Gedeon Magdolna: A magyarországi bányajogi szaknyelv történeti áttekintése

NYELVTÖRTÉNET A MAGYARORSZÁGI BÁNYAJOGI SZAKNYELV TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE 1 GEDEON MAGDOLNA egyetemi docens, Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar 1 Austin szerint „A jog léte egy dolog, helyessége vagy hely- István Lengyelországból is hozatott be szakembereket 2 telensége pedig egy másik” (Austin 1954: 184). Austin (Faller 1939: 38, 41). ezzel azt az elvet juttatta kifejezésre, hogy a jogtan egyik Richter Ede szerint már II. András német bányászokat ága csupán leírja, milyen a jog, a törvényhozás tudománya telepített le Türingiából a bányászat fellendítése céljából, pedig azzal foglalkozik, milyennek kellene lennie a jog- akik magukkal hozták német szokásjogukat is (Richter nak. A jog nyelvezetével foglalkozó kutatások is egyrészt 1906: 87). A tatárjárás során azonban a bányászathoz irányulhatnak arra, hogy milyen a jog nyelvezete, más- értő szakemberek elmenekültek, a király pedig nem tud- részt arra, hogy milyennek kellene lennie ahhoz, hogy ta a bányáit hasznosítani. Ezért vált szükségessé a érthetőbbé váljanak a jogi szövegek, és a jogszabályok hospesek betelepítése, akik német területekről érkeztek jobban be tudják tölteni funkciójukat. Bár a jog nyelveze- a bányavidékekre, főleg Türingiából (Selmecbánya, Besz- tének vizsgálatakor hasznosabbnak ítélhetjük az arra tercebánya), Tirolból (Selmecbánya), Szászországból való törekvést, hogy megválaszolhassuk az utóbbi kér- (Selmecbánya), Észak-Csehországból (Körmöcbánya) dést, a pusztán leíró kutatások is több lényeges körül- (Máté 2007: 185). ményre rávilágítanak, főleg történeti összefüggésekben. Heiner Lück bányaregáléról írt munkájában találhatunk Egészen különleges összefüggésekre jöhetünk rá, ha egy megjegyzést, amit Selmecbánya, és a többi bányaváros például a magyar bányajog nyelvezetét vizsgáljuk meg alapítása a legnagyobb mértékben alátámaszt. Ő ugyanis történeti fejlődésében. A történeti események és az ál- felhívja a figyelmet a bányaregálé németországi megjele- lammal kapcsolatos reformok híven visszatükröződnek nésével kapcsolatban, hogy a bányászat fenntartása cél- a jogszabályok tartalmában és nyelvezetében is. A bá- jából a bányászattal foglalkozók, mivel tevékenységük nyajogi szövegekben nemcsak a német és a latin nyelv speciális szakértelmet kívánt, számos privilégiumban keveredik egymással, hanem a jogi és a bányászati szak- részesültek. A privilégiumok felkínálása vonzerőt jelentett nyelv is. Ezeknek a nyelveknek a keveredése nem vélet- a bányásznépnek, hogy lakhelyük megváltoztatásával len, hiszen születésekor a jogalkotás nyelve, a jogi szak- többletjogokhoz jussanak (Lück 2005: 529). Azaz nem a nyelv a latin, a bányászati szaknyelv pedig a német volt. bányásznép bukkant fel hirtelen Selmecbányán, mint azt A bányászati szaknyelv alapvetően németül alakult ki, egyes kutatók állítják, hanem a király a tatárjárás után a aminek az oka az volt, hogy a bányaműveléssel német bányászati vállalkozókat privilégiumokkal ösztönözte az hospesek (telepesek) kezdtek foglalkozni az ország terü- elnéptelenedő bányavidékre való beköltözésre. letén. A bányavárosok előzményének a bányatelepek Ezek közül a legfőbb kiváltság az volt, hogy saját bá- tekinthetők, ahol a bányászok és a bányaműveléshez nyajogukat alkalmazhatták, valamint a bányavárosok- szükséges egyéb szakemberek éltek (Wenzel 1880: 27). ban saját maguk ítélkezhettek, és irányíthatták a város Mind Péch Antal (Péch 1884: 7), mind Wenzel Gusztáv ügyeit. Ezt a nézetet támasztja alá Richter