Vegleges ebook

E-learning program Kreatív írás 2018. március-április

Négy héten át csak írtunk és írtunk. Mindenhol a versek és a novellák gondolata járt a fejünkben.

Tartalomjegyzék

TABLÓ

BEMUTATKOZÁS

Barnóczki Beáta verseiBarnóczki Beáta: Tükör előtt..Tükör előttMeztelenülArccal a tükörnekÁllok a szoba közepén a játékok köztÁllok a kányafészek mellettÁllok a rendetlen egészbenÁllok gyermekeim szeretetébenÁllok az összevisszaság pereménÁllok az egyensúlyozás ékkövénÁllok egyszerre 100 helyenÁllok a rendezett világbanÁllok a tébolyult világbanBarnóczki Beáta: Logo-mandalaBarnóczki Beáta: Haiku

Barnóczki Beáta képverseBarnóczki Beáta

Barnóczki Beáta: Egy mondókára…Szélén mászvánHídon megyek bambánSzámat jól eltátvánSzél a hajam lengetiVíz arcomat fröcsköliBarnóczki Beáta: Viszem, viszem…Viszem a házamviszem a kocsimviszem a gyerekema Rékát, Nimrit, MatyitViszem a férjemViszem minden cuccomViszem a hokedlitmely kinn ázik a teraszonviszem a telótmer anélkül nincs életViszem a mozaikraszétesett emléketBarnóczki Beáta:Leendő Édesanyáknak…Szeretnél anya lenni?Nincs is jobb annál.Nincs egy ruhád, mit le nem ettek már. Pont ma történt az eset, tanítom a diákokat, miközbena szemem megakadt a mellemen… de nem a dekoltázsom miatt, hanem mert valamiételmaradék éktelenkedett a pulcsimon….Négyen jártok wécére, s ugyanennyien zuhanyozni, nincs egyetlen egy gondolatod sem,melyet meg ne zavarna valaki.Mindenkinek van egy szó, amit ha meghall, a hideg is kirázza…. na nekem ez az ANYA….kb 400xhallom naponta.Mindenesetre meg lehet figyelni a gyerekeimen a nevelési attitűdöm fázisait… Az első akörmét rágja, a második dadog, a harmadik meg olyan laza, mint a dédanyám fogsora.(Imádom a gyermekeimet!  )

Békési Eszter verseiBékési Eszter: Hajgák Te és én külön, ő és ti gondtalanul. Mi hol leszünk majd? Útszélén hagyva, porlepte színben égve, maradok magam. Csendben zörgő fény, Mi halljuk csak a hangot. Dúdoljuk tovább. HAJGÁKBékési Eszter: Instavers (Varró Dániel sorára)1gondolatbánt engemet,kigomboljamaz ingemet?

Békési Eszter: Instavers (Varró Dániel sorára) a szmájli számra ráfagyottBékési Eszter: Haikuban VeledVeled vagyok ma,holnap megint csak itthon,bár veled lennék.Fények lebegnek,és illatok kerengnek,nálad csendben.Jó veled lennem,csöndem hallgat, beszéljél!Simul a hangod.Félszem felsikoltmagányom tetteiben:megtartasz engem?Marad, hogy hiszem,marad, hogy akarom ezt,marad, hogy merem.Van még idő itt,bár egyre fogyunk ebből,hallgatunk mélyen.

Gyönge vérzik zilálfuvallat a reszke ziláltóba zilál, t zilálfények sebem zilálgyöngysora szenve szálllebben, d szállSóhajom, szállárva Jancsi szállmadár- bohóc szállpihe, száll kócs elpihenédes kócöledben.Tárt kóckeblemenreszket a Békési Eszter: Képvers vérzik az ég k tégedkóc: i kérlelérted A paprikajancsi nem gyszenved a szerenádjára nem többetJancsi ubohóc. ll aSzép dszemeidbőlvérzik az sokég, sebemetsok sebe bekötöznécsillagos mösvény.Egy meghalhajfürtöd értednékemelég: leszsoksebemet nem lesz többetbekötözném. leszHull a többefürészpor, tsorvad akóc:meghalérted aJancsibohóc.Tálad arózsa,tükröd aHold,ajkadonalkonyokégnek,Víg kedvemsűrű búbahajolt,tégedkérlel azének.Hogyhakigyullad aszivem a,kóc,nem lesztöbbet aJancsibohóc.

Békési Eszter: Ezt is eltűröm tőletek( Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal nyomán)csak visszaszól és beszól és tűröm a szürkét, a kupit a gagyithogy nem szól, csak szól a pókhálót, rozsdát, szutykot és ratyithogy leszól és kiszól hogy ragad, pattan, reped, zörög, lötyöghogy még csak nem is szól hogy kifoly, lefoly, málik törik, avulezt is eltűröm tőletek ezt is eltűröm tőletekhogy félötkor mindennap meg hogy amúgy szeretlekés 120 kilcsi mindennap meg hogy nehogy má és dehogynemhogy kocsiban éjjel és kocsiban nappal meg hogy te is tudod hogy csak veledhogy még hétvégén is rohanva meg hogy nem veled, csak úgy ahogy lehetteli hűtő, kaja, pia fullosra mégis egyedülmost és mindig okosba és így is legbelülhogy stressz és nyüzsgés ott és itt is kiég és kerüleltűrve - nyögve okés is és beég és merülezt is eltűröm tőletek hát hogy eltűrnek talán szeretnekés tűröm a zajt keresnek és felednekés tűröm a bajt …és tűröm a hájt ezt is eltűröm tőletekés tűröm a fájtBékési Eszter: Egy gyermekversreCsiga-biga gyere ki, Hallod muter gyere ki Hallod kölök unom már,Ég a házad ideki, éhezem már ideki szájalsz nekem fogd be már nincs kaja, pia belem lóg, de lesz kajakapsz tejet, vajat, lépek innen a faszba. nyírom magam kajakra.holnapra is marad.

Csobi Réka Erika verseiCsobi Réka Erika: Ez a mamlasz kamasz (mondóka)Ez a mamlasz kamasz megy magyarra,Ez itt angolra,Ez itt dicséretet kap,Ez egy elégtelent is kap,Erre a diri ordít, de nagyot:Ó-ó! Ezt most azonnal abbahagyod!Csobi Réka Erika: Ezt is elhiszem…(szabadvers)Hiszem a szépetHiszem a Jót, Hiszem a soha el nemmúló Adonáj Örökkévalót,hiszem a csodát,hiszem a Szentet,hiszek és mindig bízom Benned, Szeretet Istenehiszem az Atyát hiszem a Fiúthiszem a Szentlelkethiszek benned SzentháromságEgy Igaz Örök Isten!hiszem a Mindenhatót,Mindenütt Jelenvalót,Egyedüli Szabadítót ésMegváltót!

