Köszönjük szépen városunk Önkormányzatá- nak, a Premontrei Perjelségnek és a Premontrei Szent Norbert Gimnáziumnak egyesületünk működéséhez nyújtott sokoldalú segítségét. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik közreműködésükkel, adományaikkal évkönyvünk megjelenését segítették. Köszönjük szépen a kötetben szereplő tanulmányok, megemlékezések, beszámolók, fotók szerzőinek, hogy hozzájárultak munkáik évkönyvünkben való megjelenéséhez.
A gödöllői TELEKI PÁL EGYESÜLET ÉVKÖNYVE 2015 Szerkesztette: Dr. Fábri Mihály és Pintér Istvánné Olvasószerkesztő: Dr. Süpek Zoltánné Az évkönyvben szereplő fényképeket Bálványosi Kálmán, Danis János, Lőrinczi Ottó Sándor, Dr. Matúz Márta, Mészáros János; Pintér Istvánné és Tóth Péter Csaba készítették. A címlapon: koszorúzás Teleki Pál sírjánál 1991-ben – Kresz Albert felvétele (felső kép); a 2015. évi közgyűlésünk résztvevői – Tóth Péter Csaba felvétele (alsó kép) ISSN 2061-7534 Kiadja a Teleki Pál Egyesület Elnöksége Felelős kiadó: Bárdy Péter, az Egyesület tikára Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft. 1044 Budapest, Megyeri út 53. Felelős vezető: Rózsavölgyi Sándor, gödöllői telephelyvezető
ELŐSZÓ Egyesületünk hetedik évkönyvét tartja kezében a Kedves Olvasó. 2009-ben határoztuk el, hogy évkönyvet adunk ki tevékenységünkről, elvégzett munkánkról ezzel is tájékoztatva tagtársainkat, valamint munkánk iránt érdeklődőket. A most megjelent évkönyvünk eltér az eddigi megszokott formától és tartalomtól. Nem csak 2015. év eseményeit foglaljuk össze, hanem negyedévszázados évfordulóján megemlékezünk egyesületünk megalapításáról és a megalapítókról. Ismét közreadjuk a legilletékesebbnek, Bálványosiné Gelencsér Katalinnak, alapító titkárunknak egyesületünk alapításáról szóló írását. Negyedévszázada, Teleki Pál halálának 40. évfordulóján rendezett Teleki Emléknapok kiemelkedő eseménye volt a gödöllői. Ennek szervezésében, lebonyolításában az újonnan megalakult egyesület vezetői, tagjai tevékenyen részt vettek. Megjelentek és Teleki Pál emléke előtt fejet hajtottak hazánk legfőbb közjogi méltóságai. Antall József miniszterelnökünknek ekkor elhangzott nagyhatású beszédét évkönyvünk tartalmazza, néhány korabeli fotó- és írásos dokumentum kíséretében. Antall József beszédében kifejtette, hogy történelmünk folyamán nemcsak nemzetünk, hanem nagy halottaink is szétszóródtak az országban, a világban. Ezért nekünk nemcsak egy nemzeti panteonunk van, hanem a nagy nemzeti sírkert, panteon része minden olyan temető, ahol a nemzet nagyjai nyugosznak. Teleki Pál sírhelye révén a máriabesnyői temető is része a nagy nemzeti sírkertnek, panteonnak. Egyesületünk tagjai Önkormányzatunk
támogatásával önzetlen segítők közreműködésével igyekeztek olyanná tenni Teleki Pál végső nyughelyét, hogy külsőségeiben is méltó legyen a nagy nemzeti sírkertnek. A gödöllői Teleki Pál emlékhelyekhez – a sírhoz és a szoborhoz – egyre többen zarándokolnak el belföldről és külföldről egyaránt. Városunk kiemelten látogatott helyszíneivé váltak. Köszönetet mondok mindenkinek, aki negyedévszázados egyesületünk működéséhez, feladatainak végrehajtásához munkájukkal, adományaikkal hozzájárultak, részt vettek és közreműködtek a kegyeletes megemlékezéseken, koszorút, virágot helyeztek el az emlékhelyeken. Kérem továbbra is segítségüket. Fábri Mihály, elnök „Feladataink alázatosságot, lelkiismeretességet, tisztességet, hazafiasságot és vallásosságot követelnek.” Teleki Pál
„Szükséges, hogy mindnyájan segítsük és irányítsuk a társadalmat a békés együttélésre, annak keresésére, ami összekapcsol és nem annak keresésére, vagy felhánytorgatására, ami szétválaszt.” (Teleki Pál) BÁLVÁNYOSINÉ DR. GELENCSÉR KATALIN: A GÖDÖLLŐI TELEKI PÁL EGYESÜLET MEGALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE Kecskés József, a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ igazgatójának kérésére az 1989-1990-es tanévben, szombatonként 9-13 óráig felsőoktatási intézményekbe készülő fiatalok számára Kiss Éva történész tanárnővel, osztott csoportban a magyar és az egyetemes történelem alakulásáról, tényeiről felvételi előkészítő tanfolyamot tartottunk. A 2x2 óra váltott munka után mindig bementünk Kecskés Józsefhez, aki – a rá jellemző kíváncsisággal – érdeklődött a fiatalok ambícióiról, felkészültségéről, aktivitásáról, együttműködési készségéről. A résztvevők itt-ott hézagos történelmi tudásáról, helyi ismereteiről, de becsülhető szorgalmáról adhattunk információt. Ezek a tudáshiányok ösztönöztek bennünket arra, hogy Gödöllőn a történelmi jelentőségű személyiségekről mindenki számára hozzáférhető valós adatokat, aktív megismerési lehetőséget kínáljunk. Így került középpontba Teleki Pál személyiségének, életútjának, országos és gödöllői „kultuszának” értelmezése, a Teleki Pál Egyesület megalakításának gondolata. A szándékot elősegítette, hogy az alapítványok és egyesületek alapításáról szóló, 1989-ben megjelent II. sz. törvény 10 fő együttes akarata alapján az alakítást, a törvényes bejegyzést és működést lehetővé tette.
Az egyesület alakulását hírül adó egykori plakát Elgondolásunkhoz azonnal csatlakozott Halászné Várady Ildikó, akinek 1990-ben a Magyar Leány Cserkész Szövetség elnökeként sok helyi öreg cserkésszel, az országból számos cserkészcsapat vezetőjével volt rendszeres kapcsolata. A cserkész-hírlánc a gödöllői kezdeményezést rendkívül gyorsan ismertté tette, sokakat ösztönzött arra, hogy csatlakozzanak, vagy szervezzenek településükön hasonló értékrendű közösségeket. A gödöllői Teleki Pál Egyesület megalakítása az Előkészítő Bizottság 1990. október 30-i határozata alapján 1990. november 1-jén, 18 órakor, Teleki Pál születésének 111. évfordulóján, a Petőfi Sándor Művelődési Központ 11. számú termében 55 fő részvételével történt. Korábban már többen jelezték, városunkból és más településekről, hogy az Egyesület tagjai kívánnak lenni.
