Alkotmányos tanok II. (részlet)

BENKŐ ORSOLYA MÉCS JÁNOS BODNÁR ESZTER MILÁNKOVICH ANDRÁS BURJÁN EVELIN PÁSZTOR EMESE GÁRDOS-OROSZ FRUZSINA POZSÁR-SZENTMIKLÓSY ZOLTÁN KOLLARICS FLÓRA SOMODY BERNADETTE KUKORELLI ISTVÁN SZALBOT BALÁZS LÁPOSSY ATTILA SZOKOL KRISZTINA LUKONITS ÁDÁM VISSY BEATRIX Alkotmányos tanok II. Szemelvények és kommentárok MÁSODIK KIADÁS Szerkesztette: BODNÁR ESZTER POZSÁR-SZENTMIKLÓSY ZOLTÁN



BENKŐ ORSOLYA MÉCS JÁNOS BODNÁR ESZTER MILÁNKOVICH ANDRÁS BURJÁN EVELIN PÁSZTOR EMESE GÁRDOS-OROSZ FRUZSINA POZSÁR-SZENTMIKLÓSY ZOLTÁN KOLLARICS FLÓRA SOMODY BERNADETTE KUKORELLI ISTVÁN SZALBOT BALÁZS LÁPOSSY ATTILA SZOKOL KRISZTINA LUKONITS ÁDÁM VISSY BEATRIX Alkotmányos tanok II. Szemelvények és kommentárok MÁSODIK KIADÁS Szerkesztette: BODNÁR ESZTER POZSÁR-SZENTMIKLÓSY ZOLTÁN Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Benkő Orsolya, 2021 © Milánkovich András, 2021 © Bodnár Eszter, 2021 © Pásztor Emese, 2021 © Burján Evelin, 2021 © Pozsár-Szentmiklósy Zoltán, 2021 © Gárdos-Orosz Fruzsina, 2021 © Somody Bernadette, 2021 © Kollarics Flóra, 2021 © Szalbot Balázs, 2021 © Kukorelli István, 2021 © Szokol Krisztina, 2021 © Lápossy Attila, 2021 © Vissy Beatrix, 2021 © Lukonits Ádám, 2021 © Mécs János, 2021 © Szerkesztők, 2021 © HVG-ORAC Kft., 2021 Szerkesztők: Bodnár Eszter – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán Szerzők: Alkotmány, alkotmányosság: Pásztor Emese – Bodnár Eszter – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán Jogforrások: Lukonits Ádám – Szokol Krisztina – Gárdos-Orosz Fruzsina A politikai közösség: Kollarics Flóra – Lápossy Attila Demokratikus hatalomgyakorlás: Mécs János – Bodnár Eszter Kormányzati rendszerek: Lukonits Ádám – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán A törvényhozó hatalom: Milánkovich András – Pásztor Emese – Somody Bernadette A kormány: Milánkovich András – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán Az államfő: Benkő Orsolya – Vissy Beatrix Alkotmánybíráskodás: Milánkovich András – Lápossy Attila Igazságszolgáltatás: Szalbot Balázs – Bodnár Eszter A többségi hatalom további korlátai: Kollarics Flóra – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán A különleges jogrend: Burján Evelin – Gárdos-Orosz Fruzsina Alkotmánytörténeti áttekintés: Pásztor Emese – Kukorelli István Összehasonlító alkotmánytani alapok: Mécs János – Bodnár Eszter – Pozsár-Szentmiklósy Zoltán A tankönyv koncepcióját véleményezte: Dezső Márta A kézirat lezárva: 2021. július 31. A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 533 8 Budapest, 2021 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: [email protected] Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

TARTALOM ELŐSZÓ AZ ALKOTMÁNYOS TANOKHOZ........................................................... 9 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ........................................................................................... 11 1. ALKOTMÁNY, ALKOTMÁNYOSSÁG 13 (PÁSZTOR EMESE – BODNÁR ESZTER – POZSÁR-SZENTMIKLÓSY ZOLTÁN) .... 13 1.1. Az alkotmány fogalma ................................................................................................ 15 1.2. Alkotmányozás és alkotmánymódosítás..................................................................... 18 1.3. Alkotmányos alapelvek................................................................................................ 21 1.4. Állami szuverenitás és az állami szuverenitásból következő jogok gyakorlása......... 25 1.5. Alkotmányvédelem és alkotmányértelmezés.............................................................. 29 2. JOGFORRÁSOK (LUKONITS ÁDÁM – SZOKOL KRISZTINA – GÁRDOS-OROSZ FRUZSINA) ....... 29 33 2.1. Az integrált jogforrási rendszer – nemzetközi jog, európai uniós jog 34 és a magyar jog rendszere............................................................................................ 38 44 2.2. A jogforrás................................................................................................................... 2.3. A jogalkotás rendje, a jogforrási rendszer................................................................... 53 2.4. A közjogi érvényesség és hatályosság......................................................................... 2.5. Az egyes jogforrások................................................................................................... 53 53 3. A POLITIKAI KÖZÖSSÉG 62 (KOLLARICS FLÓRA – LÁPOSSY ATTILA)................................................................. 65 71 3.1. A politikai közösség határai és a nemzetfogalom........................................................ 3.2. Az állampolgárság fogalma és alapelvei..................................................................... 78 3.3. Az állampolgárság létrejötte és megszűnése............................................................... 3.4. A nemzetiségek........................................................................................................... 78 3.5. Egyéb jogi státusok...................................................................................................... 80 88 4. D EMOKRATIKUS HATALOMGYAKORLÁS 93 (MÉCS JÁNOS – BODNÁR ESZTER)............................................................................. 103 4.1. A demokratikus hatalomgyakorlás formái.................................................................. 111 4.2. Politikai közösség és választójogosultság................................................................... 4.3. Választási alapelvek..................................................................................................... 111 4.4. Választási rendszerek.................................................................................................. 114 4.5. A közvetlen demokrácia intézményei......................................................................... 120 121 5. KORMÁNYZATI RENDSZEREK 122 (LUKONITS ÁDÁM – POZSÁR-SZENTMIKLÓSY ZOLTÁN) ..................................... 5.1. Államszervezési elvek és struktúrák........................................................................... 5.2. A parlamentáris kormányforma.................................................................................. 5.3. A prezidenciális kormányforma.................................................................................. 5.4. A félprezidenciális kormányforma.............................................................................. 5.5. Atipikus kormányformák............................................................................................ 5

