Padfirka december

TARTALOMJEGYZÉK 1 Előszó 2 A karácsony 3 Téli álom 4 Angyali karácsony 5 A legszebb ajándék 7 A szabadidő eltöltése a századfordulón 9 Könyvajánló 10 Ismerd meg a tanáraid! Interjú Kovács Gergő Vilmos atyával 12 Impresszum

Sziasztok! Most decemberben jelentkezünk a Padfirka második számával. Úgy hiszem, hogy ezt rendhagyónak is lehet tekinteni. Ebben a számban ugyanis két novella és két vers is található, valamint egy már elballagott diák interjúja is bekerült, melyet még az előző tanévben készített. Remélem, hogy az újságban található írások mosolyt tudnak csalni az arcotokra ezekben a nehéz időkben, és hogy segítenek ráhangolódni az ünnepekre. Ne felejtsétek, bármikor lehet jelentkezni egy szabadon választott művel Varga Viktor tanár úrnál vagy nálam. Mindketten elérhetők vagyunk az interneten, kereshettek minket e-mailben is: [email protected] [email protected] Kellemes ünnepeket és boldog új évet kíván a Padfirka csapata mindenkinek! Nagy Dorina Főszerkesztő -1-

Kalmár Délia 8.bg A karácsony Ez az ünnep, melyet mindenki szeret. Ajándékok, sütemények, ennél szebb mi lehet? De elfelejtjük, mi igazán a lényeg. Nem ajándékok a pénz a fontos, hanem a szeretet. Hogy szerethetünk a legfontosabb dolog, hisz ekkor vagyunk csak igazán boldogok. -2-

Horváth Rudolf 9.bg Téli álom Világos van ma éjszaka, S a ropogó hó finom szava Talpam alatt töri meg a csöndet. Ragyog fent a nagy telihold, A lelkemben csomókat old, S reményt keltő érzésekkel tölt meg. Az ereszen csillogó, átlátszó jégcsapok, Mint felém nyúló ölelő végtagok, Most boldognak lenni mennyivel könnyebb. Felveszek egy marék havat, Hógolyóval dobd a falat! Gyermeklelkem izgatottan rezzen. De hirtelen a semmiből valami megmordul, Mögöttem a fehér hó a sötétlő mélybe hull, S én is ordítva zuhanok lejjebb és lejjebb. Leérek, s azonnal szemem kinyílódik, Gyönyörű világom rögtön felszívódik, Jobbra nézve látom, csak a telefonom csörrent... -3-

Angyali karácsony Egy decemberi rideg, hűvös éjszaka volt. Budapest utcái tele voltak boldog kisgyermekekkel, kik a kirakatban lévő copfba kötött hajú játékbabá- kért vagy a legújabb szériájú kisautókért áhítoztak szüleiknek. Ott voltak az anyák is, akik aggódó tekintettel keresték gyermekeiket. Majd az egyetemis- ták, akik egymás vállát fogva ünnepelték a tanítás végét. Mindenki boldog volt… vagyis csak annak tűnt… Az utcasarkon, egy lépcsőház bejáratába bújó középkorú nő didergett. Mellette pedig csöpp kisfia, aki alig múlhatott el négyéves. A gyermek, mint kortársai kezét az üveghez tapasztva, ezzel bezsebelve az eladók szúrós tekin- tetét, figyelte gyermeki elszántsággal az autókat. A nőnek, ahogy a fiára nézett, majd megszakadt a szíve. Nem volt pénze megvenni egy ilyen drága ajándékot karácsonyra. Szinte minden nap egyik hajléktalanszállóból a másikba költöztek, de a karácsony és a hideg beköszöntével nem jutott már nekik hely, így az utcára kényszerültek. Az anyuka alkalmi munkákból próbálta eltartani egy szem gyermekét és magát, de a boldog emberek az utcán egy pillantást sem vetet- tek rájuk. A kisfiú keservesen sírt a hidegben. Ez így ment több napon keresz- tül. Többször felrúgták, kigúnyolták őket, pedig egyikőjük sem tehetett róla. A nap lassan pirkadni kezdett. Az anyuka sietősen karjaiba fogta a még alvó fiát, és elindult vele, hátha be tudnak jutni egy melegebb zugba. Akkor volt karácsony napja. Bejutottak egy szállóra. A nő és a fiú teljes lázban égtek. Az anyuka titokban, míg a fia a többi gyerekkel játszott, az ott- honban található élelmiszerekből mézeskalácsot sütött. Egy nagy angyal alakút becsomagolt egy szalvétába, és átkötötte egy zsineggel. Este, mikor már csak a műfenyőn lévő izzósor világított, az anyuka ölébe fektette gyermekét, majd mesélt neki. Mesélt neki egy kis gyufaárus lányról. A fiú csillogó szemekkel figyelte édesanyját. A mese végén a nő odaadta fiának a szerény kis ajándékot. A gyermek szeméből ártatlan boldogság könnyei potyogtak. Soha nem evett még mézeskalácsot, és soha nem kapott még egyetlen ajándékot sem. A kisfiú így szólt: - A többi gyerek biztos nem kapott ilyen jó ajándékot, mint én - mondta büszkén az anyukájára nézve, majd nagyot harapott a kalácsba. Végh Viktória 8.bg -4-

