zeneiskola_jubileumi_konyv

31. Sasvári Márton és Bertalan (tanáruk: Csasznyi Imre), a Sasvári Duó (Márton és Bertalan) (tanáruk: Buda Ádám) • Hangszeres-énekes kategória: a Sasvári testvérek (Borcsa, Márton és Bertalan) • Énekegyüttesek: Rutafa Énekegyüttes (Tímár Sára, Farkas Enikő, Sasvári Borcsa, Lindner Zsófia, Tamási Rebeka, Völner Eszter), Ispiláng Énekegyüttes (Baján Zsuzsanna, Dulai Dóra, Fogarasi Flóra, Juhász Jú- lia, Karajz Júlia, Sergő Sára és Tamási Vanda). Szvorák Katalin az eredményes felkészítésért több versenyen is tanári kü- löndíjban részesült. Tanszakunk mindenkori célja nemcsak művészek és leendő zenetaná- rok alapképzése, de elsősorban kiegyensúlyozott lelkületű emberpalánták nevelése, segítése, akik a népzenén keresztül nyitottakká válnak önmaguk 51

és a világ felé, s így az éneklés-zenélés, mint örömforrás, egész életüket szí- nesítse, megkönnyítse. Szolfézs tanszak Sokan ezt a szakot elméletinek gondolják, valójában a zeneoktatás legkomp- lexebb tantárgya a szolfézs. Hozzánk tartozik a zeneirodalom-zenetörténet és a kórusnevelés is. A jubileumi kiadványunk végén található beiskolázási névsor a szentendrei szolfézsoktatás eredményességét is mutatja. A Kovács Lajos, Szári Mihály és Papp Miklósné által vezetett tanszakok munkájára építhettünk. Az utóbbi tíz évünket szeretnénk felidézni eseményeink, ered- ményeink tükrében. Szolfézstanárként nem egyénileg, hanem csoportosan foglalkozunk a gyerekekkel. Kapcsolatunk velük közvetlen, olyan, mintha a zeneiskolában mi lennénk a kisebbek pótanyukája, a nagyobbak osztályfőnöke. Többen a szolfézs tanulmányaik befejezése után is visszalátogatnak hozzánk. Isko- lánkban több mint tíz éve alapítványi támogatással zenebölcsi és zeneovi foglalkozásokra járhatnak a gyerekek már babakoruktól kezdve. Örömteli érzés, mikor volt növendékeink saját gyermekeikkel érkeznek, mert ezek a gyerekek „belenőnek” a zeneiskola közösségébe. Külön öröm, hogy kollegá- ink gyerekei is szemünk előtt cseperednek! Az 50. jubileumi tanévben hat kolléga 60 csoportot tanít. Tehetséggondozó munkánk eredményeképpen az alábbi versenyeken értünk el sikereket: • az Országos Kodály Zoltán Szolfézs- és Népdaléneklési Versenyen 2008-ban Mártonffy Marcell 1. díjat, és improvizáció különdíjat (Papp Miklósné), Stark János 1. díjat, népdaléneklés kategóriában 3. díjat ka- pott (Nyári Irma). • 2011-ben a Pest megyei válogatón megmérette magát Horváth Bence Domonkos és Knyazoviczki Csenge (Kassainé Garamvölgyi Rita), a döntőben sikeresen szerepelt Major András is (Nyári Irma). • 2012-ben az esztergomi Zsolt Nándor Zeneiskolában 1. helyezést ért el Vass Ágoston, 2. helyezést Bokor Anna, 3. helyezést Bokor Zsófia (Bo- korné Forró Ágnes), 1. helyezést Makay Annamária, 5. helyezést Jassó Margit (Szellingerné Kosik Dóra), 3. helyezést Szívós Rebeka (Heimné Reviczki Julianna). • 2013-ban Törökbálinton 2. helyezést ért el Németh Sára, 3. helyezést Makay Annamária és Mendik Ágnes. A Legszebben Éneklő díjat kapták: 52 Mendik Ágnes, Bokor Zsófia és Jassó Margit (Bokorné Forró Ágnes).

32. Szolfézstaná- raink 2010-ben. Elől: Juhász Lívia, Heimné Reviczki Julianna, Kassainé Garamvölgyi Rita, Papp Miklósné. Hátul: Kosik Dóra, Bokorné Forró Ágnes, Nyári Irma, Zakar Katalin, igazgatónő 33. Regionális szolfézsverseny, Törökbálint, 2013. (Balról: Bokor Zsófia, Igó Lenke, a zsűri tagja, Mendik Ágnes, prof. dr. Szőnyi Erzsébet, a verseny fővédnöke, Szívós Rebeka, Bokor Anna, Bokorné Forró Ágnes, felkészítő tanár, Jassó Margit, Németh Sára, Makay Annamária)

34. Népdal- A népdaléneklési verseny egyik legnépszerűbb rendezvényünk. Célja az éneklési verseny éneklés megszerettetése, és szereplési lehetőség azoknak, akik még nem ta- 2004/2005-ben nulnak hangszeren, vagy akik a több éves hangszeres tanulmányok mellett az énekhangjukat is csillogtatni szeretnék. A háziversenyen életkor szerinti kategóriákban versengenek a gyerekek, és értékes ajándékokat nyernek. Eb- ben a tanévben szükségessé vált egy külön kategória meghirdetése, ahol a címvédők versenyezhetnek egymással. Több alkalommal rendeztünk társaséneklési versenyt is, melyen a bici- niumok mellett a capella és hangszerkíséretes művek is elhangoztak. Taná- raink közül többen vezetnek kórust, mindannyian szívesen énekelnek ta- nári koncerteken duetteket, énekegyüttesre vagy kisebb – nagyobb kórusra komponált műveket. Félévkor bemutató órákon nyerhetnek bepillantást a szülők és kollegák csoportjaink munkájába. Év végén ünnepélyes keretek között a nagyteremben vizsgázik minden csoport. Mi vagyunk a szervezői a hangszerbemutató koncerteknek, melyeket a város óvodásainak és alsó tagozatos iskolásainak tartunk. Tanszakunk ön- álló koncerteket is rendezett, melyen az egészen aprók népi játékokat, nép- szokásokat játszottak el, a nagyobbak balladát dramatizáltak, a kórusművek mellett műdalok és mai könnyűzenei slágerek is felcsendültek. Az Izbégi és a Barcsay Iskolában hagyományosan minden decemberben kollegák és 54

szülők bevonásával Adventi koncertet tart Kassainé Garamvölgyi Rita. A koncert valamennyi közreműködőjének óriási élmény a meghitt együttmu- zsikálás. Iskolánk gyermekkórusát korábban Nagy Csilla és Ács Ildikó vezették, majd 2009-ben megalakult a Musicantus Gyermekkar, melynek karnagya Bokorné Forró Ágnes. A kórus tagjai hangszeren tanulnak, ám szeretnek énekelni is, innen a névválasztás: muzsikáló énekesek. Több ízben vettek részt a Kistérségi Zengő Fesztiválon és a Pomázi Kórustalálkozón. Felléptek a Musica Beata Kórussal és a szentendrei Református Kórussal is. A Levente Gálán és a zeneiskola Filmzene Koncertjén rendszeresen szerepelnek. „Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja. A hangszer a kevesek, kiváltságosak dolga. Az emberi hang, a min- denkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak álta- lános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja.” (Kodály Zoltán) 55

35–36. Rozsosné Frank Katalin család- jával az Oltai díj átadó ünnepségén (2011). Lent: A szülői díjat Pálffy József vehette át 2012-ben

Iskolánk munkáját segítő alapítványok, elismerő díjak „A zene barátokat szerzett nekünk…” (Kodály Zoltán) Vujicsics Tihamér Zeneiskolai Alapítvány 1991-ben Bánk Zsuzsanna igazgatónő kezdeményezésére jött létre az ala- pítvány, mely 1998-ban közhasznú szervezetként folytatta munkáját. Cél- ja egyrészt a tehetséges tanulók, zenei együttesek és az iskola nemzetközi kapcsolatainak támogatása, másrészt az oktatás és tehetséggondozás feltét- eleinek javítása. Az alapítvány elsődleges bevétele a személyi jövedelemadó 1%-os felajánlásaiból és támogatói befizetésekből származik. Az Alapítvány több ízben nyújtott segítséget vonós- és fúvószeneka- runk utazási költségeihez, ami a különböző fesztiválokon, versenyeken való részvételt tette lehetővé. Hozzájárul az iskola hangszerparkjának fejleszté- séhez és karbantartásához. A billentyűs tanszak az Alapítvány segítségé- vel jutott hozzá egy gyönyörű hangú Bechstein zongorához, valamint egy kétmanuálos csembalóhoz. Oltai Adrienne-díj Az 1995-ben alapított díj a szentendrei zenetanítás érdekében kifejtett ki- magasló teljesítményt ismeri el, egyben emléket állít az iskola alapító-igaz- gatójának. Az a pedagógus kaphatja meg, aki sokat tett a zeneiskolai oktatás fejlődéséért. A díj odaítéléséről a zeneiskolai tantestületének javaslatát fi- gyelembe véve az Iskolatanács dönt. A díjhoz pénzjutalom nem jár. Átadására minden év májusában megrendezésre kerülő Búcsúzó Nö- vendékek Hangversenyén kerül sor. A díj B.Urbán Teréz és Borsódy László képzőművészek által készített kerámia emlékplakett. 57

