A sebész, autor Ganea Mihaly Pap

GANEA MIHÁLY PAPA SEBÉSZ forditás Reka Csürős 1

A Tecuci-i vakbélgyulladás 1984-ben, egy őszi estén a Tecuci-i állomáson egy fiatalemberkászálódott le a Bukarest fele tartó vonatról. Motoros öltözetet viselt,vállán vékony alumíniumvázas, piros hátizsák himbálózott. Vele együtt,a poggyászkocsiban utazott a szintén piros, könnyű motorkerékpár,amelynek pirosra festett tartályán a Mobra felirat díszelgett. A hátizsákvázán a motorkerékpárral megegyező színű sisak lógott. A messzirőlérkezett fiatalember a fejére illesztette a sisakot, és meghúzta az állaalatt a bőrszíjat. Miután leemelte a poggyászkocsiból a motorkerékpárt,kissé odébb tolta, majd a hátizsák rejtett zsebéből előhúzott egy sárgafolyadékkal teli literes üveget, amelyről kiderült, hogy benzin. Az üvegtartalmát a tartályba töltötte, majd beindította a motort, és az halkanduruzsolni kezdett. Egy járókelő közelebb lépett hozzá és kíváncsianpillantott az MM feliratú rendszámtáblára. - Messziről jön, elvtárs? - Igen, válaszolta a motoros. Nagybányáról. - Hohó! Az tényleg messze van. - Megmondaná, merre van a városi kórház?A férfi a kezét nyújtotta és bemutatkozott. 2

- Nicu Dragnev. Aztán rábökött a pályaudvar elé parkolt,meggyvörös Daciára. - Ha követ, én szívesen odavezetem. Nincs messze a kórház,csak bonyolult eljutni odáig. Néhány percnyi kanyargózás után megérkeztek a kórházhoz,amely valami udvarház-féleség lehetett hajdanán, melléképületeiszerényen húzódtak meg az évszázados faóriások árnyékában, amelyekmár hullatni kezdték elsárgult, immár fölöslegessé vált lombjukat. - Orvos? – kérdezte az autót vezető férfi. - Igen. Sebész vagyok. Ide helyeztek Tecuci-ra.A fiatal orvos megköszönte a segítséget, majd belépett a kórház kapujánés az ügyeletes orvos kereste. Így ismerkedett meg G. doktor, aNagybányáról a Galaţi megyei Tecuci-ra helyezett sebészorvos azaznap este éppen ügyeletes Victor Diaciuc belgyógyásszal. - Hova való vagy, kolléga? - Máramarosi vagyok, Nagybányáról. - Komolyan? Én is máramarosi vagyok, Szacsalról. VictorDiaciuc ezután rögtön a lényegre tért. - Mit keresel itt? - Ide helyeztek, ugyanúgy, mint magát. Diaciuc doktor cigarettára gyújtott. Tüdőre szívta, majd lassanvisszapöfékelte a füstöt, úgy, ahogyan csak a megrögzött dohányosokszokták. Pár pillanatig gondolkodott, majd hirtelen megfordult és szintekiáltva szólt rá fiatal kollégájára. 3

- Fiatalember! Reggel hatkor van vonata. Menjen el!Meneküljön, és soha ne térjen vissza ide. Ez itt maga a pokol. Húszorvos hagyta már itt ezt a helyet maga előtt, egyiküket, Iepure doktort, anőgyógyászt, a rendőrség zárkájában felakasztva találták meg egyikreggel. Meneküljön! Menjen! Menjen, még mielőtt ezek tönkreteszik! G. doktor zavartan nézett rá. Diaciuc furcsán fáradtnak tűnt. Lehet, hogy ivott, gondolta, de ahelyett, hogy megijedt volna,végignyúlt az ügyeleti szoba kanapéján és mély álomba zuhant. Reggelvalaki felébresztette. - Doktor elvtárs! Doktor elvtárs! Nyolc óra. Megkezdődött ajelentéstétel. Egy pillanat alatt talpon volt. Egy ápolónő átvezette akórház udvarán egy kisebb épületbe, ahol az intézményadminisztrációja működött. Florică Secară, az igazgató hűvösautoritással fogadta. - Mikor indul? - Nem elmenni akarok, én ide jöttem, válaszolta G. doktor. - Nagyszerű, válaszolta szárazon az igazgató. Sebészreszükségünk van. Gheorghiu doktorral fog dolgozni. Beléptek a kórház gyűléstermébe, ahol a jelentéstétel zajlott.Reggelente pontosan 8 órakor kezdődött a jelentéstétel. Az ügyeletesekbeszámoltak az elmúlt 24 óra eseményeiről, a sürgősségre beérkezettbetegekről, hányat utaltak be közülük összesen, milyen részlegre, hányférfit, illetve nőt, milyen korúakat, ismertették mindegyiknek adiagnózisát. A jelentést néhány adminisztratív jellegű bejelentés, olykor 4

egy-egy ritkább, különlegesebb eset, vagy tudományos témamegvitatása követte. Fél óra múlva az orvosok elhagyták az épületet,mindegyikük a maga részlege fele indult. Ezután következett a reggelivizit, a sebészi beavatkozások. A belgyógyászaton vagy másrészlegeken kezdetét vették a kezelések, beteglapok, beutalók, elbocsátójelentések készültek. A tevékenységet a kórház vezetősége mellettBaciu elvtárs, a Securitate őrnagya felügyelte, aki az adminisztrációbandolgozó feleségének látogatása ürügyén naponta megjelent. G. doktort a jelentéstétel végén mutatták be kollégáinak.Röviden, hivatalosan. Olyan volt az egész, mint egy rutin bejelentés.Diaciuc doktorral találkozott már. A többi kollégáját az elkövetkezőnapokban ismerte meg. Két sebészük volt, Hâncu, illetve Gheorghiudoktor. És ott volt Bohotin doktornő, Bohotin Maria Jana, altatóorvos, afurcsa, boldogtalan kolléganő. Egy hét után G. doktor már teljesen tisztában volt a reálishelyzettel. Hâncu öreg, kifáradt, hiányzik belőle a szakmai lendület. Anyugdíjazását várja, hogy méltósággal kivonulhasson a kórházból.Gheorghiu csaknem teljesen vak. Vastag lencséjű, fekete keretesszemüveget visel, amelyet rendelésre szállítottak neki Izraelből, mínusz16 dioptriás a bal, mínusz 8 a jobb lencséje. Mi készteti ezt az embertarra, hogy ilyen állapotban sebészként tevékenykedjen? – tűnődött G.Néhány nap múlva aztán megtudta a választ is. Megdöbbent tőle.Gheorghiu korábban Panciu járás főorvosa volt, előbb a Panciu-i, majda Tecuci-i kórház igazgatója, a városi kórház sebészeti osztályának 5

