A SEBESZ, by Ganea Mihaly Pap

Bohotin Maria Jana altatóorvos – vezette fel a műsort NicolaePetrovici. - Gheorghiu doktor megvan a maga szerepe a konfliktuskialakulásában, igazából ő áll az egésznek a középpontjában. Atörténések középpontja a műtő, pontosabban az egyes számú műtő. Akülföldről kapott segélycsomagokból a legújabb nyugati műtős divatszerint öltözött, rendelésre készített, sötét izraeli szemüvegét viselőGheorghiu Ioan figyelmesen hallgatja a riporter kérdését. Nem érti,miről van szó. Ő valamilyen dicsőítő műsort várt, legalábbis errekészítette fel a fülorrgégész komája, Matran Liviu, aki néhányhónappal ezelőtt még a Tecuci-i egészségügy párttitkára volt, mostpedig nagy forradalmár és lelkes Ceauşescu ellenes. - Doktor úr, Tecuci, valamint minden, az itteni kórházhoztartozó település összesen körülbelül kétszázezer lakost számlál.Gheorghiu tudálékosan közbeszól: - 180-200 ezer lakosról van szó. A riporter folytatja. - Akik mindannyian ebbe a városba jönnek, ha egészségügyiproblémáik adódnak. Az ön által vezetett sebészeti osztály el tudlátni ennyi beteget? - Igen! – válaszolja Gheorghiu. Én úgy gondolom, hogy, bárnem egyszerű, de el tudjuk látni őket. Mély lélegzetet vesz, majdfolytatja. Ehhez azonban az orvosok, a saját magam, illetve azápolószemélyzet részéről nagy elhivatottságra és felelősségvállalásravan szükség, olykor a szabadidőnket kell feláldozzuk, ami nincsegészen rendben, ugye. A riporter közbevág. - Mivel ön az egyetlen sebész. Gheorghiu idegesen vág közbe. - Ez nem volt mindig így! A riporter azonban nyomatékosanmegismétli a kérdést. - Hogyha ön az egyetlen sebész a kórházban, hogyan tudjaelvégezni a műtéteket, hogyan áll össze a műtéthez a csapat? Hiszentudvalevő, hogy minden műtéthez két sebész szükséges. Gheorghiut kellemetlenül érinti, és zavarba hozza a kérdés. 100

- Igen. Olyan gyakornokokat kértünk, akiket érdekel aszakma. Volt egy általános orvosunk, aki ortopédiai képzést kapott ahárom évnyi gyakornokság ideje alatt és segített a műtétek alatt.Voltak más, általános orvosi képzettséggel rendelkezők is, akikfelvállalták ezt a fajta munkát. Ez azonban csak időleges megoldás.A riporter szelíden közbevág. - A gyakornokok alkalmazása egyébként sem a megfelelőmegoldás. Gheorghiu ravaszul folytatja. - Pontosan emiatt mondom, hogy részemről óriási afelelősség, hiszen a kisegítő gyakornokokra rá kellett bízni azügyeletet is, nem volt más választásunk. Éveken át, míg a kórház igazgatója volt, határozatokat,véleményezéseket adott ki, többek között a saját személyérevonatkozóan is. Az idén betöltötte a hatvan évet. Komolyszembetegség, retinaleválás miatt 1967-ben II. azután III. fokúrokkantként nyugdíjazták. A Mina Minovici Intézet nemrég elvégzettfelmérése szerint „a kialakult látáskárosulás miatt (csak az egyikszemével lát) alkalmatlan bármiféle munka végzésére, ugyanis amásik, látó szeme a mínusz nyolc dioptria miatt nem funkcionális”.Valójában mínusz 16 dioptriás szemüveget hordott. A diagnózisgyakorlatilag eltiltja a munkától, hiszen műteni ilyen szemmelvalóban óriási felelősség, pontosan úgy, ahogyan maga a doktor ismegfogalmazza. - Nem lenne jó más helyi sebészekhez fordulni, vagy apoliklinikáról áthozni valakit? Hiszen ez utóbbi amúgyis a kórházkeretében működik? Nem lehetne például G. doktort megkérni?Gheorghiu pácban van. - A doktorral van egy kis probléma. Amióta nálunk dolgozik,folyamatosan problémák vannak vele. Etikai, adminisztratív, illetvefegyelmi problémák. Olyan ember, akivel véleményem szerint nehézcsapatban dolgozni. Nagyon fegyelmezetlen, emiatt rengetegkellemetlensége volt már, több alkalommal szankcionálták is miatta. 101

És, teszi hozzá, el kell mondanom, bár nem szép ilyet mondani egykollégáról, de ha már rákérdezett, akkor el kell mondanom, hogy aképzettsége sem kifogástalan. Voltak pillanatok, amikor egyenesenazon tűnődtem, hogy végzett-e egyáltalán orvosi egyetemet? Ezzelegyidőben Gheorghiu sokat mondó gesztussal a halántékához emeli akezét és megkopogtatja a fejét. Utólag aztán kiderült a szomorú valóság. Hogy Gheorghiuvolt az, aki nem végzett semmiféle orvosi egyetemet. Ennek ellenéresebész főorvos volt, és Románia egyik kórházában a sebészetiosztály vezetője. Gheorghiu doktornak jó volt a származása. Proletár családbanszületett. A származása segítette a karrierje során őt is, Adrian nevűtestvérét is. Ez utóbbi fiatalabb és jóképűbb volt a bátyjánál,szerették a nők. Nem a kivételes tulajdonságai miatt, hanem mert jólmegtalálta a helyét a kapcsolatokon és fekete jövedelmen alapulókommunista melegágyban. Adi is orvos volt, altatóorvos, méghozzáa hadsereg kötelékében. Katonaorvos. A százados elvtárson jól állt azegyenruha. Valósággal ragadtak rá a nők. Nem is csoda, ő magaaltatóorvos, a bátyja petevezetékeket köt el… Egy ilyen párossalbiztonságban érezték magukat. Adi Konstancán lakott. Abban azidőben a román haditengerészetnek egyetlen öreg tengeralattjárójavolt. Adi azon a tengeralattjárón volt orvos, tehát fontos embernekszámított. A származása is nyomott a latban, amikor odahelyezték.Munkásgyerek, vasúti munkásnak a fia, a munkásosztály sarja. Amunkások és a földművesek gyermekeiből kerültek ki az orvosok,értelmiségiek. Egyesek a hobbijuknak is hódoltak. A Gheorghiutestvérek a nők altestével foglalkoztak. Az értelmiségi státus egyadott pillanatban jövedelmezővé vált. De hiányzott a megfelelőpillanat. A történelmi, politikai, konjunkturális pillanat. Aztánelérkezett az is. A 770. számú kormányrendelettel, amelyet 1966.október 1-jén adtak ki, és amely betiltotta az abortuszt. Akormányrendeletnek köszönhetően egy új generáció született, a 102

dekrétgyermekeké, akik 1966 után születtek. Gheorghiu Ion aMărăşeşti-i kórház igazgatója lett, majd rövidesen Panciu járásfőorvosa. Innen Tecuci-ra már elsősorban párttitkári, illetvekórházigazgatói minőségben került. Így lett a Tecuci-i városi kórházigazgatója. - Doktor úr, kapta fel a témát a riporter, az önök sebészetiosztályán kialakult feszült helyzet nem mai keletű, hanem elég régi.Itt dolgoztak még más jó orvosok is, akik jelenleg jónevű sebészek,például Frăţilă doktor Brăiláról, vagy Leontescu doktor a Bákómegyei Buhuşi-ról, Micu doktor Buzău-ból. Velük is konfliktusbakerült. Gheorghiu idegesen szakítja félbe a riportert. - Nem, nem, nem, nem! Ez nem igaz. Nem! Ezt Ganea doktortalálta ki, az egész az ő agyának a szüleménye, a célja pedig az énlejáratásom. Le akarja járatni az intézményt, engem, hogy rosszfényben tüntessen fel a közvélemény előtt. A riporter hangosangondolkodik. - Ez, ugye, egy nézőpont a sok közül, de nem mindenkigondolkodik így. Itt van a megyei ügyészség jelentése, amelyet aCPUN, azaz a munkahelyi visszaélések kivizsgálására létrehozotttestület állított össze, és amely szerint itt a Tecuci-i kórház sebészetiosztályán a szakmai és morális jellegű visszaélések mindennaposak.A jelentés hatékony megoldást is javasol, idézem: „A sebészetenolyan dolgozókat kell alkalmazni, akik nemcsak a szakmávalegyüttjáró jólétet, hanem a rizikót is vállalják.” De hallgassunk megkét további véleményt is, Oancă Petre doktort, a Tecuci-i OrvosokSzabad Szakszervezetének elnöke, illetve Luigi Matei főhadnagyot, ajelentést összeállító testület elnökét. - Szakszervezeti vezetőként ismeri a Tecuci-i városi kórházsebészeti osztályán uralkodó helyzetet? Mi a véleménye erről? Petru Oancă, a Tecuci-tól hét kilométerre fekvő Munteniközségi orvosi rendelőjének általános orvosa kissé megilletődveszólal meg. 103

