Legyen emlék a múltból, legyen emlék a jövőnek

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek Zsidó templomról Az 1945. évi átvonuló front által a templom úgy tönkrement, hogy már újjá építeni nem igen lehetett, első sorban azért is, mert a zsidókat a nyilasok deportálták, és egypár kivételével mind odavesztek, és az a néhány, aki visszatért, annak pedig már lehetősége nem volt, hogy újjáépítsék. Azoknak, akik vissza is kerültek, új otthont keresve a községet elhagyták, és most Udvardon nem lakik közülük egy zsidó sem. A templomukat likvidálták, és egy lakóház épült fel a helyében. Kálváriáról Udvard kálváriája, mint tudjuk, történelmi nevezetességgel van megörökítve. 1307-ben itt tartották meg azt a zsinatot, amelyen elhatározták az „Úrangyala” harangozását. Itt gyűltek össze az ország vezetői és főpapjai a kálvária tetején levő kolostorban, amelyet Szt. Márton halmának neveztek. A kálváriadombot már 1855-ben kezdték építeni a jelenlegi formában, amely, mint a történelem jegyezte fel, igen sok munkába került, amíg olyan szabályossá tették a helybeli és vidéki hívek, kik kocsival és gyalogmunkával, csak úgy jó szándékkal és fizetés nélkül végeztek el ilyen óriási munkát. Amint tudjuk, Udvard kálváriája messze földön híres, mert ilyen nagy kiterjedésű és formás alakú kálváriát nem igen lehet találni az országban sem. 1860. év szeptember 15-én volt a fölszentelése országos ünnepséggel. A kálvária megalapítója, azonidőbeli plébánosa, Majthényi Adolf volt, akit saját kívánságára a kálváriának a tetején épült kriptába temettek el 1871. évi máj. 10-én. A második világháború előtti időben igen nagy búcsújáró helyül szolgált. A tavaszi búcsú, amely május hó elején szokott lenni, messze vidékekről vonzotta ide a búcsújáró híveket, ez volt a nagybúcsú. Az őszi búcsú szept. közepén szokott lenni, de ez már olyan jobban helyi jellegű búcsú volt, néhány szomszéd falu hozzájárulásával. A szentmisék a kálvárián: tábori oltár elkészítésével is szokott lenni tábori mise, de leginkább az ott levő kis Szent Márton kápolnában; a legutóbbi szentmise is, amelyet 1972. év szept. 19-én tartottak, kint, tábori oltáron volt végezve, és azóta a búcsú kint nincsen engedélyezve. A kálváriának a körülkerítése 1968. évnek a nyarán készült el, amely szilárd betonoszlopokra rögzített drótkerítésből van kerítve. 1950-ben lett a villany oda vezetve, amely minden stációra és stációba, Nagykereszt előtt és több helyre is lett bevezetve. Ma már csak olyan csendes, és csak vasárnap délutánokon lehet igénybe venni azt óhajtó híveknek. Az udvardi bevásárlási központ átadásáról A főtéren levő bevásárlási központ üzlethelyiségeit 1975. évi ápr. 14-én nyitották meg ünnepélyes keretek között, amelyet a Surány-i Jednota adott át a közszolgáltatásnak. Az épület a község központjában fekszik, és a tervezése tetszetős benyomást kelt a környéken. Mondhatjuk, hogy a 75. Beták József a HNB. elnöke megnyitja Jednota egyik legszebb üzleti a bevásárlási központot egysége. Sorrendben ez az ötödik bevásárlási központ a 145

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek járás községeit tekintve, s egyben a legnagyobb is. Az elárusítás céljaira szolgáló terület nagysága 727 m2, raktárhelyiségre pedig 486 m2 területet használnak fel. A berendezést is beleszámítva 6 200 000 Kčs befektetéssel épült fel. A földszinten élelmiszert és húsipari termékeket, az emeleten pedig textilt, cipőt, konfekciót és közszükségleti cikkek árusítása önkiszolgálással történik. A ruházati cikkek osztályán a szabad kiválasztás módját vezették be, a húsmérés pedig hagyományos módon történik. Reméljük, hogy itt nemcsak az udvardiak tudnak megfelelően bevásárolni, hanem a környék lakóságát is fogja vonzani majd. Az üzletegység a Nemzeti Bizottsággal együtt működve a „Z” akció keretében épült fel, és a felszabadulás 30. évfordulójának a tiszteletére lett át adva a közszolgáltatásnak. Részemről hozzászólva csak ennyit – idézem: Ha már bevásárlási központnak nevezzük, akkor már helyet kellett volna adni a villamossági cikkek részére is, például villanykörte, zseblámpaelem, rádió, tranzisztor, televízió, mosógép, villanyvasaló és ezekhez hasonló villamossági cikkeknek is. Van ugyan erre a fentnevezett árukra is külön üzlet, de elég távol, és az igen kiesik a község központjából. Az átalakított gőzmalomról 76. Udvardi gőzmalom Az 1906. évben épült gőzmalmot a harmincas években villanyáram- meghajtású üzemmé alakították át. A hetvenes években pedig a malom át lett alakítva takarmánykeverőnek; az állatok etetésére szolgáló tápanyagot itt készítik. Olyan nagy forgalmú lett, hogy állandóan üzemeltetik, és járási igényeket is ki tudja elégíteni. Termékét használják baromfiknak, sertések, tehenek és egyéb állatoknak a súlygyarapításához. Autók sorfala áll mindig, oly nagy a forgalom. Termékét a JRD és az állami birtokok veszik igénybe. Klubhelyiségről Az udvardi Egységes Földműves Szövetkezet keretén belül épült fel a „Klub” helyiség, a volt régi Népház helyén. 1968 óta, a fölépítése és elkészülése óta itt zajlik le a társadalmi életnek mindenféle megmozdulása, úgymint először is a szövetkezeti dolgozóknak gyűlése, évzáró ünnepségeinek megtartása, iskolázása stb. Miután a már 6000 lakost megszámláló községnek máshol nincs módjában, hogy gyűléseket vagy valami előadást vagy valami kultúrműsort előadhasson, csak egyedül erre az egy Klubra van utalva, úgy a községi ügyek vagy szervezetek gyűlései is csak ide kénytelenek jönni, és azért olyan zsúfolt már a jó előre betervezett időhöz kötött gyűlés vagy táncmulatság megrendezése. Igen nagy szokássá lett még az is, hogy újabban még az esküvői lakodalmas mulatságok is itt tartatnak meg, és még a vacsora is, amely szintén itt a teremben van föltálalva. A klubhelyiségnek majdnem minden napja hónapokkal, sőt félévre is előre van betervezve. Azért a tervei és programja igen terhelt. Egyébként a Klub terme az ifjúságnak minden este rendelkezésére áll, ott szórakozhatnak, televíziók színesben is, nagy zenegép lemezek lejátszására, biliárdasztal, újságok és mindenféle folyóiratok állnak rendelkezésükre. Ha vidéki színtársulat jön a községbe, azok is 146

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek csak a klubhelyiségben tarthatják meg az előadásukat. Azért szükséges lenne, hogy a községnek egy másik kultúrháza is lenne, mert ha a fiatalság táncmulatságokat rendez, ez a hely már kicsinek bizonyult, és igen zsúfolt a fiatalság részére. A postaépületről Amint a krónikai feljegyzés is bizonyítja, Udvard az 1832. évben kapott postát. Éspedig az első postahivatal a jelenlegi református templomnál, illetve ahhoz tartozó épületében kapott elhelyezést. De ezt külön kell megemlíteni, hogy az időben még a református templom nem létezett, mert azt 1880. évben épült. Azóta a postahivatal igen sokszor vándorolt, helyéről hol ide, hol oda költözött, volt a Nemes utcában, az Istenes György féle lakásba helyezve, volt a régi óvodai lakásban, volt a községházban a régi patika helyére, volt a községház udvarán, majd a front utáni időktől a Grünfeld féle lakásban, mivel ezeket deportálták, és vissza onnan nem tértek többé. 1970. november hóig, onnan azután ismét elköltözött a Csermák-féle épületbe, amit bizony nem olyan szurdikba kellett volna helyezni, mert az egy eldugott és igen kishelyiség annak céljaira. Ma már a mai igényeket nem elégíti ki, illetve nem korszerű arra célra; igen kis helyiséggel van csak a legszűkebb keretek közé beosztva. Az automata telefon, amelyet 1973. júliusában adtak át rendeltetésének, az is csak oly szűk helyiségbe van beépítve. Ma már a postahivatal igen forgalmas, nagy forgalmat bonyolít le minden téren. 1973. évig körülbelül 70 előfizetője volt a telefonnak, amióta automatizált, azóta igen megnövekedett az előfizetők száma, sőt olyan sok a kérvényezők száma, hogy nem tudják kívánságukat teljesíteni és bekapcsolni őket az előfizetőknek a soraiba. A levélkézbesítők száma is ma 4-re emelkedett, és igen le vannak terhelve a rájuk bízott feladatoknak elvégzésével. A mozihelyiségről Udvardnak is van mozija, amely vasárnap kétszer-háromszor is vetít filmet. Köznapokon szerda, csütörtök este, szombaton ismét este ad műsort. A mozihelyiség szintén a volt Csermák-féle vendéglőnek a nagytermében van. Ha kellene hozzá szólni, és kérdeznék, hogy a jelenlegi formájában meg felel-e a mai igényeknek, arra szerényen azt is felelhetnénk, hogy bizony nem igen felel meg, de jelenleg még nincs kiút, hogy más helyre helyezzék, és korszerűbbé alakítsák át, mert nincs mód rája. A helyi nemzeti bizottság épületéről Az udvardi nemzeti bizottság épülete 1961. január hó 14. napján lett átadva rendeltetésének. Az irodahelyiségekből az átköltözködés pedig 1961. év január 16-án történt meg. Amely áll 4 iroda helyiségből, 1 külön fogadó helyiségből, 1 nagyteremből, amely a polgári esküvők megtartására szolgál az emeleti részen, 1 helyiség pedig a helyi híradó gépeinek részére van fönntartva. Ha figyelembe vesszük a lakosainak számát a kisebb községhez mérten, akkor az udvardi nemzeti bizottság épületének még egyszer nagyobbnak kellene lenni más községekhez viszonyítva, illetve hasonlítva. Tavairól Először is, ami azt illeti, az úgynevezett Hindi-tóról teszünk említést, amely az egyik legnagyobb tó volt Udvardon. Nagy kiterjedésű volt, sőt igen mély vízű volt, hogy lóúsztatónak is használták, mert olyan mély volt, hogy helyenként két embermagasságú víz is volt benne, és bizony fürdés közben áldozatot is követelt. Most pedig hosszú évek óta nincs benne víz, sőt még kisebb területe is van, mert a környékbeli lakók kerthasználatra feltöltötték, és annak is használják; ma már a mélysége is betöltődött, és kisebb területű lett, mert köröskörül töltik föld- és szeméthulladékkal. 147

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek A másik pedig az úgynevezett Kistó”, amit csak egy út választ el egymástól, szintén elég mély vízzel volt elárasztva, ma pedig szintén víz nélkül van, és a környékbeli lakók szintén kertnek használják, és igen jó és alkalmas arra a célra. Utána következne az úgynevezett malom melletti tó, amelyben szintén állandó víz volt télen-nyáron. Télen a gyermekeknek örömére szolgált, mert csúszkáltak rajta, ma már se télen, se nyáron nem marad meg a víz benne. A negyedik tó az úgynevezett Longa” tó, amely a község felső részén fekszik, ma már eltűnt, mert betöltötték, és víz nincsen benne se télen, se nyáron. Jelenleg játszótér van a helyébe, és körül van kerítve csővassal. Volt még a Besenyei út mentén igen mély, de ezt nem mondhatjuk tónak, ez csak olyan mély gödör, amelyből a régi időben kihordták a földet, és itt égettek ki téglát, és vályogot is vetettek belőle. Ma szintén 77. Barna tó, a mai Kertekalja utca végén volt betöltődik mindenféle hordalékkal, és topolfákkal van beültetve. Víz ebbe se nincsen, se télen, sem nyáron. Szintén a fent említetthez hasonló mélység fekszik a Koltai út mentén a faluvégén, ami igen mélyen van az út felszínétől, itt is valamikor vízzel volt tele állandóan, ma már nincs víz benne se télen, sem nyáron. Tele van ültetve topolfákkal, és nyáron olyan, mint a liget. Az udvardi ifjúsági építkezésről. Az udvardi E.F.Sz. 1200 fejőstehén befogadására épült farm ünnepélyes átadásának volt nagy napja 1978. november 1., amelyet a csehszlovák Bratiszlavai televízió is még azon esti adásban közvetített. Átadáson részt vettek Lénárt József a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a delegáció további tagjai voltak Janík Ján Sz.L.K.P-K.B. elnökségének tagja, Janák Ignác a Sz.K.P.-K.B. elnökségének tagja a nyugat szlovákiai kerületi pártbizottság első titkára, Futej Dániel és Vančó Rudolf a 78. Tehénfarm ünnepélyes üzembe helyezése alkalmából a miniszter Ing. Ján Janovic, CSc., kitüntette Sz.L.K.P.-K.B. osztályvezetői, Janovič Ján szlovák Goldschmidt János mérnököt mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Blcháč a Szövetkezeti Földművesek Szövetségi Központi Bizottságának elnöke és Šuba Albert az érsekújvári járás pártbizottságának vezető titkára, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának küldöttségét 148

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek Zozulák Mihály a Sz.L.K.P. -K.B. titkárságának tagja a Sz.I.Sz. Szlovákiai központi Bizottságának elnöke vezette. Ünnepi beszédet Zozulák elvtárs mondott, Továbbiakban leszögezte, hogy a Szocialista ifjúsági Szövetség II. magáévá tette ezt a nagyszerű programot, melyet a fiatalok országépítő tettekkel váltanak valóra. Ennek egyik konkrét példája a több mint 1200 drb fejőstehén befogadására alkalmas most itt átadott korszerű nagykapacitású tehén farm. Az elmúlt három és fél évben ezen a helyen 6000 fiatal 53000 társadalmi munkaórát ledolgozott. Ezután a Sz.L.K.P. Központi Bizottsága és a Szlovák nemzeti Front K.B. nevében Lénárt József köszöntötte a fiatalokat. Azután Zozulák Mihály elvtárs a díszemelvény előtt a Nyitrai Mezőgazdasági Középiskola, Főiskola a Bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola, a Nyitrai Építészeti Szakközépiskola, az Érsekújvári Gimnázium, a Bratislavai TECHNOEXPORT vállalat Sz.I.Sz szervezete küldöttségének, valamint Goldschmidt Ján mérnöknek az udvardi építkezés vezetőjének adta át az arról szóló oklevelet és bejegyezték őket a Sz.I.Sz. Szlovákiai K.B. emlékkönyvébe. Ezt követően Lénárt József elvtárs a Sz.L.K.P.-K.B. küldöttségének vezetője a korszerű létesítmény bejárata előtt elvágta a szalagot. Több mint 8 hektár területen két nagy istálló egy fejőház többsiló és szénatorony, korszerű adminisztrációs épület és több más objektum található. Az egész létesítmény értéke 53 millió korona. Udvard község elöljárói voltak: 1992 Száraz József 1914 Németh Ferenc bíró 2002 Kálazi József 1915 Galla Kristóf bíró 2014 Branislav Becík20 1919 Kovács Lajos bíró Jegyzők: 1920 Galla Lajos bíró 1914 Vágner Béla főjegyző 1928 Lebó András bíró 1914 Győri Ferenc adóü. 1932 Galla Lajos bíró 1919 Vojacsek Lajos főjegyző 1944 Gergely Ferenc bíró 1922 Sörös István főjegyző 1945 Dr. Péter Imre komiszár 1923 Brezánszki István jegyző 1923 Michalovics Béla jegyző Jozef Polák komiszár 1927 Jankejech János főjegyző 1946 Špacir András MSK elnöke 1928 Bányai István főjegyző 1946 Bárdi Ján MSK elnöke 1930 Csajka József főjegyző 1948 Ondrašík Peter MSK elnöke 1932 Kohút József főjegyző 1948. 7. 31-től Šuman Jozef MNV elnöke 1933 Laca József jegyző 1952 Daniš Stefan 1938 Orbán Ferenc főjegyző 1956 Takács Lajos 1941 Obert Ferenc főjegyző 1960 Beták József 1945 Fridl Károly 1976 Ács János 1984 Kis László 20 Szerkesztő által kiegészítve 149

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek Udvard történetéről – időrendbeli beosztás 1075-ben a Garamszentbenedeki apátság alapítólevele a települést Hudwordiensium (1075/+1124/+1217) nak írja le, ahol a latin -iensis végződéssel szerepel a név, ami azzal van összefüggésben, hogy az oklevél szövege nem a települést, hanem a településen lakókat említi. Udvard előbb királyi udvarnokoké volt, amitől nevét is kapta. Szentmárton: alapítólevélben, illetve az 1209. évi pápai összeírásban még nem településként, hanem az udvardi királyi udvarház kápolnájaként szerepel a név, a védőszentet latinul megnevezve „capellam Sancti Martini de Odort“ (1075/+1124/+1209/+1217). Szentmártont a későbbiekben külön településnek említik, ami a mai kálvária helyén volt, 1272-ben Zenthmarton, 1330-ben Zentmartun 1228., 1307. évi oklevélben Wdword névalakban szerepel Udvard. További megnevezések: 1228, 1229, 1264: Wduord, 1256, 1265, 1268, 1295, 1326, 1332: Vduord, 1264: Odoword, Uduord, 1264, 1307: Oduord, 1276 [1268–1272]: Wdwarth, 1277: Odward, 1312: Odwarth, 1330: Vduard, 1332: Hot Vorti ~ Hotvort 1241. évben a tatárok teljesen elpusztították Udvardot. 1265. évben még lakatlan, elpusztult falu volt Udvard. 1268-tól már vannak feljegyzések az udvardi római katolikus plébániai iratok között, a latin nyelvű írások között, vizitáció. A Felvidék című 1918–38-as adattárából a 18. oldalon írja 1268- ban a római katolikus plébánia fennállott. Az anyakönyv-jegyzések csak 1714-től vezettetnek. 1332-ik évben élt az eddig ismeretes legrégibb plébánosa, aki Péter nevű volt. Az egyháztörténelem című könyv 376. oldalán ez a szöveg olvasható szószerint: Udvardról: Az Úrangyal imádságának behozatala és az erre való reggeli, déli, estéli szintén ezen időszakba esik. Elöl járt Magyarország: az 1309. évi udvardi zsinat kötelezővé tette a déli, esti harangozást XXII. János pápa 1318. évben kibocsájtott bullájával búcsút engedélyezett azoknak, kik ezen harangozáskor az Üdvözlégy-et elimádkozzák. 1307. év országos zsinatról ír Udvardról egy másik könyv, pedig 1309. évet említi a zsinat megtartásáról, amely szintén a kálvárián volt megtartva. 1311. évben plébánosa volt Udvardnak az esztergomi irattár alapján. 1345. évbe a kolerajárvány miatt üres volt Udvard. 1332. évi plébániai feljegyzés szerint Udvardnak Péter nevű papja volt. 1424. évi okmány 24 jobbágytelket említ Udvardon. 1510 tavaszán országszerte nagy pestisjárvány volt. 1512. évi feljegyzés a Szent Márton kápolnát az érsekségi birtokviszály következtében már elpusztultnak említi a kálvárián. 1512. évi feljegyzés 25 házat említett Udvardon. 1550. évi feljegyzés 50 lakóházat említ, a többit a törökök elpusztították Udvardon. 1599. április 4-én lakatlan volt Udvard, Györökhomoka és lakott rész volt, de csak romok voltak láthatók. 1560. év körüli jegyzet említi, hogy Udvardnak nincs papja, egy romba dőlt egyháza volt. 1605. évben a kálvinisták eltulajdonították az Udvardi katolikus templomot. 1629. október 4-én egyházmegyei zsinatot tartottak, és Udvardon is világi emberek működtek közre a vallás terén. 150

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1640. évben pedig visszaadták a templomot. Abban az összeírásban, melyet a protestáns rendek 1647. január 16-án az 1608. év óta elfoglalt, tehát visszaadandó templomaikról készítettek, Komárom vármegyéből kilenc, ebben benne foglaltatott Udvard is. 1650. évi feljegyzés szerint Komárom vármegye területén 50 református anyaház volt, közöttük Udvard is szerepel. 1664. évben Des Souches császári tábornok serege sem volt különb a törököknél. Az udvardi járásban harminc embert felakasztatott, negyvennek pedig az orrát, fülét levágatta, mert élelmiszert vittek Érsekújvárba a törököknek. 1655. évi komáromi évkönyvek a török veszedelmen kívül pestis fellépéséről tesznek említést. 1650. évben kelt feljegyzés szerint Komárom vármegye területén 48 református anyaház volt, amelybe Udvard is benne foglaltatik. 1671-ben épült a római-katolikus plébánia. 1673. augusztus 21-én olyan szélvihar volt, hogy a fákat gyökerestül kiszaggatta. 1669-es összeírás szerint Udvard is az elpusztult falvak közé tartozott, a pusztulás szomorú képét még élénkebben tárják fel az 1690–1694. évi összeírások. 1674. március 5-én Szelepcsényi György esztergomi érsek Pozsonyba, rendkívüli törvényszék elé idézte 36 társával Ágoston Balázs udvardi református lelkészt, mivel hitüket elhagyni nem akarták, különböző börtönökben sínylődtek, néhányan megszabadultak közülük. Az ácsi, szőnyi, császári, hetényi, szendi lelkészek pedig a gályarabság iszonyú kínjait átszenvedték. 1676. február 11-én szabadultak meg Ruyter holland tengernagy közbenjárására, kivéve Szőllősi Istvánt, ki a rabságban halt meg 1675. július 2-án. 1678. június 3-án elrendelte a kamara, hogy senkit ne engedjenek hozzájuk a járvány végett. 1695. évben épült fel újra Udvard. 1698-ban a plébánián volt anyakönyv vezetve. templomai újból 1702-ig Bezek János volt a plébános. 1704 évben Udvardon tartották a kurucok a megyei gyűléseket. 1710. november 21-én kelt rendelete értelmében a protestánsok visszakerültek tulajdonaikba, 1712-ben az udvardi templom is. 1722-ben Velenczey Gergely plébános elhunyt. Udvardi plébánossá lett Jantsovits János. 1731. évig nagy mezőváros volt Udvard. 1733-tól Hajdinovits Márton lett új plébánosunk. 1736-ban Zalczpang nevezetű plébános jött, kit később áthelyeztek Érsekújvárba, s helyére Kis-Kolacsini Zbiskó József Károly került kis időre. 1739. január 22-én három harangot szentelt fel Berényi Zsigmond püspök a sokáig különálló toronyba, Zbisko József udvardi plébános idejében, Tomsics János jegyző és orgonista, Galla István templomatya, Szabó István bíró idejében. 1739-től 1742-ig Becskereky István volt Udvard plébánosa. 1739. évben Jankovics nevű nemesé volt a Baromlak felé elterülő úgynevezett Danoc. 1742-ben Kapronczay János a plébános. 1761. évben épült a rómaikatolikus plébánia. 1916. évben kapott új tetőt. 1764-ig Kereskényi Ferentz plébános kormányozta híveit, őt Liszkay András követte. 1769. évben új templomtornyot kellett építeni, mert az különálló volt, és harangozáskor igen ingadozott, és a kereszt is leesett róla – írja a plébánián levő jegyzet. 1773. évi plébániajegyzet gyengébb természetű földrengést említ Baromlakon. 1776. évben épült fel jelenlegi formájában az udvardi római-katolikus templom. 151

