérő törekvéseket képvi- természetjoggal. A konzervativizmust a természetjog sel (uralom, hatalom, pozitív jog kialakítása, népjólét) elleni küzdelem tette egységessé, történetileg pedig Sa- addig a jog – még pozitív jogként is – megmarad a szel- vigny és a történeti – jogi iskola végezte el a kritika napi 18 lemi eredet talaján. A hatalom és a jólét vitális jellegű, a munkáját, megteremtve a jogi formalizmust , a jog fo- 19 12 jog értékei tisztán szellemi természetűek. galmának a törvényhozóhoz kötését. Scheler egy, a társadalmi stabilitást biztosító, a szel- Adam Müller tanításának elemzése során Mannheim lemi értékekre és magasabb eszmékre épülő intézmé- a bírói gondolkodás különböző típusának történeti – 20 nyesített jogrendet tekintett az ideális etikai értékálla- tudásszociológiai jellemzőit fejtegette. Gondolatme- potokat hordozó társadalom számára elfogadhatónak. nete a jogi gondolkodáson belüli fordulatot mutatta be, Tudományelméleti módszertana miatt a reálszociológi- ami nem volt más, mint a természetjogra épülő gondol- ai folyamatok bemutatását mellőzte, de rámutatott a kodási és ítélkezési sablonok átalakulása. Amíg a ter- jogi rendszer kettős természetére, a szellemi bázison működő intézményes rend létére. Karl Mannheim tudásszociológiájának jogra vonatko- 13 „A jog, az erkölcs, a kultúra, a művészet stb. a tudomány számára, zó üzenete összetett és bonyolult filozófiai – szociológi- mint már megjegyeztem, csak annyit jelent, amennyit a tudás mindenko- ai környezetben kereshető. Gondolkodásának főbb ri állása mellett a már kidolgozott fogalmak – továbbá az egész fogalom- rendszer – belülről megragadtak…” Mannheim Károly: A kúlturaszocio- axiómáit érintve, ki kell emelnünk a tudás léthez kö- lógiai megismerés sajátosságairól. In.: Mannheim Károly: A gondolkodás töttségének tanát, a tudás csoport bázisú szerveződé- struktúrái. Kultúraszociológiai tanulmányok. Budapest, Atlantisz Kiadó, sét, a társadalmi gondolkodásmódok pluralitását, az 1995. 45–46. 14 Mannheim Károly: A kultúra és a kultúra megismerhetőségének szo- ideológia és az utópia gondolkodási (és kategória) rend- ciológiai elmélete (konjunktív és diszjunktív gondolkodás). Mannheim szereinek visszafordíthatatlan kiépülését. Az erkölcs, i. m. (1995.) 233. az életformák, a jog, a művészet, a vallás szellemi kép- 15 „Mármost ebben a rögzített „axiomatiká”-ban számos olyan mozzanat ződmények – írta –, kapcsolódnak a tudáshordozó cso- van, amely sajátosan a Max Weber-féle szociológiához tapad, többek között Weber szélsőséges nominalizmusa, amely csak az egyént ismeri el szocio- portok világnézetéhez, ami integratív erő, a világról lógiai realitásnak és semmilyen csoportképződést, a társadalom semmi- való gondolkodás módja, sajátos beállítódási rendszer. lyen formáját... sem fogadja el realitásnak....” Mannheim Károly: A kultúra- A mannheimi tudásszociológia mindezek ellenére szociológiai megismerés sajátosságairól. Mannheim i. m. (1995.) 47. 16 „A polgári gondolkodás, amelynek konstrukciós középpontja a jogi nem tartalmaz szisztematikusan kifejtett jogelméletet. szint, az államot teszi meg a történelem hordozójává.” Mannheim Ká- Mannheim számára a jogelmélet és jogszociológia terü- roly: A konzervativizmus. Tanulmány a tudás szociológiájáról. Budapest, letén a nagy inspirátor Max Weber, aki – sokszor – vita- Cserépfalvi, 1994. 36. partnere. E sajátos helyzetnek köszönhetően a mann- 17 Uo. 84. 18 „A formalizálás maga is léthelyzetek kifejeződése, és a formalizálás heimi álláspont e vitából „visszafelé” olvasva érthető. irányultsága maga is e léthelyzet függvénye…. Ide tartozik ama megfi- Mannheim a „Gondolkodás struktúrái” c. kötet egyik gyelés is, hogy az igazságszolgáltatás akkor lép a formalizált jog, a konk- rétan mérlegelő, minőségileg a helyzet és a jogérzék alapján ítélő „ká- di-bíráskodás” helyébe, amikor az érintkezés egzisztenciálisan megkö- veteli a jog kiszámíthatóságát; e pillanattól kezdve az emberek nem mél- 11 Max Scheler: A formalizmus az etikában és a materiális értéketika. tányosak szeretnének lenni, hanem helyesen osztályozni, előre adott, Budapest, Gondolat Kiadó, 1979. Különösen a VI. B. 4. d) alfejezet, a Sze- formalizált kategóriák alá sorolni az esetet.„ Mannheim Károly: A tudás- mélyfogalmunk viszonya a perszonalista etika egyéb formáihoz és az 5. fe- szociológia. Mannheim: i. m. (1994.) 337. jezet. 19 Mannheim: i. m. (1994.) 142–154. 12 Uo. 813. 20 Uo. 128–132. / / 2 | ELJÁRÁSJOGI SZEMLE 2018 4 2018 4 ELJÁRÁSJOGI SZEMLE | 3 EJSz2018_4_ belív.indd 3 2019.04.04. 15:26:08

