Csókakó a harmadik évezred küszöbén

hanem Bél Mátyás azon értesülése is, mely szerint az egyéb hadfelszereléssel — így kisebb tûzfegyverekkel — is jól ellátott török várat 1687-ben már 20 ágyú védte).360 Az alsóvári „sétánk” ezen a ponton egyelôre véget ért, hiszen belsôbb részei ma még régészetileg ismeretlenek. Egyetlen kivétel ez alól a 1996-os feltárások során, a felsôvári kutatások befejezésének egyfajta „melléktermékeként” napvilágra került téglaboltozatos helyiség, melyet építôi a felsôvár keleti (bányára nézô) homlokzatához „ragasztottak”. A vár nyugati, sziklaszurdokra nézô védôfalának komoly megerôsítése és vastagítása is megtörtént. E szakasz szokatlan szélességére és teraszos kialakítására már Nácz József is felfi- gyelt.361 Az 1990-es évek feltárásai megerôsítették száz évvel korábbi helyszíni megfigyelé- seit: egy olyan, napjainkra a vésett sziklaalapig lepusztult külsô támfalrendszer került napvilágra, melyet törökkori építôi a vár 16. századra kialakult fôfala és a barbakán ívének északi, kiszélesedô szára elé húztak. A karlsruhei térkép szerint a felsôvár északnyugati sarkát ekkor uraló ötszögletû bástya vélhetô helyétôl induló északi, valamint a barbakántól induló déli támfalszakaszok egyenes síkjai egy V-alaprajzot metszettek ki, mellyel az építôk megint a korszerû kötôgátakat idézô megoldásra törekedhettek. E szakaszon is figyelemreméltó volt a homlokfalak keskenysége (fal Sz: 0,8 m), melyek mögé igen vastag (törmelékes) be- döngölt földkitöltés került. A legkisebb változás talán barbakánunk esetében volt megfigyelhetô. A Bakics-korhoz képesti módosulást itt legfeljebb az udvar járószint többszöri (legalább kétszeri) megújítása jelentette. A régészeti kutatások jövôbeni folytatával kapcsolatban feltétlenül elôrebocsáthatjuk, hogy már a rendelkezésünkre álló elôzetes adatok is komoly reményekre jogosítanak. A megismert várleírások az alsóvár belseje felé haladva kivétel nélkül sûrû beépítettséget jeleznek (ôrszobákat, pincéket vagy kazamatákat, mûhelyeket, kaszárnya épületeket, istál- lókat), de ezeken túl is rendelkezünk olyan forrásokkal, melyek konkrét – s reményeink szerint beazonosítható — épületek, létesítmények elôkerülését sejtetik. A legkülönlegesebb ezek közül Evlia Cselebi tudósítása, mellyel volt már alkalmunk megismerkedni. Eszerint 1664. évi utazása során Evlia Csókakô alatt elhaladva hallotta a müezzin énekét, s megtudta, hogy a várban mecset, pontosabban dzsámi áll, amely III. Murád szultán (1574–1594) idején épült. Cselebi szavahihetôsége gyakran szokott kéte- lyeket kelteni a korszak kutatóiban. Most sem lenne ez másképp, ha e mohamedán imaház helyét nem jelölné az Evlia irodalmi munkásságát aligha ismerô és használó 1690-es (karls- ruhei) váralaprajz is! Mégpedig annak „C” pontja, az alsóvár területén! Ezek után már nem is meglepô, hogy a 17. század zsoldlistáiban idôrôl-idôre feltûnnek e mecset, ill. dzsámi mûködtetôi is. 1608–9-ben bukkan fel az elsô müezzin. 1618–19-ben többet is megtudunk: a dzsámi imámja Ibrahim (14 akcse a napidíja), müezzinje Memi Boszna (vélhetôen áttért bosnyák, 13 akcse napidíjjal). 1630–1632 között Mehmed Hasszan a müezzin (megint csak 13 akcse napidíjjal, egyben azért a 3. tizedbe katonaként is beosztva).362 Ezek az adatok az iszlám vallási épület korára is némi fényt vethetnek. Az Evlia által jelzett III. Murád-kori vagy az annál korábbi építés lehetôségét eléggé kizárni látszanak zsoldjegyzékek: a 16. száza- di listákon egyetlen templomi személyzetre utaló adat sem jelenik meg. Mint ahogy az 1593–1602 közötti háborús idôkben sem egy templom építése lehetett a legfôbb gondja a Csókakô vára az írott és a régészeti források tükrében 149

Leletek az alsóvár törökkori anyagából: kések és csontfaragvány török védôknek, ráadásul várunkat éppen e korszakban foglalták el többször is a keresztény erôk. Ezzel szemben 1608–9 és 1632 között rendszeres volt a csókakôi erôsségben az iszlám vallási alkalmazottak jelenléte, ami a dzsámi emelését 1602 és 1608 közé valószínûsíti. A végsô szót természetesen csak a nevezetes épület fellelése, s beható régészeti vizsgálata mond- hatja ki ebben. A 2008. évi feltárás során már igen közel jutottunk a dzsámink vélhetô, pon- tosabban a karlsruhei térképen jelölt helyéhez. Érthetô, hogy türelmetlenül várjuk a foly- tatást. Röviden volt róla már szó, hogy 1643-ban Ibrahim aga (Sábán veje, s utódja a dizdári poszton) új kutat vágatott a várban. E híradás hitelét az 1690. évi várleírás is megerôsíteni látszik: „a várban robbantással létesítettek egy kutat, vize azonban nem volt elég, s gyakran ela- padt…”. E kutat a szakemberek sokáig a felsô vár ciszternájával tartották azonosnak, amit azonban az 1996–98. évi ásatások eredményei megcáfoltak. Egyrészt a források egyértelmû- en kútról, nem pedig víztározóról beszélnek, másrészt a ciszterna — korai formájában — már a 13. században mûködött, tehát nem lehet törökkori építmény. Sokáig úgy véltük, hogy a kút helyérôl Seidl Ignác tudósít perdöntôen. A toronyból az alsóvár területére lépve 150 Hatházi Gábor

ugyanis ezt írta: „a kaputól balra egy kamrácska — valószínûleg ôrszobaként szolgált — alapjait lehetett látni. Egy kút is volt ott, körülbelül öt ölnyi mély, azonban már ekkoriban is rengeteg törmelék volt benne”. Az említett ôrszobát (errôl már volt szó) 2007–2008 folyamán feltártuk, s közepén valóban rábukkantunk egy gazdag 17. századi török leletanyagot tartalmazó, törmelékkel feltöltött aknára. Ez azonban nem bizonyult kútnak, csupán egy, a várfal tete- jébe vésett, meglehetôsen szabálytalan körvonalú és csekély mélységû hulladékgyûjtônek. Nem könnyíti meg a helyzetet a Vasárnapi Újság 1864-es tudósítása sem, mely e nevezetes kút várbeli helyét is megkérdôjelezi: „A hagyományokból, melyek az itteni nép ajkán keringnek, még annyit mondhatunk, hogy a török uralom alatt e várban felütötte tanyáját valamely kegyetlen basa népével, és az egész vidéket szüntelen rémülésben tartotta, a keresztyéneket, a hol csak lehetett, kinozta, velök szántatott s mindenféle nehéz munkára hajtatta. Igy azt állitják, hogy azon roppant mélységü kutat is ô ásatta a leigázott nép által, mely a vár déli aljában épen a szôlôhegyek kezdetén máig is megvan, s igen jó vizérôl az egész vidéken nevezetes”.363 A reményt természetesen ezzel együtt sem adjuk fel, hiszen az 1643. évi adat várbéli kútról beszél, s az alsóvár kétharmada még feltáratlan. Most sem zárhatjuk máképp mondandónkat, mint 1999-ben. Feltárásaink során idáig jutottunk, s ez egyúttal a csókakôi vár múltjában való kalandozásunk pillanatnyi végét is jelenti. E sorok írója reméli, hogy az ásatási és helyreállítási munkálatok az elkövetkezô években is töretlenül folytatódnak, s új eredmények egész sorát vonják maguk után. Ha a csókakôi vár jövôjéért aggódó és harcoló „csapat” reményei nem hiúsulnak meg, s munkánk tovább haladhat, úgy néhány év múlva talán még érdekesebb, még több kérdésre választ adó „idôutazásra” invitálhatjuk az Olvasót. Addig is búcsúzzunk Károly János ideillô szép soraival: „ Ezek azon történelmi emlékek, melyek (…) Csókakô várához fûzôdnek. Azóta ott áll- nak rozoga falai, a melyek az idô vas foga s a kincseket keresô kabzsi emberi kéz pusztitásai után még fönnmaradhattak: ott áll mint egy kiszolgált vén harczos, beszélve a multnak eseményeit”.364 Leletek az alsóvár törökkori anyagából: mázas talpastálak és írókázott tál Csókakô vára az írott és a régészeti források tükrében 151

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Székesfehérváron születtem, jelenleg is ott élek. Gyógypedagógusként autizmussal élô gyerekek oktatásával foglalkoztam hosszú idôn keresztül. A kicsi autista gyermekek autista felnôttekké váltak, de továbbra is gondoskodásra, támogatásra szorulnak. Csókakôn létrejött számukra egy speciális létesítmény, ahol rehabilitációs foglalkoztatást és lakhatást is biztosítunk. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ezen a településen valósulha- tott meg az álmunk, és azért is, hogy ennek az álomnak a megvalósulásának részese lehettem. Különösen összetartó, hagyományôrzô közösséget ismerhettem meg Csókakô lakossága személyében, akik hamar befogadtak minket mindenféle másságunkkal együtt, és készek segítô kezet nyújtani bármilyen problémával fordulunk hozzájuk. Különleges hely számomra Csókakô, mert egy olyan páratlan természeti környezetben élhetik mindennapjaikat a rám bízott személyek, amely már önmagában is terápiás hatású, s a nagyváros forgatagából kiszabaduló embernek is megnyugvást, békét hoz. Kívánom, hogy hosszan élvezhessük Csókakô kivételes kisugárzását, szellemiségét. Habalin Csilla, Csókakôi Autifarm, majorságvezetô Számomra Csókakô olyan, mint a Móri-árok aranya, a bor. A Szent Donát Borrend alapító tagjaként sokat tanultam a borról. Temérdek összetevô kell ahhoz, hogy egy bor kellemesen harmonikus legyen, és ezen alkotóelemek százai, a falu lakossága, melyet a Vértes védôje, a vár, gigászi borászként ôriz több mint 700 éve. A palack az a csodálatos környezet, ami körülvesz minket, a savtartalom pedig az a tulajdonság, mely a tartósságot adja, hiszen évszázadok mentek, világháborúk, forradalmak jöttek, de a sav megcselekedte, amit megkövetelt a haza. Nem engedte, hogy az egység bomlásnak induljon, gátolva a behatolók térhódítását. Ahogy az alkohol a hegy levének az ereje, úgy a község ereje a munkaszeretet, mely fittyet hány a nehézségekre. Azt a csodálatos, sárga színt, mely a csókakôi borokra oly jellemzô, azt gyermekeink, ikreink adják, akik bearanyozzák minden- napjainkat. A cukor pedig az itt élô, irányításra termett asszonyok szerelme. Így kerültem én is ide a városból, „gyüttmentként”, ám feloldódva a savban, erôsödve az alkoholban, boldogítva az arany ragyogásában és émelyítve a cukorban, így tart fogva a hely vonzereje, a dugó, mely nem enged. Palocsai Jenô, üzenet a palackból xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Az újjáéled”o település Dr. Erdôs Ferenc Csókakô betelepítése 1687. október 17-én délután 3 órakor fehér zászló jelezte a török félhold 145 éves ural- mának végét, de jelezte azt is, hogy a török kiûzését követôen újjá kell szervezni a csókakôi uradalmat, az uradalomhoz tartozó településeket be kell népesíteni. Közép-Kelet-Dunán- túlnak a Bakony és a Vértes lankáinak, a Móri-árok térségének vidékét be kell kapcsolni az újjászervezôdô ország gazdasági vérkeringésébe. Ez a feladat az uradalom új birtokosára, Hochburg Jánosra várt. Ugyanis Nádasdy Ferencet, a Wesselényi-féle szervezkedés jeles tagját 1671. április 30-án kivégezték. A csókakôi domínium a kincstár birtokába került. Az uralkodó, I. Lipót 1678-ban 15 ezer forintért zálogba adta Széchényi György kalo- csai érseknek, majd a török uralom megszûntével visszaváltotta az uradalmat.365 A bécsi udvari kamara 1688. július 1-jén megbízta az újszerzeményi területek gazdasági kiaknázására létesített budai kamarai adminisztrációt, hogy tegyen jelentést a csókakôi uradalom hely- zetérôl. Werlein István Jánosnak, a budai kamara adminisztrátorának 1690-ben kelt jelen- tésébôl ismerjük a domínium és Csókakôvár leírását, amely szerint a vár 30 öl hosszú és 12 öl széles, keskeny, legfeljebb két lépés széles úttal A vár elôtt negyed mérföldnyi körzetben mindent erdô borított. Elôterében néhány gyümölcsöskert terült el, legfeljebb 100 akó bort adó szôlôvel. A gazdaság létesítését az is akadályozta, hogy nem volt megfelelô mennyiségû ivóvíz. A törökök fél mérföldrôl, fôként a móri jobbágyokkal robotban szállíttatták a várba a vizet. Robbantással ugyan a várban létesítettek egy kutat, de ennek vízhozama nem volt elegendô, s gyakran el is apadt.366 153

Werlein nem javasolta az uradalom elidegenítését, hanem annak kincstári kezelésben történô megtartását sugallta. Az állandó pénzhiánnyal küzdô kincstár „a sürgôs állami szük- ségletek kielégítésére” a csókakôi uradalmat hatvanezer rajnai forintért Hochburg János udvari tanácsosnak és katonai élelmezési fôbiztosnak 1690. november 8-án eladta.367 Hochburg Jánosnak korábban Haas volt a családi neve, s mint magyaróvári élelmezési tiszt állt a hadsereg szolgálatában. III. Ferdinánd királytól 1648-ban magyar nemességet kapott „Hochburg” elônévvel. 1683-ban a Haas családnév elhagyásával s a Hochburg fel- vételével birodalmi lovag lett. Legidôsebb fia, Hochburg János Miklós Gyôrben, majd 1686 és 1693 között Székesfehérváron katonai élelmezési tiszt. A nemességszerzô Hochburg János az újnemességnek azon rétegéhez tartozott, amelynek tagjai a török elleni háború során hatalmas vagyont gyûjtöttek. Így különösebb gond nélkül — 1690-ben — egy összegben fizette ki a kamarának a hatvanezer rajnai forintot. Ezzel a Mórtól a Székesfehérvár közelében fekvô Kisfaludpusztáig terjedô hatalmas uradalom birtokosa lett, s ezen területre megkapott minden hasznot hajtó jogosítványt, a mûvelés alatt álló, nem mûvelt földeket, réteket, lege- lôket, erdôket, hegyeket, völgyeket, szôlôket, halastavakat, malmokat és regálé jogokat. A bécsi udvari kamarával 1691. július 10-én megkötött szerzôdés alapján a kegyúri- és a pallosjog is megillette. A gyôri káptalan 1691. október 21-én Hochburg Jánost a csókakôi uradalom székhelyén — Móron — birtokaiba és jogaiba beiktatta.368 A beiktatási szertartás is jelezte, az uradalom gazdasági központja Mór lett, Csókakôvár hadászati jelentôsége már a múlté, s két évtizeddel a török kiûzése után a csókakôi uradalom elnevezést a móri uradalom váltotta fel. Csókakô a 18. század elején elnéptelenedett puszta, az egykori Váralja nem népesült be, területén hatalmas erdôség és kevés, de jó minôségû bort adó szôlôterület található. Fô értéke a tölgy, amely nemcsak kiváló épületfa, hanem termése, a makk sertéstartásra is alkalmas. Az 1696. évi országos összeírás népességrôl nem tesz említést, mégis azt kell monda- nunk, a szórványosan fennmaradt adatok alapján, hogy a 17–18. század fordulóján, ha nem is a Váralján, de a várban kisszámú népesség, fôként török rabok és a rabokra felügyelô katonák éltek. A vár erôdítmény jellege megszûnt, az 1690-es években a fennmaradt hadi felsze- relések elszállítását rendelte el az uradalom. Hogy a vár lakott, illetve lakható állapotban volt, azt egy Németi nevû — a Hochburg család szolgálatában álló tiszttartó — számadás- könyve ôrizte meg. 1692-ben ajtót készíttetett a várban. Ugyanezen évben két zárat is vásárolt. A török foglyok jelenlétét bizonyítja az a bejegyzés, amelyet 1692. augusztus 23-i keltezés- sel rögzített a tiszttartó: Nagyságos Hochburg rendeletére Mummi nevû töröknek egy pár bocskort, két év múlva ugyanennek a töröknek egy nadrágot vásároltak két forintért. Az uradalom egy Wolf nevû muskétásnak — aki a várban több idôn át tartózkodott — egy forintot fizetett. 1693-ban a csókakôi várban fogva tartott törökök megszöktek, a rácok a Duna mellett elfogták a szökevényeket. Németi tiszttartó András ispánnal indult a törökök kiváltására. A váltságdíj és a rácoknak adott ajándékok összege elérte a 14 forintot. 1695-bôl ismerjük a török foglyokra vonatkozó utolsó bejegyzést: január 15-én a tiszttartó hat mérô kenyérnek valót utalt ki.369 A Hochburg uradalom a törököket munkára is alkalmazta, ôk is mûvelték a szôlôt, irtot- 154 Erdôs Ferenc