6. A TÖRVÉNYHOZÓ HATALOM 123 (MILÁNKOVICH ANDRÁS – PÁSZTOR EMESE – SOMODY BERNADETTE)......... 123 6.1. A parlament alkotmányos funkciói.............................................................................. 123 6.2. A parlament működése................................................................................................ 129 6.3. A parlament szervezete............................................................................................... 133 6.4. A képviselők jogállása................................................................................................. 137 6.5. A törvényalkotás.......................................................................................................... 144 6.6. A parlamenti ellenőrzés............................................................................................... 148 7. A KORMÁNY (MILÁNKOVICH ANDRÁS – POZSÁR-SZENTMIKLÓSY ZOLTÁN)......................... 148 156 7.2. A kormány megalakulása és szervezete...................................................................... 157 7.3. A kormány tevékenysége............................................................................................. 159 7.4. A kormány politikai felelőssége.................................................................................. 7.5. A kormány megbízatásának megszűnése.................................................................... 162 8. A Z ÁLLAMFŐ 162 (BENKŐ ORSOLYA – VISSY BEATRIX)........................................................................ 163 165 8.1. Az államfői hatalom funkciója ................................................................................... 168 8.2. Az államfői tisztség keletkezése................................................................................. 177 8.3. Az államfő jogállása, jogi felelőssége......................................................................... 177 8.4. Az államfő hatáskörei................................................................................................. 8.5. Az államfő helyettesítése............................................................................................. 180 8.6. Az államfő megbízatásának megszűnése.................................................................... 180 9. ALKOTMÁNYBÍRÁSKODÁS 182 (MILÁNKOVICH ANDRÁS – LÁPOSSY ATTILA)........................................................ 184 188 9.1. Az alkotmánybíráskodás fogalma és funkciói............................................................. 195 9.2. Az alkotmánybíráskodás kialakulása és modelljei...................................................... 9.3. Az alkotmánybíróságok jogállási jellemzői ................................................................ 202 9.4. Alkotmánybírósági hatáskörök.................................................................................... 9.5. Alkotmánybírósági eljárás és szervezet...................................................................... 202 202 10. IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS 204 (SZALBOT BALÁZS – BODNÁR ESZTER).................................................................. 213 216 10.1. Az igazságszolgáltatás fogalma és funkciója........................................................... 10.2. A bíróságok a hatalmi ágak rendszerében............................................................... 222 10.3. A bíróságok függetlenségének személyi és szervezeti garanciái............................ 10.4. A bíróságokra és eljárásukra vonatkozó további alkotmányos követelmények...... 222 10.5. Az igazságszolgáltatáshoz kötődő más szervek...................................................... 226 229 11. A TÖBBSÉGI HATALOM TOVÁBBI KORLÁTAI 232 (KOLLARICS FLÓRA – POZSÁR-SZENTMIKLÓSY ZOLTÁN)................................ 11.1. Transznacionális fórumok........................................................................................ 11.2. A parlamenti ellenőrzés szakosított szervei............................................................. 11.3. A közpénzügyek ..................................................................................................... 11.4. A helyi önkormányzatok.......................................................................................... 6

12. A KÜLÖNLEGES JOGREND 236 (BURJÁN EVELIN – GÁRDOS-OROSZ FRUZSINA).................................................... 236 12.1. A különleges jogrend fogalma................................................................................. 241 12.2. A különleges jogrend és az alkotmányos demokrácia............................................ 246 12.3. A magyar szabályozás............................................................................................. 248 13. A LKOTMÁNYTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS (PÁSZTOR EMESE – KUKORELLI ISTVÁN)................................................................. 248 249 13.1. A történeti alkotmány.............................................................................................. 250 13.2. Az első polgári alkotmány és hatása....................................................................... 250 13.3. A közjogi provizórium ............................................................................................ 251 13.4. Az 1946. évi I. törvény, a „kisalkotmány”.............................................................. 252 13.5. Az 1949. évi XX. törvény. A Magyar Népköztársaság kora (1949–1989)............... 256 13.6. A rendszerváltozás és a Magyar Köztársaság......................................................... 13.7. Az Alaptörvény........................................................................................................ 258 14. ÖSSZEHASONLÍTÓ ALKOTMÁNYTANI ALAPOK 258 (MÉCS JÁNOS – BODNÁR ESZTER – POZSÁR-SZENTMIKLÓSY ZOLTÁN)........ 261 263 14.1. Az összehasonlító alkotmányjog jelentősége........................................................... 14.2. Az alkotmányos kultúra szerepe............................................................................. 14.3. Az összehasonlító alkotmányjog az alkotmányértelmezésben............................... 7



ELŐSZÓ AZ ALKOTMÁNYOS TANOKHOZ Az Alkotmányos tanok I–II. az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász hallgatói számára, az Alkotmányjog tantárgy oktatásához kapcsolódó tankönyvként készült, de más egyetemi képzésekben is használható, továbbá az alkotmányos intézmények működése, va- lamint az alkotmányos kultúra alapfogalmai iránt érdeklődők számára is közérthető, rendszere- zett kiindulási alapot jelenthet. Jelen tankönyv a 2018-ban megjelent tankönyv második kiadása, amelynek megújult tartalma a joganyag változásai mellett az oktatási tapasztalatokra is reflektál. Az Alkotmányos tanok szerves folytatását jelenti – a szintén a jogászképzésében használt – Alap- jogi tanok I–II. című tankönyv. A négykötetes tankönyvcsomag egy problémaorientált, alkotmányjogi problémák megoldására fó- kuszáló oktatási koncepció részeként készült – amely modell mellett tanszékünk hosszú évek óta elkötelezett. A tankönyvek abban a tanulási folyamatban támogatják a hallgatókat, amelynek célja, hogy amellett, hogy biztos ismeretekkel rendelkeznek az alkotmányosságról és a magyar alkot- mányjogról, képessé váljanak önállóan elemezni és értékelni alkotmányjogi kérdéseket, megoldani új, jövőben felmerülő alkotmányjogi problémákat is. Mindennek során pedig magukénak vallják és érvényre juttassák az alkotmányos alapértékeket. A többféléves alkotmányjogi oktatásban a fokozatosság elvét követjük: a hallgatók az oktatásban, a tanulási folyamatban egyre komplexebb esetekkel foglalkoznak, amelyek egyre összetettebb al- kotmányjogi érvelések kidolgozását igénylik, és ehhez egyre kiterjedtebben kutatják és használják fel az alkotmányjogi esetjogot is. Ez a módszer feltételezi azt is, hogy a hallgatók egyre nagyobb önállóságra tesznek szert mind az egyéni, mind a kiscsoportos munkában, hogy végül magabiz- tosan szerkesszenek meg akár egy alkotmánybírósági beadványt is. A tankönyvek fontos, de nem kizárólagos forrásai ennek a tanulási folyamatnak. Az előadások közvetítik az alkotmányos szem- léletmódot és bemutatják az egyes témakörök közötti összefüggéseket. A szemináriumokon és kon- zultációkon elsősorban különböző alkotmányjogi fórumok döntéseinek elemzésére és problémák megoldására helyezzük a hangsúlyt, amihez pedig nélkülözhetetlen, hogy a hallgatók felkutassák és feldolgozzák az alkotmányjogi joganyagot, jogszabályokat és esetjogot. Alkotmányos tanok alatt azokat az elméleti fogalmakat, jogi követelményeket és rendszerszerű ös�- szefüggéseket értjük, amelyekkel leírhatók, vizsgálhatók és értékelhetők az egyes államok alkot- mányos rendszerei – köztük a magyar közjogi rendszer is. Az alkotmányos tanok forrása ebben az értelemben az alkotmányjog-tudomány és az alkotmányos gyakorlat – elsősorban a közös európai alkotmányos hagyományt értve ez alatt. A tankönyv ebben a keretben mutatja be és értékeli a magyar alkotmányos rendszer alapvető elemeit, jogintézményeit is. Az alkotmányjog mint a közhatalom-gyakorlás kereteit és az alapvető jogok gyakorlásához kapcso- lódó garanciákat szabályozó jogág nem tematikus jogszabályok zárt rendszereként, hanem komplex megközelítésben jelenik meg a tankönyvben. Az egyes fogalmak, jogintézmények szorosan kap- csolódnak más jogterületekhez, történeti előzményekhez, az összehasonlító jogi kontextushoz és az azt körülvevő valósághoz, az alkotmányos kultúrához – a tankönyv az alkotmányjog alapvető fogalmait e kapcsolódásokra figyelemmel mutatja be. Az alkotmányjog forrásaként az alkotmány- szövegek, a nemzetközi egyezmények és a jogszabályi rendelkezések mellett a hazai és nemzetközi bírósági (alkotmánybírósági) gyakorlatra, valamint tudományos elemző munkákra támaszkodtunk. A fentieknek megfelelően, a tankönyv nem vállalkozik a hazai tételes jogi, alkotmányjogi tárgyú szabályozás részletes tárgyalására, hanem az alkotmányos tanokhoz sorolható alapelvek, fogalmak, követelmények és rendszerszerű összefüggések átfogó elemzésére és azokhoz kapcsolódóan a hazai szabályozás alapvonalainak bemutatására törekszik. Ebben a keretben bármely alkotmányjogi kér- dés részletes elemzése önállóan elvégezhető, amelyhez a tankönyv az egyes fogalmakhoz kapcsoló- dó szemelvények és kommentárok formájában nyújt igazodási pontokat. 9