- A helyzet már évek óta ugyanaz. A sebzett önérzet ésa kollegialitás hiánya vezetett ennek a helyzetnek a kialakulásához.Nem díjazom a középfokú végzettséggel rendelkező személyzethozzáállását sem, hiszen odáig fajultak a dolgok, hogymegkérdőjelezték egy sebész kolléga végzettségét és szakmaikompetenciáját. Például G. doktor esetében. Mit mondhatnék. Oancădoktor mély lélegzetet vesz. Szemmel láthatóan izgatott, életébenelőször áll kamera előtt. A riporter segíteni próbál. - És gondolom, mindez a betegek rovására történik. - Igen! A betegek tőlünk is, az ápolószemélyzet részérőlis megértést, együttérzést várnak el. A riport a Tecuci-i polgármesteri hivatalban folytatódik, ahola CPUN, azaz a Luigi Matei főhadnagy és egy civil, foglalkozásáttekintve fényképész által vezetett, munkahelyi visszaélésekkivizsgálására létrehozott testület székel. A testület munkájátGalacról Cornel Puşcaşu felügyeli, az ő fölöttese pedig RaduCiuceanu, későbbi parlamenti képviselő, és a testület országosvezetője. Cornel Puşcaşu a megyét ellenőrzése alatt tartó Plătică IlieVidovici „stábjának” volt a tagja. A riporter Luigi Matei-hez fordul: - Az ön által vezetett vizsgálat alapján mit tud nekünkelmondani ezekről a… nem akarom a visszaélés szót használni…szóval a kórházban kialakult helyzetről? - A Tecuci-i kórházban kialakult helyzet a sebészetiosztályról indult és eléggé nyomasztó, különösen a város lakosságáranézve. A sebészeten ugyanis valójában egyetlen sebész dolgozik.Hogy mi az oka? Az a rengeteg konfliktus, amely az utóbbi húszévben alakult ki közte és azok között az orvosok között, akiknekvégül sikerült áthelyezést szerezniük más kórházba. Az illető orvosugyanis felhasznált bizonyos kapcsolatokat a saját érdekében… - Pontosabban…? 104

- Gheorghiu doktorra gondolok, aki jelenleg a városi kórházsebészeti osztályának a vezetője. A kapcsolatainak köszönhetőensikerült eltávolítania az összes olyan sebészt, aki ide, Tecuci-ra jöttdolgozni. Sok példát tudnék mondani. Frăţilă doktor, aki most Brăilamegye fő sebészorvosa, és akiről nekünk, helyieknek nagyon jóvéleményünk volt. Leontescu doktor, aki pillanatnyilag Buhuşi-ondolgozik… - Bákó megyében! - Igen, Bákó megyében. Vagy Micu doktor Buzău-ból, ésmég sokan mások. Most éppen G. doktorral áll konfliktusban, akitegyelőre csak a poliklinikára sikerült áthelyeznie. Másnap a riporter, Nicolae Petrovici és operatőre, CătălinVoitiţiochi a doktor G. könyvtárszobájában üldögélt. - Doktor úr, mióta dolgozik Tecuci-on? Meséljen a munkájáról. - A kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemenvégeztem 1974-ben. A gyakornoki időszak után 1984-ben szakorvosivizsgát tettem és általános sebészorvosi képesítést szereztem. Azóta aTecuci-i kórházban dolgozom sebészként, ez idő alatt szintefolyamatosan a sebészeten tevékenykedtem. Ezalatt több mint 50szakirányú publikációm jelent meg különböző szaklapokban, és ezzelpárhuzamosan kutatómunkát is végeztem. Az OrvostudományiTársaság tagjaként a megyei, illetve országos szintű szakmairendezvények szinte mindegyikén ott voltam, 1987 óta tagja vagyoka Balkáni Orvosi Társaságnak, és résztvettem a testületkongresszusain. - De sok kellemetlenséggel is szembesült. Az évek során asebészeten tapasztalt súlyos visszaélések egész soráról tájékoztatta ahelyi, megyei egészségügyi hatóságokat, sőt a minisztériumot is. - Igen, így van. Már a legelején észrevettem, hogy asebészeten nem megfelelő a munkalégkör. Körülbelül 15-20 olyankollégám van, aki jelenleg elismert szakemberként dolgozik a 105

környező megyékben, és akik hasonló okok miatt távoztak Tecuci-ról. A gyanakvással, szakmai és morális lejáratással, a nevetségesokok miatt kirótt szankciókkal nem könnyű megbirkózni. Engemtöbb ízben is megbüntettek a párttitkárral és másokkal szembentanúsított tiszteletlen viselkedésem miatt. Több polgári perem is voltellenük, többek között a munkaszerződésem felbontása miatt is.Szeretném megjegyezni, hogy a bíróság minden alkalommalfelmentett. - Doktor úr, önnek mi volt a hibája ebben az egészben? - Az, hogy túlságosan határozottan álltam ki, ezt azonbannem bántam meg. A határozottságomat azonban sajnosfélreértelmezték. Ennek köszönhetően fordult ellenem azápolószemélyzet egy része, ez magyarázza meg az osztályvezető,Gheorghiu doktor ellenséges magatartását. Neki köszönhetőendegradálódott a sebészet szakmai színvonala és honosodtak meg aszakmai szempontból elfogadhatatlan beavatkozások. Maga a kórházállapota is tükrözi mindezt, hiszen soha nem merült fel egymodernebb, szakmai szempontból kompetens személyzettel ellátottintézmény felépítése. A párbeszéd sokáig tartott. A riporter és az operatőr végülkikapcsolta a felvevőkészüléket, a beszélgetés azonban tovább folyt.Szó esett arról is, hogy mi áll valójában a kórházban tapasztaltszakmai hanyatlás hátterében. Négy évtizeddel ezelőtt, a sztáliniidőszak orvoshiányát pótolandó a szocialista orvostudománylétrehozta a gyorstalpaló intézményeket, ahova a szintén gyorstalpalórendszerben érettségizett diákok kerültek be. A párt és a Securitatehű emberei, akiknek kifogástalan dossziéjuk volt, „egészséges”származásuk, és a Néptanácstól kapták az ösztöndíjukat. Gheorghiudoktor, a Mărăşeşti-i vasúti munkás fia higiéniai főiskolát végzett. Aszemproblémája miatt először mint a higiéniát felügyelő orvostalkalmazták Panciu településen, ahol egyben a járás főorvosa is lett.A járások megszüntetését követően Tecuci-ra került, ahol 106

kórházigazgató és párttitkár volt egy személyben. A nőkfoglalkoztatták a leginkább, megpróbálkozott hát a nőgyógyászattal.Megtanult elvégezni néhány egyszerű beavatkozást, például améhkaparást, és ezt mindaddig űzte, amíg egy műhiba miatt elítélték.Ezt is megúszta azzal, hogy beszerzett egy igazolást arról, hogygyengén lát. Barátja és kollégája, Liviu Matran támogatásával, akiidőközben fényes karriert futott be a párt keretében, megszerezte asebészi képesítést. Nyugdíjazásáig egész sereg „kisasszonykával”vette körül magát, akik közül egyet, a párt iránt nagyon iselkötelezett, de mindössze alapfokú ápolónői képesítéssel rendelkező„Ţarină doktornőt” kinevezte főnöknek. A sebészeten ezután atevékenység szinte kizárólag a „Tecuci-i vakbélgyulladás” névenismertté vált problémák kezelésére szorítkozott. A féregnyúlványeltávolításakor a nők petevezetékét elkötötték, néhány évtizedleforgása alatt a Panciu és Tecuci körzetben lakó nők jelentőshányada vált így terméketlenné. Felháborító! A „doktornő” reggelente, az ügyeletesen jelentéstétele előttbesétált a női részleg húszágyas kórtermébe. - Jó reggelt kívánok, doktornő! – köszöntötték a moly- ésegérrágta kórházi takarók alatt didergő betegek. - És te? – kérdezett rá véletlenszerűen egyik-másikra. Ki utaltbe? - Gheorghiu doktor, kezét csókolom. - Hány gyermeked van? - Három, asszonyom. Két fiú és egy kislány. - Aha. És még szeretnél egyet? - Isten őrizzen, kedves doktornő, mondta az asszony. Hiszenezeket is alig nevelem. - S a férjed? Iszik? - Igen, iszik. - És ver is? - Ajaj, de még hogy. Ha részegen jön haza, elver. 107

- S még akarsz egy gyermeket? A kérdés villámcsapáskéntérte az asszonyt. - Nem. Nem, kedves doktornő, nem akarok még egyet. - Akkor menj szépen, csókold meg a Gheorghiu doktor kezétés adj neki háromezer lejt, hogy kösse el a petevezetékedet. Az asszony repesve indult az ügyeleti szobába, ahol a főnök areggeli kávéját iszogatta. A kórteremben pedig a doktornő újabbáldozat után nézett. - S te? Téged ki utalt be? - G. doktor. Epekövem van. - Dehogyis van epeköved. Vakbélgyulladásod van, te buta liba. Menjél csak te is oda, a másik után, s csináljátok úgy, ahogy mondtam. A „doktornő” szintén vastag lencséjű szemüveget viselt,amelyen keresztül a szeme mindössze apró, kíváncsiságtól ésrosszindulattól fénylő pontnak tűnt. - Veled mi van, te kis giliszta? – kérdi a takaró alatt azanyjához simuló nyolc éves kislánytól. - G. doktor utalt be minket is. Jobb oldalt, alul fáj a hasam,hányingerem van. - Az az idióta? Aztán az anyjához fordul. Adj neki egycsirkét, mondja. Mindenki tudta, hogy G. doktor nem fogad el semmit abetegektől, és nem eszik csirkét. Az ilyesféle „ajándék” rendszerint aműtősnővéreknél kötött ki, a menzán a szakácsnő elkészítette nekik. No, de térjünk vissza a Petrovici úr műsorához, aki ismét akórház igazgatónőjének, Bohotin Maria Jana altatóorvosnak azirodájában ül. - Milyen intézkedések történtek az új kórház megépítésére vonatkozóan? - Az utóbbi 4-5 évben több alkalommal iskérvényeztük, de csak ígéreteket kaptunk erre vonatkozóan. Az 108