Oltai Adrienne-díjat kaptak: Szári Mihály (1996), Pozsonyi Béla (1997), Frank Lajos (1998), Papp Miklósné (1999), Bánk Zsuzsanna (2000), Zászkaliczkyné Lakos Ágnes (2001), Mezey Erika (2002), Bokor György (2003), Ásztai Csabáné és Mátyás Ivánné (2004), Szvorák Kati (2005), Schrett Lászlóné (2006), Gaál Natália (2007), Gulyás László (2008), Hor- nyák Ferencné (2009), Szilágyi István (2010), Rozsosné Frank Katalin (2011), Richter Annamária (2012), Barnás András (2013) Szülői-díj A díj célja, hogy elismerje mindazt a törődést, segítséget, melyet a szülők a gyermekek zenei nevelése terén nyújtanak. Az elismerés „vándordíj”, Páljános Ervin szobrászművész alkotása, melyhez merített papíron készített emléklap társul. A díj odaítélésére az iskola tanárai tehetnek javaslatot. A díjazottak neve bekerül az iskola Aranykönyvébe. Eddigi díjazottjaink: Aranyné Papp Ibolya, Déri Gábor és Marik Judit, Nagy Ernő és Balogh Katalin, Vincze László, Holló Éva és Ruzsics Andrea, Ipacs István és London Katalin, Paizs Béla és Faltisz Veronika, Szamos László és Barbarics Péter, Tamásiné Horváth Brigitta és Fülöp Marianna, Borsódy Éva, Dombi Attila, Horváth Viorika és Zách Attila, Csíkszentmihályi Rita és a Kárpáti család, Pálffy József és Golyán Károly. Levente Alapítvány 2000. március 26-án négy fiatal vesztette életét egy autóbalesetben. Egyikük, Fű Levente, egykori tanítványunk, akinek szülei, Fű Sándor és Páljános Tünde hozták létre az alapítványt fiuk emlékére azzal a céllal, hogy a zenei pályán továbbtanuló növendékeknek a tanulmányaik során felmerülő kiadások terheit enyhítse. A díj összege 100.000 Ft, amelyhez Vincze László papírmerítő mes- ter által készített díszoklevél, az Asszonyi Zsófia által adományozott bár- sony dísztok és egy bronzérem, Páljános Ervin alkotása jár. Az Alapít- vány anyagi hátterét a Szentendrén élő vagy a városhoz kötődő képző- és iparművészek önzetlen felajánlásai biztosítják. A díj átadására minden év március 26-án kerül sor iskolánk nagytermében. Az Alapítvány minden adventi időszakban Gálaestet szervez neves művészek közreműködésével. A hangversenyhez a felajánlott képzőművészeti alkotásokból rendezett kiállítás kapcsolódik. 58

37. Fű Levente, egykori kürtös tanítványunk A számtalan adományozó, kiállító művész közül a teljesség igénye nél- kül említjük meg az alábbiakat: Aknay János, Bukta Imre, Borsódy Lász- ló, Csíkszentmihályi Róbert, Deim Pál, Farkas Ádám, Kocsis Imre, Kósa Klára, Ligeti Erika, Fe Lugossy László, Pirk László, Rákossy Anikó, Rényi Kriszta, Szántó Imre, Szentirmai Zoltán, Tomka Zsóka, Ef Zámbó István. És néhány név az eddig fellépő művészek közül: Eperjes Károly, Szvorák Kati, Vujicsics Együttes, Hot Jazz Band, Hauser Adrienne, Wolf Péter, Oláh Ainó, Sonatores Pannoniae Együttes, Lakatos Péter, Pozsár Eszter, Söndörgő Együttes, Horányi Sándor, Szentendre Néptáncegyüttes, Ökrös Együttes, Konrád György, Bánffy György, Endrei Judit. Az eddigi díjazottak: Nagy Anna Ágnes – gordonka (2001), Lovas Bettina – zongora (2002), Arany Zsuzsanna – zongora (2003), Eredics Salamon – blockflőte (2004), Gulyás Máté – ütőhangszerek (2005), Mezei Roland – vadászkürt (2006), Tímár Sára – népi ének (2007), Gazsu Enikő – zongora (2008), Grajzel Márk – kürt (2009), Karajz Júlia – zongora (2010), György Kristóf – szaxofon (2011), Mártonffy Marcell – zongora (2012), Szívós Rebeka Lili – zongora (2013) 59

Arany, Ezüst és Bronz Violinkulcs Az iskolánk által adományozott legmagasabb tanulói elismerés. A díj egy egyedileg készített, violinkulcsot ábrázoló ötvösmunka a díj fokozatának megfelelő bevonattal, valamint egy merített papírra készített, violinkulcsot ábrázoló díszoklevél. A díjat valamennyi növendékünk megkaphatja, akit főtárgy tanára javaslata alapján az Iskolatanács arra érdemesnek tart. Egy tanévben maximum 9 violinkulcs adható. A díjak átadása a Tanévzáró Ün- nepségen történik, s a díjazottak neve bekerül az iskola Aranykönyvébe. 60

Zenekaraink Egy vonószenekar kinevelése rendkívül nehéz feladat, amihez elenged- hetetlen a hangszeres tanárok összehangolt és kitartó munkája. Az évekig tartó, kemény munka gyümölcseként, a hetvenes évektől az iskola vonós- zenekara komoly eredményeket tudott felmutatni. Különleges szerepe volt ebben Mezey Erikának, aki 1995-ig vezette a zenekart. Koncerteztek Svéd- országban, Franciaországban, Finnországban, Olaszországban, Angliában és Ausztriában. A Móricz Zsigmond Gimnázium vegyes karával turnéztak Windsorban (Anglia), Erdélyben és Kárpátalján, és részt vettek a Magyaror- szágon – Ausztrián – Szlovénián keresztül húzódó Széchenyi – Mozart em- léktúrán. Mezey Erika időt, energiát nem sajnálva szervezte az utazásokat és tanította be a zenekart és a kórust. Harmath Eszter egykori csellistánk visszaemlékezése vonószenekari éveiről: „Ha lenne három dolog, amit újra élhetnék gyerekkoromból, az egyik biztos, hogy egy szombati zenekari próba lenne. Nem mintha rajong- tam volna a szombat reggeli felkelésért, de nagyon szerettem a zenekart. Talán az elején még nem annyira, amikor én még a második pult kis mo- gyorója voltam (Erika néni szavaival) és sokszor csak úgy csináltam, mint- ha követném a kottát. Próba előtt szerettem berendezni a termet a piros bársonyszékekkel. A szünetben mindig hangszert cseréltünk, a hegedűsök csellóztak, mi csellisták próbálgattuk a hegedűket. Annak ellenére, hogy fellépések előtt gyomorgörcsöm volt, mégis ked- ves emlékeket őrzök a Mezey Erika néni által vezetett zenekarban töltött évekről. A legnagyobb élmény az angliai út volt, ahol egy igazán ütős kon- cert összeállítással jártuk be London környékét. Életem első repülőútja is ez volt, tehát izgalmakban nem volt hiány. Később elrepülhettem még Finn- országba, kirándulhattam az olasz Dolomitokban, Velence polgármestere fogadott minket. Gyakorlatilag bejártuk fél Európát Erika néninek és a ze- nének köszönhetően. Ez mind-mind ajándék az életemben.” Mezey Erika nyugdíjba vonulása után 1998-ig Zakar Katalin vette át és folytatta a megkezdett utat. 1999-től Domoszlai Orsolya tartja a zenekari próbákat, és Fülemüle Vonószenekar néven foglalkozik iskolánk kisebb és 61

38–39. Fent: Vonószenekarunk Mezey Erika irányítása alatt. Lent: A vonószenekar Windsorban

nagyobb, hegedűs és csellista növendékeivel. A vonószenekar repertoárja igen széles, gyakran csatlakoznak hozzá iskolánk ütős és fúvós tanulói és mi, tanárok is szívesen játszunk velük egy – egy koncerten. Éveken át jó hangulatú, emlékezetes zenekari nyári táborokat szervez- tünk. Köveskálon, a Balaton-felvidéken, Szandaváron, Nógrád megyében, Ádándon és Bakonybélen. Mindig más és más helyszínen, hogy tanulóink a zene mellett megismerkedjenek Magyarország szép tájaival is. Az elmúlt évek során részt vettünk az Országos Zenekari Versenyen és 2004-ben a Nyíregyházán megrendezett Nemzetközi Zenekari Találkozón első díjat kaptunk. Két ízben vendégeskedtünk az ausztriai Mödlingben és néhány- szor mi is fogadtuk a mödlingi zenekar tagjait, akik szép koncerttel köszön- tötték a vendégfogadó szülőket és gyerekeket. A Fülemüle Vonószenekar Domoszlai Orsolya vezetésével járt még Olaszországban is, testvériskolánk, az Accademia Musicale Tollese di Miglianico meghívására. Tollóban nagy- sikerű hangversennyel kedveskedtek a vendéglátó olasz családoknak és a lelkes helyi közönségnek. Szentendrei Fúvószenekar A zenekar a Papp Tibor által 1974-ben alapított Szentendrei Ifjúsági Fú- vószenekar utóda, amelyet a ’80-as évek elején Regős Szabolcs, Korkos Sza- bolcs, Korkosné Szalai Erika majd Kápolnai Jenő és Rozsosné Frank Kata- lin vezettek. Az utóbbi közel tizenöt évben a zenekar vezetője Féja Géza. Műsorukban éppúgy megtalálhatók az ünnepségeken és utcai felvonuláso- kon megszokott indulók, mint a szórakozató és komolyabb tudást igénylő művek is. 1987 óta szinte minden évben szerepeltek külföldön: Bulgáriá- ban, Svédországban, Németországban, Franciaországban, Finnországban, Romániában, Szlovákiában, Csehországban, Belgiumban, Olaszországban és Horvátországban. 1991-ben megkapták a Magyar Fúvószenei Szövetség arany minősítését, ugyanebben az évben Szentendre Város „Pro Urbe” díját is. Rozsosné Frank Katalin így ír zenekari munkájáról: „Mikor Kápolnai Jenővel átvettük a zenekar irányítását, megtapasztalhattam, milyen össze- tartó ereje van a közös munkának. Volt idő, amikor a mazsorettes lányokkal kiegészülve közel 90 főre bővült a társaság. Kitűnő szponzorokat sikerült ta- lálnunk, így minden évben legalább egyszer külföldre is sikerült eljutnunk. Semmi nem bizonyítja összetartozásunkat jobban, mint azok a házassággal végződő szerelmek, amelyek itt szövődtek.” 63

40. Fúvószeneka- Egykori zenekaros növendékünk így emlékszik vissza az itt töltött éve- runk Rozsosné ikre: „Jártam egy zenekarba, mert azt mondták járjak. Jártam, mert jó volt a Frank Katalin és Kápolnai Jenő többiekkel találkozni, együtt zenélni. Jártam, mert olyan zenekarvezetőink vezetése alatt voltak, akikért szívesen ment az ember. Jártam, mert jobbnál jobb helyekre utaztunk. És jártam, mert szerelmes lettem a dobosba… Később már nem jártam, mert másképp alakult az életem, de a dobost megtartottam. És mi- kor az esküvőnket szerveztük, megkaptuk a lehetőséget, hogy ott tarthas- suk, ahonnan »származunk«.” (Platthy Anikó, Honéczy Zoltán) A sok felkérésnek a zeneiskola keretein belül működő zenekar már nem tudott eleget tenni, ezért a zenekar tagjai és az iskola vezetése úgy határo- zott, hogy a fúvószenekar 1997-től 2002-ig önálló egyesületként folytatja sikeres munkáját. Dunakanyar Gitáregyüttes „A gitár magányos hangszer” – mondják, hiszen akkordikus jellegéből adó- dóan nincsen szüksége kísérőhangszerre. Ez az önállóság a pozitívumok mellett, sajnos azzal is jár, hogy növendékeink ritkábban találkoznak más hangszeresekkel, többnyire egyedül játszanak. Márpedig a társas muzsiká- lás az amatőr zenélés egyik legszebb formája. Gitárosaink számára erre leg- 64 jobb lehetőség a gitáregyüttes.