Ede megálla- (Wenzel 1880: 19) kihangsúlyozza, hogy az uralkodók pítása is: az államalapítás óta kezükben tartották a bányászatot, ebből pedig az következik, hogy ezeken a bányatelepeken „IV. Béla király egyenes meghívására jöttek azután ide azok éltek, akik a kincstári bányákban dolgoztak, sőt a tömegesen a német szászok és ezek lettek voltaképpeni alapítói Schembnitz, Selmecz városának. Ezek a németek kezdetekben a nehéz munkákra rabszolgákat is alkal- rögtön hozzáfogtak az építkezéshez és a bányák művelé- maztak. Azokon a helyeken, ahol már a honfoglalás ide- sének folytatásához, de nem feledkeztek meg régi honuk- je előtt is folyt bányaművelés, az eredetileg bányászattal ban élvezett polgári jo gaikról sem, melyek megerősítését foglalkozó őslakosok szakértelmük miatt valószínűleg kérték és meg is kapták a királytól” (Richter 1906: 87). tovább folytatták munkájukat. Faller Jenő szerint Szent A hospesek behívására azért volt szükség, mert bár a magyarok is ismerték a bányászatot, 1 Készült az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA– „kellő számú és szaktudású mester, indíttatás valamint ha- 112172) támogatásával. zai jogszokás hiányában nem vállalt részt a kolonizációból, 2 Takács Péter fordítása. / MAGYAR JOGI NYELV | 2018 1 1 MJNy_2018_1.indd 1 2018.06.11. 9:07:10

NYELVTÖRTÉNET az alsó-magyarországi bányavárosok megalakulása a né- azonban nem sok foganatja volt. Bár a magyar kamara metség beköltözése révén valósulhatott meg. A város hát- olyan bevételeket kezelt, melyek egyedül a királyt illet- tértelepülései és a bányatelepek lakossága is zömében né- ték, az uralkodóhoz intézett felterjesztések mégis először met ajkú lehetett. Az alsó-magyarországi bányavárosok a bécsi kamarába kerültek, melyeket az megvitatott, térsége a 15. század végén német nyelvterület volt” (Máté észrevételeket tehetett, és előkészítette a királyi dönté- 2007: 185). seket. A királyi rendeleteket is, bár az uralkodó írta azo- A felső-magyarországi bányavárosok szövetségét meg- kat alá, a Hofkammerben hozták meg. A levelezés nyelve így német volt (Nagy 1976: 295). alapozó statútumok (Óvári-Kolosváry 1890: 43) is néme- tül születtek, hiszen e bányavárosok lakossága szintén a Párhuzamként megemlíthető, hogy az Osztrák Polgári Törvénykönyv magyarországi bevezetésekor, bár annak német hospesek közül került ki. Ez a körülmény maga után 3 vonta, hogy a bányászatban, valamint a montángazdaság kihirdetésekor még nem volt meg a magyar fordítása, még 1853-ban elkészült egy német–magyar kiadása. Hi- igazgatásában használatos nyelvvé a német vált. A közép- kor folyamán egyébként is a bányajogot a partikularitás ába állt rendelkezésre azonban a magyar nyelvű jog- anyag, a polgári jog területén uralkodó szokásjog gátol- jellemezte, alig született a bányászattal kapcsolatos latin nyelvű törvénycikk. A bányavárosok ugyanis saját német ta az idegen törvénykönyv befogadását (Neschwara 2011). A Miksa-féle bányarendtartás pedig hiába volt nyelvű jogkönyveiket alkalmazták, melyek bányászattal kapcsolatos részeiben a bányászati szakkifejezések ter- német nyelvű, ami legjobban megfelelt a német ajkú bá- nyászoknak, a bányavárosok szintén saját, jogkönyveik- mészetesen németül szerepeltek. Jó példa erre Selmecbá- nya jogkönyve (Fuchs 2009). ben összefoglalt szokásjogukhoz ragaszkodtak. A bánya- rendtartás alkalmazására többször kellett figyelmeztet- A bányajog nyelvezete később sem változott, hiszen a csekély számú latin nyelvű törvénycikk mellett a Habsburg ni a bányászati hivatalnokokat. Pedig az osztrák uralkodók hivatalnokai által működ- uralkodók