mészetjogi gondolkodás, generalizáló gondolkodás- Mannheim azonban egy harmadik, nem tudományos ként, az általános (törvény) és az egyedi eset megfelel- tudásszociológiai paradigmarendszert is leírt, a jog hét- tetésével dolgozott, addig az új gondolkodási stílus a köznapi szemléletét. A hétköznapi gondolkodásban a jog- különöst, mint a totalitás belső vonatkozását ragadja ra vonatkozó ismert és bevett fogalmak eltérő értelmet meg. A bírói döntés e fordulat szemléltetésének prototí- kapnak, mivel pl. az érvelés „[… (a »perlekedés« értelmé- pusa. A racionalizmus (a természetjog) a tisztán gon- ben) ugyan fogalmiságokból összetevődő folyamat, de to- dolkodó, elméleti és szemlélődő emberből indult ki, a tális értelmét tekintve elméleten kívüli, mert egy átfo- passzív, döntéseket nem hozó azokat csak igenlő vagy góbb beállítódásnak, a jog átélésének a függvénye. Már- tagadó emberből. Az élő gondolkodást képviselő ember most a jog eredeti átélésében az érvényesség mozzanatot 25 döntéseket hoz, ítél és közvetít. A dinamikus szintézis (a foganatosítják ugyan, de nem megismerik.]” konzervativizmussal összefonódó történeti – jogi isko- Nem megismerés, hanem érvényesség. A jogviták so- la) a kontemplatív, szemlélődő emberkép áttörését hoz- rán, a jog hétköznapi szemléleténél maradók a jog jelen- za magával, a gondolkodás élő funkcióba lép. 21 ségét „[…jóllehet megragadják, de nem vizsgálják, s 26 Mannheim a történeti iskola jogi fogalmait – jóllehet végképp nem megismerik”]. A jogi élet mindennapjai azok szellemi képződmények – nem tekintette önálló nem a jog megismeréséről szólnak, ennek megfelelő te- lábakon álló és önkényes gondolkodási rendszernek, repe a jogtudomány lenne. A hétköznapi jogi élet sze- hanem a konzervatív gondolkodási stílus részének. E ku- replőinek gondolkodása a jog »belülről« való megraga- tatói meglátás módszertani implikációkat is takar, de dása, ám ez nem adekvát és nem immanens vizsgáló- Mannheim üzenete egyértelmű: a jog és a jogfejlődés, a dás. A tudományhoz – írta –, hozzátartozik ugyanis a jogról való gondolkodás nem közömbös az eszmék és a távolságtartás. „Van olyan távolság, amelyből az érvé- nagy tudásrendszerek története számára. A gondolkodá- nyesség mozzanat még látható (jogfilozófia) és van si stílus vizsgálata pedig kulcsot ad megértéséhez. olyan, amelyben már eltűnik.” 27 Mannheim kultúraszociológiájában a jogot és a jogi Akkor, amikor a távolságtartó megismerés az érvé- gondolkodást szellemi (kulturális) fejleményként (ob- nyesség kérdését feladja, a jogi jelenségek egészét [„.. az jektivációként, intézményként) ábrázolta. „[..a kultúra- élet és átélés totalitásával való összefonódottságában 28 szociológia az a tudomány, amely a kultúra nevű alapje- és elkötelezettségében mutatja be.”] A jogi beállító- lenséget a szociológia fogalmi síkjáról szemléli.]” – ír- dásból azonban sohasem lehet meglátni, hogy a beállí- 22 ta. A módszertani következmény azonban egyértel- tódás kialakulása már megelőzte a jogi jelenséget; [„..a mű, különbséget kell tenni a jog tudománya és a szocio- jogi beállítódás jellege nem megragadható, ha már ér- lógiai szemléletmód jogfelfogása között. „Ha a ’jog’-ról, telemtartalmához igazodunk, ha már beléptünk érvé- 29 ’jogrend’-ről, ’jogtétel’-ről beszélünk, különösen szigo- nyességi szférájába.”] Ki kell lépni belőle, a tudomány rúan ügyelnünk kell a jog és a szociológiai szemlélet- távolságtartó módszerével – a jogtudomány avagy a mód megkülönböztetésére. A jogtudomány arra keres kultúraszociológia eszközeivel – kell közeledni a jogi választ, hogy mi tekinthető fogalmilag jognak. Azaz: ha jelenséghez. A kultúra szociológiai szemlélete egy nem logikailag helyesen járunk el, milyen jelentést – ez pe- immanens vizsgálódás, egy olyan látásmód végigvitele, dig annyit tesz milyen normatív értelmet – kell tulajdo- amely [„…feltárja minden kulturális képződmény funk- 30 nítanunk egy jogi normaként fellépő nyelvi alaknak. A cionalitását.”] Márpedig a jog szellemi képződmény, szociológia viszont azt kérdezi, hogy mi történik egy kultúraszociológiai objektum, gondolkodási forma. közösségen belül ténylegesen azért, mert fennáll annak Amit Mannheim ajánl, az a jogi jelenségnek – mint az esélye, hogy a közösségi cselekvésben részt vevő em- kultúraszociológiai és szellemi tárgyaknak –, több síkú berek – közülük is elsősorban azok, akiknek a kezében megközelítése, megismerése, leírása, ahol mindegyik 31 ténylegesen befolyás összpontosul, vagyis akiknek tár- megismerési sík más és más eredményekre vezet. Lé- sadalmilag releváns befolyásuk van a közösségi cselek- tezik azonban egy sajátos, csakis a szellemi képződmé- vésre – szubjektíve érvényesnek tekintenek valamilyen nyekre vonatkoztatható megismerési módszer is, ez rendet, és gyakorlatilag is ekként cselekednek, azaz pedig a ’genetikus szemléletmód’. A ’genetikus interp- hozzá igazítják saját cselekvésüket.” 