Csobi Réka Erika : Réka féle slam poetryEgész nap a suliban tanítok… s most kedvenc tantárgyam slammerni kívánom!Minden órán gyerek-sereg toporog előttem, s ettől néha kicsit megijedek!„Mikor tetszik hozzánk jönni?”- kérdezikNo, nem baj ez, nyugi Réka, inkább így, mintsem évtizedeket várjál,Minthogy Ábrahám várt Izsákra!Aztán megkezdődik a hittan óra.Bájos angyalkák kérdései záporoznak felém:„Ez a történet mit jelent a számunkra a 21. században?”Aztán magyarázok, majd digitális táblán vetítemaz éppen aktuális tananyag-tézisem…S ez nem hipotézis, hanem valóság: Ige és történelem„theologiai-practica”, avagy nemcsak értelem és bizaloma bölcsességirodalom.„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”mondja ezta bölcs Salamon a Példabeszédek könyvében.Vagy, ahogy mondaná Gyökössy Bandi bácsi „magunkról magunknak”.S ezzel soraimat lezáromMindenkinek áldott, szép életet kívánok!

Csobi Réka Erika: Az Élet(Képvers) Tudod-e mi az élet? Fájdalom, s boldogság sokasága: váltakozó érzelmek tüneménye. A legszentebb dolgok reménye… Nos az Élet, nem fenékig habos torta. Ahogyan ezt gyermekként gondoltam. De már felnőttem, és a rózsaszínbe látott világ nagy hirtelenséggel besötétedett, De nem ilyen szomorú azért, megéri élni, szenvedni, bízni… Hiszen e földi lét mulandó, egyedül az örök élet állandó!esőt Fájdalom, s boldogság sokasága: Ne csüvgálgtaekodzój,érzhelameakztünÉemléentyes, zürke felhői fekete A legszentebb dolgok reménye… Nos az Élet, nem fenékig habos torta,permeteznek a szemedre: Amhoogsyoalnyeozgt gj!yehrmisezkeknéntmgoengdéorltia…m,Tudom furcsa, hogy ezt mDoenmdáormfel,nhőtitsezme, néskairótzusdaszníenbveetni, ha a látott világ nagy hirtelenséggelteste-lelke haldoklik? besötétedett, De nem ilyen szomorú azért, megéri élni, szenvedni, bízni…Hiszen e földi lét mulandó, egyedül az örök élet állandó! Ne csüggedj, ha az Élet szürke felhői fekete esőt permeteznek a szemedre: mosolyogj! hiszen megéri…Tudom furcsa, hogy ezt mondom, hiszen ki tud nevetni, ha a teste-lelke haldoklik? Megmondom a titkot! Egyedül csak az Úr Jézus Krisztus képes az Élet szürke felhőiből, boldog bárányfelhőket képezni, hittel reménységgel sze Tudodre-e mi az élet? tettel Az egyetlen vigaszom, támaszom, hogy Őbenne bízhatom: Nos, azt hiszem ez az Élet, Micsoda furcsa tünemény, lelemény?! Ezt mindenki maga döntse el!

Csobi Réka Erika: Örökké valóság?És ez így végtelennek tűnik kedves Tolnai OttóPeti atya és Sanyi atya már a kollokviumokon is igenjóban voltak, nem csoda hát, ha megvidámodott a szívükegymás láttán, éppen azon a tikkadt nyári délutánon, aminta süppedő utcán összefutottak, te Petikém,karolt bele társába Sanyi atya, másik kezévelmegtörölve gyöngyöktől gyöngyöző homlokát, gyere, üljünkmár be egy fröccsre, micsoda meleg,Petikém nem kérette magát, maga is kegyetlen szenvedetta hőségtől, lecsúszott a pohár fröccs, de a papimértéktartás azt diktálta,hogy tárca után kutatvamindketten távozzanak utána,együtt indultak hát a bejárat felé,kérdi Peti atya, Sanyikám, merre mész,s mikor Sanyikám balramutat, ő bús sajnálattaljobbra,hát akkor elválnak útjaink, s így lekezelnek,szervusz kérlek, szervusz, aztán megmindketten színes kacagással felnevetnek,mikor pár perc múlvaugyanannak a hosszú presszónak abejáratánál összetalálkoznak,mindketten távozást mutatnak,de visszafordultak, amint a másikmár nem láthatta,borzasztó hőség, törli meg homlokát Sanyi atya,kerüljünk beljebb, karol társába Peti atya,azóta így megy ez, valahányszor elköszönnek,mindketten tudják, alig pár perc múlvaa presszó ajtajában ha összetalálkoznak,elnevetik jócskán majd magukat,egymásba bátran karolva belépnek,nem rúgnak be soha,bizony mondom de soha,egyre nagyobb a hőguta,egyszerűen nem lehet fröccsözni,nem nevetni, nem törölgetni homlokukat,nem visszatérniörökké, ámen.(Kortárs vers átírása)

Csobi Réka Erika: Gyermekvárás (Haiku) Szívem gyönyöre meleget és reményt hoz a tavaszomba.

Sándor Csilla Judit verseiSándor Csilla Judit: Kreatív írás (képvers)KREATÍV ÍRÁS az én kurzusom,Ezt sok kedves emberrel tanulom,Verset írok, novellát és slamet,Végén e-bookban megjelenek.A Skype konferenciát várom,Képversemet addig kitalálom.Sándor Csilla Judit: Darabokra szakadni (InstaVers)

Sándor Csilla Judit: Tükör előttMeztelenül,arccal fordulok az ég felé,állok az emberiség bűvkörében,állok az esetlenek tengerében,állok a sodró félhomályban,állok a csapdák hálójában,állok a temető csendjében,állok a mindent elfedésben,állok az újrakezdés reményével,állok szívemben tiszta szeretettel,állok imára kulcsolt kezekkel.Sándor Csilla Judit: Kemény vagyok (haiga)Kemény vagyok én...Két bambusz árnyékábanKővé dermedtem.Sándor Csilla Judit: Itt a fejem, itt van ni!Itt a fejem itt van ni! Itt a fejem itt van ni!Tessék jól megfigyelni! Tessék csak rám figyelni!Van két szemem, fülem szám, Két szem, két fül, egy orr, száj,ez pedig az orrocskám! gyakran túl nagy a pofám.Vállamból nő ki a karom, Jobbra-balra lóg a karom, ebből se lesz lakodalom!forgatom ahogy akarom. Eléd megyek,Így forgatom, mögéd lépek,úgy forgatom majd fenékbe billentenek.a tenyerem összecsapom.