alatt, akik a bányaregálé elve alapján tartottak igényt a bányakincsekből nekik járó részre, mint a tetett kamarákban nemcsak a bányászati szaknyelv, ha- nem a bányaigazgatás nyelve is a német volt. Mária Te- montángazdaság irányítói német nyelvű rendeletekkel szabályozták a területet. A magyar bányajog fejlődésének rézia korában az abszolutisztikus törekvések a bányá- szati igazgatásban is megmutatkoztak. Erre annál is egy újabb korszaka kezdődött a Habsburg uralkodók köz- pontosítási törekvéseit tükröző Miksa-féle bányarendtar- inkább szükség volt, mert a királynőnek az örökösödési, majd a hétéves háborúhoz rengeteg pénzre volt szüksé- tás kihirdetésével 1573-ban (Schmidt 2/224, MBO), mely- nek nyelve szintén német volt. A bányarendtartást az ge, amit főleg különféle bankházakkal kötött kölcsön- szerződésekkel próbált pótolni. A kölcsönökhöz a kibá- országgyűléssel nem sikerült elfogadtatnia az uralkodó- nak, ezért nem vált belőle latin nyelvű törvénycikk. Érde- nyászott réz szolgált fedezetül (Gedeon 2017). A minél több bevétel érdekében kiadott rendeletek megfogalma- kességként megjegyezhető, hogy a lefordítására nem is gondoltak, hiszen ekkor már elkezdődött a magyar rendek zásán az a kétségbeesés is érződik, amellyel az udvar a hadsereg finanszírozásához szükséges pénzt minél gyor- kiszorítása a bányaigazgatásból, és alapvetően osztrák hivatalnokok intézték a bányászati ügyeket. sabban próbálta előteremteni. A rendeletek, amelyeket a központi szervek az alsóbb, Így Ember Győző még azt is felvetette, hogy I. Ferdi- nánd a bányászati igazgatást a magyar kamara helyett helyi szervekhez intéztek, megfogalmazásukban már nem jogszabályokhoz, hanem utasításokhoz hasonlítanak. A azért helyezte az alsó-ausztriai kamara felügyelete alá, mert lehet, hogy a magyar kamarában a bányaigazgatás- rendeletek bevezető szövege híven tükrözi a kor udvari- assági formuláit, összekeverve a jogszabályokból megis- ra jellemző német nyelv ismeretének hiánya miatt volt szükség felettes szervként az alsó-ausztriai kamarát mert fordulatokkal. Például a császári leirat a független Bányászati Udvari Bizottság létrehozásáról így kezdődik: választani (Ember 1946: 300). Véleményem szerint ez kevésbé valószínű. Bár Ember (1946) szerint a rendek „Mi Mária Terézia. Méltóságos, kedves, hívünk! Az ország nemigen törődtek a bányászattal, és ezért belenyugodtak anyjára jellemző legnagyobb gondossággal, mint országa- az alsó-ausztriai kamara főhatóságába, szerintem az ink és alattvalóink jólétéből következik…” (Schmidt 7/81). uralkodó éppen azért ragaszkodott ehhez az intézmény- hez ezen a területen, mert ha a rendek, akik mindig a Nemcsak az uralkodó, hanem a kamarai hivatalnokok magyar szervek idegen intézményektől való befolyáso- is alkalmazták az udvariassági fordulatokat. Például egy lása ellen küzdöttek, elérték volna céljukat, a bányászat kamarai rendelet, melyet 1579-ben az alkamaragrófnak bevételeiről való döntés nem egyedül az uralkodó kezé- és az ellenőrnek címeztek, így kezdődik: „Nemes, legjobb, ben összpontosult volna. kedves Hivatalnokok!” (Schmidt 3/1) A magyar kamara függetlenségéért és a bécsi kama- A rendeletek gyűjteményében megfigyelhető, hogy az rával való egyenrangúságáért a rendek több törvénycik- uralkodónak azokat a leiratait, melyek általános jelleg- ket is elfogadtak (1608:V. tc., 1609:XXI. tc., 1618:XV. tc., gel, hosszabb távra szólnak, latin nyelven fogalmazták 1622:XVIII. tc., 1647:CXLVI. tc., 1655:XI. tc.), melyeknek meg. Így például Rudolf leirata arról, hogy az opállal és egyéb drágakövek bányászatával foglalkozó vállalkozó- kat ne háborgassák tevékenységükben (Schmidt 3/481), vagy Mária Terézia híres, a bányavárosok bíráskodásáról 3 A hegységekhez kötődő erdészet, bányászat, kohászat együttes meg- szóló leirata szintén latin nyelvű (MBO 125). nevezése. / 2 | MAGYAR JOGI NYELV 2018 1 MJNy_2018_1.indd 2 2018.06.11. 9:07:11

