Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet (részlet)

NICOLAS BARREAU Párizs mindig jó ötlet PA R K KÖN Y V K I A DÓ

A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Nicolas Barreau: Paris ist immer eine gute Idee. Piper, 2016 Fordította Fodor ZsuzsaCopyright © Thiele Verlag in der Thiele & Brandstätter Verlag GmbH, München und Wien, 2014 Hungarian translation © 2017 Fodor Zsuzsa Magyar kiadás © 2018 Park Könyvkiadó, Budapest Borítóterv © semper smile, München, Christina Krutz, Biebesheim am Rhein terve alapján Borítóképek © Chloé Wolff/ArtMarie ISBN 978-963-355-407-4 Szerkesztette Szalay Marianne A szöveget gondozta Markwarth Ágnes Műszaki szerkesztő Széplaki Gyöngyi A borítót az eredeti felhasználásával tervezte Váradi Zsolt Tördelte Kaposvári Franciska

A croissant visszahozta Rosalie-t Picard úrhoz és ehhez abosszantó lakbéremeléshez. Homlokát ráncolva, gondterhel-ten meredt a levélben szereplő, meglehetősen fenyegetőnektűnő számokra. Noha a Luna Luna időközben már stabilvásárlókörrel rendelkezett, és minduntalan új vásárlók ésturisták torpantak meg a kis papírbolt szeretettel dekoráltkirakata előtt, hogy aztán odabent elragadtatott kiáltások-kal ajándékkártyákat, csinos noteszeket vagy levélnehezéke-ket vegyenek kézbe, és nem is távoztak az üzletből úgy, hogyne vásároltak volna valamit, mindazonáltal Rosalie nemnagyon ugrálhatott. Postai levelezőlapokkal és mindenféleszép írószerekkel manapság nem lehet nagyot kaszálni, méga Saint-Germainben, az egykori irodalmárnegyedben sem. Rosalie mégsem bánta meg soha a döntését. Anyja, akivégül mégis egy kis induló tőkét bocsátott rendelkezéséreaz örökségéből, csak lemondóan sóhajtott, mondván, hogyRosalie úgyis azt csinál, amit akar, és mindenképpen jobbegy akármilyen boltot vezetni, mint festőként kipróbálnia szabadesést. Persze nem sokkal jobb. Cathérine Laurent valószínűleg sosem fog beletörődni,hogy a lánya nem tanult valami értelmes szakmát. Vagylegalább nem ment feleségül egy feltörekvő fiatalemberhez(vagy akár idősebb úrhoz). (Ez a jó szándékú, óriás lábú fit-neszedző, aki olyan unalmas, hogy az embernek sírni volnakedve, csak nem lehet az?) Cathérine úgyszólván sosem járta lánya boltjába, az előkelő hetedik arrondissement-ban, az-az kerületben lakó barátainak és ismerőseinek azt mondta,hogy Rosalie-nak irodaszerüzlete van – ez mégiscsak ko-molyabban hangzott valamivel. 23

Hát… nem annyira irodaszer volt az, mondhatni, egy-általán nem az volt. A varázslatos Luna Luna papírbolt-ban hiába keresett volna az ember iratrendezőt, gyorsfűzőt,papírlyukasztót, iratkosarat, átlátszó védőtasakot, ragasztót,mappát, gemkapcsot. Rosalie azonban fölöslegesnek tar-totta, hogy felvilágosítsa tévedéséről. Mosolyogva hallga-tott, és minden reggel örömmel ment le a boltjába, hogyfelhúzza a vasrácsot és beengedje a napfényt. A falak finom hortenziakékben ragyogtak fel, a helyi-ség közepén sötét faasztal állt, ezen volt szétrakva a boltminden kincse: virágmintás bevonatú dobozok, bennük alegkülönbözőbb üdvözlőkártyák és borítékok, vagy mázaskerámiabögrék finom színekben, ezeket egy művésznő ké-szíti a Quartier-ban, Rosalie finom, mintás papírral bevontceruzákat tartott bennük. Mellettük írómappák régi rózsa-nyomatokkal. Tetszetősen díszített üzleti naplók és jegyzet-füzetek álltak halomban a levélpapírmappák és pecsétviaszttartalmazó dobozok és fapecsétek mellett. Az oldalsó falak világos polcain finom díszcsomagoló-papír-tekercsek sorakoztak, továbbá szín és méret szerintrendezett levélpapírok és borítékok; ajándékcsomagok át-kötésére szolgáló, nagy tekercsekről lelógó, illatos szalagoklengtek a kis puhafa asztal mellett, amelyen a pénztárgépállt, a kékre festett hátsó falat pedig kőlapok díszítették,fehér galamb-, sötét szőlő- és halvány rózsaszín hortenzia-mintával – a régi motívumok új fényben ragyogtak a vas-tag lakkréteg alatt –, és egy nagy olajkép, amelyet Rosaliemaga festett, és amely egy meseszerű erdőt ábrázolt, benneegy lány szaladt bíborvörös ruhában, lobogó szőke hajjal. 24

