2020. Nyár 6 szám Negyedévente megjelenő online magazin Mesebolygó 1 Nyári Lapozgató Fotó: pngtree.com
vándorcirkusz Mackófalván 2
Június elseje mindnyájunknak lehetőséget ad arra, hogy megköszönjük a szüleinknek a sok- sok törődést, és szeretetet, amit kapunk tőlük. Az ő szeretetük nem múlik el azzal, hogy felnövünk, hanem élethosszig tart és megingathatatlan. Éppen ezért ne feledkezz meg te sem róluk, legalább ezen az egy napon mondj nekik köszönetet. A ENSZ 2012- ikei határozata értelmében június elsejét elismerte a Szülők Nemzetközi Napjának. Kiemelték a szülők szerepének a fontosságát a családban, a gyermekek védelmében, a harmonikus légkör megteremtésében, a boldog környezet kialakításában. Ugyanakkor felhívta a tagállamok figyelmét, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a szülőket ezen a napon, vonják be az ünneplésbe a társadalom civil tagjait is, különösen a fiatalokat és a gyerekeket. 3
Bozóka kalandjai Egy gyönyörű nyári napon született egy csodaszép pillangó, akit Bozókának hívtak. Elsőként a Napocskát pillantotta meg, aki meleg mosollyal fogadta a kis újszülöttet. Talán ő a mamám, gondolta Bozóka , hiszen a meleg, ami áradt belőle olyan kellemes volt, mint az anyukák ölelése. - Szia Napocska! Te vagy a mamám?- kérdezte mindjárt. - Szerbusz szépségem!- felelt Napocska- Ha szeretnéd, akár a mamád is lehetek. - Nagyon szeretném! – ragyogott fel Bozóka mindkét szeme. - Hát akkor én mindig vigyázok rád, és melegítelek, hogy meg ne fázz! - Nagyon szépen köszönöm! Majd hatalmas pislákolások közepette szétnézett a nagyvilágban: - Mennyi szín és mennyi szépség!- ámuldozott. Olyan jókedve lett, hogy a magasba repült és elindult felfedezni a világot. Bozóka egy igazi állatkertben született, de nem a botanikus kertben, ahol a többi különleges pillangó, hanem kint a szabadban, így aztán felfedező útja igencsak sok kalandot ígért. 3
Elsőként valamiféle csíkos állatok közé tévedt. Nagyon szépnek, de kiváltképpen mókásnak találta őket, ahogy vágtattak egymás mellett a mezőn. Voltak akik csak legelésztek , a kisebbek pedig egymással játszottak. Mivel újszülött volt még, így nem ismerte a félelmet, mindjárt rá is repült az egyikük farkincájára. A kis zebra kíváncsian nézett a váratlan vendégre: - Hát te ki vagy?- kérdezte. - A nevem Bozóka, pillangó vagyok. - Olyan szép vagy!- ámuldozott Zebi- Egy pillanatra azt hittem, hogy a virágok megtanultak repülni. Bárcsak én lehetnék olyan szép, mint te! - De hát te is igazán szép vagy! Ezért is jöttem ide, hogy megcsodáljalak. - Ó, mi zebrák, elég unalmas mintázatot kaptunk a természettől! - Unalmasat? Hiszen különlegesek vagytok valamennyien! Zebi nagyon örült, hogy a kis pillangó különlegesnek látja. Addig míg nem találkozott vele, úgy érezte, hogy átlagos. De most, ha jobban belegondol, tényleg különleges a mintázatuk a zebráknak. Ettől sokkal jobban is érezte magát! Egy ideig még játszottak és beszélgettek, majd Bozóka tovább repült. 4
„A színek igazán varázslatosak- gondolta Bozóka- ha létezik szépség színek nélkül, igencsak árva lehet…” És akkor megpillantotta a legszínesebb teremtményt , ami a madarak között csak létezhetett. Közelebb repült hát hozzá: - Nahát! Te még nálam is színesebb vagy!Mi a neved? - A nevem Páva Pál- felelte a szépséges madár. - Fiú létedre, hogy lehetsz ennyire szép? - Hát éppen azért vagyok ennyire szép, mert fiú vagyok- felelte Páva Pál.- Mi fiú pávák a szépségünkkel hódítjuk meg a pávalányokat. - Az már biztos, hogy te megtalálod a párodat!- mondta Bozóka elismerően. - Netalán te is fiú vagy , hiszen csodaszépek a színeid? - Nem én lány vagyok, de a fiúk is hasonlóak a nemzetségemben. Akad azonban olyan is a több száz féle fajunk között, ahol a fiúk különböznek a lányoktól. 6
Abban a pillanatban csodálatos hangokra lett figyelmes. Úgy érezte azonnal meg kell tudnia ki énekel ilyen gyönyörűen. A hang a magasból jött, feljebb repült hát a fák lombjai közé. És akkor meglátta a csodásan éneklő madárkát: - Gyönyörűen énekelsz! - Ó, köszönöm szépen pillangó! Nagyon sokat gyakoroltam, mire megtanultam ezeket a dalokat. Azért is esik jól a dicséreted. - Ez nem veleszületett tehetségetek nektek madaraknak? - Nos a tehetség az egy dolog, de mit sem ér kitartó gyakorlás nélkül! Ahhoz, hogy a legjobbak legyünk valamiben, nem elég tehetségesnek lenni, nagyon sokat kell gyakorolni is! - Nahát! Ezt nem gondoltam volna.- felelte Bozóka- Azt hittem ami kivülről könnyűnek látszik, az az is. - Nagyon sokszor nem így van. Ezért is kell tisztelnünk és becsülnünk egymást. Minden teremtmény egy külön kis csoda. Mindenki csak maga tudja, mennyi munkát fektetett bele, akár a könnyűnek látszó dolgaiba is! 7 7
