zsol

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI Példamondatok . Magyar Portugál Spanyol Reméltem/remélném, hogy 1. Esperaba/esperaría que sokat tanul. Esperava/esperaria que estudiase/estudiara Reméltem/remélném, hogy estudasse muito. 2. mucho. sokat fog tanulni. Esperaba/esperaría que Reméltem/remélném, hogy Esperava/esperaria que 3. hubiese/hubiera estudiado sokat tanult. tivesse estudado muito. mucho. Magyar nyelvi szempontból — az eddigi példák alapján — érdektelen az igeidő­ egyeztetési táblázat 2.3.4.1. modo indicativo — 2.3.4.2. modo conjuntivo/subjuntivo szerinti bontása, mivel mind a kettőnek a magyar kijelentő mód felel meg. Ha azonban a 2.3.4.2.1. és a 2.3.4.2.2. táblázathoz csatlakozó példamonda­ tokba — a főmondat állítmányaként — kérést, kívánságot, óhajt, parancsot, til­ tást, megengedést jelentő igéket helyettesítünk, két figyelemre méltó dolgot tapasztalunk. Magyar Portugál Spanyol Jelen időkör Kérem/kérni fogom/ Peço/pedirei/ Pido/pediré/ egyidejűség, ill. kérd (meg), hogy pede que pide que utóidejűség tanuljon sokat. estude muito. estudie mucho. Kértem/megkértem/ Pedia/pedi/ Pedia/pedí/ Múlt időkör (meg)kérném, hogy pediria que pediría que egyidejűség, ill. tanuljon estudasse estudiase/estudiara utóidejűség sokat. muito. mucho. 1. Miközben a portugál és a spanyol mellékmondatok változatlanok marad­ nak, a magyar mellékmondatok állítmánya felszólító módba kerül. Tehát — amint erről korábban (1. 2 .2 .) már szó volt — a portugál és a spanyol indicativo—conjuntivo/subjuntivo, valamint a magyar kijelentő mód—felszólító mód határvonala nem ugyanott van; az egyik vagy a másik mód haszná­ lata az egyik, illetve a másik nyelvben (nyelvekben) — részben — más-más okokra vezethető vissza. 2. A három nyelv egyikében sem lehet előidejűséget kifejező mellékmondato­ kat szerkeszteni. A mellékmondat — értelemszerűen — csak a főmondatbeli közlést követő időre vonatkozhat; nyelvi formáját tekintve egyidejűséget mutat, tartalmi szempontból inkább utóidejű. -66-

2.4. A z aspektus 2 .4 . Az aspektus (portugál, spanyol: aspecto) 2.4.1. A z aspektus fogalma A portugál és a spanyol leíró nyelvtanok egy része nem tekinti önálló igei kate­ góriának az aspektust: néhány szerző44 nem is említi, mások45 az igeidők elem­ zésén belül foglalkoznak vele. R . S e c o (7 5 ), noha szükségesnek érzi, hogy a szokásos öt kategóriát kiegé­ szítse egy hatodikkal: az aspektussal, végül — a tradíciókat követve — mégis az igeidőhöz kapcsolja. E. G á r t n e r viszont, bár ő az önálló kategóriák közé sorolja (19), az elemzés során nem helyez rá olyan súlyt, mint a többi igei kate­ góriára, nem is külön fejezetben, hanem csak az igeidőkkel (21—2 8 ) és az igei perifrázisokkal (3 5 —4 2 ) összefüggésben tárgyalja. Mind több kutató46 azonban egyértelműen önálló kategóriának minősíti, és a három legfontosabb igei kategória (modo, tempo/tiempo, aspecto) egyikének tartja. Az aspektus elemzésénél a nyelvészek (M. C r i a d o d e V a l , 1969:13—14; F ü l e i - S z á n t ó Endre, 1970:465) gyakran indulnak ki A. M e i l l e t (1948:185; 1989:117) munkájából, aki szerint az aspektus konkrétabb fogalom, mint az idő. A nyelvek fejlődése az idő javára, az aspektus elhalványulásával megy végbe. 44 J. A l o n s o d e l R í o , M. S e c o , F. J. M a r t i n s S e q u e ir a , P. V á z q u e z C u e s t a - M. A. M e n d e s d a L u z , P. T e y s s ie r , C. H. d a R o c h a L im a , C. C u n h a . « A R A E nyelvtana (1931:265-267), A. B e l l o (1945:162-163, 165; 1951:16, 19, 65), A. A l o n s o - P . H e n r íq u e z U r e ñ a (103, 109-112), S o b ie s k i A . - V á r a d y L . (268), K e r t é s z Judit (166), N y . A. K a t a g o s c s in a - J . M. V o l f (154, 157). *6 S .G i u y G a y a ( 1 4 7 - 1 5 0 ) ,E .A l a r c o s L l o r a c h ( 1 9 5 1 :7 1 - 7 2 , 111-126; 1970:50-89,95-108), M. C r i a d o d e V a l (1958:105-107; 1969:13-16), J. R o c a P o n s (1958:24-56; 1972:56-68), M. A l o n s o (415, 423), a R A E újabb nyelvtanai (1978:460-462; 1999:11/2977), C. F I e r n á n d e z A l o n s o (184, 360-379), A . Q u i l i s - M. E s g u e v a - M. L. G u t i é r r e z - P. R u iz - V a (254), F ü l e i - S z á n t ó Endre (1970:464-477; 1974:1/20-21), J. M. N u n e s d e F ig u e ir e d o - A. G o m e s F e r r e i r a (80), C. N u n e s - M. L. O l i v e i r a - M. L. S a r d i n h a (130-132), M. H . M i r a M a t e u s - A . M. B r i t o - I . S ilv a D u a r t e - I. H u b F a r i a (89-102), C. C u n h a - L. F. L in d le y C i n t r a (377, 380-381). - 67 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI F ü l e i - S z á n t ó Endre (1970:490) azt írja, hogy az aspektus, amivel az ige­ tartalmat kifejezzük, nem más, mint állásfoglalásunk a cselekvések, történések határaira, bevégződéseire, valamint pontszerű vagy duratív jellegükre vonat­ kozólag. M íg az időrendszer a közlés időpontjához viszonyított temporális relációkat jelöli, az aspektusrendszer a cselekvések, történések időbeliségé­ nek tartalmi jegyeit. S. A g r e l l nyomán a kutatók gyakran különválasztják az aspektus és az Aktionsart (cualidad de la acción, a cselekvés minősége, akcióminőség) fogalmát. Az Aktionsart objektív, maga az igető jelentése, vagyis az ige szemantikai tar­ talma határozza meg. Az aspektus a beszélőnek a cselekvéssel, történéssel kap­ csolatos állásfoglalását, szemléletmódját tükrözi, és grammatikai eszközök­ kel fejezi ki az igetartalmat. Az Aktionsart szempontjából tehát maga az ige imperfektív vagy perfektív (vagy momentán), míg az aspektus szempontjából az igének imperfektív és perfektív (vagy momentán) alakjai vannak. 2.4.2. Aspektus a szláv nyelvekben Mielőtt rátérnénk a portugál és a spanyol aspektusrendszer elemzé­ sére, érdemes egy pillantást vetnünk a szláv — és azon belül az orosz — aspektusrendszerre. Az aspektus (vagy igeszemlélet) a szlavisztikában a legegyetemesebb igei kategória, áthatja az igealakok teljes rendszerét. Nincs egyetlen szláv igealak sem, amely ne fejezne ki aspektusjelentést is.47 Egyes tudósok (A. M e i l l e t , 1951:229; P. Sz. K u z n y e c o v , 323) szerint min­ den szláv, illetve orosz igéhez lehet képezni szemléletpárt, minden imperfektív igének van perfektív, illetve minden perfektív igének imperfektív párja; vagyis minden nem szláv igének két szláv ige felel meg. Ez azonban nincs egé­ szen így. A mai orosz nyelvben minden ige a két szemléleti forma valamelyi­ kéhez tartozik, azaz nincs olyan ige, amely a szemléletrendszeren kívül lenne, de nem minden orosz ige alkot szemléletpárt valamely más igével. S így a mai orosz nyelv igéit szemlélet szempontjából feloszthatjuk: páros, pár nélküli és kétszemléletű igékre (vő. B i h a r i J. — A. N. T y ih o n o v , 15; F e r e n c z y Gyula, 357; J á s z a y L. - T ó t h L., 18). Gyakran találkozunk — különösen a nem oroszok számára írt orosz nyelvi tankönyvekben és kézikönyvekben — F. M i k l o s i c h nézetével, amely szerint a folyamatos (imperfektív) igealak a cselekvés tartósságát, hosszadalmasságát, 47 Eredetének és kialakulásának sokoldalú feldolgozását találjuk D o m b r o v sz k y Jó z se f munkájában. - 6 8 -

2.4. A z aspektus a befejezett (perfektív) pedig a cselekvés befejezettségét, bevégződését fejezi ki. Mások - például Sz. K a r c e v s z k i j (222) — úgy vélekednek, hogy a befe­ jezett igék a cselekvés eredményességét jelölik. B i h a r i J. — A. N. T y ih o n o v (13), tévesnek nyilvánítva ezeket az elméleteket, kifejtik, hogy az igeszem­ lélet-kategória a beszélő viszonyát fejezi ki a cselekvéshez, a befejezett igék­ nél a figyelem a cselekvés belső határaira — kezdetére és végére — összponto­ sul, a beszélő a maga egészében szemléli a cselekvést. Nincs jelentősége, hogy a cselekvés rövid idő alatt megy végbe, vagy hosszabb ideig tart. A lényeg az, hogy a cselekvést mint körülhatárolt, zárt egészet fogjuk fel. A befejezett igékkel jelölt cselekvés időbeli határainak nem kell feltétlenül a cselekvés egé­ szére vonatkozniok, a határ lehet a cselekvés bármely szakasza (kezdete, fo­ lyamatának egy — rövid — szakasza, vége). Ugyanez P a p p Ferenc m egfogal­ mazásában (228) — A. V. B o n d a r k o — L. L. B u l a n y i n (31) munkájára is utalva — így hangzik: „a szemlélet azt fejezi ki, hogy a cselekvést mint oszthatatlan egészet tekintjük-e (akkor befejezett szemléletű igét kell választanunk), vagy nem (akkor folyamatosat)”. F ü l e i - S z á n t ó Endre (1970:468) azzal egészíti ki az eddigieket, hogy az aspektus hamisítatlan fogalmában nincs temporális elem, ha interferenciák révén össze is szövődik vele. A folyamatos—befejezett fogalompár helyett megfelelőbbnek találja a teljes—nem teljes vagy a rész- egész elnevezést. 2.4.3. Aspektus a portugálban és a spanyolban 2.4.3.1. Aspektus a spanyolban A spanyol nyelvészek közül elsőként A. B e l l o (1945:162; 1951:16) osztotta fel az igéket perfektív (verbos desinentes: nacer, morir) és duratív vagy imperfektív (verbos permanentes: ser, ver, oír) csoportokra, amely felosztásban az igék jelen­ tésüknél fogva befejezettek vagy folyamatosak. A. A l o n s o — P. H e n r í q u e z U r e ñ a (103, 109—112) felosztásában a perfek­ tív (saltar, salir, entrar, terminar, nacer, morir stb.) és az imperfektív (brillar; querer, saber, oír, ver, nadar stb.) igéken kívül —jelentésük alapján — inchoatív (amanecer, palidecer, dormirse stb.), frequentatív (tutear, visitear, cortejar stb.) és/vagy itera­ tív (golpear; besuquear, tartamudear stb.) igék szerepelnek. A R A E nyelvtana (1931:265—267) azonban már az aspektus szempontjá­ ból osztályoz, amikor — megkülönböztetve az acción terminada o perfecta-t és az acción no terminada o imperfecta-t — kialakítja az igeidők két párhuzamos és teljes sorát: tiempos perfectos (pretérito perfecto de indicativo /h e dicho/ pretérito pluscuamperfecto de indicativo /había dicho/ pretérito anterior de indicativo /hube dicho/ futuro perfecto de indicativo /habré dicho/, condicional compuesto o perfecto /habría dicho/ - 6 9 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI pretérito perfecto de subjuntivo /haya dicho/, pretérito pluscuamperfecto de subjuntivo /hubiese o hubiera dicho/, futuro perfecto de subjuntivo /hubiere dicho/) és tiempos imperfectos (presente de indicativo /digo/, pretérito imperfecto de indicativo /decía/, pretérito indefinido de indicativo48 /dije/, futuro imperfecto de indicativo /diré/, condicional simple o imperfecto /diría/, presente de subjuntivo /diga/ pretérito imperfecto de subjuntivo /dijese o dijera/, futuro imperfecto de subjuntivo /dijere/), amely elnevezések pontosan megfelelnek jelentésüknek. A cselekvés minősége szempontjából hármas fel­ osztást ad: acción incipiente, acción durativa, acción acabada o perfecta. R . Seco (80—81) hárm as felosztását adja az aspektusnak: imperfecto (még befejezetlen), perfecto (már befejezett), indefinido (egyik-m ásik körülm ény határozatlan). Imperfecto-nak — a pretérito indefinido kivételével — az egyszerű, perfecto-nak az összetett igeidőket, indefinido-nak a pretérito indefinido-t tartja. R . L e n z (475) és M. C r i a d o d e V a l (1969:16) tulajdonképpen ugyanezt a felosztást alkalmazza: 1. acción duradera o imperfecta, 2. acción concluida o perfecta, 3. acción momentánea o puntual. A különbség - R . S e c o felosztá­ sához képest — annyi, hogy M. C r i a d o d e V a l (1958:147; 1969:20) a pretérito anterior- / 9 is — minthogy a pretérito indefinido-hoz kötődik — indefinido-nak tekinti. Ezen a három alapvető aspektuson kívül M. C r i a d o d e V a l utal az aspecto iterativo, incoativo, progresivo és terminativo-ra, valamint más — általa kevésbé fontosnak tartott — aspektusokra. A. M e ille t (1948:186; 1989:118) és M . C ria d o de V al (1969:14, 16) sze­ rint a spanyol hárm as aspektusrendszer nagyon hasonlít az indoeurópai ős­ nyelv három aspektusára (jelen idő, aorisztosz, perfektum). Ebből a latin­ ban csak két aspektus (infectum, perfectum) m aradt meg. A spanyolban ismét m egjelenik a harm adik aspektus, a puntual (indefinido), amely az indoeurópai aorisztosz m egfelelője, és különösen jellem ző a spanyol nyelvre. M. A lo n so — S. AGRELL-hez hasonlóan — az Aktionsart és az aspektus közöt­ ti különbséget az alábbiak szerint határozza m eg (423): az Aktionsart (manera del hecho verbal) az ige szem antikai tartalm ából, az aspektus (aspecto de la acción) valam ilyen gram m atikai eszköz használatából ered. A z Aktionsart szem pont­ 48 A pretérito indefinido-val kapcsolatban m egjegyzi, hogy ez az igeidő ~ lévén indefinido (hatá­ rozatlan, bizonytalan) - nem határozza meg a cselekvés minőségét, illetve mint befejezet­ tet (acabada) és mint nem befejezettet (no acabada) fejezi ki. A R A E újabb nyelvtana (1978:462) a pretérito indefinido-t - pretérito perfecto símple-nek ne­ vezve — egyértelműen a perfektív igeidők közé sorolja. 49 Az aspektus hármas felosztását (is) alkalmazó további szerzők, pontosabban azok, akik­ nek a vizsgálódása a pretérito anterior-ra is kiterjedt, a következő véleményen vannak: 1. J. R o c a P o n s (1958:45) szerint ez az igeidő a cselekvés befejezettségéhez vezető első pilla­ natot jelöli, vagyis befejezett cselekvésről van szó, bár annak kezdetéről; 2 . F ü l e i- S z á n t ó Endre (1970:476; 1974:11/27) azonban momentán cselekvésformának tartja. -70-