Sándor Csilla Judit: VONAT (Logo-mandala)Sándor Csilla Judit: Nézd, Uram, ő az, akit szeretek..(Csoóri Sándor: Nézd, Uram, ő az, akit szeretek c. versének átírása)Egy tanfolyamon vettem részt,Sok érdekes kérdés:Éljük az álmokatVagy álmodjuk az életet?Relaxációban visszatértünk a forráshoz,Egy óriási fényesség bevonzott,A testem tükördarabokra hullottS mindegyiken egy arc: én vagyok.Akkor láttam Őt meg, Uram,Átölelt és tartott karjaiban,Hatása testem megsimította,Szeretlek, míg élsz! -mondta.Vagy Te voltál ott Uram?Álltam és nem volt szavam,Mégis értettél, csókoltál,Új reményekkel bíztattál.Vissza kellett jönnöm, kár,S azóta minden saroknálArra gondolok, szembe jön velem,S meglátod Uram, én Őt szeretem!

Sándor Csilla Judit: Húsvéti macera – slam szövegItt a Húsvét! Felbolydult a város. Mindenki csak rohangál, nincs parkoló az utcán.A boltokban ezer ember. Kölcsönből vásárolnak sokan, s én a szokásos kenyérért órákigvártam a sorban.Élő nyulak kerülnek kosárba s a gyerek örül. Két napig.Majd ünnep után az állat csak felesleges kacat s kikerül az utcára, mint egy hajléktalan, vacak.Vagy kedves emberek viszik tova, esetleg abból lesz az úr(i) vacsora.Sokan attól félnek megjött az éhhalál, így ilyenkor mindenki két pofára zabál.Norbi fogja a fejét: - Sonka és tojás? – Hol a diéta sporttárs?Majd ünnep után jöhet a megerőltető torna vagy epehólyag gyulladással állunk újra sorba. Gyerekkorom emlékei zúdulnak nyakamba, mikor az Apám a locsolókat várta akapuban. S kinek esze ágában sem volt bejönni, azokat is beterelte: - Itt is van kit locsolni!Én meg égtem, mit mondjak vagy tegyek, s közben az idegen egyre csak evett.Estére a hajunk bűzölgött, mint egy hulla, de örültünk, mert elment a sok pulya.Az idén szeretnék a húsvétból kimaradni!Milyen jó is volna, ha a naptár áthajtódna, s nem lenne se nyúl, se sonka, s nem locsolna senkifia.

Szabó Zsuzsa verseiSzabó Zsuzsa: Tükör előttMeztelenül,arccal nyugatnak,állok előtted,állok az áradó fényben,állok a lebegő térben,állok a Sóhajok hídján,állok mint őrző a vártán,várom a választ,állok előtted,vágylak téged.Szabó Zsuzsa: Haiku, vagy amit akartokMiért írjak énNövényekről haikut?Majd írok másról.Szabó Zsuzsa: Vatta lebegsz előttemtűnődsz percek árnyavigyázol rám a szemedbenaz édes jelenben vattaként puha a kezedsóvárgó az éjszakábannő az álladon égbe szállva harmatos csillagmező

Szabó Zsuzsa: TrikolorVÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉRVÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉRVÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉR VÉRLÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEKLÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEKLÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEK LÉLEKREMÉNY REMÉNY REMÉNY REMÉNY REMÉNY REMÉNYREMÉNY REMÉNY REMÉNY REMÉNY REMÉNY REMÉNYREMÉNY REMÉNY REMÉNY REMÉNY REMÉNY REMÉNYSzabó Zsuzsa: Instavers (Részlet Szlukovényi Katalin Hasonlatok a szerelemről címűverséből)

Szabó Zsuzsa: Április elején, amikor már elkezdjük várni a nyaratTegnap nem jött a pedikűrös,Kedves nőci, csak kicsit zűrös.Pedig már sok helyen szorít a cipő,És lassan nyáriasra fordul az idő,Lehetne hordani szandit és sarut,Ám előtte le kell hámozni lábamról a felesleges szarut.Virágzik már a mandulafácska,És nemcsak a pécsi hegyoldalon,Alig várom, hogy illatozzon a hársfaVégig a szegedi sugárutakon.És nemcsak a hársfák körül nyüzsögnek majd a méhek,Hanem a sörkertekben is a hangoskodó és nagyon jókedvű népek.Ezért várom a nyarat nagyon,Hogy téli búbánatunkat legyen mivel ütni agyon!Szabó Zsuzsa: Saját mondókaEgy – iskolába megy,Kettő – vadakat terelget ő,Három – borostyánnal befutott várrom,Négy – mindig boldog légy,Öt – házasságot köt,Hat – kulcson otthon hagy,Hét – virágzik a százszorszép,Nyolc – könyvvel teli a polc,Kilenc – kézzel festett kredenc,Tíz – megjött Csodaországból Alíz!

Szabó Zsuzsa: Születésnapomon (avagy éljen április 4!)Negyvennégy éves lettem én,Házifeladat e költemény,De nem nyögve -nyelős.Nekiesem és lelkesenElkészítem a versem,Nincs laca –Faca.Szülinapi e szerzemény,Ez egy meglepő fejlemény,Kicsit girbe –Gurba.Bár mindig is vonzott a líra,Nehezen léptem erre az útra,Mert ez egy furaTúra.Nem hittem, hogy e naponA versírás lesz a fő gondom,KeményDió.A rímfaragás nem egyszerű,De ha végre kész a mű,TökélyA kéj.S ím eljött az a pillanat,Mikor letehetem a tollat,Az alkotóPihen.

