A sebész, autor Ganea Mihaly Pap

Líviával együtt besétáltak a Piteşti-i Dacia gépkocsigyárba, azigazgatót keresték. Az előcsarnokban sokan voltak, csaknem két órátkellett várakozniuk. Amikor rájuk kerül a sor, megjelent még egybukaresti kérelmező, a Nemzeti Megmentési Front csúcsvezetéséből.Bőrüléses Dacia kellett neki. Bőrrel kárpitozott, kombi Dacia. Ez aztána luxus. Szabadság és luxus. Az autókat úgy vásárolták, mint a cukrot,mondta a Constantin Stroe vezérigazgató, aki hajdanában a gyármérnöke volt. A folyosón G-nek lehetősége volt megpillantania egyritkaságszámba menő, Dacia 1300 sportkocsit. Nem azt, amit mindenkiismert, hanem egy lehajtható fedelűt. Lehajtható fedél, értik? Abban azidőben ez szinte csodaszámba ment. A látványtól megbabonázva lépettbe az igazgatóhoz. - Egy autót szeretnék… hajszál híján azzal folytatta, hogy:amilyet a váróterem falán látni. Aztán még időben feleszmélt. Éskijózanodva folytatta: igazgató elvtárs… azazhogy igazgató úr, mi egyMENTŐAUTÓT szeretnénk. - Nem értem, mondta az igazgató. Nem értem, miféle autótkérnek? - Mentőautót. Amiben legyen hordágy és oxigénpalack ésminden, ami a mentőautó alapfelszereléséhez hozzátartozik. Akórháznak kell. A Tecuci-i Transilvania Klinika számára vásároljuk. AGalac megyei Tecuci-ra kell. 150

Constantin Stroe igazgatónak tátva maradt a szája. Megszoktamár, hogy az emberek mindenféle kéréssel fordulnak hozzá. Különfélefaksznikkal. Metálszínű festék, ilyen-olyan kárpitozás, bőr, motor,kerék, extrák, stb. A legfurcsább, legképtelenebb kérésekkelbombázták, de mentőautót még senki nem kért tőle. Ez az orvosbizonyára meghibbant. Hogy 1991-ben, amikor minden épeszű románállampolgár azért vásárol autót, hogy felvágjon vele és kiélje akommunizmus évei alatt felgyűlt összes frusztrációját, mert annakidején, ugye, nem lehetett csak úgy autót venni, jön ez a fickó ésmentőautót kér. Egy őrült doktor. Aki otthagyta a finom, langymelegállását az állami kórházban, ahova a diplomán kívül a világonsemmiféle befektetés nem szükséges ahhoz, hogy behajthassa abetegektől az adómentes napi csúszópénzét, és ideállít, hogy nekimentőautó kell. Amivel betegeket tud szállítani. Hát ez kész őrültség. - Ej, micsoda kérés ez, doktor, ilyenről még nem hallottam. Ésmilyen kellene? - Hát olyan, amilyenről az előbb beszéltem. Ugyanolyanfelszereltségű, mint az állami mentőautóké. Stroe doktor kivette a doktor kezéből a kérvényt, sebtébenelolvasta, majd ráírt valamit. - Jóváhagytam, menjenek át a kereskedelmi osztályra. A kereskedelmi osztályon újabb sort kellett kiállniuk. Épp akkorjelentették be, hogy az autók árát százezer lejjel megemelik. 151

- Remélem, hogy ez a mentőautókra nem érvényes, gondolta G.De hiába. A határozat Bukarestből, a minisztériumból, illetve a Daciagyár vezetőségétől érkezett, úgyhogy egyértelmű volt. Az áremelésminden gépkocsira érvényes. Vissza az igazgatóhoz. Constantin Stroeazonnal megértette, hogy mi a helyzet. Felhívta a kereskedelmi osztályigazgatóját. - Aláírtam a doktornak egy autót, miért nem akarod kiadni? - Kiadom én szívesen, de az új áron. - Nem! – dühöngött Stroe. Neki a régi áron adod. Azaz 120 ezerlejért. Ráírom a kérvényére is. Constantin Stroe az aláírása mellé mégodafirkantotta: Jóváhagyva a 120 ezer lejes áron. És hozzátette: a népegészsége érdekében. A kereskedelmi igazgató a hóna alá vette amappáját és kifele indult. - Várj! – szólt utána Stroe. Még van valami. A másikvisszafordult az ajtóban. - Felszerelitek mindennel, és úgy adjátok ki. Teljesfelszereléssel. - Igenis! – mondta a másik. Aztán Constantin Stroe, a Daciagyár igazgatója intett. - Sok siker, doktor. Így még egy számítógépre is marad pénze.Viszontlátásra. G. elhűlve távozott. A piros rendszámtáblás új autóvalelszáguldott Bukarestbe, a piperai raktárba. Egyszer már járt itt. Akkoregy HC90-es típusú számítógépet vásárolt. Másnesszalagos 152