Így az alapító tagok száma tovább növekedett. Az alakuló ülésen Kiss Éva tanárnő levezető elnökként köszöntötte az egybegyűlteket, röviden vázolta a Teleki Pál Egyesület életre hívásának aktualitásait, gödöllői vonatkozásait. Utalt arra, hogy Teleki Pál – végakaratának megfelelően – végső nyugalmat 1947-től Gödöllőn, Máriabesnyőn, a Kapucinus temetőben talált. Édesanyjával és feleségével közös sírján mindig van koszorú és friss virág. Ez azt jelzi, hogy alakját nemcsak Gödöllőn, hanem országszerte tisztelet és szeretet veszi körül, s máig őrzi az emlékezet. Szólt arról, hogy Teleki Pál halálának 50. évfordulója alkalmat adhat személyisége történelmi jelentőségének reális értékeléséhez, a róla alkotott egyoldalú kép kiigazításához, s ahhoz is, hogy a külföldön is sokra becsült tudósról, politikusról, a társadalomszervezőről, az ifjúságnevelőről itthon is pontosabb képet alkosson a társadalmi közgondolkodás, életművének értékelése méltó helyet kapjon a magyar történelemben. Az alakuló ülés élményeit színesítették Tamás István és Bujtás István által erre az alkalomra készített tablói, amelyek Teleki Pálról készült felvételeket és az 1933-as Jamboree, valamint a cserkészmozgalom jelentősebb eseményeit mutatták be. Az alakuló ülés résztvevői kézhez kapták az Előkészítő Bizottság (Kiss Éva, Bálványosiné Dr. Gelencsér Katalin, Kecskés József) alapszabály-tervezetét, mely Dr. Vass Eszter jogász szakmai felügyelete mellett készült, amelyet a jelenlévők megvitattak, kiegészítettek, nyílt szavazással elfogadtak. Az alapszabály szerint a tagság egyéni döntés alapján az egyesület vezetőinek választására és választhatóságára jogosult rendes tagokból és a közösség munkáját támogató,
de abban vezetői munkát vállalni nem kívánó pártoló tagokból, szervezetekből áll. A Jelölő Bizottság (Halászné Várady Ildikó, Kecskés József, Szekeres Erzsébet) javaslata alapján a résztvevők megválasztották az Egyesület Elnökségét és Ellenőrző Bizottságának tagjait. A szavazócédulák összeszámlálása alatt Dr. Nyerges Róbert gödöllői egyetemi tanár, Teleki Pál egykori tanítványa beszélt a professzor személyiségéről, oktatási és vizsgáztatási módszereiről. Az alakuló ülés résztvevői elnöknek választották – az egykori csepeli cserkészcsapat tagját – Dr. Mészáros Istvánt, az Állatorvostudományi Egyetem nyugalmazott professzorát, alelnöknek Gergely Pétert, titkárnak Bálványosiné Dr. Gelencsér Katalint, gazdasági vezetőnek Dobrányi Zoltánnét, a vezetőség tagjainak Kiss Évát, Pacsay Fidelt, Máthé Lászlót, az ellenőrzési bizottság elnökének Dr. Süpek Zoltánt, tagjainak Mayer Ferencet és Máthé Attilát. Dr. Mészáros István, a megválasztott elnök a gondos előkészítő munkáért köszönetét fejezte ki a szervezőknek, cserkész szervezetekkel való kapcsolatért külön is Halászné Várady Ildikónak. Az ülés jegyzőkönyvét Fazekasné Szira Márta vezette, Dr. Mészáros István, Kiss Éva, Bálványosiné Dr. Gelencsér Katalin hitelesítette. Az Antall-kormány idején jött létre Budapesten Dr. Lukács Gyula vezetésével a Teleki Pál Munkaközösség Alapítvány, amely 1991-ben a „Teleki Pál Emlékév” címmel országos rendezvénysorozatot szervezett. Ennek keretében 1991. április 3-án 11 órakor – a templomba be nem fért, hatalmas tömeg előtt – Gödöllőn, a máriabesnyői kapucinus templom udvarán Antall József miniszterelnök ünnepi megemlékezés keretében méltatta Teleki Pál államszervező szándékait, tevékenységét, majd a jelenlévő közjogi
méltóságokkal, Göncz Árpád köztársasági elnökkel és Szabad György házelnökkel, valamint Teleki Pál unokájával együtt koszorút helyezett el a máriabesnyői kapucinus temetőben lévő síron. Dr. Lukács Gyula a gödöllői Teleki Pál Egyesület ezen eseményeken való részvételét határozottan kérte, mint ahogy a budavári Sándor-palota falán elhelyezett Emléktábla-koszorúzáson történő megjelenést is. Egyesületünket Kiss Éva, Kecskés József és Bálványosiné Dr. Gelencsér Katalin képviselte. A gödöllői Teleki Pál Egyesület vezetősége fontos feladatnak tartotta, hogy Teleki Pál írásai, gondolatai mihamarabb közismertté legyenek, s létükkel oszlassák azokat a negatív előítéleteket, amelyeket a szocialista korszak rágalomként rárakott. Ehhez a legegyszerűbb módszer az volt, hogy az egykori miniszterelnök, tudós gondolatait az általa vágyott polgáribb Magyarországról közismertté tegye. Ezt szolgálták a szövetségesek (Petőfi Sándor Művelődési Központ Gödöllő, Magyar Cserkészszövetség és a Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége) együttműködésével 3000-3000 példányban megjelentetett alábbi kiadványok: Teleki Pál: Merjünk magyarok lenni (Dr. Máday Béla 1943- as összeállítása alapján) l991. Prof. Mészáros István ELTE, BTK: Teleki Pál nemzetnevelői programja 1993. Dr. Kőrösi Mária docens (BME) gondozásában Teleki Pál: Az igazi tisztviselő, Dr. Gémesi György előszavával 1994. Az egyesület levelezési címe, működési székhelye 2100 Gödöllő, Szabadság út 6., a Petőfi Sándor Művelődési Központ volt. Teleki Pál halála után, 1941-ben, Gödöllő község vezetősége, a vasúton túli településrészen személyiségéről
utcát nevezett el, amelyet az 1949 utáni rezsim azonnal átnevezett Ősz utcává. „Anyagi veszedelmek helyett lelkiek azok a veszedelmek, amelyek Európát szaggatják, s ennek következtében minden nemzet vigyázzon saját lelkére, hogy erős és tiszta maradjon.” Hívta fel kortársai és az utódok figyelmét a náci és a bolsevik agresszió veszedelmeire Teleki Pál. Gödöllő Város Képviselő-testülete 1991-ben, egyesületünk kérésére hozzájárult ahhoz, hogy a volt Iskola tér Teleki Pál nevét vegye fel. Itt az első években a Varga Árpád kőfaragó mester által készített és ajándékozott feliratos tumba állt. 2001-ben lepleztük le a Varga Zoltán Zsolt gödöllői szobrászművész által készített mellszobrot, amelynek felirata érzékelteti Teleki Pál hitvallását: „Becsületünk előbbre való jólétünknél”. Az Egyesület Teleki Pál születésének és halálának évfordulóin a sírjánál tartott megemlékezéseken kívül évi 2 alkalommal tartott olyan emlékező összejöveteleket, amelyen a névadó egykori munkatársait, tevékenységének folytatóit, kutatóit látta vendégül: Rónai Andrást, Alföldy Alajost, Prof. Gunda Bélát, Kőrösi Máriát, Kubassek Jánost, Prof. Mészáros Istvánt. Ezen évek közül kiemelkedett 1993, a Gödöllőn rendezett cserkész világtalálkozó 60. évfordulója. A 10 napos, 6 776 külföldi, összesen 26 623 cserkész részvételével rendezett Jamboree tábor parancsnoka Teleki Pál, helyettese a gödöllői kötődésű, akkor a szegedi egyetem professzora, Sík Sándor volt. Az esemény 60. évfordulója alkalmából a cserkészet jelentőségéről tudományos konferenciát rendezett egyesületünk.
Úgy vélem, hogy a Teleki Pál Egyesület alapító titkáraként végzett szervezőmunka eredményeként, 1990-2000 között Teleki Pál szándékainak, tevékenységének értelmezése – számos köztiszteletnek örvendő lokálpatrióta közre- működésével – a helyi köztudatban megkapta méltó helyét. A Teleki Pál Egyesület működésének huszonöt esztendeje két szakaszra osztható. Az első tíz év Dr. Mészáros István elnökségének időszaka, amikor a titkári teendőket Bálványosiné Dr. Gelencsér Katalin, jómagam láttam el. Lemondásunk után az egyesület elnökévé Dr. Fábri Mihályt, titkárává Bárdy Pétert választotta közgyűlésünk. Az azóta eltelt időszakról a mindenkori évkönyveinkben számolunk be. Tagtársaink egyesületünk összejövetelén, 1990-ben a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központban
DR. ANTALL JÓZSEF: TELEKI PÁL EMLÉKEZETE 1 Különleges érzés itt állni, és Teleki Pál, Magyarország egykori miniszterelnöke nem mindennapi életútjára és tragikus halálára emlékezni. Köszönteni mindazokat, akik ma olyan érzésekkel vannak közöttünk, hogy vállalják Teleki Pál életművét, vállalják mindazt, ami Teleki Pál életútjában, életművében maradandó és számunkra is iránymutató. Tragikus a befejezés, de tragikus volt Magyarország helyzete, és tragikus a magyar történelem menete és mindaz, ami az elmúlt évtizedekben és évszázadokban velünk történt. E történelem okkal sugallta Kölcseynek, a Himnusz költőjének: „megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt.” Teleki Pál életművében mindig figyelembe kell venni azt, hogy mely korban élt, milyen kihívásokra adott választ és mi volt a válaszadás lehetősége, itt a Kárpát-medencében. Mi volt az az időszak, amit 1879. és 1941 áprilisának tragikus időszaka között megélt? Mit tett és hogyan kísérelte meg tudományban, politikában, nevelésben, mindabban, ami e gazdag életműnek része volt, Magyarország felemelkedését szolgálni? Teleki Pál a nagynevű erdélyi magyar arisztokrata család sarjaként egy olyan örökségnek volt a hordozója, amelyik nemcsak földbirtokosságot, nemcsak politikai elkötelezettséget jelentett, hanem – ami nem volt ugyan ritka, de nem volt általános sem – szellemi és tudományos téren is 1 Teleki Pál gróf, egykori miniszterelnök a máriabesnyői temetőben nyugszik. 1991. április 3-án, halálának fél évszázados fordulóján a máriabesnyői kapucinus kolostor és kegytemplom udvarán tartott megemlékezésen, amelyen részt vett a köztársasági elnök, az országgyűlés elnöke és a kormány több tagja is. A megemlékező beszédet Dr. Antall József miniszterelnök mondta. Utána a templom melletti temetőben a közjogi méltóságok megkoszorúzták a tragikus sorsú miniszterelnök sírját.