Azután az elefántokhoz ért. Elképesztő milyen hatalmas állatok! És milyen viccesek, amikor vízzel priccolják egymást! Jól is eshet nekik ebben a nagy hőségben! Mamácska egy kicsit túlzásba vitte ma a meleg ölelést, ez inkább nevezhető forrónak!- gondolta. Máris kedvet kapott a vizes játékhoz, egy kis hűsítő locsolkodás éppen jól jönne! Csakhogy eszébe sem jutott, hogy a hatalmas állatok között ő csak egy aprócska porszem! Még szerencse, hogy Esztella a kiselefánt időben észrevette és kimentette az anyukája locsolásából, még mielőtt elérte volna a vízáradat! - Te kis buta!-szólt rá Esztella –Hogy képzelted, hogy ezt túlélheted?! - Nem is tudom, csak úgy vonzott a víz és a játék!- felelte remegve Bozóka- Köszönöm, hogy megmentetted az életemet! - Szívesen tettem!- felelte Esztella- De meg kell igérned, hogy legközelebb meggondolod, mit teszel, mielőtt még bajba kerülnél! - Kedves tőled, hogy aggódsz értem. Azt hiszem ez éppen jó lecke volt, hogy legközelebb átgondoljam amit teszek! - Okos állatka mások hibájából tanul a mamám szerint. Legközelebb légy okos te is! -Úgy lesz! – igérte meg Bozóka és tovább repült. 8
Nemsokára a nyuszihoz ért, aki szomorú szemekkel nézett fel rá: - Miért sírdogálsz nyulacska?- kérdezte tőle. - Ó hát csak azért, mert a mamája egyedül hagyta egy kicsit. Nem is értem egy ilyen nagy nyuszi miért van úgy oda ennyitől?! Hiszen mindjárt visszajön a mamája!- felelt helyette az ara. - Tényleg csak ennyi a baj? – kérdezte Bozóka a nyuszitól ismét. - Igen- szipogta a nyuszi- Csak elugrott hozni nekem répát… - Hát akkor felesleges sírnod! Ha magányos vagy én majd itt maradok veled, amíg visszajön a mamád. Nyuszikának nagyon megnyugtató volt a kis pillangó jelenléte, már nem is érezte magát olyan rosszul. - Megtennéd? – nézett rá ártatlan szemekkel Nyuszika. - Boldogan!- válaszolta Bozóka. Azzal a kis pillangó ott maradt és végig mesélt az eddig átélt kalandjairól. Nyuszika érdeklődéssel figyelte minden 9 egyes szavát. Bozóka nagyszerűen értett a meséléshez, a kis nyuszi észre sem vette az idő múlását , csak arra eszmélt, hogy nyuszi mama már vissza is ért. -Köszönöm, hogy vigyáztál a nyuszikámra- köszönte meg neki nyuszi mama. - Örömmel tettem!- felelte Bozóka és máris tovább repült. 8
Egy őzikét pillantott meg, körülötte éppen olyan pillangók röpködtek, amilyen ő! - A testvéreim!- kiáltott fel lelkesen, s minden erejével nekiiramodott, hogy mielőbb odaérjen hozzájuk. - Annyira örülök nektek!- mondta. - Mi is nagyon örülünk neked!- fogadták kedvesen a többiek- gyere játsz velünk! Bozóka boldogan csatlakozott a kis társasághoz. Hihetetlen jó volt az övéivel együtt lenni! Nem is váltak többé széjjel, hanem igazi kis család lettek attól a naptól kezdődően. Az őzike nem győzte őket csodálni, annyira szépek voltak így együtt. Milyen jó , hogy éppen az ő szarvacskái között egyesült ez a kis család… 1 0 9
Vattacukor termő réten, Álomváros közepében, Élt egy kislány, neve Kató, S barátja a rózsaszínmackó. Itt van a nyár brekekeke, Katónak ma jó a kedve! Virágzik már a buzogány, Lepke pihen meg a szárán. 1 1 10
Nem félnek , hogy megáznak, Ha tehetik kint játsznak. Ilyenkor, ha zuhog is, Frissítő s nagyon muris! Ugorj te is kis béka, Van időnk a játékra! Vidámkodni most lehet, Versenyezz hát , ha mered! Egy-két-három-négy-öt-hat, Sosem voltam boldogabb! S nézd, ki ért be a célba? Na vajon? Hát a béka! 1 2 11
Tudjátok- e, hogy a gyönyörű katicák ragadozók? Tudniillik olyan élőlényeket esznek, amelyek ártalmasak a növényekre. Ilyenek például a levéltetvek, de vannak olyanok, akik a lisztharmatgombát is megeszik , ami egy szörnyű élősködője többek között a szőlőnek. A lisztharmatos növény olyan, mintha lisztbe mártották volna. Ezért is kapta ezt az 1 elnevezést. 3 A katicákra tehát nagyon nagy szükségünk van, hogy egészségesek maradjanak a növényeink. Hiszen, ha nem egészségesek a növények, nem lehetnek finom terméseik, amiket megehetünk. A mai mesém egy aprócska katicalányról szól, hallgassátok szeretettel. 12
