Eu-jog és jogharmonizáció - Alapok (5. kiadás)

Kecskés László EU-JOG ÉS JOGHARMONIZÁCIÓ ALAPOK Ötödik kiadás



Kecskés László EU-JOG ÉS JOGHARMONIZÁCIÓ ALAPOK Ötödik kiadás Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Dr. Kecskés László, 2020 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2020 A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 502 4 Budapest, 2020 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezető igazgatója Internet: www.hvgorac.hu E-mail: [email protected] Kiadói szerkesztő: Bodnár Kriszta Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Tartalom 5 TARTALOM Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című könyv   bővített, ötödik kiadásához (2020)  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című könyv   bővített, negyedik kiadásához (2011)  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című könyv   bővített, harmadik kiadásához (2009)  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című könyv   bővített, második kiadásához (2005)  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című új könyvhöz (2003)  . . . . . . . 18 Előszó az „EK-jog és jogharmonizáció” című   korábbi könyv első kiadásához (1995)  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése  . . . . 21 Az európai egységgondolatok jelentkezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Az egységgondolatok konkrétabbá válása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Robert Schuman és Jean Monnet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 Az EGK szerveződése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 Az Európai Gazdasági Közösség alapító szerződése (A Római Szerződés) . . . 56 A közösségi szervezeti intézményrendszer korai alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . 60 Az Európai Parlament . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 A Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 A Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 Az Európai Bíróság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 A Gazdasági és Szociális Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 A Számvevőszék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 Az Európai Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 Nehézségek: Anglia, De Gaulle, Luxemburgi Kompromisszum . . . . . . . . . . . . 72 „Közösségek” vagy „Közösség”? Vagy már „Unió”?   Szerződés vagy Szerződések? – avagy a könyv módszertani kulcsa . . . . . . . 75 Válságok és reformok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 Reformokra pedig szükség van . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 A Fehér Könyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 Az Egységes Európai Okmány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 A Delors-terv és a Cecchini Jelentés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 A Maastrichti Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 A három EFTA-ország csatlakozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 Az Amszterdami Szerződés  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 A maastrichti pillérek gyengéi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 Az Amszterdamhoz vezető folyamat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 Intézményi reformok az Amszterdami Szerződésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113

6 Tartalom Közös kül- és biztonságpolitika Amszterdam után   (az Európai Unió második pillére) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 Az Amszterdami Szerződés hatása a bel- és igazságügyi együttműködésre,   az EU harmadik pillérre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 Az Európai Unió amszterdami alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 Az uniós polgárság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 Az Európai Unió szervezeti-intézményi szabályai Amszterdam után . . . . . . . . 120 Az Európai Parlament . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 A Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 A Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 A Bíróság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 A Számvevőszék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130 Több intézményre vonatkozó közös rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 A Gazdasági és Szociális Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 A Régiók Bizottsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 Az Európai Beruházási Bank . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137 A Nizzai Szerződés  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 Előzmények: a három bölcs jelentése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 Az intézményi reformok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 A Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 Az Európai Parlament . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 A Bizottság összetétele és szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 További módosítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 Egyéb intézmények és szervek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 Az együttdöntési eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 Szorosabb együttműködés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 Az EU Szerződés 7. cikkének módosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154 Közös védelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154 Nizza tanulságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155 Ír ellenkezés és intézményi reform Nizza után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások   az EU szervezeti-intézményi szabályaiban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások   az Európai Parlamentre vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások   a Tanácsra vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások   a Bizottságra vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások   a Számvevőszékre vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások   a Gazdasági és Szociális Bizottságra vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások   a Régiók Bizottságára vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 A Nizzai Szerződés által hozott fontosabb változások   az Európai Beruházási Bankra vonatkozóan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 Az Európai Konvent  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164 Az Európai Konvent létrejötte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164 A Konvent felépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166

Tartalom 7 A Konvent tevékenysége és elképzelései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168 A Konvent belső konfliktusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 Az Európai Alkotmányos Szerződés előzetes tervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171 A Konvent vitáinak lezárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182 Az Európai Alkotmány tervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 Szerződés egy Európai Alkotmány létrehozásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190 Az Európai Alkotmány elfogadása és aláírt (I. és II. Részek) szövege . . . . 212 Az Európai Alkotmány ratifikációjának folyamata és válsága . . . . . . . . . . 273 A Lisszaboni Szerződés előkészítése, aláírása és ratifikációjának elakadása 277 Alkotmány helyett Reformszerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277 Az Európai Tanács júniusi ülése Brüsszelben és a 2007. évre összehívott   kormányközi konferencia mandátuma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278 A 2007. évi kormányközi konferencia. A Reformszerződés szövegezése . . . . . 284 A Lisszaboni Szerződés aláírása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 287 A Lisszaboni Szerződés tartalmáról röviden . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289 A ratifikációs folyamat megindulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293 A magyar diplomáciai törekvésekről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294 A ratifikáció elakadásának oka: az ír „nem” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296 A Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamata az ír „nem”-től a cseh „igen”-ig 306 Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról  . . . . . . . . . . . 314 Az Európai Unió szervezeti-intézményi szabályai a Lisszaboni Szerződés alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459 Az Európai Parlament . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459 Az Európai Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459 A Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 460 Az Európai Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 461 Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 462 Az Európai Unió Bírósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 462 Az Európai Központi Bank . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 463 A Számvevőszék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 464 A Gazdasági és Szociális Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466 Az Európai Közösség jogáról  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 467 Jogösszehasonlítás, jogközelítés és jogegységesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 467 Az Európai Közösség – sajátos nemzetközi szervezet, sajátos jogrendszer . . . . 474 Az EK jogi jellegének erősödése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 476 Nemzetközi jog – EK-jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 477 Az EK jogforrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 480 Az EK másodlagos jogalkotása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 482 Az EK másodlagos jogának jellege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 484 Az Európai Bíróság joggyakorlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 486   Az Európai Bíróság jogértelmezésének módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 489   Szó szerinti és történeti értelmezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 490   Rendszertani és célkutató értelmezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 493 Az Európai Bíróság jogfejlesztő szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494 A precedens szerepe az Európai Bíróság ítélkezésében . . . . . . . . . . . . . . . . . 498

8 Tartalom Az Európai Bíróság felépítése és működése 1953-tól 1994-ig . . . . . . . . . . . . 499 Az Európai Bíróság adminisztrációs tevékenysége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 507 Az Európai Bíróság hatásköre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 508 Az Európai Bíróság eljárásának rendje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 510 A Bíróság ügymenete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 510 Írásbeli eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 512 Bizonyításfelvétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 514 Szóbeli tárgyalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 515 Eljárási költségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 516 Eljárási költségkedvezmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 517 Peren kívüli elintézés és a kereset visszavonása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518 Kézbesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518 Határidők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518 Az eljárás felfüggesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 519 A végrehajtás felfüggesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 519 Az eljárást akadályozó bejelentések és a közbenső vita . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 520 Egyeztetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 521 Mulasztási ítélet és ellentmondás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 522 Az ügyek tanács elé utalása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 522 Harmadik személy ellentmondása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 523 Perújítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 523 Az ítéletek értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 524 Az előzetes eljárás és más értelmezési eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 524 Szakvélemények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 525 Az Európai Közösségek elsőfokú bíróságának döntései elleni jogorvoslat . . . . . . . . . . . . 526 A Nizzai Szerződés rendelkezései az Európai Bíróságról . . . . . . . . . . . . . . . 528 Az Európai Bíróság statútuma a Nizzai Szerződést követően . . . . . . . . . . . . . . . . . 530 Az Európai Bíróság statútuma az Európai Alkotmány elfogadását követően (Jegyzőkönyv az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról) . . . . . . . . . . . . . . . . 541 Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 553 Az Európai Bíróság előzetes határozathozatali eljárásáról . . . . . . . . . . . . . . 555 Az előzetes határozathozatali eljárás funkciójáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 555 Az Európai Bíróság és a nemzeti bíróságok kapcsolata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 557 Az értelmezhető joganyag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 563 A „tagállam bírósága” fogalom értelmezése az Európai Bíróság joggyakorlatában 564 Az előzetes határozat szükségességének kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 567 Az előzetes határozat kérésének kötelező esetkörei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 571 Az előzetes határozatokra vonatkozó statisztika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 572 Az EK-jog közvetlen hatálya  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 578 Doktrínák összefüggése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 578 A „Szerződések” közvetlen hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 580 A rendeletek közvetlen hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 586 A határozatok közvetlen hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 590 Az Európai Közösség által kötött nemzetközi szerződések közvetlen hatálya . 600 Az irányelv közvetlen alkalmazhatósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 601 Az értelmezési kötelezettség doktrínája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 605 Az irányelvek és a „záróhatás” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 610 Az EK-jog elsődlegessége (szupremácia, primátus) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 612

Tartalom 9 A jogalkotási hatáskörök megosztása az EK és a tagállamok között  . . . . . 618 A közösségi jog, mint „jog” és „jogi folyamat” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 618 A hatáskörök átszármaztatása és a hatalmi ágak megosztása . . . . . . . . . . . . . . 619 Kizárólagos jogalkotási hatáskörök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 623 Párhuzamos jogalkotási hatáskörök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 626 A Lisszaboni Szerződés hatása a jogalkotási hatásköröknek az Unió   és a tagállamok közötti megosztására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 629 A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia   zárónyilatkozatához csatolt nyilatkozat a hatáskörök elhatárolásáról . . . . . . 630 Jogalkotási hatáskörök „visszaszármaztatása” közösségi szintről   nemzeti szintre („retransfer”) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 631 Párhuzamos jogalkotási hatáskörök kizárólagossá tétele a Közösség által . . . . 634 Pre-emption záradékok a közösségi rendeletekben és irányelvekben . . . . . . . . 635 A közösségi jogalkotás és a tagállami jogalkotás közötti „elsődlegességi”   és „elsőbbségi” problémák differenciálódása az Európai Bíróság  gyakorlatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 636 A szabályozási terület elfoglalásán alapuló közösségi elsőbbség . . . . . . . . . . . . 640 A pre-emption gondolatának jelentkezése a közösségi jog elméletében . . . . . . 642 A Cross-féle pre-emption-analízis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 644 A „konfliktuselsőbbség” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 646 A Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia zárónyilatkozatához   csatolt nyilatkozat az uniós jog elsőbbségéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 651 Az EK jogharmonizációról  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 652 Fogalmak, terminológiák, eszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 652 A jogharmonizáció két stílusa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 655 A tagállamok jogharmonizációs kötelezettségének tartalma . . . . . . . . . . . . . . . 656 Az EK jogharmonizációs programjának indulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 657 „Cassis de Dijon”, kölcsönös elismerés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 658 A Cassis de Dijon dogma alaptételének átrendeződése. A Keck, a Hünermund, a Familiapress, a Heimdienst és a Gourmet ügyekben hozott ítéletek hatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 662 A jogharmonizáció intenzívebbé válása az Egységes Európai Okmány hatására 668 Az Egységes Európai Okmány másik hatása:   a nemzeti jogrendszerek „védelme” a közösségi joggal szemben . . . . . . . . . 672 A Lisszaboni Szerződés hatása a jogharmonizációra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 673 Milyen jogforrási szinten történjen a harmonizálás? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 679 Az EK-tagállamok jogharmonizációs kötelezettségszegéseinek típusai . . . . . . 679 A jogharmonizációs kötelezettségszegések a tagállamok nemzeti   jogalkotási tevékenysége során . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 680 Az irányelvek átvételével kapcsolatos kötelezettségek megszegése . . . . . . . . . . . . 680 A rendeletek „honosításával” kapcsolatos jogsértések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 683 A közösségi jogot sértő nemzeti jogalkotás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 684 A dereguláció elmulasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 686 Az EK Szerződés megsértése a tagállam közigazgatási szerveinek   tevékenységével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 687 Az EK Szerződés megsértése a tagállam bíróságainak tevékenysége során 687 Magánszervezetek tevékenysége is megalapozhatja a tagállam felelősségét 694

