Kepes Károly Tükör és Hold

Kepes Károly Tükör és Hold Versek, műfordítások 1984-2021 © Kepes Károly, 2021 © Napkút Kiadó, 2021 A könyv kiadását a Kulturális Innovációs Alapítvány támogatta

Tükör és Hold 2

TÜKÖR ÉS HOLD boldog vándor utadban e tócsa tenyérnyi sekély de tudd zivatar maradéka e- zért ne zavard a nyugalmát sőt engedd hogy a végtelen ég így mérje meg éjjel mérlege fénylő tálká- jában az árdeli Holdat AJÁNLOTT LEVÉL REYKJAVÍKBA űzzük ki szótárainkból az ártás és hiány szavait mert napfényes éjszaka kell majd lélegeznünk a bomlott idő kártékony vegyületeiből feledkezzünk meg hatalmunkról mert halott fákkal nem lehet megtanítani a lombozás geometriáját ne feledkezzünk meg hatalmunkról mert a jövő lakását boldog ítélkezők lakják SZÍVEM ARATÁSA... Szívem aratása Ritmus gúzsába kötve Kéveként fekszenek Papir-tarlóra dőlve a versszakok — Békék aratása: Anyagban, szellemben növekvő magunk Felszántott földjeinkről, Hombáraink mellől ‚madarak raja rebben... 3

Barátaim, ne is költsük másra Az időt, ne is töltsük szebben, Így vagyunk a jövő Igazi vetése, Névtelen nevünkre égre földbe vésve Lesznek hétköznapjaink majd Fiainknak ünnep! EGY ÖREG KÖRTEFÁHOZ (1964 körül) öreglány régi ismerősöm áll egy árva bakterház után ellipszisbe hajló sínek íve mentén ó múltból itt felejtett a táj szocializmusában egykor burzsuj köpte magból keltett a dekadens idő míg amott sudár akácos - egységben az erő! - áll mint tettre kész csapat nem átallsz virágot bontani tavasszal hát szégyelld magad MAGYARORSZÁG Európa öreg tölgye tépett lombja sebzett törzse gyökereit férgek rágják letördelték öt szép ágát magas csúcsán sólyom fészkel rontót ellenséget kémlel Mária kérünk magyar sokak vigyázd és óvd országodat 4

KIÁLTS Ó civilizált szelekben terpeszkedő traverzek horizontba vágtató zengő vezetékek hol a költő helye ebben a versben és ebben a világban ahol mértani kertek almafái termik előirt súlyú-színű gyümölcsök tonnáit ahol komoran diadalmas kémény—ábrák alatt édesen fojtó salak gázaira emlékezik az emberi tüdő feledve földét és vizekét felállhatunk-e itt hogy arcunk nem felednék lehet-e egyetlen mozdulatunk is amely a fákéhoz hasonlít lehetnek-e a repülőgépek a béke madarai mérhető-e karunk a bombák rettentő tárulásaihoz van-e értelme a békére intő szavaknak ha szüneteit fegyverek figyelő némasága tölti ki a jegenyefák élő felkiáltójelek a kakukkszó rémült vészkiáltás a szeretők mosolya fenyegető figyelmeztetés kiálts A HATVANI KOSSUTH TÉR Kékségtől tikkadt ég szomját oltja szökőkút. Táborozó vadgesztenye fákra lezúdul a napfény, lassan ringva harangszó ütemére tűrik a várost, tűrik a cifra cigánylány-szoknya szinű sokaságot. Ám de az este ha jő, vén bagoly ül fel az ágra, és ha az éj hűs szél-keze megsimogatja a fákat, elkerekült szemmel néz a torony, csillag didereg, titkon a gyertya-virágok félve-derengve kigyúlnak. LEGENDA mikor az első éj hullt a Polisz köveire a bölcsek vakon tapogatták és hitetlenül csóválták fejeiket ki Próbáltatásnak ki Praktikának vélte egyszóval megfontolt érvekkel hozakodtak elő 5

nyugtatásul a háborgó tudatlanoknak közülük egyedül a költő volt nyugodt korsóját egykedvűn szemlélve szakállas arcán simított időnként FOGYATKOZÁSOK konok emberiség-hívő béke-fogyatkozáskor darazsat szelídítek egy kisgyerek kezén kifosztom magam rigó-fogyatkozáskor hószín sírba fekszem ünneplő feketén JÖVENDŐM jövendőm mélységes magasság fekete fény örvénylő szédület komor remény jövendőm béke atomrobbanás A MAGÁNYRÓL a magányt esti üres lépcsőháznak képzelem mely őrzi sáros cipőtalpak szomorú absztraktikáját s ahol fáradt 6