Élt Hétpettyes Katicaföldön egy aranyos katicalány, akit Icukának hívtak. Mivel csak nemrég született, ez volt élete első tavasza, amit láthatott. Katica mama sokat mesélt a katicák életéről, hogy hamar megtanuljon mindent, amit egy katicalánynak tudni kell, hiszen olyan gyorsan megnőnek! Így már azt is tudta milyen fontosak ők a gyönyörűséges virágok életében. A valódi lecke azonban, nem az elmélet, hanem a tapasztalat. Tudta ezt Icuka is és már alig várta, hogy tegyen valami hasznos dolgot. Hétpettyes Katicaföldön a katicák tavasszal virágot vetnek, hogy aztán azokat egyék majd meg, akik bántani merészelik őket. Tehát míg mi emberek a termésükért termesztünk növényeket,addig ők katicák az élősködőikért. - Hadd segítsek én is mama!- kérte Icuka a mamáját. - Jól van kicsim- egyezett bele katica mama.- Papa már kint van a mezőn. A megfelelő helyet keresi. Neked annyi a dolgod, hogy utána vidd a virágmagvakat. - Köszönöm mami! Ígérem fogok vigyázni rájuk!- mondta Icuka lelkesen. Nagyon boldog volt, hogy végre ilyen fontos feladatot bíztak rá, és megmutathatja mennyire ügyes katicalány. Hát amint halad előre egyszer csak találkozik egy nagy szöcskével, aki izgatottan 1 ugrált jobbra is, balra is, 4 mindenféle ok nélkül. 13
- Szia!- köszönt mindjárt oda neki hangosan- Hát te miért ugrálsz annyit, semmi cél nélkül? - Nem céltalanul ugrálok!- felelte- Edzek. - Nahát! És mire jó az az edzés? - Hát, hogy megerősödjek! Éppen egy ugróversenyre készülök. - Ugróversenyre?- ámuldozott Icuka. - Úgy ám! Mégpedig a világbajnokságra! - Még sosem láttam világbajnokságot! - Akkor hát éppen ideje! Amennyiben van kedved, tarts velem! Ha felülsz a hátamra átélheted velem az egészet! - Az nagyszerű lenne!- lelkesedett a katicalány, s már nem is érezte fontosnak a rábízott feladatot. Különben is, ha egy kicsit később érkezik, mi baj történhet? A papa tovább keresgélheti a megfelelő helyet. - Köszönöm szöcske a lehetőséget!- mondta boldogan és máris felpattant a hátára , majd elindultak a versenyre. 1 5 14
A versenyen részt vett a világ összes ugróbajnoka! Volt itt számtalan szöcske, béka, és még kenguru is! Izgatottan melegítettek valamennyien. - Csak nem gondolod, hogy egy katicával a hátadon megnyerheted a versenyt?- csúfolódtak szöcske barátjával mások. - A helyetekben én örülnék, hogy ezzel is előnyhöz juthattok! Én tudom mennyit bírok. És ti tudjátok?- felelte szöcske magabiztosan. Icuka kezdte rosszul érezni magát. Még az is lehet, hogy tényleg miatta nem nyerheti meg a versenyt. - Biztos ne szálljak le?- kérdezte. - Egészen biztos. Szeretem a kihívásokat! Csak kapaszkodj szorosan! Azzal a bíró belefújt a sípjába, mire mindannyian a vonalhoz álltak. A második síp hangja a felkészülést jelentette, a harmadik pedig a rajtot! Mindenki nekiiramodott! A katica minden erejével belekapaszkodott a szöcske nyakába, azonban azt nem 1 sejtette, hogy egy hatalmas szakadékot fognak átugrani, 6 úgyhogy amikor a széléhez értek nagyon megijedt és egy hirtelen mozdulat hatására kifordult a derekára erősített szütyő, amiben a magvak voltak. De ez még nem is elég! Abban a pillanatban kibomlott a szütyő szája s a magvacskák szerteszét hulltak, bele a hatalmas szakadékba! 15
Rémületében még örülni sem tudott amikor szöcske barátjával megnyerték a versenyt. Hatalmas könnyek kezdtek hullni a szeméből. - Nahát! Ennyire azért nem kell örülnöd!- mondta tréfásan szöcske, aki nem is sejtette, hogy valamiféle bánat nyomja a katica kicsi szívét. Icuka zokogva mesélte el hát könnyei valódi okát. Kicsit szöcske is hibásnak érezte magát, hiszen ha nem csalja magával, a magvak még mind épségben meglennének. Szüksége volt egy rajongóra, hogy nyerni tudjon! A lelki erőt éppen Icukának köszönhette. De az elmúlt dolgokon már nem lehet segíteni, éppen ezért bánkódni sem érdemes rajtuk. - Mit fog szólni a mamám és a papám?- sírdogált tovább. - A szüleid biztosan nagyon szeretnek!- nyugtatgatta szöcske- Meg fognak bocsájtani. Hazavitte hát Icukát , hiszen mást ő sem tehetett. Katica papa és katica mama már nagyon aggódtak érte, az ajtóban várták mindketten. Icuka könnyes szemekkel lépett eléjük: - Ne haragudjatok, de elveszítettem az összes virágmagot. Mind belehullt a szakadékba! 1 - Hát egy magot azért nem vesztettél el- ölelte át katica 7 mama- Éppen a legfontosabbat! Katica kíváncsi szemekkel nézett az anyukájára: - Tényleg? És melyiket? - Hát ő láthatatlan, a neve pedig Remény. - Remény? - Igen- szólalt meg most katica papa is.- A kellő időben meg fogod érteni. 16