10 Tartalom Az Európai Bíróság törekvése a tagállamok jogharmonizációs   kötelezettségének kikényszerítésére  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 695 A 169-es levéltől a Francovich-jelenségig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 695 Az állami kárfelelősség megjelenése az Európai Bíróság   gondolkodásában a tagállamok jogharmonizációs kötelezettsége   teljesítésének javításáért  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 706 A jogalkotásért és a jogharmonizációért való kárfelelősség összekapcsolódása 706 Az állami kárfelelősség megalapozása a nemzetközi jogban,   az Európa Tanács és az Európai Közösség jogában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 707 Az Európai Bíróság kiindulási pontja: a Schöppenstedt-formula . . . . . . . . . . . 709 A Közösség és a tagállamok konkurens felelőssége – szétválasztás   és összekapcsolás. Az 1970-es évek közepéig csak a fórum kérdése  tisztázódott . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 714 Az Európa Tanács 1984. évi ajánlása az állami kárfelelősségről . . . . . . . . . . . . 717 Az Európai Bíróság látványos doktrínája a tagállamok jogharmonizációs   fegyelmének szigorításáért: az „egyéni közösségi jogok védelmének” elve . 718 A Schöppenstedt-formula meghaladása az Európai Bíróság által:   a Francovich-ítélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 719 A Post-Francovich jelenség  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 723 A Post-Francovich jelenség kialakulása az Európai Bíróság joggyakorlatában . 723 A Brasserie ügyben felvetett kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 724 A Brasserie közvetlen előzménye: a Debus ügy ítélete (1992) – a Cassis   de Dijon és a Simmenthal II. ítéletek főbb tételeinek megerősítése . . . . . . . . 727 A Factortame III. ügyben felvetett kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 731 A Factortame I. ügy ítélete (1989) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 732 Az Európai Bíróság ítélete az egyesített Brasserie és Factortame III. ügyekben   (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 736 A jogharmonizációért való állami kárfelelősség kritériumainak   differenciálódása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 737   A British Telecommunications ügyben hozott ítélet (1996) . . . . . . . . . . . . . . 737   A Hedley Lomas ügyben hozott ítélet (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 738   A Dillenkofer ügyben hozott ítélet (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 740 A Norbrook Laboratories ügyben hozott ítélet (1998) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 743 A Rechberger ügyben hozott ítélet (1999) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 746 A Haim ügyben hozott ítélet (2000) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 752 A Köbler ügyben hozott ítélet (2003) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 756 Az osztrák Verwaltungsgerichtshof előtti alapügy és az Európai Bíróság   tájékoztató közreműködése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 757 Gerhard Köbler kártérítési ügye az osztrák Landesgericht     für Zivilrechtssachen előtt és az Európai Bíróság előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 760 Az Európai Bíróság előzetes határozati válaszai Gerhard Köbler kártérítési ügyében 769 Az EK újabb jogharmonizációs filozófiája: a szubszidiaritás  . . . . . . . . . . . 780 A Maastrichti Európai Uniós Szerződés a szubszidiaritásról . . . . . . . . . . . . . . . 780 A szubszidiaritást nem Maastrichtban találták ki . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 783 Szubszidiaritás az EK Maastricht előtti történetében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 785 Szubszidiaritás a jogharmonizáció elméletében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 786 Miként hat a szubszidiaritás az Európai Közösség magatartására? . . . . . . . . . . 791

Tartalom 11 A Lisszaboni Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv a szubszidiaritás   és az arányosság elvének alkalmazásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 797 Már magyar szemmel is  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 801 Az EK–magyar kapcsolatok alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 801 EK–magyar jogharmonizáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 812 A csatlakozási tárgyalásokhoz kapcsolódó magyar jogharmonizációs  fejlemények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 824 A csatlakozási szerződésben érvényesített magyar derogációs kérelmek . . . . . 848 Munkavállalók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 848 Tőkeáramlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 849 Mezőgazdaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 849 Szolgáltatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 850 Versenypolitika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 850 Közlekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 851 Környezetvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 852 Adózás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 852 Vámunió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 853 A jogalkalmazás is része a jogharmonizációs folyamatnak  . . . . . . . . . . . . . 854 A magyar eljárási jogászok késve reagáltak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 855 Az „előzetes döntéshozatali” eljárás szabályozása a magyar jogban . . . . . . . . . 860 A „két első” magyar előzetes határozathozatal iránti kérelem   az Európai Bírósághoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 870 A legelső magyar előzetes határozathozatali eljárás iránti kérelem . . . . . . . . . . 872 A másik „első” magyar határozathozatali eljárás iránti kérelem . . . . . . . . . . . . 879 A magyar bíróságok élénk aktivitása az előzetes határozathozatali eljárásokban 887 Az előzetes határozathozatali eljárás magyar újraszabályozása az Európai Bíróság Cartesio ügyben hozott ítéletének hatására . . . . . . . . . . 894 A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának és Közigazgatási Kollégiumának 1/2009. (VI. 24.) PK–KK közös véleménye az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése körében hozott végzések elleni fellebbezések elbírálásáról és a kezdeményezési kötelezettségről . . . . . . . . 895 Magyar vonatkozású közvetlen keresetek az Európai Bíróság előtt . . . . . . . . . . 899 Integrációs szempontú jogszabály-előkészítés (jogalkotási folyamat)  . . . . . 901 Sportban egy évvel korábban történt Magyarország csatlakozása – a Kolpak ügyben hozott ítéletével az Európai Bíróság kiterjesztette a Bosman-ítélet liberalizáló tételét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 910 Magyarország EU-csatlakozásának alkotmányossági problémái   és a szükségessé vált alkotmánymódosítás folyamata  . . . . . . . . . . . . . . . . 936 Megkésetten reagált a magyar közjogi gondolkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 936 Az Alkotmánybíróság 4/1997. (I. 22.) AB határozata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 939 Az Alkotmánybíróság 30/1998. (VI. 25.) AB határozata . . . . . . . . . . . . . . . . . . 943 Az Alkotmánybíróság dogmát teremtett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 948 Az EU-csatlakozás miatti alkotmánymódosítás gondolata már 2000-ben   felvetődött az Igazságügyi Minisztériumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 952 A 2002. évi alkotmánymódosítás előkészítésének politikai felgyorsítása versus   szakmai fékpróbák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 954

12 Tartalom Felvetések, amelyek végül nem kerültek be a 2002. évi alkotmánymódosításba 960 A csatlakozási klauzula metamorfózisa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 963 Az alkotmánymódosítás elfogadásáról és a Magyar Köztársaság   Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló   2002. évi LXI. törvény szabályairól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 965 A Magyar Köztársaság Alkotmánya EU-vonatkozású szabályainak   továbbfejleszthetőségéről. Javaslat a 2002. évi alkotmánymódosítás után, egy EU-konform Alaptörvény megalkotásához  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 971 Nemzetközi jog–belső jog viszonyának rendezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 971 Az állami szuverenitás klasszikus fogalmának megbontása . . . . . . . . . . . . . . . 972 Az állami szuverenitás megbontása a népszuverenitási elmélet alapján . . . . . . 973 Az állami szuverenitás megbontása az alapvető szuverenitási követelmények  mentén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 974 Az állami szuverenitás megbontása: az alkotmánymódosítási tilalmak  technikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 975 Az állami szuverenitás megbontása: szuverén hatáskör-átruházás   alkotmánymódosítás nélkül a reciprocitásra tekintettel . . . . . . . . . . . . . . . . . 976 Monista és pluralista tendenciák az EU-jog fejlődésében . . . . . . . . . . . . . . . . . 976 A 2003. évi Európai Alkotmánytervezet egy „új/második” jogi kapcsolatot is   telepít az EU és a tagállamok közé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 977 A „csatlakozási klauzula” továbbfejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 978 Az uniós jog elsődlegességének tükröztetése a magyar Alkotmányban . . . . . . 982 A magyar Alkotmánybíróság pozíciója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 983 Egyéb, esetleg alkotmányi szabályozást igénylő kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . 984 Magyarország 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvényének az Európai Unióra vonatkozó rendelkezései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 986 A civilisztikai jogalkalmazást érintő újabb EU-jogalkotással kapcsolatos   néhány elméleti kérdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 990 Halványodó jogági képletek – a szakmai elnevezésekre azonban illik ügyelni 992 Polgári ügyek v. polgári és kereskedelmi ügyek. A „civilisztikai ügyek” terminológia nagyobb jogterületet egyértelműbben lefed 995 A magyar igazságügyi diplomácia próbálkozásai, bizonytalankodásai . . . . . . . 997 A 44/2001/EK Tanácsi rendelet sajátos természete és a magyar nemzetközi   magánjogi kódex . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 999 A közrend védelmének közösségi jogi dimenziója is van!   Magyar közrend – nemzetközi közrend – közösségi közrend . . . . . . . . . . 1009 Lehet-e közrendbe ütköző, ami nem jogellenes? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1009 A belső közrend és a nemzetközi közrend védelmi síkjai . . . . . . . . . . . . . . . . . 1017 A közrend az Európai Unió közösségi jogában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1026 A közrendbe ütközés, mint a külföldi ítéletek elismerésének korlátja   a Brüsszeli Egyezményben (és a 44/2001/EK rendeletben) . . . . . . . . . . . . . . 1027 Közösségi versenyszabályokkal ellentétes választottbírósági ítélet   közrendbe ütközése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1035 A felhasznált fontosabb művek jegyzéke  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1039 Melléklet: Cikkszámváltozások a Szerződésekben  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1059

Előszó 13 Előszó az „EU-JOG és jogharmonizáció” című könyv ötödik kiadásához (2020) E könyv ötödik kiadásának szükségességét az a felismerés hozta magával, hogy az Európai Unió fejlődésének jelen szakaszában a közös jövő esélyeit illetően ismét hang- súlyossá váltak az integráció és a jogharmonizáció alapkérdései. Az ezek megítélésé- ben jelentkező félreértések mélyítik az Európai Unió manapság bőven észlelhető vál- ságának jeleit. A többsebességű integráció szükségességének újra és újra jelentkező gondolata, a Brexit megoldhatatlan következményi vonatkozásai, a politikai és a jogi szempontok elháríthatatlanná vált egybecsúszása, a jogharmonizáció integráló erejé- nek gyengülése mind olyan elemek, amelyek megnyugtató, reményt keltő kezeléséhez olyan elviekben tiszta keretek kellenek, amiknek az előzményei korábban megvoltak, csak éppen újabban elfelejtődtek, illetve zavarossá váltak. Ilyenek elsősorban az uniós jog közvetlen hatálya, elsődlegessége, a hatásköri elsőbbség kérdései, a jogharmoni- záció módszertani változásai, az Európai Unió Bíróságának ezen témakörökkel kap- csolatos dogmái és azok füzére, valamint a jogharmonizációért való állami kárfelelős- ség gondolatának kialakulása és fejlődése. Magyarország integrációs és jogharmoni- zációs gyakorlatában az elmúlt másfél évtizedben sokszor jelentkeztek nehézségek a felsorolt alapvető jelentőségű jogi kategóriák bizonytalan megítélése miatt. A könyv ezen ötödik kiadása képezi tematikai alapját Szerzőnek az integrációs jog alapkérdé- seire, a jogharmonizáció módszertanára irányuló további kutatásainak és a majdani második kötetnek. Az ötödik kiadás címlapján megjelenő „Alapok” bővítés erre a szerkezeti tervre utal. Pécs, 2020. szeptember a Szerző

14 Előszó Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című könyv bővített, negyedik kiadásához (2011) Az Európai Unió joganyagában alapvető változás következett be 2009. év végén. Elhúzódó jogalkotási kísérletsorozat régen várt eredményeként 2009. december 1-jén hatályba lépett a 2007. december 13-án elfogadott Lisszaboni Szerződés, az EU el- sődleges jogának alapvető dokumentuma és törzsanyaga. A könyv mostani bővítése tételes jogi szemléletű. Okot erre a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése adott. Szer- ző ugyanakkor megtartja azt az eddigi kiadásokon is átívelő szerkesztési elvét, hogy a könyvben feldolgozott korábbi anyagokat bizonyos szinten, helyenként némileg rö- vidítve, megpróbálja megőrizni. Ily módon is lehetőséget szeretne biztosítani Olva- sóinak arra, hogy az EU-jog fejlődését, annak egymásra épülő szakaszait, történeti alapon tudják áttekinteni. Az új kiadás tételes jogi bővítéseként új fejezetként jelenik meg a Lisszaboni Szer- ződés két egysége, az Európai Unióról szóló Szerződés, valamint az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés teljes szövege. Az említett Szerződésekhez csatolt jegy- zőkönyvek és nyilatkozatok közül csak a könyv tematikájához szorosan kapcsolódó anyagok szerepelnek, mégpedig a tárgy szerinti fejezetekben. „A Lisszaboni Szerző- dés ratifikációs folyamata az ír »nem«-től a cseh »igen«-ig” című új fejezet vezeti el az Olvasót az új joganyag hatályosulásáig. A könyv jelen kiadásának előkészítésében, újraszerkesztésében a Szerző volt ta- nítványa, dr. Kovács Kolos, PhD-hallgató segítségére számíthatott, akinek értékes közreműködését ezúton is köszöni. Pécs, 2010. május a Szerző

