Iskolaújság 2022 tanévzáró

LAPOZZ BELE! Tanévzáró szám A Perbetei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola lapja 2022. június 30. Wass Albert: ” Mert a gyökérben van az élet…”

KÜSZÖBÖN A NYÁR Közeleg a szünidő... Egészen ponto- san már itt is van! Hurrá! Erre várt gyerek és tanár egyaránt! A nyár már itt ül az iskola hársfáin, és hívogat minket. „Gyertek, vár a rét, a hűs szoba, a játék, a vízpart!” Illatár- ban úszik a kertünk, érik a málna, a barack, ez már visszavonhatatlan. Megérkezett a NYÁR. Mielőtt azonban a gyerekek átadnák magukat a felhőtlen szórakozásnak, szám- vetést kell készíteni. Mi történt az elmúlt időszakban? MILYEN volt az elmúlt időszak? Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy egy nagyon nehéz időszakon vagyunk túl. Talán még azt is megkockáztatom, hogy megvere- gethetjük a vállunkat, hogy ebből a helyzet- ből így kilábaltunk. Nem volt egyszerű! A 2019-20-as tanév második felében már jelentkezett a COVID. 2020-21-ben fél évet voltunk otthon, bezárva, a gyerekeknek, de azt hiszem a szülőknek és nekünk, tanároknak is ez egy olyan kihívás volt, amivel még eddig nem találkoztunk. Az idei tanév sem volt virágos rét! Többször meg-megszakadt a tanítási-tanulási folyamat, néha az online térbe kerültünk át ismét. Volt, amikor hosszú hetekig, néha hónapokig egy-egy osztály nem vehette a tananyagot, mivel a zöme beteg volt. Mégis legyőztük! Na, nem a vírust, az állítólag itt marad. Talán a sok-sok problémát, amelyet a vírus ho- zott felszínre. Vagy legalábbis megpróbáltuk! Nem volt sétagalopp, azt hiszem elmondhatjuk. Most, így tanév vége felé visszapillantva tudatosíthatjuk, hogy lassan, de biztosan visszatér az élet az iskolába. Újra hallunk csen- gő énekszót, hallunk muzsikát, látunk táncos lábú gyerekeket. Feléledtek a színjátszóink (nem is akárhogyan), ügyes matematikusaink sem az online térben versenyeznek már. Természetesen dicséret a tanító néniknek, bá- csiknak a körök újraindításáért, a folyamatosság elvének betartásáért, dicséret a szülőknek a sok támogatásért, az együttműködésért, mert ha nincs szülői együttműködés, akkor bizony az megmutatkozik az eredményeken, és dicséret a sok kis csemetének, akik visszakanyarodtak a széles országútra, amelyet már szépen kivilágítottunk nekik előre.... Közeleg a szünidő.... Egyben az év végi számvetés is. Sokan vannak, akik tényleg becsülettel dolgoztak a jegyekért, és sajnos vannak, akiknél bizony hiányosságok merültek fel. Ők majd megígérik, hogy jövőre jobban igyekeznek, a becsületesek pedig megpróbálják megtartani a jó jegyeket. A szünetben vigyázzon mindenki ma- gára, egymásra! Úgy búcsúzunk tőletek, ahogy Lajos bácsi, a Tüskevár magyartanára, Tutajos osztályfőnöke bú- csúzott a gyerekektől: „ Örüljetek a fiatalságnak és a nyárnak!” Mindenkinek kellemes, örömteli vakációt kíván: a szerkesztőség! lapozz bele! Tóth Péter Oldal 2