vezetője. G. azt is megtudta, hogy Gheorghiu a normál orvosiegyetemet sem végezte el, csak egy gyorstalpaló higiéniai képzést.Sebésszé előléptetni valakit ilyen körülmények között eléggé furcsánaktűnt. Az ilyesmi csak magas politikai közbenjárásra sikerül. Hogy miértlett sebész? Gheorghiu doktort a párt igen nagyra tartotta, a Tecuci-imódosabb nők mindannyian hozzá jártak, imádták. Furcsa. Nagyon isfurcsa. Emilia Andronache és Ortansa Grecu párttitkárhelyettesasszonyok, Simionică Ruxandra, és nem utolsó sorban Violeta Tatomir,a propagandáért felelős titkárasszony. Mindenki őt kereste, neki mindigvoltak páciensei. A rendőrségen dolgozó elvtársak is megkeresték, arendőrfőnök felesége, Vâlcu elvtársnő pedig főnök volt, a kórházbelgyógyászati osztályának főápolónője. És Baciu elvtársnő? Róla márbeszéltem. Ő a kórházat ellenőrző szekus felesége volt. Gheorghiudoktornak nagy keletje volt. Amíg a gyilkos, a romániai nőkre csak bajtés szerencsétlenséget zúdító abortuszőrület tartott, Gheorghiunak és aTecuci-i városi kórháznak nagy híre volt a környék hölgyeinek körében.De nem csak az ottaniak jöttek, hanem messzebbről is. Elsősorban akommunista pártvezetők, rendőrségi és szekus elöljárók feleségei. Azorvosi etika és a szakmai jóérzés határait túllépő Tecuci-ivakbélgyulladás járványként terjedt el a környéki elöljárók feleségeinekkörében. Hogy milyen műtéteket végzett Gheorghiu? Vakbélműtéteket.Vakbélnyúlványokat távolított el. Igen. Nasie, Mimi Melmic és másnővérek segítségével, Ţarină nővér pedig mindig ott segédkezett a 6

műtétek alkalmával. Mindannyian nővérek voltak, bár néhányuknak aszakmai képesítését meglehetős homály fedte. Ţarină mindössze elemiiskolát végzett, mégis ő felelt a műtőben használt kötszerekért. Azorvosok nem foglalkozhattak a betegek műtét utáni kötözésével, ez aŢarină feladata volt. A szabályt Gheorghiu vezette be. Eléggéhihetetlen, de a sebészeknek nem volt szabad bekötözniük a megműtöttbeteget. A műtét utáni sebek és kötszerek Ţarină hatáskörébe tartoztak.Kizárólag csak az ő hatáskörébe. G később rájött arra is, hogy miért. AGheorghiu által műtött páciensekkel senkinek nem volt szabad szóbaállnia. Még a végén valami kotnyeles kifaggatja őket, és fény derül apetefészek-üzletre. Úgyhogy a kötözést és a sebek ellenőrzése kizárólaga Ţarină hatáskörébe tartoztak, aki időnként – hogy G. doktortkompromittálja - gondoskodott arról, hogy a G. által műtött betegeksebe elfertőződjön. A sebek elgennyesedtek, így hát G. gondosmegfigyelés alatt tartotta a betegeit. A helyzet odáig fajult, hogy a sebetnem kötözte be, hanem fedetlenül hagyta, és a kórterem félig nyitottajtaján át figyelte a betegeit, illetve a Ţarină ügyködését. Ha kellett,éjszaka is bement a kórházba, hogy újrakötözze a pácienseit, és alelkükre kötötte, hogy ne engedjék Ţarinát a sebhez nyúlni. Az emberekŢarinát doktornőként emlegették. Ţarină doktornőnek szólították,különösen a falusi asszonyok. A Tecuci-i vakbélgyulladás a felnőtt,nemileg érett nők esetében a művi meddővé tételt jelentette. Másszóval: mindkét petevezeték elkötését. A gyilkos beavatkozás acsonkítással egyenértékű. Végleges, súlyos pszichikai és biológiai 7

következménnyel járó csonkítás volt ez. De a Gheorghiu páciensei jólfizettek, a petevezeték elkötése nagyszerű üzlet volt. Az orvostmindenhol ismerték. A pártnál, a rendőrségen, a Securitatén, de még azEgészségügyi Minisztériumban is. Alternatíva volt ez, nagyszerű románkitaláció, amely szembeszegült azzal a demográfiai politikával, amelyeta párt, illetve annak szeretett vezetői, Elena és Nicolae Ceauşescuszorgalmaztak. Ez volt hát a Tecuci-i vakbélgyulladás. Az apasági per Voicu bátyónak hívták. A Tecuci-i Északi Pályaudvar közelébenlakott, a November 7. utca 58. szám alatti toronyház hetedik emeletén.Alacsony termetű, fürge ember volt, az utcán szinte szaladt. Voicubátyó tiszteletreméltó volt. A rendes munkahelye mellett volt még egymásik is. Frunzeascán, az ottani gabonatárolóknál volt valamifélefelügyelő. Frunzeasca Muntenii de Tecuci mellett fekszik, atermelőszövetkezetek országos szocialista versenyében első helyezéstért el. Frunzeascára gyűjtötték be a környék egyévi termését, itt rakták a 8

búzát meg a kukoricát vagonokba, amellyel aztán ki tudja, miféle úticélfelé szállították. Voicu bátyónak itt volt egy hivatalos neve is. Voicuelvtárs. Voicu elvtárs mérte le a környékről érkező kamionokat ésszekereket, és ő adta ki nekik a rakományt igazoló iratot. Mindentalaposan lemért, leellenőrzött, az utolsó gabonaszemig. A világos, jólszellőző, tágas raktárhelyiségekben felmérték a gabona minőségét,fajták szerint szétválogatták, aztán a megyei hatóságok által előírtszabvány szerint zsákokba töltötték és lezárták. Voicu elvtárs párttagvolt, a Román Kommunista Párté. Megbízható, az ügy iránt elkötelezettelvtárs. Hogy miféle ügy iránt? Azt ő sem tudta. De példásan végezte amunkáját, mint Románia Szocialista Köztársaság minden állampolgára.Példásan végezte a munkáját és kollaborált. A Voicu elvtársszemélyének, családjának és munkahelyének megfigyelésévelmegbízott szekus mindig kedvezően nyilatkozott róla. Jó elvtárs és jókollaboráns volt. Alaposan meg is lepődött, amikor egy nap a Tecuci-irendőrség kiszállt hozzá és megbilincselte. - De mit követtem el, elvtársak? – kérdezte Voicu bátyóelképedve és kissé riadtan. - Még kérdi? –válaszolta Furtună százados. Nem látja az elvtársazt a csapágyat, ami a traktorok utánfutójának lemérésekor a mérlegalatt van. Nem látja, Voicu elvtárs, hogy minden lemért utánfutónál kétzsáknyi búzával károsítja meg a szocialista államot? Hát maga mindeztnem látja? 9

Voicu bátyó, akit a mérleg alá helyezett csapágy miatt kaptakrajta, csak vágta a pofákat és nem hagyta magát. De a rendőrök azutasításoknak megfelelően kapcsolták le. A csalás egyértelmű volt. Azilyesmiért jónéhány évnyi börtönbüntetés járt. Voicu bátyó nagylélegzetet vett és elrikkantotta magát. - Várjanak csak, elvtársak! Álljanak meg. Vegyék már le rólamezt a bilincset, ártatlan vagyok. A csapágy nem az enyém, hanem amásé. Nem én tettem oda. Hanem egészen más, de nem mondhatommeg, hogy ki. - Voicu elvtárs, maga bolond. A rendőrök az orra elé emelték atöbb kilónyi súlyú csapágyat. Ehhez mit szól? Honnan szedtük mi eztelő maga szerint? - Nem az enyém, elvtársak, nem és nem. Nem az enyém. - Hanem kié? - Nem mondhatom meg. - Akkor menjünk be szépen az örsre. Ott majd elmondja. - Ott se mondom el. Mert baj lesz belőle. - Na, hagyjuk ezt, elvtárs, hagyjuk csak, majd elmond szépenmindent, hiszen már régóta ismer minket és tudja, hogy előlünk nemlehet elbújni. Voicu bátyó nehezen állt kötélnek. Nagyon nehezen. - Nem értik, hogy nem mondhatom el, mert baj lesz belőle? - Nos, halljuk már, mert ha nem, éjszakára is bent tartjuk. 10