Iskolánkban a gitárhoz kapcsolódó zenekari munka 2003-ban indult. A 41. Gitár- kezdeti 5-6 fő még csak egy bővebb kamaracsoportnak számított. Pár évvel együttesünk később kialakult a ma is tartó kapcsolat a szentendrei és a pomázi zeneisko- tanárukkal, Knyazoviczki la gitáregyüttesei között, amit az is segít, hogy mindkét helyen Knyazoviczki Zoltánnal Zoltán vezeti az együttes munkáját. A két zenekar év közben ugyanazzal az anyaggal, de külön készül, és a fellépések előtti közös próbák alatt válik teljessé az együtt zenélés. A jó hangulatú koncerteknek köszönhetően mos- tanra a közös zenekar létszáma 28-ra bővült. Koncertjeinken főként a hang- szerhez közel álló spanyol, latin zene hangzik fel, kiegészülve a könnyedebb műfajokkal (filmzene, könnyűzenei átiratok). Az első években még a Pest Megyei Kamarazenei versenyeken indul- tunk, de 2007-ben iskolánk gitárosai is ellátogathattak Miglianico-ba, a test- vériskolánkba. 2009-ben részt vettünk az I. Debreceni Gitárzenekari Fesz- tiválon (ebből az alkalomból vettük fel a Dunakanyar Gitáregyüttes nevet), hat éve visszatérő fellépői vagyunk a Gödöllői Gitárzenekari Fesztiválnak, és nagy büszkeségünkre 2012-ben részt vehettünk az Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválon Olaszországban. 65

42–43. Fent: Nyári Zenei tábor (Zamárdi, 2010). Lent: Tamburásaink Délvidéken a tücsök- tábor záró koncertjén. Zetelaki Gáspár és Dániel között Petricskó Márton

Táborok Az egyéni órákon kevés növendéknek van alkalma kamarázni vagy zene- karban játszani. Pedig a közös zenélés élménye zenei tudásukat és szemé- lyiségüket is fejleszti. Ezért szervezünk évtizedek óta nyári zenei táborokat, ahol az „együttzenélés” megkedveltetésén túl alkalmunk nyílik a csapatépí- tésre és a nyári szünidő hasznos eltöltésére is. Mint minden nyári táborhoz, a miénkhez is hozzátartoznak a szellemi és sportvetélkedők, strandolások, kirándulások, kézműves foglalkozások. A csoportos foglakozásokat ritmus- gyakorlatokkal és a saját szólamok kidolgozásával töltjük. Semmihez sem fogható az az élmény, amikor a már jól begyakorolt szólamok egy közös, nagy harmóniává állnak össze. A közösen előadott darabok örömmel töltik el a kisebb és nagyobb gyermekeket egyaránt. Mindenki nagy izgalommal készül a táborokat záró hangversenyekre, amire elsősorban a szülőket várjuk, de a környék lakói is szívesen eljönnek. A hangversenyeken kisebb-nagyobb kamaracsoportok lépnek fel, a legkü- lönbözőbb stílusú műsorszámokkal. A jó hangulatú nap zárása a közös bog- rácsozás és beszélgetés a tábortűznél. Ezekre az alkalmakra a közönség, a szülők, a gyerekek és a tanárok egyaránt szívesen emlékeznek vissza. A táborok tanárai voltak: Bokor György, Bokorné Forró Ágnes, B. Egri Márta, Boldogh András, Buda Ádám, Barkóczi László, Bártfai Zoltán, Do- moszlai Orsolya, Gaál Zoltán, Kerekes Katalin, Kovács Zsuzsanna, Kádár Krisztina, Laárné Szaniszló Éva, Nádasy Eszter, Pap Angéla, Pozsár Eszter, Varga Borbála és Zakar Katalin. Tamburás tücsöktábor – Péterréve (Délvidék, Szerbia) Tambura tanszakunk kicsiny, mindössze 10-en tanulják ennek a hangszer- nek a fortélyait. Csasznyi Imre, egykori tanárunk szülei 2010 óta minden nyáron a Délvidéken található kis magyar faluba, Péterrévébe invitálják nö- vendékeinket, hogy együtt muzsikáljanak az ott élő tamburás fiatalokkal. Azokat is szívesen fogadják, akik inkább néptáncokkal ismerkednének vagy énekelni szeretnének. A tücsök tábor lakói egy öreg parasztház udvarán fel- 67

44–45. Fent: Diák- jaink és tanáraink a kalinyingrádi delegáció tagjaival (1998) Lent: 2006- ban tanáraink és diákjaink színvonalas klasz- szikus és népzenei koncertet adtak Capestranoban (Olaszország) állított sátrakban laknak. Hangszeres órák, kamarazenei és néptánc próbák váltják egymást a nap folyamán. A szakmai munka mellett színes progra- mok között válogathatnak a gyerekek: kézműves foglalkozások, tiszai für- dőzés, focizás. A tábor záró estéjén gálaműsort adnak, amellyel a tamburá- sok, táncosok és énekesek együtt köszönik meg a helyiek vendégszeretetét.

Kapcsolataink Szentendre – Kalinyingrád (1995–2000) A Vujicsics Tihamér Zeneiskola és a Kalinyingrádi Rahmanyinov Zenemű- vészeti College közötti csereprogram gondolata 1995-ben született meg. Az ötletgazda Gaál Natália volt, aki tanulmányait a kinti intézményben végez- te, amelynek struktúrája erőteljesen eltér a magyar művészetoktatási rend- szertől. A kalinyingrádi és szentendrei iskolák közötti együttműködés célja elsősorban az oktatási hagyományok, módszerek megosztása, s tágabban egymás kultúrájának megismerése volt. Az első utazás 1995 őszén valósult meg, amikor a szentendrei zeneiskola diákokból és tanárokból álló harminc fős csoportja busszal megérkezett Ka- linyingrádba. Az ott tartózkodás idején a kinti zeneiskolások otthonaiban laktak a magyar diákok. A kint töltött egy hét alatt több közös koncertet ad- tak, emellett maradt idő egyéb programokra is: városnézés, a borostyánról híres tengerparti települések megtekintése. A rövid idő alatt minden részt- vevő rengeteg szakmai és egyéb élménnyel, új ismeretségekkel, barátságok- kal gazdagodott. Még ugyanabban a tanévben, 1996 tavaszán megérkezett Szentendrére az első kalinyingrádi delegáció. Az elszállásolás nálunk is a zeneiskolások családjainak segítségével történt. Vendégeink koncertet adtak a Szentend- rén és Budapesten a régi zeneakadémián. Több alkalommal jártak az Ope- raház előadásain; óralátogatáson vettek részt a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, Eckhardt Gábor óráján; a csoportot fogadta a Zene- akadémia akkori rektora, Falvai Sándor. 1995 és 2000 között összesen nyolc utazás valósult meg, utoljára 2000 ta- vaszán érkeztek kalinyingrádi barátaink. A kapcsolat a bevezetett vízumkö- telezettség miatt szakadt meg. A gyümölcsöző együttműködésnek köszön- hetően jutottak el zeneiskolánk és a kalinyingrádi intézmény növendékei különböző nemzetközi versenyekre. (Gaál Natália) 69

Olasz testvériskolai kapcsolat Idén 10 éves az olasz Accademia Musicale Tollese di Miglianico és a zeneis- kolánk közötti testvériskolai kapcsolat. 2003 szeptemberében az olasz zeneiskola igazgatója, Diego Tiberio cse- rekapcsolatot keresett egy magyar zeneiskolával és választása ránk esett. Nem véletlenül! Iskolánk szép villaépülete, a csodálatos kilátás a Dunára és nem utolsó sorban a tanári kar kedvessége jó alapot teremtett a két iskola közötti együttműködésre. Akkori igazgatónk, Bokor György és két helyettese Zakar Katalin és Richter Annamária időt és fáradságot nem kímélve éveken át szervezték a magyar növendékek és tanárok kiutazását és az olasz delegációk fogadását. E kapcsolat célja egymás kultúrájának és zenetanítási módszereinek megis- merése. Iskolánk tanárai nagy lelkesedéssel foglalkoztak az olasz gyerekek- kel, és a magyar gyerekek is sokat tanultak az olasz zeneiskola tanáraitól. Tanszakaink nagy többsége az elmúlt évek során bemutatkozott Olaszor- szágban. 2009 nyarától veszünk részt Diego Tiberio által megálmodott, azóta minden nyáron megszervezett Nemzetközi Ifjúsági Szimfonikus Zenekari kurzuson. Négy nemzet diákjai, csehek, lengyelek, magyarok és olaszok, közel százan, 10-12 napon keresztül a zeneirodalom gyöngyszemeit hiva- tásos karmesterek vezényletével tanulják meg. A kurzus végén nagy sikerű koncerteket adnak, többek között a közeli történelmi városban, Lanciano- ban. Iskolánkból többen e kurzus hatására választották a zenei pályát, ezt a nehéz, de nagyon szép hivatást. Tolmácsunk és tiszteletbeli tanárunk, Borsódy Éva a kezdetektől napja- inkig segíti a cserekapcsolatot. Büszkék lehetünk növendékeink családjaira, hiszen az olasz tanulók és tanáraik minden alkalommal, gazdag élmények- kel tértek haza Szentendréről, Magyarországról. (Négyessy Kata) 70

