Szabó Miklós: A FORMALIZMUS ÉS VÁLTOZATAI

TANULMÁNYOK A FORMALIZMUS ÉS VÁLTOZATAI SZABÓ MIKLÓS egyetemi tanár, Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar A formalizmus, úgy tűnik, végigkíséri a jog mint társa- hoz való – merev – ragaszkodás erős elméleti és gyakor- dalmi intézményrendszer fejlődéstörténetét. Minthogy lati gyökerekkel kapaszkodik a hagyományba. Elméleti­ ez a történet ezer éveken át ível, a formalizmus is számos leg a klasszikus görög filozófiáig tekinthetünk vissza, alakváltozáson ment át. A következőkben azt kívánjuk ahol a matéria és a forma viszonya állt elő filozófiai kér- közelebbről szemügyre venni, hogy a jog természetének désként a megformált anyag egységén belül. Mint isme- lényegi összetevője-e, vagy csupán esetleges kísérőjelen- retes, a kérdés úgy merült fel: „Mitől szobor a szobor?”. sége; hogy van-e valamilyen közös magja a jogi formaliz- Vajon attól az anyagtól, amelyből készült: a márványtól, musnak; s hogy melyek a legismertebb, legjelentősebb a bronztól, a fától? Vagy attól a formától, amelyre ezt az változatai. A formalizmus a formákhoz – a jogszabályok anyagot hozták, amivé megformálták? Intuitíve is kézen- szöveges formájához – való többé-kevésbé merev ragasz- fekvő a válasz: természetesen a szobor a formájától szo- kodást jelenti a normaszövegek értelmezése során. Csat- bor (és nem pl. kerti pad), a szobor lényegét tehát a for- lakozva ahhoz a széles körben osztott tételhez, hogy a jog mája képezi. interpretatív természettel rendelkezik, vagyis a jog mint társadalmi intézményrendszer elképzelhetetlen szöveges A görög ‘eidosz’ szó a „lát” tőből ered, s Homérosztól formára hozott normák és ezek alkalmazása során az kezdődően azt jelenti, „ami látszik”: a megjelenés, az alak, értelmezésük nélkül, arra következtethetünk, hogy a for- a forma. Végső filozófiai szerepére Platón és Arisztote- malizmusprobléma valamilyen módon való kezelése meg- lész munkásságában tett szert. Platónnál az – ugyanin- kerülhetetlen. Minthogy tehát a jog alapkérdéséről van nen eredő – ideatan alapjaként szolgál. (Platón 1984: szó, nem meglepő, hogy a formalizmusdiskurzus a jog 514a–518b) Nála az idea az a tökéletes forma, amely az alapszövegei: az alkotmányok, az alkotmányértelmezés anyagot valamivé és valamilyenné formálja; a megisme- körül koncentrálódik. Érthető továbbá az is, hogy ez a rés voltaképpeni tárgyai, az igazi tudás forrásai így az diskurzus a legrégibb ilyen szöveg: az USA Alkotmánya ideák: egyedül méltók a filozófus érdeklődésére. Arisz- (1787) körül a legélénkebb és legcizelláltabb. Ezért a for- totelész, mestere halála után, a formát nem a külön vi- malizmusprobléma körüljárásához elsősorban e vita so- lágban időtlenül lebegő ideákkal azonosította, hanem az rán született írásokra támaszkodunk, hangsúlyozva, hogy empirikus anyaghoz kapcsolta. Az anyag önmagában a téma általánossága miatt e megszólalások érvényessé- csak lehetőség (potencialitás), amely ténylegességgé ge is általánosabb. A mese rólunk is szól. (aktualitássá) csak a forma által válik. Az anyag így a „…UTI LINGUA NUNCUPASSIT, ITA IUS ESTO” forma „alatt áll”, megformált anyag: szubsztancia, vagy- „…ahogy a nyelv szólott, úgy legyen a jog”1. A formaliz- is tartalom. Az anyag és a forma azonban elválaszthatat- mus, vagyis a forma elsődlegesként kezelése, s a formá- lan egymástól: csak megformált anyag létezik. 1 Tizenkét táblás törvény, VI. 1. A rendelkezés eleje: „Cum nexum faciet Mindez arra enged következtetni, hogy a létező dolgok mancipiumque…” – „Amikor mancipációs [ősi, formális, tulajdonát­ megismerése, megértése és meghatározása számára a ruházási] szerződést köt…”. Agamben szerint itt nem mágikus–szak- „forma” és a „tartalom” fogalma a filozófia kezdetei óta rális formuláról van szó, hanem meghatározott (szóbeli) nyelvi kife- jelentős segítséget nyújtott, s hogy a két fogalom „riva- jezéshez kapcsolt jogi következményről, vagyis jogi beszédaktusról; lizálásából” a forma került ki győztesen. A forma állandó, ahol a beszédaktus sikerültségét határozták meg a szavak. Ennek a tartalom változó; a forma szükségszerű, a tartalom eredete a nomen capere (a név megragadása) performatívuma az es- esetleges; a forma meghatározó, a tartalom meghatáro- küben (Agamben 2017: 349). Jegyezzük meg, hogy az eskü viszont zott. Nem volt ez másként a jogról való gondolkodásban szakrális aktus, s az istenek előtt tett ígéret vagy vállalás súlyára va- sem. A formális megközelítés dominanciája itt is megfi- lószínűleg szükség volt a beszédaktusok kötőerejének kialakulásá- gyelhető, méghozzá három különböző szempontból is. hoz. Ehhez lásd Szabó (2010). És mindez ideidézi a Szentírást is: „… neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs. 43, 1). (1) A formális racionalitás a modern jogról való gondol- kodás Max Weber által bevezetett leírása. Valójában a modern (tőkés) gazdálkodás jellemzésére használta elő- ször, azt hangsúlyozva, hogy e gazdaságban a vállalkozói tevékenység mibenléte – szépsége, jósága, hasznossága – érdektelennek tűnik fel egyetlen, formális kritérium- /2019   2  |MAGYAR JOGI NYELV 33

TANULMÁNYOK hoz: a pénzben mért profitabilitáshoz képest. A jog Gyakorlatilag a jogélet, a joggal szembeni társadalmi ugyanígy mindent egyetlen formális mércével: a jogsze­ elvárások azok, amelyek hasonlóképpen mintegy kikény- rűség kritériumával mér. Lehet, hogy nem szép, nem er- szerítik a jog formalizálását. Az, hogy a formalitásigény kölcsös, nem tisztességes egy magatartás, de ha jogsze- szorosan a jog természetéhez tapad, abból is kiviláglik, rű – megfelel a jog normáinak –, akkor észszerű úgy hogy a mai értelemben vett – vagyis vallástól (fas) és az cselekedni; s viszont: bármilyen szép, erkölcsös, tisztes- erkölcstől (mos) elváló – jog (ius) a szakralitástól örökölt séges legyen is egy magatartás, ha jogszerűtlen, akkor formalizmus jegyében fogant: „A régi római jogban mind, jogilag észszerűtlen is megtenni. Ennek megfelelően ma­ vagy az összes negotia rituális aktusok vagy rituális ki- teriális jogelmélet lesz az, amely a jogi észszerűség kri- fejezések, rituális szavak – certa et sollenia verba – elő- tériumai közé beemeli a szabályok tartalmának