utóbbi 2-3 hónapban azonban már komolyabban tárgyaltunk róla, azthiszem, most már tényleg beindul az építkezés. Egy 530 ágyas,modern kórházat szeretnénk, jól felszerelt, alaposan képzettszemélyzettel ellátott intézményt… remélhetőleg szép lesz akörnyezete is. Egyelőre még nagyon az elején vagyunk. Detárgyaltunk már a tervezőkkel. A riporter félbeszakítja. - Az új kórháznak nagy szüksége van az értékes munkaerőre,ugyanis egyes osztályokon eléggé gyakran váltakoztak a káderek. Asebészeten, például. A személyes, szubjektív okokat nem számítvahogyan magyarázza azt, hogy olyan sok jó sebész ment el innen,ebből a kórházból? Az igazgatónő zavartan sóhajt fel. - Én altatóorvosként az említett sebészek mindegyikéveldolgoztam. Tanácstalanul vonja meg a vállát. A sebészek közöttelőfordultak összetűzések, de nem elsősorban emiatt mentek el,hanem azért, mert ott, ahova kerültek, jobbak a körülmények,gördülékenyebb a kommunikáció, nagyobb a város, a nagyobb várospedig több lehetőséget is nyújt, ugye. - Mindenesetre, a távozásukkal… - A város vesztett. - A város is, a kórház is, jegyzi meg ravaszul a riporter. Majdfolytatja. A sebészeti osztállyal kapcsolatosan a szakmaipresztízsvesztés kérdése is többször fölmerült. Mi a véleménye erről? Bohotin Maria Jana benne van a pácban, az arca és az orrakipirul. Kényelmetlenné, zavaróvá válik az interjú. Pár pillanatigerősen koncentrál, majd megszólal. - Szakmai presztízsvesztés? Mélyet sóhajt. A válasz nehezenáll össze, hiszen ő maga is a sebészeten dolgozik, ahol hogyha azember a műtők protokollumait fellapozná, az altatóorvos általkitöltendő oldalon csak a sebészek aláírásait találná, gyomor- ésmájműtéteknél pedig gerincérzéstelenítést, amelyet szintén a 109

sebészek írtak alá. Csak a Gheorghiu doktor „vakbélműtétjeinél”jelenik meg olykor az altatóorvos aláírása, a feljegyzés szerint asebész vagy a műtősnővér által elvégzett gerincérzéstelenítésnél voltjelen. A feljegyzések azonban nem szólnak sem az orvosnőbátorságáról, sem az orrát elöntő pirosságról. - Szakmai presztízsvesztés? – kérdezi szónoki hangsúllyal azigazgatónő. Ennek több oka is van. A sebészhiány, ugye, mertcsapatra van szükség ahhoz, hogy dolgozni lehessen, illetve… nefeledkezzünk meg a nincstelenség éveiről, amikor nem voltsemmink. Se fűtés, se altató-, se kötszer, semmi. Az emberekelmenekültek. Ha lehetőségük volt rá, megpályáztak egy állást, éselmentek. Minek maradtak volna Tecuci-on? Vagy Galacon akár?Inkább elmentek Bukarestbe. - Az érthető, hogy az emberek oda mentek, ahol többlehetőségük volt. Ön legalábbis ezt állítja. De a Vrancea megyeiVidra község kórházát elözönlik azok a betegek, akik nem akarnak aTecuci-i sebészetre kerülni. Bohotin Maria Jana megadja magát. - Hát igen – sóhajtja ismét, és elhallgat. Ez olyankérdés, amelyre szíves engedelmükkel nem fogok válaszolni. Honnan tudja a riporter, hogy a szomszédos megyében,Vidrán, az ottani lepukkant kórházban dolgozik egy bukaresti sebész,aki megműti a környékről odasereglő betegeket? Costică Antoniedoktor, akit évekkel ezelőtt ide száműztek. Aki Setlacec, Stănescu,Constantinescu, Rădulescu, illetve Juvara doktornak volt a kollégája.Ez azonban már más történet, másik műsorban lesz szó róla. Akommunista Románia orvosait, úgy látszik, mégis inkább azellenállás, mint a lelépés jellemezte. Antonie doktor elmesélte G-nekazt, amit a bukaresti Foişor Kórházban dolgozó barátjától éskollégájától, Roger Georgescu doktortól hallott akkoriban, amikor aG. doktort elmarasztaló büntetőjogi dossziét összeállították. I.Rădulescu doktor, a Cantacuzino Kórházban, Juvara doktor vezetése 110

alatt dolgozó előadótanárnál az ügyészség házkutatást tartott, éselkoboztak tőle 100.000 lejt. Ennyit kapott a Tecuci-i fehér maffiátóla doktor azért, hogy a Mina Minovici Törvényszéki Orvostani IntézetLegfelsőbb Bizottsága kedvezőtlenül bírálja el G. doktor dossziéját.A testületet eredetileg Setlacec professzor vezette, aki mindentovábbi nélkül felmentette G. doktort a vád alól. Gheorghiu éscinkostársai azonban megvárták, hogy a professzort nyugdíjazzák,majd két év elteltével ismét a testület elé vitték az ügyet, amelyezúttal elmarasztalta G-t azzal, hogy „a megfelelően alkalmazottkezelés talán megmenthette volna a beteg életét”. Egyhashártyagyulladásban szenvedő páciensét, akit a betegségkialakulása utáni 21. napon műtött meg. „A hashártyagyulladásbanszenvedő betegnél az első napon elvégzett műtét megmenti a beteget,a második napon esélyt ad neki a gyógyulásra, a harmadik naptólkezdve azonban a gyógyulás esélytelen” (Mondor, Ahashártyagyulladás). A Tecuci-i kommunista egészségügyi vezetőktervének kivitelezéséhez egy ügyészre volt szükség. Ana Călin, agalaci kommunista megyei ügyészség főügyésze egy kétes hírnevűTecuci-i ügyészt, Trandafir Scutaru-t nevezte ki. Az illető Moroşanügyész helyére szeretett volna előlépni. A riporter levonja a következtetést. Milyen igaza volt a Tecuci felé tartó 621-es gyorsvonatonannak az utasnak, aki azt mondta: - Nagy bátorság kell ahhoz, ha az ember bármit meg akartudni a Tecuci-i kórházról. Bizonyos dolgok kiderülnek, más dolgok nem, a felületesszemlélődő számára úgy tűnik, hogy, bár a helyzet a klinikán súlyosés tarthatatlan, bizonyos fokig mindkét félnek igaza van. Avisszaélések, a torzsalkodás, a különféle érdekek nem kedveznek agyógyításnak, és a helyzetet csak rontja, hogy a sebészet gyengénfelszerelt, az illetékes hatóságok csak formálisan foglalkoznak azintézményben felmerülő igényekkel. 111

Végül a riporter visszatér Luigi Matei főhadnagyhoz. - Úgy értsem, hogy a Megyei Egészségügyi Főhatóságnemrég hozott határozata megoldotta a sebészi létszám problémáját?Azaz lesz legalább két sebész a kórházban? - A sebészek számát illetően igen. Trăistaru doktor lesz amásodik sebészünk. Őt az idén Galacon nyugdíjazták. Én úgygondolom, hogy Tecuci számára nem az a megoldás, hogy nyugdíjassebészt alkalmazzunk, hiszen ez azért mégsem elefánttemető. - Egyértelmű – mondja ki a végszót a riporter. A riporter azonban akkor még nem tudott valamit. Azt, hogyTrăistaru doktor annak a Constantin Dăscălescu elvtársnak, RomániaSzocialista Köztársaság kormányfőjének volt a keresztfia, akit 1989.december 20-án Elena Ceauşescu azért küldött Temesvárra, hogypárbeszédet folytasson a forradalmárokkal. Jól helytállt. Nemetmondott minden követelésükre. A kommunista galaci egészségügyivezetők 1989 után sem adták fel. Így került a Parkinson kórbanszenvedő, nyugalmazott Trăistaru doktor a Tecuci-i kórház sebészetiosztályának élére a fiatalabb, egészséges G. helyett. Ő ugyanistovábbra sem tartozott a kedveltek körébe. A harc még két évtizedenát folyt. G. doktort végül az országgal egyszerre gyűrték le. G-t is,Romániát is. 112

A fehér maffia Egyik reggel, a kórházból jövet G. szokásától eltérően apoliklinika épülete mögé parkolta az autóját. Szeretett az épület eléparkolni, elegáns mozdulattal becsapni a gépkocsi ajtaját és sietveelindulni a főbejárat üvegajtaja felé. Először a recepcióhoz ment,megérdeklődte, hogy hány beteg jelentkezett sebészeti kivizsgálásraaznap. Felhívta a recepciós figyelmét arra, hogy milyen iratokatkérjen a betegektől a kivizsgáláshoz. Aztán szinte futva tette meg azutat a második emeletre, és csak egy pillanatra állt meg az emeletielőcsarnokban, ahol a betegek türelmesen várták, hogy sorrakerüljenek. Szeretett elbeszélgetni a betegekkel, többjüket akórházból már ismerte, ő műtötte őket. Szerette a gyerekeket is, őketazonnal, soron kívül fogadta, megszidta a súlyos betegeket, akikelmulasztottak időben visszajönni, és azonnal átküldte őket akórházba. Ezen a reggelen azonban az épület mögé parkolt. A hátsóajtón ment be, nem került a recepció fele, hanem egyenesen azemeletre indult. Az üvegajtón keresztül benézett a második emeletiváróterembe. Megakadt a szeme a rendelője előtt várakozó elegáns,fiatal nőn. Magas, szőke, kissé túlsminkelt. Amikor a doktor melléjeért, sokatmondóan rámosolygott, majd meg se várva, hogy behívják,a doktor nyomában belépett a rendelőbe. - Nem ismer meg, doktor úr? - Nem igazán – válaszolta G. A nő magabiztossága kissé zavarba hozta. - Hát az lehet – bántódott meg kissé a nő. Az elkülönítőbenfeküdtem, de maga csak a pácienseivel törődött. - Ön kinek a betege volt? – kérdezte G., hogy időt nyerjen. - A Gheorghiu doktoré, vakbélgyulladással műtött. Érti? Ésdiszkréten rákacsintott az orvosra. Vakbélgyulladás! 113