Visszaemlékezések Preludium Szentendrén, a Kovács László utca elején állt egy kis ház. Nagyobbacska családi házhoz volt hasonló. Elmenvén előtte, a nap minden pillanatában muzsika hangjai szűrődtek ki a ház ablakain. A város zeneiskolája volt 1975 körül, legalábbis én akkor lettem ennek az iskolának tanulója. Amikor a zeneiskola múltja került szóba, nekem először az épület jutott eszembe. Az épület, ami ma már más funkciót tölt be, de valahogy mégis megőrizte az emlékezet. A kis kerti kaput kinyitva, középen nyílt a bejárati ajtó. Jobbra az első terem Szári Misi bácsi és Bánk Zsuzsa néni szobája, akik az iskolát irányították, vezették, de ahol zene-órák is zajlottak. Mellette a híres „gumi- szoba”, ami azért kapta ezt a címet, mert az ajtón vaskos hangcsillapító bur- kolat volt, hiszen ez volt a rézfúvós terem, ahol Tibor bácsi zenekari órákat is tartott. Szemben zongora terem, itt Mátyás Ivánné Éva néni zongorát, Markovich Judit néni pedig fuvola órákat adott. Visszafelé haladva elhalad- tunk a legendás hosszú asztal mellett, mely egyfajta szertár funkciót is be- töltött. Kották, kabátok, hegedűtokok és mindenféle más apróságok voltak ezen az asztalon, illetve a kávéfőző is itt kapott helyet. A kávét Ilonka néni, a gondnok vitte körbe a termekbe, és szolgálta fel kedvesen. Az asztal felett a falon fekete-fehér képeken a zeneiskola életéből vett fotók voltak láthatók. Jobbra ismét zongoraterem Oltai Ádi néni óráival. Talán ez volt a ház legkü- lönösebb terme. Falain nagyméretű bordó bársony az akusztika jobbá tétele miatt, másutt képeket találtunk, főképp Daumier alkotásaiból. Itt volt talál- ható a kottatár egy szekrényben, ahova rendszeresen jöttek a tanárok köl- csönözni és a kotta kölcsönzés ürügyén mindig volt alkalom egy hangulatos beszélgetésre az aktuális ügyekről. A tanári asztalon állt Ádi néni kis sárga műanyag pohara, melyben néhány szál virág is illatozott, máskor a tabletták bevételéhez is segítséget nyújtott. Az asztal fiókjában pedig ott lapult a hír- hedt kis körömolló, hogy zongorázás közben ne kopogjon a lányok körme. A terem két keskeny ablakán kinézve semmit sem lehetett látni, mert egy 71

soha fel nem épülő ház téglafalai akadályozták a kilátást. És hát itt volt ta- lálható az a Börsendorfer zongora, mely számunkra a világ legszebb hangú zongorája volt. Szemben Ádi néni termével volt még két szolfézs terem, ahol Schrett Márta tanárnő zongoraóráit tartotta, illetve Kenéz Vera néni és Po- zsonyi Béla bácsi szolfézs óráin lehettünk jelen. Ma így visszagondolva, mintha egy pici épületről szólnának e sorok. Méreteit nézve lehet. Nagysága azonban másban rejlett. Elsősorban csa- ládias hangulata volt megkapó. Az a szeretet, ahogyan figyelt mindenki kollégáira, tanítványaira egyaránt. Összhang volt, ahogyan a jó zenében. A hosszú asztal mellett várakozva a termekből kiszűrődő hangok együttese adta meg ezt a harmóniát. Aztán belépve Ádi nénihez, mielőtt az óra elkez- dődött volna, érdeklődött mindenről, iskoláról, tanulásról, családról. Aztán megszólalt valamelyik Bach prelúdium. És ő mesélt. Mesélt az életről és a zeneművekről. Az életről, ami hasonló egy prelúdiumhoz. A dolgok kezde- téről, kibontakozásáról és a végcélról. És akkor minden kitágult, megnőtt, ahogyan a Diótörő karácsonyfája. Tényleg boldogok voltunk akkor… Majd negyven év telt el azóta. Noha nem lettem muzsikus, de a zene szeretete és öröme egész életemet átszövi, amiért nagyon hálás vagyok a szentendrei zeneiskolának, mindenkinek, akik szeretettel tanítottak és an- nak a valamikori kis épületnek, mely belül mégis óriásinak tűnt. Szeretettel Kívés Zoltán a zeneiskola egykori növendéke A zeneiskola „oltalmában” 1975-ben költöztünk Szentendrére és november közepén kísértem először Ildikó kislányomat a Szentendrei Zeneiskola régi épületébe. Oltai Adrienne kedves, „oltalmazó” tanárnő tanítványa lett. Innentől kezdve a zeneiskola volt a család legkedvesebb helyszíne Szentendrén. A gyerekeink itt találtak jó barátokra, szép programokra, segítő tanárokra – velünk együtt. Anikó lányunk a zenekarban ismerte meg leendő férjét. Esküvői ünnepük a mai zeneiskola dísztermében volt. Szeretettel emlékezünk a szép tanszaki és ünnepi hangversenyekre, a Tücsökzenekarra, a nagyszerű fúvószenekar remek bemutatóira, a művész- tanárok hangversenyeire. Köszönet érte! Kívánjuk, hogy munkájuk, művé- szetük sok örömet nyújtson a tanítványaiknak, a szülőknek – és nekünk is, akik továbbra is a Zeneiskola barátai vagyunk. Tisztelettel: Platthy Sárika, ny. tanító 72 Platthy Iván, ny. c. államtitkár, a Zeneiskola Kuratóriumának tagja

Jávor Zoltánról… Jávor Zoltán az egész XX. századot átívelő élete során igazi történelmi sze- méllyé vált, de azt hiszem eleve is annak született. Én kisdiákként is szeret- tem Őt, s mint nem túlzottan szorgalmas trombitás növendéke soha nem éreztem úgy, hogy megsértett, megalázott volna jogos leszidásaival. Szinte tanácstalanul álltam, amikor nem kapott dührohamot készületlenségemet hallva, s így szólt: „Lacikám, akkor most itt, együtt, szépen kigyakoroljuk azt, amit otthon kellett volna … addig nem mész haza!” Ezzel a módszerrel a tanár saját magának rosszat tesz, feláldozza az idejét a végtelenségig. Vagy talán a hetvenes években nem volt még ilyen rohanás, mint manapság? Mindenesetre Zoli bácsi családja a Margit körúton biztosan örült volna, ha a családfő korábban pöfög haza kis Trabantjával a kies Szentendréről. Zenei szakértelme egyértelmű volt. Mint zenetanár (trombita, hegedű, oboa, mély-rézfúvók), hangszerelő, fúvószenekari karmester, a 60-as évek- től országos elismerésnek örvendett. Szentendrei évei alatt sorra nyertük a trombita – és kamarazenei – versenyeket. Akit zenei pályára szánt, maradéktalanul felvételt nyert a konzervatóri- umba. Azután már a növendéken múlott, hogyan kamatoztatja a Zoli bácsi- tól tanult alapokat, a szép hangszínt, a technikát további tanulmányai során. Ezekkel az egykori növendékekkel is találkoztam a több száz gyászoló között, amikor két éve elbúcsúztunk Zoli bácsitól. Hálával és szeretettel gondolunk Rá, hiszen amikor belefújunk hűvös, élettelen réz-csöveinkbe, és az szépen csengően megszólal, azt Jávor Zoltán tanárunknak is köszönhetjük. Borsódy László trombitaművész In Memoriam Frank Lajos Pán Péter dalformában Ha jól emlékszem egy rendkívül intelligens és művelt ember, a bécsi Altenberg Trió polihisztor és nyelvzseni zongoristája, Claus-Christian Schuster említette először azt a lehetőséget, hogy az ABA forma, közismer- ten a dalforma, az emberi élet szimbóluma. Az első „A”-rész a gyermekkor, amikor naivan hiszünk mindenben, amit mondanak nekünk, elfogadjuk szüleinket, Isten léte megkérdőjelezhetetlen. A „B”-rész, a moll-középrész a lázadás, amikor sorra elvetjük, megkérdőjelezzük mindazokat a tételeket, melyekben korábban hittünk: elfordulunk szüleinktől, megtagadjuk Istent. A visszatérésben „A2” pedig visszatalálunk saját kezdeteinkhez, talán böl- 73

csebben fogadjuk el újra szüleinket, találjuk meg gyermekkorunk hitét, s kissé fáradtabban vállaljuk fel a világot olyannak, amilyen. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy megkértek, írjam le emlékeimet Frank Lajos tanár úrról, aki első tanárom volt a Szentendrei Zeneis- kolában. Első gondolatom az, volt, hogy kapásból visszautasítom a megtiszteltetést, mivel gyermek- korom emlékei zavaróan csekélyek és fakultak, de aztán úgy határoztam, hogy megpróbálom, emlé- kek híján mondjuk úgy: az emlékeim emlékeit le- írni. Rövid beszámolóm szükségképpen lesz szub- jektív és önző, inkább szól rólam, mint a Tanár úr- ról, több mint 30 év távlatából, megbízható forrá- sok híján kérek mindenkit: nézzék ezt el. Zenész családban születtem, körülöttem gya- korlatilag mindenki zenészként kereste a kenyerét, 46. Frank Lajos a kérdés saját magamnál sem úgy merült fel, vajon zenész leszek-e, csak any- nyiban, mivel és mikor. A kézenfekvő megoldás a hegedű volt, édesanyám hegedűtanár lévén, meglehetősen korán próbált ilyen irányba navigálni, ke- vés sikerrel. Nagyjából fél év eredménytelenségei után közös megegyezéssel kerestünk új irányt képességeimnek, s ekkor fordultunk Frank Lajos bácsi- hoz. Bácsi volt már akkor is, amikor körülbelül 1971-ben először léptünk be a régi Zeneiskola csellótermébe, ahol egyébként – általam megerősíthe- tetlen beszámolók szerint – áthatolhatatlan cigarettafüst gomolygott. Talán furcsa, de gyakorlatilag egyetlen konkrét emlékem ehhez az első alkalom- hoz fűződik. Ekkor találkoztam először a csellóval. Kezembe kaptam életem első – valószínűleg feles méretű, s szegedi, „ládagyári” – gordonkáját. Szép lenne, de az esemény nem ettől maradt emlékezetes számomra, ha- nem az óra anyagától. Lajos bácsi bemutatta nekem a hangszert, feltehetőleg nagy vonalakban, a fő hangsúlyt a négy húr bemutatására fektetve, majd rögtönzött teszttel mérte az eredményt, neki hátat fordítva kellett felismer- nem, éppen melyik üres húrt pengette meg, s én ki tudja hány kérdésre, egy kivétellel hibátlan választ adtam. A maradandó benyomást pedig az gyako- rolta rám, hogy jó szereplésemért – egy később valószínűleg többször ismét- lődő gesztussal – Lajos bácsi cukorkával jutalmazott. Hogy hajlandóságom 74 a cselló iránt mennyiben eredeztethető ebből a történetből, nem tudom, s