NYELVTÖRTÉNET A bányajogi rendeletekben számos olyan latin kifejezés hivatalnokoknak részletesen kellett dokumentálniuk a található, melyek német ragozást kaptak. A latin szavak stufa tulajdonságait és árát, valamint a vevő adatait. Az könnyen felismerhetőek a rendeletek szövegében, mivel ércdarabot átadták a vevőnek, az addigi birtokos pedig nem gót betűs írással szerepelnek bennük. Az igék közül megkapta az általa korábban kifizetett urbura összegét. például: deferiren, extradirt, subdelegiren, repraesentiren, A rendelet nem jelöli meg, milyen lesz a vevő dologi jogi committiren, frequentiren, continuiren. Olyan latin igékből helyzete, mivel azonban ő kifizette a stufa árát, valószí- képzett főnevekkel is találkozhatunk, melyeket a német nűleg tulajdont szerzett rajta. -ung végződéssel változtattak igéből főnévvé: pl. liquidi - A stufa találójának birtokosi helyzetét támasztja alá r ung, Dirigirung. Megfigyelhető, hogy a szövegek keverik egy 1742-ben történt eset leírása is, amikor egy munkás a német és a latin helyesírási szabályokat, hiszen a liqui- egy 28 kg súlyú ezüstdarabot talált. A munkás leadta a dirung, bár főnévként szerepel, kis kezdőbetűvel írták, míg stufát a kamarában, amiért 700 frt jutalmat kapott. Eb- a Dirigirung a német helyesírási szabályoknak megfelelő- ben az időben 700 frt egy magasabb rangú hivatalnok en nagy kezdőbetűt kapott. Számos fordítás nélküli latin éves fizetése volt a selmecbányai kamarában (Zsámboki kifejezést is találhatunk a jogszabályokban, melyek a jogi 2005: 129). A munkás tehát nem az érctömb árát kapta szaknyelv részének tekinthetők: pro Regula, Capo in loco, meg mint tulajdonos, hanem egy jutalmat, amiért a ki- anticipationes. Itt is megfigyelhető a német helyesírásnak rálynő stufáját megtalálta. A stufa egyébként a német megfelelő nagy kezdőbetű használata. rendeletek szövegében Stuffenként szerepel. A Magyarországon alkalmazott bányajog teljes idegen- A 18. század végén a magyar rendek a bányászatra való ségét jelzi, hogy a rendeletek a magyar szokásjogtól el- befolyásuk visszaszerzését a bányajog kodifikációjával térően, a ius commune alapján tartalmaztak egyes jogin- próbálták elérni. Ez a törekvésük azonban megbukott a tézményeket. Így például a birtok és a tulajdon között a szén bányászatának és a regáléelvnek a rendezésén. En- Tripartitum tanúsága szerint a magyar szokásjog nem nek megfelelően azok a törvények, melyek a jogszabályok tett különbséget: magyar nyelven való megalkotásáról rendelkeztek, nem éreztethették hatásukat a bányászati igazgatás nyelvé- HK I. 24,2: „…a birtok szót kétféle értelemben lehet venni. ben, így az 1792. évi VII. törvénycikk sem, mely szerint: Először jelenti valamely ingó vagy ingatlan dolog tulajdo- nát, használatát és kormányzását. Ily módon a birtok „A magyar nyelv tanítása ez ország határai között ezentúl mintegy azt teszi, hogy bír valaki azon dolognak haszon- rendes tantárgy legyen, hogy ily módon bizonyos idő lefo- vételével és tulajdonával, a melyet tényleg hatalmában lyása alatt lassankint közhivatalt az ország határain belül tart és kormányoz. 