- Értem – vágott közbe G. Értem én, csak azt nem tudom,hogyan sikerült Gheorghiu doktornak megműteni magát. Időközbeneszébe jutott a szőke, túlsminkelt nő, aki az elkülönítőben feküdt éspontosan azzal vonta magára a figyelmet, hogy mindig friss sminketviselt, ami a frissen műtött betegek esetében eléggé rendhagyó. - Szerencsém volt. Miminek vagyok a barátnője. Tudja, avérátömlesztéssel foglalkozó Mimié. Ő intézte el. A műtétet éjszakavégezték, sürgős volt. Liviu doktor, a fia segédkezett. GheorghiuLiviu. Ügyeletes volt éppen. - Aha – mondta G. Egy pillanat alatt megvilágosodott.Hirtelen megértett mindent, amit két évi, a „fehér maffiával” vívottharca alatt nem értett. Annyira egyszerű, annyira világos lett minden.Csak azon csodálkozott, hogy miért nem jött rá korábban. Pedigmennyire egyszerű. Eszébe jutott Nasie nővér. Egyik este Hâncu, amásik, idősebb sebész besétált éjszaka tizenegy körül és iszonyúcirkuszt rendezett Nuţi miatt. Nuţi galaci volt, G-nek a barátnője.Hâncu ugyanis az ügyeleti szobában talált rá Nuţi-ra. Nasie nővér volt az egyetlen, aki elmondta neki, hogy a„főnök” kötelezte mindazokat, akik aznap éjjel ügyeletesek voltak,hogy nyilatkozatot írjanak arról, hogy G. doktor idegeneket fogad azügyeleti szobában és ott nemi kapcsolatot létesít velük. - Egy vénember erotikus képzelgései… öregeknél előfordulolykor, már rég nyugdíjba kellett volna mennie. Neki is vannakgyengéi, például szereti a műtéteket, vakbelet pedig különösen szeretműteni. Nasie nővér sírt. De csak képmutatóan. G. tudta, hogyszínpadias és képmutató. - Ne harcoljon a szélmalmokkal, doktor úr. Nincs értelme. Mia főnök mellé kell álljunk. Maga jó hozzánk, rendes velünk, tisztelminket, és mi mégsem tudjuk szeretni. Nem vagyunk képesek rá.Mindegyikünknek a petevezetéke el van kötve, Aurelia Haloca azegyetlen kivétel. Azt hiszem, érti. 114

G. értette. Most már mindent értett. A nővérek és az orvosokközött az évek során kapcsolat alakult ki, méghozzá eléggé furcsakapcsolat. Az egymástól való függés furcsa állapotot eredményezett.A legkisebb kompromisszum is a hálózat leomlását eredményeztevolna. Ilyen egyszerű volt az egész. A nővérek közvetítettek a két sebész és a környékelkeseredett asszonyai között a csonkítással egyenértékűbeavatkozások ügyében. Ezáltal jelentős jövedelemkiegészítéshezjutottak, a két sebész pedig sokezer lejt vágott zsebre. Az évek soránaz ily módon megcsonkított páciensek száma több ezerre növekedett.Ez volt a Tecuci-i fehér maffia egyik alapjövedelme. G. elgondolkodva nézte a vele szemben álló nőt. Szép, fiatal,eléggé értelmesnek tűnt. - Van gyermeke? – kérdezte. - Igen, van egy. - A férje? - A férjem egy mezőgazdasági gépeket forgalmazó cégüzletének a vezetője. A nő sóhajtott. Milyen cirkuszt csapott –mondta. - Miért? - Hát azért, hogy milyen sokba került a vakbélműtét. - Nem értem – mondta G. - Hogyhogy nem érti? – komorult el a nő. Muszáj voltintézkedni. Néha hús kellett, néha bor, néha benzin, és persze aboríték. Mit tehettem volna? Meg kellett mondanom végül neki. G. hallgatott. Elkérte a nő iratait, tíz nappalmeghosszabbította a betegszabadságát, majd kikísérte. - Jövök még magához, mondta a nő. Az aluljáró mellettiélelmiszerboltban dolgozom. Keressen meg. - Jó, jó – mondta G. Fáradt volt, undorodott. Mindentől ésmindenkitől megundorodott. Hát ez a maffia. A fehér maffia. Azegészségügy söpredéke. Ez az ő világuk, G. csak benne él. 115

Délután lement a lakásából a földszintre, hogy megkérje aszomszédasszonyokat, takarítsanak ki nála. Két egyszerűmunkásasszony lakott mellette, mindegyiküknek volt négygyermeke. Egyikük, Adela megkérte, hogy műtse meg a fiaheresérvét. Sokat járatták már a gyermek betegsége miatt, az asszonynem értette, hogy a beutaláshoz előbb át kell adni a főnöknek aborítékot. G. az egyik ügyelete alkalmával, sürgősségi esetkéntvégezte el a műtétet, a főnöke meg is büntethette volna érte. A műtétsimán zajlott, a gyermek gyorsan gyógyult, az asszony elégedett volt.Adela nagyon hálás volt. Több alkalommal próbálta megosztani G-vel a kórházban hallott pletykákat, de G. mindig rendre utasította. - Nem szeretem a pletykát. Hagyd a fenébe. - De doktor úr, én egy barátnőmről, Janetáról akarok mesélni magának. - Nem érdekel, Adela, nem érdekel. Ma azonban G. vidám volt amikor belépett a földszintilakásba. Adela és Mariana izgatott volt. Éppen süteményt készítettek.A doktornak beszélgetni volt kedve. - Nos, Adela és Mariana, hadd halljam azt a történetet Janetáról. - Doktor úr, Janeta a barátnőnk. Adela helyeslőenbólintott és tovább kente a tésztalapra a lekvárt. - Két gyermeke van, 36 éves. Bukarestben megműtöttéka szívét. Mivel folyton terhes maradt, összeszedett valami pénzt éselment Hâncu doktorhoz, hogy kösse el a petevezetékét. Az elvette apénzt és meg is műtötte, de Janetának nem volt szerencséje, a sebnem akart összeforrni. Egy idő után Janeta hazakérezett a kórházból.De előtte azért még megvizsgáltatta magát a nőgyógyászaton. Ottrákos daganatot állapítottak meg, méhrákot. A seb nem akartbegyógyulni, aztán egy idő után a sebből elkezdett folydogálni avizelet. Az orvosok tanácstalanul vonogatták a vállukat: „átterjedt ahúgyhólyagra is” mondták a nőgyógyászaton. Furcsa módon azonban 116

Janeta, bár a sebe nem gyógyult, sőt folyt belőle a genny és a vizelet,mégsem halt meg, sőt semmi jelét nem adta annak, hogy a halálánvan. Egyik nap aztán kétségbeesésében Janeta pénzt kért kölcsönés leutazott Bukarestbe, az ottani onkológiai klinikára, hiszen úgytudta, rákos. Azok, doktor úr – vette át a szót Mariana – azonnalmegműtötték. Kinyitották és… mit ad Isten? Hâncu doktor véletlenüla petevezetékét a húgyhólyagjával kötötte össze. Ebből származottminden galiba. - S hol van most ez a Janeta? - Otthon. A November 7. utcában. Makkegészséges, nincs semmi baja. - S Hâncu? - Janeta visszament hozzá, de Hâncu nem vallott be semmit.Nem ismerte el, hogy hibázott, Janeta meg békén hagyta. G. jót szórakozott a történeten, aztán visszament a másodikemeleti lakásába. Vette a tollat és késő éjszakáig írt. A tanulmánynem jelent meg soha, sehol, és említeni sem említette soha, senkinek.A címe: A petevezeték elkötése okozta csonkítás törvényszéki orvosiszempontból. 117

A Transilvania klinika Nincs megelégedve a külalakjával? Az orrát íveltebbé, azajkát érzékibbé szeretné tenni? A fülét, esetleg a túlságosan teltcsípőit szeretné korrigálni? A Transilvania Sebészeti Klinikavisszaadja az önbizalmát és új életet lehel önbe. Betegeinknekminden szempontból kifogástalan, diszkrét ellátást biztosítunk.Nálunk megszabadulhat a ráncaitól, vonzóbbá varázsoljuk az orrátvagy az állát, megnagyobbítjuk a mellét és eltüntetjük testének apróesztétikai hibáit. A Transilvania Klinika az európai sebészetinormáknak megfelelően dolgozik, megbízható, szakmai szempontbólkifogástalan szolgáltatásokat nyújt… Ez volt az 1989-es események utáni Románia első plasztikaisebészetet hirdető reklámja. G. doktor elsétált a Tecuci-i Securitate-hoz. - Ha jól tudom, mostantól kezdve RHSz a neve, azaz RománHírszerző Szolgálat. - Igen, doktor úr! – mondta a tiszt. G. az úr szó hallatán megborzongott. A rideg kő- ésbetonépületben disszonáns akkordként visszhangzott a szó. Kissénevetségesnek, sőt sutának tűnt. Már nem volt elvtárs. Nem elvtárs,hanem úr. Doktor úr. S a vele szemben álló férfi sem elvtárs, hanemtiszt úr. És méghozzá milyen előzékeny úr. Baciu őrnagy szavaicsengtek a fülébe, azé a Baciué, aki a Szekuritáte tisztje volt. - Ej, doktor, doktor, micsoda gazember maga… doktorelvtárs. Feleszmélt. Most már minden más. A helyiség ugyanaz, de abútorzata megváltozott. A bútorzat is, az ember is más. A falaküresek voltak, hiányzott a vezér, a hőn szeretett Nicolae Ceauşescuelvtárs portréja. És más is hiányzott. A bútorokat átrendezték. - Foglaljon helyet – intett a tiszt. Mi járatban nálunk? 118