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1777. évben kapott templomunk új márványoltárt és prédikációszéket, amely műemlékek közé tartozik. Liszkay András plébános működésének idejében. 1780. évben kapott új orgonát templomunk. 1780. évben említve van, hogy az Udvardon elrabolt aranyat és egyéb kincseket, amit a törökök elraboltak, Kolta község határában rejtették el. De ezidáig nincs semmi nyoma. 1785-1795-ig Andics Ferentz szolgált a plébánián. 1788. évben festették a főoltár fölötti nagy képet Pinxit nevű nagyszombati festő alkotásában. Itt említésre méltó, hogy Karlovy Vary fürdőben jártam, és ott is szemembe tűnt az oltár fölötti kép, amely ugyanaz, mint az udvardi templomé, csak kicsinyített mása méretében. Azon pedig a festőművész neve Dollhopf Eliás alkotásával az évszám úgy van rajta 1705-73 évből. A XVIII. században a kálvárián még romok voltak láthatók. 1794-ben állították a fel Nepumoki János szobrát a mai Híd utca elején, 1859-ben áthelyezték a kálváriára vezető útra. 1795-től 1803-ig Király József a lelkiatyánk. 1802. május 30-án lezárt vizitáció szerint 3320 római katolikus, 68 református és 5 zsidó volt Udvardon. 1803-tól 1825-ig Lenthy Imre plébános. 1809-ben lett a besenyei római katolikus plébánia önálló, ezidáig Udvardhoz tartozott. 1822. évi plébániai feljegyzés megemlíti a kriptával kapcsolatban, hogy van még egy kripta, amely kapcsolatban van egy másik kriptával, de Mária Terézia uralkodásának idejében befalazták, és azóta nem temettek oda. De a valóságnak ez nem felel meg, mivel egy 1827. július 10-i feljegyzésben a toronykereszt gömbjében elhelyezett pergamen papíron, 1827. évben az udvardi törvénybíró, Podhradcky János volt a kriptában eltemetve. A szentély alatt pedig kripta nincs, ezt pedig az 1971-ben feltárt szentély előtti rész is bizonyítja. 1825-ben készült el a nagykereszt a Szent József temetőbe, de az 1945. évi átvonuló front lövéseitől tönkrement, másik van helyette. 1826. április 8-án halt meg Nemes Lenthy Imre kerületi esperes, udvardi plébános. 1829. december 2-án született Boncz Ferenc miniszteri tanácsos és közoktatási igazgató. Iskoláit Komáromban és Pozsonyban végezte. Papnak tanult az Esztergomi főegyházmegyébe vetette fel magát, de a szabadságharc a szeminárium elhagyására késztette. A komáromi 101. zászlóaljnál, mint hadnagy szolgált. Jelen volt a komáromi vár feladásánál. 1861-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Udvardon a Szent József temetőben nyugszik. 1830-ban meg volt a templom körüli védőgát, anyagából uradalmi épületet és melléképületeket építettek. 1831-ben nagy kolerajárvány volt Udvardon. 1831. évben nagy mezőváros volt Udvard. 1832-ben 3320 római katolikus, 68 református, 5 zsidó volt Udvardon. 1832-ben kapott postát Udvard, a református iskola igazgatójánál Sidó Ádámnál, aki elvállalta a postai ügyek lebonyolítását az iskola helyiségében. 1835. augusztus 6-án halt meg Udvardon Ellenbógen József ispán. 1836. január 27-én halt meg Kővári György udvardi plébános – január 27-én eltemették a Szent József temetőbe a nagykeresztnek hátterébe. Sírkeresztje jelzi sírját. 1841. évben templomunkat temető övezte körül magas téglafallal. 1841–44 között Liptai Antal volt az udvardi plébános. 1844-ben foglalta el az udvardi római katolikus plébániát Majthényi esperesplébános, az udvardi kálvária megalapítója. 1844-ben állították fel a Szent Anna temetőben a nagykeresztet. 152

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1847 nyarán rendkívüli meleg volt – 40 fok. 1850. évben építették az Udvardon keresztül levő Érsekújvár és Budapest közötti vasútvonalat. 1850. december 16-án ment keresztül az udvardi vasútállomáson a gőzmozdonnyal vontatott vonat. 1853-ban nagy kolerajárvány pusztított a községben. 1859. november 6-án szentelte fel a kálvárián újonnan felállított nagykeresztet Scitovszky János hercegprímás 50. aranymiséje évfordulójának emlékére. 1860. évben szeptember 16-án szentelték fel a jelenlegi formájában levő kálváriát, amely országos ünnepségek között folyt le. Őeminenciája Magyarország hercegprímása szentelte fel sok püspök és pap kíséretében. 1861. évben június 2-án kapott a templomunk tornya új keresztet, Scitovsky János magyarországi hercegprímás idejében, Ferenc József apostoli király uralkodásának idejében Adamovics János kerületi esperes plébános, Porubszki Károly igazgató kántortanító, Czifra István templomatya és Vadkerti János egyházfi működésük idejében. Főjegyző volt az időben Celler Ferenc, bíró Dékány János volt. Kiska Ferenc érsekuradalmi ácsmester és Falsz Lőrinc ácslegény voltak, kik feltették templomunk tornyára az új keresztet. 1866. évben kolerajárvány pusztított Udvardon, naponta 15 halott volt, 25 ház lakói teljesen kihaltak. 1866. június 13-án elfagyott még a gabona is, időnek előtte kellett lekaszálni a gabonát, termés nem volt, pohánkát vetettek, abból volt a kenyér. 1869-ben 3732 lakosa volt Udvardnak. 1869-ben szörnyű nagy tűz pusztított Udvardon, 169 ház teljesen leégett. 1870-ben háromosztályos szalmatetős iskolája volt Udvardnak. 1871-ben a kisgazdák körében a mai napig legjobban Udvardi és csallóközi járásban van elterjedése a cukorrépa termesztése, termése kitűnik Udvardon, Perbetén, Naszvadon. Udvardiak a Surányi cukorgyárnak adták át termésüket. 1871. május 10-én halt meg Majthényi Adolf udvardi kerületi esperesplébános, a kálvária megalapítója. Kívánsága szerint a kálváriadombon, a harangtorony közelében, kriptában nyugszik. Márványsírkeresztje alatt alussza örök álmát. 1871. évet jelez a 107-es házszámú ház mestergerendáján az évszám, amelyen még a következők olvashatók: Csináltatta: Kárász József és Brogyán Maris 1871. 1872-ben született Szabó János udvardi igazgató kántortanító a Győr melletti Abdán. 1873-ban Fehér Miklós udvardi káplán önfeláldozóan gondozta a járványos betegeket, és ő maga is kolerában halt meg. 1880-ban épült fel Udvardon a református templom. 1880-ban 680 lakóháza volt Udvardnak, és 4198 volt a lélekszáma. 1884. évben alakult meg Udvardon az Önsegélyző Szent Anna temetkezési társulat, amely elősegített halál esetén egy szűkebb körű temetkezési segélyt. 1894-ben szintén nagy tűz pusztított, akkor nem égett le a templom. 1885-ben kapott új orgonát a római katolikus templomunk, az öreg hasznavehetetlenné vált. A Rieger testvérek szerelték fel. 1890-ben állították az Újvári úti, határi nagykeresztet, amelynek a feljegyzésén ez olvasható: Paxy Lajos és Zeller Teréz. 1890-ben állították a Szőlő úti nagykeresztet a Hornyák ház előtt, a Szőlő útnál. 1890-ben 4174 lakosa volt Udvardnak – összeírás. 1890-ben állították fel a Szent Háromság szobrot a templom elején. 1891-ben foglalta el állását Szabó János tanító. 153

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1892-ben állították fel az Őrangyal temetőben a nagykeresztet. 1892-ben épült fel az Őrangyal temetőben a kápolna. 1898. szeptember 9-én, 56 éves korában halt meg Brühl Antal, kerületi esperes plébános Udvardon. A Szent József temetőben van eltemetve. 1900-ban 4188 lakosa volt összeíráskor Udvardnak. 1900 elején épült fel a zsinagóga Udvardon (imaház). 1901-ben állították a Szent Család szobrot a templom előtt. 1904–1905 években épült az út Udvard és Bajcs között. 1906-ban épült az udvardi gőzmalom a gazdák szövetkezete alapján, amelyet Bolyki János molnárlegény vezetett, és néhány év múlva sajátja lett a malom. 1908-ban kapott támasztópilléreket a római katolikus templom, amit szükségessé lett a méreteihez mérten igen magas templom, mert a hatalmas boltív kezdte szétnyomni az oldalfalakat és két hatalmas vasrúd is tartja össze. 1909. évben Udvardon 240 szülés és 155 halott volt, 55 pár kötött házasságot. 1909-ben jelent meg az Udvardi Újság, amelyet Szabó János mint szerkesztő Kocsán Károllyal adtak ki. 1909-ben vette meg Bolyki János a besenyei úti majort Winter Mórictól a Paskolom mellett. 1909. október 9-én volt az Úrangyala-harangozás elrendelésének 600 éves jubileuma a kálvárián, nagy ünnepséggel. 1910. évben alakult meg az önkéntes tűzoltóegyesület Udvardon, és ugyanabban az időben létesült belőlük az úgynevezett rezesbanda is, amelynek tagjai a következők voltak: Csikós Menyhért vezető, Kovács Ignác, Virág Menyhért, Káplocki Sándor, Szmatana Pál, Szekeres Lajos, Tóth Lajos, Szalai Ferenc, Balla Gergely Lajos, Száraz József, Csikós István, Galla Lajos, Baka Lajos és Németh Lajos. Akikből 1969-ben március hóig még öten élnek. A többieket elragadta a háború véres zivatara, részben pedig idehaza haltak meg. A zenekar 1922. évig fennállt, utána való években teljesen szétoszlott. Az Udvardi újság 1910. február 22. száma az udvardi népház építését sürgeti. 1910. április 24-én reggel olyan erős fagy volt, hogy a szőlő és gyümölcs teljesen elfagyott. 1910-ben a Révai lexikon írja: Udvard nagyközség 4380 lélekszámmal. 1910-ben az Udvardi újság szerint 4376 lakosa volt Udvardnak, 4271 magyar, 105 szlovák, 4080 római katolikus, 162 református, 134 zsidó 1910 novemberében költözött el a posta a református templom udvaráról a Nemes utcába, Istenes György házába, a régi csendőrlaktanya helyébe. 1911. március 1-én, hamvazószerdán a templomboltozatról nagy darab vakolat esett le. Szerencsére nem tartózkodtak a templomban. Több mint egy hónapig zárva volt a templom, a szentmisék ez idő alatt a kálvárián voltak tartva. 1911. június 15. száma az Udvardi Újságnak említést tesz a rómaikatolikus templom festésének költségvetéséről, amely 9 000 Korona. 1911. év júniusában még nem volt telefonvezeték Udvardon – írja az Udvardi Újság június 15- i száma, amely sürgeti a mielőbbi telefonhálózat építését, amely rövid idő múlva meg is valósult. Elsőt kapta a posta, a második volt a községháza. 1911. augusztus 8-án halt meg Lenthy Imre, Udvard kedves papja, alesperes, táblabíró, 76-ik évében. 1911. évben a kálváriabúcsún már az udvardi Rezesbanda kísérte a keresztúti éneket és misét. 1911. október közepén égett le teljesen a gőzmalom az egyik este. 1911. évben, december 24-én az éjféli misét is a Rezesbanda kísérte. 1912-ben épült fel Udvardon a Népház. 154

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1912. augusztus 5-én az udvardi vasútállomáson két haláleset történt. Palik Vendel udvardi káplánt és paptársát Ferenci Gézát a villám halálra sújtotta, a mellette levő Dr. Galla Ferenc pápai prelátus pedig könnyebben sebesült meg az őt is ért légnyomástól. 1914. június 28-án kezdődött az első világháború. 1914. augusztus 28-án rukkoltatták be Szabó János főtanítót. 1915. augusztus 31-én a községi képviselőtestület határozatot hozott a toronyóra javítására, melyet Róza nevű koltai lakos fogadott el javítani. 1916. január 7-én vette át Siposs Antal esperesplébános a római katolikus plébániát Dusek Jánostól, aki 79 évesen nyugállományba vonult. 1919. május 17-én halt meg Dusek János udvardi esperesplébános. 1919. év június 10-én délelőtt 3 kivégzés történt a rómaikatolikus templom déli oldalán. Az akkor bevonuló cseh legionisták ellenállás gyanúja miatt golyó általi halálra ítélték: 1. Vágner Béla községi főjegyzőt 2. Szokolai István postamestert 3. Kálazi Ferenc munkást 4. Kálazi Lajos munkást, akit június 11-én délután 6 órakor a temetőben végeztek ki, szintén golyó által. 1919 júniusában vasárnap délután a civil lakosságból valaki katonafegyverrel lelőtte a Baromlak felé menekülő csehszlovák csendőrt, akinek a neve Balaštik Matej volt, 22 éves, eltemetve a Szent József temetőbe, síremlékét 1987 novemberében likvidálták. 1919. júniusi ütközetnek halottjai is voltak: Szenki János, + június 19-én, Őrangyal temető; Lakatos Antal, Baranyaszentlőrinci lakos, + június 19-én, Őrangyal temető; Szalai István, illetősége ismeretlen, + június 20-án, Szent József temető; Móra Ferenc Székesfehérvári, + június 20-án, Szent József temető (ezek halálát repülőtámadás okozta). 1919. november 8-án a községi képviselőtestület Dr. Szerényi Ivánt bízta meg az Újvilág I. utcasorán a házhelyek kimérésére. 1919. december 15-én a 218/90 sz. községi határozat rendezte Siposs Antal esperesplébános állampolgárságát. 1919-ben Udvardon 113 pár esküdött templomban. 1919–20-ban igen enyhe tél volt. 1919. augusztus 1-én vette meg ifj. Bolyki János Torma Gyulától az udvardi gőzmalmot. 1919. évi átvonuló harcnak 17 polgári lakos lett az áldozata. 1920. október 19-én szavazta meg a képviselőtestület az Olvasókör részére a főtéren a telket ráépítésre. 1920-ban 5245 lakosa volt Udvardnak. 1920. évben rabolták el a rómaikatolikus templomból a szentségtartót. 1920. augusztus 24-én határozta el, azon időbeli képviselőtestület a posta áthelyezését Istenes György házába a Nemes utcába, 6 évi időtartamra.. 1920. október 19-én az olvasókörnek a főtéri telket megszavazta a képviselőtestület. 1921. december 17-én a községi képviselők hozzájárultak a rómaikatolikus és református templomharang költségéhez. 1922. június 20-án községi képviselőtestület értelmében a községi toronyóra felhúzásáért évi 400 Kčs szavazott meg. 1923-ban épült a rómaikatolikus Olvasókör épülete a templom előtti téren. 1923-ig Udvard az Ógyallai járáshoz tartozott. 1923-ban épült föl az új, egyemeletes 8 osztályos iskola a Nemes utcában. 1923-tól Ógyalláról Érsekújvárhoz csatolták a járásbíróságot. 1924. évben parcellázták fel az Újvilág I. részére a házhelyeket. 155

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1926. évi június 23-án tették fel újra a keresztet (a templomtoronyra), ami javítás végett lekerült. Az idő szerint Jantausch Pál nagyszombati püspök, T. G. Masaryk köztársasági elnök, Ngys. Siposs Antal kerületi esperesplébános, Beznák Sándor káplán, Szabó János igazgató kántortanító, Nagy János templomatya, Galla József egyházfi működésük alatt. Javították Ádám és Ragányi vállakozók. Tóth és társa tették a keresztet a helyére. Az emléklappal mellékelve voltak az időben megjelenő hetilapok: Szív Újság, Prágai Magyar Hírlap, Érsekújvár és Vidéke, Komáromi Lapok és a Nép című újságokkal. 1928-től Udvard hivatalos neve Dvory nad Žitavou. 1928. április 18-án hunyt el udvardi Szabó János igazgató és kántortanító budapesti kórházban, de az akkori politikai viszonyok miatt Udvardra nem lehetett szállítani, sőt még a temetésére sem lehetett menni. Neje Báthy Ilona volt, + Magyarkomáromban, ott is nyugszik. (Szabó János tetemét) 1965. évben, május havában helyezték át a Kerepesi temetőből a Rákosi új köztemetőbe, miután a temetőnek azt a részét likvidálták, és Udvard közösségének, adományt összegyűjtve, sikerült megmenteni és áthelyeztetni a síremlékkel együtt a 151. parcella, 14. sor, 13. sírba. Az áthelyezés minden utánjárását Dékány János intézte. 1928. április 22-én szavazta meg a községi képviselőtestület Szabó János síremlékét. 1929-ben kapott Udvard község villanyáramot. 1930-tól szlovák nyelvű iskola működik a falunkban, fenntartója a Slovenská Liga, az iskola a Koltai utca 471. h.sz., volt Dékány Lajos házában 1938-ig. 1930. május 30-án képviselői határozat értelmében Hősök szobrára 20 000 Kčs-t szavaztak meg. 1931. november 9-én munkássztrájk volt az alacsony munkabérek miatt Udvardon. 1933. augusztus 7-én a képviselőtestület 172/33 határozatával az udvardi emlékkönyv vezetésével Salgó Istvánt bízta meg (Krónika). 1933-ban parcellázták ki az Újvilág II. és III. utcasorát lakóhelyeknek, 220/33 sz. képviselőtestületi határozattal. 1933. augusztus 19-én óriási tűzvész pusztított., Az igen nagy szélben gyulladt ki a szalmakazal, a szél fölkapta a tüzet, és messzire elsodorta, oltásról szó sem lehetett, csak menekülni kellett előle. Leégett a Nemes utca és a kertalja egy része, azon időben a Wolner féle szén- és fatelep a lakóházzal, irodahelyiséggel együtt a földig porrá égett. A tűz a Nemes utca közepén gyulladt ki, gyermek vigyázatlanságából, sok élő állat, disznó a tűz martalékává vált. 1933. augusztus 27-iki községi képviselőtestület határozatával Salgó Istvánt bízták meg az udvardi krónika további folytatásával, vezetésével, de halála után a krónikakönyv nyomtalanul eltűnt. 1934-ben kapott az udvardi önkéntes tűzoltótestület motorfecskendőt. 1935. január 27-én avatták fel az udvardi fogyasztási székházat, amely egyemeletes, magában foglal fűszerüzletet, vendéglőt, az emeleti helyiség alkalmas gyűlésekre, táncmulatságra stb. Siposs Antal kerületi esperesplébános kezdeményezésére. 1935. augusztus 5-én vasárnap éjjel fél egykor villám csapott be Nagy György 733. szám alatti lakásába, amely tüzet okozott, és majdnem végzetessé vált az életük. 1936. évben alakult meg a paprikamalom Érsekújvárott, Smigura és társai által, 1939. évben pedig Udvardra áthelyezték Gyurík Imre ingatlan lakására, illetve udvarára. 1937. június 3-án Interpelláció. Benyújtják Jaross Andor, Esterházy János és Dr. Holota János nemzetgyűlési képviselők a Földművelésügyi Miniszter Úrhoz, a paprikatermelési engedélyek körüli visszásságok és az engedély nélküli, jóhiszemű kistermelők ellen megindított eljárás beszüntetése tárgyában. 156

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1937. május 17-én pünkösdhétfőn avatták és szentelték fel az udvardi elesett hősök emlékszobrát, az 1914–18-as első világháborúban hősi halált haltak, 133-an áldozták fel életüket a hazáért. Az egész járás és környékbeli falvak is részt vettek ezen a nagy ünnepségen. A szobormű Berecz Gyula komáromi művész munkája. 1937. évben a koltai út mentén talajvíz ütötte fel a fejét, ahol több lakóház lakhatatlanná vált, úgymint Nagy Mátyás, Galla József és Dékány Lajosnak lakóházai. 1938. november 11-én vonult be Udvardra vitéz Horthy Miklós hadserege a vasút felől a Komáromi utcán végig. 1939. június18. Udvard községben vasárnap délelőtt adták át ünnepélyes keretek között nagy tömeg jelenlétében Teleki Pál gróf miniszterelnöknek és Jaross Andor miniszternek díszpolgári oklevelüket. Pintér Béla üdvözölte a miniszterelnököt és a minisztert, majd Teleki Pál gróf miniszterelnök mondott nagyobb beszédet. 1939. szeptember 1-én kezdődött meg a második világháború, amelynek 132(?) udvardi lett hősi halott-áldozata. 1939. szeptember 26-án délután szentelték fel a kálvárián az új harangtornyot és 3 új harangot a bérmálással egybekötve, amelyet Dr. Serédi Jusztinián Magyarország hercegprímása végzett. 1939–40-es években volt a római katolikus templom környéke újból bekerítve, parkosítva, Orbán Ferenc azon időbeli udvardi főjegyző kezdeményezésére, amely párját ritkítja a környéken, a dicséret és a hála őt illeti meg nemes tettéért. 1941. szeptember 21-én halt meg Udvardon Siposs Antal kerületi esperesplébános úr, 71 évesen, eltemetve a Szent József temetőbe, de 1967 júniusában rokonsága áthelyeztette az érsekújvári Nyitrai úti temetőbe, nővérével egy sírban nyugszanak. 1941–43-as években volt Dr. Markwarth Gábor Udvard esperes plébánosa. 1943 nyarán nyitottam fel először az udvardi római katolikus templomnak a kriptáját, amelyben az időben 28 fakoporsót lehetett megszámlálni elég rossz állapotban. 1943. december 1-jén foglalta el az udvardi római katolikus plébániát Petressél János esperesplébános. 1943-ban kezdődött el a Zsitva folyó szabályozása gyakori áradások végett. 1944 májusában a világháború céljára elrekviráltak a római katolikus templom tornyából két harangot, nem leeresztve, hanem ledobták. 1944. február 20-án halt meg Nagy Istvánné született Sztanko Mária, és ugyanabban az időben halt meg Csehországban katona fia is, akit hazaszállítva egy napon temettek közös sírba. 1944. április 27-én volt a zsidótemetőben az utolsó temetés, éspedig Róth Henrikné Paskusz Johanna volt, és Veisz Sándor zsidószármazású 22 éves Tiszaújlaki születésű + 1944. december 26-án. 1944. június 24-én deportálták el az összes zsidószármazásúakat, nemre való tekintet nélkül, lófogatú kocsikkal, ismeretlen helyre bevagonírozásra, a férfiakat pedig katonai behívókkal már előbb behívták munkaszolgálatra, családjuktól elszakítva. 1944-ben a nyilasok golyó általi halállal végezték ki Mayer János budapesti születésű magyar honvédet, szökés gyanúja miatt, a főtéri tűzoltószertár falához állítva. 1944. augusztus 7-én a reggeli órákban súlyos szerencsétlenség történt Maczkó Béla Besenyei utcai udvarában, ahol cséplés alkalmával leánya Maczkó Erzsébet a cséplőgép dobkosarába esett, és az egyik lábát térdig teljesen lehorzsolta, úgyhogy a lábát térden felül le kellett vágni, a gyors beavatkozás az elvérzést megakadályozta. 157

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1944. szeptember 1-én halt meg Boncz Ferenc tanügyi főtanácsos, Boncz Ödön és Kacskovics Mária Magdolna gyermeke. 1944. évi október 7-én volt délután 5 óra tájban Érsekújvár első repülőbomba-támadása, amely a belvárost és a vasútállomást szőnyegbombázással teljesen tönkretette. A krónika szerint, akiket meg tudtak számolni, 712 halottja volt. Ezen bombatámadásnak voltak udvardi halottjai is – vasutasok stb. a rommá vált kaszárnya alatt. Felismerhetetlenül találták meg őket: Kálazi János, Kálazi Sándor, Dikan Károly és Dudek Ferenc. 1944. október 14-én volt Érsekújvár II. bombázása, amely a vasútállomást és a város nyugati részét tönkretette. 1945. január 25-én az udvardi vasúton túli erdőben kettős halált okozott a német hadsereg által hagyott úgynevezett Fauszt páncéltörőlöveg, amely felrobbant, és Zsák János és Kovács Béla ifjú legényeket agyonsújtotta. 1945. február 27-én a reggeli órákban Czifra Ilonkára - a front ideje alatt náluk volt elszállásolva a német katona – viccelődve ráfogta a szolgálati fegyverét, amely elsült és a tüdejét átlőve esett össze, kórházba vitték, amely az iskolában volt, de segíteni nem lehetett. 1945. március 14-én emlékezetes nap maradt sok szülőnek és hitvesnek e szomorú nap, ezen a napon kapott Érsekújvár szőnyegbombázást harmadszor, a vasúthoz közeli kaszárnyákba voltak összegyűjtve, a nyilasok által összegyűjtött – fiatalok legjava, akik ott lelték halálukat, köztük sok udvardi is. 1945. március 28-án a hajnali órákban kezdődött el a harc Udvard fölszabadításáért, amelyet kevés aknatűz előzött meg, később már a szőlőhegy felől és a község keleti részére is kiterjedt a támadás, majd a Tölgyesi út felől is megindult, a község főterét kb. 10 óra, fél 11-kor szabadították föl a szovjetek. 1945. március 28-án Fieszl Antalt, Csikós Izabella férjét német katonának nézték és Kupcsek Sándort, Batisz Margit férjét is, hiábavaló volt minden bizonyítéki eljárás, mindkettőjüket golyó által kivégezték. Az 1945. március 28-án átvonuló front polgári áldozatai 1. Juhász Adolf, Opalek Mária férje, Szent Anna temető 2. Ács Mihály, Kálazi Anna férje, Őrangyal 3. temető 13. Pintér Sándorné Gerhát Julianna 42 4. Balog József, + Baromlakon, ott is éves és gyermekei temették el kitelepítéskor 14. Pintér Juliska 12 éves 5. Seszták Andrásné Závodszki Mária, ők mind a bunkerban Őrangyal temető 15. Pintér Ferike 11 éves 6. Száraz Ignác, Recska Erzsébet férje, akna által haltak meg Őrangyal temető 16. Pintér József 11 hónapos 7. Vadkerti Menyhért, Závodszki Mária egyszerre temették az özvegye, Őrangyal temető 17. Pálinkás József Káplócki Etel férje 8. Fieszl Antal, Csikós Izabella férje, Őrangyal temetőbe Szent József temető 18. Kálazi János Káplocki Margit férje 9. Kupcsek Sándor, Batisz Margit férje, ők Újvár József temető 19. Kálazi Sándor Vadkerti Gizella férje 10. Bréska Ferenc, Recska Margit férje, bombázásakor Szent Őrangyal temető 20. Dikan Károly ifj. 1945. március 14. 11. Szmatana Mária Maczkó Lajosné + haltak meg 1945. április 12., Őrangyal temető 21. Dudek Ferenc ifj. 12. Németh Károlyné Vadkerti Etel az érsekújvári kaszárnyában 158