A tankönyv sajátos szerkezetet követ: két, egymást szervesen kiegészítő kötetből tevődik össze, amelyek együtt használandók. A két kötet felhasználása során az olvasó nem passzív befogadó, hanem aktív, tevékeny résztvevő. Az Alkotmányos tanok I. című kötet az alkotmánytani alapfogalmak és összefüggések részletes elemzését, az alapvető jogintézmények bemutatását tűzte ki célként. A könyv az egyes jogintéz- mények funkciójára koncentrál, és azokat az európai alkotmányos követelmények kontextusában, összehasonlító jogi és esetenként jogtörténeti perspektívában vizsgálja, bemutatva és elemezve a hatályos magyar szabályozás alapvonalait, meghatározó jogintézményeit is. Az Alkotmányos tanok II. Szemelvények és kommentárok című, második kötet célja az első kötetben tárgyalt jogintézmények szövegalapú, „felhasználóbarát” részletes elemzése. Ennek megfelelően a második kötet az első kötetben tárgyalt témakörök szerinti bontásban, az egyes kiemelt jogintézmé- nyekhez kapcsolódóan szerkesztett szemelvényeket tartalmaz, rövid, a megértést segítő kommentá- rokkal. A szemelvények között megtalálhatóak nemcsak alaptörvényi és jogszabályi rendelkezések, hanem alkotmánybírósági és bírósági határozatok, az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntései, az Európa Tanács Velencei Bizottságának ajánlásai, valamint más országok alkotmányszövegei, történeti dokumentumok, illetve külföldi és magyar szakirodalmi források is. A második kötetnek nem célja az egyes jogintézményekhez kapcsolódó joganyag teljes körű bemutatása: a bemutatott és elemzett szövegek az első kötetben tárgyalt fogalmak meghatározó jellemzőihez kapcsolódnak. A szemelvények elemzésének módja ugyanakkor a releváns, további joganyag önálló feldolgozásá- hoz is módszertani támpontot nyújt az olvasó számára. A szöveg technikai felépítése is azt hivatott elősegíteni, hogy az olvasó a legfontosabb összefüg- gésekre koncentrálhasson: a szöveget csak ritkán törik meg lábjegyzetek, és a legfontosabb fo- galmak, jogintézmények margócímként vannak kiemelve. Az első kötetben a bekezdésszámokra utaló kereszthivatkozások könnyítik meg az egyes fogalmak összekapcsolását. A két kötet szövegei azonos margócímek alá tagozódnak, így az olvasó szabadon választhatja ki a számára legmegfe- lelőbb ismeretszerzési módot. Dönthet úgy, hogy előbb egy egész témakör elméleti hátterét ismeri meg az első kötetből, és utána foglalkozik a második kötet részleteivel, de akár margócímenként is összekapcsolhatja a két szöveget, mintegy hozzámérve a konkrét jogintézményi környezetet az első kötetben tárgyalt alkotmányos követelményekhez. A két kötet ismeretanyagát természetesen kiegészítik az előadások, szemináriumok és konzultációk, valamint az azok keretében feldolgozott feladatok, esetek. A tankönyv vállalt célja, hogy a jövendő jogászgeneráció, bármilyen jogterületen találja is meg a hivatását, beszélje az alkotmányos kultúra nyelvét, rendelkezzen átfogó tudással a legfontosabb alkotmányos alapértékekről, az egyéni szabadság garanciáiról, a jogállamiság, a demokrácia és a hatalommegosztás elvéről (későbbi tanulmányaiban az alapjogokról), és ezeket jogászként és sza- badságszerető emberként egyszerre ténynek és programnak tekintse. A szerkesztők 10