Icuka bár még most semmit sem értett, nagyon örült, hogy a szülei nem haragudtak és meg sem dorgálták. Az a bizonyos láthatatlan virágmag, megmentette! A kis katicalány bánata olyan hamar szertefoszlott, hogy mire felébredt, már nem is emlékezett a történtekre. Az idő is telt, s mire megerősödtek a szárnyacskái és megtanult repülni, millió színes virág borította be Hétpettyes Katicaföldet. Egy napon aztán katica mama és katica papa így szóltak: - Ideje megnéznünk kikeltek- e a Remény virágai? Azzal felrepültek a magasba, majd egyenesen a szakadék irányába, ott pedig le az aljára. Hát láss csodát! Volt ott annyi virág, amennyit el sem tudsz képezelni! Icuka ámulva nézte a csodát, még szóhoz sem tudott jutni. - Látod kicsim? A Remény a legmélyebb szakadékban is ki mer virágozni !– ölelték át boldogan a szülei. Hát ami azt illeti abban a csodaszép pillanatban örömkönnyekkel telt meg mindkét szemecskéje, annyira boldog volt! Már értette az apukája minden egyes szavát… 1 8 17
1. Hol játszódik a történet? a) A veteményes kertben. b) Hétpettyes Katicaföldön. c) A virágágyásban. 2. Mire vágyott a legjobban Icuka? a) Hogy óvodába mehessen. b) Hogy nyaralni menjen a szüleivel. c) Hogy ő is tegyen valami hasznos dolgot. 3. Kivel barátkozott össze? a) Egy pillangóval. b) Egy szöcskével. c) Egy lódarázzsal. 4. Mi történt a virágmagokkal? a) Elvetette papával a mezőn. b) Otthon felejtette. c) Beleszórta egy mély szakadékba. 5. Mit tettek a szülők a felelőtlen viselkedésért cserébe? 1 a) Szeretettel fogadták és megbocsájtottak. 1 b) Megdorgálták. c) Szobafogságot kapott. 6. Mit jelentettek apukája szavai? a) Hogy , ha hiszünk valamiben, valóra válthatjuk. b) Hogy nem mindig van szükség virágmagvakra a virágok születéséhez. c) Hogy a Remény a legszebb virág. 18
A leopárdmacska vagy bengáli törpemacska az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, ezen belül a macskafélék családjába tartozó faj. A Prionailurus emlősnem típusfaja. előfordulási területe Ázsia déli, délkeleti és keleti részei. A régészeti leletek alapján megtudtuk, hogy a mai Kína területén, körülbelül 5000 évvel ezelőtt háziasították ezt a macskafélét. Az ocelot Chile kivételével minden dél- és közép-amerikai országban előfordul, elterjedésének déli határa Észak-Argentína, északon pedig Texas és Arizona. A faj főleg éjszaka aktív, ekkor vadászik. Bár jól mászik fára, elsősorban a talajon kutat rágcsálók, oposszumok, majmok, hangyászok, hüllők és más kis- és közepes termetű állatok után. Az esős időszakban a megnövekedett hal- és rákállományt dézsmálják meg. A margay Mexikótól Argentínáig vándorol az esőerdőkben. 1850-ben egy alkalommal a Texas állambeli Eagle Pass közelében is feltűnt. A pleisztocén kori kövületek azt bizonyítják, hogy őseinek élettere néhány ezer évvel korábban kiterjedt erre a területre is.[ A laposfejű macska előfordulási területe Thaiföld legdélebbi részei, a Maláj-félsziget és Szingapúr, valamint Indonéziában a Szumátra és Borneó szigetek, itt beleértve Bruneit is. A vadonban, becslések szerint körülbelül kevesebb, mint 2500 felnőtt példány él. Majdnem mindig valamilyen vízközelben, mocsaras területen telepszik le. Magányos és éjjel indul vadászni. Tápláléka békák, halak, rákok, rágcsálók, 20
Vannak olyan kerti virágok, melyeket nem Hőség tűrő virágok kell félteni a szárazságtól vagy a melegtől. Igénytelen, sokat tűrő természetük miatt nem véletlenül virulnak hosszú ideje a kertekben. Ez a növény pozsgás lévén jól tűri a szárazságot, így akkor sincs különösebb baj, ha több napon át nem esik, és nem locsolod. Szereti a sok napfényt, és még virágzik is nyár vége felé. A Magyarországon őshonos fajtái évelők, sőt, több fajuk örökzöld - például a hatsoros varjúháj, mely július- augusztusban hozza napsárga virágait. A bazsarózsa egész jól elvan szárazságban, Nevéhez hűen ez a növény jól elvan az és az igazán kemény telek sem rendítik árnyékos helyeken is, és alig igényel törődést, cserébe viszont egész nyáron meg. Egyetlen dolgot nem szeret, ha gyönyörű, mert széles levelei legalább átültetik, ilyenkor hosszú időn át nem hoz olyan látványosak, mint fehér-lila virágai. újra virágot. Egyik legismertebb fajtája, a Ez a növény a szárazságot is jól tűri, bár a pünkösdi rózsa jellemzően pünkösd hosszan tartó aszály idején igényel egy kis környékén nyílik, de más fajtái tavasz öntözést. Betegségekre nem érzékeny, és közepétől néha egészen őszig is díszítik a fagyos teleket is könnyen átvészeli. meseszép virágaikkal a kerteket. ő őő 21