gyerekhang sír az is lehet hogy énekel Ó-tól és U- t ó1 és Á-tól monoton LEGE ARTIS álmos eső leng most végig az őszi határon sápadt nap korongja rémlik bokros fán vadkörte érik nyálkás sűrű ködöt lehel az ősz unatkozva fosztás, avar elhullt gyümölcs rothad letaposva gally közt surran nádon zizzen avart kavar a szél dió koppan varjú libben a tél dere dróton izen nyálkás sűrű ködöt lehel unatkozva az Ősz dologtalan cselleng hosszan megszokásból a csősz MITŐL OLYAN Mitől olya hóka a rőtvörös róka? rókázik a hóba, mert őkelme igevett harminchárom egeret. Többet-e, vagy kevesebbet? 7

Mindegy az a…verebeknek! Menne is, meg nem is, haza a jó, meleg kotorékba, mert szegénynek nem elég, ha szédül, fázik, fáj a hasa, ott is lehet kutyabaja... VIHAR Távol, az ég alján az ördög öregapja a viharfelhőket szekerére rakja villám-villájával vad, zilált kazalba, és orkán lovait dörögve, dörmögve éppen felénk hajtja. (ÉGI VIZEK) Égi vizek hűs terhe alatt búsulnak a lombok, Felcsap a fecske, de felhőbe ütődve lehull MA REGGEL ma reggel virágzó ággal és fennen éneklő dieselekkel megérkezett a tavasz ma reggel könnyű voltam és szelíd mélyet lélegeztem mint a folyó tavasztól tengerig TAVASZ szelek orgonája orgonák telt áradása áradások elsodró vize vizek ezüst fénye sz1morgó tavaszom ritmusában mozdul 8

TÜCSÖK Tücsök üvöltözik az ablakom alatt. Először gondoltam, rádöntöm a falat. Aztán pedig azt, hogy fogom a kalapom, s a csendháborítót hétszer agyoncsapom, de később rájöttem, hogy nincs is kalapom. NYÁR Miből tudtam meg, hogy nyár van, elmondhatom gyerekek amit tegnap délben láttam: ezerágú napsugárban, járdaszélen nagyvidáman fagyizgató verebet. BARÁTOM J. TEMETÉSÉN álltunk sírodnál gyászolva urnád körül bánattal fájdalommal beszélt pap monoton mondta gyászbeszédét nem tudtam figyelni rá a szomszéd sírhalmon egy mécsesbe tévedt darázs próbált szabadulni mint halott testből a lélek – kétségbeesetten FELEDD... eledd az elmenőt szánd és sajnáld őket akik ittmaradtak mert valójában ők 9

a távolba szakadtak feledd az elmenőt útját nem leled meg vizek rejtik nyomát hírét a csillagok és ők nem felelnek HALOTT BARÁTAIM HELYETT halott barátaim helyett mondom néktek nincs idő az öregedésre mert az ifjúság olyan mint a szél amelyben lónyerítés fénylik amelyben virágok fák utaznak és álmodó gyönyörű estéken piros mellényű fecskék keresnek embert akit láttak a csillagok halott barátaim helyett mondom néktek szomorú büszkeséggel az embertelenség nem evilági mert a gyermekek reménye ellen való akik tekintetével Isten szeret titeket látjátok lennék inkább hallgatag mint az elhagyott tó amelyben színes halak fürgélkednek értetek és halott barátaimért HELYZETELEMZÉS állok bizonytalanul egy ajtó előtt ami fölösleges lett olyan reménytelen hogy reménykedni kezdek 10

érdemesebb volna írni talán verset mint kitenni magam egy véges tekintetnek madarak röpte mint ének nyelv amit nem értek komorodó alkony talán meghalok vagy alszom de nem lehet mert várnak fontos vagyok még bizony hiányoznék egy cserép virágnak BOHÉM INTELEM (amikor beoskolázta magát) lám megszöktél Urániával hálátlan szajha mondhatom cifra rongyokban kacér (dámát alakít) a szende nagyvilági nőt miközben utcalány a lelkem könyörgöm ne higgy e dőre ringyó olcsó ígéretének hiszen megírta Shakespeare mester is: Gyarlóság, asszony a neved! ha nőt kívánsz legyen királynő (szőlőskertek tüzes leánya) de mondjuk nem vagy nagyravágyó úgy van még Tokaj száraz vesszejéből nyert nedű cimkés butéliákban vagy nyelhetsz kéknyelűt is 11

