Alapjogi Tanok I. - Második kiadás (részlet)

SOMODY BERNADETTE SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL VISSY BEATRIX DOJCSÁK DALMA Alapjogi tanok I. MÁSODIK KIADÁS



SOMODY BERNADETTE SZABÓ MÁTÉ DÁNIEL VISSY BEATRIX DOJCSÁK DALMA Alapjogi tanok I. MÁSODIK KIADÁS Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Somody Bernadette, 2021 © Szabó Máté Dániel, 2021 © Vissy Beatrix, 2021 © Dojcsák Dalma, 2021 © HVG-ORAC Kft., 2021 Lektorálta: Kukorelli István Második kiadás A kézirat lezárásának dátuma: 2021. november 30. A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 549 9 Budapest, 2021 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: dr. Bulyovszky Csilla Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyane jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a tör- vény határozhatja meg. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (1789), IV. Cikk



TARTALOM I. AZ ALAPJOGOK FOGALMA, AZ ALAPJOGI KÖVETELMÉNYEK.............................................. 17 I.1. Az alapjogok fogalmi összetevői............................................... 17 I.1.1. Jogon túli megalapozás.................................................... 17 I.1.2. Jogi deklaráció: bővülő alapjogi katalógusok...................18 I.1.3. Jogi garanciák..................................................................20 I.2. Alapjogi jogforrások..................................................................22 I.2.1. Az alkotmány mint az alapjogok forrása...........................22 I.2.2. Alapjogi törvények...........................................................25 I.2.3. Nemzetközi alapjogi sztenderdek....................................26 I.2.4. Az alapjogvédő szervek esetjoga ...................................28 I.3. Az alapjogi norma.....................................................................30 I.3.1. Az alapjogi norma sajátosságai.......................................30 I.3.2. Az alapjogi követelmények..............................................33 I.4. Alapjogi jogviszony: jogosultak és kötelezettek........................36 I.4.1. Az alapjogi jogalanyiság...................................................36 I.4.2. Az ember mint az alapjogok alanya.................................38 I.4.3. Az alapjog-gyakorlási képesség......................................39 I.4.4. A szervezetek alapjogi jogalanyisága..............................40 I.4.5. A közhatalmi szervek mint kötelezettek........................... 41 I.4.6. A közhatalom-gyakorló természetes személyek alapjogi helyzete..............................................................44 I.4.7. Az alapjogok közhatalmon kívüli kötelezettjei..................46 I.5. Alanyi jogok és állami kötelezettségek.....................................47 I.5.1. Az alapjogok alanyi jogi jellege........................................47 I.5.2. Normatív korlátok ............................................................50 I.5.3. Az alapjogok rendeltetése...............................................53 I.5.4. Az alapjogi igény teljesítésének mérlegelhetősége.........53 I.5.5. Pozitív állami kötelezettségek..........................................56 I.6. Alapjogi tesztek........................................................................57 I.6.1. Az alapjogi teszt fogalma, funkciója.................................57 I.6.2. Az általános alapjogi teszt...............................................59 7

I.6.3. Az alapjogi teszt lépései..................................................61 I.6.4. Alapjogi mérlegelés nehéz alapjogi ügyekben.................67 I.6.5. További alapjog-korlátozási mércék.................................69 II. A LAPJOGVÉDELEM: ALAPJOGI ÜGYEK, ALAPJOGVÉDELMI MECHANIZMUSOK...................................73 II.1. Az egyéni bírói alapjogvédelem...............................................73 II.1.1. Az alapjog-érvényesítés bírói útja....................................73 II.1.2. Alapjogi ítélkezés – alapjogi ügyek..................................77 II.1.3. Az Alkotmánybíróság szerepe az egyéni alapjogvédelemben.........................................................82 II.2. A z alkotmánybíráskodás egyéni alapjogvédelmen túlmutató szerepe.................................................................... 87 II.3. A bírói alapjogvédelmet kiegészítő mechanizmusok...............89 II.4. Az európai alapjogvédelmi rezsim...........................................93 III. ALAPJOG-SPECIFIKUS DOGMATIKA ÉS SZTENDERDEK.....................................................................99 III.1. A személy méltósága..............................................................99 III.1.1. Az emberi méltóság és az emberi személyiség aspektusai..........................................................................99 III.1.2. Az emberi személyiséget védő jogok köre...................100 III.1.3. A szabadság állapotába való beavatkozás feltételei és ellenőrzése..............................................................104 III.1.4. A z élet elvétele – az élethez való jog korlátozhatatlanságának doktrínája ............................. 107 III.1.5. Az önrendelkezés feltételei és határai.......................... 111 III.1.6. A cselekvési autonómia anyagi alapja.......................... 119 III.2. Egyenlőség........................................................................... 121 III.2.1. Az egyenlőség jogi úton kikényszeríthető tartalma...... 121 III.2.2. V édett életviszonyok: az egyenlő bánásmódhoz való jog hatóköre.........................................................122 III.2.3. A diszkrimináció tényállásai ........................................ 127 III.2.4. A diszkrimináció megengedhetősége..........................130 III.2.5. A z antidiszkriminációs eljárások sajátos jogvédelmi garanciái...................................................................... 135 III.3. A demokratikus részvétel...................................................... 137 III.3.1. A demokratikus részvételt biztosító jogok köre............ 137 III.3.2. A közügyek..................................................................140 8