23 retáció’, amely lehet értelem-, vagy eszmetörténeti-ge- A két terület terjedelme és nagysága eltérő, mint netikus interpretáció, nem a keletkezésre irányul, ha- ahogy hozadéka is. „...a jogi szemléletmód a szociológi- nem egy értelmi tartalom szellemi eredetét kívánja ainál többet ragad meg a »jog« alapjelenségének sajá- megragadni. Tipikusan ilyen – írta Mannheim – a ter- tosságaiból. A jogi jogfogalom a jogélmény alapján jön mészetjog, amely a jogi tartalmakat visszavezetve egy létre, ami mintegy előtte jár. De éppen a jog jelenségé- nek van meg az a tulajdonsága, hogy már az eredeti át- éltség tartalmazza a »kellés mozzanatát«. A kellés ezen mozzanatát azonban teljesen megőrzi a már elméleti 25 Uo. 51. 24 beállítódással dolgozó »jogi szemlélet.«” 26 Uo. 52. 27 Uo. 28 Uo. 29 Uo. 21 Uo. 131–132. 30 Uo. Mannheim Károly: A kultúraszociológiai megismerés sajátosságai- 22 31 „Meg kellett mutatnunk, hogy a szellemi tartalmakkal kapcsolatban ról. Mannheim i. m. (1995.) 47. különböző beállítódások léteznek, mert csakis belőlük vezethető le a 23 Uo. 47– 48. végső különbség a kulturális képződmények immanens és szociológiai 24 Uo. 49. szemlélete között.” Uo. 53. / / 4 | ELJÁRÁSJOGI SZEMLE 2018 4 2018 4 ELJÁRÁSJOGI SZEMLE | 5 EJSz2018_4_ belív.indd 4 2019.04.04. 15:26:08

ideáltipikus rendre, a szellemi eredet problémaköre a társadalmi tudásformák jogra vonatkozó interpretá- körül épült fel. ciója. Mannheim számára ugyanis – még egyszer ki- Mannheim módszertani végkövetkeztetése végül el- emeljük – a jog rendszere nem pusztán a jogintézmé- vezet az intézményekhez, a szellemi tartalmak mögötti nyek világa, hanem gondolkodási mód, a valóság feldol- rendszerekhez. Úgy véljük Mannheim nem Webert he- gozásának és elsajátításának aktív értelmezési síkja. lyettesítő, hanem kiegészítő jogszociológiai – jogelméle- Az aktorok, a szereplők, a jogi hivatásrendnek, mint ti rendszert épített fel, tudásszociológiai (illetve kultú- csoportok és csoporttagok, éppen a jog értelmezésén, raszociológiai) megközelítéssel. Rávezet bennünket a feldolgozásán, tudásformáinak termelésén keresztül jog jelenségének, mint szellemi tartalomnak, gondolko- kapcsolódnak egymáshoz, egy szellemi (és tudásszo- dási formának a megértésére. A szellemi realitásokról ciológiai) hálózat tagjaivá válva. A sem kizárt, hogy a – írta – [„…mindig csak annyit tudunk, amennyire fo- jog intézményesített tudásának termelőiként a jog nor- galmukat megalkottuk. Ezek azonban nem egyszerűen máinak immanens világképén keresztül a jog realitásá- leíró fogalmak, azaz tartalmukat nemcsak közvetlenül nak stratégiáját határozzák meg (jogalkotók). az elmélet-előtti jelenség határozza meg, hanem e tar- Émilie Durkheim – a bemutatandó másik modell kidol- talom mindenkor a legszorosabban összefügg az egész gozója – a francia szociológia klasszikusa. Szociológiá- fogalmi rendszerezés és a benne rögzített problemati- ját a szakmai közvélemény sokáig nem tekintette tu- ka állásával.”] 32 dásszociológiának, és az életműnek a jog és a jogrend- Mannheimnek a jogi jelenségeket újszerűen megkö- szer működésére vonatkozó eredményeit is elhanya- zelítő szociológiája mellett meg kell említenünk a tudá- golták. Magyarországon Némedi Dénes érdeme, hogy sok termelőjéről, a szociológiai csoportról írott elemzé- Durkheimre ma már tudásszociológusként is tekinthe- 34 seit is. A csoportnak, mint a gondolkodást teremtő és tünk , s műveinek ismerete pedig nélkülözhetetlenné termelő egységnek középpontba állítása ugyanis ter- vált a jog tudásszociológiai megközelítésében. mékeny módszertani kiindulópont lehet a jogászi gon- Durkheim a tudás társadalmi természetéről 1911- dolkodás, különösen a bírói gondolkodás megértésé- ben Bolognában tartott előadásában kifejtette, hogy az ben. A csoport korábbi homogén tartalmát (pl. Scheler értékek, a gondolatok, az eszmények társadalmi meg- fogalmi rendszerét) Mannheim felbontotta, ezáltal le- határozottságát úgy kell érteni, miszerint az ember ál- hetővé tette a csoportnak – mint (tudás) szociológiai tal használt fogalmak az ember gondolkodásának konst- képződménynek –, és a csoporttagoknak – mint tudás- rukciói. A fogalom már eleve kifejez valamit, ezért meg- szociológiai alanyoknak – a pontos vizsgálatát. Az spórolható annak az útnak a vizsgálata, amelyben a fo- 35 elemzés egy nagyon gazdag társadalmi viszony és galom elnyeri tartalmát. Csak az ember tud a valósá- struktúrarendszert mutatott be a csoport működésé- gon túlmenően, tapasztalatával nem egyező eszménye- 33 nek rendszerében, hálózatában. ket képezni, s ezekhez aztán valóságként (társadalmi A mannheimi tudásszociológia talán nem annyira a tényekként) igazodni. „Az alapvető társadalmi jelensé- szakmai gondolkodás, hanem a csoportok (és tagjai) ál- gek, a vallás, az erkölcs, a jog, a gazdaság, az esztétika talános tudásszociológiai pozíciójának leírásához nyújt nem egyebek, mint értékrendszerek, következéskép: kiindulópontot. Ennek ellenére a szakmai gondolkodás eszmények.” 