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1945. március 29-én reggel míg az alvégen a faiskola környékén voltak kisebb összetűzések a két ellenfél között, majd a túlerőnek kedvezett a szerencse, a németek a vasút irányában hagyták el Udvardot. És ezzel március 29-én teljesen felszabadult Udvard. A II. világháború, 150 özvegyet, 210 árvát hagyott hátra. 1945. március 30-án este futott végig Udvardon az a szomorú hír, hogy Udvard község lakóinak két napon belül el kell hagyni a község területét. Körülbelül 5-7 kilométernyire el kell távozni mindenkinek, mert községünket főhadiszállássá alakítják át, és így civil polgároknak tartózkodni nem szabad. Erre a lakosságot nagy rémület fogta el, és mindenki arra felé ment, amit jónak látott. Besenyő, Baromlak, Újtag, Alsótag, Kétholdak, Keresztdűlő – ezek a helyek adtak szállást 14 napig, voltak kik a szabad ég alatt tartózkodtak, és ott várták ki a szabadulást. 1945. április 15-én megkíséreltem a községet meglátogatni, Baromlakról ott, ahol én is voltam a kilakoltatás alatt ott tartózkodtunk, ott kaptunk szállást. Udvardra érkezve nem találkoztam sem katonával, sem udvardiakkal, hazaérve a lakást is üresen találtam, ami nem is volt bezárva, mindent nyitva találtam. Azután átmentem a templomba, és ott körülnézve - de azt sem törték fel - és a sekrestyébe is minden úgy maradt, ahogy azt elköltözés előtt hagytuk. És néhány nap múlva mi is visszaköltöztünk otthonunkba. 1945 márciusában a vöröshadsereg bevonulása után Dr. Péter Imre volt a komiszár, Cepko Ferenc jegyző, Polák, Kiszeli, Spacír, Bárdi, Andrasik P., Závodszki Károly. 1945. márciusi front után az udvardi csendőrlaktanyát a következő csendőrök foglalták el: Stupicky, Bracsa, Hara, Fehérvári, Miticky és Jokkel. 1945. évbe a Csermák - féle vendéglőben Száz Istvánt szemerei katona agyonlőtte, állítólag a nemzetiség közötti nézeteltérés miatt. 1945. március 28-án az átvonuló front a zsidótemplomot annyira megrongálta, hogy újból kellett volna építeni, megsemmisült. 1945. márciusi front alatt a Szent József temetőbe szétlőtt kereszt helyébe új keresztet állíttatott Gergely Ferenc és neje Polena Rozália az Úrnak 1945. évében. 1945-ben államosították a Római katolikus népiskolát, a tanítási nyelv szlovák lett. 1945-ben kiadott szlovák nyelvű könyv kimutatása szerint a nemzeti viszonyok így alakultak: 93 % magyar, 6 % szlovák, 1 % különféle nemzetiségű. 1946. június 17-én a szlovák belügyminisztérium megbízott rendelete alapján kezdték meg a magyar nemzetiségű lakossággal a reszlovakizációt. Udvardon 800 család nyújtotta be kérvényét, ezekből 540-et fogadott el a járási székhely, Ógyalla. 1946-ban 4 szlovák család települt be falunkba Romániából. 1946 júliusában ünnepelte Petressél János udvardi esperesplébános pappá szentelésének 25 éves évfordulóját 1947. január 7-én összesen 208 lakost - felnőtteket, gyerekeket, öregeket egyaránt- vittek erőszakkal a nyugati cseh-német határ közelébe, Bílina helységbe kényszermunkára. 1947-ben 29 család költözött Szlovákia más részéről, további 17 személy, mint tanító és hivatalnok telepedett le. 1947. április 27-től, 1948-ig kb. 1000 főt telepítettek át Magyarországra. 1947. évben rendkívüli nagy szárazság uralkodott. 1947. évbe Maczko Ferenc szőlőfödés közben kapájával aknát robbantott és megölte. 1947 októberétől 1948 márciusáig 240 szlovák család települt át lakosságcsere keretén belül Magyarországról. 2/3 részük evangélikus vallású volt. 1948-ban indult el az új építkezés a Faiskola során. 1948. január 11-én reszlovakizációs ünnepségen 540 dekrétum került átadásra. 1848. március 19-én kitelepítés közben a vasúton meghalt Galla Lajos, a falu bírója. 159

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1949/1950-es tanévtől indult be a magyar nyelvű oktatás. 1 osztályban 44 diákkal az 1. Tanító Szabó László volt. Szlovák iskola igazgatósága alá tartozott. 1949-ben kezdődött meg az autóbuszjárat Udvardon. 1949-ben alakult meg az EFSZ vagyis a JRD Udvardon. 1949.március 26-án alakult meg a Csehszlovákiai Csemadok kultúregyesület helyi szervezete a Kiszelica Csermák féle vendéglőben este. Alapító tagok: Maczkó Ferenc, Simonyi Lajos, Recska Károly, Vörös Jenő, Gerhát József, Száraz Béláné, Nagy János, Závodszki Károly (Erős Karcsi), Salgó József, Salgó Ferenc, Takács Ernő és Vadkerti János 1949-ig a tanítónők is részt vettek az elsőáldozás rendezésében, irányításában. 1950-től el lettek tiltva a templomi és vallási megmozdulásoktól. Azon időtől a tisztlányokra hárult ez a feladat és szokás szerinti plébánián rendezett reggeli az elsőáldozók számára. 1950. április 4-én kapott a kálvária villanyvilágítást. 1950-től tisztlányok feladata volt az elsőáldozás irányítása és rendezése 1950. december 19-én történt, hogy Nagy Ferencnét Galla Etelt közös lakásban élő Ocskai József katonafegyverrel agyonlőtte, azután önmagával is végzett (halálánál jelen voltam). 1951-ben önállósodik a magyar iskola 7 tagú tanári karral, 7 osztályt 239 diák látogat. 1953-ban Papp Ferdinánd Pöstyénből restaurálta a templom képeit. 1955. július 4-én halt meg Dinnyés Károly igazgató kántortanító a komáromi kórházban, temetés Udvardon a szent József temetőben volt, édesanyja mellett, született 1886. október 28-án. 1956. április 10-én kezdték meg a római katolikus templom festésének előkészületeit, az összes festés lekaparását a falakról, mennyezetről stb. A templom festését Pap Ferdinánd és Petrikovič pőstyéni festők vállalták, majd Drapka nevű lévai is segített, a boltozati képek festése Massányi Ödön nyitrai festőművész alkotása. 1956. április 23-án foglalta el a római katolikus templom plébániáját Ftd. Gecik Štefan professzor kápláni minőségben 29 évig volt segédlelkész Udvardon és Baromlakon. 1956 áprilisában a vakolat lekaparásakor vették észre, hogy a mennyezetbe életveszélyes repedés van, új mennyezetet kellett építeni, amelyet Tanka Antal vállalkozó épített. 1957. január 24-én Benkó Józsefet és nejét Káposztás Rozáliát egyszerre temették el, egy nap különbség volt a haláluk között. 1957. augusztus 26-án Maczkó Sándor 46 éves, lovaskocsi alá esett, és súlyos sérüléseibe kiszenvedett. 1957. május 11-én Pintér Ferencet, akit annak idején áttelepítettek, látogatóban volt szülőfalujában, Udvardon, a halál a szülőföldjén érte őt, a szent Anna temetőben nyugszik. 1958 nyarán voltak a római katolikus templomban a művészi faragású padok javítása és átfestése, oltárok stb. 1958. augusztus 18-án szentelte fel Dr. Lazík Ambrus az újjáfestett templomunkat. Utána pedig bérmálást is ő végezte kint a szabadban. 1959. március 19-én volt az utolsó temetés a Szent József temetőbe és ezzel Stevko György temetésével a temetőbe a temetés lezárult. 1959-ben volt a kálvária villamosítva (Haulík). 1960. június 3-án Spányikné Herceg Anna padlózatát festette, amely robbanást idézett elő, égési sebeibe belehalt. 1960-ban volt a kálváriánknak a 100. jubileumi éve, amelynek megünneplése Petressél János udvardi esperesplébánosnak jutott. 160

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1961. január 10-én kezdődött meg a tanítás a IX éves iskolában az úgynevezett Boncz-féle kertben, átadás az előző nap volt. 1961. január 11-én volt az új helyi nemzeti bizottság épülete átadva, amely egyemeletes és hét helyiségből áll. Január 14-én volt az irodahelyiségekbe az átköltözés. 1961. március 23-án este alakult meg a helyi kiskertészek szervezete az öreg EFSZ nagytermében, Nemes utca. A Nemzeti Bizottságot Daniš István és Pluhár József képviselték: titkár – Perlaki János 1185, elnök – Szalai Béla 1080, alelnök - Szlávik István 808, pénztárnok - Nagy György 412, raktárnok – Szmatana István 850, ellenőrök – Galla Lajos 641, Szalai Ferenc 857. 1961. november 18-án halt meg Istenes Károly, Budapesten gyógypedagógus Siketnéma Intézetének igazgatója, Udvard szülöttje. 1961-ben 5945 lakosa volt Udvardnak. 1962 novemberében foglalta el állását Kutenič Ferenc kántor a római katolikus plébánián, ahol 22 évig tevékenykedett. 1963. február 16-án vették le a keresztet a torony tetejéről kicserélés végett. 1963. február 27-én tették fel a római katolikus templom tornyára az új keresztet 10 fokos hidegben. Babela János mester és Bárhi Ferenc eperjesi nemzeti vállalat alkalmazottai (a torony magassága 45 m). 1963. március 15-én a Zsitva folyó rendkívül megáradt. Éjjelt nappallá téve mindent elkövettek a nagy veszély elhárításáért, homokzsákok, nagy kövek oda szállításával, sikerült a nagy veszélyt elhárítani. 1964. május 31-én délután 4 órakor volt Udvardon bérmálás, a bérmálást Dr. Lazik püspök végezte. 1965. március 15-én kezdték meg a Népház lebontását. 1965. május 28-án délután 3 óra tájban pusztító jégeső vonult át az északi irányból legjobban a Danóci részt sújtotta, 100 % pusztítást végzett. 1965 májusában exhumálták Szabó János igazgató és kántor hamvait, és síremlékét a kerepesi temetőből a rákoskeresztúri temetőbe helyezték. Az áthelyezési utánjárást és költségeket Dékány János udvardi, de Magyarországon lakó intézte, amiért köszönet és hála illeti meg őt. A sírhelyért az illeték 1991 decemberéig rendezve van. 1965. június 5-én a déli órákban, amely éppen pünkösdhétfőre esett, iszonyú zápor illetve felhőszakadás vonult át Udvard fölött, olyan nagy mennyiségű víz zúdult le, hogy a lakásokba is jutott víz és villámcsapás is felgyújtott egy házat. 1967 június elején vitték el Siposs esperes földi maradványait rokonai az érsekújvári Nyitrai- úti temetőbe. 1967-ben Udvard lakosainak lélekszáma 5945. 1968-ben 15 szalmatetős ház volt látható Udvardon. 1968 nyarán a kálvária körül lett kerítve drótkerítéssel. 1968. szeptember 10-én adták át hivatalosan az udvardi közszolgáltatások házát, amelybe fodrász, borbély, rádió- és televíziójavító stb. is volt. 1968. október 26-án adták át hivatalosan az EFSZ Klub helyiségét a volt Népház helyén. 1969. január 31-én adták át az új villamosvasúti vonalat a forgalomnak Udvardon. 1969. február 22-én a Zsitva folyó rohamosan megáradt és ismét veszélyeztette a töltés átszakadását, nagy jégtorlaszok keletkeztek, a híd a megrongálódott és lezáratott, a közlekedést csak Bajcs megkerülésével tudták lebonyolítani. 1969. február 22-én a III. Újvilági utcában a határban összegyülemlett víz a kerteken keresztül behatolt, és néhány házat elárasztott, és az ott élőket ki kellett lakoltatni. 161

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1969. szeptember 1-én nyílt meg Udvardon a mezőgazdasági iskola 57 tanulóval, hét tantermes, ezen kívül speciális tanterme is van 300 diák részére. 1969. szeptember 13-ra virradóra az udvardi postahivatalba ismeretlen tettesek betörtek, és 1530 Kčs-t és értékpapírokat vittek el. 1969. szeptember 21-én vasárnap délután Dr. Csizmazia József és Bereznai László magyarországi szőlészeti és borászati kutatóintézet egri üzemének dolgozói a szövetkezeti Klub helyiségében igen értékes előadást tartottak az Egri csillagok és több fajtáiról. Ezt megelőzőleg 45 személy autóbusz-kirándulással vett részt az egri szőlőkben, és azidőben volt a szőlőhegy terepszemléje is az újtelepítésre. 1969. november 9-én Szabó János volt udvardi igazgató és kántortanító emlékünnepélye volt délután 3 órai kezdettel a szövetkezeti Klub helyiségében. Majd az öregiskola elé vonulva emléktáblát helyztek az iskola külső falára, amelyben ő lakott ezzel a fölírással: Itt lakott és tanított Szabó János iskolaigazgató 1891-1928. Mindenkit szeretett, mindenki szerette. A Csemadok helyi szervezete 1969. 1970. év március havában adták át az ideiglenesen épült a Zsitva folyó fölötti vashidat. Ami lehetővé teszi Udvard – Érsekújvár közötti forgalmat árvíz esetén is. Mivel az öreg híd az 1969. február 22-én igen megrongálódott a nagy áradás idején. 1970. március 22-én vasárnap délután 3 órai kezdettel a helyi nemzeti bizottság épületének a falára helyezték a fehér márványtáblát, amely emlékeztet a községünket felszabadító szovjet hadseregre, Malinovski marsall vezetésével, a felszabadítás 25. évfordulójára. 1970. március 31-en volt az első polgári temetés Udvardon Takács Istvánnak, aki a 74 évet töltötte be harmadik feleségével élt, Hatvanger Rozáliával, amellyel csak polgári esküvel éltek együtt. A párthoz hűen saját akarata szerint lett eltemetve az Őrangyal temetőbe. 1970. április 3-án reggel záporeső módjára elkezdett az eső esni. Majd a délelőtti órákban átváltozott havazássá, amelyet orkánszerű szél kísért, ítéletidőhöz hasonlított. Igen sok kárt tett a háztetőkön, villany- és telefonvezetékekben. 1970. augusztus 7-én délután 2 óra tájban rendkívüli időjárás volt, zápor és jégverés kíséretével, amely a Kétholdas és a Csajka kert gyümölcsöseiben tett kárt. 1970 őszén költöztek be a csendőrök az új egyemeletes lakásba, amely négy csendőr családjának biztosít lakhelyet. 1970. október 1-én foglalta el a római katolikus plébániát Lénár Károly plébános. 1970 novemberében költözött el a posta a Grünfeld-féle épületből a Csermák-féle volt vendéglő helyiségébe, összedőlés veszélye végett. 1970 november elején gyúltak ki az új lámpák a főtéren, a helyi nemzeti bizottság és a közszolgáltatások háza előtti részen 10 db kapott elhelyezést. 1970. december 6-án Dr. Buga László, a budapesti rádióból közismert orvos előadást tartott a szövetkezeti Klub Helyiségében orvosi tanácsok és a betegség megelőzéséről, zsúfolásig megtelt a Klub helyisége. Sokszor derültséget váltott ki a hallgatóság körében, mert igen népszerűen fejezte ki magát az előadásban. 1970-ben 5870 lakosa volt Udvardnak. 1970-1980-as évek között 7 új utcát nyitottak meg Udvardon: Februárového víťazstva, 28. októbra, Hviezdoslavova, Komenského, Jilemnického, Družstevná, Tajovského. 1971. január 21-én ismét felnyitották a templom alatti kriptát. 1971. március 18-25. között bontották le a Grünfeld-féle épületet és az Istenes gyógyszerész lakását és a gyógyszertárat. 1971. május 22-én helyezték át a szent Flórián szobrot a templomkertbe. 162

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1971. szeptember 25-28. gyümölcs-, zöldség- és virágkiállítást rendezett a kiskertészek helyi szervezete, 34 kiállító, 220 fajta termékkel a szövetkezeti Klub helyiségében, ez volt Udvardon az első kiállítás, amely nagy sikert aratott, majdnem az egész falu látogatásával. 1972. január 6-án kezdődött Udvardon és környékén az úgynevezett szlintacska– száj- és körömfájás, amely 1973. május 9-ig tartott. 1972. február 27-én a gyümölcsészeti egyesület metszési bemutatót rendezett az úgynevezett Csajka kert gyümölcsösében – 70 taggal. 1972. április 13-án este 7 órai kezdettel a szövetkezeti Klub helyiségében Dr. Szegedi Sándor a kecskeméti szőlő kísérleti állomás igazgatója előadást tartott a szőlőfajták és a bor kezeléséről. 1972. június 1-én adták át a Zsitva folyón az újonnan épült hidat, amely Udvard-Érsekújvár között nagy forgalmat bonyolít le. 1972. július 2-án végeztem utoljára sekrestyési szolgálatomat az udvardi római katolikus templomban (34 évnyi szolgálat). 1972. szeptember 3-án társasutazást rendezett a kiskertész egyesület két autóbusszal a Budapesti borvilágkiállításra 76 személlyel. 1972. szeptember 30. és október 2-a között a kiskertészek és az EFSZ karöltve gyümölcs-, zöldség- és virágkiállítást rendezett az EFSZ klubhelyiségében 338 fajta zöldség, gyümölcs, virág, 39 termelőtől került kiállításra, közel 2000 néző vett részt a kiállításon. A sikeres rendezvényt Maczkó László az EFSZ kertészeti csoportjának vezetője, valamint a kiskertészeti egyesület titkára rendezte. 1972. november 30-án ritkán hallott haláleset történt a római katolikus templomban, özvegy Galla Ferencné Birkus Marcelt, mint sekrestyést a templomba érte a halál. 1972 nyara rendkívüli volt, mert csapadékban és ködben igen gazdag volt, ami túlhaladta a 100 éves átlagot is, a szőlőt sok helyen tönkretette az abnormális időjárás, igen kevés volt a napfény és a szőlő sem tudott beérni. 1972. december 3-án Udvardon elrendelték a száj- és körömfájás végett a gyülekezési tilalmat, úgy, mint mozi, vendéglő, templom és gyűlések megtartását, amely 1973. január 6-ig tartott, amely az egész érsekújvári járásra is kiterjedt. 1972. év sajtó statisztikája: Új Szó 549, Pravda 149, Hlas ľudu 79, Práca 62, Smena 29,Ľud 3, Szabad Földműves 104, Roľnícke noviny 137. 1973. február 26-án ismét kiújult az állatokra fent jelzett betegség, és újabb intézkedést vont maga után, amely még súlyosbodott, mert községünkhöz közeli helyekre is elterjedt úgy, mint Jászfalu, Ohaj, Húl, Bánkeszi, Bajcs, Perbete, Érsekújvár stb. 1973. május 6-án vasárnap délután 14 órai kezdettel a pozsonyi rádió magyar nyelvű adásában riportműsorban számolt be Udvardról, röviden ismertette Udvard régi szokásait és múltjáról, lakosainak számáról, a múlt életkörülményeiről és a felszabadulás utáni időkről, amely azóta nagy fellendülést hozott úgy a lakásépítkezés és életkörülményeiről, megemlékeztek Szabó János igazgató szerzeményeiről, színdarabjáról stb. 1973. május 9-én végre községünk felszabadult az állatbetegségek miatt elrendelt szigorú óvintézkedésektől, amely miatt volt elrendelve a gyülekezési tilalom, úgymint a vendéglők, mozi, templom és egyéb szórakozási helyekre való belépés. 1973. június 10-én tartották meg a március hóban elmaradt előadásukat az Egri Szőlészeti és Borászati Intézet kutatói, mivel a községünk a terjedő állatbetegség miatt lezáratott, valamint az országhatár is több mint fél évre volt lezárva, június 10-én oltási bemutató volt az úgynevezett Csajka kertben, ahol Dr. Csizmazia József és Bereznai László és Dr. Füri László tartottak a legújabb héj alá és zöld oltásról bemutató előadást. Majd délután 2 órái kezdettel a Klub helyiségében tartották meg értékes előadásukat, amit filmvetítéssel is magyaráztak. 163

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek Majd az előadás végeztével a kísérleti telep első borterméséből borkóstoló is volt az ott jelenlevők között, ami igen jó zamatú volt és jó hangulatot keltett a résztvevők között. 1973 júliusában kapcsolták be az automata telefont, a régi készülékeket leszerelték, és számokkal tárcsázhatókat szereltek fel a régiek helyébe. 1973. szeptember 23-án délelőtt volt a bérmálás Udvardon, fél 9 órakor szlovák, fél 11 órakor magyar nyelven – Dr. Harsányi végezte. 1973 októberében lett az új temető körülkerítve. 1973-ban kapott új neveket Udvard minden utcája. 1973-tól üzemel az EFSZ Esztergomi úti sertéshizlaldája. 1974. január 17-én költözött be a Komáromi utcában épült Egységes Földműves Szövetkezet részére épült új irodahelyiségeibe, amely 19 irodahelyiségből, két emelet, és még sok mellékhelyiségből és telefonközpontból stb. áll. 1974. március 10-én vasárnap délután 2 órai kezdettel borkóstoló volt a Klub helyiségben az Egri borfajtákból 1974. március 17-én délután 3 órai kezdettel az udvardi Csemadok helyi szervezete megtartotta a múlt évről az állatbetegség zárlata miatt elmaradt Petőfi emlékestet, jó sikerült műsor keretében volt megtartva, a bevezető beszédet Száraz József, a Csemadok elnöke tartotta. 1974. május 25-én délután fél 3 órakor heves zivatar alakult ki, délnyugati irányból villámlás, égzörgés kíséretével záporeső és jégverés vonult át Udvard felett, ahol tetemes károkat okozott. Ritka, de megtörtént eset: 1974. június 2-4. – az érsekújvári kórház halottas házában elcserélték Sz. B. udvardi lakost N. J. szímői lakossal, Sz.B. ruhájába öltöztették fel N. J.-t. N. J-t pedig Sz.B. ruhájába, de ez még nem is lett volna oly nagy hiba, de a botrány ott kezdődött, hogy Sz.B.-t a szímői temetőbe már 2 nappal előbb el is temették és Sz.B. helyett N. J.-t hozták el Udvardra 2 nappal később. Szerencsére fölnyitották a koporsó tetejét, és akkor lepődtek meg, hogy nem Sz.B. fekszik a koporsóban. A szímői N. J.-t visszaszállították Szímőre, Sz.B.-t, aki már ott lett eltemetve, újra ki kellett ásni a sírból, és Udvardra szállítva újból eltemetni az Őrangyali temetőbe. Az első színes televízió Udvardon Az udvardi földműves szövetkezeti Klub helyiségébe szerelték fel az első színes tv készüléket 1974 június végén. Azóta a Klub helyisége forgalmasabb lett a látogatókkal. 1974. július 17-én este 8 óra tájban villámlás és égzörgéssel délnyugati irányból zivatar kezdődött nagy szélviharral, amely igen nagy károkat okozott az amúgy is kevés termésnek ígérkező gyümölcsösben, mert a még éretlen gyümölcsöt a fákról a zivatar lerázta. Udvardot ugyanakkor a jégverés elkerülte, de környező községekben úgymint Perbete, Újgyalla, Zöldállás, Naszvad községek határát 100 %-ig a kis dió nagyságú jég tönkretette. 1974 nyarán az Egységes Földműves Szövetkezet az úgynevezett Zsigo-féle háztól a Csészka-patakig a Zsombéki utca nyugati oldalán a kert végén igen mély árkot csináltatott, amely mély vízzel van elárasztva, és magas sánccal van az egész hosszúságig körülvéve. 1974. augusztus 10-én az udvardi kiskertészek szervezete 98 tag részvételével két autóbusszal tanulmányi kirándulást tervezett Mlyňany botanikuskertbe – Kistapolcsány – Bojnice – Bajmóci vár megtekintésére. 1974. szeptember 9-10-én kétnapos tanulmányi utat rendezett az Egységes Földműves Szövetkezet és a kiskertészet szervezetének néhány tagja, Eger és Kecskeméti kísérleti állomás telepeit látogatták meg. 164