A legszebb ajándék Júliusban halt meg a nagymamám, álmában, már nagyon beteg volt. Nem akartuk bevallani, hogy rettentően hiányzik, és hogy mennyi időt szerettünk volna még vele tölteni, mert ez így könnyebb volt. Mindent úgy csináltunk, mint eddig. Templomba mentünk, és a karácsony közeledtével meglátogattuk az ádventi vásárt. Forralt bort és gyümölcsteát kortyolgattunk, ámuldozva nézelődtünk. Az utolsó vasárnapon a fények jobban világítottak, mindenki kedvesebb volt, a tömeg sem tűnt olyan nagynak. Ahogy haladtunk a faházikók tömött soraiban, rájöttünk, hogy ugyanolyan sokan vannak, mint mindig, csak most egy helyen van mindenki. A tömeg egy fekete ruhás fiatal férfi körül állt, kinek beszédét nem hallhattuk a nyüzsgés miatt. Később tudtuk meg, hogy a német akcentusú embert Hoch varázslónak hívják, aki azt ígérte, hogy teljesíti egy ember kívánságát, ha övé a legtisztább szándékú. Sokan legyintettek, én viszont nagyon szívesen kívántam volna, mert rájöttem, időt kérnék, amit a nagyimmal tölthetünk. Este úgy döntöttem, hogy visszamegyek a varázslóhoz. Késő volt, így a tömeg eltűnt, a férfi is indulni készült. – Én csak azt szeretném, hogy a nagymamám velünk tölthesse a holnapot – suttogtam, majd továbbálltam. Az este másik része átlagosan telt. Elalvás előtt, gyorsan beállítottam az ébresztőt, hogy fel tudjam díszíteni a karácsonyfát a felnőttekkel, mielőtt a kicsik felkelnek. Reggel a telefonom csörömpölésére keltem, majd első utam a fürdőbe vezetett. Átvágtam a nappalin, ahol egy fényes folt világította a szemembe. Nem törődtem vele, inkább hidegvizet fröcsköltem az arcomra, hogy felkeltsem magam. Újra a nappaliba érve az volt az első dolog, amit észrevettem, hogy a fenyőfa már a megszokott helyén áll feldíszítve, alatta ajándékokkal. Értetlenül néztem körbe, és akkor az antik hintaszékben megpillantottam a nagymamámat. Nem hittem a szememnek, a könnyeim csak úgy a semmiből potyogtak. Alacsony rokonom odajött hozzám, és megölelt. Megnyugtatott, és egy papírt adott át, amin ez állt: -5-

“Kedves Nikoletta! A te kívánságod volt a legtisztább. Remélem, örülsz neki, hogy teljesítettem. Ám semmi sem tart örökké, éjfélkor a nagymamád eltűnik. Addig csak te és a családod láthatjátok őt, sőt a házat sem hagyhatja el! Élvezzétek ki ezt a napot! Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván: Hans Hoch, a varázsló” Mire a levél végére értem, szipogás hangjára lettem figyelmes. A nappali ajtajában nagynénéméket és a szüleimet pillantottam meg. Mindegyikük sírt. Odajöttek hozzánk, és megölelték a nagyit. Elolvasták a levelet, majd rohantak felkelteni a gyerekeiket. Időközben Papa is felkelt a hangzavarra, és boldogan csókolta meg örök szerelmét. A kicsik meglepődve, de boldogan vették észre, hogy a nagymama is velünk van. Vidáman ölelgették, csókolgatták, majd együtt néztük meg, mit rejte- nek a csomagok. Úgy véltem, én kaptam a legjobb ajándékot, hiszen a nagyim velünk tölthette ezt az utolsó utáni karácsonyt. Egész nap sírtunk, nevettünk, süteményt és szaloncukrot faltunk, és hagytuk a gyerekeknek, hogy rosszalkodjanak, hiszen boldogok voltunk. Senki nem kényszerített alvásra senkit, tudtuk, hogy az idő véges, ki kell használni ezt a maradékot. Éjféltájt búcsúzkodni kezdtünk, de nem akartam elengedni. Amikor az óra az elválás idejét kongatta, még szorosan öleltem magamhoz dundi mamámat, akit olyannyira szerettem. Szorítottam, viszont ő egy nagy fény kíséretében csak úgy köddé vált. Ez az elválás talán fájdalmasabb volt, mint az első. Nyughatatlanul zokogtam, próbáltak megvigasztalni az idősebbek, ám az ő szemük is könnytől volt ázott. Sírtunk még, de megnyugodtunk, mert tudtuk, hogy a nagyi jól van. A családom zaklatására a két ünnep között megpróbáltam Hoch varázsló nyomára bukkanni, hogy köszönetet mondjak neki. Amikor a hivatalban megkérdeztem, ki volt a titokzatos férfi, az arcomba nevettek. A papírok szerint Hans Hoch nem is létezett. Nem keseredtem el, hiszen tudtam, hogy tudja, mennyire örültem az ajándékának, és hogy nagyon köszönöm neki. Zombó Petra XI. -6-