Tóth-Kozma Csilla verseiTóth-Kozma Csilla

Tóth-Kozma CsillaTóth-Kozma Csilla. Egy, kettő, három…Egy, kettő, három, négyCsilla néni hová mész?Tudást vinnék az osztályba,De nagy ívben tesznek rája.Egy, kettő, három, négy,Tanár néni hová mész?Színjátszóra indulok,De mindjárt megbolondulok.Egy, kettő, három, négy,Csilla néni bírod még?Ősz hajszálad rengeteg,De felvidít a sok gyerek.Egy, kettő, három, négy,Csilla néni miért mész még?A nyugdíjamra gondolok,S mindjárt megnyugodhatok.

Tóth-Kozma Csilla: Viszem a papát…Viszem a papát, viszem a mamát,Viszem az életem összes búját-baját.Viszem a naplót, viszem a tablót,Viszem az összes beírandót.Viszem a tanórát,Viszem a karórát, és az összes magyar órát.Viszem a zsenit, no és a Petit.Viszem a rohanót, a fontolva haladót,Viszem Jókait, Mikszáthot,Velük az összes diákot.Tanulunk, kutatunk, s a vizsgáknál landolunk.Viszem a templomot, viszem az igét,Viszem lelkem legmélyebb hitét.Viszem a tavaszt, a ravaszt,Viszem a nyarat, kiakaszt.Viszem a telet, az őszt,Forró kályhánál melegedőt.Viszem a rossz lányt, viszem a szüzet,Viszem a dalt és vele a tüzet.Tóth-Kozma Csilla - SlamItt a tavasz, nyitnikék. Nyitni kéne a szekrényt…. de rám tör a para. Megint nem jön rám semmi ruha.Fejemben ott suttog a bűvös mondat. Bármit megehetsz, csak ne nyeld le. Éjjel bálnákkal, Fionákkal,ogrékkal álmodom. Lelki közösségben élek Micimackóval, pont úgy áll rajtam is a ruha. És pont úgyállok a lekváros üveggel kezemben a hűtő előtt, ahogy ő a mézes csuporral az almárium takarásában.A nappal sem jobb, a kijózanító valóság. Plázacicák, Norbi, Réka, vasággyalhúszkilós macák, akiksiránkoznak reggeltől estig és a nemlétező hájukat fogdossák, majd belekezdenek a legújabb trendifogyókúrába. Apu sajnálkozva nézi őket, hogy szegények a hasukat szappanozzák és a hátuk habzik.Majd együttérzéséről biztosítva közli, hogy nyugi, mindenkinek van dereka, csak van, akinek nemlátszik. Mese nincs. Marad a zabkása, az most legalább trendi, a saláta. Minden kalóriaszegény.Szegény én. Zabkásától nyerítek, salátától zöldülök. Éjjel már nem Fióna üldöz, hanem bonbonok ésfincsi sütik, de ekkor felébredek, mert pisilni kell. A természet lecsap, még a jó álmokra is. Végrehúsvét! Kicsit lazíthatunk. Jön a rokon. Kedves, mint mindig… De jól nézel ki!!!!!! Városi nyelvrelefordítva: Basszus, jól meghíztál! Az elhatározás, hogy kicsit elengedhetem magam, dugába dől. Nembaj, még ott a remény. Templom. Úrvacsora. Eddig azon imádkoztam, hogy a lelkészünk csak akkoradarab kenyeret törjön, amit le tudok nyelni a borig anélkül, hogy megfulladnék. Higgyétek el, az a párlépés lehet örökkévalóság. De most, reményteljesen szuggerálom mélyen tisztelt nagytiszteletűt,hogy csak most az egyszer, két heti kenyérmegvonás után nyugodtan kanyaríthat nagyobb darabot.Majd pár lépés után Krisztus vére, olimposzi nedűként zubog a számba. De a legátus vadul kitépikezemből a kelyhet. Jó, tudom, sok benne a kalória. Kegyelemdöfésként pedig a jó rokon még elsüti agőzölgő húsleves fölött, hogy szoktunk-e evés előtt imádkozni. Nem, basszus, a mi anyánk jól főz…

Tóth-Kozma Csilla: Tükör előttMeztelenül,arccal a tükör előtt,állok valóság és képzelet határán,állok a sötétség visszatükrében,állok az éjszaka sejtelmes árnyában,állok a nappal józanító valóságában,állok az idő végtelenségében,állok vidám fiatalságban,állok kegyelmes öregségben,állok a létnek örök rabszolgaságában,állok a nemlét megváltó magányában.Tükör előttMeztelenül,arccal az arcomnak,állok a tükör előtt,állok az ébrenlét küszöbén,állok a hajnali fényben,állok önmagam tükrében,állok a mai nap kezdetén,állok az idő tengelyén,állok a meztelen valóban,állok a tegnapban ésállok a holnapban.

Variációk egy témáraSemmi egyebet nem hallott, csak azt, hogy csöpögött-csöpögött valami a foszladozószőnyegre. A ház teljesen nyugodt volt. Senki se volt ébren.