Átszállították Tecuci-ra, az ottani rendőrörsre. Egy órányi letartóztatásután Voicu bátyó felordított. - Vieru elvtárs! Vieru elvtárs, az alelnök. Az övé a csapágy. Őmondta, hogy tegyem a mérleg alá. - Ez azt jelenti, hogy minden utánfutó lemérése után megmaradkét zsák búza. A két zsák búza Vieru alelnök elvtársé? - Igen! Két zsák. A Vieru elvtárs zsákjai. - Szép. Ezt ügyesen kitaláltad, Voicu bátyó. Szép, nemmondom. Pár napig még itt maradsz bent, amíg véglegesítjük az ügyet,aztán a dosszié átkerül a bíróságra. Jónéhány évet fogsz ülni, Voicubátyó. Szépen elintézted magad. Voicu bátyó csurom víz volt. Izzadt és reszketett, mint akocsonya. Rémületében és zavarában nem tudta, mitévő legyen. Mert acsapágyas történet igaz volt, a városi pártbizottság alelnökével, Vieruelvtárssal így egyezett meg. De mi lesz most, hogy másszon ki ebből?Furtună nem viccel, és az őt kísérő rendőrök is komolyan vették adolgot. Voicu bátyó elkeseredett. Beesteledett, aztán leszállt az éjszaka,elkeseredetten járt az agya, csak reggel felé aludt el, zaklatott álmátcsapágyak, rendőrök kísértették, míg valaki keményen megrázta avállát. A törzsőrmester volt, a fogda parancsnoka. Fejfedő nélkül,derékig kigombolkozva. - Nyomás a kihallgatásra! Az emeleti tágas irodahelyiségben több rendőr elvtárs várta.Legtöbbjük civil öltözéket viselt. Csak Mavrochefalos elvtárs volt tiszti 11

egyenruhában. A többiek, köztük Furtună is, civilben voltak.Cigarettáztak, semmiségekről beszélgettek, hogy jobban teljen az idő.Amikor Voicu megjelent, mindenki az íróasztalán heverő munkájábatemetkezett, Voicu bátyó meg, akit a kísérője magára hagyott, tétovánálldogált és remegve várta, hogy valaki észrevegye. Fölöslegesen.Negyedóra is eltelt, míg végre valaki felfigyelt rá. Végül Furtunăszázados felállt az íróasztala mellől és Mavrochefaloshoz fordult. - Vigyék vissza a fogdába, most nincs időm vele foglalkozni.Majd holnap kihallgatom. Azzal levette a felöltőjét a fogasról éskiment. Voicu bátyót a fogda parancsnoka visszavezette a cellába.Újabb nap, illetve éjszaka telt el idegeskedéssel, sötét gondolatokkal.Voicu bátyó úgy érezte, legyőzték. Legyőzték és tönkretették. Azotthonára se tudott gondolni már. Próbált, de nem tudott. Fel akartakötni magát. De mivel? A rendőrök még a cipőfűzőjét és az övét iselszedték. Ha esetleg eszébe jutna felkötni magát. Voicu bátyónakeszébe jutott Iepure doktor. A nőgyógyász. Nemrég tartóztatták le,valami abortusz miatt. Egy éjszakán át ült a Tecuci-i rendőrségfogdájában. Reggel felkötve találták. Szerencsétlen doktornak annyivolt. Nagy kavarodást okozott az eset. Még Bukarestből is lejöttek.Mostanában az abortusszal Munteanu elvtárs foglalkozik… Voicubátyó felrezzent. Valaki a cella ajtaját matatta. A zárban fordult a kulcs,az ajtó kinyílt. - Nos, Voicu bátyó, vegye a holmiját, Voicu elvtárs és jöjjön. Voicu bátyó alaposan beijedt. 12

- Hova visznek? - A parancsnokhoz. A parancsnok elvtárshoz. - Vâlcu parancsnok elvtárshoz? Az őrnagy elvtárshoz? - Nyomás! Késő van már, haza szeretnék érni én is valamikor. A parancsnok irodájában Voicu bátyó rápillantott az órájára,amelyet a cipőfűzőjével és övével együtt visszaszolgáltattak neki afogdában. Tíz óra volt. Este tíz. Az irodában három ember figyeltekedélyesen, fejét ingatva. - Ejnye, ejnye, Voicu elvtárs! Micsoda galibába csöppent maga,elvtárs. De mi, a rendőrség meg a párt, segíteni akarunk magán.Segíteni akarunk, elvtárs, mert maga a mi emberünk, megfelelő aszármazása, szorgalmas munkás, elkötelezett híve a pártcélkitűzéseinek. Az ember téved néha, de a párt segít megjavulni,nekünk pedig cserébe segíteni kell a pártot, mert ugye, Voicu elvtárs,maga is tudja, ezt így illik, hogy mi is segítsük a pártot meg a népet,meg a szocializmust, ahogy ezt szeretett vezetőnk, Ceauşescu elvtárs ismondta. Nos, mit szól hozzá, Voicu elvtárs? - Mit kell tennem? Mit tegyek, elvtársak? A válasz rövid volt és egyértelmű. - Hazamegy és végzi a munkáját. Ezt kell tennie. A Párt és aRendőrség megvizsgálta a maga helyzetét, és úgy határozott, hogy segítmagán. De magának is segíteni kell rajtunk. Mert ez így tisztességes,nemde? 13

- De hát mit kell csináljak? Voicu bátyó már szabadnak éreztemagát. A szeme sarkából már az ablak, és az azon túl húzódó utca felépillantgatott. A sietség felizgatta. Mondják már, elvtársak, mit kelltennem? - Nyugalom, Voicu elvtárs, ne siessen, mert van még egyprobléma. Még van itt egy komoly probléma. Voicu bátyó leült. Érezte, hogy reszketni kezd a lába, a hátánpedig végigfolyik a hideg veríték. Az utóbbi két nap élményei éstörténései kimerítették, elhatalmasodott rajta a rémület. Elillant az ereje,már csak suttogni tudott. - Mi történt még, elvtársak? A három rendőr mosolyogva nézett össze, egymásrakacsintottak, majd valaki megtörte az irodára boruló csendet. - Voicu bátyó, magának van egy kislánya, ugye? - Igen! Lăcrămioara a neve, 15 éves, kilencedikes. - Nagyra nőjön, Voicu bátyó, nagyra nőjön! És a Tecuci-i rendőrparancsnok irodájára ismét ráborult a csend.A Vocu bátyó számára baljóslatú csend. Felnézett, és tétován kérdezte. - De mi van a lányommal? - Terhes! A Galaţi megyei Tecuci rendőrségének parancsnokiirodájára a kedélyesség metsző terrorja telepedett. Terhes, Voicuelvtárs! Terhes, és mi, a párt és a rendőrség, segíteni akarunk magának. - De hát hogyhogy terhes? Az nem lehet. Hiszem mégkislány! Nemrég műtötték vakbélgyulladással. 14

- Na, látja? Hát ez az. A vakbélgyulladásnak szeme van. Értimár? Voicu bátyó már nem értett semmit. Szédült. Egy dolgot értett.Hogy a rendőrök nem viccelnek, és hogy az igazság is az ő oldalukraállt. Megpróbált válaszolni. - Kicsoda… ki csinálta? - Találja ki. Ki műtötte meg, na, kicsoda? - G. doktor műtötte, de a műtét sikerült, hogy is mondjam, akislánynak semmi baja, volt ellenőrzésen is. - Hát ez az! – mondta elégedetten a rendőr. Volt ellenőrzésen.Ellenőrzésen. Többször is volt. Igen, több alkalommal, és tessék,megtörtént. A doktor jól elintézte, most terhes. - De honnan tudják, elvtársak? Voicu bátyó felmérgelődött.Honnan tudják? A rendőrök sokatmondóan pillantottak egymásra, majd egyikükfölényesen, hivatalos hangnemben közölte. - Mi, Voicu elvtárs, mi, a párt és a rendőrség, mindent tudunk.Ezt jegyezze meg jól. Mi mindent tudunk! - Megölöm a doktor urat, az biztos. Megölöm! - Hagyjuk ezt! Ez a mi dolgunk. A doktorral majd mifoglalkozunk. Maga üljön csak szépen oda az asztalhoz. Fogja ezt apapírt és írja azt, amit mondok. Azután hazamegy és vár. A doktorralmajd mi foglalkozunk. 15