A szabadidő eltöltése a századfordulón A boldog békeidők kora 1880-tól 1914-ig tartott, ez a három évtized az első világháborút előzte meg. A korszak lényegében a tartós európai békéről, az életszínvonal javulásáról, valamint számos új találmány megjelenéséről szólt. Az emberek ekkor a történelem során szinte először tapasztalhatták meg a szabadidő fogalmát. Sport A sport fogalma természetesen már korábban megjelent, az ókorban. A századfordulón azonban az emberek a munkaidő csökkenése miatt több szabadidővel rendelkeztek, melyet sokan sportversenyeken töltöttek el. Ez a folyamat Angliából indult ki; a sportágak rohamos iramban fejlődtek, meghatározott szabályokkal, valamint szervezett versenyekkel. Konyhakultúra Ami a gasztronómiát illeti, újítások jelentek meg. Az ételek funkciója már nem merült ki annyiban, hogy jól lehessen lakni velük: a minőség és az íz került előtérbe. Magyarországra beszivárgott a francia konyhakultúra. Egy átlagos reggeli például már nem feltétlenül magyaros ízekből állt, ehelyett kelt tésztából készült péksütemény, vaj, lekvár és tejes italok kerültek az asztalra. A francia nyelvből sok szakszót is átvettünk, ilyen például a ’Julienne’ (zsülienn), ami a zöldségek hosszú csíkokra vágását jelenti. A franciáknak mindig is hatalmas szerepük volt a gasztronómiában. -7-

Társasági élet Az embereknek természetesen szocializálódásra volt szükségük. Napjainkban mi baráti összejöveteleket szervezünk, akkoriban ezt a célt bálok szolgálták. Ezeket az eseményeket többnyire zártkörűen tartották, az étkezés pedig táncos mulatsággal volt összekötve. Az este folyamán akár egy-egy zenei előadásra is sor kerülhetett. Az rendezvényen mindig ünnepi viseletben illett megjelenni, ezt nőknél a divatos abroncsos szoknya, míg férfiaknál a díszes öltöny jelentette. Filmszínházak Az első filmszínház 1896. június 26-án nyílt meg Amerikában, New Orleansban. Ez volt az úttörő példa, és a megnyitást követően néhány évvel tömegesen kezdtek nyitni a mozik az Egyesült Államokban, majd Európában is. Források: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hastingsi_csa- ta?fbclid=IwAR1sTCCpkVh-HaVWMbM-LQXg6VvKQ0moIX-BFOt06rnzDm4lBN1dh-6Ih 7U https://hu.wikipedia.org/wiki/Filmsz%C3%ADn- h%C3%A1z?fbclid=IwAR1klpyLDPsod0Gi5hHmuvSZK3t0eYXVlxwaKiEK9176bfZf7wysL0 YJPY#T%C3%B6rt%C3%A9nelme https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1l?fbclid=IwAR0T-4l- w2I2tvKhzZdfQtzjGf7JfSGE4Js_ue30tu-GtsuH_wJjCCRIDL_M https://zanza.tv/tortenelem/ujkor-nemzetallamok-es-birodal- mi-politika-kora/boldog-bekeidok?fbclid=IwAR2-zHfTdNX0ebFYM3Z6iNGS0VgyOzIibW mftQcJIg6glPEOmL2-UIOts6Q Sill Eszter Eliza 11.ag -8-

