A SZINDIKÁTUSI SZERZŐDÉS (részlet)

VERESS EMŐD A SZINDIKÁTUSI SZERZŐDÉS MFI 1TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI MÁDL FERENC ÖSSZEHASONLÍTÓ JOGI INTÉZET HVG-ORAC LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ Budapest • 2020

© Veress Emőd, 2020 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2020 © Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet, 2020 A Mádl Ferenc Intézet Tudományos Közleményei 1. Szakmai lektor: Menyhárd Attila A kézirat lezárva: 2020. május 15. A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni ISBN 978-963-258-499-7 Budapest, 2020 HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Internet: www.hvgorac.hu E-mail: [email protected] Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: Bodnár Kriszta Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

TARTALOM Köszöntő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Indokolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 I. FEJEZET SZINDIKÁTUSI SZERZŐDÉS – FOGALMI ÉS TÖRTÉNETI ALAPOK 1.1. A szindikátusi szerződés meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 1.2. A szindikátusi szerződés fogalmának lényegi elemei . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 1.3. Szindikátus szavunk etimológiája és jelentéstartalmai . . . . . . . . . . . . . . . 24 1.4. Bizonyítékok a szindikátusi szerződés fogalmának kialakulására a 20. század első feléből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 1.4.1. A szindikátusi szerződések megjelenése a magyar jogban . . . . . . . . 31 1.4.2. Az Erdélyrészi Építő Részvénytársaság 1918. évi szindikátusi szerződése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 1.4.3. A Pyramis Magyar Földbirtokosok és Földbérlők Kereskedelmi Részvénytársaság 1922. évi szindikátusi szerződése . . . . . . . . . . . . . 34 1.4.4. A Renner Testvérek és Társai Bőrgyár Részvénytársaság 1926. évi szindikátusi szerződése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 1.4.5. A Tordai Sörgyár Részvénytársaság 1928. évi szindikátusi szerződése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 1.4.6. A Nyugat Részvénytársaság 1929. évi szindikátusi szerződése . . . . . 42 1.4.7. A szindikátusi szerződés: a hitelintézetek eszköze a részvényesi kontrollra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 1.4.8. A szindikátusi szerződés modelljének megjelenése az Igazságügyi iratmintatárban (1932) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 1.4.9. Az elméleti tisztázás igénye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 1.5. Szindikátusi szerződések a második világháború időszakában (1939–1945) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 1.6. A szindikátusi szerződés fogalma a szovjet típusú diktatúra kiépülésének folyamatában és a diktatúra alatt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 1.7. A szindikátusi szerződés a rendszerváltás után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 1.8. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 5

TARTALOM II. FEJEZET A SZINDIKÁTUSI SZERZŐDÉS JELLEMZŐI, TÁRGYA ÉS ELHATÁROLÁSA MÁS SZERZŐDÉSEKTŐL 2.1. A szindikátusi szerződések tipológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 2.2. Nevesítetlen (innominát) szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 2.3. Közvetett nevesítés a tőkepiaci törvényben? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 2.4. Közvetett nevesítés a Polgári törvénykönyvben? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 2.5. Szerződéshalmazat vagy vegyes szerződés? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 2.6. Kooperációs szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 2.7. Alakisághoz nem kötött szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 2.8. Vitatott kérdés: önálló vagy járulékos szerződés? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 2.9. A szindikátusi szerződés létrejötte és időtartama . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 2.10. A szindikátusi szerződés, a culpa in contrahendo és a biztatási kár . . . . . . . 79 2.11. A szindikátusi szerződés tárgya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 2.12. A szindikátusi szerződés és a versenykorlátozó megállapodások elhatárolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 2.13. A szindikátusi szerződés és a társasági szerződés elhatárolása . . . . . . . . 82 2.14. A szindikátusi szerződés és a társasági előszerződés elhatárolása . . . . . . 90 2.15. A szindikátusi szerződés és az előtársaság elhatárolása . . . . . . . . . . . . . . 93 2.16. A szindikátusi szerződés és a szindikált hitel elhatárolása . . . . . . . . . . . . 95 2.17. A szindikátusi szerződés és a polgári jogi társaság elhatárolása . . . . . . . . 96 2.18. A szindikátusi szerződés és a vállalatcsoporti uralmi szerződés elhatárolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 2.19. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 III. FEJEZET A SZINDIKÁTUSI SZERZŐDÉS ÜTKÖZÉSE A TÁRSASÁGI JOGI NORMÁKKAL ÉS A TÁRSASÁGI SZERZŐDÉSSEL 3.1. Áttekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 3.2. A Ptk. meghiúsult kísérlete (a 2009. évi CXX. törvény) és az ütközési problémák jogszabályi feloldása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 3.3. Exkurzus: kógencia és diszpozitivitás a magyar társasági jogban . . . . . . . 113 3.3.1. A kógenciavita . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 3.3.2. Az eltérést a Ptk. megtiltja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 6