- Én – szólalt meg G. zavartan – kérdezni szeretnék valamit. - Ki vele, doktor úr, hadd halljuk! – biztatta barátságosan a tiszt. - Hát, nem is tudom, hol kezdjem. G. összeszedte mindenbátorságát és teljes komolysággal fordult a szemközt ülőhöz. - Uram, én szeretném otthagyni az állami állásomat.Megtehetem ezt anélkül, hogy letartóztatnának? - Istenem, doktor úr, hiszen maga szabad ember. Azt tesz,amit a kedve tart. Elmehet bármikor, bárhova dolgozni. - Ez biztos? – kérdezte G. hitetlenkedve. Egészen biztos? - Biztos, doktor, egészen biztos. - És írógépet is vehetek magamnak? - Persze, hogy vehet. Bármit vehet. Amire csak szüksége van. - Akár fegyvert is? – kérdezte felbátorodva. Vadászfegyvert,például? - Vadászfegyvert is, doktor úr. Ha akarja, segítünk, beszélünka rendőrséggel. G-nek eszébe jutott, hogy a rendőrséget csak egy fal választjael tőlük. A rendőrség neve is megváltozott. Régen milícia volt, mostrendőrség. A cégér megváltozott ugyan, a főnök azonban maradt.Vâlcu elvtárs. Vâlcu főhadnagy elvtársból Vâlcu főhadnagy úr lett.Elbúcsúzott, kilépett az épületből az utcára. Minden megváltozott.Mint eső után a gomba, megjelentek a butikok. A világ butikokbólállt. Üdítőt és lángost árultak. Üdítőből és lángosból állt a világ.Akinek volt miből, gyorsan beindított egy butikot, ahol üdítőt,lángost és rágógumit árult. Főleg rágógumit. Megjelentek adéligyümölcsök. Mangó, kivi… Mangó, kivi és rágógumi. Mindenüttlehetett kapni őket. A vállalkozó szelleműek butikot nyitottak.Tecuci-on a szabadság üdítővel és lángossal kezdődött, aztánnemsokára naranccsal és rágógumival folytatódott. Hemzsegtek avállalkozók, az emberek jókedvűek, boldogok voltak. Ja, és a 119

szatyrok. A szép, színes műanyag reklámszatyrok, amelyeket adiákok mappa gyanánt használtak. Reklámszatyrok, tele pucérhölgyekkel és kigyúrt, izmos férfiakkal. Milyen mozgalmas ez a világ, gondolta G. miközben átvágotta Főutcán a kórház felé. Valaki azonban kizökkentette agondolataiból. - Jó napot, doktor! Ismerős volt a hangja. Gelică. Gelică, aDacia szerviz karosszéria javítója, akinek G. műtötte a feleségét.Epekővel. - Jó napot, Gelică – mondta a doktor. Az utóbbi időben nemláttam a szervizben. Le kellene festeni a csomagtartóm fedelét,végigsúrolta egy eltévedt golyó. Amikor a Román Televíziónálvoltam, Bukarestben, az autó után. A „Forradalom” napján. Mit szólhozzá? Á, doktor, én már nem dolgozom ott. Felmondtam, most mársaját magamnak dolgozom. - Hogyhogy, már nem karosszéria javítással foglalkozik? Mi afenével foglalkozik maga, Gelică, üdítőt meg lángost árul? - Dehogyis, doktor. Nem. Én sokkal kifizetődőbb dologgalfoglalkozom. Hiszen szabadok vagyunk. Szabadon léphetjük át ahatárt. Mehetünk Európába. - S maga Európába jár? - Igen, doktor. Nemrég voltam Németországban, hoztammagamnak onnan egy olcsó autót, egy Volkswagen mikrobuszt. Ottáll a Rómeó vendéglője előtt. Forgalomba is írattam már. Azzalmegyek Törökországba. - Törökországba? S ott mit csinál? A válasz meghökkentette G-t. Gelică válasza egy történelmikorszak kezdetét fémjelezte. Az 1989-es román forradalom utánikorszakét. Gelică közelebb lépett és bizalmasan súgta. 120

- Van egy jól jövedelmező üzletem. Kurvákat szállítokTörökországba. Igen, kurvákat viszek Törökországba. Megtöltöm amikrobuszt bigékkel és kiviszem őket. A törökökhöz. - Bravó, Gelică! A doktor a váratlan bizalomtól meghökkent,majd feleszmélt. Pedig maga jó szakember volt. Ki javítja ezután azautómat? Gelică undorral legyintett, a válasz egyértelmű volt. Aztángyorsan kereket oldott. Sietett, elvégre most már vállalkozó. Szabadpolgára egy szabad európai országnak. Romániában forradalom törtki, és még mindig nincs vége. A forradalom lángossal, üdítővel ésnaranccsal folytatódott. Aztán pedig mangóval, kivivel ésrágógumival. S üdítővel. Na meg kurvákkal. Ez volt a románforradalom. G. beszállt a kék színű Daciába és elhagyta a várost. Hétkilométer után megállt a mezőn, az ötös kilométerkőnél. Azon azúton, amely Tecuci-ot és Mărăşeşti-et köti össze. Az ötöskilométerkőnél elhagyatott épület áll. Valaha óvoda működött benne.A 7. számú állattenyésztő egységnél dolgozók gyermekei számáraépítették. A hét tehénhez – így ismerte mindenki a helyet. Bámulta azépületet és közben gondolkodott. Negyven éven át a kommunistákazzal hencegtek, hogy kórházat építenek majd Tecuci-on. Hencegtek,hencegtek, de tenni nem tettek semmit. Minden maradt a régiben: újkórház nélkül. Az egyetlen város volt, ahol nem épült új kórház. Azokot nem volt nehéz kitalálni. Az új kórházba új orvosok kellenek.Ez lett volna a vég. A csalás, az inkompetencia, a csúszópénz, aszakmaiságnak még a nyomát is nélkülöző orvosi beavatkozások,egy szóval: a Tecuci-i orvoslás vége. A „Tecuci-i vakbélgyulladás”vége. Majd én felépítem, mondta ki G. fennhangon. Én. Megépítema kórházat. Saját kezűleg. Megmutatom a kommunistáknak, hogyegy tisztességes, szorgos máramarosi képes megcsinálni azt, amit ők 121

negyven éven át nem tudtak. Csinálok egy kórházat. Egy húsz ágyaskórházat, és elnevezem Transilvania Klinikának. Az elkövetkező hónapokban G. egy kezdeményező csoportotgyűjtött össze, amely megalapította a Romániai Magánorvosok ésGyógyszerészek Egyesületét. A központjuk Bákóban volt.Összehívta az első közgyűlést, amelyen bemutatta az ötletét.Elkészült a helyi és az országos szórású televízióadókban lejátszottdokumentumfilm. Műsort készítettek a Focşani-i televízióadószámára. Ott ugyanis létrejött egy stúdió, amelynek adását Tecuci-onis nézni lehetett. Közben megkereste Marilena Ţirică-t, hogy bankhitelt kérjen.A hölgy a Bancoop Kereskedelmi Bank igazgatója volt. A protokolláltal megkövetelt hezitálás után jóváhagyta neki a háromszázezerlejes hitelt. G. azonnal Piteşti-re utazott. Meleg, ígéretes nyári napvolt. Líviát is magával vitte. Az asszony szerette volna otthagyni akőolajszondáknál betöltött állását. G. határozott. Elege volt abból,hogy Lívia naponta mindenféle információt kellett jelentsen, emellettrutinszerűen hetente kellett jelentést írjon a Szekuritáte számára is.Fogalma sem volt róla, hogy mire használták. A jelentgetés részevolt a munkaköri leírásnak. A szocialista egységek vezetőinekjelentést kellett írniuk az állambiztonsági szerveknek. Egyértelmű. Ésegyben kötelező is volt. Líviával együtt besétáltak a Piteşti-i Dacia gépkocsigyárba, azigazgatót keresték. Az előcsarnokban sokan voltak, csaknem két órátkellett várakozniuk. Amikor rájuk kerül a sor, megjelent még egybukaresti kérelmező, a Nemzeti Megmentési Front csúcsvezetéséből.Bőrüléses Dacia kellett neki. Bőrrel kárpitozott, kombi Dacia. Ezaztán a luxus. Szabadság és luxus. Az autókat úgy vásárolták, mint acukrot, mondta a Constantin Stroe vezérigazgató, aki hajdanában agyár mérnöke volt. 122