számítógépet. Volt egy monokróm, zöld színű képernyője is. Ezendolgozta fel a betegein végzett kísérleteinek eredményeit. Aszámítógépes neurometriai eredményeket. A programot, a betegekszámítógépes neurometriai felmérését két Tecuci-i mérnök segítségéveldolgozta ki. - Van pénzem. Egy számítógépet szeretnék - mondta a bukarestiigazgatónak. - Küldjék ide az eladási osztályvezetőt! Idősebb mérnök lépettbe. - Állíts össze a doktornak egy számítógépet. - Rendben van. A mérnök kifele indult. - Várj. Vigyázz, ne legyen több 180 ezernél. Ennyit tud fizetniérte. 180 ezer lejt. G. körülbelül fél órát várakozott az igazgató irodájában.Megérkezett a monitort és a gépet tartalmazó doboz. G. hitetlenkedvenézte a dobozt, amelyen a Pacard felirat díszelgett. G. indulni készült,az igazgató pedig feléje fordult és azt mondta: - Nézzen be máskor is, doktor. A kapunál van még egy doboza. G. kilépett az épületből és a kapu felé indult. A nemrég vásároltDacia mentőautója a kapu előtt várt rá. Volt forgófénye, szirénája éshordágya. Hordágy a betegeim számára, gondolta G. Ha már úgyismagánrendelésre jönnek, akkor legyen mindene a kórháznak.Mentőautója is. G. nem tudta, hogy akkoriban, sőt évekkel később is, azegész országban kizárólag a Transilvania Klinika rendelkezett saját 153

mentőautóval. A piperai üzem bejárata előtt türelmesen várakozott amentőautó. G. boldog volt, ma sikerrel zárult a napja. Neki is, abetegeinek is. Akkor jött rá, hogy ő az egyetlen magánorvos egészRomániában. Az egyetlen, aki fiatalon, karrierje felívelésének kellősközepén feladta az ÁLLAMI állását és vakon bízva az új romándemokrácia jövőjében, MAGÁNvállalkozásba kezdett. Az üzemkapujában egy tisztviselő nagyméretű, lezárt dobozzal várta. G. aforgófényt és fényszóróit bekapcsolva száguldott végig Bukaresten.Olykor szirénázott is. Csakúgy repült Tecuci felé, maga mögött hagytaUrziceni-t, Râmnicu Sărat-ot és Focşani-t. Sürgős dolga volt. SürgősenTecuci-ra kellett mennie, a Transilvania Klinikára. A nővérekelőkészítették már a műtőt. Csak este jutott eszébe a doboz, amit azigazgató a számítógép mellé adott neki. A nővérkék kibontották adobozt. G. meghökkent. A dobozban egy Robotron nyomtató lapult. Focşani-ban megalakult az első magántelevízió, az STF, amelyaz éteren keresztül sugározta a műsorait, valamivel később pedig egykábeltévés társaság is. G. kezelte a cég tulajdonosát és annakcsaládtagjait is. Vizsgálatokat, kezelést rendelt el, szükség eseténbeutalta őket. Vătăşoiu, Marteş, Buscă. Barátok és páciensek is egyben.Adriana, az STF bemondónője egy alkalommal így beszélt: „A médiából nap mint nap arról értesülünk, hogy a világonmilliónyi ember hal meg. Századunk betegségei kíméletlenül sújtanakle. A kutatók világszerte megpróbálják felvenni a harcot velük. A 154