AZ ISKOLA 70. ÉVFORDULÓJA Wass Albert: ” Mert a gyökérben van az élet…” Iskolánk június 18-án ünnepelte újraindításának 70. évfordulóját. Az ünnepi megemlékezés az iskolában kez- dődött, sok megívott vendéggel. Jakab András Gergely klarinétozott, Vörös Emma szavalt. Az igazgatónő megtar- totta az ünnepi beszédét. Az iskola fenntartója a polgármester úr is szívből köszöntötte a jelenlévőket. Az isko- lánk összes volt és jelenlegi alkalmazottja emléklapot és emlékplakettet vehetett át az iskola fenntartójától, a pol- gármester úrtól. Ezután a kopjafa felavatására került sor a plébános úr és a református lelkipásztor segítségével. Majd fél négytől kezdődött el a kultúrműsor a Pándy Lajos Művelődési házban. Az iskola tanulói szorgalmasan készülődtek az ünnepi műsorra. Elsőként Zahorcsek Sebastian szavalt, őt követte Pinke Vivien csengő énekszóval, majd az SZMPSZ díjátadására került sor. Ezt követte az első osztály verses műsora. Ezután következett a naprafor- gó kis és középső csoportja. Folytatta a sort Zahorcsek Zoé, aki prózát szavalt. Újból színpadra lépett a napraforgó néptáncegyüttes középső és nagy csoportja. Ezt követte a tavirózsák kis társastánccsoportja. Ismét színpadra lé- pett a napraforgó néptáncegyüttes nagycsoportja. Majd egymást követve a tavirózsák középső és nagy csoportja következett. Ezután jött az iskola összes énekkarosa. Majd a műsort zárta a nagy színjátszó csoport premierje, a Pál utcai fiúk. A közönség a produkciót vastapssal köszönte meg. Fekete Irén az SZMPSZ elnöke a színjátszó csoportot meghívta a XXX. Jókai Mór Nyári Egyetem nyitóünnepsé- gére, amelyre július 11-én kerül sor. Ez nagyon nagy megtiszteltetés az iskola számára. Pinke Zsófia, 6.o. Oldal 3 Tanévzáró szám

A PÁL UTCAI FIÚK Kíváncsian vártuk, hogy idén mit fognak játszani a színjátszók, vajon milyen darabot találnak ki a tanító nénik. A covid miatt megszakadt a színjátszó kör folyamata, nem voltak rendszeres próbák, sok régi tag nem járt már. Egyszer csak híre ment az iskolában, hogy A Pál utcai fiúk kerül idén bemutatásra. A tanító nénik összehív- tak bennünket, és elmondták, hogy sok szereplőre van szükség, aki szeretne, az csatlakozzon. A történetet is- mertük, sokak kedvence ez a könyv, és a dalok is nagyon tetszettek. Így összeállt a nagy csapat. Még szereposz- tás előtt gyakoroltuk a dalokat, ismerkedtünk a karakterekkel. Az olvasópróbák után beállították a jeleneteket. A táncpróbák a legelején kicsit nehezen mentek, viszont kezdtünk ráérezni, és egy-két próba után már mentek is a táncok. A dalokat feljátszottuk Dombóvári Balázs segítségével. Az elején döcögősen ment, párszor újra kellett játszani, de végül sikerült, és mikor már azt hittük, hogy vége, még gyorsan vissza kellett menni újraénekelni. Mikor kezdtük letenni a szövegkönyvet, már egyre jobban bele tudtuk élni magunkat a szerepünkbe, és sokkal gyorsabban is ment a darab. Utolsó héten csak próbáltunk, egyre és egyre jobban ment, már teljesen szöveg- könyv nélkül. Mikor következett a nagy nap, mindenki izgult a fellépés előtt, de tudtuk, hogy a szívünket és a lelkünket bele kell tenni a darabba, ezért mikor kiálltunk, minden magabiztosan, és bártan ment. A legvégén öröm volt látni, hogy a közönség állva visszatapsolt minket. Végül a sok próba meghozta a gyümölcsét! Köszönjük Török Sarolta és Jakab Katalin tanító néniknek a fáradságos és áldozatos munkát! Török Ádám, 8.o. lapozz bele! Oldal 4