helyes- adását kívánta meg. Ez nem csak Rómára jellemző: igaz ségét, hasznosságát, célszerűségét is. lehet az összes korai jogra” (Buckland 1939: 16). Ezt a szerző úgy pontosítja (és támasztja alá az írásában), hogy (2) A formális igazságosság maximája – „a hasonló ese- – a források szerint – e kötöttségek azt terhelték, aki teket hasonlóként kell megítélni” – a legfőbb iránymuta- igényt támasztott vagy előnyre tett szert; az ellenérdekű tás a jogalkalmazás számára. Mindegy, mi a büntetés; fél tagadása vagy tiltakozása nem rituális formában tör- mindegy, mik az érvényességi feltételek; mindegy, mi a tént. Természetesen kölcsönös igények vagy előnyök határidő – mindentől függetlenül igazságos az, ami min- esetében e kötöttség is kölcsönös volt. denki számára, minden esetben ugyanaz. Ez a követel- mény akkor teljesíthető, ha meg vannak adva mind az „A formák és rituálék, amelyek a századok során kiala- esetek hasonlóságának, mind a megítélés hasonlóságá- kultak, a rituálék, amelyek az embereknek mind egymás- nak a kritériumai. Márpedig ezeknek a kritériumoknak sal, mind az istenekkel kötött tranzakciói sikerességéhez formálisnak kell lenniük, azért, hogy egyértelműen meg szükségesek voltak, a pontifexek kezében voltak. […] lehessen őket állapítani. Az, hogy valaki betöltötte-e a Sokan ezt azon aktivitások előfutárának tekintik, ame- 18. életévét, egyértelműen megállapítható; az viszont, lyeket később az agere, cavere, respondere névvel illettek: hogy képes-e ügyeinek önálló vitelére, magatartása le- javaslatot adni tranzakciók meggondolásához, segítséget hetséges következményeinek belátására, már értelme- nyújtani a perek lefolytatásához, véleménnyel válaszol- zés, mérlegelés, döntés kérdése. Ha viszont belemegyünk ni a jogkérdésekre” (Schiller 1978: 161). Minthogy mo- a mérlegelésbe: igazságos-e pl. maga a halálbüntetés vagy nopolizált tudásukat szakrális titokként őrizték, s ezek egy határidő szorossága és jogvesztő ereje stb., akkor kiterjedtek a mindennapi élet olyan fontos területeire, materiális elveket emelünk be a gondolkodásunkba. mint a család és öröklés viszonyai, a közjog (az államhoz és az istenekhez való viszony) mellett a magánjog (az (3) A formális jogfogalom – a jog formális fogalmának egymáshoz való viszony) tudói és tudásuk őrzői lettek. megragadása – ugyancsak nagy jelentőségre tett szert a Így lehetett Ulpianus megfogalmazásában „a jogtudo- jogi gondolkodásban, főleg a jogpozitivizmus előtérbe mány az isteni és emberi dolgok ismerete, tudománya kerülésével. A pozitivizmus ugyanis az erkölcsi ítéletek- annak, hogy mi a jogos és mi a jogtalan” (D. 1. 1. 1. pr.). ben rejlő bizonytalanság (szubjektivitás, relativitás, vál- tozékonyság) miatt ragaszkodik a jog és erkölcs elválasz- A monopóliumukon az első rést a Tizenkét táblás tör- tásához, s ahhoz, hogy a jog fogalmának meghatározá- vény ütötte, de fel nem számolta: a formulák gyakorlati sakor csak egyértelműen azonosítható kritériumokra: alkalmazásával és továbbfejlesztésével (interpretatio) a társadalmi tényekre támaszkodjunk. A legismertebb magánjogot továbbra is a pontifexek formálták. A követ- ezek között a formális érvényesség: a jog fogalma alá esik kező lépést Gnaeus Flavius aedilis curulisként tette meg mindaz a norma, amelyet arra feljogosított szerv, az arra (i. e. 304) a legis actiók (keresettípusok), a dies fasti (tör- előírt eljárásban alkotott meg és tett közzé. Ez teszi le- vénykezési napok) és kereseti formulák közzétételével hetővé a jog előtti egyenlőséget – szintén mint formális (ius Flavianum). Az első plebejus pontifex maximus, Tibe- egyenlőséget –, s teszi lehetővé a jogalkalmazást mint rius Coruncanius volt az, aki a vélemény (responsa) adá- formális logikai szillogizmust. sát nyilvánossá, és ezzel a technikáját taníthatóvá, hoz- záférhetővé tette bármely polgár számára is (i.e. 250). Így látszik teljesülni a jog személytelenségének, pár- Ez volt egyáltalán a jogi oktatás kezdete Rómában. Még tatlanságának, objektivitásának, kalkulálhatóságának ha e jogtudók többsége ekkor még egyébként pontifex eszménye. Ugyanez teszi lehetővé a jog tartalmának vál- volt is, egyre több laikus lépett soraikba. Ezt követte tozékonyságától függetlenített általános jogfogalom ki- majd a ius Aelianum (i. e. 200), amely összegyűjtve és alakítását is, amelynek ki kell ejtenie minden esetleges rendszerezve tette közzé az actio-formulákat. és változékony elemet, hogy csak a szükségszerű és vál- tozatlan maradjon meg. Ezért panaszolja Pascal: „…min- A társadalmi nyomás nemcsak a laicizálódás, hanem a den, jogos vagy jogtalan, úgy módosul, ahogy az éghajlat merev formalizmus oldása felé is hatott. Már a görögök változik. Három fokkal magasabb földrajzi helyzet fel- számára is világos volt, hogy – merev alkalmazása esetén borítja az egész jogrendet, egy délkör dönt az igazságról; – igazságos törvényből is fakadhat igazságtalan ítélet. néhány évnyi használat után megváltoznak az alapvető Ennek megelőzésére szolgált a méltányosság (epieikeia): törvények; a jognak is megvannak a maga korszakai, a „Tehát a méltányosság lényege: a törvényt helyesbíti ott, Saturnus belépése az Oroszlán jegyébe ilyen vagy olyan ahol abban az általánosítás miatt hézag mutatkozik” bűn kezdetét jelzi. Fura jogrend az, amelynek egy folyócs- (Arisztotelész 1971: 1137b). A gondolat és a megoldás tö- ka a határa! Igazság a Pireneusokon innen, tévedés oda- retlenül élt tovább Rómában. „Summum ius, summa iniuria”: át” (Pascal 2000: 294). A jog teljes alkalmazása teljes jogtalanságot eredményez | 34 MAGYAR JOGI NYELV /2019   2

