Online bíróságok és az igazságszolgáltatás jövője (részlet)

RICHARD SUSSKIND ONLINE BÍRÓSÁGOK ÉS AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS JÖVŐJE FORDÍTOTTA OSZTOVITS ANDRÁS



RICHARD SUSSKIND ONLINE BÍRÓSÁGOK ÉS AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS JÖVŐJE FORDÍTOTTA OSZTOVITS ANDRÁS KIADÓ

© Richard Susskind, 2023 © ORAC Kiadó Kft., 2023 Hungarian translation © Osztovits András, 2023 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Richard Susskind: Online Courts and the Future of Justice, Oxford, Oxford University Press, 2019. A könyv megjelenését támogatta: Dentons Réczicza Ügyvédi Iroda Magyar Országos Közjegyzői Kamara Magyar Ügyvédi Kamara A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 579 6 Budapest, 2023 Az ORAC Kiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.orac.hu E-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Bodnár Kriszta Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Tördelés: ORAC Kiadó Kft.

Gyönyörű kisunokámnak, Rosának



Tartalom Köszönetnyilvánítás 13 Bevezetés 21 Néhány összefüggés 22 Ösztönös reakciók 23 Tanulmányunk tárgya 25 Az online bíróságok mellett szóló érvek 28 Az igazságszolgáltatás alapelvei 30 Keretek 31 A jövő 32 Előzetes bemutatás 33 I. rész Bíróságok és igazságszolgáltatás 1. fejezet Miért fontosak a bíróságok? 39 Alkotmányos jelentőség 40 Jogtudományi funkció 43 Miért alakulnak ki viták? 44 2. fejezet Érvek a változás mellett 47 Anglia és Wales 48 Milyen változás? 51 3. fejezet A technológia fejlődése 53 Automatizálás és átalakítás 54 Technológiai fejlesztések 56 Nincs célvonal 61 Információs alszerkezet 62 Előítéletek 64 4. fejezet Eredménygondolkodás 67 Eredmények és bíróságok 72 5. fejezet Fizikai, virtuális, online 75 Fizikai tárgyalótermek 76 Virtuális meghallgatások 77 Online bíróságok 80

Online bíróságok és az igazságszolgáltatás jövője Online vitarendezés 81 Keverék 83 6. fejezet Az igazságszolgáltatáshoz való jog 85 Az igazságszolgáltatáshoz való jog 85 Szélesebb látókör 87 7. fejezet Igazságszolgáltatás a törvény szerint 91 Mi az igazságosság? 91 Az igazságosság alkotóelvei 93 Anyagi igazságosság (méltányos döntések) 94 Eljárási igazságosság (tisztességes eljárás) 97 Nyilvános igazságosság (átláthatóság) 99 Osztó igazságosság (mindenki számára hozzáférhető) 101 Arányos igazságosság (megfelelő egyensúly) 102 Végrehajtható igazságosság (állami támogatással) 104 Fenntartható igazságosság (megfelelő forrásokkal) 105 Mérlegen az alkotóelvek 107 8. fejezet Az igazságtalanság elleni küzdelem 109 Természetfeletti és összehasonlító igazságosság 110 Voltaire 112 II. rész A bíróság szolgáltatás vagy egy hely? 9. fejezet Az elgondolás 117 Egy elgondolás története 117 Ihletet adó rendszerek 120 Ajánlásunk 122 Visszajelzések 124 A tágabb elgondolás: a jogosultság és az érvényesítés közötti szakadék áthidalása 128 10. fejezet Felépítés 133 A változás kihívása 134 Négyrétegű modell 135 Háromszintű online bíróság 138 11. fejezet Online útmutatás 143 Tájékozódás az 1. rétegen 143 Tervezési gondolkodás 145 Eszközök és technikák 147 Az első szint határai 150 Egy kitérő 153 8