bár ahogy említettem, emlékeim ebből az időszakból igencsak hiányosak, azt azért tudom, hogy kezdetben rajongtam a hangszerért, önként és sokat voltam ké- pes foglalkozni vele, a hozzánk látogató boldog-bol- dogtalant nyaggattam kéretlenül tudományommal; a zenélés annak a magányos és nem teljesen önhibáján kívül kiközösített kisfiúnak az életében, aki voltam, fantasztikus menedéket jelentett. Természetesen nem tudom – illetve nem emlékszem –, hogy Lajos bácsi milyen pedagógus volt, egy dologban azonban bizo- nyos vagyok: meg tudta velem szerettetni a zenét és a csellózást ez pedig talán a legnagyobb eredmény, amit zenetanár elmondhat magáról. Nem emlékszem – de az ellenkezőjére sem –, hogy „technikát” tanított vol- na, de tudom, hogy nagyon sok darabot tanultam nála. Részben a konkurencia hiánya miatt sorra nyertem a Kulturális Seregszemléket, rengeteget koncerteztem – arra kivételesen emlékszem, amikor két nap alatt háromszor is játszottam különböző hangversenyeken – egyszóval igazi kis 47. Dr. Déri majom csodagyerekként éltem, s őszintén bevallom, jólesett a szerep. Két- György ségeim nem lévén ez a számomra idilli állapot jó három évig tartott, amikor egy országos zenekari fesztiválon a Konzervatórium akkori igazgatója, mint a zsűri elnöke felfigyelt arra az izgő-mozgó kisgyerekre a csellószólamban, akit néhány hónappal később szigorú felvételi vizsga alapján korengedéllyel vettek fel az Intézménybe, s ahol megkezdődött életem B korszaka. Kapcsolatom ekkor gyakorlatilag megszűnt Lajos bácsival, mai fejem- mel visszagondolva nyilván nem örült felhőtlenül addig kedvenc növen- déke távozásának, a háttérben zajló kisebb-nagyobb csatározásokról mind a ma napig csak halvány elképzeléseim vannak. Én akkor még felhőtlenül boldog voltam, hogy bekerülhettem a középiskolába, s nemigen értettem, ha nem mindenki repesett hasonlóképpen. Pedig az elkövetkező majd’ egy évtized kis híján (zenészi) létembe került. Nem tudhatom, hogyan alakult volna az élet, ha akkor, 9 évesen nem jutok be Pestre, s lehet, a kérdésnek nincs is sok értelme. Most, 40 éves koro- mon túl, amikor újra sikerült végre megtalálnom azt az örömet a hangsze- res játékban, amit valamikor gyerekkoromban tapasztaltam („A2”), sokszor próbálok kínlódva visszaemlékezni arra az időszakra, amikor még kételyek nélkül, gondtalan magától értetődéssel tudtam zenélni, játékomat nem fű- 75

48. Bánk Zsuzsan- szerezte a kudarcok élménye. Tapasztalataim egy része elkerülhetetlen, per- na, Szaniszló Éva sze, más részük azonban a mai napig ható gátat emelt, mely nem enged em- és Ásztai Kati svéd zenészek társasá- lékezni. Nem tudhatom, vajon tényleg olyan jó volt-e, szép volt-e minden gában (1986) akkor, vagy csak a távolság az, ami megszépíti ezeket a távoli emlékeket. A nosztalgia, mely az éltetője a romantikus zenének és a romantikus előadói hagyománynak. Mégis azt hiszem, igaz lehetett. Ismerjük Pán Péter történetét, a kisfiúét, aki repülni tudott, s értette a tündérek nyelvét, de amikor felnőtt, elfelejtette a repülést és manó-barátait. Engem Lajos bácsi tanított meg repülni, s veze- tett be meseországba. Hogy elfelejtettem ezt a tudományt, nem az ő hibája, hogy újra sikerül-e megtalálni? Titok. Dr. Déri György hab. egyetemi docens, gordonkaművész írása Ásztai Csabáné emlékére A Szentendrei Zeneiskola – mely emlékeimben főleg Ásztai Kati néni sze- mélyéhez kötődik – számomra mindig kimondhatatlanul többet jelentett 76 egy oktatási intézménynél. Közismereti iskolába járni muszáj, ide viszont

szabad volt bemennem, s itt kaland várt, izgalom és Zene… És itt volt Kati néni, aki mindig tudta, mi történik velem, mert érdekelte is. A legrosszabb pillanataimban is alig vár- tam a fuvolaóráit, s hogy mit jelentettek nekem, csak ké- sőbb tudatosult bennem, milyen észrevétlenül terelgetett, s adott útmutatást egész életemre. A Zeneiskola pedig egy igazi mikrokozmosz volt, párhuzamos világ, ahol minden- kinek volt ideje, türelme, és ahol játszva lehetett tanulni – talán ezért is volt a tanulás olyan eredményes. Ma örömmel látom fiamon, Lukácson keresztül, aki jelenleg a Zeneiskola növendéke, hogy ez a mai napig így van! Végezetül azt kívánom, hogy mindenki meg tudja talál- ni a saját mikrokozmoszát – bárcsak mindenkinek lehetne Zeneiskolája és Kati nénije! Bodoky Gergely, a Deutsches Symphonieorchester Berlin szólófuvolása 49. Bodoky Gergely Papp Zsuzsa néniről Papp Miklósné Zsuzsa nénit ötéves korom óta ismerem, akkor kezdtem óvodás szolfézsra járni hozzá. A mai napig őrzök emlékeket azokról a régi órákról, a gyerekdalokról, a ritmuspálcikás játékokról, feladatokról. De ugyanúgy rengeteg emlékem van a későbbi, iskoláskori szolfézsórákról. A könnyed, játékos gyakorlatokról, a vidám gyorsszolmizálásokról, a felhőt- len kánon-éneklésekről, a nehéz, díszített népdalok tanulásáról… Nagyon jó hangulatú órák voltak tele nevetéssel, jókedvvel, együtt nevettünk a ha- mis, félrecsúszott hangokon, majd – az éneklés után felüdülve – szívesen vetettük bele magunkat egy nehéz diktandóba. Óra után azzal az érzéssel mehettünk haza, hogy tudjuk, értjük az új anyagot, már csak begyakorolni, megtanulni, elmélyíteni kell. A szolfézs tananyag átadásán túl arra is volt gondja, hogy az egészsé- günkkel foglalkozzon: „Húzzátok ki magatokat! Mit ettél ma? Mennyit alud- tál? Inkább hagyd a szolfézst, és feküdj le hamarabb!” – mondta egy cinkos kacsintás kíséretében. A rendszeres sportolással, úszással, a növények sze- retetével, fiatalokat meghazudtoló vidámságával, életszeretetével, derűjével minden tanárnak példát mutatott. Emlékszem már kamaszodtunk, este ké- sőn gyülekeztünk a teremben, volt, aki már a felvételi előszobájában topor- gott, aktuális gondjainkról, problémáinkról beszélgettünk. Ő bejött, elkezd- tünk beszélgetni, mindenki elmesélte, hogy mi nyomja a lelkét, majd az óra 77

hátralévő részében csak énekeltünk, lazítottunk, kikapcsoltunk. Nagyon szeretett minket. Rengeteg növendéket készített fel zenei pályára, sosem saj- nálva a hétköznap estéket, szombatokat az egyéni foglalkozásokra. De akik nem a zenét választották hivatásul, azok is könnyen elboldogultak a nála megszerzett alapokból. Később, mikor a kollégája lettem, rengeteg tanáccsal, ötlettel látott el, segített, amikor elakadtam, mindig támogatott. Tanárként, már más szemszögből is követhettem energikus, fá- radhatatlan munkáját. Nagyon jól bánt a kicsikkel, hihetetlen érzékkel lassított vagy gyorsított az óra tempóján. A nagyokkal, saját neveltjeivel már fél- 50. Papp Miklósné szavakból is értették egymást. Zsuzsa néni fáradhatatlan volt a tanításban, több évtizedes tanítási tapasztalattal a háta mögött még mindig készült az órákra, mindig voltak új ötletei. Minden ember életében vannak meghatározó személyiségek, tanárok. Nekem Zsuzsa néni egyike ezeknek a tanároknak, és a közöttünk lévő köte- lék azért is olyan szoros, mert kisgyerekkorom óta tart folyamatosan. Mind- ezekért nagyon hálás vagyok. Heimné Reviczki Julianna Egy „18 éves szülő” emlékei Egész életemet meghatározta a zene. A Magyar Rádió Gyermekkórusában kezdtem énekelni és zongorát tanulni. Azóta is folyamatosan énekelek kü- lönböző kórusokban. A muzsika nagyon sok élményt, örömöt jelentett az életemben. Családomat is neki köszönhetem, mivel feleségemet egy kó- rusban ismertem meg. Már a gyermekek születése előtt elhatároztuk, hogy mindegyikőjük fog zenét tanulni, a muzsika örömét nekik is meg kell is- merniük. Titkon reméltem, hogy valamelyikükből zenész lesz, de a fő cél a muzsikálásból fakadó élmény, a hangszeres tudás, és a kotta ismerete volt. 2013-ban a tizennyolcadik tanévünket kezdjük a Vujicsics Tihamér Zeneiskolában. Első gyermekünk 1996-ban lépte át a zeneiskola küszöbét, és azóta minden évben legalább egy gyermekkel gyarapodott a zeneisko- lába járók száma a családunkból. Ebben a tanévben négy gyermek kezdi meg az első félévet, közülük kettő most kezd hangszert tanulni. Mindegyik 78 gyermekünk maga választotta a hangszerét. Az eddigi mérleg: 2 fuvolista, 2