Tudtad- e a kacsacsőrű emlősről? A kacsacsőrű emlősnek a csőre nem olyan, mint a madaraké, nem szaruból, hanem bőrből van, ami még bébi korukban annak is látszik. Fogai nincsenek, csak újszülött korban. A hímeknek a hátsó lábaikon „ sarkantyúk” vannak ( fullánkok), amelyekhez méregmirigy csatlakozik. Ezt küzdelem esetén használják. A méreg az emberre nem halálos, de elviselhetetlen fájdalmat okoz, amit semmilyen fájdalomcsillapító nem tud csillapítani. Úszás közben nem csak a szemét csukja be, de az orrlyukait és a füleit is szorosan bezárja, miközben csőrét ide- oda ingatja ( szakkád mozgás). Csőrének mindkét felületén kb. 40- 40 ezer , vízszintes sorokba rendezett elektromos érzékelő és további 30 ezer nyomásérzékelő pálcika található, ez alapján alakul ki a víz alatti „térlátása”. Rákokat, vízi rovarokat, halakat eszik. Élete nagy részét vízben tölti. Üregeit a vízfolyások partoldalába vájja, bejárata a hódékkal ellentétben a víz fölött van. Párosodás után ide rakja le 2- 3 db tojását, amit a teste melegével költ ki. Az újszülöttek az erszényesekhez hasonlóan vakok és csupaszok. Érdekességük, hogy nincs emlőbimbójuk, a tejet éppen úgy „ verejtékezik” a has alsó részén ,mint az izzadságot. 22
Volt egyszer két kisegér, Amálka és Elemér. Ha jól emlékszem testvérek, Szerették a jólétet. Modern világ, modern élet, Jó lenni most egérkének. A cicák mind kedvesek, Merthogy csak Viscast esznek! 23
Manapság az egerek Nagy bőségben élhetnek, A kamrákban van minden jó, Ami fogukra való! Modern világ, modern élet, Jó lenni most egérkének. A cicák mind kedvesek, Merthogy csak Viscast esznek! A cicák vadászni lusták, Magukat már nem fárasztják. A gazdi úgyis szereti, Nincsen dolguk már semmi. Modern világ, modern élet, Jó lenni most egérkének! A macskák is kedvesek, Merthogy csak Viscast esznek! 24
Így aztán van dőzsölés, Minden kisegér merész! Sajt terem a polcokon, S falatoznak boldogon! Modern világ, modern élet, Jó lenni most egérkének! A cicák mind kedvesek, Merthogy csak Viscast esznek! 25
Hallottál- e már legendákat létező régi kastélyokról és várakról? Bizony minden kastélynak meg van a maga rejtélye. Én ma a székelyhídi Stubenberg kastélyról mesélek neked, hiszen ismerem az épület minden egyes zegzugát, megtapasztalhattam a titkait, mert valamikor régen, én magam is ide jártam iskolába. Amúgy sem találnátok ennél élőbb legendát manapság a környéken! Volt ennek a kastélynak egy titokzatos lakója, mégpedig egy apró kobold, akit Ferinek hívtak. Feri nagyon szeretett itt élni, annál is inkább, mert kobold lévén imádott rosszalkodni, sőt az is felvillanyozta, ha más rosszalkodott s mivelhogy épp egy iskola működött a kastélyban, akadt itt nem egy rosszalkodó gyerek! Csak úgy dőzsölt a jólétben! Egyszerűen oda volt a rosszaságokért! Néha barátságot is kötött velük, máskor csak rásegített a csínytevéseikre, de olyan is volt amikor órán szándékosan csipdeste a jó gyerekeket, hogy akaratlanul is zajongjanak. 26
Most biztosan kíváncsi vagy, vajon én honnan ismerem? Talán rosszalkodós voltam? Hát bizony, bármennyire is szerettem volna jó lenni, néha elkapott a csintalankodás s én magam is tettem olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. No de hát senki sem tökéletes. A lényeg, hogy kinőjük a dolgot! Szóval Feri, a mi pajkos kis koboldunk, állandó csínytevései csakis akkor maradtak el, ha vendége érkezett. Igaz csak egy valaki látogatta, de attól az egyvalakitől majd elolvadt, annyira oda volt érte! Ugye már ki is találtad, hogy egy lányról van szó, mégpedig egy igazi tündérlányról, akit Sztellának hívtak. Valahányszor megjelent , Feri kobold úgy viselkedett, mintha ő lenne a világon a legrendesebb koboldfiú. Ennél jobb módszer nem is kell , ha tetszeni szeretne! -Annyira ügyes vagy Feri!- dicsérte meg Sztella, amikor látta, hogy milyen sokat segít a gyerekeknek. Volt akinek a majdnem leesett radírját mentette meg, míg másoknak egy kis varázslattal a labdát segítette a kapuba edzéskor. Igyekezett minél több jót cselekedni, hogy Sztellát lenyűgözze. Néha arra eszmélt, hogy nem is olyan nehéz jónak lenni. -A tündérkirálynő elégedett lesz, amikor elmondom, hogy milyen sokat változtál!- dicsérte meg búcsúzóul a kis tündérlány. 27