36 szociológiai tartalma Mannheim alapján feltölthető, és A későbbi társadalomtörténeti munkáiban kiemelten leírható a jogi tudás előállítása aktív szereplőinek, hangsúlyozott ’kollektív tudat’ álláspontja szerint avagy a jogi valóságot alakító domináns csoportok (bí- olyan tudásrendszer, amely világos, reflektált ismere- rói csoport) tudáspozíciójának jellegzetessége. Elemez- teket hordoz, és a tudat közösségeként működik. A kol- hető a csoport és tagjainak tudásszociológiai kapcsola- lektív tudat mellett megkülönböztette az adott társa- ta, a csoportok önértelmezéseinek környezeti irányult- dalom tudati rendszerének összességét (a társadalmi sága, a beállítódások, az egyéni jog értelmezés és jog tudatot), amely – különösen a fejlett társadalmakban – megértés folyamatainak szerkezete. ihletője és hordozója számos kollektív társadalmi ma- Mannheim törekedett arra, hogy egy olyan szocioló- gatartásnak. „A bíráskodás, a kormányzás, a tudomány, giát dolgozzon ki, amelynek tárgya a gondolkodás reál- az ipar funkciói, egyszóval minden speciális funkció folyamata, az, ahogy az emberek gondolkodnak. A jogi pszichikai jellegű, hiszen mindezek reprezentációk és élet szereplői nagy részének – például a bírónak – gon- akciók rendszerei, ugyanakkor nyilvánvalóan kívül es- dolkodási stílusa nem a tudományos megismerésből ered, ezért a tudományos vizsgálatok módszertani út- mutatója e sajátos gondolkodási szerkezetek elemzése- kor szóba sem jöhet. Mannheim egyébként élesen elvá- 34 Némedi Dénes: Durkheim. Tudás és társadalom. Áron Kiadó, Buda- lasztotta a jog tudományát, a jog szociológiájától, és a pest, 1996. 231. 35 Durkheim már az Öngyilkosság c. könyvében a következőket írta: tudomány előtti jogi gondolkodástól. A tudásszocioló- [„…minden belső élet kívülről kapja nyersanyagát. Csak tárgyakra tu- gia egy olyan látásmód, ami képes visszacsatolni a „hét- dunk gondolni, vagy arról a módról gondolkodhatunk, ahogyan gondol- köznapi gondolkodásra”, általa vizsgálhatóvá válik a juk őket. Nem elmélkedhetünk a tudatunkról a tiszta meghatározatlan- különböző társadalmi csoportok jogértelmezése, avagy ság állapotában; ebben a formában a tudat elgondolhatatlan. A tudat csak úgy határozódhat meg, ha valami más által ölt alakot, mint ami ő.”] Émile Durkheim: Az öngyilkosság. Szociológiai tanulmány. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1982. 265. 32 Uo. 46. 36 Émile Durkheim: Tényítéletek és értékítéletek. I. m.: Émilie Durkhe- 33 Némedi Dénes: Klasszikus Szociológia. 1890 – 1945. Budapest, Napvi- im: A társadalmi tények magyarázatához. Válogatott tanulmányok. Buda- lág Kiadó, 2005. 312. pest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1978. 217. / / 4 | ELJÁRÁSJOGI SZEMLE 2018 4 2018 4 ELJÁRÁSJOGI SZEMLE | 5 EJSz2018_4_ belív.indd 5 2019.04.04. 15:26:08

nek a közös tudaton.” Durkheim aztán inkább kollek- megfosztani valamitől, vagyonától, becsületétől, életé- 37 tív reprezentáció fogalmát használta a kollektív tudat től, szabadságától. Ezek a represszív szankciók, a bünte- helyett, mivel e fogalom tartalma a kollektív tudatnál tőjogra tartoznak, és a mechanikus szolidaritáson gazdagabb. A kollektív reprezentáció önmagában ta- nyugvó társadalmak tartozékai. A szankciók másik tí- golt, anyagi vagy szellemi szubsztrátumot hordozó pusa az eredeti állapot, a [„természetes alakjukban rendszer, benne az anyagi tények maguk is reprezentá- megzavart viszonyok helyreállítását”] célozza meg. E ciók. A reprezentációk különböző formái hatnak egy- szankciók az organikus szolidaritású társadalmak jogi másra, saját törvényeik szerint kombinálódnak, rendszeréhez tartoznak. 