3. Másképen pedig birtok neve alatt csak olyanok nyerjenek, a kik egyéb, rendesen elvégzett valamely falu értendő, még pedig sajátos jelentésben…” tanulmányaik mellett a hazai nyelv ismeretét is a tanárok (Werbőczy 1990: 102). bizonyítványával igazolni tudják” (Márkus 1901: 245). A római jog szerint: D. 41,2,12,1 Nihil communa habet A bányászati kamarákban azonban az udvari hivata- proprietas cum possessione. – Semmi közössége nincsen lokból a rendeleteket továbbra is németül kapták meg a a tulajdonnak a birtokkal. A bányajogi rendeletek között hivatalnokok. is több olyat találunk, melyek a római jogi értelemben al- Bár 1844-ben született a legjelentősebb bányatörvény- kalmazzák a tulajdon és a birtok közötti különbségtételt. javaslat, mivel nem vált belőle törvény, nem változtatha- Így például egy 1789-ben kiadott főkamaragrófi rendelet tott a nyelvezeten, pedig az 1844. évi II. törvénycikk ér- előírja, hogyan kell a magángyűjteményekben fellelhető telmében már magyar nyelven kellett volna meghozni: 4 különleges érckristályokat, stufákat értékesíteni (Schmidt 18/261). Egy 1780-ban kiadott rendelet szerint a stufák „A törvénycikkek valamint már a jelen országgyűlésen is 5 csak az urbura megfizetése után maradhattak a magán- egyedül magyar nyelven alkottattak és erősíttettek meg: gyűjteményekben (Schmidt 15/4). Az 1789-es főkamara- úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jó- grófi rendelet szerint azonban ezeknek az ércdaraboknak váhagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fog- nak” (Márkus 1896: 198). a tulajdonosa a király volt, akik pedig ezeket a gyűjtemé- nyükben tartották, csak birtokosnak voltak tekinthetők. Az 1844-ben született javaslatnak pedig éppen az volt a fő törekvése, hogy az uralkodó a magyar rendek nélkül „…die Eigentümer oder vielmehr Besitzer derselben, da es um eine in das Bergwerks Regale einschlagende und einen ne dönthessen egyedül a bányászati bevételek felhasz- besonderen Consens voraussetzende Sache zu thuen ist…” nálásáról. A tervezet magyar nyelvű megjelenése hozzá- (…ezeknek a tulajdonosa vagy sokkal inkább birtokosa, járulhatott volna a magyar bányászati terminológia ki- mivel egy bányaregálé alá eső és különleges megegyezést alakulásához. előfeltételező dologról van szó…) A kodifikáció elmaradása és a történeti események miatt 1854-ben az osztrák bányatörvényt vezették be az A rendelet szerint a különleges ércdarabokat egy lezárt országban. A bányatörvény német nyelve továbbra is rekeszben ki kellett állítani. Ha valamelyiket eladták, a kiszorította a bányajog területéről és a bányaigazgatás- ból a magyar nyelvet. A fordulat 1867-ben következett be, amikor Ferenc József elrendelte a magyar miniszté- riumok visszaállítását. A magyar minisztériumok felál- 4 Különleges, s ezért a szokásosnál értékesebb érckristály. lítása a bányaigazgatás nyelvében is változást hozott. 5 A kibányászott érc után a királynak fizetendő járadék. / MAGYAR JOGI NYELV | 2018 1 3 MJNy_2018_1.indd 3 2018.06.11. 9:07:11

NYELVTÖRTÉNET A Diósgyőri Vasművel kapcsolatban Soós Imre kutatási tartoznak. A regálé ugyan a magyar jogi szövegekben is naplójában erről a következőket olvashatjuk: fordítás nélkül szerepel, Péch nem a definícióját adja meg, hanem úrjognak fordítja. Péch (ibid.) az Erbstollent egy- „Az osztrák beamterek napja leáldozik, s felvirrad az al- szerűen altárnának, az Erbstollengerechtigkeit terminust kotmányos élet gyönyörű hajnala, mit százezrek öröm- pedig altárnajognak fordítja, a Kuxot, bányarésznek, a rivallgása köszönt. A nemzet megbékél uralkodójával, a Gewerke fordítása pedig bányarészes. Ezek olyan termi- hős honvédek vérével öntözött földből kihajt a szabadság nusok, melyek a bányászatban is használatosak voltak, pálmája. 