TARTALOM 3.3.3. Az eltérés a jogi személyi hitelezőinek, munkavállalóinak vagy a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti, illetve akadályozza a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 3.4. A szindikátusi szerződés és a kógens társasági jogi normák ütközése . . . . 125 3.5. A szindikátusi szerződés törvénysértő jellegének megállapítása: a társasági jogi kógencia határai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 3.6. A szindikátusi szerződés és a diszpozitív társasági jogi normák ütközése . . . 128 3.7. A szindikátusi és a társasági szerződés ütközése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 3.8. Színlelt rendelkezések a társasági szerződésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 3.9. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 IV. FEJEZET SZERZŐDŐ FELEK A SZINDIKÁTUSI SZERZŐDÉSBEN 4.1. Áttekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138 4.2. Szindikátusi szerződések, amelyben a társaság nem minden tagja szerződő fél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 4.3. Harmadik (társasági tagsággal nem rendelkező) személyek részvétele a szindikátusi szerződésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141 4.4. A szindikátusi szerződésben szabályozott társaság mint szerződő fél a szindikátusi szerződésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 4.5. A társaság és más harmadik személyek mint szerződő felek: új szerződéstípus? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 4.6. További érvek a harmadik személyek szindikátusi kötelemben szerződő félként való elismerése mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 4.7. Vezető tisztségviselők mint felek a szindikátusi szerződésben . . . . . . . . . . 153 4.8. Az üzletrész vagy részvény elidegenítésének kihatása a szindikátusi szerződésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 4.9. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160 V. FEJEZET A SZINDIKÁTUSI SZERZŐDÉS TARTALMA (JOGHATÁSAI) 5.1. Áttekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 5.2. A szavazati szindikátusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 5.2.1. A szavazati szindikátus jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 5.2.2. A szavazati szindikátusok típusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164 7

TARTALOM 5.2.3. A szavazati megállapodás érvényessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 5.2.4. Szindikátusi szervezet? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171 5.3. A részvény és üzletrész forgalmára vonatkozó előírások . . . . . . . . . . . . . . . 174 5.3.1. A részvények forgalmára vonatkozó szabályok és a szindikátusi szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174 5.3.2. Az üzletrész forgalmára vonatkozó szabályok és a szindikátusi szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 5.3.3. Elidegenítési tilalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202 5.3.4. Arányrögzítő klauzula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203 5.3.5. Buy out megállapodások (put és call opciók) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 5.3.6. Eladási-vételi opció („orosz rulett”) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205 5.3.7. „Texasi párbaj” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206 5.3.8. Holland aukció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206 5.3.9. Control flip over jog és a „svájci konstrukció” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207 5.3.10. A drag along és a tag along záradékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207 5.4. A társaság működtetésével kapcsolatos záradékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 5.4.1. A társasági szervezet megtervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 5.4.2. Vezető tisztségviselőkre vagy munkavállalókra vonatkozó rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 5.4.3. A tag halálának rendezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216 5.4.4. A tagsági minőség elvesztésének következményei . . . . . . . . . . . . . 217 5.5. Az osztalékpolitika (kötelező) rögzítése a szindikátusi szerződésben és a társasági tőkéhez kapcsolódó egyéb záradékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219 5.5.1. Az osztalékról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219 5.5.2. Szabályozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219 5.5.3. A szindikátusi szerződés jelentősége az osztalékpolitika meghatározásában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222 5.5.4. A társaság működéséhez szükséges tárgyi feltételek biztosítása . . 224 5.5.5. A vagyoni hozzájárulás rendje, a társaság működésének finanszírozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225 5.5.6. A tőzsdei belépés előkészítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230 5.6. A társaság létszakaszaival kapcsolatos záradékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231 5.6.1. A társasági előszerződés jellegű szindikátusi szerződés . . . . . . . . . 231 5.6.2. A társaság megszűnésével kapcsolatos rendelkezések . . . . . . . . . . 233 5.6.3. A társaság megszűnése után joghatást kiváltó rendelkezések . . . . 233 5.7. Egyéb rendelkezések a szindikátusi szerződésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234 5.7.1. A szindikátusi szerződés módosítása és védelme . . . . . . . . . . . . . . 234 5.7.2. Jogválasztás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234 8