A folyosón G-nek lehetősége volt megpillantania egyritkaságszámba menő, Dacia 1300 sportkocsit. Nem azt, amitmindenki ismert, hanem egy lehajtható fedelűt. Lehajtható fedél,értik? Abban az időben ez szinte csodaszámba ment. A látványtólmegbabonázva lépett be az igazgatóhoz. - Egy autót szeretnék… hajszál híján azzal folytatta, hogy:amilyet a váróterem falán látni. Aztán még időben feleszmélt. Éskijózanodva folytatta: igazgató elvtárs… azazhogy igazgató úr, miegy MENTŐAUTÓT szeretnénk. - Nem értem, mondta az igazgató. Nem értem, miféle autótkérnek? - Mentőautót. Amiben legyen hordágy és oxigénpalack ésminden, ami a mentőautó alapfelszereléséhez hozzátartozik. Akórháznak kell. A Tecuci-i Transilvania Klinika számára vásároljuk.A Galac megyei Tecuci-ra kell. Constantin Stroe igazgatónak tátva maradt a szája. Megszoktamár, hogy az emberek mindenféle kéréssel fordulnak hozzá.Különféle faksznikkal. Metálszínű festék, ilyen-olyan kárpitozás,bőr, motor, kerék, extrák, stb. A legfurcsább, legképtelenebbkérésekkel bombázták, de mentőautót még senki nem kért tőle. Ez azorvos bizonyára meghibbant. Hogy 1991-ben, amikor minden épeszűromán állampolgár azért vásárol autót, hogy felvágjon vele és kiélje akommunizmus évei alatt felgyűlt összes frusztrációját, mert annakidején, ugye, nem lehetett csak úgy autót venni, jön ez a fickó ésmentőautót kér. Egy őrült doktor. Aki otthagyta a finom, langymelegállását az állami kórházban, ahova a diplomán kívül a világonsemmiféle befektetés nem szükséges ahhoz, hogy behajthassa abetegektől az adómentes napi csúszópénzét, és ideállít, hogy nekimentőautó kell. Amivel betegeket tud szállítani. Hát ez kész őrültség. - Ej, micsoda kérés ez, doktor, ilyenről még nem hallottam.És milyen kellene? 123

- Hát olyan, amilyenről az előbb beszéltem. Ugyanolyanfelszereltségű, mint az állami mentőautóké. Stroe doktor kivette a doktor kezéből a kérvényt, sebtébenelolvasta, majd ráírt valamit. - Jóváhagytam, menjenek át a kereskedelmi osztályra. A kereskedelmi osztályon újabb sort kellett kiállniuk. Éppakkor jelentették be, hogy az autók árát százezer lejjel megemelik. - Remélem, hogy ez a mentőautókra nem érvényes, gondoltaG. De hiába. A határozat Bukarestből, a minisztériumból, illetve aDacia gyár vezetőségétől érkezett, úgyhogy egyértelmű volt. Azáremelés minden gépkocsira érvényes. Vissza az igazgatóhoz.Constantin Stroe azonnal megértette, hogy mi a helyzet. Felhívta akereskedelmi osztály igazgatóját. - Aláírtam a doktornak egy autót, miért nem akarod kiadni? - Kiadom én szívesen, de az új áron. - Nem! – dühöngött Stroe. Neki a régi áron adod. Azaz 120ezer lejért. Ráírom a kérvényére is. Constantin Stroe az aláírásamellé még odafirkantotta: Jóváhagyva a 120 ezer lejes áron. Éshozzátette: a nép egészsége érdekében. A kereskedelmi igazgató ahóna alá vette a mappáját és kifele indult. - Várj! – szólt utána Stroe. Még van valami. A másikvisszafordult az ajtóban. - Felszerelitek mindennel, és úgy adjátok ki. Teljesfelszereléssel. - Igenis! – mondta a másik. Aztán Constantin Stroe, a Daciagyár igazgatója intett. - Sok siker, doktor. Így még egy számítógépre is maradpénze. Viszontlátásra. G. elhűlve távozott. A piros rendszámtáblás új autóvalelszáguldott Bukarestbe, a piperai raktárba. Egyszer már járt itt.Akkor egy HC90-es típusú számítógépet vásárolt. Másnesszalagosszámítógépet. Volt egy monokróm, zöld színű képernyője is. Ezen 124

dolgozta fel a betegein végzett kísérleteinek eredményeit. Aszámítógépes neurometriai eredményeket. A programot, a betegekszámítógépes neurometriai felmérését két Tecuci-i mérnöksegítségével dolgozta ki. - Van pénzem. Egy számítógépet szeretnék - mondta abukaresti igazgatónak. - Küldjék ide az eladási osztályvezetőt! Idősebb mérnöklépett be. - Állíts össze a doktornak egy számítógépet. - Rendben van. A mérnök kifele indult. - Várj. Vigyázz, ne legyen több 180 ezernél. Ennyit tudfizetni érte. 180 ezer lejt. G. körülbelül fél órát várakozott az igazgató irodájában.Megérkezett a monitort és a gépet tartalmazó doboz. G. hitetlenkedvenézte a dobozt, amelyen a Pacard felirat díszelgett. G. indulnikészült, az igazgató pedig feléje fordult és azt mondta: - Nézzen be máskor is, doktor. A kapunál van még egydoboza. G. kilépett az épületből és a kapu felé indult. A nemrégvásárolt Dacia mentőautója a kapu előtt várt rá. Volt forgófénye,szirénája és hordágya. Hordágy a betegeim számára, gondolta G. Hamár úgyis magánrendelésre jönnek, akkor legyen mindene akórháznak. Mentőautója is. G. nem tudta, hogy akkoriban, sőtévekkel később is, az egész országban kizárólag a TransilvaniaKlinika rendelkezett saját mentőautóval. A piperai üzem bejárataelőtt türelmesen várakozott a mentőautó. G. boldog volt, ma sikerrelzárult a napja. Neki is, a betegeinek is. Akkor jött rá, hogy ő azegyetlen magánorvos egész Romániában. Az egyetlen, aki fiatalon,karrierje felívelésének kellős közepén feladta az ÁLLAMI állását ésvakon bízva az új román demokrácia jövőjében,MAGÁNvállalkozásba kezdett. Az üzem kapujában egy tisztviselőnagyméretű, lezárt dobozzal várta. G. a forgófényt és fényszóróit 125

bekapcsolva száguldott végig Bukaresten. Olykor szirénázott is.Csakúgy repült Tecuci felé, maga mögött hagyta Urziceni-t,Râmnicu Sărat-ot és Focşani-t. Sürgős dolga volt. Sürgősen Tecuci-ra kellett mennie, a Transilvania Klinikára. A nővérek előkészítettékmár a műtőt. Csak este jutott eszébe a doboz, amit az igazgató aszámítógép mellé adott neki. A nővérkék kibontották a dobozt. G.meghökkent. A dobozban egy Robotron nyomtató lapult. Focşani-ban megalakult az első magántelevízió, az STF,amely az éteren keresztül sugározta a műsorait, valamivel későbbpedig egy kábeltévés társaság is. G. kezelte a cég tulajdonosát ésannak családtagjait is. Vizsgálatokat, kezelést rendelt el, szükségesetén beutalta őket. Vătăşoiu, Marteş, Buscă. Barátok és páciensekis egyben. Adriana, az STF bemondónője egy alkalommal ígybeszélt: „A médiából nap mint nap arról értesülünk, hogy a világonmilliónyi ember hal meg. Századunk betegségei kíméletlenülsújtanak le. A kutatók világszerte megpróbálják felvenni a harcotvelük. A legtöbb esetben pontosan tudjuk, hogy mik okozzák korunkbetegségeit, de nem mindig ismerjük a kezelést, amely enyhülést hozés visszaadja egészségünket. Az egészségügy mindig a kultúra és atársadalom jólétének a mércéje is egyben. Az egészségügy tükrözi azállamnak a lakosság és annak jóléte, értékei irántifelelősségvállalását. Mindannyiunknak, akik páciensként fordultunkaz állami egészségügyi intézményekhez, volt kellemetlen élményünkaz ellátással kapcsolatban. Be kell ismernünk, hogy az orvosikompetencia nem mindig képes pótolni a felszereltséget, azaz aműszerek, a gyógyszerek hiányát. A román állam által felvállalt,teljesen térítésmentes betegellátás azonban nagyon nagy tévedés,amelynek megvoltak és vannak a hátulütői. A vírusos hepatitiszrobbanásszerű terjedése csak egyike a problémáknak. Az állami 126

hiányosságokat pótoló magánszektor nélkül az egészségügyben nemszámíthatunk normalitásra.” Románia első magánkórházának megnyitóján mindenki ottvolt, egyetlen szakember, a vak sebész kivételével. A polgármester iseljött. De a tiszteletbeli vendégek a kubaiak voltak. KubaKöztársaság nagykövete, illetve a havannai Nemzetközi Gén- ésBiotechnológiai Intézet igazgatója. A megnyitó rövid volt. G.bejelentette, hogy a Galac megyei Tecuci-on nemrég alakultTransilvania Klinika a rák biológiai terápiájának kutatását isfelvállalja. Ez volt G. életének nagy álma. A rák biológiaiterápiájának kutatása. Oprescu doktor is ott volt. Sorin Oprescu, aszenátus tagja, a főváros jövendőbeli főpolgármestere. A Transilvania Klinika annak idején sebészeti és betegellátásiszolgáltatásokat kínált. Több részlege volt, a 20 ágyas központi alegfontosabb. Itt olyan szabadidőközpont működött, amelyetnemcsak a betegek, hanem bárki igénybe vehetett. Aztán következetta műtő. A műtéteket G. végezte, aki több tucat szakvizsgát tett, hogyelnyerhesse a sebész főorvosi címet. Harminc éves karrierje alattkörülbelül tízezer műtétet hajtott végre, a legkülönfélébb fajtákból. ATransilvania Klinika alternatívát jelentett az állami betegellátássalszemben, hiszen az egészségügy sem a kormányon levők, sem aközember számára nem volt prioritás. A klinika az ország legelsőmagánkórháza volt. Az intenzív osztályt képező három betegágyatfél milliárd lej értékű felszereléssel látták el, a legmodernebbfajtából. Számítógépes eletrokardiográf, 16 cm mélyre hatóekotomográf, endoszkóp, jól felszerelt röntgenszoba, Elaisa típusúdiagnosztizáló felszerelés, amely gyorsan és hatékonyan fényt derít akülönféle betegségekre. Egyszóval, jól felszerelt kórház volt. Aműtétek elvégzéséhez olykor akár 11 fős csapat is összegyűlt.Sikeresen kezelték a leukémiát, elsősorban a szakirodalombantüskesejtként ismert módszerrel. A klinika a modern biotechnológia 127