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1974. szeptember 21-22-23. az udvardi kiskertészek helyi szervezete és az Egységes Földműves Szövetkezettel karöltve gyümölcs-, zöldség- és virágkiállítást rendezett az EFSZ Klub helyiségében. Több mint 1700 látogató nézte végig a kiállítást. 1974. szeptember 29-én tartotta a helybeli Csemadok szervezete a megalakulásának 25. évfordulóját az Egységes Földműves Szövetkezet Klub helyiségében gazdag kultúrprogrammal. 1974. október 5-én a mai időkben igen ritkán lehet hallani, hogy 81 éves férfi és 76 éves nő házasságot kötött, Szlama Flórián – Kupcsek Vilma özvegye és Repka Julianna Benkó József özvegyével házasságot kötöttek. Akik a fiataloknak ragyogó példája lehet az ilyen nagy korban levő házasok. 1974. október 16-án fejeződött be a római katolikus templom tetőzete új lécezéssel és új cserepezéssel. 1974. október 31-én adták át a templom előtti főtéren a Jednotának az újonnan épült központi üzlethelyiséget. 1975. január 6-án Udvardon a hőmérő higanyszála a déli órákban 16 Celsius fokot mutatott, sőt még az ország egyes részein 17 fokot is mértek. 1903-ban volt 14 fok meleg a meteorológiai feljegyzés szerint, ezen a fönt nevezett napon. 1975. január 18-án hivatalos mérnöki műszer bemérése alapján az udvardi római katolikus templom tornyának a magassága a földszintről a bádogbúbig 42 méter 45 cm és + hozzá számítva a keresztnek a magassága, amely a fölhúzás előtt, bemérve 2 méter 50 cm, a kereszt szélessége 136 cm és 9X18 cm vastag a bádoggömbnek az átmérete pedig 75 cm. Így a toronykereszt a villámhárító alatti részén 4 4 méter 95 cm. 1975. március 15-én a Kiskertészek szervezete az újtemetőben a kerítésen belül, körül társadalmi munkával kiültetett gesztenyefákat és csemetefákat, amelyet csak pár év múlva lehet onnan kiültetni, ha megerősödnek. A társadalmi munkához meg csatlakoztak a közeli lakosok is igen sokan. A várakozáson felül jóval többen jelentek meg, mint ahogy azt elgondoltuk volna. 1975. március 27-én Nagycsütörtök este 6 órai kezdettel tartották meg Udvard felszabadulásának 30. évfordulóját az EFSZ Klub helyiségében gazdag műsorral, közel négyórás programmal ért véget. 1975. április 14-én reggel nyílt meg az új bevásárlási központ – ünnepélyes megnyitója volt. 1975. május 20-án helyezte le alapköveit Ján Janík földművelési miniszter az 1200 darab fejőstehén részére épülő istállónak, az úgynevezett Zsellér út bal oldalán. 1975. július 17-én este 10 óra tájban, pár nappal előbb érkezett meg az Illés, amely nagy károkat okozott a gyümölcsösökben, épületekben, villany- és telefonhálózatban, az újonnan cserepezett templomtetőzetben is nagy kárt okozott villámlással, amely szörnyű látvány volt szakadó esővel kísérve. 1975. június 19-én a délutáni órákban villámcsapás érte szőlőhegyi Szent Orbán kápolnát, amely rendbe lett hozva, és mindenféle rongálásoktól védve volt, mivel az Egységes Földműves Szövetkezet az új szőlőtelepítést körül bekeríttette, és a kápolna is beleesett, és ezáltal védve volt. És a fentjelzett napon villámcsapás érte és súlyosan megrongálódott és ismét javításra szorult, amelyet 1976. évben kijavították, és újonnan külsőleg is rendbe hozták. 1760-as évben épült és mint műemléknek van nyilvánítva. 1975. július 24-én délután 3 óra után az úgynevezett Danoci-dülő részen ismeretlen okból nagy tűz keletkezett, ahol a tarlón levő szalma égett el. 165

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1975. szeptember 21-én vasárnap reggel K. L.-t és nejét a szomszédok a pincében holtan találták, az erősen forró mustgáz ölte meg mindkettőjüket. Udvardon még ilyen eset nem történt meg. 1975. október 19-én tragikus hirtelenséggel hunyt el Beták József, a helyi nemzeti bizottság elnöke a pozsonyi kórházban, akit 1975. október 23-án délután 2 órakor a Klub helyiségben felravatalozott helyről temettek el az Őrangyali temetőben – polgári temetés szerint. Temetésén a búcsúbeszédet Filler Gyula mondta 1975. október 22-én este 6 órai kezdettel a kiskertészek helyi szervezete keretében Korpás András mérnök előadást tartott a borkészítés, borbetegség és vele kapcsolatos hasznos tanácsokról. Szép számban megjelent a tagság ezen az értékes, hasznos előadáson. 1975. október 27-re virradóra a Jednota bevásárlási központ raktárhelyiségébe betörtek, és azon keresztül följutottak az emeleti üzlethelyiségbe, és onnan is sok értékes árut elloptak az eddig ismeretlen tettesek. Ugyancsak a szomszédságához közeli eszpresszó helyiségébe hátulról, az udvari részről jutottak be a raktárhelyiségbe, és onnan is sok árut vittek el ugyanazon éjjel. 8300 Kčs készpénzt és 9750 Kčs értékű árut loptak el. 1975. november 22-én virradóra leesett az első hó, hajnali órákban kezdődött, és egész nap erős szél kíséretében az esti órákig tartott, a hőmérséklet is lehűlt -7 fokig. 1975. november 23-án délután 15 órai kezdettel tartotta évzáró taggyűlését az udvardi Csemadok helyi szervezete. Amely kultúrelőadással kapcsolatban volt egybekötve, amelyen föllépettek az ifjúsági tánccsoport tagjai, majd magyar nóták cigányzene kísérettel. És az öttagú citerazenekar fejezte be a taggyűlést műsorával. 1975. decemberében nagy sikerrel adták elő a CSEMADOK tagjai az Örökzöld melódiák című darabot. 1975. december 20-án este 6 óra tájban a templom körüli parkból 1 db fenyőt kivágtak, a tettest tetten érték. 1976. február 4-én az 1200 fejőstehén részére épülő istálló területén a földgyalu (báger) egy német kapitány földi maradványait tárta föl a sekélyen eltemetett sírjából. A megállapítás szerint: Gerhard Erneszt, a nyakában talált éremnek a jelzései a következők voltak: 1206, ausb, Kp, Gren, Ers, Bt, L, 476. Találtunk nála szemüveget, fogsorát 2 darab aranyfoggal, tölténytáskáját bőrből, még jó állapotban, 5 darab géppisztoly-töltényt, sajka, kulacs és a ruhájából darabok, amit a báger elszakított, a nyakában akasztott zsinór még teljesen épségben volt. Földi maradványait összeszedve egy faládába az Őrangyali temetőbe vittük, és a bejárati út kezdő sorában, a 10. sorában van eltemetve, az első sírban. 1976. március 19-én halt meg neve napján Broskovics József, 77 éves korban, polgári temetése volt. 1976. évi sajtó: Új Szó 629, Szabad Földműves 288, Hlas ľudu 149, Pravda 93, Roľnícke noviny 65, Práca 75, Smena 6, Rudé právo 7, Sport 13, Ľud 2. 1976. július 19-én Ján Janík földművelésügyi miniszter meglátogatta az ifjúsági építkezést az úgynevezett Dojnicát21. 1976. augusztus 11-én tűz keletkezett a katlanból kipattant szikrától az 1118-as számú ház fészerében, a gyors beavatkozás megmentette az egész környék házainak égését. 1976. augusztus 23-án Bajkai Gizella Mária tanítónő Bulgáriából hazatérőben megbetegedett, Romániában kórházba került, segíteni nem tudtak rajta, és ott halt meg. Barátnője nem hagyta magára őt, ott volt mellette, repülőgéppel, majd autóval hozták haza szülőfalujába. 21 Dojnica – fejőstehén, itt a tehénistálót jelenti. 166

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1976. augusztus 29-én vasárnap délután 3 órakor az iskola udvarán a búcsúbeszéd, majd azok elhangzása után elindult a gyászmenet az alvégi Őrangyali temetőbe, ilyen nagy temetés aligha volt Udvardon. 1976. október 17-én 9 házaspár ünnepelte házasságuknak az 50. évfordulóját. 1976. december 12-én Dr. Csontos Gábor előadást tartott a Vöröskereszt évzárógyűlésén. 1976. december 16-án adták át hivatalosan az új ravatalozót. 1976-os évben hosszú évtizedek legnagyobb szárazsága volt. 1977. január 14-én volt az első temetés az új köztemetőben, az első halott Kálazi Jánosné Kovács Mária volt. 1977. március 5-én nyitották meg teljesen a Hviezdoslav utcát (Balog utca). 1977. április 19-én halt meg Dr. Galla Ferenc pápai prelátus Székesfehérváron (papi otthonban). Udvard szülöttje, temetése április 29-én volt Budapesten az Egyetemi templom kriptájába, temetésén 1 zsúfolt autóbusszal voltunk. 1977. augusztus 20-án szólalt meg először villannyal a harangozás. 1977. november 13-án a ritkaságok közé tartozó ünnepséggel egy Udvardon született és Magyarországon lakó gyémántlakodalmas házaspár Udvardon tartotta meg házasságuk 60. évfordulóját. 1978. február 10-én meglátogatta Magyarországról a magyar élelmezési miniszter is az 1200 fejőstehén részére épült istállót. 1978. május 28-án Udvardon bérmálás volt, Dr. Harsányi Gyula prépost végezte. 1978. május 21-én délután 3 órakor Udvardon tartották meg a VII. fúvószenei fesztivált. Részt vettek: érsekújvári Elektrosvit, Ohaj, Csúz, vasutasok, Bánov, Surány, Venkovka fúvózenekarai. 1978. július 8-án kezdődött az aratás és július 31-én be is fejeződött. 1978. október 28-án volt az első fagy. 1978 októberében kezdték el a fúrótorony felállítását a kálvária alatt (magyar szakemberek). 1978. szeptember 29-én mexikói küldöttség látogatta meg az udvardi gazdasági iskolát. 1978. november 27-én hullott az első hó. 1978-ban Udvard minden utcája új házszámot kapott. 1979. január 7-én rendelték el az iskolákban a meghosszabbított téli szünetet a szén- és energiahiány miatt. 1979. év június havában kezdődött a geológiai kutatófúrás. 1979. október 5-én megkoszorúzták a Nemzeti Bizottság épületén elhelyezett márványtáblát, amely Udvard fölszabadításának emlékére van odahelyezve, tábortűzzel is megemlékeztek róla a malom előtti téren (Októberi forradalom tere). 1979. október 8-án tett látogatásomkor a kálvária alatti fúrótorony mélysége 2200 m mély. 1979. október 24-én volt az első mínusz 5 fok fagy. 1979 évi sajtó: Új Szó 631, Szabad Földműves 308, Heti Hírlap 219, Hlas ľudu 127, Pravda 100, Novozámocká 62, Roľnícke noviny 55, Práca 47, Smena 19. 1979. október 26-án volt a második fagy – 9 fok. 1979. november 15-17. között ünnepelték meg az EFSZ fennállásának a 30. évfordulóját. 1979. november 15-én fejezték be a mélyfúrást, 2500 m mélyre volt már lefúrva. 1979-es évben, karácsonyi éjféli misére készült el az új liturgikus márványoltár a szentélybe. 1980. január 21-én hunyt el Petressél János esperesplébános Érsekújvárott, aki 28 évig volt lelkipásztora Udvard egyházközségének. Temetése 1980. január 25-én szülőfalujában, Ipolynyéken volt. A délután 3 órakor végzett mise után a családi sírban temették el. 1980. május 8-án adták át az újonnan épült bölcsődét. 1980. június 9–14. között szerelték le a fúrótornyot a kálvária alatt. 167

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1980. június 29-én, Péter Pál napján, furcsán hangzik, de olyan hideg volt, hogy a lakásba be kellett fűteni. 1980. június 18-án éjjel az EFSZ raktárában tűz keletkezett, öngyulladástól 751 kg lucernaliszt elégett. 1980. augusztus 6-án fejeződött be az aratás az EFSZ-ben. 1980. szeptember 22-én a déli órákban a hőmérő 27-30 fokot mutatott. 1980. november 1-én, a népszámláláskor 5539 lélekszám volt Udvardon, és több mint 400 autó volt. 1981. január 21-én este Korpás András mérnök hasznos előadást tartott a borkezelésről a Klubban. 1981. március 29-én délután magyarországi vendégek tartottak előadást a Klub helyiségében. Dr. Fűri József, Dr. Faluba Zoltán és Hajdú Zoltán a szőlőkezeléséről és sok mindenféle tanácsokról. 1981. március 23-án volt a Kiskertészek szervezetének a megalakulásának a 20. évfordulója. 1981. április 20-án húsvéthétfőn virradóra erős éjszakai fagy volt, a szőlő és gyümölcs megfagyott. 1981. évi sajtókról: Új Szó 696, Heti Hírlap 334, Szabad Földműves 325, Pravda 126 1981. július 27-én halt meg Farkas József Bocska cigányprímás. 1981-ig három sikeres gyümölcs- és zöldségkiállítása volt a kiskertészetnek. 1981 egész őszére annyit mondhatunk, hogy ilyen szép ősz 100 éve nem volt. 1982 tavaszán építkezés alkalmával egy orosz katonának a földi maradványára akadtak a munkások, az 1945. évi márciusi front alatt esett el a község keleti peremén, a neve Borisz Koncsev, 19 éves ifjú katona. Földi maradványait koporsóba helyezték. A párkányi (Štúrovo) temetőbe vitték eltemetni, ahol családtagjai jelenlétében nagy katonai díszpompával temették el. Az 1982. április 2-án tartott temetésen részt vett Čuba Albert a csehszl. kommunista párt járási első titkára, a pionír szervezet és a polgárok is nagy számban jelentek meg. A búcsúbeszédet Jankovsky Ferenc, a Járási Nemzeti Bizottság titkára mondta. Azután a szovjet fúvószenekar, az érsekújvári Elektrosvit fúvószenekara búcsúztatta. A temetés katonai díszlövéssel ért véget. Az orosz temetőben 5824 katona nyugszik. 1982. április 30-án adták át az újonnan épült 13 emeletes érsekújvári kórházat rendeltetésének 795 ággyal. 1983. évi sajtó: Új Szó 763, Szabad Földműves 338, Heti Hírlap 349, Naše novosti 8, Pravda 143, Hlas ľudu 129, Roľnícke noviny 101, Práca 86, Naše novosti 80, Smena 68, Rudé právo 8, Hét 28, Élet és tudomány 14, Ország-Világ 5, Nők Lapja 25. 1983 statisztikája: 98 szülés, 68 esküvő, 23 ezüstlakodalom, 1 aranylakodalom, 68 halálozás. 1984. augusztus 6-án végleg elhagyta az udvardi plébániát Ft. Gecik István professzor, aki 29 évig végezte a lelkészi teendőket, akinek búcsú nélkül kellett itt hagynia Udvardot. 1984. november 15–16-án ünnepelte az EFSZ alakulásának 35. évfordulóját. 1984. december 10–15. között betörők jártak a HNB épületében. 1984-ben a Felsőtag közelében levő Tenyíri elnevezésű dombon egy öreg temető sírjait tönkretették munkagépekkel (báger). 1984. október 21-én halt meg Kocsán János Budapesten 98. évében, Udvard tanítója volt 33 évig. Példás tanítója volt az ifjúságnak. 1985 januárjában a Nemzeti Bizottság hivatala átköltözött a közszolgáltatások emeleti helyiségébe, a közszolgálatatások irodája pedig a Nemzeti Bizottság épületébe (csereképpen). 1985. április 15-én az udvardi kálvárián társadalmi munkával a kálváriára bevezető út mindkét oldalán, kb. 350 m hosszúságban az évszázados kiszáradt topolyfák helyére társadalmi 168

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek munkával topoly-, hársfa- és nyírfacsemetéket ültettek ki. Ehhez a munkához hozzájárult az Egységes Földműves Szövetkezet vezetősége is, erőgépekkel (buldózer) a hatalmas topolyfák kidöntésére, és teherautókkal a mély gödrök betöltésére. Ezzel nagy segítséget nyújtottak a kálvárián végzett munkájukkal. A fák kiültetésére is igen szép számban jelentek meg a lakosok is, a kiültetett fák mellé karókat is tettek. Ezt a társadalmi munkát Maczko Ferenc nyugalmazott főkertész tervezte és Istenes Ferenc kertésszel végezték. 1985. május 26-án bérmálás volt Udvardon, melyet Dr. Harsányi Gyula prépost végzett délelőtt 11 órakor. 1985. június 17-én adták át hivatalosan az új községi könyvtárat a Fő téren, mégpedig felújított környezetben, több mint 13 888 kötettel. 1985. július 28-án fejezte be az aratást az EFSZ. 1985. augusztus 29-én adták át rendeltetésének az új óvoda helyiséget a Komensky utcában 120 férőhellyel. 1985. november 14-én vasárnap délután a Csemadok tagjai nagysikerű műsort adtak elő Nótacsokor címmel a Klub teremben. 1986. január 5-én délután 3 órai kezdettel a Csemadok tagjai közkívánatra megismételték a Klub termében a Nótacsokor című műsort. 1986-ban kiadott telefonkönyv szerint a magánházakhoz a telefon-előfizetők száma 240-re emelkedett Udvardon. 1986. március 26-án Ft. Gecik István professzor az eperjesi kórházban váratlanul elhunyt. 29 évig megszakítás nélkül az udvardi plébánián volt kápláni minőségben. 1986. április 1-jén volt a temetése Sebaston22, temetésére 1 zsúfolt autóbusz indult Udvardról, 1 autóbusz pedig Baromlakról. 1986 áprilisában Körmendi Tibor udvardi fiú, a Nyitrai Építészeti Ipari Középiskolának a tanulója, a Nyitra folyóból kimentett egy 5 éves fiút, élete kockáztatásával, amiért erkölcsi és anyagi jutalomban részesült, és az Életmentő kitüntetést kapta. 1986. szeptember 3-tól a templomkert északi oldalán, a Nemes utcában a római katolikus plébánia előtti, újranyitott úton autóbusz-megálló létesült, és minden autóbusz erre az útra tér be le- és felszállásra. 1986. augusztus 30-án a Szlovák Nemzeti Felkelés 42. évfordulója alkalmára nyitották meg Udvardon a sportegyesület megújított Stadionját. Átadás előtt Zsapka Ferdinánd mérnök, a HNB alelnöke és Kis László mérnök, a HNB elnöke mondták a megnyitó beszédet. 1986. október 17-én, vasárnap délután volt a Klub termében megtartva az udvardi Fogyasztási Szövetkezet megalakulásának a 70. évfordulója, amelyet Ft. Siposs Antal Félix esperesplébános kezdeményezett. 1935. január 27-én volt a felszentelése az egyemeletes székházának. Alapítótagok voltak: Német Lajos, Galla Kristóf, Istenes György, Vadkerti Menyhért. 1986. október 28-án, délután 4 órakor az udvardi Szent József temetőben nyugvó Dinnyés Károly udvardi iskolaigazgató és kántortanító sírjához megjelentek a hívek a 100. születésnapján, megkoszorúzták síremlékét, és sírját virágokkal halmozták el. Utána elvonultak a templomba, ahol szentmise is volt a megboldogult 100. születése napján, amelyen sokan részt vettek a hívek. 1986. december 14-én, vasárnap délután a Csemadok helyi szervezete tartotta évzáró gyűlését kultúrműsorral egybekötve. 1986 végén Udvard lélekszáma 5568, ebből 620 cigány. 1987. március 26-án volt a Csemadok rendezésében esztrádműsor. 22 Šebastovce - Zsebes 169

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1987. április 2-án az udvardi kálvárián facsemete-ültetés volt társadalmi munkával, Maczko Ferenc vezetésével. 1987. május 24-én délután a Csemadok tagjai felléptek a Szőgyéni Járási Dal- és Táncegyüttesek rendezésében, az udvardiak szép sikereket értek el. Az udvardiakhoz csatlakoztak a rokkantszervezet tagjaiból alakult énekcsoport tagjai is, ők szintén szép sikert értek el. A kedvezőtlen és bizonytalan időjárás végett nem az akácosban tartották meg az előadást, hanem a kultúrházban. 1987 július végén a kiskertészek szervezete az úgynevezett Hindi-tó kiszáradt területén zöldség- és gyümölcsátvételi helyiséget építtetett, amely megfelelt a kor követelményeinek. 1987. október 18-án, a 8 órai szentmisén búcsúzott el Lénár Károly esperesplébános az udvardi hívektől, akit a Nagyszombati Püspöki Hivatal Tardoskeddre helyezett. Udvardra 1970. október 1-jén kapta kinevezését, Petressél János esperesplébános nyugalomba helyezése után, aki 28 évig volt lelkipásztora Udvard egyházközségének (Lénár Károly 17 évig). 1987. október 19-én este fél hatkor végezte az udvardi római katolikus templomban az első bemutatkozó misét Ft. Elek László, Udvardra helyezett új plébános, aki Párkányból jött Udvardra. 1987. november 13-án hunyt el Dr. Gábris Gyula nagyszombati püspök, temetése november 18-án volt. 1987 novemberében Buják Pál udvardi lakos, sporthorgász, az udvardi határban levő, 1. tóban 205 cm hosszú és 45 kg súlyú harcsát fogott. 1987 novemberének második felében az udvardi római katolikus templom körüli parkban villanykábel lefektetése helyének árokásás, lámpaoszlopoknak gödrök kiásása kezdődött. 1987 november második felében a Szent József temetőben néhány sírt likvidáltak lakóházak építkezésére, köztük volt egy csehszlovák csendőrnek a sírja is, síremléke, akit 1919 júniusában, egy vasárnap délután menekülés közben a civil tömegből katonafegyverrel lelőttek a baromlaki út mentén, akinek a neve Balaštik Matej volt, hostenicei, morva, 22 éves volt. 1987. november 10-én a Nemzeti Felkelés 70. évfordulója tiszteletére helyezték el Udvardon a Nemes utcában (Zápotocky) az egészségügyi központ és gyógyszertár alapkövét. A megnyitóbeszédet Ing. Kis László, a Nemzeti Bizottság elnöke mondta (1990-ben fejezik be). Az ünnepség további folytatására átvonultak az iskolába, majd szlovák és magyar szavalatok hangzottak el, ezt Ing. Kis László elnök és Zsapka Ferdinánd alelnök beszéde követte, majd a helyi iskola tanulóinak ajkáról felszálló dalok hangzottak el ezen szép modern épületért, amelyet az iskolások most vesznek birtokukba. Az épület egyemeletes iskola, družina23, 500 ebéd felszolgálására alkalmas étterem. A szalagátvágás után Július Filler a J.B.24 (Járási bizottság nevében megköszönte mindenkinek, hogy ennek az épületnek a munkájába bekapcsolódtak. 1987. november 10-én kezdték meg az egészségügyi központ helyén levő öreg épületek lebontását, eltávolítását. Köztük volt a Jankovics-féle öreg kastély is, amely az 1700-as évek elején épült fel, ez volt Udvard első és legnagyobb kastélya. Azóta az idők folyamán néhányszor gazdát cserélt. Legutóbb Galla Kristófnak a tulajdona jogilag. Az EFSZ megalakulásától, 1949-től ezidáig az Egységes Földműves Szövetkezet vette kezelésbe. 1987. december 13-án vasárnap délután a Csemadok évzáró gyűlése lett megtartva. 1988. január 21-én volt Dr. Buga László orvos temetése, az egész országban ismerték őt, népszerű volt, Udvardon is tartott orvosi tanácsadást, előadást, 1970. december 6-án a Klub helyiségben, a Csemadok meghívására. 23 Družina – iskolai napközi otthon 24 J.B. - Járási bizottság 170

