Az Európai Unió Bíróságának jogértelmezési módszerei (részlet)

KOEN LENAERTS – JOSÉ A. GUTIÉRREZ-FONS Az Európai Unió Bíróságának jogértelmezési módszerei



KOEN LENAERTS – JOSÉ A. GUTIÉRREZ-FONS Az Európai Unió Bíróságának jogértelmezési módszerei

Koen Lenaerts és José A. Gutiérrez-Fons Les méthodes d’interprétation de la Cour de justice de l’Union européenne című könyvének magyar kiadása A magyar fordítást készítette: LUKÁCS ADRIENN ORBÁN ENDRE SIMON EMESE RÉKA Nyelvi lektor: VILLÁNYI JÓZSEF Szakmai lektor: GOMBOS KATALIN A borítóképen: Chania (Kréta szigete, Görögország) kikötőjének világítótornya (a kép forrása: shutterstock.com) A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 552 9 Budapest, 2022 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: [email protected] Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Kiadói szerkesztő: Bodnár Kriszta Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Tartalom ELŐSZÓ..........................................................................................................7 ELŐSZÓ A FRANCIA KIADÁSHOZ......................................................... 15 Bevezetés....................................................................................................... 21 1. Az értelmezés „klasszikus” módszerei...................................................27 I. A szó szerinti értelmezés...........................................................................27 A jogbiztonság fontossága.........................................................................27 A szó szerinti értelmezési módszer és a többnyelvűség............................29 Az uniós jog autonóm fogalma..................................................................36 A Szerződések általános megfogalmazásai és a szó szerinti értelmezés.................................................................................................. 39 II. A kontextuális értelmezés........................................................................40 A rendszertani értelmezés.........................................................................40 Az előkészítő iratok és növekvő fontosságuk........................................... 52 III. A teleológiai értelmezés.........................................................................65 Általános megfontolások...........................................................................65 A teleológiai értelmezés és a bírói aktivizmus..........................................72 2. A z uniós jog, a nemzetközi jog és a közös alkotmányos hagyományok értelmezése.......................................................................85 I. Az uniós jog értelmezése a nemzetközi jog tükrében................................85 Automatikus beépülés...............................................................................86 Az uniós jog értelmezése a nemzetközi joggal összhangban....................92 A nemzetközi jog beépülésének korlátai az uniós jog értelmezése során.......................................................................................................... 98 II. A z uniós jog értelmezése a tagállamok közös alkotmányos hagyományainak tükrében..................................................................... 102 Az összehasonlító jog fontossága............................................................ 102 Értékelő megközelítés: a teleológiai és az összehasonlító módszer szintézise.................................................................................. 111 3. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának értelmezése......................... 113 I. Az uniós jog végrehajtásának fogalma................................................... 114 Megbízotti viszonyok.............................................................................. 115 „Eltérést engedő” helyzetek..................................................................... 118 Szürke zónák........................................................................................... 121 5

TARTALOM II. Az alapvető jogok gyakorlásának korlátai............................................ 125 „Törvény által előírt” korlátozások......................................................... 126 A Charta által elismert jogok és szabadságok lényeges tartalmának tiszteletben tartása................................................................................... 131 Jogszerű célkitűzések és az arányosság elve........................................... 136 III. A Szerződések által már biztosított jogokra való hivatkozás............... 143 IV. A Charta és az EJEE............................................................................. 147 Megfeleltethető jogok.............................................................................. 148 A Charta autonóm fejlődése.................................................................... 149 V. A Charta és a tagállamok közös alkotmányos hagyományai................. 153 A Charta és az egységesség..................................................................... 154 A Charta és a sokszínűség....................................................................... 156 VI. A Charta horizontális alkalmazása...................................................... 158 A lényeges tartalmon túl......................................................................... 158 A puszta lényeges tartalom..................................................................... 161 VII. A Chartához fűzött magyarázatok...................................................... 165 Végkövetkeztések....................................................................................... 167 Bibliográfia................................................................................................. 171 Ítélkezési gyakorlat.................................................................................... 181 Az Európai Unió Bírósága......................................................................... 181 Az Európai Unió Törvényszéke.................................................................. 201 Az Emberi Jogok Európai Bírósága........................................................... 201 Egyéb ítélkezési gyakorlat..........................................................................202 Jogszabályok jegyzéke...............................................................................203 6

Előszó Koen Lenaerts és José Antonio Gutiérrez-Fons Les méthodes d’interprétation de la Cour de justice de l’Union européenne (Az Európai Unió Bíróságának jogértelmezési módszerei) című könyvének magyar kiadásához A bírói jogalkalmazási tevékenység – akár tagállami, akár uniós bírósági szinten vizsgáljuk1 a kérdést – olyan összetett kognitív folyamat, amelynek kiemelkedő súlyú eleme a jogforrás értelmezése.2 A jogértelmezés módszer- tanára történetileg visszatekintve azonosíthatjuk a ma is jól ismert gramma- tikai és a logikai értelmezést. A természetjogi felfogások – különösen annak észjogi iskolája – a rendszertani értelmezést tették hozzá az értelmezési mód- szerekhez, majd az első nagy „rendszeralkotó” Carl Friedrich von Savigny volt, aki a modern jogtudomány számára kidolgozta az úgynevezett négyes jogértelmezési kánont. A kánon az értelmezés egymásra épülő lépcsőfokait jelentette, eszerint az egyszerűbb nyelvtani és logikai értelmezés után a rend- szertani és történeti értelmezést is használni kell a norma szövegének értel- mezése során.3 Ezeket az értelmezési módszereket később a jogfejlődés differenciáltabbá tet- te, és különös hangsúlyt adott az értelmezési módszerek árnyaltabbá válásá- nak az, hogy a jogértelmezési tevékenységnek többrétegű jogrendszerekben kellett érvényesülnie. A legnagyobb szemléletbeli eltérés a belső jog és a nemzetközi jog értelmezési technikái között alakult ki, de a belső jogok is kü- lönböző jogcsaládokba tagozódtak, ami eltérő súllyal és módszertannal érvé- nyesülő interpretációt eredményezett (gondoljunk csak a klasszikus ger- mán-római kontinentális jogcsalád és a precedensrendszeren alapuló common law jogcsalád különbözőségeire). Ebben a rendkívül színes és sokszor dog- matikai vitáktól sem mentes értelmezési kánaánba csöppent a sui generis ön- álló jogrendszert alkotó uniós (korábban közösségi) jog. Az uniós jog megfe- lelő, annak sajátosságaihoz igazodó értelmezéséhez szükség volt az értelme- 1  Lásd Koen Lenaerts – José A. Gutiérrez-Fons: To say what the law of the EU is: methods of in- terpretation and the European Court of Justice. European University Institute Working Paper AEL 9. 2013, https://bit.ly/34OxKvr. 2  A jogértelmező tevékenység jelentőségéről lásd D. Neil MacCormick – Robert S. Summers: Inter- preting statutes: A comparative study. New York, Routledge, 2016. 3  A Savigny által kidolgozott kánont utóbb Rudolf von Jhering gazdagította, kidolgozva a cél érdeké- ben folyó jogértelmezés technikáját, ő ugyanis az adott norma értelmezését úgy látta megragadhatónak, ha az általa elérni kívánt célt tartja a bíró szem előtt, és ennek fényében igyekszik az elé tárt ügyben a norma értelmét konkretizálni. 7