TARTALOM 12. fejezet A viták megfékezése 157 Ügyintézők 157 Eszközök és technikák 160 Ez bírósági munka? 161 13. fejezet Online ítélkezés 165 Meghallgatás nélküli döntéshozatal 166 Online ítélkezés működés közben 167 A fellebbviteli bíróság elkerülése 169 Mik az alkalmas ügyek? 171 Olvasnak majd a bírák? 172 14. fejezet Vezetett vita 175 Az egymásra hatás új formái 176 Érvelés és meggyőzés 177 Ösztökélés és ítélkezés 180 15. fejezet Jog és kód 181 Háttér 181 Vitapontok 183 16. fejezet Esettanulmányok 187 Anglia és Wales 188 Polgári döntőbíróság, Brit Columbia (Civil Resolution Tribunal) 190 Közlekedési Bírság Döntőbíróság 191 Kína 193 Szingapúr 194 Ausztrália 195 Amerikai Egyesült Államok 196 III. rész Ellenérvek 17. fejezet Kifogások 201 Néhány gyakori kifogás 202 Voltaire riposztja 204 Adatgyűjtés az online bíróságokról 206 18. fejezet Turistaosztály színvonalú igazságszolgáltatás 209 A formális érvelés 209 Válasz 210 19. fejezet Átláthatóság 215 Átláthatóság és nyilvános igazságosság 215 Versengő igazságossági alkotóelvek 217 9

Online bíróságok és az igazságszolgáltatás jövője A jelenlegi korlátozott átláthatóság 219 Mit lehet még veszíteni? 220 20. fejezet Tisztességes eljárás 223 Az EJEE 6. cikke 223 Az igazságszolgáltatás emberi arca 228 A nagyság elvesztése 230 A pszichoterápia tanulságai 232 21. fejezet Digitális kirekesztés 237 A statisztikák 238 „Segítséggel digitális” 240 Ma kizártak 242 22. fejezet A pereskedés ösztönzése 245 Több per? 245 Kevesebb per? 247 23. fejezet Jogtudományi kérdések 249 A hatalmi ágak szétválasztása 249 A kontradiktórius és inkvizitórius eljárás összehasonlítása 251 Ügyvéd nélküli bíróságok 257 A common law rendszer 259 Új feladat a jogtudomány számára 261 24. fejezet Technológia a közszférában 265 Miért buknak el a beruházások? 266 A kapkodás elkerülése 267 A kipróbálás szükségessége 269 IV. rész A jövő 25. fejezet Fejlődő technológiák 275 A jövőre gondolva 276 Virtuális tárgylóterem (telepresence) 277 Kiterjesztett valóság 278 Bírósági tárgyalások a virtuális valóságban 280 Fejlett ODR 282 26. fejezet Mesterséges intelligencia 285 A mesterséges intelligencia különböző fogalmai 286 A jogi mesterséges intelligencia első hulláma 288 Áttörések a mesterséges intelligencia területén 290 A jogi mesterséges intelligencia második hulláma 293 10

TARTALOM A mesterséges intelligenciával kapcsolatos téveszmék 294 AI és online bíróságok 295 27. fejezet A számítógépes bíró 299 Gépek és bírák 300 Műszaki megvalósíthatóság 301 Előrejelző gépek 303 Némi realizmus 306 Előrejelzések mint döntések 308 Erkölcsi határok 313 28. fejezet A világméretű kihívás 317 Nemzetközi összefüggés 319 Az internet 320 A lényeg 322 Ami számít 323 Világméretű erőfeszítés 323 Függelék 327 A siker kritikus tényezőinek ellenőrző listája 327 Források 331 11



Köszönetnyilvánítás Gyakran viccelődöm azzal, hogy négyévente ugyanazt a könyvet írom. Mégis van ebben némi igazság, mivel üzenetem közel negyven éve kö- vetkezetes: meg lehet és meg is kell találnunk a módját annak, hogy a technológia felhasználásával javítsunk a joggyakorlat és az igazságszol- gáltatás működésén. A változást lehetővé tevő technológiák természete- sen gyakran módosulnak, ami rendszerint visszavisz a billentyűzethez, hogy arról írjak, ami a közelmúltban valósult meg. Az idő múlásával és rendszereink fejlődésével egyre világosabban látom, hogy a jogi világ – valószínűleg – hogyan fog fejlődni és átalakulni. Ennek szellemében ez a könyv a technológiával és a bíróságokkal kapcsolatos, közel négy évtizedes kutatást foglalja össze. Nincs hely arra, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki segített nekem ezen az úton, akár támogatva, akár kihívást támasztva, de most itt az ideje, hogy megemlítsem azokat, akik kiemelten támogattak az évek során, azokkal együtt, akik ebben a konkrét kutatásban segítettek. Az igazságszolgáltatás és a bírósági technológia iránti korai érdeklő- désem a Glasgow-i Egyetemen 1978 és 1982 között végzett jogi tanul- mányaim idejére nyúlik vissza. A skót hagyományok alapján az utolsó két évben egy tárgyra specializálódhattam, és én a jogtudományt vá- lasztottam, Tom Campbell, David Goldberg, Gerry Maher és Elspeth Atwool inspiráló irányítása mellett. Ők adták nekem a kezdeti sza- badságot, hogy elképzeljek egy technológia által gyökeresen megvál- toztatott jogi világot. Ebben az időszakban filozófiát is tanultam, és abban a kiváltságban volt részem, hogy Robin Downie tanított. Az Oxfordi Egyetemen doktoranduszként 1983 és 1986 között a jog és a 13