legtöbb esetben pontosan tudjuk, hogy mik okozzák korunk betegségeit,de nem mindig ismerjük a kezelést, amely enyhülést hoz és visszaadjaegészségünket. Az egészségügy mindig a kultúra és a társadalomjólétének a mércéje is egyben. Az egészségügy tükrözi az államnak alakosság és annak jóléte, értékei iránti felelősségvállalását.Mindannyiunknak, akik páciensként fordultunk az állami egészségügyiintézményekhez, volt kellemetlen élményünk az ellátással kapcsolatban.Be kell ismernünk, hogy az orvosi kompetencia nem mindig képespótolni a felszereltséget, azaz a műszerek, a gyógyszerek hiányát. Aromán állam által felvállalt, teljesen térítésmentes betegellátás azonbannagyon nagy tévedés, amelynek megvoltak és vannak a hátulütői. Avírusos hepatitisz robbanásszerű terjedése csak egyike a problémáknak.Az állami hiányosságokat pótoló magánszektor nélkül azegészségügyben nem számíthatunk normalitásra.” Románia első magánkórházának megnyitóján mindenki ott volt,egyetlen szakember, a vak sebész kivételével. A polgármester is eljött.De a tiszteletbeli vendégek a kubaiak voltak. Kuba Köztársaságnagykövete, illetve a havannai Nemzetközi Gén- és BiotechnológiaiIntézet igazgatója. A megnyitó rövid volt. G. bejelentette, hogy a Galacmegyei Tecuci-on nemrég alakult Transilvania Klinika a rák biológiaiterápiájának kutatását is felvállalja. Ez volt G. életének nagy álma. Arák biológiai terápiájának kutatása. Oprescu doktor is ott volt. SorinOprescu, a szenátus tagja, a főváros jövendőbeli főpolgármestere. 155

A Transilvania Klinika annak idején sebészeti és betegellátásiszolgáltatásokat kínált. Több részlege volt, a 20 ágyas központi alegfontosabb. Itt olyan szabadidőközpont működött, amelyet nemcsak abetegek, hanem bárki igénybe vehetett. Aztán következett a műtő. Aműtéteket G. végezte, aki több tucat szakvizsgát tett, hogy elnyerhesse asebész főorvosi címet. Harminc éves karrierje alatt körülbelül tízezerműtétet hajtott végre, a legkülönfélébb fajtákból. A TransilvaniaKlinika alternatívát jelentett az állami betegellátással szemben, hiszenaz egészségügy sem a kormányon levők, sem a közember számára nemvolt prioritás. A klinika az ország legelső magánkórháza volt. Azintenzív osztályt képező három betegágyat fél milliárd lej értékűfelszereléssel látták el, a legmodernebb fajtából. Számítógépeseletrokardiográf, 16 cm mélyre ható ekotomográf, endoszkóp, jólfelszerelt röntgenszoba, Elaisa típusú diagnosztizáló felszerelés, amelygyorsan és hatékonyan fényt derít a különféle betegségekre. Egyszóval,jól felszerelt kórház volt. A műtétek elvégzéséhez olykor akár 11 főscsapat is összegyűlt. Sikeresen kezelték a leukémiát, elsősorban aszakirodalomban tüskesejtként ismert módszerrel. A klinika a modernbiotechnológia és géntechnika legfrissebb termékeivel is el volt látva. Alegjobb minőségű interferonnal kezelték a betegeket, még a HIV-fertőzötteknél is szép eredményt értek el. A cirózisos betegeknél islátványos eredményeket értek el, és az itt használt antibiotikumok iscsúcsminőségűek voltak. Az abban az időben legújabbnak számító,harmadik generációs cefalosporinokat használták. A klinika 156

szakemberei számára nem jelentett problémát sem a szívinfarktus, semaz égési sebek kezelése, hiszen a legkorszerűbb technikát használhatták.A tengerentúlról különleges, erre a célra gyártott ládákban érkezett abio- és géntechnológiával előállított Streptokináz, illetve a bőrszövetnövekedését elősegítő szerek. A keresztény szellemben képzettápolónők együttérzéssel bántak a szenvedő betegekkel. Az itt dolgozóorvosok mindannyian kifogástalan szakemberek voltak. A számítógépestechnika segítségével a betegséget annak kezdeti fázisában lehetettazonosítani, így a gyógyulásnak is nagyobb volt az esélye. Atudományos kutatásokkal foglalkozó osztály a B vírusos hepatitisz és azAIDS interferonos kezelési lehetőségeit, illetve a sztreptokináz és abőrszövet növekedés serkentő hatását vizsgálta. Az értékelést aszámítógépes neurometrikai vizsgálatok és a hagyományoslaborvizsgálatok összehasonlításával végezték, ezt kiegészítettek avírusmarkerek vizsgálatával, amely akkoriban Romániában mégújdonságnak számított. A klinikai második épülete Bákótól 20 km-re, Horgeşti-en volt,itt működött a munkaegészségügyi részlet és a klinika által támogatott,50 diákot számláló főiskolai kollégium. G. a bákói egyetemmel együttműködési megállapodást írt alá,mely szerint az egyetem kinetoterápia szakos hallgatói a TransilvaniaKlinikán végezhetik a gyakorlatukat. G. egyetemi oktató lett, Bákóbanés Tecuci-on is tanított. Nekilátott létrehozni és akkreditáltatni a Keleti 157