ELŐSZÓ zési módszertant is az uniós jog saját képére formálni, azaz részben a tagálla- mi jogoktól, részben pedig a nemzetközi jogtól eltérő uniós interpretációs módszereket, igazodási pontokat, értelmezési támpontokat megformálni. Az alapító szerződésekben megfogalmazott célok eléréséhez ugyanis az egyik legfontosabb eszköz maga az uniós jog, amely akkor hatékony, ha a tagálla- mokban egységesen érvényesül.4 Az egységes érvényesülés megvalósítása ér- dekében egységes értelmezésre van szükség, ezért biztosítottak az alapító szerződések az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) jogértel- mezési monopóliumot. Erre igen nagy szükség van, mert az uniós jog alapve- tően kompromisszumos technikával születik, akár a nemzetközi szerződések hagyományos megkötésének technikájával alkotott alapító szerződésekről vagy azok módosításáról van szó, akár az intézményi közreműködéssel, de je- lentős tagállami jogalkotási túlsúllyal megvalósított másodlagos jogalkotásról beszélünk. Ez a keletkezési mód magában hordozza, hogy a 27 tagállam egyeztetései folytán létrejött szabályszöveg a tagállami jogokhoz képest héza- gosabb, nem mindig kellően precíz megfogalmazású, és előfordul, hogy bizo- nyos kérdésekben hallgat. Vannak továbbá olyan normatív rendelkezések is, amelyek széles körű mérlegelési lehetőséget teremtenek. Ezen okok miatt a hagyományos jogértelmezési feladat mellett a Bíróságnak jogfejlesztési fela- data is gyakrabban adódik, mint a tagállami jogalkalmazás során. Az uniós jog alapvető sajátossága, hogy normái több nyelven születnek, így gyakran a helyes fogalomértelmezéshez5 úgy juthatunk el, ha teleológiai ér- telmezéssel az alapító szerződésekben megfogalmazott célkitűzéseknek alá- rendelve kutatjuk az uniós fogalmak helyes értelmét. Ezt egészíti ki az effet utile elv, amely az uniós fogalmak értelmezése során a jogalkotó valódi szán- dékát kutatja.6 Az uniós jog sajátosságaiból fakadó jogértelmezési technikák7 alkalmazása során szerep juthat analógiás jogértelmezésnek,8 klasszikus dog- 4  A jogértelmező tevékenység európai jelentőségéről lásd Alec Stone Sweet: The judicial construc- tion of Europe. Oxford, Oxford University Press, 2004, 1–45. 5  A fogalomértelmezés gyakran fogalomelhatárolási kérdéseket érint. Ennek értelmezési technikájá- hoz lásd Kornélia Kozák: Die Abgrenzung zwischen der Niederlassungsfreiheit und dem freien Dienst- leistungsverkehr. In Christian Schubel – Stephan Kirste – Peter-Christian Müller-Graff (szerk.): Jahr- buch für Vergleichende Staats- und Rechtswissenschaften – 2013. Baden-Baden, Nomos, 2014, 135–157. 6  Koen Lenaerts: L’égalité de traitement en droit communautaire. Un principe unique aux apparences multiples. Cahiers de droit européen, 27. (1991), 1–2. 3–41., különösen 38. 7  Az uniós jog sajátosságaiból fakadó speciális jogértelmezési technikákra lásd bővebben Gombos Katalin: Bírói jogvédelem az Európai Unióban – Lisszabon után. Budapest, CompLex, 2011, 134–146. 8  C-64/82. sz. Tradax kontra Bizottság ítélet (első tanács), 1984. március 15., ECLI:EU:C:1984:106, 12. pont; T-125/96. és T-152/96. sz. Boehringer kontra Tanács és Bizottság ítélet (második tanács), 1999. de- cember 1., ECLI:EU:T:1999:302, 58. pont; C-23/00. sz. Tanács kontra Boehringer ítélet, 2002. február 26., ECLI:EU:C:2002:118, 52. pont. 8

ELŐSZÓ matikai elvek9 használatának, a szubjektív jellegű jogalkotói akarat, szándék kutatásának,10 vagy az inkább objektív alapúnak tekinthető, célhoz kötött ér- telmezésnek.11 A dinamikus jogértelmezés a szó szerinti és a teleológiai értel- mezésen túl arra ad lehetőséget, hogy a konkrét jogintézmény fogalmát a fel- merülő új jogi elvárásoknak megfelelően lehessen alkalmazni.12 Fontos kiin- duló tétel, hogy az uniós jogi fogalmakat autonóm módon kell értelmezni.13 A jogösszehasonlítás az uniós jog sajátosságából következő értelmezési elv, legális definíció híján ugyanis sokszor az egyes tagállamok közös vagy éppen különböző jogi hagyományai adnak támpontot egy értelmezendő uniós foga- lom valós értelmének behatárolásához.14 A fogalominterpretáció alapja lehet az uniós jog többnyelvűségéből levezethető, különböző nyelvi változatok sze- rinti értelmezés.15 Ezeken túl értelmezési alap lehet a Szerződés,16 a jogel- vek,17 a „precedensek”,18 a nemzetközi szerződések,19 az alapjogok,20 a tagál- lamok közös alkotmányos hagyományai,21 erkölcsi értékek,22 közös jogi ha- 9  A dogmatikai alapok a normativizmus elméletében különös jelentőséggel bírnak. Lásd erről Hans Kelsen: Tiszta jogtan. Ford. Bibó István. Budapest, Rejtjel, 2001. 10  C-267/03. sz. Staffan Lindberg ítélet (második tanács), 2005. április 21., ECLI:EU:C:2005:246, 30. pont. 11  Uo. 12  C-218/85. sz. Cerafel kontra Le Campion ítélet (hatodik tanács), 1986. november 25., ECLI:EU:C:1986:440. 13  C-443/03. sz. Leffler ítélet (nagytanács), 2005. november 8., ECLI:EU:C:2005:665, 45–46. pontok. 14  C-119/05. sz. Lucchini ítélet (nagytanács), 2007. július 18., ECLI:EU:C:2007:434. 15  29/69. sz. Stauder ítélet, 1969. november 12., ECLI:EU:C:1969:57. 16  C-218/82. sz. Bizottság kontra Tanács ítélet, 1983. július 18., ECLI:EU:C:1983:369, 15. pont; C-201/85. és 202/85. sz. Klensch kontra Secrétaire d’État ítélet (ötödik tanács), 1986. november 25., ECLI:EU:C:1986:439, 21. pont; C-314/89. sz. Rauh kontra Hauptzollamt Nürnberg-Fürth ítélet (ötödik tanács), 1991. március 21., ECLI:EU:C:1991:143, 17. pont; C-98/91. sz. Herbrink kontra Minister van Landbouw, Natuurbeheer en Visserij ítélet (harmadik tanács), 1994. január 27., ECLI:EU:C:1994:24, 9. pont; C-1/02. sz. Borgmann ítélet (hatodik tanács), 2004. április 1., ECLI:EU:C:2004:202, 30. pont. 17 C-418/97. és C-419/97. sz. Vereniging Dorpsbelang Hees és társai ítélet (ötödik tanács), 2000. június 15., ECLI:EU:C:2000:318, 37. pont. 18  A C-389/05. sz. ügyben [C-389/05. sz. Bizottság kontra Franciaország ítélet (negyedik tanács), 2008. július 17., ECLI:EU:C:2008:411] a Bizottság érvelése az egy korábbi „ítélet fényében” megfogal- mazást tartalmazta. Példaként hozható az az eset is, amikor a Bizottság versenyfelügyeleti jogkörében határozatot hoz, amely megtámadható a Törvényszék és jogkérdés tekintetében utóbb a Bíróság előtt is, gyakran alkalmazza azt a technikát, hogy határozata megfogalmazásából is kitűnik a bíróságok „vezér- döntéseinek” figyelembevétele. 19  C-344/04. sz. IATA és ELFAA ítélet (nagytanács), 2006. január 10., ECLI:EU:C:2006:10, 35. pont. 20  C-311/04. sz. Algemene Scheeps Agentuur Dordrecht ítélet (harmadik tanács), 2006. január 12., ECLI:EU:C:2006:23, 25. pont; C-61/94. sz. Bizottság kontra Németország ítélet, 1996. szeptember 10., ECLI:EU:C:1996:313, 52. pont; C-286/02. sz. Bellio F.lli ítélet (harmadik tanács), 2004. április 1., ECLI:EU:C:2004:212, 33. pont. 21  EUSZ 6. cikk. 22  C-275/92. sz. H.M. Customs and Excise kontra Schindler ítélet, 1994. március 24., ECLI:EU:C:1994:119, 58. pont; C-124/97. sz. Läärä és társai ítélet, 1999. szeptember 21., ECLI:EU:C:1999:435, 33. pont. 9

ELŐSZÓ gyományok,23 szokások24 fényében való interpretáció is. A fogalmak tartal- mának helyes megállapításához gyakran több módszer együttes alkalmazásá- val történő komplex értelmezésre van szükség.25 A Lisszaboni Szerződés sok fontos változást hozott, ami a Bíróság jogértel- mezési technikáit is befolyásolta. Fontos változás volt, hogy beiktatta az Eu- rópai Unióról szóló szerződésbe (a továbbiakban: EUSZ) az értékklauzulát, másrészt a Szerződések rangjára emelte az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a továbbiakban: Charta). Bár első ránézésre e követelmények nem elsősorban az interpretáció szempontjából lényegesek, ha azonban a dolgok mélyére né- zünk, könnyen belátható az értelmezés módszertanának finomodására gyako- rolt hatásuk. Az előbbi követelmény azért fontos, mert az Európai Unió érték- közösségen alapuló jogközösség. A legfontosabb alapértékek között felsorolt jogállamiság és demokratikus jogok érvényesülése csak az uniós és a tagálla- mi jog együtt dolgozása mellett, az uniós jog és a tagállami jogok egyfajta koegzisztenciájában valósulhat meg.26 Közjogi szempontból ugyanis egyedül- álló módon összekapcsolódik az Európai Unió elsődleges joga és a tagálla- mok jogrendje,27 ezért ebben a szimbiózisban központi szerep jut a jogvéde- lemben főszerepet játszó bíráknak, az általuk végzett jogértelmezési tevé- kenységnek. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdés második albekezdése arra kötele- zi a tagállamokat, hogy teremtsék meg azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken az Európai Unió Alapjogi Chartája értelmében vett hatékony bírói jogvédelem biztosításához szüksége- sek (Charta 47. cikk). Az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítását célzó hatékony bírói felül- vizsgálat fennállása már önmagában a jogállamiság értékének velejárója, amelyet véd az EUSZ. A tagállami bíróságok az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekről határozhatnak, így e bíróságoknak teljesíteniük kell az ilyen jogvédelem követelményeit. E kérdések jelentőségét mutatja, hogy az utóbbi időszakban számos eljárás érintette ezeket (a közel- múltban különösen megnőtt a Bíróság előtt a bírói függetlenséggel kapcsola- 23  C-36/02. sz. Omega ítélet (első tanács), 2004. október 14., ECLI:EU:C:2004:614, 36. pont; C-438/05. sz. „Viking Line” ítélet (nagytanács), 2007. december 11., ECLI:EU:C:2007:772, 75. pont. 24  T-222/99, T-327/99. és T-329/99. sz. Martinez és társai kontra Parlament ítélet (kibővített harmadik tanács), 2001. október 2., ECLI:EU:T:2001:242. 25  C-283/81. sz. CILFIT és társai ítélet, 1982. október 6., ECLI:EU:C:1982:335. 26  Vörös Imre: Európai jog – magyar jog: konkurencia vagy koegzisztencia. Jogtudományi Közlöny, 2011, 7–8., 369–401. 27  Armin von Bogdandy – Christoph Grabenwarter – Peter M. Huber (szerk.): Handbuch Ius Pub­ licum Europaeum VI. Verfassungsgerichtsbarkeit in Europa: Institutionen. C. F. Müller, Heidelberg, 2016, 16–18. 10