40 szubsztrátumukkal a függés és függetlenség viszonyá- A mechanikus szolidaritású társadalom (Durkheim ban állnak. A kollektív reprezentációk az egyéni pszi- pontos megfogalmazása: mechanikai avagy hasonlósá- chikumtól függetlenek, viszont alapját képezik az em- gon alapuló szolidaritás) megfelelő jogtípusa a büntető- beri – egyéni gondolkodás kategóriáinak, a világ felfo- jog. A mechanikus szolidaritás megszakítása bűntett, így gásának logikai és megismerő formáinak. Marcel Maus- az elkövetőt mindig büntetni kell. Igaz, néha azok a csele- sal írt közös tanulmányában gazdag etnográfiai anya- kedetek is bűntettnek minősülnek, melyek ártalmasnak gon bizonyította be, hogy [„…az osztályozási mintákat látszanak, vagy annak tűnnek a csoport számára. a legközelebbi és a legalapvetőbb társadalomszervezet Durkheim jogszociológiai elképzelései e ponton köz- nyújtotta… Az első logikai kategóriák társadalmi kate- vetlen tudásszociológiai elemzéssé változnak. A szank- góriák voltak, a dolgok első osztályai pedig valójában cióval sújtott magatartás a kollektív tudatot, a kollek- emberek osztályai, amelyekbe ezeket a dolgokat beso- tív és közös tudati integrációt (a kollektív reprezentáci- rolták. … A dolgok csoportjai úgy rendeződnek, aho- ót) támadja, így „… [egy cselekedet akkor bűn, ha sérti a 41 38 gyan az emberek csoportjai egymásba ékelődnek…”] kollektív tudat erős és határozott állapotait.]” A devi- Durkheim jogfelfogásának koordinátáit e tudásszocio- ancia a kollektív tudat által biztosított társadalmi in- lógiai alapvetések jelölték ki. A jog típusai egyrészt iga- tegráció sérelmét okozza, s mivel a jog és az erkölcs zodnak a társadalom – gondolkodási stílust magában harmonizál egymással, a deviancia szembe feszül a tár- 42 hordozó – két nagy társadalomtípushoz, a mechanikus sadalom erkölcsi normáival is. szolidaritás (a kollektív tudat színtere), valamint az or- A hatalom elsődleges célja és feladata a kollektív hie- ganikus társadalom (a társadalmi tudat tere) világához. delmek, hagyományok, gyakorlatok tiszteletben tartá- Közös vonásuk azonban, hogy mindkét társadalomban a sának biztosítása, „[…azaz védelmezze a közös tudatot 43 jog a társadalmi szolidaritás szimbóluma. A társadalmi minden belső és külső ellenséggel szemben.]” A közös élet, ha tartós, határozott formákat vesz fel, megszerve- tudatban lévő kollektív erő „átszáll” erre az irányító ha- ződik és joggá alakul. A folyamatban a jog [„nem más, talomra, osztozik és részesedik a kollektív tudat hatal- mint maga ez a szervezettség, legszilárdabb és legponto- mában, ereje az egyéni tudatok feletti hatalmából ered. 39 sabb formájában.”] A társadalom általános élete sem- E jogrendszerben a bíró mozgástere szűk, feladata, mire sem terjedhet ki anélkül, hogy a jogi élet ne terjed- hogy az egyedi esetre alkalmazza az általános rendel- jen ki ugyanakkor és ugyanolyan mértékben. kezéseket, de a büntetést az esetleges, és egyéni maga- Normális esetben a jog harmonizál az erkölcsi szabá- tartások mellett valamennyi „hibás” cselekedetre már lyozással. Az erkölcs a jog alapját képezi, kizárólag az előre meghatározta a társadalom. A joggyakorlat ha- erkölcsre épülő társadalmi szolidaritási formák má- gyományai szerint a bíró kiszabhatja a büntetést, de sodlagosak. A jog különböző típusai pontosan fejezik ki nem térhetett el a korábban alkalmazott büntetési mó- a társadalmi szolidaritás állapotát és fajtáját, ezért, ha doktól. Sőt, a bírói hatalom megnyilvánulásaként a bíró megkeressük a jog különböző változatait, megtaláljuk a minősítheti a vádlotti magatartást, de – írta Durkhe- társadalmi szolidaritás releváns típusát. im – e minősítésnek nincs igazából jelentősége. A meg- A durkheimi tétel következtében a jogrendszer társa- torlás a társadalom reakciója, mégpedig néha heves re- dalmi szolidaritás szerinti tipizálása kiszorítja az ösz- akciója a kollektív tudat (erkölcsi és jogi normái) meg- szes többi jogágazati felosztást. Értelmét veszíti a ma- sértésére. Szankció a társadalmi integráció bomlasztá- gánjog – közjog, a családjog – polgári jog megkülönböz- sa miatt, jóllehet külön testület (a bírói szervezet) köz- tetése, amit Durkheim korának jogtudománya egyéb- vetítette a társadalom reakcióját. ként használt és alapvető felosztásnak tekintett. Hang- A mechanikus szolidaritású társadalmakban a bűn- súlyozzuk, a felosztás mögött az a meggondolás áll, mi- hődés nem kapcsolódik szorosan az elkövető személyes szerint a jog szankcionált magatartásokat tartalmaz, életéhez. Valami ’szent’ dolgot akarnak megbosszulni, ezeket fogja egybe, e magatartások pedig az adott tár- néha tértől és időtől elvonatkoztatott reprezentációk sadalmi szolidaritás szintjét fejezik ki. sérelmét. „[…a büntetőjognak nemcsak az eredete lé- A normasértés szankciói két csoportra bonthatók. Az nyegileg vallási, hanem mindig megőrződik benne bizo- első csoportba tartozók „fájdalmat okoznak”, státuszá- nyos vallási jelleg: a cselekmények, amelyeket büntet, ban az érintett személyt kisebbítik, céljuk a személyt 40 Uo. 84. 37 Émile Durkheim: A társadalmi munkamegosztásról. Budapest, Osi- 41 Uo. 95. ris Kiadó, 2001. 94–95. 42 „A bűn nem egyszerűen az érdekek mégoly súlyos megsértése, ha- 38 Émile Durkheim – Marcel Mauss: Az osztályozás néhány elemi for- nem egy valamiképpen transzcendens tekintély elleni támadás. Márpe- mája. Adalékok a kollektív képezetek tanulmányozásához. Durkheim dig tapasztalatilag nincs az egyén fölött álló erkölcsi erő, kivéve a kollek- i. m. (1978) 328–329. tív erőt.” Uo. 99. 39 Durkheim: i. m. (2001), 80. 43 Durkheim egy „irányító hatalomról” írt. Uo. 98. / / 6 | ELJÁRÁSJOGI SZEMLE 2018 4 2018 4 ELJÁRÁSJOGI SZEMLE | 7 EJSz2018_4_ belív.indd 6 2019.04.04. 15:26:08