2.4. A z aspektus jából magának az igének van momentán (saltar, llamar a una persona), itera­ tív (golpear, picotear), imperfektív vagy duratív (saber, vivir, querer), inchoatív (alborear, amanecer, enrojecer), perfektív (nacer, morir, comenzar, afirmar, negar) je ­ lentése, az aspektus szempontjából más eszközök kölcsönzik az igének a felso­ rolt jelentéstartalmakat. Az aspektusnak (415) lényegében hármas felosztását adja: 1. infecto o no acabado — acción durativa (amo, amaba, amaré) és 2. perfecto — acción terminada o cumplida (he amado, había amado, habré amado); továbbá az ál­ tala az aspektusrendszeren kívülinek tekintett 3. aoristo o indefinido — acción indeterminada (amé). S. G i l í y G a y a kettős aspektusfelosztást ad: az indefinido-t és az össze­ tett igeidőket perfektívnek tartja (149—150); szemantikai tartalmuk alapján — akárcsak M. A l o n s o — momentán, iteratív, imperfektív vagy duratív, inchoatív és perfektív igéket különböztet meg (147—148). E. Á l a r c o s L l o r a c h (1951:111-112, 121-125; 1970:63-64, 73-77) nézete szerint az aspektus lényege a folyamat végének jelölése <-» a folyamat végé­ nek nem jelölése oppozícióban nyilvánul meg (indefinido Icantél imperfecto Icantabal, összetett igeidők <-» egyszerű igeidők). M. B a s s o l s d e C l im e n t (1951:144—147) r á m u ta t a r r a , h o g y a z ig e id ő k n e k — a R A E nyelvtana (1931:266—267) általi, már ismertetett — két párhuzamos csoportra való feloszthatósága csak a duratív igék esetében (amar, escribir stb.) érvényesül teljes mértékben, csak duratív igéket lehet az aspektus szempont­ jából oppozícióba (duración <-> perfección) állítani; nem duratív igék (saltar, disparar, echar stb.) ugyanis nem jelölhetnek tartós cselekvést. Jelen időben álló nem duratív igéknek 1. a jelen pillanatra vonatkozóan csak l.a) itera­ tív (yo disparo ahora = yo ahora estoy disparando un tiro tras otro); l.b) konatív (ya llegamos = ya estamos apunto de llegar, pero no hemos llegado todavía); 2 . (ha a közlés a cselekvés kezdete előtt megy végbe) jövő idejű (presente proJuturo: voy = iré, apago la luz = apagaré la luz) értéke lehet. Továbbá a nem duratív igék egysze­ rű vagy folyamatos (llegaré a las cinco) és összetett vagy befejezett jövő ideje (habré llegado a las cinco) között nem aspektuális a különbség (egyiknek sincs duratív jellege), hanem egy viszonyítási ponthoz képest (a las cinco) az előbbi egyidejű, az utóbbi előidejű. J. R o c a P o n s az aspektus elemzését három — minden más igekategória szempontjából — azonos értékű (múlt) idő (1. imperfecto /envejecía/; 2 . indefinido /envejeció/; 3. perfecto /ha envejecido/) egybevetésére építi (1972:61—62), majd az összes többi igeidőt ide vezeti vissza. A z imperfecto esetében egy lezaj­ lóban levő folyamatról van szó, tekintet nélkül annak kezdetére és végére. Az imperfektív és a perfektív igék között ebben az igeidőben nincs aspektuális különbség: ha egy perfektív ige (disparaba) jelentésénél fogva nem jelölhet tar­ tós cselekvést, akkor iteratív értéke van. M egjegyzi továbbá — G. G u il l a u m e - 71 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI munkájára hivatkozva —, hogy az imperfecto-ban a cselekvés részben már megva­ lósult, részben még megvalósulás előtt áll (cuando yo llegué, él cantaba = había una parte cantada y otra por cantar). Kétségkívül az imperfecto a leginkább imperfektív igeidő. A z indefinido-ban a cselekvés vagy a történés egy pontba sűrítve, lezárult folyamatként, a kezdetétől a végéig, teljességében jut kifejezésre, de nem mutat túl a cselekvés végén és nem terjed ki esetleges következménye­ ire sem. A cselekvés implicite befejezett. Az indefinido-ban testet öltő aspecto puntual-t felosztja — az egy pillanat alatt lezajló cselekvést jelölő (murió) — valódi aspecto puntual-ra és — a duratív folyamatot tartalmazó (vivió /tres años/) — aspecto complexivo-ra (1972:65). A perfecto a cselekvésen kívül annak következmé­ nyeit vagy eredményét is kifejezi (ha envejecido ~ está envejecido). A cselekvés explicite befejezett. A perfecto és az indefinido közötti különbség leginkább a je ­ lennel való kapcsolatban mutatkozik meg (ha llegado a las cinco /las cinco de hoy/; llegó a las cinco /las cinco de otro día anterior/— bővebben 1. 3.1.3.1.1.). Ismerteti, de nem osztja M. B a s s o l s d e CLiMENT-nek (1948:194- 196; 1951:144—147) a nem duratív igék jelen idejére vonatkozó nézetét, j. R o c a P o n s (1958:39; 1972:47—48, 63) leszögezi, hogy a jelenben nincs az imperfecto indefinido múltbeli szembenállásának megfelelő oppozíció; a jelent az imperfecto-hoz köti, és — ha nem is olyan mértékban, mint az imperfecto-1 — alap­ vetően imperfektívnek tartja. Csupán egyes perfektívjellegű cselekedetek­ kel kapcsolatban lehet momentán, s így perfektív jelenről (presente momentáneo) beszélni (te expulsamos). Szerinte egyrészt még perfektív igékkel jelölt cselek­ vések is imperfektívekké válnak jelen időben: a nacer, salir, cenar, escribir una carta, leer un libro stb. igék, ill. kifejezések ugyanahhoz az aspektushoz tartoz­ nak a jelenben és az imperfecto-ban; másrészt éppen a jelen imperfektív volta miatt, perfektív igék a valódi jelentől távol eső értéket (jövő) vesznek fel: llego mañana. Az olyan típusú perfektív igéket viszont — írja — mint a disparar még a jellegzetesen duratív perifrázis, az estar + gerundio sem imperfektívvé, hanem csak iteratívvá alakíthatja. Némi fenntartással fogadja R. LENz-nek (480) és M. B a s s o l s d e C l i m e n t - nek (1948:285—287) a futuro imperfecto-val kapcsolatos véleményét is. E két szerző úgy gondolja ugyanis, hogy a jövőben általában a perfektív igék momentánok (R. L e n z ), illetve ennek az igeidőnek a duratív vagy nem duratív jellege az ige szemantikai tartalmától függ (M. B a s s o l s d e C lim e n t ) . J. R o c a P o n s (1958:41—42) sem tagadja, hogy van ilyen összefüggés, mégis úgy látja, hogy a futuro im perfecto-ban a cselekvés inkább befejezettnek mutatko­ zik, hacsak az ige sajátosan duratív volta ezt meg nem akadályozza, így példá­ ul a morir vagy a construir una casa, ami a jelenben imperfektív is lehet, nem lehet az ajövőben. Ezekben az esetekben mindenekelőtt az estar + gerundio perifrázis fejezi ki a duratív aspektust. Ugyanakkor az olyan egyértelműen duratív igék, -72-

2.4. A z aspektus mint az esperar, residir, amar, querer stb. a jövő időben is imperfektívek maradnak. Az is előfordul azonban, hogy momentán-inchoatív igék jövő ideje aspektuális szempontból az indefinido-xa emlékeztet: lo supe, és lo sabré. További munkássá­ gában a futuro imperfecto—indefinido párhuzam erősödik. Azt írja (1972:64): akár­ csak a jelenben, a jövőben sincs az imperfecto <-> indefinido múltbeli szembenál­ lásának megfelelő oppozíció. A futuro imperfecto — az aspektus szempontjából — az indefinido-hoz áll közelebb, ha nincs is közöttük teljes azonosság. A canté és a cantaré, a cené és a cenaré, az escribí una carta és az escribiré una carta stb. egymás megfelelői a múltban és ajövőben. A futuro imperfecto akár egy jövőbe tele­ pített indefinido-ként is felfogható. Összefoglalásképpen J. R o c a P o n s — egyebek mellett — megállapítja: 1. Az aspektus kategóriája alapvetően az imperfektív és a perfektív igeidők op- pozíciójára épül. Ezek között közbülső, semleges pozíciót foglal el a cselekvést — az indoeurópai aorisztosznak megfelelően — pontszerűen vagy ’ komplexíven’ ábrázoló, elsősorban az indefinido-ban testet öltő momentán aspektus (1958:56). 2. A perfektív aspektus fogalmát tágabb értelemben a momentán aspektus­ ra is ki lehet terjeszteni (1958:38, 47). 3. Az egyszerű igealakok a spanyolban soha nem perfektívek (a perfektív szorosan vett, a momentánt nem magában foglaló értelmében); és megfordítva, az összetettek soha nem imperfektívek (1958:47; 1972:63, 64). 4. Az aspektus kifejezésében rendkívül fontos szerepet töltenek be az igei perifrázisok (1. 2.7.).50 A határozói igeneves perifrázisok ál­ talában imperfektívek (estar, ir, venir + gerundio /1958:39/), a melléknévi igene­ ves perifrázisok többnyire perfektívek (tener, estar, llevar, dejar, quedar + participio /1958:44, 48/), ugyanakkor a főnévi igeneves perifrázisok és a momentán as­ pektus közötti összefüggés korántsem ilyen egyértelmű, csupán egyes esetek­ ben (romper a, echar a + infinitivo /1958:43/) felelnek meg egymásnak (1958:56; 1972:66). K. T o g e b y (110) - az indicativo (az ő felfogásában a condicional is ide tarto­ zik) egyszerű igeidőire szorítkozó idő- és aspektusrendszerében — a cantaba és a cantaría alakot imperfektívnek, a canté és a cantaré alakot perfektívnek, a jelen időt (canto) semlegesnek tekinti. Ennek némiképp továbbfejlesztett változatát találjuk C. H e r n á n d e z A l o n s o elemzésében. Az egyszerű igealakok felosztása lényegében megegye­ zik K. T o g e b y felosztásával: 50 Az aspektus elemzésén belül számos kutató kitér az igei perifrázisokra. Különösen értékes hozzájárulás e témához a spanyol nyelv vonatkozásában J. R o c a P o n s (1958), a portugálé­ ban H. B a r r o s o munkája. - 73 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI 1. nem jelölt: jelen (canto) 2 . jelölt: 2.1. perfektív: 2.1.1. jövő (cantaré) 2.1.2. múlt (canté) 2.2. imperfektív: 2.2.1. jö vő (cantaría) 2.2.2. múlt (cantaba). C. H e r n á n d e z A l o n s o szerint a jelen idő semleges, mivel perfektív vagy imperfektív volta az ige szemantikai tartalmától függ. A jövő idők az indicativo többi idejétől különböző — a feltételesség és a jövő jegyeivel ellátott - virtu­ ális nyelvi térhez tartoznak, félúton az indicativo és a subjuntivo között (376). A futuro imperfecto (cantaré) — függetlenül attól, hogy az ige imperfektív vagy perfektív — nem tényt, hanem a jelenből perspektivikusan kibontakozó, de ah­ hoz közvetlenül nem kapcsolódó, elképzelt, virtuális cselekvést vagy folyama­ tot jelenít meg. Egy valóságos időben, a múltban a cantaba <-4 canté (imperfektív <-> perfektív) oppozíció első igealakja a cselekvést folyamatában ábrázolja, te­ kintet nélkül a végére, a második pedig mint egységes egészet mutatja be. A múltban a valós cselekedet végpontja annak befejeződése. A jövőben viszont a virtuális állapot, az irrealitás vége annak megszűnése, egyúttal a realitás, a valóság kezdete. Amennyiben a befejezettség feltételeként a múltra vonatko­ zóan azt tekintjük, hogy a cselekvés nem ér el egészen a jelenig, ezt a kritériu­ mot a jövőt illetően — a futuro imperfecto megítélésére — is alkalmazhatjuk. És ha - A. B e l l o nyomán (1945:162; 1951:16) — imperfektív szemléleten azt értjük: nincs jelentősége, hogy a folyamat eljut-e a végpontjáig, a perfektívnek pedig éppen az a lényege, hogy a folyamat eljut a végpontjáig, akkor megállapít­ hatjuk, hogy mind az indefinido, mind a futuro imperfecto perfektív igeidő (373—374). A z összetett formák rendszere teljes párhuzamosságot mu­ tat az egyszerűekével, vagyis minden egyszerű alaknak (presente; indefinido, imperfecto...) megfelel egy összetett, s ez utóbbi az — előbbi által jelölt — igefo­ lyamat eredményességét fejezi ki (379). 2.4.3.2. Aspektus a portugálban H. G. K l e in — a Nomenclatura Gramatical Portuguesa-ra (29) hivatkozva — utal arra, hogy a portugál grammatikában az aspektus megfelelő elemzése még vá­ rat magára. Nem választották szét az Aktionsart és az aspektus fogalmát sem. Az egész portugál aspektus-problémát néhány portugál igeidőnek (elsősor­ - 74 -

2.4. A z aspektus bán a pretérito perfeito composto-nak) a többi újlatin nyelv igeidőitől eltérő hasz­ nálata is bonyolítja (295). Annak eldöntéséhez, hogy a portugálban létezik-e egyáltalán aspektus mint grammatikai kategória, a s z l á v n y e l v e k k e l (konk­ rétan az orosszal) v a l ó e g y b e v e t é s h e z f o l y a m o d i k , mivel ott mutatkozik meg a legteljesebben az igeszemlélet-rendszer. P. N y . J e v s z ju k o v portugál nyelvkönyvének (178—180) portugál—orosz múlt idejű példamondatait tanul­ mányozva, majd tapasztalatait szépirodalmi szövegfordítások vizsgálatával is megerősítve, ő is arra a következtetésre jut (ami egyébként az orosz szerzők — P. N y . J e v s z ju k o v , J. M. V o l f — B. A. N y ik o n o v /69—72/ — portugál nyelv­ tanaiban általánosan elfogadott nézet), hogy a z o r o s z n y e l v i m p e r f e k t í v é s p e r f e k t í v a s p e k t u s á n a k o p p o z í c i ó j a lényegében e g y b e v á g a p o r t u g á l n y e l v f o l y a m a t o s m ú l t (pretérito imperfeito) é s e g y s z e r ű b e f e j e z e t t m ú l t (pretérito perfeito simples) i d e jé n e k o p p o z í c i ó j á v a l , tehát a folyamatos ige­ alak múlt ideje azt a funkciót tölti be az oroszban, amit a pretérito imperfeito a portugálban, az orosz befejezett igealak múlt ideje pedig a portugál pretérito perfeito simples-nek felel meg. Ez a párhuzamosság az aspektus létezését bizo­ nyítja a portugál nyelvben is (296—299, 301). A pretérito perfeito composto-ra H. G. K l e i n kutatása nem terjed ki. F. I. F o n s e c a a k é t p o r t u g á l b e f e j e z e t t m ú l t i d ő e l e m z é s e k o r m e g á l ­ l a p í t j a : p e r f e k t í v <-> i m p e r f e k t í v o p p o z í c i ó r ó l v a n s z ó ; az összetett be­ fejezett múlt a folyamatot nem befejezettként jelöli (410). Am íg az egyszerű befejezett múlt — elnevezésének megfelelően — az idő szempontjából múlt, az aspektus tekintetében momentán, az összetett befejezett múlt esetében az is kérdéses: múlt-e egyáltalán, de kétség sem férhet hozzá, hogy nem befejezett (409,410). C. N u n e s — M. L. O l iv e i r a — M. L. S a r d in h a (130—132) nyelvtanuk­ ban a következő aspektusokat különböztetik meg: 1. Aspecto imperfectivo e perfectivo (Eu estudo/estudava/estudarei no estrangeiro — imperfektív. Eu estudei/ tinha estudado/estudara/terei estudado no estrangeiro — perfektív.).51 2. Aspecto 51 Az összetett befejezett múlt az imperfektív <-4 perfektív felosztásból kimaradt. Ez szá­ momra igencsak meglepő', mert egyrészt a kijelentő mód összes többi ideje szerepel itt, tehát a szerzők szemlátomást teljességre törekedtek; másrészt a többi példamondat ana­ lógiájára szerkeszthető Eu tenho estudado no estrangeiro tökéletes — imperfektív aspektusú - mondat lenne. Később azután a ’duratív aspektus’ példái között felbukkan egy nagyon hasonló (Ele tem estudado música). Ez a mondat - szerintem - az akcióminőség szempontjá­ ból duratív, az aspektuséból imperfektív (1. 2.4.6.1.). Az Eu terei estudado no estrangeiro viszont nem tűnik értelmes mondatnak: valami - egy időhatározó vagy egy mellékmondat — mindenképpen hiányzik belőle. Ez persze mit sem változtat azon a tényen, hogy a terei estudado, illetve bármely ige befejezett jövő ideje való­ ban perfektív igealak. - 75 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI pontual ou momentâneo (O rapaz tropeçou nas escadas. A mãe sobressaltou-se. A bom­ ba explodiu.). 3. Aspecto durativo (A mãe estava a cantar. A criança dormia. Ele esperara com ansiedade aquela carta. Ele tem estudado música.). 4. Aspecto frequentativo (Os animaisforam espicaçados. Ele mordiscava o bolo.). 5. Aspecto incoativo (Ele adormeceu. Anoitece. Parto esta noite para Coimbra. Ele começou a andar. Ela empalidecia.). 6, Aspecto cessativo ou conclusivo (Ele chegou à estação. Deixará de trabalhar. Acabara de correr. As férias terminam hoje.). Az igei aspektust szerintük jelölheti a z i g e v a g y a z i g e a l a k s z e m a n t i k a i t a r t a l m a (dormir /duratív/, cair /m o­ mentán/, Estudo no estrangeiro /imperfektív/, Estudei no estrangeiro /perfektív/), és kifejezésre juthat k é p z ő k (saltitar, dormitar /frequentatív/, empalidecer, adormecer /inchoatív/), i g e i p e r i f r á z i s o k (Estava a cantar /duratív/, Começou a andar /inchoatív/, Acabou de correr /terminatív/), i g e a l a k o k i s m é t l é s e (Voava, voava /duratív/) vagy h a t á r o z ó k (Habitualmente/todas as manhãs vou ao escritório /frequentatív/) segítségével. C. C u n h a — L. F. L i n d l e y C i n t r a (380—381) megfogalmazásában - az aspektus szempontjából — a c s e l e k v é s b e f e j e z e t t v a g y n e m b e f e je z e t t . Az előbbi a portugál nyelvben perfeito vagy mais-que-perfeito, az utóbbi imperfeito igeformákban jut kifejezésre. Hozzáfűzik, hogy számos kutató — az igére vagy a kontextusra vonatkozó szemantikai értékeket is magában foglalóan — ki­ tágítja az aspektus fogalmát. Ebben a tágabb értelmezésben az alábbi oppo- zíciókat különböztetik meg: l.a) Aspecto pontual (Acabo de ler Os Lusíadas.) <-> Aspecto durativo (Continuo a ler Os Lusíadas.); b) Aspecto continuo (Vou lendo Os Lusíadas.) <-> Aspecto descontínuo (Voltei a ler Os Lusíadas.); c) Aspecto incoativo (Comecei a ler Os Lusíadas.) <-> Aspecto conclusivo ou terminativo (Acabei de ler Os Lusíadas.). 2. a) Egyszerű igealak (Leio.) <-> Duratív perifrázis (Estou lendo./Estou a ler.); b) Ser (Elefoiferido.) Estar (Ele estáferido.).52 Ú gy gondolják, a felsorolt oppozíciók jórészt az igei perifrázisok változatosságán alapulnak. A melléknévi igeneves perifrázisok általában perfektív, a főnévi és a határozói igeneves perifrázisok pedig imperfektív aspektust jelölnek. M . H. M i r a M a t e u s — A. M . B r i t o — I. S i l v a D u a r t e — I. H u b F a r i a is a fent említett tágabb értelmezésben tárgyalják az aspektust. így a (pl. az egy­ szerű befejezett műlttaljelölt) b e f e j e z e t t é s a (pl. a folyamatos vagy az összetett befejezett múlttal jelölt) b e f e j e z e t l e n a s p e k t u s o n (92—93) k í v ü l , a következő aspektuális értékeket elemzik: 1. pontual (a) incoativo /amanhecer, embranquecer, morrer, nascer, tornar-se + melléknév/; b) causativo ou resultativo /abrir, destruir, lavar, assassinar, estilhaçar/; c) inceptivo /começar a + főnévi igenév, iniciar, partir/; 52 A ser <-» estar oppozíció ebben az esetben a szenvedő szerkezet két fajtájának (a cselekvés folyam ata <-» állapot) felel m eg, és legalább annyira az igefaj kategóriájához (1. 2.1.1.) tar­ tozik, m int az aspektuséhoz. -76-