Voicu bátyó közelebb húzta a székét az asztalhoz, amelyre mároda volt készítve a papír és az írószer. - Írja! – süvöltötte egy hang. Diktálom. - Nicolae Ceauşescu elvtárs… Elena Ceauşescu elvtársnő…Románia Szocialista Köztársaság főügyésze… a Scânteia napilapszerkesztőségének figyelmébe. Voicu bátyó írt szorgalmasan. Mindent, amit lediktáltak neki.Éjfélig írt, és a végén minden papírlapot aláírt régies, szépkalligráfiával. Aztán kiment az utcára. Hideg, csöndes éjszaka volt.Nem járt az utcán egy teremtett lélek sem. Lassan megindult hazafelé, aNovember 7. utca 58. szám, hetedik emelet felé. A lánya és a feleségeott várta. És újabb éjszaka következett. 16

Sarló és kalapács G. doktor éppen a műtőben volt, amikor Mimi, a műtősnővérekfőnöke bedugta borzos fejét a sterilizáló felé vezető ajtón és közölte: - G. doktort kéretik az igazgatóságra. - De hát… nem mondtad, hogy műtök? Még kétvakbélgyulladásom meg egy sérvem van mára. - Az igazgató elvtárs azt mondta, hagyjon itt mindent, és jöjjön.Ott van Mocanu elvtárs, Tatomir elvtársnő, meg valaki a rendőrségről. - Jó! Mondja meg az igazgató elvtársnak, hogy jövök mindjárt.A műtétnek már vége volt, bevarrta a sebet és megkérte a segédkezőnővért, hogy kötözze be. Ez azért mégis túlzás. Az aznapi beavatkozások kellős közepénbeleszólni a dolgokba mégiscsak furcsa. Normál körülmények közöttvalakinek át kellene adnia a műtétet. De kinek? A fősebésznek? Mégcsak az kéne! Az nem is nagyon műt. Csak a „hölgykoszorú”kíséretében vonul be a műtőbe. Kivénhedt, volt műtősnővérektársaságában, akik még abból az időből ismerték, amikor Panciujárásnak volt a főorvosa, aztán a Tecuci-i kórház igazgatója, illetvepárttitkár. A főnök csaknem teljesen vak volt. A nővérek végezték el avacak kis vakbélműtéteket, amelyek közül nem egy került továbbGalaţi-ra elfertőződve, hashártyagyulladásként. A megye szakemberei, 17

de még a bukaresti sebészek körében sem volt ismeretlen a „Tecuci-ivakbélgyulladás”. G. doktor tudta. Tudta, hogy mi tartja ezt a félvaksebészt a klinikán. Azt beszélték, hogy vakbélműtét közben bizonyospácienseknek egyúttal a petevezetékét is elkötötték. A műtét sokbakerült, és a betegek részben a párt helyi vezetőinek, afőtitkárasszonynak, vagy a propagandáért felelős titkárnak anőismerősei közül kerültek ki. Rossz nyelvek szerint Tatomir elvtársnőtis Gheorghiu doktor, a Tecuci-i Megyei Kórház sebészeti osztályának avezetője műtötte. G. doktor belépett az igazgató irodájába. Secară doktor, azalacsony termetű igazgató kórbonctanos volt. Sokat dohányzott ésszerette a nőket. Matran doktornak, a kórház párttitkárának, éstermészetesen Gheorghiunak volt a barátja, akikkel együtt félelmeteshármast alkottak. Az utóbbi húsz évben több mint negyven orvostsikerült rábírniuk, hogy hagyják el Tecuci-t. Valahányszor együtt láttaSecară-t és Matrant, G. doktor mindig megjegyezte: - A Sarló és a Kalapács. Ezek megint törik a fejüket valamiben. Ha ideges volt, Secară magához hívatta a belgyógyász EugeniaNistor doktornőt, megmérette a vérnyomását, és azon kesergett, hogydoktor G. rendszeresen felbosszantja, és ettől rosszul érzi magát.Matran doktor is ott volt az irodában. Mellette feszített a Tecuci-i városipártbizottság propagandáért felelős párttitkára, Tatomir elvtársnő, előtteMocanu doktor, a Galac Megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetője,két oldalt pedig egy-egy tiszt: Vâlcu őrnagy, a városi rendőrség 18

vezetője, illetve Baciu őrnagy, a többek között egészségügyiproblémákért is felelős elvtárs. Valahol az ajtó közelében, hátát afűtőtestnek vetve két alak álldogált. Egy alacsony, olcsó, kávébarnaöltönyt és fekete nyakkendőt viselő férfi, illetve egy gimnáziumiegyenruhát viselő lány, göndör, fekete haján fehér hajpánttal. Voicubátyó és a lánya, Lăcrămioara. G. doktor megállt. A csendet Mocanu elvtárs törte meg. - Ismeri a kisasszonyt, doktor? – mutatott a lány felé. - Nem értem – válaszolta G., hogy időt nyerjen. Érezte, hogy azegész csak színjáték, de nem tudta, honnan fúj a szél. - Azt hiszem, ez valami tévedés, mondta G., és megpróbáltnyugodtnak látszani. Nem értem. Miért hívtak ide most, amikorműtétem lenne? - Hát, kedves doktor, a leányka szereti magát, és muszáj leszfeleségül vennie – közölte Mocanu mosolyogva. Aztán hangnemetváltva folytatta. A kisasszony terhes, doktor. Méghozzá maga miattterhes, doktor elvtárs. Maga miatt. Nos, mit szól ehhez? G. doktor döbbenten nézett körül. Most már tényleg nem tudta,mit mondjon. Próbálta összeszedni a gondolatait, de nem sok sikerrel.Aztán feleszmélt. - Hányadik hónapos terhes? – kérdezte a lánytól. - Harmadik – válaszolta a lány helyett Mocanu. - S akkor mi van? – szusszant fel a doktor. Hiszen ajelentéstételen minden reggel szó esik 3-4 spontán vetélésről, amelyek 19

az éjszakai ügyelet alatt finalizálódtak. S mint aki jól ismeri a helyzetet,folytatta. Vegyék a kisasszony terhességét is annak, és intézzék eljóindulatúan, mint az összes többit. - Á, nem, doktor elvtárs – mondta Mocanu haragosan. Nem! Mi,az egészségügyi hatóságok, illetve a párt és a rendőrség képviselői majdvigyázunk arra, hogy ez a gyermek világra jöjjön, és világra is fogjönni, abban holtbiztos lehet. Gondolkodjon a dolgon, G., gondolkodjoncsak. G. megértette a helyzetet. Csapdába került. - Egy pillanat! – villant át a G. agyán. Egy pillanat. Nemgondolják, hogy túl korai még apaságról beszélni? - Meglátjuk, mondták, de addig is, készüljön az esküvőre. Megarra, hogy apa lesz. G. doktor hallgatott. A helyzet valóban meghökkentő volt.Próbált mosolyogni, de nehezére esett, a mosolyból inkábbkétségbeesett, tehetetlen vigyorgás sikeredett. Mulatott volna a sajátnyomorán, ha tud. De nem ment. Elfogta a rosszullét, a görcsös,mélyről fakadó, mentális undor. - Az egészségügy söpredéke! – suttogta maga elé. - Mit mond, doktor? – csapott le rá Mocanu. - Én?... Semmit. Semmit, csak úgy rámjött ez az izé. Az epémmiatt. Az elvtársak elvetették a kockát. Hat hónap múlva megérkezettaz idézés, és kezdetét vette a per. Az apasági per. Egy teljesen szabályos 20