ÚT AZ ORSZÁGOS SZAVALÓVESENYIG Az utam az országos szavalóversenyig nem volt fáklyás menet. Rengeteget bajlódtunk a szöveg kidolgozá- sával, azzal hogy beleférjek az időbe, de azt hiszem megérte.Végül is elértem célomat. Eljutottam az országosig! A prózaválasztás! Abban biztos voltam, hogy G.Szabó Judit „ Hárman a szekrény tetején“ című könyvből mondok részletet, de hogy melyiket ? Végül a tanító bácsi által javasolt részletet szavaltam el. Ebben a főszereplő, egy Andrea nevű lány mesél a mandula műtétjéről és a korházi csínytevéseiről. Az országos előtt 4 megmérettetés várt rám. Az iskolai, a kerületi, a járási és a regionális forduló. A körzeti fordulót Marcelházán rendezték meg, ezután a járási következett, amelyet Komáromban a Tiszti Pavilon gyönyörű dísztermében tartottak. A regionális fordulótól féltem a legjobban, hiszen ez volt az országos verseny elődöntője. Azt se felejtsem el, hogy ráadásul meg is voltam fázva, szóval végig fújtam az orromat. Miután elsza- valtam, és nem volt más dolgunk az eredményhirdetésig, kimentünk a Csemadok székháza elé, és leültünk Czuczor Gergely szobrához pihenni. Odajött hozzánk Danczi József, a Csemadok elnöke, és megkérdezte „ Maguk vannak Perbetéről? “ IGEN „ Ha jól tudom, nem jöttek hiába!“ Igaza lett, továbbjutottam az országosra. A Petőfi-Tompa Országos Seregszemlére az egész országból jöttek a versenyzők, a zsűri tagok és a ven- dégek. Nagyon színvonalas előadásokat hallgathattunk meg, sok jó tanáccsal láttak el a zsűri tagok, és izgalmas kiértékeléssel egybekötött gálaműsorban volt részünk. Az egész napos verseny és az eredményhirdetés a mai napig megtekinthető a Csemadok közösségi oldalán. Az országoson nem értem el helyezést, de nem voltam csalódott. Sok szép élménnyel gazdagodtam! Büsz- ke vagyok rá, hogy idáig eljutottam! Köszönöm szépen Tóth Péter tanító bácsinak, hogy foglalkozott velem és szüleimnek, hogy mellettem áll- tak. Kecskés Fruzsina, 5.o. Oldal 5 Tanévzáró szám

BÚCSÚ ISKOLÁMTÓL 2013 szeptemberében váltam az iskola diákjává, és a 2022-es tanév végéig ez változatlan maradt. 9 év. Ez az az időtartam, amit az intézmény falai között töltöttem a szünidők kivételével minden reggel 8 órától. 9 évet kaptam arra, hogy megismerkedjek és megbarátkozzak a folyosókkal, tantermekkel, tanító nénikkel és bá- csikkal, de ami a legfontosabb, hogy második családommá formáljam osztályomat. Emlékszem, első osztályos- ként milyen naivan hittem és vallottam, hogy mennyire messze van még az én ballagásom, és szinte elképzelhe- tetlen, hogy valaha is elteljen az az idő, ami szükséges ahhoz, hogy végzős diákká váljak. Nos, minden bizonnyal ezért mondják azt, hogy soha ne mondd, hogy soha! Az évek folyamán rengeteg tanulnivalónk akadt, mint diák, mint ember. Nem volt elég megbirkózni alsó tagozaton a betűk, olvasás, valamint számok világával, maguk nehézségeivel, hanem mindezek mellett szükség- szerű volt egy csapatot formálnunk osztályunkból, hogy a későbbiekben segítsük, és ne hátráltassuk, megértsük, ne pedig elítéljük, és szeressük, ne iszonyodjunk egymástól. A csapatépítésben hatalmas szerepet játszottak osz- tályfőnökeink, akik kivétel nélkül ösztönöztek bennünket arra, hogy mi is törekedjünk a példás osztályközösség elérésére. Tömérdeknyi eseményen, változáson, megpróbáltatáson megy keresztül már csak egy átlagos sze- mély is, nem még egy osztály. Az alapiskola falai között egyenként növünk ki kisgyermekkori ábrándjainkból, és kezdünk bele-belekóstolni a valós élet kihívásaiba. Volt, hogy da- coltunk, volt, hogy nem akartuk elfogadni a felnövéssel járó ránk háruló felelősségeket, de sohasem hagytuk el magunkat teljesen. Ahogy egyre több bizonyítványt tudhattunk magunk mögött, azzal együtt párhuzamban tanultuk meg azokat az alapokat, amelyeket az iskolapadon kívül is tudunk hasznosítani. Megtanultuk, hogy bármennyire is szeretnénk, nincs mindig igazunk, hogy hosszútá- von nem kifizetődő az utolsó utáni pillanatra hagyni elmaradt te- endőinket, és hogy nem elég csak a fejünkben tárolni a fontos időpontokat, le is kell azokat írni, így nem késünk el a saját balla- gásunkról sem. Tengernyi kirándulást, tanulást, nevelést, neve- tést, emlékezetes pillanatot köszönhetek iskolámnak és osztály- társaimnak, hiszen az évek alatt együtt éltük meg sikereinket és bukásainkat, együtt nevettünk és sírtunk, együtt veszekedtünk majd békültünk ki, és most együtt énekeljük a ballagási dalokat, valamint búcsúzunk alapiskolánktól. Emlékezetes 9 évet tudhatok magam mögött, és kíváncsi- an várom, hogy új iskolámban milyen megpróbáltatásoknak le- szek kitéve. Az alapiskola fiatalabb tanulóinak, mint végzős diák, azt tanácsolnám, hogy merjenek hibázni, merjenek saját maguk lenni, és ha még teljesen kilátástalan is a helyzet, soha nem lehe- tetlen, hiszen mi is elértük céljainkat. Vörös Emma, 9.o. lapozz bele! Oldal 6