Online bíróságok és az igazságszolgáltatás jövője mesterséges intelligencia témájában számos olyan ember segített, akik maradandó hatással voltak a gondolkodásomra, nem utolsósorban a témavezetőm, a számítógépek és a jog kapcsolatának atyja, Colin Tap- per, a főmunkatársam és életre szóló barátom, David Gold, valamint a vizsgáztatóim, Jon Bing és Neil MacCormick, akik sajnos már nin- csenek közöttünk. A Balliol College-ban Anthony Kenny és Joseph Raz szintén nagy segítségemre volt. Oxfordban találkoztam Phillip Capperrel is, először vizsgáztatóként; később, 1986 és 1988 között közösen fejlesztettük ki a Latent Damage Systemet, azt a kezdetleges mesterséges intelligencián alapuló rendszert, amelyről később e lapo- kon szó lesz. Az ezt követő években sok barát, munkatárs és ügyfél nyújtott ne- kem betekintést, útmutatást, szakértelmet és támogatást: Ruth Baker, Joan Bercovitch, John Bishop, Bruce Braude, Jonathan Brayne, Simon Carne, Orlando Conetta, Andrea Coomber, Stephen Denyer, Matthew di Rienzo, Neville Eisenberg, Amanda Finlay, Albert Fleming, Frances Gibb, Stephen Gillespie, Caroline Gould, Andrew Gwyther, Geoffrey Howe, Michael Ingram, Paul Lippe, Ian Lloyd, Ethan Katsh, Piet Hein Meeter, Christopher Millard, Michael Mills, Iain Monaghan, Alastair Morrison, Mark O’Conor, Alan Paterson, Tamara Quinn, Orna Rabi- novic-Einy, Aviva Rotenberg, Joshua Rozenberg, Gail Swaffield, Mar- tin Telfer, David Wilkins, Tony Williams és Conrad Young. 1998 óta abban a megtiszteltetésben van részem, hogy az angol és walesi Lord Chief Justice technológiai tanácsadója lehetek, és ebben a minőségemben hat egymást követő Lord Chief Justice-nak – Bing- ham, Woolf, Phillips, Judge, Thomas és Burnett lordoknak – voltam a személyes tanácsadója technológiai kérdésekben. Ezek a kiváló embe- rek mindegyike más-más módon, de nagylelkűen és kedvesen áldozta rám értékes idejét és felbecsülhetetlen értékű támogatását. Nem tudom eléggé megköszönni nekik. Az évek során Angliában és Walesben szorosan együttműködtem a bírák egy kis csoportjával is, akik az igazságügyi technológiáért külö- nös felelősséget éreznek. Két hullámban érkeztek. Az elsők az úttörők 14