LÁTTAM LÁNGOLNI láttam lángolni rózsát tenyeremben tüzet méhet dédelgettem kísérjen szerelmed légy velem a sírig félszárnyú madarat láttál-e repülni Fészkének fájára békén le s megülni Ha elindulsz felém meg ne állj semeddig tudom gyönyörű vagy látod hogy szeretlek inda-érintésű keress meg, keress meg az öröklétben való neveden nevezlek öbb vagy Lauránál mosoly bánatomban tegnap vagy és holnap csilingelő fényű vidám nyárfaének röpke hársfaillat kérlek kérlek kérlek láttam égni rózsát láttam egy fehéret fölnézett arcodra és elpirult érted MAGYARÁZAT - René Magritte Az üdvös ígéret című kollázsához - láttad-e a sziklát tömör nehéz sima emberfejnyi gömböt mely súlytalan lebeg ha testtelen 12

tenyér érinti meg hihetetlen-e szikla még de nem is szikla már több lett mint kő a Kéz által gondolat a valóság mint gyalulatlan deszkalap jelen van hogy függetlenüljön tőle a felfedezés döbbenetében láthatod egy valóságon túli valóság Napja ad fény-árnyék kiterjedést neki SHERYL SUTTON SZINHÁZA irgalmatlan valóságuk tündöklést ünnepel feketén fenségesen ragyog a rájuk fagyott idő érinthetetlen lepel megméretik egy kézen a mindenség súlya a holló amikor értelmét veszíti a hasonlított és a hasonló FENYEGETŐ fenyegető rózsa-öklök színük véremtől öröklött virágok ünneplő-skarlát önpusztító forradalmát darazsak dőzsölik el 13

TÉRJ MEG térj meg erdeimbe űzőm űzöttem vadam kemény inú gyors lábad segítsen virágzó parazsam éjben melegítsen térj meg erdeidbe ám ha hívlak büszkén törj át az éj ezüstjén várnak fénylő mezők LÉGY MEDRE légy medre kedvesem zajló életemnek folyóm biztos ágya tisztítsd vezesd vizét a háborgó hatalmas emberóceánba HA AZ ELMÚLÁSSAL ha az elmúlással perelsz legfőbb érvedül mutasd fel vizeid tövéből kihajló örökzöld fűzfaágadat TÖREDÉK a legszebb lány Johanna volt ha mondom amikor zölden szikrázott a domb bár mutathattam volna istenek a Montparnasse olasz koldusának őt LÁBAM lábam biztos volt feléd vissza tántorogva jöttem fájt és hosszú volt az út 14

az éj leszállt mögöttem városoknak fénye gyúlt majd az égre röppent SZERELMÜNK legjobban az éjszakát szerettem mikor közel kellett hajolni a dolgokhoz mint arcodhoz kedves találkozáskor lángarcú szerelmünk gyermekünk békénk nyugtalan madár tapintván a kövek érverését bölcsek gyöngye perdül homlokunkról egyetlen széles mozdulattal a mozdulatlanság mozdulatával tüzek kegyelmét könyörögjük szerelmünk nyugtalan madár szárnya alól bölcsek gyöngye perdül küzdve áradó időnk szelével VIRÁGOK LÁZADÁSA törékenyen ágál lilán két virágszál nem tudom tánc-e harc-e messze szálló madár-e az vagy két híven hajló ívelő levél konok hittel tagadván a közös tövet FELHŐ-LOBOGÓZTA felhő-lobogózta tengerek hajósa én már nem leszek messze jár a flotta 15

vitorlákba fogva nyugtalan szelet hiába jön sorra a madarak-hozta hívó üzenet KÉRDÉS vaskos kötetekkel fénylő kopaszon megéred-e hogy nyilatkozz méltóképp komolyan öregúr leszel-e mint illik bogaras savanyú szuszogó megpuhult öreg netalán szigorú kimosott kivasalt vasárnapi arcú zord sétabotos A SZERELEM ÍGÉRETE amikor a szó gyönyörű fölösleg lesz az önkéntelenség erejével fel fog hangzani a mozdulatok tűzigéző kánon-éneke CSAK EGY CSENDES KÉRDÉS csak egy csendes kérdés pályatársaimnak kapna-e József Attila ma József Attila-díjat 16

MAGAM IS FELEDVE magam is feledve elfeledlek mint a bőr a csók vörös virágát örökül hagylak idegeneknek ha hóesés-varjazó csend jár át FÁMNAK PARÁZS fámnak parázs kérge törzse - ki mérné meg a két karja mennyire érné át körbe parázs törzsű fám tűz ága - a fent éneklő madárért lenne-e aki felmászna tűz ágú fám láng a lombja - van-e barát lombsátramba aki jönne és borozna AZ IDŐ az idő gondos szobrász arcom egre csak faragja halálom után is dolgozik még rajta TÜKÖR Tükör néz tükörbe: önmagába tűnő végtelen tekintet KARNEVÁL Ketten ültük szemlélődve csak, én és a Hófehér Bohóc*, miközben folyt a tánc, a révült, karneváli maszkos. 17