A pénztár mellett a sarokban magas, zárt üvegvitrin állt,benne drága töltőtollak és ezüst levélnyitó kések. A kirakat kecses kártyatartókkal volt kidekorálva, ame-lyek messziről tarka patchwork takaróra emlékeztettek. Egynégyzetben elrendezett, szív alakúra hajtogatott ezüstdró-tok mögött a legkülönbözőbb képeslapok álltak össze vi-dám összművészeti alkotássá. Közvetlenül mellettük díszes,sötétkék, türkizkék és rezedazöld csomagolópapír-csíkokfüggtek pompás William Morris-féle mintákkal, s lent, akirakat aljában legyezőformában szétterített képeslapok éskártyadobozok virágmotívumokkal vagy a tengerpartonálló, esetleg könyvet olvasó nőalakot ábrázoló képekkel.Köztük selyempapírral bélelt dobozokban súlyos levélne-hezékek üvegből, bennük préselt rózsa, régi vitorláshajókmetszetei és festett Fatima keze amulettek, de szavak ésmondatok is, ezeket nap mint nap el lehet olvasni anél-kül, hogy megcsömörlene tőlük az ember. Zergebőrszínűalapon finom barna ecsetvonással ott áll, hogy Paris. VagyL’Amour, vagy La beauté est partout – „A szépség minde-nütt jelen van”. Auguste Rodin, a szobrász és festő mindenesetre eztmondta, és ha Rosalie körülnézett a boltjában, boldog volt,hogy a maga módján hozzájárult ahhoz a bőséghez és szép-séghez, amit az élet tartogatott. A Luna Luna specialitásainak azonban azok a kézzelfestett képeslapok számítottak, amelyek a bejárati ajtótóljobbra álló, két forgatható képeslaptartó állványon sorakoz-tak – épp csak hogy befértek a kicsiny papírboltba, holotttalán éppen ezek voltak a legfontosabbak. 25

Az, hogy a Dragon utcai kis bolt egyáltalán ennyiévig tartotta magát, Rosalie üdvözlőlapos ötletének voltköszönhető. A kívánságot tartalmazó üdvözlőlap volt aspecialitása, és hamarosan híre ment, hogy a Luna Lunapapírboltban kézzel festett üdvözlőlapokat lehet kapni alegképtelenebb alkalmakra. Esténként, zárás után Rosalie késő éjjelig nagy asztalá-nál ült a bolt fölött lévő szobájában és rajzolta, vízfestékkelfestette a lapokat mindazoknak, akik még hittek a kézzelírott szavak varázslatában. Elbűvölő kis műalkotás voltmindahány, tépett szélű merített papíron, egy-egy mon-dattal vagy mondással, amelyhez Rosalie hozzáillő rajzottalált ki. Az egyik lapon például az állt, kék tintával oda-kanyarított betűkkel, hogy „Ne felejts el!”, az alatta lévőrajzon két bőrönddel egy apró termetű nőt lehetett lát-ni, amint hatalmas virágcsokrot nyújt a néző felé, benneodapöttyentett éteri nefelejcsekkel. Vagy: „A nap a felhőkmögött is süt” – ezen egy csüggedt lány állt piros esernyő-vel a szürke égbolt alatt az eső áztatta utcán, miközben akép felső szélén kis angyalkák labdáztak a napkoronggal.„Amikor felébredtem, azt kívántam, bárcsak itt lennél” –hozta a világ tudomására egy másik üdvözlőlap, melyenegy rét közepén egy ágyon pálcikaemberke ült egy pity-pangot fújva, vágyakozva pillogott a távolba, s a pitypangpihéi apró, kavargó betűkké álltak össze, és a „vágy” szótadták ki. Rosalie üdvözlőlapjait, melyek egy kicsit Raymond Pey-net bájos rajzaira emlékeztettek, vitték, mint a cukrot, s avevők hamarosan már saját elképzeléseikkel és ötleteikkelis megkeresték. 26