TARTALOM 5.7.3. A választottbírósági út igénybevétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235 5.7.4. Versenytilalom, érdekellentétek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238 5.7.5. Kölcsönös tájékoztatási kötelezettség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239 5.7.6. Titoktartási rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240 5.7.7. A kisebbségi jogok gyakorlásának rendje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240 5.7.8. A szindikátusi szerződés időtartama . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242 5.7.9. A szerződés teljesítésének biztosítékai, a szerződésszegés szankciói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243 5.8. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244 VI. FEJEZET A SZERZŐDÉSSZEGÉS 6.1. Áttekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246 6.2. A szerződésszegés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 247 6.3. A kártérítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250 6.3.1. A kártérítésre vonatkozó alapvető szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . 250 6.3.2. A kár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251 6.3.3. Az okozati összefüggés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253 6.3.4. A kimentési ok hiánya és az előreláthatósági korlát . . . . . . . . . . . . 254 6.3.5. Felelősségkorlátozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 254 6.4. A kötbérzáradék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 254 6.5. A szindikátusi szerződés természetben történő kikényszeríthetősége . . . 257 6.6. Szerződésszegés a gyakorlatban: a szavazati szindikátus megszegése . . . 259 6.7. Akaratpótló bírósági határozat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 262 6.8. Elállás, felmondás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265 6.9. Jogvesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269 6.10. A részvényes/tag kizárása a társaságból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 270 6.11. A put és call opciók, valamint a vételi jog mint sajátos szankciók . . . . . . . 273 6.12. „Kölcsönösségi retorzió” (visszatartási jog) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274 6.13. Meghatalmazás és jogátruházás mint a szerződésszegést megelőző eszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276 6.14. Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277 7. Következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 280 Válogatott irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 281 9



KÖSZÖNTŐ Örömmel és nagy reményekkel telve indítjuk útjára a Mádl Ferenc Intézet Tudo- mányos Közleményei sorozatot, amely terveink szerint többé-kevésbé rendszeresen adna számot az intézetünk berkein belül folyó kutatási munkáról monográfiák és tanulmánykötetek formájában. Az intézet kutatói alkalmazott összehasonlító jogi kutatásaikkal számos jogszabály-előkészítési feladatban vesznek részt, amelyek ér- tékeiről a munkák bizalmassága okán nem szerezhet tudomást a tudományos ol- vasóközönség. Jelen sorozat viszont arra ad lehetőséget számunkra, hogy munkánk a nyilvánosság számára is elérhető szegletébe adjon betekintést. Legalábbis annak egyik fórumaként szolgálna a nagyobb lélegzetvételű kutatások megjelentetésén keresztül. Azt reméljük, hogy mind a sorozat elnevezését, mind a benne megjelenő munkák értékeit tekintve illő módon tiszteleghetünk intézetünk névadója, Mádl Ferenc néhai jogászprofesszor és köztársasági elnök előtt. Terveink szerint a kötetek a jogtudomány legkülönbözőbb területeit jelenítik majd meg, kifejezve azt a tudományos gazdagságot, amelyet az intézet munkatársai kép- viselnek. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a sorozat első darabja a Magánjogi Kutatási Főosztály vezetője, Veress Emőd jogászprofesszor úr tollából születhetett, s azt hisszük, hogy méltó sarokköve lesz szellemi építkezésünknek. Szilágyi János Ede a Mádl Ferenc Intézet vezetője 11