Középen állt (*Konczek József szóhasználata.) merev arccal, parancsolóan, mozdulatlanul a bált vezénylő. Ketten ültünk tudva szörnyű titkát: emberarcot viselt a Maszk! AZ A MOSOLY egy mosoly virágzott ringott a tömegben felbukkant eltűnt az a mosoly arcok évezredein át vándorolhatott amíg a lány arcára ért az a mosoly folyó sodorta rózsa MIKOLA KÖNYVET VÁSÁROL kiszemeli kézbe veszi (hátrál kicsit:) fényre tartja megforgatja módszeresen lapozgatja szagolgatja a betűket és képeket átvizslatja (a könyves már foszforeszkál égre nézve urát esdi) 18

ám Mikola szakállt lendít aztán kér egy újabb példányt s az egészet újra kezdi MCMXCIII Mert most türelmem szertefutni látom, muszáj szonett fegyelmét tűrve írnom, muszáj, vagy magam végleg tűzre bízom ezen az éjszakákon túli tájon. Egy ablakhoz hajló virág türelme éldás. Halkuló tekintettel nézem, hogy e kőből, vasból való vidéken áttetszőn simul törékeny üvegre. Felvert vadaké most az én nyugalmam. Ablakhoz hajló virág önfegyelme kell ebben a madárszívű időben. Ne szólítsatok meg, magamra riadtam. Kedvem és torkom korommal betelve, mert a Várost jártam sápadtan, őszen. NONSZENSZ 1. Tribünön szorongó tömeg nézi az államfő felvonulását gépesített jelszavak kisérik és botorkáló transzparensek mikrofonok csinálják a csendet zászlólelebbenés csikordul egy szomorú magányos löveg sértődötten visszafordul NONSZENSZ 2. Harcképtelenné tettem gondolataimat Arcképes mosollyal szomorkodom. 19

Holnap délután beleszerettem a tegnap délelőttbe, mert ott ültem Jövőre, egy álig felfegyverzett gyermeknek magyaráztam tavaly, hogy a vizipisztoly veszélyes, de ő mégis rálőtt egy céltudatlan járókelőre. Azóta vagyok cserepes virág, végtelenül hálás, ha meg is locsolnak. JÓ DLGOD VAN KÖLTŐ Jó dolgod van költő, Amíg békésen heversz, benned legbelül titokban megírja önmagát a vers! VILÁG Harcképtelené váltak gondolataim. Arcképes mosollyal szomorkodom. Holnap délután beleszerettem a tegnap délelőttbe, mert ott ültem jövőre , egy állig felfegyverzett gyermeknek magyaráztam tavaly, hogy a vizipisztoly veszélyes, de ő mégis rálőtt a céltudatlan járókel őre. Azóta vagyok cserepes virág, végtelenül hálás, ha meg is locsolnak. TEOFIZIKA Minden mozog, csak Isten mozdulatlan, a Fix Pont Ő, jó Archimidesem! 20

FONTOLGATÁS kezemben a tízforintos o 1 y k e r e k hogy szeretném elgurítani: széles baráti köröm van, ám lehet hogy mégsem érvényes rá a Pí. ICINRIM-VERS Vágya máglya lángja mályva mályva-máglya lángja fájna A két szeme- párja máglya — mályva lángja — hogyha bele- néznél fájna mályva-fáklya hogyha fájna ágya várna: mályva-szája mályva-lángja Ám ha fájna mályva-szája mályva-lángja várva várna az igazi lángja lába … ÍME Íme a kö1ő esendő és erős. Hiábavaló, mint kulcstalan lakat. Idegen ismerős, rejti, megmutatja Isten árnyéka a Nap. 21

KODÁLY HALÁLÁRA Hantok hullnak Monoton kopogással Kar dala száll Teli mély zokoássa1 Dala szá1l tele Búval te1e árnnyal Szél:milliárd Hegedű szava gyászdal S mint milliárd Heged szava szárnyal. BÖLCSEN KELL bölcsen kell a bor bölcsen mint az eszmék S az eszme is mint hideg férfi-esték mikor messze járnak 6k a boldog szeretők szavuk be!med nevet még dalolva elfogynak és te őrzöd magad legszebb asszonyodnak HOLDSARLÓ holdsarló dereng le baglyos éjjelemre hollószinű tó felett ho1Ióhajú fűz remeg ábránd: hóka holdhegyen holdviola is terem EGY KÖLTEMÉNY Egy költeméy élt benne, mint mámor a borban, de felitta nedveit a föld, mint bort, ha kiloccsan. 22