apasági per. Addig a világ megveszekedetten pletykálhatja az ügyet, ésvállat vonhat a G. doktorral kapcsolatos híreket terjesztő egyénekre, sőta román kommunista párt és vezetőjének demográfiai politikájára is,amelyet pontosan a párt lelkes támogatói bojkottáltak oly nagyszerűen. Kifele jövet G. doktor összefutott Cocával, a sebészeten dolgozónővérrel. A szorgalmas, tisztelettudó Cocával, akit úgy ismertek, mintakire akármit rá lehet bízni. - Jó napot, doktor úr! Jó napot. - Jó napot, Coca! Hát nem fél köszönni? Nem fél tőlem? - Hagyja, doktor úr, ennyi miatt már csak nem mondanak fel nekem. S ha felmondanak, annyi baj legyen. Találok én más munkahelyet.G. doktornak ismét eszébe jutottak a párttitkárnak és barátjának,Gheorghiunak a szavai. - Akik köszönni mernek G.-nek, azoknak „i” betűvel bontjuk fela munkaszerződését. I-vel, mint indiszciplína, azaz engedetlenség.Engedetlenség meg egyebek miatt… Gonosz népség ez a sok elvtárs. G. doktor meghatódva nézettCocára. Szép, fiatal. Hajadon. Naiv, tisztességes. Hamarosan azt ismegtudta, hogyan bántak el a gazemberek az ellenszegülő Cocával. Decsak később, és végleg. Így állt bosszút a párt. Késleltetett reakcióval.Coca egy év múlva meghalt. Egy nap alatt. Egy terhességmegszakításmiatt. A nőgyógyászaton dolgozók, akik egyben a kórházat és a helyipártirodát is vezették, megtagadták a segítségnyújtást. A rosszul 21

elvégzett vagy elfertőződött terhességmegszakítást kaparással, azaz afertőzést okozó darabok méhből való eltávolításával oldják meg. Arendőrség és az ügyészség által kibocsátott engedély nem érkezett megidőben ahhoz, hogy a beavatkozást elvégezhessék. Sőt, soha nemérkezett meg. Coca súlyos fertőzés miatt hunyt el, vérmérgezésben. Decsak sokkal később. Az egészségügy söpredéke figyelte, és akkorcsapott le rá, amikor kiszolgálgatott helyzetben találta. A megfelelőpillanatban aztán bosszút álltak rajta, a rájuk oly jellemző politikai,tudományos, illetve orvosi módszerekkel. 22

A leleményes ügyvéd Kezdetét vette az ingyencirkusz. Egyik reggel egy pravoszlávapácához hasonlóan öltözött öregasszony jelent meg a sebészet ablakaalatt és egy aprócska, rongyba burkolt újszülöttet lóbálva, teli torokbólkiáltotta: - Emberek, emberek! Gyertek, nézzétek meg a G. doktor kislányát. Ide gyertek, emberek! - Fene a dolgodat, te vénasszony! – mondta Coca, a sebészeten dolgozó nővér, aki éppen akkor haladt el az udvaron Voicu bátyó felesége mellett, ugyanis ő volt a rikoltozó asszonyság, majd a kapu felé lökte. - Rohadj meg, te kurva! – válaszolta Voicuné, és megindult a mentőautó felé, hogy hazaszállítsa a nemrég szült Lăcrămioarát. A kórház személyzete az ablakokhoz gyűlt és jól szórakozott azudvaron folyó előadáson. Aztán minden elcsendesedett. A mentőautóbefordult az utcasarkon és hazavitte őket a November 7. utca 58. számalá. Lăcrămioarát, a kisbabáját és természetesen Voicu asszonyságot is,aki kétszeres anyaként ölelte a karjaiba. G. doktor a műtőben volt. Éppen egy hashártyagyulladássalpárosuló, átfúródott gyomorfekélyt műtött. Egy nővér segédkezett neki. 23

Az altatást ő maga végezte. Maria-Jana, a kórház altatóorvosa a napnakabban a szakában nem volt funkcionális. Mivel tudta, hogy G. műt, aszokásosnál korábban itta meg a vodkaadagját. Az orvos ragaszkodottahhoz, hogy ott legyen a beteg fejénél, ő pedig úgy tett, mintha azaltatással lenne elfoglalva. - Gerincérzéstelenítés lesz! – mondta, mert nem szeretteintubálni a beteget. Félt. A gerincérzéstelenítést szintén G. végezte. Azaltatóorvos nem intubált, mert félt. Attól rettegett, hogy az intubáltbeteg nem ébred fel többé. Hogy ha intubálja, akkor az illető örökreelalszik. Mindenki tudta, hogy mi ennek a félelemnek az oka. Akórházban általában, de különösen a sebészeten a szakmaiságleghalványabb jelét sem vették jónéven, így az altatóorvosnak idővelminden bátorsága elpárolgott. Nem merte intubálni a betegeket, inkábba könnyű altatószerrel végzett, „vénába fecskendezett”, rövidaltatásokat kedvelte, és amikor intubálásos műtétet kértek tőle, amagasabb szintű beavatkozásra hivatkozva az esetet továbbutalta aGalaci vagy Jászvásári Megyei Kórházhoz. Emiatt aztán a Galacisebészeknek volt bőven munkájuk. Maria-Jana, a doktornő valójábanáldozat volt. Boldog áldozat. G. néha nevetett, ha megérezte, hogy a doktornő ivott műtételőtt. Ilyenkor azt mondta a segédkező nővérnek: - Kettős érzéstelenítés. Az általam végzett gerincérzéstelenítésmellett a beteg az altatóorvosból áradó alkohol szagától is elkábul. Anővér elpirult, lesütötte a fejét és hallgatott. Hallgatott, mert a pártban 24

Maria-Jana számára is jutott vezetői tisztség. Ráadásul a Gheorghiu-féle, előzékenyen elvégzett vakbélműtéteken is ő felelt agerincérzéstelenítésért. Gheorghiu vakbélgyulladásai. A „kiemeltfontosságú” betegek. Akiket a polgármester elvtársnők vagy apropagandáért felelős elvtársnők ajánlottak, a petevezeték elkötésevégett. Hát ez volt a helyzet a Gheorghiu vakbélgyulladásaival. Ahogyvalamelyik poénkodó pártaktivista egyszer megjegyezte: - Előre, elvtársak. Egyik hülyeségből a másik hülyeségbe,tévedésből tévedésbe, de azért csak mindig előre, a végső győzelemfelé. G. is haladt előre. Műtét közben néha mondogatta magának: - Menj csak előre, G., és ha az a megoldás, amit keresel, nemlétezik, majd az Isten teremt neked másikat. Valamivel később, pontosabban hat hónappal később megkaptaa bíróságtól az idézést, az Ana Maria Voicu kiskorú apjának személyétazonosítani hivatott perre. Az idézéssel felkereste Michael ügyvédet, aki Galac utcailakásán várta, holtrészegen. Az idézésre rá se nézett. - Hagyja csak, doktor, majd holnap meglátogatom és beszélünk. - De egy hét múlva már kezdődik a per. - Na, és? – kérdezte az ügyvéd vidáman. Ne törődjön vele. Hiszen megnyerni úgyis maga nyeri meg. - De én azt akarom, hogy maga képviseljen. 25