valamely transzcendens lény vagy fogalom elleni táma- gáltatás gépezetében. „A különböző igazságszolgálta- 44 dásnak tűnnek.]” tási szabályok csak számos funkció – a bírák, a külön- Illuzórikus kollektív tudati reprezentációk állnak a böző védőügyvédek, az esküdtek, a felperesek és az al- büntetőjog központjában. Szükségszerűek, mert közös- peresek stb. funkciói – együttműködésének köszönhe- ségi eredetűek és védik a közösséget. A közösség meg- tően alkalmazhatók; az eljárásjog rögzíti, hogyan kell követeli a tudati reprezentációkkal való hasonulást, egymással kapcsolatba lépniük és működniük. Egyen- ennek megtagadása, vagy felborítása büntetést von ként megmondja milyennek kell lenniük és mi a szere- 48 maga után. A büntetés a közös tudat teljes vitalitásának pük a szerv általános életében.” megőrzését vállalta magára, a társadalmi kohézió sér- A kooperatív viszonyokat szabályozó normáknak tetlenségének garantálását, ezért tartoznak ehhez a csak restitutív szankciói vannak. A kollektív tudat ha- jogtípushoz a fájdalmat okozó büntetések. tása alól ’kicsúsznak’ ugyan, mivel specializáltak, s így A jog másik típusa az organikus szolidaritás társadal- egyre kevesebb számú ember látja át a teljességüket, mához kötődik. A bíró nem a represszió eszköze, ha- ám e szabályok „[…nem rendelkeznek azzal a magasabb nem ő az, aki helyreállítja az eredeti állapot. A pervesz- rendű erővel, azzal a transzcendentális hatalommal, 49 tes felet nem szégyenítik meg, becsületén nem ejtenek amely engesztelést igényel, ha megsértik.]” A szabály- foltot, a (restitutív) szankciók voltaképpen közömbö- sértés nem érinti a társadalom közös lelkét, sőt néha sek, mert sem az egyéni érzületnek, sem a kollektív tu- még az egyes csoportokét sem, így a normasértés mér- datnak nem részei (vagy csak nagyon gyengén kapcso- sékelt reakciókat vált ki. lódnak hozzá). A restitutív jog specializálódott szerve- Durkheim – álláspontunk szerint – a jogi jelenségek zeteket hoz létre, konzuli, munkaügyi, közigazgatási bí- tudásszociológiai szekularizációját hajtotta végre, ami- róságokat, s „[…még a legáltalánosabb része, a polgári kor a jog két típusát elemezte. A mechanikus szolidari- jogi is csak speciális hivatalnokok, bírák, ügyvédek, tás társadalmában a kollektív tudat, mint a közösség stb. révén működik, akiket egy egészen sajátos kultúra mindenütt jelenlévő, mindent meghatározó tudása állt 45 tesz alkalmassá erre a szerepre.]” a jogi rendszer mögött. A jogellenes cselekedet a kollek- A restitutív szabályok nagyrészt kívül esnek a kollek- tív tudat ellen irányul, a kollektív tudat ezért transz- tív tudaton, ám a kollektív érdekeltségük nem vonható cendens, mindenre kiterjedő hatalomnak tekinthető. kétségbe. A kollektív érdekeltség elsődleges biztosíté- Az organikus szolidaritás társadalmában a jog – töb- ka maga a jog, hiszen a jog e társadalomban „[…elsődle- bedmagával együtt – kiszorul a kollektív tudat terrénu- gesen társadalmi dolog, és más a célja, nem a panaszte- mából, társadalmivá válik, viszonya a társadalom rész- vők érdeke. A bíró, aki egy válási keresetlevelet vizsgál, területeivel már nem a homogenitás, a mindenre kiter- nem azt igyekszik megállapítani, hogy kívánatos-e a jedő azonosság. Kapcsolata a heterogén viszonyok kö- szétválás a házasfelek számára, hanem azt, hogy a fel- zött alakuló partikuláris kapcsolódás, s e kapcsolatok hozott okok beleillenek-e a törvény valamelyik kategó- fő kérdése a jog érvényessége. A szerződéses (kötelmi) 46 riájába.]” viszonyokon felépülő jogi rendszer nem nélkülözheti a A jog által szabályozott jogviszonyok megalapozásá- társadalmiság mozzanatát, mivel a szerződésen alapu- hoz és módosításához szükséges a társadalom akciója, ló jog sokféle tapasztalat összefoglalása; előrelátása pusztán az érdekeltek egyetértése elégtelen. A szerző- annak, amit egyénileg nem tudunk szabályozni. A szer- désnek kötelező ereje van a felek számára, de a kötelező ződéses viszonyba lépéskor felvállaljuk a társadalmi- erőt a társadalom biztosítja, így minden szerződés fel- ság kötelékét, olyan kötelezettségek teljesítését is, 50 tételezi, hogy a társadalom kész beavatkozni a szerző- amelyre nem szerződtünk – írta Durkheim. A társa- dés betartása érdekében. „A társadalom jelen van tehát dalom és az egyén kooperációjában kimutatható így minden olyan viszonyban, amelyet a restitutív jog hatá- egy szándékos és egy nem-szándékos, egy intencionált roz meg, még azokban is, amelyek a legtökéletesebben és egy nem-intencionált tudati mozzanat. A helyzet pa- magánjellegűnek látszanak, és jelenléte attól még, hogy radoxona, hogy a társadalomból fakadó másodlagos legalábbis rendes állapotában nem érződik, nem kevés- mozzanatok ereje néha erősebb, mint a kooperációba bé lényegi.” 