Tudományegyetemet, hogy ott közgazdaságot és egészségügyimenedzsmentet, illetve orvosi asszisztensképzést nyújthasson. G. utolsó szakképesítése mondhatni egyedülálló volt akkoriban.Kedvelte a kihívásokat, így hát a plasztikai sebészettel is próbálkozott,remélve, hogy hamarosan elindíthatja az első román plasztikai sebészetiiskolát. Nekilátott hát, hogy beszerezze a plasztikai műtétek végzéséhezszükséges engedélyeket. A Transilvania Klinika olyan posztgraduálisképzést nyújthatott volna, amely az országos szintű keresletnek ismegfelelt volna. A klinikán nagyon komplex műtéteket végeztek. Görbelábat, aszimmetrikus csípőt korrigáltak, az orr, mell, valamint az ajkakés az áll plasztikáját is vállalták, méghozzá európai nívón.Megkezdődött az együttműködés a lyoni Rivoilan doktorral, asebészcsapatnak gyakran volt tagja az európai hírnevű, MoldvaKöztársaságból érkezett Cotea Viorel doktor. Rövid ideig úgy tűnt,hogy a klinika teljes mértékben a plasztikai műtétekre szakosodik. Ahelyzet azonban más volt. A legfontosabb mindig is az általánossebészet volt, ezt követte a bel- és szívgyógyászat, a gasztroenterológia,dermatológia, szemészet, fülorrgégészet és a többi szakágazat. Hogyhaa helyzet megkívánta, kisegítő orvosokat hívtak a műtétek elvégzésére.A beteg döntötte el, hogy melyik sebész végezze a műtétet, és kiksegédkezzenek neki. Súlyos máj- és epeproblémákat, nehezenhozzáférhető daganatokat is műtöttek itt. A klinikának több kisebb rendelője volt, de az ő hatáskörébetartozott néhány ipari létesítmény orvosi rendelője is. A felszerelése 158

kifogástalan volt, laboratóriumai korszerűek, minden elképzelhetőproblémát kezelni tudtak. Két gyógyszerlerakata működött, egyikBákóban, a másik Tecuci-on, és az intézmény felvállalta az ASIMEDnéven ismert programot is, azaz a kereskedelmi egységek dolgozóinakrendszeres munkahelyi kivizsgálását. 2002-ben G. végigvizsgálta az ország összes olyanalkalmazottját, akik a vízenergia szakágazatában dolgoztak. Azeredményeket egy tudományos ülésszak keretében ismertették, aHidroelectrica Rt. vezetőségének jelenlétében. G. huszonhárom megye,valamint a főváros több mint hatezer dolgozóját mérte fel, gyakorlatilagmindenkit, aki a vízenergia területén tevékenykedett. A dolgozókegészségi állapotát a G. által kifejlesztett számítógépes neurometriamódszerével vizsgálták. A Iaşi-i Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemprofesszora, Neamţu doktor által pontosnak és megbízhatónak ítélt, neminvazív módszerrel minden betegséget korán lehetett diagnosztizálni. G.elsőként beszélt a magas feszültségű mágneses, illetve elektromágnesestérnek a generátorok, illetve a magasfeszültségű vezetékek közelébendolgozó munkások szaporító szerveire gyakorolt hatásáról. Az ilyenjellegű munkát végzők periodikus áthelyezését, illetve kiemeltjavadalmazását javasolta. Később a módszert a másfajta munkát végzők vizsgálatára iskiterjesztette. G. karrierje fellendült. Számos, orvosokat ésgyógyszerészeket tömörítő szervezet fordult hozzá az országosernyőszervezet létrehozásának kérdésében, és vezető funkciót kapott az 159