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1988. január 25-én a főtéren, a templom környéki park és az új autóbuszállomás környékén az új villanyhálózat üzembehelyezésének az átadása volt, amely községünk főterét városiassá formálja fényével. 1988. március 6-án, vasárnap délután tartotta évzáró gyűlését a Kiskertészek szervezete a Klub termében. 1988. április 10-én vasárnap délután az udvardi Csemadok tagjai előadták Hol van az a nyár? című revüműsorát, amelyet közkívánatra meg kellett ismételni. 1988. július 13-án kezdődött az aratás az EFSZ-ben és 26-án befejezték. 1988 júliusa igen nagy forrósággal telt, az egész aratás alatt egy szem eső nem esett, ilyen meleg nyár már évtizedek óta nem volt, helyenként 35-37 fok volt. 1988. szeptember 15-én helyezték üzembe a római katolikus templom óráját, amely már évek óta szünetelt. 1988. október 15-én volt az udvardiak találkozója Budapesten a Keleti pályaudvar utasellátójában, a 11–15 óra közötti időben, amelyen igen sokan megjelentek a volt udvardiak, Csehszlovákiából is néhányan. 1988. december 21-én délután volt a Csemadok helyi szervezetének az évzáró gyűlése a Klubban. 1988. december 28-án ismeretlen tettesek zárt udvarból ellopták az 525. szám alatt lakó Dékány Menyhért személyautóját, de másnap a község távoli peremén kifosztva, kábelok elvagdalásával, üzemanyag nélkül hagyva találták meg. 1989. január 20-án a Klub termében vendégül szerepelt a Moravanka (fúvósegyüttes). 1989. február 8-án az idős nyugdíjasait az EFSZ megvendégelte a hagyományok szerint. 1989. február 16-án a EFSZ tagsága új elnököt választott Danis Pál nyugdíjba vonulása miatt, helyére Ing. Becík Stanislavot választották meg új elnöknek. 1989. március 16-án a Csemadok tagjai délután előadták a Régi melódiák című műsort a Klub termében. 1989. március 23-án volt a Kiskertészek szervezete alakulásának a 28. évfordulója. 1989. március 26-án volt az udvardi Csemadok alakulásának a 40. évfordulója, 12 taggal alakult meg, akikből az évfordulókor 6 tag él. 1989 márciusában volt Udvard fölszabadításának a 44. évfordulója. 1989. április 2-án a Csemadok kultúrcsoport rendezésébenl Tavaszi szél vizet áraszt című énekes műsort adott elő: Besenyő, Bény, Csúz, Kürt, Nagykér, Szalka, Szímő, Szőgyén, Pozba részvételével. 1989. április 9-én délután közkívánatra megismételték a Csemadok tagjai a Régi melódiák c. műsort. 1989. július 22-én fejezte be az aratást az EFSZ. 1989. augusztus 2-án szerdára virradó éjjel orkánszerű hideg szél alakult ki, a kórházban is be kellett fűteni. 1989. augusztus 17-én hajnalban teljes napfogyatkozás volt látható. (?) 1989. november 24-én ünnepelte az EFSZ tagsága alakulásának a 40. évét a Klub termében. 1989 decemberében a kálvárián levő öreg ház teljesen lakhatatlanná vált, a tetőzete is tönkrement, a falak is düledezőfélben vannak, igaz, hogy 1860-ban épült. 1989. december 3-án tartotta a Csemadok szervezete évzáró közgyűlését a Klub termében. 1990. április 12-én Ft. Túry Lajos hittanár nagycsütörtökön hajnalban elhunyt, Budapesten. 1990. május 13-án Udvardon a római katolikus templomban reggel 8 órakor bérmálás volt szlovák nyelven, fél 10-kor magyar nyelven. A bérmálást Dr. Tóth Dominik püspök úr végezte (153 személy volt). 171

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek 1990. május 22-én temették Dr. Bíró Lúcián komáromi bencés gimnáziumi tanárt. 92 éves volt, a Miatyánk című imakönyv szerkesztője, amelynek a 20. kiadása volt életében. Pannonhalmán halt meg, és Komáromban temették el. 1990. június 7-én az udvardi községi könyvtár két vezetőjét a Frídek Místek-i Kultusz Minisztérium a versenyben oklevéllel tüntette ki, és értékes anyagiakkal is megajándékozta őket. 1990. augusztus 4–6. között Udvardon katolikus ifjúsági találkozó volt a templomban és a kálvárián (kb 500). 1990 júniusában B. Jarmilát 11 éves kislányt, játszótársa légpuskával megsebesítette, az egyik szemét kilőtte. 1990. szeptember 16-án volt megtartva az udvardi kálváriabúcsú misével. 1990. november 23–24-én voltak a helyhatósági választások Udvardon, a falu bírója Ing. Kis László lett, a helyettese pedig Száraz József tanító. 1991. január 27-én került sor az EFSZ elnök megválasztására, Becík Stanislav személyében. 1991. január 17-én, vasárnap délelőtt a 8 órai szentmisét az érsekújvári plébániatemplomban Mons. Tóth Domonkos püspök úr végezte, majd a mise végeztével a templommal és a plébániával egybeépített Marianum római katolikus klubtermét szentelte fel, amelyet már több mint négy évtizede a kommunista párt eltulajdonított, és a maga céljára használta. Ezt rendbe tették, kijavították és újra berendezték, és újra a római katolikus vallás fellendítésére lett átadva. Majd délután 4 órakor az új kórházban a betegek részére végzett szentmisét a püspökatya. A kórházban Dr. Török József főorvos fogadta a püspökatyát. A mise végeztével a kórházban fekvő betegek látogatására szentelte idejét, ami egész estig elhúzódott. 1991. április 3–4. között nagy néptömeg megmozdulása volt, mert híre terjedt, hogy az 1987. október 19-én Udvardra helyezett Ft. Elek László plébános urunkat azonnali hatállyal elhelyezik Udvardról. Ennek a hírnek hallatára futótűzként megindult az áthelyezés ellen való tiltakozás, mégpedig a polgármester a vezetőséggel és a tanítósággal együtt azonnal a nagyszombati püspökhöz utaztak és a legszigorúbb tiltakozásukat fejezték ki ezen rendelkezés ellen, több ezer tiltakozó aláírásokkal bizonyítva soraikkal. Azután pedig az Udvardra kijelölt ipolysági Borbély Péter nevű plébánoshoz is nagy küldöttség utazott, és megismertették vele a tiltakozó rendelkezést és figyelmeztették, hogy ezt az esetet nem lehet összehasonlítani az 1943-ban azon időbeli sajnálatosan megtörtént esettel, mert ez beláthatatlan következményeket vont le volna maga után. 1991. április 14-én vasárnap reggel 8 órai szentmise a 60. évet betöltött hívekért volt végezve. 1991. április 25-én Udvardon az iskola épülete ellen bombariadót jelentett egy ismeretlen telefonáló. Azonnak értesítették a csendőrséget, és kihívták a tűzszerészeket, de semmiféle robbanóanyagot nem találtak. 1991. május 26-án az udvardi templomban 92 elsőáldozó gyermek volt. 1991. augusztus 2–4. között volt megtartva a II. ifjúsági találkozó Udvardon a templomban és a kálvárián. 1991 május eleje esőkben igen gazdag volt, és szokatlan hideg volt napfényhiánnyal, 19-től nem esett az eső, és azóta mindig erős északi szél fújt, ilyen hideg májusra nem emlékszenek (a távfűtés is május 30-ig üzemelt). 1991. február 28-án a késő esti órákban óriás erejű orkán. Az udvardi római katolikus templomnak tetejéről több mint 4000 darab tetőcserepet lesodort az orkán szele, és az alatta levő kápolna és a sekrestye tetőzetét is teljesen összezúzta a lezúduló cserép súlya. Szakemberek tanácsára más megoldást kellett választani, mert minden évben előforduló zivataros szelek nagy károkat okoztak, és a biztosító társaság nem garantálja továbbra a károk kifizetését. Azért az 1991-es év nyarán teljesen új tető építéséhez kezdtek, amely igen hosszú 172

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek ideig elhúzódott, és félő volt, hogy a havazás tető nélkül találja, de hála Istennek 1991. november 3-án 3 órakor Tóth Dominik püspökatya felszentelte a zsúfolásig megtelt templomot, amelyen részt vett a polgármester úr is. 1992 január elején az udvardi postahivatalt álhelyezték egy méltóbb helyre, a főtérre, miután már évtizedek óta a főtértől jóval messzebbre eső, eldugott helyre helyezték kényszerhelyzetből, mert azon időben más alkalmasabb helyet nem tudtak biztosítani számára. Ezt az esetet, illetve ügyet a volt jogos tulajdonos jelentkezése hozta előbbre, miután az időbeli posta odahelyezése akkor nem tiszta alapra lett odahelyezve kényszerből. 1992 január elején szintén a Jednota vasüzletet áthelyezték a főtéri Jednota nagyáruház emeletére, amely szintén a közforgalom részéről is megfelelőbb helyre került, mert igen távolra esett a község közforgalmának vérkeringésétől. Ezt a gyorsan változó esetet a régi tulajdonos megmaradt két családtagja a haláltáborból élve kerültek ki, és jogukkal élve szabadon rendelkezhetnek ingatlan-tulajdonukkal. A fent jelzett két család tagja Volner Arnold leányairól van szó, akik Izraelben élnek. 173

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek Szerkesztői gyűjtések, megjegyzések Az udvardi zsinat városai, ESZTERGOM VÁRMEGYE Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és TÖRTÉNETE. írta: Pór Antal, pápai prelátus, esztergomi kanonok Tamás érsek római útjából visszatérvén, zsinatot tartott saját érseki birtokán, Udvardon, 1307. évi május hó második felében. A zsinati határozatok műveltség-történeti szempontból mindenkor fontossággal bírnak; az udvardi zsinati határozatok azonban azért is érdekesek, mert Tamás érseknek mintegy programját adták. E zsinaton csendült először az esti harangszó az angyali üdvözletre. A többi határozat az egyházi fegyelem visszaállítását, az egyházi javak és jogok bitorlásának meggátolását, az elharapódzott gyilkosságok megtorlását célozta. Meleg érdeklődést tanúsított az udvardi zsinat Károly király ügye iránt is. Tamás érsek a bulla értelmében, melyet VIII. Bonifáczius kiadott, s ő már számtalanszor kihirdetett, kijelentette, hogy ha a lázadók megrögzenek átalkodottságukban, a pápa egész Magyarországot egyházi tilalom alá rekeszti, s a király hűtlenei ellen keresztes háborút fog kihirdetni. Nemsokára azután elfoglalták Budavárt, Segesvárt; kézrekerítették Bajor Ottó királyt, kit az országból csúfosan kiutasítottak. Tamás érsek, hogy e kedvező fordulatot kihasználja, összehítta az országgyűlést, mely Pesten, a szent-ferenczendiek templomában, 1307 október 10-én Károlyt Magyarország királyának elismerte, engedelmességet fogadott neki és esküvel ígérte, hogy a korona javait vissza fogja adatni, s a nemességet szabadságában meghagyja. Fényes gyülekezet volt ez országgyűlés, de a leghatalmasabb főurakat: Csák Mátét, László erdélyi vajdát és a Kőszínieket nem találjuk ott, a miért kevés sikert bírt tényleg fölmutatni. Hogy e három főúrral elbánjék, az Gentilis bíborosra és szentszéki követre maradt; de jutott e keserves munkából jócskán Tamás érseknek is. Az udvardi zsinat idejét 1309-re teszik az alábbi forrásművek: Péterffy Clonc. I. 167 lap; Pray Hieranchia I. 165 lap; Codex Dipl. T. VIII vol. I. p. 326; Katona Hist. Critic T. VIII p. 170-199; Katona Epitome Chronarologia P. II p. 25.; Virág Benedek Magyar Századai II. kötet 32-34; Lonovics Népszerű Egyházi Archaelogia I. kötet 160.l.; Schimith. Kpp. Agr. T. I. p. 241. Mások még előbbre 1307. évre teszik. Esztergomi Prímási Levéltárban találtam rá az oklevélre. Abban az időben nem létezett eszköz a sokszorosításra, és tekintettel arra, hogy a határozatok országos érvényűek voltak, több másolat is készült. Tehát kikértem a zsinat jegyzőkönyvét, természetesen nem az eredetit kaptam meg, hanem annak a fénymásolatát, Továbbá lefordíttattam a latin szöveget magyarra. Egyértelműen látszik, hogy 1307 május végét jelöli meg a jegyzőkönyv a zsinat időtartamának. Ferdinand Kanuz szövegmagyarázatában más adatokból merítve: nam Thomam Archiepiscopum 26. Maii in villa Odword commoratum fuisse” - Tamás érsek ugyanis május 26-án Odword falujában tartózkodott. A hátoldalon feltüntetett szöveg: Authenticum Exemplar Decretoum Provincialy 174

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek Synodi Strigons A 1309, jul Thomas A. Epi.(Archiepiscopus) celebratio in Udvard Hiteles másolat a tartományi zsinat határozatáról Esztergomban. Anno 1309 július Tamás püspök celebrálta Udvardon 79. Zsinat jegyzőkönyvének hátlapján levéltári bejegyzések vannak feltüntetve későbbi korokból Az oklevél szövegének apparatus criticus-szal ellátott nyomtatott átirata in: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. Ed. Ferdinand Kanuz, Vol. II. Nr. 1307. MAGISTER THOMAS II: Nr. 619. 1307. exeunte Maio. - Thomas Archiepiscopus Strigon. Concilium provinciale in Udvard celebrat, eiusque constitutiones publicat. 1307. május végén - Tamás esztergomi érsek Udvardon tartományi zsinatot tart és ennek határozatait nyilvánosságra hozza. Thomas, dei gracia archiepiscopus Strigon., locique eiusdem Comes perpetuus, vniuersis, presentes litteras inspecturis, salutem in domino sempiternam. Tamás, Isten kegyelméből Esztergom érseke, és e hely örökös ispánja, ezen oklevél minden jövőbeli olvasójának örökre szóló üdvözlete az Úrban. Cum omnes leges et omnia iura proclament, quod ecclesie, persone ecclesiastice, iura, possessiones, predia et quelibet obuenciones, ac vniuersa bona mobilia et inmobilia ecclesiastica inmunitatem habeant perpetue libertatis, et nonnulli contra predictam prerogatiuam ecclesiastice libertatis ecclesias, ecclesiasticas personas, iura, obuenciones, possessiones et bona ecclesiastica mobilia et inmobilia diuersis grauaminibus, angarijs et perangarijs, occupacionibus, tallijs et exaccionibus aggrauent et perturbent; Bár minden törvény és jog kinyilvánítja, hogy az egyház, az egyházi személyek jogai, birtokai, ingatlanai és illetményei, valamint összes egyházi ingóság és ingatlan az örökös szabadság kiváltságát bírja, némelyek mégis, az egyház szabadságának fent mondott kiváltsága ellenére, egyházakat, egyházi személyeket jogokat és kiváltságokat, birtokokat egyházi javakat, ingóságokat és ingatlanokat, különböző személyi és anyagi terhekkel, sarcolásokkal, lefoglalásokkal, adókkal és vámokkal terhelnek és háborgatnak. 175

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek Nos ex officij nostri debito malicijs predictorum, prout est possibile, viam precludere cupientes, de consilio et consensu venerabilium patrum, dominorum Episcoporum, sociorum et collegarum nostrorum et aliorum prelatorum et ceterorum virorum ecclesiasticorum, in concilio nostro prouinciali in Wdword congregatorum, statuimus, sentenciamus et decernimus sentenciando: Mi hivatalunk adta jogunknál fogva a vétkek elkövetőinek, amint ez lehetséges, útját állni akarván, a tiszteletreméltó atyák, püspökök, papi társaink, prelátusaink és más egyházi férfiak, akik Udvardon (Wdword) összehívott zsinatunkon egybegyűltek, közös tanácskozásával és megegyezésével megszabjuk, elhatározzuk és törvénnyel elrendeljük: quod tales, qui predicta perpetrant, indignacionem omnipotentis dei et beate virginis, matris eius, se noscant incurrisse. hogy az olyanok, akik a fent mondottakat végrehajtják, a mindenható Isten és a Boldogságos Szűz Mária, az ő anyja haragját vonják magukra. in omnes, qui sacerdotibus, uel quibuscunque ecclesiasticis viris tallias, uel exacciones quascunque imponunt, uel eosdem ad aliqua honera subeunda compellunt, aut eisdem decedentibus, bona eorumdem rapiunt, uel vsurpant, Aut super eos descensus violentos faciunt, vel per alios fieri procurant et mandant manifeste, uel oculte; Mindazokra, akik papokat, vagy bármely egyházi személyeket bármiféle büntetéssel vagy beszolgáltatásokkal sújtanak, vagy rájuk bármi terhet rónak, vagy azok távoztával akár vagyonukat elragadják, vagy lefoglalják, vagy erőszakosan akaratuk ellenére náluk megszállnak, vagy másvalakivel ezt megtétetik, nyíltan vagy titokban ezt parancsolják, Item in alios, qui parochiales sacerdotes ad tempus in regimen animarum assumunt, nec eosdem hijs, ad quos spectat confirmacio de iure, presentant; et in sacerdotes, qui hoc fieri paciuntur, uel procurarunt occulte uel manifeste; hasonlóképp mindazokra, akik plébánosokat bármi időre lelkek gondozására felvesznek, de őket azokkal, akiket ez a jog megillet, jóvá nem hagyatnak, valamint azon papok ellen, akik eltűrik ennek megtételét, vagy ezt segítik, akár titokban, akár nyíltan, Item in eos, qui data pecunia, uel accepta ad ecclesias parochiales se intrudi procurant; hasonlóképp azokra, akik az egyházi célokra adott pénzre, vagy e célból átvett összegre kezük ráteszik, In omnes eciam sacerdotes, qui sine litteris dimissorijs sui Episcopi dyocesani ad dyocesim, uel sine licencia et litteris archidiaconi de vno archidiaconatu ad alterum, uel in eodem archidiaconatu de ecclesia ad ecclesiam aliam transitum fecerint: excommunicacionis sentenciam proferimus in hijs scriptis, nichilominus eosdem per suos archidiaconos capiendos, nobis presentari mandamus, quod eisdem archidiaconis in uirtute obediencie iniungimus firmiter et mandamus. mindazon papokra, akik egyházmegyés püspökük elbocsájtó levele nélkül egy egyházmegyébe, vagy akár a főesperes engedélye és levele nélkül az egyik egyházmegyéből a másikba, vagy akár ugyanazon egyházmegyében egyik plébániáról a másikba átmennek, a kiközösítés ítéletét hozzuk ezen iratunkban. Ezeket főesperesük épp ily hatállyal kell, hogy elfogja és elénk állíttassa, hogy a főesperesük iránti engedelmességet erősen ezek lelkébe véssük és megparancsoljuk. Item in omnes sacerdotes, qui interdictum violauerint, diuina officia in locis interdictis, uel non interdictis, excommunicatis tamen, uel personis interdictis celebrando, uel corpora excommunicatorum, seu eciam interdictorum in locis sacris interdictis, uel non interdictis sepeliuerint; preter penam irregularitatis, quam sic facientes eo ipso incurrunt, similem excommunicacionis sentenciam proferimus in hijs scriptis, caceri (sic) nichilominus perpetuo 176

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek per eorum archidiaconos, quibus hoc in uirtute sancte obediencie firmiter inponimus, nobis adducti mancipentur; et si atrocitas facti, uel contumelia eorumdem exegerit, degradati curie tradantur, seuerius per eosdem puniendi. Hasonlóképp azokra, akik az eltiltás ítéletét megszegik, és tiltott vagy nem tiltott, de kiközösítés alá vont helyeken szakrális cselekedetet folytatnak, vagy egyházi tilalom alá eső, vagy nem egyházi tilalommal sújtott, de kiközösített személyeknek istentiszteletet tartanak, vagy eltiltottak tetemét megszentelt vagy tilalom alá nem eső területen temetik el, a törvényszegésért járó büntetésen felül, amit így cselekedve ezért magukra vonnak, hasonlóképp a kiközösítés ítéletét mondjuk ki ezen iratunkban. Főespereseik pedig, akiknek az engedelmesség szent erényében szilárdan alárendeljük, megparancsoljuk, hogy vessék börtönbe és vezettessék elénk őket. Továbbá, ha a tett súlyossága, vagy azok gyalázatossága megkívánja, a kúriának adják át, hogy szigorúbb büntetésben részesüljenek. Seculares autem, siue laici, uel queuis alie persone, si archidiaconis, uel quibuscunque alijs, mandatum speciale ad hoc habentibus, in execucione predicti negocij in persona, uel in rebus, uel in quibuscunque circumstancijs impedimentum, uel aliquod grauamen, occulte, uel manifeste fecerint, aut fieri mandauerint, uel procurauerint, uel sacerdotibus, predicta perpetrantibus, ne ipsa pena percelli possint, auxilium, consilium, uel fauorem prestiterint: simili excommunicacionis sentencie, quam in eos ex nunc, prout ex tunc proferimus in hijs scriptis, subiaceant ipso facto. A világiakra avagy nem egyházi személyekre pedig, akár bármely más személyekre, ha a főesperesnek, vagy bárki másnak, erre vonatkozó külön paranccsal bíróknak a fentebb elmondottak végrehajtásában, vagy személyi, vagy a tárgyi feltételeket, vagy bármi más körülményeket illetően titokban, vagy nyíltan akadályt, vagy nehézséget okoznak, vagy erre parancsot adnak és ezt elrendelik, továbbá, akik az előbb elmondottakat végrehajtó papoknak, hogy a büntetést végre ne hajthassák, segítséget, tanácsot, vagy kedvezést nyújtanak: hasonlóképp a kiközösítés ítéletét mondjuk ki és magánál a ténynél fogva kiközösítés alá esnek. Cum honor beate virgini, genitrici domini nostri ihu. Xi., inpensus, uel inpendendus, eidem domino nostro ihu. xo. et toti celesti curie inpendi nullatenus ambigatur; de consilio reuerendorum patrum et dominorum Episcoporum, collegarum nostrorum et aliorum prelatorum statuimus et ordinamus, sicut in plurimis locis a fidelibus Xi. hoc firmiter obseruatur, ut quolibet die de sero, cum iam dies inclinari ceperit, quiuis prelatus cuiuscunque dignitatis, aut status secularis, uel regularis, et vniuersi ecclesiarum parochialium sacerdotes ad instar tintinnabuli campanam sonari faciant, quo signo audito, vniuersi Xi. fideles ad honorem beate virginis ter dicant Aue maria, ut sic suorum remissionem mereantur accipere peccatorum, nos enim et quilibet coEpiscorum, nostro in presenti concilio congregatorum, singuli nostrum singulas decem dierum indulgencias, de omnipotentis dei misericordia confisi, omnibus, hoc ad laudem genitricis dei facientibus, duximus concedendas. Minthogy a Boldogságos Szüzet, a mi Urunk, Jézus Krisztus anyját, és Urunkat, Jézus Krisztust az egész világ Urát dicsőítés illeti, a tisztelendő atyák és püspök urak, társaink és más bármiféle méltóságot is viselő prelátusok egyetértésével elhatározzuk és elrendeljük, hogy, amint a legtöbb helyen Krisztus hívei ezt híven megtartják, bármely napon este, amikor a Nap már nyugodni tér, akármely méltóságot viselő prelátus, vagy világi, vagy szerzetesi pap, akár a plébánosok, csengő alakú harangot szólaltassanak meg, és ennek hangját meghallva minden Krisztus-hívő a Boldogságos Szűz tiszteletére háromszor az Üdvözlégy-et mondja el, hogy bűnük bocsánatát így kiérdemeljék. Mi ugyanis és bárki a zsinatunkon összegyűlt püspökök közül, bízva a 177