BÚCSÚZIK A 9. OSZTÁLY Kedves Tanítóink, Szülők, Nagyszülők, Rokonok, Diáktársaink, de legfőképpen kedves Osztálytársaim! Elsősorban engedjék meg, hogy megköszönjem, hogy megtiszteltek bennünket jelenlétükkel ünnepségünkön, és tanúi lesznek annak, ahogy az itt felsorakozott 14 diák elbúcsúzik iskolájától. Továbbá Ady Endre gondolatait szeretném megosztani Önökkel: „Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot te- gyen, de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig ember legyen.” – hiszen legyen az ember bárhol, bármikor, nincs fontosabb feladata annál, hogy megmaradjon embernek. Szinte felfoghatatlan, hogy 9 éve mi voltunk a legkisebbek és legtapasztalatlanabbak, és türelmetlenül vártuk, hogy mikor leszünk mi a „nagy kilencedikesek”, akikre akkoriban mi is csillogó szemekkel néztünk fel. Kedves el- sősök, most el kell árulnom egy titkot, még mindig nem érezzük magunkat nagyoknak, ellenben rengeteg tudást, utazást, szép emléket szereztünk az itt-töltött idő alatt ahhoz, hogy elinduljunk az nagybetűs Életbe vezető út fe- lé. A mögöttünk látható intézmény termeiben és folyosóin 9 éven keresztül visszhangzott a beszédünk, neveté- sünk, olykor-olykor sikításunk is, ugye Lili…, így biztos pontunkká váltunk az évek folyamán. Hiszen nem kezdőd- hetett a reggel anélkül, hogy ne az iskola épülete előtt vártuk meg társainkat, és együtt léptünk be ajtaján, ahol Dodi bácsi már mosolyogva várt bennünket. Az osztályterembe érve az máris megtelt élettel, és kezdetét vette a tanítás és tanulás. Köszönjük tanítóinknak, hogy az életvidám, néha szeleburdi osztályunkat is képesek voltak ok- tatni, nevelni, terelgetni, de ami a legfontosabb: életre nevelni. Oldal 7 Tanévzáró szám