2.4. A z aspektus d) conclusivo /acabar, chegar, concluir, terminar/; e) cessativo /deixar de + főnévi ige­ név/); 2. durativo (a) cursivo /estar a + főnévi igenév/; b) permansivo /conservar, manter, continuar a + főnévi igenév, permanecer/; c) iterativo /andar a + főnévi ige­ név, dormitar, saltitar/; à) frecuentativo /jelen idő + muitas vezes, frequentemente/; e) habitual /costumar, ser costume, ser habitual, jelen idő/) f) gnómico ou universal /jelen idő + sempre, todo [a, 5] 0 ja, 5] + névszó/) (96—98). 2.4.3.3. A portugál és a spanyol aspektusrendszer egybevetése Az előző fejezetek (2.4.3.1. és 2.4.3.2.) alapján megállapíthatjuk, hogy az as­ pektus megítélésével kapcsolatos számos kérdésben — mindkét nyelv szakiro­ daimában — meglehetősen megoszlanak a vélemények: 2.4.3.3.1. Önálló aspektuális kategória-e a spanyolban a momentán vagy pontszerű? J. R o c a P o n s - amint már láthattuk - azt írja (1972:61), hogy a pretérito indefinido-bán a cselekvés vagy a történés egy pontba sűrítve, a kezdetétől a vé­ géig, teljességében jut kifejezésre, de nem mutat túl a cselekvés végén és nem terjed ki esetleges következményeire sem. Ez utóbbi a pretérito perfecto sajátos­ sága. Azt is megemlíti (1958:38, 47) azonban, hogy a perfektív aspektus fogal­ mát tágabb értelemben a momentán aspektusra is ki lehet terjeszteni. A befejezettség — általános, illetve az orosz, a spanyol vagy a magyar nyelvre vonatkoztatott — kritériumaként ugyanakkor ilyen meghatározá­ sokat olvashatunk: „ a beszélő (...) a cselekvést (...) a maga egészében szem­ léli”; „a cselekvést mint körülhatárolt, zárt egészet fogjuk fel” ( B ih a r i J . - A. N. T y ih o n o v , 13); „a cselekvést mint oszthatatlan egészet tekint­ jü k ” (P a p p Ferenc, 228); a folyamat eljut a végpontjáig (A. B e l l o , 1945:162, 1951:16); a befejezett igék időszerkezete „oszthatatlan időintervallum” ( K ie f e r Ferenc, 1992:808). Szerintem e megfogalmazások bármelyike tökéletesen rá­ illik a 'momentán aspektus’ legfőbb hordozójára, a pretérito índefinido-ra is, hi­ szen nem szerepel a befejezett szemlélet ismérvei között, hogy a cselekvés vég­ pontján túlmenően, annak következményeire vagy eredményére is okvetlenül utalnia kell. Ú gy gondolom tehát, hogy a spanyolban a momentán vagy pont­ szerű nem önálló aspektuális kategória, hanem a perfektív vagy befejezett ré­ sze. A pretérito indefinido és a pretérito perfecto között pedig lényegében temporális (és nem aspektuális) különbség van (bővebben 1. 3.1.3.1.1.). 2.4.3.3.2. Imperfektív és perfektív igeidők Végezetül megkísérelem rendszerbe foglalni az aspektus szempontjából a por­ tugál és a spanyol igeidőket, még akkor is, ha az ismertetett nézetek alapján -77-

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI nyilvánvalónak tűnik, hogy ez a rendszer megközelítőleg sem lehet olyan egyértelmű és általános érvényű, mint amilyen például az egyszerű és az ösz- szetett igeidők rendszere (1. 2 .3.2 .2 .1.). — A kiinduláshoz a R A E nyelvtanának (1978:462) aspektusfelosztását veszem alapul. — Egyetértek M. B a s s o l s d e CuMENT-tel (1951:144—147) abban, hogy ez a fel­ osztás csak a duratív igékre érvényes teljes mértékben. — A jelen időt — többekkel ellentétben — én változatlanul alapvetően imperfektívnek tartom. Ú gy gondolom, nem annyira arról van szó, hogy a nem duratív igék jelen időben nem lehetnek imperfektív szemléletűek, hanem inkább arról, hogy a perfektív igéknek — egyes szláv nyelvekhez hasonlóan — tulajdonképpen nincs jelen idejük. Ha formailag jelen időben állnak is, az értékük jövő, vagy — esetleg — történeti jelen. — A futuro imperfecto-t — abból a megfontolásból, hogy imperfektív is lehet — (a R A E felosztásának megfelelően) az imperfektív igeidők között sorolom fel, bár hajlamos vagyok valójában inkább semlegesnek tekinteni. Ebből következik, nem értek egyet azokkal, akik egyértelműen perfektívnek tartják. C. H e r n á n d e z AíONSO-nak (373—374, 376) a virtuális nyelvi tér­ hez tartozó igeidőkről, valamint a virtuális tér és a valóság határáról szóló gondolatmenete — noha kétségtelenül érdekes — szerintem erőltetett, nem meggyőző. Ha a jövő idő virtuális voltának valamilyen igei kategóriához köze van, az — úgy vélem — az igemód és nem az aspektus (1. 2 .2 .3.1.). Duratív igék esetében mindkét nyelv igeidőit — bizonyos (főleg a futuro imperfecto-ra vonatkozó) megszorításokkal — feloszthatjuk tehát egyszerű igealakokkal kifejezett imperfektívekre és összetett formákkal jelölt perfektívekre. Ez alól a spanyolban csupán egy kivétel van (a pretérito simple o indefinido, amely az egyetlen nem összetett perfektív igeidő), a por­ tugálban pedig három (egyrészt a pretérito perfeito simples és a pretérito mais- -que-perfeito simples, amelyek perfektív, de nem összetett igeidők, másrészt a pretérito perfeito composto, amely az egyetlen imperfektív összetett igeidő). -78-

2.4. A z aspektus A portugál és a spanyol igeidők az aspektus szempontjából Portugál Spanyol Modo indicativo Tempos imperfectivos Tiempos imperfectivos presente presente (falas) (hablas) pretérito imperfeito pretérito imperfecto (falavas) (hablabas) pretérito perfeito composto (tens falado) [összetett!] futuro imperfeito futuro imperfecto (falarás) (hablarás) Tempos perfectivos Tiempos perfectivos pretérito perfeito simples pretérito indefinido (falaste) (hablaste) [egyszerű!] [egyszerű!] pretérito perfecto (has hablado) pretérito mais-que-perfeito simples (falaras) [egyszerű!] pretérito mais-que-perfeito composto pretérito pluscuamperfecto (tinhasfalado) (habías hablado) pretérito anterior (hubiste hablado) futuro perfeito futuro perfecto (terás falado) (habrás hablado) Modo condicional Tempo imperfectivo Tiempo imperfectivo condicional imperfeito condicional imperfecto (falarias) (hablarías) Tempo perfectivo Tiempo perfectivo condicional perfeito condicional perfecto (terias falado) (habrías hablado) -79-

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEMZŐI Modo conjuntivo/subjuntivo Tempos imperfectivos Tiempos imperfectivos presente presente fales) (hables) pretérito imperfeito pretérito imperfecto falasses) (hablases hablaras) futuro imperfeito futuro imperfecto falares) (hablares) Tempos perfectivos Tiempos perfectivos pretérito perfeito pretérito perfecto (tenhas falado) (hayas hablado) pretérito mais-que-perfeito pretérito pluscuamperfecto (tivessesfalado) (hubieses hablado hubieras hablado) futuro perfeito futuro perfecto (tiveres falado) (hubieres hablado) Perfektív igék esetében az imperfektív és a perfektív igeidőkre való felosztás­ nak nincs értelme, mivel ezek az igék többnyire imperfektív igeidőkben sem válnak imperfektívvé (kivételeket 1. J. R o c a P o n s , 1972:63), hanem iteratív stb. értéket vesznek fel (vő. M. B a s s o l s d e C l im e n t , 1951:144-147; J . R o c a P o n s , 1972:61). - 8 0 -

2.4. A z aspektus A portugál mód-, idő- és aspektusrendszer összefoglaló táblázata53 Idő Aspektus Mód Idő megnevezése Egy- Össze­ Abszo­ Rela­ Imper­ Per­ szerű tett lút tív fektív fektív Jelen Presente + + + Múlt Pret. imperfeito + + + Pret. perfeito simples + + + Pret. perfeito + + + Indicativo Pret. mais-que- + + + composto -perfeito simples Pret. mais-que- + + + -perfeito composto Jövő Futuro imperfeito + + + Futuro perfeito + + + Con­ Jelen Imperfeito + + + dici­ onal Múlt Perfeito + + + Jelen Presente + + + Múlt Pret. imperfeito + + + 0 + + + > Pret. perfeito a Pret. mais- 0 + + + •a1 -que-perfeito 0 U Jövő Futuro imperfeito + + + Futuro perfeito + + + Imperativo + + - 81 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI A spanyol mód-, idő- és aspektusrendszer összefoglaló táblázata54 Idő Aspektus Mód Idő megnevezese Egy- Össze­ Abszo­ Rela­ Imper­ Per­ szerű tett lút tív fektív fektív Jelen Presente + + + Múlt Pret. imperfecto + + + Pret. indefinido + + + > Pret. perfecto + + + eö Pret. plus­ *3 + + + Ö cuamperfecto Pret. anterior + + + Jövő Futuro imperfecto + + + Futuro perfecto + + + Con­ Jelen Imperfecto + + + dici­ onal Múlt Perfecto + + + Jelen Presente + + + Múlt Pret. imperfecto + + + 0 + + + > Pret. perfecto a Pret. plus­ sp cuamperfecto + + + 3 a t/i Jövő Futuro imperfecto + + + Futuro perfecto + + + Imperativo + + 2.4.4. Aspektus a magyarban A M M N yR (1/208—210) a cselekvés, történés lefolyásának módja, a cselek­ vés, történés minősége szerint — fogalmi tartalmuk alapján - két nagy cso­ portra osztja az igéket: 1. tartós-huzamos történéséi igék (verbum durativum, continuativum), 2. mozzanatos történésű igék (verbum momentaneum). 53,54 Mind a portugál, mind a spanyol mód-, idő- és aspektusrendszer összefoglaló táblázata csak bizonyos megszorításokkal érvényes: az abszolút és a relatív igeidők vonatkozásában 1. Jegyzetek 34., az aspektus vonatkozásában 1. 2.4.3.3.1. és 2.4.3.3.2. - 82 -

2.4. A z aspektus A z 1. csoportba tartozóknak tekinti a) a f o l y a m a t o s , be nem fejezett (imperfektív) igéket (áll, álldogál, mozog, küzd) és b) a g y a k o r í t ó igéket (verbum frequentativum, iterativum) (mondogat, ugrál, repdes, hazudozik). Némelyik gyakorí­ tó ige a c s e l e k v é s a k a r á s á r a , megkísérlésére is utal (verbum conativum) (tudakol, marasztal). A 2. csoportba sorolja a) a k e z d ő igéket (verbum inchoativum) (megfutamodik, éled, elmosolyodik, pezsdül) és b) a p i l l a n a t n y i i d e i g t a r t ó cselekvést, történést jelölő igéket (koppan, kurjant, tüsszent, bólint). A mozzanatos történésű igékkel bizonyos rokonságot mutatnak azok az igekötős igék, amelyeknél az igekö­ tők a cselekvés, történés b e f e j e z e t t (perfektív) voltára utalnak (elolvas, kipirul, megfésülködik). A fenti tartalmakat kifejezheti maga az igető (áll, ül), továbbá jelölheti képző (beszélget, szaladgál, durran, csavarint), igekötő (feláll, megír, kisül), eset­ leg képző és igekötő együtt (elgondolkozik, elnézeget, megcsörren, átszüremlik, összegöngyölödik) (M M Ny 23, 66, 124, 125). Az eddigiekből kitűnik, hogy a magyar nyelvtanban sincs következetesen különválasztva az Aktionsart (akcióminőség) és az aspektus fogalma. Az imén­ ti felosztás az igék fogalmi tartalma, tehát lényegében az Aktionsart alapján történt, ugyanakkor felbukkannak benne olyan momentumok is (például az igekötő perfektiváló szerepe), amelyek egyértelműen az aspektus témakörébe tartoznak. D ezső László (269) megállapítása szerint „A magyar ige egyik legjellem­ zőbb, de kevésbé tanulmányozott kategóriája az igeszemlélet, amely az igekötő segítségével fejeződik ki. (...) Az igeszemlélet árnyalt kifejezése tette felesleges­ sé az igeidőknek a múlt század magyar irodalmában még meglevő rendszerét. ( ...) A m a g y a r n y e lv tehát történeti fejlődése során b o n y o l u l t i g e i d ő r e n d ­ s z e r t h a s z n á l ó n y e l v b ő l i g e s z e m l é l e t e t k i f e j e z ő n y e l v v é v á l t . ” Nem könnyű azonban meghatározni, hogy milyen nyelvi eszközökben ölt testet a m a g y a r i g e s z e m l é l e t ( a s p e k t u s ) . J. P errot (60) A. SAUVAGEOT-t (258—259) idézi: „ T i s z t a f o r m á b a n a z a s p e k t u s s o h a s e m j u t f e l s z í n r e . M indig különböző rétegek közé van beágyazva, ahol több más fogalom mögé rejtezik: ilyenek az idő, a cselekvés mozzanatos vagy ismétlődőjellege, a meg­ határozottság és meghatározatlanság stb.” Általánosan elfogadott, hogy a s p e k t u s t je l ö l ő f u n k c i ó j a elsősorban a z i g e k ö t ő n e k , továbbá a z i g e k ö t ő é s a z i g e s z ó r e n d j é n e k v a n . Mint láttuk, ide sorolható a m e g h a t á r o z o t t s á g —m e g h a t á r o z a t l a n s á g is (A. Sauvageot, J. P errot). G ombocz Zoltán (71) a perfektiváló tényezők között említette a h a n g s ú l y o s h a t á r o z ó k a t (a templomba ment, iskolába adja a fiát) és a h a n g s ú ­ l y o s t á r g y a t (állását vesztette). -83-