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek Mindenható Isten könyörületességében, mindenkinek, aki Isten Anyjának dicséretére ezt teszi, tíz napi búcsút engedélyezünk. Ceterum quicunque ecclesiastica25 iudicia secularia, uel spiritualia usurpant, ea temerarie iudicando et ad sua iudicia uetita trahendo: sentenciam excommunicacionis in omnes tales proferimus in hijs scriptis. Továbbá, bármely egyházbéli, aki világi vagy lelki dolgokban ítélkezést birtokol, és abban meggondolatlanul hoz ítéletet, és saját ítélőszékénél tiltott dolgokat von magához, minden ilyen személy ellen a kiközösítés ítéletét hozzuk ezen írásunkban. Similiter qui a uiris ecclesiasticis, regularibus, uel secularibus, presertim ad sacrum concilium, uel sanctam synodum uenientibus, tributa, uel pedagia receperint: sentenciam excommunicacionis in eos proferimus in hijs scriptis. Hasonlóképp, akik egyházi emberektől, szerzetesektől vagy világiaktól, vagy a szent konzíliumra, vagy szent szinódusra igyekvőktől adót vagy útvámot szednek, mindezekre a kiközösítés ítéletét mondjuk ki ezen írásunkban. Preterea quicunque duas ecclesias parochiales, aut duo beneficia, curam animarum habencia, siue duos personatus, uel personam, et beneficium, habens curam animarum, in altero uicarium tenendo, palam, uel occulte, uel quocunque quesito colore indebite detinent, cum de iure non possint: sentenciam excommunicacionis in omnes tales et uicarios, per ipsos institutos, proferimus in hijs scriptis. Továbbá, mindazok, akik két plébániát, vagy a lelkek gondozásáért két javadalmazást, vagy egy személyben két tisztet, vagy a lelkek gondozását felvállalva egy személyt helyettesként tartva és így javadalmazást nyíltan vagy titokban, vagy bármiféle mesterkélt vagy jogtalan módon megtartanak, noha ezt joggal nem tehetik, a kiközösítés ítéletét hozzuk mindezekre, helyetteseikre, és az azok által beiktatott személyekre ezen iratunkban. Quum inter mala omnia, que peccatis exhigentibus plurimum in regno Hungarie sunt multiplicata, corrupit quippe in eo omnis caro uiam suam et homicidij malum plus increbresscit et frequentatur; placuit, ut in missarum solennis eis, quos homicidas certitudinaliter esse sciuerint et connouerint, nullus omnino communicet, se(d) sicut antiquitus uigente fide et feruente deuocione a fidelibus seruabatur, tamquam predicti homicide ab omnibus spernantur et contempnantur; Minthogy sok rossz között, amely a bűnök elburjánzásával igen megsokszorozódott a Magyar Királyságban, minden test szerint élő ember megrontotta életútját, és a gyilkosságok révén e baj még inkább elharapódzott és elterjedt, úgy látjuk jónak, hogy a szentmiséken azokkal, akikről biztosan tudják, hogy gyilkosok, együtt semmiképp részt ne vegyenek, hanem ahogy azt a hívek erős hittel és hő odaadással megtartották, a fentnevezett gyilkosok mindenkitől megvetésben részesüljenek. nam predicti sceleris perpetratores, qui antea cum humilitate magna et cordis contricione, nudi et discalceati ante fores ecclesie se flagellantes, suorum precabantur ueniam peccatorum, nunc inreuerenter et inpudice se missarum solempnijs et alijs diuinis inmisscent officijs et quanto plura committunt homicidia, vnde dolorem (sic) deberent et ingemisscere, cum creaturam, ad ymaginem dei creatam, nequiter extingant, spiritum uite, quem in eos deus inspirauit, crudeliter auferentes, tanto amplius gloriantur. Ugyanis a fent említett bűn végrehajtói, akik azelőtt nagy alázattal és keservvel, meztelen és mezítláb a templom ajtaja előtt magukat ostorozva, bűneik bocsánatáért 25 Rectius: ecclesiastici. 178

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek könyörögtek, most szégyentelen és gyalázatos módon szentmiséken és más nyilvános szent cselekedeteken vesznek részt; és amennyivel több gyilkosságot követnek el, amiért fájdalmat kellene érezniük és sóhajtozniuk, mivel egy Isten képmására alkotott teremtmény életét oltották ki, egy Istentől beléjük lehelt lelket fosztottak meg kegyetlenül az élettől, ők annyival inkább kérkednek. Vniuersi igitur prelati ecclesiarum in suis ecclesijs in dominicis diebus et precipuis festiuitatibus precipiant populo, sibi subiecto, ut homicidas predictos, ne malum hoc amplius frequentetur, tamquam excommunicatos et leprosos euitent, contempnant et despiciant, ut sic saltem rubore suffusi, ad penitencie fructum reuertantur et a perpetrandis malis predictis amplius arceantur, et hoc Xi. fidelibus in suorum iniungant remissionem peccatorum. Ezért valahány egyházi elöljáró saját egyházában az Úr napjain és kiemelt ünnepeken rendelje el a fennhatósága alá tartozó a népnek, hogy a fent nevezett gyilkosokat, nehogy e baj még inkább elterjedjen, mintegy kiközösítetteket és leprásokat kerüljék, megvessék és lenézzék, hogy legalább pirulva a bűnbocsánat üdvére visszatérítessenek, és a fentnevezett rosszak elkövetésében megakadályoztassanak, és ezzel a Krisztushoz hűekkel osztozzanak a bűnök bocsánatában. Item cum peturmamis26, Martinus sclauus, ceterique ciues Budenses per reuerendum uirum, bone memorie dominum Gregorium, quondam electum Strigon. et subsequenter per reuerendum patrem, dominum nicolaum, tunc ostiensem et veltrensem (sic) episcopum, apostolice sedis legatum, ac demum per dominum micaelem, pie memorie quondam archiepiscopum Strigon., predecessorem nostrum, ex certis et legetimis, ac euidentissimis et cunctis notorie notis causis excommunicacionis et Castrum ipsum interdicti silencijs fuerint irretiti et ipsas sentencias a nouem annorum (sic) circiter animo sustinuerint indurato, cogentes populum castri Budensis audire missas lodwici sacerdotis et sociorum eius excommunicatorum, qui in loco prefato interdicto ab eiusdem temporis spacio circiter missas et alia diuina officia celebrarunt predictis excommunicatis et interdictis et adhuc celebrant, dei timore postposito; Továbbá, mivel bizonyságot nyert, hogy Petermannt (Perturmanus) és Márton esküdtet (szövegben szolgát Martinus sclavus, de a történelmi tények ismeretében Tót Márton esküdtről van szó) és más budai polgárokat a tiszteletre méltó férfi, a jó emlékezetű Gergely úr, egykori esztergomi tanácsnok, továbbá a tiszteletre méltó atya, Miklós úr, akkori ostriai és velletri püspök, szentszéki legatus, és végül Mihály úr, a kegyes emlékezetű esztergomi érsek elődünk, bizonyos törvényes, igen csak nyilvánvaló, és mindenki számára ismert okok miatt kiközösítés alá vonták és magát a várost is hallgatásra kötelezték, és ők ezen ítéletet kilenc éven át kemény szívvel viselték, arra kényszerítvén a budai vár népét, hogy Lajos pap és az ő kiközösített társai miséjét hallgassa, s ezek a fentebb említett tiltott helyen azon idő alatt a fent nevezett kiközösítetteknek és egyházi tilalom alá esőknek miséket és más szakrális szertartásokat mutattak be és tartanak ma is, az istenfélelmet mellőzve, 26 Pray vocem hanc exmisit, Fejér autem absurde legit: Pecuniarius. - Petermannum hunc - ut chronica nostra testantur - Venceslaus Rex, dum cum filio suo Venceslao Rege in Bohemiam reversurus Buda excesserat, in locum Ladislai filii Vernerii, quem captivum secum abduxit, Rectorem Castri Budensis constituit. Ladislaus hic post tres annos e captivitate rediens, \"Castrum Budense noctis in silentio subintravit et quosdam cives Budenses, suos adversarios et proditores, invasit subito et destruxit, Pettirmanus autem iudex civitatis nudus fugiens, vix evasit. Duos enim ex ipsis civibus, scilicet Marcum Hermann et magistrum Martinum, iuratos cives de duodecim, in caudis equorum per vicos et plateas civitatis crudeliter trahi fecit et eorum ossa ignibus concremari; bona eorum obtinuit et possedit.\" Marci Chron. cap. 94. 179

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek predictas excommunicacionis et interdicti sentencias, per prefatos latas in eosdem, innouamus et nichilominus in ipsos denuo excommunicacionis et interdicti sentencias proferimus in hijs scriptis, Sacerdotes, qui in eodem loco celebrauerunt hactenus et adhuc celebrant, uel celebrauerint in posterum, quamdiu ijdem ciues meruerint absolucionis beneficium obtinere, et qui officium eorum aduiuerunt (sic) hactenus, adhuc audiunt, uel audiuerint in posterum: excommunicamus in hijs scriptis; a fentnevezettek által rájuk kirótt fent említett kiközösítés és egyházi tilalom ítéletét megújítjuk és ezek ellen ezen írásunkkal ugyanígy ismét a kiközösítés ítéletét hozzuk. A papokat, akik azon a helyen azon idő alatt miséztek és miséznek mindeddig, vagy misézni fognak a jövőben, azon polgárokat, akik ezektől a feloldozást elnyerik, valamint akik hivatásukat mindeddig segíttették és segítik, vagy segíteni fogják, ezen írásunkkal kiközösítjük. predictos sacerdotes tamquam hereticos ut scismaticos declarantes, deputando personas eorumdem a fidelibus Xi. capiendos, ac bona ipsorum diripiendo uniuersa, ciuium scilicet Budensium et sacerdotum sic celebrancium predictorum, et hoc eisdem fidelibus in suorum iniungimus remissionem peccatorum; et nos, reuerendi patres coepiscopi et college nostri, in presenti nostro concilio congregati, Johannes uidelicet nitriensis, petrus Quinqueecclesiensis, ac Martinus agriensis ecclesiarum episcopi, omnibus Xi. fidelibus, qui predictos sacerdotes et ciues Budenses, sic obstinatos, impugnauerint, capiendo personas et bona dirripiendo, seu auferendo eorumdem; quilibet nostrum singulas quadraginta indulgencias dierum duximus concedendas. A fentnevezett papokat mintegy eretnekeknek, avagy szakadároknak jelentjük ki, és elrendeljük, hogy azok embereit a Krisztushoz hűek elfogják, és őket, tudniillik a fent említett budai polgárokat és misét bemutató papokat, minden javuktól megfosszák, és ezt a hűségesekre ruházzuk bűneik bocsánatára. Mi pedig, tisztelendő püspökök és a jelen zsinaton összegyűlt társaink, tudniillik János nyitrai, Péter pécsi és Márton az egri egyházak püspökei, minden Krisztus-hívőnek, aki a fentnevezett megátalkodott budai papok és polgárok ellen fellép majd, akár elfogásukkal, akár vagyonuktól való megfosztásukkal, illetve eltávolításukkal, közülünk bárki mindegyiküknek negyven napi búcsút engedélyez. Item cum sacro sancte ecclesie summus pontifex, dominus bonifacius, felicis recordacionis papa octauus, in omnes duces, Barones, banos, comites, prelatos, clericos, religiosos, cuiuscunque ordinis, dignitatis, aut condicionis existant, qui domino K(arolo), naturali Regi Hungarie non adhererent, aut sibi consilijs, auxilijs et fauoribus oportunis non assisterent, uniuersa iura regalia et seruicia debita ac consueta et inuito sibi (sic) facere, uel dare denegarent, eundem Regem Hungarie non nominando, uel titulando, sed quemcumque alium; excommunicacionis publice et solempniter per suas litteras autenticas et in ducatus, Ciuitates, Castella, opida, aut quelibet loca, eidem predictis modis rebellancia, interdicti sentencias protulisset, et nos, ac predecessores nostros huiusmodi mandati executores statuisset: Hasonlóképp a szent egyház főpapja, a boldog emlékezetű VIII Bonifác pápa, minden hercegre, báróra és grófra, prelátusra, klerikusra, egyházi emberre és bármely rend vagy méltóságbélire, akik Károly úrnak, Magyarország törvényes királyának nem rendeli alá magát, vagy őt tanáccsal, fegyveres segítséggel vagy pártfogásával nem segíti, az őt megillető minden királyi jogot és a neki járó megszokott szolgálatot vonakodik leróni, vagy vonakodik azt megadni, és nem őt, hanem másvalakit nevez Magyarország királyának, a nyilvános és ünnepélyes kiközösítést saját hiteles oklevele révén mind a ducátusba, szabad királyi városokba, castellumokba, mezővárosokba vagy bármely, az előbb elmondott törvénysértésben érintett helyre, az eltiltás ítéletét 180

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek kiterjesztette, és mi, vagy a mi elődeink az ilyesfajta parancsok végrehajtóiként a következőképp jártunk el: Nos quamuis frequentatis uicibus publicauerimus et denunciauerimus hoc in scriptis; nichilominus et nunc declaramus, ac Jenunciamus, omnes tales in excommunicacionis et interdicti sentencias dicti summi pontificis incidisse, et auctoritate metropolitica predictas sentencias innouamus, etiam in eosdem contemptores proferimus in hijs scriptis, una cum venerabilibus patribus Johanne Nytriensis, Petro quinqueeclesiensis et Martino27 ecclesiarum episcopis, ac toto sacro nostro concilio, in Wdword celebrato, monentes, inducentes et exortantes peremptorie et precise uniuersos, ut ad obedienciam predicti domini Regis redeant, 80. Az oklevél fénymásolata, az eredeti Esztergomban a Prímási Levéltárban található 27 Emansit: agriensis. 181

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek eundem in dominum naturalem et regem Hungarie recognosscendo, uniuersa iura regalia et seruicia debita et consueta dantes et inpendentes eidem; alioquin sciant indubitanter, quod totum regnum Hungarie generali subiciatur interdicto et contra rebelles eiusdem domini Regis Karuli et iurium suorum detentores, vexillum sancte Crucis fidelibus vniuersis predicabitur, tamquam contra sepulcrum domini detentores. Mi, jóllehet ezt már nyilvánosan közzétettük valamint írásban is kihirdettük, mindazonáltal most is kijelentjük és közhírré tesszük, hogy az ilyenek mind a mondott pápa kiközösítése és egyházi tilalmat elrendelő ítélete alá estek. A fentnevezett ítéletet érseki tekintélyünknél fogva megújítjuk, és ezen írásunkkal az ezt semmibe vevőkre kiterjesztjük, a tisztelendő atyákkal, János a nyitrai, Péter a pécsi és Márton az egri egyház püspökeivel, az Udvardon (in Wdword) összegyűlt szent zsinatunk összes tagjával együtt. Figyelmeztetünk és utoljára jól érthetőn buzdítunk mindenkit, hogy a fentnevezett király iránti engedelmességre térjenek vissza, őt Magyarország természetes királyának ismerjék el, minden királyt megillető jogot és a neki kijáró és szokásos szolgálatot adjanak meg és rójanak le neki. Máskülönben pedig bizton tudják, hogy az egész Magyar Királyság általános érvényű egyházi tilalom28 alá fog esni, és a Károly királlyal szemben fellépő lázadók és az ő jogait megtagadók, mintegy az Úr sírját elfoglalók ellen minden hű kereszténynek a szent keresztes háborút fogunk meghirdetni. UDVARD 1828 Érdekes jellemzést találtam az 1829-ben kiadott Tudományos Gyűjtemény 1829. IV. kötetében Podhradczky József Kir. Udv. Kamara Számvevői Hivatalának Ingrossistája tollából: Értekezések. 1. Udvard Primatiális Helységnek eredetétől fogva közelebb időkig leírt történetei. Nihil adhuc inter manus habui, cui maiorem solicitudinem praestare deberem. Nam in ceteris actionibus existimationi hominum diligentia tantum et fides nostra; in hac etiam pietas subiicietur. Plinius Lib. II. Epistola V. Szent kötelesség minden hazafi előtt anyafölde iránt buzgó szeretete; ez természeti ösztön, melynek ellent állani nem lehet: mert velünk születvén, és önnön természetünkben eredvén, bennünk semmi módon egészen el nem nyomathatik; késztet azért bennünket ’s akaratunk ellen is buzdít háládatosságra. – Iparkodom tehát én is ezen mindegyikünkbe szorúlt ösztönnek, tehetségem szerint: mert több senkitől sem kivántatik: megfelelni. – Más úton meg nem mutathatván anyaföldöm eránt hazafiuságomat, legalább eredetét, nevét, ’s emlékezetre méltó történeteit akarom Oklevelek, és hiteles Jegyzetek után a’ régiség homályából, melyben szinte elmerűlt, kifejteni. 28 interdictum: egyházi szertartásokon való részvételtől és a szentségek vételétől való eltiltás Fordította : Fodor Nóra Esztergom, 2011. 11. 25. 182

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek I. § Udvard topographiai tekintetben. Nemes Komárom Vármegyének éppen az éjszaki szélén fekszik; az egész Vármegyében legnépesebb, legnagyobb, ’s leghíresebb helység. A’ lakosok’ száma 1827. évben 3260 főből állott; a’ házak mennyisége’ és a’ határ nagysága’ felől bizonyosan nem szólhatok. – Ezen faluról tulajdon nevezetű Al-Esperestség Udvardi Megyebéli kerűletnek neveztetik; tizennégy Plébánia vagyon benne, úgy mint: Csúz, Ó Gyalla, Jász-falu, Imely, Izsa, Koltha, Kurtakesz, Kürth, Naszvad, Perbete, Szent Péter, Szemere, Szémő, Udvard. – Egynihány Plébániáról már a’ Pázmán Péter alatt negyedik Octoberben 1629. évben Nagy Szombat városában tartatott Megyebéli Zsinat emlékezik: „Archi Diaconus Comaromiensis habet sub se Parochos 46., Parochum de Asoan-tó, Asoan-tó secundo, Bajch, Bálván Szakállos, Bulchu, Chúz, Egyházas Szakállos, Ekel, Gyal, Guta, Hethén, Hedrevára, Izsa, Karva, Keszű, Komárom, Kürt, Leel, Madár, Marczelháza, Martos, Medve, Megyer, Móch, Nándor, Naszvad, Néma, Olthva, Path, Sz. Pál, Sz. Pál secundo, Perbete, Piski, Radoany, Számol, Százfalu, Tan, Tönye, Vámos, Vég, Sz. Vid, Udvard.” Péterffy Concil. P. II. pag. 270. Az Udvardi Vármegyebéli Járás hasonlóképpen tőle vette nevezetét; ezek a’ faluk tartoznak hozzá: Bagotta, Baromlak, Csehi, Csúz, Für, Ó, és Új Gyalla, Jász-falu, Imely, Izsa, Kolta, Kurta-kesz, Kürt, Hetény, Madár, Martos, Martzalháza, Naszvad, Perbete, Radvány, Szent Péter, Szemere, Szémő, Udvard. Az Érsek-Újvári Uradalomban vagyon, mellyhez következendő birtokok járulnak: Érsek Újvár, Imely, Kürth, Martos, Naszvad, Szémő, Tardoskedd, Udvard; ezeken kivül Bajts, Farkasd, Kis és Nagy Angyala, és ó Gutta puszták. Általjában az egész uradalom jövedelme hiteles öszve irás szerint 66,987. forint, 31 kraj: számláltatik. Udvard esztendőnként 5295. for. 7. kr: jövedelmet ád; a’ meg nem határozott Úr dolgára járást (az Urbariumot tudniillik, annak 1766. évben történt behozásakor föl nem válolták) és a’ konyhára való adózást, a’ mit nem ösmernek, ide nem számlálván. Határos keletre Baromlak, Szemere, Jász falu és Csúz helységekkel; délre Szent Miklósi pusztával, Perbete és Für falukkal; nyugotról Bajts és Farkasd pusztákkal; éjszakról pedig Érsek Ujvár mező várossával, Bán-keszi és Bessenyő helységekkel. Érsek Ujvártól egy kis mért földnyire, Komáromból 2 ½. Nitrától 4. Budától és Posontól 10. Esztergomtól 4. Nagy Szombattól 7. mértföldnyire esik. Tágos határja merő róna, földe sárga és fekete homok, hellyel hellyel agyagos, átaljában termékeny szántó földekkel, jó rétekkel, elegendő legelőkkel, ’s nem megvetendő borokat termesztő keletre terült szőlőkkel bővelkedik. A’ trágyázott szántó földek három részre, őszi, tavaszi, és ugarokra vannak fölosztva. A’ gazdák szép szarvas marháik, jó lovaik, és hasznos juhaik figyelmet érdemelnek; de erdejek nintsen, kéntelenek távul lévő Uraságoktól fát venni; mert a’ déli határon setételő Tölgyes épületre szántt fája végett tilalom alatt vagyon, füzeseik pedig tüzelésre nem elegendők. Gabonáját a’ Nitrai és Trentsén Vármegyebéli Tótok helben megkeresik; egyébiránt Nitrai, Komáromi és Szent Benedeki piatzokon árulja; gyapját helben veszik meg a’ Zsidók. Falu alatt a’ Zsitva éjszakról nyugotra hömpölög, hajdan tsavargós medréből ki ömölvén, a’ mellette fekvő réteket, mellyek maiglan is zsombikosok, elöntötte; azért a’ Nemes Vármegye által egy egyenes és elegendő mélységű tsatornába szorítatott. Malmot is hajthatna, ennek hijjával lévén a’ lakosok Érsek Újvárban őrölnek. Miólta ez a’ tsatorna ásatott, a’ falu alatt folyó Zsitva imitt amott száraz esztendőkben kiapad; tsak zápor és eső közben árad meg. Azon része a’ falunak, mellyet a’ Zsitva nedvesít, partos, és éjszakról lejtős; szabad fekvése miatt az éjszaki komor szeleknek fúvatjaitól délre nem ment. A’ helység éjszakról 183

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek telepedett, és olly rendesen épült, hogy piatzáról fő útszáiba láthatni, nagyobb útszái ezek: Nemes útsza, Komáromi útsza, Híd útsza, és égett sor; vannak még több kissebb útszái is. Az al és föl végében találtatnak a’ gurgyalok, ezeket a’ szegénység és nem kevés czigányok lakják. Tsak nem a’ falu közepén áll az újabb ízlés után épült szép Templom, mellynek tornyát óra diszesíti. A’ Plébánia ház egy szép ’s elegendő épület, nyoltz szoba vagyon benne; öt a’ Plébánus Uré, kettő a’ két segéd Pap Uraké, egy pedig a’ tselédé. A’ Curialis házak, nem különben az Uraság Kortsmája, Mészárszéke, Boltja hasonlóképpen heles épületek; tsak a’ Mester házban lévő Oskola szoba tágosabb lehetne, hogy a’ nevendék fiú és leány gyermekek külön szobában tanítatnának; az Oskolai leczkézés és tanitás módja is rendessebb menést és oktatást vehetne, ha az együgyü gyermekek számára készült könyvekből tanítatnának; jobbára öregeknek való imádságos könyveket olvasnak; elméjöket tehát és szivöket nem igen pallérozhatják. – A’ jobbágyság’ sárból rakott, vagy földből törött házaik ellenben sokkal tehetségök alatt valók; nem mind kőkéményűk, nem is legegészségesebbek, egynihányat kivévén, alacsonyok, kis ablakuak, télen nedvesek és penészesek; házaik talaját azért kipadolhatnák, azon a’ pénzzen pedig, mellyet nádért adnak, sindell alá vehetnék; így tűz és nedvesség ellen azokat jobban oltalmaznák; mind ezekre ébreszteni lehetne öket. – A’ mit még jó hazámfiainak kivánnék, az: hogy gazdag asztagaikat, nem különben széna és szalma kazalaikat Falun, a’ hol soha sem mentek a’ tűz ártalmától, kivül helheztessék; bő és tágos kerteiket külömbféle gyümöltsfákkal, és konyhabéli zöldségekkel beültessék; ezeket ők a’ Vágmellékiektől, a’ gyömöltsöt pedig az ide eljáró Tótoktól gabonán szokták föltserélni; a’ zsombikos helekre pedig szükségökre elegendő fűzfákat plántálhatnának. E’ helység száz és egy negyed egész házhelyből áll; Földes Uroknak termesztményök tized részét adják, földeik nintsenek Urbariom szerint fölosztva, egy egész helyes gazda minden vetésre negyven Posoni mérőt vet el. Az említett Sessiókból tsak kilentzven adózik; mert a’ Plébánia utánn egy egész hely: a’ Bíróság utánn egy Sessio: a’ Kisbiróság utánn fél Sessio: Hadnagyság utánn egy negyed Sessio: Harangozók utánn egy fél Sessio: ugyan annyi a’ falu Kovátsa műhelye után. – Ezeken kivül bír a’ T. N. Fogarassy Familia három Praedialis Curiabéli Sessiót: Gróf Eszterházy Imre Érseknek adománnyából a’ T. N. Jeszeniczei Jankovits Nemzetség két Sessiót: a’ Nemes, ’s Nemzetes Bondtziak egy ház helyet. A’ lakosok száma 1827. évben 3,260 főböl állott; ezek közül voltak 3,187 Katholikusok, 66 Helvétziai Vallásúak és 7 Zsidó. 1828. esztendőbéli Esztergomi Schematismus szerint pedig vannak e’ faluban 3150 Katholikusok, 68 Helvétziai Vallásuak, kik mivel Udvardon sem Templomjok, sem Lelki Pásztorok nintsen, Perbetére járnak Isteni szolgálatra. – A’ Fogarassy Curiáján 5 Zsidó is tartózkodik. A’ Katholikusok közűl 1817. évben születtek: 164. megholtak: 88. 1818. – – 82. 1819. – – 134. – 77. 1820. – – 106. 1821. – – 143. – 137. 1822. – – 95. 1823. – – 157. – 121. 1824. – – 105. 1825. – – 159. – 78. 1826. – – 88. – öszvesen – 167. – 977. 144. – 171. – 159. – 159. – 1557. – 184