FOKOZÓ szél kavics fű tó-fodrozó szél kövek fák tó-hajszoló szél kövek kövek tó-korbácsoló SEMMIVÉ PORLADÓ Semmivé porladó emlékeim kutatom, de emlékszik-e a hamu a tűzre? Távolodva közeledik az igétlenség örök időszaka, végtelen tere! 23

Műfordítások eszperantóból 24

Stanislav Schulhof: Fancesco Petrarca Neked, szonettek királyi mesterének ajánlom hódolván ezt a póri verset, amely azért tűnhet kecsesnek, mert szerzője megpróbál utánozni Téged. Finomrajzú árnykép, sötét oválkeret: szenvedélyed mérni nem volt semmi mérleg! Laurát szeretted, és meg kellett érned, elgyöngülten vágyva valaki mást szeret. Lángolva kívántad Laurát, de tudom, midőn érintetted volna őt gyöngéden, mint bájos látomás tűnt, mindig elszökött. Hasonlóság, Mester, itt van kettőnk között: amikor viselni biztosan reméltem, lehullott fejemről végleg lauruszom! Reto Rossetti: Az élettenger Mindig új partok felé, egyre tovább sodródunk eloldódva, mint hullám törte bója, ha észak tép is, ha zefír simogat. Hiába küzdünk kikötőért sokak, a célunkért dacolva, ha mint szilaj, vad horda, hullámár űz, hoz új horizontokat. Ma mélán ring talán, selymezőn lohad, ám holnap hullámtonna zúzhat, áztathat sója, vagy orvul zátony mereszti ránk fokát, és ha a végére betöltöd sorsodat, erődben fogytán fogyva merülsz, örvény se vonva sűlyedsz el, alant a béke, csend fogad. 25

Kalocsay Kálmán: Sasmadár Sasmadár repül magas ég alatt, a földön fáradt struccmadár szalad, ám csonka szárnyait hiába veri, magát a sashoz sosem emeli Miyamoto: A Fecskekönyv szerzőjével Ez nem Németország, hol fecske száll a rácsos ablakokra, ez itt Japán, mit keleti, vad önkény ural, de itt is mélyről szakad fel az ifjú jajszava. Első hónap - elvtárs, barát sem látogathat; reggel - vékony hangú börtönőr üvölt, este - börtönőrök árnya rémlik, éjjel - börtönőrök macskalépte, és a kémlelőlyuk fémes neszezései. - --------------------------- A másodikban minden ugyanúgy; ötven perces torna bent az udvaron, középen őrök ordas tekintetekkel; öt perces fürdés hetente egyszer, buzi börtönőrök tolvaj pillantásai, igen, börtönőrök, örökké börtönőrök... A harmadik és negyedik hónap ugyanilyen, az egész évünk durva, zord, komor. - --------------------------- A másodikban betonfalak között a nyár izzó levegővel fojtogat, a magas cellaablakon túl (mint reményem) távoli-halkan egy vonat otthonom felé szalad... Ha tél jön, faggyal tetézi kínjainkat. Úgy látszik megszűnt a Vörös Segély is, mi lett a Párttal, a Szakszervezettel? 26

--------------------------------- távoli-halkan egy vonat otthonom felé szalad... Ha tél jön, faggyal tetézi kínjainkat. Úgy látszik megszűnt a Vörös Segély is, mi lett a Párttal, a Szakszervezettel? Miért kell zárkában megrohadnom? Mert sztrájkot szerveztem a bércsökkentés ellen, Mert agitáltam a háború ellen? Mert a jogkövetők pártjának tagja voltam? Talán mert?... Mélyről szakad fel az ifjú jajszava, nem Németországban, hol fecske száll a rácsos ablakokra. Ó, szegény, büszke ifjúságom negyven év előtt! Kalocsay Kálmán: Este a parkban Táruló, nagy sziluett-fákra Lebegő, néma, görbe bárka úszik észrevétlenül. Alá nyugatra egyre lágyabb pasztell, könnyű múlás, az ágak mögé a búcsúzó Nap sápadt fénylehelete terül. A nyugalom világon túli. Immár elhallgatott a húri madárzenészek dala. Bogarak ringó zümmögése, alvó faágak nyújtóznak az égbe, a fáradt park pihenhet végre csendességben egymaga. És üvegvirágzás: illatok! Érzékeny, erőszakos, balog rezedák, menták, mályvák, harmatos humusz erőltetik maguk bolondosan, pedig rózsa teríti rájuk szelíd illatdrapériáját. 27