és géntechnika legfrissebb termékeivel is el volt látva. A legjobbminőségű interferonnal kezelték a betegeket, még a HIV-fertőzötteknél is szép eredményt értek el. A cirózisos betegeknél islátványos eredményeket értek el, és az itt használt antibiotikumok iscsúcsminőségűek voltak. Az abban az időben legújabbnak számító,harmadik generációs cefalosporinokat használták. A klinikaszakemberei számára nem jelentett problémát sem a szívinfarktus,sem az égési sebek kezelése, hiszen a legkorszerűbb technikáthasználhatták. A tengerentúlról különleges, erre a célra gyártottládákban érkezett a bio- és géntechnológiával előállítottStreptokináz, illetve a bőrszövet növekedését elősegítő szerek. Akeresztény szellemben képzett ápolónők együttérzéssel bántak aszenvedő betegekkel. Az itt dolgozó orvosok mindannyiankifogástalan szakemberek voltak. A számítógépes technikasegítségével a betegséget annak kezdeti fázisában lehetettazonosítani, így a gyógyulásnak is nagyobb volt az esélye. Atudományos kutatásokkal foglalkozó osztály a B vírusos hepatitisz ésaz AIDS interferonos kezelési lehetőségeit, illetve a sztreptokináz ésa bőrszövet növekedés serkentő hatását vizsgálta. Az értékelést aszámítógépes neurometrikai vizsgálatok és a hagyományoslaborvizsgálatok összehasonlításával végezték, ezt kiegészítettek avírusmarkerek vizsgálatával, amely akkoriban Romániában mégújdonságnak számított. A klinikai második épülete Bákótól 20 km-re, Horgeşti-envolt, itt működött a munkaegészségügyi részlet és a klinika általtámogatott, 50 diákot számláló főiskolai kollégium. G. a bákói egyetemmel együttműködési megállapodást írt alá,mely szerint az egyetem kinetoterápia szakos hallgatói a TransilvaniaKlinikán végezhetik a gyakorlatukat. G. egyetemi oktató lett,Bákóban és Tecuci-on is tanított. Nekilátott létrehozni ésakkreditáltatni a Keleti Tudományegyetemet, hogy ott közgazdaságot 128

és egészségügyi menedzsmentet, illetve orvosi asszisztensképzéstnyújthasson. G. utolsó szakképesítése mondhatni egyedülálló voltakkoriban. Kedvelte a kihívásokat, így hát a plasztikai sebészettel ispróbálkozott, remélve, hogy hamarosan elindíthatja az első románplasztikai sebészeti iskolát. Nekilátott hát, hogy beszerezze aplasztikai műtétek végzéséhez szükséges engedélyeket. ATransilvania Klinika olyan posztgraduális képzést nyújthatott volna,amely az országos szintű keresletnek is megfelelt volna. A klinikánnagyon komplex műtéteket végeztek. Görbe lábat, aszimmetrikuscsípőt korrigáltak, az orr, mell, valamint az ajkak és az állplasztikáját is vállalták, méghozzá európai nívón. Megkezdődött azegyüttműködés a lyoni Rivoilan doktorral, a sebészcsapatnakgyakran volt tagja az európai hírnevű, Moldva Köztársaságbólérkezett Cotea Viorel doktor. Rövid ideig úgy tűnt, hogy a klinikateljes mértékben a plasztikai műtétekre szakosodik. A helyzetazonban más volt. A legfontosabb mindig is az általános sebészetvolt, ezt követte a bel- és szívgyógyászat, a gasztroenterológia,dermatológia, szemészet, fülorrgégészet és a többi szakágazat.Hogyha a helyzet megkívánta, kisegítő orvosokat hívtak a műtétekelvégzésére. A beteg döntötte el, hogy melyik sebész végezze aműtétet, és kik segédkezzenek neki. Súlyos máj- és epeproblémákat,nehezen hozzáférhető daganatokat is műtöttek itt. A klinikának több kisebb rendelője volt, de az ő hatáskörébetartozott néhány ipari létesítmény orvosi rendelője is. A felszerelésekifogástalan volt, laboratóriumai korszerűek, minden elképzelhetőproblémát kezelni tudtak. Két gyógyszerlerakata működött, egyikBákóban, a másik Tecuci-on, és az intézmény felvállalta az ASIMEDnéven ismert programot is, azaz a kereskedelmi egységekdolgozóinak rendszeres munkahelyi kivizsgálását. 2002-ben G. végigvizsgálta az ország összes olyanalkalmazottját, akik a vízenergia szakágazatában dolgoztak. Az 129

eredményeket egy tudományos ülésszak keretében ismertették, aHidroelectrica Rt. vezetőségének jelenlétében. G. huszonhárommegye, valamint a főváros több mint hatezer dolgozóját mérte fel,gyakorlatilag mindenkit, aki a vízenergia területén tevékenykedett. Adolgozók egészségi állapotát a G. által kifejlesztett számítógépesneurometria módszerével vizsgálták. A Iaşi-i Orvosi ésGyógyszerészeti Egyetem professzora, Neamţu doktor általpontosnak és megbízhatónak ítélt, nem invazív módszerrel mindenbetegséget korán lehetett diagnosztizálni. G. elsőként beszélt a magasfeszültségű mágneses, illetve elektromágneses térnek a generátorok,illetve a magasfeszültségű vezetékek közelében dolgozó munkásokszaporító szerveire gyakorolt hatásáról. Az ilyen jellegű munkátvégzők periodikus áthelyezését, illetve kiemelt javadalmazásátjavasolta. Később a módszert a másfajta munkát végzők vizsgálatára iskiterjesztette. G. karrierje fellendült. Számos, orvosokat ésgyógyszerészeket tömörítő szervezet fordult hozzá az országosernyőszervezet létrehozásának kérdésében, és vezető funkciót kapottaz országos képviselői testületben. Tizenöt év múlva már a RománNemzeti Biztosítópénztár Igazgatótanácsának a tagja volt. Vérmesenküzdött a csúszópénz rendszere ellen. Már jóval azelőtt egyetemi oktatókat szerződtetett Iaşi-ból ésBákóból, akiknek a feladata az volt, hogy a diákokkalfoglalkozzanak. Kiszemelte magának a Mezőgazdasági Gimnáziumépületét, amelyet a termelőszövetkezetek megszűnése után bezártak,és megpróbálta megszerezni a Tecuci-i Keleti Egyetem számára.Ekkor következett a meglepetés. Kérését a helyi, illetve a megyeihatóságok elutasították. Az épület nagy előadótermében aKántorképző iskola óráinak adtak helyet, amelyről úgy döntöttek,hogy fontosabb a közösség számára, mint az egyetem. Ez volt az elsőnagy csalódás. Azután beköszöntött a csúszópénz időszaka. Előszöraz akkreditálásért, azután a pénzügyi ellenőröknek kellett fizetni. 130

Amikor a klinika dolgozói távoli, nehezen megközelíthetőhelyekre, például bányavállalatok vagy más, hasonló jellegű iparilétesítmények munkásait szálltak ki megvizsgálni, karavánnalmentek, magukkal szállítva a kivizsgálásokhoz szükségesfelszerelést. A vizsgálatok során kiszűrték a betegeket, majd továbbirányították a klinika megfelelő részlegére, alaposabb kivizsgálásokelvégzésére. Komplex laborvizsgálatokat, kardiológiai, ultrahangosés számítógépes neurometriai felmérést is végeztek. Minden nagyon jól működött, de olykor érződött, hogy G-neknem sok tapasztalata van az egészségügyi menedzsment és marketingterületén. A hatalmas keresletet felkészült szakemberek hiányábanegyedül próbálta meg lefedni. Olaru doktor, a bákói laktanya orvosa,akivel az ország első, orvosokat és gyógyszerészeket tömörítőegyesületét létrehozta, elpártolt tőle. Megkedvelte a „kisfigyelmességeket”, amelyekkel az orvosi felszerelést ésgyógyszereket importáló cégek halmozták el az orvosokat ésgyógyszerészeket tömörítő egyesületek vezetőségét. Megkezdődött alefizetések, illetve a román egészségügy kifosztásának korszaka. ANemzeti Egészségügyi Biztosító Pénztár vezető testületénektagjaként G. sikeresen melléfog. Az, hogy elutasítja a lefizetést,rengeteg kellemetlenséget okoz. Egy adott pillanatban a GalacMegyei Biztosító Pénztár megtagadja a Transilvania Klinikától azszerződéses alapon elvégzett vizsgálatok megtérítését, aminekkövetkeztében az intézmény fizetésképtelenné válik. A gonoszpénzügyi manőver telibe találja G-t. Nem sokkal ezután G. felfedi a tervet, mely szerint az AdrianNăstase miniszterelnök által vezetett Ellenőrző Bizottság 80 milliárdlejt tervez engedményezni a Biztosítópénztárnak. A közpénzekkelvaló visszaélés felfedése miatt Eugen Ţurlea, a Biztosítópénztárelnöke és Valeriu Simion alelnök a nemrég letűnt „aranykorra”jellemző ördögi mosollyal róják ki rá a büntetést. Furcsán lépnek felellene. Polgári pert indítanak, amelyben azzal vádolják, hogy négy év 131