2 . A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI J. S o l t é s z Katalin az ősi magyar igekötőket (meg, el, ki, be, fel, le) elemző munkájában ezt írja: „Az igekötők irányjelentésének tágulásával előtérbe kerül az a mozzanat, amelyben mind a hat igekötő összetalálkozik, és amelyet joggal tarthatunk az igekötők legfontosabb jellemvonásának: az igei aspektus ki­ fejezése” (156). „A cselekvés befejezettségének, a perfekciónak kifejezése közös funkciója mindegyik igekötőnek. Legalkalmasabb rá a meg (megdicsér, megkínál, megparancsol, megvizsgál /34/), amely irányjelentését már századokkal ezelőtt elvesztette. Utána következik az el (elbújik /65/, elbúcsúzik, elcsábít, elfoglal /(Él/), amely megtartotta ugyan irányjelentését, de ez annyira általános jellegű, annyira kevéssé pontosan megbatározott, hogy minden másnál könnyebben háttérbe szorulhatott a perfekció mozzanata mellett. A k i (kivirágzik /93/, kifi­ zet, kijelöl, kikölcsönöz /94/), be (beesteledik, behódol, betelik, beteljesedik /II5/),fe l (feláldoz, feldúl, felöltözik, feltartóztat /130/), le (levetkőzik /145/, learat, lemér, lezajlik /146/) perfektív használatát többnyire olyan jelentésárnyalat kíséri, amelyben még érezhető a ’kintség’, ’bentség’, ’fentség’, ’lentség’ képzete. Századunkban különösen erősen fejlődik — nemegyszer rég bevált igekötős formák rovására — a be (beszerez, betanul, betilt /116/) és a le (leszavaz, letárgyal /146/, leáll H ál/) perfektív használata” (157). M egemlíti továbbá (217), hogy perfekciót a cse­ lekvés eredményességének árnyalatával is kifejezheti a meg (megkeres, meg­ menekül, megőriz /44/) és a k i (kikísérletez, kinyomoz, kipróbál /95/); a cselekvés megszűnésének árnyalatával pedig az el (elég, elvérzik, elvirágzik /72—73/) és a ki (kijárta az iskolát, kiolvasta a könyvet /96/ kipiheni fáradalmait /98/). J. P e r r o t a meg igekötő funkcióinak elemzésekor helyesebbnek ítéli a perfektív-rezultatív árnyalat együttes vizsgálatát: „A befejezettséget az eredményességtől nehéz különválasztani: igaz, hogy egyes esetekben az ige­ kötős igejelentése látszólag csak a cselekvés bevégzettségének kifejezésére kor­ látozódik, általános szabályként mégis kimondhatjuk, hogy e befejezettségből kirajzolódik az elért eredmény, a keltett hatás, a megteremtett helyzet” (18). Ha a hangsúlyos igekötős ige befejezettséget jelöl, szórendje egyenes (igekö­ tő + ige), ha pedig folyamatosságot fejez ki, szórendje fordított (ige + igekötő): K im egyek (B) a Hűvösvölgybe. M egyek ki (Tj a Hűvösvölgybe. Amikor beléptem (B), éppen élete történetét beszélte el (¥). Ennek alapján az egyenes szórendet (kimegyek) befejezett, míg a fordítot­ tat (megyek ki) folyamatos szórendnek is nevezhetjük (M M NyR, 11/476). J. P e r r o t annyi módosítást fűz az előbbiekhez, hogy a meg igekötő, amely „el­ sősorban perfektiváló funkciójú eszköz az igeszemlélet kifejezésére”, folyama­ tos szórenddel nem állhat, mivel „effektív funkciója kizárja, hogy folyamatot mutasson be” (4, 65). - 8 4 -

2.4. A z aspektus V ö r ö s József arra is rámutat, hogy „az igekötős ige egyenes és fordított szórendjével kifejezett perfektivitás, illetve imperfektivitás igen pontos képet ad a mellékmondat igéjének a főmondat igéjéhez való időbeli viszonyulásáról’ (99). Először i d ő h a t á r o z ó i (1. Mikor visszajött, észrevette — előidejű mellék- mondat; 2. Mikor jött vissza, észrevette — egyidejű mellékmondat) és j e l z ő i ( v o ­ n a t k o z ó ) mellékmondatok (1. Beszéltem a fiúval, aki visszavitte a könyvet — elő­ idejű mellékmondat; 2. Beszéltem a fiúval, aki vitte vissza a könyvet — egyidejű mellékmondat) elemzésével megállapítja, hogy előidejűséget jelöl az egyenes és egyidejűséget a fordított szórend (100—101). Majd t á r g y i m e l l é k m o n d a t o k (l. Azt mondta, hogy visszavitte a könyvet — előidejű mellékmondat; 2. Azt mond­ ta, hogy viszi vissza a könyvet — egyidejű mellékmondat; 3. A zt mondta, hogy visszaviszi a könyvet — utóidejű mellékmondat) vizsgálatával arra a következte­ tésre jut, hogy „ a z e g y e n e s s z ó r e n d m ú l t i d ő v e l e l ő i d e j ű s é g e t , j e l e n i d ő ­ v e l n t ó i d e j ű s é g e t f e je z k i , m í g a z e g y i d e j ű s é g e t a z i m p e r f e k t í v s z ó r e n ­ d ű j e l e n i d ő j e l z i ” (102). K ie f e r Ferenc (1983; 1984; 1991; 1992) a z a s p e k t u s é s a m o n d a t s z e r k e ­ z e t e k ö z ö t t i ö s s z e f ü g g é s t v i z s g á l j a . Mivel a folyamatosság és a befejezett­ ség nem kizárólag az igétől, hanem az egész mondattól függ, igeszemlélet he­ lyett az aspektus terminust használja,55 és a z a s p e k t u s t m o n d a t t a n i , illetőleg m o n d a t s z e m a n t i k a i k a t e g ó r i á n a k t e k i n t i . Kifejti (1992:802): „(.-.) min­ den nyelv képes aspektuális kategóriák kifejezésére, a különbség az ún. aspek­ tusnyelvek (pl. a szláv nyelvek) és a nem aspektusnyelvek (pl. a germán nyel­ vek) között abban keresendő, hogy míg az aspektusnyelvekben az aspektuális kategóriák az ige morfológiájában jelentkeznek, a nem aspektusnyelvekben ezek a kategóriák mondattani eszközökkel fejeződnek ki. A tiszta eset azon­ ban ritka: a nyelvek többnyire mindkét eszközzel élnek. A magyar sem tiszta aspektusnyelv, a mondatok aspektusát az ige morfológiáján kívül szintakti­ kai tényezők is befolyásolják. Az ige aspektuális értékének ismerete tehát nem mindig elegendő a mondat (a mondatban kifejezett cselekvés vagy történés) aspektusának a meghatározásához. Éppen ez indokolja azoknak a szintaktikai eszközöknek a vizsgálatát, amelyek a mondat aspektusát meghatározhatják. 55 K ie f e r Ferenc ugyanakkor megállapítja (1 9 8 4 :1 3 0 - 1 3 1 ), hogy bizonyos értelemben az igék aspektusáról is beszélhetünk: „az ige aspektusa az ige hozzájárulása a mondat aspek­ tusához. Sokszor az ige alakja már meghatározza a mondat aspektusát. Ez áll elsó'sorban olyan esetekben, amikor egy mondatpár csak az ige alakjában különbözik. Például Péter írja a levelet. Péter megírja a levelet. A vonat állt. A vonat megállt.” - 8 5 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI Hangsúlyozza, hogy az aspektus szorosan összefügg az idő kategóriájával. Az idő kategóriáján belül a két legalapvetőbb alkategóriának a külső időt és a belső időt tartja. A mondat külső időszerkezetének a leírására — O. J e s p e r s e n és H. R je ic h e n b a c h nyomán — három fogalmat alkalmaz: 1. beszédidő (BI): a megnyilatkozás időpontja; 2. eseményidő (El): az esemény bekövetkezé­ sének ideje; 3. referenciaidő (Rí). Múlt idejű eseménynél El teljes egészé­ ben megelőzi (<) Bl-t (A magyarság 900 után vette birtokába a Dunántúl területét.). Jelen idejű eseménynél El egybeesik BI-vel vagy tartalmazza azt (A gyerekek almát esznek.). Jövő idejű eseménynél El követi Bl-t (Hamarosan beáll az esős év­ szak). A R í időhatározóval vagy időhatározói mellékmondattal jut kifejezésre (El < R í < BI: Kati estére hazaért. Anna márfelöltözött, amikor beléptem. BI < El < R í: Szombatra kimosom az ingedet. R í < El < BI: M iután megcsináltam a leckét, elmentem sétálni. BI < R í < El: M ajd ha befejezted a munkádat, mehetsz játszani). A z események egymáshoz és a Bl-höz való időbeli viszonyai a monda­ tok külső időszerkezetét határozzák meg (1984:127-128; 1992:803-806). Az aspektust — B. CoMRiE-hoz (1976) hasonlóan — a cselekvés belső idejé­ nek sajátosságaként határozza meg. Am íg a folyamatos (imperfektív) igék idő- szerkezetére az jellemző, hogy az adott időtartomány tetszőleges osztatairól is elmondható, hogy az igével jelölt cselekvés, folyamat fennáll (Józsi 5-től 7-ig futott /tehát 6-kor is futott/), addig a befejezett (perfektív) igével jelölt esemény csak a szóban forgó időtartomány végén, a rá jellem ző idő leteltével teljes vagy lezárt (Pisti 5-től 7-ig megírta a levelet /valószínűleg 6-kor is írt, de a ’megírta a le­ velet’ csak az időtartam letelte után érvényes/). A folyamatos cselekvés, tör­ ténés vagy folyamat abbahagyható, megszakítható és folytatható. A befeje­ zett cselekvés ezzel szemben nem szakítható meg, nem hagyható abba és nem folytatható: egységes egészet alkot. A folyamatos igék időszerkezete tehát osztható időintervallum, a befejezett igéké pedig oszthatatlan időinter­ vallum. Ez az időszerkezet nem a külső időhöz (a Bl-höz vagy az Rl-höz) viszonyít, hanem az E l belső időbeli szerkezetére ( az El tartós vagy pil­ lanatnyi voltára, oszthatóságára vagy oszthatatlanságára stb.) utal. Az El bel­ ső szerkezetét azonban többnyire nem egyedül az ige határozza meg, hanem a mondat egyéb összetevői (pl. tárgy, időhatározó, alany) is befolyásolhatják. (Osztható időszerkezetű, imperfektív mondatok: Pisti egész nap írt. Egész napon át lomtalanítottak. Víz szivárgott ki a falból. Oszthatatlan időszerkezetű, perfek­ tív mondatok: Pisti végre írt egy jó cikket. Egy nap alatt lomtalanítottak az utcát. Egy liter víz szivárgott ki a falból) Ezért nemcsak az igék (és igés szerkezetek), hanem a mondatok belső időszerkezetéről is beszélhetünk. A z aspektus tehát a mondatok belső időszerkezete (1992:807-809). -86-

2.4. A z aspektus A befejezett aspektus osztályozása (1992:810-811): befejezett (oszthatatlan) tartos pillanatnyi egyszeri (a) ismétléses (b) nem végpont végpont egy­ ismét­ egy- ismét­ szeri léses szeri léses (c) (d) (e) (f) a) elolvasta az újságot, megírta a leckéjét, ’hozott 'vizet; b) gyakran elolvasta az újságot, mindig megírta a leckéjét, gyakran 'hozott 'vizet, meg­ nyomogatta, megtapogatta; c) megmozdult, kattant egyet, moccant egyet; d) többször megmozdult, gyakran megmoccant, gyakran meglendült; e) megtalálta, rájött, győzött; f) gyakran megtalálta (a rejtett kincseket), gyakran rájött (a megoldásra), többször győzött. A folyamatos aspektus osztályozása (1992:811-814): folyamatos (osztható) korlátlan időtartam korlátozott időtartam (progresszív aspektus: R l-t egy másik — többnyire időhatározói mellékmon­ dattal kifejezett — esemény szolgáltatja) egyszeri (g) ismétléssel (h) egyszeri (i) - 87 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI g) Pisti egész nap dolgozott, gondolkodott, futott, énekelt, (levelet) írt, (újságot) olvasott; h) Pisti minden nap dolgozott, gyakran futott, gyakran olvasott újságot, csókolgatta, ölelgette; i) Éppen szedtem ’össze a ’holmimat, amikor megszólalt a telefon. Éppen ’mászott fel a fára, amikor Anna megérkezett. ’ment ’he, jött ’le a lépcsőn, ’törte ’át a falat, ’írta a levelet, 'ment a 'moziba. A folyam atos—befejezett oppozíción kívül van m ég egy aspektuális alapkate­ gória, am ely az állapotokra jellem ző (1992:814-815): á l l a p o t (nem m egszakítható időintervallum ) egyszeri (j) ismétléssel (k) j) szereti Évát, tudja a leckét, látja a hegyeket, gyűlöli a rosszat, beteg volt; k) mindig tudta a leckét, gyakran látta a hegyeket, gyakran volt beteg. Az a s p e k t u s ö s s z e f o g l a l ó t á b l á z a t a (1992:815): nem megszakít­ megszakítható ható (cselekvések, történések, folyamatok) (állapotok) osztható oszthatatlan (folyamatos) (befejezett) korlátozott pillanatnyi (progresszív korlátlan tartós / nem is­ nem végpont végpont mételhető) A folyam atosság és a befejezettség kifejezésének gram m atikai eszközeit vizs­ gálva (1992:830-848) arra a következtetésre ju t, hogy „ a f o l y a m a t o s —b e f e ­ j e z e t t a s p e k t u s m e g h a t á r o z á s a s z e m p o n t j á b ó l csak a z o k a m o n d a t ö s z - s z e t e v ő k j ö h e t n e k s z á m í t á s b a , a m e l y e k valam ilyen m ódon h a t á r p o n t o t s z a b n a k a z i g e á l t a l j e l ö l t c s e l e k v é s n e k v a g y f o l y a m a t n a k (1992:848). -88-