nagyot alkotó családot, egyben a tudományt mindig pártoló, az ország kulturális felemelkedését szolgáló örökséget is jelentett. Ezt az örökséget, politika, tudomány, kultúra egységet Teleki Pál a legmagasabb színvonalon képviselte és nyugodtan elmondhatjuk azt is, hogy továbbadta fiának, unokáinak. Teleki Pál személye nem ítélhető meg a kor ismerete nélkül. Teleki Pál születésétől kezdve Magyarország, a monarchia része volt. Világtörténelmi és világföldrajzi erővonalak húzódtak itt, és a mélyben olyan nemzeti, nemzetiségi és szociális feszültségek érvényesültek, hogy mire felnőttként, tudós ifjúként szembenézett a körülötte kialakult világgal, az már a századforduló Magyarországa volt. Azon a Magyarországon, amelyben – miközben a haladás felé tekintett – a kiutat kereste, aggodalommal érezte mindenki, hogy itt olyan feszültségek, nehézségek tornyosulnak az ország elé, amelyek kérdésessé teszik, hogy ez az ország képes-e szembenézni a világtörténelmi kihívással? A veszélyes évtizedeket és belső feszültségeket túl tudja-e élni az addigi összetételben, a történelem során kialakult formájában? Nem véletlen, hogy Teleki Pál, aki a budapesti egyetemen joghallgatóként az államtudományokkal foglalkozott, egyidejűleg a földrajz felé fordult. A földrajznak tudományos művelője és egyben a sokszor vitatott fogalomnak, a geopolitikának egyik legnagyobb művelője lett. Tisztában volt azzal, hogy mit jelent itt a Duna völgyében magyarnak lenni, hogy milyen veszélyeket rejt magában földrajzi helyzetünk és egyben hogyan határozza meg a magyarság lehetőségeit és jövőjét. Teleki Pál életútja során a földrajz olyan gyakorlati művelője is volt, aki részben a politika szolgálatába tudta állítani tudását, és aki nemcsak a kis Magyarország ügyeivel, nemcsak a hőn szeretett haza problémáival foglalkozott, hanem utazásai során megismerte
Észak-Afrikától Amerikáig a bennünket körülvevő világot. Ismerte annak jó és rossz tulajdonságait, azonkívül olyan külpolitikai és világpolitikai kérdésekkel is tudott foglalkozni, amelyek jelentőségét európai szempontból csak ma látjuk. Nem véletlen, hogy a nagy földrajztudós, a politika művelője felismerte a Közel-Kelet nagy problémáit, és amikor a Turáni Társaság működött Magyarországon, akkor nem holmi vérgőzös turanizmusról gondolkodott Teleki Pál, hanem elsőként ismerte fel azt, hogy Európa szempontjából óriási jelentőségű mindaz, ami Isztambultól egészen Belső-Ázsiáig húzódik. A földrajztudós és politikus olyan ismeretekkel rendelkezett, hogy 1924-ben meghívták az iraki határ meghúzásának előkészítésére, és Irakban olyan szerepet töltött be, amely szinte olcsó aktualizálásra lenne ma alkalmas, amikor Irakban dúl a háború. Ilyen méretű és ilyen dimenziókban gondolkodó ember volt Teleki Pál. De továbbmegyek. A két világháború között Teleki Pál nevéhez fűződnek olyan törvények, olyan jogszabályok, amelyek kétségeket támasztottak és egyoldalú megítélésre adtak alkalmat. Mondjuk ki, a numerus claususról vagy az 1939-iki negyedik törvénycikkről van szó. Teleki Pál egy konzervatív világszemlélet képviselője volt, de nem valamiféle maradiság képviselője, hanem a tradicionalizmusnak, méghozzá a jó értelemben vett tradicionalizmusnak, az értékek megőrzésének volt a képviselője. Másrészt a kor által meghatározott nagy politikai kihívásokra az ország geopolitikai helyzetének ismeretében kompromisszumokat keresett, és a kompromisszumok keresése néha megalkuvásokkal, átmeneti kudarcokkal jár együtt. A politika azonban nem tesz mást lehetővé egy kis ország számára, amikor földrajzi és történelmi kihívásokkal kell szembenéznie. Nincs történelmietlenebb, mint ha Teleki Pál életművét, egy-egy mondatát vagy életművének egy-egy
részét az egészből kiszakítva, később bekövetkező események szemszögéből, később kompromittálódott politikai elvek szemszögéből vetítjük vissza és ítéljük meg negatívan. Teleki Pál elsődlegesen a magyar nép érdekeit tartotta szem előtt. A két világháború között világosan felismerte mindazokat a veszélyeket, amelyek reánk leselkedtek, és foglalkozott mindazokkal a kérdésekkel, amelyek, akkor és ott fontosak voltak a számára. Teleki Pál nemcsak közigazgatási tisztviselőként, főszolgabíróként kezdte pályáját, hanem már 1919-ben egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Több cikluson keresztül a magyar parlament, részben a képviselőház, részben a felsőház tagja. Ezenkívül a háborút követően betöltötte a külügyminiszteri tárcát, földművelésügyi tárcát, rövid ideig a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere és a királypuccsig Magyarország miniszterelnöke volt. Majd hosszú tudományos, közéleti és politikai pályája során a két világháború között arra törekedett, hogy a nemzet erkölcsi, szellemi megújulását is szolgálja. Ez az az időszak, amikor nemcsak az ország első világháborút követően kialakult politikai elhelyezkedésének, határainak módosításait kívánta, hanem amikor a nemzet belső megújhodására törekedett. A földrajztudós világosan látta táj és nép egységét. Világosan látta azt, hogy a huszadik század technikai civilizációja milyen veszélyeket rejt magában, ha nem párosul a lelki és az erkölcsi megújhodással. Éppen azért nem véletlen, hogy Teleki Pál, a politikus, az államférfi, olyan fontosnak tartotta a cserkészetet, az ifjúság nevelését. Vállalta azt, hogy Magyarországon rendezzék meg, éppen itt Gödöllőn a Jamboree-t, amivel Magyarország bevonult a cserkészet történetébe. A cserkészeten keresztül Teleki Pál a harmincas években egyre inkább a nemzet belső
építkezése felé fordult, mert világossá vált előtte, hogy a náci Németország megszületésével a keletről fenyegető bolsevista veszély után milyen harapófogóba kerül ez az ország, és látta azt, hogy a huszadik század első felének népeket, nemzeteket veszélybe sodró eszméi, olyan politikai irányzatok lesznek úrrá, amelyek e törékeny nemzetet súlyos válságba sodorhatják, és végveszélybe taszíthatják az országot. Éppen ezért, Teleki Pál első miniszterelnökségéről lemondva újra külföldi utakra indult, de most már nemcsak azért, hogy tanuljon, tanulmányozza a világot. Nyugat-Európától az Egyesült Államok vezető egyeteméig előadásokat tartott Magyarország helyzetéről, felhasználva kitűnő nyelvtudását. Fontosnak tartotta azt is, hogy Európáról és Magyarországról írott műveit, előadásait 1934-ben, saját fordításában kiadja. Ezt a könyvet tartom kezemben, amelyik a modern Teleki Pált, az európai gondolat nehézségeit, határait és jövőjét jelzi. Emlékeznem kell arról a Teleki Pálról is, aki mint volt miniszterelnök, szívesen foglalt állást olyan részletkérdésekben is, mint pl., amikor 1933-34-ben a középiskola reformjával foglalkoztak. Teleki Pál szakértői véleményt adott az akkori közoktatásügyi miniszternek és felszólalt a középiskolai törvény megalkotása során. Két megjegyzésére szeretnék utalni: az egyik, hogy nagyobb súlyt kell helyezni az ifjúság közgazdasági ismereteire. A köz- gazdasági ismeretek megalapozását hirdette akkor, amikor a kor az egyoldalúságra hajlott, akár természettudományi, akár humán filológiai irányban. Teleki Pál előtt világos volt, hogy ennek az országnak, ennek a nemzetnek a felemelkedését a gazdasági ismeretek és a közgazdaság fogja meghatározni. Nem véletlenül volt egyik szorgalmazója, majd kultuszminisztersége előtt rektora, az akkor már József nádor Gazdasági és Műszaki Egyetemnek. A másik, amire a gazdasági ismeretek mellett Teleki Pál ebben a szakvéleményében utal, a nyelvismeret volt. Tette ezt 1934-
ben, amikor Németországban már Adolf Hitler vezér és kancellár volt, s arra hívta fel a figyelmet, hogy a német nyelv mellett egyenjogúságot kell biztosítani a francia és az angol nyelvismeretnek. Világos, hogy ez egyben politikai utalás, egyben orientációs kérdés is volt Teleki Pál részéről. Hogy Teleki Pál néhány gondolatát közvetlenül is továbbíthassam, szeretnék idézni 1926-ban a berlini egyetemen elmondott előadásából, melynek címe: Magyarország világpolitikai és világgazdasági helyzete a múltban és a jelenben. Amikor Teleki Pál áttekinti egész történelmünket, ismerteti Magyarország helyét Európában és a világgazdaságban az Árpádok korától kezdve egészen az első világháború koráig, világosan megfogalmazza azt, hogy Magyarország miben különbözik sok más államtól és itt megjegyzi, hogy a magyarság egyik jellemzője a következő; idézem: „A magyar nemzet mint történelmi tényező jellemzése szempontjából talán nem érdektelen felhívni a figyelmet arra, hogy sohasem voltunk hódítók, és sohasem érdekelt az, ami a határainkon túl történt. Nagy Lajos a nemesség ellenzésével szemben koronáztatta meg magát lengyel királlyá és a nápolyi hadjáratokhoz sem tudott a magyar nemesség lelkesedéssel vonulni.” Teleki Pál gondolkodására, a tudós, kritikus szemléletére jellemző, hogy mindjárt hozzáteszi: és ez a felfogás sajnos népünkben meg is maradt; a legifjabb nemzedékek sem érdeklődtek soha külpolitikai és világpolitikai események iránt. Ezt a természetes hajlamot erősen izmosította kontinentalitásunk, az osztrák tartományok közé beékelt földrajzi helyzetünk, külkereskedelmünknek Ausztriára való korlátozottsága és a kiegyezés kérdésének a politikában való erős túltengése. Egyik feladatának tekintette, hogy a külpolitikai tájékozottságot, a geopolitikai elemzést az ifjúságban és a közvéleményben tudatosítsa.