BÚCSÚZIK A 9. OSZTÁLY Kedves Tanítóink! Szeretném megköszönni, hogy mindnyájan elfogad- ták a meghívásunkat, és eljöttek ezen az emlékezetes napon. Szeretnék köszönetet mondani az egész osztály nevében a sok fáradozásért és segítségért, amit értünk tettek. Nemcsak a tanórák alatt, hanem a versenyeken a Monitor és felvételi előtt is. Biztosan tudták, hogy minden fintorgás, szájrándítás és panaszkodás idővel elmúlik, és a sok jó tanács, amit nekünk adtak, a javunkra válik. Arra kérem Önöket, hogy emlékezzenek arra, hogy milyen volt ez az osztály, a sok kö- zös kirándulás és élmény, a csínytevéseinket pedig hagyják megszépülni emlékezetükben. Búcsúzunk most tanítóinktól. Önöknek köszönhetően tanultuk meg mindazt, amit tudunk, és ezért hálá- sak vagyunk. Olykor sok türelmet igénylő osztály voltunk, de Önökre mindig számíthattunk. Rávezettek minket a helyes útra és felkészítettek az élet további kihívásaira. Ott voltak velünk a versenyeken, pályaválasztáson, és most itt vannak velünk a ballagásunkon. Megköszönjük az iskola valamennyi pedagógusának és alkalmazottjának, hogy segítettek bennünket 9 évig és egyszerűbbé tették nekünk az utunkat. Megköszönve munkájukat fogadják szeretettel ezeket a virágokat! Kedves nyolcadikosok! Tavaly még mi is hasonlóképpen néztük a ballagó kilencedik osztályt, mint most ti, és gondoltuk: ezen a helyen állunk majd mi is jövőre! Most mi bújtunk a ballagó szerepbe, legközelebb viszont Ti fogtok. A következő tanévben Ti lesztek a legnagyobbak, és reméljük, jó példa voltunk számotokra, tudtunk adni Nektek valamit, ami veletek marad a későbbiekben is. Az egész osztály nevében meg szeretnénk köszönni, hogy díszbe öltöztettétek osztálytermünket, így az első komolyabb megpróbáltatáson már túl vagytok. Sok szerencsét, kitartást és erőt kívánunk a továbbiakhoz! Drága Szüleink! Annyi hálával és köszönettel tartozunk Nektek, hogy idő nem lenne arra, hogy minden apró jótettet megemlítsünk és megköszönjünk. Ott voltatok az első szavainknál, lépéseinknél, és akkor is, amikor először át- léptük az iskola ajtaját, és legelőször hagytatok minket teljesen egyedül. Azóta gyorsan elrepültek az évek, meg- nőttünk, felnőttünk, felneveltetek minket. Reméljük, több boldogságot és büszkeséget okoztunk Nektek, mint- sem az ellenkezőjét, hiszen tudjuk, nem volt könnyű feladatotok velünk. Köszönjük a sok törődést, gondosko- dást, odafigyelést és szeretetet, amit Tőletek kaptunk, és arra kérünk Titeket, maradjatok ilyen gondoskodók, hiszen életünk végéig szükségünk lesz jó tanácsotokra, útmutatásotokra. Köszönünk Nektek mindent! 9. osztályosok lapozz bele! Oldal 8

ÉV VÉGI HUMORSAROK Pistike lelkedezve rohan haza a bizonyítványával: - Papa, papa, óriási mázlid van! - Na, mesélj! - Képzeld, jövőre nem kell új tankönyveket venned! - A maga fia elég régóta nem jár iskolába. Az anyuka kérdezi a fiát: - Nem létezik, hisz minden reggel elkísérem! - Mi volt ma az iskolában, Zolika? - Elhiszem, de a tanítás délután van! - Kémiaórán a robbanóanyagokról tanultunk. - És holnap mi lesz az iskolában? - Iskolában? Miféle iskolában? - Sorolj fel néhány állatot! - mondja a tanár az iskolában. - Kutyuska, tehénke, disznóka. - Jó, de nem kell mindig utánamondani a kicsinyítőképzőt! - Macs, kecs, csir, puly. A tanár figyelmezteti a diákokat: - El ne mulasszátok 20:50-kor a holdfogyatkozást! A hátsó padból megszólal egy hang: - Melyik csatornán lesz? Oldal 9 Itt horkol valaki! - mondja a professzor a hallgatóinak az órán. - Ébresszék fel! Visszaszól egy szemtelen diák: - Ön altatta el, Ön is keltse fel! Tóth Viktor, 6. o. Tanévzáró szám

Köszönjük mindenkinek, tanároknak, diákoknak a sok segítséget, amellyel hozzájárultak ahhoz, hogy kiadhassuk a Lapozz bele év végi számát. A megjelenés ideje: 2022. 7. 10. MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK JÓ NYARALÁST KÍVÁNUNK!