2.4. A z aspektus Ezek — többek között — a) az igekötő (az alapige és az igekötős ige között ak­ kor kizárólag aspektusbeli a különbség, ha az igekötőnek egyetlen funkciója a perfektiválás: F: Etetem az állatokat. B: Megetetem az állatokat.); b) a számne­ ves szerkezetet tartalmazó alany és tárgy (F: A z éjjel víz szivárgott a fal­ ból. B: A z éjjel két vödör víz szivárgott áfáiból. Ittam két üveg sört /egy óra alatt/); c) a nem specifikus vagy névelőtlen tárgy—a hangsúlytól is függően (F: Egész délután 'levelet írt. Egzisztenciális olvasat /vö. Jegyzetek 58./: ” Irt már levelet. /Előfordult már, hogy írt levelet./ B: Pisti 'írt ’levelet. /O tt van az asztalon./)56; d) az egyet/jót/nagyot áltárgy (B: Táncoltunk egyet, fót/nagyot sétáltunk); e) a mértékhatározó (B: Evett egy falatot); f) az eredményhatározó (B: A z autót ”'pirosra festette); g) a határpontos időmódosító (F: Egész nap a fil­ met szinkronizálták. B: A filmet egy nap alatt szinkronizálták); h) a lativusragos névszó (F: Józsi futott. B: Józsi a konyhába futott). A hagyományos felfogással szemben (amely szerint az akcióminőség nem más, mint az ige által kifejezett cselekvés vagy történés lefolyásának módja), K ie f e r Ferenc az akcióminőség kérdését is formai (morfológiai, szintaktikai) 56 Határozott vagy határozatlan névelős eredmény tárgy esetén az igés szerkezet aspektuálisan általában kétértékű: F: Egész délután ’irta a ’levelet. B: Egy óra alatt ’írta (ezt) a ’levelet. F: Egész délután ’írt egy levelet. B: Egy óra alatt ‘írt egy levelet. Határozott vagy határozatlan névelős iránytárgy esetén az igés szerkezet folyamatos aspektusú: F: Egész délután ‘olvasta az ’újságot. F: Egész délután ‘olvasott egy ‘újságot. Névelőtlen tárgy esetén a szórendtől és a hangsúlyozástól függően a következő értelme­ zési lehetőségek állnak fenn: 1. hangsúlyos névelőtlen tárgy + hangsúlytalan ige = az igés szerkezet folyamatos aspektusú: F: Egész délután levelet írt. F: Egész délután ’újságot olvasott F: ‘Port törölt. 2. hangsúlyos ige + hangsúlytalan névelőtlen tárgy = egzisztenciális olvasat: \"Irt már levelet. (Előfordult már, hogy írt levelet.) ” Olvasott már újságot. (Előfordult már, hogy újságot olvasott.) “ Töröltport. (Előfordult már, hogy port törölt.) 3. eredmény tárgy vagy egyéníthető tárgy esetén hangsúlyos ige + hangsúlyos névelőtlen tárgy = az igés szerkezet befejezett aspektusú: B: Pisti ’írt levelet. (Ott van az asztalon.) B: ‘Főztem 'ebédet. B: ‘Hoztam ‘almát. B: ‘Törölt ‘port. (K iefer Ferenc, 1992:836-842) - 8 9 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI kritériumok alapján közelíti meg, megállapítva egyúttal, hogy „ a z a k c i ó - m i n ő s é g c s a k a k k o r l e h e t g r a m m a t i k a i k a t e g ó r i a , h a a z a k c i ó m i n ő s é g s z e r i n t i s z e m a n t i k a i m e g k ü l ö n b ö z t e t é s s z i n t a k t i k a i é s / v a g y m o r f o l ó ­ g i a i m e g k ü l ö n b ö z t e t é s s e l k o r r e l á l ” (1992:817). Nézete szerint (1991:262; 1992:818) e kategória morfológiailag meghatározott (igekötőhöz vagy képző­ höz kapcsolódik); egy (képzett) ige akcióminősége csak az alapige jelentéséhez viszonyítva értékelhető (tehát morfológiailag nem összetett igéknél nem be­ szélhetünk akcióminőségről); ilyen értelemben az akcióminőségek oppozíciót alkotnak (tud /állapot/ — megtud /az állapot beállta/, cserél /cselekvés/ — cserélget la cselekvés iteratív volta/). Rám utat arra (1991:262—264; 1992:818-823), hogy két ige különbözhet egymástól aspektusban, akcióminőségben és az igefajta57 szempontjából. Két ige (igei szerkezet, mondat) — amint már szó volt róla — aspektusban különbözik egymástól, ha különbözik a belső időszerkezetük. Két ige között akcióminőségbeli a különbség, ha az egyik a másikból ter­ mékeny képzővel keletkezett (grammatikai akcióminőség: megtud, cserélget), vagy ha az egyik ige a másikból egy ma már nem termékeny képzés révén jött létre (lexikai akcióminőség: megszenved, megtart, elszab, forog — fordul, köhög — köhint), a két ige vonzatkerete azonos (tudta az igazságot — megtudta az igazságot; de például az ajándékoz — megajándékoz nem összetartozó pár: Virágokat ajándé­ koztam az édesanyámnak, Megajándékoztam az édesanyámat virágokkal), az alapige — az igekötő vagy a képző révén — egy általánosan jellemezhető, a cselekvés, a folyamat módjára vonatkozó jelentéselemmel módosul (tud — megtud; de pél­ dául a hív — meghív nem összetartozó pár, mivel az utóbbi az ige ’vendégségbe hív’ jelentéselemét is tartalmazza. A m a g y a r i g e r e n d s z e r b e n é r v é n y e s ü l ő g r a m m a t i k a i a k c i ó m i n ő s é ­ g e k közül — a teljesség igénye nélkül — az alábbiakat sorolja fel (1992:821-822): a) k e z d ő (ingresszív) i g é k : megtud, megszeret, meggyűlöl, megkíván, megtetszik, meghall, meglát; b) m o z z a n a t o s I g é k : megcsúszik, meginog, meghúz, meglenget, megnyom, megráz, megzörget; c) e r e d m é n n y e l is j á r ó b e v é g z ő (terminatív- rezultatív) i g é k : megír, megkeres, megszépül, megfeketedik, elénekel, elolvas; d) g y a - k o r í t ó (iteratív) i g é k : kóstolgat, ölelget, tapogat, nyalogat, nyomogat, csókolgat, em­ leget, kísérget, üzenget; e) k i c s i n y í t ő (dimínutív) i g é k : tanulgat, dolgozgat, eszeget, írogat, iszogat, borozgat, sétálgat, sütöget, szedeget, szemelget. 57 Az alapige és a belőle képzett ige két különböző igefajtát képvisel, ha a két ige csupán a vonzatkeret szempontjából különbözik egymástól (cselekvő ige: vki ír vmit; visszaható ige: vmi íródik; szenvedő ige: vtni íratik vki által; műveltető ige: vki írat vkivel vmit). Az ige­ fajtának sem az akcióminőség, sem pedig az aspektus szempontjából nincs jelentősége (K iefer Ferenc, 1992:822-823). - 9 0 -

2.4. A z aspektus Megállapítja azt is (1992:822), hogy „az akcióminőség és az aspektus között van kapcsolat, de a két kategória közötti összefüggés nem egy- egy értelmű. A kezdő és a mozzanatos igék pillanatnyi időszerkezetű aspek­ tust fejeznek ki és a terminatív-rezultatív igékkel együtt a perfektív igékhez tartoznak. A gyakorító igék az ismétléses típusba tartoznak az aspektus szem­ pontjából. A fent felsorolt példák mind folyamatos igék, legtöbbjüknek van azonban befejezett párja is: megölelget, megtapogat, megnyomogat, megcsókolgat, megemleget. A kicsinyítő igék egyszeri folyamatot fejeznek ki, tehát az alapige aspektusán nem változtatnak.” W a c h a Balázs szerint „az aspektus és a cselekvések stb. egymáshoz vi­ szonyított idejének kifejeződése között szoros összefüggés van” (1989:300). Háromféle szemléletet különböztet meg: a folyamatos, a befejezett és a köz­ lő szemléletet. Folyamatosaknak (1976:61) nevezi „azokat az igealakokat, igei szerkezeteket, amelyek, egymást követvén, egyidejűségű viszonyt fe­ jezhetnek ki anélkül, hogy ezt speciális határozóval jelölnénk”. (Ültem és gon­ dolkodtam. Alit és várt) Befejezetteknek (1976:61) nevezi „azokat az igeala­ kokat, igei szerkezeteket, melyek, egymást követvén, elő—utóidejűséget, egymásutániságot érzékeltethetnek anélkül, hogy erre speciális — utóidejű­ séget jelző — határozó utalna”. (Megvacsorázott és lefeküdt. Fölkelt, gyorsan megmo­ sakodott, és elindult a buszmegálló felé) „A ’közlő’ módon használt ige csak egy időmetszethez viszonyít (például a jelenhez), az egyes cselekvések (történé­ sek stb.) közti ídőviszonyoktól, egymásutániságuktól vagy egyidejűsé­ güktől eltekint, a nyelvtani időt tovább nem tagolja” (1976:60—61). „Bármely befejezett ige, igei szerkezet, a folyamatos igék és szerkezetek elég nagy része használatos közlő módon is: Megjött. Vártalak (1976:61). Ez utóbbi szemléleten belül (1976:61—62) — hangsúlyos közlő igéknek, igei szerkezeteknek nevezve — elkülöníti az igéknek, igei szerkezeteknek egy csoportját58, amelyek semmi­ féle szövegkörnyezetben sem fejeznek ki egymásutániságot, mint a befejezett, sem egyidejűséget, mint a folyamatos igék. (\"Jött át hozzánk éjfélkor is /előfor­ dult, hogy éjfélkor jött át hozzánk; volt olyan, hogy éjfélkor jött át hozzánk./) Különválasztja egyrészről a befejezett—folyamatos (szemlélet), más­ részről a perfektív—imperfektív fogalompárt (1976:61—63). Az előbbit — amint láthattuk — időcentrikus kategóriának tekinti, az utóbbit a megva­ lósulás teljessége vagy részlegessége szempontjából értelmezi. „A z ige, igei 58 K ie f e r Ferenc (1992:867-869) az igei szerkezeteknek erre a csoportjára az egzisztenciális olvasat, egzisztenciális olvasatú mondatok elnevezést használja, és - W a c h a Balázshoz hason­ lóan — neki is „úgy tűnik (...), mintha az egzisztenciális olvasat semlegesítené a folyama­ tos-befejezett oppozíciót. Az egzisztenciális olvasatú mondatnak nincs egyedített belső időszerkezete, úgy viselkedik, mintha nem lenne aspektuális értéke” (1992:868). -91-

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI szerkezet perfektív, azaz a megvalósulás teljes, ha teljes (egyedi) az alany, ha — tranzitív ige esetén — a cselekvés teljesen átfogja az ige szintén egyedi tárgyát; az időben kifejlődőnek, cél felé közeledőnek, lineárisan kibomló- nak fölfogott igetartalom esetén az ige által jelölt cselekvés folytatása’ nem jelölhető meg ugyanazzal a szóval. (...): Elolvasta a könyvet. Megvolt a sapkám. Belátott a szobába. Beesteledett, majd eljött az éjfél. /N em pedig: *tovább esteledett./” (1976:62). Imperfektív az ige, „ha alanya, tárgya nem egyedi (Szedtünk virágot. Jöttek Ovárról ismerősök.), ha a cselekvés folytatása megnevezhető ugyanazzal vagy rokon értelmű szóval. (...): Ment, ment mendegélt. Nézte, bámulta, sehogy sem értette” (1976:62). W a c h a Balázs értelmezésében az Elővette a füzetét és írt egy verset mondat mindkét igéje befejezett szemléletű, de csak az elővette perfektív. Perfektív és imperfektív ige gyakori és legegyértelműbb alaki megkülönböz- tetőjének az igekötőt tartja, amely a perfektív igének — állító és kiemelés nél­ küli kijelentő mondatban — az élén áll, az imperfektív igét viszont vagy követi, vagy teljesen elmarad (1976:62). „Az aspektus megjelenése nyelvünkben - írja S z i l i Katalin — sajátos ket­ tős arculatot mutat” (155). „A z imperfektivitásnak nincs a magyarban grammatikai szabályszerűséggel megnyilvánuló eszközrendszere, megnyilvánulási módjait tekintve inkább a szintaxis körébe vonható” (141). „ A perfektívvé válást jelölő marker és az ige kapcsolata ellen­ ben iexikalizálódott; az igekötős igék szókészleti egységekké váltak, a perfektivitás tehát részben lexikai, részben szintaktikai kategória. Az imperfektív—perfektív oppozíció szótári megjelenítését a fenti okok ugyan lehetetlenné teszik, ám nem feledtethetik meglétük tényét, rendszerüknek a feltételezettnél szélesebb körű érvényesülését” (155). K iefer Ferenc érdemének tekinti (136), „hogy kilendítette a hagyományos úton haladó kutatásokat annak a gondolatnak a zsákutcájából, amely a folya­ matos aspektust az igekötő nélküli, a befejezettet az igekötős igéhez rendeli. Azzal, hogy az aspektus kifejezőjévé a mondatot tette meg, ráirányította a fi­ gyelmet annak szintaktikai meghatározóira, nevezetesen az időhatározókra, az ige valenciastruktúrájára, a főnévi csoportok szerkezetére’ S z i l i Katalin megállapítása szerint (137—138) p e r f e k t í v l e h e t a z i g e k ö ­ t ő n é l k ü l i s z e r k e z e t a) t é r b e l i h a t á r o l ó k k a l : főként a hova? kérdésre felelő lativusragos határozókkal, ha a határozó megelőzi az igét: a földre ágyaz, isko­ lába megy, egymáshoz fordul (de: F: Aéppen/ megy az iskolába, veri a falba a szöget); b) a -ra, -re; -vá, -vé r a g o k k a l c é l - a v a g y e r e d m é n y h a t á r o z ó í s z e r e p b e n ; naggyá lesz, barnára fest; c) a -ból, -hol vmit csinál e r e d e t h a t á r o z ó i s z e r k e ­ z e t t e l : a kőből gátat épített; d) -ig t e r m i n a t i v u s r a g g a l : bőrig ázik, vérig sért; e) a határozatlan névelős tárggyal, ha az ige megelőzi tárgyát: írt egy levelet; f) az egyet számnévi tárggyal: fütyült egyet. Perfektivál továbbá a kezd ige: -92-

2.4. A z aspektus tanulni kezdett, sírni kezdett; a z i n c h o a t í v s z i t u á c i ó k a t h e l y e t t e s í t ő vmilyen lesz, lett s z i n t a g t n a : öreg lett, éhes lesz (megöregszik, megéhezik). Majd az imperfektív—perfektív igepárokkal kapcsolatban tesz tanulságos észrevételt (139—140): „H a az egy alapige—egy perfektiváló prefixum tézisből indulunk ki, valóban azt kell mondanunk, hogy a magyarban a folyamatos- befejezett ellentét messze elmarad az orosz Wd-párok szabályos rendszerétől. Tucatjait tudjuk az ír — megír, főz — megfőz, olvas — elolvas, készít — elkészít igékhez hasonló példáknak, de az igekötős igék zöme kizáródik a körükből: felír, kiír, elfőz, felolvas, átolvas, felkészít stb. (...) H a azonban a z i g e k ö t ő k e t é s h a t á r o ­ l ó i k a t e g y s é g b e n s z e m l é l jü k — mint ahogy az igekötős ige jelentését, úgy aspektuális értékét is együttesen alkotják —, akkor a z o p p o z í c i ó b a á l l í t h a t ó i g é k s z á m a szemmel láthatóan m e g n ő . (...): ír vmit -A megír vmit, ír vmit vmire -A felír vmit vmire, ír vmit vmíről -A leír vmit vmiről, ír vmit vmiből -A kiír vmit m iből, ír vmit vmibe -A beír vmit vmibe, még egyszer ír vmit -A átír vmit (...) A z o p - p o z í c i ó b a n a hagyományos megítéléssel ellentétben n e m a z i g e k ö t ő n é l k ü l i a l a p i g é k s v a l a m e l y p e r f e k t í v n e k v é l t i g e k ö t ő s v á l t o z a t u k á l l s z e m b e n , h a n e m e g y m á s s a l k o m p a t i b i l i s i g e i s z e r k e z e t e k .” 2.4.5. -A- m a g y a r é s a s p a n y o l a s p e k t u s r e n d s z e r e g y b e v e t é s é v e l (is) f o g l a l k o z ó m u n k á k F ü le i- S z á n t ó Endre (1974:1/20—21) egymást követően leírja a spanyol, majd — igen röviden, lényegében a M M N yR (1/208—210; 1. 2.4.4.) alapján — a ma­ gyar aspektusrendszert. A z a s p e k t u s m e g n y i l v á n u l á s á t a m a g y a r b a n s z u f - f i x u m o k h o z , i n f i x u m o k h o z é s a f f i x u m o k h o z k ö t i . Megállapítja, hogy a m i a s p a n y o l b a n ( ö s s z e t e t t v a g y k ö r ü l í r t i g e a l a k o k k a l ) a s z i n t a x i s , a m a g y a r b a n - több-kevesebb szabályszerűséggel — a m o r f o l ó g i a t e r ü l e t é n j u t k i f e je z é s r e . Végezetül — illusztrációképpen39 — a magyar igének a spanyo­ létól eltérő morfológiai szerkezetét az alábbiak szerint mutatja be (1974:1/21): 59 F ü le i-S z á n tó Endre a magyar ige morfológiai szerkezetének bemutatását olyannyira csak illusztrációnak - és nem a spanyoléval való tüzetes egybevetésnek - szánja, hogy mind­ össze a kiinduló (dolgoz- = trabaj-; dolgoz-ik = trabaj-a\\ está -ndo) és a végpontot (dolgoz-tat- gat-hat-ta volna = habría podido hacerlo trabajar) felelteti meg a két nyelvben egymásnak (azt sem pontosan, a spanyolból a gyakorító elem kimaradt), a közbülső változatokhoz csupán a szerkezetre utaló magyarázatot fűz (gyakorítás stb.). -93-

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI Magyar Spanyol Dolgoz- Trahaj- dolgoz-ik trabaj-a, está -ndo dolgoz-gat (gyakorítás) dolgoz-gat-ott (gyakorítás + múlt) dolgoz-gat-hat-ott (gyakorítás + lehetőség + múlt) dolgoz-tat-gat-hat-ott volna (mfíveltetés + gyakorítás + lehetőség + múlt + feltételesség) dolgoz-tat-gat-hat-ta volna (Habría podido hacerlo trabajar). J. F. Z a v a leta — magyar és spanyol példamondatok párhuzamba állításával — az ige szemantikai tartalma és az igealak aspektuális értéke közötti összefüg­ gést, az aspektus és az akcióminőség megjelenési formáit vizsgálja. Rám utat, hogy az ige szemantikai tartalma alapvetően meghatározza grammatikai szerepét, használati lehetőségét. A p e r f e k t í v - m o m e n t á n i g é k (sorprender — meglep, llegar — jön) jelentése nem teszi lehetővé duratív-imperfektív használatukat, illetve i m p e r f e k t í v h a s z n á l a t u k a s p a n y o l b a n h a b i t u á l i s - r e i t e r a t í v é r t é k k e l b í r (bővebben M. B a s s o ls d e C lim e n t, J. R o c a P o n s, C. H e r n á n d e z A lo n s o munkáiban /l. 2.4.3.1./), a solía + főnévi igenév szerkezettel is helyettesíthető, és a m a ­ g y a r b a n mindkettőnek a szokott + f ő n é v i i g e n é v s z e r k e z e t f e l e l m e g (58): Magyar Spanyol Szokott meglepni. Sorprendía = Solía sorprender. Régen hétfőnként szokott jönni. Antes llegaba los lunes. A g o n d o l k o d á s t (creer, pensar) é s a k í v á n s á g o t (querer; esperar) k i f e j e z ő , j e l l e ­ g ü k n é l f o g v a i m p e r f e k t í v i g é k a múltra vonatkoztatva a s p a n y o l b a n f o l y a ­ m a t o s m ú l t i d ő b e k e r ü l n e k (Pensaba que no valdría la pena viajar.). Az egyszerű befejezett múlt alkalmazása ezeknél az igéknél egyszeri, momentán cselekvést, eseményt jelöl (Pensó que no valía lapena viajar.). Az előbbinek van egyenértékű magyar megfelelője, az utóbbinak — J. F. Z a v a l e t a szerint — nincs (58—59): -94-