Előszó 15 Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című könyv bővített, harmadik kiadásához (2009) Ennek a könyvnek a különböző korábbi kiadásaihoz fűzött „Előszó” című szerzői magyarázkodásoknak két állandó eleme van. Az egyik, hogy a könyv anyaga állan- dóan bővül, a másik pedig, hogy az Európai Unió működésén a válság jelei mutat- koznak. Mindkét visszatérő szerzői megállapítás kritikus határértékhez közelít. Ha e könyv anyaga a mostani bővített, harmadik kiadáshoz képest tovább nőne a jövőben, akkor már két könyvhöz, vagy legalább is két kötethez kell Szerzőnek ajánlást fűznie. Ha pedig az Európai Unió válsága a jelenlegihez képest is mélyül, akkor ki tudja hány ilyen tárgyú könyvre lesz egyáltalán szükség. A kutatómunka laposabb hangulatú szakaszaiban jelentkező fásultságot feledve, a Szerző azért persze örül annak, hogy monográfiájának tematikája tovább szélesedett. Ez a kötet a korábbi, 2005. évi kiadásához képest három teljesen új fejezetet és a ko- rábbi fejezetekhez fűzött négy bővítő szövegrészletet is magában foglal. Az új feje- zetek címei a következők: „A Lisszaboni Szerződés előkészítése, aláírása és ratifiká- ciójának elakadása”, „A civilisztikai jogalkalmazást érintő újabb EU jogalkotással kapcsolatos néhány elméleti kérdés”, „A közrend védelmének közösségi jogi dimen- ziója is van! Magyar közrend – nemzetközi közrend – közösségi közrend”. A bővíté- sek pedig a következő anyagrészeket érintették: az „előzetes határozathozatal” és az „előzetes döntéshozatal” jogi szakkifejezésekkel kapcsolatos magyar jogalkotói fél- reértés, a határozatok közvetlen hatályának problémája, a magyar bíróságok élénk aktivitása az előzetes határozathozatali eljárásokban és a magyar vonatkozású köz- vetlen keresetek az Európai Bíróság előtt, valamint a magyar sportjogi joggyakorlat közösségi jogi vonatkozású félreértései. Ebben a kiadásban új elemként egy halvány transzatlanti összehasonlító viszonylat is megjelenik: néhány federalista alapú jogin- tézmény európai és amerikai megoldásainak vázlatos egymásra vetítésével. A Szerző köszönetet mond a jelen kiadás előkészítésében fontos segítséget nyújtó volt tanítványainak, mostani kollégáinak, dr. Csöndes Mónika egyetemi tanársegéd- nek, dr. Metzinger Péter ügyvéd, PhD-jelöltnek és dr. Nemessányi Zoltán egyetemi adjunktusnak. Pécs, 2009. január a Szerző

16 Előszó Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című könyv bővített, második kiadásához (2005) 2005 közepén, amikor az „EU-jog és jogharmonizáció” című monográfia bővített, második kiadásának kézirata lezárásra kerül, az Európai Unió működését rendkívül nehéz körülmények övezik. A válság jelei tagadhatatlanok. Gyakran hivatkozott emlék az európai jogi jogirodalomban az, hogy amikor a híres professzor, Konrad Zweigert az 1960-as évek közepén az európai integráció eddigi legnagyobb válsága idején – amit aztán a Luxemburgi Kompromisszum oldott fel – beköszöntő tanulmányt írt az akkor induló Europarecht című német Európa-jogi folyóirathoz, ekként polemizált: „Úgy tűnhet temetni jön ez a folyóirat a Közös Piacot. Ha így volna, ha nem mást, legalább szép temetést tudunk neki rendezni. Az Európai Gazdasági Közösség integrációs folyamata ugyanis már annyira előrehaladt, hogy szétbontása is sok jogi feladatot róna ránk.” Természetesen Zweigert sem ebben a hang- nemben folytatta beköszöntőjét. A fenti indítást inkább annak szánta, hogy a politikai közösség gyors elérésének álma helyett a realitásokra hívja fel a figyelmet, és ehhez kívánt az Europarecht is hozzájárulni. Zweigert hivatkozott gondolatai ma különösen aktuálisak. Bármit is hoz a jövő, az Európai Unió jogának léte ma már megkerülhetetlen, figyelmen kívül hagyhatatlan tény. A jelen könyv bővített, második újrakiadása megőrzi a korábbi szerkesztésmódot, a történetileg rétegelt felépítést. Az Európai Unió jogi életében 2003, a könyv koráb- bi kiadása óta végbement változásokat a történeti előzmények mellé állítva tárgyalja tehát a monográfia anyaga. Értelem szerint a „Szerződés Európai Alkotmány Létre- hozásáról” elnevezésű elfogadott és aláírt dokumentumot is tartalmazza a bővített kiadás. Ennek az az oka, hogy bárhogy is alakul az Európai Alkotmány ratifikálásá- nak sorsa, az nyilvánvaló, hogy annak tartalma valamilyen módon hatással lesz az Európai Unió jogának alakulására. A ratifikáció teljes kudarca esetén elképzelhető, hogy az „elveszett alkotmány” szövegének egyes részei feldaraboltan beépítésre ke- rülnek az EU úgynevezett elsődleges joganyagába. De ettől függetlenül is mint egy sajátos szokásjogi természetű joganyagot, az Európai Alkotmány szövegét az Európai Bíróság figyelembe veheti majd ítélkezése során, hiszen mégiscsak egy, a tagállamok által elfogadott és aláírt jogi dokumentumról van szó. A bővített, második kiadás a korábbi kiadás tartalmát megőrizve egyebek és a fen- tiek mellett még a következő témákkal bővül: Magyarország EU-csatlakozásából adódó hazai alkotmányozási problémák és feladatok, az Európai Bíróság legújabb joggyakorlata a Post-Francovich jelenséggel kapcsolatban (a jogalkotási károkért és a bírói károkozásért való felelősség problémái, a tagállam felróhatóságának kérdése), az Európai Bíróság joggyakorlata sport tárgyú ügyekben és ennek hatása az európai sportéletre, az első magyar bírói kérelmek az Európai Bírósághoz előzetes döntésho-

Előszó 17 zatal iránt. A korábbinál részletesebb, kiterjedtebb elemzéseket tartalmaz ez a kiadás az áruk szabad mozgásával kapcsolatos joggyakorlatra és az igazságszolgáltatásra vonatkozóan. A kézirat bővítésében és újraszerkesztésében a Szerző ezúttal is számíthatott Garam­ völgyi Róbert és Nemessányi Zoltán egyetemi tanársegédek segítségére, akiknek ez- úton is köszönetet mond. Pécs, 2005. július a Szerző

18 Előszó Előszó az „EU-jog és jogharmonizáció” című új könyvhöz (2003) Nyolc éve annak, hogy 1995-ben a Közgazdasági és Jogi Kiadónál megjelent az „EK-jog és jogharmonizáció” című könyv, amely 1997-ben kismértékben átdolgozott újabb kiadást és sok utánnyomást élt meg. Az a könyv tudományos igénnyel készült, a Szerző akadémiai doktori disszertációjának anyagára épült. Az „EU-jog és joghar- monizáció” című, most a HVG-ORAC kiadónál megjelenésre kerülő mű elemzéseinek középpontjában továbbra is az európai integráció jogának, jogi életének vizsgálata és a jogharmonizációs tevékenység elemzése áll, nagyobb figyelmet kapnak viszont az Európai Bíróság jogfejlesztő tevékenységének és a közösségi jog konzisztenciájának kérdései. Nyolc év alatt annyi minden történt az Európai Közösség és Unió életében, vala- mint az európai integráció és Magyarország kapcsolatrendszerében, hogy már az időközbeni fejlemények puszta nyomon követésével és kommentálásával is szétfe- szültek a korábbi írás keretei. Az aktualizálás, a jelentős tematikai bővítés és a magyar vonatkozású fejlemények nagyobb hangsúlya miatt lényegében új könyvet vehet ke- zébe az Olvasó. Az egyetemi oktatás és a joggyakorlat praktikus igényeit szem előtt tartva helyen- ként a kézikönyvekre jellemző anyagrészeket is tartalmaz a jelen írás, bár a kézirat továbbfejlesztésénél fontos szempont volt a korábbi tudományos kutatások továbbvi- tele is. A Szerző reméli, hogy új könyvének a pozíciója az Európa-jog időközben ki- terebélyesedett magyar nyelvű jogirodalmában ugyanaz lesz, mint korábbi művéé. A kézirat gondozásában, továbbfejlesztésében Nemessányi Zoltán egyetemi tanár- segéd működött közre, az anyag aktualizálásának számítástechnikai munkálatait Garamvölgyi Róbert tanszéki demonstrátor végezte. Önzetlen munkájukat ezúton is köszöni a Szerző. Pécs, 2003. június a Szerző

Előszó 19 Előszó az „EK-jog és jogharmonizáció” című korábbi könyv első kiadásához (1995) A magyar jogrendszer fejlődési-fejlesztési iránya soha nem volt annyira egyértel- mű, mint manapság, amikor Magyarország az Európai Közösségekkel és annak tag- államaival kötött – 1991. december 16-án aláírt és 1994. február 1-jén hatályba lépett – Társulási Megállapodás értelmében már „jogilag is kötelezett” arra, hogy jogsza- bályait közelítse az Európai Közösség jogához. A kialakulóban lévő Európai Unióhoz való csatlakozásunknak nincs más reális alternatívája, hiszen hazánk földrajzilag is és kulturálisan is Európa része. A kérdés inkább az, hogy az Európai Unió mikor és milyen feltételek alapján hajlandó befo- gadni minket, illetve hogy Magyarországnak milyen csatlakozási időpont áll érdeké- ben, és hogy ehhez milyen kritériumrendszert szabad elfogadnia. Egyértelműnek látszik, hogy a magyar jogfejlődés meghatározó vonzáspólusa az Európai Közösség joga lesz a következő évtizedekben. Így egyre lényegesebbé válik, hogy a magyar jogászi szakma és a magyar társadalom is lehetőleg minél többet megismerjen az Eu- rópai Közösség hatalmas terjedelmű joganyagából. Fontos, hogy amikor eljutunk majd odáig, hogy Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak, akkor a magyar jogászok már ne mint „külföldi jogra” csodálkozzanak a közösségi jogra. Addig persze még sok a teendő. A „közelítéshez” szükséges jogalkotási lépések megtételén kívül jogi kultúránkon is „igazítanunk” kell. Mindennek pedig előfeltétele az Európai Unió és az Európai Közösség jogának alapos megismerése. Az EK-jog anyagának tanulmányozása egyáltalán nem könnyű feladat. A dolog bonyolultságát az a részlet is mutatja, hogy már ezen néhány bevezető sorban is olyan, egymásnak látszólag ellentmondó fogalmak kerültek egymás mellett papírra, mint: „Európai Közösségek”, „Európai Unió” és az „Európai Közösség joga”. Bővebb ma- gyarázatokat és az EK története logikájának segítségül hívását igényli már az is, hogy az ezen fogalmak közötti ellentéteket feloldjuk. De erről majd később, a részletes elemzéseknél. Mondják azt is az EK jogáról, hogy az eltérően tükröződik a különböző nemzetiségű jogi szakírók írásaiban. Helyenként úgy tűnik az olvasónak, mintha más anyagokról volna szó „EK-jog” cím alatt akkor, ha mondjuk francia, német vagy angol szerzők könyveit veszi egymás után kezébe. Kétségtelen, hogy a jogi szakírók nemzeti jogi kultúrája által szűrten némileg eltérő képet mutat a közösségi jog. Ez az írás az EK jogáról úgy próbál általános elemzést adni, hogy az EK jogharmonizációs tevékeny- ségének problémáit állítja középpontba. Magyar szerzőtől ez az első ilyen kísérlet. Az Európai Közösség jogával foglalkozó szakirodalomnak az is érdekes jellemző- je, hogy a rövidebb terjedelmű tanulmányok és cikkek mellett többnyire tankönyv jellegű, „tankönyvízű” művekből áll. A monográfiák szerzői mintha megelégednének azzal, hogy tájékoztassanak, ismereteket rendszerezzenek és így, az ilyen hosszabb