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek így tehát minden esztendőben ötvenötre lehet a’ szaporodást számlálni. évtől fogva születtek: meghaltak: maradtak: 393. 1797. – 1806-ig 1708. – 1315. – 472. 550. 1807. – 1816 1639. – 1167. – 1817. – 1826 1557. – 977. – A’ nép átaljában szólva emberséges, nyájas, vendég szerető, religióját mélyen tisztelő a’ nélkül, hogy más vallásuakat megvetne; a’ Református atyafiakkal szoros barátságban élnek, egymáshoz eljárnak, torba és lakodalomba egymást meghívják; de emezek sohasem is adnak gyülölségre rántó alkalmat, ők békességesek, ha bár a’ faluban semmi hivatalra sem léphetnek. – A’ katonaságot igen megbetsülik, szivesen meg is vendégelik. – Az aljas nép, valamint mindenütt, úgy itt is kitsapongó, káromkodó, részeges, az Orvos segedelmében nem bizó, a’ himlőtől megmentő beoltásnak hasznát magával el nem hitető; de illyen ’s hasonló hibáktól elszoktathatja őket, valamint a’ majd minden szavokban halható gyi, nyi, tyi szófogások’ ejtésétől is a’ buzgó Lelki Pásztor. Az Udvardi férjfiú átaljában magos, erős, és izmos termetű, helyes alkotású, jobbára szőke, bátor tekintetű; vídámságában a’ szomorúsággal mérsékelt nemzeti komolyság szemlátomást észrevehető. – A’ nőnem alatsonyabb, kellemetes, munkás, ájtatos, bútsúra járó; de még sok bal előítéletekkel viaskodó: a’ holtak’ hazajárását, a’ késérteteket, boszorkányokat ’s a’ t. igen erősen hiszi. – Az Udvardi igen ritkán házasodik más faluból, ha megtörténik, többnyire Kürtről, Perbetéről, Gútáról, Szémőről, Irsáról, Naszvadról, – a’ Református atyafiak pedig Perbetéről, Martosról, Hetényről, Madárról, és más közelébb lévő Református helységekből hozzák élete-párjokat. A’ lakodalmat a’ szegényebbek is két, vagy három nap, a’ módosabbak Vasárnaptól Péntekig tartják; ekkor majd az egész falu hivatalos; szertartásaikban igen megegyeznek a’ többi Magyar katholikus helységek’ szokásaival. A’ Keresztelés, Bútsú és Nevök-napját megüllik. Elhúnyt szüléikről, és attyafiaikról esztendőnként szolgáltatni szokott engesztelő Szentmise áldozatokkal, harangok meghúzásával, és a’ koldúsok megvendégelésével jámborúl emlékeznek, mohos kereszteiket megújítják, behorpadt sírjaikat pedig gyeppel fölrakatják, – temetés közben keresztjeikhez térdelnek, lelkök’ vigasztalásáért könnyes szemekkel buzgón esedeznek. A’ férjfiak setét, vagy világoskék szijas, kék sinóros nadrágot, sarkantyús kék-sinórral szegett, ’s rojtos tsizmát, vasár’ és ünnepnap bő újjú gyolts inget, az ifjúság kék teveszőr vörös gombházú melyre valót, hasonló szinű kék gombházú dolmánt (az öregebbek kék gombházú melyre valót, fekete prémes, vagy rókatorkos mentét hordoznak, de ezt a’ viseletet már igen elhagyják) ezeken sárga lapos, gömbölü és likatsos réz gombok (találkozik ezüstből is) fénylenek nagy karimájú gömbölű kalapot, a’ módossabbak setétkék köpönyeget, télen bundát viselnek; a’ Katholikusok fekete fátyol vagy selyem (az ifjúságnál arany tsipkés) a’ Reformátusok pedig fejér gyolts nyakra-valót hordoznak. – Az asszonyok félkaréjos fejér, vagy fekete selyem arany-tsipkés fejkötőt, hosszú gyolts bulázót, külömbféle szinű posztó reklit, selyem arany – petsétes, vagy galandos melyre-valót, mellyet hoszas ’s likatsos ezüst, vagy réz-kaptsokkal öszveszorítanak; kék, vagy zöld rása szoknyát, fejér, vagy kék gyolts kötényt, a’ korossabbak fekete kordovány, az ifjúság sárga, vörös sarkas tsizmát viselnek – A’ Reformátusnék vörös tsizmával, fekete kendővel, tsütsös fejkötővel külömböztetik meg magokat; a’ szegénység pedig alábbvaló ruhában, és ködmönben jár. 185

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek II. § Udvardnak eredete, nevezetének származása, és jelessebb történetei Tatár járásig. Garam vizétől kezdődvén ez a ’tájék a’ Magyar nemzetnek ide jöttekor Morva ország része volt. Feküdött-e ekkor valami lakhely e’ falu táján? ki nem nyomozhattam; ha állott is, elpusztitották azt vitéz őseink, lakossait pedig, kik meg nem hódoltak, kiűzték: „Moraviae Princeps (írja Constant. Porphyrog: de Administr. Imp. C. XL.) Sphendoplocus fortis, terribilisque finitimis fuit, filios habuit tres. – Post huius autem Sphendoploci mortem (894) anno uno in pace exacto, orto deinde dissidio, et bello civili, invadentes Turcae (igy nevezte ő a’ magyarokat) funditus eos exstirparunt, regionemque eorum occuparunt, quam in hodiernum usque diem (950 év tájban) incolunt, quae supererat multitudo, dissipata confugit ad finitimas gentes.” – Béla Király névtelen Jegyzője szerint pedig Árpád fő-vezér a’ meggyőzött hitetlen tótokat ország szerte, jobbára hegyek közé (mert a’ magyarok róna sikságon marha-tartás végett telepedtek le) ne hogy fölzendűljenek, szorittatta: „Dux Arpad, consilio et petitione suorum nobilium, donavit, accepto iuramento infidelium (Bohemorum et Slavorum) terras in diversis locis, praedictis infidelibus de partibus Nitriae ductis, ut ne aliquando infideliores facti, repatriando, nocerent sibi fidelibus, in confinio Nitriae habitantibus.” Cap. XXXVII. Morva ország elfoglalása után Zsitva mellékét Árpád’ adományából Huba vezér, ki ezt a’ hazánk részét elfoglalta, (abban egyeztek meg tudniillik a’ hét vezérek, hogy a’ meghódoltatott birtokokban kiki közűlök részes legyen. Anonym. Cap. VII.) kapta meg győzedelmeinek jutalmáúl: Dux Arpad Hubam fecit Comitem Nitriensem, et aliorum Castrorum, et dedit ei terram propriam iuxta fluvium Sytuua, usque ad Silvam Tursoc (Nitra és Garan folyók között) Cap. XXXVII. Huba azon hét vezérek közűl egy volt, kik alatt lakföldünkre léptek ditsőlt Eldődeink: „Huba, úgy mond Anonymus Cap. VII. a quo genus Zemera descendit.” Talán ezen Nemzetség nevét viseli Udvard’ tő szomszédjában fekvő Szemere helység. Bátran elhihetjük, hogy Udvard magyar eredetű helység, és hogy első lakossai vegyesűlt külföldiek voltak. Ez nem kopasz, kényem szerint koholt vélemény; hanem XIII. században élő történet Irónknak Kéza Simon Mesternek tanúbizonyság tételén épült igazság. Neve is, mellyet eredetének örökös tanújáúl mái napig föntartott, kezdetének fölvilágosítására szolgál; hiteles kútfőkből meglehet fejteni, hogy ez a’ falu tsak a’ keresztény Religiónak hazánkba behozása után támadott: mert ez előtt Európának majd minden tartománnyaiban zsákmányoló Eldődeinknek: „Hungarorum gentem rapinarum solummodo avidam.” Luitpard. L. I. C. 25. et L. II. C. 1. Communitas Hungarorum usque tempora Ducis Geichae hinc inde mundo spolia et pericula dinoscitur intulisse.” Simon de Keza Chron. C. II. Honnunkban állandó lakhelyek nem volt: Cumque (Gens Turcorum29 ) incertis sedibus vivere solita sit.” Leo Sap. in tactic C. 18. hanem elfogott sok foglyaikkal együtt Hazánkban jószágaikon egyik helyről a’ másikra, Nomadok módjára, vándorlottak. Ezt azonban senki se vegye arra, mintha azt állítanám, hogy ekkor még sem faluk, sem városok nem voltak volna Országunkban; hanem, hogy a’ napkeleti Őseink inkább sátorok alatt, mintsem falak között laktak. – Minekutánna Geyza Vezér alatt a’ kereszténység megkeresztelt Eleinket szelídebbekre változtatta, ’s őket a’ külföldiek’ zaklatásától vissza tartani kezdette, lassanként Európaiak’ szokása után elindúlván, állandó lakhelyek fölválolására elhatározták magokat. – Ekkoráig a’ külföldön fölszedett és magokkal Hazánkba hurtzolt számtalan pogány és keresztény foglyoknak elfoglalt Honnyunkból egy tapodni földet sem engedtek élelmökre; nem lévén nekiek tulajdon földjök, kéntelenittettek zsákmányból éldegélni: még azok is ragadományból táplálták 29 Nomen Turcorum significat hominem, qui agrestiorem victus rationem sequitur, instar nomadum, et maximam vitae partem in eo consumit. Laonici Chalcocondylae Atheniens. Hist. L. I. p. 5. inter Scriptor. Byzant. 186

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek magokat, kiket közűlök szolgálatjaikra fordítottak. Factum est, úgymond Kéza Simon függemén nyében az Vdwornicusokról, quod cum Hungari possessa Pannonia Christianos et Paganos more gentium quosdam captivos occiderent, resistentes, aliquos ex captivis virtuosos ad proelium deducentes secum, aliquam ipsis portionem de spoliis erogarent; quosdam vero diversis servitiis mancipando in perpetuitatem circa sua tabernacula solerent conservare, iidem captivi ex fructu animalium, et praeda sola habebant vitam suam ut Comani.” A’ foglyoknak Hazánkban sokasága felől e’képen tudósitotta Sz. Piligrinus Geyza vezér idejében VII. Benedek Pápát: „Christianis autem, quorum maior pars populi est, qui ex omni parte mundi illuc translati sunt captivi, quibus nunquam soboles suas licuit, nisi furtive Domino consecrare; modo certatim, nullo obstante timore, offerunt eos baptizare.” Geyza vezér éltében tehát, de leginkább halála után a’ mi 997. évben történt, Szent István alatt felderűlt keresztény Religió a’ nyomorúlt foglyok’ állapotját is türhetőbbre fordította; megparantsolá tudniillik a’ Pápa, hogy a’ keresztény foglyok, kik között sok nemesek voltak, szabadok legyenek, ’s többé a’ ragadományból való élésre ne kénszerittessenek. Mindazonáltal ezt a’ magyarok ellenezvén, kivánt szabadságra nem juthattak; ennél fogva tanátsolá a’ Pápa, hogy a’ keresztény foglyok uraiknak földjök mivelésére fordittassanak, ’s termesztménnyök részéből élődjenek. – Tsak ekkor kezdették a’ megtérített magyarok birtokaikat foglyaik között fölosztani: ekkor szaporodtak meg Hazánkban a’ faluk; ekkor határozták meg magokat állandó lakhely választására. De melly nehezen szokták meg a’ négy fal között való lakást! Hazánkban megfordúlt, és Barbarossa Fridrikkel 1189. felé szent földre keresztűl útazott Frisingai Püspök Otto tészen bizonyságot, ki még akkor nem igen sok házakat látott falunk és várossainkban; „Habebat enim (Hungaria) úgymond De rebus gestis Frid. I. L. I. C. 31. pulcherrimum, ut dixi naturaliter spectaculum; sed ex barbarie gentis moenium, vel aedium rarum ornatum, – cum vilissima in vicis, vel oppidis ibi, id est, ex cannis tantum, rara ex lignis, rarissima ex lapidibus habeantur habitacula; toto aestatis, vel autumni tempore papiliones inhabitant.” – A’ Kúnok még XIII. század alkonyodásakor sátorokban laktak; IV. László első Júliusban 1279. évben Budán költ levelében, többi igéretei között, mellyeknek betellyesítésére magát Fülöp Firmánusi Püspök és Apostoli Szentszék Követje előtt lekötelezte, azt is igéré vala: quod descendent, et recedent a tabernaculis suis, et domibus filthrinis, et habitare, et morari in villis, Christiano more in aedificiis, et domibus solo fixis.” – Harmadik Miklós Pápa többi között ezt felelte Lászlónak: „quod compelleres Cumanos ad habitandum in domibus solo fixis.” Azonban őseink kényök után kivánván élni, a’ keresztény foglyokat el nem botsájtották; hanem udvari szolgálatjokra alkalmaztatták őket, ’s ezen foglalatosságokról anya nyelven Udwornicusoknak neveztettek. – Elejéntén több földes uraknak valának tulajdon Udvornikjai; de Kálmán Király ezeknek eltíltván, a’ királyi Udvornikokon kivűl, tsak a’ Megyés Püspökökre, Káptalanokra, és Monostorokra határozta meg. – Hasonlók máiglan is a’ Primatiális mezei Nemesek, a’ Győri Püspökség, ’s oda való anya Káptalannak, a’ Pannonhalmi Fő Apátnak, és a’ Thopuszkai Apátságnak Nemessei. – A’ többi Praelátusok, Káptalanok, és Monostorok nemessei időjártával lassanként elmúltak. – Mox vero, folytatja tovább Keza Simon beszédét, ut fidem receperunt, et baptismum, Romana Ecclesia Christo cognito Duci Geichae, et Sancto Regi Stephano dedisse dicitur firmiter in mandatis, ut spolia non committerent; captivos Christianos deinceps relinquerent pristinae libertati, cum multi nobiles inter captivos habeantur. – Quia vero Regnum erat amplissimum, et gentibus vacuatum, nec etiam communitas tota in hoc Apostolico assensum tribuebat, dispensatum est postmodum per Papam in hunc modum, quod captivi terras colerent, et ex terrae fructibus viverent, prout alii Christiani. Ideoque captivi terras non habentes propria voluntate censum dare susceperunt, qualem Domini tribuerunt. Processu autem temporis fide roborata potiores Regni vivere volentes otiose, habentesque 187

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek captivos sine numero, non dimiserunt eos abire liberos, ut volebat Apostolicus, sed curiae suae famulantes ordinarunt ex eisdem, quos patrio nomine Vdwornicos vocaverunt. Hoc enim obsequium licet eo tempore de suis captivis plures Regni nobiles habuissent; Kolomanni diebus filii Regis Geichae exstitit reprobatum. Voluit tantummodo huiusmodi servitia de captivis suis ipse solus obtinere, et praelatos, quibus largitus erat de captivis suis. Et ne communitas Nobilium reprobationes huiusmodi grave ferret, Palatino Regni, qui pro utilitate Nobilium praeficitur, Rex suos Vdwornicos uti dedit.” A’ ragadománytól való vissza tartóztatás őseink jövedelmök megtsükkentésére szolgált; mert magok sem földeiket nem mivelték, sem más mesterségeket nem űztek: „Nullis quaesturis, aut vulgaribus artibus dediti, sola militia nobilitatem definierunt. – Praef. In Opus Tripart. azért foglyaikra, kik között birtokaikat fölosztották, elejéntén igen is nagy terheket vetettek. Ez a’ kegyetlenség arra birta Szent Istvánt, hogy a’ kemény Magyarok hatalma alól legalább a’ keresztény foglyokat kiváltaná; (mert a’ pogány foglyokat uraiknak hatalma alatt hagyta). És mivel a’ királyi méltóság’ behozása után, több igen bölts rendelései között egész Országát külső és belső bátorságának föntartására Vármegyékre fölosztotta, azokhoz nagy jószágokat kaptsolt; ezeket jobbára szabad eredetű, az az Nemes keresztény foglyokkal szállittatta meg: kik szolgálatjok fejében azon véd-várat, mellyhez tartoztak, védelmezték, és a’ Főispány alatt hadakoztak. – A’ nem nemes eredetű keresztény foglyokat pedig azokra a’ jószágokra, mellyeket minden Vármegyéből Fölsége számára tartott meg a’ Szent Király, vagy is a Korona vagyonává tett, letelepítette. Ezek mint alább sorsú, ’s azzal a’ kötelességgel kiváltott foglyok, hogy külömbféle kézi munkákat Királyi Udvar’ számára véghez vigyenek, állapotjokról Conditionarii hivattak. – II. Geyza Király 1158. esztendőbéli adomány levelében, mellyel Modort, a’ mái sz. kir. várost a’ Nitrai Püspökségnek ajándékozza, ezeket olvasom: „Donavi etiam villam meam Modor conditionalem, prope regnum Teutonicum, prope montem existentem, ubi Falcatores mei residebant.” – De a’ Korona jószágaira nem tsak tsupa Conditionariusokat, hanem sok kiváltott nemes keresztény foglyokat is helyheztetett Szent István tulajdon udvarának szolgálatjára; e’ féliek mint szabad eredetű emberek, királyi Udwornikoknak, és Servi Regii neveztettek; ezek szabad rendűek’ sorába tartoztak: „Si quis illorum, qui vulgo Vdwornic vocantur, furtum commiserit, lege liberorum iudicetur. S. Steph. Decr. L. II. C. 55. – Kéza Simon’ szavai, mellyek még ide tartoznak, ezek: „Sed qvia Hungari non Christiani grave habebant onus fidei, eo quod disvescere de spoliis eos oportebat, graves labores et onera suis captivis imponebant, – propter quod omnes redemit (Sz. Istvánt érti) quos potuit ab Hungaris, invenire; praeter illos, quos Regni nobiles Ecclesiis dimiserant possidere. Ex quibus quidem ordinavit servire suis castris obsequio leviori. Jobagiones castri sunt pauperes nobiles, qui ad Regem venientes, terram eis tribuit, de castri terris, ut feuda castri et castrum querrae tempore custodirent. Alii vero conditionarii ex eisdem Kolomannus Rex ad tantas maneries variavit.” A’ mint alább Diplomákból nyilván ki fog tetszeni, Udvard is eredetétől fogva Tatár- járásig mindenkor királyaink’ vagyona, lakossai pedig fölebb említett királyi szolgák, Udwornici Regii voltak: következendőképen ez a’ helység is Szent Istvánnak köszöni eredetét, a’ ki erre a’ tájra Nemes keresztény foglyokat szállított. – XI. században már fön állott, határából I. Geyza Király 1075. évben az általa fundált Szent Benedeki Apátságnak negyven eke alá való földet, a’ faluból pedig husz házbéli jobbágyokat rendelt az említett Monostor Apátjának szolgálatjára: „Dedi, úgymond Geyza adomány levelében, Wdwordensium aliam terram ad quadraginta aratra, et viginti domos seruorum, super mercatum, quorum servitus, prout placuerit, Abbati sit.” Ennél a’ czikkelynél többet Geyzának igen is hosszú levelében nem találtam Udvardról; a’ mi pedig ide nem tartozik, szükségtelennek tartottam leírni. Geyza fundátiójáról Pázmán Péter 1629-ben tartatott Megyebéli Zsinatban, a’ Szent Benedek’ rendén 188

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek lévő Apátságok között imigy emlékezik: „Abbatia S. Benedicti de Juxta Gron in Strigoniensi Dioecesi; fundata a Geisa I. Anno Domini 1075. A’ tsoportossan előhozattakból tehát minden erőltetés nélkűl nem tsak e’ falu eredetét; hanem nevezete származását és jelentését helyessen meglehet magyarázni. Világossan kitetszik tudniillik a’ régi történetből: hogy a’ beszédben forgó helység szükségesképen lakossainak, kik királyi Udvornikok voltak, állapotjáról neveztetett el Udvardnak. – Ezekből az is következik: hogy itten, midőn e’ helyre szállottak a’ királyi Udvornicusok, falu, vagy város nem lehetett; mert ha volt, akkor az itten talált lakhelynek nevét új lakossai szokás szerint, megtartották volna. Állításomnak valósága onnan még szembetünőbb, hogy több más falukon laktak volt királyi Udvornicusok a’ nélkűl, hogy illyen faluknak Udvord nevezetök keletbe jöhetett; mivel már az előtt, minekutánna azokra Udvornicusok telepedtek le, a’ régi nevek meg volt. A’ mostani sz. kir. Komárom városát szinte királyi Udvornicusok lakták Tatárok berohanásáig; IV. Béla Király 1268. esztendőbéli levele e’képen szól felőlök: „Quia praefatus Comes Waltherus (ez Buda Várának birója volt) propter multa fidelia servitia sua – gratus semper nobis extitit, ac devotus; – Villam Camarun, ubi nostri Udwornici fuerunt siti, filiis, et filiorum suorum haeredibus contulimus, iure perpetuo, quiete, et pacifice possidendam.” Ez a’ város azért soha sem hivatott Udvordnak. Azonban igen hihető, hogy azokon a’ falukon, mellyek máiglan is Udvard, Udvarhely, Udvarnok ’s a t. nevezetet viselnek, valaha hasonlóképen Udvornikok tartózkodtak. Péterffy Károlynak Concil. P. II. pag. 226. ezen jegyzését: „Anno 1636. sopitur lis, a temporibus Nicolai Olahi de limitibus controversis Abbatiae S. Benedicti juxta Granum, inter Archi Episcopos, et Capitulum Strigoniense exorta.” igen hitelesen megfejthetni I. Geysa Királyunknak 1075. évbéli adomány leveléből; tudniillik a’ Szent Benedek szerzetén lévő Barátok az akkoriban dühösködött háborús viszontagságokban, és országos zúrzavarokban nem lévén képesek ezt az Apátságot továbbá oltalmazni, kéntelenségből elhagyták: ezek után világiaknak kezeikhez kerűlvén, – 1570. tserében vette által az Esztergomi fő anya Káptalan Koháry nemzetségétől. Ezentúl 1636. évig tartott a’ fön említett pör az Esztergomi Érsekek és Káptalan között Szent Miklósi puszta miatt; mert ez az Udvard’ déli határából kimetszett Puszta az a’ negyven ekére való föld, mellyet I. Geyza Király 1075. Szent Benedeki Apátságnak adott. – Pázmány Péter alatt tehát a’ hosszas pör e’képen tsendesitetett le: hogy Bars Vármegyében fekvő, Udvarddal határos Bessenyő helység, és a’ Szent Miklósi puszta ennekutánna is Szent Benedeki Apátsághoz tartozzék, és a’ Káptalan birtokában maradjon: Udvard ellenben, valamint ez előtt 1268. évtől fogva, úgy ezentúl is az Érsekség vagyona legyen. Megtagadván a’ Szent Benedeki Apátsághoz tartozott húsz házbéli Udvardi jobbágyok köteles szolgálatjokat; félig leberetvált fejjel adattak vissza 1228. Cend nevű Apátnak. II. András Király’ itélő levelét IV. Béla fija, kinek, mint ifjabbik Királynak akkor kétségen kivűl Udvard birtokában volt, e’képen erősítette meg: Bela Dei gratia Rex primogenitus Regis Hungariae Omnibus praesentem paginam inspecturis, salutem in eo, qui est salus omnium. Noverint universi, quod cum inutiles et superfluas perpetuitates destrueremus 30, oblatum est nobis Privilegium Patris nostri, sub duplici sigillo, super quadam causa, quae vertebatur inter Wdwornicos Regis, et Abbatem de Gron Sancti Benedicti sub hac forma: Andreas Dei gratia Rex Hungariae universis praesentibus et futuris, hanc paginam inspecturis, salutem in eo, qui dat salutem Regibus. Cum tempore nostro servi Ecclesiae b IV. Béla követte Nagy Kálmán Királyunkat, ki szükség fölött elajándékozott Korona‘ birtokait vissza vette. Decret. L. I. C. 15. 189