1867. év március havának 18. napján érkezik le de jogi szempontból is nagy jelentőséggel bírtak. Megér- az a rendelet, mely tudatja, hogy az alárendeltségi és szol- gálati viszony a bécsi pénzügyminisztérium irányában tésük valószínűleg csak a laikusoknak okozott gondot, megszűnt, s a művek ezentúl a Magyar királyi pénzügy- Péch (ibid.) feltehetőleg a szokásos magyar megfelelőjü- minisztérium alá tartoznak. A hivatalos iratok lehetőleg ket adta meg a szótárban. magyarul irandók. Ebből elől jár a főkamara grófság, mely- Ezek egyébként olyan jogilag is fontos kifejezések, me- nek iratai innét számítva magyar nyelvűek. Még évi május lyek német nyelvű formájukban, fordítás nélkül a magyar hó 6-án értesítik a műveket, hogy Mednyánszky Dénes bányászati szaknyelvben is használatosak lehettek. A bárót, Trencsén főispánját alsó-magyarországi főkamara- gróffá nevezték ki.” […] magyar nyelvű forrásokban a Stollen (tárna) helyett a „A német pecsétnyomók használaton kívül kerülnek, s stollna megjelöléssel is találkozhatunk. Valódi jelentésük helyüket a magyar köriratú pecsétnyomók foglalják el. azonban még a német ajkú laikusok számára is teljesen Ezen rendeletre akkori tisztek hatalmas „Éljen”-t írtak” ismeretlen lehetett. Erre utal, hogy Lück a német bánya- (Porkoláb 2003: 27). jog fejlődéséről írt munkájában pontos definícióját adja az Erbstollengerechtigkeit terminusnak: Ez a szemelvény jól mutatja, hogy a Habsburg uralko- dók a magyarországi montángazdaságot teljesen a saját „Mielőtt speciális gépek és megfelelő technikai berende- tulajdonuknak tekintették. Az ebből az ágazatból szár- zések lettek volna, a bányákba betörő vizet Stollen-ek se- mazó bevételeket a regálé elve alapján a maguk belátása gítségével vezették el, melyek a levegőztetést is megoldot- szerint használták fel. Ezt a tevékenységüket pedig egé- ták. A költségek minimalizálása és a hatékonyság növelé- se érdekében több bánya részére közös Stollen-t alkalmaz- szen 1867-ig saját hivatalnokaik segítségével gyakorol- tak. Az Stollen-ekre vonatkozó jogokat a bányatulajdonhoz ták, ami szükségtelenné tette a magyar nyelvű jogsza- hasonlóan, adományozással alapították. Azok a Stollen-ek bályok megalkotását, és a hivatali nyelv is a német volt. melyek egy bizonyos mélységet elértek, az Erbstollen jogi Nagy jelentőséggel bírt, hogy a fenti beszámoló szerint, minősítést nyerték el” (Lück 2015: 119). az uralkodó akaratát megtestesítő főkamaragrófot is 1867-ben már a magyar nemesek közül választották, és Ez pedig azt jelentette, hogy azoknak a bányáknak, levelezésében pedig a magyar nyelv használatát köve- melyek számára a víztelenítést vagy levegőztetést meg- telték meg. A Schmidt-féle rendeletek gyűjteményéből oldotta, részesedést kellett fizetni az Erbstollen tulajdo- kiderül, hogy a főkamaragrófi hivatal korábban németül nosának. folytatta levelezéseit. A magyar nyelvben is használatos kifejezésekké váltak Az osztrák „beamterek” (hivatalnokok) megjelölés hí- a beamterek elnevezései, mint például a sáfár, amelynek ven tükrözi, hogy a bányászati igazgatásban még a ma- német megfelelője a Schaffer. Péch (1879) szótárában gyar nyelvbe is a németet keverték, a német helyesírási egyszerűen sáfárnak fordítja és hozzáteszi, hogy gond- szabályok alkalmazása nélkül. A beamterek távozásának viselő, mivel ezeknek a hivatalnokoknak a fő feladata az sem véletlenül örültek a vasmű dolgozói. 