2.4. A z aspektus Magyar Spanyol Azt hittem, jönni fog (imperfektív), Pensaba que vendría (imperfektív). * Meghittem, jönni fog (perfektív Pensé que vendría (Se me ocurrió que... - nem grammatikus60). — perfektív). E g y - e g y i g e a l a k ( p e r f e k t í v / i m p e r f e k t í v , illetőleg a magyarban — igekötő­ vel —jelölt / nem jelölt) h a s z n á l a t á t — az ige szemantikai tartalmán kívül — a z a l a n y j e l l e g e is b e f o l y á s o l j a (5 9): Magyar Spanyol *A vonat megrázott *El tren sacudió (nem grammatikus). (nem grammatikus). A vonat rázott. El tren sacudía. *A z elektromos áram rázott engem *La corriente eléctrica me sacudía (nem logikus). (nem logikus). A z áram megrázott. La corriente me sacudió. Vagyis a vonat rázhat, de csak duratív, az áram megrázhat valakit, de csak m o­ mentán j elleggel. J . F. Z a v a l e t a a s p a n y o l b a n a z i n f i x u m o k a t , a m a g y a r b a n a z i g e k ö t ő m e g j e l e n é s é t v a g y h i á n y á t t a r t j a a z a s p e k t u s k i f e j e z ő j é n e k (6 0 , 6 3 , 6 4 ): 60 J. F. ZAVALETA-nak a lényeget tekintve valószínűleg igaza van, a m agyar m ondatpár kivá­ lasztása azonban nem szerencsés, m ivel a hisz igének létezik perfektív párja: elhisz (és nem *meghisz). Tehát m agyarul a Hittem, hogy jönnifog (im perfektív) Elhittem, hogy jönni fog (perfektív) párhuzam önm agában helyes lenne; az m ár m ás kérdés, hogy nem felelne m eg a spanyol m ondatpárnak. H a m agyarul — a spanyol jelentést egyébként pontosabban tükröző — Azt gondoltam, hogy jönni fog (im perfektív) m ondatot választjuk, és ahhoz próbálunk perfektív párt szerkeszteni, a következő ered­ ményre ju tu n k; * Meggondoltam, hogy jönni fog (meggondol /perfektív/ ige létezik, de a m ondat nem gram m atikus). ?Kigondoltam, hogy jönni fog (kigondol /perfektív/ ige létezik, de a fő- és a m ellékm ondat nem igen illik össze). Elgondoltam, hogy jönni fog (elgondol ige létezik, de nem perfektív). - 9 5 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI Magyar Spanyol Meg — tan — ul — hat - t - ad A L Tr Mód T P,N,COsl Cant — á - ba — mos L M A,T P,N61 Pista megcsókolta a lányt. Pista besó a la muchacha. Péterfogta a bot egyik végét, Laci Péter cogía una de las puntas del palo y Laci a másikat. la otra. Akkor fogta meg a botot... ... cogió... A z - e a r v é g z ő d é s ű s p a n y o l i g é k f r e q u e n t a t í v - i t e r a t í v a k c i ó m i n ő s é g e t j e l ö l ő - e - i n f i x u m a (besuquear; corretear, mirotear, szemben a besar, correr, mirar igével) — funkcióját tekintve — m e g f e l e l a m a g y a r -gat-, -get- i n í i x u m n a k (csókolgat, nézeget). A jelölőnek a megjelenése vagy meg nem jelenése azonban nem okvetlenül esik egybe a két nyelvben. A spanyol conversar és a magyar beszélget esetében például a spanyolban az igének a szemantikai tartalma ön­ magában hordozza ugyanazt a jelentést, amelyet a magyarban az alapige és a -get- infixum együttesen fejez ki (60): M agyar Spanyol csókol, csókolgat besar, besuquear néz, nézeget mirar, mirotear beszél, beszélget hablar, conversar Párhuzamba állítja a két nyelv néhány — a z a s p e k t u s é s / v a g y a z a k c i ó m i ­ n ő s é g k i f e j e z é s é r e a l k a l m a s — g r a m m a t i k a i e s z k ö z é t (61—62): A Aspecto (aspektus) N = Numero (szám) CO Calidad del objeto (alanyi / P = Persona (személy) tárgyas ragozás) L Lexema T = Tiempo (ido) Mód - Modalidad (modalitás) Tr = Transitividad (tárgyas / tárgyatlan ige) M = Modo (mód: indicativo / subjuntivo) -96-

2.4. A z aspektus M agyar: határozó Spanyol: körülírt igealak Már két leckét megtanultam. Tengo estudiadas dos lecciones. Még mindig tanul. Sigue estudiando. M agyar: prefixum, infixum Spanyol: határozó Néz. Mirar. Megnéz. Mirar algo total, completamente; es decir, con el sentido de examinar, ver. Megnézett, azt mondta: De ravasz vagy! Me miró de pies a cabeza (detenidamente, escudriñando), y añadió: ¡Qué mañoso eres! Tud. Saber. Tudogat. Saber a medias, muy poco algo. Maga nem tudja az anyagot, csak tudogatja. Usted no sabe la materia, apenas si la mastica. 2 .4 .6 . Összegzés 2.4.6.1. Aspektus, A k tio n sa rt (akcióminőség) A legtöbb kutató említést tesz ugyan S. AGRELL-ről, az aspektus és az Aktionsart grammatikai, illetve szemantikai kategóriájának különválaszthatóságáról és különválasztandóságáról, az elemzés során mégis minduntalan keverednek e fogalmak, számos munkában aspektusnak nevezik mindkettőt. Valóban na­ gyon közeli, egymást feltételező és kiegészítő kategóriákról van szó. Ismételten le kell azonban szögeznünk (amit az idézett nyelvészek közül M. Alonso mond ki talán a legvilágosabban /423/), hogy az Aktionsart az ige szemanti­ kai tartalmából, az aspektus valamilyen — természetesen nyelvenként változó — grammatikai eszköz használatából ered. Az aspektus szempontjából — úgy gondolom — egy igealak (vagy egy mondat / K ie f e r Ferenc, 1983; 1984; 1991; 1992/) csak 1. folyamatos (imperfektív) vagy 2. befejezett (perfektív) szemléle­ tű lehet. Minden egyéb — duratív, frequentatív, iteratív, momentán, inchoatív, terminatív stb., illetőleg mindaz, amit a portugál leíró nyelvtanok az aspek­ tus tágabb értelmezéseként említenek (1. 2.4.3.2.) — igeszemantikai jegy (már az igék jelentéséből következik, vagy igeképzők, esetleg — a perifrázisokban — segédigék jelzik / F ü l e i- S z á n t ó Endre, 1970:469/), az Aktionsart témaköré­ be tartozik. K ie f e r Ferenc a magyar igerendszerben érvényesülő grammatikai akcióminőségeket is vizsgálja (1992:821—822), és láthattuk, hogy több portu­ gál szerző is (igaz, nem akcióminőségnek, hanem aspektusnak vagy az aspek- - 9 7 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI tus tágabb értelmezésének nevezve /l. 2 .4.3.2 ./) voltaképpen az akcióminőség grammatikai kifejezőeszközeinek számbavételére tesz kísérletet. Az aspektus és az Aktionsart között szoros a kapcsolat, de nincsenek egyértel­ mű megfelelések. F ü l e i- S z á n t ó Endre megfogalmazása szerint (1970:469—470): „Az aspektus és Aktionsart kategóriájának szétválasztása mindenesetre nagy ha­ szonnal is járt, hiszen megszűntek azok a tévedésen alapuló azonosítások, ame­ lyek szerint az imperfektív igék duratív jellegűek és a perfektív igék pontsze- rűek, momentánok. M íg imperfektívum és duratívum valóban az esetek nagy többségében egybeesnek, bár a momentán cselekvéslényeg imperfektivizálása iteratív eredményt is hozhat, (...) addig a perfektív igéknek egyáltalán nem szük­ séges momentánoknak lenniük. Duratív igéknek a perfektív szemlélete különö­ sen akkor kézenfekvő, ha a szláv aspektusról írottakra gondolunk, a cselekvés határaira. A szemlélet tolhatja szélesre és szűkre e határokat. N agy időtartamú és pontszerű igei cselekvést egyaránt lehet teljességében, eredményességében, lezártságában szemlélni.” (Vö. K ie f e r Ferenc, 1984:134—135,140; valamint M. B a sso l s d e C l im e n t , 1951:145; J. R o c a P o n s, 1958:39,56; 1972:61,65; K ie fer Ferenc, 1992:808, 811, 822; J. F. Z a v a leta, 58.) Az Aktionsart és az aspektus abban az értelemben is szorosan összetarto­ zik, hogy az igető jelentése behatárolja használati körét62, és egy mondat aspektuális értékét végül is az ige szemantikai, az igealak grammatikai tartal­ ma és — a nyelvtanírók által felsorolt — további grammatikai eszközök együt­ tesen adják. 2.4.6.2. Grammatikai kategória-e az aspektus? Felvetődik a kérdés, a vizsgált nyelvek mindegyikében grammatikai kategó­ ria-e az aspektus (ahogyan az is felvetődött, grammatikai kategória-e az igefaj /l. 2.1.3./), és ha igen, akkor az adott nyelvben a grammatika melyik szintjé­ hez (morfológia, szintaxis) kötődik. A szláv nyelvekben „az aspektuális kategóriák az ige morfológiájában je ­ lentkeznek” ( K ie fe r Ferenc, 1992:802); „az orosz nyelv az aspektusjelentése­ ket kötelezően, grammatikalizált eszközei révén mindig kifejezi” (JÁ szay L. — T óth L., 91). H. G. K le in (296—299, 301) éppen az orosz—portugál nyelvi párhuzamokon keresztül találja bizonyítottnak az aspektus — mint grammati­ kai kategória — létezését a portugál nyelvben is. F ü l e i- S z á n t ó Endre kétségesnek tartja, hogy a spanyol nyelvnek koherens aspektusrendszere volna (1974:1/20). J. R o c a P o n s az önmagának feltett kér­ 62 F ülei-S zántó Endre szerint (1970:469) „az Aktionsart hamisítatlan értelme az, ha az ígető jelentéséből következik valami az aspektusra vonatkozólag”. - 9 8 -

2.4. A z aspektus désre (miszerint van-e valódi aspektus a spanyolban /1972:60/) azt a választ adja, hogy - jóllehet morfológiailag tisztán és rendszerbe foglalhatóan nem jelenik meg — az aspektus létezése vitathatatlan; mind a szorosan vett igerago­ zásban, mind az igei perifrázisokban megmutatkozik (1972:60,65). Én úgy látom (és véleményem tulajdonképpen nem mond ellent az előbb idézett szerzőkének), hogy az aspektus a portugálban és a spanyolban csak rész­ ben grammatikai kategória. Morfémához — pontosabban az igeidőével közös morfémához — csupán múlt időben kapcsolható; a jelenre és a jövőre vonat­ kozó közlés aspektuális értékét - éppen J. R o c a P o n s példái (1958:39, 41—42; 1972:47—48, 63—64) igazolják — gyakran az ige jelentése határozza meg, tehát egyúttal szemantikai probléma; az igei perifrázisok pedig a szintaxis terüle­ tére tartoznak. A magyarban az imperfektivitás szintaktikai, a perfektivitás részben le­ xikai, részben szintaktikai kategória (S z il i Katalin, 141, 155). D e z s ő László a magyar ige egyik legjellemzőbb kategóriájának tartja az igeszemléletet (269), A. S a u v a g eo t (258—259) és J. P e r r o t (60) ugyanakkor azt hangsúlyoz­ za, hogy „tiszta formában az aspektus sohasem ju t felszínre”. Az aspektus ki­ fejezésére a legszembetűnőbb eszköznek kétségkívül az igekötő mutatkozik (magam is ezt alkalmazom az aspektuális vonatkozás érzékeltetésére a magyar, a portugál és a spanyol igeidő-egyeztetési rendszer összefoglaló táblázatán /l. 2 .3.4.1.2 ./), azt is láttuk azonban, hogy az igekötő és a befejezettség között nincs egyértelmű összefüggés: egyrészt az ige + igekötő szórend többnyire fo­ lyamatosságot (M M N yR, 11/476), másrészt számos esetben az igekötő nélkü­ li ige is befejezettséget jelöl (G o m b o c z Zoltán, 71; K ie f e r Ferenc, 1992:830— 848; S z il i Katalin, 137—138). Az eddigi fejezeteket egy-egy igei kategória m agyar—portugál—spanyol párhuzamos példamondatokon történő áttekintésével zártam. Az aspektus egybevetése (az igeidő-egyeztetési rendszer összeíoglaló táblázatának utalás­ szerű Tudtam/megtudtam /.../, hogy... példamondatain /l. 2 .3 .4 .1 .2 ./, valamint F ü l e i- S z á n t ó Endre és J . F . Z a v a l e t a munkáinak ismertetésén /l. 2 .4 .5 ./ túl­ menően) nem szorítható ennek a — lényegében az igéről szóló — tanulmánynak a keretei közé, mondatszintű elemzést igényel. -99-

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI 2 -5 - Szám (portugál, spanyol: numero) Személy (portugál: pessoa, spanyol: persona) A portugálban és a spanyolban — akárcsak a magyarban — az igéknek egyes és többes számuk (singular, plural), ezeken belül első, második és harmadik személyük van, nem használatos azonban minden alak a teljes portugál és spanyol nyelvterületen. Mind az európai, mind a brazíliai portugál nyelvben módosult a többes szám 2 . személyű rás63 névmás szerepe; ma már csak — igen ritkán — nagyobb hallgatóság ünnepélyes, szertartásos megszólítására alkalmazzák. Eredeti funkcióját a vocês tölti be. Brazíliában az egyes szám 2 . személyű ín64 is erő­ sen visszaszorult, csupán az ország legdélibb részén és néhány — pontosan kö­ rül nem határolható — északi vidékén maradt meg (C . C u n h a , 2 1 1 ; C . C u n h a — L. F. L i n d l e y C i n t r a , 293—294). Feladatát a você látja el. Természetesen — és jelen témánk szempontjából ez a fontosabb — az említett személyes névmások­ nak megfelelő igeformákkal sem találkozhatunk, tehát Brazíliában minden igeidő paradigmája négy, Portugáliában öt alakból áll. A portugál vós-éhoz hasonló átalakuláson ment át a többes szám 2. szemé­ lyű spanyol vosotros, vosotras névmás Latin-Amerika nagy részén. Ritkán fordul elő, akkor is szónokiasnak, dagályosnak, mesterkéltnek hat. Helyét az ustedes foglalta el, aminek következtében a többes szám 2 . személyű igealako­ kat kiszorították a 3. személyű formák. így tehát a latin-amerikai spanyol­ 63 A vós névmásnak csupán az alanyesetű formája van kiveszőben; tárgy- és részeshatározó esete (vos), valamint a com elöljárószóval összevont alakja (convosco) napjainkban is gyakori, sőt teret hódít a többes szám 3. személyének rovására (O meu professor conhece-vos. ’A taná­ rom ismer titeket /ismeri önöket/.’ Queria apresentar-vos a mínha amiga. 'Szeretném bemu­ tatni nektek / önöknek a barátnőmet.’ Vou convosco. 'Veletek / önökkel megyek.’). 64 A tu névmásnak is csak az alanyesete nem használatos; a többi alakjával kapcsolatban (te, ti, contigo) 1. Jegyzetek 63. -100-