ELŐSZÓ tos kötelezettségszegési28 és előzetes döntéshozatali eljárások29 száma). Lezá- rultak olyan, nagytanácsban elbírált ügyek, amelyek alkalmat adtak a Bíróság számára érvelésében és értelmezési módszertanában is új elemek megjelení- tésére.30 A szakirodalom régóta foglalkozik a Bíróság által használt értelmezési mód- szertannal, és bizonyosan állítható, hogy a jogértelmezési tevékenység az a kapcsolódási pont, ahol a legtöbb kölcsönhatás mutatható ki a tagállami és az európai bírósági bírói gyakorlat között. Ez annál is inkább így van, mert az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 267. cikke komplex együttműködési mechanizmust épít ki a tagállami és az uniós bírák közötti jogértelmezési párbeszédre. A Bíróság a fent hivatkozott nagytanács által elbírált ügyeiben lényegi elemként utalt annak a párbeszéd- nek a hatékonyságára,31 amelyet az előzetes döntéshozatali eljárás mechaniz- musa teremt meg a tagállami bírák számára.32 Ez a kötet arra vállalkozik, hogy bőséges esetjogi példákon keresztül bemu- tassa a Bíróság jogértelmezési módszereinek sajátosságait. Olvashatunk arról a szorosabb kapcsolatról, amely a jogbiztonság elve és a szó szerinti értelme- 28  Az eljárás a lengyel rendes bíróságok bírái nyugdíjkorhatárának csökkentése és a Sąd Najwyższyn (legfelső bíróság, Lengyelország) eltérő nyugdíjkorhatárok megállapítása, valamint az uniós jog által szabályozott területeken való hatékony bírói jogvédelem, a bírák elmozdíthatatlansága és a bírói függet- lenség elve miatt indult. Három eljárásban a tagállami kötelezettségszegést megállapító határozat szüle- tett [C-192/18. sz. Bizottság kontra Lengyelország ítélet (nagytanács), 2019. november 5., ECLI:EU: C:2019:924; C-619/18. sz. Bizottság kontra Lengyelország ítélet (nagytanács), 2019. június 24., ECLI:EU:C:2019:531; C-791/19. sz. Bizottság kontra Lengyelország ítélet (nagytanács), 2021. július 15., ECLI:EU:C:2021:596]. A 2021. június 11-i keresetlevéllel indult C-204/21. sz. kötelezettségszegési eljá- rás még folyamatban van, az ügyben a Bíróság elnökhelyettese ideiglenes intézkedésként [C-204/21 R. sz. végzés, 2021. július 14., EU:C:2021:593] utasította Lengyelországot, hogy haladéktalanul függessze fel a lengyel legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának hatásköreire vonatkozó nemzeti szabályok alkalma- zását. Ugyanezen ügyben hozott ideiglenes intézkedésében [C-204/21. R. sz. végzés, 2021. október 27., ECLI:EU:C:2021:878] a Bíróság elnökhelyettese Lengyelországot arra kötelezte, hogy fizessen a Bizott- ságnak napi 1 000 000 euró összegű kényszerítő bírságot a végzés közlésének napjától a korábbi (júliusi) végzésből eredő kötelezettségek teljesítésének napjáig, vagy ennek hiányában az ügyet lezáró ítélet ki- hirdetésének napjáig. 29 C-558/18. és C-563/18. sz. Miasto Łowicz ítélet (nagytanács), 2020. március 26., ECLI:EU:C:2020:234; C-585/18, C-624/18. és C-625/18. sz. A. K. ítélet (nagytanács), 2019. november 19., ECLI:EU:C:2019:982; C-824/18. sz. A.B. és társai ítélet (nagytanács), 2021. március 2., ECLI:EU:C:2021:153; C-354/20. PPU. és C‑412/20. PPU. sz. Openbaar Ministerie ítélet (nagytanács), 2020. december 17., ECLI:EU:C:2020:1033. Ez utóbbi ügynek az az érdekessége, hogy nem lengyel előterjesztésre született, az előzetes döntéshoza- tali eljárást a Rechtbank Amsterdam kezdeményezte, a kérelmek azonban közvetlenül érintették a len- gyel igazságszolgáltatás helyzetét, mivel a kérelmeket a C‑354/20. PPU sz. ügyben a Sąd Okręgowy w Poznaniu (poznańi regionális bíróság, Lengyelország) által L‑lel szemben büntetőeljárás lefolytatása céljából 2015. augusztus 31‑én kibocsátott, illetve a C‑412/20. PPU sz. ügyben a Sąd Okręgowy w Sie- radzu (sieradzi regionális bíróság, Lengyelország) által P‑vel szemben szabadságvesztés büntetés végre- hajtása céljából 2020. május 26‑án kibocsátott két európai elfogatóparancs végrehajtása keretében ter- jesztették elő. 30 C-896/19. sz. Repubblika ítélet (nagytanács), 2021. április 20., ECLI:EU:C:2021:311; C-564/19. sz. IS ítélet (nagytanács), 2021. november 23., ECLI:EU:C:2021:949. 31  C‑614/14. sz. Ognyanov ítélet (nagytanács), 2016. július 5., ECLI:EU:C:2016:514, 25. pont. 32  C-564/19. sz. IS ítélet (nagytanács), 2021. november 23., ECLI:EU:C:2021:949, 77. pont. 11

ELŐSZÓ zés módszere között fennáll, továbbá a nyelvi sokszínűségből adódó, különbö- ző nyelvi változatokban vizsgálandó normavilágosság és normapontosság követelményeiről. A szerzők kitérnek a kontextusba helyezés értelmezési té- telének fontosságára, a rendszertani értelmezés módszerének kettős termé- szetére. Külön hangsúlyt fektetnek a Bíróság által használt legjellemzőbb módszer, a teleológiai értelmezés részletes bemutatására.33 Az összehasonlító módszer leginkább a tagállamok közös alkotmányos hagyományaival össz- hangban történő értelmezés34 során kap teret, és a Bíróság az EU által ratifi- kált nemzetközi megállapodások értelmezése35 során kimutathatóan használ- ja a nemzetközi szokásjog kodifikált szabályait is. Miután elsősorban a Charta az a hatékony eszköz, amely biztosítja, hogy az EU elkötelezett legyen értékei mellett, ezért a Charta értelmezése során a Bíróságnak biztosítania kell az EU-n belüli jogállamiság tiszteletben tartását. A szerzők eloszlatnak minden tévhitet a Charta értelmezése tekintetében. Így világos, hogy a Charta csak azokra a helyzetekre alkalmazandó, amelyekben a tagállamok az 51. cikk (1) bekezdése értelmében uniós jogot hajtanak végre. A Charta biztosítja a hatáskör-átruházás elvének tiszteletben tartását, így nem lehet rá új jogok keletkeztetésének jogalapjaként, „a föderalizmus kettős politikai védzáradékát” sértő módon hivatkozni. A Charta lehetővé teszi az alapvető jogok két dimenziójának összehangolását,36 így az emberi mivolthoz kapcsolódó alapvető jogok az egyetemesség szimbólumai, ugyanakkor más területeken tere lehet az eltérő európai, nemzeti, regionális és helyi identitá- soknak.37 A Chartát a szerzők véleménye szerint úgy kell értelmezni, mint élő bizonyí- tékot arra, hogy az EU elsősorban és mindenekelőtt az értékek uniója. Ezért az alkotmányos sokszínűség alaptételét tükröző értelmezési elmélet felel meg leginkább az EU jogrendjének, amely nem törekszik mindenáron sem az eu- rópai egység, sem a nemzeti sokszínűség megerősítésére. A Bíróság anélkül, hogy aláásná az EU alkotmányos autonómiáját, megőrzi a tagállamok között, valamint a tagállamok és a nemzetközi közösség között létrejött értékek uni- óját, az EUSZ 19. cikk előírásainak megfelelően biztosítva „a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során”. Nagy megtiszteltetés volt a fiatal fordítócsapat, Lukács Adrienn, Orbán Endre és Simon Emese Réka számára, hogy a két neves szerző felkérése alapján a 33  Lásd kötetünk 1. fejezetét. 34  Lásd kötetünk 2. fejezetét. 35  Lásd kötetünk 2. fejezetét. 36  Koen Lenaerts: The Court of Justice of the European Union and the Protection of Fundamental Rights. Polish Yearbook of International Law, 2011, vol. 31, 79–106. 37  Lásd kötetünk 3. fejezetét. 12