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS voltak: Sir Brian Neill, Sir Henry Brooke és Lord Saville. Ők fáradha- tatlanul, jelentős (bírósági és politikai) ellenállással szemben is kiálltak a bíróságok technológiai fejlesztése mellett. És csodálatos támogatóim is voltak. A számítógépek és a jog közössége mélyen meggyászolta Brian és Henry nemrégiben bekövetkezett halálát, amiben némi vigaszt ad az a gondolat, hogy még megélték az online bíróságok első napjait. Sok te- kintetben ez a fejlődés az ő örökségük volt. A technológia iránt elköte- lezett bírák második hulláma hősiesen igyekezett különböző rendsze- reket beilleszteni a mindennapi bírói munkavégzésbe: Lord Neuberger, Sir Stanley Burnton, Sir Anthony Mann, Sir Adrian Fulford és most Sir Colin Birss. Mindegyiküktől sokat tanultam. Külön köszönet illeti Dame Elizabeth Glostert és Sir Geoffrey Vost is, folyamatos bátorítá- sukat nagyra értékelem. Két magas rangú köztisztviselő érdemel külön említést: Sir Alex Al- lan és Sir Ian Magee. Ők nyitották meg az utat a jelenleg alkalmazott bírósági technológia nagy része előtt. Most pedig magára a könyvre rátérve, az gyakran épít korábbi gon- dolataimra, különösen a The Future of Law (1996), The End of Lawyers? (2008; magyarul: Az ügyvédség vége?, 2012), The Future of the Professi- ons (2015, Daniel Susskind társszerzővel; magyarul: A szakmák jövője, 2018) és a Tomorrow’s Lawyers (2017, 2. kiadás) című könyveimre, ame- lyek mindegyike az Oxford University Pressnél jelent meg. A könyv 4. fejezete, amely az eredményekben való gondolkodásról szól, a British Academy Review-ban 2018 őszén megjelent cikk aktualizált változata, míg a 26. fejezet egyes részei a Lordok Háza mesterséges intelligenci- ával foglalkozó bizottságának (House of Lords Select Committee on Artificial Intelligence) 2017. szeptember 6-i keltezéssel benyújtott, a mesterséges intelligenciáról szóló beadványomból származnak. Tanács- adói leveleimből és a technológiáról szóló jelentéseimből is meríthet- tem, amelyeket az évek során a bíróságoknak írtam. Bár az 1990-es években kezdtem el írni és beszélni az online vitaren- dezésről (ODR), ez 2014-ben vált a fő témámmá, amikor Lord Dyson – akkor Master of the Rolls és a Civil Justice Council (CJC) elnöke – 15

Online bíróságok és az igazságszolgáltatás jövője felkért, hogy állítsak össze egy szakértőkből és tisztviselőkből álló csoportot, és készítsek jelentést az ODR lehetőségéről a kis perértékű polgári jogi követeléseknél. Ezt a kezdeményezést a 9. fejezet ismerteti. A csoportunk által levont következtetések sok mindent alátámaszta- nak, ami ebben a könyvben szerepel, ezért köszönetet mondok a csapat minden tagjának: Mick Collinsnak, Pablo Cortesnak, Adrian Dally- nak, Andrea Dowsettnek, Peter Farrnak, Paul Harrisnek, Julia Hornle- nak,MatthewLavy-nak,NickMawhinney-nek,SuePrince-nek,Graham Rossnak, Beth Silvernek, Roger Smithnek, Tim Wallisnak és William Woodnak. A jelentés elkészítése során, amellett, hogy Lord Dyson lét- fontosságú támogatását élveztem, folyamatos iránymutatást és támoga- tást kaptam Lord Thomastól, az akkori Lord Chief Justice-tól és Nata- lie Ceeney-től, a HM Courts & Tribunals Service akkori vezetőjétől. Külön említést érdemel Lord Michael Briggs – az angliai és walesi pol- gári bíróságok szervezeti kérdéseiről szóló jelentéseiben az online bíró- ságok támogatása óriási hitelességet adott a CJC-jelentés ajánlásainak. Köszönetemet fejezem ki mindazoknak is, akik háttér-informáci- ókkal szolgáltak a 16. fejezetben szereplő esettanulmányokhoz: John Aitkin bíró, Catherine D’Elia, Paul Embley, Richard Goodman, Deno Himonas bíró, Juthika Ramanathan, Shannon Salter, KenHwee Tan, Darin Thompson, Caroline Sheppard, Michael Fang és James Prescott. Mérhetetlenül hálás vagyok három magas rangú és rendkívül elfog- lalt személynek, akik elolvasták és véleményezték az első teljes terve- zetet: Sir Ernest Rydernek, Susan Acland-Hoodnak, a HM Courts & Tribunals Service vezetőjének és Dame Hazel Genn professzornak, az UCL jogi kara – hamarosan csak korábbi – dékánjának. Visszajel- zéseik felbecsülhetetlen segítséget jelentettek. Különböző módon, de mindhárman kulcsszerepet játszanak abban, hogy az online bíróságok Angliában és Walesben valósággá váljanak. Hazel további köszönetet érdemel a könyv címéért. Csak később jöttem rá, hogy ez a cím a Gray’s Innben 2016 vége felé tartott birkenheadi előadások egyikével azonos. Vagy a nagy elmék gondolkodnak hasonlóan, vagy öntudatlanul ellop- 16