- Olyan nincs. Azt nem lehet, doktor. - De miért nem? - Mert nem lehet, és kész. Túl egyszerű. Túl átlátszó az ügy. Ez a maga ügye túl egyszerű nekem. Én csak nagy ügyeket vállalok. Ez az én szakmai nívóm alatt áll. Mi a frászt képzel, doktor? Semmiségeket nem vállalok. - Micsoda? Az én perem semmiség magának? Hát miféle barát maga? - Nyugi, nyugi, doktorkám. A maga ügye nyert ügy. Jöjjön, igyunk egy fröccsöt, s ne foglalkozzunk vele többet. Mondja meg Líviának, hogy benézek valamikor magukhoz. Kellene egy kis gázolaj. - Rendben! – mondta G., és mérgesen távozott. Michael nagyon jó hírű ügyvéd volt. Bizony, bizony. Aszakmájához értett. Gyors észjárású volt, jól ismerte a törvényeket.Ritkán veszített pert. Viszont nem is vállalt olyasmit, ami esélytelennektűnt. Pontosan ez aggasztotta G-t. Ha nem vállalja, akkor a pertvalószínűleg elveszíti. Hát ez van, gondolta G. Az, hogy nem vállalja,azt jelenti, nincs esély a nyerésre. És mi következik azután? Az apaságmegállapítása után újabb per következik, méghozzá büntetőjogi,amelyben kiskorúval folytatott nemi kapcsolattal vádolják majd.Lăcrămioara mindössze 15 éves volt. 26

- A fenébe, te gorgó! G. arra eszmélt, hogy hazafele menetmagában beszél az utcán. Aljas semmirekellők. Az egészségügysöpredékei! G. az őt megelőzőkre gondolt. Tecuci-ból húsznál több orvostüldöztek el, többé-kevésbé hasonló körülmények között. - Voltam Michaelnél, mondta Líviának amikor hazaért. Gázolajkell neki. - Majd beszélek a Ţepu-i kitermelőkkel, ott jobb a minőség.Szólok a fiúknak, hogy tegyenek bele tetraetil ólmot is. - Tudod? Nem akarja elvállalni a pert. Miféle ügyvéd az ilyen?S még azt mondod, osztálytársak voltatok, és a barátod. Ez hozott nekedvirágot reggelente? Ez is olyan, mint a többi, gazember. G. akkoriban még nem látta át, hogy hogyan állnak a dolgok.Sokmindent nem értett még. Évekkel azelőtt a kórház folyosóján megpillantott egy nőt egygyermekkel az ölében. Vonzó volt. Térdét szabadon hagyó, kék ruhájátfehér fodrok díszítették. A ruha flamenco-táncosnőre emlékeztette.Napbarnított arcát szőke haj keretezte. A nővér azt mondta, a hölgy alágyéksérvben szenvedő kis unokaöccsét szeretné megműttetni. Ígyismerkedett meg G. Líviával. Lívia gyakran járt a Főutcán levő könyvesboltba. G. szerette eztaz utcát, amely olyan volt, mint egy westernfilm díszlete. Akönyvesboltba is bejárt. A 85-88-as években az emberek nagyonrákaptak a könyvekre. Még a cigányok is. Ők méterre vásárolták a 27

könyvet. Folyóméterre. Olvasni ugyan nem tudtak, de a városi urakmódiját majmolták. Mindegyiknek megvolt a maga könyvtára, amellyela többieknek büszkélkedett. G. jóízűen nevetett, amikor acigányasszonyok egymás előtt adták a nagyot. - Megvan ám a Şagun, kiskomám! Tegnap este négy méterkönyvet vettem, úgy tudd meg. Természetesen James Clavell Shogun-járól volt szó, amelyetnagyon nehezen, csak pult alatt lehetett beszerezni, a kirakat viszont televolt az akadémikus Elena Ceauşescu elvtársnő Polimérek c. könyvével,illetve a Ceauşescu elvtársról szóló, Hódolat c. kötettel. Lívia akönyvesboltban dolgozó Cati asszony ügyfele volt. G. pedig szintén. - Milyen szép pár lennének maguk ketten – mondogatta Cati néha. Egyik este, a kórházi látogatás után összetalálkoztak. G. autóznihívta Líviát a városon kívülre, Nicoreşti felé. Keveset beszéltek, G.sietett. Találkoznia kellett valakivel. Nem volt sok ideje. - Elnézést kérek, van egy kis dolgom. A lakással kapcsolatosan.Új albérletet kell találnom. - Nekem van egy kiadó lakásom. Kiadó, bútorozott, amunkahelyemen utalták ki nekem. Rendben vannak a papírjai. - Tényleg? Megnézhetem? - Persze. Közel van, a November 7. utcában. Én máshol lakom.Az anyámmal és a fiammal. Az ötéves kisfiammal. 28

Mikor G. belépett a lakásba, azt hitte, káprázik a szeme.Hihetetlennek tűnt az, amit látott. Minden megvolt benne, ami egymodern lakásba szükséges. Ízlésesen bútorozott, jó minőségű holmikkalfelszerelt, az ebédlőben hatalmas könyvespolc terjeszkedett, rajta azösszes, akkoriban keresettnek számító kötet. G. leült a tévével szembenálló kényelmes karosszékbe. - Bármikor beköltözhetsz, mondta Lívia. Akár ma este is. - Maradok! – mondta G. Ma este már itt alszom. De csak egyfeltétellel. Ha te is velem maradsz. - Hát persze. Veled maradok – mondta Lívia. És attól az estétőlkezdve együtt maradtak. Lívia a kőolajkitermelésnél dolgozott Berheci-en.Osztályvezetőhelyettes volt. Minden nap jelentést kellett tennie aComăneşti-i központnak. De a helyi Securitate-nak is jelentett. Tecuci-on. Informálta az elvtársakat erről-arról. G-nek fogalma sem volt róla.Ilyen volt a világ akkoriban, az ő világuk volt, G. csak egyszerűenbenne élt. Lívia beszélt Michaellel, és az megígérte, hogy figyelemmelköveti a pert. De csak távolról. A Tecuci-i ügyvédek közül senki nemmert volna nyíltan részt venni egy ilyen perben. Köztudomású voltugyanis, hogy a párt, sőt maga a párttitkárnő is személyesen érdeklődikaz ügy felől. A párt, a rendőrség és a Securitate. Az ügyvéd majdelmondja G-nek, hogy mit kell tennie. G. legyen csak nyugodt.Megnyeri a pert. Egészen biztosan megnyeri. 29

Az első meghallgatás után G. egyenesen az ügyvédhez ment. - Most mi lesz? - A kihallgatás. Az következik. Itt nagyon figyelmesnek kelllenned. Nagyon oda kell figyelned, és vigyázz arra, hogy a felperes általadott válaszokat bevezessék a jegyzőkönyvbe. A kérdéseket te teszedmajd fel. De én fogalmazom meg őket. Michael nagyon beleélte magát. Annyira, hogy egy 21 kérdésttartalmazó papírlapot adott át G-nek, aki nem érdekesnek, haneminkább furcsának találta őket. Teljesen szokványos kérdések voltak, úgytűnt, nincs bennük semmiféle logika, és sok értelem sem.Rutinkérdések. A kihallgatáson G. feltette Lăcrămioarának az ügyvédtőlkapott összes kérdést, és figyelmesen követte a válaszokat. Sőt, hogybiztos legyen abban, hogy bekerülnek a periratba, ragaszkodott ahhoz,hogy a kihallgatás végén az írnok bemutassa neki az iratot. Két hétmúlva következett a tanúk kihallgatása. A Tecuci-i bíróság földszinti tárgyalóterme zsúfolásig megteltkíváncsiskodó emberekkel. Nem mindennapi ügy volt ez. Egy orvosnaka pere. Egy sebészé. Az emberek összezsúfolódtak, aki már nem találtülőhelyet, állt. Álltak és vártak. Várták, hogy az írnok elvtársnőbejelentse a tárgyalás kezdetét. A nap fénypontját, G. doktor apaságiperét. A bíró a kommunista bírói testület vezetője, és egyben legidősebbtagja volt. Rusu bíró elvtárs. - Kérem a tanút! 30