III.3.3. Közügyekkel kapcsolatos, eleve nem védett megnyilvánulások.........................................................142 III.3.4. Tartalom- és értéksemlegesség.................................. 144 III.3.5. A demokratikus részvételt biztosító jogok kiemelt védelme........................................................................146 III.3.6. A demokratikus részvételt biztosító jogok korlátozásának módja...................................................148 III.3.7. Jellemző jogkonfliktusok a közügyekről szóló vitákban.....151 III.3.8. A közvélemény demokratikus kialakulásának biztosítékai....................................................................157 III.4. Tisztességes eljárás..............................................................158 III.4.1. A tisztességes eljárás....................................................158 III.4.2. A tisztességes eljáráshoz való jog főbb részjogosultságai..................................................161 III.4.3. A tisztességes eljáráshoz való jog hatóköre................ 166 III.4.4. A tisztességes eljáráshoz való jog korlátozása és annak mércéi...........................................................167 III.5. Szolidaritás........................................................................... 168 III.5.1. A szociális jogok köre................................................... 168 III.5.2. A szociális jogok jogi természete és kikényszeríthető tartalma........................................ 169 9



ELŐSZÓ Ez a tankönyv az alapjogok oktatását szolgálja a jogászképzésben. El- sősorban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász hallgatói számára, az Alapjogok tantárgy oktatásához ké- szült. Az olvasó a 2018-ban megjelent tankönyv második kiadását tartja kezében, amelynek megújult tartalma a joganyag változásai mellett az oktatási tapasztalatokra is reflektál. Az Alapjogi tanok az Alkotmányos tanok I–II. című tankönyv szerves folytatása. A négykötetes tankönyvcsomag egy problémaorientált, alkotmányjogi problémák megoldására fókuszáló oktatási koncepció részeként készült – amely modell mellett az ELTE Alkotmányjogi tanszéke hosszú évek óta elkötelezett. A tankönyvek olyan tanulási folyamatban támogatják a hallgatókat, amelynek célja nemcsak az, hogy biztos ismeretekkel ren- delkezzenek az alkotmányosságról és a magyar alkotmányjogról, hanem az is, hogy képessé váljanak önállóan elemezni és értékelni alkotmányjogi kérdéseket, megoldani új, jövőben felmerülő alkotmányjogi problémákat. Mindennek során pedig magukénak vallják és érvényre juttassák az alkotmányos alapértékeket. A többféléves alkotmányjogi oktatásban, amelynek harmadik féléve szól az alapjogokról, a fokozatosság elvét követjük: a hallgatók egyre komp- lexebb esetekkel foglalkoznak, ami egyre összetettebb alkotmányjogi érvelések kidolgozását igényli, és ehhez egyre kiterjedtebben kell kutat- niuk és felhasználniuk az alkotmányjogi esetjogot is. Ez a módszer feltételezi azt is, hogy a hallgatók egyre nagyobb önállóságra tegyenek szert mind az egyéni, mind a kiscsoportos munkában, hogy végül maga- biztosan szerkesszenek meg akár egy alkotmánybírósági beadványt is. A tankönyvek fontos, de nem kizárólagos forrásai ennek a tanulási folya- matnak. Az előadások közvetítik az alkotmányos szemléletmódot és bemutatják az egyes témakörök közötti összefüggéseket. A szeminá­ riumokon és konzultációkon elsősorban különböző fórumok döntéseinek elemzésére és problémák megoldására helyezzük a hangsúlyt, amihez pedig nélkülözhetetlen, hogy a hallgatók felkutassák és feldolgozzák az alkotmányjogi joganyagot, jogszabályokat és esetjogot. Az Alapjogi tanok két, eltérő műfajú, de egymással egységet alkotó kö- tetből áll. Célunk az volt, hogy a tankönyv a leendő jogászokat támogas- sa abban, hogy kompetensen tevékenykedhessenek az alapjogokat érin- tő jogalkalmazás terén – legyenek akár bírók, ügyészek, ügyvédek, álla- 11