De talán érdemes még egyet idézni, mégpedig azt, hogyan vélekedett az első világháborúról, és hogyan vélekedett Magyarország helyzetéről - természetesen külföldi közönség előtt. „Mindenki, aki Magyarországon volt, tudja, hogy a magyarok lelkesedéssel mentek a háborúba. Az elfogulatlan megfigyelő álláspontjából nézve azonban meg kell állapítanom, hogy ennek a lelkesedésnek nem volt logikai alapja- Magyarország állaga a további békés fejlődés mellett nem volt veszélyeztetve, azt csak egy háború veszélyeztethette, amely által a hatalmi tényezők más viszonyba kerülnek. Az én meggyőződésem az, hogy Ma- gyarország abban az időben, a háborúban mindenképpen csak veszíthetett.” Teleki Pálra ez volt jellemző: megvizsgál, felsorolja a tényeket és utána, ha kell, önmarcangolással és a legnagyobb belső önkritikával ítéli nemcsak múltunkat, hanem jelenünket is. A háborút követően arról is szól, hogy szükségszerű volt, ami Magyarországon történt. A helyzetünk, két nagy nemzeti csapásunk: a szétdarabolás és a bolsevizmus szükségszerűen erős keresztény nemzeti reakciót szült. Még csak szította az, hogy fő erőssége, a középosztály szenvedett legtöbbet a megszállt területeken is és az új szomszéd államokból százezrével menekültek megkínozva, kirabolva. A nemzeti és egyszersmind keresz- tény célkitűzés nagy merészség volt. Ez a célkitűzés azt jelentette, hogy egyedül saját erőnkre utalva, két fronton kellett állani a harcot. Ez igen nehéz volt - írja, majd úgy folytatja -, kezdetben azonban „szükségtelenül megnehezítettük saját helyzetünket azáltal, hogy túl hangosan élesebb programokat hangoztattunk, s a konstruktív munkára kevesebb energia és figyelem jutott. Hirtelen fellángolva, de ugyanolyan hirtelen feledve is többször hasonló hibába estünk a történelem folyamán, ez az ellenünk dolgozók propagandamunkáját igen
megkönnyítette. Ezen propaganda erősítette meg a kisantant helyzetét is.” Teleki Pál ezt is reánk hagyta. Nem emocionálisan kell néznünk történelmünket, akkor sem, ha az emóciók, az érzelmek nélkül, a nagy közös történelmi élmények nélkül nincs magyar feltámadás, nincs magyar haladás. De Teleki Páltól meg kell tanulnunk a határozott nemzeti, erkölcsi elkötelezettséget és ugyanakkor el kell sajátítani a kegyetlen, önmarcangoló racionális elemzést is, hogy tisztában legyünk saját helyzetünkkel, sorsunkkal. Végül szeretnék utalni arra, hogy Teleki Pál a két világháború között mindent megtett azért, hogy a nemzet ne csak egy felsőbb politikai elit világos látásával, ne csak egy politikai vezető réteg jobb tájékozottságával irányítsa ezt az országot, hanem arra törekedett, hogy a nép széles rétegeiben is hassanak azok az eszmék, amelyek egyidejűleg jelentenek szociális megúj- hodást és nemzeti felemelkedést. Fel akarta készíteni a nemzetet arra a nagy kihívásra, amelyik érzése és tudása szerint még előttünk volt. Aki ismeri tanulmányait, ismeri világpolitikai elemzéseit, az tudja, hogy ezzel mennyire tisztában volt. S végül Teleki Pál életműve utolsó időszakában, amikor kitört a második világháború, akkor, amikor 1939. szeptember első napjaiban elindultak a hitleri Németország csapatai Lengyelországba, majd néhány héttel később Keletről a szovjet csapatok is, és Lengyelország összeomlott, akkor egyértelműen megmutatta, hogy politikai értelemben hol áll. Visszautasította a német csapatok átvonulására irányuló kérelmet, visszautasította azt, hogy Lengyelországot Magyarország felől támadhassák meg a német csapatok, hogy hazánkon keresztül, akár hadianyagot, akár más felszerelési tárgyakat szállíthassanak át. Itt is ugyanúgy, mint az idézett törvényekkel összefüggésben. a kort kell
vizsgálnunk. A földrajzi helyzetet, azt a földrajzi helyzetet, amit Teleki Pálnál senki nem látott világosabban, és tudnunk kell azt, hogy ekkor még érvényben volt a szovjet-német szerződés. A Szovjetunió és Németország ekkor egymásra barátsággal tekintett, az Egyesült Államok távol volt és nem volt szándéka a háborúba belépni, hiszen csak Pearl Harbor és a japán támadás után került erre sor. Egymás után omlottak össze Európa államai, csapatai. Ekkor, ilyen körülmények között is, Teleki Pál a becsülettel összeegyeztethetetlennek tartotta, hogy Magyarországon át vonuljanak a csapatok Lengyelországba. Ne felejtsük el, hogy később a semleges Svédország hozzájárult a Norvégiába történő német csapatszállításhoz! Továbbá Teleki Pál olyan gesztust tett, amikor összeomlott Lengyelország, hogy a lengyel menekültek, nemcsak civilek, hanem katonák is menedéket találhattak Magyarországon és százezer lengyel menekült fordulhatott meg Magyarországon. A fele továbbment harcolni Észak-Afrikába, majd az európai hadjáratokba, mások visszatértek a honi hadseregbe, ismét mások itt találtak tartós menedéket. Ilyen körülmények között jöttek azok a hónapok, azok az esztendők, amikor a kényszerpályára került Magyarország területeinek kiegészítéséhez az akkori Németország és Olaszország se- gítségével jutott. Könnyű ítélkezni utólag, könnyű ítélkezni és bölcseket mondani, de akkor Magyarországon azok után az évtizedek után, azokkal az érzésekkel nem lehetett területeket elutasítani, ha bármely kézből, bármely kéz segítségével is kapta vissza azokat az ország. Ezt senki nem vállalhatta a magyar politikának bármelyik oldalán sem. Ilyen körülmények között Teleki Pál, aki az életét adta erre, mégis tele aggodalommal, tele kétséggel érezte azt, hogy ezek a cselekmények, ezek a határkiigazítások hogyan teszik az országot külpolitikai értelemben a Harmadik Birodalom és Olaszország politikai szövetségesévé, ha úgy tetszik, részben
politikai foglyává. És ekkor jött el az utolsó időszak, amikor Teleki Pál – ugyanúgy ahogy Bajcsy-Zsilinszky Endre – kereste a megegyezés lehetőségét Jugoszláviával. Arra törekedett, mint korábban is, és nem ekkor tette először, hanem az első háborút követően, hogy a bennünket körülvevő kisantant gyűrűjét megtörje. Most már potenciális szövetségeseket is keresett az egyre nyomasztóbb Németországgal szemben, amelyik az Anschluss után szomszédunk lett. A Jugoszláviával megkötött egyezményt követően a kialakuló politikai viszonyok válaszút elé állították, hogy vagy meg kell szegnie a megkötött örök barátsági szerződést, vagy pedig az ország területének ki- bővítésével, magyarlakta területek visszacsatolásának a lehetőségével is járó katonai, politikai akcióban vegyen részt. Teleki Pál nem látott más kiutat, mint az öngyilkosságot, figyelmeztetve búcsúlevelében a kormányzót, figyelmeztetve egyben az országot is. Tettével nemcsak Magyarország előtt, hanem a világ előtt is áldozatot kívánt hozni. Mélyen hívő ember volt, de mégis ezt az utat választotta, mert a becsülettel nem tartotta összeegyeztethetőnek Magyarország részvételét Jugoszláviával szembeni katonai akcióban. Teleki Pál véget vetett életének, és ezzel olyan elismerést szerzett, és olyan erkölcsi tartást jelzett a világnak és a másik oldalnak is, hogy Winston Churchill nem ok nélkül emlékezett meg róla akkor a brit parlamentben. Nem ok nélkül mondta azt, hogy a háború után a béketárgyalásoknál egy helyet üresen kell hagyni Teleki Pál részére, mint akit a hitleri őrülettel szembeni politika áldozatának és mártírjának tekinthetünk. Az már a mi tragédiánk – mert a politika nem tartozik a hálát mutató művészetek és szakmák közé –, hogy a második vi- lágháborút követő béketárgyalásokon bizony nem hagyták üresen azt a helyet Teleki Pál részére. Csak néhány emlékezés, néhány főhajtás történt a háború után Teleki Pálnak, és néhány elismeréssel jelezték azt, hogy ő volt az,