Fekszem a hűvös-lágy pázsitra, meleg arcom fűszál símítja végig, harmattal rakott. Az ég sötétkék, széles árka, benne titkot hajózó bárka, a park bódító illatálma, egyedül velük vagyok. Jön az Éj barnán ereszkedve, jön az Éj, feketül, de messze nehéz reggel ébredez. A Városon zord intés rian: a Város ügyes küzdést kiván, sivataga barlangjaiban az ember emberre les. Ott mindig harcolni, vívni kell, elpusztulsz, vagy pusztítás visz el. Bárha elgyötört az agy, muszáj a lökdösődést tűrni, ajándék-magad holtig űzni... Áldott hát feküdni, feküdni a fűvön, vagy fű alatt. John Sarp Dinwoodie: Betétvers Mi Urunk, Jézus, Te irgalmas, imánk szívünk tükre: Isten Fia, kérünk, hogy hallgass a könyörgésünkre. Megváltónk, Jézus, óh, irgalmas, a Te szenvedésed áldja most, ki bűnben hatalmas, az Emberiséget. Szerető Jézus, óh, irgalmas, segíts minket, leljen minden ember méltó vígaszt az igaz szeretetben. 28

Ítélőnk, Jézus, légy irgalmas, légy kegyelmes hozzánk, teljék békében, ne kínban az utolsó, nagy óránk! Tárkony Lajos: Portré Téllehü,novemberi vasárnap délután van. Szobámban észrevétlen árnyig érnek árnyak, a csendes szürkületből emlékeim kiválnak; a múlt e leshelyén sírás keseredne számban. Villanyt gyújtok hát, nem illik elérzékenyednem. Szobámban egyszerre azon kapom magam, állok a fal előtt,hol az ifjú portréja van, kezében könyv,kedves arca ébresztené kedvem. Íme,régi, harmincéves magam előtt állok, Eszembe jutnak múlt évek,élmények,barátok, amíg figyel a szőke,sovány fiatalember — szegény magányos,sebes szívemben hosszan, lassan emelkedik-merül egy hullámtarjos tenger: ajka szomorú, apai csókra vonzza ajkam, Jiri Korinek : A vándor e1mé1kedése Az élet vak bolyongás időnk sötét ködében, ős bűnökért e romlás: éled fizetségképpen. Az 1et törve tanít sorsod azért ver sokat, mert mankód csupán a hit, hogy elérhesd sírodat, Van aki hisz Istenben, és hite megsegíti, erejét a hitetlen csak anyagból menti. 29

Igaz tudás hiányzik, a teljes emberi cél, de az-e, ami annak látszik, mit balgán annak ítélsz. Nikolao Kurzens: Mindent feledve… Mindent feledve, türelmetlen türelemmel várni rád! Lángolva várni csókra-kínra, és várni azt, hogy vállaimra tedd a legkedvesebb igát! Amíg lehet! Utolsó percig! A legszebb éjszakámon át ölelve ajkadat keresni, hadd fájjon, testem tűzbe vetni, hisz megvirrad, s nem lesz tovább! 30

A KÉPZELET MORALITÁSA” „VisszaHáramoltatni” valamit az elveszített teljességből (Szerkesztői utóhang Kepes Károly Tükör és Hold című versesei kötetéhez) „Sokszor eszembe jutott már, hogy létezik egy íratlan keresztény esztétika, amit leginkább evangéliumi esztétikának lehetne nevezni” – olvashatjuk Pilinszky János Szög és Olaj című prózakötetében. Kepes Károly lírai alapállása fel- és megerősíti ezt a múlt századi szépségtant. Miként is írja a költő Tisztelet Pilinszkynek című háromsorosában? Idézem: talpában tövis és – kegyelmes Isten – mégis járkálni próbál Ez a sebzettség, ez a fájdalommal átöröklött, húsba vágó lelki kényszer a harmadik évezred előterében téblábolva, a valóság élén táncolva, még inkább igaz: valóságosabb, mint valaha. Érvényes ugyanakkor egy másik esztétikai vonal is, ismerik fel a költők, ami több mint 2000 éve végigvonul szinte „fokról- fokra” követhetően az egész európai irodalmon, amit ma klasszikusnak nevezünk. És ami, időről-időre megszüli a maga kánonjait, az Istentől ihletett írások gyűjteményét. Ebben a 20. század utolsó évtizedeit minősítő kánonban ellenben, mintha Kepes Károly költészete eddig nem találta volna meg a helyét. De miért nem? Minden valószínűséggel azért sem, mert az evangéliumi erkölcsteológia, ami gondolkozásának alapját képezi, még úgy ahogy, a korabeli katolikus és protestáns morális összefüggésekben, különbözősége ellenére a Bibliából az újraértelmezés függvényében, mint etikai kézikönyvben erkölcs- ill. morálfilozófiai szándékkal kiolvasható, körülírható. Ám az esztétika, kellő „egyértelműséggel” szinte körülírhatatlan, mert az, lényegében Jézus, az isten- ember személyéhez kötődik. S azokhoz a változásokhoz is, amelyeket például, hihetetlen módon, de „nemes egyszerűséggel” kihagyták az európai preambulumból a görög-latin és judeo-keresztény örökségre alapozó európai kultúra egyetemes gondolatát. Kepes Károly, ezt a hiátust jó előre megérezte, felfedte, már a múlt század második felében jelezte költészetével. Ima töredékek a XX. századból című kötetének címadó kétsorosában így fohászkodik: ……………………….. emberiség árvája ne légy Uramisten ……………………….. A modernségben megalapozott a teopoétikák, evangéliumi szépségideák napjainkban is hatnak. A „képzelet moralitása” ihlető erővel van jelen az életünkben, szinte örökidőktől fogva a tudatalattink mélyéről forrásozik, él és éltet, ami évszázadok örökségeként azt is jelzi, hogy a szeretetet a mindenség 31