mi tisztviselők vagy civil jogvédők, dolgozzanak a jog bármely területén. Az alapjogi szemléletet mára a bíróságokkal szemben is kikényszeríthe- tővé tette a valódi alkotmányjogi panasz az ítélkezés valamennyi szférá- jában. A tankönyv azt tekinti feladatának, hogy a hallgatókat képessé tegye az egyes élethelyzetek, jogviták alapjogi relevanciájának felisme- résére, még akkor is, ha azok nem közvetlenül érintenek alapjogokat. Ha pedig egy ügy alapjogi jelentőségét felismerték, fel tudják tárni az adott alapjogi problémával kapcsolatos írott és íratlan szabályokat, és azokat megfelelően alkalmazni is tudják. Reméljük, hogy a tankönyv hozzásegí- ti a hallgatókat ahhoz is, hogy megalapozottan és meggyőzően érvelje- nek majd olyan alapjogi kérdések kapcsán, amelyeket a tankönyvben – terjedelmi keretek miatt – nem volt lehetőségünk feldolgozni, vagy amelyek még talán nem is kerültek alapjogvédő fórumok elé. A tankönyv nem köteleződik el az alapjogok valamely igazolása mellett, alapjogfelfogása összeegyeztethető minden olyan koncepcióval, amely az alapjogokat az emberi minőséghez kapcsolja. A tankönyv szerzői mé- lyen elkötelezettek az emberi jogi értékek mellett, de ebben a tankönyv- ben az alapjogokat kifejezetten mint jogi normákat, mint minden egyént megillető tényleges jogosultságokat közelítjük meg, amelyeknek bíróság előtt és más jogi mechanizmusok révén érvény szerezhető. A tankönyv azt az alapjogi rendszert mutatja be, amelyet az 1990 utáni, az európai alkotmányos demokráciák alkotmánybíráskodását és a stras- bourgi gyakorlatot mintának tekintő magyar alkotmánybírósági gyakorlat épített fel. Ebben a keretben foglalkozunk a hatályos magyar alapjogi joganyaggal is: így az I. kötetben elemezzük a jogvédelmi eljárások ha- tályos szabályozásának alapjait, a II. kötetben pedig feldolgozzuk a leg- fontosabb alapjogi törvényeket. A hatályos jogi szabályozásban való el- igazodás képessége nyilvánvalóan nélkülözhetetlen az alapjogi jogalkal- mazásban. A hatályos jog azonban változik – célunk ezért nem az éppen hatályos szabályok megtanítása volt, hanem a mindenkor hatályos sza- bályozásban való eligazodás készségének fejlesztése. Ennek fontos ré- sze, hogy az alapjogi törvényekhez ugyanúgy viszonyulunk, mint a jogal- kalmazó alapjogi döntéseihez: azok hozzámérendők az alkotmányos alapjogi sztenderdekhez, ebből következik, hogy a mindenkori törvények tartalmához is mindig kritikusan kell állni. A tankönyv két kötete a célkitűzéséhez két eltérő irányból közelít, miköz- ben az alkalmazott módszere arra sarkallja az olvasóját, hogy a tanulás során maga végezze el az alapjogi probléma azonosítását, a szabályok feltárását, majd pedig alkalmazását. Abban hiszünk, hogy ez az egyik legjobb módja annak, hogy a hallgatóban valóban kialakuljon a készség az alapjogi ügyek felismerésére, és arra, hogy az alapjogi joggyakorlatba 12

illeszkedően – sőt, akár azt fejlesztendő – építhesse fel érvelését az érintett problémával kapcsolatban. Ennek érdekében az Alapjogi tanok I. kötete átfogóan, tömör és rendszerezett módon bemutatja az alapjogok általános fogalmi rendszerét, az egyes alapjogcsoportokra vonatkozó speciális dogmatikát és mércéket, valamint az alapjogvédelmi mechaniz- musokat. Az Alapjogi esetek alcímet viselő II. kötet válogatás a legjelen- tősebb alapjogi fogalmakkal és problémákkal kapcsolatos esetjogból: így alkotmánybírósági, bírósági határozatokból, hatósági döntésekből, a strasbourgi bíróság ítéleteiből vett szemelvények gyűjteménye. Míg tehát az I. kötetből absztraktan ismerhetők meg az alapjogok fogalomrendsze- rének, mércéinek és védelmének alapjai, addig a II. kötet ugyanezeket a témákat konkrét ügyekben, tényleges működésükben mutatja meg. A hallgató az általános szabályokból levezetheti konkrét problémák meg- oldását, a konkrét ügyek elemzésével pedig maga fogalmazhatja meg az általános szabályokat. A két kötet összekapcsolása a hallgató feladata. Ehhez praktikus kiindulópontul szolgál a két kötet közötti index, ami meg- mutatja az egyik irányból, hogy a II. kötetben hol található az általános fogalomhoz, szabályhoz kapcsolódó szemelvény, másik irányból közelít- ve azt, hogy a konkrét ügyből vett szemelvény feldolgozásához az I. kö- tetben hol találhatók az általános módon megfogalmazott legfontosabb ismeretek. Az I. kötet felépítését tekintve három nagy egységből áll: az első rész az alapjogok általános fogalmi kérdései körében foglalkozik az alapjogok fogalmával, forrásaival, az alapjogi norma sajátosságaival, az alapjogi jogviszony alanyaival, az alapjogok alanyi jogi jellegével és az alapjogok korlátozásának felülvizsgálatára szolgáló tesztekkel. Ezek az általános fogalmak és tételek, éppen általános jellegüknél fogva, valamennyi alap- jogi ügy megítélése során irányadó szabályok. Nincs olyan alapjogi eset, amelyben ne lenne jelentősége annak, hogy az alapjogi igénnyel fellépő személy rendelkezik-e alapjogi jogalanyisággal. A válasz az esetek nagy többségében szinte magától értetődő, de mindig ügydöntő jelentőségű. Az I. kötet második részének tárgya az alapjogok védelme: a bírói mel- lett az ombudsmani, a hatósági és az európai jogvédelmi mechanizmu- sok. Abból indulunk ki, hogy jogállamban minden alapjogi igényt bíró- ság elé lehet vinni. Magyarországon az alapjogok bíróság előtti kikény- szerítése duális intézményi modellben valósul meg, amelyben az érin- tett mindenekelőtt a rendesbíróságoktól várhatja alapjogainak érvényre juttatását, az Alkotmánybíróság konkrét normakontroll-tevékenységé- vel pedig akkor vállal szerepet, ha az érintett jogsérelmét az alkalma- zott jogszabály okozta. A rendesbíróság döntésének alapjog-konformi- tása az Alkotmánybíróság előtt az alkotmányjogipanasz-eljárással is számonkérhető. 13