TANULMÁNYOK – fogalmazta meg a római jogtudomány a szigorú formá- központi magot keresünk, akkor le kell mondanunk a lis jog (ius strictum) modellje kapcsán felhatalmazott ta- sokféleség gazdagságáról, s be kell érnünk egy olyan so- pasztalatát; vagyis: a szabályok következetes alkalmazá- vány közös nevezővel, amely minden megközelítésben sa önmaga ellentétébe csap át.2 A szigorú jog korrekciója evidenciának minősül. A sokirányú pontosítást megen- úgy következett be, hogy az archaikus ius civile szabályai­ gedő szikár közös nevező az, hogy a szabályok korlátozzák ra két autoritás – a praetor urbanus és a praetor peregri­ a döntéshozatalt. Ez persze – hogy közös nevező lehessen nus – működése nyomán egy újabb jogtest – a ius honora­ – kellőképpen, sőt túlságosan általános megfogalmazás, rium – rétegződött rá, s ez volt a ius strictumot korrigáló hiszen a korlátozás magának a jognak a létéből fakad.4 „A ius aequum: a méltányosságon alapuló jog. A praetori jog legjellemzőbb általános sajátossága, hogy léte mindig edictum volt hivatott továbbá beiktatni – kiegészítve azt és mindenütt azt jelenti: bizonyosfajta emberi magatar- – a ius civile mellé mindazt, amit „a természetes célszerű- tások többé már nem tetszőlegesek, hanem valamilyen ségi belátás” (Jusztiniánusz 1991: II. 1.) megkívánt; ennek értelemben kötelezőek” (Hart 1995: 17.). A pontosítás a forrása pedig a ius gentium, vagy ius naturale, vagy ‘valamilyen’ szó szűkítésével lehetséges: a jogalkalmazó naturalis aequitas. A kanonikus formára hozott szabályok eseteket eldöntő magatartásáról van szó, s nem csupán oldásának eszköze pedig az az elv, mely szerint az esetre negatív (szabadságot szűkítő), hanem pozitív (döntést a ratio legis – vagyis „a törvény szelleme” –, nem pedig a előíró) értelemben. Vagyis: „Szerteágazó használata mel- littera legis – „a törvény betűje” – alkalmazandó. lett is a »formalizmus« szó közös magva a szabályok sze- rinti döntéshozatalban rejlik” (Schauer 1988: 510). „AZ ÁLTALÁNOS TÉTELEK NEM DÖNTENEK EL KONKRÉT ESETEKET” E felfogás legkövetkezetesebb megfogalmazása Mon- Ezt a megállapítást a modern formalizmus egyik lényegi tesquieu nevéhez kötődik: a bírók nem lehetnek mások, kritikájaként Oliver Wendell Holmes, az amerikai jogi „…csupán a törvény szavait kimondó szájak; élettelen lé- realizmus vezéralakja, egyben a Legfelső Bíróság bírája nyek…” (Montesquieu 2000: 257). Az elvárás ugyanaz, fogalmazta meg a Lochner v. New York 198 U.S. 45 (1905) mint a matematikai számításoknál: az általános képletek határozathoz különvéleményként (76. o.) – egyébként a változóiba behelyettesítve a konkrét értékeket, megkap- szerződési szabadság kérdéskörében. Egyfajta válasz ez juk az eredményt. Egy kártérítési perben a Ptk. 6:519. § a modern jogrendszerek által felvetett kérdésre. A 19. „képletébe” behelyettesített ítélet így hangozhatna: „A század során – szimbolikus mérföldkőként az 1804-es B-nek jogellenesen X összegű kárt okozott, tehát köteles francia Code civil (Code Napoleon) és az 1900-as német azt megtéríteni”. Ez a hatalommegosztás tanának (a tör- BGB (Bürgerliches Gesetzbuch) között – végbement a (nyu- vényhozás és a bíráskodás elválasztásának) következete- gati típusú) jogrendszerek pozitiválódása. A ius fogalma sen megfelelő szövegpozitivizmus modellje. A normatív ekkorra levált az isteni, természet- vagy észjogról, s a (elvárást megfogalmazó) modell kiegészítésre szorul a lexre (a korábbi ius scriptára) szűkült: jogi minőségre precedens-rendszerekben, ahol a norma „képlete” nincs csak a törvényként – pozitív normaszövegként – megje- ilyen kanonikus formára hozva, hanem ki kell bontani a lenő norma tarthat igényt. Nem történt ez másként az hasonló ügyeket korábban elbíráló ítéletek szövegéből. angol-amerikai jogcsaládban sem, ahol a törvényi jog Ezt a kiegészítést (legismertebben) Christopher Columbus mellett (egyre csökkenő) súllyal van jelen a precedens- Langdell végezte el, a Harvard Law School dékánja a jog; amelynek hordozója ugyancsak pozitív normaszöveg 19. század utolsó évtizedeiben. – jóllehet nem kanonikus formára hozott normaszöveg. Ez a fogalmi megszorítás jellemzi (az európai kontinen- Kiegészítése a precedensdoktrínán alapul, mely szerint sen) a törvénypozitivizmus vagy (az angolszász világban) a common law nem alkotott – a bíró által sem alkotott –, a jogi formalizmus érvényességfelfogását. hanem „emberemlékezet óta fennálló” közös jog, amelyet a bírók az ítéleteik során csak kimondanak, megállapíta- A ‘formalizmus’ kifejezésnek fölöttébb sokféle fogalma, nak. A „jog” tehát az ítéletek előtt és fölött létezik, valami- használata van.3 Ha ezekben valamilyen közös elemet, féle transzcendens módon. A jog tudományáé – a jogé mint tudományé – a feladat, hogy a szabályok és intézmények 2 „Sőt ahogyan Cicero nyilvánvalóvá tette, ha a [summum ius…] mon- teljes rendszerét kibontsa, s a jogot felépítse mint „dokt- dást eredeti szövegkörnyezetében kezeljük, az rosszhiszemű perle- rínát” (mi úgy fogalmaznánk: „dogmatikát”), amely jog- kedésre utal, a joggal való visszaélésre mint kiemelkedő rosszhisze- rendszerként vezérli a jogalkalmazást, lehetővé téve min- műségre vagy jogtalanságra…” (Yntema 2000: 102). den esetre a helyes válasz megadását. E rendszer fogalmi rendszer, mellyel szembeni követelmények: az átfogó jel- 3 A jogtudományon kívül használja például az irodalomkritika is: „Az irodalomban a formalizmus általában az irodalmi művek kritikájá- formalizmus „…a formát mint archetípust vagy modellt definiálja, nak olyan módszerére utal, amely a nyelvre és a műfajra fókuszál, amely megelőzi és megalapozza későbbi példázatait (copies). A jogi hogy kizárja a mű jelentésének más magyarázatát (mint a történeti formalisták tehát osztják azt az elgondolást, hogy a jog egy olyan fo- kontextust vagy az alkotói szándékot), míg a jogban a formalizmus galmi rendet képez, amely elválasztható a partikuláris jogrendsze- arra a meggyőződésre utal, hogy az autoritatív szövegekben megtes- rekben vagy szövegekben való kifejeződéseitől. Ezt az esszencialista tesülő, jól megformált szabályok korlátok közé szorítják az elfogulat- álláspontot nehéz védelmezni a strukturalista nyelvészet ma általá- lan döntéshozó választását” (Malkan 1998: 1393). Amit Malkan kö- nos tanításával szemben. A strukturalizmus úgy tartja, hogy a jelen- zösnek lát a kettőben: a lehatároltság (closure) fogalma és a forma– tésnek nincs a nyelven kívüli transzcendentális forrása.” (Uo. 1395) tartalom distinkció. Megkülönbözteti azonban a kettőt, hogy a jogi 4 A magatartás és a törvény összefüggéséhez: „De a bűnt a törvény alapján ismertem meg…” (Róm. 7.) /2019   2  |MAGYAR JOGI NYELV 35