ELŐSZÓ szakmai közönség számára magyar nyelven is olvashatóvá tehette e kiváló munkát, és a mű magyar kiadásának nyelvi és szakmai lektorai számára is különösen örömteli volt ennek a könyvnek a magyar nyelvű kiadásához elő- szót írni. A könyv értő módon elkalauzolja az olvasót a jogértelmezés minden releváns kérdésében, felhívja a figyelmet mindazokra a témakörökre, amelyek az Eu- rópai Unió jogrendjének sajátosságából fakadnak. A Bíróság esetjogával gaz- dagon alátámasztott elvi tételek egyértelműek, a szerzők mondanivalója jól követhető, világos. Koen Lenaerts és José Antonio Gutiérrez-Fons műve ösz- tönöz arra, hogy jobban megismerjük és megértsük az Európai Unió Bírósága által folytatott ítélkezési gyakorlatot. Büszkén vallhatjuk, hogy a magyar bírák a 2004-ben csatlakozott országok közül elsőként terjesztettek elő előzetes döntéshozatali kérdéseket a Bíróság- hoz, és az azóta eltelt több mint másfél évtized is azt igazolta, hogy Magyar- országon különösen fogékonyak a jogászok az európai uniós jog számos kér- dése iránt. A magyar jogásztársadalom számára ezért nagy kincs egy ilyen alapmű, amely elősegítheti a jövőben is a magyar bírák és az európai bíróság közötti párbeszédet. Mindezek fényében nagy szeretettel ajánljuk ezt a könyvet minden olyan magyar jogász számára, aki a Bíróság működését nagyon jól ismerő Koen Lenaerts és José Antonio Gutiérrez-Fons tolmácsolásában szeretne közelebb jutni az európai uniós jog mélyebb rétegeihez, és meg szeretné ismerni azt a jogértelmezési-érveléstechnikai módszertant, amelyet a Bíróság jogalkalma- zási gyakorlata során kialakított. A kötet olyan, napjainkban különösen jelen- tős kérdéseket taglal mély elemzésekkel, mégis közérthetően, amelyek a mai, 21. századi Európai Unió és a közösen építendő jövőnk számára igen lényege- sek. A könyvet jó szívvel ajánljuk az európai uniós jogot jobban érteni, megis- merni, tanulni vagy tanítani szándékozók számára, különösen pedig azon bí- ráknak, ügyvédeknek és más jogi hivatásrendek képviselőinek, akik azért kí- vánnak tenni, hogy előzetes döntéshozatali előterjesztéseik, hivatkozásaik elő- segítsék a hatékony jogvédelem tényleges megvalósulását az Európai Unióban. Gratulálunk a szerzőknek e kiváló munkához! Gombos Katalin Villányi József tanszékvezető egyetemi tanár osztályvezető NKE ÁNTK Európai Köz- és Európai Parlament Magyar Fordító Osztály Magánjogi Tanszék 13



Előszó a francia kiadáshoz A bíróság által követett jogértelmezési módszereket csak azok tudják igazán meggyőzően elemezni, akik azokat ezen intézmények falai között már a gya- korlatban alkalmazták. Az írott jog rendelkezéseinek tulajdonított jelentések- kel kapcsolatos döntési helyzetekkel szembesülve a bírák több olyan szem- pontot is figyelembe vesznek, amelyeket a legfigyelmesebb szemlélő sem mindig képes azonosítani. Az Európai Unió Bíróságának, amely az alapító szerződések értelmezéséért és alkalmazásáért felel, mindig is kiemelt figyelmet szentelt a jogtudomány. Míg a Bíróság ítélkezési gyakorlatának szerepét, eredményeit és irányait ille- tően számos elemzés készült, az annak keretében alkalmazott értelmezési módszerek nem mindig kaptak azonos figyelmet. A Bíróság jogértelmezési módszereit vizsgáló tanulmányok többsége38 abban az időszakban született, amikor a Bíróság ítélkezési gyakorlata mind fonto- sabb szerepre tett szert, híven tükrözve azt a jelenséget, amelyet a Bíróság egykori elnöke 1976-ban a „bírák Európájaként” jellemzett.39 Az európai szinten feszültségekkel és válságokkal tarkított, számos súlyos kérdést felvető elmúlt időszakban az Európai Unió Bírósága által alkalmazott jogértelmezési módszereket már nem övezte ilyen mértékű érdeklődés. Ez a könyv, amelynek előszava megírására kaptunk megtisztelő felkérést, le- hetővé teszi számunkra annak megértését, hogy az Európai Unió Bírósága döntéseinek meghozatala során miként alkalmazza a rendelkezésére álló jog­ értelmezési módszereket és ezek milyen formában jelennek meg ítélkezési gyakorlatában. Gyakran felmerül az a kérdés, hogy a Bíróság az általa alkalmazott értelme- zési módszerek segítségével hogyan tudja megőrizni ítélkezési gyakorlatának vívmányait, azokat gyarapítani, vagy éppen ellenkezőleg, szerepüket mérsé- kelni, mindeközben figyelembe véve mindazt az – olykor jogos – ellenállást, amely éppen az európai integráció elmélyítésével vagy akár fenntartásával szemben hat. A szerzők többek között arra a kérdésre keresnek választ, hogy a Bíróság jogértelmezési módszerei változatlanok maradtak-e, vagy éppen el- 38  Lásd Pierre Pescatore: Les objectifs de la Communauté européenne comme principes d’interpréta- tion dans la jurisprudence de la Cour de justice. In Miscellanea Ganshof van der Meersch, t. II, Bruxel- les, Bruylant, 1972, 325-től; Hans Kutscher: Méthodes d’interprétation vues par un juge à la Cour. In: Rencontre judiciaire et universitaire, Luxembourg, Cour de justice, 1976, I-1-től; Frédéric Dumon: La jurisprudence de la Cour de justice. Examen critique des méthodes d’interprétation. In: Rencontre judi- ciaire et universitaire, Luxembourg, Cour de justice, 1976, III-1-től. 39  Robert Lecourt: L’Europe des juges. Bruxelles, Bruylant, 1976, újranyomtatva 2008. 15

ELŐSZÓ A FRANCIA KIADÁSHOZ lenkezőleg, az európai uniós jog és különösen a társadalmi változások nyo- mán azokat is a fejlődés jellemezte. Az Európai Unió jogforrásainak gazdagodása arra ösztönzi e könyv szerzőit, hogy kiemelt figyelmet szenteljenek azoknak az értelmezési módszereknek, amelyeket az olyan új rendelkezésekre alkalmaznak, mint az Európai Unió Alapjogi Chartájában szerepelő jogelvek, és egy több részből álló külön feje- zetben tárgyalnak olyan kényes kérdéseket, mint az uniós jog végrehajtásának fogalma, a védelem egyenértékűsége az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a közös alkotmányos hagyományok tekintetében, valamint a Charta hori- zontális alkalmazása.40 Az európai uniós jog és a nemzetközi jog egyre erősödő kölcsönhatása arra indítja a szerzőket, hogy a különböző értelmezési módokat annak függvényé- ben vizsgálják, hogy a nemzetközi jog automatikusan beépül-e az uniós jog- ba, vagy hivatkozási alapként szolgál-e az uniós jog értelmezéséhez, megje- gyezve, hogy az ilyen jellegű gyakorlat az Európai Unió alkotmányos autonó- miájából eredő bizonyos korlátokba ütközhet.41 Koen Lenaerts, az Európai Unió Bíróságának jelenlegi elnöke egy figyelemre méltó doktori disszertáció42 és az európai uniós joggal foglalkozó számos je- lentős könyv43 szerzője vállalta, hogy az Európai Bíróságon jogi referensként dolgozó José Antonio Gutiérrez-Fonsszal közösen megalkotja ezt a művet, amely kifejezetten a Bíróság jogértelmezési módszereinek bemutatását tűzi ki célul. Azáltal, hogy az alapító szerződéseket „egy jogközösség alkotmányos chartá- jának”,44 majd „az Unió alkotmányos alapchartájának”45 minősítette, az e szerződések hivatalos értelmezésének kialakítására hatáskörrel rendelkező Bíróság világosan jelezte, hogy azokra nem klasszikus nemzetközi egyez- ményként tekint. A Bíróság több alkalommal is hangsúlyozta az e szerződé- sek és a „szokásos nemzetközi szerződések”46 között fennálló különbségeket. 40 Lásd kötetünk 3. fejezetét. 41  Lásd kötetünk 2. fejezetét. 42  Koen Lenaerts: Le juge et la constitution aux États-Unis d’Amérique et dans l’ordre juridique euro- péen. Brüsszel, Bruylant, 1988. 43  Lásd Koen Lenaerts – Piet Van Nuffel: European Union Law. London, Sweet & Maxwell, 2011 (3. kiadás), 1083; Koen Lenaerts – Ignace Maselis – Kathleen Gutman: EU Procedural Law, Oxford, Oxford University Press, 2014, 890. 44  1/91. sz. vélemény (Megállapodástervezet az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról egyrészről a Közösség, másrészről az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjai között), 1991. december 14., ECLI:EU:C:1991:490, 21. pont. 45  C-621/18. sz. Wightman és társai ítélet (teljes ülés), 2018. december 10., ECLI:EU:C:2018:999, 44. pont. 46  Lásd elsősorban 6/64. sz. Costa kontra ENEL ítélet, 1964. július 15., ECLI:EU:C:1964:66. Lásd leg- utóbb C-621/18. sz. Wightman és társai ítélet (teljes ülés), 2018. december 10., ECLI:EU:C:2018:999, 44. pont. 16