Végül a harmadik rész az alapjogspecifikus fogalmi, tartalmi és korláto- zási kérdésekkel foglalkozik az alapjogok egyes csoportjai szerint ren- dezve. Így egy-egy alfejezet foglalkozik a személy méltóságát, az egyen- lőséget, a demokratikus részvételt, a tisztességes eljárást, valamint a társadalmi szolidaritást szolgáló alapjogokkal. A tankönyv II. kötete esetjogi szemelvények gyűjteménye. Ez a kötet ab- ból a feltevésből indul ki, hogy az alapjogi szabályok leginkább alkalma- zásukban érthetők meg. Ez nyilvánvalóan vonatkozik azokra az általunk alapjogi követelményeknek nevezett szabályokra, amelyek jelentős ré- sze eredendően is a jogalkalmazói gyakorlatban fogalmazódott meg. Az alapjoggyakorlási képességről például nem találunk jogszabályi ren- delkezéseket; az, hogy valaki egy adott élethelyzetben gyakorolhatja-e önrendelkezési jogát, „esetről esetre” dönthető el, amelyhez egy abszt- rakt tankönyvi fejezet legfeljebb néhány elvontan megfogalmazott tételt rögzíthet. Ezt mi is megtesszük: a tankönyv I. kötete az alapjoggyakorlási képességről szóló alcímében meghatározza annak fogalmát és az al- kotmánybírósági gyakorlat alapján összegzi az alapvető tételeit. De eh- hez mi végeztük el az alkotmánybírósági gyakorlat elemzését, szinteti- zálását és absztrahálását, méghozzá a tankönyv terjedelmi korlátai kö- zött. Talán belátható, hogy pusztán ez alapján jogos lehetne a kéte- lyünk: vajon a hallgatók, ha találkoznak egy alapjoggyakorlási képessé- get érintő problémával, képesek lesznek helyesen és magabiztosan al- kalmazni ezeket az elvi tételeket? Szerintünk sokkal nagyobb ennek az esélye, ha maguk is elolvassák az alapjoggyakorlási képességre vonat- kozó alkotmánybírósági határozatokat, vagy legalábbis a legfontosabb határozatok leglényegesebb részleteit, és ezek alapján maguk is végig- mennek az elemző és általánosító gondolkodási folyamaton. Ugyanez elmondható általában is az alapjogi szabályokról – legyenek akár általá- nos, akár alapjog-specifikus előírások –, amelyek jellemzően a jogrend- szer más rendelkezéseihez képest is igen magas absztrakciós szinten megfogalmazottak. A szemelvények megértését és elemzését kérdések és feladatok segítik, amelyek ráirányítják a figyelmet az adott határozat stb. leglényegesebb elemeire és összefüggéseire. Ezzel a technikával dolgoztuk fel a legfontosabb alapjogi vonatkozású törvényi szabályozá- sokat is. Így a hallgatók nemcsak az éppen hatályos gyülekezési jogi vagy adatvédelmi szabályokat, a szabályozás legfontosabb intézmé- nyeit ismerik meg, de arra is képessé válnak, hogy tudásukat aktualizál- ják, ha a szabályozás módosul. Az emberi méltóság sérthetetlen. Mindenkit megillet a véleménynyilvání- tás szabadsága – az alapjogi katalógusok rendszerint nem mondanak többet az alapjog puszta deklarálásánál. Az alapjogok fogalmi rendsze- re, az alapjogi konfliktusokban irányadó mércék, az egyes alapjogok tar- 14