20 Előszó terjedelmű írásokban viszonylag kevés a kritikai él. Az EK jogáról szóló rövidebb tanulmányokban és cikkekben viszont már kritikusabbak szoktak lenni a Közösség intézményeivel szemben a szerzők. Azok is, akik a nyugodtabb hangvételű, semlege- sebb tartalmú monográfiákat is írják. A közösségi jog fejlesztésére irányuló javasla- tokat is általában a rövidebb terjedelmű írásokban fogalmazzák meg. A közösségi joggal kapcsolatos vitáknak is többnyire a tanulmányokat és cikkeket tartalmazó EK- jogi folyóiratok adnak helyet. Egy EK-jogi monográfiát író magyar jogász ezért – aki olyan államnak a polgára, mely belátható időn belül csatlakozni szeretne az Európai Közösséghez, illetve a kialakulóban lévő Európai Unióhoz – érthetően nem léphet túl a kialakult tudományos szokásokon, és illik igazodnia ahhoz, hogy a kritikai észre- vételeknek megvan a maguk helye az EK jogirodalmában. Ennek ellenére – a tudományos illendőség és a „közösségi illendőség” határain belül – ez az írás is tartalmaz a közösségi intézményekkel és a közösségi joggal szem- ben kritikai észrevételeket. Fő célja azonban mégis inkább az, hogy már magyar szemmel is elemezze az EK jogának fejlődésvonalát és azon belül a jogharmonizáci- ós program alakulását. Fontos célja az is, hogy kitérjen azokra a problémákra is, ame- lyekkel a magyar jogalkotás és magyar jogalkalmazás hamarosan szembesül Magyar- országnak az EK-val szemben fennálló jogharmonizációs kötelezettségének teljesíté- se során. Ez a monográfia tulajdonképpen kétszer kezdődik. Első fejezete az Európai Kö- zösség intézményi alapjainak kialakulásáról és fejlődéséről ad képet, a kezdetektől egészen napjainkig. A második fejezettől aztán az ezen munkát mindvégig jellemző történeti vizsgálódási vonal újból kezdődik, de ettől kezdve már az Európai Közösség jogi kérdései állnak az elemzések középpontjában. A második fejezet az Európai Kö- zösség jogával és annak jogforrási rendszerével foglalkozik. A harmadik fejezet tár- gya az EK-jog közvetlen hatálya. A negyedik fejezet témája a jogalkotási hatáskörök- nek az EK és a tagállamok közötti megoszlása. Az ötödik fejezettől kezdődően már kimondottan az EK jogharmonizációs programjának alakulására koncentrál a szerző. A hatodik fejezet az EK-tagállamok jogharmonizációs kötelezettségének kikénysze- ríthetőségét elemzi. „A 169-es levéltől a Francovich jelenségig” címmel az ezen a területen megfigyelhető szigorodási tendenciáról számol be. A hetedik fejezet pedig az EK új jogharmonizációs filozófiáját, a szubszidiaritási elvet ismerteti. A nyolcadik fejezet, mint címe is jelzi, már kimondottan „magyar szemmel” készült. Ebben a fe- jezetben az EK–magyar jogharmonizáció módszertani alapkérdéseiről van szó és Magyarország EK jogharmonizációs programtervezetének, a „magyar Fehér Könyv- nek” a vázlata is megjelenik az utolsó lapokon. A monográfia anyagának összegyűjtése és megírása során szerző az EK jogának külföldi és magyar szakirodalmát, az EK-jog elsődleges és másodlagos jogforrásainak anyagait, valamint az Európai Bíróság ítélkezési tevékenységének dokumentumait hasznosította. Segítségére voltak azok a tapasztalatok is, amiket az elmúlt évek során az EK vezetőivel és jogászaival folytatott konzultációin szerzett. Felhasználhatónak látszik ez az írás a magyar jogászok EK-jogi ismereteinek bővítésére és célja az is, hogy módszertani segítséget nyújtson azok számára, akik Magyarország EK joghar- monizációs programjának megvalósításában részt vesznek. Elméleti fejtegetéseivel és megállapításaival a szerző arra is törekedett, hogy az EK jogával kapcsolatos né- hány fontos jogtudományi kérdés továbbgondolására, illetve újragondolására ösztö- nözze a hazai és a nemzetközi jogirodalmat.

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése 21 Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése Az európai egységgondolatok jelentkezése „Ravasz dolog a múlt. Olyan sokágú, sokszínű, hogy minden áramlat, amely ezt ambicionálja, igazolást meríthet belőle magának.”1 Nehéz a múltat előre látni... – mondhatnánk Orwell-lel2. Az európai ügyekkel foglalkozó tudósok, politikusok és kommentátorok manapság sokszor hangsúlyozzák a kontinens növekvő egységét, ön- azonosságát. Ezeket a minőségeket gyakran a múltra is visszavetítik, és így is meg- próbálnak történelmi támaszkodókat és érveket találni a jelenlegi és a szándékolt jövőbeli integrációs folyamatok mélyebb összefüggéseinek magyarázatára, indokolá- sára. Az Európa jövőjéről gondolkodók egyrésze a jövőbeli fejlődés meghatározóit is a múltbeli gyökerekre vezeti vissza. Az európai integráció támogatói és szószólói közül többen is abból indulnak ki, hogy Európa már hosszú ideje létező „egyedülálló és azonosítható entitás”3. Ennek bizonyítékaként gyakran érvelnek azzal, hogy Európa volt a modern civilizáció bölcsője. Walter Hallstein az Európai Közösség Bizottságá- nak későbbi első elnöke is tipikus képviselője volt ennek a nézetnek. Az „Europe in the Making” című munkájában azt fejtegette, hogy Európa nem egy új kreáció, hanem azt csupán újra fel kell fedezni. Hallstein szerint az európai egység hívei építhetnek arra, hogy Európa kialakult közös értékekkel rendelkezik. Közös értékítélete van Eu- rópának azzal kapcsolatban, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy az embernek milyen jogai és kötelezettségei vannak, hogy miként kell berendezkednie a társadalomnak, – hogy mi a boldogság és mi a szerencsétlenség. „Európa sok dologban osztozik: azokban az emlékekben, amelyeket történelemnek nevezünk, azokban a teljesítmé- nyekben, amelyekre büszke lehet és azokban az eseményekben, amelyek szégyent hoztak reá, az örömeiben és a szenvedéseiben és nem utolsósorban a holnapjai- ban.”4 Krisztus születésének idején Európa még nem volt több, mint a Földközi-tenger medencéjében kialakuló, lenyűgöző eredményeket létrehozó civilizáció „barbár hát- országa”, ahonnan rabszolgák és nyersanyagok érkeztek a fénykorát élő Római Biro- dalomba. Európa Eurázsia erdőkkel borított félszigete volt, ahol az ember viszonylag későn, Kr. e. mintegy harmincötezer évvel jelent meg. Kontinensünk Afrika és Ázsia felől népesült be, gyűjtögető és vadászó ősemberekkel, és az első primitív mezőgaz- dasági kultúrák csak Kr. e. 7500 körül jelentek meg. Akkor, amikor az ókori Mezo- 1  Lásd: Eörsi Gy.: Összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 345. old. 2  Lásd: Eörsi Gy.: Összehasonlító polgári jog. Budapest, 1975. 346. old. 3  Lásd: Nugent, N.: The Government and Politics of the European Community. 2. kiadás. London, 1991. 12. old. 4  Lásd: Hallstein, W.: Europe in the Making. London, 1972. Idézi: Nugent, N.: i. m. 12. old.

22 Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése potámiában és Egyiptomban már birodalmak létesültek5. „Semmi sem utalt arra, hogy Európa olyan földrész lesz, ahonnan fontos kulturális újítások indulnak majd ki. Adottságai azonban lehetővé tették, hogy lakói könnyen alkalmazkodjanak a válto- zásokhoz, s a régészet tanúsága szerint a területén kialakult kultúrák nagymértékben egységesek voltak az Atlanti-óceántól az Urálig. Az egyenlőtlen fejlődés ellenére, amely a különböző éghajlati és egyéb körülményekkel magyarázható, lakói gyorsan képesek voltak behozni lemaradásukat, s ez a jó közlekedési viszonyoknak volt kö- szönhető. Mindez nagymértékben megkönnyítette a Római Birodalom imperializmu- sának egységesítő törekvéseit a történelem hajnalán” – olvasható egy Európa törté- netének szentelt háromkötetes francia monográfiában6. Európa fogalma a Kr. e. V. században született: akkor különböztették meg először földrészünket Ázsiától és Afrikától (az utóbbit akkoriban Líbiának nevezték). A „tör- ténetírás atyja” Hérodotosz osztotta fel a világot három földrészre, de eredetükről nem árult el semmit. Ógörög kortársa Hippiasz viszont leírta azt a mítoszt, hogy Ázsia és Európa Óceán legidősebb lányai voltak, s ők adtak nevet a földrészeknek. A másik közismert mítosz, amelyre Homérosz is utalt, arról szól, hogy a bika (Zeusz bika ké- pében) által Főnícia partjainál elrabolt Európé ártatlan királylány volt, Mínosznak, Kréta királyának szülőanyja, vagyis a földközi-tengeri civilizációk legrégebbi ága ered tőle. A legenda megörökítette, hogy az európai civilizáció gyökerei a nagy óko- ri öntözéses birodalmakhoz kötődnek: a kultúra az egyiptomi fáraók vonzáskörzeté- ből került Krétára és az Égei-tenger többi szigetére. Az antik Hellász és az ókori Egyiptom közötti szoros kapcsolatra utal egy másik mitológiai történet is: Európé fivérének, Kadmosznak tulajdonították a görögök, hogy elrabolt húgát keresve bejár- ta a földet, és így juttatta el az írás művészetét Görögországba7. Az Európa-fogalomnak az eredete tehát a görögökig nyúlik vissza. Számukra azon- ban Európa pusztán földrajzi fogalom volt és ez a későbbi korokra hagyományozott felfogás uralkodott a kora középkor első feléig, egészen a VII. századig. Az Európa szóhoz az ókorban sem a görögök, sem a rómaiak esetében nem kapcsolódott olyas- fajta többletjelentés, amely kulturális vagy politikai identitásra utalt volna8. A VII. században azonban a földrajzi jelentés mellett a kifejezés kezdett már val- lási-kulturális tartalmat kapni: „Ami az Európa-fogalomnak alapot, fontosságot és tartósságot adott, az Róma vagy inkább a római egyház és annak feje, a pápa volt.”9 Európa kezdett összefonódni a nyugati egyházzal. Pedig akkoriban nem állt a pápák rendelkezésére olyan centralizált, nagy létszámú és hatékony igazgatási apparátus, amelynek révén hatalmukat érvényesíteni tudták volna. Ez csak a gregorián reform (VII. Gergely pápasága) nyomán, a XII. század közepére alakult ki. Előtte nem is tartották szükségesnek az ilyen jellegű egyházi adminisztrációt. A pápa egyházfői 5 Lásd: Pelle János: Az európai identitás gyökerei. In: Valóság 2003. évi 3. szám. 75. old. 6 Lásd: Histoire générale de l’Europe. Presses universitaires de France. Párizs, 1980. I. kötet 83. old. Idézi: Pelle János: Az európai identitás gyökerei. In: Valóság 2003. évi 3. szám. 75. old. 7 Lásd: Pelle János: Az európai identitás gyökerei. In: Valóság 2003. évi 3. szám. 75–76. old. 8  Lásd: Hay, D.: Europe the emergence of an idea. Edinburgh, 1957. 4. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 32. old. 9 Lásd: Leyser, K.: Concepts of Europe in the early and high Middle Ages. Past and Present. 1992. 30. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végé- ig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 32. old.