szívébe, középpontjába állító lírai én, mindenek fölöttinek érzi, még a szépséggel szemben is, azt a mindenséget átlényegítő szeretetet elvet, amit a Mindenható testesít meg képzeletünkben. S amit minden korok emberének realizálnia kellene. Vagyis, miként Pilinszky tette kései verseiben, úgy Kepes Károly is Stephane Mallarmé Sóhaj című verse modelljével ellentétben, F.M. Dosztojevszkij Karamazov testvéri modelljét választotta életre szólóan, s azt követi érzékelhetően költészetében. De mit is feltételez ez a modell? Azt, hogy a költőnek, az igaz embernek, nem lehet más választása, minthogy a lelkiismeretét kövesse, hogy idővel krisztusivá lehessen, de minden áron, hogy érvényt szerezzen a megismételhetetlennek, így versei által az „életre tévedt egyszeriségének”, váteszi küldetését teljesítve. Hiszen Kepes Károly ihletett poéta, aki a költészetét nem az egzisztenciája, az érvényesülése, hanem sokkal inkább az üdvözülése tárgyának tekintette, tekinti. Olyan verseket kell írnia tehát, amelyek életre hívójuktól, alkotójuktól „függetlenül” halandósága elmélyült tudatával, az örökkéva(l)lóságra felkészülve továbbírják majd önnön- magukat a múló időben, átvérezve a történelem vásznát. Kepes Károly Röpke parainesis című egysorosával, ars poeticának tekinthető üzenetével drámaian szól a nyomában érkezőkhöz, minden nehézség ellenére az újjászületés reménységével, hitével: a „forrást kár betaposni fiú úgyis kitör arrébb”. És különben is Sic transit / Így múlik el…írja előre látón korai ötsorosában, az az ………….. sic transit gloria mundi ahogy a lángok kezdenek kihunyni ahogy arcod egyre idegenebb lesz míg el nem vegyíti csendes porló porával végképp az idő Mert úgy lehet az, hogy mégis „csak” az elmúlás szorításában születhet meg és válik hitelessé az a humánus világétosz, amiről ma és mindörökké álmodunk. Hiszen úgy igaz, könyörtelenül úgy van az, ahogy Kepes drámai költői sorsában, melankolikus, érzékeny szomorúságával megéli és meg is vallja a világ folyásával szembeni békétlenségét: Boromat a Jordán vizével vegyítem, nem tudok feledni, nem tudok még így sem. A XXI. századának egyik „záloga” így valóságosan is az, hogy képesek leszünk- e, képesek lesznek-e a lemenőink, a felnövekvő nemzedékek nyíltan, kellő szümpátiával egymás felé fordulni, s együtt szenvedve, együtt vezekelve és imádkozva megérezni, megérteni egymás szenvedés-történetét. Ezt a megtisztulást szolgálhatja Kepes Károly: Tükör és Hold című önként virrasztó, vigyázó, előrelátó, virronc és ébreteg kötete. Ezért is ajánlhatom költészetét kortársaként, szerkesztői bizonyossággal, minden olvasónak és versmondónak reménylőn, szeretettel. (németh péter mykola) Kelt: Vámosmikolában, 2019. Januárjában. 32

33

Hívatkozott versek 34

TISZTELET PILINSZKYNEK talpában tövis és – kegyelmes Isten – mégis járkálni próbál IMATÖREDÉK A XX. SZÁZADBÓL ……………………….. emberiség árvája ne légy Uramisten ……………………….. RÖPKE PARAINESIS forrást kár betaposni fiú úgyis kitör arrébb SIC TRANSIT sic transit gloria mundi ahogy a lángok kezdenek kihunyni ahogy arcod egyre idegenebb lesz míg el nem vegyíti csendes porló porával végképp az idő AZ APOKALIPSZIS FŐPRÓBÁJA Boromat a Jordán vizével vegyítem, nem tudok feledni, nem tudok még így sem. Amit annyi kínnal, küzdéssel oroztam, koszorúm nem babér, sírkerti borostyán. 35