országos képviselői testületben. Tizenöt év múlva már a RománNemzeti Biztosítópénztár Igazgatótanácsának a tagja volt. Vérmesenküzdött a csúszópénz rendszere ellen. Már jóval azelőtt egyetemi oktatókat szerződtetett Iaşi-ból ésBákóból, akiknek a feladata az volt, hogy a diákokkal foglalkozzanak.Kiszemelte magának a Mezőgazdasági Gimnázium épületét, amelyet atermelőszövetkezetek megszűnése után bezártak, és megpróbáltamegszerezni a Tecuci-i Keleti Egyetem számára. Ekkor következett ameglepetés. Kérését a helyi, illetve a megyei hatóságok elutasították.Az épület nagy előadótermében a Kántorképző iskola óráinak adtakhelyet, amelyről úgy döntöttek, hogy fontosabb a közösség számára,mint az egyetem. Ez volt az első nagy csalódás. Azután beköszöntött acsúszópénz időszaka. Először az akkreditálásért, azután a pénzügyiellenőröknek kellett fizetni. Amikor a klinika dolgozói távoli, nehezen megközelíthetőhelyekre, például bányavállalatok vagy más, hasonló jellegű iparilétesítmények munkásait szálltak ki megvizsgálni, karavánnal mentek,magukkal szállítva a kivizsgálásokhoz szükséges felszerelést. Avizsgálatok során kiszűrték a betegeket, majd tovább irányították aklinika megfelelő részlegére, alaposabb kivizsgálások elvégzésére.Komplex laborvizsgálatokat, kardiológiai, ultrahangos és számítógépesneurometriai felmérést is végeztek. Minden nagyon jól működött, de olykor érződött, hogy G-neknem sok tapasztalata van az egészségügyi menedzsment és marketing 160

területén. A hatalmas keresletet felkészült szakemberek hiányábanegyedül próbálta meg lefedni. Olaru doktor, a bákói laktanya orvosa,akivel az ország első, orvosokat és gyógyszerészeket tömörítőegyesületét létrehozta, elpártolt tőle. Megkedvelte a „kisfigyelmességeket”, amelyekkel az orvosi felszerelést és gyógyszereketimportáló cégek halmozták el az orvosokat és gyógyszerészekettömörítő egyesületek vezetőségét. Megkezdődött a lefizetések, illetve aromán egészségügy kifosztásának korszaka. A Nemzeti EgészségügyiBiztosító Pénztár vezető testületének tagjaként G. sikeresen melléfog.Az, hogy elutasítja a lefizetést, rengeteg kellemetlenséget okoz. Egyadott pillanatban a Galac Megyei Biztosító Pénztár megtagadja aTransilvania Klinikától az szerződéses alapon elvégzett vizsgálatokmegtérítését, aminek következtében az intézmény fizetésképtelennéválik. A gonosz pénzügyi manőver telibe találja G-t. Nem sokkal ezután G. felfedi a tervet, mely szerint az AdrianNăstase miniszterelnök által vezetett Ellenőrző Bizottság 80 milliárdlejt tervez engedményezni a Biztosítópénztárnak. A közpénzekkel valóvisszaélés felfedése miatt Eugen Ţurlea, a Biztosítópénztár elnöke ésValeriu Simion alelnök a nemrég letűnt „aranykorra” jellemző ördögimosollyal róják ki rá a büntetést. Furcsán lépnek fel ellene. Polgári pertindítanak, amelyben azzal vádolják, hogy négy év tanácsadói karrierjealatt a megengedettnél 70 millió lejjel nagyobb összegben bonyolított letelefonbeszélgetést hivatali telefonjáról. Bírságokkal együtt az összegnegyedmilliárd lejre rúg, és exponenciálisan növekszik. G. ügyét a 161