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése 23 hatalma így, a XII. század előtt jószerével csak elméletben létezett, s elvétve érvénye- sült a gyakorlatban10. A nyugati keresztény területek jó részét a VIII. század végére a frankok hódításai kovácsolták össze egy nagy politikai szervezetbe, a frank birodalomba: Nagy Károly császárrá koronázása 800-ban ezt volt hivatott kifejezni. Akkoriban kezdett az addig ritkán használatos Európa kifejezés divatba jönni. Nem sokkal a longobárdok legyő- zése (774) után arra buzdította Nagy Károlyt egy dicsőítő szerző, hogy adjon hálát Istennek, amiért neki adományozta „Európa királyságá”-t (regnum Europae). Egy másik forrás röviddel császárrá koronázása előtt, az „Európa atyja” (pater Europae) címmel tüntette ki az uralkodót. Már a 790-es években „keresztény birodalom”-ként (imperium Christianumként) emlegették a Károly által uralt területeket. „A 800-as császári cím tehát csak fokozta és megerősítette azokat az eszméket, amelyek már a 790-es években jelen voltak.” Az Európa szó a XI. században mindinkább „a dicsőí­ tés toposzává, kulturális szimbólummá” vált az írástudók számára. A Karoling-biro- dalom felbomlásával, valamint a nyugati kereszténység kelet (Csehország, Lengyel- ország, Magyarország), illetve észak (Skandinávia) felé való kiterjesztése folytán a kifejezés a XI. században a nyugati kereszténységhez tartozó népeket jelölte. E kö- zösséget azonban egészen a XV. századig sokkal gyakrabban illették olyan, a kora középkorból örökölt elnevezésekkel, mint „keresztény nemzetközösség” (respublica christiana), vagy „keresztény világ” (orbis christianus, Christianitas)11. Érthetően, hiszen e közösségnek, amelynek későbbi megnevezése a XII. század első felében megjelenő „latin világ” (latinitas) volt12, a latin egyház adta az összetartó erejét. A „la- tin világ” azokat az országokat ölelte fel, amelyek egyházi ügyekben elfogadták a pápaság immár valóságosan érvényesülő felsőbbségét, s „liturgikus és kulturális nyel- vük a latin volt”13. Nemcsak az önmeghatározásban volt azonban döntő a latinság; az ortodox világ is latinoknak hívta a nyugati egyház kebelébe tartozókat.14 Az Európa szó igazi karrierje a XV. században a humanistákkal kezdődött. Ők a latin egyház országait értették e kifejezésen, s a „respublica christiana” szinonimájaként használták. Azért kedvelték annyira ezt a szót, mert antik eredetű volt15. Ugyanakkor még az európai (europaeus) melléknevet útjára indító II. Pius pápa is gyakrabban 10 Lásd: Tellenbach, G.: The Church in Western Europe from the tenth to the early twelth century. Cambridge University Press. Cambridge, 1993. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 32. old. 11 Lásd: Hay, D.: Europe the emergence of an idea. Edinburgh, 1957. 28. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old. 12  Lásd: Bartlett, R.: The making of Europe. London, 1993. 44. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Euró- pa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old. 13  Lásd: Guenée, B.: States and rulers in later medieval Europe. Basil Blackwell. Oxford, 1985. 2–3. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végé- ig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old. 14  Lásd: Leyser, K.: Concepts of Europe in the early and high Middle Ages. Past and Present. 1992. 32–46. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old. 15  Lásd: Guenée, B.: States and rulers in later medieval Europe. Basil Blackwell. Oxford, 1985. 3. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old.

24 Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése használta a „respublica christiana” kifejezést, mint az Európa szót16. Abban az időben, tehát a XV. század közepén az Európa kifejezés „még mindig a tudósok szava volt, egy évszázaddal később azonban a mindennapi beszéd része lett”17. A XVI–XVII. században a két kifejezést egymás mellett használták. A kereszténység összetartó erejét jelzi, hogy csak a XVIII. század elejére váltak meghaladottá olyan, a közös hitre utaló kifejezések, mint a „respublica christiana”18. A földrajzi felfedezések, a gyarmatosítás és a felekezeti megosztottságot teremtő reformáció ugyanis nem ked- vezett a vallási összetartozásra utaló kifejezéseknek. Az egyes államok külpolitikáját is egyre nehezebb volt összhangba hozni a lakosság felekezeti hovatartozásával19. A vallási háttér és az államok külpolitikájának szétválasztódásával az Európa szó politikai tartalma került előtérbe. Érthető tehát, hogy mindezek az okok a közös hit- re alakilag nem utaló, fogalmilag pedig mindinkább szekularizálódó és egyben poli- tizálódó Európa szót helyezték előtérbe20. Az integráció aktuális kategóriáinak és gondjainak magyarázatánál sokszor még a vallástörténet egyes részletei is megelevenednek. A vallási tradíció vizsgálatára 1992 elején létrejött Brüsszelben egy kutatócsoport, melynek egyik meghatározó vezetője Marc Luyckx, a louvaini Katolikus Egyetem teológusprofesszora. A csoport vizsgá- lódásai során rendkívül tanulságos összefüggésekre hívta fel a figyelmet, ami az eu- rópai integráció folyamatait illeti21. Mindenekelőtt arra, hogy a Maastrichti Európai Uniós Szerződéssel kapcsolatos francia népszavazáson az európai integráció további fázisaira „igen”-nel szavazók kis különbségű győzelme elsősorban a legkatolikusabb régióknak (Bretagne, Elzász stb.) volt köszönhető. Ezzel szemben, a dániai népsza- vazás „nem”-jében jelentős szerepet játszott az integrált Európával, mint valamiféle „katolikus monstrumnak” tekintett hatalmas gépezettel szembeni bizalmatlanság.22 De a katolikus–protestáns megosztottság más nyomokat is hagyott az Európai Kö- zösség történetében. A Közösség kialakítását inkább valójában, a protestáns hagyo- mányú államok (Dánia, Nagy-Britannia vagy Norvégia, amely 1972-ben, majd 1995- ben népszavazáson vetette el a csatlakozást) hátráltatták. Bizalmatlan és távolságtar- tó magatartásuk a közösségi tervek tekintetében nem annyira egy politikai értékvá- lasztás vagy az egyházak eltökélt akaratának a következménye, hanem egy történe- tileg beágyazott protestáns kultúra terméke, melyet több évszázad ülepített le a mai 16 Lásd: Hay, D.: Europe the emergence of an idea. Edinburgh, 1957. 86–87, 96. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old. 17  Lásd: Guenée, B.: States and rulers in later medieval Europe. Basil Blackwell. Oxford, 1985. 3. old. Idézi: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old. 18  Lásd: Hay, D.: Europe the emergence of an idea. Edinburgh, 1957. 96, 115–116. old. Idézi: Sas- halmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old. 19  Lásd: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33. old. 20  Lásd: Sashalmi Endre: Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig. In: Valóság 2003. évi 5. szám. 33–34. old. 21  Lásd: Csizmadia S.: Katolikus vagy protestáns Európa? Új Dunántúli Napló 1993. július 3. 6. old. 22  Lásd: Csizmadia S.: Katolikus vagy protestáns Európa? Új Dunántúli Napló 1993. július 3. 6. old.

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése 25 társadalmak tudati alapjaihoz.23 A protestáns hagyomány a szolidaritás követelmé- nyére a szabadság követelményével válaszol, s az érzelemmel és a szenvedéllyel szem- ben az értelmet részesíti előnyben. Ez a hagyomány, továbbá a gazdasági és a politi- kai szféra szétválasztására törekvés „a demokratikus fellendülést favorizálja és az autonómia valamennyi formáját privilegizálja”.24 Az EU alkotmánytervezetének felvázolására hivatott, működését 2002-ben meg- kezdett európai Konventben is felvetődött, hogy hivatkozzon-e az alakuló EU alkot- mány a keresztényi tradíciók meghatározó szerepére vagy sem. A Konventnek szem- besülnie kellett azzal a ténnyel, hogy 133 európai parlamenti képviselő írásban tilta- kozott az ellen, hogy az alkotmánytervezetben Istenre utalás történjen25. Ezen protes- tálás eredménye is volt talán, hogy a Konvent által 2003. május végén közzétett al- kotmánytervezet preambuluma nem említi sem Istent, sem a kereszténységet. Ehelyett csak általánosságban utal Európa kulturális, vallási és humanista örökségére, amiben a görög és római civilizációkat, és a felvilágosodás filozófiai áramlatait látja célsze- rűnek megemlíteni.26 A tervezet napvilágra kerülését követően a pápa több alkalom- mal is sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy „kétségessé vált Európa identitása”. „Eu- rópa találj önmagadra, légy önmagad, éleszd fel gyökereidet” szólított fel II. János Pál pápa egy 2003 májusában Madridban elmondott beszédében. A Konvent küldötteinek egy része azt szerette volna, ha Istenről és a vallásról az al- kotmánynak az unió alapértékeit felsoroló pontján történne említés. A magyar Szájer Józsefen kívül főként német, holland és osztrák konventtagok által aláírt, a lengyel al- kotmány megfelelő passzusain alapuló javaslat szerint az EU alkotmánya a következő formulát tartalmazhatná: az Európai Unió tagállamai és állampolgárai tudatában van- nak történelmük, az egyetemes és oszthatatlan emberi méltóság értékeinek, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás, valamint Európa spirituális és hitbéli örökségének. A kompromisszumos megoldásra törekvő indítvány szerint „az unió értékeihez hozzá- tartoznak mindazok értékei, akik hisznek Istenben, mint az igazság, az igazságosság, a jó és a szép forrásában, valamint mindazoké, akik e hitet nem osztják, és eme egye- temes értékeket más forrásból eredeztetik”. Az előterjesztők egy része által „túlzottan puhának” minősített javaslat szerint tehát Isten nyitott fogalomként jelenhetne meg az unió alaptörvényében, említése nem kötődne egyik felekezethez sem.27 A hitbeli tradíciók EU alkotmánybeli említése mellett kiállók körében hangsúlyos érv az is, hogy „az Európai Unió 81%-a keresztény” és hogy „a tervezetben üresség tátong a megemlített görög-római civilizáció és felvilágosodás között”.28 23  Lásd: Csizmadia S.: Katolikus vagy protestáns Európa? Új Dunántúli Napló 1993. július 3. 6. old. 24  Lásd: Csizmadia S.: Katolikus vagy protestáns Európa? Új Dunántúli Napló 1993. július 3. 6. old. 25 Lásd: Izsák Norbert: Isten az EU alkotmányában, Egy bekezdés lelkéért. In: HVG, 2003. június 28-i szám, 75. old. Benke József: Glossza az EU Alkotmányos Szerződésének „dekrisztianizált” preambulumához. Európai Jog 2005. évi 1. szám 29–38. old. 26 Lásd: Izsák Norbert: Isten az EU alkotmányában, Egy bekezdés lelkéért. In: HVG, 2003. június 28-i szám, 75. old. 27 Lásd: Marinov Iván: Kinek az Istene szerepeljen az EU alkotmányában? In: HVG, Szemle – In- ternet archívum 2003. május 8. 28  Lásd: Izsák Norbert: Isten az EU alkotmányában, Egy bekezdés lelkéért. In: HVG, 2003. június 28-i szám, 76. old.

26 Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése A „mindenható Istennek” semmi keresnivalója az EU alkotmányában – vélte az Európai Parlament brit liberális képviselője, Andrew Duff. Az Istenre történő hivat- kozás ellenzői – főként az állam és az egyház elválasztását rendkívül komolyan vevő franciák, valamint a konvent baloldala – attól tartanak: egy ilyen alkotmány az unió lakosait hívőkre és nem hívőkre, keresztényekre és nem keresztényekre osztaná, s bizonyos esetekben utóbbiak kirekesztését eredményezné. Ahogy a támogatók között akadt néhány szocialista, úgy az ellenzők között is található volt konzervatív politikus – Dominique de Villepin francia külügyminiszter, Valéry Giscard d’Estaing konvent- elnök és Michel Barnier, a konvent elnökségének tagja is az utóbbiak csoportjába tartozik. Barnier szerint a „keresztény értékekről” folyó vita nem csupán Európán belül válthat ki indulatokat, hanem az EU pozícióit is gyengítheti a világ nem keresz- tény részében.29 Az Istenre történő alkotmányi hivatkozást ellenzők gyakran élcelődve idézték az egyébként katolikus Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke vallási szakreferen- sének, a katolikus teológus Michael Weningernek 2002 őszén az angliai Newcastle Egyetemen tartott előadását, amelyben kijelentette, hogy „az egyház és az állam kö- vetkezetes elválasztásának elve és a szekuláris állam koncepciója működésképtelen”. Weninger szerint, az európai integráció mára egy harmadik korszakhoz érkezett, s most a Szén és Acél Közösség, majd a Gazdasági Közösség után, „itt az ideje, hogy létrejöjjön egy új vallási dimenziójú unió”30 A Konvent tagjai közül többen azt is fel- vetették, hogy lehet-e, s ha igen, milyen mértékben lehet kizárólagosan európainak tartani a zsidó–keresztény kultúrkört, különös tekintettel arra, hogy földrészünkön immár több mint tízmillió muzulmán él.31 A közösségi konstrukciót Európában egyébként valóban a katolikus befolyás hatá- rozta meg az integráció kezdeteinél. Azt a hat országot ugyanis, amely 1951-ben lét- rehozta az Európai Szén és Acél Közösséget, majd az 1957-es Római Szerződésekkel az Európai Gazdasági Közösséget, és az EURATOMOT, kereszténydemokrata veze- tés irányította. Persze, távolról sem egy új vallásháború kifejeződései a „katolikusok” és a „protestánsok” közötti ellenkezések az integráció körül, hanem azok sokkal in- kább Európa alapvetően különböző történeti és kulturális felfogásából származnak. A protestánsok sem ellenzik teljesen a közös Európát, hanem csupán másképpen kép- zelik el azt. Ezzel kapcsolatban, sokszor idézik még mindig az angol BBC egy néhány éve híressé vált adását, amely azzal vádolta a brüsszeli EK Bizottságot, hogy „Euró- pát a katolikus fogalmak szerint akarja felépíteni”32. A szubszidiaritás, azaz a „kiegészítőség” elvének a Maastrichti Európai Uniós Szerződésben való szerepeltetése részben már ezeknek a kritikáknak a következmé- nye is. A szubszidiaritás elve korlátozza ugyanis a Közösség beavatkozási lehetősé- geit. Ezen elv szerint a döntéseket az állampolgárhoz legközelebbi szinten kell meg- 29 Lásd: Marinov Iván: Kinek az Istene szerepeljen az EU alkotmányában? In: HVG, Szemle – In- ternet archívum 2003. május 8. Benke József: Glossza az EU Alkotmányos Szerződésének „dekrisztianizált” preambulumához. Európai Jog 2005. évi 1. szám. 29–38. old. 30 Lásd: Izsák Norbert: Isten az EU alkotmányában, Egy bekezdés lelkéért. In: HVG, 2003. június 28-i szám, 76. old. 31  Lásd: Pelle János: Az európai identitás gyökerei. In.: Valóság 2003. 3. szám 74. old. 32  Lásd: Csizmadia S.: Katolikus vagy protestáns Európa? Új Dunántúli Napló 1993. július 3. 6. old.