ták az erdôt, s a Rákóczi-szabadságharcig a vár karbantartását sem hanyagolták el; a kô- mûveseknek kifizetett összegek legalábbis azt bizonyítják. Az 1730-as évektôl már lakatlan a vár, hamarosan megjelentek a romossá váló erôdít- mény falai között a kincskeresôk. Két Pest megyei vállalkozó két hétig napszámosokkal ásatott a romok között. Több kárt tettek, mint az idô vasfoga, de nem találtak egyebet néhány ágyúgolyónál és lándzsahegynél. A csókai vár feltételezett kincsei bekerültek a köz- tudatba. Seidel Ignác, a móri uradalom tiszttartója a 19. század utolsó harmadában összeállí- tott krónikájában több regényes elemekkel ötvözött kincskeresést sorol fel. A regényes elemeket tartalmazó história valóságmagva ma már nehezen ítélhetô meg, az azonban bizonyos, hogy a 18. század végéig a vár értékeirôl, a törökök elásott kincseirôl több elbeszélés keletkezett és élt az itt megtelepedô lakosság ajkán. Egy csókakôi lakos- hoz bekopogtatott két ismeretlen egyén, a távolról jött utasok szállást kértek. Éjszaka az ismeretlenek felkeltek, s gyors léptekkel megindultak a vár felé. A házigazda utánuk eredt, s azt látta, hogy az ismeretlenek „az irányt nézik, lépésekkel a távolságot mérik, végül egy kô- oszlopra bukkantak, amelyet feldöntöttek s alóla kivették a török ôseik által elrejtett kincset”.370 Bél Mátyás kéziratban fennmaradt Fejér vármegye leírása címû mûvében felidézi a vár történetét, korszakunkról azonban csak annyit jegyzett meg: „Most már csak rom és valóban csak a csókák fészke. Fehérvártól északra fekszik, két mérföldnyi távolságra”.371 Lakosságról, a Váralja benépesítésérôl Bél Mátyás nem tett említést. De nem tett említést a csókakôi pusztán levô erdôkrôl, szántókról és szôlôkrôl sem. Holott az 1720-as években a móri job- bágyok évente egy napot az uradalmi szôlôkben kapáltak, s itt volt a móriak legjelentôsebb szôlôterülete. Az 1723-ban keletkezett uradalmi összeírás adatai szerint a szôlôtermelésbôl származó jövedelem döntô hányada a csókakôi szôlôkbôl származott. A borkilenced éves összege meghaladta a 220 forintot, a bevételbôl 179 forint Csókakôre esett. A csókakôi szôlô és gyümölcsös értékét háromezer forintra becsülték.372 A móriak használták a puszta legelôjét, a jobbágyok itt kapták meg erdôhasználati jogukat, a terület szántóföldjeit az uradalom kezelte, mindössze 115 pozsonyi mérô földön — mintegy 55 magyar holdon — termeltek búzát, rozsot és kétszerest. 1740-es évek végén 17 zsellér telepedett meg Csókakôn, ôk alkották azt a népességet, amely házait felépítve kialakította a központi falumagot, újabb szôlôket telepítve megterem- tették megélhetésük gazdasági alapját. Az uradalom is szorgalmazta a puszta benépesítését, a megtelepedett házas zselléreknek átadta az uradalmi legelôt, amelyért évente 17 forint fûbért fizettek. Felgyorsult a település benépesítése, nemcsak móriak, hanem székesfehérváriak is telepítenek szôlôt az uradalom engedélyével. 1749-ben megkötött szôlôtelepítési szerzôdés szerint nyolc évig adómentességet kaptak.373 A település benépesítésére vonatkozóan feltehetôen nem emlékeztek rosszul 1864-ben azok az idôs csókaiak, akik szerint Székesfehérvárról is jöttek az emberek, és az erdôket kiirtva szôlôket telepítettek a Vértes délnyugati lankáira. Arra is emlékeztek, hogy kezdet- ben csak nyáron laktak Csókakôn. A település benépesülését a szôlôkultúra fellendülése határozta meg. A szôlômûvelés tavasztól ôszig munkát biztosított, sôt követelt, s az itt ter- melt bor keresett áru lévén biztos megélhetést jelentett, de elômozdította a település Az újjáéledô település 155

benépesítését az erdômûvelés is, a téli hónapokban az uradalom fakitermelésre alkalmazta a megtelepedetteket. Az erdô nemcsak munkát adott, hanem húst, élelmet is biztosított, a vadászat tilalma ellenére a csókaiak ügyes puskások, jegyezte meg az uradalmi fôvadász. Öt évtizeddel Csókakôvár felszabadulása után kezdôdött meg tehát az uradalmi puszta benépesítése. Az 1744–45. évi plébánia-összeírás már arról számolt be, hogy néhány kato- likus lakja, s Csókakô Bodajk fíliája, a lelkipásztori teendôket a bodajki kapucinusok látták el. Két település vonzáskörzetében fejlôdött, alakult a település, a hitélet központja Bodajk lett, a gazdasági, piaci központ pedig Mór. Csókakô benépesítésére nem spontán folyamatok, hanem tudatos döntések követ- keztében került sor. A tudatosságot a Hochburg család birtokait házasság révén részben bir- tokló Lamberg család tagjai képviselték. Ugyanakkor nem tekinthetjük mellékesnek a 18. század közepén kirobbant osztrák örökösödési háborút (1740–1748), majd a hétéves háborút (1756–1763). A több mint két évtizedig tartó meg-megújuló hadjáratok jelentôs mértékben megnövelték a mezôgazdasági termékek — köztük a bor — iránti keresletet. Az uradalom részérôl adódott a döntés: a szôlô- és gyümölcstermelésnek kedvezô természeti adottságokat biztosító térséget állandó lakosokkal kell benépesíteni, a csak részben mûvelés alá vont területeket hatékony gazdálkodással mind a letelepülôk, mind az uradalom gyara- podására kell kiaknázni. A 18. század közepén a móri uradalomhoz tartozó települések benépesítése nemcsak Csókakô esetében érhetô tetten, hanem a tárgyalt idôszakban népesül be Gánt és Nagyveleg (mindkét lakatlan puszta „megszállására” 1757-ben került sor). 1749-ben német nyelv- területrôl érkezôk népesítik be Pusztavámot. A betelepülôket illetôen az uradalomnak egyetlen kikötése volt: „csak Istenfélôk legyenek!”.374 Hasonló gazdasági döntések és vallási elvárások figyelhetôk meg Csókakô betelepítésénél is. Az egykori Váralja helyén kialakuló hegyközség elsô lakói 1749-ben Székesfehérvárról érkeznek. Valamennyien magyarok, római katolikusok és szôlômunkások. A szôlô- és gyümölcstermeléssel összefüggô ismereteket a székesfehérvári szôlôhegyen, az Öreghegyen sajátították el. Tulajdonhoz, önálló egzisztenciához a szabad királyi városban már nem juthattak, ennek következtében „kirajzottak” a kedvezô feltételeket biztosító Csókakôre. A kitelepülôk egyéni érdeke egybeesett az uradalom birtokosának, gróf Lamberg Ferenc Antalnak gazdasági érdekével. „Etetni kell a juhokat, ha nyírni akarjuk!” — intette a földbir- tokosokat Mária Terézia királynô. Az intelem az uradalomban meghallgatásra talált, a letelepedôk nyolc esztendô adómentességet kaptak azzal a feltétellel, hogy felépítik házaikat, mûvelhetôvé teszik a mezôgazdasági területeket, újabb és újabb szôlôket telepítenek. Megfeszített munka vette kezdetét, irtották az erdôt, a bozótot, mederbe terelték a víz- folyásokat, feltörték az évtizedek, esetleg évszázadok óta nem mûvelt, szôlôtelepítésre, gabonatermesztésre alkalmas mezôgazdasági területeket, s mindezt tették az uradalmi tiszt- tartó s a hegybíró (hegymester) felügyelete mellett. 156 Erdôs Ferenc

Az újkori település alapítói (az adózó családfôk) Rákos Pál, Bognár István, Radics Pál, Németh Ferenc, Rákos József, Lencsés István, Rákos János, Fûrész András, Vasbajszú Pál, Kiss András, Babanics (Babonics) György, Szentes Mihály, Szabó János, Kemény János, Szabó Ferenc, Csík Ferenc, Krieszenberg Antal, Radics Mihály, Kemény István, Lencsés Mihály, Németh István, Babanics Mátyás, Fejérvári Mihály, Szabó Miklós, Takács Mihály, Gruiber Péter, Csapó István, Paál Márton, Rákos Sebestyén, Hatos Jakab, Barcza Mihály, Kalmár Márton, Stollár Márton, Babanics András.375 Az 1760-as évektôl a hegyközség kereteit kinôve megkezdôdött a falu kialakulása. A szôlômûvelô lakosság 1762-ben egy kápolnát épített, 1760-ban Lencsés Mihály csókai lakos egy keresztet állíttatott fel a településen, amelyet 1760. november 14-én Balassa István kerületi esperes benedikált.376 Csókakô benépesítôi, 1774–1775 157 Az újjáéledô település

Amíg az 1740-es évek végén 17 család, addig 1763-ban — a bodajki Canonica Visitatio adatai szerint — összesen 140 gyónásra kötelezett népesség élt a településen377, s húsz év múltával 287-en. A 287 fôt 68 család alkotta, egy családra átlagosan négy fô jutott, ami azt bizonyítja, hogy az egy háztartásban élôk két generációt — szülôket és gyermekeket — tömörítettek. Újabb két évtized, s kialakult a jellegzetes nagycsalád modellje, a nagyszülôk– szülôk–gyermekek közösségére épülô gazdasági egység. A 68 családból 64 szôlômûveléssel foglalkozó zsellér, a Görög, a Porpáczy és a Hollósy családok armalista nemesek, ami azt jelentette, hogy nemesi kiváltságlevelet kaptak ugyan, de nemesi adománybirtokot nem. A csókakôi nemesek közül a Hollósyak voltak a legelterjedtebb család: tagjai Fejér, Tolna, Gyôr, Veszprém és Pozsony vármegyében éltek.378 A Hollósy család tagjait az 1742. április 18-i közgyûlésen vették fel a megyebeli nemesek közé. Ekkor Székesfehérváron élt Hollósy István, Pátkán Hollósy Mihály, Felcsúton Hollósy István, Alcsúton Hollósy János. Kiváltságos helyzetüket, adómentességüket 1848- ban elveszítették. A csókakôi lakosokhoz hasonlóan adófizetô polgárok lettek. A népesség gazdasági erejét csak részben tükrözik az állatállományra vonatkozó adatok, hiszen Csókakôn nem földmûvelésbôl, hanem szôlômûvelésbôl élô lakosság élt. 1774-ben 28 szarvasmarhát — köztük 6 ökröt — 24 lovat és 21 sertést írtak össze. De ezeket sem tekinthetjük megbízható adatoknak, hiszen a makkoltatásra az erdôbe kihajtott sertéseket a tölgyesek elrejtették az összeírók elôl.379 A 18. század 60-as éveiben bekövetkezett a lakosság gazdasági megerôsödése. Az 52 házból álló település lakossága megfogalmazza az önálló templom és iskola felépítését. A század végéig felépülnek azok az egyházi és oktatási intézmények, amelyek a falu meg- szervezését lehetôvé tették. 1772-ben megkezdték a templom felépítését. A lakosság az építôanyag kitermelését, szállítását végezte, az építkezésnél a segéderôt biztosította. Támogatták a templomot építô közösséget a földbirtokosok is: Lamberg Ferenc 50 forinttal, Luzsénszky György 3 császári arannyal segítette a csókai lakosságot. A templom építését két esztendô alatt fejezték be, felszentelésére 1774-ben került sor. A templomot Dravecz József veszprémi káptalani helynök Szent Donát püspök és vértanú tiszteletére szentelte fel. Az egyszerû, szerény külsejû épület kôbôl, tornya fából épült.380 Közel 10 év múlva, 1783-ban felépült az iskola is, amelynek elsô rektora Kiss István lett. A kétszobás épületben a tanító lakását és az osztálytermet alakították ki. Kiss István a 11 tanulót — 6 fiút és 5 leányt — magyar nyelven tanította. Évi járandósága a közösségbôl 28 forint volt, s a szülôk tanítványonként természetbeni járandósággal látták el, a téli hónapokban a fûtéshez szükséges fát a tanulók vitték magukkal. A tanító egyéb, fôként egy- házi és közigazgatási feladatokat is ellátott. Köteles volt viharkor, viharfelhôk közeledtekor harangozni. Közigazgatási feladatokat pedig abban az értelemben látott el, hogy a közösség jegyzôjeként az írásbeli munkákat teljesítette.381 A templom, az iskola felépítését követôen megkezdôdött a római katolikus hívek önálló egyházközségének megszervezése. A bodajki római katolikus egyházközségtôl történô elszakadást a sörédiek is támogatták. Csókakô és Söréd katolikusainak kérelmét a fôszolgabíró Meszlényi János és Hrabovszky Gáspár esküdt is felülvizsgálta. Az egyházközség megszervezését illetôen a gondokat leginkább az 1774- ben felépült, az ekkor 300 fôs felekezet befogadására alkalmas templom okozta, ugyanis a 158 Erdôs Ferenc

A Lamberg és a Luzsénszky család címerei sörédi római katolikusokkal megnövekedett hívek befogadására a templom már nem bizo- nyult elégségesnek. Séllyei Nagy Ignác székesfehérvári püspökhöz eljuttatott kérelmükben a csókakôi és a sörédi lakosok ígéretet tettek arra, hogy bôvítik a templomot: „ereinkhez képest minden némû hozzája szükséges matériákat meg hordgyuk és kézi munkával telles erônkbül hozzá látni fogunk csak egyedül a kész pénzbeni fizetistül és adóztatástul mentek lehessünk”.382 A kérelem és a templom bôvítésére tett ígéret megtette hatását, a székesfehérvári egy- házmegye fôpásztora 1788-ban engedélyezte a csókakôi egyházközség megszervezését, s Söréd az egyházközség fíliája lett. A település elsô plébánosa Jankó Péter, 1799-tôl Stublits Ferenc, 1802-tôl Dani István látta el a lelkipásztori teendôket.383 A plébánia megszervezését követôen felgyorsult a település községgé szervezôdése, bírót és esküdteket választanak. A 18. század végén Szabó Ferenc töltötte be a bírói tisztséget, esküdtekké Szabó Jánost, Rákos Józsefet, Bognár Istvánt, Hatos Pált és Krieszenberger Antalt választották. A 19. század elsô éveiben a lakosság létszáma megközelítette a 400-at, 1820-ban 525, 1828-ban 553 fô él Csókakôn. Túlnyomórészben római katolikusok, mindössze 2 zsidó család élt a községben. Területe 1910 katasztrális hold 550 négyszögöl, amelybôl 495 katasztrális hold a szántó- terület, 825 katasztrális hold az erdô és 511 katasztrális hold a szôlô.384 A szôlô, illetve a bor jelentette a lakosság alapvetô megélhetését, keresett cikk volt a csókai bor, már a 18. század- ban is tudták, hogy Csókakôn terem megyeszerte a legjobb bor. Az újjáéledô település 159

Fejér vármegye térképe, készítette Csapó Benjámin (1798) Erdôs Ferenc 160

A 18. század végére Csókakô, a térség több településéhez hasonlóan, több nemzetiségû községgé vált. A népesség 70–75%-át a magyarok, 20%-át a németek, s néhány százalékát a szlovákok alkották. A magyarok közül itt élt a Hegyi, a Fejérvári, a Hollósy, a Szentes, a Pintér, a Lencsés, a Takács, a Virág, a Csillag, a Kádár, a Fürész, a Szabó, a Király, a Kalmár, a Bognár és az Ôri család. Németek voltak: Maur (Maurer), Moll, Wolf, Mack, Mackl, Tiffinger, Szautner, Khatz, Karger és Krieszenberger. Szláv eredetû családok: Babanits, Ivanits, Kolonits. Megszilárdul az írásbeliség, a községi adminisztráció: Kiss János jegyzôt (egyben iskola- mestert) 1801-ben Stuklits Mátyás követte. A helyben keletkezett, láttamozott dokumen- tumokat a község nevével ellátott pecsétlenyomóval hitelesítették. A kör alakú, közel 2 centiméter átmérôjû pecsétnyomó középrészében szôlôfürt és kacorkés, valamint a Vértesre utaló sziklaorom látható. A pecsétnyomót szegélyezô gabonakalászok a Csókakô feliratot veszik körül.385 Rendkívüli feladatok hárultak a megszervezôdô település vezetôire, különösen a bíróra és a törvénybíróra, nevezetesen az élet- és vagyonbiztonság követelményeinek betartása. 1788-ban készült el a Sármelléki járás fôszolgabírájának tûzvédelmi utasítása (Fejér vár- megye Sármelléki járásának volt települése Csókakô). A falvak bíróinak megküldött ren- delet a tûzvédelmi elôírásokat taglalja. Szól a bírók és a bakterok felelôsségérôl, a tûz ellen való eszközök meglétérôl (vizes szekér 10 akó lajttal, középszerû létra, csáklya, kapa, ásó, lapát). A rendelkezés közli a bakter-kiáltás szövegét is: „Hallod-é ez háznak ura, már 8-at ütött az óra! Minden vigyázzon házára, Cselédjére, gyertyájára, hogy tûz ne legyen kárára!” Az utasítás további szakasza részletesen felsorolja a bakter kötelmeit, nemcsak az a feladata, hogy „éjszaka a szokott órákat megkiáltsa, hanem szeles üdôvel nappal is a tûzre való vigyázásra a népeket serkengesse. (…) Azonkívül pipásokra, káromkodókra és éjszakai kóborlókra (…) szemes vigyázással legyen”.386 „Megérdemli a munkás a maga bérét” A 18–19. század fordulójára mindinkább gyarapodó településsé vált az évtizedekkel, két emberöltôvel korábban csak roppant erdôséggel, zömében móri lakosok mûvelte szôlôs- és gyümölcsöskerttel rendelkezô puszta. A gazdasági megerôsödést bizonyítják a fennmaradt végrendeletek és vagyonleltárak. Nincstelenek, csak két kezük munkájából élôk nem ren- delkeztek örökölhetô ingatlannal és ingóságokkal. Így azt állíthatjuk, hogy a fentebb hivatkozott dokumentumok egy faluközösség tagjainak életviszonyait is tükrözték. 1784. június 28-án végrendelkezett özvegy Németh Györgyné. A testamentum formu- lája, nyelvezete a kor írásbeliségét tükrözi. Akaratát a nótárius (jegyzô), Kiss István foglalta írásba: „Minek elôtte — olvasható a bevezetôben — az én teremtô Istenemtül ki szollíttatnám Az újjáéledô település 161