aki az elsők között szállt szembe életével az erőszakkal. Mint ahogy az sem volt véletlen, hogy politika és erkölcs egységeként éppen az ő fiában, Teleki Gézában találták meg azt a személyt, aki alkalmas volt arra, hogy a fegyverszüneti tárgyalásokat előkészítő delegációban részt vegyen, mert a Teleki név még 1944 őszén is garanciát jelentett a világpolitikában. Ezen a helyen, ahol megkoszorúzzuk egyszerű sírhelyét, ahol halála után fél évszázaddal emléke előtt tisztelgünk, ahol az elmúlt esztendőkben járva is mindig találhattunk virágot, mindig találhattunk egy nemzetiszínű szalagot és mindig találhattunk árvalányhajat is, nemcsak Teleki Pálra az egykori főcserkészre emlékezünk. Teleki Pál egyszerű fakeresztje itt ebben a temetőben azt is jelzi, hogy nemcsak nemzetünk, hanem halottaink is szétszóródtak a világban. A mi nemzeti panteonunk nem egy panteon, nekünk nemcsak egy panteonunk van, mint az arlingtoni temető Washingtonban – ahol szintén annyi magyar hős van –, a mi nemzeti panteonunk egész Magyarországon megtalálható, hiszen Berzsenyitől Kazinczyig az ország számos helyén nyugszanak nagy halottaink. Itt, Gödöllő-Máriabesnyőn, Teleki Pál sírhelye révén ez a temető is részese a nagy magyar nemzeti sírkertnek és panteonnak. A mi tisztelgésünk után aludja tovább álmát Teleki Pál, a magyar politika nemcsak nagy tudósa, hanem messzire mutató államférfija, aki példaképül szolgálhat minden magyar politikusnak. Emléke előtt tisztelegni a legnagyobb tisztesség és legnagyobb ajándék egy magyar miniszterelnök számára. Előtte tisztelegni csak nagyon szerényen, csak nagyon visszafogottan, nyomdokaiba nehezen lépve lehet bárkinek, aki ebbe a székbe valaha beleült vagy a jövőben bele fog ülni.
Közjogi méltóságok városunk vezetőinek kíséretében a máriabesnyői templomnál Dr. Antall József emlékbeszédet mond, mellette balra Dr. Göncz Árpád, köztársasági elnök és Dr. Szabad György, az Országgyűlés elnöke
Dr. Gémesi György, Gödöllő város polgármestere megköszöni a Teleki Pál iránt megnyilvánuló szeretetet, tiszteletet Az újjáalakult cserkészcsapat …
… és Kiss Éva (balról az első) valamint Gergely Péter (balról a harmadik), elnökségi tagjaink a hallgatóság soraiban Teleki Pál sírjának megkoszorúzása (1991. április 3)
Egyeztetés a Teleki tér avatása előtt Sinkovits Imre, színművész verset mond a Teleki tér avatásán
A Teleki Emléknap résztvevői – középen szemben Dr. Mészáros István, Kossuth díjas, Gödöllő Város Díszpolgára, egyesületünk elnöke (1991. április 6) Dr. Székely András, egyetemi tanár a földrajztudós Teleki Pálról tart előadást. A tudományos konferencia elnökségében foglalnak helyet Kiss Éva és Dr. Süpek Zoltán, elnökségi tagjaink – Kresz Albert és Winkler Csaba felvételei
Bejegyzések a Teleki Nap vendégkönyvéből (28-29. oldalak)
Teleki Pál unokájának köszönő levele
Sinkovics Imre, Kossuth díjas színművész köszönő sorai
KOLTAY GÁBOR, FILMRENDEZŐ: BÖJTE CSABA TESTVÉR MAGYAR SZABADSÁG DÍJA (Gödöllő, Szentháromság templom, 2015. június 27.) Tisztelt Egybegyűltek, Kedves Barátaim! Böjte Csaba testvér autóvillamossági szerelőnek tanult, majd miután szakmáját feladta, egy évig bányászként dolgozott a Hargitán. Édesapja költő volt, akit egy verse miatt a Ceaucescu rezsim bírósága hét évi börtönre ítélt. A börtönben elszenvedett kínzások és megpróbáltatások következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt. Ez a tragédia döntő módon érlelte azt a felismerést, hogy a baj nem az emberben, hanem a körülményekben keresendő. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy Böjte Csaba papi hivatást választott. A ferences rendbe még a diktatúra alatt, 1982-ben, a legnagyobb titokban jelentkezett. Tanulmányait Gyula-fehérváron és Esztergomban végezte, 1989-ben szentelték pappá. Több helyen eltöltött papi szolgálata után, 1992-ben Dévára helyezték, ahol élete jelentős fordulatot vett. Oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve, az elhagyatott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok többször felszólították az épület elhagyására, de Csaba testvér bátran ellenállt. Szerencsére a hatóságok nem alkalmaztak erőszakot. Egyik beszélgetős könyvében elmesélt egy példázatot: „A Jóisten elé állnak az emberek, és mutatják a kezüket: „A Te kezedhez vér tapad, gyilkos vagy, ne lássalak!” Jön a másik, neki azt mondja az Úr: „A Te kezedhez arany tapad, tolvaj vagy, ne lássalak!” Jön a következő, és azt mondja: „Nézd,
Uram, az én kezem tiszta!” Az Úr belenéz, és azt mondja:”Tiszta, tiszta, de üres, Te is menj előlem!” Ceaucescu bukásának idején, Désen voltam pap. Óvodát szerettünk volna alapítani, de azt mondtuk, hogy még korai, fel kell nőni a feladathoz, erőt és pénzt kell gyűjteni, képezni kell magunkat. Következő évben sem vágtunk bele, mert kicsiknek és gyengéknek éreztük magunkat. Az év októberében aztán elöljáróimtól kaptam egy levelet, amelyben megírták, hogy áthelyeznek Désről Dévára. Magamba roskadtam. Úgy éreztem, hogy az a három év elszállt. Nem követtem el bűnöket, de mégis a mulasztás, az egy helyben topogás hibáját éreztem magamban. Ugyanis nem elég nem elkövetni a hibákat, hanem nagyon tudatosan arra kell törekednünk, hogy ne legyünk meddő fák, teremjük meg a magunk gyümölcseit.” – eddig az idézet. Tisztelt Ünnepelt, Kedves Csaba testvér! A napokban újra átlapoztam az Általad írt, vagy Veled készített könyveket, megnéztem a legfontosabb filmeket. Ezekben nagyon sok fontos dolgot elmondtak már rólad, így aztán ismerni véljük gondolataidat, törekvéseidet. Nagyon nehéz – legalább is itt a templomban összegyűltek számára –, újat mondani rólad, a számunkra nehezen felfogható nehézségek ellenére is sikerrel végzett és a nagy többség által méltán elismert küldetésed teljesítéséről. Ugyanakkor – mint a magyar történelem és a velünk élő trianoni sorsközösség iránt érdeklődő filmesként – megpróbálom megfogalmazni, hogy példázatod mit jelent számunkra. Sorsodat, mint ahogy az elszakított nemzettesteken élő sok millió magyar sorsát is a 20. század gyötrelmei határozták meg. Ha nem következnek be a számunkra drámai következményekkel járó események, mindenekelőtt a trianoni békediktátum, ma Európa boldogabbik feléhez hasonlóan, kiegyensúlyozott körülmények között, egyre