Ettől Feri egyáltalán nem érezte túl jól magát, mosolyogni próbált ugyan, de a gyomra összeszorult valamiért. Hát amit érzett az nem volt más, mint a lelkiismerete! Hiszen mindaz, amit Sztella látott nem volt egyéb, mint színjáték. Úgyhogy a dicséretnek még örülni sem tudott. No de Feri kobold nem rágódott sokáig olyan dolgokon, ami rossz érzéseket okoz, ezért is élnek a koboldok olyan sokáig! És mivel még mindig unalmasnak találta a jótetteket tovább csintalankodott. Tündérkirálynő nagyon örült a jó hírnek, de a megérzései ellentmondtak Sztella beszámolójának, ezért aztán elindult, maga akart megbizonyosodni a dolgokról. Épp április 1- én érkezett a Stubenberg kastélyba, amikor is a diákok „ bolondok\" napját tartottak. Ilyenkor amúgy is bolondozások folynak az iskolákban, de ami itt történt, az túl tett mindenen! Feri kobold egy tubus fogkrémet nyomott egy gyerek fejére, mire hatalmas zűrzavar kerekedett! Lett ott olyan locsoló háború, hogy már senki nem látszott ki a ketchupból, mustárból, fogkrémből és még ki tudja mi mindenből, amivel hirtelen egymás locsolni tudták! Bár azóta sem tudni, hogyan került ennyi fogkrém és ketchup az iskolába, hiszen senki sem hord effélét ide. De tündérkirálynő gyanította, hogy varázslat van a dologban, ami úgyszintén Ferinek volt köszönhető. Érthető tehát, hogy a tündér, amikor ezt látta, nagyon megharagudott a koboldra, s egy varázsütésre rendet teremtett. 28
Egy pillanat alatt eltűnt onnan mindenki : a folyosók, a termek s még az udvar is kongtak az ürességtől! -De hát mit tettél?- nézett Feri kobold a tündérkirálynőre rémülten. -Csak előre mentünk kicsit az időben. Láthatod semmi sem tart örökké! A te otthonod a kastély, ha nem tudsz viselkedni, a körülmények fognak megváltozni. Nem teheted mindig azt, amihez éppen kedved van! Feri szemeibe könnyek gyűltek. Kócos hajába túrt, és lesütötte a fejét. Életében először elszégyellte magát. Attól a naptól kezdve magányosan teltek a napjai. Eltelt egy év, el telt kettő és semmi sem változott. Akkorra már az udvart is belepte az áthatolhatatlan gyom, a falakról omladozott a vakolat, néhány csavargó betört egy- két ablakot is. A lyukakon éjjelente rémisztő hanggal lopózott be a hideg szél. Feri már az örökéletének sem tudott örülni… Sztella is csak nagyon ritkán látogatta, nehezen viselte, hogy Feri hazudott. Miféle barát az ilyen? Ugyanakkor teljesen nem akarta magára hagyni, mert szerette és sajnálta őt, de már nem látogatta olyan gyakran, mint azelőtt. Egy nap tündérkirálynő ismét feladatot adott számára, így újra felkereste: -Szia Feri! Hogy vagy?- kérdezte, amint megérkezett. -Hiányoznak a gyerekek…- sóhajtotta a kobold. 29
-Hát akkor most örülni fogsz, mert jó hírt hoztam! Hamarosan beköltözik néhány! Feri alig hitt a fülének, csillogó szemekkel nézett Sztellára: -Netalán tréfát űzöl velem? -Hát szoktam én olyat?- mosolygott- Veled ellentétben én soha nem hazudok! - Annyira örülök! -A tündérkirálynő megkért, hogy közvetítsem számodra a feltételeit: nem okozhatsz felfordulást. Ellenkező esetben örök magányra ítél. -Megígérem! És milyenek? -Kik? -Hát a gyerekek! -Mindenfélék: kicsik és nagyok. A kastély már nem iskola, hanem gyermekotthon lesz. -Mit jelent az, hogy gyermekotthon? -Gyerekek fognak itt lakni, olyanok akik nagyon szegények és nincsen otthonuk. -És itt is alszanak? -Igen, míg a családjaik nem tudnak nekik otthont biztosítani. -Már alig várom , hogy megcsiklandozzam a talpacskájukat, amikor alszanak!- árulta el magát Feri. -Na, na! – szólt rá Sztella- Ne feledd: vissza kell fognod magad! 30
Feri kobold behúzta a nyakát és elhallgatott. Valóban jónak kell lennem, nagyon nem szeretem a magányt, gondolta. És eljött a nagy nap! Az érkező gyerekek között valóban voltak kicsik és nagyok egyaránt. Néhány felnőtt is jött, ők voltak akik vigyáztak rájuk. Hirtelen minden újra megtelt élettel. A gyerekek neki láttak az udvart rendbe tenni, de mindenhol segítettek, ahol csak lehetett. Egyedül egy aprócska fiú ült morcosan a padon, mintha nem örülne semminek. Feri kobold egy bokor mögül leste a kisfiút, aki ha tett is valamit, az kifejezetten gonoszkodás volt. Nagyon tetszett neki, legszívesebben mindjárt össze is barátkozott volna vele, de mindig ott motoszkált a fejében, hogy ha nem jól viselkedik örök magány várja. Így a háttérben maradt és csak leselkedett. Néha észrevette, hogy amikor senki sem látja, az apró fiú sír. Egy idő után annyira megsajnálta, hogy elé állt: -Miért sírsz olyan sokat?- kérdezte. A kisfiú ránézett, meglepődött, de nem ijedt meg. -Hiányzik az anyukám- válaszolta. -Mi történt vele? -Meghalt. -És az apukád? -Ő sokat iszik és mindig bánt. Szerinte semmire való vagyok, és senkinek sem kellek… 31