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Az Alkotmányos tanok szerzői az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék oktatói, akik az egyes fe- jezetek írása során nagyban építettek a Tanszék melletti, az oktatók, doktoranduszok és hallgatók közösségeként működő tudományos műhely munkájára és tapasztalataira. Köszönettel tartozunk az alkotmányjogi oktatást országosan megalapozó, korábbi alkotmányjo- gi tankönyv közreadásáért, valamint a kompetenciák fejlesztését előtérbe helyező oktatási kon- cepció elindításáért tanszékünk korábbi vezetőinek, Kukorelli Istvánnak és Dezső Mártának. A tankönyv koncepciójának kidolgozása, szerkesztése során mindkét munkára jelentős mérték- ben támaszkodtunk. Köszönjük a Tanszék melletti tudományos műhely tagjainak, hogy a tankönyv első kiadásához kapcsolódóan 2018 tavaszán, a második kiadás megújult és új fejezeteihez kapcsolódóan pedig 2021 tavaszán aktív és alakító módon vettek részt az egyes tankönyvi fejezetek műhelyvitáin. Köszönet illeti azokat a más tudományterületeken aktív oktató kollégáinkat, akik észrevételeikkel a köz­jogi társtantárgyak tananyagával történő összehangolás során voltak a segítségünkre. Hasonlóképpen köszönjük a tankönyv második kiadásának technikai szerkesztésében részt vállaló doktoranduszok, Bukor Liza, Hollós Dominika Kincső, Kiss Balázs és Kührner László munkáját. Az esetleges hibákért a felelősség a szerkesztőket terheli. Örömmel fogadunk minden észrevételt, amelyek segítségével a tankönyv további kiadásainak tartalma, az önálló és kiscsoportos tanulást, kompetenciafejlesztést támogató funkciója erősíthető. A szerkesztők 11



1. ALKOTMÁNY, ALKOTMÁNYOSSÁG 1.1. AZ ALKOTMÁNY FOGALMA Hans Kelsen: Tiszta jogtan (szerk. Varga Csaba). ELTE Bibó István Szakkollégium, Buda- pest, 41. A jogrend tehát nem mellérendelt, egyenlően egymás mellett álló jogi normák rendszere, az alkotmány hanem jogi normák különböző rétegeinek lépcsőzetes rendje. E normák egysége egy olyan fogalma összefüggésen keresztül jön létre, amely abból adódik, hogy egyik megalkotása – és így érvényessége – egy másikra vezethető vissza, melynek megalkotása ismét egy másik által meghatározott; e visszafelé haladás pedig végül az alapnormába torkollik, a hipotetikus alapszabályba, azaz a legfelsőbb érvényességi alapba, mely a jogalkotási összefüggés egységét biztosítja. Magyarország Alaptörvénye R) cikk (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja. (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Az Alaptörvény a deklaratív alkotmányokkal szemben a normatív alkotmányok körébe so- rolható, tartalma mindenkire kötelező és jogi eszközökkel kikényszeríthető. Az Alaptörvény magát nyilvánítja a jogrendszer alapjává, ami azt jelenti, hogy az Alaptörvény egy olyan, a törvénytől elkülöníthető, annál magasabb szinten elhelyezkedő jogforrás, amellyel semmi- lyen más norma nem lehet ellentétes. Az alacsonyabb szinten elhelyezkedő normák érvényes- ségének feltétele a magasabb szintű normákkal való összhang, és ily módon az Alaptörvény- nek mint a jogrendszer alapjaként szolgáló normának való megfelelés minden más norma érvényességének feltétele. Magyarország Alaptörvénye Nemzeti hitvallás MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért ki- nyilvánítjuk az alábbiakat: [...] Az Alaptörvény preambuluma, a Nemzeti hitvallás már az első sorban utal arra a szimbo- likus erejű gondolatra, hogy az Alaptörvény egy olyan általános keret, amelyet a politikai közösség egésze fogad el, a politikai közösség együvé tartozásának alapnormájaként. Az Alaptörvény megalkotásának és elfogadásának folyamatára ugyanakkor nem volt jellemző a konszenzus, így a Nemzeti hitvallásban kifejezett szimbolikus gondolat inkább szándékra utal, mintsem megvalósult törekvésre. Magyarország Alaptörvénye R) cikk az alkotmány formai (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja. értelemben (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Magyarország Alaptörvénye T) cikk (1) Általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvény és az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály 13

állapíthat meg. Sarkalatos törvény eltérően is megállapíthatja az önkormányzati rendelet és a külön- leges jogrendben alkotott jogszabályok kihirdetésének szabályait. (2) Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott rendelete. (3) Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel. Magyarország Alaptörvénye Záró és vegyes rendelkezések 2. Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el. 121/2009. (XII. 17.) AB határozat (kivonat) A jogforrások szabályozása kizárólag az Alkotmány feladata; az Alkotmány éppen attól a jog- rendszer alapja [Alkotmány 77. § (1) bekezdés], hogy a jogszabályok kötelező erejét és fajtáit maga határozza meg. Az Alkotmányban felsoroltakon kívüli jogforrás nem létezhet, ezekhez a Jat. [a jogalkotásról szóló törvény – szerk.] sem hozzá nem adhat, sem el nem vehet, mert mindkét esetben Alkotmányba ütközne. A jogszabályok kötelező erejének jogi forrása az Alkotmány. A Jat. így nem a jogforrásokat szabályozza, hanem, mint az Alkotmány mondja, a „jogalkotás rendjét”. 45/2012. (XII. 29.) AB határozat (kivonat) [116] A demokratikus jogállammal nem egyeztethető össze az, ha az Alaptörvény tartalma folyama- tosan vitathatóvá válik, és így az Alaptörvény, mint alkotmánybírósági mérce tartalma is bizony- talan lesz. Az Alaptörvény közjogi érvényessége, alkotmányos legalitása és legitimitása megkér- dőjelezhetetlen kell, hogy legyen, mind egészében, mind az egyes elemei tekintetében, ide értve a későbbi módosításait, kiegészítéseit is. Az Alaptörvény megkérdőjelezhetetlen legalitása elengedhe- tetlen ahhoz, hogy az egész jogrendszer legalitása is megkérdőjelezhetetlen legyen. Az alkotmányos legalitás követelményét sérti az, ha folyamatos vita tárgya lehet, hogy mi az Alaptörvény tartalma. A normatív és kikényszeríthető alkotmány legalitását formai értelemben az adja, hogy azt az alkotmányozó hatalom az erre irányuló eljárási rendben alkotta meg – erre utal a Záró és vegyes rendelkezésekben található hivatkozás, amely az Alaptörvény elfogadását az elő- ző alkotmány szabályaira vezeti vissza. Ennek súlyát az adja, hogy az Alaptörvény maga határozza meg a jogforrási rendszer egészét, és így az Alaptörvény legalitása a jogforrási rendszer egészének legalitására kihat. alkotmány Magyarország Alaptörvénye tartalmi B) cikk értelemben (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. Magyarország Alaptörvénye C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. Magyarország Alaptörvénye I. cikk (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltét- lenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Azt, hogy mit tekinthetünk alkotmánynak, nem az adott dokumentum címe, hanem annak tar- talma határozza meg. Az Alaptörvény tartalmazza azokat az elemeket, amelyeket a modern alkotmányok tartalmi ismérveiként tartunk számon: a közhatalom gyakorlásának korlátait az 14