gyarapodva élnénk mindennapjainkat a Kárpát-medence közepén, ebben a hatalmas, a szó fizikai és szellemi-lelki vonatkozásában is valódi kincsestárban. A győztes nagyhatalmak egyetértésével Közép-Kelet- Európa népei részeseivé váltak egy hosszú évtizedekig feldolgozhatatlan társadalmi és ember-kísérletnek. Ennek nyomában sokhelyütt a teljes elszegényedés, a reménytelenség, a belenyugvás, következésképp az élet, főleg az emberhez méltó élet teljes körű feladása roncsolja az egymásra halmozódott generációk tudatát. Mégis mit tehet az egyes ember, aki a világ folyamatait, azok összefüggéseit egyre kevésbé érti, s belefáradt a mindennapok küzdelmeibe? Mit kezdjen saját magával, családjával, gyermekeivel, hogyan élje mindennapjait, ha már réges-rég elveszítette munkahelyét, egzisztenciális fenyegetettségében máról holnapra él, s reménye sincs, hogy valaha is emberhez méltó körülmények közé kerüljön. És akkor, ebben az átmeneti korban, a társadalmi- gazdasági feszültségek, a kiáltó ellentmondások idején jön valaki, egy halk szavú, szerény, viszont annál kitartóbb, állhatatos és szorgalmas, mély hitétől vezérelt bátor ember, aki baráti kezet nyújt honfitársainak. Gondoskodik gyermekeikről, ételt, ágyat, fedelet, azaz a legelemibb létfeltételeket biztosítja számukra, és ami ezzel egyenrangú vagy talán még fontosabb, jó szót, mosolyt, ölelést, azaz szeretetet nyújt a számkivetett emberpalántáknak. És több mint húsz évvel ezelőtt, a ’90-es évek elején szinte a semmiből megszületik egy kisebb fajta csoda. Dél- Erdélyben, a Szent Ferenc Alapítvány szervezésében, majd két évtized alatt sokfelé másutt, több tucat társintézmény jön létre, amelyek emberi közösséghez tartozást, napközis, óvodai, majd iskolai tanítást, lelki és szellemi gyarapodást,
életre nevelést, becsületes emberré válást biztosítanak ma már több ezer fiatalnak. A sokszor az állati körülmények között élő, szerencsétlen sorsú, írni, olvasni, sőt olykor beszélni is alig tudó gyermekeket Csaba testvér nem csak visszavezeti az emberi közösségbe, ahol jól érzik magukat, de azt is elhiteti velük, hogy érdemes tanulni, művelődni, majdan a közösség hasznos tagjává válni. Ő maga így emlékszik erre: „1993 szeptemberében, az első tanév első napjaiban, ha maga a ház Védőszentje, a Boldogságos Szűzanya jelent volna meg nekem, és bizalmasan elmesélte volna, hogy a következő két évtizedben ilyen sok és ilyen szép, tarka virág fog nyílni a kolostorban, és belőle kiáradva a Kárpát-medencében, egészen biztos, hogy nem hittem volna el, még Máriának sem. Embernek, ami elképzelhetetlen, az Istennek lehetséges!” Ha úgy érezzük, hogy bámulatos történelmi tett volt eleink részéről, amikor 1920 után, mai észjárással nehezen felfogható körülmények között sem hagyták veszni, elpusztulni a hazát, hanem 15 év alatt, rendkívüli történelmi fejlődést produkálva, a halálraítéltség állapotából a közepesen fejlett európai országok élvonalába emelték hazánkat, akkor a legteljesebb tisztelettel és megbecsüléssel kell szólnunk azokról a honfitársainkról, akik a 20. század legutolsó rendszerváltozását követően sem hagyták elaludni a tüzet, sőt hozzákezdtek legalább fél évszázados történelmi lemaradásunk okozta elmaradott körülményeink és lelki sebeink gyógyításához. Böjte Csaba testvér életműve a 21. század elején olyan messze világító példa számunkra, amely azt bizonyítja, hogy igenis van Remény, nincs megoldhatatlan és leküzdhetetlen élethelyzet, s a legdrámaibb körülményekből is fel lehet állni, ki lehet egyenesedni. Kedves Testvérünk!
Munkálkodásod alapvetően az erdélyi magyarság megőrzését, a jövő generációinak nevelését, taníttatását, mély magyarságtudattal átitatott, családszerető felnőtté válását szolgálja, akiknek erős hite, akarata, de legfőképp becsületes és tisztességes, sohasem kirekesztő, hanem saját maguk lelki épülését szolgáló életszemlélete, szerencsés esetben soha meg nem ingatható és büszkén képviselt nemzettudata lesz. Szavakban nehezen kifejezhető szüksége van erre határon túl élő honfitársainknak, akik velünk együtt hisznek a határok feletti nemzetegyesítés eszméjében, de akik oly nehezen találják meg az ehhez vezető, a mindennapok aprómunkájával kikövezett utat. Így aztán munkálkodásodnak, nagyhatású életművednek van még egy, legalább ilyen fontos, üzenete. Ez pedig elsősorban az anyaországban élők, azaz a mi számunkra fontos, akik nem elégszer vizsgáljuk folyamatosan, vajon megteszünk-e mindent nap mint nap annak érdekében, hogy bizonyítsuk a szeretet és az igazság megtisztító erejét, egy erős és kikezdhetetlen közösség létrehozásának fontosságát, azaz képesek vagyunk-e hozzájárulni egy majdani erős, és összetartó nemzet kialakulásához. Amikor gondolataidat hallom, legfőképpen pedig az Általad, és ma már nagyszámú munkatársaid, segítőid, és támogatóid által megmentett ártatlan gyermekarcokat látom, sokszor a legteljesebb reménytelenséget kifejezve, néhány évvel később pedig, csillogó, tágra meredt, szeretetet, ragaszkodást és bizalmat sugárzó, a világra rácsodálkozó szemekkel, akkor mindannyiunk számára érthetővé válik, hogy igenis van Remény. Igenis, minden gyötrelem, hazugság és ellentmondás ellenére, a világ szebbé és jobbá tehető. Így aztán saját lehetőségeinken belül, saját környezetünkben, talán mi magunk is hozzá tudunk járulni egy emberibb világ
kialakulásához, az emberi Szabadság, a Magyar Szabadság kiteljesedéséhez. Kedves Csaba testvér, köszönjük neked, hogy ehhez, nap mint nap hitet, erőt és bátorságot adsz mindnyájunknak. TELEKI PÁL TANÍTÁSA – IDÉZETEK BESZÉDEIBŐL ÉS ÍRÁSAIBÓL A szeretet a közösség összetartója. A magyar élet formája szerint éltünk, akármi történt körülöttünk Európában. Magyarok maradtunk, és ezzel adtuk legtöbbet Európának. Mi érezzük a hivatásunkat a Duna-medencében, úgy is, mint magyar hivatást, úgy is, mint európai hivatást. A mi feladatunk ezekben a rettenetes időkben a világgal szemben az, hogy megtartsunk egy nemzetet a világnak. A törvény nem ott kezdődik, amikor meghozzák, hanem ott, hogy hogyan hajtják végre. Csak az tartozik a nemzethez, aki a nemzeti feladatokat vállalja. Ha valaki rácáfol arra, amit hirdet, sokkal jobb, ha egyáltalán semmit sem hirdet.