ELŐSZÓ A FRANCIA KIADÁSHOZ Ebből az álláspontból kiindulva a Bíróság már nem szorítkozhatott arra, hogy csak a nemzetközi jog értelmezésének hagyományos módszereit alkalmazza, hanem az Európai Közösségek, majd az Európai Unió szerződéseinek teljes körű érvényesülését biztosító módszerekhez kellett folyamodnia. A Bíróság a hagyományos értelmezési módszereket is éppen úgy alkalmazza, amint azt a jelen mű szerzői is behatóan ismertetik, hivatkozva az ítélkezési gyakorlat több, a szó szerinti értelmezést és a kontextuális értelmezést követő megoldására, amelyek bizonyos területeken különös jelentőséggel bírnak. Eb- ben az összefüggésben az előkészítő iratok, amelyek eddig látszólag elhanya- golható szerepet játszottak, az uniós jogban újra fontossá váltak – amint arra a könyv szerzői rámutattak47 –, figyelemmel különösen a Lisszaboni Szerző- dés által a jelenlegi alapszerződésekbe beiktatott rendelkezések előképének tekinthető, az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződésnek az előké- szítő irataihoz való hozzáférés lehetőségének megnyílására. A jogirodalom egy része által korábban megkérdőjelezett értelmezés megmerevedése elke- rülhető, ha a Bíróság dinamikus módon veszi figyelembe az előkészítő irato- kat, ügyelvén arra, hogy az egyik értelmezési módszer igénybevétele ne zárja ki egy másik módszer alkalmazását.48 A szerzők pontos és fontos, főként az utóbbi évekből vett esetjogi példákon keresztül finom pedagógiai érzékkel oszlatnak el számos félreértést, különö- sen azt, hogy az értelmezési módok kiválasztása nem egy ideológia szerint történik, ahogy az ítélkezési gyakorlat egyes ítészei előszeretettel állítják, ha- nem a választást valójában több tényező is befolyásolja. Amint arra a könyv szerzői helyesen rámutatnak, az alapító szerződések nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek felsorolják és a fortiori előírják azokat az értelmezési módszereket, amelyeket a Bíróságnak követnie kell. Következésképpen a Bíróság szabadon választhatja ki a különböző jogértel- mezési módok közül azokat, „amelyek leginkább összhangban állnak az Unió jogrendjével”.49 A klasszikus nemzetközi egyezmények értelmezésének hagyományos felfo- gása szerint50 a teleológiai értelmezés, amely egy nemzetközi szervezet alapí- tó szerződéseinek tárgyára és céljára támaszkodik, nem élvez elsőbbséget, a 47  Lásd kötetünk 1. fejezetét. 48  Lásd kötetünk 1. fejezetét. 49  Lásd kötetünk Bevezetését. 50 Lásd nevezetesen Suzanne Bastid: Les traités dans la vie internationale. Conclusion et effets. Paris, Economica, 1985, 129–136; Paul Reuter: Introduction au droit des traités. Paris, PUF, 1995 (3. kiadás), 89. Lásd különösen az árnyalt megközelítést Charles De Visscher: Problèmes d’interprétation judiciaire en droit international public. Paris, Pédone, 1963, 63; Denys Simon: L’interprétation judiciaire des traités d’organisations internationales. Morphologie des conventions et fonction juridictionnelle. Paris, Pédone, 1981, 393–394. 17

ELŐSZÓ A FRANCIA KIADÁSHOZ Bíróság ítélkezési gyakorlatában azonban lényeges helyet foglal el, olyannyi- ra, hogy e könyv szerzői az úgynevezett klasszikus módszerek közé sorolják. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint vala- mely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez „nemcsak annak kifejezéseit, ha- nem szövegkörnyezetét és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelem- be kell venni, amelynek a részét képezi”.51 Egyes esetekben úgy tűnik, hogy a kontextus és a célkitűzések elsőbbséget élvezhetnek a szövegen alapuló érve- léssel szemben.52 Ebben a megközelítésben az alapító szerződések preambuluma nagy jelentő- séggel bír a Bíróság ítélkezési gyakorlatában, ugyanúgy, mint a szerződések bevezető rendelkezései, amelyek pontosítják a preambulumban megfogalma- zott általános célokat. Ugyanez vonatkozik az Európai Unió intézményei által elfogadott másodlagos jogszabályok szövegére is. Hasonlóképpen, a szerződések rendszertani olvasata gyakran megvilágítja a mögöttük húzódó szándékot és célkitűzéseket. E módszer alkalmazása a szer- ződések és az értelmezés tárgyát képező másodlagos jogi szövegek általános minősége iránti különös tiszteletről tanúskodik. A Bíróság rámutatott, hogy minden egyes uniós jogi rendelkezést „saját szövegösszefüggésébe kell he- lyezni, és a közösségi jog rendelkezéseinek összessége […] tükrében kell ér- telmezni”.53 A teleológiai értelmezés számos következménnyel járhat, amelyekre e könyv szerzői pontosan rávilágítanak. Mindenekelőtt a következetes ítélkezési gyakorlatból az derül ki, hogy az ala- pító szerződések teleológiai értelmezése elvezethetett a bennük foglalt jogok és szabadságok tág vagy akár kiterjesztő értelmezéséhez, valamint az előírt korlátozások és megszorítások szigorú értelmezéséhez. A Bíróság ekként is- mét eltérhetett a nemzetközi közjog hagyományos felfogásától, amely szerint egy szerződésnek az államok szuverenitását korlátozó rendelkezéseit megszo- rítóan kell értelmezni.54 51  Lásd pl. C-83/94. sz. Leifer és társai ítélet, 1995. október 17., ECLI:EU:C:1995:329, 22. pont; C-414/16. sz. Egenberger ítélet (nagytanács), 2018. április 17., ECLI:EU:C:2018:257, 44. pont; C-79/19. P. sz. Litvánia kontra Bizottság ítélet (kilencedik tanács), 2020. február 27., ECLI:EU:C:2020:129, 38. pont. 52  Lásd pl. C-363/93, C-407/93–C-411/93. sz. Lancry és társai kontra Direction générale des douanes és társai ítélet, 1994. augusztus 9., ECLI:EU:C:1994:315, 25–32. pontokat, a tagállamokon belüli keres- kedelmet akadályozó azonos hatású adók tekintetében, amelyeket a Szerződés kifejezetten nem tilt, de a Bíróság végül a Szerződéssel ellentétesnek állapítja meg. 53  283/81. sz. CILFIT és társai ítélet, 1982. október 6., ECLI:EU:C:1982:335, 20. pont; C-379/15. sz. Association France Nature Environnement ítélet (első tanács), 2016. július 28., ECLI:EU:C:2016:603, 49. pont. 54  Ez a felfogás nem általánosítható a nemzetközi közjog egészére, ahogy azt egyes művek alapján hi- hetnénk. A szigorú és árnyalt megközelítés érdekében különösen hivatkozva Louis Cavaré – Jean-Pier- re Queneudec: Le droit international public positif, tome II, Paris, Pedone, 1969 (3. kiadás), 140–157, különösen 145. 18

ELŐSZÓ A FRANCIA KIADÁSHOZ A szerződések bevezető rendelkezéseiben pontosított célkitűzésekre támasz- kodva a Bíróság gyakran tágan értelmezte a kereskedelmi akadályokat tiltó vagy az alapvető jogokat rögzítő szabályokat, és szigorúan értelmezte azokat a közérdekű indokokat, amelyek lehetővé teszik az azoktól való eltéréseket. A szerzők alaposan és meggyőzően mutatják be, hogy a teleológiai értelme- zés nem eredményezi feltétlenül a szabad mozgás vagy az alapjogok előnyben részesítését a tagállamok által hivatkozott rendelkezéseknek vagy azok célki- tűzéseinek rovására. Az európai jogalkotó által kitűzött célokat feltáró teleo- lógiai értelmezés például lehetővé tette a nemzeti támogatási rendszerek meg- óvását a szociális társadalombiztosítási turizmus jelenségével szemben.55 Ahogy azt a szerzők határozottan megállapítják, „fogalmilag nincs összefüg- gés a bírói aktivizmus és az integrációbarát megközelítés között”56 és „a tele- ológiai módszer nem a szinonimája az integrációbarát megközelítésnek”.57 Ha a Szerződések tárgyára és célkitűzéseire úgy tekintünk, mint elérendő ambiciózus célra, akkor ez a megközelítés a bírót arra ösztönzi, hogy a ren- delkezéseket dinamikusan és valósághűen értelmezze, előnyben részesítve azok hatékony érvényesülését. Az uniós bíró következetesen igyekszik biztosítani az uniós jog rendelkezése- inek hatékony érvényesülését. Miután megerősítette a közösségi jog közvet- len hatályának és elsőbbségének elvét, a Bíróság igen korán pontosította a nemzeti bíró szerepét, amikor feladataként határozta meg az egyén érdekei- nek „közvetlen és azonnali védelmét”.58 Az uniós jog hatálya alá tartozó peres fél jogainak hatékony védelmére vonatkozó követelmény arra ösztönzi a nem- zeti bírót, hogy lépjen át bizonyos korlátozó szabályokat az ideiglenes intéz- kedések meghozatala, a jogosulatlan kifizetések behajtása vagy az állam fele- lőssége területén. Az alapító szerződések céljainak dinamikus megközelítése lehetővé teszi a szerződések rendelkezéseinek jogfejlesztő értelmezését. Amennyiben ezek a rendelkezések a jogok védelmén felül azok továbbfejlesztését is célozzák, a bírónak le kell vonnia a szerződések e dinamikus megközelítéséből eredő következtetéseket. A Bíróság megállapította, hogy az uniós jog rendelkezéseit különösen „a szó- ban forgó rendelkezés alkalmazási időpontjában fennálló fejlődési állapota tükrében kell értelmezni”.59 Ha egy ilyen kijelentés általános elfogadottságra 55  Lásd kötetünk 1. fejezetét. 56  Lásd kötetünk 1. fejezetét. 57  Lásd kötetünk 1. fejezetét. 58  13/68. sz. Salgoil ítélet, 1968. december 19., ECLI:EU:C:1968:54. 59  283/81. sz. CILFIT és társai ítélet, 1982. október 6., ECLI:EU:C:1982:335, 20. pont; C-35/90. sz. Bizottság kontra Spanyolország ítélet, 1991. október 17., ECLI:EU:C:1991:394, 9. pont; C-379/15. sz. 19

ELŐSZÓ A FRANCIA KIADÁSHOZ talál is, tekintettel az alapító szerződések természetére és céljára, jogos aggá- lyokat vethet fel az értelmezés tekintetében meghagyott szabadság mértéké- vel összefüggésben. A könyv szerzői által többször helyesen hangsúlyozott jogbiztonság követelménye jogszerű keretet adhat a szövegek jogfejlesztő ér- telmezése számára. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének jogától eltérően, amely alapvetően egy olyan szerződésen alapul, amelynek továbbfejlesztéséhez módosító és ki- egészítő jegyzőkönyvek szükségesek, az uniós jog nemcsak az alapító szerző- déseken nyugszik, amelyeket kétségkívül nehéz felülvizsgálni, hanem az Eu- rópai Unió intézményeinek számos jogi aktusán is, amelyek nagyobb rugal- massággal módosíthatók. Ilyen körülmények között a Bíróságnak kisebb mér- tékben kell alkalmaznia a jogfejlesztő értelmezést, mint az Emberi Jogok Eu- rópai Bíróságának, amely az Egyezmény bizonyos merevséggel jellemezhető, időnként elavult rendelkezéseinek értelmezéséért felelős. E könyv szerzői az erkölcsök változására visszavezethető olyan jelenkori társadalmi problémák- ra rávilágító fontos eseteket tárnak elénk, amelyekkel a Bíróságnak egy-egy ügy kapcsán kellett szembesülnie. A könyv választ ad mindazokra a megalapozott kérdésekre, amelyeket egy fel- készült jogász tehet fel magának egy olyan egyszerre fejlődő, összetett és sokol- dalú jogrendszer keretein belül, mint amilyen az Európai Unió jogrendje. Az elemzések alapossága és pontossága, a megállapítások gazdagsága és mélysége révén Koen Lenaerts és José Antonio Gutiérrez-Fons műve tovább- gondolkodásra ösztönző, értékes forrást jelent az olvasó számára, és kulcsfon- tosságú az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának megértése szem- pontjából. Ajánlom ezt a könyvet minden olyan jogász figyelmébe, aki a Bíróság ítélke- zési gyakorlatának megértésére és kellő elsajátítására törekszik annak érdeké- ben, hogy azt az európai uniós jog végrehajtásához szükséges minden apró részlet figyelembevételével megfelelően alkalmazhassa, taníthassa, valamint eredményesen hivatkozhasson rá. Hálás köszönet illeti e gazdag mű jeles szerzőit! Fabrice Picod az Université Paris 2 Panthéon-Assas egyetemi tanára, a Jean Monnet Európai Uniós Jogi és Peres Eljárási tanszék vezetője Association France Nature Environnement ítélet (első tanács), 2016. július 28., ECLI:EU:C:2016:603, 49. pont. 20

Bevezetés Az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 19. cikke alapján 1. az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) „biztosítja a jog tisztelet- ben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során”.60 Ebből a ren- delkezésből következik, hogy az Unió bármely jogi normáját úgy kell értel- mezni, hogy megvalósuljon az alkotmányos garanciákkal védett sui generis jogi unió („az Unió […] jogi unió”) elve.61 A Bíróság feladata továbbá, hogy az uniós jogot úgy értelmezze, hogy a lehe- 2. tő legnagyobb mértékben pótolja az elsődleges vagy másodlagos uniós jog esetleges hiányosságait, amelyek fennmaradása „ellentétes lenne mind a Szer- ződésnek a […] szellemével, mind annak rendszerével”.62 A hatékony bírói jogvédelem biztosítását célzó EUSZ 19. cikkével, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével63 is összeegyez- tethetetlen lenne, ha a Bíróság megtagadná a döntéshozatalt olyan esetekben, ha az adott uniós jogi rendelkezés hallgatna egy kérdésben, vagy homályossá- ga, illetve elégtelensége ürügyén elhárítható lenne a jogértelmezés.64 Ez az igazságszolgáltatás megtagadását jelentené. A Bíróságnak mint az Unió intézményének azonban tiszteletben kell tartania 3. az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésében foglalt intézményi egyensúly és jóhisze- mű együttműködés elveit. Ezen elvek alapján a Bíróság nem sértheti meg az uniós jogalkotónak a Szerződésekből eredő hatáskörét. Ezért nem jogosult a Szerződések értelmezés útján történő felülvizsgálatára, mert azzal szélsősé- ges „bírói aktivizmus” valósulna meg. Ezzel kapcsolatban hozható fel példa- ként az Unión de Pequeños Agricultores ítélet (a továbbiakban: UPA).65 A Bí- 60 A „Szerződések” kifejezés az EUSZ-re és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (a továb- biakban: EUMSZ) vonatkozik. 61  C-550/09. sz. E és F ítélet (nagytanács), 2010. június 29., ECLI:EU:C:2010:382, 44. pont; C‑584/10. P, C‑593/10. P. és C‑595/10. P. sz. Kadi II ítélet (nagytanács), 2013. július 18., ECLI:EU:C:2013:518, 66. pont; C-583/11. P. sz. Inuit Tapiriit Kanatami és társai ítélet (nagytanács), 2013. október 3., ECLI:EU:C:2013:625, 91. pont; C-274/12. P. sz. Telefónica ítélet (nagytanács), 2013. december 19., ECLI:EU:C:2013:852, 56. pont; C-362/14. sz. Schrems ítélet (nagytanács), 2015. október 6., ECLI:EU:C:2015:650, 60. pont; C-64/16. sz. As- sociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (nagytanács), 2018. február 27., ECLI:EU:C:2018:117, 31. pont; C-216/18. PPU. sz. Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítélet (nagytanács), 2018. július 25., ECLI:EU:C:2018:586, 49. pont. 62  294/83. sz. Les Verts kontra Parlament ítélet, 1986. április 23., ECLI:EU:C:1986:166, 25. pont. 63  HL C 083, 2010. március 30., 389. 64  Lásd Josse Mertens de Wilmars: Réflexion sur les méthodes d’interprétation de la Cour de justice des Communautés européennes. CDE, 1986, 5–9. (a szerző megállapítja, hogy a[z uniós] bíró a jogsza- bály homályossága vagy hallgatása okán nem tagadhatja meg, hogy megállapítsa az irányadó jogot). 65  Lásd C-50/00. P. sz. Unión de Pequeños Agricultores ítélet, 2002. július 25., ECLI:EU:C:2002:462. Lásd ugyanúgy C-263/02. P. sz. Bizottság kontra Jégo-Quéré ítélet (hatodik tanács), 2004. április 1., ECLI:EU:C:2004:210. 21