Legtöbbször természetesen a szokásos alkalmakról voltszó (születésnap, mielőbbi felépülés kívánása, utalvány,meghívó, Valentin-nap, esküvő, karácsonyi és húsvéti üd-vözlet), de mindig akadtak különleges kívánságok is. Lányok kívántak valamit az édesanyjuknak, édesanyákkívántak valamit a fiuknak, unokahúgok kívántak valamita nagynénjüknek, nagymamák az unokájuknak, barátnők abarátnőjüknek. De a legleleményesebb kívánságok mindiga szerelmesektől érkeztek. Csak nemrég járt az üzletben egy már nem egészen fia-tal úr ezüstkeretes szemüvegben és kifogástalan öltönyben,hogy feladja a megrendelését. Bőr aktatáskájából nagy kö-rülményesen előhalászott egy papírt, és zavartan letette apénztárgép mellé az asztalra. – Elképzelhető, hogy eszébe jut erről valami? Rosalie elolvasta a papíron álló mondatot, és elmoso-lyodott. – Persze – felelte – Holnaputánra? – Nem gond. – De különösen szép legyen! – Ne aggódjon!Aznap este Rosalie odafent ült az íróasztalánál, amelyen arégi, fekete fémlámpa fényében vastag befőttesüvegekbenkülönböző méretű ceruzák és ecsetek sorakoztak glédában,és egy szürke öltönyös férfit és egy hárszöld ruhás nőt raj-zolt, akik egymást kézen fogva – négy felfelé szálló fehérgalamb húzta őket kék szalaggal a csőrükben – Párizs fö-lött lebegtek. 27

szé„lVéérAegüírltlfaoe:ggtanaatgolylaot,bésblekndaülleatens dbeotűkkkeml ainkédp iaglsó „A nőnek, akaivesl zrepívülnki sazelraetnnédk.j”ai.” Nem tudta volna megmondani, hány ilyen egyedi darabot készített az utóbbi években. Eddig még minden vevője elé- gedetten távozott az üdvözlőlapboltból, és Rosalie remélte, HhoegiyWvb _a[la[m]eon nay_ii kb[ívlá[nb[sápgæobWlyfaXnebbjizjtkosbWa`nZeérdteciéWlbWa, fm|ihn_ pt i_ CIWu_pdijd#o=n[yhcilaWi_daXs[zedr$e?lmce|sZekhWs`pzíevbédb_e\".ƒÁiam[Zalp[adpYíribp‡odlt[sWzéapƒa$ 7tucla_jdaoenhoWsn^ő‡hj[énie]ko[ahscaj[áat akívdáonls‡áhgŒaiƒvfafl [ndemæjvaoƒlth_il\y[ebn\"^szee]-o _rbebnkcipsjéhj|e.b`WA kék tigrisY‡cè‘`c[i[adolƒj\"HeiWb_[h[f[i Wphcjæb$D[cieaaWbaƒiæXX[]o_p]WjejjD[mOeha#_ R_hoesZaWlibeeca fszhüel\e[tiéispneahphjáendjmXi[ndWepn”épvb[bjeXn[\"elƒviocnuWl]t|eXgŒybsaaj_áat[b# lm[agfab|g]y_kárctocttWabklé|pZeeslba`Wppca[l ]azWEaiffdelo-tloriopn[yhphæo`zƒ,jh$oHgeyikWíb-_[ v\[ábn^j|oXnemheaZgeájnjaWdkvkajWlaim‡j`iWt.lF_eiilpkWapWaaszƒkfojd[bo[tdt al|mZáWsjo$d:ik[sWz^inet]- o che‘zbv_aezWeptő_Z7æ0\"4i[lé`jp[cds_őfao[kpoZn_,\"a^zet]áno[kpalWapcál[ói[szlívWvbWecl (_mj_ijnatej rmeájtr…említettük, nem nagyon ambicionálta a hegymászást) szélnek eresztette a képeslapját a ráírt kívánságával. Ártatlan kis szertartás volt, amelyről még René sem tudott. Egyáltalán, Rosalie nagy híve volt a kis szertartá- soknak. Strukturálták az életet, segítettek rendet vágni és megőrizni az áttekintést a lét zűrzavarában. Az első kávé reggelenként. Egy croissant a pékségből. A napi séta Wil- liam Morrisszal. Egy kis tarte au citron a hét minden párat- lan napján. Zárás után egy pohár vörösbor. Egy nefelejcsből font koszorú áprilisban, amikor kimegy az apja sírjához. Este rajzolás közben mindig ugyanazokat a CD-ket sze- rette hallgatni. Néha Georges Moustaki füstös sanzonjait, máskor Coralie Clément odapöttyentett dalait. Az utób- bi időben Vlagyimir Viszockij orosz énekes CD-je voltfWhaa_WZe$^k)*/&<j 28\WY[Xeea$Yec%fWhaaedola_WZe