Özvegy Németh Györgyné végrendelete, 1784 ez árnyék világbul tehát az én élô nyelvemmel illyen rendelést tészek az én gyermekeim között.” A halálra felkészült özvegyasszony házát, kender- és kukoricás kertjét, továbbá szántóföldjét hagyja két gyermekére. Külön szólt a szôlôrôl, amelyet eladni rendelt, majd arra intette gyer- 162 Erdôs Ferenc

mekeit, hogy a halála után testvéri egyetértésben éljenek. A testamentumot mint közhitelû bizonyosság aláírásával látta el a jegyzô, továbbá a bíró, Hatos Pál és a törvénybíró, Szabó János neve mellett egy-egy kereszt jelzi a hitelességet. Figyelmet érdemelnek a vagyonösszeírások, amelyek nemcsak az ingó és ingatlan javakat veszik számba, hanem értéküket is feltüntetik. A gondosan összeállított és hitelesített doku- mentumok utalnak a lakosság vagyoni helyzetére, az eltérô szociális, gazdasági viszonyokra. A források egyértelmûen tükrözik, hogy a zömében szôlômûvelésbôl élô zsellérek nem a gazdasági hierarchia alsó grádusait foglalták el. Az 1801-ben elhunyt Kelemen György vagyonát 344 forintra becsülték. Számba vették tartozásait is, ezek összege 74 forintot és 39 krajcárt tett ki. Az aktív vagyon elérte a 296 forintot. Szôlô és lakóház jelentette a legnagyobb értéket. Az 1802-ben elhalálozott Babonits (Babanits) Jakab házát 203 forintra becsülték, a szôlôt, a lakóépület folytatásában levôt 504, az öreghegyit 353 forintra taksálták. Ezekkel szemben a munkavégzésre használt két ló, kocsi, szerszámok mindössze 65 forintot tettek ki. Elsô ízben a 19. század kezdetétôl fennmaradt források tartalmaznak adatokat épített prés- házakról és pincékrôl. Tanulságosak a gyümölcstermesztésre utaló bejegyzések is: az 1804- ben elhalálozott Bognár István vagyonleltárában szerepel a „szilvás”-nak mondott birtok- rész, ennek értéke a szôlôvel együtt meghaladta a 840 forintot.387 A gyümölcs jelentôsége vetekszik a szôlôvel és a borral, a lakosság egyik jelentôsnek mondható bevételi forrása a kora nyári idôszaktól késô ôszig. E kiegészítô bevételi forrásra mintegy ráépül a január– februártól értékesíthetô újbor eladásából származó jövedelem. A 19. század elsô évtizedei a Napóleon elleni háborúk esztendei. A hadjáratok, hason- lóan az örökösödési és hétéves háborúhoz ismételten fellendítették a mezôgazdasági termé- kek iránti keresletet. A Móron létesített katonai élelmiszerraktár befogadta a terményeket, megjelentek az élelmiszerszállítók. A szôlô, bor, gyümölcs volt a csókaiak eladható ter- ménye. Csókakô elöljárói, és a település elsô pecsétlenyomata 163 Az újjáéledô település

Kedvezô gazdasági folyamatok mellett megfigyelhetô a munkaerôben, a munkavégzés folyamatában bekövetkezett fennakadás. Életerôs férfiak voltak kénytelenek katonai szol- gálatba állni. Több kérvényt ismerünk ezen idôszakból, az otthoniak a katonasághoz be- sorozottak elbocsátását kérelmezik, mert a munkaerô hiányában gazdaságuk tönkremegy. Az elöljárók Babanits Ádám hazabocsátását azzal indokolták, hogy felesége súlyosan megbetegedett, kisgyermekérôl és gazdaságáról is gondoskodni kell. A kérelmet kivizsgáló Zlinszky Imre fôszolgabíró jogosnak találta a hazabocsátást, azzal egészítette ki jelenlétét, hogy a 800 forint értékû szôlô is gazdátlan. Idôs korára hivatkozott Rákos István, aki a Csákberénybôl besorozott sógora, Cséri József felmentését kérelmezte, mert ô maga öreg, és gazdaságát nincs más, aki folytathatná.388 A francia hadseregtôl 1809. június 14-én Gyôr térségében súlyos vereséget szenvedett nemesi felkelôsereg már visszavonulóban Csókakôre és a szomszédos településre, Csák- berénybe rendelte a négy századból álló 17. Gömör vármegyei gyalogzászlóaljat. Bizonyára a francia seregtôl megrettent nemesi felkelôk kipihenték magukat, ugyanis szüreti idôben érkeztek: 1809. október 27-én és a következô napokban állomásoztak Csókakôn és Csák- berényben. Október 31-én pedig megérkezett a térségbe a borsodi 16. számú ezred.389 Mind jelentôsebb gondot okozott az 1774-ben felépített szerény méretû templom álla- pota. 1805-ben az egyházlátogatási jegyzôkönyv arról tudósít, hogy „a katolikus hitnek megfelelô forma és mód” szerint épült templomot statikai repedések hálózzák be, nem elégséges a hívek befogadására. A 19. század elejére a katolikusok létszáma 395 fôre gya- rapodott. A templomhoz fából épített átriumot a tomboló szélvihar 1804-ben ledöntötte, a templom elôtt álló haranglábat is megrongálta. A kegyúri jogok és kötelezettségek a Lamberg családról átszálltak a helytartótanácsra, s a kegyuraság már 1806-ban cselekedett: terveket készíttetett, 910 forinttal támogatta az építkezést, az uradalom építôanyagot biztosított. Nem volt elhanyagolható a hívek áldozatkészsége sem, ôk biztosították a fuvarokat és a nem lebecsülendô kézi munkaerôt. Az új templom 1806-ban a régi helyén el is készült, a község centrumában bejáratával nyugat felé fordul, tornya kôbôl épült, amelyben két harang lakott, a 196 font súlyú nagyharang és a 80 fontos lélekharang. A csókai és sörédi hívôk néhány esztendeig látogatták tiszta szívvel megújult templomukat, ugyanis az 1810. évi móri föld- rengés súlyos, már-már helyrehozhatatlan károkat okozott.390 Tehát a 19. század elejére megszilárdult a helyi közigazgatás, megteremtôdtek az önálló hitélet alapjai, az 1806-ban bôvített templommal egy idôben megépült a plébánia, rend- szeressé vált — jóllehet csak az ôszi, téli idôszakban — az oktatás, s mindaz, ami a fejlôdés alapjait megteremtette megszilárdult a gazdálkodás, mindenekelôtt a nagyfokú önállóságot biztosító szôlô- és gyümölcstermesztés, továbbá az erre épülô, szaktudást igénylô borászat. Kialakulnak a helyi népszokások, amelyek a lakosság közösséggé alakulásának bizonysá- gai. A hiedelmek zöme a Hold változásaihoz kötôdik. Újhold idején gazdasági munkát nem végeztek, abbahagyták a szôlôk metszését, attól tartottak, hogy a szôlôvenyigék „megkuka- cosodnak”. Nem vetettek, mert úgy gondolták, ritka lesz a vetés, nem raktak tojásokat a kotlós alá, mert nem lesz „fióka” bennük. Mind gyakrabban tiltakoztak a templom közelében lévô zsidó kocsma nyitva tartása ellen, különösen a férfiak cserélték fel az isten- tiszteletet a kocsmázással, a kocsma elôtti ácsorgással. Szóvá tették az „ôsi fogadalmuk”-nak 164 Erdôs Ferenc

Csókakô belterülete, 1823 sem tudnak eleget tenni. A csókaiak évtizedekkel korábban megfogadták, hogy szombat délben befejezik a munkát, s a délutánt imádkozással töltik. Azonban nem csendesedtek el a szôlôhegyek, a fogadalom a környezô települések gazdáira, akik Csókakôn birtokosok Az újjáéledô település 165

voltak, nem vonatkozott. Sem a két hegymester, sem a hegybíró az ôsi fogadalmat mara- déktalanul betarttatni nem tudta. A lakosság általános jellemére utalnak az egyházlátogatási jegyzôkönyvek, amelyekbôl megtudjuk, hogy a plébánia hívei mind az anya-, mind a fiókegyházban (Söréd) magyarok és római katolikusok. Igen szorgalmasak, békeszeretôk és istenfélôk, semmi más vétekre a mértéktelen iváson kívül nem hajlandók, s ez leginkább a csókai szôlôk nagy termékeny- ségének tulajdonítható.391 Csókakô gazdasági fellendülésére felfigyelt a vármegye is. Csapó József táblabíró, vár- megyei földmérô megbízást kapott a település térképének elkészítésére. A feladatot 1823-ban teljesítette, s napjainkig fennmaradt a Csókai pusztának rajzolatja. A 70  50 centiméteres „földabrosz” a szomszédos településeket tünteti fel, továbbá a csókai erdôk alatt húzódó, a falumagot mintegy körbeölelô szôlôket és gyümölcsösöket, majd a vörös színnel megjelölt lakott területekbôl az országútig terjedôen a kender- és kukoricaföldeket, a szántókat jelöli. A térkép bal sarkában hitelesnek tekinthetô ábrázolással megörökítette a hajdani idôkre emlékeztetô várat. Ugyanô készítette el — díszes címkerettel — a Dávidhegyi szôlôk térképét is.392 A század elsô felében Csókakô népessége meghaladta az 550 fôt: a nyolc izraelitán kívül valamennyien római katolikusok. A lakóházak száma 86, minôségüket illetôen valamennyi harmadosztályú, azaz vályogból és vertfalból épült. 1838-ban készítette el a vármegye a nem A csókakôi vár és környékének rajza, 1823 Erdôs Ferenc 166

A Dávidhegyi szôlôk felmérése, 1824 (részletek) nemesek összeírását. Fôbb adatai: tisztviselô 2, kézmûves 12, nemesek szolgái 7, zsellérek, kertészek 103, fiúgyermekek 145, nôk (lányok, asszonyok) 259.393 Az oktatást illetôen is változásokra került sor. Pozitív eredmény, hogy az 1830-as évek közepén az iskolaépületet megújították. A világos és egészséges iskolát az ôszi és téli idôszak- ban 63 iskolaköteles látogatta: 35 fiú és 28 leány. Az iskolakorú gyermekek száma meg- haladta a 90-et, tehát egyharmaduk az iskola falain kívül maradt. A tanító Ehmann János tanulmányait Budán végezte. Magyar nyelven tanított írást, olvasást, számtant, hit- és erkölcstant. Egyben a község jegyzôjének feladatait is ellátta. Az 1868-ban megfogalmazott oktatási törvényig a mindenkori tanító a jegyzôi, sôt a kántori tisztséget is betöltötte. Oktató munkájáért minden házaspártól kapott 20 pozsonyi mérô rozsot, 30 krajcárt, a Lamberg uradalom évente még négy öl fával támogatta, továbbá 11,5 magyar hold szántó termése illette meg.394 Utaltunk arra, hogy az iskolakötelesek egyharmada maradt távol. Együttérzéssel állapította meg a megyei bizottság, hogy a távolmaradókat a szülôk „ruházatokkal ellátni nem képesek”. Az 1840-es évek közepétôl rossz, sôt silány terményeredmények éhínséget eredmé- nyeztek. 1847 telén és tavaszán romlott a helyzet. A Sármelléki járás felsô területében a zsel- léreket sújtotta leginkább az ínség. Csókakôn 119, Móron 614, Bodajkon 180, Söréden 39 volt az éhezôk száma.395 Az életkörülmények, szociális viszonyok romlását az 1848. március 15-én kirobbant for- radalom, a pest–budai események és a Pozsonyban ülésezô országgyûlés törvényjavaslatai enyhítették. A Lamberg uradalomhoz tartozó településekben március végén eltörölték a robotot. Az áprilisban szentesített törvények csak részben érintették a csókakôi zselléreket: nem lévén telkes jobbágyok az általuk mûvelt szántók szabad birtokosai nem lettek. A törvények eltörölték az egyházi tizedet, ugyanakkor a bordézsmát továbbra is be kellett szolgáltatni. Ez volt a csókakôi gazdák legfôbb sérelme. 1848 májusában a nemesi közgyûlést felváltó megyei bizottmányhoz fordultak, kérelmükben arra hívták fel a megye vezetôit: „ôk is ma- Az újjáéledô település 167

gyar honban laknak, és a jele korban kivívott szabadságban hogyan részesednek?”.396 Választ nem kaptak, illetve a hatóság írásban megfogalmazott tudósítása nem maradt fenn. A járás fô- szolgabírája arra törekedett, hogy az áprilisi törvényeket megértesse a csalódott zsellérekkel, ugyanis e réteghez tartozók üres kézzel lépték át a polgári korszak küszöbét. (A szôlôdézs- mát 1848. szeptember 15-én törölték el, a szabadságharc leverését követôen a császári ható- ságok a rendeletet megsemmisítették. Csókakôn a szôlôdézsma megváltására 1858-ban került sor.) Az 1848. évi V. törvénycikk népképviseleti alapra helyezte az országgyûlés alsótáblája tagjainak megválasztását. Vagyoni cenzushoz kötve passzív választójoghoz jutott 17 lakos, akik közül 15-en gróf Festetics Gézára adták szavazatukat. Festetics Gézát mandátumától 1849-ben megfosztották, mert nem követte az országgyûlést Debrecenbe. Az 1849 nyarán megtartott választásokon a kerület képviselôje Lethenyey Károly lett. 1848 szeptemberében a szabadságharc erôteljes kibontakozásának idôszakában 56 csóka- kôi férfiú a nemzetôrség tagja lett. Felügyelték a település rendjét, megakadályozták a rend- bontást, s védték falujukat.397 A móri csatavesztést (1848. december 30.) követôen egy császári alakulat betört a faluba. A csókaiak megismerték „Ôfelsége” katonáit: raboltak, feltörték a pincéket, 7186 forint kárt okoztak. Két lovas ezred garázdálkodott, s az esti órákban maga Ottinger tábornok, a lovas ezred parancsnoka is megjelent Csókakôn. Felgyújtották Simkovits János plébános prés- házát. A lakosság a fosztogatók elôl a szôlôhegyekbe menekült. Hegyi György bírót is kirabolták, mert azonnal nem tudta teljesíteni a követeléseket. Súlyosan meg is sebesítették. A bírón kívül 63 gazdát károsítottak meg.398 A csókakôi lakosok a garázdálkodást nem feledték, mint azt sem, hogy Haynau paran- csára 1849. július 14-én Nagyigmándon kivégezték a szomszéd falu, Csákberény római katolikus papját, Mansbarth Antalt és a református tiszteletest, Szikszay Jánost. Nem tettek egyebet, mint a szószékrôl a szabadságharc folytatására lelkesítették híveiket.399 „Ne igyál vizet, élj kevés borral…!” Fényes Elek 1851-ben megjelent Magyarország geographiai szótára címû munkájában Csókakôrôl a következôket írja: „magyar falu Fejér vármegyében, a magas kôsziklás csókakôi hegy tövében, igen szép vidéken. (…) Lakja 613 katolikus, parókiája és temploma [van]. A csókakôi meredek hegy oldalán látható a régi omladékokban heverô csókakôi vár. Itt terem az egész megyében talán a legjobb bor. Hajdan a Nádasdy grófok lakhelye, s feje volt egy 11 helységbôl álló uradalomnak. Mostani birtokosai [a] gróf Lamberg és báró Luzsénszky nemzetségek”.400 Fényes Elek leírását azzal kell kiegészítenünk, hogy immár egy évszázada egy kereskedô, korcsmáros zsidó család — a Grünfeld — is élt a településen. A forradalom és szabadságharc leverését követôen a megtorlás — hat székesfehérvári polgár, az Aradon kivégzett tábornokok és fôtisztek kivégzése — mély együttérzést váltott ki. Az osztrák hatóságok és hazai kiszolgálóik Fejér vármegye népérôl, a közhangulatról megfogalmazott sorait idézem: a lakosság „még most is (…) egyre várja a hazát s Monarchiát 168 Erdôs Ferenc

tönkre tenni igyekezett kárhozatos népboldogítókat, kapja, hordja, terjeszti a veszedelmes értelmû híreket, s úgy mondva, csak úgy neszez, hogy a lázítók által agyába vert szerencsétlen szabadság és kommunizmus eszméit hol nyílik alkalma újra életbe léptetni? (…) Megtagadják a földesurak irányában tartozásaikat, bitangolják, pusztítják a más tulajdonát, kiváltképp az erdôket…”.401 Feszült hangulat uralkodott a késô nyári, kora ôszi hetekben, a szüret megkezdése elôtt általános tanácstalanság volt tapasztalható a szôlôsgazdák között. Az 1848. szeptember 14-én eltörölt szôlôdézsma hatálytalanításáról terjedtek el hírek, majd a császári rendelet meg- erôsítette a félelmet. A képviselôház határozatát azért semmisítették meg, mert a szôlôdézsma eltörlése nem szerepelt az 1848. áprilisi, az uralkodó, V. Ferdinánd által aláírt törvények között. Tovább fokozta a bizalmatlanságot a császári nyílt parancs a földadókataszter munká- latainak megkezdésérôl. Rablók garázdálkodtak 1850. december 13-án az éjszakai órákban. 12 garázda megro- hanta a plébániát, megkötözték és kirabolták a plébánost. Magukkal vittek 113 forintot, továbbá 50–60 forint értékben ingóságokat. A csendôrök másnap megkezdték a nyomozást, s a rablók egyikét Simkovits plébános személyleírása alapján el is fogták. A császári és királyi megyei hatóság a történetekrôl megjegyezte: a legtöbb bûntett télen fordul elô, a katonaköteles férfiak közül többen elmenekülnek a katonaállítás elôl; fokozot- tan vonatkoznak az elmondottak a volt honvédekre. A jelentés megszövegezôje véleményét sem hallgatta el, „ezek bujdosva lopásra kényszerülnek”.402 Közel egy évtizednek kellett eltelnie, hogy a szôlôsgazdák megválthatták a bortizedet. Erre 1858-ban került sor, ekkor a Mórhoz tartozó vajalpusztai és a csókakôi szôlôk tulaj- donosai 157 816 forint összegben megváltották a bordézsmát, amelyet öt év alatt, egyenlô részletekben kellett kiegyenlíteni. Ebbôl az összegbôl a Lamberg uradalom a csókakôi szil- vással együtt 79 875 forinttal részesült.403 A bortized megváltása jelentôs terhet rótt a gazdákra. Erre nem vonatkozott az állami kármentesítés, amely az úrbéri szolgáltatásokat elvesztô birtokosokat illette meg. A földbirtokosok kármentesítését a magyar képviselôház 1848. szeptember 23-án fogadta el, majd az 1853. március 2-án kibocsátott úrbéri pátens és a „kárpótlási és földtehermentesítési nyílt parancs” erôsítette meg.404 A bordézsma megváltása ugyanazt jelentette, mint az 1848. évi törvényeknek a jobbá- gyokra vonatkozó részei, a telkes jobbágyok 1848 tavaszától földesúri szolgáltatásoktól és kötelezettségektôl mentes szabad paraszti birtokosok lettek, 1858-tól szabadon rendelkezô birtokossá váltak a szôlôsgazdák is. A bordézsma megváltása mellett a Szent Donát plébániatemplom már-már életveszélyes állaga aggasztotta a hívôket. Simkovits János plébános törte meg a csendet: bizalommal fordult a Székesfehérvári Római Katolikus Egyházmegye új püspökéhez, a szelíd szívû Farkas Imréhez. Arra kérte a fôpásztort, vegye igénybe a bécsi magyar kancellárián hivatal- nokoskodó Simor János székesfehérvári kanonok segítését. Az életveszélyessé vált templom- ról megjegyezte: a gyakori esôzések következtében a víz már nemcsak a sekrestyét, de a templom boltozatát is átáztatta, a veszély mind fenyegetôbb. Felfigyelt a csókakôi templom állapotára a császári és királyi megyehatóság is. Viczenty Ferenc fôszolgabíró 1853-ban arra hívta fel a püspök figyelmét, hogy a csókakôi hívei „immár félô borzalommal” látogatják templomukat. Vénosz Imre kerületi esperes 1857 feb- Az újjáéledô település 169