47 lépéskor felvállalt elkötelezés súlya. A restitutív szankciókkal járó szabályok kiesnek a Durkheim a társadalom jogi szabályozásának alapját, közös tudat köréből, mert az általuk szabályozott vi- a társadalmi integráció tudásszociológiai alapját, prob- szonyok nem érintenek mindenkit azonos módon. A lémáit feszegette. Életművében e kérdésekre több vá- szabályok lehetnek negatívak, azaz tartózkodásra laszt adott, így például az „Öngyilkosság” c. művében kényszerítők, és pozitívak, az együttműködés szerve- felerősítette, és a modern társadalomra is kiterjesztet- zésére összpontosítók. te a kollektív tudat (a szabályozási, vagy egyén fölötti Figyelmünket végezetül az eljárásjogra fordítjuk. társadalmi sík) hatalmát. A szabályozás hatalmát ezu- Durkheim szerint az eljárásjog – akár büntető-, polgári tán az államnak adta, mivel az állam maga is a kollektív 51 vagy kereskedelmi eljárásról van szó – az eljárásban gondolkodás szerve. E minőségében pedig a tudásszo- részt vevő felek szolidaritását biztosítja az igazságszol- ciológia tárgya. 44 Uo. 113. 48 Uo. 136. 45 Uo. 124. 49 Uo. 137. 46 Uo. 50 Durkheim: i. m. (2001), 219. 47 Uo. 125. 51 Némedi: (1996) i. m. 121. / / 6 | ELJÁRÁSJOGI SZEMLE 2018 4 2018 4 ELJÁRÁSJOGI SZEMLE | 7 EJSz2018_4_ belív.indd 7 2019.04.04. 15:26:08

3. KÖVETKEZTETÉSEK XX. század végének generális törvényszerűségévé. Tud- 54 va azt, hogy a jogi gondolkodás kategóriarendszere, logi- Nem a leírtak összefoglalása nehéz feladat, hanem kai és fogalmi készlete éppúgy osztozik az emberi gon- meggyőzni az olvasót arról, nem poros, százötven évvel dolkodás tulajdonságaiban, mint bármilyen nagy szim- ezelőtti történeteket olvasott. A bemutatott gondolatok bolikus reprezentáció (művészet, vallás, tudomány) való- utóhatása ugyanis két irányba ágazik el, az egyik a tár- ságértelmezési és -feldolgozási rendszere, semmi okunk sadalomtörténet futópadja, a másik az időközben fel- nincs feltételezni, hogy a jogi gondolkodás kivétel lenne a épült tudásszociológia piramisa. hatalom tudása (Foucault) és az uralom fogalmi beégeté- Ami az utóbbi vonulatot illeti, a megismert modellek sének (Bourdieu) trendjei alól. Közvetlen és totális hatá- számos ponton megkerülhetetlen tételeket állítottak fel. sában a bírósági eljárások terepe az, ahol a direkt legiti- A jogi élet és a jogi rendszer elemzésénél maradva, rög- máció fogalmi és kategoriális szinten megtörténik, és e 55 tön a jogtudományok és a szociológiai látásmód differen- tényt más, nem tudásszociológiai vizsgálatok igazolták. ciált kettősségének tényét, ami több későbbi szerzőnél A modellek és utómunkálataik hipotézisként szolgál- 52 visszaköszön. Egy ilyen hangsúlyos tételt kimondani hatnak egy nagyobb terjedelmű vizsgálatban, s a korrekt- csakis a tudásszociológiai látásmód alapján lehetett, ne- ség követelményének teszünk eleget, amikor elismerjük a vezetesen a gondolkodási, és megközelítési síkok auto- klasszikus tudásszociológia művelőinek érdemét. Számos nómiáinak, a különböző értelmezési és értékelési lehe- probléma vetíthető vissza a kezdetekre, így például a jog- tőségek egyenlőségének talaján. A jog érvényességének nak a társadalmi integrációt a gondolkodás, a tudás kate- és leírásának problémai nem azonos gondolkodási beál- góriái által, avagy közvetlen magatartás szabályozási me- lítottság tárgyai, ezért sem éri meg az egyik kategoriális chanizmusaival biztosító funkcióinak kérdése. Mannhe- irányultságát számon kérni a másikon. im azon gondolata, miszerint a mindenkori tudás a min- A tudásszociológia kezdeti modelljei rávilágítottak arra denkori társadalmi létállapothoz kötődik, egy, a jogi je- is, létezik egy tudományon kívüli, ám nem kevésbé fontos lenségeket a tudásszociológia álláspontjáról vizsgáló jogértelmezési keret, a hétköznapi gondolkodás, a min- szemléletmód számára egyenértékű azzal, hogy a jogi tu- dennapi élet jogra vonatkozó reflexív síkja. A jogi rendszer dást, a jogról szóló tudást, a jog tudását, a jog ismeretét, mozgásának pontos ábrázolásakor nem tekinthetünk el észlelését és a jogi gondolkodást magát bekössük a min- ettől, mint ahogy azoknak a mechanizmusoknak a