2.5. Szám. Személy bán az igeidők paradigmája öt alakból áll, és csak Spanyolországban maradt meg a teljes (hat alakos) paradigma. Az imperativo-nak a portugálban és a spanyolban csak egyes és többes szám 2 . személye van; paradigmáját (az 1. és a 3. személyben, továbbá valameny- nyi tagadott formában) a conjuntivo/subjuntivo megfelelő alakjai egészítik ki. Mindebből következik, hogy a portugál nyelvterületen és a latin-ameri­ kai spanyolban az elvben létező két imperativo-forma közül ténylegesen csu­ pán az egyiket, az egyes számút használják. A többes számú alak — a nyelv­ járási előfordulásoktól eltekintve — kiveszett. Szerepét a conjuntivo/subjuntivo többes szám 3. személye vette át. A magyar felszólító módnak teljes (hat alakos) paradigmája van. Udvarias érintkezésben az ige második személye helyett a portugál, a spa­ nyol és a magyar egyaránt a harmadikat használja, vagyis mindhárom nyelv 3 . személyben magázódik. Erre a spanyol az usted, ustedes (eredetileg Vuestra Merced) névmást alkalmazza. A portugálban változatosabb a helyzet. Az usted, ustedes formai és nyelvtörténeti megfelelője, a você, vocês (eredetileg Vossa Mercê), udvariasságában sehol sem azonos értékű a spanyol névmással. Portugáliában a kevésbé távolságtartó, közvetlenebb, bizalmasabb nyelvi érintkezésben hasz­ nálatos, megközelítően a m agyar maga, maguk névmás jelentésében. Brazília nagy részén pedig — amint erről már szó volt — a tegeződés funkcióját is be­ tölti, teljesen kiszorítva a tu-t és a vós-t. A m agyar ön, önök névmáshoz hason­ ló, tiszteletteljesebb megszólítási forma a portugálban az o senhor, a senhora, os senhores, as senhoras főnévi alak. Felvetődik a kérdés, a você, vocês Brazíliában nem válik-e előbb-utóbb az angol you-ra emlékeztető, bárkinek a megszólítására alkalmas névmássá. A nyelv további alakulása természetesen kiszámíthatatlan, az eddigiek alapján azonban úgy tűnik, hogy nem. Mostanáig legalábbis csak a tu rovására hódí­ tott teret; az o senhor, a senhora szerepe — egyelőre — érintetlen. A kép teljességéhez tartozik, hogy valaha a spanyolban is létezett egy — udvariassági szempontból a tű és az usted között elhelyezkedő — vos személyes névmás, amely a kasztíliai spanyolból az Aranyszázad után tűnt el, több latin­ amerikai országban pedig máig is a tú helyett, annak funkciójában használa­ tos (voseo) (S. Gilí y Gaya, 230—231). - 101-

2 . A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI A m a g y a r , a p o r t u g á l é s a s p a n y o l m e g s z ó l í t á s i f o r m á k Latin­ Európai Brazíliai Kasztíliai Magyar amerikai portugál portugál spanyol spanyol te tu tú tú / vos (+2.sz.) (+ 2 .S Z .) você (+ 2 .S Z .) (+2.sz.) Egyes maga você (+ 3 .S Z .) szám (+ 3 .S Z .) (+ 3 .S Z .) usted usted ön o/a senhorZ-a o/a senhorZ-a (+ 3 .SZ .) (+3.sz.) (+3.sz.) (+ 3 .S Z .) (+ 3 .S Z .) ti vosotros/-as (+ 2 .S Z .) vocês vocês (+2.sz.) maguk (+3.sz.) (+ 3 .S Z .) Többes (+3.sz.) ustedes szám ustedes (+3.sz.) os/as os/as önök senhoresZ-as senhoresZ-as (+3.sz.) (+3.sz.) (+3.sz.) (+ 3 .S Z .) Mindhárom nyelvre jellemző, hogy a l a n y e s e t b e n á l l ó s z e m é ly e s n é v m á s o k c s a k a k k o r f o r d u l n a k e lő , h a h a n g s ú l y o z n i a k a r j u k a c s e l e k v ő s z e m é ly é t . A m a g y a r igeragozásban nemcsak az alany száma és személye jut kifeje­ zésre (alanyi személyragok — a l a n y i i g e r a g o z á s ) , hanem - tárgyas (tranzitív) jelentésben is használatos igék esetében — az igeragok utalhatnak arra is, hogy a cselekvés 2. s z e m é l y f í t á r g y r a , vagy 3. s z e m é l y f í h a t á r o z o t t t á r g y r a (tár­ gyas személyragok — t á r g y a s i g e r a g o z á s ) irányul. Alanyi igeragozás: — látok, látsz, lát, látunk, láttok, látnak. Tárgyas igeragozás: — látlak (hozzátéve vagy csupán hozzáértve: én — téged, titeket); — látom, látod, látja, látjuk, látjátok, látják (hozzátéve vagy csupán hozzáértve: őt, őket, azt, azokat, aho­ vá értelemszerűen bármilyen határozott tárgy behelyettesíthető). 2 . személyű tárgyra — minden módban és időben - csak egyes szám 1. sze- mélyű alany vonatkozhat. 3. személyű határozott tárgy jelölésére a magyar igéknek — minden módban, időben és személyben — teljes paradigmájuk van. Egy-egy szókapcsolatban némelyik jellegzetesen tárgyatlan (intranzitív) jelen­ tésű ige is irányulhat tárgyra (pl. éli világát stb.). - 102 -

2.5. Szám. Személy L o t z János igen „szerencsétlennek’ ítélte a hagyományos alanyi és tárgyas ragozás elnevezést (124, 131). „N em ismerek a grammatikában olyan műszava­ kat, amelyek rosszabbak és félreérthetőbbek lennének, a tanításban több nehéz­ séget okoznának és a nyelvi elemzést is inkább zavarnák, mint az alanyi’ és 'tár­ gyas’ ragozás. Az úgynevezett 'tárgyas alakok alanya pontosan ugyanaz, mint a megfelelő alanyi’ alakoké, az alanyi’ alakok pedig változatosabb tárgyakkal fordulnak elő, mint a 'tárgyasok’, beleértve a harmadik személyű tárgy-típusok nagy számát” (367). Ő maga munkássága kezdetén a határozatlan—határo­ zott, később az általános—határozott megjelölést használta (367). A magyar tárgyas személyragok funkcióját a portugál és a spanyol nyelvben — tárgyas igeragozás hiányában — a személyes névmások tárgyese- tű alakjai töltik be. Magyar Portugál Spanyol Látok. Vejo. Veo. Látom. Vejo-o. Lo veo. Látlak. I Vejo-te. Te veo. A kijelentő mód egyszerű jö vő idejében és a feltételes mód egyszerű alakjá­ ban a portugál személyes névmások hangsúlytalan tárgyesetfí alakjai nemcsak funkciójukat tekintve mutatnak hasonlóságot a m agyar tárgyas sze­ mélyragokkal, hanem abban is, hogy — a főnévi igenév és a személyrag közé ékelődve — az igealakon belül foglalnak helyet (1. még 2 .7.). A kijelentő mód egyszerű jövő ideje Magyar Portugál Spanyol Látni fogok. Verei. Veré. Látni fogom. Vé-lo-ei. Lo veré. Látni foglak. Ver-te-ei. Te veré. A feltételes mód egyszerű alakja Magyar Portugál Spanyol Látnék. Veria. Veria. Látnám. Vé-lo-ia. Lo vería. Látnálak. Ver-te-ia. Te vería. - 103 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI 2.6. Az igenevek (portugál: formas nominais do verbo, spanyol: formas nomínales de! verbo) A portugál és a spanyol — akárcsak a m agyar — igealakoknak két nagy csoport­ ját különböztetjük meg Az egyik a személyes vagy ragozott igealakok csoportja, amelyek az alany személyét és számát, valamint a cselekvés (vagy történés, állapot, létezés) faját, módját, idejét és aspektusát jelölik, amint az igei kategóriák elemzésénél már láthattuk. A másik a személytelen igealakok, más néven igenevek csoportja, ame­ lyek általában elvontan, nem tartalmazva a fentnevezett igei kategóriákat, fe­ jezik ki az ige jelentéstartalmát. A portugál személyragos főnévi igenév azon­ ban — ugyanúgy, mint a személyes igealakok — mutatja a számot és a személyt; a melléknévi igenévnek mind a portugálban, mind a spanyolban lehet egyes és többes száma; a főnévi és a határozói igenév pedig mindkét nyelvben jelöli az igefajt (cselekvő—szenvedő) és a relatív igeidőt (egyidejűség—előidejűség). A z igenevek közös sajátossága, hogy igei és egy másik szófajra jellemző (főnévi, melléknévi, illetve határozói) tulajdonságaik egyaránt vannak. -104-

2.6. A z igenevek A portugál és a spanyol igenevek Portugál | Spanyol Főnévi igenév Infinitivo Infinitivo 1. Infinitivo impessoal A) simples A) imperfecto o simple (a.65: louvar (a.65: alabar p l6: ser/estar louvado, -a, -os, -as) p.66: ser/estar alabado, -a, -os, -as) B) composto B) perfecto o compuesto (a.: ter louvado (a.: haber alabado p.: ter sido/estado louvado, -a, -os, -as) p.: haber sido/estado alabado, -a, -os, -as) 2. Infinitivo pessoal A) simples (a.: louvar, /.../ louvarmos, / . . / p.: ser/estar louvado, -a, /.../ sermos/estarmos louvados, -as, /.../) B) composto (a.: ter louvado, /.../ termos louvado, /.../ p.: ter sido/estado louvado, -a, /.../ termos sido/estado louvados, -as, /.../) Melléknévi igenév Participio Participio (louvado, -a, -os, -as)67 (alabado, -a, -os, -as)67 65 voz activa 66 portugál: voz passiva, spanyol: voz pasiva 67 A melléknévi igenévnek melléknévi funkcióban és szenvedő szerkezetben van neme és száma, igeidőt jelölő összetett igealakok főigéjeként azonban csak az egyes számú hímne­ mű formája használatos. -105-

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI Határozói igenév Gerúndio Gerundio A) simples A) imperfecto o simple (a.: louvando (a.: alabando p.: sendo/estando louvado, -a, -os, -as) p.: siendo/estando alabado, -a, -os, -as) B) composto B) perfecto o compuesto (a.: tendo louvado (a.: habiendo alabado p.: tendo sido/estado louvado, -a, -os, -as) p.: habiendo sido/estado alabado, -a, -os, -as) A portugál nyelv különös sajátossága — amint erre már utaltam — a főnévi igenév ragozhatósága, pontosabban személyragokkal való elláthatósága (infinitivo pessoal). P. Vázquez Cuesta — M. A. Mendes da Luz (11/212) úgy gondolja, hogy ezzel a jelenséggel az újlatin nyelveken belül — a portugál mel­ lett — csupán a XV. századi nápolyi nyelvjárásban, az újlatin nyelveken kívül a magyarban68 találkozhatunk. Tamás Lajos szerint viszont (24) a személy- ragos főnévi igenév „hajdan más neolatin nyelvekben is előfordult”; M. A. Jones pedig azt írja (82, 252—253, 278—282), hogy a szárdban szintén van egy — a portugál infinitivo pessoal-hoz hasonlóan — a latin kötőmód folyamatos múlt- 68 Nyelvészeti tanulmányokban fel-felbukkan e közös jelenség meglétének a ténye. A kérdés tudományos igényű feldolgozása: a személyragos főnévi igenév egyik és másik nyelvben való használatának számbavétele, majd egybevetése és annak megállapítása, hogy mekko­ ra területre terjed ki tulajdonképpen a portugál és a magyar személyragos főnévi igenév egybeesése - ismereteim szerint — még várat magára. A magyar főnévi igenév személyragozásáról az alábbiakat olvashatjuk (M M N yR, 1/548): „E személytagozásnak kivált egyes személytelen igei (kell, lehet, sikerül, van, nincs, sincs, lesz, lehet, jól stb. esik, fáj) s a természetszerűleg személytelen névszói állítmányok (szabad, szükséges, tilos, fölösleges, érdemes, nehéz, könnyű; csoda, ostobaság stb.) melletti főnévi igenévi alanyon van szerepe: ilyenkor ugyanis a szorosan vett állítmány és alany még nem jelöli meg, hogy kinek a cselekvését fejezi ki a mondat: Van enni; Várni kell; Szabad leülni; stb. Elsősorban erre való az igenévi személyrag: Várnom kell; Van enned; Szabad leülniük.” M o r v a y Károly azt írja (181): „A [portugál] ragozható főnévi igenevet a következő ese­ tekben használjuk: a) olyan mondatokban, amelyekben amennyiben que kötőszó is előfordulna, akkor a kötő­ mód megfelelő idejét alkalmaznánk: (...). b) különböző okozati viszonyt, megengedést, feltételt, célt, időt stb. kifejező elöljárók és szerkezetek (a, até, de, em, para, por, sem, a fim de, além de, apesar de, depois de, em vez de stb.) után.” Néhány — a nyelvtani magyarázat illusztrálására szolgáló, illetve az azt megelőző olvas­ mányból idézett — példamondat, amelyeket M o r v a y Károly magyarra is személyragos fő­ névi igenévvel fordított (vagy fordíthatott volna): - 106 -

2.6. A z igenevek jából (praeteritum imperfectum coniunctivi) származó igealak, amely ma is betölti a személyragos főnévi igenév funkcióját. Amint az előző táblázatból kitűnik — és részben már említettem is — a fő­ névi és a határozói igenév lehet — egyszerű és összetett, ennek megfelelően egyidejű és előidejű; — cselekvő és (annál morfológiailag mindig eggyel több elemből álló) szenvedő. A ma már csak múlt idejű melléknévi igenév cselekvő vagy szenvedő vol­ ta nem határozható meg grammatikai eszközökkel, magának az igének a sze­ mantikai tartalmától függ. Általában elmondható, hogy a tárgyas igék múlt idejű melléknévi igeneve szenvedő, a tárgyatlanoké pedig cselekvő jelentésű. S. Gilí y Gaya (200) azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy néhány spanyol tárgyas ige múlt idejű melléknévi igenevének a szenvedő mellett cselekvő ér­ telme is lehet (un libro leído ’egy elolvasott könyv’, una persona leída ’egy olvasott, művelt ember’). Mind a portugál, mind a spanyol nyelvben számos igének két múlt ide­ jű melléknévi igenévi alakja van; egy szabályos és egy rendhagyó. A kétala- a) Fői preciso comerem alguma coisa. 'Enniük kellett valamit.’ E necessário trabalharmos mais. 'Többet kell dolgoznunk.’ Seria melhor írmos de autocarro. 'Jobb lenne autóbusszal mennünk.’ Não vale apena irritares-te. 'Nem érdemes idegeskedned. /Zs. O ./' b) São horas de partimos para casa. ’Legfó’bb ideje, hogy hazainduljunk. (Legfó'bb ideje hazaindul­ nunk. /Zs. O ./)’ E tempo de voltares para casa, ’ldeje, hogy hazagyere. (Ideje hazajönnöd. ¡7Ls. O ./)’ A fenti definíciók, példamondatok és eddigi tapasztalataim alapján az volt a benyomásom, hogy a személyragos főnévi igenév használatában — a m agyar személyragos főnévi ige­ név sokkal szűkebb alkalmazási köre ellenére - elemzésre érdemes mértékű egybeesés van a két nyelv között. Eduardo L o u r e n ç o három esszéjét egybevetve a portugál eredetiben 11 személyragos főnévi igenevet találtam, a magyar fordításban (három fordító munkája) 12-t, a portu­ gál, illetve a magyar személyragos főnévi igenevek azonban nem egymás megfelelői. (E. L o u r e n ç o : Nós e a Europa ou as duas razões. 17-37, 51-65. 4 . ed. aumentada. Imprensa Nacional — Casa da Moeda, Lisboa, 1994. E. L o u r e n ç o : Mi és Europa. 15-25, 36-55, 71— 92. Ford. Rákóczi István, Székely Ervin, Szelényi Zsolt. íbisz, Budapest, 1999.) J. M. F e r r e ir a d e C a s t r o Emigrantes [Honkeresó'k] című regényében (84 személyragos fő­ névi igenév) és annak fordításában (91 személyragos főnévi igenév) egyetlen olyan mon­ datra akadtam, amelyben egymás megfelelőjeként fordul elő a portugál és a magyar sze­ mélyragos főnévi igenév: P.: E já são horas de eu ir. (FC—127.—D) M .: És már nekem mennem is kell. (137.) - 107 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI kú melléknévi ígenevek szabályosan képzett formái az összetett igeidőkben (vagyis a portugálban a ter és az haver, a spanyolban az haber segédige mellett), a rendhagyóan képzettek pedig a szenvedő szerkezetben, melléknévként, illet­ ve jelzőként vagy az igei-névszói (összetett) állítmány névszói részeként (leg­ gyakrabban tehát a ser és az estar segédige mellett) használatosak: Portugál Spanyol Tenho confundido muitas vezes He confundido muchas veces os seus nomes. sus nombres. A sua exposição está muito confusa. Su exposición está muy confusa. (P. Vázquez Cuesta - M. A. Mendes da Luz, 11/221) M orvay Károly példamondatai — mindkét nyelven — nyelvtanilag helyesek, életszerűnek is tűnnek, és egyik-másik ideális mind a ragozatlan főnévi igenév — ragozott (személyra- gos) főnévi igenév — kötőmód, mind a magyar—portugál—spanyol megfelelés bemutatásá­ ra. Például: M agyar Portugál Spanyol Többet keli dolgozni. E necessário trabalhar Es necesario trabajar mais. más. Többet kell dolgoznunk. E necessário trabalharmos mais. Többet kell (hogy) E necessário que Es necesario que dolgozzunk. trabalhemos mais. trabajemos más. A nyelvtani szabályok ismerőjeként és „nyelvhasználóként” számos esetben el tudnám fogadni a portugál, illetve a m agyar személyragos főnévi igenév megfelelőjeként a má­ sik nyelvben is a személyragos főnévi igenevet, az adott szövegben mégsem az szerepel. Valószínűnek tartom azért, mert a magyar leggyakrabban a kell ige mellett alkalmazza (Többet kell dolgoznunk.), a portugál — az általam tanulmányozott korpusz alapján legalább­ is ez a megfigyelésem - ebben a jelentésben, személyhez kötötten inkább a ter de, haver de, dever, precisar de + (ragozatlan) főnévi igenév szerkezetet használja. (É necessário trabalhar mais. De az E necessário trabalharmos mais helyett gyakoribb a Temos de / havemos de / devemos /precisamos de trabalhar mais.) A kérdés nagyobb korpuszon, több szerző és fordító munkáján, portugál—magyar fordítá­ sok mellett magyar—portugál fordításokon is alapuló elemzést igényel. Azt csak mélyebb vizsgálat döntheti el, hogy 1. a ter de + ragozatlan főnévi igenév típusú szerkezet előnyben részesítése az é necessário + ragozott (személyragos) főnévi igenév típusú szerkezettel szem­ ben csupán két szerző stílusára vagy általában a portugál nyelvre jellem ző; 2. a több mint 300 oldal terjedelmű korpuszon a mindössze egyetlen egymásnak megfelelő portugál és magyar személyragos főnévi igenév egy ritka szerencsétlen szövegválasztás következmé­ nye vagy ez a tényleges előfordulási gyakoriság. - 108 -