Arcom éjszakába takartan kiáltom: Uram, ez rémálom, Uram, nem akartam, igennel tagadtam, s e kontinens újra emberi vért vérzik, Pilátusok Krisztust szuronyra tűzetik, golyóra ítélik. 36

Tartalom Tükör és Nold TÜKÖR ÉS HOLD…………………………………………. 3. AJÁNLOTT LEVÉL REYKJAVÍKBA…………………. 3. SZÍVEM ARATÁSA.............................................................. 3. EGY ÖREG KÖRTEFÁHOZ……………………………... 4. MAGYARORSZÁG………………………………………. 4. KIÁLTS …………………………………………………….. 5. A HATVANI KOSSUTH TÉR……………………………. 5. LEGENDA…………………………………………………. 5. FOGYATKOZÁSOK……………………………………… 6. JÖVENDŐM………………………………………………... 6. A MAGÁNYRÓL……………………………………………6. LEGE ARTIS………………………………………………...7. MITŐL OLYAN……………………………………………..7. VIHAR………………………………………………………..8. (ÉGI VIZEK)………………………………………………...8. MA REGGEL………………………………………………..8. TAVASZ……………………………………………………...8. TÜCSÖK……………………………………………………..9. NYÁR………………………………………………………...9. BARÁTOM J. TEMETÉSÉN………………………………9. FELEDD……………………………………………………. .9. HALOTT BARÁTAIM HELYETT………………………10. HELYZETELEMZÉS……………………………………..10. BOHÉM INTELEM………………………………………..11. LÁTTAM LÁNGOLNI……………………………………12. MAGYARÁZAT…………………………………………...12. SHERYL SUTTON SZINHÁZA………………………….13. FENYEGETŐ………………………………………………13. TÉRJ MEG…………………………………………………14. LÉGY MEDRE…………………………………………….14. HA AZ ELMÚLÁSSAL……………………………………14. TÖREDÉK………………………………………………….14. LÁBAM……………………………………………………..14. SZERELMÜNK……………………………………………15. VIRÁGOK LÁZADÁSA…………………………………..15. FELHŐ-LOBOGÓZTA……………………………………15. KÉRDÉS……………………………………………………16. A SZERELEM ÍGÉRETE…………………………………16. CSAK EGY CSENDES KÉRDÉS………………………...16. MAGAM IS FELEDVE……………………………………17. FÁMNAK PARÁZS………………………………………..17. AZ IDŐ……………………………………………………...17. TÜKÖR……………………………………………………..17. 37

KARNEVÁL……………………………………………….17. AZ A MOSOLY…………………………………………….18. MIKOLA KÖNYVET VÁSÁROL………………………..18. MCMXCIII………………………………………………... 19. NONSZENSZ 1…………………………………………… 19. NONSZENSZ 2…………………………………………….19. JÓ DLGOD VAN KÖLTŐ………………………………..20. VILÁG………………………………………………………20. TEOFIZIKA……………………………………………… 20. FONTOLGATÁS…………………………………………..21. ICINRIM-VERS…………………………………………...21. ÍME………………………………………………………….21. KODÁLY HALÁLÁRA………………………………….. 22. BÖLCSEN KELL………………………………………….22. HOLDSARLÓ……………………………………………...22. EGY KÖLTEMÉNY……………………………………… 22. FOKOZÓ………………………………………………… 23. SEMMIVÉ PORLADÓ……………………………………23. Műfordítások eszperantóból Stanislav Schulhof: Francesco Petrarca…………………..25. Reto Rossetti: Az élettenger………………………………..25. Kalocsay Kálmán: Sasmadár……………………………...26. Miyamoto: A Fecskekönyv szerzőjével…………………...26. Kalocsay Kálmán: Este a parkban………………………..27. John Sarp Dinwoodie: Betétvers………………………….28. Tárkony Lajos: Portré……………………………………. 29. Jiri Korinek: A vándor e1mé1kedése…………………… 29. Nikolao Kurzens: Mindent feledve……………………….30. Németh Péter Mykola: A KÉPZELET MORALITÁSA 31. Hívatkozott versek TISZTELET PILINSZKYNEK…………………………..35 IMATÖREDÉK A XX. SZÁZADBÓL……………………35 RÖPKE PARAINESIS……………………………………..35 SIC TRANSIT………………………………………………35 AZ APOKALIPSZIS FŐPRÓBÁJA……………………...35 Tartalom…………………………………………………….37 38