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS tam. Mindenesetre Hazel nagylelkűen azt mondta, örül, hogy újra fel- használtam. Ez a hetedik kirándulásom az Oxford University Press-szel, és ez ugyanolyan kellemes volt, mint az előzőek. Valószínűleg nem lett kön�- nyebb velem dolgozni, ezért köszönöm Dominic Byattnak, Alex Flach- nak és Natalie Patey-nek nemcsak szakértelmüket és kemény munkáju- kat, hanem a türelmüket és az engedékenységüket is. Egy kéziratnak kész művé, könyvvé válása időbe telik. Ezért arra szá- mítok, hogy mire ez a kötet az olvasók kezébe kerül, az online bírósá- gok világa már továbblépett. Csak a 2019. április végéig bekövetkezett fejleményeket tudtam figyelembe venni. A kézirat végső változatát egy portugáliai golfozás közben nyújtot- tam be, ahol három barátommal – akikkel együtt nőttem fel Glas- gow-ban –, Howard Beachcsel, Lloyd Pinderrel és Paul Robinsonnal pihentem. Negyven évvel ezelőtt együtt töltöttünk egy nyarat egy ki- bucban, és azóta is elválaszthatatlanok vagyunk. Valahogy illett hozzá- juk, hogy ők segítettek átjutni a célvonalon. Mint mindig az életemben, a háttérben ott volt apám, Werner és a bátyám, Alan szeretete és támogatása. Nem tudom elégszer elmondani nekik, hogy mennyire sokat jelent számomra a szilárd és rendíthetetlen támogatásuk. Bárcsak édesanyám élne még, és örülhetne e könyv meg- jelenésének. Két fiam, Daniel és Jamie, akik már maguk is jelentős szerzők, sok észrevételt tettek a kézirat első változatához, olyan őszintén és nyíltan, ahogyan arra csak az ember gyermekei képesek. Saját és együttes intel- ligenciájuk nem hagy nyugodni. Több mint szerencsés vagyok, hogy szakértői segítségük a rendelkezésemre áll, és áldott vagyok, hogy ilyen szerető és gondoskodó fiaim vannak. Csodálatos lányom, Alexandra a legfiatalabb gyermekem, de talán ő a legbölcsebb Susskind, akitől mindig értelmes tanácsot kapok. Bár ő is már a technológia világában van, köszönöm neki, hogy életem színtisz- ta boldogságforrása maradt. Minden nap. 17

Végül köszönetet kell mondanom feleségemnek, Michelle-nek. Ez már a tizedik alkalom, hogy közvetve elviselte egy könyv szigorú ha- táridők közötti befejezésének gyötrelmeit. Megérti a hullámvölgyeket, a reményeimet és a félelmeimet, valamint az izgalmakat, de az írással járó csalódottságot és káoszt is. Megtart engem, és úgy tud együttérezni velem, mint senki más, amiért mindig hálás leszek neki. Radlett, Anglia, 2019. április 28. Richard Susskind

„Mint a víz, áradjon inkább az igazság.” Ámosz 5:24 „A Törvény kapujában őr áll. Ehhez az őrhöz eljő messze földről egy férfi, s bebocsátást kér a Törvény hajlékába. De a kapuőr azt mondja, hogy most nem engedheti be. […] Ilyen nehézségekre nem számított a messziről jött férfi, hisz a Törvénynek, gondolja, mindig és mindenki számára elérhetőnek kell lennie.” Franz Kafka