államszervezet és az alapjogok által megkövetelt szempontok szerint is rögzíti. Ugyanakkor az Alaptörvény számos olyan rendelkezést is tartalmaz, amely a szabályozás tárgyát és súlyát tekintve hagyományosan inkább törvényi szinten rendezendő kérdésként merül fel, illetve azon túl, hogy az alapjogok érvényesülésének garanciáiról rendelkezik, egyes alapjogok tartalmát egyben szűkíti is [pl. a VI. cikk (1) bekezdése a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyüleke- zési jog gyakorlásával összefüggésben]. 1.2. ALKOTMÁNYOZÁS ÉS ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS Kiss László alkotmánybíró különvéleménye a 61/2011. (VII. 13.) AB határozathoz (kivonat) alkotmányozás A pouvoir constituant nem az alkotmányhoz kötött, hanem alkotmányteremtő hatalom. Ezzel szem- ben a konstituált államhatalmak (mint az alkotmánymódosító, a törvényhozó, a végrehajtó, az igaz- ságszolgáltató, az államfői stb. hatalom) számára nemcsak az alkotmány elsőbbsége érvényes, ha- nem az alaptörvény fenntartása is. Ez utóbbiak úgy gyakorolhatók alkotmányos módon, ahogy azt az alkotmány meghatározza. A Magyar Köztársaság Alkotmányának preambuluma (1989) A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállam- ba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés − hazánk új Alkotmányának elfogadásáig − Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg: Pócza Kálmán: Alkotmányozási eljárások összehasonlító elemzése. In: Jakab András – Körösényi András (szerk.): Alkotmányozás Magyarországon és máshol. Új Mandátum, 2012, 132. [sz]emügyre kell venni az alkotmányozási eljárás konkrét fázisait. A szakirodalom hét ilyen fázist különít el egymástól. Többé-kevésbé időrendbe állítva ezek a következők: 1. előzetes konzultáció, amely során az alkotmány kialakításához szükséges ötleteket gyűjtik össze; 2. az alkotmányozó tes- tület megválasztása; 3. alkotmányozás eljárási rendjének meghatározása; 4. konzultáció, amely so- rán az alkotmányozó testület szakértőktől kér be véleményeket; 5. szövegezés; 6. vita; 7. elfogadás. A Velencei Bizottság véleménye Magyarország Alaptörvényéről (Opinion no. 621/2011) (kivonat) 144. Ezzel szemben sajnálatos, hogy az alkotmányozási folyamatra – beleértve az új alkotmány szövegezését és végleges elfogadását is – kihatott az átláthatóság hiánya, a kormánytöbbség és az ellenzék közötti párbeszéd hiányosságai, a megfelelő társadalmi vitára való elégtelen lehetőségek, és a nagyon szűk időkeret. A Bizottság reményét fejezi ki, hogy a végrehajtási jogszabályok elfogadásának folyamata átláthatóbb és inkluzívabb lesz, megfelelő lehetőséget biztosítva a számos jelentős, szabályozásra váró kérdésről szóló valódi vitára. A Bizottság felhív minden érintett pártot, hogy – a politikai hátterükön és irányultságukon túlmutatóan – alakítsanak ki egy nyílt és konstruktív hozzáállást, és működjenek együtt hatékonyan ennek a folyamatnak a során. Az alkotmányozás során az alkotmányozó hatalom nyilvánul meg, amely maga teremti meg az alkotmányt, ezért nem kötött a meglévő alkotmányhoz. Az alkotmányozás legalitását erősítheti a korábbi alkotmánnyal megteremtett kontinuitás, ez az összefüggés azonban nem kizárólagos – az alkotmányozás adott esetben kifejezett szakítás is lehet a megelőző alkotmányos rend- szerrel. Az alkotmányozó hatalom gyakorlása függ az alkotmányozási helyzettől, amely az alkotmányozás formai és tartalmi kérdéseire, sőt, akár az alkotmányozás élettartamára is ki- hathat. Az alkotmányozás különböző fázisainak minőségi követelményeknek is meg kell felelni- ük, amelyek teljesülése közvetlenül is alkalmas az alkotmány legitimitásának befolyásolására. Magyarország Alaptörvénye alkotmány- S) cikk módosítás (1) Alaptörvény elfogadására vagy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslatot a köztársasági elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő terjeszthet elő. (2) Alaptörvény elfogadásához vagy az Alaptörvény módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 15

(3) Az elfogadott Alaptörvényt vagy az Alaptörvény elfogadott módosítását az Országgyűlés elnö- ke öt napon belül aláírja, és megküldi a köztársasági elnöknek. A köztársasági elnök a megküldött Alaptörvényt vagy az Alaptörvény megküldött módosítását a kézhezvételétől számított öt napon belül aláírja, és elrendeli a hivatalos lapban való kihirdetését. Ha a köztársasági elnök úgy ítéli meg, hogy az Alaptörvénynek vagy az Alaptörvény módosításának a megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelményeket nem tartották meg, ennek vizsgálatát kéri az Al- kotmánybíróságtól. Ha az Alkotmánybíróság a vizsgálata során nem állapítja meg e követelmények megsértését, a köztársasági elnök az Alaptörvényt vagy az Alaptörvény módosítását haladéktalanul aláírja, és elrendeli annak a hivatalos lapban való kihirdetését. A Német Szövetségi Köztársaság Alkotmánya (1949) 79. cikk [Az Alkotmány módosítása] (1) Az Alaptörvényt csak olyan törvény módosíthatja, amely az Alaptörvény szövegét kifejezetten megváltoztatja vagy kiegészíti. […] (2) Ilyen törvényhez a Szövetségi Gyűlés tagjai kétharmadának és a Szövetségi Tanács szavazatai kétharmados többségének jóváhagyása szükséges. (3) A jelen Alaptörvény olyan megváltoztatása, mely a Szövetség tartományokra való felosztását, a tartományok alapvető közreműködését a törvényhozásban vagy az 1. és 20. cikkekben megállapított alapelveket érintené, nem megengedett. Az 1958. évi francia alkotmány 89. cikk Az alkotmány módosításának kezdeményezési joga megilleti mind a köztársasági elnököt a minisz- terelnök javaslata alapján, mind a Parlament tagjait. Az alkotmánymódosításra vonatkozó tervezetet vagy javaslatot, a 42. cikk harmadik bekezdésében foglalt kötött határidőn belül, a Parlament két házának azonos szöveggel kell megszavaznia. Az alkotmánymódosítás akkor végleges, ha népszavazás hagyta jóvá. Az alkotmánymódosítás tervezetét nem terjesztik népszavazásra, ha a köztársasági elnök úgy dönt, hogy azt a Kongresszusként összehívott Parlament elé terjeszti; ebben az esetben az alkotmánymó- dosítás tervezete csak akkor tekinthető elfogadottnak, ha az a leadott szavazatok háromötödös több- ségét megszerezte. A Kongresszus elnökségének feladatát ilyen esetben a Nemzetgyűlés elnöksége látja el. Nem indítható és nem folytatható olyan alkotmánymódosítási eljárás, amely érinti az állam területi integritását. A köztársasági államforma nem képezheti alkotmánymódosítás tárgyát. Az Olasz Köztársaság Alkotmánya 138. cikk (1) Az Alkotmányt módosító és egyéb alkotmányos törvényeket mindkét kamara két, legalább há- rom hónapos szünettel tartott ülésen vitatják meg, és akkor tekinthető elfogadottnak, ha a második szavazásnál megkapják mindkét kamara tagjai szavazatának abszolút többségét. (2) Az ilyen törvényeket népszavazásra kell bocsátani, ha azt, annak közzétételétől számított három hónapon belül valamelyik kamara tagjainak egyötöde, ötszázezer választópolgár vagy öt régió ta- nácsa kéri. A népszavazásra bocsátott törvényt nem lehet kihirdetni, ha nem kapta meg az érvényes szavazatok többségét. (3) Nincs helye népszavazásnak, ha a törvényt a második szavazásnál mindkét kamarában a tagok kétharmados többségével fogadták el. 139. cikk A köztársasági államforma nem lehet alkotmánymódosítás tárgya. Görögország Alkotmánya 110. cikk (1) Az Alkotmány rendelkezései módosíthatóak az állam alapjára és a parlamentáris köztársaságra mint kormányformájára vonatkozó rendelkezések, valamint a 2. cikk (1) bekezdés, a 4. cikk (1), (4) 16