Barnóczki BeátaA ház Semmi egyebet nem hallott, csak azt, hogy csöpögött-csöpögött valami a foszladozószőnyegre. A ház teljesen nyugodt volt. Senki se volt ébren. Nagyon idegesítette a csöpögés, ésnagyon kíváncsi volt, hogy mi lehet az. De félt kikelni az ágyból. Mindenféle rémtörténetekjutottak eszébe, s elhatározta, hogy soha többet nem néz meg egyetlen horror filmet sem. Nemvolt jó ötlet elhozni a családot ebbe a házba. Hallotta gyermekei egyenletes, mély légzését, settől ő maga is megnyugodott kissé. De ekkor újra a csöpögés került a figyelme középpontjába.A nappaliból jött. Ahol a veterán nagyapja üldögélt mindig egy hatalmas méregzöld fotelben, spipázott. A falakból még mindig áradt az az ocsmány szag, pedig lassan 20 éve már, hogyutoljára pipáztak itt. Gyerekkorában sokat volt itt. Nem szeretett itt lenni. Félt a nagyapjától.Soha egy kedves szava nem volt hozzá. Nem játszott vele, nem mesélt neki érdekes történeteket,mint ahogy más gyerekeknek a nagyapjuk. Csak morgott, káromkodott és pöfékelt. Nagyi isfélt tőle. Pedig micsoda szerelem volt az övéké. Az egész falu irigyelte őket. De jött az azátkozott tűz….s mindent tönkretett. Minden megváltozott. Nagyapa inni kezdett, s alegrosszabbat hozta ki belőle az ital. Kötekedett, s verni kezdte nagymamát. Ez a verésmindennapos vendég volt a házban. Nyílt titok volt ez. Mégsem tett senki semmit. Túl nagytekintélye volt nagyapának. Túl nagy. S nagyon jól tudta manipulálni a körülötte lévőket.Olyannyira, hogy itt töltöttem az összes szünetemet, és még nagyon sok hétvégét is. Láttammindent gyerekfejjel. A veréseket, s azt, hogy alázza meg még jobban nagymamát amegcsalásokkal. Nagymama miért tűrte ezt? Valószínűleg, mert ezt tanították neki, hogy tűrnikell. Akármi van, tűrni kell. Másnak se jobb hidd el! Hallotta az évszázadokon át ízlelgetettszavakat, mondatokat! Anyai mintát látott. És nagyanyait is. A pénz számolva, az asszony vervejó. Vajon mikor fog megváltozni az emberek gondolkodása? Miért éreznek jogot a férfiakmagukban, hogy kezet emeljenek a feleségükre? Lehet, hogy a fiús anyák tudnának ezen aleginkább változtatni. Ha kezdettől azt nevelnék a fiaikba, hogy a nő egyenlő partnere aférfinak. Engem is megvert. Az akkor még gyönge, fiatal testemet. Többször is sikerült neki.Aztán ahogy öregedett, már el tudtam előle futni. S csak a szitkozódásait hallottam. Őt is verteaz apja, anyja. Régen így neveltek. Fakanállal, szíjjal, tenyérrel. S a vert verő lesz. Én is azlettem. Na nem a rossz fajta. Rám már hatott a mai kor szelleme. A túlságosan liberális nevelés.Volt, hogy pofon csaptam a gyermekemet. Vagy a fenekére ütöttem. De az érzés, ami azutánjött, elviselhetetlen. Nagyon méltatlan verni valakit. Egy kisebbet. Egy gyengébbet. Aki egykicsit is jóérzésű, az nem csinálja. Nem azért választunk magunk mellé egy társat, hogy üssük.Nem azért szülünk gyermeket, hogy verjük. Rengetegen vagyunk, akik nem jönnek rá erre.Nagyapám sem jött rá sosem. S begyógyíthatatlan sebeket ejtett testeken, lelkeken. A magáénis. A magáén leginkább. Keserűen, szeretetlenül, magányosan halt meg népes család körében.A hatalmas, méregzöld fotel ott maradt a nappaliban. S bár nagyapa meghalt, olyan volt, minthabenne ülne. Verésre készen. Soha, senki nem ült a fotelben azóta. A fiaimnak is megtiltottam.Holnap meghirdetem a házat. Este pedig begyújtunk a hatalmas, méregzöld fotellel. Ezek voltakaz utolsó gondolatai, majd lehunyta szemét. Semmi egyebet nem hallott, csak azt, hogycsöpögött-csöpögött valami a foszladozó szőnyegre. A ház teljesen nyugodt volt. Senki se voltébren. Nagyon idegesítette a csöpögés, és nagyon kíváncsi volt, hogy mi lehet az. De félt kikelniaz ágyból. Mindenféle rémtörténetek jutottak eszébe, s elhatározta, hogy soha többet nem nézmeg egyetlen horror filmet sem.

Békési EszterAz alföldi életszeretetről hegyi embereknek Akik alföldön élnek, kicsivel jobban szeretik az életet, mint a hegyi emberek. Ebbenbiztos vagyok. Ha a szemed pillanatról pillanatra a végtelent érzékeli, hinni kezdeszmagadban. Elhiszed ennek a sárból és napfényből eléd táruló mikrokozmosznak azt aszívedbe égetett illúzióját, hogy neked és csak neked van egy és megismételhetetlen pályád,amire itt és most engedélyt kaptál egy felettes erőtől, hogy végig fusd. És te megtanulsz futni.Teszed a dolgod ideig óráig boldogan vagy boldogtalanul, ezt majd eldöntöd, mert azérzéseket teljes mértékben rád bízzák azok a bizonyos erők. A hegyi ember ezzel szemben frusztrált. Ha körülnéz, a határaival szembesül. Megaztán a nap se süt hét ágra, nap mint nap hosszú a hegy árnyéka. Ha napi útját rója, lihegveteheti csak a lejtő és a kapaszkodó vigyora mentén. És ott van még egy érzés, amit a hegyiember elkerülhetetlenül megél: a rejtőzködés szenvedélye. Két féle hellyel kínál meg a hegytéged, az itt lakót. Az egyik a barlang, a születésed toposza, a másik az erdő, hol a halálodatleled így vagy úgy.Artúr bizony hegyi ember volt, az édes lelkem. Zárkózott és csendes. Az önhittség lángjánakegy szikráját sem szórta szívébe a Nagy Osztogató. Élt tehát így vagy harmincezer napot.Most pedig elmesélem, hogyan halt meg!Azon a napon a nagy ház egyik kis számára elkülönített szobácskája áporodott levegőjébentalán még csendesebben érzett mindent, mint ahogy megszokta önmagától, és érzékei mégmélyebbre hatoltak létezésének fénynyalábjai között. Este volt már.Semmi egyebet nem hallott, csak azt, hogy csöpögött-csöpögött valami a foszladozószőnyegre. A ház teljesen nyugodt volt. Senki se volt ébren.Ekkora már pokoli hőséget érzett a tarkóján. Sírni szeretett volna, de nem jöttek a könnyei.Fájdalmat érzett valahol a testében, és kétségbe ejtette az a tudat, hogy képtelen volt aszenvedését lokalizálni. Nem az égő tarkó, nem a lüktető fej, nem a légszomjtól küzdő tüdővergődése, nem a lábszárán tátongó tályog volt elviselhetetlen, hanem az elméjébe beégettvisszafordíthatatlan ítélete önmaga felett: megöregedtél! Pár óra telt el így. Fájt élni.A szőnyeg körülötte teljesen átnedvesedett. Tócsában feküdt az öreg test ernyedten éstürelmesen. És arcára kiült egy értelmezhetetlen forrásból érkező derű. Az elkéső emberalázata és önfelmentése szokott efféle érzést megteremteni a várakozó házigazdában.Megszűnt számára az idő.Artúr futni kezdett vágtató lábakkal hegyre fel és le. A lihegés élménye ezúttal elmaradt. Atüdő tágult egyre, majd feloldódott a rendelkezésre álló teljességben. A szív megszűntzakatolni, a tarkót hűvös szellő nyaldosta. Artúr szétáradt az életet adó hegyormainak combjaiközött. Buja fények és hangok lengését érzékelte maga körül. Önfeledt volt abban az időnélküli végtelenben, ami számára most a sokszoros sík dimenzióját tükrözte vissza.Artúr hontalanná vált, és boldoggá lett. Mégis létének rezonanciája új vágy sűrűségét érlelteki: körülnézett szorongáshoz szokott látásával, és elrebbent lelkéből az életszeretet iránti vágyfohásza: engedjetek szeretni élni! – harsogta bátorrá vált torkának hangtalan rezgő energiája –túl sok ez így nekem!És görbült, illant, lebbent, rezdült Artúrunk börtönéből pillanatra szabadult lelke. És akkor nagyot kiáltott a vajúdó asszony, majd felsírt egy kisember egy mindentőltávol eső alföldi tanyán.