csellista, 2 zongorista és 1 trombitás. A két legkisebbet a vonós hangszerek 51. Egykori és jelen- érdeklik. Valószínűleg lesz egy újabb csellista és – újdonságként – egy he- legi növendékeink a Déri családból gedűs is a családban. A Vujicsics Tihamér Zeneiskola 50 évéből 17 évnek mi is részesei vol- tunk, és reményeink szerint a kapcsolat meg fogja haladni a 25 évet is. Eny- nyi idő után nem csoda, hogy otthon érezzük magunkat a zeneiskolában. Szakmailag és emberileg is kiváló tanárokat ismertünk meg, és mindenki- vel, aki a zeneiskolához tartozik, szinte azonnal sikerült megtalálni a közös hangot. Nagyon büszkék vagyunk, hogy az 1999/2000 tanévben mi kaptuk meg a Szülői Vándordíjat. Van még egy személyes élményem: a földszinti szolfézs teremben van egy fénykép, amelyen a Kodály Zoltánt körülvevő gyerekek között én is ott vagyok. A kép valószínűleg régen került oda, így elmondhatom, hogy már akkor közöm volt ehhez az intézményhez, amikor még nem is tudtam róla. Az elmúlt 17 év során sok zeneiskolai eseményen vettünk részt, sok élményben volt részünk. Ezek közül szeretnék néhányat felidézni: Szívesen emlékszem vissza a nyári zenei táborokra. Vittük a gyerekeket, szállítottuk a csomagokat, hangszereket, és mindig ott voltunk a záró hang- versenyen. Ezen rendszeresen részt vettek tanáraink is, és mindig volt va- lami különlegesség. A táborok az ország különböző területein voltak. Nem is tudnám felidézni, hogy összesen hány ilyen alkalom volt, de még néhány éve is szerepeltünk egy balatoni záróhangversenyen. Szeretem a növendék hangversenyeket. Egészen kis gyerekek küzdenek a hangszerrel, de a tanárokkal közös munkájuknak van eredménye. Nem tökéletesek a produkciók, de ott van a bemutatkozás akarata, a sikeres sze- 79

replés elismerésre és a feloldó öröm az előadás után. A nagyobbaktól pedig meglepően jó produkciókat lehet hallani. Tanárainkat látni külön élmény, ahogy együtt élnek, mozognak a gyerekekkel, és izgulnak a jó szereplésért. Saját gyermeknél pedig nagyon megható hallani, ha ráérez a zenére és meg- szólaltat egy-egy szép dallamot. Nagyszerű élményekkel gazdagított az olasz zeneiskolával való sok éve tartó kapcsolatunk is. Több gyermekünk járt a zeneiskolával Olaszország- ban, mi pedig vendégül láttuk a Magyarországra látogató testvér együttes tagjait. Laktak nálunk gyerekek, megvendégeltünk felnőtteket, és mindig szomorúak voltunk, amikor eljött a búcsú ideje. Mindig nagy élmény volt együtt zenélni a tanárainkkal. Szerencsés va- gyok, mert ebben is többször volt részem. Voltak közös éneklések, sokszor a tanárokból alakult zenekar kíséretével. Két ilyen eseményt említenék: több éven keresztül megrendezésre került Bach hangversenyeken vendégkar- mesterként Kamp Salamon készítette fel a nagyszerű zenészekből és lelkes szülőkből álló együttest. Ilyenkor a próbákon szinte mindent megtudtunk az autentikus előadásról és az előadandó műről. A siker természetesen nem maradt el. Kedves emlékeim közé tartoznak a leányfalui koncertek. Ezeket a kez- detektől fogva a Richter házaspár: Pál és Annamária szervezték. A kórus- ban barátaik, régi növendékek és azok szülei, a zenekarban pedig zenész kollégáik muzsikáltak együtt. Sok szép Mozart mise hangzott el a katolikus templomban. A legkisebb gyermekünk most kezd zeneiskolába járni. Az eddigi ta- pasztalatok alapján feltételezhető, hogy 10 év múlva is a növendékek közé fog tartozni. A zeneiskola akkor ünnepli fennállásának 60. évfordulóját, mi pedig elkezdjük a huszonnyolcadik tanévet. Adja Isten, hogy ezt a jubileu- mot is együtt tudjuk ünnepelni! Déri Gábor írása (szülő) 80

A zeneiskolában tanító tanárok (1963-2013) A Billentyűs Tanszak tanárai Zongora Ágoston Katalin (Magyar Ecaterina) 1987–1989 Tóth Tibor 1969–1970 Szűts Pál 1975–1976 Oltai Adrienne 1963–1978 Szári Mihály 1964–1984 Kapronyi Margit 1964–1975 Kenéz Lászlóné 1964–1978 Schmidt Jánosné 1967–1980, 1982–1985 1988–1990 Mátyás Ivánné 1969–1991 Schrett Lászlóné 1971–1997 Cs. Nagy Tamásné 1975, 2001–2003 Borsy Veronika 1975–1976 Elekes Pálné 1976–1977 Zászkaliczkyné Lakos Ágnes 1976, 1982– Stoltz Dénes* 1977–1986 Tóth Edit 1979–1981 Hornyák Ferencné 1980– Práda Sándorné 1980–1984 Molnár Edit 1982 Horváth Katalin 1983–1984 Gratzl Erika 1984–1993, 2002– Rőczey Ferenc 1984–1985 Kolozs Edit 1985–1986 Antalné Bánk Judit 1985–1988 Szakálné Kis Julianna 1985–1991 * Dőlten szedtük azok nevét, akik egykor iskolánk növendékei voltak. 81

Both Ágnes 1985–1986 Richter Annamária (igazgatóhelyettes) 1986– Papp Mónika 1988–1989 Iglódi Éva 1988–1992 Várnagy Andrea 1988–1989 Gaál Natália 1989– Polányiné Takács Judit 1989–1993 Tóth Judit 1989–1992 Völgyesi Zsuzsanna 1991– Dévai Jánosné 1991 Forrai Judit 1992– Erényi Adél 1992–1994 Szentgyörgyi Edit 1993–1994 Dusan Miladinovic 1993–1994 Csizmadia Angelika 1994– Telek Zsuzsanna 1994–2003 Tóthné Trázsi Erzsébet 1995–2003 Stieda Daphne 1995–1996 Boldogh András (1998-tól igazgatóhelyettes is) 1997–2001 Farkas Zsolt 1997–1999 Laskai Edina 1998–2008 Dévai Tibor 1998–2001 Magassy Viktorné Sz. Zsuzsanna 1998–2001 Kürtösi Mónika 1999–2003 Dankovics Valéria 2000–2003 Tóthné Knipfer Helga 2001–2002 Oláh Aino 2001– Győrfi Laura Ditta 2002– 2013 Hornyák Barbara 2002–2004 Zolnay Krisztina 2003–2004 Nagy Nóra 2004–2006 Selmeczi Borbála 2004 Dombi Enikő 2008– Horváth Adrienn 2008– Rimóczi-Forró Csengele 2008– Mayer Angyalka 2009 Bóna Ilona 2009–2012 82 Farkas Veronika 2009–2011

Váray Major Zsófia 2009–2011 Arany Zsuzsanna 2010–2013 Csernák Leonóra 2010– Szilágyi Gyula 2012–2013 Pálné Czébely Beáta 2013– Mihály Renáta 2013– Deim Sára 2013– Kalmárné Borbáth Gitta 2013– Hodozsó György 2013– Markovich Judit 1967–1978 Pozsonyi Béla (könyvtáros) 1966–1996 Tóth Edit 1978–1981 Orgona Zászkaliczky Tamás 2003– Csembaló Csizmadia Angelika 1994– Oláh Aino 2001– A Vonós Tanszak tanárai Hegedű Bánk Zsuzsanna 1962–1995 Poroffka Eta 1964–1977 Taracsák Mária 1975–1978 Győri Károly 1977–1990 Fodor Melinda 1977–1978 Ott Mária 1978–1991 Loment Ilona 1982–1984 Dr. Szendi Emma 1981–1987, 2007–2013 Ludmány Emil 1981–1982 Zs. Szabó Mária 1984 Falvay Attiláné 1984 Varga Ferenc 1984–1988 Gáblikné Mohai Éva 1984–1987 Pap Angéla 1986– Csapó Kornélia 1986–1996 Ágoston Katalin (Magyar Ecaterina) 1987–1989 83

Klucsik Péterné 1990–1992 Törtely Anita 1990–1992 Holló Judit 1993–1995, 2004– Zakar Katalin 1994– Göndör Márta 1994 Kovács Emese 1994–1995 Kékesiné Tatai Anna 1995–1997 Stoltz Adrienn 1996–1998 Domoszlai Orsolya 1997– Vedresné Gyermán Júlia 1998–1999, 2009–2010 Horváth Győző 1998–2000 Kovács Eszter 1998–1999, 2000 Nádasy Eszter 1999– Puss Ferenc Gergely 2007 Szabó Réka 2008–2013 Rácz Erzsébet 2012– Novák Julianna 1984–1991 Cselló Csatkai Miklós 1964–1968 Tóth Tibor 1969–1970 P. Bosnyák Edit 1968–1969 Frank Lajos 1970–1975 Szűts Pál 1975–1976 Mezey Erika 1976–1994 Bittsánszkyné Egri Márta (igazgatóhelyettes) 1993– Négyessy Katalin 2000– Kováts Miron 2011–2012 Nagy Anna Ágnes 2010–2011 Nagybőgő Frank Lajos 1970–1975 Barnás András 1982– A Fafúvós Tanszak tanárai Papp Tibor 1964–1981 Takács Lajos 1965–1966 Markovich Judit 1967–1978 84