Könyvajánló Charles Dickens: Karácsonyi Történetek Charles Dickens 1812-től 1870-ig élt, és ezalatt az idő alatt sok szép történettel, könyvvel ajándékozta meg az emberiséget. Leghíresebb regényei a Twist Olivér, a Copperfield Dávid, a Szép Remények vagy a Karácsonyi ének, melyet sokan meg is filmesítettek, és amely ebben a könyvben is szerepel. A Karácsonyi Történetek valójában egy klasszikus válogatás Dickens karácsonyi témájú írásaiból. Ezeket egyértelműen nem kisgyerekeknek szánta, mert mindegyik bemutatja világunk sötét oldalát is. A történetek általában egy komor, rossz úton járó emberről szólnak, akit valamilyen külső hatás változtat meg. Mindegyik cselekménynek van világos és boldog, de sötét és szomorú oldala is. Az író történetei tanulságosak és szívhez szólók, melyekre a mai napig utalnak sorozatokban és filmekben egyaránt.  Ez a mű egy hatalmas klasszikus a világirodalomban, és szerintem legalább egyszer mindenkinek el kéne olvasnia, főleg így karácsony tájékán. A könyvet ajánlom azoknak, akiknek még nem jött meg az ünnepi hangulata, de azoknak is, akiknek már igen, vagy azoknak, akik csak szeretnék megismerni a világirodalom klasszikusait. Emellett nagyon jó szórakozás az otthon eltöltött idő kihasználására is, mert garantáltan élvezni fogod! Alpár Nándor 9.ag-IX. -9-

ISMERD MEG A TANÁRAID! -Interjú Kovács Gergő Vilmos Atyával- 1. Mit szól ahhoz, hogy az európai karácsonyi szokások amerikanizálódnak?  Európa, és benne Magyarország egyre inkább nem tekinthető homogén területnek. Sok távolról jött ember megfordul, letelepedik vidékünkön, és ez azzal is jár, hogy az illetők saját szokásokat, kultúrát hoznak magukkal. Ez alapvetően nem baj, ha mindez a kölcsönös tiszteletben tartás jegyében zajlik. Ami probléma viszont, hogy az amerikanizálódás mögött óriási gazdasági érdekek húzódnak. A boltoknak megéri ez, és a hatalmas haszon sokaknak mindenek fölött áll. A másik probléma, hogy a ma emberét ez a hatás úgy éri, hogy gyakran a saját területének, népének, tájegységének a hagyományaival nincsen tisztában! Egy olyan hagyományt pedig, ami a csapból folyik, mindig könnyebb átvenni, követni, függetlenül attól, hogy értékes-e, vagy sem. 2. Hogy kell elképzelni egy pap életét karácsony környékén?  Egy papnak a karácsony az év egyik legszebb, de legfárasztóbb időszaka. Rengeteg teendő hárul ránk ilyenkor, az adventi készületektől, a rorátéktól kezdve az ünnepre való konkrét előkészületekig. De jó megtapasztalni, hogy nem hiába fáradunk. Mi is úton vagyunk az Isten felé, és bennünket, lelkipásztorokat inspirál, hogy sokakban ebben az időszakban lelkileg elindul valami, talán az emberek ilyenkor nyitottabbak az Istenre! -10-

3. Papként máshogy tekint-e erre az ünnepre, mint azelőtt?  A karácsony mindig szép, de mindig egy kicsit más! Más volt gyermekként, más volt fiatal felnőttként, más papként. Ez a különbözőség leginkább abból ered, hogy az embernek milyen szerep jut az ünnepen. 4. Megünnepli a Szentestét valahol? Szokott ilyenkor ajándékozni?  Természetesen én is megünneplem a Szentestét. Ilyenkor szeretek egyedül lenni, egy kicsit elcsendesedni, visszaidézni a régi karácsonyokat, és megállni a Gyermek jászla mellett, és imában rácsodálkozni az Isten nekem is adott Ajándékára! A családomhoz karácsony ünnepén látogatok el. Magam is ajándékozok, hisz mindebben az Istentől való megajándékozott- ságot éljük tovább.  Karácsony tényleg egy univerzális (nem csak hívők által megtartott) ünnep lett? Probléma ez? Karácsony valóban közel van az emberekhez, akár hívők, akár nemhívők! Ajándékozni, együtt lenni, pihenni mindenki szeret. Ez alapvetően nem baj. Viszont baj, ha megfeledkezünk ennek az ünnepünknek a miértjéről! Keresztényként élve, megünnepelve ezt az ünnepet, az ajándékozás csak másodlagos lehet, mert az igazi szépséget nem is ez adja, hanem annak az öröme, hogy 2000 évvel ezelőtt a betlehemi pusztában valami hatalmas indult el, olyan valami, ami máig hat, ami az én életemet is képes átalakítani, minőségében feljebb emelni! Keresztény módon ünnepelve tapasztalhatjuk meg igazán karácsonynak a valódi értékét, gazdagságát! Ivanics Ferenc -11-

IMPRESSZUM Főszerkesztő és szerkesztő: Nagy Dorina Írók: Alpár Nándor, Horváth Rudolf, Kalmár Délia, Sill Eszter Eliza, Végh Viktória, Zombó Petra Borítótervezők: Kollár Emma, Kalicz Kincső, Papp Zsuzsanna Cserne Háttértervező: Csernyi Boglárka Közreműködött: Kovács Gergő Vilmos atya, Ivanics Ferenc Felelős koordinátor: Varga Viktor tanár úr -12-