Tecuci-i bíróság tárgyalja. Alapfokon a bíróság elutasítja aBiztosítópénztár keresetét és G. javára dönt. Egy darabig csend van.Vihar előtti csend. G. elfeledkezik a kommunista módszerről, a felszínalatti hadműveletekről. Bután bízik a román igazságszolgáltatásban ésminden más kimegy a fejéből. Négy év múlva arra ébred, hogy a máramúgyis kevés nyugdíját az összeg behajtása érdekében felérecsökkentik. Megélhetésre alig futja belőle. Kevesebbet kap kézhez, mintegy utcaseprő. Élete végéig fizetnie kell. Az Állam nem kegyelmez, ésnem felejt. Hogy melyik állam? A Ţurlea és Simion állama. Meg ahasonszőrűeké. G. marad továbbra is a szolgálatos balek. Azegészségügyben tevékenykedő korrupt vezetők miatta estek el néhánymilliárdnyi lej csúszópénztől. A biztosítópénztár vezetőtanácsánaktagjaként G. nemcsak kényelmetlen, hanem egyenesen veszélyes.Pusztán amiatt, hogy tisztességes. A fiúknak volt gondjuk arra, hogy megfellebbezzék a Tecuci-iítéletet a galaci bíróságon. És itt következett a gazemberség. A támadástaljasan, a mélyből indították. G-nek nem kellett tudnia semmiről.Megfosztották G-t a védekezés lehetőségétől. Meg kellett büntetni.Négy évvel később végrehajtják rajta az ítéletet. Tél kellős közepénfekete síálarcos csendőrök lakoltatják ki otthonából, majd megfosztjákattól a nyugdíjtól is, amely a negyven évi nyugdíjalap befizetése utánjár. Ó, Európa, hol vagy, amikor ilyesmik történnek?! G. nem kellett tudjon semmiről. A bíróság beidézte, de őegyetlen idézést sem kapott kézhez. G. nem tudott semmiről, a 162

határidők mindegyike lejárt, az ítélet pedig egyértelmű volt. G. csak avégrehajtók megjelenésekor értesült mindenről. Végrehajtás,fellebbezés nélkül. Romániában az igazság nem győz. Csak a másokigazsága. A határidők igazsága. A szolgálatos balek elveszti a pert, mertnem reagál a megadott határidőn belül. A határidők pedig gyorsankövetik egymást. Visszaút már nincs. Ha lejárt a határidő, elvesztetted apert. A dossziéba csak egy irat kerül be. Az, hogy kiküldték az idézést.Beidézték, de nem jelent meg. Így működik a gépezet. Az idézéstáltalában a sajtóban is megjelentetik. Ami azt jelenti, hogy mindenromán állampolgár naponta végig kellene olvasnia az ország összessajtótermékét, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy egyetlen bíróságsem idézte be aznap, és hogy nem kés le semmiféle fellebbezésihatáridőt. G. állandó lakhellyel rendelkezett. Közéleti személyiség volt.Pontos személyazonossággal és lakcímmel rendelkező polgár. Azigazságszolgáltatásban dolgozó korrupt, inkompetens egyénekbehódoltak a szintén korrupt egészségügyi söpredéknek. Büntetés voltez a javából. G. emlékezetében kitörölhetetlenül élnek a bukaresti, illetve amás helységekben tapasztalt visszaélések. Egy alkalommal neki isfelajánlottak egy millió dollárt egy minisztériumi közbenjárásért. Jenicais ott volt. Jenica Roman, aki alkalmazottja volt a klinikán.Határozottan visszautasította. Sőt, a főnökének is beszámolt az esetről,szintén a Jenica jelenlétében. Azért, mert a főnöknek tetszett a lány.Valahányszor Bukarestben összefutottak, a főnöke mindig érdeklődött 163

Jenica felől. Olykor meghívta a rendelőjébe egy pohát whiskyre. Ez volta főnök, Ţurlea professzor. Ţurlea professzor, a közgadaságtudománydoktora. S a tét? Nos, egy aláírásra volt szükség. A nemzetiegészségügyi hálózat informatikai felszerelésére vonatkozó szerződéstkellett aláíratni. Így írják a történelmet. Bismarck törvényeinektörténete Romániában. Az istenverte törvény. Az istenverteközbeszerzés. Megkozmetikázva, ahogy kell. Nos, Bismarck mégálmában sem gondolta volna, hogy mivé fajulnak a törvényei. Hát ezvan. G-nek egy hibája volt: nem értette meg, hogy a románegészségügyet nem lehet addig megreformálni, amíg csúszópénzlétezik. Hiszen egyetlen orvos sem fogja kívánni a változást mindaddig,amíg jól meg tud élni úgy, hogy az állam felszerelését használhatja, ésezért a pácienstől adómentes paraszolvencia jár. Ennyit a reformról. A térdre kényszerített ország 164