Kenéz László 1968–1973 Ásztai Csabáné 1971–1993 Horváth Kornél 1975–1976 Horváth Sándor 1975–1976 Horn András 1976–1977 Guthy Éva 1978–1980 Bardocz Erzsébet 1978–1979 Borbély Mihály 1979–1988 Regős Szabolcs 1980–1986 Korkosné Szalai Erika 1983–1991 Käfer György 1984–1987 Komesz Éva 1986–1987 Kulin Krisztina 1986–1993 Péntek János 1986–1988 Rozsosné Frank Katalin 1987– Sircz Gabriella 1987–1988 Szőke Erika 1987–1992 Novotny Gergely 1988–1992 Lőrincz László 1988–1992 Rács Andrea 1988 Kiss Gábor 1988–1989 Ruskó Róbert 1989 Lévai Péter 1989–1990 Bokor István 1990–1995 Mikóháziné Boross Enikő dr. 1990 Parlagi Gergely 1992–1997 Kövesi János 1992–1998 Szalócziné Samu Éva 1992–1993 Végh Márton 1993–1995 Véghné Unyi Anita 1993–1995 Viszokai Adrienn 1994–1996 Pozsár Eszter 1994–2006 Szabó Rozália 1994 Bokor György 1994–2009 Gyarmatiné Bendzsák Anita 1994 Kun Veronika 1994–1995 Laárné Szaniszló Éva 1995– Jámbor Csilla 1996–2000 85

Varga Bernadett 1996–1997 Csáki Judit 1997–2004 Kádár Krisztina 1997– Papócsiné Szabó Réka 1997–2002 Lachegyi Imre 1998–2013 Mile Ferenc 1998– Barkóczi László 1998–2003 Sinkóné Varga Borbála 1999–2004 Juhász Lívia 1999– Kántor Enikő 2001–2008 Viszokay Rudolf 2001 Pulius Emese 2002– Dán Ildikó 2002– Urhegyi Viktória 2004–2005 Kovács Zsuzsanna 2004– Benkovics Krisztina 2004–2008 Gaál Zoltán 2005– Németh Karina Szvetlana 2006–2007 Kerekes Katalin 2007–2010 Nagy Gergely 2007–2009 Csányi Orsolya 2008, 2010–2011 Szentesi Dorottya 2008–2010 Erdő Zoltán 2008–2009 Nagy Viktor 2009– Siposné Varga Edit 2009– Ujj Andrea 2009–2013 Herczegh Mária 2010–2013 Tóthné Dér Enikő 2010–2012 Bán Annamária Ágnes 2011–2012 Rodek Erika 2011–2012 Baranyi Zsanett 2012– Borzsák Kamilla 2012 Czifra Gergely 2012– Kiss Krisztina 2012– Bajánné Babics Nóra 2013– Metykó Viktória 2013– Szarvas Beáta 2013– 86 Molnár Eszter Éva 2013–

Fenyő Gábor 1978–1982 Bokorné Forró Ágnes 1994– A Rézfúvós Tanszak tanárai Papp Tibor 1964–1981 Herain Józsefné Tary Vilma 1966–1972, 1986–1987 Elter János 1972–1973 Mester Gábor 1972–1977 Komlóssiné Losonczi Gabriella 1974–1982 Jávor Zoltán 1975–1979 Kristó Imre 1977–1978 Arató László 1978–1979 Jávor László 1979, 1992–1993 Kelényi Tibor 1979–1980 Ott Rezső 1980–1991 Tóth Béla 1981–1982 Barnás András 1982– Antal Oszkár 1985–1986 Gányi István 1986–1987, 1989–1993 Borsódy László 1987–1989, 2000–2006 Kápolnai Jenő 1988–1998 Szilágyi István 1993– Bera Zsolt 1994–2009 Féja Géza 1998– Papócsi Róbert 1998–2002 Palatinus Ferenc 2001– Horváth József 2008– Kresz Richárd 2010– Az Akkordikus Tanszak tanárai Gitár Tóth Tibor 1969–1970 Marnitz Zsuzsa 1970–1972 Fodor Ferencné 1972–1975 Major Erzsébet 1975–1981 Zaszlavik György 1981–1982 Csoóri Sándor 1975–1976 87

Gulyás László 1982– Nagy Csaba 1994–1995 Palkovics Tibor 1995–2001 Knyazoviczky Zoltán 1998– Gável Gellért 2001–2002, 2003–2008 Bíró István 2002–2003, 2010, 2011 Brodmann Tamás 2008– Kovács Gergely 2010–2013 Harmonika Szári Mihály 1964–1984 Demeniv Igor 2008–2013 Demeniv Mihály 2013– Ütőhangszer Fenyő Gábor 1978–1982 Godán Sándor 1981–1986 Veze Katalin 1986 Rudnai Péter 1987–1992 Ábrányi Tibor 1988–1989 Bártfai Zoltán 1992– Ferge Béla 2008– Az Ének Tanszak tanárai Magánének Markovich Gézáné 1964–1972 Kertész Tamás 1979–1980 A Zeneismeret Tanszak tanárai Szolfézs Ott Mária 1978–1991 Loment Ilona 1982–1984 Szári Mihály 1964–1984 Völgyesi Zsuzsanna 1991– Ásztai Csabáné 1971–1993 Bokor György 1994–2009 88 Komlóssiné Losonczi Gabriella 1974–1982

Úrhegyi Ferenc 1965–1969 Pozsonyi Béla (könyvtáros) 1966–1996 Faragó Zsuzsa 1966–1967 Franz Erika 1967–1969 Bárányné Szalánczy Zsuzsanna 1975–1976 Kreiszné Ott Mária 1978–1991 Tóth Edit 1978–1981 Papp Miklósné 1981–2010 Novák Julianna 1984–1991 Szatmári Ilona 1985–1986 Käfer Gabriella 1985–1986 Somogyi Gabriella 1986–1987 Barta Dóra 1991–1993 Nyári Irma 1993– Nagy Csilla 1994–2000 Bokorné Forró Ágnes 1994– H. Csák Mónika 1995–2003 Szomorú Olga 1996–2000 Deimné Lázár Enikő 1997–2000 Ács Ildikó 1998–2003 Szomorú Anita 1998–1999 Kassainé Garamvölgyi Rita 1998– Juhász Lívia 1998– Mikolai Annamária 2002–2003 Heimné Reviczki Julianna 2003– Pintér Krisztina 2003–2004 Andrási Vera 2004–2007 Kalmanovitsné Dévai Anikó 2005–2008 Lauer Helga Judit 2008– Szellingerné Kosik Dóra 2008–2012 Bazsa Diána Mária 2012 Dévai Adrienn 2001–2002 Gebri Bernadett 2012 Szépszabó Melinda 2012– Vörös Boglárka 2012–2013 Zeneelmélet Kürtösi Mónika 1999–2003 89

A Népzene Tanszak tanárai Népi ének Szvorák Katalin 1996– Raksányi Boglárka 2008 Tímár Sára 2010– Népi hangszerek Kobzos Kiss Tamás 1990–1991 Buda Ádám 1991–2008 Bolya Dániel László 2007–2013 Ökrös Csaba 2004–2009 Eredics Áron 2005–2009 Legeza Márton 2007–2008 Küszter Andrea 2008–2009 Fekete Ágnes 2008–2009 Nyitrai Tamás 2008–2009 Sáfárné Földi Mária 2008–2012 Csasznyi Imre 2009–2012 Juhász Kitti 2009–2010 Kardos Rita Ildikó 2009–2011 Török Tilla 2009–2010 Kiss B. Ádám 2010–2011 Kuczera Barbara 2011 Sasvári Bertalan 2011 Eredics Gábor 2012– Dragony Gábor 2012–2013 Szanics Richárd 2013 Kovács Ibolya 2013– Dömény Krisztián 2013– A Néptánc Tanszak tanárai Kiss Zsuzsanna 2008– Vizeli Judit 2008–2011 90

További dolgozók Gazdasági vezető Marosvölgyi Lajosné 1984–1992 Kapásné Mernyei Melinda 1990– Adminisztratív dolgozó Györe Zsófia 1991 Harkai Jánosné 1992–1993 Szalai Sándorné 1992 Szász Veronika 1993 Nagy Márta 1993–1997 Gáspár Katalin 1997–2008 Tiringer Tünde 2008–2010 Horváth Viorika 2010– Hadusfalviné Varga Zsuzsanna 2012– Rimóczi Károlyné 2012–2013 Technikai dolgozó Garas Péterné 1983–1994 Weisenburger Józsefné 1986–1994 Kecső Lajos 1986–1989 Kovács Zoltán 1986–1987 Pintz Tibor 1993–1994 Gemzsi Anna 1994–1998, 2003 Kapás Gábor 1994– Malatinszky Edit 1995–1996 Bokor József 1997–1999 Bárdosi Zsuzsanna 1998–2002 Juhász Antalné 1998–2004 Királyné Gáspár Edit 2002–2006 Bélteki Sándor 2003–2006 Zentai Péter 2003 Czikora Péterné 2004–2006 Dombi Attila 2006– Dombi Veronika 2006– Horváth Piroska 2006–2011 Palkovicsné Maduda Ágnes 2009–2011 Kárpáti Nóra Erzsébet 2011–2012 Kárpáti László 2012– 91



Zeneművészeti szakközépiskolába felvett növendékeink évfolyamonként Név Szak Tanár 1970 Barnás András tuba Papp Tibor Eredics Kálmán harsona Papp Tibor, Mester Gábor Győri Károly † hegedű Bánk Zsuzsanna Janka László tuba Papp Tibor Schunk László nagybőgő Frank Lajos 1971 Bardócz Erzsébet fuvola, magánének Markovicz Judit Markovich Gézáné Ott Rezső vadászkürt Tary Vilma Szendi Emma hegedű Bánk Zsuzsa 1972 Barnás Mária oboa Papp Tibor 1973 Eredics Gábor orgona Szári Mihály Kapronyi Gábor cselló Frank Lajos 1974 Barnás Antal fagott Papp Tibor Hock Zoltán vadászkürt Tary Vilma 1975 Borbély Mihály klarinét Papp Tibor Déri György cselló Frank Lajos 93