és (7) bekezdések, az 5. cikk (1) és (3) bekezdések, a 13. cikk (1) bekezdés és a 26. cikk rendelkezé- seinek kivételével. (2) Az Alkotmány módosításának szükségességét parlamenti határozat állapítja meg, melyet leg- alább ötven képviselő kezdeményezhet, és az összes képviselő háromötödének szavazatával, két, legalább egyhónapnyi időkülönbséggel tartott szavazással hozható meg. Ezen határozat egyenként rögzíti a módosító rendelkezéseket. (3) Ha a Parlament elhatározta az Alkotmány módosítását, a legközelebbi Parlament dönt az első ülésszakában az összes képviselő abszolút többségével a módosítandó rendelkezésekről. (4) Ha az összes képviselő többsége hozzájárul az alkotmánymódosítási indítványhoz, azonban nincs meg a (2) bekezdésben meghatározott többség, a legközelebbi Parlament dönthet az első ülésszakában az összes képviselő háromötödös többségével a módosítandó rendelkezésekről. (5) Minden elhatározott alkotmánymódosítást az elfogadását követő tíz napon belül a Parla- ment kihirdeti a kormány hivatalos lapjában, és külön parlamenti határozat lépteti hatályba. (6) Nincs helye alkotmánymódosításnak az előző befejezésétől számított öt évnél korábban. Kiss László alkotmánybíró különvéleménye a 61/2011. (VII. 13.) AB határozathoz (kivonat) Az alkotmánymódosító hatalom (a „pouvoir constituant institué”), amelyik az alkotmány megvál- toztatására hivatott, konstituált hatalom, vagyis az alkotmány által létrehozott, abból levezetett, álta- la szabályozott és intézményesített hatalom. Az alkotmánymódosító hatalom gyakorlására ugyanis az alkotmányozó hatalom által már elfogadott alaptörvény ad szabályozást, amit az alkotmánymódosító hatalomnak is tiszteletben kell tartania: e hatalom csak az alaptörvény előírásai szerint gyakorolható, az abban rögzített tartalmi és eljárási szabályok betartásával. Az alkotmányok módosítására Európa-szerte különböző szabályozási megoldások és gyakor- latok léteznek. Ezek a megoldások többféle eszközt felvonultatnak: találunk példákat örökké- valósági klauzulákra, az alkotmányozás folyamatát lassító időkorlátokra, különböző szervek együttműködését megkívánó szabályozási megoldásokra és egyéb technikára. A megoldások sokszínűsége eltérő stabilitású alkotmányokat eredményez. Sólyom László alkotmánybíró párhuzamos indokolása a 23/1990. (X. 31.) AB határo-zathoz alkotmány (kivonat) stabilitása Az Alkotmánybíróságnak folytatnia kell azt a munkáját, hogy értelmezéseiben megfogalmazza az Alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjait, és ítéleteivel koherens rendszert alkot, amely a ma még gyakran napi politikai érdekből módosított Alkotmány fölött, mint láthatatlan alkotmány, az alkotmányosság biztos mércéjéül szolgál; és ezért várhatóan a meghozandó új alkotmánnyal, vagy jövőbeli alkotmányokkal sem kerül ellentétbe. Az Alkotmánybíróság ebben az eljárásában szabadságot élvez, amíg az alkotmányosság fogalmának keretén belül marad. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolása a 45/2012. (XII. 29.) AB határozathoz (kivonat) [183] Az alkotmányvédelem hatékonysága a védendő Alaptörvény tartósságának garanciája is. Az al- kotmány feladata, hogy a jogrend szilárd alapja és mindenki által tiszteletben tartott mércéje legyen. Minél kevésbé képes az Alaptörvény valódi kontrollja lenni a törvényhozásnak, annál erőteljesebben vethető fel vele szemben, hogy képtelen a jogrend alapjaként funkcionálni. Másképpen, az Alkot- mánybíróság minél kevésbé juttatja érvényre az Alaptörvény önvédelmi képességét, annál védtele- nebbé teszi, és kiszolgáltatja azt a mindenkori többségnek. Az alkotmányosság védelme tehát nem feltétlenül egyenlő az Alaptörvény szövegének védelmével. Ezt, valamint az alkotmány belső tör- vényszerűségeit, koherenciáját pedig az alkotmánymódosító hatalomnak is tiszteletben kell tartania. Egy alkotmány csak akkor szolgálhat a jogrendszer alapjaként, tehát csak akkor töltheti be funkcióját, ha stabil és változatlan igazodási alapot jelent. Az alkotmány stabilitása annyit tesz, hogy az alkotmány nem célokhoz igazítható eszköz, hanem olyan mérce, amelyhez iga- zodni kell. Az alkotmánymódosító hatalom az alkotmányhoz kötött hatalom, gyakorlásának lehetőségei nem korlátlanok. Az alkotmánymódosító hatalom korlátozottsága a jogrendszer alapjaként szolgáló alkotmányt, és az alkotmányszövegen túlmutató alkotmányosságot védi. 17

1.3. ALKOTMÁNYOS ALAPELVEK demokratikus Magyarország Alaptörvénye hatalom- B) cikk gyakorlás (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. (3) A közhatalom forrása a nép. (4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Magyarország Alaptörvénye VI. cikk (3) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeré- séhez és terjesztéséhez. Magyarország Alaptörvénye IX. cikk (2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. 39/2002. (IX. 25.) AB határozat (kivonat) A demokrácia elvén alapuló politikai rendszer elengedhetetlen feltétele a stabil, jogszerűen és kiszá- mítható módon működő választási rendszer. A választói akaratnak a választások révén való kifejezé- se ugyanis a közhatalmat gyakorló képviseleti szerveket „konstituálja, legalizálja és legitimizálja.” Az Alaptörvény Magyarországot független, demokratikus jogállamként jellemzi. A közhata- lom forrása a politikai közösség, amelynek Alaptörvényben biztosított joga van a közhata- lom gyakorlóinak megválasztására és elszámoltatására. Ennek garanciái a demokratikus közvélemény kialakulásának előfeltételeként szolgáló sajtószabadság, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog, és a demokratikus hatalomgyakorláshoz közvetlenül kapcsolódó, a választások és a népszavazások tisztaságát szavatoló eljárási biz- tosítékok. hatalom- Magyarország Alaptörvénye megosztás C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. 28/1995. (V. 19.) AB határozat (kivonat) A hatalmi ágak elválasztásának elve ugyanis nem pusztán annyit jelent, hogy az egyik hatalmi ág nem vonhatja el a másik jogosítványait, hanem azt is jelenti: a demokratikus jogállamban korlátlan és korlátozhatatlan hatalom nincs, s ennek érdekében bizonyos hatalmi ágak szükségképpen korlá- tozzák más hatalmi ágak jogosítványait. 38/1993. (VI. 11.) AB határozat (kivonat) A törvényhozó és a végrehajtó hatalom „elválasztása” ma lényegében a hatáskörök megosztását jelenti a parlament és a kormány között, amelyek azonban politikailag összefonódtak. A parlamenti többséget alkotó pártok alakítanak kormányt, a parlament zömmel a kormány törvényjavaslatait szavazza meg. A „jog”, amely folyamatosan keletkezik, az élet minden területét a választáson győz- tes pártok politikai programjának megfelelően újra- és újra szabályozhatja. Ilyen körülmények között a bírói hatalom sajátossága az, hogy a másik két, „politikai” jellegű hatal- mi ággal szemben állandó és semleges (akkor is, ha a politikai programokat megvalósító törvénye- ket és rendeleteket (is) alkalmazza). 36/1992. (VI. 10.) AB határozat (kivonat) [a]z Alkotmányban szabályozott szervek alkotmányos jelentőségű hatásköreiket jóhiszeműen, fel- adataik teljesítését kölcsönösen segítve és együttműködve gyakorolják. 18

62/2003. (XII. 15.) AB határozat (kivonat) A hatalommegosztás elvének megfelelően a hatalmi ágak egymás tevékenységét kölcsönösen el- lenőrzik, ellensúlyozzák, érdemben korlátozzák; hatásköreik gyakorlása során az Alkotmányban meghatározott esetekben a hatalmi ágak együttműködésre kötelesek és tiszteletben kell tartaniuk az elválasztott hatalmi szervezetek döntéseit és autonómiáját. [...] Az ellensúlyozás és a kölcsönös ellenőrzés, az ellensúlyozó hatalmak és intézmények egymást kor- látozó fékek és ellensúlyok bonyolult rendszerében egyetlen intézménynek sem lehet olyan domi- náns szerepe, amellyel a hatalomkorlátozásból hatalomelvonás keletkezik. A hatalommegosztás a hatalmi ágak merev elválasztásán túlmutatva az egymástól elkülönült törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatási hatalom között fennálló kölcsönös ellenőrzé- si kapcsolatot, de a feladatok teljesítését segítő együttműködését is feltételezi. Az elválasztás és az együttműködés különböző követelményeket támaszt a politikai és a semleges hatalmi ágakra nézve. Míg a bírói hatalom semleges, viszonyában a másik két politikai hatalmi ággal sokkal inkább az elválasztás, mint az együttműködés domináns. A törvényhozó és a végre- hajtó hatalom jellegét tekintve politikai természetű – a két hatalmi ág határai képlékenyeb- bek, az elhatárolás alapja a gyakorolt hatáskörök eltérő természete helyett inkább praktikus szempontokon alapul, ezért az együttműködés is fokozottabb igényként jelentkezik. Magyarország Alaptörvénye jogállamiság B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. 9/1992. (I. 30.) AB határozat (kivonat) A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jog- alkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egy- értelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák. Csak formalizált eljárás szabálya- inak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával működnek alkotmányosan a jogintézmények. 11/1992. (III. 5.) AB határozat (kivonat) Magyarország jogállammá minősítése ténymegállapítás és program egyszerre. A jogállam azáltal valósul meg, hogy az Alkotmány valóban és feltétlenül hatályosul. A jog számára a rendszerváltás azt jelenti, és jogi rendszerváltás kizárólag abban az értelemben lehetséges, hogy a jogállami Alkot- mánnyal összhangba kell hozni, illetőleg – az új jogalkotást tekintve – összhangban kell tartani az egész jogrendszert. Nemcsak a jogszabályoknak és az állami szervek működésének kell szigorúan összhangban lenniük az Alkotmánnyal, hanem az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrend- jének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez a jog uralma, ezzel lesz az Alkotmány valóságossá. A jogállam megvalósítása folyamat. Az állami szervek számára alkotmányos kötelesség ezen mun- kálkodni. [...] [a]z alkotmányos büntetőjog alapintézményei legtöbb esetben fogalmilag sem relativizálhatók, s nem képzelhető el velük szemben mérlegelhető más alkotmányos jog vagy feladat. A büntetőjogi garanciák ugyanis már egy mérlegelés eredményét tartalmazzák azt, hogy a bűnüldözés sikertelen- ségének kockázatát az állam viseli. [Vö. 9/1992. (I. 30.) AB határozat.] Ezért az ártatlanság vélelmét már nem lehet más alkotmányos jog miatt korlátozni, de fogalmilag sem lehetséges nem teljesen ér- vényesíteni; az állam tétlensége folytán az elévülési idő leteltekor megszerzett büntethetetlenség az elévülés leteltének pillanatában teljesen beáll, és nem lehet utólag sem „csökkenteni”, sem felélesz- teni; s nem lehet a nullum crimen sine lege feltételét sem például mások jogai védelmére irányuló valamely alkotmányos feladat ellátásával pótolni. Itt tehát egyszerűen nincs tere történelmi helyzet, igazságosság stb. figyelembevételének. Büntetőjogi garanciák alóli kivétel fogalmilag is csak a ga- ranciák nyílt félretételével lenne lehetséges, ezt azonban a jogállam elve kizárja. 19