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése 27 hozni, a döntéseknek összhangban kell lenniük a kívánt hatékonysággal és ki kell fejezniük az adódó problémák jelentőségét.33 Történelmének tanúsága szerint Európát inkább az elkülönülések, megosztottsá- gok, feszültségek és konfliktusok jellemezték, mintsem valamiféle közös cél vagy szellem harmóniája. A tagoltságnak elsősorban nyelvi, etnikai, kulturális, vallási és gazdasági okai voltak,34 de a jogi szabályok partikularitása is közrehatott a tagolt szerkezet kialakulásában és hosszú időn keresztül megfigyelhető fennmaradásában. Az európai egység eszméje ugyanakkor valóban meglehetősen régóta foglalkoztatja a jövőre tekintő gondolkodókat. Richard Zouche oxfordi professzor például már a XVII. század közepén azt javasolta, hogy az uralkodók küldjenek ki megbízottakat, és ők együtt vitassák meg a közös ügyeket. Az ugyancsak angol William Penn pedig 1693-ban az európai parlament gondolatával is foglalkozott. A kontinensen is sorol- hatók a nevek: Dante, Comenius, Sain Pierre abbé, Alberoni kardinális, a filozófus Immanuel Kant és az író Victor Hugo.35 Utóbbi már 1849-ben használta az Európai Egyesült Államok kifejezést.36 Az oszmán veszély hívta életre az első európai egységtervet a XV. században. Szerzője Podjebrád György cseh király volt. A „Szövetségi és konföderációs szerző- dés XI. Lajos, Podjebrád György és Velence között a török ellen” című tervezet az egész keresztény közösségnek (a keletinek és a nyugatinak) három hatalom – Fran- ciaország, Csehország és Velence – köré tömörülő összefogását sürgette „a keresztény hit megvédésére a szörnyűséges törökkel szemben”. Podjebrád György ebből a való- jában kontinentális szövetségből (lehet annak nevezni, bár az Európa szó nem fordul elő a szövegben) kizárta a kor két legbefolyásosabb hatalmasságát, a német-római császárt és a pápát, ami nagymértékben hozzájárult a terv sorsának megpecsételésé- hez. XI. Lajos francia király nem mutatott különösebb érdeklődést, a pápa pedig ki- átkozta a cseh uralkodót.37 Ezen történelmi események tükrében paradoxonnak tűnhet, hogy ugyanebben a században éppen egy pápa, II. Piusz beszélt először Európáról úgy, mint az ott lakó népek közös hazájáról. Ő is az oszmán veszélyt hangsúlyozta, így erősítve a keresz- ténység és az európaiság azonosságát: „Most meg magában Európában, vagyis ha- zánkban, saját házunkban, székhelyünkön támadnak és gyilkolnak bennünket”. Ő azonban a keleti keresztényeket nem ismerte el igazi keresztényeknek, csak a római katolikusokat.38 Maximilien de Béthune, ismertebb nevén Sully, IV. Henrik francia király minisz- tere a XVII. század elején az igazságos egyensúlyi állapot, az európai béke megte- remtése érdekében készítette el „nagy tervét”. A béke fenntartását úgy kívánta elérni, hogy a hatalmak egymás érdekeit figyelembe véve megegyeztek volna Európa felosz- tásában. A később felmerülő vitákat egy általuk létrehozott Főtanácsban tárgyalások 33  Lásd: Palánkai T.: Az európai gazdasági integráció fejlődésének jellemzői. Európajogi tanulmá- nyok 1. (szerkesztette: Mádl F.) Budapest, 1993. 186. old. 34  Lásd: Nugent, N.: i. m. 5. old. 35 Lásd: Gazdag F.: Európai integrációs intézmények. Budapest, 1992. 15–16. old. 36  Lásd: Brugmans, H.: L’Idée Européenne. 1920–1970. Bruges, 1970., Mathijsen, P. S. R. F.: A Guide to European Community Law. London, 1990. 5. old. 37 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 10. old. 38  Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 10. old.

28 Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése útján rendezték volna. Ez a terv sugallta először az európai államok (s nem a keresz- tény népek) konföderációjának gondolatát. Az egységtervek megalkotói sorában mindenképpen kitüntetett hely illeti meg abbé de Saint-Pierre-t (Charles Irénée Castel de Saint-Pierre, 1658–1743), a „jó abbét”, aho- gyan kortársai nevezték. Az „Örökbéke-tervezet foglalata” (Projet de paix perpétuelle) című művének átdolgozott rövidített formája 1712 és 1734 között ötször jelent meg. Ezenkívül számos kiadást ért meg angol és más európai nyelveken is.39 Abbé de Saint-Pierre olyan intézményrendszert vázolt fel béketervezetében, amely kereteket teremtene arra, hogy „elégséges biztonságot” garantáló feltételek mellett az uralkodók, a hatalmak tárgyalások útján oldják meg a vitás kérdéseket. Ezt az Álta- lános Szerződés öt alapcikkelyének elfogadása biztosítaná. Közülük az első azt mond- ta ki, hogy az uralkodók között állandó, örökké tartó szövetség jön létre, amelynek célja – lényegében – a status quo fenntartása. A második a Szövetség anyagi fenntar- tásáról intézkedett, miszerint a tagországok anyagi hozzájárulása biztosítja a műkö- dést. A harmadik a szövetségesek kötelezettségvállalását tartalmazta: nézeteltéréseik esetén lemondanak a fegyveres megoldásról, és a vitás ügyek rendezésére a tárgya- lásos módszert választják. Ha ez sem vezet eredményre, elfogadják a Szövetség Ál- landó Közgyűlésének szavazás útján hozott döntését. A negyedik a szerződésszegő hatalommal szembeni fellépés lehetséges eljárásait – köztük a fegyveres kényszert – tartalmazta. Az ötödik a szavazási eljárás módozatait tisztázta. Megkülönböztette a többségi szavazással hozott döntést és a vétójogot.40 A kor jelentős gondolkodói (Voltaire, Leibnitz stb.) kétkedéssel, pontosabban gú- nyolódva fogadták Abbé de Saint-Pierre tervezetét, amely sikerét, ismertségét tulaj- donképpen ennek a körülménynek is köszönhette. Rousseau is nagy érdeklődéssel – s némi szkepszissel – tanulmányozta a „Jó abbé” tervezetét. Előbb publikálta egy rövidített változatát (1769-ben), majd 1782-ben „Vélemény az örök békéről” címmel saját tervezetét is közzétette. A francia filozófus szerint a nemzeti érdekre alapozott államok föderációja biztosíthatja a békét földrészünkön. Osztotta ezt a nézetet Immanuel Kant is, de az 1795-ben publikált „Az örök béke” című művében túl is lé- pett azon, amikor úgy foglal állást, hogy az örök békét csak a republikánus berendez- kedésű államok tudják megteremteni, „mert a Köztársaságban a háborúhoz meg kell szerezni az állampolgárok beleegyezését is”.41 A francia forradalom, bár közvetlen módon nem törekedett az egységes Európa megteremtésére, azzal azonban mégiscsak hozzájárult földrészünk egységeszméjének formálásához, hogy a Bastille lerombolásával kezdődő és Waterloonál végződő idő- szakban az egész kontinens figyelmét Párizsra szegezte. A nemzetállam és a demok- rácia eszméjének, az emberi jogoknak, a civilizációnak a terjesztésével (ez utóbbi volt egyik célja Napóleon egyiptomi hadjáratának) jelentős mértékben befolyásolta kon- tinensünk sorsának alakulását. A forradalmi és napóleoni háborúkat lezáró s az új európai rendet megteremtő bécsi kongresszusnak az volt a célja, hogy e két eszme terjedésének útját állja a tradicionális dinasztiák legitimitásának helyreállításával biztosítottnak vélt egyensúly megteremtésével. A bécsi kongresszus idején Francia- ország és Anglia politikusai számára szerkesztette meg Saint-Simon az „Európai ál- lamok újjászervezéséről” című tervezetét. Saint-Simon szerint Európa békéjét és sta- 39 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 11–12. old. 40 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 12. old. 41  Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 12–13. old.

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése 29 bilitását csak Franciaország és Anglia szövetsége képes biztosítani. Javasolta, hogy a két nemzet – félretéve ellentéteit – közös parlamentet hozzon létre, és ez a példa ösz- tönözheti egy összeurópai parlament megteremtését is. Az angol–francia konföderá- cióhoz csatlakozhatna Saint-Simon szerint a nagy jövő előtt álló német nemzet is, de csak akkor, ha „szabad kormánya lesz”.42 Gyakorlatiasabb elképzelései voltak az olasz Mazzininek, aki a „Nemzetek Szent Szövetségének” a megalapítását szorgalmazta, s ezért 1834-ben megalapította az Ifjú Európa nevű szervezetet. Mazzini terve szerint az egyes nemzeti szervezeteknek egy testvériségokmányt kell aláírniuk, olyant amely „a Szabadság, Egyenlőség, Haladás elvein alapulna”. Az itáliai hazafi Mazzini lényegében tehát a nemzetállam demok- ratikus koncepcióján nyugvó összeurópai szervezet eszméjét vázolta fel. Ezt a reményt az 1848–49-es forradalmak is táplálták. A kontinens jelentősebb fővárosaiban – el- sősorban Párizsban – az újságok 1848 tavaszán „európai konföderáció” tervéről szóló cikkeket közöltek. 1849 augusztusában Párizsban a liberálisok és pacifisták képviselői angol kezdeményezésre háromnapos tanácskozásra ültek össze. Ők java- solták a nemzeti karaktert megőrző, a konfliktusokat békés eszközökkel kezelő Eu- rópai Testvériség nevű szervezet létrehozását. Az elnöklő Victor Hugo az Amerikai Egyesült Államokkal szoros kapcsolatot kialakító Európai Egyesült Államok megte- remtéséért szállt síkra. Reményét fejezte ki, hogy egy napon az ágyúgolyókat majd a szavazócédulák s egy szuverén Szenátus fogja helyettesíteni, amely azt a szerepet tölti be Európában, mint Angliában a Parlament. S nem lesz más csatatér, mint „a kereskedelem előtt megnyíló piac s az eszmékre kitárulkozó emberi szellem”.43 A témára vonatkozó legnagyobb hatású írások közül kiemelésre érdemes José Or- tega y Gasset spanyol társadalomtudósnak 1930-ban megjelent „A tömegek lázadása” című könyve. Ő ebben a munkájában egyebek mellett azt fejtegette, hogy míg az eu- rópai fejlődés anyagi értelemben rohamosan halad előre, addig a kontinens múltból örökölt intézményei a haladás gátjává váltak. Felesleges szerinte ezeket az intézmé- nyeket folyton reformálgatni, hisz’ élükön maga a nemzetállam áll. Európa lelassult vérkeringésébe új életet csak egy nagyszabású, közös elhatározás vihet. Ennek a szán- déknak arra kell irányulnia, hogy a kontinens népeiből egy nagy nemzetet hozzon létre.44 Az első világháború megrázó eseményei lerombolták a korábbi „belle époque” nyugodt korszakát, a fejlődés töretlenségébe vetett hitet. Hanyatlásérzet jellemezte az európai értelmiség jelentős részének gondolkodását. A kétkedő, pesszimista állapot- nak a legnagyobb hatású kifejezője, Oswald Spengler „A Nyugat alkonya” című mun- kája (1918, 1922), mely hatalmas siker volt. Ugyanakkor a háború tragikus élménye és a világban végbement hatalmi átrendeződés az értelmiségiek és a politikusok egy másik csoportját (Jules Romains, Carlo Sforza, Aristide Briand) arra ösztönözte, hogy az európai népek egyesülésének útját keressék. A Népszövetség például 1922-ben létrehozta az Értelmiségi Együttműködés Nemzetközi Bizottságát, amelynek elnö- kévé Henri Bergsont választották.45 Ennek az irányzatnak a képviselői közül is kiemelkedik Richard Coudenhove- Calergi gróf (1894–1972), a páneurópai egység első, koherens megfogalmazója, aki 42  Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 13–14. old. 43  Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 14. old. 44  Lásd: Gazdag F.: i. m. 16. old. 45 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 15. old.