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek nostrae Sancti Benedicti supra Grana 31 de villa Wdvord se a debita servitute alienassent, dilectus ac fidelis noster Cend Abbas eiusdem loci, maiores de iam dicta villa Wdvord, cum Pristaldo nostro de Aula nostra nomine Agabito de villa Cheseu, ad nostram citavit praesentiam, proponens contra eos, quod servos suos, et terram in eadem villa quadraginta aratrorum, contra ius retinerent, eui respondentes Wdvordienses dixerunt, quod Abbas nullam in eorum villa haberet portionem. Nos ergo, ut ratio exigebat, Abbati probationem indiximus; termino ergo statuto Abbas saepe dictus legitimam induxit circumiacentium testium probationem, et insuper, quod in eudem villa ius de servis et terra habuisset, exhibitione Privilegii (Geyzae I. Regis de anno 1075.) declaravit. Unde nos cum nostro Palatino Dionosio, et nostris fidelibus sentencionavimus contra infideles servos Abbatis, quod semiraris capitibus eidem Ecclesiae redderentur. Et ut praesens factum a memoria non possit elabi, eosdem servos nominatim duximus experimendos: Fenerus cum tribus filiis; Scintha cum tribus filiis; Procul cum uno filio; Moncho cum uno filio; Chuda cum uno filio; Boscon cum tribus filiis; Paulus cum uno filio; Sica sine filio; Zothmar32 cum tribus filiis; Tyrda sine filio; Scesa cum uno filio; Paulus sine filio, Bendetus cum uno filio; Esau, Jacob, Vzud sine filiis; Nanas cum duobus filiis; Pethus cum duobus filiis; Olsod cum uno filio; Bodon, Potho, Cruso, Seldew, Zeser, Zousa, Petrus, Mauricius sine filiis: Et ad nostram petitionem, et fidelium nostrorum, concessit saepe dictus Abbas, quod de terra quadraginta aratrorum, in quanto servos nostros Wdvordenses coram nobis convicerat, acciperet terram quindecim aratrorum, tali tamen pacto, quod ubicunque Maiestati nostrae, cum consensu Abbatis, de terra, vel de aliqua alia possessione, utile videretur, praesidio terrae Wdword eiusdem Ecclesiae cambio daremus. Ut ergo hoc statutum robur in se habeat firmitatis, Sigilli nostri duplicis munimine fecimus roborari. 31 II. András Király Szent Benedeki lakosoknak a’ Fejérvári, Pesti, és az Ó-Budai (mert az Új, vagy Nagy Buda, Országunk anya Várossa. Castrum Novi Montis Pestiensis tsak 1247. évben támadott) Polgároknak szabadságait adja: In Nomine Sanctae Trinitatis, et Individuae Unitatis. Andreas Dei gratia Hung. Dalm. Croat. Ram. Seru. Gallic. Lodom. que Rex in perpetuum Munificentiae regalis immensitas licet etiam ad extraneos bonae commendationis fragrantia dilitari debeat, ad illos tamen copiosius munificentiae suae dona tenetur diffundere, quorum temporalium bonorum impensu sibi fideliter obsequuntur, et in offerendis orationum sacrificiis pro parte Regis et Regni Deo iugiter devote famulantur. Cum itaque cunctarum Ecclesiarum in Regno nostro Christo militantium, illarum tamen maxime, quorum specialis cura, iure patronatus nos attrabit, divinae pietatis intuitu curis et defectibus diligenter, et devote, et circumspecte providere tenemur. Praesentium, atque posterorum memoriae clarescere volumus, nos liberalitate regia concessisse, quatenus cuiuscunque nationis homines, Saxones videlicet, Hungari, Sclavi, seu alii ad Terram Monasterii Sancti Benedicti de Gron commorandi causa iam convenerunt, vel convenire voluerint, praerogativa eiusdem libertatis iure perpetuo gaudeant, qua hospites nostri in Pest, Albae et Budae commorantes, authoritatis regiae privilegio tranquillitate perpetua perfruuntur; sub his videlicet exceptionibus, quatenus de omnibus proventibus et commodiatibus, quae ad regiam iurisdictionem pertinent, tam in tributis et descensibus, quam in liberis denariis et ponderibus, seu aliis quibuscunque debitis, quae in regno nostro solent, et etiam possent emergere; nec Fisco, nec cuiquam hominum respondere teneantur, sed ad Ecclesiae memoratae iurisdictionem tam in iudiciis faciendis, quam in aliis, quae diximus, liberalitate regia sint in perpetuum deputata. Verum, quia, quod Deo datum est, sanctum esse debet, ac irrevocabile; ut haec a nobis in nostrorum remissionem peccatorum, amore Dei principaliter, et ad honestam Abbatis eiusdem loci, Thomae petitionem, facta donatio, per omnia Successorum nostrorum tempora, salva semper, et inconcussa permaneat, praesentem concessimus paginam Sigilli nostri munimine perpetuum roboratam. Datum per manus Magistri Vgrini, ac Aulae Regiae Cancellarii, Anno Dominicae Incarnationis Millesimo, Ducentesimo, Decimo Septimo. – Regni nostri anno decimo tertio. E Transumto Ferdinandi I Collect. p. t. Domini Nicolai Sen. Jankovich de Wadas et Jeszenicze. 32 Igen elhibázta tehát T. T. Szirmay Úr Szathmár várossának neve származását. – Szathmár Vármegye leírásában. – Tagadhatatlan igazság az, a’ mire int bennünket mindenkor tisztelettel emlétendő T. T. Horvát István Úr; hogy a’ Városoknak, Helységeknek, és Nemzetségeknek neveik többnyire kereszt nevek. – Bazin várossát a’ régi diplomák Bozynnak nevezik, – ez tótúl annyit tészen mint Beatrix. – Balbinusnál Epit. Hist. Bohem. ezeket olvasom 1026 évre: Brezetislaus Udalrici filius ex Bozena, seu Beatrice.“ 190

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek Datum per manus Bulsu Praepositi Geuriensis Aulae nostrae Cancellarii, Anno Gratiae: M.CC.XXVIII. Unde nos sententiam Patris nostri rationabilem et utilem, secundum processum huius causae considerantes, dictam terram, cum dictis servis eidem contulimus nostro privilegio confirmantes. Datum per manus Mathiae Zagrabiensis, Aulae nostrae Cancellarii, Anno Domini M.CC.XXIX. Pous Tawarnicorum, Chak Dapiferorum, Pousa filio Poulum Agazonum nostrorum Magistris existentibus. Locus Sigilli pedentis. A’ hiteles példányon, mellyből ezen levelet leírtam ezek találtatnak: Originale habet Tabularium Camerae Posoniensis. András Király leveléről Péterffy Károly Con. cil. P. I. pag. 9. e’képen emlékezik: „Anno 1228 ubi servi Ecclesiae S. Benedicti juxta Granum, de villa Udvard se a debita servitute eiusdem loci Abbatis Cend nominati, alienassent, Andreas Rex cum Palatino Dionysio sententionavit contra infideles servos Abbatis, quod semirasis capitibus eidem Ecclesiae redderentur. Mus. Hist.” Hajdan tudniillik büntetés díjában szokták volt a’ vétkeseket lekopasztani. Sz. István Decretumában L. I. parantsoltatik: hogy azoknak fejeik, kik vasárnap templomba nem akarnak menni, leberetváltassanak: „Si quis vero obstinatus remanebit, ob negligentiam vapulet, et depiletur.” – Szükséges azok tévedését itten eligazítani, kik Péterffyt olvasván, II. András Királyunk’ diplomájának előhozott czikkelyéből azt vélék: hogy hajdan egész Udvard a’ Szent Benedeki Apátsághoz tartozott, következendőképen, hogy ez a’ Monostor volt ezen falunak földes ura. III. § Udvard’ viszontagságai Tatárok elmenetele utánn közelébb időnkig. Valamint hazánkban majd minden helyet – (Székes Fejér várot, Pannonhalmát, és Esztergomi Várat Rogerius szerint; IV. Béla 1248. esztendőbéli levele utánn pedig Nitra Várat, és talán még több meg erősített helyeket és Véd Várakat kivévén) úgy Udvardot is földúlták a’ kegyetlen Tatárok; kezében volt ezen dühös ellenségnek 1241. évben a’ Dunán innen: 1242- ben pedig a’ Dunán túl lévő tartomány. Udvard nem tsak végső pusztulásának szomorú áldozatjává lett: hanem eredeti boldogabb sorsát is örök szolgálattal váltotta föl; mert IV. Béla ezt az elpusztult falut Ressöl Német vitéznek: az itt bejövő Vámot pedig Zebred nevű, hasonlóképen német bajnoknak örökre oda ajándékozta. Így öltözködött ki Udvard régi fényéből és szabadabb állapotjából. Zebrednek Udvardon volt birtokáról bizonyossá tészen bennünket a’ Nagy Győri anya Káptalan, nem külömben az Esztergomi Hospitalariusoknak Conventje, és IV. Béla királynak 1268-dik évről szólló adomány levele, a’ melly ezen falunak többi birtokosai között Ressölt is emléti. – Mind a’ három levelet Feő Tiszt. Fejér György Ő Nagyságának a’ B. Szűz Pesti Ujhegyi Prépostjának, Cs. K. Tanátsosnak, ’s a’ Pesti Kir. Universitás könyvtára Praefectusának, mint tsekély iparkodásom kegyes Elősegétőjének köszönöm; mihelyst szándékomat kinyilatkoztattam, azonnal ritka, ’s majd példa nélkül való készséggel teljesétette Ő Nagysága kérésemet. 191

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek A’ Nagy Győri Anya-Káptalan’ levele illyen: Capitulum Ecclesiae Jaurinensis universis Christi fidelibus, praesentes literas inspecturis salutem in Domino sempiternam. Ad universorum notitiam tenore praesentium volumus pervenire: quod Comes Sebridus Theutonicus de Medlek, in nostra proposuit praesentia constitutus: quod cum ipse erga Dominum nostrum Belam, Dei gratia illustrem Regem Hungariae, et eiusdem Regis Magnates, suam efficaci titulo fidelitatem cupiens refulgere, se totum ad quaedam ipsius Domini Regis et Regni exposuisset negotia exequenda, et in ipsa executione per hostiles fuisset insidias captivatus, detentusque diutius, nec remissus, nisi se debuisset redimere dato censu; hoc cum necessitatis articulo compellente, Tributum de Udvard, a praefato Domino Rege, in servitiorum suorum recompensationem sibi collatum, ex regali beneplacito et assensu, prout in patentibus eiusdem Domini Regis literis vidimus contineri, Venerabili Patri Domino Philippo Archi Episcopo Strigoniensi, Aulae Regiae Cancellario, pro septuaginta marcis boni et fini argenti ab eodem plene receptis, se confessus est, vendidisse in perpetuum pacifice possidendum. Regale Privilegium, cuius auctoritate idem Tributum possedit, coram nobis ipsi Venerabili Patri Domino Archi Episcopo assignando, ut eo idem pro ipsius conservatione Tributi, si opus fuerit, uti possit. Ut autem haec venditio maiori valeat testimonio confirmari, partibus a’ nobis petentibus in huius contractus munimen praesentes dedimus literas Sigilli nostri munimine roboratas, Anno Domini Millesimo. CC. Sexagesimo quarto. Chepano Praeposito, Jurkone Cantore, et Hectore Custode existentibus. E MS. Hevenesianis T. K. p. 93. Az Esztergomi Hospitalariusok Conventjének levele pedig e’ képen szóll: Frater Petrus, divina miseratione Magister domus hospitalis Sancti Stephani Regis, de Strigonio, et Conventus eiusdem Omnibus Christi fidelibus praesens scriptum inspecturis, salutem in omnium Salvatore. Ad universorum notitiam tenore praesentium volumus pervenire, quod Comes Sebridus theuthonicus de Medlek coram nobis personaliter constitutus est confessus, quod tributum in Vdword, quod ex donatione, seu munificentia Belae illustris Regis Hungariae obtinuerat, in recompensationem, servitiorum, nec non terram villae Vrs in Comitatu Kamariensi ad duodecim aratra, ut dicebat, sufficientem, terram quoque Wert ad Castrum Bana pertinentem ad quatuor aratra sufficientem, cum omnibus pertinentiis, earundem utilitatibus, sylvis, fenetis, et piscinis, quas etiam ex donatione praedicta Domini Belae Regis illustris possederat, et possidebat, ex permissione, et beneplacito praefati Domini Regis, prout in ipsius litteris patentibus super hoc confectis vidimus contineri, vendidisset Venerabili Patri Domino Philippo Archi Episcopo Strigoniensi, Aulae Regiae Cancellario, pro Centum marcis boni et fini argenti in perpetuum possidenda; quam summam Centum marcarum dictus Sebridus Comes asseruit, sibi a’ Domino Philippo Archi Episcopo plenarie persolutam. In signum etiam irrevocabilis Contractus, praefatus Comes Sebridus universa instrumenta, sive privilegia, quae super tributo et terris memoratis ex parte saeque dicti Belae Domini Regis obtinuerat, assignavit et tradidit Domino Archi Episcopo memorato, super huiusmodi contractu in argumentum fidei reservanda. In cuius rei testimonium praesentes dedimus litteras nostri Sigilli munimine roboratas. Anno Dominicae Incarnationis. Millesimo CC. Sexagesimo quinto. E. MS. Heven. T. B. n. 52. alias R. n. 61. pag. 72. Ressöl vitéz Udvardot IV. Béla király’ bizonysága szerint mint egy tizenöt esztendeig, vagy még tovább birván, elkövetett gyilkosságért annak birtokából kiesett; mivel általa megöletett Nagy szombati polgár özvegyének férje homágiumában és egyébb pénzbéli büntetések’ fejében elitéltetett. Ez nem lévén képes Udvard megtartására, száz mark ezüstért 192

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek Máriának Lascar Görög Császár leányának, IV. Béla Királyunk hitvessének könyörgőképen oda ajánlotta. Ettől pedig e’ falut, mint az Esztergomi Érsekség jószágai közepette fekvő teleket, Fülöp 1262-től fogva 1273-kig Esztergomi Érsek, az Érsekség nevében a’ már említett sommáért ajándék, és Adomány képében vette meg 1268. évben. Az ájtatos ’s jó szivű király Szent Albert Püspök és mártír esedezése által lelkének vígasztalását remélvén, – Mária hitvese Ajándékát jóvá hagyván, megerősítette. Leveléből egyszersmind okát láthatjuk, miért építetett az Udvardi Templom, minekutánna az Érsekség birtokába jutott, Szent Albert Püspök és mártír emlékezetére? Kinek pártfogása alatt máiglan megmaradott. – Bélának megerősítő Levele magában foglalja Udvardnak jelesebb történeteit: Bela Dei gratia Hungariae, Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Serviae, Galliciae, Lodomeriae, Cumaniaeque Rex omnibus prasesens literas inspecturis, salutem in Domino sempiternam. Ea, quae sacrosanctis DEI Ecclesiis arquiruntur sive largitione Principum, sive ex aliis legalibus cognitis titulis, perpetua debent firmitate esse subnixa; et ne ullo unquam tempore imminutionem, vel corruptionem sentiant, circumspectione provida Regalis Privilegii patrocinio sunt sollicite solidanda, et robori perpetuo commendanda. Proinde ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire: quod cum pridem Regnum nostrum, permissione Divina, Tartari invasissent, et sua barbarica feritate vastassent, Regnicolis in magna parte vel abductis; et Hungaria ante plena populo, multis in locis in solitudinem fuisset redacta: de cunctis Mundi partibus homines tam agricolas, quam milites, ad repopulandum terras depopulatas, et habitatoribus vacuatas, Edicto Regio, studuimus convocare. Venientibus, itaque ad vocationem nostram, causa habitandi Regnum nostrum, dedimus et assignavimus terras et possessiones, aliosque redditus; unicuique, prout status sui exigentia requirebat. Inter quas terram, villam, seu possessionem Udvord qondam Udvornicorum, desolatam utpode, suis primis incolis vacuatam cuidam Militi Teutonico Resseul nomine, cum quibusdam terris ad eam pertinentibus, dedimus, contulimus, et assingnavimus sibi, et heredibus heredumque successoribus iure dominii perpetuo possidendam. Tributum vero, quod in eadem villa Udvord a transeuntibus exigi consueuit, alteri Militi Sebret nomine, cum quibusdam terris aliis dedimus, et contulimus,et assignavimus, similiter iure Dominii per eum, et per suos heredes possidendum perpetuo, et habendum. Qui Resseul, seu Miles, terram Udvord praefato donationis nostrae titulo, sicut verus dominus, et legitimus possessor, ipsam terram, Udvord bene per quindecim annos, vel citra pacifice et quiete habuit, tenuit, et possedit. Processu vero temporis, ipso Resseul convento coram nobis per Villicum et Cives de Tyrna, super morte cujusdam concivis sui; cum inficiaretur se occidisse concivem eorum, nobis iudicantibus fuit a parte altera duellum oblatum, et ab eo susceptum, partibus a nobis ad congrediendum et duellandum certo termino assignato. Quo termino adveniente, in ipso congressionis initio, licentia primitus a nobis petita, et obtenta, inter partes talis transactio intercessit: quod praedictus Resseul uxori interfecti civis de Tyrna solveret Centum marcas, quas ad solvendum certis loco et terminis per nos assignatis, sub poena Regalis iudicii, si primum terminum omitteret; sub poena vero duplici, si ultimo termino non solveret, per nostras se literas obligavit. Quo non solvente nec primo, nec secundo terminis, imo nec ulterioribus: sibi, super cessatione solutionis convento, sub gravibus poenis assignatis, villa Udvord fuit pro ipsis Centum marcis, et pro poenis commissis, Villico et Civibus de Tyrna, vice et nomine relictae interfecti concivis eorum sententionaliter assignata; redemtione ipsius villae Udvord, principali debito et poenis commissis solutis, praefixo adhuc sibi termino, reservata. Quo redimere non curante, sed potius insolutum dimittente; et recepta licentia, de Regno nostro exeunte predicta terra Udvord adiudicata fuit relictae interfecti possidenda cum pleno dominio et habenda. Quae relicta interfecti de Tyrna attendens se possessionem tenere non posse; a Domina Regina charissima consorte nostra precibus obtinuit, ut villam Udvord ad se reciperet, et sibi illas solveret centum 193

Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek marcas. Quinquaginta igitur marcis nunc ei solutis, ad solvendum alias quinquaginta marcas, brevem terminum assignaremus; et villa Udvord fuit ad Dominam Reginam devoluta titulo emptionis: et Officiali ipsius Dominae Reginae Dominico Comiti assignata. Postmodum vero, Venerabili Patre Philippo Strigoniensis Ecclesiae Archi Episcopo, Aulae nostrae Cancellario, dilecto et fideli nostro exponente Dominae Reginae nobis praesentibus, quod terra Udvord multum erat sibi utilis, cum esset commetanea Villis et Terris Archi Episcopatus: Domina Regina gratificari sibi in hoc volens, confestim liberaliter concessit terram Udvord sibi relinquere; et relinquit Archi Episcopatus nomine, refusis sibi quinquaginta marcis, quas solverat; et solutis quinquaginta marcis, relictae interfecti civis de Tyrna, quas promiserat ad solvendum; et quod pluris valeret ipsa villa dixit, et protestata est, Archi Episcopatui se donare: statimque per hominem suum Magistrum et Praepositum de Scepus, hominem Archi Episcopi, procuratorio nomine, ipsius Archi Episcopi, et Archi Episcopatus nomine, in corporalem possessionem ipsius villae Udvord fecit introduci. Archi Episcopus vero ad mandatum Reginae quinquaginta marcas, quas refundere debuit, solvit Bartholomaeo de Veccha in stipendium suum, et alias quinquaginta marcas solvit relictae interfecti de Tyrna, cui Domina Regina tenebatur; sicut Villicus, et fere omnes maiores cives de Tyrna coram nobis dilucide sunt confessi. Praefato igitur modo villa Udvord Archi Episcopo, Archi Episcopatus nomine devoluta; cum in eadem villa Tributum, quod in ipsa villa a Transeuntibus exigitur, esset ex donatione nostra cuiusdam militis Teuthonici Sebred nomine, petiit idem Archi Episcopus, quod cum sibi molestum esset, et quodammodo possessionis turbatio: ut in Archi Episcopatus villa alius Tributum exigeret; concederemus et sibi licentiam daremus; ut, si posset, ipsum Tributum, quod in sua villa exigitur, emeret ab ipso eodem milite, ut sic ipsa villa Udvord, adiecto Tributo, integraliter esset sua; petita, itaque, et obtenta a nobis licentia emendi; postmodum praefatus Archi Episcopus, et Sebred, miles antedictus, ad nostram accedentes praesentiam, saepefatus Sebred confessus est, Tributum Udvord, quod ex nostra largitione habuit, tenuit et possedit, vendidisse Venerabili Patri Strigoniensi Archi Episcopo, Archi Episcopatus nomine ementi pro Centum marcis fini argenti, quas Centum marcas dixit, praedictum Archi Episcopum ad plenum sibi solvisse, et se habere; supplicans, quod nos firmum et ratum haberemus, quod ex nostra licentia factum fuerat per eundem. Nos itaque de incremento status Strigoniensi Ecclesiae gaudentes, et eam magnificare semper desiderantes, utpote nostrae specialis patronae; et venditionem, et gratificationem Dominae Reginae Strigoniensi Archi Episcopo, et Archi Episcopatui factam de terra Udvord, et venditionem Tributi per Sebred factam, de nostra licentia, ratas et firmas habentes, quod pluris vel Villa, vel Tributum valeret, quod empta et emptum est, ex munificentia Regia Archi Episcopo, et Archi Episcopatus, pro remedio animae nostrae, precibus et meritis Beati Adalberti, ut speramus, obtinendo et habendo, ex certa scientia donamus, conferimus, et assignamus, in venditionis tam Villae, quam Tributi, gratificationis Dominae Reginae, nostrae ratificationis, confirmationis, et supererogationis memoriam et robur perpetuum, praesentes nostras literas in Privilegium ipsi Archi Episcopo, et Archi Episcopatui concedentes duplicis Sigilli nostri munimine roboratas. Datum per manus Magistri Demetrij Albensis Ecclesiae Electi, Aulae nostrae Vice Cancellarij, dilecti et fidelis nostri, Anno Domini: Millesimo CC. Sexagesimo Octavo, Regni autem nostri anno XXXIII. Ex Transumto Ludovici I. Regis a. 1482. X. Kalend: April. Regni autem sui anno quadragesimo primo inter MS. Heven: T. R. pag. 93. reperibili. Udvard a’ Magyar Egyházi történetben mindenkor nevezetes hely fog maradni; 1309. évben Tamás Esztergomi Érsek itt tartott nemzeti Zsinatot; abból igen keveset már Péterfy Károly concil. P. I. pag. 176. közre botsátott; bővebben olvashatni felőle F. T. Koller József Úr Hist. Episcop. Quinque Eccles: vagy F. T. Katona István critica Historiájában. – Ama ájtatos 194