ESEMÉNYNAPTÁR KÖZGYŰLÉSTŐL – KÖZGYŰLÉSIG 2015. február 28. Éves közgyűlésünket tartottuk. (B, F) Lencsés Barna, tanár – elnökségi tag – a 2. bécsi döntés előzményeiről tartott előadást. A gazdasági beszámolót és a 2014. évi eseménynaptárt Dr. Jeney László egyetemi adjunktus – elnökségi tag – ismertette. Teleki Pál Emlékérem kitüntetésben részesült Vámos Sándor asztalos mester (F) és a Történelmi Vitézi Rend. (F) Sibak József tagtársunk megajándékozta egyesületünket a kirándulásokhoz használatos „lapítókkal” (fa- tányérokkal). A 2015. év terveit Dr. Fábri Mihály elnök ismertette. A Premontrei Gimnázium diákjai műsorral köszöntötték a résztvevőket. Ezt követően a hagyományos baráti beszélgetésre, a „pogácsás estre” került sor. (F) Március 15. Részt vettünk a városi ünnepségen (K). Március 27. Az Országgyűlés II. Rákóczi Ferenc emléknapjává nyilvánította március 27-ét. Részt vettünk a Rákóczi szabadságharc emléktáblájánál, a Gödöllői Református Líceum udvarában tartott megemlékező koszorúzáson. Április 4. Teleki Pál sírjánál, halálának 74. évfordulóján koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottunk (F). Április 10-én Kálmán hercegre emlékeztünk a Szent István Egyetem előtti szobránál. (K)
Május 9-én a Teleki Pál téren – városszépítő nap keretében – összetakarítottuk a Teleki szobor környékét, a padokat és a buszmegállót lefestettük. (F) Május 15-16-17-én Kárpátaljára kirándultunk 39 fővel. Magunkkal vittük a város – és az egyesület anyagi támogatását, amit Beregszászon, Csetfalván, Munkácson adtunk át. (B, F, K) Június 4-én az igazságtalan béke áldozataira emlékeztünk a trianoni emlékműnél. (K) Június 8. A városi pedagógus napi ünnepségen Csató Sándor, ny. tanár, – egyesületünk tevékeny tagja, kirándulásaink programjainak készséges szervezője – négy évtizedes gazdag gödöllői munkásságának elismeréséül, Polgármesteri Ezüstérem kitüntetésben részesült. Gratulálunk! Június 15-én Budapesten, a Fővárosi Állat- és Növénykertben Jane Godall – híres csimpánzkutató – felavatta volt munkatársának, a 2014-ben elhunyt Teleki Gézának a tablóját. Az ünnepségen egyesületünket háromtagú küldöttség képviselte. (B, F) Június 27-én részt vettünk a Szentháromság templomban tartott ünnepségen, ahol Böjte Csaba ferences rendi szerzetes átvette a Magyar Szabadságért Díjat városunk polgármesterétől, Dr. Gémesi Györgytől és Koltay Gábor filmrendezőtől, a kuratórium tagjától. (B, F) Július 4-én a 907-es pozsonyi csata emlékművénél rendezett megemlékezésen koszorút helyeztünk el. Július 29-én Testvérvárosunkba, Dunaszerdahelyre látogattunk 49 fővel. (B, F) Augusztus 16-17-18-19-én Erdélyben jártunk 49 fővel. (B, F; K)
Augusztus 20-án a Művészetek Házában tartott ünnepség keretében Vass Károlyné – Egyesületünk alapító tagja – Gödöllő Város Díszpolgára kitüntetésben részesült. (B) Szeptember 10-én 56 fővel Pozsonyba és Dévénybe kirándultunk. (B, F) Október 6-án az aradi vértanúkra emlékeztünk Török Ignác szobránál. (K) Október 23-án az 1956-os forradalomra és hőseire emlékeztünk a kopjafánál. (K) Október 30-án a világháborúk hősi halottainak a város főterén lévő emlékművénél leróttuk kegyeletünket. (K) November 6-án a Teleki Pál téren koszorúzó megemlékezést tartottunk tragikus sorsú miniszterelnökünk 136. születésnapján. Itt emlékezett meg titkárunk, Bárdy Péter egyesületünk megalakulásának negyedszázados évfordulójáról. Imát mondott Imre atya premontrei szerzetes. (K, F) 2016. január 8. Részt vettünk Wass Albert emlékére tartott városi ünnepségen. (K) 2016. január 16. A Gödöllői Premontrei Perjelség új rendházának és auditóriumának megáldása. A nagyon szép épületegyüttes két tevékeny egyesületi tagtársunk: Mészáros János, tervező és Csaba Antal, kivitelező munkája eredményeként valósult meg. Jelmagyarázat: K = koszorút helyeztünk el B = az eseményről az évkönyv beszámolót tartalmaz F = az eseményről az évkönyv fotót közöl
2015. ÉVI KITÜNTETTJEINK LAUDÁCIÓJA A VITÉZI REND KÖZÉP-MAGYARORSZÁG KELETI TÖRZSSZÉKE KÖSZÖNTÉSE Minden évben április elején emlékezünk Teleki Pál halálának évfordulóján a sírjánál a máriabesnyői temetőben, novemberben pedig szobránál születésének évfordulóján a gróf Teleki Pál téren. Emlékezünk a tragikus sorsú államférfira, a cserkészvezetőre, a földrajztudósra. Az emlékezők között mindig ott vannak a Történelmi Vitézi Rend képviselői Dr. vitéz Bucsy László törzskapitány úr vezetésével, és koszorút helyeznek el Teleki Pál emlékére. Felsorakozva, szép egyenruhájukban, zászlójukkal és a történelmi zászlókkal, lelkükben a haza és a rendi eszmeiség iránti elkötelezettséggel. Megteremtve a forma és a tartalom teljes egységét. Ugyanúgy, ahogyan vitéz elődeik tették 1000 éven keresztül. Mindig, amikor feladatra szólította őket a nemzet közössége, vagy harcra hívta őket a haza, a vitézi cím mindig ennek a magatartásnak volt a jutalma. Államalapító királyunk Szent István óta a viharos magyar évszázadok örökösei ők. Vállalják magas erkölcsiséggel, bajtársiassággal, történelmi elhivatottsággal, magyarságunk jobb jövőjébe vetett hittel az áldozatokkal járó vitézi kötelességeket. Ott vannak mindig, amikor azt a nevezetes történelmi események, hősök iránti tiszteletadás megköveteli: Kálmán herceg szobránál, a muhi tragédiára emlékezve, Wass Albert szobránál, a Rákóczi emléktáblánál, a háborús hősi emlékműnél, Horthy István szobránál rendezett megemlékezéseken, a gyalázatos trianoni békediktátum szomorú évfordulóján. Ott vannak zuhogó esőben,
hidegben, nyári forróságban. Példát mutatva elhivatottságukról. Városunkat a pozsonyi csata emlékművével gazdagították. Értékrendünk, történelmi szemléletünk azonos. Többen a vitézi rend tagjai közül egyesületünknek is tagjai. Feladataink is közösek. Idézem Teleki Pált: „Gondozzuk a haza szent tüzét nemzedékről-nemzedékre és próbáljuk azt gyarapítani. A múltból így lesz jelen, a jelenből pedig jövő.” Megköszönve egyesületünknek nyújtott segítségüket örömmel adjuk át nagyrabecsülésünk jeléül a Teleki Pál Emlékérmet, és rendi zászlajukra tisztelettel feltűzzük emlékszalagunkat, amelynek felirata hirdesse minden elidegenkedőnek és bizonytalankodónak Teleki Pál felhívását: Merjünk magyarok lenni! Bárdy Tamás Az emlékérmek átadása. Az asztalnál foglal helyet Vámos Sándor (jobbról a második), – a Vitézi Rend zászlójukkal tiszteleg
VÁMOS SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE „Minden munka akkor a legtökéletesebb, ha az, aki végzi, abba a saját lelkét egészen beleadja. A mi lelkünk magyar, tehát ha ezt a magyar lelket visszük be a munkánkba, akkor lesz a legjobb és legtökéletesebb.” Teleki Pál ezen gondolatai híven jellemzik Vámos Sándor életútját és munkásságát. Vámos Sándor 1945. február 18-án született Túrkevén, földművelő családban. Ott végezte el az általános iskolát, majd Budapestre került asztalos tanulónak. A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után Óbudán kezdett dolgozni, s közben beiratkozott a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium esti tagozatára. Itt hallott először a premontreiekről, mert egyik tanárnője egykor premontrei diák volt. 1965 óta él Gödöllőn, s már gödöllőinek vallja magát. Itt kötött házasságot Nánási Erzsébettel, akivel immár 45 éve házasok. Pályafutása során számos olyan munkát végzett, amelyek Gödöllőhöz, a premontrei rendhez és a Teleki Pál Egyesülethez kötődnek. 1978-ban ő készítette el a Máriabesnyői Kegytemplom tornyának ablakait. Fényi Ottó atyával 1988-ban ismerkedett meg, s az akkor már épülő Fácán sori rendház asztalos munkáira kapott tőle megbízást. Az együttműködés folytatódott, hiszen Vámos Sándor munkája a premontrei templom teljes faszerkezete: az ajtók, a stallum. Később Ullmann Péter atyától is kapott megbízatásokat. Az ő kérésére készítette 2008-ban a kóruspadokat, 2011-ben pedig a templomi padokat. A
gimnáziumban is végzett kisebb munkákat, javításokat az évek során. Az utóbbi években már kevesebbet dolgozik, de azért így is napi 4 órát tölt a műhelyében. Több ideje jut azonban a kikapcsolódásra: szeret kirándulni és sokat olvas, főként verseket, s ezek némelyikét szívesen meg is tanulja. A Teleki Pál Egyesülettel akkor került kapcsolatba, mikor felkérést kapott a cserkészzászló vitrinjének elkészítésére. Azóta rendszeresen részt vesz az egyesület rendezvényein, legyen szó a szobornál és a temetőben tartott megemlékezésekről vagy a pogácsás estekről. Az egyesület sokat köszönhet neki, mert ő készítette el a Teleki Pál sírjánál lévő feszületet, s azt azóta is gondozza, évi rendszerességgel szakszerűen karbantartja. A Teleki Pál Egyesület 2001-ben, Teleki Pál halálának 60. évfordulóján emlékérmet alapított azok számára, akik odaadóan ápolják egykori miniszterelnökünk emlékét. Az egyesület most ezt a kitüntetést adományozta Vámos Sándor asztalos mesternek elismerésül a Teleki Pál Egyesületben végzett önzetlen munkájáért. Erdélyi Zsuzsanna
Erdélyi Zsuzsanna a laudációt mondja DR. BAJI GÁL ÁRPÁD: DR. TELEKI GÉZA MUNKÁSSÁGÁT BEMUTATÓ EMLÉKTÁBLA LELEPLEZÉSE A FŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTBEN (2015. június 15.) 2 Idén nyáron Dr. Jane Goodall , a híres angol csimpánzkutató, etológus és máig aktív természetvédő látogatást tett Magyarországra, és számos programnak volt főszereplője, melyet a Jane Goodall Intézet magyarországi csapata szervezett meg lelkes önkénteseivel. Jane felkereste a budapesti állatkertet is, ahol szakmai előadást tartott, tárgyalt a vezetőséggel az állatkert jövőbeni terveiről, és szerepelt a helyszínen szervezett sajtótájékoztatón, amire hivatalos 2 Jane Goodall: 1934-ben született Londonban. Huszonhárom éves volt, amikor eljutott álmai kontinensére, Afrikába. Kenyában ismerkedett össze a régész-antropológus Louis Leakey-vel, akinek asszisztense és titkárnője lett, az Olduvai-hasadékban szemtanúja volt a hárommillió éve élt hominida, az Australopithecus koponyája meglelésének. Leakey irányította pályáján. A tanganyikai (ma tanzániai) Gombe Nemzeti Parkban a vadon élő csimpánzok tanulmányozásával bízta őt meg.