TANULMÁNYOK leg, a teljesség, a formalitás és az elfogadhatóság. (Ezek fogás bűne az a beállítódás az általánosan megfogalma- ismertetését lásd pl. Grey 1983: 6–11.) A fogalmi építkezés zott szabályokkal kapcsolatban, ami az általános szabály ezen módja – létrejöttének körülményeiben (a pozitív tör- megfogalmazását követően megpróbálja elleplezni és a vény hiánya) és építkezésmódjában („fogalmi mennyor- lehető legkisebbre csökkenteni az ilyen választás szük- szágra” törekvés) – összevethető a 19. századi német fo- ségességét” (Hart 1995: 152). galmi jogtudománnyal (Begriffsjurisprudenz). Márpedig a jogrendszerek legkárosabb „sikere”, ha si- Az Amerikában formalizmusnak vagy (Roscoe Pound kerül kirekeszteni vagy minimálisra korlátozni a válasz- nyomán) mechanikus juriszprudenciának nevezett dokt- tás lehetőségét. A rendszer lemerevedése működéskép- rína felfogása szerint a jogalkalmazás során a bíró for- telenséget eredményez: a jog nem képes igazodni a spe- mális – logikai – műveletet (illetve ezek sorozatát) hajt- cifikus és/vagy változó helyzetekhez. Nem elég az sem, ja végre, amikor egy általános szabály alá rendel (szub­ ha a jogalkotás igyekszik követni a változásokat: „A jog- szumál) egy konkrét esetet, s e két premissza mechani- rendszereknek biztosítaniuk kell valamilyen kerülő utat kus logikai következtetés (szillogizmus) eredményeként a szó szerinti alkalmazásból előálló abszurditáshoz, hi- adja ki a döntést (a konklúziót). Erre volt válasz Holmes szen egy szabály szó szerinti jelentése néha olyan ered- sokat idézett tétele: „A jog élete nem a logika, hanem a ménnyel jár, amely egyszerűen ostoba, nyilvánvalóan tapasztalat”, amely először Langdell 1871-es szerződési szemben áll a szabályt indokoló megfontolással, vagy jogi könyvének 1880-as kiadásának recenziójában jelent nyilvánvalóan összeférhetetlen bármely értelmes célki- meg (Holmes 1880: 234). Érdemes felidézni, hogy a de- tűzéssel” (Schauer 1988: 525). Ezek a menekülő utak duktív – logikai, korábban geometriai vagy matematikai közismertek: fikció, vélelem, méltányosság, diszkréció – módszer preferálása az erkölcsi és jogi ítéletalkotásban – és persze mindenekelőtt a jogászok „szabadulóművé­ a kontinentális Európában sem ismeretlen5, sőt megelőz- szete”: az értelmezés. Nagy jogtörténeti példái az archa- te Angliát6 és a jogpozitivizmus színrelépését is.7 A jog- ikus római ius strictumot (szigorú jogot) fellazító ius biztonság, a jog kiszámíthatósága, a bírói pártatlanság aequum (méltányossági jog) a praetor jogszolgáltatásá- és objektivitás eszméitől vezettetve a jogalkalmazás ban; vagy a common law-t kiigazító equity (méltányosság) ezen modellje mindmáig őrzi állásait. az angol kancelláriai bíróságok működése nyomán. Eze- ket a jog kínálja vagy tűri el hallgatólagosan. Ha ez kevés, A formalizmussal szembeni averziónk abból fakad, maradnak az egyéni jogmegkerülő stratégiák a tényállás hogy nem fogadjuk el, hogy a szabályok nyelve – mint- megállapítása, a minősítés, a mérlegelés során. hogy a nyelv konvencionális és kontingens – kemény korlátot képes állítani (vagy kell állítania) a döntés elé. „SOLA SCRIPTURA” Márpedig ez megtörténhet, ha meggondoljuk, hogy a jog „Egyedül az írás” – idézhetné Luther szavait a jogi kanonikus, csak perspektivikusan van változ(tat)ásnak textualizmus elszánt híve is. Az első „szövegtudomány”, kitéve, adott – hatályos – állapotában érinthetetlen és az exegétika, szövegközpontú biblikus tudomány volt (az áthághatatlan. Ugyanakkor Hart fő kritikája azt rója fel, ma is). A szöveg: a Szentírás, melynek hiteles feltárására, hogy hiába kötött a megszövegezés módja (a „forma”), a rekonstruálására, jelentésének megismerésére vállalko- jog szövedéke az általánossága miatt szemantikailag el- zik – tárgyában is, módszerében is szövegközpontúan. kerülhetetlenül nyitott. A jogszabály megalkotásakor Értelmezési eljárásának kiindulópontja a közvetlen, előre nem látott esetek bukkanhatnak elő, amelyekről literális jelentés, melynek elégtelensége esetén is a szö- nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy kiterjed-e vegből: a kontextusból merít segítséget (vö. pl. Varga rájuk a szabály. A szabály szövegének ugyanis van egy 1807). A teológián kívül a szövegimmanens módszert központi jelentése, „magja”, ahol egyértelmű a rendelke- alkalmazó irodalomkritika (szövegkritika), s a – szá- zés; ezt azonban körülveszi a jelentés „félárnyéka”, ahol munkra most érdekes – exegetikus jogtudományi iskola a rendelkezés meghatározatlanná válik, s a szabály (le- mutat hasonló szövegközpontúságot. Az exegetikus is- hetséges) céljainak figyelembevételével választani kell a kola – d’école de l’Exégèse – Franciaországban lépett szín- lehetséges jelentésváltozatok közül. „A jogelméletben re a Code civil (Code Napoleon) 1804-es hatálybalépését formalizmusként vagy konceptualizmusként ismert fel- követően, s dominálta a francia jogtudományt az 1880-as évekig. Az egyszerű, rövid, közérthetően fogalmazott 5 „Amint ugyanis a juriszprudencia több dologban hasonlít a geometri- kódex birtokában magát a törvényt tekinthették kizáró- ára, hasonlít abban is, hogy mindkettő elemekből áll és mindkettőben lagos jogforrásnak, s – úgy vélték, mint szükségtelenről vannak esetek” (Leibniz 1840: 20). – lemondhattak az értelmezés feladatáról. A joggyakor- latra sem hárult eszerint más feladat, mint az eset tényei­ 6 Spinoza és Leibniz után pl. Locke: „[M]eggyőződésem, hogy ha az em- nek megállapítása, s egy normából mint felső tételből a berek ugyanazon módszerrel s ugyanolyan elfogulatlansággal kutat- jogi következmények levonása logikai szillogizmussal. nák az erkölcsöt, mint a matematikai igazságokat, úgy találnák, hogy az erkölcsi igazságok szorosabb kapcsolatban állanak egymással, na- A textológia formalizmusából az következik, hogy el- gyobb szükségszerűséggel következnek világos és elkülönített ideá- utasítja egyfelől a szabályok teleológiai – a szabály meg- inkból, s közelebb hatolnak a tökéletes bizonyításhoz, mint azt kö- alkotásának céljára hivatkozó – értelmezését, másfelől zönségesen képzelni szokás” (Locke 2003: 624). a konzekvencionalista – a szabály bizonyos módon való alkalmazásának következményeire támaszkodó – értel- 7 A gondolat közvetlenül csatlakozik az angol jogpozitivizmushoz is; pl.: [Az volna kívánatos,] „ha az írók az etikát egy tudomány tárgyának tar- tanák és úgy is kezelnék: állhatatos és aprólékos vizsgálat tárgyának, nem pedig gyerekes és fecsegő retorika témájának. […] Az írók megfo- gadnák Hobbes és Locke tanácsát és azt a módszert vennék át, amelyet a geométerek oly sikeresen követtek…” (Austin 1995: 72–73). | 36 MAGYAR JOGI NYELV /2019   2