Egy csavargó lépett a terembe. Egy suhanc. Látszott rajta, hogyamolyan lakótelepi vagány gyerek. - Neve! süvöltötte a bíró. - Costel. Costel Făcâlă. - Foglalkozása! - Kurvapecér. A terem felmorajlott. Az emberek nevettek, mozgolódtak. Rusuelvtárs, a bíró dühösen kiáltott fel. - Csend legyen! Különben kiüríttetem a termet. Aztán a tanúhozfordult. - Maga, elvtárs, csúfolkodik a bírósággal? - Ne kiabáljon már reám, bíró elvtárs - mondta a tanú idegesen.Hiszen engem azért hívtak ide, hogy elmondjam az igazságot, mindenszépítés nélkül, és ez az igazság. Ez a foglalkozásom. Aztán folytatta.Mi, a lakótelepi srácok szépen nyilvántartjuk a lányokat. „Dossziékat”készítünk nekik. Ennek a kisasszonynak is itt, ni, mutatott Lăcrămioarafelé, van dossziéja. Kétszer is „körbeadtuk”. Egyszer az iskolában, egytáncos teadélutánon, másodszor pedig a katonai repülőtéren, azejtőernyősöknél. Én is tudom, a fiúk is tudják, mindenki tudja. Ez az akis hölgy. Kicsit eltartott, amíg a bírónak megmagyarázták, hogy akörbeadás tulajdonképpen csoportos szexet jelent. - Jó, rendben van – mondta a bíró. Elmehetsz. Kérem a következő tanút. 31

A következő tanú nő volt. Egy lány, szintén a lakótelepről.Szőke és nagyon fiatal. Júlia. Júlia nagy szenzációt keltett. Mégnagyobbat, mint Costel Făcâlă. A bírónak arra a kérdésére, hogy ismeri-e Lăcrămioarát, Júlia előhúzott a dzsekije zsebéből egy fura tárgyat, és abíró felé emelte. Egy fából készült gomba volt. Olyan, aminek asegítségével akkoriban a nők a harisnyájukon leszaladt szemet szedtékfel. Szemfelszedő gomba. A bíró felé emelte, és azt mondta: - Barátnők vagyunk. Mindketten ezzel a gombával vettük el aszüzességünket. A teremben hangzavar. Rusu elvtárs, a bíró tombolt a dühtől.Majd megfulladt, amikor csendet kiáltott. Csend, mert kiüríttetem atermet, csend, mert… stb., stb., stb. Ez nem az ő napja volt, az biztos. A rutin kihallgatások következtek. A törvényszéki orvostanileletek, vér- és egyéb vizsgálatok bemutatása. Az előbbieket, mivelTecuci Jászvásárhoz tartozott, az ottani törvényszéki orvosi klinikán,míg az utóbbit a bukaresti Mina Minovici Törvényszéki OrvostaniIntézetben végezték. Jászvásáron Scripcaru professzor, a klinika vezetője nagyonkedves volt. Megígérte, hogy siettetni fogja a szakértői vizsgálatiratainak kiállítását, de a kiállításuk még így is beletelik egy hónapba.G. viszont tudja, hogy jóban van a tecuciakkal. Secaraval, Gheorghiuvalés Matrannal. Scripcaru korrekt volt. Talán többet is tehetett volna.Azaz elmagyarázhatta volna a gazembereknek, elsősorban a lányapjának, a tudományos tényeket. De ez a játszma végét jelentette volna. 32

G. doktor meghurcoltatásának, bemocskolásának, a rendszer ellenlázadó, a házi szokásokkal azonosulni nem akaró, a párt és szeretettvezetői által szorgalmazott demográfiai politikába belenyugodni nemtudó ember lejáratási játszmájának a végét. Természetesen azzal, hogyaz ügy húzódott, és semmilyen végleges, visszavonhatatlan eredménynem született, csak G. doktor szakmai, erkölcsi és emberi mivoltaszenvedett csorbát. Az eredmény nagyon későre érkezett meg. Kizártaugyan az apaság lehetőségét, de a felperesnek megadta az eredménymegfellebbezésének és a vizsgálat megismétlésének lehetőségét. Avizsgálatot Bukarestben kellett elvégezni, így az ügy tovább húzódott.A bizonytalanság sehogysem akart véget érni. Folyt tovább az idegi,erkölcsi őrlődés, a várakozás, a csökönyösség. Bukarestben, a Mina Minovici Törvényszéki OrvostaniIntézetben két hónap elteltével fogadták. Napsütéses ősz volt. Az országminden zugából odasereglett emberek az udvaron, vagy az orvosirendelők előtt várakoztak, mindenki a maga bajával, mindenkivalamiben reménykedve. Az apaságot megállapító orvosi rendelőnélnagy volt a mozgolódás. Nagyon sok házaspárt időzítettek aznapra, azország minden részéből. Méghozzá hármasával. Az anyát, a gyermeket,valamint a feltételezett apát. Ennyi. Anya, apa, gyermek. A tömeg többirészét a hozzátartozók alkották. Rengetegen voltak. Nagymamák,anyák, testvérek, nagybácsik és jóindulatú nagynénik, barátok,szomszédok, mindenféle szájtáti népség, akik mindannyian valamifélekétes dolog reményében sereglettek össze, és úgy mozogtak, 33

sugdolóztak az intézet udvarán és folyosóin, hogy az a szüntelen,véletlenszerű browni mozgásra emlékeztetett. Csak a mintavételhelyszínéül szolgáló terem előtt volt csend. Vihar előtti csend. Érthetőis volt. A szigorú arcú ápolónő körülbelül ötpercenként, a kezébentartott táblázatra pillantva szólította a párokat. Először az anya nevét,aztán a gyermekét, végül a feltételezett apáét. Mindenki hallgatott. Aszólítottak pedig csendben vonultak befelé. A terem ajtaja titokzatosanbecsukódott mögöttük. A váróteremben csak a lélegzetvétel neszétlehetett hallani. Furcsa volt a terem hangulata. Furcsa és nyomasztó. Azemberek szinte ösztönszerűen két csoportba tömörültek. A bejárattalszembeni falhoz álltak, egyik oldalra a nők a csecsemőikkel, a másikoldalra pedig a férfiak. Elkeseredetten, ijedten. A két tábor ellenségesenvizsgálgatta egymást, olykor egy-egy gyűlölettől izzó, megvetésseltelített káromkodást is elmorzsoltak. A kurva és az állat szó hangzott ela leggyakrabban. Mindenki mezítláb volt. A főnővér rendelkezett így.Mezítláb. A talplenyomat miatt. Micsoda büdösség volt ott, Istenem…mint a pöcegödörben. A mosdatlan lábak és sokáig hordott, viaszosállagú zoknik bűzébe a sebtében újrapelenkázott csecsemők székleténekszaga, a higiéniával hadilábon álló, írástudatlan férfiak és nők sajátosizzadság- és menstruációbűze keveredett. G. doktor bátortalanul fordulta nővérhez. 34