INDOKOLÁS „Az ismeretlen […] a tudományok határvidékén található, ott, ahol a professzorok »egymást eszik«, mint Goethe mondja (én úgy mondom, eszik, de Goethe nem volt ilyen udvarias). A sürgős problémák rendszerint ezeken a rosszul fölosztott területeken lapulnak. E szűzföldek ezenkívül magukon viselnek egy szégyenfoltot is. A […] tudományokban, úgy, ahogy vannak, mindig akad egy rút rovat. Mindig van egy olyan pillanat, amikor a fogalmakká nem kristályosodott, sőt szervesen nem is csoportosított tények tudománya a kupac tetejére kitűzi a tudatlanság lobogóját: »különfélék«. Ide kell behatolni. Az ember bizonyos benne, hogy itt vannak föltárandó igazságok: először is, mert tudjuk, hogy nem tudunk, meg azért is, mert élénken átérezzük, milyen sok tény van.”1 Marcel Mauss (1872–1950) Egyetemi oktatóként és kutatóként is két jogterülethez tartozó problémák vizs- gálatát vállaltam fel: egyik a kötelmi jog, elsősorban a kötelmi jog általános része, a másik pedig a társasági jog. E két, egyébként világosan elkülöníthető és sajátos jegyeket hordozó jogi alrendszer és tudományos kutatási cél vizsgálata e kötetben mégis szerves egységet képez. E könyv keretei között a két jogterület – a társasági jog és a kötelmi jog – határvidékén, „átfedési” zónájában elhelyezkedő jogintézményt vizsgálom: a társaság alapítására és működtetésére vonatkozó kötelmi jogviszonyt, vagyis a szindikátusi szerződést, alapvetően a részvénytársaság és a korlátolt fele- lősségű társaság vonatkozásában. A hatályos Polgári törvénykönyv (2013. évi V. törvény; Ptk.) svájci, olasz vagy holland megoldással a társasági jogot beépítette saját szövegtestébe és teljesen sa- játos módon, alapvetően diszpozitív megközelítésben szabályozza azt (legalábbis a tagok egymás közötti viszonyában, a tagok és a gazdasági társaság közötti viszo- nyokban, valamint a gazdasági társaság szervezetének és működésének szabá- lyozása körében a diszpozitivitás érvényesül főszabályként). Ezzel a megközelítéssel a Ptk. a társuló tagok számára soha nem látott (sok szempontból a társasági jogi, elsősorban a részvénytársasági jogi megközelítésmódtól idegen) szabadságot és ru- galmasságot biztosít. A Ptk. szerint a törvénytől el lehet térni, a felek akarata megha- tározó a társaság strukturálása során és működési szabályainak meghatározásakor. Ennek az irányváltásnak a felvállalt célja többek között a szindikátusi szerző- dések használatának visszaszorítása volt: a jogalkotó (illetve a jogalkotást előkészítő szakmai és politikai testületek) azt feltételezte, hogy ha a társasági szerződést nem 1 Marcel Mauss: A test technikái, in uő: Szociológia és antropológia, Budapest, Osiris, 2000, 425. 13