1775-ben volt, hogy a rájuk bízott területek gondját viseljék. A hi- ugyanis a vasművet a kincstár kezelésébe vették, ami vatalnokok német elnevezésében latin terminusok is azt jelentette, hogy legfelső irányító szervévé a bécsi meghonosodtak, mint például az Inspector, Inspectorat, udvari kamara pénz- és bányaügyi csoportja vált. Gyár- Adjunct, a német helyesírásnak megfelelő nagy kezdőbe- vezetőnek az alapító Fazola Henriket, hámorsáfárnak tűvel. Ezeknek azonban a magyar nyelvben is használa- pedig Johann Georg Schwarztköniget nevezték ki. A Fa- tos fordítását adja meg Péch: felügyelő, felügyelőség, zolának írt utasításban pedig azt olvashatjuk, hogy a segéd. Arra nézve, hogy melyik hivatalnoknak mi volt a bányatanácsos is egy osztrák beamter, von Deschan feladata, a Schmidt-féle gyűjteményben lévő instrukciók Gottfried volt (Porkoláb 2003: 26). adnak részletes útmutatást, melyek ebből a szempontból 1867 után, mikor az igazgatás nyelve a beamterekkel mintegy szótárként is funkcionálnak, hiszen – Péch szó- együtt magyar lett, szükségessé vált a német bányásza- tárától eltérően – az elnevezés mögötti definíciót tartal- ti szakkifejezések magyar nyelvre való fordítása. Péch mazzák (pl. Schmidt 8/281–423). Ezek az instrukciók Antal állította össze a német–magyar bányászati műszó- (latinból származó, németül és magyarul is használatos tárat 1879-ben (Péch 1879). A szótár nem adja meg a terminus) felszólító módban fogalmazzák meg, mi az terminusok definícióját, egyszerűen a német szavak ma- adott hivatalnok feladata. gyar jelentését írja le. A szavak melletti jelölések pedig Bár a magyar bányajogi törvény elfogadására 1960-ig a montángazdaság egy-egy ágát jelölik: ásványtan, bá- kellett várni (1960. évi III. tv.), elfogadtak olyan magyar nyászat, bányaméréstan, építészet, erdészet, földtan, nyelvű törvényeket, melyek a bányászat egyes részterü- gépészet, kémlészet, sóbányászat, ércelőkészítés. leteit szabályozták. Így például az 1911. évi VI. tc. az ás- Bár a jogi terminusok is szerepelnek a szótárban, Péch ványolajfélékről és a földgázokról és az 1911. évi VII. tc. a (ibid.) nem jelöli meg külön, hogy azok a jogi területhez káliumsókról. Erre az időre azonban már kialakult a ma- / 4 | MAGYAR JOGI NYELV 2018 1 MJNy_2018_1.indd 4 2018.06.11. 9:07:11

NYELVTÖRTÉNET gyar bányászati terminológia is, mely megfelel a Péch Porkoláb L. 2003. Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez Antal szótárában lévő fordításnak, és a szakirodalomban 1770–1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez, 1417- használatos kifejezéseknek. Pl. zártkutatmány, bánya- 460X; 12.). Miskolc BAZ m. Lvt. Közp. Kohászati Múzeum. művelés, adományozás, bányamérték. Richter E. 1906. Selmeczbánya. In: Borovszky Samu Ebből az összefoglalásból jól kiderül, hogy egy gazda- (szerk): Magyarország vármegyéi és városai, Hont vár- sági ágazatban érvényesülő joganyag nyelvezetén az megye és Selmeczbánya sz. kir. város. Budapest: Orszá- adott szakterületen érvényesülő társadalmi, gazdasági, gos Monográfiai Társaság. történeti viszonyok változásait is nyomon lehet követni. Wenzel G. 1880. Magyarország bányászatának kritikai története. Budapest: MTA. Zsámboki L. 2005. Bányászat a szatmári béke és a kiegye- IRODALOM zés között. In: Zsámboki László (szerk.): Selmeci ezüst, körmöci arany. Rudabánya-Miskolc: Érc- és Ásványbá- Austin, J. 1954. Province of Jurisprudence Determined and nyászati Múzeum MTA MAB Bányászattörténeti Mun- the Uses of the Study of Jurisprudence. London: kabizottsága OMBKE Egyetemi Osztálya. 57–63. Weidenfeld and Nicolson. Ember Gy. 1946. Az újkori magyar közigazgatás. Mohács- tól a török kiűzéséig. Budapest: Irodalmi, Művészeti és FORRÁSOK Tudományos Intézet. Faller J. 1939. Szent István szerepe a magyar bányászat Márkus D. (szerk.) 