TANULMÁNYOK mezést. S ha kizárjuk mind a szabály előttit, mind a sza- sul. De ez utóbbi már az originalizmus problémája lesz. bály utánit, akkor ami marad, az maga a szabály s a sza- Az viszont a textualizmusé – figyelmeztet Siegel (2009: bályt hordozó szöveg és az erre korlátozódó szabályala- 168–169) –, hogy a metatextuális megfontolásoktól való pú döntéshozatal. A szigorú textualizmus a szöveg értel- elzárkózása egyre nagyobb mértékben megmerevíti, mezésénél is kiindulásként csak a szó szerinti jelentést egyre jobban növeli távolságát és szembenállását a rivá- tartja elfogadhatónak: „…[a bíró] a törvény értelmezé- lisaival, s ez logikailag elkerülhetetlenül radikalizálja.9 sekor köteles a szó szerinti (literal) – vagy szokásos (straightforward) – jelentéshez ragaszkodva olvasni a Ezért, hogy a Manning által „második generációsnak” vonatkozó kanonikus szöveget, kivéve, ha a szöveg ilyen nevezett textualisták még hajthatatlanabbak a jogsza- olvasata homályos, vagy az ilyen olvasat ‘abszurd’ vagy bályok világos szövegétől eltérő értelmezéssel szemben. ‘bizarr’ eredményre vezetne.8 E követelményeknek meg- A hatalommegosztáson alapuló politikai rendszerben felelve és nem használva mást, mint egy szótárt és egy ugyanis a bírók „úgy kötelesek kikényszeríteni a világo- nyelvtant, a vonatkozó kanonikus szövegen kívüli min- san szövegezett törvényeket, ahogy le vannak írva, még den elem – pl. a törvény születését magyarázó történeti ha okuk is van azt feltételezni, hogy a szöveg nem meg- körülmények, a törvény kontextusaként szolgáló vagy felelően ragadja meg azokat a mögöttes célokat és meg- egyébként a tárgyra vonatkozó politikai, erkölcsi, tapasz- fontolásokat, amelyek a jogalkotást inspirálták. Ha a talati megállapítások – figyelmen kívül hagyandó. A bíró jogalkotó törvényt alkot, mondván, hogy »kutyákat« a ekként visszavonulhat »abba a jogász-paradicsomba, parkba bevinni tilos, a bíróság ezt nem értheti úgy, hogy ahol minden szónak rögzített, pontosan meghatározott »zavaró állatokat«, még akkor sem, ha a jogalkotás célja jelentése van; ahol az emberek a céljukat nem csupán nyilvánvalóan a zavaró állatok távoltartása volt is” szabatosan, hanem mindenre kiterjedően megfogalmaz- (Manning 2010: 1290). E markáns álláspont indoka az, zák; és ahol, ha a szövegező elég gondos volt, a jogász a hogy a jogalkotás politikai küzdelmek közepette zajló hozzá intézett dokumentummal leülhet a karosszékébe, folyamat, melynek során olyan kényszerű kompromis�- s a szöveget tanulmányozva választ tud adni minden szumokra is sor kerülhet, amelyek inkongruenssé teszik kérdésre, anélkül, hogy pillantását felemelné a papiros- a megszületett szabályozást. Ha tehát egy törvény egy- ból«” (Eisenberg 1995: 13; az idézet forrása Thayer 1898: értelműen fogalmaz, azt kell feltételezni, hogy szövege- 428–429). Ez az eljárás nem azonos a megszorító ér- zőik okkal használták pont azokat a szavakat, s a bíró telmezéssel, sőt annak poláris ellentéte, teszi hozzá nincs felhatalmazva arra, hogy ezeket felülírja, még an- Eisenberg, minthogy a megszorító értelmezés nem a nak érdekében sem, hogy a szabály kerüljön összhangba szövegen, hanem az azt körülvevő politikai, erkölcsi és a vélhető céljával. intézményes megfontolásokon alapul, s éppen a szöveg „ES GIBT KEIN SOLLEN OHNE EIN WOLLEN” felszíni jelentése ellen érvel. „Akarás nélkül nincs kellés” – hirdethetné az intencio­ nalizmus is Hans Kelsen 1963-ban, a Die Grundlage der A textualisták kezében van egy adu ász: bármely in- Naturrechtslehre című előadását követő vitában megfo- terpretáció számára is csak egy kiindulópont kínálkozik galmazott tételét (idézi Bindreiter 2002: 36). Az, hogy a bizonyosságként: a jogalkotó azt a szöveget fogadta el és döntést nem a törvény betűinek (litera legis) vagy sza- iktatta be, amely ilyenként közzé van téve. Minden más, vainak (verba legis), hanem szellemének (mens legis) vagy szándékra, célra vagy egyéb körülményre hivatkozó ja- értelmének (sententia legis) kell vezérelnie, igen régi és vaslat nélkülözi ezt a bizonyosságot, alkalmasint egye- széles körben osztott intelem. Természetesnek is tűnik, nesen megállapíthatatlan, s ezért legfeljebb spekuláció- hogy ha a törvényt valamely értelmes lény (akár isten, ként értékelhető. Ugyanakkor az is igaz, hogy a textus is akár ember) előírásának tartjuk, akkor e lény szándéka csak a kontextusával együtt értelmezhető, s ha ezt nem felől igyekezzünk feltárni és értelmezni annak tartalmát. szűken, szövegkörnyezetként fogjuk fel, hanem tágan, A következmény pedig szükségképpen a contra legem mint a szövegnek a környezetét, akkor megnyílik a kapu értelmezés lehetőségének elfogadása: a jogalkotó nyil- a történeti, politikai, szociológiai, gazdasági, morális vánvaló szándéka felülírhatja a jogszabály szövegének kontextus előtt is – éppen ahogy az intencionalisták és világos jelentését is.10 teleologisták javasolták. Nem egészen igaz továbbá az, hogy a szövegen kívül nincs más megbízható forrása az 9 „A formalista axiómához való ragaszkodás választása szükségkép- érveknek. Ha nem is kanonikus szöveg formájára hozva, pen azt a bélyeget fogja sütni a textualistákra, hogy abszurd követ- de dokumentumokban rögzítve gyakran lehet informá- keztetésekre jutnak, hogy szövegezési hibákat vesznek védelmükbe, cióhoz jutni a szöveget övező megfontolásokról, várako- s olyan értelmezéseket fogadnak el, amelyek nem felelnek meg a jog- zásokról. Végezetül ne feledjük, hogy ha a szöveg (talán) alkotási céloknak. Mindezek a problémák a textualizmus mint értel- nem is változik, a kontextusa – a környező társadalom s mezési módszer kárára fognak válni” (Siegel 2009: 169). annak szegmensei – bizonyosan és folyamatosan módo- 10 A brit joggyakorlat 1993-ig töretlenül utasította el, hogy a törvény 8 Hasonló álláspontot foglal el (és sorol fel mellette nyolc érvet) szövege mellett, netán ellenében hivatkozni lehessen előkészítő ira- Blutman László: „A szöveghű értelmezés alatt egyszerűen azt értem, tokra. A Pepper (Inspector of Taxes) v Hart [1993] AC 593 ügyben azon- hogy a jogalkalmazás során a jogalkalmazó a jogszövegnek a hétköz- ban, ahol egy adóügyi szabály mikénti értelmezésén múlt a döntés, napi (vagy szakkifejezések esetén szakmai) nyelvhasználatban kiala- Lord Browne-Wilkinson álláspontja győzedelmeskedett: „Lordságo- kult szokásos értelmet tulajdonítja” (Blutman 2010: 95). dat az a vágy motiválja, hogy juttassa érvényre a Parlament törvény- /2019   2  |MAGYAR JOGI NYELV 37