meghívást kapott egyesületünk is. Jelen voltak többek között az állatkerttől prof. Dr. Persányi Miklós főigazgató, Hanga Zoltán sajtószóvivő, a Jane Goodall Intézet Természet- és Környezetvédelmi Egyesület alelnöke, Mészáros Enikő, Teleki Heather McGiffin és Teleki Aidan. A Teleki Pál Egyesületet dr. Fábri Mihály, Csató Sándor és Dr. Baji Gál Árpád képviselte. Az esemény létrejöttét az váltotta ki, hogy Jane leplezzen le egy emléktáblát Teleki Géza családtagjaival együtt, melyet az állatkert állított Dr. Teleki Géza vadon élő csimpánzokkal végzett terepi munkásságának ismertetésére az Emberszabású Majmok Háza látogatóközpontjában. Így állítva méltó módon emléket a hazai viszonylatban kevéssé ismert, de nemzetközi téren elismert magyar kutatóról és természetvédő szakemberről, Teleki Pál volt miniszterelnök unokájáról, Jane Goodall kollégájáról, akivel csaknem 50 éven át dolgozott együtt a csimpánzok és a természet megmentéséért. Jane így emlékezett a helyszínen: „Két napja olyasmi történt, amit szerettem volna, ha Géza is láthat. Az Egyesült Államok kormánya a vadon élő és fogságban tartott csimpánzokat is veszélyeztetetté nyilvánította, ami nagyban hozzájárul majd a megmentésükhöz”. Teleki Gézát nem szükséges újra bemutatni a kedves Tagtársaknak, hiszen személyesen volt alkalmunk találkozni vele több rendezvényünkön is az elmúlt években. Egy alkalommal Ő maga számolt be életéről, munkájáról – akkor még nem sejtve annak jelentőségét, hogy előadása egyedi és az egyetlen volt Magyarországon, és különlegessé vált azért is, mert Teleki Pál értékeiről is szólt egy nagyon személyes rokoni szemszögből. (Az erről készült írásos anyag a 2012-es évkönyvünkben található a 22-34. oldalakon.) Akkor nem gondoltuk, hogy két évvel később sírját álljuk körül a máriabesnyői temetőben.
Teleki Géza tablójának leleplezése után az egyesület nevében személyesen adhattuk át Jane Goodall-nak ajándékunkat, az egyesületet bemutató évkönyveinket – egy rövid angol kivonattal. Sajnálatos, hogy Jane nem tud magyarul és a kiadványaink, a honlapunk pedig csak magyarul állnak rendelkezésre. (A jövőre nézve mindenképpen szorgalmazni kell, hogy többnyelvű formában is elérhetővé váljunk.) Teleki Géza elvitathatatlan hagyatéka az elért tudományos eredményei, de emellett inkább az a mély együttérzés és rendíthetetlen, kompromisszumok nélküli támogatás fémjelzi az életét, amelyet azokért tett, akiknek nincs hangjuk: „Ma valahol az afrikai őserdő mélyén Meghajtják fejüket az emberszabású majmok.”
A leleplezett tablón olvasható tájékoztató. (Sajnos nincs rajta feltüntetve, hogy Dr. Teleki Gézát Magyarországon, Máriabesnyőn helyezték végső nyugalomra nagyapja sírjában.) Az évkönyvünkben található, a témával kapcsolatos képek Haby Endre fotóriporter, és dr. Baji Gál Árpád, a Jane Goodall Intézet önkénteseinek munkái.
KLACSMANN DOROTTYA: KÁRPÁTALJAI KÜLDETÉSÜNK 2015. május 15-én Kárpátaljára utaztunk azzal a céllal, hogy elvigyük segélyszállítmányunkat a rászorulóknak, és lelket öntsünk beléjük nagyon nehéz helyzetükben. Harminckilencen szálltunk fel Szabó László barátunk autóbuszára. Első állomásunk még Magyarországon Aranyosapáti volt. A Magyar Kultúra Lovagrendjének vezetője, Nick Ferenc fogadott bennünket. Ő itt egy 30 fős ifjúsági szállót álmodott meg, – 35 millió Ft-ból 100 milliós értéket alkot. Impozáns épület bontakozik ki, emeletes, tágas szobákkal, fürdőkkel, játszószobával, ebédlővel. Hatalmas kert tartozik hozzá, végében kopjafás emlékhely őrzi az elhunyt tagok emlékét. Jó, hogy vannak ilyen lelkes emberek! Száz és ezer kellene belőlük. Megkínált bennünket kávéval, pogácsával és pálinkával. Beregsuránynál léptük át a határt, jó egy órás várakozás után. Elszoktunk már a határellenőrzéstől. Rövidesen Beregszász polgármesteri hivatalához érkeztünk, ahol testvérvárosunk polgármestere, Babják Zoltán átvette Kis Antal útitársunktól, Gödöllő önkormányzati képviselőjétől a Dr. Gémesi György polgármesterünk által küldött élelmiszercsomagokat. A polgármester úr elbeszélte nehéz helyzetüket, és köszönetét fejezte ki a küldeményért. Itt csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk, Berghauer Sándor, szimpatikus főiskolai földrajztanár, a város nagy tudású ismerője. Beregszászt 1063-ban alapították, majd a kunok sorozatos támadása miatt II. Géza szászokat telepített be. Innen a nevében a szász szó. A Mindenszentek Templomának udvarán telepedtünk le ebédelni. Hála Istennek gyönyörű, verőfényes napunk volt. A templom
Search
Read the Text Version
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
- 8
- 9
- 10
- 11
- 12
- 13
- 14
- 15
- 16
- 17
- 18
- 19
- 20
- 21
- 22
- 23
- 24
- 25
- 26
- 27
- 28
- 29
- 30
- 31
- 32
- 33
- 34
- 35
- 36
- 37
- 38
- 39
- 40
- 41
- 42
- 43
- 44
- 45
- 46
- 47
- 48
- 49
- 50
- 51
- 52
- 53
- 54
- 55
- 56
- 57
- 58
- 59
- 60
- 61
- 62
- 63
- 64
- 65
- 66
- 67
- 68
- 69
- 70
- 71
- 72
- 73
- 74
- 75
- 76
- 77
- 78
- 79
- 80
- 81
- 82
- 83
- 84
- 85
- 86
- 87
- 88
- 89
- 90
- 91
- 92
- 93
- 94
- 95
- 96
- 97
- 98
- 99
- 100
- 101
- 102
- 103
- 104
- 105
- 106
- 107
- 108
- 109
- 110
- 111
- 112
- 113
- 114
- 115