10/1992. (II. 25.) AB határozat (kivonat) Az Abtv. [az Alkotmánybíróságról szóló, jelenleg már nem hatályos 1989. évi XXXII. törvény – a szerk.] ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság az ex nunc hatályon kívül helyezés szabályától eltérjen, ha az adott esetben egy más időpont jobban szolgálja a jogbiztonságot. Az Al- kotmánybíróság például – a joghézag elkerülése céljából – a jövőbeni megsemmisítéssel gyakran időt hagy az új szabályozás megalkotására. Lehetősége van az Alkotmánybíróságnak ex tunc hatá- lyon kívül helyezésre is, ugyanúgy, mint az alkotmányellenesség következményeinek alkalmazására az egyes jogviszonyokra. Az Alkotmánybíróság a törvény szerint szintén a jogbiztonság érdekében élhet ezekkel a jogosítványaival, illetve az indítványozó különösen fontos érdekére lehet tekintettel – az utóbbira nyilván alkotmányjogi panasz esetében. A lezárt jogviszonyokba való beavatkozást a törvény csak akkor írja elő, ha azt más, a jogbiztonsággal konkuráló jogállami elv megköveteli. Így az alkotmányos büntetőjog alapelveivel összhangban teszi az Abtv. 43. § (3) bekezdése kötelezővé jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát az elítélt javára. Ez elvileg a jogbiztonság ellen hat. Az ellentmondást az Abtv. úgy oldja fel, hogy a 43. §-nak ez a rendelkezése csak arra az esetre vonatkozik, ha a büntetés hátrányos következményei még fennállnak. A jogállamiság több részelemből álló, összetett fogalom, amely legkönnyebben talán ab- ban ragadható meg, hogy az állam szervei a jognak alávetetten működnek. A jogállamiság egyrészről számonkéri az állami szerveken a jogi normák tiszteletben tartását, másrészről viszont a belőle származó kritériumok magukra a normákra is visszahatnak: a jogállamiság- ból fakadó jogbiztonság a jogszabályok és az általuk megteremtett intézmények működésé- nek kiszámíthatóságát is megköveteli. A jogállamiságnak az egész jogrendszert, sőt az egész társadalmat át kell hatnia, vannak azonban olyan területek, amelyeken belül a követelmény érvényesülésének fokozott jelentősége van. Ilyen például az alkotmányos büntetőjog. A bün- tetőjog szabályai alapvető jogokat súlyosan korlátozó szankciókat rónak a bűncselekmények elkövetőire, korlátozhatják a tulajdont és a személyes szabadságot. Az alkotmányos büntető- jog azt jelenti, hogy a büntetőjogi garanciákon nem lehet átlépni, az ártatlanság vélelme és a nullum crimen sine lege abszolút, nem korlátozható és félre nem tehető garanciákat jelen- tenek, amelyek nem tűrik meg a mérlegelést, mivel akár egyetlenegy kivétel is a jogállamtól való teljes elszakadást jelentené. emberi jogok Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, preambulum (kivonat) Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon, Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiisme- retét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz, Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön, [...] Tekintettel arra, hogy a tagállamok kötelezték magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve- zetével együttműködve biztosítják az emberi jogok és alapvető szabadságok általános és tényleges tiszteletben tartását, [...] a közgyűlés kinyilvánítja az emberi jogok egyetemleges nyilatkozatát mint azt a közös eszményt, amely- nek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem előtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletben tartásának kifejlesztését, valamint azoknak fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi jogszabályok útján történő általános és tényleges alkalmazását és el- ismerését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény Az aláíró Kormányok, az Európa Tanács Tagjai, figyelembe véve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amelyet az Egyesült Nemzetek Köz- gyűlése 1948. december 10-én meghirdetett; 20

figyelembe véve, hogy ez a Nyilatkozat a benne lefektetett jogok általános és hatékony elismerésé- nek és megtartásának biztosítását célozza; figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti szorosabb egység megvalósítása és hogy e cél elérésének egyik módszere az emberi jogok és alapvető szabadságok megóvása és továb- bi fejlesztése; újra megerősítve mélységes hitüket azokban az alapvető szabadságokban, amelyek az igazság és a béke alapjai a világon és amelyek fenntartásának legjobb eszköze egyrészt a hatékony politikai demokrácia, másrészt azoknak az emberi jogoknak a közös felfogása és tiszteletben tartása, melyeken ezek a szabadságok alapulnak; abban az elhatározásban, hogy – mint az európai országok hasonló felfogású kormányai, melyek a politikai hagyományok, eszmények, a szabadság és a jog uralma közös örökségével rendelkeznek – megteszik az első lépéseket egyes, az Egyetemes Nyilatkozatban foglalt jogok közös biztosítására; az alábbiakban állapodtak meg: 1. Cikk – Kötelezettség az emberi jogok tiszteletben tartására A Magas Szerződő Felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára a jelen Egyezmény I. fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat. [...] Magyarország Alaptörvénye I. cikk (1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltét- lenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az Emberi Jogok Európai Egyezménye az em- bereket emberi mivoltuknál fogva megillető, morális követelményekként létező emberi jogok- ról szólnak, amelyeket az Alaptörvény jogilag kikényszeríthető tartalommal bíró, kodifikált alapvető jogokként ragad meg. Az alapjogok állam és polgár viszonylatában érvényesülnek – az alapjogok tiszteletben tartására az állam vállal kötelezettséget a polgárral szemben. Az állam és polgár közötti alapjogi jogviszonyban az állam minden esetben csak kötelezett lehet. Az alapjogok az állam mozgásterét jelölik ki a polgárokkal szemben, ezért az alap- jogokra vonatkozó rendelkezések egy alkotmány meg nem kerülhető tartalmát képezik. Az alapjogok garanciáit az Alaptörvény Szabadság és felelősség című része tartalmazza. 1.4. Á LLAMI SZUVERENITÁS ÉS AZ ÁLLAMI SZUVERENITÁSBÓL KÖVETKEZŐ JOGOK GYAKORLÁSA Magyarország Alaptörvénye szuverenitás fogalma B) cikk és formái (3) A közhatalom forrása a nép. (4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja. Magyarország Alaptörvénye B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. 143/2010. (VII. 14.) AB határozat (kivonat) A szuverenitás belső oldala az állam önállóságát és azt a képességét fejezi ki, hogy alkotmányát és arra épülő jogrendjét, alkotmányos intézményeit maga alkotja meg és tartja fenn, valamint hogy főhatalmat gyakorol a területén élő személyek felett. A szuverenitás külső oldalát az állam füg- getlensége, teljes nemzetközi jog- és cselekvőképessége jelenti, vagyis hogy más államokkal való kapcsolatában szabadon, önállóan dönt. 21