ruárjában bezáratta a templomot, s az istentisztelet helyéül az iskolaépületet jelölte ki. A súlyos helyzet lelki károkat okozott, a 72 esztendôs, 1826-tól Csókakôn szolgáló plébános arról tudósította az egyházmegyei hatóságot, hogy a hívek alig egyharmada vesz részt az istentiszteleten, holott Csókakôn 701, Söréden pedig 464, összesen 1165 lélek élt. Változás csak azt követôen bontakozott ki, hogy a helytartótanács 1862 augusztusában több mint 15 ezer forintot utal ki a templom felépítésére. Az árajánlatok kedvezôtlen volta miatt, mind a tervek elkészítése, mind a munkálatok megkezdése váratott magára. Idô- közben a Simkovits Jánost 1861-ben felváltó Branizsa József plébános az iskolából a tem- plomba helyezte vissza a szentmiséket. 1862 áprilisában súlyos baleset történt, leszakadt a tetôzet néhány gerendája, s a boltozat is veszélybe került. Újabb tervek készültek, amelyeket az építésügyi hatóság jóvá is hagyott. Borchert János székesfehérvári építési vállalkozó 20 605 forint összegben vállalta a régi templom elbontását, s annak helyén az új felépítését. A csókakôi és sörédi katolikusok 5266 forinttal járultak hozzá az építéshez. Borchert János 1863 tavaszán lebontatta a régi templomot, istentiszteletek tartására 1864 ôszén vált alkalmassá. Ekkor, 1864. október 9-én Szilassy István, a Branizsa József helyébe kinevezett plébános meg is áldotta a templomot. Az építkezés, a templombelsô berendezése 1866-ban fejezôdött be. Elkészült a Szent Donátot ábrázoló oltárkép, a szószék, gyóntató- szék, 28 pad. A kivitelezést a Wanner József és Társa budai asztalos cég végezte, igen jó minô- ségben. A fôoltár megáldására 1865. augusztus 15-én került sor. A régi orgonát felújították, amelyet majd 1912-ben váltanak fel a Rieger Ottó készítette nyolc változatú hangszerrel. A község központjában enyhén lejtôs terepen szabadon álló, gótizáló épület háromhajós, hegyes sisakos homlokzati toronnyal, keskenyebb szentéllyel és nyitott fedélszékkel.405 A bordézsma megváltása és a templomépítés jelentôs anyagi áldozatot követelt. A csóka- iak nemcsak magukért, hanem utódaikért is vállalták a terheket. Mindehhez a szôlôkultúra és a gyümölcstermesztés minôségi fellendülése adott alapot. Az 1860-ban megalakult Fejér Megyei Gazdasági Egyesület felhívására a csókai szôlôs- gazdák is részt vettek a székesfehérvári borversenyeken. 1861-ben Walter János községi tanító és jegyzô az 1857. évi borával arany jutalmat és oklevelet szerzett. Dicsérô oklevelet kapott Matter Endre csókai jeles kezelésû boráért. Elismerésben részesült a csókakôi Zichy pincészet és Steiner János fehér bora. A kerti termények és gyümölcsök kiállításán a község plébánosa, Branizsa József kiváló eredményt ért el: az elsô díjat nyerte el 11 különbözô fajtából összeállított gyümölcsgyûjteményével. A plébános, aki csak három esztendeig szolgálta a csókai és sörédi hívôket, nemcsak lelkipásztor, hanem kiváló gazda is volt.406 Világi munkássága abban is tetten érhetô, hogy a szakszerû szôlômûvelésre, borkezelésre és gyümölcstermesztésre hívta fel, oktatta híveit. Bizonyára többször idézte Pál apostolnak Timoteushoz írt elsô levelének figyelmeztetô sorait: „Ne igyál vizet, élj kevés borral…!”.407 A szôlômûvelés és borászat iránti elkötelezettségét a Székesfehérvári Borász-csarnok címû folyóiratban Walter János jegyzô is megvallotta. 1863-ban a szerkesztôhöz, Tóth Istvánhoz, a bicskei uradalom tiszttartójához írt soraiban azt tette szóvá, hogy a környezô falvak szôlôsgazdái megorroltak a helybeliekre, mert a szokástól eltérôen Teréz-nap elôtt (október 15.) kezdték meg a szüretet. A viszonylag korai szüret okát így összegezte a jegyzô: 170 Erdôs Ferenc

A Fejér Megyei Gazdasági Egyesület kiadványának címlapja 171 Az újjáéledô település

A Székesfehérvári Borász-csarnok címoldala „a szôlôhegy közelében igen sok erdôség van (…), gyümölcs ez évben (…) igen csekély termett, és így minden néven nevezendô madár, még a cinege is a szôlôt pusztította, hasztalan volt a lövöldözés vagy ostorral való durrogtatás, volt hely, hol (…) több akós károkat okoztak. Mennyiségre nézve fele termés volt, mint a múlt évben, jóságra nézve jobb a tavalyinál, akóját veszik öt forinttól kezdve hét forintig, magyar akót számítva.” (Egy magyar akó 54,3 liter.) 1864-ben a szôlôk „ragyás” betegségérôl értekezett a személyét a Csókahegyi álnév mögé rejtô tudósító.408 A Fejérmegyei Gazdasági Egyesület 1862. évi értesítôje függelékben közölte a megyében elterjedt szôlôfajtákat. Csókakô esetében a kadarkát, kövidinkát, hárslevelût és a rakszôlôt sorolja fel. Feltehetôen nyomdai hiba, hogy az ezerjót sem a móri, sem a csókai szôlôk között nem említik.409 Rakszôlô: Erdélyben hóvíz, a Balaton térségében világos néven ismert. Igen bôtermô magyar szôlôfajta, fürtje nagy, a szôlôszemek vékony héjúak és levesesek. Az ország- ban mindenütt elterjedt, kivált ott, ahol nem a bor minôségére, hanem a mennyi- ségére fektetik a súlyt. Kövidinka: fürtje kicsi vagy közepes nagyságú, tömött, hengeres alakú. Rövid metszés mellett is bôven terem, bora kellemes, könnyû asztali bor. Kadarka: a legelterjedtebb és a legkitûnôbb magyar kékszôlô, alapja a legkitûnôbb magyar vörösboroknak. Hárslevelû: ôshonos a Kárpát-medencében, egyenletesen és bôven terem. Fürtje igen hosszú, laza szerkezetû, bogyói vékonyak, lédúsak. Napos, száraz fekvésû dûlôkben jól aszúsodik, októberben érik. Száraz borként a hárslevelû sûrû, testes, zöldesarany színû, erôs virágillat jellemzi. Ezerjó: a móri borvidék legismertebb fehér, savas borát adó szôlôfajta.410 A gazdasági fellendülést elôsegítette a közlekedésben bekövetkezett forradalmi változás. Megjelent a „vasparipa”, 1860. június 1-jén megnyitották a Székesfehérvár–Újszôny közötti vasútvonalat. Mind tágabb lett az elérhetô környezet, a vasút olcsó, gyors és megbízható 172 Erdôs Ferenc

szállítást biztosított. A csókaiak elôbb a bodajki vasúti megállót használták, majd évtizedek múlva helyben is létesült megálló. A dûlôk, mezôk leírását tartalmazó jegyzôkönyvben feltüntették a dûlô nevét, mûvelési ágát, jellemzô tulajdonságait. A dokumentumot Csókakôn 1873. október 6-án az alábbiak látták el aláírásukkal: az uradalom részérôl Mattesz András gróf Lamberg Henrik megbízottja, Wekerle Sándor gróf Lamberg Rudolf tiszttartója, Hub Rezsô uradalmi fôerdész, a község képviseletében Walter János jegyzô, Bognár János bíró, Steiner János törvénybíró, Rendeki József esküdt, Schlett József esküdt, Grünfeld Mór esküdt, Erha (?) György községi pénz- tárnok. A „dûlôk összeírását”, azaz a hitelességet 1874. június 27-én Stefanicza József vizsgálóbiztos ellenôrizte.411 A részletezô adatok az alábbiak: 1.) Község-dûlô. Házakból és kertekbôl áll. 2.) Cser- és Cipóhegy. Erdô, tuskókról alászántják, kemény tüzelôfát ad, közepes jöve- delemmel. 3.) Kukoricakertek a Krisztinahegyen felül. Szántóföld, az elsô esztendôben rozsot és kukoricát vetnek, a másodikban ismét, a terület vízmosásos, közepes termést ad. 4.) Krisztinahegy. Szôlô, talaja homokkal kevert, átlagos termést biztosít. 5.) Temetô-dûlô. Szántóföld, az elsô évben búzát és rozsot, a másodikban árpát és zabot termesztenek. 6.) Kút-dûlô. Szántóföld, mûvelése megegyezik a Temetô-dûlôvel. A dûlôk, mezôk leírását hitelesítôk aláírásai, 1873–1874 173 Az újjáéledô település

7.) Rókahegy. Szôlô és kert. Talaja részben vörös, részben sárga lösz. 8.) Konyhahegy. Szôlô, északi fekvésû, talaja vöröses, közepes termést ad. 9.) Szilas és Bencehegy. Erdô, keményfát ad, átlagos növekedésû. 10.) Aranyhegyi-dûlô. Szôlô és kert, a terület hat részre tagolódott: Aranyhegyi alsó dûlô, Aranyhegyi felsô dûlô (a csókai erdô alatt), Aranyhegyi harmadik dûlô, Aranyhegyi negyedik dûlô, Aranyhegyi ötödik dûlô és Aranyhegyi új ültetvény. Jó termést adott az Aranyhegyi alsó dûlô, a továbbiak közepes termést biztosítottak, az új ültetésû dûlôrôl feljegyezték: „csekély termésû”. 11.) Szilvás-dûlô. Szôlô és kert, jó fekvésû, fekete talajú, kiváló szilvát termô terület. 12.) Öreghegyi-dûlô. Szôlô és kert, hat tagból állt: elsô, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik dûlô, az ötödik a Borhordó út, a hatodik az Ertl kút mentén terült el. Termôképesség szempontjából jó minôségû volt az Öreghegyi elsô, második és har- madik dûlô, a továbbiak közepes termést biztosítottak. 13.) Felsô Magyalos-dûlô. Szôlô és kert. Hegyi fekvésû, sovány talajú, keveset termô. 14.) Közép Magyalos- vagy Kelemen-dûlô. Szôlô és kert, talaja köves, közepes termést ad. 15.) Közép Magyalos- vagy Ertl-dûlô (az Ertl család lakóhelye Mór). Szôlô és kert, talaja ugyancsak köves, átlagos minôségû. 16.) Alsó Magyalos. Szôlô és kert, „fehéres földû, középtermô”. 17.) Cipóhegy. Szôlô, közepes termést biztosít. 18.) Ürgehegy. Szôlô, talaja, termése átlagos. 19.) Mór–Csókai-dûlô. Szôlô és kert, három tagból állt, az országút mentén, a középrészen és a Vértes aljában. Részben homokos, részben agyagos talajú, közepes termést biz- tosított. A Vértes aljában húzódó dûlôrészrôl megjegyezték: „köves, rossz talajú és kevés termô”. 20.) Vértes-dûlô. Erdô, talaja kôsziklás, tuskókról hajt, keményfa tenyésztetik. 21.) Dávidhegyi-dûlô. Szôlô és részben kert, nyolc tagból állt, zömében szép fekvésû területek, termôképességük a közepest meghaladja, bô termônek minôsítették a negyedik, a Sáncon felüli részt, az ötödik és hatodik tagot, a hetedikhez fûzött meg- jegyzés: „részben északi fekvésû, így a téli idôszakban a fagyok károkat okoznak, különben elsô osztályú terület”. 22.) Csókai föld. Szántóföld, a dûlô három vetôre tagolódott: csókai szôlôk melletti, középdûlôi, látóhegyi részhez közeli. Mindhárom dûlôrészt a következô rend szerint mûvelték, az elsô esztendôben rozsot, a másodikban zabot vetettek. A harmadikban pedig pihentették, ugarolták a területet. A szántók hozama a közepesnél gyengébb. 23.) Sánci-dûlô. Szántóföld, ugyanúgy mûvelték, mint a csókai földek szántóit. Egyetlen megjegyzést fûztek a dûlôhöz: „aránytalan fekvésû”. 24.) Kenderföldek-dûlô. 25.) Káposztásföldekre-dûlô. 26.) Tôhelyre fekvô-dûlô. 27.) Látóhegy alatti-dûlô. 28.) Sörédi hídhoz-dûlô. 29.) Csóka–sörédi híd-dûlô. 174 Erdôs Ferenc

Földbirtokosok névjegyzéke, 1873 (részlet) Az utóbbiak szántóföldek, a háromnyomásos gazdálkodás rendszerében mûveltek, az elsô esztendôben rozsot, a másodikban zabot vetettek. A harmadik évben pihen- tették, legelônek használták a területeket. 30.) Bikarét. A rétet évente egyszer kaszálták. Kevés, de jó szénát termett. 31.) Tóhely-dûlô. Szántóföld. Az elsô esztendôben búzával vetették be, a másodikban árpával és zabbal, majd ugarolták. Jó termôképességû dûlô. 32.) Vadászrét. A Bikaréthez hasonló réti föld. 33.) Meredek-dûlô. Szántóföld. 34.) Békás tói-dûlô. Szántóföld. 35.) Közép-dûlô. Szántóföld. Az újjáéledô település 175

36.) Hegyháti-dûlô. Szántóföld. 37.) Bödönkúti-dûlô. Szántóföld. 38.) Cser-dûlô. Szántóföld. A szántóföldeket a fentebb ismertetett mûvelési rend szerint használták. Általában átlagos hozamúak. Gyenge termést biztosított a Meredek-dûlô, a Cser-dûlô egyik része jó gabona- termô, a másik része gyenge hozamú. Rendkívül tanulságos, a Fejér megyei települések esetében pedig példátlan, hogy a mezôgazdasági mûvelés alá tartozó ingatlanoknak többségében nem helyi lakosok a tulaj- donosai. A Móri Adóhivatal a dûlôk leírásával és minôsítésével egy idôben készítette el a földbirtokosok betûsoros névjegyzékét. A község tulajdona mellett 981 birtokost írtak össze, köztük a Lamberg és a Zichy uraságokat, rögzítették a csókaiakat, feltüntették a más telepü- lésen lakó, de csókai földek — zömében szôlôk és kertek — birtokosait. A csókakôi határ- ban 718 móri lakos, 57 bodajki, 33 sörédi, 9 csákberényi, 8 fehérvárcsurgói, 2 mohai, 1 csákvári, 1 sáregresi (Csók Lajos), 4 székesfehérvári, 1 hantosi, 1 sárkeresztesi, 1 nagylángi (a Zichy grófok), 2 budapesti, 1 komáromi rendelkezett ingatlannal. A csókakôi lakosok közül mindösszesen 142-en voltak tulajdonosok, azaz a birtokosok 14,5 százaléka volt helyi polgár. A móri lakosok a birtokosok 73,2 százalékát tették ki — íme a magyarázata annak, hogy Csókakôn termett (terem ma is) a legjobb móri bor.412 A sáregresi Csók család legismertebb tagja Csók István (1865–1961) a modern magyar festészet egyik kimagasló alakja. Élete végéig fogyasztotta mértékkel a csókai bort. Édesapja Csók Lajos sáregresi molnár vásárolta a közel egy katasztrális hold szôlôt. Csók István (Sáregres, 1865. február 13. — Budapest, 1961. február 1.) Kossuth-díjas kiváló mûvész. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron végezte. Utána Budapesten, Münchenben és Párizsban tanult. Ott telepedett le, s 1889-ben a francia fôvárosban volt az elsô kiállítása is. 1895-ben hazatárt, s 1896-ban a nagy- bányai festôk csoportjához csatlakozott. 1903-ban ismét Párizsba költözött, 1911- ben tért haza. 1921 és 1932 között a Képzômûvészeti Fôiskola tanára. 1951-ben a Képzômûvészeti Szövetség elnökévé választották. Szülôföldjéhez: Sáregreshez és Cecéhez, Csókakôhöz — ahol a család hosszabb ideig szôlôsgazda volt —, Székes- fehérvárhoz, diákkora városához erôs érzelmi szálak fûzték. Születésének 90. év- fordulóját Székesfehérváron ünnepelte. A fehérvári Megyeház utca, amelyen diák- korában naponta végigment, akkor kapta a Csók István utca nevet és a Szent István Király Múzeum képtárát is róla nevezték el. Czeizel Endre genetikus A magyar festômûvész-géniuszok sorsa címû tanulmánykötetében Csók István életmódjáról a következôket fogalmazta meg: „Nagyon szerette a társaságot, a mulatozást (…), igazi hedonistaként élvezte az ételeket és italokat (napi fél liter bor)”.413 176 Erdôs Ferenc

A polgári közigazgatás kialakulása A kiegyezést (1867) követôen megszilárdult az alsó fokú közigazgatás. A községek ren- dezésérôl szóló törvények (1871, 1886) alapján Csókakô nagyközségi besorolást kapott, azaz önállóan látta el a törvényekben meghatározott feladatokat.414 Ez idô tájt Csókakôhöz tarto- zott külterületi lakott hely minôsítéssel Újmajor. A népesség létszáma 748-ra növekedett, a mûvelés alatt levô terület meghaladta az 1936 katasztrális holdat, a belterületen 121 lakó- házat regisztráltak.415 A nagyközség az 1886. évi XXII. törvénycikkben meghatározott jogait a képviselô- testület és az elöljáróság gyakorolta. A képviselô-testület húsz fôbôl állt, tíz tagot a legtöbb adót fizetôk (virilisek) juttattak a testületbe, ugyancsak tíz fôt a választójoggal rendelkezôk közül választottak. A rendszerint negyedévente ülésezô testület hatáskörébe tartozott a szabályrendelet-alkotás joga, a költségvetés megállapítása, a községi törzsvagyon kezelése, a közmunkák elrendelése, a községi pénztárak felügyelete, a szociális gondoskodás, az elöl- járók, a segéd- és kezelôszemélyzet létszámának megállapítása, tagjainak megválasztása és felmentése, a községi illetôségi és letelepedési ügyek, továbbá a szüret idejének meg- határozása egyetértésben a hegybíróval és a hegymesterekkel. Rangban elsô tisztviselô a bíró, feladatainak ellátásáért 60 forint tiszteletdíjban részesült (az 1886. évi községi törvény végrehajtásának idôszakában a tisztséget Végh János töltötte be). Az adminisztráció vezetôje a jegyzô, fizetése 400 forint, ehhez járult 60 forint lakbér, továbbá a magánfelek részére teljesített munkák díja egészítette ki a jövedelmét. Walter Jánost Heltay Imre váltotta a jegyzôi tisztségben, elôdjéhez hasonlóan elöljárói és a lakosság megelégedésére hozzáértéssel látta el feladatait. Az elmondottakat igazolja, hogy 1883. július 30-ától 36 éven át volt a csókakôi jegyzôség vezetôje. Az elöljáróság további tagjai: a törvénybíró (helyettes bíró), a négy esküdt, a közgyám, a pénztárnok, a körorvos. A segédszemélyzethez tartozott a szülésznô, a kezelôszemélyzet tagjai: a kisbíró, egyben kézbesítô is, az éjjeliôr és a levélhordó (postai kézbesítô). A kisbíró a kézbesítô teendôit is teljesítette, a közérdekû rendeleteket dobszó kíséretében hirdette ki. Feladata volt továbbá a községi iroda takarítása, télen a fûtés, azaz a hivatalszolga valamennyi teendôjének ellátása. Tiszteletdíja mindössze 40 forint volt. Az éjjeliôr a belterületen téli idôszakban este 9 órától hajnali 5 óráig, nyáron este 10-tôl reggel 4-ig „folyamatosan ôrséget tartani” köteles. Fizetése mindössze 20 forint. Tekintettel arra, hogy postahivatal nem mû- ködött a községben, a képviselô-testület levélhordót alkalmazott, kötelmeit az alábbiakban sorolták fel: „kötelessége a hivatalos leveleket és küldeményeket Mórra a postahivatalba és egyéb hivatalokba elvinni, s az onnan érkezôket átvenni”. Magánszemélyek megbízásait, leveleit, postai küldeményeit alku szerint teljesítette. Fizetése a községi pénztárból 22 forintot tett ki.416 Vagyon- és életbiztonsággal összefüggésben intézkedett a testület, a gyúlékony anyagok el- helyezésérôl 1887-ben alkottak rendeletet, a képviselô-testület megállapította: asztagokat, kazlakat, boglyát, rôzsét, s általánosságban minden könnyen gyúlékony anyagot az épületektôl, kerítésektôl és egymástól öt méternél közelebb elhelyezni nem szabad. A rendeletet Fûrész György bíró és Heltay Imre jegyzô írta alá, s ellátták a Csókakô község feliratú körpecséttel. Az újjáéledô település 177

Változás az önkéntes tûzoltó egyesület megalakulásától következett be. 1893-ban a mó- dosított tûzrendészeti szabályrendelet utal arra, hogy „a községben kielégítôleg mûködô önkéntes tûzoltó egylet létezik”. Az egyesület tevékenységét a községi pénztárból biztosították.417 A községháza építésére 2000 forint kölcsön felvételéért folyamodtak. A kérelmet tá- mogatta Grossinger István a Móri járás fôszolgabírája. A vármegyei fôszámvevô, Udvardy Sándor nem javasolta a kölcsön felvételét, elutasító álláspontját azzal indokolta, hogy a község, mint erkölcsi testület vagyonnal nem bír, így a kölcsönre fedezettel nem ren- delkezik. Tíz esztendô múlt el, amikor újabb, immár kivitelezhetô megoldást találtak. A községháza és a jegyzôi lakás céljára megvásárolni tervezték Jankó József volt magyar- almási lakos házát és szôlôföldjét, „mely községházának nagyon alkalmas volna”. Idôközben erre a célra 800 forintot takarított meg az elöljáróság, 200–200 forinttal támogatták a csókakôieket Lamberg Anna grófnô és a választókerület országgyûlési képviselôje, báró Aczél Béla is. A kedvezô fordulatnak meg is lett az eredménye: a képviselô-testület 1894- ben 1410 forintért megvásárolta az épületet. Megkezdôdhettek az átalakítási munkák, s 1896- ban, a honfoglalás millenniumi esztendejében Csókakô saját tulajdonú községházával és jegyzôi lakással rendelkezett.418 A gazdasági viszonyokat, az adófizetôk szociális helyzetét visszavetô filoxéravész nem tette lehetôvé a nagyobb szabású megemlékezést a honfoglalás történelmi jelentôségérôl, mégsem állíthatjuk, hogy megfeledkeztek a csókakôiek a millenniumról, a templom és a községháza közötti térre hat lucfenyô-csemetét ültettek.419 A községháza és a jegyzôlakás tetemesen megnövelte a törzsvagyont, amelyet a század- fordulón több mint 4000 forintra becsültek. Részletezve: az ingatlanok értéke 3650, a hiva- tali helyiségek bútorai 88, a tûzoltószereké (tûzoltókocsi, nyomófecskendô, lajt, létra és eszközök) 437 forintot tett ki.420 A 20. század küszöbén Csókakô területe 1936 katasztrális hold, lakóinak száma 740, választójoggal 65-en rendelkeztek (a lakosságnak mindössze 8,78 százaléka). A jegyzô és anyakönyvvezetô feladatait Heltay Imre látta el. Bíró Makk János törvénybíró Hollósy Imre, közgyám Rendeki Mihály, pénztárnok és adószedô Remete Mihály, körorvos dr. Szôke Károly (lakóhelye Csákberény). Elöljárók: Makk József, Király Mihály, Szántó Lajos, Bognár József. A római katolikus népiskola tanköteleseinek száma 102, a tanulók oktatását az egyetlen tanító, Csinos János látta el. Kereskedô és kocsmáros: Grünfeld Lajos. Biztosítási ügynök: Heltay Imre, aki egyben jegyzô, anyakönyvvezetô és hegybíró. Iparosok: Bognár Imre ács, Szabó István ács, Hollósy Imre asztalos, Király József asztalos, Szántó Lajos bognár, Kaiser Ferenc kômûves, Kaiser József, kômûves, Véninger János kômûves, Gálicz Pál kovács, Laub Sebestyén kovács, Végh György molnár.421 1895. szeptember 29-én újjászervezôdött a hegyközség. Hegybíróvá Heltay Imrét válasz- tották, a hegyközség választmányában kapott helyet Hollósy Imre, idôs Makk János, Suralik István, Rendeki János, Gálicz Pál, Laub Sebestyén, Steiner Imre, idôs Fûrész Mihály és ifjú Végh János.422 Csókakô lakosságának gazdasági, szociális helyzetét a 20. század hajnalán az alábbi adatok jellemzik. A mezôgazdasági területbôl az uradalom mûvelt 1365, a kisgazdák 571 holdat, amelybôl a szôlôhegyek összterülete 360 hold. Az egy lakosra jutó mezôgazdasági ingatlan 178 Erdôs Ferenc

csak négyszögölökben fejezhetô ki, azaz — nem számítva az urasági területeket — csupán 1235 négyszögöl. A földmûvesek vagyoni rétegzôdésére utal a következô adatsor, 127 család rendelkezett 1–4 hold közötti területtel, a nincstelen családok száma 25. A 152 család közül gyermektelen 13, egy–két gyermeket 34, három vagy annál több gyermeket 105 család nevelt. Az állami adófizetési kötelezettség mellett teljesítették az egyház és az iskola fenn- tartását is, ezen kötelezettség maximuma 11 korona 35 fillér, minimuma 5 korona 20 fillér volt. A nincstelenek napszámból tartották fenn családjukat, nyári dologidôben 1 korona 60 fillér, télen 1 korona 20 fillér volt a napi kereset. Aratás, betakarítás idején a környezô uradal- makban dolgoztak, évente 60–70 idénymunkás került ki a lakók közül. Nem kerülte el Csókakôt — különösen a filoxéra pusztításának idôszakában — az Amerikába irányuló kivándorlás. 1907-ben öten hagyták el szülôfalujukat, három családfô és két családtag. Az Amerikában tartózkodók rendszeresen támogatták az otthoniakat, a postai úton érkezett pénzküldemények évente 1000–1300 koronát tettek ki. Az összeget az ott- honiak földvásárlásra fordították, egy katasztrális hold ára megközelítette a 400 koronát.423 „A boldog békeidôket” nem háborúk zaja, hanem a szôlômûvelést és borászatot sújtó filoxéravész törte meg. 1886-ban a filoxéra a móri borvidéket is elérte, a megye 34 szôlôter- melô községében jelentkezett a kártevô, 1890-ben már arról szóltak a jelentések, hogy Fejér megye valamennyi szôlôhegye fertôzött. A filoxéra csókakôi kártételérôl egyértelmû ada- tokkal nem rendelkezünk. A védekezés hatékonysága érdekében szénkéneg-raktárat léte- sítettek, 1895-ben pedig a képviselô-testület azt állapította meg, hogy „Csókakô községnek legfôbb és még mindig elég jelentékeny jövedelmi forrása a bortermelés (…), és eddigi tapasztalat szerint a filoxéra pusztítása ellen a szôlôbirtokosok (…) a szénkénegezéssel sikerrel védekeznek”. Korábban a budafoki szénkénegraktárból sok esetben jelentôs késéssel kapták meg az igé- nyelt mennyiséget, a helyben létesített raktár a szôlôbirtokosok gondját oldotta meg, csökkentette a feszültséget a képviselô-testület és a lakosság között. 1895 ôszén már azt is megállapították: „a lakosság újabb idôben a filoxéra ellen a szôlôk szénkénegezésével védekezik, minek következtében a szôlôk jó karban” vannak, a földadó törlésére okot nem találtak. Azon területeken sem, ahol a szôlôk kipusztultak, ugyanis az ilyen helyeket szántóföldi mûvelés alá vették, sôt az 1890-es évek elején az amerikai szôlôalanyokba oltott vesszôkkel új szôlôs- kerteket is telepítettek. Újabb növényi károkozó jelentkezett, a csókakôi szôlôkben is megjelent a peronosz- póra, amely elsôsorban a zsenge hajtásokat és a leveleket, majd a virágos fürtöket és szôlô- szemeket támadta meg. Ellene rézgálictartalmú permetezéssel és porozással védekeztek. A szôlôtermesztés nemcsak munkaigényes mezôgazdasági kultúrává, hanem igen költségessé is vált. A 19. század végéig a szôlô a „hajlott hátat kedvelte”. Ettôl az idôtôl viszont meg- követelte a szénkénegezést és a permetezést is. Az újabb és újabb nehézségeket a szôlô- mûvelôk szorgalmas munkával, jelentôs anyagi ráfordítással gyôzték le. A szôlômûvelés az átmeneti megtorpanás után újabb lendületet vett, a század végére a szôlôk terület elérte a 300 katasztrális holdat. Egy évtizeddel a filoxéra megjelenése után, 1895 ôszén volt az elsô „boldog” szüret. A must cukortartalma — a Wágner-féle mérô szerint — 13–15 fok között változott. A szén- kénegezés és permetezés használt a szôlôknek, sôt a bordói lével permetezett szôlôk cukor- Az újjáéledô település 179

tartalma meghaladta az átlagosat. A termést 3000–3500 hektoliterre becsülték, a must literét pedig 24–26 krajcárért árusították. „A móriak és a csókaiak nagy áldozatokat hoztak a szôlô újbóli felvirágoztatására — olvashatjuk a jelentésben —, fáradságuk és anyagi áldozatuk nem veszett kárba, a négy éves új szôlôk szépen hoztak termést, átlag egy holdra tíz hektolitert számítottak”.424 Megállapíthatjuk, hogy a 19–20. század fordulóján, közel egy évtizedes visszaesés után a szôlôtermesztés ismételten fellendült. A szôlôk egységes kezelése, a védekezés meg- szervezése, a szôlôben végzett munkák — köztük a szüret idejének meghatározása — érde- kében hegyközségeket hoztak létre. Két világégés között 1914. június 28-án Szarajevóban Gavrilo Princip szerb anarchista megölte Ferenc Ferdinándot, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét és feleségét. A gyilkosságot követô napokban feszült várakozás volt megfigyelhetô Csókakôn is; háborúról, a gyilkosság megtorlásáról beszéltek az utcákon, a kocsmában és a pincékben. A július 14-én elrendelt részleges mozgósítás, majd a július 28-án kiadott általános mozgósítás a háború kezdetét jelentette. Országszerte optimista közhangulat alakult ki, a sajtó tudatosan felkorbácsolta a nemzeti érzést, tápot adott nacionalista felhangoknak is: új 1848-ról, a haza védelmérôl, az emberiség szebb jövôjének nyitányáról szóltak a háborút dicsôítô vezércikkek. I. Ferenc József osztrák császár és magyar király „Mindent meggondoltam, megfontoltam” kezdetû fel- hívását a megyei sajtó is közzétette, és megtoldotta azzal a szerkesztôi véleménnyel, hogy „a monarchia megtalálta szívét, megacélozta akaratát, és ez az akarat fog diadalmak ragyogásában fürödni”. Csókakôn a mozgósítás elrendelésekor a behívottak eleget tettek a parancsnak. Éltették a háborút, „a Haza és a Király” mellett tüntettek. Hivatalos ünnepségekre nem került sor, a bevonulókat a lakosság — társadalmi hovatartozás nélkül — kísérte a vasútállomásra, és a haza védelmére buzdította ôket. Nemcsak a település fiait és férfiait búcsúztatták lelkesedés- sel, hanem az átvonuló katonaságot is. A lakosság, ha idôben tudomást szerzett arról, hogy katonai szerelvény halad át a bodajki állomáson; élelemmel, borral felpakolva sietett a vasútra. A háború elsô hónapjaiban közel 20-an vonultak be a császári és királyi hadseregbe, a ma- gyar honvédséghez több mint 15-en kaptak behívót. 1918 nyaráig közel 130-an teljesítettek frontszolgálatot, a munkaképes férfiak több mint 30 százaléka harcolt a szerb, az orosz, az erdélyi és fôképp az olaszországi hadszíntereken. Egy, az 1930-as évek elején kelt kimutatás szerint a hôsi halottak száma 17, a hadiözvegyeké 9, a hadiárváké 5, a hadirokkantaké 21.425 Megfeszített munkára, a lakosság összefogására volt szükség már 1914 késô nyarán és ôszén — fôképp szüret idején —, hogy a betakarítást befejezzék. A családok kalákában fejezték be az aratást, elsôsorban a napszámból élô családok bevonult férfitagjainak mun- kából történt kiesése okozott gondot az otthoniaknak. Asszonyok, felserdült gyermekek végezték apjuk, férjük helyett a munkát, hogy a család megélhetését biztosítsák. 180 Erdôs Ferenc

A lakosság adakozása, szociális érzékenysége a bevonulást követô hetekben, hónapokban is töretlen volt. A sebesülteket szállító vonatok áthaladása arra ösztönözte a Vöröskereszt Egylet móri tagozatának vezetôit, hogy új lendületet adjanak a karitatív, emberbaráti mun- kának. Móron 1914 ôszétôl két hadikórház mûködött, az egyik a katolikus kör helyiségében harminc, a másik a Luzsénszky Henrikné adományozta épületben 25 ággyal. A két kór- házban — 1914 végéig — 240 sebesült és beteg katonát ápoltak. „Gazdag és szegény, úr és szolga egyaránt ott voltak a Vöröskereszt szolgálatában, és a nehéz idôk mindenkinek a kebelébôl nemes érzéseket fakasztottak” — állapította meg a megye alispánja az áldozatkészségrôl. A móri hadikórházak 1915-ben 720, 1916-ban 623 sebesültet láttak el.426 A csókakôi lakosok részben élelemmel, fôként gyümölccsel és szôlôvel támogatták a hadikórházban ápoltak élelmezését. A hazáért hôsi halált haltak427 1914-ben 1915-ben 1916-ban 1917-ben 1918-ban Zsolnai Lajos Zsolnai Ferenc Grósz Gusztáv Kaiser József Remete József Steiner Donát Galló István Suralik János Gálicz János Ôsi Ferenc Bognár János Király Géza Makk János Szekeres József Dupán Márk Zsolnai István Rabóczki József Makk Mihály Hollósi Ferenc Csöngedi Mihály Fûrész Imre Suralik György Csada Donát Szekeres József Az 1914–1915-ben elhunytak a szerb és az orosz, az 1916-ban hôsi halált haltak a román, az 1917–1918-ban elhunytak az olasz harctéren veszítették életüket. A csókakôiek zömében a császári és királyi 69. gyalogezredben és a magyar királyi 17. gyalogezredben harcoltak. A frontokról 1918 ôszén hazaérkezô katonák elkeseredett otthoniakkal találkoztak. Nem volt kapható só, cukor, petróleum, sôt gyufa, valamint dohányáru sem. Az iparosok a leg- szükségesebb alapanyagokat sem tudták beszerezni, 1918 tavaszán elmaradt a rézgálic-szállít- mány, az ôszi szüret is silány minôségû volt. Az ôszirózsás forradalom gyôzelmét (1918. október 31.) követô napokban az elégedetlenség tetôfokára hágott, földosztást követelô vélemények hangzottak el. Kilencven esztendô múltával is felemelô érzés megismerni a képviselô-testület 1918. november 3-ai határozatát. „Kívánjuk a magyar állam teljes függetlenségét, területének csonkít- hatatlan épségét, a hazai, évszázadok óta együtt dolgozó, különbözô ajkú népek békés együtt- mûködését, a magántulajdon megvédését, a családi tûzhely szentségének megoltalmazását, a nemzeti társdalom olyan berendezését, amely minden munkának gyönyörét biztosítja, az anyaföldnek azok kezébe juttatását, akik azt verejtékükkel megmunkálják (…), a falusi nép érdekeinek kielégítését, és az ország sorsának intézésében olyan arányban befolyásolását, amely többségi joga, véráldozatai és munkája alapján megilletik.” A határozatot Heltay Imre jegyzô fogalmazta meg, megküldték Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottságának és az Országos Jegyzôi Egyesületnek is.428 Áldozatkészségrôl is tanúbizonyságot tettek, a házipénztárból ötven koronát utaltak a betegen, sebesülten katonai kórházakban ápoltak gyógykezelésére. 1918 decemberében Az újjáéledô település 181

pedig bizottságot hoztak létre az öt katasztrális hold földtulajdonnal nem rendelkezô front- harcosok összeírására. Csókakôn — Fejér megye valamennyi településéhez hasonlóan — a közeli földosztástól remélték helyzetük megváltozását az agrárnincstelenek és a törpebirto- kosok.429 1919 tavaszán elmaradt a földosztás, elmaradt a baloldali hatalomátvételt követôen, a tanácsköztársaság alatt is. Sôt, az uradalmak szocializálásával, a szovjet–orosz mintájú ter- melôszövetkezetek létrehozásával a kisbirtokosok ellenállását váltották ki. A magántulajdon védelme hatotta át a szôlôsgazdákat is. Az egyre feszültebb közhangulatot a háromtagú direktórium sem tudta csillapítani. A diktatúra több mint négy hónapja alatt a közellátást és a gazdák rézgáliccal történô ellátását, továbbá a közbiztonság fenntartását tartották elsôdleges feladatuknak. Augusztus 8-án fellélegeztek a polgárok, Csókakôn is ismert lett a baloldali diktatúra bukása. Heltay Imrét, aki a tanácsköztársaság idôszakában megvált hivatalától, Rózsás Jenô követte a jegyzôi teendôk ellátásában. A képviselô-testület rendkívüli közgyûlésén az alábbi határozatot hozta: „a kisebbség fegyveres terrorja útján létrejött tanács kormányzati rendszer meg- szûnt, megszûntek azon országos közigazgatási szervek és hatóságok is, melyeket a tanácskormány létesített”. A község közigazgatását ismételten a képviselô-testület és az elöljáróság vette át, „a törvényes rend helyreálltát a legnagyobb örömmel” vették tudomásul.430 Az adminisztráció vezetését 1919. október 4-én a rendkívül agilis, szervezôkészséggel rendelkezô Pongrácz Ferenc vette át.431 Egyik legfôbb feladatának tekintette a költségvetés egyensúlyának megteremtését. Célkitûzését a korona rohamos értékcsökkenése miatt csak 1924-tôl tudta megvalósítani. 1921-ben a községi pótadó elérte a 70%-ot, 1922-ben a 37%-ot, és a mélyponton, 1923-ban meghaladta a 460%-ot. Ez utóbbi betarthatatlannak bizonyult. A községi pótadót a kiadások és bevételek között mutatkozó passzívum kiegyenlítésére vetet- ték ki. Ennek érzékeltetésére az alábbi adatokat közöljük: 1920-ban a kiadások meghaladták a 29 ezer koronát, a bevétel mindösszesen 1646 korona volt, 1922-ben a szükséglet meg- közelítette a 320 ezer koronát, ezzel szemben a bevételeik alig haladták meg a 16 ezret.432 Az idézett adatok is bizonyítják, az értékálló fizetési eszköz, a pengô bevezetéséig, a trianoni békediktátum utáni esztendôk gazdasági stabilitásának megalapozásáig községi beruházá- sokra nem került sor. Nemcsak a község, hanem a polgárok is a legtöbb esetben gazdasági erejüket meghaladóan óvták ingatlanaikat, értékeiket. Az elsô világháborút követôen kirob- bant gazdasági és pénzügyi válság hatásainak csökkentésében a lakosság szorgalmának is szerepe volt. Az 1920-as évektôl fellendült a gyümölcstermelés: több mint 15 ezer gyümölcs- fa ontotta termését tavasztól késô ôszig, a kiváló minôségû csókai gyümölcs keresett volt a székesfehérvári hetipiacon is. Másodlagos bevételi lehetôségnek bizonyult a gyümölcsbôl és a szüretet követôen a törkölybôl elôállított pálinka. A lakosság érdekeit szem elôtt tartó képviselô-testület 1923-ban döntött egy új és nagyobb teljesítményû szeszfôzô üst be- szerzésérôl, amelynek ára meghaladta a 140 ezer koronát.433 Az 1918 ôszétôl tapasztalt nemzeti elkötelezettség, a nemzeti tudatot folyamatosan ébren tartó értelmiségiek (jegyzô, tanítók, plébános, uradalmi tisztek, kereskedôk és iparosok) hatása a földmûvelésbôl élôkre nem volt elhanyagolható. 1920 tavaszára nemzeti hadsereg részére 4 tonna gabonát gyûjtöttek434, s 1922 augusztusában a trianoni békeszerzôdés súlyos 182 Erdôs Ferenc

katonai elôírásait ellenôrzô olasz, francia és angol katonatisztek hadianyag után kutatva meg- jelentek Csókakôn, a szôlôhegyekben dolgozó helybeliek és móri társaik botokat, husán- gokat ragadva megfutamították az ellenôrzô bizottság tagjait. Ugyanebben az esztendôben bizalmas jelentés tudósított a szociáldemokrata párt törekvésérôl is.435 Az 1919 ôszétôl feléledô politikai küzdelmek egyik alapkérdése a földreformról szóló törvény megalkotása. Csókakô népességének jelentôs részét alkotó agrárnincstelenek és tör- pebirtokosok az 1920-ban megalakult nemzetgyûléstôl várták a földosztás megvalósulását. Várakozásukat csak részben fejezte ki a Nagyatádi Szabó István nevével egybekapcsolt föld- reform (az 1920. évi XXXVI. törvénycikk), amely házhelyeket és néhány holdas parcellákat juttatott megváltás ellenében a nincsteleneknek. 1921 tavaszán 52 házhelyigénylô családnak mértek ki 600 négyszögöles területeket, 1922-ben 450 katasztrális holdat hasítottak ki a Merán család uradalmából.436 A Lamberg családot házasság révén a Csákberényben lakó Meránok váltották fel a birtokosok sorában. (Merán János 1891-ben kötött házasságot Lamberg Ladislajával).437 A korlátozott mértékû földreform társadalmi hatását illetôen ki- egyenlítést eredményezett, a szociális feszültségeket átmenetileg csökkentette, gazdasági téren pedig helyhez kötötte a szabad és olcsó munkaerôt. Az 1920-as évek közepétôl kibontakozó gazdasági fellendülés az oktatásban figyelhetô meg. 1926-ban kéttantermesre bôvítették a római katolikus népiskolát, „tisztán szilárd anyagból” megépítették a tanítói lakást. Az építkezésnél a kézi és igás napszámot a lakosság önerôbôl biztosította.438 Már ekkor felmerült az áramszolgáltatás bevezetése. A tervet az 1929–1933 közötti gazdasági világválság egy évtizedre elodázta. Az általános tájékozódás szempontjából mind határozottabb szerepet töltöttek be a napi- és hetilapok, egyházi kiadványok. Az 1920-as évek közepén a következô sajtótermékekre fizettek elô: Budapesti Hírlap (2 példány), Pesti Hírlap (1 példány), Magyarság (1 példány), Új Barázda (2 példány), Hangya (3 példány), Vasárnapi Újság (1 példány), Fejér Megyei Hírlap (2 példány), Fejér Megyei Napló (1 ingyen példány a községnek), Szövetkezés (2 példány), Szent Mihály missziós naptár (25 példány). Mihalecz Ferenc plébános megjegy- zése szerint a sajtótermékek a pénzhiány miatt csak igen lassan terjednek. A szentmisén a hívek 70%-a rendszeresen megjelent, a nôk buzgóbbak voltak a férfiaknál. Ennek egyik okául — mint hét évtizeddel korábban is — a közelben levô kocsmát tették meg. Mihalecz plébános a negatív jelenségek között megemlítette: megkezdôdik a Kanadába történô kivándorlás. Nyíltan bevallotta a lakosság politikai irányítását, személyének és be- folyásának tulajdonította a keresztény gazdasági párt befolyásának megerôsödését. Az élet- körülményekrôl megjegyezte: a hívek a nekik juttatott földbôl igen nehezen tudnak megélni, a közeli községek tehetôsebb gazdáinál vállalnak aratást, vagy az uradalmakban lesznek szegôdményes cselédek.439 A gazdasági világválság mélypontján — 1931-ben — az ellátatlanok száma elérte a 170 fôt. Hat havi ellátást kértek a vármegyétôl a 15 napszámos, a 8 ipari és kereskedelmi alkal- mazott, továbbá a 147 törpebirtokos részére. A szociális feszültséget a közepesnél is rosszabb termés tetézte: a búza és a rozs átlagtermése 4,5, a kukoricáé 6, a burgonyáé 25 mázsa volt. Felerôsödtek a jobboldali mozgalmak, s ott lappangtak évek múltával is, 1937-ben a nyilas- párt megszervezésére történtek kísérletek.440 Az újjáéledô település 183

Pongrácz Ferenc jegyzô — a plébánossal karöltve — a közélet megújuló szellemét ho- nosította meg. Döntô szerepet játszott a helyi társadalom önszervezôdésének kibontako- zásában. 1923. január 14-én megalakult a gazdakör, 1925. április 26-án a levente egyesület, majd 1935. október 20-án a polgári lövészegylet.441 Csókakô általános jellemzôi az 1930-as években442 Általános adatok Lakosság száma az 1930. évi népszámlálás szerint 789 lélek, római katolikus 778, refor- mátus 5, evangélikus 1, izraelita 5. Házak száma 197. Területe 1936 katasztrális hold, amelybôl a községé 57 hold. Szántó 949, rét 27, legelô 56, erdô 516, szôlô 301, kert 22, terméketlen 63 katasztrális hold. Talajviszonya: száraz jel- legû. Termények: szôlô és gyümölcsfélék. Az erdôbirtok 516 katasztrális hold gróf Merán Jánosné tulajdona. Vasútállomás Bodajkon, a belterülettôl öt kilométer távolságra. Posta, távíró és telefon Móron. Csendôrjárôr központja Csákberény. Hatóságok, intézmények Községi elöljáróság Vezetôjegyzô: Pongrácz Ferenc. Móron született 1891-ben, érettségit Veszprémben tett, a jegyzôi tanfolyamot Szombathelyen végezte, oklevelet 1913-ban nyert. Mûködését Móron mint jegyzôgyakornok kezdte 1911-ben. 1913-tól Kisvaszaron (Baranya vármegyé- ben) segédjegyzô, 1919-tôl helyben mint fôjegyzô mûködik. Tûzoltóegylet parancsnoka, leventeegyesület elnöke, lövészegyesület ügyvezetô elnöke, gazdakör pénztárosa. Az elsô világháborúban az olasz fronton küzdött, fogságba esett, ahonnan 1919-ben jött haza. Kitüntetései: bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt. Apja hôsi halált halt. Irodatiszt: Gálicz Gyula. Helyben született 1909-ben, iskoláit Móron végezte. Mûködé- sét helyben, 1924-ben kezdte mint községi irodatiszt. Leventeegyesület fôoktatója 1931-tôl. Községi bíró: Remete Mihály. Törvénybíró: Király Mihály. Pénztáros: Makk Ferenc. Közgyám: Király István. Egyház és iskola Római katolikus egyházközség Plébános: Marschalkó Alajos. Zsolnán született 1873-ban, középiskoláit és a teológiát Besztercebányán végezte. Mûködését Nagyszalontán kezdte, 1904-ben Garamkürtösön (Bars vármegye) plébános lett, 1914-ben Hajnikra került (Zólyom vármegye), ahonnan 1920-ban Budapestre menekült, ahol mint hitoktató mûködött. 1927-tôl helyben plébános. A lövészegyesület elnöke. Római katolikus elemi iskola Igazgatótanító és kántor: Horváth József. Gyálon született 1889-ben, a tanítóképzôt Kiskunfélegyházán végezte, 1910-ben nyert oklevelet. Mûködését 1910-ben Tolnanémedin 184 Erdôs Ferenc

kezdte, majd rövid ideig Csákberényben, 1914-tôl helyben mûködik mint kántortanító, 1924-tôl igazgatói minôségben. A hitelszövetkezet könyvelôje. A „Hangya” felügyelô bizottságának elnöke, az Országos Katolikus Tanító Egyesület tagja. Két testvére küzdött a háborúban, több kitüntetés tulajdonosa. Tanítónô: Horváth Józsefné született Palkovics Margit. Újbányán (Bars vármegye) született, a tanítóképzôt Szatmárnémetiben végezte 1911-ben. Helyben 1914-tôl mûködik. Az Ifjúsági Egyesület, a Szívgárda vezetôje s több kulturális egyesület tagja. Egyesületek, pénzintézetek, szövetkezetek Kötelezett tûzoltóság Még a múlt század végén alakult, igen elhanyagolt állapotban találta Pongrácz fôjegyzô, aki 1919-ben teljesen újjászervezte. Kielégítô felszereléssel van ellátva, a helyi követelmé- nyeknek megfelelôen. Elnök és parancsnok: Pongrácz Ferenc, alparancsnok: Gálicz Gyula irodatiszt, szakasz- parancsnok: Steiner Imre földmûves. Leventeegyesület Elnök: Pongrácz Ferenc. Fôoktató: Gálicz Gyula. Lövészegyesület Ügyvezetô elnök: Pongrácz Ferenc. Gazdakör Elnök: Makk Ferenc. Hitelszövetkezet Igazgató: id. Rendeki János. „Hangya” Fogyasztási Szövetkezet Igazgató: Psóra György. Nyugdíjas Csókai József, Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyári fôintézô. Helyben született 1891- ben, kereskedelmi érettségit Budapesten 1908-ban tett. A MÁVAG szolgálatába 1908-ban lépett Budapesten. 1924-tôl fôintézôi rangban, mint a MÁVAG vezérigazgató titkára mû- ködött, 1926-ban nyugalomba vonult. Háborúban a szerb, olasz, orosz és román frontokon küzdött, 1919-ben mint tartalékos hadnagy szerelt le. Kitüntetései: kis ezüst vitézségi érem, Károly csapatkereszt, háborús emlékérem. Az újjáéledô település 185

Címtár Asztalos: Király József. Ács: Réti János. Baromfikereskedô: Fürész Mihályné. Bádogos: özv. Német Istvánné. Biztosítási ügynökök: Bognár Imre, Gálicz Gyula, ifj. Makk Imre, Suralik Gábor. Cipészek: Bognár Imre, Fledervis Ferenc, Moll János. Cséplôgép-tulajdonosok: Gálicz Lajos, Gálicz Pál, id. Makk Imre, Végh György, Végh István. Földbirtokosok: gróf Merán Jánosné 611, gróf Lamberg Henrik 182, község 57, Legeltetési Társulat 52 katasztrális hold. Szôlôbirtokosok: gróf Merán Jánosné 6, gróf Zichy János 5 katasztrális hold. Fûszer- és vegyeskereskedôk: Grünfeld Lajos. Helyben született 1854-ben, 1884-tôl önálló kereskedô és vendéglôs helyben. Az üzletet nagyapja alapította, majd apja vezette 1884- ig. A család a 18. század közepétôl helyben lakik. Három fia és két veje küzdött a háborúban, különbözô frontokon. „Hangya” Szövetkezet: id. Végh Alajos. Hentesek és mészárosok: Grünfeld Lajos, id. Végh Alajos. Italmérôk, kocsmárosok: Flédervis Ferenc, Grünfeld Lajos, Hangya Szövetkezet, id. Végh Alajos. Kovács: Gálicz Pál. Kômûvesek: Kiss János, Molnár György, Pap Pál, Végh István, Végh János. Szabók: a) férfi: Wlasek György, b) nôi: Hegedûs Erzsébet. Vitézek: Karloviczi Ferenc, Makk György. Magyarország hadba lépését követôen (1941) a gazdasági fellendülés, a második világ- háború egyre növekvô terheinek hatására megtorpant. A kormányzat 1940-tôl korlátozta a gabona- és kukoricakészletek piaci értékesítését, állami felvásárlást rendelt el. 1941-ben be- vezette a személyre szóló vásárlási könyvet a közszükségleti cikkekre, majd a cukor- és zsír- fejadagokról rendelkezett. 1942-ben pedig liszt- és kenyérjegyet rendszeresítettek. A piac és kereskedelem állami ellenôrzése a parasztgazdaságokat is sújtotta. Az 1941-tôl mind gyakoribbá váló katonai behívások jelentôs számú munkaerôt vontak el a gazdaságoktól. Ismét asszonyok, idôsek és felcseperedett gyermekek mûvelték a földeket, a szôlôskerteket. Tragikus hónapokat élt át a lakosság 1944 tavaszától. Hazánk német megszállása (1944. március 19.) után megkezdôdött a zsidók deportálása. Csókakôrôl is elhurcoltak egy izraelita házaspárt, Grünfeld Jenôt és feleségét. 1944 decemberében a német–magyar és szovjet front közvetlen közelébe került a település. Az elsô háborús lövedék december 24-én csapódott be. A belterülettôl északra a szovjet, délre a német egységek foglalták el tüzelôállásaikat. A német katonai egység parancsnoka több helyi lakost — köztük Fûrész Aladárt, Végh Kálmánt, Wéninger Gyulát, Végh Donátot, Végh Istvánt, Csányi Józsefet, Bognár Gézát, 186 Erdôs Ferenc

Cseszneki Lászlót — elüldözte Csókakôrôl. Elôbb Mórra, majd Németországba hurcolták ôket. A helybeliek közül többen a présházakban, Csákberényben, Csákváron és Tabajdon kerestek menedéket. Az esztendô utolsó napjaiban a móri térségben súlyos harcok bon- takoztak ki, Szilveszter éjszakáján a Bodajkot biztosító magyar katonai alakulat gyújtó- lövedékeket zúdított a szovjetek csókakôi harcálláspontjára. A lövedékek a római katolikus templomot gyújtották fel, órákon át, fáklyaként lángolt a Szent Donát plébániatemplom, harangjai nagy robajjal a mélybe zuhantak. A második világháború helyi harcaiban 46 csókakôi lakos és egy budapesti hivatalnok vesztette életét, a szovjet egység katonái lányo- kat, asszonyokat becstelenítettek meg, sôt meg is gyilkolták ôket. A szovjetek legszörnyûbb tette a 42 magyar katona — zömében erdélyi és felvidéki származásúak — kivégzése volt. Március 15-én a német csapatok végleg elhagyták a területet, március 17-én és 18-án nem volt kegyelem, hat vétlen polgárt gyilkoltak meg a szovjet katonák. A Vörös Hadsereg Csókakôt elfoglaló alakulata megszállóként viselkedett, rabolt és gyilkolt.443 Újjáépítés és konszolidáció 1945. március 18-án elhallgattak a fegyverek. Félelem és rettegés lett úrrá, romokban hevert a templom, lakóházak, középületek semmisültek meg. A felocsúdó lakosság temetett és temetett, szeretteiket, magyar, német és szovjet elesetteket. A belterületen, majd a határ- ban eltakarították a harci eszközök és jármûvek roncsait, az állati tetemeket. A megfeszített munkát tetézte, hogy március végétôl másfél hónapon át a szovjet katonai hatóságok köz- munkára, útépítésre, vasútépítésre kötelezték a csókaiakat, s folytatódott a zabrálás, teljessé vált a lakosság kifosztása. Mintegy 140 fôvel csökkent a népesség létszáma: 1944. november 1-jén 842, 1945. áprilisában 703 fô élt a községben. A csökkenés adódott a polgári áldozatok számából, a szovjetek elôl elmenekültekbôl, továbbá a hadifogságba esett katonai szolgálatot teljesítôk- bôl. A harci cselekmények következtében lakhatatlanná vált 77 épület, súlyosan megrongá- lódott 145, s mindössze 72 lakóház vészelte át kisebb sérülésekkel a háborút. Megrongálódott a községháza, az iskolának egy tanterme maradt, a károkat tetézte a Szent Donát plébánia- templom sorsa, az Isten háza, amelyet oly féltô gondoskodással óvtak, gyújtóbomba-találatot kapott. Elpusztult az állatállomány jelentôs része: mindössze 17 lovat, 32 szarvasmarhát, 8 sertést és 8 baromfit találtak az összeírók. Nem tekinthetjük túlzottnak az ellátatlanok 640 fôt meghaladó számát sem. A szántóföldeket háborús roncsok, s az életet veszélyeztetô aknák borították. 1944 ôszén 120 holdat vetettek be, 1945. április végén 15 hold tavaszi gabonát, 30 hold burgonyát és egyéb terménnyel 100 holdat mûveltek meg.444 Nem túlzott Pap József községi írnok, amikor a megyét arról tudósította, hogy a község 70 százaléka romokban hever. Vibirál Lajos esperesplébános az alábbi tájékoztatást küldte az egyházmegyei hatóságnak. Jelentése nemcsak az egyházi ingatlanok helyzetét vázolja, hanem több vonatkozásban utal hívei, a csókakôiek nyomorúságos viszonyaira is: „Alázatos tisztelettel jelentem, hogy a csókakôi Az újjáéledô település 187

harcok folyamán a csókakôi templom teljesen elpusztult. Foszforos lövedékkel kívül-belül lett felgyújtva, és minden felszerelésével együtt elégett. A szentmiséket a szintén összelôtt, de ideiglenesen használható temetôkápolnában tartom Bodajkról kölcsönkért ruhákban. A plébániaépület is nagyon megrongáló- dott. Két szobája teljesen lakhatatlan, de a többi lakrész és a melléképületek is nagyon meg vannak rongálva. Az iskolánk teteje, oldala be van dôlve, ablakai nincsenek. Csak egy tantermet tudtunk ideiglenes tanításra berendezni, s abban felváltva folyik a tanítás. A tanítói lakás melléképületeivel szintén nagyon megrongálódott. Ablakai nincsenek. (…) Az egész háború alatt (…) egy pillanatra sem hagytam el plébániámat. Amikor lehetett, látogattam a bunkerokat és vigasztaltam és bátorítottam a híveimet, sôt sok hívemnek adtam menedéket. Kiürítés nem volt”.445 Az esperesplébános példáját, aki mindvégig hívei között maradt, nem követte a jegyzô: Pongrácz Ferenc elmenekült, s a harcok múltával sem tért vissza. A közigazgatás megszerve- zése a csákberényi segédjegyzôre, Fejes Gyulára várt. Fejes Gyula a Móri járás fôszolgabírájának utasítására érkezett Csókakôre. Elsô teendôi között 1945. május 8-án egybehívta a lakosságot, s megalakították a nemzeti bizottságot, amelynek elnökévé Kaiser Imrét választották. Tagjai sorában két kisgazdapártit, két kom- munista pártit és ugyancsak két parasztpártit találunk. Mindez azt bizonyítja, hogy április közepétôl május elejéig a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok helyben is megalakultak. A nemzeti bizottság tagja lett Vibirál Lajos esperesplébános is. Kisgazdapárti elkötelezettsége döntôen hatott híveire. Tömegbefolyásukat a kisgazdák megtartották 1948 nyaráig, az egypárti — a Magyar Dolgozók Pártja megtestesítette — diktatúra kiépüléséig. A nemzeti bizottság tagjait Fejes Gyula megbízott jegyzô köszöntötte, aki „a mostani nehéz idôkhöz méltó, komoly munkára” kérte a néphatalmi testületet. Döntöttek a mezôgazda- sági munkák szervezetté tételérôl, az igásállatok igénybe vételérôl. Elhatározták, amíg a legszükségesebb mezôgazdasági munkákat nem végezték el, addig az igavonó állatok másutt való alkalmazása csakis a bizottság három tagjának egyidejû engedélyével lehetséges. Személyi kérdések között a jegyzôi tisztség betöltése elodázhatatlannak bizonyult. Pongrácz Ferenc 1945. március 15-én elmenekült, május elejéig nem tért vissza. Állásából felmentették, s a nemzeti bizottság Fejes Gyulát a község jegyzôjévé megválasztotta. Az írnoki teendôket pedig Pap József látta el.446 A közigazgatás ideiglenes szervezete május közepéig kialakult, s a mezôgazdasági munka- végzést illetôen a szôlôkben is megkezdôdtek a munkák. Késve metszettek, késve nyitották a sorokat, mégis a szôlôk az igen kedvezô tavaszi idôjárás hatására kiváló terméssel kecseg- tettek. Tavaszi gyümölcs, cseresznye is termett bôven, a hozam nem a csókaiak helyzetén segített, ugyanis a cseresznyetermés zömét a Vörös Hadsereg Móron állomásozó alakulatá- nak kellett átadni.447 Május elsô napjaiban nemcsak a nemzeti bizottság alakult meg, hanem a községi föld- igénylô bizottság is. Ez idô tájt a lakosság figyelme a földosztásra összpontosult. A testület elnökévé a nemzeti parasztpárti Makk Donátot választották. Rendkívül szûk mozgástere volt a földosztóknak, a település határának jelentôs részét a fel nem osztható, állami tulaj- donba kerülô erdôk (532 katasztrális hold) jelentették. A földalapot mindösszesen 193 hold szántó, 27 hold szôlô jelentette. Az igényjogosult családok száma 87, egy családra kiosztott 188 Erdôs Ferenc

mezôgazdasági ingatlan alig haladta meg a kettô hold 320 négyszögölet. Messze elmaradt az országos és a megyei átlagtól. A földosztást követôen a mezôgazdasági ingatlanok mûvelési ágak szerinti megoszlása: szántó 907, kert 32, rét 23, szôlô 316, legelô 55, erdô 532, földadó alá nem esô terület (haszontalanok: dûlô utak, nádas) 71 katasztrális hold.448 A földosztással egy idôben került sor a községi képviselô-testület megalakításának elô- készítésére. A feladat a nemzeti bizottság hatáskörébe tartozott. 1945. június 8-án döntöttek arról — a pártok erôviszonyait, taglétszámát alapul véve —, hogy a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártot (FKGP) nyolc, a Magyar Kommunista Pártot (MKP) kettô, a Nemzeti Parasztpártot (NPP) három, a pártonkívülieket ugyancsak három tag képviseli. Az 1945. június 17-én délelôtt 9 órakor tartott közgyûlésen a nemzeti bizottság tagjai és a pár- tok elnökei, továbbá a lakosság képviselôi jelentek meg. A kisgazdák elnöke ifjú Fûrész Ferenc, a parasztpárt elnöke Makk Donát, a kommunista párt elnöke Molnár György. A közgyûlésen Mayer Lajos járási fôjegyzô elnökölt, a képviselô-testület tagjainak személyére a pártok elnökei tettek javaslatot. Kisebb zavar támadt, ekkor derült ki, hogy a kommunista pártnak mindösszesen két tagja van, s a két fô „pártot nem képezhet”. A parasztpárt sietett a kommunisták segítségére (a kor általános szóhasználata szerint a parasztpártiakat „csizmás kommunisták”-nak nevezték — tegyük hozzá, nem alaptalanul). Molnár György és tagtársa a parasztpártiak között lett tagja az újjáalakuló képviselô-testületnek. A képviselô-testület megalakulását rögzítô határozat szerint a Nemzeti Parasztpárt öt fôt, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt 11 fôt delegált. Közfelkiáltással a község bírájává Jelena Ferencet, helyettes bíróvá Steiner Istvánt, közgyámmá Klujber Józsefet, pénztárnokká Kaiser Imrét választották. Az elöljáróság tagja lett: ifjú Rendeki István, Suralik Gábor, Makk Donát és Végh Mihály.449 A képviselô-testület elsô közgyûlésének napirendje a vezetôjegyzôi állás betöltése volt. A napirend jelentôségét mi sem bizonyítja jobban, mint a járási fôjegyzô helyettesének — Barna István — jelenléte, sôt ô is elnökölt a közgyûlésen. A jelöltek Fejes Gyula és Sörédi Imre, mindketten megfelelô képesítéssel és gyakorlattal rendelkeztek. Az elôzetes tájéko- zódás alapján Fejes Gyula tûnt nyertesnek, ôt támogatták a járási hivatal vezetôi is. A titkos szavazás nem az elôzetes várakozást igazolta, a húsz érvényes szavazat (16 képviselô és négy elöljáró) összeszámlálását követôen vált ismertté az eredmény: Sörédi Imre okleveles jegyzôt 17-en támogatták, Fejes mindössze három szavazatot kapott. Sörédi Imre a legválságosabb idôszakban lett a közigazgatás vezetôje. Hozzáértése, a lakossággal fokozatosan kialakuló kapcsolata, példás családi élete elismerést, majd tiszteletet váltott ki.450 A nyári betakarítás és az ôszi szüret idôszakában a nemzetgyûlési választások elôkészítése majd lebonyolítása kötötte le a figyelmet. Csókakô esetében a kisgazdapárt volt a legered- ményesebb az elôkészítés során, a választások is a párt vezetôit igazolták. Az újjáéledô település 189

Az 1945. november 4-én megtartott nemzetgyûlési választások eredménye451 A párt neve Érvényes szavazatok száma Százalék Nemzeti Parasztpárt 45 13,0 Polgári Demokrata Párt 7 2,0 Kommunista Párt 22 6,4 Kisgazdapárt 255 73,7 Szociáldemokrata Párt 17 4,9 Összesen 346 100,0 A kisgazdák elsöprô sikere azt jelentette, hogy a polgári demokrácia, a többpártrendszer megszilárdulása mellett voksoltak a csókaiak. A helyi siker megismétlôdött az 1947. augusztus 31-én megtartott országgyûlési választásokon is, jóllehet a nemzeti és a belpolitikai helyzet megváltozott. A kisgazdapárt polgári demokráciát védô országos és megyei politikusait dikta- tórikus módszerekkel eltávolították, a csókakôieket nem lehetett megtörni, a kisgazdapártot a szavazók abszolút többsége támogatta, az érvényes szavazatok 58,3 százalékát kapták. A kommunistákra mindössze 28-an, a szociáldemokratákra 39 szavaztak, a baloldali pártok Csókakôn egyértelmûen vereséget szenvedtek. Szovjet segítséggel 1948 nyarán mégis ma- gukhoz ragadták a hatalmat.452 Az 1945 nyarától kibontakozó újjáépítés fôbb eredményei, amelyek kisebb mértékben állami támogatásból, döntôen lakossági összefogással valósultak meg. 1945 ôszén megkezd- hette mûködését a szeszfôzde, helyreállították a községházát, a mûvelôdési otthont, rendez- ték a belterületet, 1948-ban helyreállították az áramszolgáltatást, az újjáépítés befejezôdését a római katolikus templom felszentelése jelentette. 1950. január 15-én Shvoy Lajos megyés püspök felszentelte az újjáépített templomot. A harangok 1959-ben Lezsák Rafael mûhe- lyében készültek el.453 A munkáspártok (kommunisták és szociáldemokraták) egyesülésével létrejött Magyar Dolgozók Pártja elsöpörte a többpártrendszert, így a községi önkormányzat felszámolása sem váratott magára. Az 1950. október 22-én megtartott tanácsválasztásokkal létrejött a tanácsrendszer. A csókakôi tanácsnak a központi rendeletek és utasítások végrehajtása volt a feladata. A politikai szóhasználatban a dolgozó nép hatalmát testesítették meg, de a dikta- túra valódi arcát a kuláklisták, az iparosok és kereskedôk jogosítványainak megvonása, a földek államosítása, a termelôszövetkezeti csoportok erôszakos megszervezése, a falusi lakos- ságot sújtó beszolgáltatás és padlássöprés jelentette. A Rákosi Mátyás személyével egybekapcsolt idôszak hazánk történetének legválságosabb szakasza. 1956 nyarára pattanásig feszült légkör alakult ki Csókakôn is. A fôvárosban október 23-án kirobbant forradalom nem maradt hatás nélkül. Október 27-én bodajki bányászok küldöttsége érkezett a faluba, felszólították a lakosságot a munkástanács és a nemzetôrség megszervezésére. Az esti órákban 150–200 fôbôl álló tömeg vonult a tanácsház elé, kezük- ben nemzetiszínû zászlókkal járták be az utcákat. Kossuth-nótákat énekeltek, a szabadságot éltették, mind többször hangzottak el a „le a kommunistákkal, szabadságot a népnek” jelszavak. A tüntetôket alig lehetett féken tartani, a tanácselnök ellen fordultak. Leverték a tanács- 190 Erdôs Ferenc

házán lévô vörös csillagot, betörtek a begyûjtési irodába, beszolgáltatási rendelvényeket semmisítettek meg. Október 28-án behatoltak a pártházba, a dokumentumokat elégették. Az ideiglenes munkástanács vette át a helyi hatalmat, a tíz fôbôl álló testület elnökévé Remete Ferencet választották, s ô lett a nemzetôrök parancsnoka is. A nemzetôrség tagja lett többek között Jelena József, Lôrincz Ottó, Papp Bálint, Suralik Ottó. A munkástanács ösztönzésére élelmiszereket gyûjtöttek a fôvárosban küzdô szabadságharcosoknak és a fô- városi lakosságnak. A forradalom és a szabadságharc leverését követôen a megtorlás Csókakôn sem maradt el. A munkástanács elnökét, Remete Ferencet internálták, a helyi események résztvevôi közül többen Nyugatra távoztak.454 Az 1960-as évektôl változások bontakoztak ki, ezek összegzôje az alábbi feljegyzés. A postához a tanácsház udvarán, illetve kertjén keresztül vezetô eléggé kaptatós gyalog- úton lehet feljutni. Valamikor az ilyen kicsi községekben, sôt a jóval nagyobbakban is posta- mesterség mûködött. Ma a csókakôi postahivatal ugyanolyan tagja — fiókpostai minôségben is — a megyei postaszervezetnek, mint bármely más, nagyobb létszámú, s nagyobb forgalmat lebonyolító posta. Az épület nagyon szép fekvésû, teraszáról egyik felérôl lelátni Bodajkra, másik felérôl szinte benéznek ide a közeli erdôség fái. A szolgálatot ketten látják el, Zsolnai Lajosné és a kézbesítô. Van itt levél, csomag, pénzforgalom, van távíró és távbeszélô szolgá- lat. Havonként kétezer körüli rendes, 150 ajánlott levél fordul meg, feladtak, illetve kapnak a lakosok 40–50 táviratot, s körülbelül 450 távolsági beszélgetést bonyolítanak le. Hírlapelô- fizetôi forgalmuk meghaladja a négyszázat, többet nem is nagyon tudna kihordani az egy szem kézbesítô. Az elôbbiekben vázlatosan megfogalmazottak nagyjából jellemzik egy mai 1156 lakosú község kapcsolatát a „külvilággal”, de ha arra gondolunk, hogy hajdan az ekkora falukból legfeljebb a katonafiakkal váltottak levelet, s távírónak, telefonnak nyoma sem volt, min- denképpen kortörténeti pozitívumként kell kezelnünk a posta forgalmi adatait. Figyelemreméltó tény, hogy például a község 347 lakóházából körülbelül 180 komfortos, hogy a lakosság 19 százaléka könyvtári tag, hogy jó a község bolthálózata, hogy a helyi bor- termelôk — közöttük Hollósiné, Makk Elemér — jó néhány nemzetközi borversenyen aranyérmet szereztek a csókai szôlôk nemes levével. S hogy e pozitívumoknál maradjunk, itt jegyzem fel a csókakôi községvezetés távlati elképzeléseit. Nagyon helyesen az idegenforgal- mat szeretnék fejleszteni, terveik tengelyébe állítani. Itt van az a ragyogó hegyoldal a várral, a terjedelmes gyümölcsösökkel, a szebbnél szebb túralehetôségekkel, milyen kitûnô foglalkoz- tatási alkalmak kínálkoznak itt. Mennyi hazai turista és idegen keresné fel ezt a regényes falut, ha kulturáltan fogadhatnák! S itt van a jó csókai bor mellett a kitûnô gyümölcs! Most azzal foglalkoznak, hogy a gyümölcsös területek egy részét nyaralótelep céljára kiparcellázzák, s ez mennyire egybevág a városi tömegek egyre intenzívebb kikapcsolódási szándékaival! Nemrégiben, amikor a hajdani Csákok, Rozgonyiak, majd 1543-tôl 1687-ig a török kézen lévô, és utána még jó néhány fônemes által örökölt vár rendbehozásával és haszno- sításával kecsegtették a faluvezetést, felbuzdultak a csókaiak, öt–hat éve aztán senki sem nyúlt hozzá a romhoz, mégsem adták fel a reményt. Nem arra, hogy a várból lesz még, vagy lehet valami, nem is annyira a mûemlékmentés érdekli ôket, inkább a jelen és a jövô, a falu jobb, könnyebb boldogulása. Az újjáéledô település 191

Nem is ártana a lehetôségek jobb kihasználása, mert néhány vonatkozásban elég sok negatívummal találkozhat itt a szemlélô. Tíz éve vajúdik például az iskolaépítés, jelenleg minden elérhetô, áthidalható megoldást felhasználnak, hogy a közoktatást lebonyolíthassák. Ide tartozik az is, hogy a község mûvelôdési háza régi, elavult, de a mérleget helyrebil- lenti az a tény, hogy korszerû klubkönyvtárt építettek, hogy jó és szép — ahogyan itt mondják — a földmûves-szövetkezet centruma, a benne foglalt korszerû presszóval, kis- vendéglôvel, s a többi szakosított boltegységgel. Kicsi ebben a faluban a termelôszövetkezet: mindössze 800 katasztrális holdon gazdál- kodik, de eredményeit tekintve a jók közé számít, s a hagyományos mezôgazdasági ágaza- tokon kívül, a területi sajátosságok jó kihasználásával, fôként szôlôtermesztéssel foglalkozik. A korszerû, saját telepítésû szôlôterületük 40 hold, de újabb 100 hold telepítését készítik elô. Telepítenek 150 hold gyümölcsöst is, és eredményesen foglalkoznak pincei gombater- mesztéssel. A termelôszövetkezet 190 tagja közül 130 a dolgozó, jól megtalálja a számítását, a munkaképes lakosságból közel 300 fô utazik a környezô bányákba dolgozni. Kétszázhuszonhárom gyerek jár itt a felújításra váló iskolaházakba, a 10 pedagógus közül kilenc a faluban lakik. Ennek a helyhez kötöttségnek is része lehet abban, hogy a községi közéleti érverése élénk, hogy különbözô — fotós, bábos — szakkörök tevékenykednek itt, hogy kimagaslóan nagy a mozielôadások látogatottsága. S hogy mit kívánnak falujuk életszínvonalának korszerûsítése érdekében? Az iskola- kérdés megoldásán is túl, a jelenlegi igényeknek megfelelô szeszfôzôt szeretnének, hogy a töméntelen szôlô és gyümölcs hulladékukat gazdaságosan kifôzhessék, az utakat, gyalog- járókat szeretnék teljesen rendbehozni, orvoslakást építeni, s ezek birtokában majd nekilátni, másokat is hozzámelegíteni az idegenforgalom természetadta lehetôségeinek kidolgozá- sához.455 A megtartó és befogadó település A rendszerváltozást követô évtizedek bebizonyították, hogy Csókakô befogadó tele- pülés. Az volt a 18. század közepétôl, amikor móri, bodajki, sörédi, csákberényi, fehérvár- csurgói, székesfehérvári, sôt távolabbi települések polgárainak biztosított gazdasági életteret. A korábbi évtizedekben, évszázadokban a szôlô, a szôlôskert, a gyümölcsös volt a kötôdést megtestesítô gazdasági erô, az 1970-es évektôl pedig a kincses természet, a nyugalmat biz- tosító kies környezet és az ôslakosok humánus magatartása volt és maradt napjainkra is a települést fejlesztô erô. Mindezekhez a helyi közigazgatás vezetôinek szemléletváltozására is szükség volt, az itt hétvégi házat, családi otthont építôk, társadalmi, szociális igényeket felismerô személyek nem a „gyütt-mentek” rétegét testesítik meg, hanem gazdasági erejükkel, ismereteikkel gazdagítják Csókakôt, újabb és újabb lendületet adnak a megújulásnak, az állandóan változó és mind igényesebb, humánus, nemzeti és örök érvényû erkölcsi magatartás kiteljese- désének. A harmadik évezred küszöbén elmondhatjuk, Csókakôt a jó Isten jókedvében teremtette! 192 Erdôs Ferenc

Fentebb szóltunk a befogadó településrôl, de nem idéztük a statisztikai adatokat. A rend- szerváltozás hajnalán 1990-ben 998 lakosa volt a településnek, húsz esztendô múltával 1344- en népesítik be, azon kevés számú megyei falvaink egyike, ahol jelentôsen gyarapodott a lakosság. Ha azokat az okokat keressük, amelyek a befogadó, gyarapodó Csókakôt jellemzik, mindenekelôtt a helyi társadalom önszervezôdésére kell rámutatnunk. Ezek között találunk több évtizedes múltra visszatekintôket (sportegyesület, nyugdíjasok, szépkorúak klubját), de fellelünk a rendszerváltozás sodrában létrejövôket, sôt a település határain túlmutató, elsô- sorban szociális, emberbaráti kezdeményezéseket. Az önszervezôdés folyamatában kiemel- kedô, hogy az egyesületek, társaságok nem a központi hatalom akaratából, hanem a helyi törekvésekbôl, a hely szellemébôl nôttek ki és terebélyesedtek, tették a korábban csak szôlômûvelésérôl, gyümölcstermelésérôl, boráról nevezetes települést országszerte ismertté. A hely szellemébôl fakadó események és rendezvények az alábbiak: 1992-ben a Szent Donát plébániatemplom kertjében felavatták a második világháború katonai és polgári áldozatainak emlékmûvét. 1998-ban a képviselô-testület a lakosság bevonásával megalkotta címerét és zászlaját. A terveket Szászi József középiskolai tanár, heraldikus készítette. A magyar államalapítás millenniuma tiszteletére 2000-ben emlékhelyet alakítottak ki a temetôben. A település összterülete 10,72 km2, lakossága 1072 fô, a háztartások száma 454. Az óvoda 30 férôhelyes, az általános iskolát 104 tanuló látogatja. Jelentôs beruházások valósultak meg 2006-ban, átadták az idôsek otthonát, felavatták Szent Donát püspök és vértanú szobrát, megújult a mûvelôdési ház. Trianoni emlékhelyet avattak 2007-ben. 1998-tól évtizedeken át kôfal épült az ún. Bányaudvarban az omlásveszély elhárítására. 2008-ban átadták az Auti Farm Lakóotthont. 2009-ben az állandó lakók száma 1344. Mûködô egyesületek, társaságok A hét évtizedes múltra visszatekintô Váralja Sport Club 1940. március 1-jén alakult meg. Alapítója Pongrácz Ferenc vezetôjegyzô. 1919 ôszétôl ismerkedtek meg a csókaiak a labda- rúgással, elsôsorban a leventekorú fiúk kergették a kezdetben rongyból készült, majd a bôr- labdát. A labdarúgás országosan a legismertebb tömegsporttá az 1930-as évektôl vált, köszönhetôen a nemzeti válogatott eredményeinek. A községekben is sorra alakultak a lab- darúgó egyletek. Csókakôn a sportklub azt követôen erôsödött meg, hogy a Ferencvárosi Torna Club lett a támogatója. A labdarúgók elsô, egyöntetû öltözékét is a zöld–fehér klub adományozta. A labdarúgók mellett volt lövész, birkózó és atlétikai szakosztályuk is. A második világháborút követôen az egyesület helyi szinten mûködött, a Fejér megyei labda- rúgó bajnokságban 1952-ben vettek részt elsô ízben. Ez az idôszak a nemzeti labdarúgás arany korszaka. 1955-ben a megyei III. osztályú bajnokság elsô helyezettjei lettek, 1958-ban a megyei II. osztályú bajnokságban bronzérmet szereztek. Ezt követôen a hanyatlás eszten- dei következtek, 1986-ban a labdarúgó-szakosztály megszûnt, Fûrész András és Hartl István Az újjáéledô település 193

1994-ben szervezi újjá a labdarúgást. A 2008/2009. évi bajnoki idényben a felnôttek a megyei III. osztályban küzdöttek, a 11. helyen végeztek. A club elnöke Hartl István, vezetôedzô Fûrész András, pályaedzô Makk András, technikai vezetô Kovács Zoltán, szak- osztályvezetô Csöngedi Roland. A Csókakôi Várbarátok Társasága 1995. március 25-én alakult meg. Az alapító „atyák” dr. Fülöp Gyula régész, a Szent István Király Múzeum akkori igazgatója és Sörédi Pál az általános iskola igazgatója. Napjainkban több mint 100 fôs a társaság. 1996-ban kezdôdött meg a vár állagának megóvása. A feltárásokat dr. Hatházi Gábor régész irányítja. 1999-ben a vár fennállásának 700. évfordulóját ünnepelték, megjelent A 700 éves Csókakô címû monog- ráfia. Szerzôk: Béni Kornél, dr. Fülöp Gyula, dr. Hatházi Gábor. 1999-ben megalakult a társaság lovagi tagozata. A szôlômûvelés és borászat évszázadokat átívelô múltjának ápolására 2001-ben jött létre a Szent Donát Borrend. Elsôsorban a Csókakôn élô borász szakemberek, borbarátok egye- sülete, érdeklôdésük homlokterében a kiválóan kezelt, kiváló minôségû bor áll. Éves prog- ramjuk a júniusban megrendezendô Szent Donát borünnep és a szeptemberben tartott vár- játékok. Megalakulásukat gazdasági érdekek is motiválták, így a minôségvédelem, a fejlett technológia, az értékesítés, a forgalom növelése. Belsô életük, külsô megjelenésük mellett elôadásokat, borbemutatókat, kóstolókat tartanak, borversenyeken, fesztiválokon vesznek részt. A színpompás felvonulások, avatási ceremóniák, rendezvények több ezer, néha tízezer érdeklôdô elôtt zajlanak. Ugyancsak látványosak az évente más-más országban szervezett kongresszusok, borbemutatók és versenyek. Az Aranyhegyi Idôsek Otthona a település egyik legjelentôsebb beruházása. 2003-ban megépítését az a cél éltette, hogy a 21. századnak megfelelô, kortól független, teljes értékû fizikai–szellemi élethez szükséges intézményt hozzanak létre. A 8000 négyzetméter alap- területû 68 apartmanos lakrészeket egy központi épület, rózsakert, park övezi. „Vértes Falvá”-n és „Bakony Falvá”-n találhatók az egy illetve kétszemélyes apartmanok, amelyek 25–45 négyzetméter alapterületûek: szobából, teakonyhából, vizesblokkból, elôtérbôl áll- nak. Az épület paramétereinek megtervezésére és a személyzet kiválasztására egyaránt nagy gondot fordítottak. A 24 órás nôvérszolgálat, az orvosi ellátás, a gyógytornász, a napi ötszöri étkezés — igény esetén a gyógyélelmezés — mindenki számára biztosított. Az idôsek otthona Csókakô legszebb fekvésû területén található. A pihenést szolgálja a közelben elterülô ôstölgyes, valamint a közvetlen környezetben megépült rózsakert és szoborpark. Auti Farm Csókakô, alapításának dátuma 1991. Az egyesület fô célja autizmus spektrum zavarral élô gyermekek, fiatalok fejlesztésének, oktatásának támogatása, érdekképviselete, foglalkoztatási és lakhatási gondjaiknak enyhítése, megoldása. Az Autisztikus Gyermekek Szüleinek Egyesülete 1991-óta vesz részt az autista gyermekek és fiatalok ellátásának támo- gatásában. Magyarországon hivatalosan 60 000 autista él, közülük mindössze kb. 2000 kap valamilyen ellátást. Ez azt jelenti, hogy a legtöbbjük gyerekként a négy fal közé van bezárva, felnôtt korukra pedig néhány szerencsés kivétellel elme-szociális intézet vár rájuk. A szerve- zetet a szülôk azzal a nem titkolt szándékkal hozták létre, hogy a kevés állami segítség elle- nére biztosítani tudják gyermekeiknek az olyan egyszerû jogokat mint a tanulás vagy a munka. Jelenleg 24 iskolás, 10 óvodás és 18 felnôtt korú autistát látnak el.456 194

Természeti adottságok, erd”ok, mez”ok, természetvédelem Béni Kornél Csókakô természeti képe A Csókakô gazdag történelmi múltját áttekintô fejezetekben láthattuk, hogy az ember elsô megjelenésétôl kezdôdôen elôdeink hogyan éltek, küszködtek, gazdálkodtak ezen a tájon azért, hogy maguknak és utódaiknak jobb megélhetést biztosítsanak. A napsütötte csókai szôlôk lankáin járva, vagy a Várvölgy sziklái között barangolva azon- ban csak kevesen gondolnak arra, hogyan jöhetett létre a ma látott tájkép, és a természeti erôknek milyen gigantikus dinamizmusa hozta létre a mai valóságot. Ezek az erôk emberi léptékkel mérve végeláthatatlan hosszúságú idôtávlatban, évmilliók alatt folyamatosan hatva alakították ki a tájat, míg elérkezett az idô a napjainkban észlelt pillanathoz. Szerencsére a földtörténet különbözô korszakai több-kevesebb nyomot hagytak a földfelszínen. A geológia — a föld tudománya — folyamatosan fejlôdô módszereivel megpróbál egyre pontosabb következtetéseket levonni a földkéreg felszínének és a bányászat során megismert mélyebb rétegeknek az összetételérôl, szerkezetérôl és történeti kialakulásáról. A Vértes legnagyobb tömegét alkotó úgynevezett felsôtriász fôdolomit kôzetanyaga mintegy 200 millió évvel ezelôtt, a föld középkorában a triász tenger mélyén rakódott le, majd innen emelkedett ki. A dolomithegyek táji szépsége, magashegyi jellege, mikroklímája, talajszerkezete a dolomit tulajdonságainak következménye. A kálcium-magnéziumkarbonát összetételû kôzet a mészkôvel ellentétben kémiailag alig oldódik, azonban a víz és a fagy hatására bekövetkezô fizikai felaprózódása, mállása — különösen a peremi részeken — igen 195

A Kôlyuk-barlang bejárata Béni Kornél 196

erôteljes. Ezzel magyarázható, hogy ha Csókakôn a falu felôl felnézünk a Vértesre, meredek, fehéren izzó sziklák, kopár gerincélek, köves lejtôk, sziklás tetôk sorozatát látjuk, mintha egy igazi magashegységben járnánk. Pedig a dolomitrögök meredek letörésének széle való- jában mindössze 300–400 méterre fekszik a tenger szintje felett. A dolomitrögök, -tömbök, -fennsíkok a Vértesre jellemzô módon éles törésvonalak mentén hirtelen mély, meredek falú völgyekkel tagolt éles gerincekre, tornyos, sziklás letörésekre hasadtak szét. A fô törésvonalak ÉNy–DK-i irányúak, mint például a Vár-völgy illetve arra pontosan merôlegesek, mint a Kôlyuk-völgy vagy a Buhin-völgy. A Vértes-hegység északnyugat felé nézô peremén keskeny sávban a dolomithoz hasonló korú dachsteini mészkô alapkôzetet találunk, mely sekélytengeri üledékbôl képzôdött. A hegység déli részén a dachsteini mészkô csak néhány helyen bukkan elô, így például éppen a csókakôi vár környékén. A földfelszínt beborító növényzet szempontjából az alapkôzetnél nagyobb jelentôsége van a talaj minôségének. A Vértes déli peremén lerakódott lösztakaró Csókakô térségében mezôgazdasági szempontból kedvezô termôképességû talajok kialakulásához vezetett. A környék éghajlatára a mérsékelten meleg nyár, a hideg, de nem szigorú tél a jellemzô, 10 °C körüli évi középhômérséklet értékkel. A Móri-árok fekvése nagymértékben befolyá- solja a szélirányt, mintegy szélcsatornaként mûködik. Az átlagosnál nagyobb szélgyakoriság kiegyenlítôen hat az éghajlati szélsôségekre. A szôlôtermelés szempontjából kedvezô a téli fagyok mérséklésére kifejtett hatása. A szôlô- és gyümölcstermelés szempontjából fontos adat az évi napsütéses órák száma, ami Csókakô térségében 1900–2000 között változik, melybôl 1450–1500 esik a tenyész- idôszakra. A csapadékösszeg sokévi átlaga 620 mm körüli, melybôl kb. 400 mm hullik le a tenyészidôszakban, tavaszi–nyár eleji maximumot mutatva. A termôhelyi adottságok és a Vértes, valamint a Móri-árok által meghatározott dombor- zati viszonyok Csókakô térségében a növénytakaró többé-kevésbé szabályos zonális elhe- lyezkedését eredményezik. Csókakô vízfolyásait a Csókakôi-ér gyûjti össze, mely a Mór–Bodajki-vízfolyásba ömlik, innen pedig a Gaja-patakon és a Nádor–Sió-csatornán keresztül jut a Dunába. Valaha a vízi és ártéri növénytársulásoknak a mainál sokkal nagyobb jelentôsége volt a környéken, mivel a Vértes lábánál szinte minden oldalról vizenyôs-lápos területek helyezkedtek el. A Móri- árokban a mai Mór–Bodajki-vízfolyás kiterjedt mocsarai, a Zámolyi-medencében a Császár- víznek a Velencei-tóig nyúló mocsárvilága, északra pedig az Általér mocsarai határolták a Vértest. Egyes nyelvészek szerint a Vértes szó valamikor a Vértes, Vertus, Fertus, Fertô szó- alakokon keresztül módosulva, mocsarakkal körülvett hegységet jelentett volna. A török kortól kezdve hosszú idôn keresztül végzett lecsapolások eredményeként ez a kiterjedt vízi- világ eltûnt, utolsó maradványát Csákvár határában a természetvédelem alatt álló Csíkvarsai- rét képviseli. A csókakôi határban a vízi- és ártéri növényzet csak a Csókakôi-ér mentén kis helyet elfoglaló szürke nyaras, égeres, fûzfaligetes területeken fordul már elô. A Móri-árok mély vonulata felôl a Vértes irányába haladva, a legmélyebben fekvô terü- leteket elhagyva, szántó mûvelési ágban hasznosított mezôgazdasági területeket találunk. Természeti adottságok, erdôk, mezôk, természetvédelem 197

A Móri-árok keresztmetszete a természetes növénytakaró és a mezôgazdasági mûvelés zónáinak feltüntetésével. I. Cserszömörcés, molyhos tölgyes karsztbokorerdôk, II. Sziklagyepek, III. Molyhostölgy–cser erdôállomány, IV. Szôlô-zóna, V. Szántómûvelés zónája, VI. Vízi- és ártéri növénytársulások (dr. Kiss Árpád nyomán) A jégkorszak hideg kontinentális klímájában keletkezett finom porszerû képzôdmény, a lösz rakódott itt le vékonyabb-vastagabb rétegben, akárcsak a Mezôföld nagy részén. A löszön kiváló minôségû, növénytermesztésre alkalmas talaj jött itt létre, mely a mezôgazdaságnak szorgalmasan mûvelt területe. Így nem csoda, hogy az eredeti löszvegetációnak már nyomát sem találjuk. Ahogy a síkvidéki táj a Vértes lábánál felfut a hegy oldalára — de a termôtalaj még meg- felelô vastagságú — itt érjük el a szôlômûvelés zónáját. A szôlô- és bortermelés olyan fontos szerepet játszik a csókakôiek megélhetésében, hogy ennek a témának egy külön fejezetet szentelünk. Amikor a hegyoldal hajlásszöge olyan meredekre változik, hogy a szôlômûvelést már nem lehetne biztonságosan folytatni, elkezdôdik az erdôk, és a viszonylag érintetlen ter- mészet birodalma. Magyarországon már régen nincs olyan hely, amely teljesen független lenne az emberi hatásoktól, viszont a természetes erdôk nagy része még rendelkezik azzal az ellenálló képességgel, amely ellensúlyozni tudja az emberi beavatkozásokat. Így ezekben az erdôkben lényegében még a természet által létrehozott eredeti növényállományokat tanul- mányozhatjuk. A csókakôi községhatárhoz tartozó erdôk területi elhelyezkedése és alakja egy olyan egyenlô oldalú háromszögre emlékeztet, amelynek dél felé nézô alapjának közepe 198 Béni Kornél