INDOKOLÁS kógens normák határozzák meg, a tagok nem kényszerülnek arra, hogy a társasági szerződéssel párhuzamosan külön megállapodást tartsanak fenn. E koncepció szerint ennek a külön megállapodásnak, vagyis a szindikátusi szerződésnek a ren- delkezéseit egyszerűen bele lehet foglalni a társasági szerződésbe, ugyanis az új jog- szabályi környezetben ez utóbbi is alapvetően diszpozitív jogszabályi keretek között formálható. A szindikátusi szerződés használata e szándék szerint okafogyottá fog válni a hatályos Ptk. által meghatározott rendben. Ennek a megközelítésnek, amely a szindikátusi szerződések visszaszorítását tűzte ki célul, kétségtelenül az az alapgondolata, hogy a szindikátusi megállapo- dások elsősorban a kógens társasági jogi normák kijátszására, kikerülésére, a tagi érdekek szerinti átformálására szolgáltak. Ilyen értelemben írták már az első világ- háborút követő időszakban, hogy „a nagyközönség tudatában e szerződések mint valami rejtett, titkos, a köz érdekét veszélyeztető, ez ellen kötött megállapodások szerepelnek”.2 Ez az álláspont alapvetően helytelen: a szindikátusi szerződés a legtöbb esetben legitim célokat és érdekeket követ, sőt, az egyéni és a társasági érdekek összehango- lásának megkerülhetetlen jogi eszköze. A korábban hivatkozott szerző is a szindi- kátusi szerződés legitimitása mellett érvelt: a szerződések e fajai természetszerű velejárói a mindig nagyobb tőkeerős- séget, koncentrációt igénylő gazdasági életnek […] A közgazdaság az utóbbi évtizedekben oly fejlődési irányt mutatott, melynek követelményeit a rész- vényjog nem elégítheti ki, szűkké lettek számára a régi kereskedelmi jog határai. Mamut-konszernek és óriási társasági csoportok alakultak, melyek olykor nagy pénzintézetek, máskor az állam vagy ezek által alkotott többség, vagy a többség egy szerve által ellenőriztetnek, mely ellenőrzés természet- szerűleg a többségi akarat szabad kialakulásának gátat vetve, az ügyletek többé-kevésbé diktatórikus elintézését kívánja, mely ténykedés jogi alapját a szindikátusi szerződésben találja meg.3 A szindikátusi szerződés egyébként jóval több, mint hatékonyságnövelő („dikta- tórikus”) módszer, sokkal inkább a részvényesi érdekegyeztetés kompromisszumos, a szindikátusi szerződő felek mindegyikének előnyöket is biztosító technikája, sőt, a többség „diktatúráját” tompító, a kisebbségi részvényesek/tagok érdekeit védő eszköz. 2 Kemeness Oszkár: Szindikátusi szerződések, in A részvénytársaság ügykezelése, Budapest, Közérdekű Köny- vek Kiadóvállalata, é. n. (1927), 413. 3 Kemeness: i. m., 413. 14

INDOKOLÁS Az, hogy a szindikátusi szerződésekre szükség van, mutatja, hogy a Ptk. hatály- balépése sem szorította vissza a szindikátusi szerződéseket, azokat továbbra is nagy számban kötik meg. Ez a tény is azt jelzi, hogy a szindikátusi szerződések alapvető célja nem a kógens normáktól való (tiltott) eltérés, törvényen kívüli sajátos társasági jogi normák lefektetése, a társasági jog elferdítése. A szindikátusi szerződések meg- kötésének oka ettől alapvetően eltér. A szindikátusi szerződés gyakorlati haszna sokrétű, és ez indokolja létét és elter- jedését. Bevezetőként csak néhány olyan helyzetet emelek ki, amelyek miatt a Ptk. diszpozitív megközelítése nem is vezethetett a szindikátusi szerződés visszaszorulá- sához. Ezeket az érveket később részletesen is kibontom. Például a szindikátusi szerződés nagyon sok esetben időben megelőzi a társasági szerződést, mert pontosan a társaság alapítására vonatkozóan állapít meg a felek számára jogokat és kötelezettségeket, az alapítás körülményeinek és feltételeinek rendezésére szolgál. Mivel a két szerződés között időbeli eltolódás van, a két szer- ződés nem olvadhat egybe, vagy még pontosabban a szindikátusi szerződés nem ol- vadhat be vagy oldódhat fel a társasági szerződés tartalmában. Ugyanígy, a szindikátusi szerződésben gyakran nem vesz részt a társaság minden tagja, ami a társasági szerződés esetén elképzelhetetlen, hanem csak egyes tagok rendezik szindikátusi keretek között az együttműködésük kereteit. Mivel a két szer- ződés között így csak részleges az alanyi átfedés, a két szerződés párhuzamos léte szükségszerű. Annak, hogy a szindikátusi szerződés népszerűsége, vagyis gyakorlati haszna fenn- marad, legalább még egy nagyon fontos oka van. A szindikátusi szerződésben gyakran előfordulnak olyan rendelkezések, amelyeket a felek bizalmas vagy titkos jellegűnek te- kintenek, amelyeket más tagok vagy harmadik személyek, akár a társaság vezető tiszt- ségviselői elől is el akarnak rejteni. A társasági szerződés ilyen megállapodások rögzí- tésére a cégnyilvánosság elvének köszönhetően teljesen alkalmatlan. Ugyanilyen hatást vált ki az is, hogy a gyorsaság és egyszerűség érdekében a társaságok alapítása a legtöbb esetben formanyomtatványként rendelkezésre bocsátott létesítő okiratban történik, és ez szintén ahhoz vezet, hogy a formanyomtatványon túlmutató kérdéseket a cégnyilvá- nosság alá nem tartozó szindikátusi szerződések körében rendezzenek a felek. Ilyen körülmények között nem beszélhetünk arról, hogy a Ptk. hatálybalépése a szindikátusi szerződések jelentőségét ténylegesen kizárta vagy csökkentette volna. A szindikátusi szerződések háttérbe szorulása nem valósult meg, így e szerződés to- vábbra is fontos eszköz a társasági jogi gyakorlat számára, és vizsgálati terület és kihívás a tudományos kutatásnak. 15

INDOKOLÁS Meg szeretném köszönni azoknak a kollégáknak a segítségét, akik a jelen munkát vagy annak egyes részeit átolvasták, javaslataikkal, észrevételeikkel segítették a kézirat lezárását. Köszönettel tartozom a kötet lektorának, Menyhárd Attilának, valamint Fazakas Zoltán Józsefnek, Nagy Csongor Istvánnak, Papp Teklának és Pál Elődnek. Az előforduló tévedésekért vagy a szakirodalomban korábban megfogal- mazott állásfoglalásokkal ellentétes értelmezésekért a felelősség nyilvánvalóan és kizárólag az enyém. Minden szakmai véleményt vagy kritikát, azokat is, amelyekkel egyébként nem értek egyet, a legnagyobb alázattal és tisztelettel fogadtam és fogadok, úgy is mint e munka új kiadásához való kritikai hozzájárulást. A jog tudománya nem nélkülözheti a vitákat, a tudományos vita a dogmatika fejlődésének alapvető feltétele. A kötet megírása alatt a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai Kutatási Ösztön- díjában, majd a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Lőrincz Lajos professzori ösztöndí- jában részesültem.4 E támogatás hiányában nem lett volna lehetséges, hogy gyakorló jogászi (ügyvédi, választottbírói) tevékenységem mellett a kutatáshoz szükséges időt erre a projektre szánjam. A kézirat véglegesítésének időpontjában, az ügyvédi praxist szüneteltetve, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet kutatóprofesszoraként is tudtam e projekttel is foglalkozni. Kutatásaimat alapvetően Budapesten folytattam. Több rövid külföldi tanulmányút is segítette a munkámat. Bécsben a Wirtschaftsuniversität Wien, Torinóban az Uni- versità degli Studi di Torino, valamint Budapesten a Central European University könyvtárait is használhattam. Szintén segítségemre volt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolosváry Bálint Jogtudományi Kutatókönyvtára Kolozsváron. * E kötetet két olyan jogász emlékének ajánlom, akiket mestereimnek tekintek, annak ellenére, hogy személyesen soha nem találkozhattam velük. Az első egy olasz jogász, akinek műveiből rengeteget tanultam és szakmai érdek- lődésemet a gazdaságban alkalmazott kötelmi jog felé irányította. Cesare Vivantéról van szó, akinek négykötetes nagy kereskedelmi jogi kézikönyve, a Trattato di diritto commerciale eredeti kiadása nemcsak könyvespolcom egyik dísze, hanem jogi gon- dolkodásomat alapvetően határozta meg. Cesare Vivante (Velence, 1855 – Siena, 1944) a kereskedelmi jog egyik legnagyobb formátumú tudósa, nagymestere volt. E sorokat a személyes kötődés ürügyén írom: nagyon sokat köszönhetek világos, meggyőző erejű és rendkívüli mélységű tanítá- sainak. Zsidó kereskedőcsaládban született. A páduai egyetemen szerzett jogi dip- 4 KÖFOP-2.1.2.-VEKOP-15-2016-00001 azonosítószámú, a „Jó kormányzást megalapozó közszolgálat fejlesztés” című projekt keretében megvalósuló Tudományos Kiválósági Program – Lőrincz Lajos Professzori Program. 16

INDOKOLÁS lomát. A pármai (1882–1898), a bolognai (1887–1898), majd 1898-tól 1930-ig a római egyetem professzora volt, emellett ügyvédi praxist is folytatott. 1903-ban megalapí- totta a Rivista del diritto commerciale e del diritto generale delle obbligazioni című szakfo- lyóiratot. Unokája, Arturo Vivante orvos-író alkotta meg róla ezt a portrét Adria című elbeszélésében: Energikus kis ember kecskeszakállal, aki arról volt híres, hogy soha nem vesz- tett el egyetlen pert sem. A házban található dolgozószobájának falait jogi szakkönyvek borították, amelyek közül sokat ő maga írt, és azoknak a folyó- iratoknak a bekötött számai, amelyek főszerkesztője volt. A kereskedelmi jog szaktekintélye volt, ezt tanította az egyetemen […] Huszonöt évesen rendes egyetemi tanár, megírt pár törvényt és házat épített Rómában. Önfejű, ma- gabiztos, türelmetlen, hiú, nagyképű, de brilliáns, gondolatai pengeélesek, ugyanakkor vidám, gáláns és nagylelkű, rendkívül kifinomult és művelt.5 Az elbeszélés témája egyébként, hogy a professzor feleségének (aki a híres nyelvész, Graziadio Isaia Ascoli lánya volt) a halála után milyen nagy hatalomra tett szert a háztartásban Adria, a házvezetőnő. A nagy római ingatlanban élt a professzor lánya is a férjével, aki a professzor egyik tanársegédje volt. A lány attól tartott, hogy Adria meggyőzi a professzort, hogy vegye el őt feleségül, ezért éberen figyelik, mennyi időt töltenek együtt. Egyszer Vivante lánya rájuk nyitott, és a professzort a házvezetőnő karjaiban kapja. A családi botrány hatására a professzor elküldte Adriát. Visszatérve tudományos munkásságához, a négykötetes Trattato di diritto commer- ciale című kézikönyve máig alapmű. Vivante a magánjog monista felfogásának egyik úttörője. Idősebb korára azonban, úgy tűnik, álláspontját felülvizsgálta (talán a fa- siszta diktatúra tapasztalatai is azt a véleményét erősíthették meg, hogy az önálló ke- reskedelmi törvénykönyv a diktatúrával szemben a polgári társadalom létének egyik biztosítéka volt, ezért inkább annak a reformja, mint a polgári jogba történő teljes be- olvasztása jelenti a kihívásokra a megoldást). Az olasz magánjogban végül 1942-ben áttértek a monista felfogású polgári jogra (az új, máig hatályos Codice civile révén). Az idős Cesare Vivante egy Siena melletti birtokra vonult vissza (a birtokot infor- mációim szerint Leonénak, filozófus fiának vásárolta, hogy az tudjon ott nyugodt körülmények között alkotni – és amennyiben alkot, akkor talán majd önfenntartóvá is válik). Zsidó származása miatt Leone Vivante (1887–1972) végül az emigráció útját választotta. A háború során a birtokot is elfoglalták a németek. A sors fintora, hogy a megbetegedett professzort német orvos kezelte, és amikor meghalt, a koporsóját német katonák vitték a temetőbe. 2014-ben volt halálának hetvenedik évfordulója. 5 Adria, The New Yorker, 1969. március 8. 17

INDOKOLÁS A második mesterem a magyar kereskedelmi jog egyik legnagyobb formátumú tudósa, Kuncz Ödön. Rendkívüli nagy öröm volt nemrég megjelent naplóját olvasni.6 Édesapja elhunytakor írta Ady Endre: „Halálra döbbentő s emlékeztető, igaz fájda- lommal értesülök a nemes Kuncz Elek elhunytáról. Zilahon nekem rettegett, de első pillanattól kezdve szeretett főigazgatóm volt […] Még közelebb csatolt hozzá, hogy két derék fiát mondhatom barátomnak, jóknak, igazaknak.”7 A két „derék fiú” pedig Kuncz Aladár író, a Fekete kolostor szerzője, és testvére, Kuncz Ödön. Kuncz Ödön a kolozsvári egyetemen végzett, Kolozsvárról kerül bírósági gyakornoknak Budapestre 1907-ben. Kuncz Aladár ekkor már gimnáziumi helyettes tanár és a Nyugat folyóirat munkatársa volt. Kuncz Ödön jegyezte fel naplójában: Én szeptemberig egyedül laktam egy Arany János utcai kis udvari szobában. Dadi8 ragaszkodott Budához, és így szeptemberben átköltöztünk a Zsig- mond utca egy nagyobb utcai szobájába, ahova Dadi büszkén hozta el szo- baberendezését: egy íróasztalt és egy könyvespolcot. Az a csodálatos anyagi egyensúly, amelyet 160 kor[ona]. havi jövedelmem szilárd bázisán kiépítet- tem, a Dadival való együttélés első pillanatától kezdve felborult. Mindamel- lett, hogy Dadi jövedelmei olykor elérték a havi 300 k[oroná]-t is, aranylán- com, majd később aranyórám is a zálogházba került. Ennek köszönhettem azt, hogy rövidlátó voltomra döbbentem. Órám nem lévén, reggel az ablakon keresztül fixíroztam a szemben levő toronyórát, és bizony nehezen vettem ki a mutatók állását. A Zsigmond utcai 3 hónapos együttlakás megismertette velem a bohémélet minden izgalmát… A hónap utolsó napjaiban görcsösen ragaszkodtam utolsó 10 koronásomhoz. Dadi 6 órakor sétára indult, és kért tőlem pénzt vacsorára, mit 8 órára majd elhoz. Én rossz előérzettel nyújtottam át neki az utolsó tartalékot, lelkére kötve, hogy maximum két koronát költsön el, mert másnap jön a mosónő. Ő teljesen megnyugtatott és elment. Az idő múlott, de a vacsora nem jött… Fél tizenegy órakor végre beállított Dadi, gomblyukában egy vörös szegfűvel, amelyet átnyújtott nekem: – Itt a vacsora és a tíz korona. Aztán elmesélte, hogy gyanútlan sétált a Váci utcán, amikor csak egyszer eléje toppan a gyermeknapra gyűjtő Riedl Frigyesné: Vegyen tőlem egy szál virágot… – Mit csinálhattam mást? Csak a te tízkoronásod volt nálam. Odaadtam ciranói mozdulattal, és gomblyukamba tűztem a szegfűt. 6 Kuncz Ödön: Életem 1884–1965, Budapest, ELTE Eötvös, 2017. 7 Ady Endre Kuncz Ödönhöz írt leveléből. 1915. december. 14. 8 Kuncz Aladár beceneve. 18

INDOKOLÁS Kuncz Aladár első világháborús francia internáltsági élményei alapján megírta maradandó irodalmi jelentőségű, megrázó művét, a Fekete kolostort. Kuncz Ödön pedig jogtudós lett, törvényszerkesztő és tanár, a kolozsvári és budapesti egyetem professzora, könyvek és szakcikkek hosszú sorának szerzője. A 25 éves egyetemi tanári évfordulójára kiadott kötetben írták egyetemi kollégái, hogy előadásmód- jának szuggesztív ereje isteni adomány. A két világháború periódusában és a közöttük levő felemás, viharos és változó időben emberséggel, nagy szakmai felkészültséggel próbálta a gazdasági jog ügyét előremozdítani. A társasági jog, a részvénytársaságok, a védjegyjog, a versenyjog, a tisztességtelen verseny, a kartelljog, a váltójog – vagyis a kapitalista gazdaság jo- gának máig ható erejű tudósa. Műveit a rendszerváltás után feltámadt társasági jog megalapozásánál sikerrel használták fel, nem kellett alapok nélkül építkezni. * Fränkel Pál ügyvéd egy 1936-ban tartott előadásában foglalta össze, hogy a szin- dikátusi jog az eddiginél sokkal intenzívebb módon szorulna rá arra, hogy elméleti és gyakorlati jogászaink foglalkozzanak vele. „Szűnjön meg a szindikátusi kérdés oly valami lenni, amiről tudunk, de nyíltan beszélni és írni nem igen szoktunk; ellenke- zőleg, beszéljünk róla s rendezzük ezt a joganyagot és tisztázzuk, ami érték benne a jogász számára és útmutatás a gyakorlati élet részére feltalálható.”9 Ezt a célkitűzést ez a kötet maradéktalanul biztosan nem teljesíti, de kezdeti lépésnek talán alkalmas. Kívánom a szindikátusi szerződésről szóló kötet olvasásához vagy gyakorlatban történő hasznosításához azt az örömet és szakmai kíváncsiságot, amely a munkám megírását kísérte. Veress Emőd 9 Fränkel Pál: Részvénytársaság és szindikátus, Polgári Jog, 1936/10, 714. 19