BEVEZETÉS róság kimondta, hogy „jóllehet ez utóbbi [a korábbi EK Szerződés 230. cikke szerinti személyes érintettségi66] feltételt a hatékony bírói jogvédelemhez való jog alapelvének fényében kell értelmezni, figyelembe véve a felperest egyénít- hető egyes körülményeket […], az ilyen értelmezés azonban nem vezethet az említett, a Szerződésben kifejezetten előírt feltételtől való eltéréshez anélkül, hogy a Szerződés által a közösségi bíróságok számára megállapított hatáskör kereteit túllépnék”.67 A Bíróság ebből arra a következtetésre jutott, hogy a személyes érintettség feltételének módosítására csak az EK Szerződés felül- vizsgálatával kerülhetne sor, ami – az EUSZ 48. cikkének megfelelően – a tagállamok jogkörébe tartozik68 (ezt egyébként a Lisszaboni Szerződéssel az- óta már megtették69). 4. A fent hivatkozott Les Verts- és UPA-ítélet együttes olvasata arra enged kö- vetkeztetni, hogy az uniós jog értelmezése során a Bíróság célja a megfelelő egyensúly fenntartása egyrészt a hatékony bírói jogvédelem, másrészt az in- tézményi egyensúly és a jóhiszemű együttműködés elvei között.70 A Bíróság által alkalmazott különböző jogértelmezési módszerek tehát olyan eszközök, amelyek lehetővé teszik számára e cél elérését.71 66  25/62. sz. Plaumann ítélet, 1963. július 15., ECLI:EU:C:1963:17. 67  C-50/00. P. sz. Unión de Pequeños Agricultores ítélet, 2002. július 25., ECLI:EU:C:2002:462, 44. pont. Lásd továbbá C-72/15. sz. Rosneft ítélet (nagytanács), 2017. március 28., ECLI:EU:C:2017:236, 74. pont. 68  C-50/00. P. sz. Unión de Pequeños Agricultores ítélet, 2002. július 25., ECLI:EU:C:2002:462, 45. pont. 69  Lásd ennek kapcsán az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését, amely kizárja a személyes érintett- ség feltételét a megsemmisítési eljárásokban, lehetővé téve, hogy bármely természetes vagy jogi személy fellépjen „az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket”. Lásd e tekintetben C-583/11. P. sz. Inuit Tapiriit Kanatami és társai ítélet (nagytanács), 2013. október 3., ECLI:EU:C:2013:625; C-274/12. P. sz. Telefónica ítélet (nagytanács), 2013. december 19., ECLI:EU:C:2013:852; valamint C-456/13. P. sz. T & L Sugars és Sidul Açúcares kont­ra Bizottság ítélet (nagytanács), 2015. április 28., ECLI:EU:C:2015:284. 70  Albertina Albors Llorens: The European Court of Justice, more than a Teleological Court. CYELS, 1999, 357. 71  Lásd ennek kapcsán Roger-Michel Chevallier: Methods and Reasoning of the European Court in its interpretation of Community law. CML Rev., 1964, 21.; Vladimir-Djuro Degan: Procédés d’interpré- tation tirés de la jurisprudence de la Cour de justice des Communautés européennes – Exposé compara- tif avec la jurisprudence de la Cour internationale de Justice. RTDE, 1966, 189.; Robert Ormand: L’uti- lisation particulière de la méthode d’interprétation des traités selon leur effet utile par la Cour de justice des Communautés européennes. RTDE, 1976, 624.; Hans Kutscher: Methods of Interpretation as seen by a Judge at the Court of Justice. In Reports of a Judicial and Academic Conference held in Luxemburg on 27–28 September 1976, 1–21.; Josse Mertens de Wilmars: Réflexion sur les méthodes d’interpréta- tion de la Cour de justice des Communautés européennes. CDE, 1986, 5–9.; Nial Fennelly: Legal Inter- pretation at the European Court of Justice. Fordham Int. L. J., 1996, 656.; Hélène Gaudin: Les principes d’interprétation de la Cour de justice des Communautés européennes. RAE, 1998, 10.; Albertina Albors Llorens: The European Court of Justice, more than a Teleological Court. CYELS, 1999, 357.; Thijmen Koopmans: The Theory of Interpretation and the Court of Justice. In: David O’Keeffe – Antonio Bavas- so (szerk.): Judicial review in European Union Law – Liber Amicorum in Honour of Lord Slynn of Had- ley. La Haye – London – Boston, Kluwer Law International, 2000, 45.; Joxerramon Bengoetxea – Neil Maccormick – Leonor Moral Soriano: Integration and integrity in the legal reasoning of the Europe- an Court of Justice. In Gráinne De Burca – Joseph H. H. Weiler (szerk.): The European Court of Jus- tice, Collected Courses of the Academy of European Law. Oxford, Oxford University Press, 2001, 43.; 22

BEVEZETÉS Ezen túlmenően ezek az értelmezési módszerek olyan elemzési hálót alkot- 5. nak, amely lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy egy joghézagot pótoljon vagy tisztázza az uniós jog valamely rendelkezésének értelmét és hatályát anélkül, hogy az önkényesség hibájába esne. Biztosítva, hogy a Bíróság ítéle- tei világos, logikus, átlátható és meggyőző indokolással legyenek ellátva, ezek a módszerek a bírák diszkrecionális jogkörének korlátozását, ezáltal az igazságszolgáltatás minőségének javítását szolgálják az eljárásokban részt vevő felek javára.72 A Chartával ellentétben73 a Szerződések nem tartalmaznak olyan rendelkezé- 6. seket, amelyek felsorolják és hierarchikusan rendezik azokat a jogértelmezési módszereket, amelyeket a Bíróság követhet vagy követnie kell.74 Ilyen rendel- kezés hiányában a Bíróság tehát főszabály szerint szabadon választhatja ki a különböző jogértelmezési módok közül azokat, amelyek leginkább összhang- ban állnak az Unió jogrendjével. A dogmatikai álláspontok jelentős része szerint a Bíróság által igénybe vett 7. értelmezési módszerek nem térnek el az úgynevezett klasszikus értelmezési módszerektől, nevezetesen a szó szerinti értelmezéstől, a kontextuális értel- mezéstől, valamint a teleologiai értelmezéstől, amelyek a nemzeti jogrendek- ben75 és a nemzetközi jogrendben egyaránt megtalálhatók, amint azt a szerző- dések jogáról szóló, 1969. május 23. napján kelt Bécsi Egyezmény is bizonyít- ja (a továbbiakban: 1969. évi Bécsi Egyezmény).76 Anthony Arnull: The European Union and its Court of Justice. Oxford, Oxford University Press, 2006, 607-től; Miguel Poiares Maduro: Interpreting European Law: Judicial Adjudication in the Context of Constitutional Pluralism. Eur. J. Legal Studies, 2007, 1.; Giulio Itzcovich: The Interpretation of Com- munity Law by the European Court of Justice. GLJ, 2009, 537.; Gunnar Beck: The Legal Reasoning of the Court of Justice of the EU. Oxford, Hart Publishing, 2012; Gerard Conway: The Limits of Legal Rea- soning and the European Court of Justice. Cambridge, Cambridge University Press, 2012.; Elina Paunio: Legal Certainty in Multilingual EU Law: Language, Discourse and Reasoning at the European Court of Justice. Surrey, Ashgate, 2013; Suvi Sankari: European Court of Justice Legal Reasoning in Context. Groningen, Europa Law Publishing, 2013. Lásd ugyanúgy Koen Lenaerts – José A. Gutiérrez-Fons: To Say What the Law of the EU is: Methods of Interpretation and the European Court of Justice. Colum. J. Eur. L., 2014, 3. 72  Lásd Koen Lenaerts: How the ECJ Thinks: a Study on Judicial Legitimacy. Fordham Int. L. J., 2013, 1302. 73  Lásd nevezetesen a Charta 52. cikkét. 74  Giulio Itzcovich: The Interpretation of Community Law by the European Court of Justice. GLJ, 2009, 539. 75  Lásd pl. Hans Kutscher: Methods of Interpretation as seen by a Judge at the Court of Justice. In Reports of a Judicial and Academic Conference held in Luxemburg on 27–28 September 1976, 1–21.; Jo- xerramon Bengoetxea – Neil Maccormick – Leonor Moral Soriano: Integration and integrity in the legal reasoning of the European Court of Justice. In Gráinne De Burca – Joseph H. H. Weiler (szerk.): The European Court of Justice, Collected Courses of the Academy of European Law. Oxford, Oxford University Press, 2001, 48.; Giulio Itzcovich: The Interpretation of Community Law by the European Court of Justice. GLJ, 2009, 538. 76  Lásd a szerződések jogáról szóló, 1969. május 23. napján kelt Bécsi Egyezményt. Az Egyezmény 31. cikke megállapítja a nemzetközi szerződések értelmezésének főszabályát, amely szerint „a szerződést jóhiszeműen, kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint [szó szerinti értelmezés], 23