Csobai Réka ErikaZenóbia bűne és bűnhődéseEgy izgalmas történetNapjainkban történt, hogy Lapp Zenóbia egy jó módú, előkelő családból származó, 40 évesintelligens nő az éjszaka közepén hirtelen felébredt álmából. Nem ez az első alkalom, hogy ahűséges Ferenc férje mellől lidérces álmai miatt fel kellett kelnie. Nyugtalanították lelkéneklegbelső mélyén lakó sötét gondolatai, bűnei. Mit is tett ez az asszony? Zenóbia a híres BíborKft üzletasszonya, annak ellenére, hogy szép családja és 3 gyönyörű gyermeke volt: Aliz, Kevinés Liza, ő maga sem értette hogyan, de elkalandoztak gondolatai. Egyik munkatársa, a 35 évesépítész Patrik, csábító ígéretet tett az asszonynak, elhívta Zenóbia kedvenc éttermébe, s ígyszólt hozzá: - Nagyon jól járnál velem, mert én számodra meg tudnám adni, amit a férjed soha! - Ígérem, hogy soha nem voltál és nem leszel olyan boldog, mint velem! Erre Zenóbia teljesen beleszeretett és már azt sem tudta, hogy keveredjen ki a helyzetből. Talán nem is akart… Csak egy dolog foglalkoztatta, hogy Patrikkal kettesben lehessen. Telt, múlt az idő… Ferenc kezdett gyanakodni, mert felesége kimaradozott, elhanyagolta őt és a gyerekeket és éjszakákat, heteket töltött a vállalatnál. Az asszony persze kimagyarázta. Majd aztán Richárd is feltűnt, aki özvegy volt és két fiút nevelt egyedül. Zenóbia kezdett felfigyelni a csábítóan sármos informatikusra, aki számos szerződést és pályázatot írt, s a vállalatot felvirágoztatta. Közben Zenóbia szívét is magához láncolta. Együtt ebédeltek a kedvenc éttermében Zenóbiának… Virágot kapott és szerelmes leveleket… Patrik kezdetben nagyon jó barátja volt Richárdnak, de amint megtudták, hogy Zenóbia mindkettejükkel románcot folytat, hatalmas ellenségeskedés tört ki közöttük, valóságos háború. Teljesen megkeserítették egymás és a vállalatban dolgozók életét… Időközben a Bíbor Kft tönkrement, mert Zenóbia nem figyelt kellőképpen a vállalatára, titkos románcainak élt. Ekkor történt, hogy egyik éjszaka meglátogatta két angyal, akik arra figyelmeztették, hogy térjen meg a helyes útra, bánja meg bűneit és éljen tiszta életet: „Ha bűneid bíborpirosak is, egyedül csak Jézus vére tudja hófehérré mosni!”- mondták az angyalok, és kérlelték, hogy változtasson életén, amíg még nem lesz késő. Zenóbia megbánta hűtlenségét és teljes erejével változtatni akart az életén. Magába száll és így gondolkodott: „elég nagy büntetés, hogy a vállalatom tönkrement, az életem is romokban hever”, majd imádkozott és átadta az életét Jézusnak, mondván: „Uram, ha tudsz még valamit kezdeni az életemmel, kérlek, segíts, megadom magam… Itt vagyok!” Ekkor lelke megnyugodott, mindent bevallott férjének, aki megbocsátott neki. Ferenc visszaemlékezett, arra, hogy házasságuk első éveiben, neki is voltak zűrös ügyei. Miután tiszta vizet öntöttek a pohárba, Zenóbia és férje, teljes Pál fordulatot vett az életük és a vállalat is felvirágozott 2 éven belül. Patrik és Richárd miután tudomást szereztek az igazságról, felmondtak. A Lapp család pedig boldogan élt, felszabadultan és eldöntötték, hogy ezután mindig igazat mondanak.

Tanulságos lehet ez a kis novella igaz-e kedves olvasóm? Ezt mindenki maga döntse el!