talma csak a joggyakorlatból: az Alkotmánybíróság és a rendesbíróságok, illetve a strasbourgi bíróság döntéseiből ismerhető meg. Ez az esetjog viszont folyamatosan fejlődik, újabb és újabb problémák kerülnek a jog- védő fórumok elé, mint amilyen például a kifinomult megfigyelési techni- kák, az etnikai profilalkotás, a nemváltozatás, a közösségi médiában ter- jedő álhírek stb. kérdései. Ezek alapján a bíróságok tovább cizellálják alapjogi dogmatikájukat, újabb jogkorlátozási teszteket vezetnek be, újabb alapjogokat nevesítenek. Egy alapjogi tankönyv, különösen, ha az esetjogra épít, ezért még akkor sem lehetne teljes körű, ha nem kellene számolnia a terjedelmi keretekkel. Másik oldalról megfogalmazva, a konkrét alapjogi dilemmák, konkrét döntések a II. kötetben kaptak helyet, de be kell vallanunk, hogy még ebből is kimaradt számos általunk egyéb- ként fontosnak tartott ügy. A szemelvények válogatása során több szem- pontot is szem előtt tartottunk: a legjelentősebb, illetve legismertebb alapjogi dilemmákat, plasztikus illusztrációkat, jól olvasható és elemez- hető szövegeket igyekeztünk kiválasztani. Úgy gondoltuk, olyan ez, mint egy több ezer darabos kirakósjáték, amelynek a legjellegzetesebb része- it tehetjük így a helyére. De talán többünk tapasztalta már kirakózás köz- ben, hogy elkezdeni a legnehezebb, ha viszont a keretet kiraktuk, ha megvan néhány igazán jellemző képrészlet helye, már sokkal könnyebb a folytatás. Végül szeretnénk számba venni, mire alapoztuk a tankönyv tartalmát és módszertanát. Mindannyian oktattunk, illetve oktatunk az ELTE Alkot- mányjogi tanszékén, valamennyien itt kezdtünk foglalkozni alapjogokkal tudományos diákköri tagokként, demonstrátorokként, ketten itt szereztük doktori fokozatunkat, ketten pedig itt készülünk fokozatot szerezni. A tan- könyv módszertani megközelítését ezek a tapasztalataink inspirálták, fejlesztését a tanszéki műhely támogatta – de a felelősség természete- sen csak minket terhel. A tankönyv elméleti hátterét az „Alapjogok a bí- rósági ítélkezésben” című, az Országos Tudományos Kutatási Alapprog- ramok (OTKA) támogatásával 2010 és 2013 között, az Eötvös Károly Intézetben folyt kutatás eredményei nyújták, amelyek az „Alapjogi bírás- kodás – alapjogok az ítélkezésben” című tanulmánykötetben (Szerk.: Somody Bernadette, Budapest, L’Harmattan, 2013) és „Az alapjogi bí- ráskodás kézikönyvében” (Somody Bernadette, Szabó Máté Dániel, Vissy Beatrix, HVG-ORAC, 2013) jelentek meg. E kutatás eredményei azóta a gyakorlatban is megmérettettek: három szerző dolgozik a Társa- ság a Szabadságjogokért civil jogvédő szervezetnél, amely alapjogi kö- vetelmények és jogspecifikus alapjogi sztenderdek tisztázását és meg- erősítését célzó stratégiai alapjogi pereskedéssel foglalkozik. A tan- könyvben bemutatott szemelvények jelentős részben e szervezet és más civil jogvédők munkájának eredményeként született döntésekből származnak. 15

A tankönyv egyes fejezeteit az ELTE Alkotmányjogi tanszékén oktatók, doktoranduszok és hallgatók részvételével, műhelyvitákon megvitattuk, az elmúlt években pedig sok hasznos visszajelzést kaptunk kollégáinktól és hallgatóktól egyaránt. Ezúton is köszönjük a sok építő és inspiráló észrevételt. Biztosak vagyunk abban, hogy hasonlóan hasznos észrevé- teleket kapunk majd azoktól is, akik a következő években tanulnak ebből a tankönyvből. Budapest, 2021. november 30. A szerzők 16

I. A Z ALAPJOGOK FOGALMA, AZ ALAPJOGI KÖVETELMÉNYEK I.1. Az alapjogok fogalmi összetevői I.1.1. Jogon túli megalapozás [1] Az alapjogok alkotmányjogi nézőpontból az ember elidegeníthetet- emberi jogok alkotmányos len, veleszületett jogosultságainak, az ún. emberi jogoknak a jogi kifeje- elismerése ződései. Az alapjogok megalapozása nem jogi, hanem jogon túli kérdés: különböző meggyőződéseken alapuló nézetek filozófiai, erkölcsi, vallási érvekkel igazolják, hogy e jogok miért tapadnak elválaszthatatlanul az emberi minőséghez, illetve – a politikai jogok esetében – egy adott poli- tikai közösséghez tartozáshoz. Ebből következik, hogy ezek a jogok mint az állammal szembeni, jogon túli (különböző felfogások szerint moráli- san, vallásilag igazolt) elvárások attól függetlenül léteznek, hogy megje- lennek-e valamely kodifikált jogforrásban. A jogon túli megalapozás má- sik oldalról azt is jelenti, hogy ezeket a jogokat nem az állam teremti vagy adományozza, az állam csupán jogilag elismeri azokat, legjellemzőbben az alkotmányában. A legfőbb jogforrásban történő elismeréssel az em- beri jogok alkotmányos jogokká, alapjogokká válnak. Az alapjogok mö- gött tehát az emberi jogok mint jogon túli értékek állnak – az alapjog azonban már jogi kategória. [2]  Ez az alapjogfelfogás áll összhangban a magyar alkotmányjogi szabályozás korábbi és jelenlegi formulájával. Ami az alapjogok alkot- mányos hagyományait illeti, a tételes jogon túli igazolásuk és jogi kikény- szeríthetőségük tükröződött az 1989-es Alkotmány 8. § (1) bekezdésé- ben, amely szerint „a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetet- len és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és vé- delme az állam elsőrendű kötelessége”. Az alapjogvédelem normatív fundamentumát rögzítő alkotmányi rendelkezés az emberek „elidegenít- hetetlen” jogainak „elismeréséről” szólt, tehát a jogi szabályozástól füg- getlenül létező, azáltal nem érinthető emberi jogokról. A 2011-es Alaptör- vény I. cikkének (1)–(2) bekezdése szövegében megőrizte ezeket a kife- jezéseket: „AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tisztelet- ben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. Magyaror- szág elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.” 17

feltételhez [3] A alapjogok jogon túli gyökeréből következik az is, hogy ezeknek a nem köthető jogoknak a biztosítása nem köthető feltételekhez (például kötelezettsé- jogok gek teljesítéséhez, érdemekhez vagy társadalmi hasznossághoz), továb- bá nem tehető függővé az állam, a kormányzat szándékaitól, mérlegelé- sétől sem. nemzetközi [4] Az alapjogok biztosítása azért sem egy-egy állam belátásán múlik, elvárás mert az napjainkban az egyes államokkal szemben nemzetközi, illetve európai elvárásként is érvényesül. A XX. század második felétől az em- beri jogok biztosításának ügye kikerült az egyes államok kizárólagos jog- hatósága alól: az államok nemzetközi közössége univerzális és regioná- lis emberi jogi egyezményekben ismerte el ezeket a jogokat →[31]. Az emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Uniónak is alapértéke. Az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSz) 2. cikke szerint: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a de- mokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tar- tásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadal- mában.” [5]  Ha egy Európa területén lévő állam politikai értelemben is az euró- pai államok közösségéhez akar tartozni, csatlakoznia kell az európai em- beri jogi rezsimhez. Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltétele az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme.1 alkotmá- [6] Általánosan elfogadott, hogy az alkotmányosság alapkövetelmé- nyossági alapkövetel- nyeinek körébe tartozik az emberi jogok garantálása, vagyis az, hogy egy ország alkotmánya ezeknek a nemzetközi sztenderdeknek megfele- mény lően biztosítsa az alapjogokat. Amelyik alkotmány ennek nem tesz ele- get, az legfeljebb formálisan minősülhet alaptörvénynek, tartalmi érte- lemben nem tekinthető alkotmánynak. I.1.2. Jogi deklaráció: bővülő alapjogi katalógusok elismerés [7] Az alapjogok azáltal válnak jogilag érvényesíthető jogosultságokká, jogforrá- sokban hogy jogi dokumentumokban, jogforrásokban elismerést nyernek; az er- kölcsileg, vallásilag stb. igazolt jogosultságok ezáltal válnak jogi értelem- ben vett jogosultságokká. 1 Az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikk. 18

[8]  Az alapjogokat részben nemzeti jogszabályok és nemzetközi egyez- mények tartalmazzák, részben pedig az ezeket értelmező és alkalmazó bírói fórumok esetjogából ismerhetjük meg. Az egyes államok mindenek- előtt legfontosabb jogi dokumentumaikban, így elsősorban alkotmányuk- ban rögzítik az alapjogi katalógust, ezáltal válik az egyének legfontosabb jogainak tiszteletben tartása az állami hatalomgyakorlás jogi (nem csak erkölcsi, politikai) korlátjává. Az államok nemzetközi közössége által el- fogadott nemzetközi emberi jogi egyezmények ugyancsak katalógussze- rűen deklarálják az alapjogokat. Az alapjogi katalógusokhoz az alkotmá- nyok, illetve a nemzetközi egyezmények különféle jogvédelmi, jogérvé- nyesítési mechanizmusokat kapcsolnak. Az alapjogok kiemelkedő jelen- tőségű forrásai az e mechanizmusokat működtető fórumok, mindenek- előtt az alapjogi normákat alkalmazó alkotmánybíróságok és más felső- bíróságok, nemzetközi emberi jogi bíróságok döntései. [9]  Az alkotmányok és a nemzetközi egyezmények alapjogi katalógu- sai nem tekinthetők lezártnak, az alapjogok köre – az alapjogvédő fóru- mok gyakorlata folytán is – folyamatosan, így napjainkban is fejlődik és bővül. A történelmi fejlődés során újabb és újabb igények követelnek ma- guknak, illetve nyernek emberi jogi státuszt, miközben újabb és újabb emberi jogok pozitiválódnak, jelennek meg jogforrásokban.2 [10] Alkotmányos elismerést történetileg legkorábban, a XVIII. század az alapjogok első végén és a XIX. század első felében a klasszikus alapjogok, a szabad- generációja ságjogok nyertek. Ebben az időszakban született az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának első tíz alkotmánykiegészítése (USA Bill of Rights, 1791), valamint Franciaországban Az ember és polgár jogainak nyilatkozata (1789). Ezeket a jogosultságokat, mint például a vallássza- badság, a szólás- és sajtószabadság, a gyülekezési és egyesülési sza- badság stb., soroljuk az alapjogok első generációjához. E jogok biztosí- tása a zsarnokság, az önkényes hatalomgyakorlás kizárására irányult, ennek megfelelően a szabadságjogok rendeltetése az államtól elsősor- ban be nem avatkozást, az egyének szabadságának és autonómiájának tiszteletben tartását követeli meg. [11] Az alapjogok köre újabb jogcsoporttal bővült a XX. század elejétől, az alapjogok második amikor alkotmányi elismerést nyertek az ún. második generációs alapjo- generációja gok, a gazdasági, szociális és kulturális jogok. E jogok közé tartozik pél- dául a szociális biztonsághoz való jog, az egészségügyi ellátáshoz való jog, a munkához való jog, valamint az oktatáshoz és a művelődéshez való jog. Ezek a jogosultságok az egyének számára különböző szociális, egészségügyi, oktatási stb. ellátások, szolgáltatások iránti igényeket is 2 Szigeti Péter – Takács Péter: A jogállamiság jogelmélete. Budapest, Napvilág Kiadó, 1998, 244. 19

megjelenítenek; ebből is következik, hogy ezeknek a jogoknak a biztosí- tásához – szemben a szabadságjogokkal – aktív állami szerepvállalás (szabályozás, finanszírozás, intézményfenntartás) szükséges. [12] A második világháborúnak az emberi jogi alapértékeket nyíltan semmibe vevő borzalmaira adott válaszként az államok nemzetközi do- kumentumokban vállalták az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását. Emberi Az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében 1948-ban született az Em- jogok beri jogok egyetemes nyilatkozata, illetve az Európa európai 1950-ben az Emberi jogok európai egyezménye. Tanács keretében egyezménye az alapjogok [13] Az alapjogok nemzetköziesedésével párhuzamosan tovább bővült harmadik generációja az alapjogok köre is, megjelent az alapjogok ún. harmadik generációja. Elsősorban nemzetközi egyezményekben ismertek el olyan újabb jogo- kat, amelyek az országhatárokon, kontinenseken átívelő, globális problé- mákra, illetve a technikai fejlődés kihívásaira adnak választ, mint például a békéhez való jog, a környezethez való jog. Ugyancsak ebben az idő- szakban nyertek elismerést egyes kiszolgáltatott helyzetben lévő szemé- lyek speciális jogai, az ún. csoportjogok, mint például a betegjogok, a fogyatékossággal élő személyek jogai és a gyermekek jogai. Alapjogi [14] Az újabb alkotmányi, illetve nemzetközi katalógusok első és máso- Charta dik, a még újabbak harmadik generációs jogokat egyaránt tartalmaznak. Az egyik legkorszerűbb és legbővebb alapjogi katalógust az Európai Unió 2000-ben kihirdetett Alapjogi Chartája rögzíti. Alaptörvény [15] Magyarországon az európai követelményeket kielégítő alapjogi katalógus 1989-ben vált az akkor elfogadott köztársasági Alkotmány ré- szévé. A 2011-ben elfogadott Alaptörvény a Szabadság és felelősség című részében tartalmazza az alapjogok katalógusát. I.1.3. Jogi garanciák alapjog- [16] Az alapjogok jogi elismerése nem pusztán a jogi dokumentumok- védelem ban történő deklarációjukat jelenti. A jogi elismerés lényege, hogy az államnak jogvédő intézményeket és jogvédelmi mechanizmusokat kell létrehoznia és működtetnie, amelyek biztosítják az alapjogok érvénye- sülését. Ezek a jogvédelmi mechanizmusok hivatottak arra, hogy jogi eszközökkel garantálják, hogy a közhatalom gyakorlása – mind a jogal- kotás, mind pedig a jogalkalmazás során – az alapjogok által kijelölt határok között maradjon. A jogvédelmi rendszernek tehát mind a nor- mák szintjén, a jogszabályok ellenőrzésével (tipikusan az alkotmánybí- rósági normakontrollal), mind egyedi ügyekben érvényre kell juttatnia az alapjogokat. 20