-Hát én úgy látom , itt szeretnek téged. De te miért nem szereted az itt élőket? -A végén úgyis csak bántanának…- mondta, miközben megrángatta a vállát. -Hát én sok mindent láttam már, de az biztos, hogy az itt lakók nem bántanának. Te viszont túl sokat rosszalkodsz: a gyerekekkel durva vagy, a felnőttekkel tiszteletlenül beszélsz, így nehéz lesz szeretniük, nem gondolod? - Tudod én is sokat csibészkedtem ezelőtt, de soha nem gonosz szándékkal tettem, csak mert jó mókának véltem! -Hát én sem gonoszkodásból vagyok rossz, hanem, hogy ne is legyen miért szeressenek! Így én sem csalódok és ők sem. -De hát így mindig magányos leszel! Nem jó a magány…Kell a szeretet mindenkinek, még neked is! A kisfiú elgondolkozott, legbelül tényleg vágyott a szeretetre. A gonoszkodás csak védekezés volt, hogy ne csalódjon többé senkiben. De most, hogy ez a kis kobold megjelent, különlegesnek érezte magát. Nincs nagyszerűbb, mint egy mesebeli barát! -Hiányzik egy barát..- folytatta szipogva. -Én szívesen leszek a barátod!- mondta csillogó szemekkel Feri.- Épp készülök megváltozni, ha lenne egy társam , mindjárt minden könnyebb lenne! Tündérkirálynő örök ma- gányra ítél, ha továbbra is rosszalkodom. Van kedved csatlakozni? Együtt biztosan sikerül! 32
A kisfiú kicsi szíve nagyot dobbant, örült, hogy nincs már egyedül. Valamit ismét érzett a szíve körül, valami nagyon kellemeset. Talán nem is olyan rossz, ha szeret és viszont szeretik! -Rendben!- nyújtotta a kezét a kis kobold felé. Feri boldogan rázott kezet újdonsült barátjával. Attól kezdve elválaszthatatlanok lettek és valahányszor rosszalkodott volna valamelyikük, gyorsan figyelmeztették egymást. Így történt, hogy szépen, lassan, egyszer csak ők is megtanultak jól viselkedni... 33
Farka lompos, szőre vörös, Ha tyúkot lát nem közömbös. Ha azt mondom ravasz nagyon, Egyebet nem is kell mondnom. Mi az? Az a legfőbb feladata, Hogy az időt megmutassa. Üvölt, hogyha itt a reggel, Csakis azért, hogy ébredj fel! Mi az? 34
Mesehallgató Lejátszás Katt ide!! A szív hangja után 35 Léna liba mindig érezte, hogy valami nagyszerű dologra szüle- tett , éppen ezért nem tudott megelégedni a hétköznapi életé- vel. Mindig arról álmodott, hogy szakács lesz, de még Gáspár . Gúnár is lekicsinylette a vágyait, senki nem értette, miért nem tudja elfogadni a libák sorsát. Hogy is fogadhatta volna el, ami- kor az a bizonyos belső hang, mást súgott neki? Egy napon az- Tán találkozott a tó tündérével… 28
Forró, meleg nyári nap volt, A fákon nem madárdal szólt; Sóhajuk szállt messze- messze, Eső után, a fellegekbe. 36 Szomjas volt már minden levél: A fű, a gomba, a virág- szegény. Mókus feküdt a száraz ágon, Rég volt eső, ezen a tájon! 29
Az összes mackó bent gubbasztott, Hűvös után áhítozott, Unalom volt minden óra, Valami új de jó volna! S lám valóban valami történt, Egy konvoj jött, s ők csak lesték: Kik lehetnek a vendégek? Úgy látták vándorszínészek! - Nem fogunk már unatkozni! Örvendezett minden maci.- Már nincs is olyan melegünk, Végre másra figyelhetünk! Mackó lányok, mackó fiúk, Ilyet ti még nem láttatok! Visszhangzott a hangszóróból. - Ne maradj hát ki a jóból! Van bohócunk, van bűvészünk, És egy csodás énekesnőnk: Zsuzsika, a világsztárunk. Mindenkit szívesen várunk! 30
Tobi maci nagyon boldog, Mert nem látott még bohócot, És ez jó alkalom lenne, Bárcsak Süni vele menne! Cinci a vállára pattant, S lám Süni is előbukkant, Épp ott állt a bokor mellett, Kíváncsian leselkedett. Ámde ott bent a sátorban Valaki sírt szomorúan… Épp úgy akár, egy kisgyerek, A szívük is beleremeg... 38
Keresgélték, hogy ki sírhat, Segítségre ki szorulhat? Az ajtóhoz settenkedtek, Meglátták, hát odamentek. Pityu sírt az idomár, Aki mellesleg szamár, No és persze porond mester, Világhírű színészekkel Társult, hogy e szép napon Mindenki szórakozzon: - Mi lesz velünk Zsuzsika? A hírnevünk vész oda! 39
De Zsuzsika meg se mukkant, Hang torkából ki nem bukkant. Szegény, kicsi víziló, Lázas, pedig nincs is hó! Bizony túl sok fagyit evett, Azt hitte melegben lehet. Ettől fájdult meg a torka, Mostanra már sajnálhatja! Tobi most sem maradt tétlen, Gondolkodott segítségen. Tanakodott a három barát, Mi vihetné le a lázát? - Márpedig itt segítség kell! Mi lenne a kis medvékkel, Ha nem lenne előadás? Mindenre lehet megoldás! 40