Név Szak Tanár 1976 Gányi István trombita Mester Gábor, Jávor Zoltán Kovács György trombita Mester Gábor, Jávor Zoltán 1977 Bokor György fagott Papp Tibor 1979 Borsódy László trombita Mester Gábor, Jávor Zoltán Kulin Krisztina fuvola Ásztai Csabáné 1980 Győri Éva cselló Mezey Erika 1981 Göltl Gyöngyi klarinét Borbély Mihály 1982 Szűcs Zsuzsanna fuvola Ásztai Csabáné 1983 Cselei Krisztina szolfézs Papp Miklósné Nagy Etelka cselló Mezey Erika Rebe Attila vadászkürt Ott Rezső Tóth Judit zongora Stoltz Dénes 1984 Forrai Judit zongora Tóth Edit, Mátyás Ivánné Honéczy Zoltán ütőhangszer Godán Sándor Kiss Ildikó fagott Korkosné Szalai Erika Parlagi Gergely klarinét Regős Szabolcs Szamosi Andrea fuvola Ásztai Csabáné Várnagy Andrea zongora Z. Lakos Ágnes 1985 Nagy Attila klarinét, szaxofon Borbély Mihály Nagy Csaba gitár Gulyás László 94

Név Szak Tanár Pozsár Eszter fuvola, szaxofon Ásztai Csabáné Borbély Mihály 1986 Csizmadia Ilona oboa Korkosné Szalai Erika Erényi Adél zongora Z. Lakos Ágnes Farkas Zsófia zongora Z. Lakos Ágnes Révfalvi Andrea hegedű Szendi Emma 1987 Bodoky Gergely fuvola Ásztai Csabáné Jámbor Csilla klarinét Regős Szabolcs Péntek János Kovács Benedek gitár Gulyás László Oláh Illés hegedű Szendi Emma Bánk Zsuzsanna Révész József cselló Mezey Erika Szaniszló Éva fuvola Ásztai Csabáné 1988 Ásztai Réka zongora Mátyás Ivánné, Becht Erika Fenyő László cselló Mezey Erika Györgyi Ildikó zongora Schrett Lászlóné Oláh Imánuel ütőhangszer Rudnai Péter Péter Gabriella hegedű Bánk Zsuzsanna Stoltz Adrienn hegedű Bánk Zsuzsanna Tasi Annamária klarinét Borbély Mihály Vincze Mónika zongora Mátyás Ivánné 1989 C. Tóth János ütőhangszer Rudnai Péter Deli Gabriella fagott Korkosné Szalai Erika Kiss Gábor Hornyák Barbara nagybőgő, szolfézs Barnás András Papp Miklósné Rixer Ádám trombita Ott Rezső Szigeti Máté fuvola Ásztai Csabáné 95

Név Szak Tanár Wolf Katalin szolfézs Papp Miklósné Zomborka Ildikó kürt Szilágyi István 1990 Breszka Ágnes fagott Korkosné Szalai Erika Kiss Gábor Gazdag Bernadett gitár Gulyás László Oláh Villő cselló Mezey Erika 1991 Augusztinovicz Eszter hegedű Szendi Emma Csapó Kornélia Dévai Adrienn zongora Richter Annamária Hoffer Katalin zongora Schrett Lászlóné Richter Annamária Hornyák Andrea hegedű Bánk Zsuzsanna Szendi Emma Hornyák Dávid cselló, nagybőgő Mezey Erika, Barnás András Kádár Krisztina fuvola Kulin Krisztina Kürtösi Mónika zongora Gratzl Erika Z. Lakos Ágnes Rittinger Mihály trombita Ott Rezső 1992 Ács Ildikó szolfézs Papp Miklósné Bánlaki Csaba trombita Gányi István Dobay Linda zongora Z. Lakos Ágnes Hock Richard vadászkürt Ott Rezső Reviczki Julianna szolfézs Papp Miklósné Rixer Krisztián bariton Ott Rezső Vass Henriett cselló Mezey Erika 1993 Csereklye Dóra klarinét Kövesi János Csorba Erika gitár Gulyás László Dévai Anikó hegedű, szolfézs Bánk Zsuzsanna Papp Miklósné 96 Klausz Tamás zongora Mátyás Ivánné, Forrai Judit

Név Szak Tanár Mikolai Annamária szolfézs Papp Miklósné Szabó Gábor trombita Barnás András Vigh Sándor harsona Barnás András 1994 Gilice Teréz zongora Mátyás Ivánné Richter Annamária György Ádám zongora Mátyás Ivánné Kertész Endre cselló Mezey Erika Kiss Zsuzsanna hegedű Pap Angéla, Holló Judit Kovács Katalin zongora Richter Annamária Oláh Indira cselló Mezey Erika, B. Egri Márta Saxinger Viktor fuvola Ásztai Csabáné Séra Anna hegedű Pap Angéla Wagner Csaba harsona Gányi István, Jávor László Szilágyi István Zászkaliczky Ágnes zongora Gratzl Erika, Mátyás Ivánné Iglódi Éva, Hornyák Krisztina 1995 Fabi Szilvia szolfézs Papp Miklósné Kiss Dávid zongora Hornyák Krisztina Gaál Natália 1996 Elsik Tamás trombita Barnás András Fű Levente † kürt Barnás András Gaál Zoltán blockflöte Lőrincz László Kovács Zsuzsanna fuvola Pozsár Eszter Kürtösi Péter zongora Iglódi Éva, Richter Annamária Z. Lakos Ágnes Nagy Gergely klarinét Novotny Gergely Kövesi János Nagy Nóra zongora Gaál Natália Oláh Aino zongora Z. Lakos Ágnes Tóth Kata hegedű Holló Judit, Zakar Katalin Vidó Bertalan zongora Hornyák Krisztina Gaál Natália 97

Név Szak Tanár 1997 Gacsályi Róbert ütőhangszer Bártfai Zoltán Hortó Edit gitár Palkovics Tibor Kántor Enikő fuvola Szaniszló Éva Tomka Emese zongora Telek Zsuzsa Urhegyi Viktória fuvola Szaniszló Éva 1998 Benkovics Dávid trombita Barnás András Benkovics Krisztina fuvola, szaxofon Szaniszló Éva, Pozsár Eszter Borz Péter trombita Barnás András Déri Gábor gitár Gulyás László Eredics Áron kürt Szilágyi István Lakatos Péter kürt Barnás András Szilágyi István Ott Magdolna zongora Gaál Natália, Dévai Jánosné Hornyák Krisztina 1999 Gabonyi Eszter hegedű Holló Judit, Zakar Katalin Kőhegyi Antal zongora Richter Annamária Dévai Tibor Veszely Anett fuvola Pozsár Eszter 2000 Hurta József tuba Ott Rezső Nagy Nóra csembaló Csizmadia Angelika 2001 Andorka Péter zongora Z. Lakos Ágnes Csányi Orsolya fuvola Szaniszló Éva Eredics Benjámin harsona Szilágyi István Nagy Anna Ágnes cselló B. Egri Márta Oláh Aino csembaló Csizmadia Angelika 2002 Debreczeni Ádám kürt Szilágyi István 98 Palatinus Ferenc

Név Szak Tanár Lovas Bettina zongora Telek Zsuzsa Kürtösi Mónika Mózes Ádám trombita Barnás András Sajtos Szilvia zongora Gaál Natália 2003 Arany Zsuzsanna zongora Gaál Natália Kallós Judit fuvola Pulius Emese 2004 Eredics Salamon blockflöte Bokor György Lachegyi Imre Kapitány Marcell nagybőgő Barnás András Marosi Ágnes hegedű Bánk Zsuzsa Váradi Helga csembaló Csizmadia Angelika Z. Lakos Ágnes 2005 Deim Sára zongora Gaál Natália Gulyás Máté ütőhangszer Bártfai Zoltán Zauer Richárd klarinét Mile Ferenc 2006 Mezei Roland vadászkürt Szilágyi István Molnár Olivér vadászkürt Szilágyi István 2007 Molnár Petra kürt Palatinus Ferenc Rokonál Csongor † tuba Barnás András, Féja Géza Tímár Sára népi ének Szvorák Katalin Völner Eszter népi ének Szvorák Katalin 2008 Bille Gergely trombita Bera Zsolt Gazsu Enikő zongora Gaál Natália Járvás Vivien cselló Négyessy Katalin Mareta Diána harsona Bera Zsolt Molnár Lili klarinét Mile Ferenc 99

Név Szak Tanár Nagyfi Orsolya zongora Gratzl Erika Sasvári Bertalan népi furulya Buda Ádám, Bolya Dániel Sasvári Borbála népi ének Szvorák Katalin 2009 Barnás Dóra cselló Négyessy Katalin Bendes Bettina fuvola Kádár Krisztina Grajzel Márk vadászkürt Szilágyi István Huszti András fuvola Kádár Krisztina Lindner Zsófia népi ének Szvorák Katalin Mező Dorottya hangkultúra Papp Miklósné Kádár Krisztina Simoncsics Dániel klarinét Mile Ferenc Szép Attila trombita Szilágyi István 2010 Eszes Viktória jazz–ének Papp Miklósné Karajz Júlia zongora Z. Lakos Ágnes Gaál Natália Molnár Dominic kürt Szilágyi István Orbán Borbála népi ének Szvorák Katalin Sárközi Mária népi ének Szvorák Katalin Szakál Farkas Soma zongora Selmeczi Borbála Völgyesi Zsuzsanna Szűk Csaba Álmos hegedű Szendi Emma Vedres Péter fagott Bokor György Siposné Varga Edit 2011 Baján Zsuzsanna szolfézs Papp Miklósné Heimné Reviczki Julianna Fodor Eszter hegedű Zakar Katalin Kulcsár Máté gitár Knyazoviczki Zoltán Mendik Péter hangkultúra Z. Lakos Ágnes Heimné Reviczki Julianna Nagyfi Marcell jazz–ütő Bártfai Zoltán 100