Bevezetés Gyakran elgondolkodom azon, hogy Rosa Susskind mit gondol majd erről a könyvről évek múlva. Rosa, akinek ezt a művet szeretettel aján- lom, az első unokám. 2018 elején született, figyelemre méltó technoló- giai változások idején. Ha előre tekintünk, mondjuk, 2039-re, amikor Rosa 21 éves lesz, akkor a világunk egészen más hely lesz, és bizonyos szempontból olyan idegen lesz számunkra, mint egy távoli bolygó. Társadalmunkat néhány már most létező, illetve újonnan megjelenő és sok, még fel nem fedezett technológia fogja átalakítani. Talán Rosa két évtized múlva tudni akar- ja majd, nagyapja miért érezte szükségét annak, hogy időt pazaroljon egy olyan könyv megírására, amely a magától értetődően nyilvánvaló mellett érvel: a digitális társadalomban van értelme a bírósági munka nagy részét online végezni. Talán utólag, 2039-ben, a Rosa számára fotelként szolgáló valami- lyen eszköz kényelméből nyilvánvaló lesz, hogy az online bíróságok a világ jogrendszereinek szerves részévé válnak. De 2019-ben, amikor ezeket a sorokat írom, sok jogász és bíró szkeptikus ezzel kapcsolat- ban. Ez vezetett engem arra, hogy az online bíróságok mellett érveljek. Nem azért teszem ezt, mert aggódom, hogy jövőbeli megvalósulásuk veszélyben van, hanem azért, mert fel akarom gyorsítani a fejlődésüket és az elterjedésüket. Reményeim szerint szélesebb körű lelkesedést tu- dok kiváltani olyan innovációk iránt, amelyekkel kapcsolatban biztos vagyok, hogy nagymértékben növelni fogják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést világszerte. És az Úr tudja, hogy a jobb hozzáférés elő- segítése már régóta esedékes. 21

Online bíróságok és az igazságszolgáltatás jövője 2039-re biztosan nem lesz szükségünk több érvre az online bírósá- gok mellett, mint amennyire ma az online vásárlás, vagy, úgy tippelem, egy évtized múlva az autonóm járművek mellett. Ez nem jelenti azt, hogy mindkettő mellett ugyanazok az érvek lennének. Látjuk, hogy az embereknek gyakran időbe telik, mire elfogadják az újítók és az újítá- sok első alkalmazói által javasolt változások előnyeit. Néhányan talán rokonszenveznek Max Planck Nobel-díjas fizikussal, aki egyszer azt mondta: „ „Valamely új tudományos igazság nem úgy szokott győze- lemre jutni, hogy az ellenfelek meggyőzetnek, és kijelentik, hogy meg- tértek, hanem inkább úgy, hogy az ellenfelek lassanként kihalnak, és a felnövekvő nemzedék már eleve hozzászokik az igazsághoz.”1 De nem látom okát annak, hogy egy új generációra várjunk, hogy majd ők hoz- zanak nagy változásokat a bírósági szolgáltatásokban. Ha már most le- hetséges, hogy érdemi javulást érjünk el ezen a területen, akkor nekünk kell hozzálátnunk ahelyett, hogy az utódainkra hagynánk a feladatot. Néhány összefüggés Az 1980-as évek nagy részét azzal töltöttem, hogy a mesterséges intelli- genciának (AI) a jogra gyakorolt hatásait vizsgáltam. Akkoriban a leg- több jogász azt állította, hogy ennek a technológiának soha nem lesz helye az ő világukban. Ma már a legtöbb nagy ügyvédi iroda dolgozik a mesterséges intelligenciával. Az 1996-ban megjelent The Future of Law (A jog jövője) című köny- vem volt az első szisztematikus kísérletem, hogy az információs techno- lógiának a joggyakorlatra és az igazságszolgáltatásra gyakorolt hatásáról írjak.2 Visszatekintve akkori jóslataimra, alábecsültem a változásokat. Akkoriban például ragaszkodtam ahhoz, hogy az ügyvéd és ügyfél kö- zötti kommunikáció fő eszköze az e-mail lesz. A Law Society of Anglia és Wales erre azt válaszolta: nem szabadna megengedni, hogy nyilváno- 1 Idézi Thomas Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete (2000) 157. 2 Richard Susskind: The Future of Law (1996). 22