30 Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése egyben az első gyakorlati lépéseket is megtette terve realizálása érdekében. Szárma- zása, családi körülményei is nemzetek feletti, internacionális mozgalom megszerve- zésére predesztinálták. Calergi már születésénél fogva igazi „világpolgár” gróf volt, hiszen ereiben krétai, görög, japán, osztrák vér csörgedezett46. Tokióban született, édesanyja japán, akit a Monarchia diplomatájaként szolgáló csehországi származású édesapja ott vett feleségül. A család eredete Flandriába (Coudenhove) és Krétára (Calergi) nyúlik vissza. Richard Coudenhove-Calergi a bécsi egyetemen szerzett fi- lozófiai doktorátust, és itt alapította meg 1922-ben a Páneurópai Uniót. Egy évvel később ugyancsak az osztrák fővárosban publikálta kiáltvánnyal felérő „Páneurópa” című könyvét.47 Elképzelései népszerűsítésére megalapította – ugyanilyen című – több nyelven megjelenő újságját. Nagy támogatója volt a korabeli cseh elnök, Masaryk is. A „Páneurópa” című könyv 1923 októberében jelent meg Bécsben. Borítóján egy vö- rös kereszt és egy aranyló Nap volt látható. A szerző így magyarázta a szimbólumo- kat: „A középkor keresztesháborúinak vörös keresztje a szupranacionális európai unió legrégibb szimbóluma. Ma a nemzetközi humanizmus jelképe. A Nap az egész vilá- got besugárzó európai szellemet jelképezi.”48 Calergi kiindulási álláspontja megegyezett az „europesszimistákéval”: a kontinens lehanyatlott, anarchikus állapotba került, a lemaradás élménye kerítette hatalmába. Calergi szerint ez volt akkor Európa egyik fő problémája. A másik pedig a szociális helyzet. Kívülről is két irányból jelentkeztek veszélyek Európára. Keletről és az At- lanti-óceán túloldaláról. A veszély elhárítására Európa államainak össze kell fogniuk. Ellenkező esetben vagy a Szovjetunió, vagy az Egyesült Államok igázhatja le, az előbbi politikailag és katonailag, az utóbbi pedig pénzügyileg és gazdaságilag. Euró- pának elsősorban – mivel hanyatlásának oka is politikai – a politikai rendszerét kell radikálisan átalakítania. A világháború után csak a térkép változott, de a rendszer nem. Földrészünk továbbra is a múltba tekint, nem a jövőre. Az európai államok szö- vetségébe – merőben más okok miatt – sem Nagy-Britanniát, sem a Szovjetuniót nem hívta volna meg Calergi. Az előbbit azért nem, mert az lényegében egy interkonti- nentális birodalom, szorosabban kötődik a birodalmához, mint földrészünkhöz. De nem is taszította volna el teljesen. Azt javasolta, hogy a majdani európai szövetség kössön Angliával egyezményt és tartson vele szoros baráti kapcsolatokat. A Szovjet- unióval megítélése szerint más volt a helyzet. Ezt az országot elsősorban azért nem vonta volna be az európai szövetségbe, mert a bolsevikok hatalomra jutásával szakí- tott a demokráciával. Sok, Európa jövőjéért aggódó kortársához hasonlóan Calergi is úgy látta, hogy az európai egység legfőbb akadálya a francia–német ellentét. A két nép kibéküléséhez azonban elengedhetetlennek tartotta a demokratikus és republiká- nus Németország megteremtését.49 Az Európa egységére leselkedő másik nagy veszélyt a nemzeti-kisebbségi kérdés megoldatlanságában látta Calergi. A békeszerződések erővel oldották meg a kisebb- ségi kérdést Kelet-Európában. Ez a háború csíráját rejtette magában, és azt is látta, hogy a háború orosz hegemóniához vezethet a térségben. A megoldást szerinte nem 46 Lásd: Coudenhove-Calergi, R. N.: Paneuropa. Wien, 1923., Gazdag F.: i. m. 16. old., Mathijsen, P. S. R. F.: i. m. 5. old., Fischer, P.–Köck, H. F.: Europarecht einschliesslich des Rechtes supranationaler Organisationen. Eisenstadt 1986. 15. old. 47 Lásd: Coudenhove-Calergi, R. N.: Paneuropa. Wien, 1923. 48  Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 15. old. 49 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 15–16. old.

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése 31 a határok módosítása, hanem azok megszüntetése jelentheti. Amíg ez bekövetkezik, addig is a kisebbségi kérdés békés kezelésére javasolta egy „Tolarencia Ediktum” el- fogadását.50 Az európai államok politikai és gazdasági összefogását föderatív alapon, a nem- zeti szuverenitás egy részének feladásával képzelte el Calergi. Elképzelései szerint az államhatárok csupán közigazgatási határok lennének, biztosítanák a személyek és áruk szabad forgalmát. A szövetséget kétkamarás törvényhozás igazgatná. Az egyik a Népház (képviselőház), amelybe egymillió lakos választana egy képviselőt. A má- sik kamara az Államok Háza lenne, amelybe az államok delegálnának képviselőt. Calergi 1926-ban módosította álláspontját: nem szövetségi állam az európai szövet- ség, hanem államok szövetsége. Mintaképnek Svájcot állította. Gyakorlati lépéseket is tett elképzelései megvalósítására. Megszervezte a Páneurópai Unió nemzeti tago- zatait. Olyan jelentős politikusok és értelmiségiek támogatták őt munkásságának ezen szakaszában, mint Léon Blum, Aristide Briand, Paul Löbe, Thomas Mann, Freud és mások. Calergi 1924-ben „Nyílt levelet” intézett a francia képviselőkhöz. A válasz- tásokat ebben az évben a Baloldali Kartell nyerte meg, amelynek képviselői békülé- kenyebbek voltak Németországgal, megegyezést kerestek vele. Levelében gazdasági, politikai és katonai szövetség létrehozását javasolta az európai államok között. Az ügy számára azonban a legjelentősebb az volt, hogy támogatóra talált a külügymi- niszteri posztot betöltő Aristide Briand-ban, aki 1927-ben elfogadta a Páneurópai Unió tiszteletbeli elnöki tisztét.51 Aristide Briand (1862–1932) párton kívüli mérsékelt szocialista politikus. 1909 és 1931 között tizenegy alkalommal volt miniszterelnök. Nevéhez több francia és nem- zetközi jelentőségű döntés, megállapodás előkészítése fűződik. Egyik megalkotója volt az állam és egyház szétválasztását szentesítő 1905-ös törvénynek. Hosszú idő- szakon átnyúló külügyminisztersége alatt (1923–1932) írták alá a locarnói szerződést (1925) és a nevét is viselő Kellog–Briand-paktumot. A fegyverkezés korlátozásának céljából összehívott, a csendes-óceáni térség problémáit is tárgyaló washingtoni kon- ferencia (1921) résztvevőjeként érzékelte a nemzetközi erőviszonyok átrendeződését Európa – s benne Franciaország – hátrányára. A konferencián szerzett tapasztalatai ösztönzőleg hatottak a páneurópai szövetség megteremtése érdekében később folyta- tott politikájára.52 Briand 1929. szeptember 5-én a Népszövetségben tartott beszédében vázolta elkép- zeléseit az európai államok közötti összefogás szükségességéről53. Elsősorban a gaz- dasági jellegű kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta. Tervét néhány nappal később, szeptember 9-én, a Hotel des Bergues-ben tartott informális értekezleten fejtette ki részletesebben. Itt javasolta Henderson brit külügyminiszter Briand-nak, hogy rész- letes tervét hivatalos úton küldje meg a kormányoknak. Az 1930. május 1-jei keltezé- sű Memorandum a gazdasági összefogás szükségességéből indult ugyan ki, de – el- lentétben az egy évvel korábbi javaslatával – a politikai egyetértés megteremtésének 50 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 16. old. 51 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 16–17. old. 52 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 17. old. 53 Környezetéből meg kell említeni Alexis Léger-t (aki nem más, mint az 1960-ban Nobel-díjat ka- pott Saint-John Perse költő), a külügyminisztérium kabinetfőnökét, akinek meghatározó szerepe volt Briand Európai Unió tervének kidolgozásában és konkrét megfogalmazásában. Idézi: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 17. old.

32 Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése adott prioritást. „Mivel a gazdasági közösség felé vivő úton minden előrehaladási le- hetőséget a biztonság kérdése határoz meg s miután ez az utóbbi kérdés viszont a legszorosabb kapcsolatban áll a politikai közösség útján elérhető előrehaladással, ép- pen ezért annak az építőmunkának, amely Európának a szerves felépítését igyekszik megvalósítani, mindenekelőtt a politikai térre kell irányulnia. S csak az utóbbi téren kellene azután kidolgozni Európa gazdaságpolitikájának, valamint minden egyes eu- rópai állam vámpolitikájának főbb vonalait” – olvashatjuk a dokumentumban. A terv- be vett föderációnak nem az egységre, hanem az összetartás gondolatára kell épülnie. Az új európai szövetség az államok szuverén jogait, politikai függetlenségét nem érinti Briand elképzelései szerint. A gazdasági és szociális cél az, hogy az európai közös piac megteremtésével egyre magasabbra emeljék a lakosság életszínvonalát.54 Briand eljutott tehát tervében egyfajta közös piac meglehetősen homályos megfogal- mazásáig. A korabeli politikai kritikák Briand tervét elsősorban azért támadták, mert azt tartották róla, hogy az a Németország számára kedvezőtlen 1919-es versailles-i békerendezés konzerválására irányult. Az 1923-tól 1929-ig német külügyminiszter- ként tevékenykedő Gustav Stresemann európai együttműködési elképzeléséről pedig azt mutatták ki, hogy az meg éppen Németországot akarta kedvezményezni a ver- sailles-i vasmarok javasolt lazításával.55 Briand tervezett Európai Unióját három szervezeti egység alkotta volna. Az első a Népszövetség közgyűléséhez hasonlítható Európai értekezlet, amelynek tagjait a tag- országok delegálják. A második a korlátozott számú tagból álló végrehajtó szerv, a Politikai intézőbizottság, a harmadik pedig az ügyeket intéző Titkárság. Az egész szervezet, intézményeivel együtt nem a Népszövetség mellett, hanem vele szoros kap- csolatban, mondhatni ellenőrzése alatt működne. A tervezet megjelölt néhány területet, ahol a konkrét együttműködés lehetőségét Briand szerint már nyomban meg lehet vizsgálni.56 Kivétel nélkül mind a 26 megke- resett kormány eljuttatta válaszát Briand-nak augusztus elsejéig s ez egyértelműen a gondolat fontosságának elismerését jelentette. A válaszok azonban kevéssé voltak tá- mogatóak. A legáltalánosabb vélemény az volt, hogy a politikaival szemben a gazda- sági érdekek összehangolásának kell elsőbbséget adni. Több ország (Olaszország, Németország, Csehszlovákia stb.) a teljesség hiányát kifogásolta és javasolta Török- ország és a Szovjetunió felvételét is. A harmadik súlyos kifogás az volt, hogy a ter- vezet egyetlen szóval sem tett említést a kisebbségek védelmének problémájáról.57 A közgazdaság-tudomány szerint a nemzeti gazdaságoknak rendelkezniük kell egy bizonyos, a szükséges előfeltételeket magában foglaló „take-off” bázissal ahhoz, hogy sikeresen integrálódhassanak. Ha ez nincs meg, akkor a gazdaságok ellenállnak min- den összeolvasztási kísérletnek. Igaz, hogy az elméleti közgazdászok sem jutottak még egyetértésre a tekintetben, hogy az integrációs minimumfeltételek, a „take-off” bázis körében milyen tényezőket és mutatókat kell figyelembe venni, de ezen tudo- mányos deficit ellenére is bizonyosnak tűnik, hogy a nyugat-európai országok nem- 54 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 15. old. 55 Lásd: Nugent, N.: i. m. 7–8. old. 56  Ilyen területek voltak például: a közlekedés, az egészségügy, az értelmiségiek együttműködése stb. 57 Lásd: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története. Szeged, 2003. 18. old.