G-t egy nap telefonon megkereste V. Laci, a fiatal kolozsváriszínházrendező, és meghívta a bemutatójára, Râmnicu Vâlceára.Mrožek egyik népszerű darabját vitte színre, amely aktuális témát, aházasságon belüli erőszakot feszegette. Izgatta a kérdés. Harminc évvelazelőtt olvasott egy hasonló darabot, amelyet Virginia írt. Elment hátKolozsvárra, s onnan Lacival együtt utaztak tovább Vâlceára. Kellemes,hat órás utazás a bágyadt őszi napsütésben. G. tudta, hogy a távollétében Virginiának egy Tecuci-ioperatőrrel kell találkoznia, aki filmet akart készíteni a pénzügyiösszeomlás utáni Transilvania Klinikáról. Valójában Virginia csakmagányra vágyott, hogy ne szomorítsa el G-t. Úgy gondolta,. szívéreveszi a filmezést, az emlékek felidézését. Hogy újra vissza kellemlékeznie a gazemberekre, a kommunista pénzügyi hatóságnakdolgozó aljas egyénekre, akik 2004-ben megnyomorítottak, majdeltöröltek a föld színéről egy, a hatalom számára kényelmetlengazdasági egységet, a Transilvania Klinikát. A módszer egyszerű volt.Első lépésként megkötötték a Biztosítópénztárral az egészségügyiszolgáltatások végzésére vonatkozó szerződést. Néhány hónap utánhirtelen leállították a szolgáltatások kifizetését. A klinika nem tudtatörleszteni sem a szállítókkal szembeni tartozásait, sem azadóhivatalnak nem tudott fizetni. A megállapított adóelőleg hatalmasvolt. A törvény azonban előírja azt, hogy az állam klinika felé történőtartozása három éven belül semmissé válik. A klinika tartozása az állam 165

felé azonban nem válik semmissé soha, sőt exponenciálisan növekszik.A klinika megszűnik, és vele együtt megszűnik az állami egészségügyirendszer konkurenciája is. Romániában nincs szükség valósegészségügyi reformra. Miért? Mert az orvosoknak nincs rá szükségük.Amíg egy orvosnak semmit nem kell befektetnie, mert mindent ingyenmegkap, addig csak a félkegyelmű szorgalmazza a reformot. Az államáltal biztosított felszerelést használó, és a betegektől befolyócsúszópénzt zsebre vágó orvosnak nincs szüksége a reformra. Csak G.volt annyira őrült, hogy egész vagyonát belefektesse egy olyangazdasági egységbe, amelynek a tevékenysége a tudományos kutatás.Őrült volt. A rák biológiai terápiájának kutatását szenvedélyesen kutatóőrült. Az első pozitív eredmények harcra ösztönözték. Alaposanfelborzolta a kedélyeket az orvosok körében, olyannyira, hogy egyszervisszahallotta az akkori miniszternek, Bartoş Danielának egy zártkörűrendezvényen elhangzott véleményét: „lőjék már le ezt a G-t”. Arendszer veszélyesnek ítélte. Miután az országos érdekképviseleti szervvezetőségébe került, határozottan kiállt a csúszópénz és az ezzelkapcsolatos, aggasztóan növekvő orvosi követelések ellen, amelyek mára szervezett bűnözés határát súrolták. A csúszópénz elfogadása és aparaszolvenciától függővé tett orvosi beavatkozás olyan bűnözővéváltoztatta az orvost, aki a szakértelmét viszi vásárra. G. több mint egyévtizeden át harcolt. Az országgal együtt harcolt. Aztán mindkettenugyanúgy végezték: térdre kényszerítve. 166

G. távollétében Virginia lefilmezte azt, ami a klinikából maradt.Az operatőrnek köszönhetően lassan, képről képre, kockáról kockáraelkészült a Transilvania Klinika trilógiájának záró része. Virginia befejezte a filmet. „Strasbourg, az utolsó állomás”. Alemezt betette egy borítékba és elküldte az európai bíróság címére. Kétév telt el. G. szkeptikus volt. Világ életében euroszkeptikus volt. Azöreg kontinenst és a világot a szürke vírus pusztítja. Most még biofitaállapotban lappang, de nem telik el sok idő, és alapjában rengeti meg akontinens politikai genomját, mely végül mutáns utódainaktömkelegébe fullad. 167