2.6. A z igenevek A j e l e n i d e jű m e l l é k n é v i i g e n é v e l v e s z í t e t t e i g e i j e l l e g é t , melléknév­ ként - időnként főnévi funkcióban — maradt meg (p,, s.'.permanente; p.: ouvinte — s.: oyente; p.: estudante — s.: estudiante; p., s.: presidente). A m a g y a r n y e l v is f ő n é v i (követni), m e l l é k n é v i (egymást követő események, elkövetett bűn, követendő példa) és h a t á r o z ó i (követve, követvén) i g e n e v e t is m e r . A főnévi igenévnek — akárcsak a portugálban69 — vannak személyragos alakjai is (el kell mennem, sikerült megtudnia). A m a g y a r i g e n e v e k n e k — ellentétben a portugál és a spanyol igenevek­ kel — m o r f o l ó g i a i l a g n i n c s e l ő i d e j ű c s e l e k v é s t j e l ö l ő a l a k j u k , s z e m a n t i ­ k a i é s s z i n t a k t i k a i s z e m p o n t b ó l azonban „az igenév — bár abszolút igeidőt nem fejez ki — többé-kevésbé világosan u t a l a mondat állítmányában kifejezett ( fő’) cselekvéshez, történéshez, létezéshez való i d ő v i s z o n y á r a (és az igenév­ ben kifejezett cselekvés f o l y a m a t o s , illetőleg b e f e j e z e t t vagy b e á l l ó á l l a p o ­ t á r a ) ” (M M N yR, 1/223). „Az igeijelentés nagy általánosságban c s e l e k v ő is, s z e n v e d ő is lehet, több­ nyire még ugyanazon igető esetében is: a lakást kiadó (cselekvő) ember, de: a ki­ adó (szenvedő) lakás; tanult (cselekvő) ember, de: tanult (szenvedő) vers; Mindenkit megelőzve (cselekvő) értem célba, de: Mindenkitől megelőzve (szenvedő) értem célba” (M M N yR, 1/222-223). 69 L.Jegyzetek68. - 109 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI 2.7. Az igeragozás (portugál: conjugação, spanyol: conjugación) Az igeragozás azoknak az igealakoknak rendszerbe foglalt sora, amelyeket az ige — kategóriáinak megfelelően — felvehet, hogy kifejezze jelentéstartalmának valamennyi lehetséges árnyalatát. Az ige jelentését és nyelvtani tulajdonságait minden igealakban két elem együttesen fejezi ki. A z egyszerű igealakok az ige jelentését tartalmazó igetőből és az igei kategóriákat jelölő végződésből állnak. A végződés morfológiailag tovább bontható: I. II. I. II. 1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4. portugál: fa l - a - va - s spanyol: habi - — ha - s I. 1. igető, 2. tőmagánhangzó; II. végződés: 3. módot, időt (és aspektust) jelölő morféma (jel), 4. számot és személyt jelölő morféma (rag). Az igealakok többségéből valamelyik morféma hiányzik, pontosabban zéró jele vagy ragja van. Például: Portugál Spanyol igető fa z -0 - 0 - 0 t e n -0 -0 -0 igető - tőmagán­ f a l - a - 0 - 0 h a b l-a -0 -0 hangzó igető - jel f a l - 0 - e - 0 h a h l-0 -e -0 igető — rag f a l- 0 - 0 - o h a b l-0 -0 -o igető — tőmagán­ - jel fa l-a -v a -0 habl-a-ba-0 hangzó igető - tőmagán­ - rag fa l-a -0 -s habl-a-0-s hangzó igető - jel - rag fa l-0 -e -s h abl-0-e-s - 110 -

2 . 7. A z igeragozás (Vő. J. M a t t o so C â m a r a J r ., 146-150; C . C u n h a - L . F. L in d l e y C in t r a , 386-387; R A E , 1999:111/4917-4919, 4924, 4927-4928, 4937-4938.)70 A z összetett igealakokat a portugálban a tér (ritkábban — leginkább a kije­ lentő mód összetett régmúlt idejében — az haver), a spanyolban az haber se­ gédige egyszerű ragozott alakja és a főige múlt idejű melléknévi igeneve alkotja. A z egyszerű igealakok morfológiai szerkezete a magyarban: I. igető; II. toldalék: 1. előhangzó / kötőhangzó, 2 . módjel vagy időjel, 3. személyrag. 70 Az igék szegmentálásához igyekeztem olyan igealakokat választani, amelyek morfológiai szerkezetét az általam hivatkozott szerzők azonosképpen ítélik meg. Más kutatók azon­ ban az eddigiektől némileg eltérően látják a kérdést, például: C. H ernández Alonso (257—263) elemzésében egyáltalán nem szerepel Spanyol igető — rag habl-0 -0-o szegmentálás, helyette az igető - jel j habl-0-o-0 felosztást fogadja el. N y. A. K atagoscsina—J. M. V olf (116—121) a kijelentő mód egyszerű jövő idejénél és a feltételes mód egyszerű alakjánál - a módot, időt (és aspektust) jelölő morfémá(ka)t to­ vább bontva — az alábbi morfológiai felosztást alkalmazza: Portugál Spanyol tomagan- igető — j el - jel — rag fal-a-r-e-mos habl-a-r-e-mos hangzó tőm agán­ igeto — j el \" jel — rag fal-a-r-ía-mos habl-a-r-ía-tnos hangzó tőmagán­ igető j el - jel fal-a-r-á-0 habl-a-r-á-0 hangzó tőmagán­ igető - j eI “ jel fal-a-r-ia-0 habl-a-r-ía-0 hangzó - 111-

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI igető — elő- — módjel — időjel — személy­ hangzó rag vár 0 né - 0 k hall — a — né - 0 k vár - 0 - 0 - t — a hall — o — 0 - tt — a vár 0 0 - 0 — nak hall — a — 0 - 0 - nak vár 0 ná - 0 0 hall — a — ná - 0 0 vár 0 0 - t 0 hall o - 0 - tt 0 vár 0 0 - 0 0 (Vő. M M Ny, 170-181; RÁcz E. - T a k á c s E., 97. További példák az igék morfológiai szerkezetére 1. 2.4.5.) A mai magyar nyelvben mindössze két — egymástól eltérő szerkezetű — összetett (körülírt) igealak használatos: a kijelentő mód jövő ideje a fó'ige (ragozatlan) főnévi igenevéből és a fog segédige egyszerű, jelen idejű, ragozott alakjából (beszélnifogsz), a feltételes mód múlt ideje a főige egyszerű, múlt idejű, ragozott alakjából és a volna segédige (a van ige feltételes módú, egyes számú, harmadik személyű) változatlan formájából áll (beszéltél volna). A portugál és a spanyol nyelvben három-három igeragozás van, ame­ lyeket a főnévi igenév egyszerű alakjának végződése alapján szoktak megkü­ lönböztetni. Az I. igeragozáshoz tartoznak az -ar, a II.-hoz az -er, a III.-hoz az -tr végződésű igék. Egyes portugál nyelvtanok71 külön (vagyis IV.) igeragozásnak tekintik a pór igét — és származékait: compor, depor, dispor, expor, propor, repor, supor —, amely tulajdonképpen szerves része a II. igeragozásnak, minthogy -or végződése az archaikus -oer lerövidülése. A három igeragozási forma közül mindkét nyelvben már csak az első te­ kinthető nyitott szóosztálynak, mivel minden újonnan keletkezett ige ebbe sorolódik (p.: telefonar — s.: telefonear; p.: dactilografar — s.: dactilografiar). A portugálban napjainkig megmaradt az a jelenség, amely az Aranyszázadban még a spanyolban is megvolt (H. L a u s b e r g , 316), hogy 71 Anteprojecto da Nomenclatura Gramatical Portuguesa (249), F. J. M a r t in s S e q u e ir a (159). - 112 -

2 . 7. A z igeragozás a kijelentő mód egyszerűjövő idejében és a feltételes mód egyszerű alak­ jában a főnévi igenév és a személyrag közé ékelődhet a személyes név­ más tárgy- és részes esetű hangsúlytalan alakja, valamint a visszaható névmás (p.: falar-lhe-ei — s.: le hablaré; p.: comprar-mo-ia - s.: me lo compraría; p.: lavar-se-á — s.: se lavará; p.: entregar-se-lhes-iam — s.: se les entregarían la továb­ bi példákat 1. 2.5./). Mielőtt áttérnénk az egyes igeidők vizsgálatára, legalább utalásszerűén foglalkoznunk kell két olyan kérdéssel, amelyek nemcsak egy-egy konkrét igeidőhöz kapcsolódnak, hanem a teljes portugál és spanyol igerendszert érin­ tik. Ezek az igei perifrázisok és a folyamatos igeragozás. A z igei perifrázisok Igei perifrázisok, más néven körülírt igealakok (p.: perífrases verbais, s.: perífrasis verbales) alatt hagyományosan72 olyan igei szerkezeteket értünk, amelyekben az egyik alkotóelem elveszítve saját eredeti jelentését segédigé­ vé vált, és a főige főnévi, melléknévi vagy határozói igenevéhez csatlakoz­ va módosítja annak jelentését. Az igei perifrázisok temporális, aspektuális és modális árnyalatokat jelölhetnek73. A temporalitást kifejező perifrázi­ sok (p., s.: acabar de + infinitivo; p.: ir + infinitivo — s.: ir a + infinitivo) elemzésé­ re a funkciójuknak megfelelő igeidő-fejezeteken belül kerül sor (1. 3.1.3.6., 3.1.5.2.,3.2.2.). 72 J. R oca P o n s (1958:10; 1972:17, 20, 23-24), S. G i l í y G a y a (105), M. C riado d e V a l (1958:129), R . S eco (217), J. A lonso del R io (300-301), M. S eco (199-200), a R A E újabb nyelvtana (1978:444), A. Q u il is- M . E sgueva- M. L. G utiérrez - P. R u iz-Va (286, 291, 293), S obieski A. - Várady L. (267), J. M. N unes de F igueiredo - A. G omes F erreira (243), C. N unes - M. L. O liveira - M . L. Sardinha (133), P. Vázquez C uesta - M. A. M endes da L uz (11/86), C . C unha (86), C. C unha - L. F. L indley C intra (393). 73 Több kutató szigorúbban határozza meg az igei perifrázis fogalmát. H. B arroso (71) az eddigieket azzal egészíti ki, hogy az igei perifrázis a ’norma’ és a szisz­ téma'' szintjén állandó egységet; szemantikailag, paradigmatikailag és szintagmatikailag körülhatárolt valódi igei szintagmát alkot. M. Iglesias B ango (1988:88; 1992:111) kritériumrendszere - amelynek alapján elismeri, vagy nem ismeri el, hogy valamely szerkezet igei perifrázis vagy nem az - a következő': egy perifrázisban az igenévnek soha nem lehet funkcionális önállósága, minthogy a) nem cserélhető fel más azonos funkciójú elemmel, b) nem lehet kérdezni rá, c) nem pronominalizálható vagy adverbializálható, d) egyenértékű struktúrán belül nem fokalizálható; továbbá nincs szó perifrázisról, ha a feltételezett segédigének e) saját bővítményei lehetnek, f) saját alanya van, amely soha nem értelmezhető az igenév szemantikai alanyaként. - 113-

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI A folyamatos igealak Annak jelölésére, hogy a cselekvés valamely adott időpontban folyamatban van, az ún. folyamatos igealak szolgál, amit a portugál és a spanyol leíró nyelvtanok az igei perifrázisok74 között tartanak számon. F ü l e i- S z á n t ó Endre (1970:282—284) - R . P. S t o c k w e l l —J. D. B o w e n —J. W. M a r t i n angol—spanyol kontrasztív kutatásait is figyelembe véve — arra a következtetésre jutott, hogy a folyamatos igealakok végigvonulnak a spanyol igeragozás teljes rendszerén, (az imperativo kivételével) minden ígemódban és -időben megvan az általános és a folyamatos ígeformák párhuzamos­ sága, vagyis az általános igealakok mellett a folyamatos igeformáknak is teljes paradigmarendszerük van. A folyamatos cselekvést a spanyolban az estar + gerundio szerkezet fejezi ki. A portugál nyelvhasználat nagyobb változatosságot mutat: Európában főleg az estar a + infinitivo és (a huzamosabb ideig, de megszakításokkal vég­ zett cselekvés jelölésére) az andar a + infinitivo; Brazíliában inkább az estar +gerundio és az andar + gerundio használatos. A portugál folyamatos igealak különböző változatai a kijelentő mód jelen idejében (spanyol megfelelője mindig estar + gerundio): Portugál: estara + infinitivo Spanyol: estar + gerundio “ O sol está a dar no feijão.” (FC—146.—D) “ E l sol está dando en las judias.” (107.) Portugál: andara + infinitivo Spanyol: estar + gerundio “ Tudo isto, porém, são simples ramos de grande, “ Pero todo esto son simples ramas del grande, milenário e carcomido tronco, cuja sombra os milenario y carcomido tronco, cuya sombra homens andam agora a examinar, preocupados están examinando ahora los hombres, com o espaço que ela ocupa.” preocupados por el espacio que ella usurpa.” (FC—13—A) (6.) Portugál: estar + gerúndio Spanyol: estar + gerundio “ Estão fazendo fogo — comentou Fernandes.” “ Están haciendo fuego — comentó (FC-253.-D) T e r v rbpc ” 1 74 V égső soron - nem csak a folyam atos igealak, hanem - a m ára m ár teljesen gram - m atikalizálódott p. tér, haver, s. haber + m últ idejű m elléknévi igenév (összetett igeidők) és a ser, estar + m últ idejű m elléknévi igenév (szenvedő szerkezet) is tekinthető igei pe­ rifrázisnak (vö. J. R oca P o ns, 1972:22,40,42; S. G in y G aya, 106-107, 115-116, 121; R A E , 1978:449-453; P. Vázquez C uesta - M . A. M endes da L uz, 11/86; C. C unha - L. F. L indley C in tr a, 393-394). -114-

2 . 7. A z igeragozás Nézzünk néhány példát más-más igeidőben és -módban: A kijelentő mód folyamatos múlt ideje Portugál Spanyol “Agora compreendia porque Capistrano andava “Ahora comprendía por qué Capistrano estaba sempre a implicar com ele, tratando-o por cima siempre metiéndose con él, mirándolo por dos ombros.” encima del hombro.” (FC-203.-M) (149.) A kijelentő mód egyszerű befejezett múlt ideje Portugál Spanyol “ Isto que eu estive a contar, não quer dizer que “ Esto queyo le estuve contando no quiere o senhor Manuel, amanhã, não venha a juntar decir que el señor Manuel, mañana, no pueda bom dinheiro e até a ser rico.” ahorrar buenos cuartos y hasta ser rico.” (FC-144.-D) (105.) A feltételes mód egyszerű alakja Portugál Spanyol “ Sefalássemos de africanização de estruturas “ Si habláramos de africanización de provinciais ou estaduais, impregnando o termo estructuras provinciales o estaduales, de um sentido exclusivamente autóctone, impregnando el término de un sentido estaríamos excluindo do processo quantos, não exclusivamente autóctono, estaríamos sendo negros, têm todo o direito de em África se excluyendo del proceso a cuantos, no siendo sentir também em sua terra.” negros, tienen todo el derecho de sentirse (S-165.-A) también en Africa en su tierra.” (157.) A kötőmód folyamatos múlt ideje Portugál Spanyol “ Oparque estava em silêncio, abandonando-se “ Elparque estaba en silencio, abandonándose lassamente ao lusco-fusco, como se não se tivesse lánguidamente al atardecer, como sí no hubiese passado nada ali, como se nada se estivesse ocurrido nada allí, como si nada estuviera passando.” (FC-265.—A) pasando.” (194.) - 115-