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése 33 zetgazdaságai csak a XX. század második felében rendelkeztek az integráció kiala- kításához szükséges közgazdasági előfeltételekkel.58 Az 1929–33-as világgazdasági válság és annak hatásai Európában a második vi- lágháború előtti időszakban gyakorlatilag kizárták annak lehetőségét, hogy bármilyen integrációs fejlődés kibontakozhasson. A túltermelési válság következtében az egyes államok ugyanis gazdaságilag inkább befelé fordultak. Arra törekedtek, hogy meg- óvják hazai piacaikat a külföldi gazdaságok otthon eladhatatlan termékkészleteinek beáramlásától. A hazai piacok védelmében ezért magas vámokat, szigorú mennyisé- gi korlátozásokat vezettek be és megszüntették a nemzeti valuták szabad átváltható- ságát is. Az 1929–33-as világgazdasági válság hatására a korábbi európai szabadke- reskedelmi rendszer teljesen megszűnt. Az vált jellemzővé, hogy az államok egymás kárára is védték saját piacaikat, a nemzetgazdaságok pedig egyre inkább az önellátás irányában alakultak át.59 Az európai államok gazdasági befelé fordulása, a nemzetgazdaságok zárt rendsze- rűvé válása teret adott a politikai feszültségek és rivalizálások kiéleződésének, a szél- sőséges politikai nacionalizmus kifejlődésének is, és ez volt az a talaj, amelyen egyes országokban kialakulhatott és uralomra juthatott a fasizmus. A fasiszta államokban létrehozott gazdasági rendszerek önmagukban véve is teljesen alkalmatlanok voltak mindenfajta mai értelemben vett integrációs folyamatban való részvételre. Nem vé- letlen, hogy a fasizmus ideológiájában és politikai gyakorlatában éppen az „élettér” elmélete fogalmazódott meg és a „Grossraumwirtschaft” csak erőszakos eszközökkel tűnt megvalósíthatónak a fasiszták számára. Más oldalról viszont az európai integrá- ciós fejlődés kibontakozása amiatt is lehetetlenné vált, mert más államok polgári de- mokratikus keretek között kíséreltek meg a válságból kilábalni, és ez más minőségű gazdasági intézményrendszer kifejlesztését hozta magával. A típusában alapvetően különböző két rendszer pedig teljesen alkalmatlan volt bármilyen összefonódásra. A két világháború közötti időszakban a gazdasági kapcsolatok nem tudtak mérséklő, korlátozó hatást gyakorolni a kormányokra, és ennek a tényezőnek is szerepe volt abban, hogy Európa egyre gyorsabban sodródott egy újabb világháború felé.60 Lényegében szétesett tehát a két világháború közötti időszakban az európai orszá- gok munkamegosztása és együttműködése. Az államok egy részének figyelme foko- zott mértékben a gyarmatok felé fordult. Az anyaországok saját gyarmataikkal kezd- tek zárt blokkokat kialakítani. Ezt látva, a gyarmatokkal nem rendelkező országok pedig területi, újrafelosztási igényekkel léptek fel. A fasiszta országok – addig is, amíg ezek az igények nem nyertek kielégítést – gazdaságilag „életterükbe” vonták a náluk kisebb és katonailag gyengébb szomszédos államokat.61 A két világháború között Európát erős vonásokkal rajzolt, de mégis képlékeny ál- lamközi kapcsolatok jellemezték. Nem működött egyetlen stabil szövetségi rendszer sem, és nem volt kialakult, világos hatalmi egyensúly sem. Jóllehet kétoldalú és több- oldalú államközi szerződések, megállapodások és paktumok bőségesen előfordultak ebben az időszakban is, de azok nem bizonyultak tartósnak és anyagukban kevés tör- 58 Lásd: Valki L.: A Közös Piac szervezeti és döntéshozatali rendszere. Budapest, 1977. 44–45. old. (i. m.) 59 Lásd: Nugent, N.: i. m. 14. old. 60 Lásd: Valki L.: i. m. 42. old., Nugent, N.: i. m. 14. old. 61 Lásd: Valki L.: i. m. 42–43. old.

34 Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése vényszerűség és átfogó rendszeresség mutatkozott. Az európai államok egyre nagyobb gyanakvással, sőt félelemmel figyelték egymást.62 Ebben a helyzetben komoly konstruktív megoldási javaslat tulajdonképpen nem is került a nemzetközi politikai tárgyalások napirendjére. Időről időre előterjesztésre kerültek ugyan olyan elképzelések, amelyek az európai államok közötti nagyobb együttműködésre irányultak, de kevés eredménnyel. A nemzetközi politikai légkör – amelyet nemzeti rivalizálások és ütköző érdekek jellemeztek – nem volt kedvező a kooperációra. A szorosabb államközi kapcsolatok szószólóit pedig, akik többnyire aktív politikusok voltak, úgy tekintették, mint akik az együttműködési szólamok lep- le alatt inkább saját nemzeti céljaikat tartották szem előtt. Gyanakvás vette körül a „Páneurópai mozgalom” szerveződését is. Pedig ez a moz- galom már az 1926–30-as években is megfogalmazott néhány olyan elképzelést, ame- lyek hasonlóságot mutatnak a második világháború utáni integrációs gondolatokkal. A mozgalom egyik vezéregyénisége, Joseph Caillaux korábbi francia miniszterelnök például Európa gazdasági egyesítésének a gondolatát vetette fel. Indítványozta a vá- mok csökkentését és az európai piacok lezárását az olyan áruk elől, amelyek közvet- len vagy közvetett exportszubvencióban részesülnek. Egy másik volt francia állam- férfi, Pierre Loucheur pedig az európai széntermelés nemzetközi megállapodással való szabályozását javasolta. Az volt az elgondolása, hogy az ipari termelés csökke- nése esetén egyezményesen csökkenteni kell a tagállamok széntermelését, ellenkező esetben pedig növelni. Egy európai acéltröszt létrehozására is javaslatot tett termelés- racionalizálási céllal.63 A két világháború közötti időszakban napvilágra került európai, nemzetközi együtt- működési tervek nem jutottak el az érdemi tárgyalásokig. Briand például mindössze annyit tudott elérni, hogy 1930-ban a Népszövetség közreműködésével összehívták az első Európa Konferenciát. Résztvevői azonban úgy döntöttek, hogy a Páneurópa tervet „további vizsgálatok céljából” átadják az akkor megalakított „Európa Unió Ta- nulmányi Bizottságának”, amely aztán éveken keresztül meddő vitákat folytatott an- nak egyes részletkérdéseiről, majd pedig minden különösebb feltűnés nélkül felosz- lott.64 A második világháború előtti korszak tehát nem kedvezett az integráció kibonta- kozásának. Egy vonatkozásban azonban már ebben az időszakban is megfigyelhető volt egy olyan folyamat, amely később szerepet kapott az integráció feltételeinek a megteremtésében: a gazdasági világválság romboló hatásainak a kiküszöbölésére az állam egyre fokozódó mértékben beavatkozott a privát gazdasági szférába.65 Az egységgondolatok konkrétabbá válása A második világháború fontos fordulópont volt Európa történelmében. Az idealisz- tikus vonásokat is bőven tartalmazó európai egységgondolatokba a második világhá- borút követően egyre több politikai elem is beépült. A nemzetállami kereteket megha- ladni akaró eszmék ugyanis a fasizmussal szembeni ellenállási mozgalmakban is bázist 62 Lásd: Nugent, N.: i. m. 7. old. 63 Lásd: Nugent, N.: i. m. 7–8. old. 64 Lásd: Valki L.: i. m. 43–44. old. 65 Lásd: Valki L.: i. m. 45. old.

Az Európai Közösség intézményi alapjainak kialakulása és fejlődése 35 találtak. Törekvéseiket csak ideiglenesen fékezte, hogy a második világháború utáni politikai struktúrák minden országban a nemzeti legitimitás alapján formálódtak újjá.66 1945-ben és 1946-ban egyre több, az európai egységet célul tűző szervezet jött lét- re. Angliában például a United Europe Movement, Franciaországban a Conseil Français pour l’Europe, amelynek az elnöke az a radikális párti Édouard Herriot volt, aki 1930- ban könyvet jelentetett meg „Az Európai Egyesült Államok” címmel. Még a levert Németország területén is megtalálhatók voltak az ilyen csoportok, amelyek Europa Bund néven alkottak közös szervezetet. Ezek a szerveződések nem álltak meg az or- szághatároknál, 1946-ban megalakult a European Union of Federalists, amelynek vezetésében békésen megfért egymás mellett a konzervatív W. Churcill, a szocialista Léon Blum és a kereszténydemokrata Alcide de Gasperi.67 A magukat a fasizmussal szembeni ellenállás szellemi örököseinek is valló társa- dalmi és politikai mozgalmakban nagyon gyakran hangoztatott elképzelés volt az úgynevezett „harmadik erő” Európája. Olyan Európa volt az eszmény, amely egyen- lő távolságot tart az USA-tól és a Szovjetuniótól. Közvetlenül a háború után ez ter- mészetesnek tűnő kívánalom volt, mint ahogy az is, hogy a harmadik erő koncepc­ iója a legközvetlenebb érdekei között tarthatta számon a szovjet–amerikai jó viszony fenn- tartását. Csak ebben az esetben volt ugyanis értelme hangoztatni, hogy Európa egy- fajta köztes, csillapító szerepet fog játszani az új szuperhatalmak között.68 Európa történelmében a francia–német ellentétek meghatározóak voltak. Így aztán a második világháború után is – sőt akkor különösen – nyilvánvaló volt, hogy ezen ellentét feloldása nélkül nem lehet szó egy közös Európáról. Az előrelátóan gondol- kodó politikusok számoltak is azzal, hogy Európa tartósan békés fejlődéséhez Fran- ciaország és Németország között együttműködési kapcsolatot kell kialakítani. Kép- letesen szólva, az Európai Közösség is a francia–német határon jött tehát létre. 1946. szeptember 19-én a zürichi egyetemen tartott beszédében Winston Churchill azt mondta, hogy a második világháború gyötrelmei miatt „szuverén elégtételt” kell kapniuk Európa népeinek. „Újra kell alakítani az európai családot, amennyire erre képesek vagyunk és egy olyan struktúrát kell számára biztosítanunk, amelyben bé- kében, biztonságban és szabadságban élhet. Egyfajta Európai Egyesült Államokat kell felépítenünk.” Később ekként folytatta: „meglepően hathat, amit mondok. Az európai család újraalakítása során az első lépés a Franciaország és Németország közötti part- neri viszony létrehozatala”. Abban az időben nagy hit és előrelátás kellett ehhez a bejelentéshez. Beszéde vége felé még egy regionális szerkezet kialakítására és az Eu- rópa Tanács létrehozatalára is javaslatot tett Churchill, akinek gondolatait az utókor végül is, úgy tűnik, komolyan vette.69 Pedig Churchill zürichi beszédét az érintett országok eleinte erős fenntartásokkal fogadták. Franciaországban egyenesen abszurd- nak minősítették és az angol hivatalos külpolitika is elhatárolta attól magát, jóllehet a stratégiai kérdésekben nagyon jól tájékozódó Churchill a Franciaországot és Német- országot összebékíteni igyekvő törekvésével egyben tulajdonképpen az angol nagyhatalmiság átmentésének lehetőségeit is kereste.70 66 Lásd: Gazdag F.: i. m. 39. old. 67 Lásd: Gazdag F.: i. m. 39. old. 68 Lásd: Gazdag F.: i. m. 39. old. 69 Lásd: Mathijsen, P. S. R. F.: i. m. 5–6. old. 70 Lásd: Gazdag F.: i. m. 29–30. old.