[17] Az alapjogok egy szűkebb köre, elsősorban a klasszikus szabad- jogi kikényszerít- ságjogok, jogi úton alanyi jogokként kikényszeríthetők. A jogosultságok hetőség lényege, hogy a másik oldalon kötelezettséget keletkeztetnek: a jog ala- nya igényt tarthat arra, hogy a kötelezett valamit tegyen, illetve a jogát tiszteletben tartsa.3 A jogosultság lényegéhez továbbá az is hozzátarto- zik, hogy az egyén jogából fakadó, a másik fél oldalán jelentkező kötele- zettség, vagyis a jogosultság érvényesülése kikényszeríthető. A szabad- ságjogok alanya ennek megfelelően igényt tarthat arra, hogy az állam tartózkodjon a jogainak a megsértésétől, ugyanakkor arra is, hogy alap- jogainak tiszteletben tartását az állam kikényszerítse. Tekintve, hogy az alapjogok jogszabályban (alkotmányban) biztosított jogok, esetükben a kikényszerítés eszközeinek is jogiaknak kell lenniük;4 erre mindenekelőtt a bíráskodás szolgál. [18]  Hasonló megítélés alá eshet a szociális jogokon alapuló ellátások- nak és szolgáltatásoknak a minimálisan elvárható szintje. Ezen ellátások és szolgáltatások adott szintje és módja jogi úton nem kényszeríthető ki, de létezik egy olyan minimumuk, amelyet az államnak az alanyi jogokhoz hasonlóan biztosítania kell →[87], [391]. [19] Az emberi jogok biztosításának nem az a kizárólagos módja, hogy jogon túli azokat alapjogokként elismerik és jogi eszközökkel érvényre juttatják, és védelem nem is lenne elégséges, ha kizárólag ezektől a jogi eszközöktől várnánk, hogy az emberi jogok és az azokban kifejeződő értékek érvényesüljenek egy társadalomban. Az emberi jogok biztosítékát jelenthetik a társadalmi értékrend, a politikai, illetve alkotmányos kultúra normái, amelyek nem jogi úton érik el céljukat – ezek szerepe még megfelelő jogi biztosítékok mellett sem nélkülözhető. Valójában az alanyi alapjogi konstrukció (vagy- is az alapjog jogi elismerése és jogi eszközökkel történő kikényszeríthe- tőségének biztosítása) csak ott és annyiban válik jelentőssé, ahol és amennyiben a társadalmi és politikai normák elégtelennek bizonyulnak. Jól példázza a jogvédelem jogi és nem jogi eszközeivel kapcsolatos di- lemmát a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsúlyosabb társa- dalmi problémájának, a kirekesztő gyűlöletbeszédnek az állami kezelé- se. Ezt leggyakrabban a szólásszabadság és az emberi méltósághoz való jog konfliktusaként interpretálják, és mint jogi problémára az államtól jogi válaszokat várnak rá, így elsősorban azt, hogy az állam polgári, illet- ve büntetőjogi normákkal szankcionálja a kirekesztő szólást. Az egyenlő emberi méltóság tisztelete azonban csak korlátozottan mozdítható elő jogi szankciók útján, amelyek ráadásul a szólásszabadság alapjogának jelentős korlátozását is jelentik. A kirekesztés elleni közpolitikai fellépés csak akkor lehet hatékony, ha a jogkorlátozó regulatív eszközök mellett 3 Joel Feinberg: Társadalomfilozófia. Budapest, Osiris, 1999, 88. 4 I. m., 87. 21

más, az emberi méltóság kölcsönös tiszteletét előmozdító eszközöket is felhasználnak. Ilyenek például az oktatási, illetve a közmédiarendszer olyan megoldásai, amelyek a polgárokban megerősítik az egyenlő embe- ri méltóság feltétlen tiszteletét, és ezzel hozzájárulnak egy olyan társa- dalmi értékrend kialakulásához, amelyben a kirekesztő beszéd a több- ség számára elfogadhatatlan, elítélendő. A magyar gyakorlatban irányadónak tekintett szükségességi-arányossá- gi teszt →[116]–[117] szerint valamely alapjog korlátozását egy másik alapjog érvényesülése érdekében mindaddig nem fogadhatjuk el feltétle- nül szükségesnek, és ezért alkotmányosan legitimnek, amíg a korláto- zást megalapozó alapjog érvényesülését az állam jogkorlátozás nélkül, társadalompolitikai eszközökkel is elérheti. Eszerint például a terhesség­ megszakítások számának csökkentése – a magzati élet védelmére figye- lemmel is – legitim állami célkitűzés, amit azonban az állam elsősorban nem a terhes nő önrendelkezési jogának korlátozásával, hanem társada- lompolitikai eszközökkel mozdíthat elő, mint amilyen a szexuális felvilá- gosítás intézményes megszervezése, a fogamzásgátló eszközökhöz való egyenlő hozzáférés elősegítése, a terhes nő és családja szociális támogatása stb. [20] Mivel az emberi jogok megvalósulását a jogi és jogon túli garanci- ák komplex rendszere kell hogy szolgálja, az állam jogvédelmi szerep- vállalása is sokrétű kell hogy legyen. Az állam nem csupán jogi úton tör- ténő kikényszerítéssel juttatja érvényre az emberi jogokat. Más, ezen túlmutató alapjogvédelmi tevékenységet is kell folytatnia, illetve egyéb társadalompolitikai eszközöket is alkalmaznia kell az emberi jogok érvé- nyesülése érdekében. Ugyanakkor e téren a jogi eszközökkel történő ki- bírói kényszerítés, így a bírói jogvédelem biztosítása elmaradhatatlan kötele- jogvédelem zettsége. I.2. Alapjogi jogforrások I.2.1. Az alkotmány mint az alapjogok forrása [21]  A nemzeti jogrendszerekben az alapjogok elsődleges forrása az alkotmány. Ebből következik, hogy a nemzeti alapjogvédő szervek előtti, az alapjogok érvényesítésére irányuló eljárások feltételezik az alkotmány alkalmazását. az alkotmány [22] Az alkotmány jogi jellegét tekintve normatív jogi dokumentum. Az normati- vitása alkotmány normativitása Magyarországon is általánosan elfogadott: a jogirodalom az alkotmányt egyértelműen nem puszta politikai deklaráció- nak, hanem érvényes jogi normának tekinti, amelyhez jogi kötelező erő társul. A normativitás megmutatkozik mindenekelőtt az alkotmánybírás- 22