Tobi így szól:- Van egy orvos, Igaz egy kicsit hóbortos, Ám gyógyírt mindenre ismer, Akadhat erre is gyógyszer! Cinci felel:- Én maradok, Addig viselem a gondod, Borogatok vizes ruhát, S főzök jó kamilla teát! Meglásd, lemegy majd a lázad, És megjön a lóétvágyad. Segít rajtad a kért gyógyszer, Csak a reményt ne add még fel! Nagy szükség volt a gyógyszerre, Így indultak reménykedve. Az erdőben bár sok a veszély, A két barát együtt már nem fél! Csapdát ásott Kraff, a farkas, Karma éles és hatalmas! Egy árkot vájt percek alatt, S rátett néhány vékony gallyat. 41
- Gyertek csak, kis barátaim, Megéleztem a karmaim! Egész éjjel kentem, fentem, Fogaimat hegyezgettem! Gonosz nevetésbe kezdett, S amikor a csapda kész lett Elhúzódott egy bokorba, Áldozatát lesben várta. Apró léptek zaja hallott, Süni egyszer csak megbotlott: -Ejnye, azt a fránya buckát! Mérgelődött egy aprócskát. Mendegéltek egyre beljebb, Épphogy a csapdához értek... Kraff, a farkas meg csak várta, Hogy essenek a csapdába. Igen ám, de a fara mellett Egy lódarázs serénykedett. Az meg, ahogy fordult volna, Fullánkjával jól megszúrta. 42
Fel is ugrott Kraff, a farkas, Jajveszékelt a hatalmas! Így szaladgált körbe- körbe, S elnyelte a saját verme! Mondja is a régi mondás, Az aki másoknak vermet ás, Nagy a valószínűsége, Hogy ő maga esik bele! A hír bejárta az erdőt, Hogy a két jó barát előtt, Szégyenült meg Kraff a farkas... Számára ez oly borzalmas!! Megérkeztek Dr. Szemhez, A várt gyógyszert kapták kézhez. Indultak vissza az ösvényen át, Meggyógyítani szegény Zsuzsikát. 43
Tücsök úr most is csak zenélt, Már látni vélték a Hold felét. Millió csillag ragyogott az égen, Világítottak az est sötétjében. Pityu idegesen a patáit rágta, Hiszen reggel óta, csak a gyógyírt várta! Végre megérkezett, az áhított gyógyszer, S megette Zsuzsika, egy jó húslevessel. A feje még sajgott, és a hideg rázta, Vajon segít- e a doki orvossága? Egyszerre csendesen elaludt, S reggelre már baja nem is volt! 44
Megérte hát a sok fáradság: Hangolni hallották Zsuzsikát! Meg lesz tartva az előadás, Nem éri a macikat csalódás! Bűvészkedett Malac úr: Kalapjából bújt a nyúl. Pálcájával legyint egyet, S a nyulat már meg sem leled! Hová lett a nyuszika? Nem tudom de nézz oda! Nyakkendője egy ügyes trükkel, Fehér galamb ként repült el. Vastaps fogadta a csodát, Éppúgy mint Zsuzsika dalát. Nincsen hát szomorkodni ok, De hol vannak a bohócok? Előttük táncolt még Kakaska, Kötélen egészen a magasba. Mindenki megkövülve figyelte, Jaj szegényke csak le ne esne! 45
Mert Kakaska is csak egy bohóc, Igaz tolla nem csupa kóc, De figurázik és nevet a nép! Netán elhagyta a jelmezét? Végül itt a fő műsorszám: Három bohóc tótágast áll, Egyik egy kerékre pattan, Másik bukdácsol a porban. Bohóckodnak és nevet a nép, Bárcsak mindig így nevetnénk! Boldog minden kicsi mackó, Mert a műsor túlontúl jó! Véget ért a műsor mára, Indul ki- ki a házába. Ni csak, fönt a sok felleget, Még az eső is megeredt! Oly finom az eső illat, A sok virág végre ihat. Eredményes nap a mai . Alszik is már minden maci. 46
Mese a kis sárkányról Túl az erdőn nőtt sok páfrány, S alattuk élt egy kis sárkány. Jóságos volt kicsi lelke, S mindig volt játszani kedve. Egy napon, amint mókázott, Egy nagy szemű békát látott. - Nahát! - nézte csodálkozva- Ilyen lenne minden béka? 47
- Kurutty! Kurutty! – jött a válasz, Ha furán nézel, még megbántasz! Semmivel sem vagy szebb nálam, Pedig pár sárkányt már láttam! - Nem is azért csodálkoztam- Felelt kicsi sárkány nyomban. - Csak te vagy az első béka, Akit láttam én azóta… Mióta a világra jöttem. Szegényke, most meg is szeppen. - Ne félj tőlem, játsszunk inkább! Csapj a kezembe, rajta hát! Jól jöhet egy szuper páros, Barátkozni sosem káros! Azzal aztán a kicsi sárkány, A kezébe csapott mindjárt. 48
Haveroknál ez a pecsét, Nem vették hát egymás kedvét. Attól kezdve volt vidámság, Kedvükre volt a barátság! Túl az erdőn , hol nőtt páfrány, Boldogságban élt kis sárkány. Ennyi volt a mese róla, Váljon vágyad mind valóra! 49
Magházban szendergő Magvacska ébresztő! Ébresztő , rajta hát, Vár rád a nagyvilág! Magvacska feltekint, -Jöjj velem!- egy, két, há! S kitárja szárnyait. S friss szellő száll alá. Bohókás szél szárnyán, Nem marad ma árván. Táncol hát – egy, két, há, Nagy kaland vár ma rá! Boldogan keringő Apró mag hercegnő, Fű között csellengő Életet teremtő. Száll alá: egy- két, há, S friss eső hullik rá… 50
Search