Sándor Csilla JuditMegfeneklett életek„Semmi egyebet nem hallott, csak azt, hogy csöpögött-csöpögött valami a foszladozószőnyegre. A ház teljesen nyugodt volt. Senki se volt ébren.” Stella kinyitotta a szemét. Mostanában nagyon rosszul aludt. Hiába, a lelkiismeret nemhagyja nyugodni az embert. Minden kis neszre felriad és jönnek a gondolatok, amiktől aztánheves szívdobogása lesz. Hánykolódik az ágyban és órákig nem tud visszaaludni. Sose gondoltavolna, de az élete, így ötvenhez közeledve egyre üresebbé vált. Aztán két hónappal ezelőttmégis felpezsdült. Hetente egyszer, egy órára újra nőnek érezhette magát. Azok voltak életelegszebb pillanatai. De az éjszaka sötétjében mégis szenvedett a gondolattól, ami nem hagytaaludni.Figyelt! Azt hitte csak álom volt az a csöpögő hang.Álmok? Nagyon furcsa álomképeket látott.Általában üldözték vagy zuhant a mélybe. Visszatérő rossz álma is volt. Egy földrengés utániállapot, aminek hatására óriási lyuk tátong egy tér közepén. Emberek keresik a családtagjaikat.Mindenki a gödör partján áll és merednek a mélybe. Ilyen lehet a világvége. Mónus doktorral, a pszichológusával hosszasan elemezték ezt. Kiderítette, hogygyerekkori feldolgozatlan történetek munkálnak benne, amik felszínre törve okoznakidegösszeroppanást vagy depressziót. Már gyógyszert is kapott, amitől nyugodtabb lett, dealudni még mindig nem tudott.Minden gondolatát megosztotta ezzel a kedves emberrel. Aztán egy napon megérezték, hogy aközös munka egy nagy szerelem alapja lett. A heti hatvan percben Stella boldog és önfeledtvolt. Időnként még nevetett is. Úgy érezte a doktor mellett végre megtalálta önmagát. Az utolsótalálkozásuk alkalmával a férfi a közös jövőjükről beszélt. Szerette volna, ha Stellahozzáköltözik és kérte, gondolkozzon el az ajánlatán.De nem volt ideje ezen merengeni, mert a csöpögő hang most nem álom volt, hisz újra és újrahallotta. Felkelt az ágyból és a sötétben nem találta a papucsát. Nem gyújtott lámpát, nem akartamegzavarni a család nyugalmát. Mezítláb indult el a hang irányába.Megbotlott Andris cipőjében. A fia mostanában minden este későn jön haza és ráadásulolyankor mindig részeg. Pedig milyen szép reményekkel indult. A középiskolában még kitűnőtanuló volt, nagy tervekkel. Aztán tizenegyedikben egy új fiú jött az osztályba, aki Andrislegjobb barátja lett. Azóta együtt lógnak. Egyik nap hallotta, amint valami illegális dologrólbeszéltek telefonon. Természetesen mindezt a fia tagadta. Ez teljesen kétségbe ejtette Stellát ésúgy érezte, anyai szerepében is kudarcot vallott. De amint ezen elmélkedett, egy ismerős hangtérítette magához. A másik hálóból egyszerre horkolás hallatszott. Néha ki-kihagyott a légzés. Átfutott azagyán, hányszor kérte Karcsit, a férjét, menjen el alvásvizsgálatra. Aztán ahogy a házasságukmegromlott, a horkolás lett az indok, hogy kiköltözött mellőle a hitvesi ágyból.A férje egyre többször maradt ki otthonról, este is horgászni ment. A hang szerint már itthonvan. A 23. házassági évfordulójuk jutott eszébe, amikor még minden rendben volt, legalábbisköztük. Aztán a férje egyre később járt haza a munkára hivatkozva. De Stella látta a nyakánlévő rúzsfoltokat és az ingei is bűzlöttek egy idegen női parfümtől. Azon gondolkodott, miértis viseli el ezt még. A csöpögő hang visszahozta a jelenbe. A fürdőszoba felé indult. Az agya azt diktálta,csakis innen jöhet. A falon a villanykapcsolót azonnal megtalálta a keze. A jól ismert lakáselőnyei. Hisz itt nőtt fel. Minden zugát ismerte ennek a helynek. Gyerekkori szomorú emlékektömkelege zavarja elméjét. Egyszer talán ezeket is feldolgozza Mónus doktorral. Már

megosztotta vele minden fóbiáját. Hisz félt a mélységtől, a póktól, az egértől, még a halaktólis.De most már meg kell találnia a csöpögő hang forrását.Felkapcsolta a villanyt, belépett a fürdőszobába és egy hatalmasat sikított.A következő pillanatban a férje és a fia álmos szemekkel, döbbenten állt a halálra rémültasszony mellett.A kád színültig volt vízzel és benne egy embernagyságú harcsa csapkodott.Abban a percben tudatosult Stellában, hogy a férje nem ismeri őt és az életének ez a szakaszavégleg lezárult.

Szabó ZsuzsaTapasztalatcsereMély álomból riadt fel, a holdfény sápadt fénye beterítette az ágyat. Új helyeken általábanrosszul aludt, főleg akkor, ha nem felelt meg minden az elvárásainak. Na, ez a hely mindentalul múlt. Mikor neten lefoglalták a szállást, a képekről nem derült ki, hogy mennyire lepusztultitt minden. Rajtuk kívül nem is volt senki a panzióban, csak a kínai születésű, tört németséggelbeszélő recepciós. Csönd volt. Semmi egyebet nem hallott, csak azt, hogy csöpögött-csöpögöttvalami a foszladozó szőnyegre. A ház teljesen nyugodt volt. Senki se volt ébren. Csipp-csepp,csipp-csepp. Remélte, hogy hamarosan visszaalszik, mert holnap kemény napjuk lesz, megintkorán kell kelni és sokfelé mennek majd. Jó volt otthonról kiszakadni egy kicsit, szeretiNémetországot, de ez nem egy nyugis nyaralás, hanem szakmai beszélgetések – egyelőre –végeláthatatlan sora. Ettől a gondolattól halvány remegést kezdett érezni a gyomrában, amitőla maradék álom is kiment a szeméből. Csak feküdt az ágyban, és hallgatta az ébredező madarakcsicsergését.Aztán gyorsan eltelt a három nap. Jól alakultak a dolgok. A külföldi szervezetek munkatársaimindenütt szívélyesen fogadták őket, kellemes légkörben zajlottak a találkozók. Szakmailag issok inspiráló dolgot tapasztaltak. Marcsi szorgalmasan jegyzetelt kis alakú, virágos füzetébe.Útitársa – a szervezetnél kollégája - Feri is jó társaságnak bizonyult. Ez meglepő felfedezés voltMarcsi számára, mert eddig kicsit lúzernak tartotta a fickót.Az utolsó este nem volt kedvük még visszamenni a lepukkant panzióba, inkább sétáltak egyeta városban. Eső utáni pára lepte el az utcákat. Találtak egy hangulatos vendéglőt, aholmegvacsoráztak. Kértek egy üveg bort. És csak beszélgettek, mindenről. Feriből dőlt a szó. Ahazafelé tartó úton telefonról zenét hallgattak egy parkban. Mindenfélét, főleg a 80-as, 90-esévekből. Majd Feri váratlanul felkérte Marcsit táncolni. Összebújtak, ujjaik összekulcsolódtak.Kézenfogva mentek haza. Az éjszakát együtt töltötték.A reggelinél találkoztak. Nem beszéltek arról, ami éjszaka történt. Ami Németországbantörtént, az Németországban is marad? – gondolta Marcsi. Nem bánta így sem. Nem volt dühös,nem volt csalódott, csak örömet érzett. Hálás volt és várta, hogy mi jön ezután.