TANULMÁNYOK Az intencionalizmussal együtt tehát fel kell vállalni az kimunkálásához, amelyek jogi előírásokként megfogal- akaratot, az akarattal a pszichét, s onnan már csak egy mazva teszik lehetővé egy nép, egy állam, egy államkö- lépés a pszichologizmus, hogy pszichoanalízissel próbál- zösség rendezett együttélését. Erre vállalkozott – Jhering juk feltárni a jogalkotói aktus mozgatóit. Erre akár gon- vezetésével – az érdekkutató jogtudomány (Interessen­ dolhatunk is személyhez köthető törvényművek – pl. jurisprudenz) a német pandektisztikán belül. Ez tehát az István vagy Kálmán törvényei –, vagy beazonosítható objektív teleológiai értelmezés vállalkozása, miután a miniszterektől származó rendeletek esetén, azonban törvényhozó hiányában az ő szubjektív szándékát nem már ezek sem az adott személyiség megnyilvánulásai, lehetett feltárni sem – a szubjektív teleológiai értelmezés hanem intézményes produktumok.11 Még reménytele- majd a 20. században foglalhatta el helyét a német jog- nebb azonban pszichés mozgatókat keresni olyan testü- tudományban is. leti döntések mögött, mint a törvényhozás, ahol, tudjuk, egyedül a frakcióvezető igen/nem jelzése mozgatja a Ugyanebben a században az angolszász irodalomban gombokat nyomogató ujjakat. Hasonlóképpen terméket- Lon Fuller szolgált érvvel és (a „kutyák a parkban” di- len volna azonban a másik végletbe esni, s nem venni lemmához hasonló) példával, Herbert Harttal vitázva. tudomást arról, hogy a jog emberi alkotás, emberek kö- E példa szerint születik egy jogszabály: „Aki vasútállo- zös fáradozása hozza létre, mint minden más művüket máson alszik, szabálysértést követ el” (Fuller 1958: – saját képmásukra. Ha az egyes közreműködők lelke 664). Az egyik elképzelt tényállás szerint egy üzletem- mélyébe nem is tudunk bepillantani, nyilvános indokaik ber a vonatra várva, hajnali 3 óra körül elalszik, s ezt a és megfontolásaik megismerhetők az előkészítő és vita- horkolása elárulja a rendőrjárőr előtt. A másik szerint iratokból. A két szélsőség közti járható, s gyümölcsöző- estefelé egy ember érkezik az állomásra párnával, ta- nek ígérkező utat jelöl meg Bódig Mátyás a szerepelmé- karóval felszerelkezve, s helyet foglal egy padon, ugyan- let, s azon belül a szerepelvárás elemzési szintjének ja- ezen rendőrjárőr szeme előtt. A dilemma nyilvánvaló: vaslatával (Bódig 2007: 139). az egyik ténylegesen alszik, a másik nem, miközben az első utazási szándékkal tartózkodik az állomáson, a Az európai kontinentális gondolkodásban a „célmoz- másik nyilvánvalóan éjszakázási szándékkal. A szabály zanat” Jhering munkássága révén terjedt el (Jhering szövegének az első, az intenciójának a második tényál- 1877). A szövegértelmezés számára mind a jogszabályok lás felel meg. (objektív teleológiai értelmezés), mind a jognyilatkoza- tok (szubjektív teleológiai értelmezés) értelmezéséhez Természetesen az intencionalizmusnak is vannak foko- azt a célt tekintette meghatározónak, amelyet az a bizo- zatai. Az erős intencionalizmus szerint egy szöveg jelenté- nyos jogintézmény, illetve jognyilatkozat eszközként se azonos azzal a jelentéssel, amelyet a szöveg szerzője szolgálni kívánt. Németföldön – a megkésett politikai közölni szándékozott: intenció nélkül nincs jelentés. A egységnek betudhatóan – ekkor még nem volt egységes mérsékelt intencionalizmus szerint viszont a szerző intuí- jog; a BGB csak 1900-ban lépett hatályba. Bizonyos ér- ciója csak szükséges, de nem elégséges feltétele a szöveg telemben az angol-amerikai helyzet állt elő: az átfogó, jelentésének. Ehhez még arra is szükség van, hogy a hall- tételes jogi szabályozás hiányában kellett valamiféle gatóságnak álljon rendelkezésére meggyőző bizonyíték jogegységet megteremteni. Ugyanakkor itt precedens- erről a jelentésről, ez pedig fakadhat a szöveg konvencio- rendszer sem volt, hogy a joggyakorlatra lehessen bízni nális jelentéséből, vagy más kapaszkodóból, mint például a feladatot. A common law eszméjét azonban pótolni tud- a szöveg keletkezésének kontextusából (Goldsworthy ta a ius commune tételezése, vagyis az a gondolat, hogy 2005: 670). A textualizmus eszerint konvencionalista, a német nép befogadta a római „szellemet”, s vele a római mert a jelentést a beszélő szándékától függetlenül szár- jogot, ami alapját képezheti a jogi egységtörekvésnek. maztatja a szövegből – ellentétben az intencionalizmussal. Maga is római jogászként indulva, már a nagy római jogi A mérsékelt intencionalizmusnak azonban ki kell egészí- összefoglaló műve (Geist des römischen Rechts) első kö- tenie az elméletét a kontrafaktuális intencióval: annak a tetében, 1853-ban bevezette a „cél” fogalmát, felismerve, feltételezésnek a lehetőségével, hogy a szerző intenciójá- hogy nem a rómaiak másfél ezer év előtti céljait, hanem nak ki kellett volna terjednie valamely esetkörre, ha annak saját koruk és társadalmuk céljait kell a jogalkotás szá- bekövetkezhetőségéről tudomása lett volna. Ez a mene- mára kimunkálniuk. Ez a Langdell doktrínájához hason- külőút azonban kivezet a formalizmusból is. lítható tan kimunkálásához vezette Jheringet: a „célgon- „WE ARE ALL ORIGINALISTS” dolkodáshoz”, amely elvezet olyan „általános életelvek” hozásban megnyilvánuló akaratát, de nem kívánja megkérdőjelezni „Valamennyien originalisták vagyunk” – parafrazálja azt a folyamatot, amely elvezetett ezen törvény megalkotásához, Thomas Jeffersont („Valamennyien republikánusok va- vagy kritika alá vonni bármit, ami elhangzott a Parlamentben a meg- gyunk, valamennyien föderalisták vagyunk”) Michael alkotás során. A cél az, hogy érvényre juttassuk, nem pedig hogy meg- Perry (Perry 1988: 280). Ez úgy értendő, hogy minden hiúsítsuk a Parlament intencióját.” jogszabályi szöveg értelmezése a szöveg eredeti jelenté- 11 Talán a személyiség lenyomatának szélső értékét képezi Napóleon sének feltárásával kezdődik; a vita a jelentés általános- szerepe – aki személyesen részt vett a törvény-előkészítő bizottság sága, tartalma és világossága fölött nyílik meg. Minthogy üléseinek mintegy felén – a már említett francia polgári törvény- azonban az efféle értelmező tisztázás elkerülhetetlen, könyv, a Code civil „katonásan” egyszerű, tömör, érthető megfogalma- ugyanazzal a levegővétellel Perry hozzá is teszi, hogy zásában; miközben mintegy két évszázad jogászgenerációinak elő- „egyikünk sem originalista”, hiszen „akármennyire akar- munkálatai hozták meg gyümölcsüket. | 38 MAGYAR JOGI NYELV /2019   2

TANULMÁNYOK juk is, nem tudunk visszatérni az eredethez, s mi magunk különböztetnünk az objektív teleológiai értelmezésnek döntjük el, hogy mennyire tudunk” (Perry 1988: uo.). („a törvény céljának”) megfeleltethető változatait is. Sunstein ezek egyikét nevezi szemantikai originalizmus­ A textualistáknál a szöveg korlátozza a döntéshozói nak, a másikát pedig társadalmi kontextus originalizmus­ diszkréciót; az intencionalistáknál a szerző; az originalis­ nak. Az előbbi a szöveg jelentését a keletkezésekor elfo- táknál a múlt. A textualizmustól logikusan vezet el az út gadott – konvencionális – szemantikai jelentéssel azo- az originalizmushoz. Ha ugyanis csak a szövegen és annak nosítja; az utóbbi ehhez hozzáveszi azt a kontextust is, kontextusán alapulhat az értelmezés, akkor az eredeti amelyben a korabeli beszélők azt a szemantikai tartalmat szöveg és annak eredeti jelentése jelöli ki a mozgásterün- elhelyezhették és érthették (Sunstein 2018: 1675–1679). ket. Arra a szótárra és arra a nyelvtanra van szükségünk, amely a szöveg keletkezésekor volt használatos. Minél Az „originalizmus” (akármelyik változata) és ellentéte, régebbi a szöveg keletkezése, annál inkább tolódunk a az „élő alkotmányosság” (living constitutionalism) elmé- történeti értelmezés felé. Ez azonban nem csupán nyelv- lete közötti vita legismertebb irodalma az amerikai al- történeti értelmezés, hiszen a szavak és mondatok a hasz- kotmányjog-tudományban követhető figyelemmel, de nálatuk során veszik fel jelentésüket, márpedig ez a hasz- mindenhol máshol is fel-fellángol (ahol van írott alkot- nálat a társadalmi gyakorlat teljes spektrumára kiter­ mány). Nálunk az alkotmánybírói „passzivizmus” és „ak- jed(het). Ugyanilyen egyenes út vezet azonban az inten­ tivizmus” közötti – részben jogtudományi, részben (nem cionalizmustól is: az originalisták szerint a szándékolt csak nálunk nagyobb) politikai csatározások formáját jelentés az eredetileg szándékolt jelentéssel azonos12 s ez öltötte.15 Az originalisták úgy tartják, hogy az alkotmány az „eredetileg” egy-két évszázadnyit is visszamutathat.13 szövegének van kötött jelentése, és azt az alkotmányozók Ennek szigorú alkalmazásából különösen az Egyesült Ál- által eredetileg tulajdonított értelemhez kell kötni; míg lamok Alkotmánya értelmezésekor adódhatnak aligha az élő alkotmány hirdetői szerint az alkotmány folyton vállalható következmények, hiszen az alapítók eredeti fejlődik, s a mindenkori értékekhez igazodóan kell értel- intenciója nyilvánvalóan a rabszolgaság fenntartására és mezni.16 A jog és a jogászok – és a kötött szakrális és iro- a nők választásoktól való visszatartására irányult. dalmi szövegek értelmezői – számára nyilvánvalóan az a természetes (legalábbis első megközelítésként), hogy A probléma felismerésére azonban nem kellett 200 évet a dokumentumaik szövegét a keletkezésük, a létrejöttü- várni; már az alapítók maguk is utaltak a múlt „halott ket értelemmel telítő körülmények fényében olvassák és kezére” (dead hand of the past), amellyel a jelent is irá- értelmezzék. A jogászoknak azonban a jelen viszonyaira nyítani akarja.14 Thomas Jefferson 1789-ben egy James is vonatkoztatniuk kell e szövegeket, ami elkerülhetet- Madisonhoz intézett levelében „magától értetődőnek” lenné teszi a jelen kontextusának figyelembevételét. tartotta, hogy „a föld az élők haszonélvezetében van”, VÉGÜL IS amely fölött a holtaknak nincs hatalma, mert a generá- „The Law Wishes to Have a Formal Existence” – „A jog ciók éppúgy különböznek egymástól, mint a nemzetek. formális létmódra vágyik”, hangzik Stanley Fish írásának Madison a válaszában ezt azzal árnyalta, hogy ha és címe, amit kritikaként, sőt vádként ró fel a jog és a jogá- amennyiben a holtak a föld feltörésével és megművelé- szok önképének (Fish 1994). Az önmagáról rajzolt kép sével növelték annak értékét, akkor ezzel az élők az adó- szerint a jog lefektetett elveket alkalmaz megállapított saikká váltak, amely adósságot az elődökkel szembeni tényekre – már-már geometriai módon; a valóság ezzel engedelmességgel róhatják le (vö. Gibbons 1991: 623). szemben az, mondja Fish, hogy a jog mindvégig értelme- ző és morális értékelő eljárásokat alkalmaz, s csak ezek Ha a törvényszöveg megalkotóinak eredeti szándékát révén tud szilárd és koherens állításokra jutni. Azonban (vagyis a szubjektív teleológiai értelmezés tárgyát) te- az, amit Fish elzárkózásként, elkülönböződésként, a tár- kintjük az originalizmus specifikumának, akkor meg kell sadalmi valóságból való kivonulásként kárhoztat, való- jában nem más, mint a jog autonómiaigényének megfo- 12 „A [jelentés-]konstrukció bevett kánonja, hogy ami a törvény megal- galmazása. Elkülönülő gyakorlat, külön hivatásrenddel kotóinak szándékában állt, az ugyanúgy benne van a törvényben, – s éppen ez az autonómia teszi alkalmassá társadalmi mintha benne lenne a szövegében is; s ami benne van a törvény szöve- funkciójának betöltésére. Innen tekintve pedig Fish meg- gében, csak akkor van benne a törvényben is, ha az a megalkotóinak is szándékában állt.” Riggs v. Palmer 115 N.Y. 506 (1889) 509. o. 15 Így nálunk Pokol Béla írásai az alkotmánybírói aktivizmusról és a „jurisztokratikus” államról. (Pl. Pokol 2017) 13 Stoljar nem az intencionalizmus változataként fogja fel az originaliz­ must, hanem fordítva: az eredeti