BEVEZETÉS san beszéljek, és lejáratom a jogi szakmát. Ma ugyanez a Law Society az ügyvédi technológia egyik legfontosabb szószólója. Az 1990-es években azt is állítottam, hogy a jogi kutatásokat elsősor- ban a világhálón végzik majd. Ügyvédek és bírák közösen ítélték el ezt a felvetést, mondván, nem értem a jogi könyvtárak gyakorlati és kultu- rális jelentőségét. Azért hozom fel ezeket a példákat, hogy emlékeztessem a jog vilá- gában élőket arra, hogy tévedtek a technológia jövőbeni felhasználásá- val kapcsolatban. Az olvasóimtól csak annyit kérek, hogy maradjanak nyitottak. Meggyőződésem, hogy az online bíróságokról a következő oldalakon írtak döntő része nagyobb valószínűséggel fog megvalósulni, mint az 1990-es évek közepén az e-mailekkel kapcsolatos jóslatom. Ösztönös reakciók Azért is írom ezt a bevezetőt, mert az online bíróságok koncepciója jo- gászi körökben komoly érzelmeket vált ki, főként az ügyvédek és bírák között, akik közül sokan – igazság szerint – valójában nem tekintenek előre, és nem is figyeltek meg semmilyen rendszert működés közben. Magára a kifejezésre adott ösztönös reakcióik a kételkedéstől a felhá- borodásig terjednek. Az érzelmektől függetlenül a kiindulópont gyak- ran ugyanaz: az online bíróság téves elképzelés, alkalmazásának ellen kell állni. Ennek az ösztönös reakciónak az „irracionális elutasítás” el- nevezést adtam, amit úgy határozok meg, mint egy olyan technológia dogmatikus elutasítását, amellyel a kritikusnak nincs személyes vagy közvetlen tapasztalata. Semmiképpen nem racionális, ha a jogászok bi- zonyíték vagy tapasztalat nélkül elvetnek egy javasolt innovációt. Egyes műszaki szakemberek durva protekcionizmusnak tartják, hogy a jogászok elutasítják az online bíróságokat. Szerintem ez túl ci- nikus. Ezeket a kedvezőtlen véleményeket néha a hagyományos mun- kakörök védelme motiválja, de sokkal inkább a hagyományos bírósági rendszer értékei és eljárásai iránti szilárd elkötelezettségben gyökerezik. 23

Online bíróságok és az igazságszolgáltatás jövője Az ellenállás alapja az a meggyőződés, hogy az igazságszolgáltatás ak- kor működik a legjobban, ha a vitában álló felek a hagyományos mó- don gyűlnek össze egy nyilvános, fizikai térben, ahol mindenki a többi résztvevő szemébe nézhet. Az ellenállás abból az aggodalomból is ered- het, hogy a technológia bevezetése újabb trükk az igazságszolgáltatásra fordított közkiadások csökkentésére. Az is lényeges, hogy az ügyvédek és a bírák gondolkodása mélyen a ha- gyományokban gyökerezik és a precedensek által behatárolt. Hajlamuk- nál fogva gyakran konzervatívak és kockázatkerülőek. Más területen végzett kutatásaim azt sugallják, hogy a szakmák nagy panteonjában – a technológiával kapcsolatban mindenképpen – csak a papok óvatosab- bak a változásokkal szemben.3 A jogászok komfortzónája sokkal inkább a tárgyalóterem, mint az online, együttműködésen alapuló tér. Ezért értékelhetjük, sőt tisztelhetjük is a jogászok ellenszenvét a radi- kális technológiai változásokkal szemben, sőt még élvezhetjük is, hogy kigúnyolhatjuk irracionalitásukat, de nem szabad eltántorodnunk az igazságszolgáltatás jobb módszereinek kidolgozásától. A társadalom és a polgárok igényeinek kellene vezérelnie inkább bennünket, semmint a jelenlegi jogászgeneráció (még ha jó szándékú is) előítéleteinek, akik közül a befolyásosak már az ötvenes és hatvanas éveikben járnak, és nem mindig vannak képben a digitális fejlődéssel. Bíróságaink jövője túlságosan fontos ahhoz, hogy kizárólag a rendszerben jelenleg dolgo- zók (és néhány csak néha dolgozó) kezében legyen. Egy olyan időszak- ban, amikor a technológia a társadalom és a munka világának minden szegletében nagy változásokat hoz, üdvözölnünk kell a legfontosabb intézményeink új perspektíváit. Ahogy arra Susan Acland-Hood, a HM Courts & Tribunals Service vezérigazgatója is gyakran emlékeztet minket, „a perrendtartásainknak nem kell olyan réginek lenniük, mint az elveinknek”.4 3 Lásd Richard Susskind és Daniel Susskind: A szakmák jövője (2018). 4 Idézet a 2018 decemberében Londonban megrendezett első nemzetközi online bírósági fórumon elhangzott üdvözlőbeszédből. Lásd Richard Susskind: „Making the Case for Online Courts” (2018). 24