vizsgá- denkori konkrét létviszonyok adott realitásába. Mert ek- latától sem, ahol a különböző megközelítési és értelmezési kor derül ki, hogy jogi gondolkodás különböző módozata- rendszerek egymással találkoznak, nevezetesen a bírói el- iban és formáiban megbúvó stratégiák, illúziók, refor- járás folyamatának tudásszociológiai átvilágításától. mok, tervek és jövőre irányuló intenciók éppúgy annak a A klasszikusok hitet tettek a mellett, hogy a jogi je- reális társadalmi állapotnak a termékei, mind a jog lenségek részei a társadalom kulturális világának, an- ’legbrutálisabb’ szabályai. Természetesen megfordítva is nak szimbolikus tárgyai (vagy éppen tudati reprezen- igaz, a létimmanens, az adott létre – valóságra – vissza- tációi), és e minőségükben a művészet, tudomány, azaz mutató és abból építkező tudások működhetnek csak a az ember alkotta szimbolikus tudásrendszerek mellett jog tudásszociológiailag feltérképezhető rendszerében. van a társadalomtörténeti helyük. Kísérletezett ezzel a 53 tétellel a XX. század marxista filozófiája is, de mód- szertani és gondolkodási kiindulópontja miatt (az absztrakt munka modell és a szellemi jelenségek, mint visszatükröződési formák) nem tudott máig ható ered- 54 „Lehet, hogy le kell számolnunk egy egész hagyománnyal, amelynek ményeket felmutatni. A tudásszociológia ellenben, alapján azt képzeljük, csak ott lehet tudás, ahol felfüggesztjük a hatalmi vi- amely a szimbolikus valóságot valóságként kezeli és az szonyokat, s hogy csak parancsain, következményein és érdekein kívül fej- intézményeket nem választja le a szimbolikus világról, lődhet ki. … Talán le kell számolnunk azzal a hitünkkel, hogy a hatalom őrültté tesz, a hatalomról való lemondásnak ezzel szemben az az egyik fel- képes megértetni, hogy a társadalmak története a jogi tétele, hogy bölccsé váljék az ember. Ismerjük el inkább, hogy a hatalom jelenségek nélkül éppúgy elképzelhetetlenek, mint mű- kitermeli a tudást (és nem egyszerűen azért részesíti előnyben, mivel a tu- vészet vagy tudomány nélkül. dás kiszolgálja vagy, mert hasznosságánál fogva alkalmazza); hogy hata- lom és tudás közvetlenül feltételezi egymást; hogy nincs hatalmi viszony Igazságtalanok lennénk, ha nem utalnánk pár szóval anélkül, hogy ne képződne a tudás korrelatív területe, s nincs olyan tudás azokra a klasszikus tételekre, amelyeket az utókor aktí- sem, amely ne feltételezne, egyszersmind ne képezne hatalmi viszonyokat. van továbbépített. Talán az elsők között kell megemlíte- A „hatalom–tudás” ezen viszonyait nem a megismerés valamely alanyából kiindulva kell elemezni, amely a hatalom rendszeréhez viszonyítva vagy nünk a gondolkodás kategóriarendszerének (a valóság szabad, vagy nem; hanem épp ellenkezőleg, figyelembe kell venni, hogy a felfogásának, érzékelésének és észlelésének) társadalmi megismerő alany, a megismerendő tárgy és a megismerés módozatai mind lényegileg benne foglaltatnak a hatalom-tudásban és ennek történelmi át- meghatározottságának durkheimi – maussi tételét, amit alakulásaiban, s ez utóbbiak hatásai. Egyszóval nem a megismerés alanyá- a hatalom terének, illetve a szimbolikus uralom fennma- nak tevékenysége hozza létre a hatalom szemszögéből hasznos vagy csökö- radásának és újratermelésének vizsgálatával Michel nyös tudást, hanem a hatalom–tudás s a hatalom–tudást át- meg átszövő és Foucault és Pierre Bourdieu bontakoztatott ki és tett a alkotó folyamatok és harcok határozzák meg a megismerés formáit és le- hetséges területeit.” Michel Foucault: Felügyelet és Büntetés. A börtön tör- ténete. Gondolat, Budapest, 1990. 40, és „[…a szimbolikus erőszak valójá- ban kényszer, és ez a kényszer úgy jön létre, hogy az elnyomott kénytelen urának elismerni elnyomóját, mivel csakis olyan megismerési eszközökkel Jean Piaget: Az erkölcs és a jog kapcsolata. In: Jean Piaget: Szocioló- 52 tudja elgondolni önmagát is meg az urát is, amelyek egyben az uráé is, és giai tanulmányok. Budapest, Osiris Kiadó, 2005. 175. Max Weber: A gazda- amelyek nem egyebek, mint az, uralmi viszony bensővé tett formái. …] sági és a társadalmi rend fogalma. I. m.: Gazdaság és Társadalom. 2/1. Bu- Pierre Bourdieu: Férfiuralom. I. m.: Férfiuralom. Írások nőkről, férfiakról, dapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1992. 7. feminizmusról. (Szerk.: Hadas Miklós) Budapest, Replika Kör, 1994. 23. Lukács György: A társadalmi lét ontológiájáról. II. kötet. Szisztemati- 53 55 Niklas Luhmann: Legitimation durch Verfahren. Frankfurt am Main, kus fejezetek. 208–231. Budapest, Magvető Kiadó, 1976. Suhrkamp Verlag, 1983. / / 8 | ELJÁRÁSJOGI SZEMLE 2018 4 2018 4 ELJÁRÁSJOGI SZEMLE | 9 EJSz2018_4_ belív.indd 8 2019.04.04. 15:26:08