BEVEZETÉS 8. A Merck-ügyben meghozott ítéletben77 a Bíróság összefoglalta értelmezési megközelítését, amely ma is az állandó ítélkezési gyakorlat része. Az 1969. évi Bécsi Egyezmény 31. cikkéhez hasonlóan úgy határozott, hogy „valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem an- nak szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelem- be kell venni, amelynek az részét képezi”.78 9. Tekintettel azonban az uniós jog sajátosságaira, még ha létezik is olyan jogér- telmezési módszer, amely a nemzeti jogban és az uniós jogban egyaránt meg- található, a Bíróság ennek a módszernek is tulajdoníthat olyan hangsúlyt vagy különös jelentőséget, amely eltérne a nemzetközi jogban79 vagy a tagállamok jogrendjében elfogadottól.80 A CILFIT-ügyben hozott ítéletben81 a Bíróság ki- mondta, hogy figyelembe kell venni „a közösségi jog sajátosságai[t] és az ér- telmezésével kapcsolatos különleges nehézségek[et]”.82 Ezt követően ismer- tette azokat az uniós jogértelmezési problémákat, amelyekkel a nemzeti bíró – mint az uniós jog rendes bírája – rendszeresen találkozik, valamint ezek le- küzdésének módjait.83 Először is figyelembe kell venni, hogy „a[z uniós] jog- szabályokat több nyelven szövegezték meg, és hogy a különböző nyelvi válto- zatok egyaránt hitelesek”. Következésképpen, „egy [uniós] jogi rendelkezés értelmezése maga után vonja a különböző nyelvi változatok összehasonlítá- sát”.84 Ugyanakkor „még ha a nyelvi változatok pontosan megegyeznek is, valamint tárgya [kontextuális értelmezés] és célja figyelembevételével [teleológiai értelmezés] kell értel- mezni”. A kiegészítő értelmezési módszerek tekintetében az 1969. évi Bécsi Egyezmény utal arra, hogy figyelembe kell venni „a szerződést előkészítő munkálatokat és megkötésének körülményeit is”. 77  292/82. sz. Merck ítélet (második tanács), 1983. november 17., ECLI:EU:C:1983:335. 78  Uo., 12. pont. Lásd továbbá C-544/15. sz. Fahimian ítélet (nagytanács), 2017. április 4., ECLI:EU:C:2017:255, 30. pont. 79  Lásd Pieter Jan Kuijper: The Court and the Tribunal of the EC and the Vienna Convention on the Law of Treaties 1969. Legal Issues of European Integration, 1998, 3.; Andreas Sennekamp – Isabelle Van Damme: A practical perspective on treaty interpretation: the Court of Justice of the European Union and the WTO dispute settlement system. CJIL, 2014, 489.; Jed Odermatt: The Use of International Treaty Law by the Court of Justice of the European Union. CYELS, 2015., 1.; Gunnar Beck: The Court of Justice of the EU and the Vienna Convention on the Law of Treaties. YEL, 2016, 484. Lásd továbbá T-27/03, T-46/03, T-58/03, T-79/03, T-80/03, T-97/03. és T-98/03. sz. SP és társai ítélet (kibővített ötödik tanács), 2007. október 25., ECLI:EU:T:2007:317. 80 Lásd pl. Josse Mertens de Wilmars: Réflexion sur les méthodes d’interprétation de la Cour de justice des Communautés européennes. CDE, 1986, 9–10. (A szerző szerint „még ha az értelmezési módszerek köre azonos is a közösségi jogban és a nemzeti jogban, el kell ismerni, hogy ezek alkalmazása nem azonos abban az értelemben, hogy más lehet a jelentőségük az egyik és a másik jogrend tekintetében”.) 81  283/81. sz. CILFIT és társai ítélet, 1982. október 6., ECLI:EU:C:1982:335. Lásd ugyanúgy: C-99/00. sz. Lyckeskog ítélet, 2002. június 4., ECLI:EU:C:2002:329. 82  283/81. sz. CILFIT és társai ítélet, 1982. október 6., ECLI:EU:C:1982:335, 17. és 20. pontok. Lásd továbbá C-379/15. sz. Association France Nature Environnement ítélet (első tanács), 2016. július 28., ECLI:EU:C:2016:603, 49–50. pontok. 83  Anthony Arnull: The European Union and its Court of Justice. Oxford, Oxford University Press, 2006, 607-től. 84  283/81. sz. CILFIT és társai ítélet, 1982. október 6., ECLI:EU:C:1982:335, 18. pont. 24

BEVEZETÉS meg kell jegyezni, hogy a[z uniós] jog sajátos terminológiát használ”. Más- képpen szólva, „a jogi fogalmak tartalma nem szükségszerűen azonos a[z uniós] jogban és a különböző nemzeti jogokban”.85 Végezetül, minden egyes uniós jogi rendelkezést a saját szövegösszefüggésébe kell helyezni, és az uni- ós jog rendelkezéseinek összessége, annak céljai, valamint a szóban forgó rendelkezés alkalmazási időpontjában fennálló fejlődési állapota tükrében kell értelmezni.86 Ebben az ítéletében a Bíróság tehát meghatározta azokat az elveket, amelye- 10. ket a bíráknak követniük kell, amikor uniós jogi rendelkezést értelmeznek. A kiindulópont a szó szerinti értelmezés.87 Ez azonban nem mindig elegendő. Így ha a szóban forgó rendelkezés az uniós jog autonóm fogalmait tartalmaz- za, amelyek tartalma adott esetben eltér a különböző nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozó hasonló fogalmak tartalmától, gyakran szükségessé válik a szóban forgó rendelkezés kontextusának, az általa követett céloknak, vala- mint az alkalmazása időpontjában fennálló fejlődési állapotának további elemzése. Továbbá mivel az uniós jogrend normatív forrásait, különösen az uniós jog 11. általános elveit mind a „tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból”,88 mind a nemzetközi jogból meríti, ezért a Bíróság arra törekszik, hogy lehető- ség szerint az uniós jogot azon jogrendekkel összhangban értelmezze, ame- lyekre ez a jog vonatkozik. A híres Van Gend en Loos-ügyben azonban a Bí- róság kimondta, hogy az Unió „a nemzetközi jog új jogrendjét képezi”,89 az újonnan létrehozott jogrendet pedig úgy minősítette, hogy az „saját jogrend- szer […], amely […] a tagállamok jogrendszerébe illeszkedik”, a „hagyomá- nyos nemzetközi szerződésektől eltérően”.90 Ebből következik, hogy az uniós jognak a tagállamok közös alkotmányos hagyományai és a nemzetközi jog fé- nyében történő értelmezése sem foszthatja meg az Unió jogrendjét az elsődle- ges jogforrásokból eredő autonómiájától és állandóságától (a továbbiakban: az Unió jogrendjének alkotmányos autonómiája).91 85  Uo., 19. pont. 86  Uo., 20. pont. 87  Lásd Albertina Albors Llorens: The European Court of Justice, more than a Teleological Court. CYELS, 1999, 375. 88 Lásd pl. 11/70. sz. Internationale Handelsgesellschaft ítélet, 1970. december 17., ECLI:EU:C:1970:114. 89  26/62. sz. Van Gend en Loos ítélet, 1963. február 5., ECLI:EU:C:1963:1. 90 6/64. sz. Costa kontra ENEL ítélet, 1964. július 15., ECLI:EU:C:1964:66. 91  Lásd e tekintetben: C-402/05. P. és C-415/05. P. sz. „Kadi I” ítélet (nagytanács), 2008. szeptember 3., ECLI:EU:C:2008:461, 285. pont; 2/13. sz. vélemény (az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez történő csatlakozása), 2014. december 18., ECLI:EU:C:2014:2454. Ebben a tárgyban lásd továbbá Daniel Halberstam: „It’s the Autonomy, Stupid!” A Modest Defense of Opinion 2/13 on EU Accession to the ECHR, and the Way Forward. Ger- man L. J., 2015, 105.; Koen Lenaerts: Les fondements constitutionnels de l’Union européenne dans leur 25

BEVEZETÉS 12. Ebben az írásban elsőként a Bíróság által a fent hivatkozott Merck- és CILFIT-ítéletben javasolt jogértelmezési módszereket vizsgáljuk meg. Külö- nösen az egyes értelmezési módszerek korlátait igyekszünk bemutatni. Elem- zésünk kiterjed a különböző értelmezési módszerek közötti összefüggésekre is. A második részben a hangsúly az uniós jog értelmezése és azon jogrendek közötti viszonyra kerül, amelyeknek az uniós jog a keretét adja, nevezetesen a tagállamok jogrendjeire, valamint arra, amibe az uniós jog illeszkedik, ne- vezetesen a nemzetközi jogra. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy a Bíróság az uniós jog értelmezése körében össze tudja-e egyeztetni a tagálla- mok közös alkotmányos hagyományait, valamint a nemzetközi jogot az Unió jogrendjének alkotmányos autonómiájával. A tanulmány harmadik részében a Chartában foglalt értelmezési módszereket vizsgáljuk meg. Végezetül, mintegy végkövetkeztetésként, megkíséreljük felvázolni az Unió jogrendjé- nek leginkább megfelelő értelmezési elméletet. rapport avec le droit international. In Antonio Tizzano – Allan Rosas – Rosario Silva de Lapuerta – Koen Lenaerts – Juliane Kokott (szerk.): La Cour de justice de l’Union européenne sous la présidence de Vassilios Skouris (2003–2015). Brüsszel, Bruylant, 2015, 367. 26