Tóth-Kozma CsillaA szőnyeg „Semmi egyebet nem hallott, csak azt, hogy csöpögött-csöpögött valami a foszladozószőnyegre. A ház teljesen nyugodt volt. Senki se volt ébren. Szerette ezt a szőnyeget. A gyerekkorára emlékeztette. A nagyira, aki kamaszkoralegmeghatározóbb személye volt. Ma, felnőtt fejjel, kicsit giccsesnek tűnt a kék virágokkal,melyeket levelek és ágak vettek körül indaszerűen, a zöld minden árnyalatában. De gyerekkéntvarázslatosnak tűnt. A mama nappalijában volt a szőnyeg, egy nagy kerek asztal állt rajta, amialá gyakran elbújt a babáival, könyveivel. Igazi bunker volt. A hatalmas rojtos terítő a földigért és hófehér volt. Vicces, hogy ezt a terítőt gyakrabban látta alulról, mert ha ettek az asztalon,mindig letakarták, nehogy piszkos legyen. A terítő is családi örökség volt. De a szőnyeg voltaz igazi birodalma. Tündérország vagy tavaszi rét, ahol tündérként vagy királykisasszonykéntheverészett. Máskor egy távoli bolygó felszíne, alkalmanként a mennyország, unalmasabbnapokon a leendő nappalija szőnyege. Szeretett a gondolattal játszadozni, hogy milyen is leszmajd a nappalija, amikor saját családja lesz. Amikor Berta nagyi elment, ő huszonöt éves volt.Egy éve Péter felesége. Összeomlott. Azt hitte együtt fogják nevelni a pocakjában növekvőFlórát. Képtelen volt abban a házban maradni. Nem volt felkészülve erre az iszonyúveszteségre. Szerencse, hogy anyósa imádta, sokat segített neki a költözésnél. Péter mérnökember volt, apósa asztalos, gyorsan rendbe hozták a takaros kis házat, amit vettek nem messzeés beköltözhettek. Lili csak a szőnyeget és néhány bútort vitt magával. Ezektől képtelen voltmegválni. Még nevettek is a szőnyegen, mert tulajdonképpen karakteres színei és mintája miatta bútorok színét és az egész nappali berendezését a szőnyeghez kellett igazítani. Az első estén,amit az új házban töltöttek, begyújtották a kandallót, befészkelték magukat a kanapéra és csaknézték a tüzet összebújva. Az első este volt, hogy nem ájulva zuhantak az ágyba a fáradtságtól.Boldogok voltak. Lassan kezdtek potyogni a könnyei. Majd Flóra rúgott egyet a pocakjában.Az érzés, amikor egy illat hatására behúzza valami időspirál és gyerekként újra az asztal alattkuporog és sír. Ilyen őszi nap volt. Nagyi héjában sült krumplit sütött. Imádta. Most az anyósakészítette neki, kedveskedni akart, mindent megtett, hogy Lili kipihenten mehessen szülni. Azanyja viharzott be a nappaliba, abban a hirtelen feltörő emlékben. Nem tudta, hogy Lili ott vanaz asztal alatt, a terítő miatt nem is látta. Mást sem nagyon tudott róla. Rettenetes veszekedésvolt. Azt kiabálta Berta nagyinak, hogy ő is megérdemli a boldogságot, s hogy ő nem akarta azta vakarcsot, aki terhére van és akadályozza a boldogulásban és különben is jól elvannak őkketten. Berta fenyegette, hogy nem ő szülte Lilit és mi lesz a gyerekkel, ha ő meghal.Hangtalanul zokogott összekuporodva. Nem tudta, hogy az anyja nem szereti. Igaz ritkáncsináltak közös programot és bár egy házban éltek, mégis a nagyi etette, altatta. Anya csakvásárolni szeretett vele. Amikor már az apai örökség miatt ordítottak a felnőttek, Lili befogta afülét. Az anyja törni-zúzni kezdett, lesöpört mindent az asztalról. Órákig nem jött elő az asztalalól. Csak hallotta, hogy valami csöpögött-csöpögött a szőnyegre. Soha többet nem látta azanyját. Flóra után megszületett Eszter. Lili falta a szakkönyveket, amelyek utat mutattak, hogyankell jó anyának lenni. Péter és az anyósáék néha aggódva, néha megmosolyogva figyeltéktörekvéseit a tökéletes anya szerepének megvalósítására. Mária, az anyósa sokszornyugtatgatta, hogy higgye el, mindent jól csinál. Lassan hitte el és nyugodott meg. Kerek volt

az életük. Sok időt töltöttek együtt hatan. Családi ünnepek, hétvégék, barátok. Vidámságtöltötte be a házat. A bútorok néha cserélődtek, de a szőnyeg maradt. A lányok már kamaszok voltak, egyre több időt töltöttek a barátaikkal. Lili odaadássalápolta a súlyos betegségből lábadozó anyósát. Péter igyekezett többet segíteni a háztartásban ésa lányok is plusz feladatokat vállaltak. Apósa jól főzött, így gördülékenyen zajlottak ahétköznapok. Szeretetben, megbecsülésben. Ugyanolyan borongós őszi nap volt. Csengettek. Péter nyitott ajtót. Először nem is ismertemeg. A szeme árulta el. Pont olyan volt, mint Lilié. Behívta. Kínos, döbbent csend fogadta. Abeszélgetés nehezen indult. Közben hazajöttek a lányok. Az anyósa főzte a vacsorát. Miótafelépült senkit nem engedett be a konyhába. Lili tudta, hogy akar valamit. A gyomrában nemszűnt a remegés. Lassan mindenki lefeküdt, elcsendesedett a ház. Ketten maradtak. És akkorelmondta. A férfi, aki miatt elhagyta meghalt. Feleségül nem vette. Nem örökölt semmit. Agyerekei elzavarták, soha nem voltak jóban. Tudja önző volt, de meg kell értenie. Azért jött,hogy fogadja be, mert nincs hol laknia, munkája sincs, nem is dolgozott soha. Nem. Hosszú, kínos csönd után préselte ki magából a választ. Az anyja dühében lesöpört mindentaz asztalról és elrohant. Még órákig ült. Nem sírt. „Semmi egyebet nem hallott, csak azt, hogy csöpögött-csöpögött valami a foszladozószőnyegre. A ház teljesen nyugodt volt. Senki se volt ébren.

Készítette: