Iskolaújság 2023 tanévzáró

LAPOZZ BELE! Tanévzáró szám A Perbetei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola lapja 2023. június 30. Mentovics Éva Vakáció, vagyis végre szabadság! Szabadságon leszek végre, holnaptól már nem jövök. Nem kelteget anya reggel és az óra sem csörög. Nem mondják, hogy; reggelizz már, öltözz, futás, moss fogat! Nem szól senki; el ne késsünk! Nem siettet, noszogat. Mateklecke? Elfelejtve! Angol szavak? Á, minek? Rajzra se kell bepakolni festéket meg pemzliket. Nem kell korán ágyba bújni, nincs könyörgés, hajcihő, tornazsákból se szaglik ki büdös zokni, vagy cipő. Eldugtam a táskámat is, minek, úgyse használom?! Meglehet, majd úgy, mint tavaly, könnyen meg se találom. Eláruljam, hogy leltem rá? Pszt! Anya előtt az titok! A szag után, mert a szendvics régtől benne lapított. De most nincs, mi kedvem szegné, hahó, szép nyár, vártalak! Hívnak tavak, folyópartok, árnyas erdők, várfalak… Kedvem szottyan? Lustálkodom. Szabadidőm? Temérdek! Ha játszani hívna bárki, garantáltan elérhet. Elkészült az órarendem, nézd csak, az lett ráírva; minden program szünidei üzemmódhoz állítva.

KÜSZÖBÖN A NYÁR A hársfák megint virágoznak. Mámorító ez az illat! Minden évben.... Vidám gyerekek, gyerekzsivaj, kacagás! Ez azt jelenti, június van, megint eltelt egy év. Mindannyian örülünk ennek, tanító és gyerek egy- aránt. Aki végigdolgozta (tanulta) becsületesen a tan- évet, azt hiszem, méltó a pihenésre, megérdemli. Már csak pár nap, és elérkezett a tanévzáró, a számvetés ideje. Nemsokára minden gyerek a kezében tarthatja az eredményeit. Mi az, ami jól ment, mi az, amiben még javulni kell! Persze ilyenkor mindenki megígéri, hogy a jó eredményeit megtartja, a többin pedig javí- tani fog. Úgy legyen! Most vár ránk a feltöltődés! Mindenkire. A szü- lők is többet lehetnek gyermekeikkel, több közös programot szervezhetnek, jó nagyokat beszélgethet- nek...mindenkinek több ideje van a kikapcsolódásra. Vigyázzatok magatokra és barátaitokra a nyári szün- időben! Mindenkinek boldog, élményekkel teli vakációt kívánok! Örüljetek a fiatalságnak és a nyárnak! Tóth Péter lapozz bele! Oldal 2

ANGOL OLIMPIA Az angol olimpián idén iskolánk két tanulója vett részt: Tabi Beatrix és Kálazi Bianka. A versenyt két év után január 19-én rendezték meg Gútán. Különböző iskolák tanulói mérték össze tudásukat. Mindkét kategóriá- ban a versenyzők száma megközelítette a harminc főt. A versenyzőknek meg kellett mutatniuk angol szókincsüket, tudásukat. Valamint a megoldásokhoz szük- ség volt arra is, hogy meg értik-e az angol nyelvű szöveget melyet felolvastak nekik. A verseny 3 fordulóból állt. Először 30 perc alatt kellet egy négy részből álló feladatlapot megoldani, majd következett a szóbeli rész, ami két részből állt. Egy képet kellett körbeírni utána pedig párbeszéd követ- kezett. Melyre 5-5 percet kaptak. Mindkét szóbeli rész úgy működött, hogy a versenyzőket számok alapján hívták be. A versenyen mindkét kategóriában más-más képet kellett kör- beírni és más témáról kellett beszélni a zsűrivel. A verseny nagyon szoros, és nagyon nehéz volt, de a lányok mindketten nagyon szépen teljesítettek. Beatrix az 1A, Bianka pedig a 1B kategóriában ért el nagyon szép eredményt. Gratulálunk nekik! Tabi Beatrix 7. o. Oldal 3 RÖPLABDA BEMUTATÓ Kocsis Levente és Ferenc Dávid megszer- vezésével 2023 szeptemberében elindult a röplabda kör. Mivel nagy volt az érdeklődés, ezért kialakult egy kicsi és egy nagy csoport. A kicsiknek 16:00-tól 17:30- ig, a nagyoknak pedig 17:30-tól 19:00-ig tart. Az edzések fárasztóak, de eredményesek. A sok erőnléti edzést követte a csapatjáték. Nem teljesen egy éve járunk, de már sikereket értünk el. Kocsis Levente szervezett egy verenyt, ahol részt vettek a ko- máromiak és a perbeteiek is . Ott sikeresen elhoztuk az 1. helyet csapattársaim segitségével. A csapattársaim Molnár Dominik, Rancsó Ádám és Jakabová Éva volt. Kellemesen elfáradtunk, de büszkén zártuk a napot! Berta Dániel, 7.o. Tanévzáró szám

BOBÁN JÁRTUNK Április 5-én a baráti iskolában, a bobai Re- ményik Sándor Evangélikus Általános és Művészeti Iskolában jártunk, ahová meghívást kaptunk a Regi- onális Szavalóversenyre. Iskolánkból 3 tanuló vett részt az eseményen: Zahorcsek Zoé, 4. osztályos, Szabó Lilla, 5.-es és Pinke Zsófia, 7. osztályos tanu- lók. A kicsik Wass Alberttől, a nagyok pedig Petőfi Sándor és József Attila költészetéből választhattak egy-egy verset, prózát. Korán keltünk, már 6:00 óra- kor indultunk, mivel kicsit messzebb van a település, de megérte, ugyanis rendkívül figyelmes, kedves fo- gadtatásban volt részünk, és az eredmény sem elha- nyagolható! Zahorcsek Zoé 3. helyezést ért el, Pinke Zsófia pedig 1. lett a versenyen. Gratulálunk diákja- inknak! Csak így tovább! FUTÓVERSENY Szombat reggel 7:40-kor indultunk az iskola elől Béres György tanító bácsi kíséretével. Az iskolából 4 tanuló vett részt: Csicsó Frank, Molnár Dominik, Dudás Ruben, Tóth Viktor. A verseny 9.30-kor kezdődött. Nagy- on izgalmas volt, az elején úgy volt, hogy majd együtt futunk, de a verseny kezdete után nem sokkal elkezdtünk szétszóródni. A verseny 3100 méteres volt.A versenyen Do- minik lett, a második Ruben és Viktor kö- zött. A végén nagy volt a verseny kettőjük között, de végül Ruben lett a harmadik, Vik- tor a negyedik, Frank pedig a hatodik. Ezu- tán elfogyasztottuk az ebédet, amit ott kap- tunk, és 1 órával később volt a kiértékelés is. Jól éreztük magunkat! Tóth Viktor, 7.o. lapozz bele! Oldal 4

GYEREKNAP Június 9-én volt megtartva az iskolában a gye- reknap. A gyereknap egy bolhapiaccal kezdődött. Majdnem mindenki árult valamit .Utána mindenki felment az osztályába, és egy kicsit megpihent. Pihenés után lementünk a tornaterembe, és volt kötélhúzás. Mindenki nagyon jól érezte magát. Kötélhúzás után mindenki kapott friss tízórait. Tízórai után szabadon mehettünk foglalkozások- ra.Volt nutellás kenyér evő verseny, rajzolás, játék a harmadikban és ruhafestés. Remek volt az a nap! Bartos Bálint, 4.o. Oldal 5 Tanévzáró szám

KASZÁS ATTILA VERSMONDÓ FESZTIVÁL A Kaszás Atilla Versmondó Fesztivált immár 16 éve me- grendezik Kaszás Atilla korán bekövetkező halálának emlékére. Ő egy nagyon tehetséges zenész, színész és költő volt. A Jókai Mór Színház előtt áll a szobra. Az iskola kivétel nélkül részt vett ezen az eseményen, tehát idén sem hagyhattuk ki. A második osztályból Pinke Kornél és én neveztünk be a versenyre. Engem Tóth Péter tanító bácsi készített fel, míg Kornélt Pinke Andrea tanító néni. A verseny június 17-én volt. Reggel fél 9-kor volt a megnyitó, ami nagyon szép hegedűszóval kezdődött. Ezután Fekete Irén mondott beszédet, amelyben magasba emelte Kaszás Atilla emlékét. Ezu- tán bemutatták a zsűrit és a tisztelt rokonokat, és végül minket, versenyzőket. 105 diák jelentkezett a versenybe különböző kate- góriákban. Az első és második kategóriában annyian jentkeztek, hogy a csoportokat két felé kellett választani. Ezután megkos- zorúztuk Kaszás Atilla szobrát, amit szintén hegedűszó kisért. A végén indulhattunk a kijelölt helyszínekre, ahol megkezdődhetett a verseny. A második és harmadik kategória az Eötvös utcai alapis- kolában kapott helyet, ami teli volt díszítve, jelezve nagy ven- dégszeretetüket. A zsűri köszöntött bennünket. Az első fordulóban a kötelező verset kellett elmondani bár- milyen írónőtől, én a Nemzedék című verset választottam Ágai Ágnestől. 18 versenyző volt a mi csoportunkban, nagyon színvonalas volt az összes vers, rendkívül erős volt a mezőny, több embert is ismertem már előző verse- nyekről ,szóval sokat beszélgettünk a szünetekben fordulók között. A második fordulóban saját általunk vá- lasztott verset mondtunk el, én József Atillától a Kései Sirató című művet ,ami egy nagy kedvencem. A verseny után lehetett személyes értékelést, kritikát kérni a zsűritől, ezután ebédet kaptunk az iskolában, ami nagyon fi- nom volt. Ezután egy órás szabad foglalkozásunk volt, és a Tiszti Pavilonban volt az ünnepélyes díjátadó és kiér- tékelés. A zsűrik nagylelkűen és bíztatóan mondtak kritikát a versenyzőkről, és igen elégedettek voltak a mezőn- nyel. Mivel a diplomok kinyomtatása több időtt vett igénybe, ezért az egyik zsűritag szórakoztatta a nézőkö- zönséget játékokkal, de végül megszületett az eredmény. Én is és Kornél is ezüst sávval végeztünk, kaptunk könyvet és személyre szóló diplomot. Fotózkodtunk az épület előtt, és már mehettünk is haza. Innen is sok-sok élménnyel és tapasztalattal indulhattunk haza, ezekből a jövőben tovább és tovább fogunk építkezni. A szép, őszinte biztatások mellett a zsűri által választott üzenet a versenyzőhöz maradt meg a legjobban bennem; hogy csak az képes igazán győzni, csak az képes átadni egy bizonyos vers vagy szöveg teljes lényegét és értékét, aki akarja, aki azt akarja, hogy figyeljenek rá, hogy megossza az emberekkel az értékét bizonyos dolgoknak előadás közben, ennek mind teljesen szívből kell jönnie. Pinke Zsófia, 7.o. lapozz bele! Oldal 6

MÁRCIUS 15. Iskolánk minden éven megemlékezik nemzeti ünnepeinkről. Ebben az évben március 15-én az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeire és hőseire emlékeztünk. A fölső tagozatosok egy csoportja Jakab Katalin tanító néni felkészítésével emlékműsort készített erre az alkalomra. A műsorban Petőfi Sándor ver- sei és történelmi események hangzottak el, amiket tánc kísért. A megemlékezés az iskola folyosóján zajlott, amelyben szerepelt az énekkar, az első osztályosok összeállítása, valamint a már említett műsor. Délután a Cse- madok által megrendezett falusi ünnepségen is képviseltük ezekkel a fellépésekkel iskolánkat. Török Ádám, 9. o. Oldal 7 Tanévzáró szám

MATEMATIKAVERSENYEK Ebben a tanévben is megrendezésre kerültek a matematikaverse- nyek. A Katedra matematikaverseny előző tanévi döntőjét szeptember- ben rendezték meg Dunaszerdahelyen a Szabó Gyula Alapiskolában. A júniusi elődöntőből juthattunk be a döntőbe. Az első fordulót délelőtt kel- let megoldani, amelyben három feladatot kellett levezetni. A második for- duló délután volt, melyben néhány feleletválasztós feladat volt, és egy számkeresztrejtvény. Madarász Ferenc I. díj, 3. helyezett, Erdélyi Eszter 15. helyezett. Novemberben került megrendezésre Szőgyénben a Kisiskolák regi- onális matematikaversenye. Itt húsz feladat megoldására egy óra állt ren- delkezésre. Madarász Ferenc 2. hely, Tabi Beatrix a 13. hely és Erdélyi Esz- ter 3. helyen végzett. A Pitagorasz iskolai fordulójából a járási fordulóra az iskolából nyolc tanuló vett részt. A 15 feladat megoldására 60 perc áll rendelkezésre, és a megmaradt időért jutalompont járt. A járási forduló eredményes megoldói: P3 Prohászka Erika 16. hely, P4 Gal- lai Viktor 19. hely, P6 Geleta Attila 14. hely, P7 Madarász Ferenc 4-5. hely, P8 Madarász Ferenc 7. hely. A Zrínyi Ilona matematikaverseny díjátadó ünnepsé- gére márciusban került sor. A díjátadó ünnepségre minden kategóriából az első hat helyezettet hívják be a járási fordu- lón elért eredményeik alapján. Az iskolából két tanulót hív- tak be akik szép eredményeket értek el. Gelleta Attila 6. osztályos tanuló 2. helyen végzett ,és bejutott az orszá- gos fordulóra, Madarász Ferenc 7. osztályos tanuló 3. helyen végzett. A Matematika olimpia járási fordulójára áprilisban került sor. A tanulók a házi forduló hat feladatának eredményes megoldójaként jutottak tovább a já- rási fordulóra, ahol három feladat várt rájuk. Az iskolából négy tanuló jutott tovább: 6. osztályból Geleta Attila, 7. osztályból Tabi Beatrix, Madarász Ferenc, Erdélyi Eszter. Madarász Ferenc lett eredményes megoldó, aki az 1. helyen végzett. A Katedra Matematika versenybe két tanuló kapcsolódott be az iskolából, mindketten beju- tottak a verseny döntőjébe, ahova a levelezős fordulóból pontszám alapján választottak ki gyerekeket. A döntő májusban került megrendezésre Dunaszerdahelyen a Szabó Gyula alapiskolában. Három feladatot kellett kidol- gozni és egy számkeresztrejtvényt kellett megoldani. Madarász Ferenc II. díj 4. hely, Erdélyi Eszter III. díj 12. hely. A sok szép eredményhez gratulálunk a diákoknak és természetesen a felkészítő tanárainknak, Schiller Ve- ronika és Nyul Ildikó tanító néniknek! Madarász Ferenc 7. osztály lapozz bele! Oldal 8

MEGPRÓBÁLTATÁSAINK EBBEN AZ ÉVBEN Nehéz időszaknak néztünk elébe idén. Legfőképp a Tesztelésre és a felvételikre készültünk, és erről szólt az egész évünk. A tesztelés három tantárgyból volt, matemati- ka, magyar irodalom és nyelvtan, valamint szlovák irodalom és nyelv- tan. Már év elejétől készültünk rá, becsületesen megcsináltuk a házi feladatainkat, és meg volt mindig minden dolgunk. Elejével nehezen mentek a készülődések, és nagyon sok mindent át kellett ismételnünk, ugyanis mindenki sokat felejtett. Szerencsére a felkészítő tanítóink nagy türelemmel fordultak felénk, és segítettek, amiben csak tudtak. Az utolsó két hónapban már tényleg csak erre a három tantárgyra fókuszáltunk, és nagyon izgultunk, hogy jól írjuk meg. Eljött a tesztelés hete, amikor már csak feladatokat oldottunk, és ellenőriztük. A tesztelés napján mindenki idege- sen jött be az osztályba. Már csak azt vártuk, hogy túl legyünk rajta. Először matematikából írtunk. Ez mindenki- nek nehezen ment, és senki sem érezte úgy, hogy jól megírta volna. A szünetben megbeszéltük, hogy kinek mi- lyen eredmény jött ki, majd igyekeztünk a magyart megírni. Ez mindenkinek könnyen ment, és ebből lett a leg- jobb osztályátlag. Másnap már csak a szlovák várt minket. Ez kellemes csalódás volt, hiszen jobban sikerült, mint az órákon szokott. A tesztelés után gőzerővel készültünk a felvételikre, hiszen mindenki szeretett volna a választott iskolájá- ba menni. Az osztály egyes tanulóit már hamarabb felvették, mert nekik nem volt felvételi, ahová szerettek volna menni. Nekik sikerült oda bejutni, ahová eltervezték a további három évüket. A többiekre viszont még várt kettő felvételi. Időközben megkaptuk a Monitor eredményeket is, és osztályátlag szép eredményt villantott meg. Ezt követően pár nappal következett a felvételi. Volt, aki magabiztosan, egyesek pedig félve ültek be a padba. Felvé- teli után egy héttel volt a második körös forduló. Ezután mindenki megnyugodott, hogy túl vagyunk a nehézsége- ken. Pár nappal később mindenkinek megjött az eredmény, és mindenkit felvettek oda, ahová készült. Voltak, akik időközben megváltoztatták a döntésüket, de remélem mindenki jól választott, és kívánom mindenkinek, hogy jó helye legyen, és könnyen elhelyezkedjen a jövőben. Rigó Lia Amira, 9.o. Oldal 9 Tanévzáró szám

MILYEN GYEREKNEK LENNI? Milyen gyereknek lenni? Hát ez nem egy könnyű kérdés, van jó és rossz oldala is. Azért jó gyereknek lenni, mert sokat játszhatok. Nem kell felelősséget vállalnom, például a csekkek be- fizetéséért. Nincs olyan, hogy nem fizettem be valami nagyon fontos dolgot. Mindig segítenek a szüleim a házi feladatban, és sok minden másban. Nem kell dolgozni és munkába járni. Azért rossz is gyereknek lenni, mert kell iskolába járni. Azért is, mert kell tanulni, mert nem tehetem meg amit akarok. A szüleim mondják meg, mit sza- bad és mit nem. Vannak azért kötelességeim, amiket akkor is el kell végezni, amikor éppen nincs hozzá kedvem. Ha valamit szeretnék éppen megvásárolni, arról szintén nem én dönthetek, mert lehet, hogy nagyon drága és nem engedik meg, hogy megkapjam. Bizonyos dolgokban korlá- tok vannak szabva, például meddig lehetek este ébren, mennyit játszhatok a játékkonzolon, mennyi édességet ehetek. Mindent összevetve nem könnyű gyereknek lenni, de ez kell hozzá, hogy felnőtté válhassunk. Gondžala Dániel, 7. o. NEHÉZ MANAPSÁG GYEREKNEK LENNI Nehéz időszaknak néztünk elébe idén. Legfőképp a Tesztelésre és a felvételikre készültünk, és erről szólt az Gyereknek lenni bizony nem egyszerű! Minden nap iskolába járni, szót fogadni, tanulni. Korán kell ébredni, mert már 8 órakor kezdődik a tanulás. Borzasztó! Az első órán, amikor még legszívesebben szundikálnánk, nem lehet, mert be- jön a tanár. És ha még kiderül, hogy feleltetni fog, de én még csak bele se néztem a tan- anyagba! Gyorsan olvasni kezdek. Hátha a fejembe megy valami. Azt a stresszt el sem tudjátok képzelni. Hát nem kihív? Fehér vagyok, mint a fal, a tenyerem izzad. Nézek a tanárra, mint egy földönkívüli, aki nem érti, mit is akar tőlem. Felébredek, eszembe jut, amit olvastam. Elmondom neki, és azt mondja ötös! Micsoda? Álmodom? Vagy ez a való- ság? El sem hiszem! Végre fellélegezhetek! Vagy megérkezek az iskolába és az osztálytársaim kérdezik, le tudtam -e írni matekból a házit. Lecke? Voltam én tegnap iskolában? Gyorsan, másolás! És ez így megy minden nap. A szüleim azt mondják: ˝Addig jó neked, míg iskolába jársz! Semmi más dolgod nincs, csak tanulni! ˝ Nem tudják, mit beszélnek… Én már dolgozni szeretnék, pénzt keresni, és akkor meg tudom venni azt, amit akarok! Így meg csak akkor kapom meg a szülinapomra, ha jó lesz a bizonyítványom. Kegyetlen világ! Én mondom nektek, gyerek- nek lenni bizony nagyon nehéz! Fazekas Alexa, 7. o. lapozz bele! Oldal 10

OSZTÁLYKIRÁNDULÁS Egy nyári nap nagy gyerekzsivajjal indul- tunk el Budapestre. Először a Csodák Pa- lotájába mentünk, ahol két kísérletet néztünk meg, és sokat játszottunk.Az előtérben szép kiállítás volt. Utánna a The Magic étteremben ettünk. Az ebéd min- denkinek ízlett. Ezt követően mentünk az állatkertbe. Ott láttunk csúszómászókat, emlősöket, rovarokat. Amire hazaértünk, addigra már mindenki el volt fáradva. Nagyon jól éreztük magunkat! Gallai Viktor, 4. o. RAJZOLNI MINDIG JÓ! Az elérhetetlennek tűnő világűr mindig rejt magában titokzatosságot, kíváncsiságot. Óriási talány számunkra. Vajon egyedül vagyunk ? Mit rejtenek a vilárűr távoli pontjai? Az ógyallai csillagvizsgáló az idei évben is meghirdette a ,, Világűr gyerekszemmel “ című képzőművészeti rajzpályázatát. A perbetei gyerekek - közöttük én is - minden évben nagy lelkesedéssel kapcsolódnak be. Nagy örömömre Relax című munkám továbbjutott az országos fordulóba. Május végén zajlott az ünnepé- lyes díjkiosztó a Konkoly Thege Miklós Múzeumban. Rövid köszöntő után a résztvevő gyerekek átvehették az ok- leveleket, és az ajándék könyveket. Ezután filmet vetítettek a csillagvizsgáló történetéről, majd kiállítást tekint- hettünk meg. Köszönöm a felkészítést Záležák Melinda tanító néninek! Molnár Anita Lilla, 7.o. Oldal 11 Tanévzáró szám

SÍTÚRA Hagyományos módon az iskolában a sítúrát minden évben megrendezik január-február tájékán a 7. ,8. és 9. osztályosok számára . A természetiskola után ez is egy egy hetes ottalvós hét , ráadásul fent a hegyekben, szóval havat is láthatunk, és elsősorban megtanulhatunk síelni . Idén február 22-én szerdán indult a kis csapat szokásosan Čertovicára ,vagyis Ördöglakodalma nevű településre, ahol nagyon híres síközpont található, amely- nek fekete jelzésű pályája Szlovákia második legnehezebb pályája . Vannak közülünk is, akik végigmentek rajta nem egyszer már . Idén a 9. osztályból valószínűleg a közeledő Monitor miatt nem jött senki, ezért megüresedtek a helyek, tehát felszólították a 6. osztályból az érdeklődőket . Így a 20 tagú csapatunk elindulhatott szerda reggel 7-kor hosszú útjára . 2-3 óra utazás után meg is érkeztünk a többé-kevésbé hó fedte Alacsony-Tátrába . Ahol egy- re több 1000 méter feletti hegy várt minket. Én már többször is voltam ezen a helyen korábbi sítúrák során, vis- zont az osztálytársaim még sosem voltak itt, és még sítalp sem volt a lábukon , számukra ez egy teljesen új élmény és látvány volt. Lepakoltunk a nagy bőröndöket , sífelszereléseket a buszról , a legtöbben ott helyben a kölcsönzőben kölcsönöztek , voltak akik sajátot hoztak . A hegy tetején volt a kölcsönző és egy vendéglő is , ezu- tán legyalogoltunk a hegy közepére, ahol a szállásunk volt . Egy kis házikó-szerű építmény, ahol csak mi laktunk . Egyből át is öltöztünk sífelszere- lésbe és kezdődhetett is a móka . Két csoportra lettünk osztva: a kezdők és a haladók . A kezdőknek le kellett gyalo- golniuk a völgybe, ugyanis ott volt nekik köteles pályájuk, ahol elkezdhették me- gtanulni a mozdulatokat, alapokat. Mi, haladók már a házikó mellett felcsa- toltuk a síleceket, és nekiindultunk a hegynek . Az első két nap a haladó cso- portban még csak 5-en voltunk, de a többiek is hamar rákaptak a dolog ízé- re . Viszont nagyon kimerültünk , egész napos síeléshez nincs hozzászokva az ember , este ki voltunk dőlve mint a hullák , viszont nem aludtunk el hamar . Este vacsora után közös program volt, ahogyan szobák szerint voltunk e- losztva, minden szobának kellett egy nap ébresztenie és egy nap kitalálnia esti programot. Az első este a mi szobánk csinálta a műsort, amin rengete- get nevettünk. Másnap kezdődhetett a reggeli síelés , a haladók felcsatolták lécüket, és indulhattak lefelé a völ- gybe, majd a kezdők pedig elindulhattak sétálva . Lent mindenki megvárta egymást, és utána elindultak a kezdők gyakorolni, a haladók pedig csoportokban síelni . Olyan fél 1 felé visszamentünk a szállásra , és ebéd után kb 1-2 órat kaptunk pihenni, majd folytatódott a síelés este 6 óráig . Síelés után mindenki csak arra tudott gondolni, milyen finom vacsorával várnak minket , vacsora után pedig a nagy teremben ismét az egyik szoba választott esti programot . Utána takarodóig valakik lent maradtak biliárdozni vagy beszélgetni, valakik pedig visszamentek a szobába . A harmadig nap túrázni mentünk, így ezen a napon csak reggel síeltünk és ebéd után indultunk túrázni . De a látvány, amiket láttunk a hegyekben, mindent kárpótolt. Valamint mesteri képek is születtek, és lapozz bele! Oldal 12

vicces pilanatokban volt részünk . Visszafele már nagyon kimerültünk a sok sétálásban . Vacsora és az esti pro- gram után kimehettünk hócsatázni és hóembert építeni . Negyedik nap már nemcsak mi, haladók síeltünk a kék pályán, hanem mar a kezdők közül is jöttek , de csak a pálya felétől, amin nagyon szépen lesiklottak úgy, mint én és a Zsófi a piros pálya felétől, mivel nem vittek minket fel a piros pálya tetejére . A völgyben volt egy büfé, ahol nagyon finom forrócsokikat csináltak, és pizzákat, ugyanis mi leggyakrabban ezeket ittuk és ettünk . Utolsó nap már csak azok síeltek, akik akartak, a többiek meg a völgyben forrócsokizhattak vagy bezsélgethettek, majd az útra mindenki engedhetett magának a kulacsába teát, amit ott készítettek nekünk. Majd a kikölcsönzött dolgokat visszavittük, és a bőröndöket is bepakolták a buszba. Elindulhattunk vissza szerető sulinkba, Perbetére . Nagyon élvezetes kirándulás volt , sokkal jobban összesszokott a társaság, és reméljük, jövőre is hasonlóban lesz részünk , már alig várjuk! Nyul Rebeka, 6.o. , Pinke Zsófia, 7.o. Oldal 13 Tanévzáró szám

ERASMUS –OLASZORSZÁG Még októberben év elején történt meg az Erasmus+ projektünk első találkozója Litvániában, ahova Olasz- országból és tőlünk is 8-8 tanuló utazott. Ide a legidősebbeket a 9.-es tanulókat szólították meg, ugyanis nekik az olaszországi találkozó márciusban a Monitor miatt nem volt kivitelezhető. Ők viszont nagyon jól érezték magukat, tapasztalatot gyűjtöttek és felkészítettek minket, vagyis az Olaszországba kiválasztott diákokat, hogy milyen is ez az Erasmus, mi a lényege, és hogy készüljünk majd fel a nyelvi nehézségekre is. Persze többen közülünk már év elején tudták, hogy valamelyik részébe a projektnek be fognak kapcsolódni, köztük én is rettentően vártam az uta- zást, főleg a Litvániából hazaérkezők véleményei és élményei után. Március előtt egy hónappal körülbelül már kiválasztották a 8 tagú kis csapatot, figyeltek arra, hogy kétszer egy diák ne utazzon és hogy mindenkinek, aki megérdemli, fel legyen ajánlva a lehetőség. Persze nem mindenki- nek kínálkozik egy ingyen repülőút és egy ingyen hét Olaszországban, szóval mindenki kapva kapott az alkalmon. A 7. osztályból Erdélyi Eszter, Tabi Beatrix, Madarász Ferenc, Berta Dániel és én lettünk kiválasztva, és mivel a 8. és 9. osztályból már voltak Litvániában, akik megérdemlik, ezért a 6. osztályból kellett kitölteni a csapatot: Rancsó Nikolettel, Geleta Atillával és Andó Angelikával. Március előtt pár héttel megvolt a beszélgetés a diákok- kal a pontos helyszínről, hogy hogyan lesz az út pontosan, a kísérő tanárok neve is fel lett fedve, vagyis megtud- tuk, hogy az igazgató néni, Szabó Edit, az angolszakos tanárunk, Vanya Bettina és plusz kísérő tanárként Béres Gyuri bácsi fog minket elkísérni erre a különleges utazásra. Mivel csapatunk minden tagjának ez a tavaszi időszak nagyon zsúfolt volt, sítúra és mindenféle versenyek miatt, alig voltunk iskolában. Viszont minden mellett ezt az utazást vártuk a legjobban. Március 5. vasárnap hajnali indulásunk előtt egy héttel megtudtuk a befogadó családok neveit és elérhető- ségeit, hogy fel tudjuk venni velük a kapcsolatot. Csupán a véletlen alapján választották ki, hogy ki kihez fog ke- rülni, viszont szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy a lehető legjobb választások születtek, igyekeztek hasonló vagy ugyanazon életkorú gyerekekkel összerakni bennünket, amiért nagyon hálásak vagyunk, ugyanis ez Litvániában nem sikerült. Én teljes mértékben elégedett voltam azzal a lánnyal, akihez kerültem majd, még nem is láttam őt élőben se semmi, de tudtam, hogy ő a tökéletes, nagyon hasonlítottunk kívül és belül is, tudtam, hogy egy felejthetetlen hetet fogunk együtt tölteni. Mellesleg még az utazások előtt mindenkinek volt egy külön olasz és egy külön litván levelezőtársa is, akinek karácsonyi és húsvéti üdvözlőlapokat küldöttünk, én szerencsés vélet- lenül a levelezőtársamhoz kerültem. Mindenki szülei valószínűleg nagyon nagy aggodalommal készültek fel az utazásunkra, hiszen külföldre megy a gyermek a szülei nélkül, ráadásul idegen kezekbe kellene engedni őt egy egész hétre. Még a szülői gyűlésen kaptunk lapot arról, hogy miket kell pluszba vinni a családhoz ajándékba az útra, és persze hogy miket vihetünk és miket nem a repülőbe. Ez volt a legnagyobb félelme az egész csapatnak, ugyanis egyikünk sem repült még ezelőtt, és ki tudja, hogy fog reagálni a szervezetünk rá. Az utazásunk előtti na- pon, szombaton már a bőröndjeink, táskáink mind készen álltak, és azt hiszem, már mi is, úgy búcsúztak el tőlünk az osztálytársak, barátok, hogy remélik, lezuhan majd a repülő, persze csak viccből, de minket megijesztve. Vasárnap reggel hajnal 4 órakor kellett gyülekezni az iskola előtt, hát elhihetik, rengeteget aludtunk a nagy izgalomtól. Viszont többé-kevésbé mindenki időben, felkészülten, fáradtan érkezett a suli elé, az aggódó szülőktől könnyes búcsút vettünk, és a bőröndöket felpakolva fel is szálltunk a kisbuszra. Akkor még korom sötét volt, szó- val a buszban a piros led lámpa égett csak, ezért az izgalomtól felpezsdült hangulat miatt lehetetlen volt pihenni még egy kicsit, szólt a zene, énekeltünk, nagyon jó volt. Körülbelül két óra utazás után meg is érkeztünk a bécsi reptérre, ahonnan a gépünk 6 órakor indult. A reptér hatalmas nagy volt, kis híján elvesztünk, viszont Betti néni magabiztosan vezetett minket, hogy mi merre van, ugyanis ő már tapasztalt ebben, rengeteget utazott, leadtuk fel- címkézve a csomagokat, majd átmentünk egy kapun, ami leellenőrizte az útleveleinket, és hogy van-e nálunk ve- lapozz bele! Oldal 14

szélyes holmi, majd a reptér üzletszektorába érkeztünk, ahol vehettünk inni- és ennivalót a gépre. Időben érkeztünk meg a váróterembe, ahol már az utasok sorakoztak a felszálláshoz. A légiutaskísérőknek megmutattuk a jegyein- ket, és felszálltunk a gépre. Viszonylag kicsi volt a tér, egy sorban 4 szék volt, és a két-két székpárost hely választott el, ahol közlekedhet- tünk. A gép hátuljában el is foglaltuk a helyün- ket, és a pilóta már szívélyesen köszöntötte az utasokat, és készült a felszállásra. Elindultunk felfelé, olyan volt, mint a hullámvasút, egyszer csak nagyon megrántotta a kart a pilóta, és már a levegőben is voltunk. Hatalmas nagy élmény volt ez az első repülés, persze voltak, akik rosz- szul voltak, hánytak, és a füleink sem voltak a legjobb állapotukban, viszont a varázslatos látvány mindent feledtetett. Az Alpok elbűvölő hegyláncai a napfény- ben, ...elképesztő volt. Az út nagyrészében ezt láttuk, ugyanis a cél Olaszország harmadik legnagyobb városa, Mi- lánó volt. A leszálláskor kegyetlenül fájt mindegyikünk füle, volt akinek órákkal földre érés után sem dugult ki. Viszont kb 1 és fél óra utazás után viszonylag hamarnak tűnt, de sikeresen leszálltunk Milánó repterén, amihez képest a bécsi elbújhat. Hatalmas nagy volt, és csak egy kicsi részét láttuk az épületnek. Sikeresen megtaláltuk a csomagjainkat, majd elmentünk enni. Természetesen pizzázóba mentünk a reptér üzletrészlegén, vagyis megvolt életünk első olasz pizzája, ami mennyei volt, ahogy azt gondoltuk. Én az utazás előtt direkt elkezdtem olaszul ta- nulni, ami jól is jött, ugyanis ilyen kis boltok elárusítói nem tudtak angolul. Tehát itt én kértem a pizzát. Majd mi- után bőségesen jóllaktunk, kimentünk a reptér előtti buszmegállóba, ahol felszálltunk egy Tori- nóba tartó járatra. Itt nagyonis hosszúnak tűnt az út, hátul az ötösben ültünk, viszont a buszban kü- lönféle nyelveket hallhattunk. Volt, amiről meg sem tudtuk mondani, hogy milyen. Mivel már ki- fáradtunk, még jobban a repülőút miatt, ezért a buszban már többen aludtunk, kicsikét hadd pi- henjünk még mielőtt végre találkozunk az ola- szokkal. 2 és fél óra után meg is érkeztünk az elbű- völő Torinóba, ami egy régebbi nagyváros, a programok szerint tudtuk, ide fogunk jönni egyik nap várost és múzeumot nézni. Itt a vasútállomá- son már várt minket egy Carmagnolai tanító néni, a fő projekt iskola egyik tanára, aki szintén volt Oldal 15 Tanévzáró szám

ERASMUS Litvániában Edit néniékkel együtt az olaszokat képviselve. Persze nagyon megörültünk, hogy egy ismerős arc, aki tudja is, hogy hova kell menni és mit kell csinálni, tehát már délután négykor kb fel is szálltunk utazásunk utolsó járművére, a vonatra, ami elvitt minket a várva várt Carmagnolába. Az utolsó előtti megálló elhagyása után, már mindenki rettentően izgatott volt, ugyanis el fognak válni egy időre útjaink, és senki olyan sem lesz, akivel anya- nyelven tudunk majd beszélni, viszont egyszer csak megállt a vonat, és bejelentette, hogy megérkeztünk. Leszáll- tunk a bőröndökkel, és amint elöl a tanító néni leszállt jelezve, hogy mi vagyunk azok, és megérkeztünk az ola- szok örömujjongásban törtek ki, és tapsoltak nekünk, hihetetlenül boldogok voltunk, hogy ennyire vártak már. A lány, akihez kerültem, már rohanva futott megölelni, amint leszálltam, és mentünk is találkozni a szüleivel, volt egy kis üdvözlő beszéd az olasz tanároktól, és utána mindenkit szabadjára engedtek. Az este a családnál fantaszti- kus volt, nagyon befogadó volt mindenki, elmentünk lovagolni a lánnyal, és étterembe is, ahol mennyei olasz fa- gyit ettem. Az estét átbeszéltük, szóval akkor sem volt időm aludni, pihenni, amit nem bántam egyáltalán. Másnap egész napot Carmagnolába töltöttük, ahol bejártuk a belvárost és az egész iskolájukat, ahol egy csomó velünk egyidős gyerekkel ismerkedtünk meg és beszélgettünk, fejlesztve ezzel angol tudásunkat, volt egy műsor nekünk, idegenvezetés, és múzeumban is voltunk, ahol az írástudomány kezdetével foglalkoztunk mind angolul. Nagyon érdekes és élménydús nap volt, másnap egy kis iskolába, a körülbelül Perbete méretű Pancaileri- be mentünk, ahol zenei és informatikai játékokat játszottunk a diákokkal, nagyon kedvesek voltak ők is velünk, itt is sok ismeretséget kötöttünk, itt előadtuk a magyar és szlovák klasszikus ételekről szóló prezentációnkat, amit fejből, angolul mondtunk el. A litvánok és az olaszok is ugyanúgy adtak elő projekteket a saját nemzeti specialitá- saikról. Ezután volt egy kis városnézés, voltak közülünk, akik itt Pancaileriben voltak elszállásolva, tehát már is- merték a környéket. Megnéztünk egy alapiskolát, ahol énekeltek nekünk, majd egy menta múzeumot, ugyanis ez a kis falu a mentájáról híres. Kaptunk útravalót, csomó mentolos cukorkát és képeslapokat, kulcstartókat Pancaileri logójával. Másnap Torinóba mentünk, várost nézni és megkoszorúzni Kossuth Lajos szobrát, aki Torinóban halt meg fogságban, emellett volt még kincskeresés, ahol csoportokra osztódtunk. Mindegyik csoportban volt szlovák, litván és olasz. Nagyon jól éreztük magunkat, fagyiztunk, pizzáztunk és egy csomó új barátot szereztünk. Másnap két kis faluba is ellátogattunk, az első volt Bra faluja, ahol főzőiskolába voltunk, és mi is készíthettünk speciális olasz tésztákat és süteményeket. Másnap volt az utolsó előtti napunk Olaszországban, már mindenki érezte hogy mindjárt vége ennek a csodálatos utazásnak... Elmentünk még egy carmagnolai óvodába, ahol nagyon aranyos kis- gyermekek szórakoztattak bennünket, majd egy szintén carmagnolai alapiskolában, amit végigjártunk és ajándé- kokat adtunk és kaptunk, ezután visszatértünk a projektes carmagnolai suliba, ahol egy nagyon szép hétlezáró ün- lapozz bele! Oldal 16

ERASMUS nepség, műsor volt előadva nekünk, és a szerve- zők készítettek egy búcsúvideót, amely összefog- lalta az egész hetünket, nagyon megható volt, többen megkönnyeztük... este a család szervezett nekünk programot, nagyon érdekes, de annak a lánynak, ahol én laktam, aznap volt a születésnapja, ezért ott lehettem a partiján, aho- va minden barátja meg lett hívva, ezért még an- nál is több emberrel ismerkedhettem meg, rend- kívül boldog voltam. Az utolsó napunk reggelét és délelőttjét szintén a család szervezhette nekünk, mint utolsó közös program. Majd 14 órakor a vonatállomá- son kellett lenni, ugyanis indult a vonatunk haza- felé....nagyon megható és könnyes volt a búcsú, szinte mindenki zokogott....azt gondoltuk, ezt nem lehet ilyen könnyen elengedni, túlságosan a szívünkhöz nőtt..., viszont a vonat jött, és fel kellett szállni rá...az olaszok sírva futottak a vonat után, ...szavakba nem tudom önteni, milyen megható és érzelemteljes volt, én az egész vonatutat végigzokogtam, nagyon-nagyon hiányoztak már akkor is, tudva, hogy lehet az életben többet nem látom majd őket. A hazaút ugyanolyan volt, mint odafele, kivéve a hangulatunkat. Vonattal mentünk Torinóba, onnan busszal Milánóba, akkor már nagyon fáradtak, kimerültek és szomorúak voltunk szóval már könnyű volt aludni. Már ko- romsötét volt, mire megérkeztünk Milánóba, a reptérre. Bőven odaértünk hamar, volt időnk bepakolni bőröndök- kel, útleveleket intézni és még inni és enni is venni. Felszálltunk a repülőre, nagyon sötét volt a gépben, ugyanis amíg egymagasságba repültünk, addig lekapcsolták a villanyokat. A hazafele út sokkal nyugalmasabb volt, még egy-kettőnkre ránk tört a sírógörcs, mert tényleg nagyon hiányozott mindenki....de már nagyrészünk aludt a repü- lőn is. Bécsben már várt ránk az autóbusz az ismerős sofőrrel. Az a buszút pedig tényleg a legnyugisabb része volt az egész kirándulásnak, ott kivétel nélkül mindenki aludt... amikor Edit néni felkeltett minket, hogy itt vagyunk, Perbetére megérkeztünk, már írtunk a szülőknek, akik persze ott vártak ránk hajnali egy órakor a suli előtt, igaz így is nagyon fáradtak voltunk, de azokat az érdekfeszítő beszámolókat senki sem hagyhatta ki azokban a hajnali órákban. Így, hogy ezt a cikket már 4 hónappal utazásunk után írom, ugyanazzal az örömmel teli visszaemlékezés- sel írom e sorokat, mint aznap este meséltem anyuéknak a storykat. Ez pedig azért van, mer tényleg ennél élveze- tesebb, örömteli, boldogabb, feledhetetlenebb kirándulásban nem volt részem, amire ennyire boldogan emlékezem vissza, amiről ennyire szívesen mesélek. Nagyon várom már, hogy elérjük a projekt 3. fordulóját, ahol ők, az olasz és litván diákok jönnek majd ide Szlovákiába, hogy majd én is olyan feledhetetlenné tegyem nekik azt az utazást, amilyen nekem volt ez. Hónapokkal az utazás után is tartottam a legtöbb olasszal a kapcsolatot, és majd augusz- tusban visszamegyek Carmagnolába, ugyanis a lány, akinél laktam, hasonlóan élvezte a velem töltött egy hetet, mint én, szóval meghívtak egy újabb vakációra. Rendkívül várom. Ez az Eramus+ projekt nagyon sok jó pillanatot hozott az életünkbe, csakis ajánlani tudom minden iskolának, hogy vezessék be. Pinke Zsófia, 7.o. Oldal 17 Tanévzáró szám

SZÉP MAGYAR BESZÉD A Covid után idén is megrendezték a Szép Magyar Beszéd járási fordu- lóját. A versenyt a komáromi Jókai Mór Alapiskolában bonyolították le. Mi is egy tanulónkkal beneveztünk a versenyre, Pinke Zsófia, 7. osztályos tanulóval. A verseny 2 kategóriában zajlott. Mi a felsősök között versenyeztünk. A tanu- lóknak Két szöveget (egy hozott és egy kötelező) kellett helyesen, hangsúlyo- san felolvasni. A harmadik körben pedig egy megadott témára kellett önálló alkotást (fogalmazást) írni, amelyet fejből elő kellett adniuk. Nagyon sűrű volt a mezőny, sok tehetséges gyerek volt. Zsófi eredményesen szerepelt! Gratulá- lunk neki! Tóth Péter TÖRTÉNELMI OLIMPIÁSZ A történelem olimpiászt hosszas fárasztó tanulás és gyakorlás előzte meg. Sokszor előfordult, hogy a diá- kok közül a legtovább kellett az iskolában maradnom, mivel a téma a szlávok, a magyar királyság, a helytörténet, a technika története és az írás története volt. Nagyon sok új, érdekes dolgot tanultam meg ez idő alatt. A verse- nyen először eléggé megijedtem, mivel körülöttem szinte mindenki szlovákul beszélt. A kezdeti sokk legyőzése után sikerült rendben megírnom. Bár nem igazán segített az, hogy az egyik felétől egy csomóan csak ültek és nem tudták tovább oldani a feldatokat. Az egész verseny úgy zajlott, hogy a megnyitó után elmondták a szabályokat szlovákul, aztán magyarul, mivel a helységben két tanító néni felügyelt minket. Kiosztották a feladatlapokat, majd azokat a lapokat is, amelyekre a megoldásokat kellett írni. Voltak hiányos szövegek, összekevert betűs szavak (utóbbit közben adták meg magyarul, az elején azt hittük, hogy nem is tudjuk megcsinálni) és természetesen egy csomó kérdés. De akadtak feladatok is, amelyeket össze kellett kötni. Én a helytörténeti résszel kezdtem, mivel az tűnt a legkönnyebbnek. Majd a magyar királyság, szlávok, írás története és végül a technika története követ- kezett, mivel az elég bonyolult volt. A vége előtt 10 perccel szóltak, hogy biztos legyen elég időnk a válaszadó lap kitöltésére. Erre az egészre 90 percünk volt. Miután vége lett egyből mehettünk is haza. Csak később tájé- koztattak az eredményről. Harmadik helyezést értem el, aminek nagyon örültem. Erdélyi Eszter, 7.o. Oldal 18 Tanévzáró szám

ÚSZÓTANFOLYAM Május 29-én 7:45-kor az alsó tagozat in- dult Komáromba az úszótanfolyamra. Ami- kor odaértünk, akkor átöltöztünk, és mentünk a medencékhez. Az edzőnket Karcsi bácsinak hívták. Első nap a mellúszást gyakoroltuk. Először mindenki csak a szélén úszott, de később, akinek már jobban ment, úszhatott kicsit bejjebb. A második nap már kicsit magabiztosabban ment. Ekkor gyakoroltuk kicsit a gyorsúszást, és a mellúszást ismételtük. Harmadik nap a hátúszást gyakoroltuk, és a mellúszást ismételtük. A negyedik nap, vagyis csütörtökön úszni is voltunk, de gyereknap alkalmából a tanító nénik elvittek minket a Klapka térre fagyizni és jégkásázni. Utána elmentünk a játszótérre. Az ötödik nap úgy úsztunk, ahogy akartunk, és a nap végén mindenki kapott diplomot. Mindenkinek nagyon jól telt ez a hét, és gondolom, mindenki megtanult úszni! Soós Noémi, 4.o. SZOMBATHELY Évek óta együtt ünnepeljük az összetartozás napját a magyarországi testvériskoláinkkal, a Bobai Álta- lános Iskolával és a Szombathelyi Evangélkikus (nem tu- dom a pontos nevet) Művészeti Iskolával. Általában a 9. osztályos tanulóink szotnak elmenni erre a kirándulásra, viszont mivel ők egy héttel jún.5. előtt Erdélyben voltak a Rákóczi Szövetség által szervezett kiránduláson, ezért ők nem jöhettek szóba, felkérték tehát a lenti osztályok szín- jeles vagy szép versenyeredményekkel rendelkező tanuló- it, így alakult ki a 17 tagú kis csapat, amelybe 5.,6.,7. és 8. osztályos tanulók vegyesen lettek kiválasztva. Június 5. reggel 7 órakor indultunk a suli elől ki- sebb bőröndökkel, ugyanis ez csak egy éjszakás utazás volt. Útközben felszedtük Szentpéterről a testvériskolánk- ból a szintén 17 kijelölt tanulót. A buszban hamar össze- Oldal 19 Tanévzáró szám

SZOMBATHELY ismerkedtünk, összebarátkoztunk velük. Körülbelül 3 óra utazás után meg is érkeztünk utazásunk első hely- színére, Bobára, a testvériskolába, ahol szokásosan hatalmas nagy vendégszeretettel vártak bennünket. Be- mutattak minket az ottani 7. és 8. osztályos tanulóknak, akik körbevezettek bennünket az iskola területén. Ezután Szombathelyről érkezett egy tanárnő, aki ismerkedős játékokat játszott velünk, sorba kellett állítani egymást kor szerint, lábméret szerint, név kezdőbetűjének Abc-ben való sorrendje szerint. Miután mindenki megtudta az alapdolgokat a másikról, elmentünk ebédelni, ahol gulyáslevest és sajtos kalácsot kaptunk. Ez- után folytathattuk utunkat, elbúcsúztunk a bobaiaktól várva a következő találkozót, és indultunk is utazá- sunk második helyszínére, Sárvárra, az Arborétumba. Rengeteg különféle védett növényt láttunk, mivel borús időjárás volt, ezért sáros, nedves volt minden, és rengeteg csigát láttunk. Miután körbejártuk a kicsit mocsa- ras, de annál inkább egzotikusabb, különleges hangulatú természeti értéket, mentünk megnézni Sárvár vá- rát, ahova sajnos átépítés miatt nem mehettünk be, de megcsodálhattuk történelmünk egyik fontos színhe- lyét, és fényképezkedhettünk előtte. Ezután megálltunk egy kis városnézés után egy olasz fagyizóban, ahol mennyei fagylaltot ettünk. Majd jóllakva elindulhattunk a várva várt Szombathely felé. Időközben elkapott minket egy vihar, szóval még vize- sek is lettünk, de annál több jó- kedvvel és lelkesedéssel értük el Szombathely belvárosát, ahol az Evangélikus Alapiskola állt. Ott is mint minden helyszínen hatalmas vendégszeretettel vezettek be minket egy osztályterembe, ahol megtömhettük magunkat egy kis ropival és édességgel, és átöltöz- hettünk, ugyanis ránk, 7. osztá- lyos tanulókra Tóth Viktorra, Tabi Beára, Erdélyi Eszterre és Pinke Zsófiára még egy komoly szerep- lés várt az iskolában körülbelül 15 percre helyezkedő evangéli- kus templomban. Átöltöztünk, behangoltunk, volt egy főpróba, és a nagy esőben szerencsére a busz elvitt minket a templomig. Volt egy hagyományos megnyitó, ahol énekkórus énekelt, szavaltak a szentpéteri sulisok is, és mi is előadtuk a műsorunkat. Ezután egy nagyon szép és felemelő beszéd következett, elmagyarázták Trianon pontos törté- néseit és nemzeti összetartozásunk lényeges értékeit. Majd egy szentpéteri iskolás fiú és Zsófi megkoszorúz- ta a templomban álló emlékművet a Felvidéket képviselve. Majd miután a műsor teljesen lement, visszamen- tünk, akkor már gyalog a zuhogó esőben az iskolába, ahol történt a tanulók különféle befogadó családokhoz való elosztása arra az egy éjszakára. Reméljük, mindenki nagyon kedves befogadó családhoz került, ahol egy felejthetetlen estét töltött, és teljesen kipihente magát a másnapra. Reggel 8-ra kellett ott lenni az iskolában, Oldal 20 Tanévzáró szám

SZOMBATHELY ahol elbúcsúztunk a befogadó családoktól, megköszöntünk nekik mindent, és folytathattuk fárasztó, de an- nál inkább élménydús utazásunkat. Elindultunk Jákra, ahol megtekinthettük a gyönyörű Jáki- templomot és el is mondhattunk egy imát és kívánságot, sajnos nem tudtuk az egészet megnézni átépítés miatt. Miután végeztünk, átmentünk Vasvárra, ahol várost néztünk és egy múzeumot tekintettünk meg, egy csomó ókori történelmi tudással bővültünk, még lovagi kosztümöt és ezüst érmét is nyomtattunk. Majd visszamentünk Szombathelyre, és a suliban szintén egy ismerkedős játékot játszottunk a szombathelyi gye- rekekkel, ami szintén a neveink megjegyzését akarta elérni a többiekkel, ezután csoportokra osztódtunk, és a szombathelyi iskolásokkal együtt megtekintettük a nagytér különféle érdekes helyszíneit, ezután sza- badfoglalkozás volt, ahol nagyon jól összebarátkoztunk mindenkivel. Miután vége lett városnézésnek, kis híján leszakadt ránk az ég, viszont beértünk a Művelődési Központba, ahol egy hatalmas nagy néptánc gá- laest várt ránk. Mivel ez az iskola részben művészeti iskola, ezért külön néptánc tagozat is van, ahol na- gyon komolyan veszik a néptánc oktatását, ezért is volt nagyon-nagyon színvonalas az est. Tele volt az egész központ, voltak, akiknek csak a földön jutott hely. Az est végén köszönetet mondtak a szombathelyi iskolások és tanárok, hogy velük töltöttük ezt a nagyon szomorú, de annál inkább nemzetileg összecsatoló ünnepet, mi is nagyon hálásak voltunk a hatalmas vendégszeretetért, és megígértük, jövőre mindenképpen megismételjük, már most nagyon várjuk. Mindezek után elindulhattunk este nyolckor haza, már nagyon ki- fáradtunk, többségünk aludt a buszban, de azért boldogok is voltunk, mert magunk mögött hagyhattunk egy ilyen csodálatos és feledhetetlen kirándulást. Mi is nagyon várjuk, mind a bobaiakat, mind a szombat- helyieket itt Perbetén és Szentpéteren a közeljövőben. Rancsó Nikolett (6.o.), Nyul Rebeka (6.o.) Oldal 21 Tanévzáró szám

A PADLÁS A csapat a tavalyi a Pál utcai fiúk próbái alatt összekovácsolódott. Januárban kezdtük az új darabot. Török Sarolta tanító néni és Jakab Katalin tanító néni összehívta a színjátszókat, hogy bejelentse az új hírt. Amikor meg- hallottuk, hogy A padlás lesz, meglepődtünk, viszont próbáltuk a legjobbat kihozni magunkból. Kíváncsian vártuk a szereposztást. Megbeszéltük a szereplők jellemző tulajdonságát, és végül mindenki magára talált a szerepben. Gyakoroltuk a dalokat. Péter bácsi segített ezek kigyakorlásában. Az olvasópróbákon pedig jókat szórakoztunk a poénokon. Az előadás az utolsó héten állott össze, amikor a díszletben, kellékekkel, színpadon próbáltuk. A dísz- letet Dodi bácsi, Zsuzsi néni és Erzsike néni készítette. A hangosítást Pityu bácsi profin kezelte. A nagy napon mindenki kellően izgult, de ennek ellenére az előadáson ment a legjobban az egész darab, mindenki odatette magát. A közönségtől nagyon nagy tapsot kaptunk, és a visszajelzések alapján nagyon jól sikerült. Köszönjük szé- pen a tanító néniknek a felkészítést, Dodi bácsiéknak és a többi felnőttnek a sok segítséget! Török Ádám (9.o.) és Berta Dániel (7.o.) Én ezt az egész színdarabot nagyon jól éltem meg. Nagyon jó fogadtatás volt, nagyon meglepődtem, ami- kor megkaptam az egyik főszerepet. Nagyon tetszett az egész színdarab kivitelezése, a próbák mindig jó hangu- latban teltek. Hihetetlenül sok dicséretet kaptam, ami nagyon jólesett. Mindenkinek tetszett az egész színdarab, azt mondták, hogy maga az előadás is egy sokatmondó ... Nagyon sok méltatást kaptunk, a zseniális koreográfiá- ra is. Próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy átadjam azt a sok örömöt és szeretetet, amit ebben a színdarabban kaptam. Soha nem fogom elfelejteni, hogy egy ilyen fantasztikus színdarabban szerepelhettem. Farkas Dorina, (9.o.) lapozz bele! Oldal 22

ÉV VÉGI OSZTÁLYKIRÁNDULÁS Ebben az iskolaévben is voltunk év végi osztálykiránduláson a felső tagozatosokkal. Június 13-án, a kora reggeli órákban indultunk, Budapestre vettük az irányt. Sűrű volt a program, Olyan tíz óra körül érkeztünk a fővárosba, az első úticél a Csodák Palotája volt, ahol 3 órát tartózkodhattunk. A gyerekek játszva tekinthettek be a fizika csodálatos birodalmába. Felsőseink rögtön meglepték a csocsóasztalt, majd ötös csoportkoban a szabadulószobákban mutathatták meg logikájukat. Ki- lencedikeseink a Terror Házában tettek látogatást. Ezek után a Hősök terét tekintettük meg, majd innét metróval átmentünk a Duna-partra, ahol 1 órás hajókázás várt ránk. Csodálatos volt a Parlament látványa „testközelből“. Természetesen nem maradhatott ki a finom vacsora sem, a nap végét a Westend-ben töltö- tték a gyerekek, ahol mindenki „befektethette“ a maradék forintját. Élményekkel teli nap után elcsigázva gördültünk be nyolc órakor az iskola elé! Ilyen napokból lehetne kicsit több! Tóth Péter Oldal 23 Tanévzáró szám

Minden kedves tanulónak, tanítónak szülőnek, támogatónknak, iskolabarátnak vidám, örömteli vakációt kíván a szerkesztőség: Bartos Bálint (4.o.), Soós Noémi (4.o.), Gallai Viktor (4.o.), Nyul Rebeka (6.o.), Zsitva Angelika (6.o.) Rancsó Nikolett (6.o.), Erdélyi Eszter (7.o.), Molnár Anita Lilla (7.o.), Tabi Beatrix (7.o.), Berta Dániel (7.o.), Madarász Ferenc (7.o.), Pinke Zsófia (6.o.), Gondžala Dániel (7.o.), Fazekas Alexa (7.o.), Tóth Viktor (7.o.), Török Ádám (9.o.), Kálazi Bianka (9.o.), Rigó Lia Amira (9.o.), Maczkó Edit tanító néni, Szabó Edit tanító néni, Tóth Péter tanító bácsi Köszönjük mindenkinek, tanároknak, diákoknak a sok segítséget, amellyel hozzájárultak ahhoz, hogy kiadhassuk a Lapozz bele év végi számát. A megjelenés ideje: 2023. 7. 16. MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK JÓ NYARALÁST KÍVÁNUNK!