jelentés osztható fel a beszélő szán- 16 A kettő között igyekszik lavírozni a „felvilágosult originalizmus”, déka szerinti és a konvencionális jelentésre, s az előbbi hirdetői az „…az az idea, hogy az alkotmányos kifejezések jelentése nem válto- intencionalisták (Stoljar 1988: 29). zott együtt a társadalmi értékek változásával. Az Alkotmány erkölcsi kifejezéseinek jelentése állandó maradt, azonban e jelentéssel kap- 14 Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a ‘holtkéz’ a régi magyar csolatos felfogásunk fejlődött – többnyire javult. Általában felvilágo- jogi nyelv terminusa és jogintézménye is volt a holtak (adományozók) sultabbak lettünk az olyan erkölcsi fogalmakból fakadó elvárásokkal hatalmának érvényesítésére a hagyományozott birtok fölött – meg- kapcsolatban, mint az egyenlőség (vagy olyan fogalmakkal, mint a akadályozandó a birtok szétaprózását vagy elidegenítését. A terhel- szabadság és a kegyetlen büntetés)” (Farrell 2017: 571). hetőség hiánya tette hitelképtelenné e birtokokat, ahogy azt Széche- nyi is felrótta. A holtkéz definíciója Czuczor Gergelynél, A magyar nyelv szótárában: „A régibb törvényhozásban jelenté azon birtokot, mely valamely községet, egyházat, kolostort stb. illetett. Az ily javak el nem adathatván, s mások által nem örököltethetvén, sőt a közter- hek alól is kivétetvén a forgalomból elvonattak, tehát erre nézve mintegy el- vagy meghaltaknak tekintettek. Innen: holtkéztiltás azt jelentette, hogy az ily testületeknek ingatlant bírni vagy legalább újat szerezni tilos vala.” /2019   2  |MAGYAR JOGI NYELV 39

TANULMÁNYOK állapításának előjelét negatívról akár pozitívra is fordít- Jusztiniánusz császár Institúciói (1991): (Ford.: Mészöly hatjuk: „Az idea az, hogy amint egy kérdés jogkérdésként G.) [1939] Budapest: Tankönyvkiadó. fogalmazódik meg – vagyis a megfelelő formára lett hoz- va –, a választ rá e forma és a rendszeren belüli más for- Langdell, Christopher Columbus (1871): A Selection of mák közötti következményrelációk generálják” (Fish Cases on the Law of Contracts with References and 1994: 161). Citations, Little, Brown & Co., Boston. IRODALOM Leibniz, Gottfried Wilhelm (MDCCCXL): Dissertatio de Agamben, Giorgio (2017): The Omnibus Homo Sacer. Stan- arte combinatoria, cum appendice. [1666] In: Opera philosophica. (Instruxit: J. E. Erdmann) Berolini: Sum- ford, Cal.: Stanford U. P. tibus G. Eichler. Arisztotelész (1971): Nikomakhoszi Ethika. (Ford.: Szabó Locke, John (2003): Értekezés az emberi értelemről. [1689] M.) Budapest: Magyar Helikon. (Ford.: Varsányi M. – Csordás D.) Budapest: Osiris. Austin, John (1995): The Province of Jurisprudence Deter­ Malkan, Jeffrey (1998): Literary Formalism, Legal For- mined. [1832] Cambridge U. P. malism. Cardozo Law Review Vol. 19. 1393–1440. Bindreiter, Uta (2002): Why Grundnorm?: A Treatise on Manning, John F. (2010): Second-Generation Textualism. the Implications of Kelsen’s Doctrine. The Hague–Lon- California Law Review Vol. 98. No. 4. 1287–1318. don–New York: Kluwer Law International. Blutman László (2010): Bírói jogalkalmazás és szöveghű Montesquieu, Charles-Louis (2000): A törvények szelle­ értelmezés. Jogesetek Magyarázata 1. évf. 4. sz. 94–104. méről. (Ford.: Csécsy I. – Sebestyén P.) Budapest: Osiris Bódig Mátyás (2007): Legal Interpretation, Intentional- – Attraktor. ism, and the Authority of Law. Acta Juridica Hungarica 48 évf. 2. sz. 125–142. Pascal, Blaise (2000): Gondolatok. (Ford.: Pődör L.) Sze- Buckland, William Warwick (1939): Ritual Acts and ged: LAZI. Words in Roman Law. In Festschrift Paul Koschaker. Weimar: Böhlau, Band I. 16–26. Perry, Michael J. (1988): Morality, Politics, and Law: Eisenberg, Melvin Aron (1995): Strict Textualism. Loyola A Bicentennial Essay. Oxford U. P. of Los Angeles Law Review Vol. 29. Nov. 13–40. Fish, Stanley (1994): The Law Wishes to Have a Formal Platón (1984): Állam. In Összes művei. II. köt. (Ford.: De- Existence. In Austin Sarat – Thomas R. Kearns (eds.): The vecseri G. et. al.) Budapest: Európa. Fate of Law. Ann Arbor: U. of Michigan Press, 159–208. Farrell, Ian P. (2017): Enlightened Originalism. Houston Pokol Béla (2017): A jurisztokratikus állam. Budapest: Law Review Vol. 54. No. 3. 569–638. Dialóg Campus Kiadó. Fuller, Lon L.(1958): Positivism and Fidelity to Law: A Reply to Professor Hart. Harvard Law Review Vol. 71. Schauer, Frederick (1988): Formalism. Yale Law Journal 630–672. Vol. 97 No. 4. 509–548. Gibbons, John J. (1991): Intentionalism, History, and Legitimacy. University of Pennsylvania Law Review Vol. Schiller, A. Arthur (1978): Roman Law: Mechanisms of 140. No. 2. 613–646. Development. The Hague–Paris–New York: Mouton. Goldsworthy, Jeffrey (2005): Moderate versus Strong Intentionalism: Knapp and Michaels Revisited. San Di­ Siegel, Jonathan R. (2009): The Inexorable Radicalization ego Law Review Vol. 42. No. 2. 669–684. of Textualism. University of Pennsylvania Law Review Grey, Thomas C. (1983): Langdell’s Orthodoxy. University Vol. 158. No. 1. 117–178. of Pittsburgh Law Review Vol. 45. No. 1. 1–54. Hart, Herbert L. A. (1995): A jog fogalma. (Ford.: Takács Stoljar, Natalie (1998): Counterfactuals in Interpretation: P.) Budapest: Osiris. The Case against Intentionalism. Adelaide Law Review Holmes, Oliver Wendell (1880): Book Review. American Vol. 20. No. 1. 29–48. Law Review Vol. 14. 233–236. Jhering, Rudolf von (1877): Der Zweck im Recht. Band I. Sunstein, Cass R. (2018): Originalism. Notre Dame Law Leipzig: Breitkopf & Härtel. Review Vol. 93 No. 4. 1671–1698. Szabó Miklós (2010): Carving out Speech Acts. In T. Gizbert-Studnicki – M. Klinowski (eds.): Law, Liberty, Morality and Rights. Warszawa: Wolters Kluwer Polska, 28–37. Thayer, James Bradley (1898): A Preliminary Treatise on Evidence at the Common Law. Boston: Little, Brown & Co. Yntema, Hessel E. (2000): Méltányosság a kontinentális és az angolszász jogban. (Ford.: Szabó M.) In Varga Cs. (szerk.): Összehasonlító jogi kultúrák. Budapest 96–119. Varga István (1807): Exegétika theologia vagy azok a’ tudományok melyek a’ bibliának helyesenn való meg­ esmerésére; megértésére, és megvilágosítására taní- tanak. Debrecen: Csáthy. | 40 MAGYAR JOGI NYELV /2019   2