1896. Corpus Juris Hungarici, Budapest: és kohászat történetében. BKL 72. évf. 2. szám 36–42. Franklin Társulat Fuchs P. (ford.) 2009. Selmecbánya város középkori jog- Márkus D. (szerk.) 1901. Corpus Juris Hungarici, Budapest: könyve. Budapest: Montan-Press. Franklin Társulat Gedeon M. 2017. Die Rolle des Bergregals bei den Darle- MBO: Neue Berg-Ordnung des Königreichs Ungarn, und hensgeschäften der ungarischen Könige. In: Terézia solcher Cron einverleibten Gold, Silber, Kupfer, und an- Hisemová (ed.): The loan or usury? Compulsory derer Metall-Bergwerken, Sammt denen Erläuterungen enforcement of judgment – historical and law foundations zweyer Alten Berg-Ordnungen Der sieben königl. Frey- and problems of application practice I. Reviewed en Berg-Städte 1. Chemnitz u. Königsberg 2. Schemnitz, proceedings of scientific papers. Košice: Univerzita Neusohl, Bugganz, Dülln und Libeten. Wien, 1805, Aus Pavla Jozefa Safárika v Kosiciach, 65–78. der k. auch k. k. Hof- und Staats Druckerey Lück, H. 2005. Bergrecht, Bergregal, In: Cordes, Albrecht Schmidt, F. A. 1832–1839. Chronologisch Systematische et al. (Hg.): Handwörtebuch zur deutschen Rechtsge- Sammlung der Berggesetze der Österreichischen Mo- schichte. Band I., Berlin: Erich Schmidt Verlag. 527–533. narchie, II. Abteilung: Chronologisch Systematische Lück, H. 2015. Die Entwicklung des deutschen Bergrechts Sammlung der Berggesetze der Königreiche: Ungarn, und der Bergbaudirektion bis zum Allgemeinen Kroatien, Dalmatien, Slavonien und des Grossfürs- (preußischen) Berggesetz 1865. In: Wolfhard Weber tenthums Siebenbürgen. Wien: J. P. Sollinger. (Hg.): Geschichte des deutschen Bergbaus, Bd. 2: Salze, A hivatkozásokban az első szám a kötetet, a második az Erden und Kohlen. Der Aufbruch in die Moderne im 18. oldalszámot jelöli. und frühen 19. Jahrhundert, Münster: Aschendorff Schmidt 2/224: Kudmachungspatent, 1573. február 16. Verlag. 111–216. Schmidt 3/1: Alsó-ausztriai kamarai rendelet, 1579. Máté G. 2007. Az alsó-magyarországi bányavárosok et- szeptember 2. (Ford. G. M.) nikai képének történeti és földrajzi vizsgálata. Földraj- Schmidt 3/481: Királyi leirat, 1603. november 5. zi Értesítő, 56. évf. 3–4. szám. 181-204. Schmidt 7/81: Császári leirat, 1745. november 6. (Ford. Nagy I. 1976. Die ungarische Kammer und die Wiener G. M.) zentrale Finanzverwaltung 1686–1848. In: Acta Schmidt 15/4: Udvari Kamara dekrétuma, 1780. augusz- Historica Academiae Scientiarum Hungaricae, 22. évf. tus 11 3–4. szám. 291–327. Schmidt 18/261: Főkamaragrófi hivatali rendelet, 1789. Neschwara, Ch. 2011. Das ABGB in Ungarn. In: Elisabeth október 14. Berger (Hg.). Schriften zur Europäischen Rechts- und Verfassungsgeschichte, Band 57: Österreichs Allgemei- MBO 125: Constitutiones et Rescripta Mariae Theresiae nes Bürgerliches Gesetzbuch (ABGB). Eine europäische Romanorum Imperatricis, Hungariae, Bohemiae Privatrechtskodifikation, Band III: Das ABGB außerhalb Reginae Apostolicae etc. Ad VII. Montanas civitates, de Österreichs. Berlin: Duncker & Humblot. 33–134. iis, quae ad earum concordiam cum Regia Camera ad Óvári K., Kolosvári S. 1890. A magyar törvényhatóságok civitatum, et fodinarum jura, Privilegia, officia, et jogszabályainak gyűjteménye, 2, 2. fele. Budapest: MTA. conservationem spectant. Péch A. 1879. Magyar és német bányászati szótár, Schelmezen. 1911. évi VI. törvénycikk az ásványolaj-félékről és a Péch A. 1884. Alsó-Magyarország bányamívelésének földgázakról története. Budapest: MTA 1911. évi VII. törvénycikk a káliumsókról 1960. évi III. törvény a bányászatról / MAGYAR JOGI NYELV | 2018 1 5 MJNy_2018_1.indd 5 2018.06.11. 9:07:11