tanácsadói karrierje alatt a megengedettnél 70 millió lejjel nagyobbösszegben bonyolított le telefonbeszélgetést hivatali telefonjáról.Bírságokkal együtt az összeg negyedmilliárd lejre rúg, ésexponenciálisan növekszik. G. ügyét a Tecuci-i bíróság tárgyalja.Alapfokon a bíróság elutasítja a Biztosítópénztár keresetét és G.javára dönt. Egy darabig csend van. Vihar előtti csend. G.elfeledkezik a kommunista módszerről, a felszín alattihadműveletekről. Bután bízik a román igazságszolgáltatásban ésminden más kimegy a fejéből. Négy év múlva arra ébred, hogy a máramúgyis kevés nyugdíját az összeg behajtása érdekében felérecsökkentik. Megélhetésre alig futja belőle. Kevesebbet kap kézhez,mint egy utcaseprő. Élete végéig fizetnie kell. Az Állam nemkegyelmez, és nem felejt. Hogy melyik állam? A Ţurlea és Simionállama. Meg a hasonszőrűeké. G. marad továbbra is a szolgálatosbalek. Az egészségügyben tevékenykedő korrupt vezetők miattaestek el néhány milliárdnyi lej csúszópénztől. A biztosítópénztárvezetőtanácsának tagjaként G. nemcsak kényelmetlen, hanemegyenesen veszélyes. Pusztán amiatt, hogy tisztességes. A fiúknak volt gondjuk arra, hogy megfellebbezzék a Tecuci-i ítéletet a galaci bíróságon. És itt következett a gazemberség. Atámadást aljasan, a mélyből indították. G-nek nem kellett tudniasemmiről. Megfosztották G-t a védekezés lehetőségétől. Meg kellettbüntetni. Négy évvel később végrehajtják rajta az ítéletet. Tél kellősközepén fekete síálarcos csendőrök lakoltatják ki otthonából, majdmegfosztják attól a nyugdíjtól is, amely a negyven évi nyugdíjalapbefizetése után jár. Ó, Európa, hol vagy, amikor ilyesmik történnek?! G. nem kellett tudjon semmiről. A bíróság beidézte, de őegyetlen idézést sem kapott kézhez. G. nem tudott semmiről, ahatáridők mindegyike lejárt, az ítélet pedig egyértelmű volt. G. csaka végrehajtók megjelenésekor értesült mindenről. Végrehajtás,fellebbezés nélkül. Romániában az igazság nem győz. Csak a másokigazsága. A határidők igazsága. A szolgálatos balek elveszti a pert, 132

mert nem reagál a megadott határidőn belül. A határidők pediggyorsan követik egymást. Visszaút már nincs. Ha lejárt a határidő,elvesztetted a pert. A dossziéba csak egy irat kerül be. Az, hogykiküldték az idézést. Beidézték, de nem jelent meg. Így működik agépezet. Az idézést általában a sajtóban is megjelentetik. Ami aztjelenti, hogy minden román állampolgár naponta végig kelleneolvasnia az ország összes sajtótermékét, hogy megbizonyosodjonafelől, hogy egyetlen bíróság sem idézte be aznap, és hogy nem késle semmiféle fellebbezési határidőt. G. állandó lakhellyelrendelkezett. Közéleti személyiség volt. Pontos személyazonossággalés lakcímmel rendelkező polgár. Az igazságszolgáltatásban dolgozókorrupt, inkompetens egyének behódoltak a szintén korruptegészségügyi söpredéknek. Büntetés volt ez a javából. G. emlékezetében kitörölhetetlenül élnek a bukaresti, illetve amás helységekben tapasztalt visszaélések. Egy alkalommal neki isfelajánlottak egy millió dollárt egy minisztériumi közbenjárásért.Jenica is ott volt. Jenica Roman, aki alkalmazottja volt a klinikán.Határozottan visszautasította. Sőt, a főnökének is beszámolt azesetről, szintén a Jenica jelenlétében. Azért, mert a főnöknek tetszetta lány. Valahányszor Bukarestben összefutottak, a főnöke mindigérdeklődött Jenica felől. Olykor meghívta a rendelőjébe egy pohátwhiskyre. Ez volt a főnök, Ţurlea professzor. Ţurlea professzor, aközgadaságtudomány doktora. S a tét? Nos, egy aláírásra voltszükség. A nemzeti egészségügyi hálózat informatikai felszerelésérevonatkozó szerződést kellett aláíratni. Így írják a történelmet.Bismarck törvényeinek története Romániában. Az istenverte törvény.Az istenverte közbeszerzés. Megkozmetikázva, ahogy kell. Nos,Bismarck még álmában sem gondolta volna, hogy mivé fajulnak atörvényei. Hát ez van. G-nek egy hibája volt: nem értette meg, hogy a románegészségügyet nem lehet addig megreformálni, amíg csúszópénzlétezik. Hiszen egyetlen orvos sem fogja kívánni a változást 133

mindaddig, amíg jól meg tud élni úgy, hogy az állam felszereléséthasználhatja, és ezért a pácienstől adómentes paraszolvencia jár.Ennyit a reformról. 134

A térdre kényszerített ország G-t egy nap telefonon megkereste V. Laci, a fiatal kolozsváriszínházrendező, és meghívta a bemutatójára, Râmnicu Vâlceára.Mrožek egyik népszerű darabját vitte színre, amely aktuális témát, aházasságon belüli erőszakot feszegette. Izgatta a kérdés. Harmincévvel azelőtt olvasott egy hasonló darabot, amelyet Virginia írt.Elment hát Kolozsvárra, s onnan Lacival együtt utaztak továbbVâlceára. Kellemes, hat órás utazás a bágyadt őszi napsütésben. G. tudta, hogy a távollétében Virginiának egy Tecuci-ioperatőrrel kell találkoznia, aki filmet akart készíteni a pénzügyiösszeomlás utáni Transilvania Klinikáról. Valójában Virginia csakmagányra vágyott, hogy ne szomorítsa el G-t. Úgy gondolta,. szívéreveszi a filmezést, az emlékek felidézését. Hogy újra vissza kellemlékeznie a gazemberekre, a kommunista pénzügyi hatóságnakdolgozó aljas egyénekre, akik 2004-ben megnyomorítottak, majdeltöröltek a föld színéről egy, a hatalom számára kényelmetlengazdasági egységet, a Transilvania Klinikát. A módszer egyszerűvolt. Első lépésként megkötötték a Biztosítópénztárral azegészségügyi szolgáltatások végzésére vonatkozó szerződést.Néhány hónap után hirtelen leállították a szolgáltatások kifizetését. Aklinika nem tudta törleszteni sem a szállítókkal szembeni tartozásait,sem az adóhivatalnak nem tudott fizetni. A megállapított adóelőleghatalmas volt. A törvény azonban előírja azt, hogy az állam klinikafelé történő tartozása három éven belül semmissé válik. A klinikatartozása az állam felé azonban nem válik semmissé soha, sőtexponenciálisan növekszik. A klinika megszűnik, és vele együttmegszűnik az állami egészségügyi rendszer konkurenciája is.Romániában nincs szükség valós egészségügyi reformra. Miért?Mert az orvosoknak nincs rá szükségük. Amíg egy orvosnak semmitnem kell befektetnie, mert mindent ingyen megkap, addig csak afélkegyelmű szorgalmazza a reformot. Az állam által biztosított 135

felszerelést használó, és a betegektől befolyó csúszópénzt zsebrevágó orvosnak nincs szüksége a reformra. Csak G. volt annyira őrült,hogy egész vagyonát belefektesse egy olyan gazdasági egységbe,amelynek a tevékenysége a tudományos kutatás. Őrült volt. A rákbiológiai terápiájának kutatását szenvedélyesen kutató őrült. Az elsőpozitív eredmények harcra ösztönözték. Alaposan felborzolta akedélyeket az orvosok körében, olyannyira, hogy egyszervisszahallotta az akkori miniszternek, Bartoş Danielának egyzártkörű rendezvényen elhangzott véleményét: „lőjék már le ezt a G-t”. A rendszer veszélyesnek ítélte. Miután az országosérdekképviseleti szerv vezetőségébe került, határozottan kiállt acsúszópénz és az ezzel kapcsolatos, aggasztóan növekvő orvosikövetelések ellen, amelyek már a szervezett bűnözés határát súrolták.A csúszópénz elfogadása és a paraszolvenciától függővé tett orvosibeavatkozás olyan bűnözővé változtatta az orvost, aki a szakértelmétviszi vásárra. G. több mint egy évtizeden át harcolt. Az országgalegyütt harcolt. Aztán mindketten ugyanúgy végezték: térdrekényszerítve. G. távollétében Virginia lefilmezte azt, ami a klinikábólmaradt. Az operatőrnek köszönhetően lassan, képről képre, kockárólkockára elkészült a Transilvania Klinika trilógiájának záró része. Virginia befejezte a filmet. „Strasbourg, az utolsó állomás”. Alemezt betette egy borítékba és elküldte az európai bíróság címére.Két év telt el. G. szkeptikus volt. Világ életében euroszkeptikus volt.Az öreg kontinenst és a világot a szürke vírus pusztítja. Most mégbiofita állapotban lappang, de nem telik el sok idő, és alapjábanrengeti meg a kontinens politikai genomját, mely végül mutánsutódainak tömkelegébe fullad. * 136