- Nővér elvtársnő! Megkérném, adjon egy papírlapot alábamnak. Szeretnék valami tisztára állni. Tudja, orvos vagyok és…talán tudna segíteni. A nővér undorral nézett rá, majd szó nélkülbecsapta előtte az ajtót. Néhány pillanatig csend volt. Csend. Aztán a mezítlábas nőkközül kivált egy kövér, csúnya cigányasszony. Kék farmert viselt,amelyet a térde táján ollóval felhasítottak. A résen kilátszott a bőre és arátapadt kosz. A nadrág öve jóval a köldöke alatt húzódott és látniengedte a köldök mélyedésébe gyűlt piszkot. A köldöke fölött hatalmas,tejjel teli mellek himbálóztak, amelyekre teljesen fölöslegesen húzta ráaz áttetsző, piszkos blúzt. Bár fiatal volt, arcát mégis ráncok csúfították,dőlt belőle a cigaretta- és sörszag. Borzos haját olcsóműanyagcicomákkal fogta össze. Fekete szemével sötét, rosszindulatúpillantást vetett a szemközt állókra. - Gazemberek! – fordult a férfiakhoz, és néhány lépésselközelebb ment a szemközti falhoz. Gazemberek! Nem akartok apáklenni, nem akartok, mi, basszon meg benneteket az édes jó anyátok,ocsmány gazemberei. Nem akartok apák lenni, csak kurvázni akartok, timocskos, utolsó állatok. Nem akartok apák lenni, mi? Nem akartok. Végignézett az előtte álló „állatok” seregén, gonosz pillantássalfelmérte a teljes csoportot, majd a fejét vészjóslóan ingatva megráztatetves hajkoronáját. - Ceauşescu elvtárs! Barmok, hát Ceauşescu elvtárs teszbenneteket apává. Ceauşescu elvtárs azt akarja, hogy apák legyetek. 35

Nicolae Ceauşescu elvtárs azt akarja, hogy minden gyermeknek legyenapja. Te is, te is, és te is, mondta, és egyenként rámutatott a közelébenállók mindegyikére. És ti, ti mind, mind… ti mocskos, aljas disznók,apák lesztek! A cigányasszony előadásának a nővér megjelenése vetett véget.G. követte Lăcrămioarát, aki a csecsemővel a karján bement arendelőbe. A fehér pelenkából kikandikált a gyermek rózsaszínlábacskája. Rajta sem volt cipő. A következő tárgyalásokon az akkoriban Tecuci-ontevékenykedő bírók közül Alexa és Borza, a két legfiatalabb elnökölt.Mindketten őszinte, sportszerető fiatalok voltak, futballozni az „Ocaualui Cuza” étterem melletti pályára jártak. Az étteremben a városikommunista pártvezetőnők jártak, többek között a főtitkár asszonyok, apropagandáért felelős párttitkárnők, illetve ezek rokonai és barátai.Néha csatlakoztak hozzájuk a rendőrség, valamint a Securitatekommunista vezetői, sőt a szocialista kereskedelemben vezető szerepetbetöltő figurák is. Az igazat megvallva az „Ocaua” a szemérmetlendorbézolások színhelye volt, amelyeknek a híre messzire eljutott:Galacig, sőt olykor Bukarestig is. Akár a bukaresti kommunistaKözponti Bizottságig is. Még Dăscălescu elvtárs is, igen, a NicolaeCeauşescu elvtárs és doktor Elena Ceauşescu akadémikus elvtársnőáltal vezetett Románia kormányfője, Dăscălescu miniszterelnök elvtársis értesült a Tecuci-i Ocaua lui Cuzában folyó partikról. Mert oda Nicu 36

elvtárs is eljárogatott. Nicu Ceauşescu elvtárs, a legszeretettebb vezérlegidősebb fia, a Szeben Megyei Kommunista Pártbizottság elnöke.Dăscălescu elvtársnak pedig, hogy is mondjam… szóval Dăscălescuelvtársnak az egyik polgármester asszony volt a gyengéje. AndronacheEmilia asszony. Más nevén Milica. A rossz nyelvek szerint szeretőkvoltak. Mert a Tecuci-i bizony rossznyelvű népség. A kér fiatal bíró jó barátja volt G-nek. A doktornak kiutaltak egynégyszobás lakást az ipari negyedben. A lakást Milica elvtársnő utaltaki neki, a legjobb barátnője kérte meg rá. Geta, Galacról. GetaStegărescu. Getának ugyanis G. doktor volt a gyengéje, a francia iskolaezt a jelenséget Les amoureaux des medicins-ként határozza meg. Aszínészek és sebészek gyakran tárgyai az ilyesféle gyengeségnek. Nos,ebben a lakásban gyakran asztaliteniszezett a doktor a két fiatal bíróval,és közben néhány üveg nicoreşti-i bort is elfogyasztottak. KülönösenBorza, aki nagyon szerette a bort. G. semmi pénzért nem nyúltalkoholhoz. Asztaliteniszezett és pletykált. Ennyi. Miután Milicátáthelyezték a Galac Megyei Pártbizottsághoz, Tecuci polgármesterénekismét egy nőt neveztek ki, Ortansa Grecu elvtársnőt, aki gyűlölte G-t ésszenvedéllyel vetette bele magát a bírósági ügybe. Figyelemmel követtea tárgyalásokat, és a fiatal bírókkal köntörfalazás nélkül közölte: - Annak az ártatlan kislánynak kell nyernie! Igen, az ártatlankislánynak. A szerencsétlen bírók nyakig voltak a pácban. Végül azttanácsolták G-nek, hogy kérje a tárgyalások áthelyezését Bukarestbe, 37

ami nem ment olyan egyszerűen akkoriban. A dosszié áthelyezéseegyenértékű volt a helyi kommunista igazságszolgáltatás hitelességénekmegfellebbezésével. Ilyesmi nem nagyon fordult elő. És nem akárkivel.G. elvesztette az események fonalát. Nem értett semmit. Nem értette,miért nyüzsögnek annyit körülötte a barátai. Hiszen akár el is veszthetia pert. Na és? Csak rosszabb ne történjen. Nem érte fel ésszel, hogymekkora veszélyt jelentenek a jóindulatú kollégák, Gheorghiu, Matran,Secară. De hát nem csak ők. Hiszen egy egész világ akart veleleszámolni ennek az ügynek a kapcsán. A telefonvonalak szintelángoltak. Barátokat, ismerősöket kerestek meg, újabb és újabbszakértői véleményeket kértek. De a nagy stratégiai lépésnek is eljött amaga ideje. Olyan volt ez, mint egy igazi háború, amely Tecuci-onkezdődött, majd megyei, és végül országos szinten folytatódott. G.doktor hadművelete. Az ellenség számára egyszerű volt. Ha aLăcrămioara ügye lezárul, a doktort letartóztatják. Egyszerű. Az oka isegyszerű. A doktor, a végleges bírósági határozat értelmében kiskorúvallétesített nemi kapcsolatot. Ja, és itt lép színre a következő szereplő, aszakmai etikát felügyelő Orvosi Szaktestület. G. járt már náluk. Egyszerugyanis elküldte Matrant az anyjába. Kollégák között előfordul néha.Igen ám, de Matran fülorrgégész főorvos, aki nemrég szerezte meg azorvostudomány doktora címet, párttitkár volt. És ez súlyos. Elküldeni apárttitkárt az anyjába olyan, mintha magát a pártot küldenéd elugyanoda. Ez súlyos vétség. Istent káromolni lehet. Akár naponta is,nincs azzal semmi baj, de a párttitkárt és a pártot, azt már nem. Az tilos. 38

A két fiatal bíró javaslatára G. felkereste Lívia gyermekkoribarátját, Michael ügyvédet. - Nézd, a fiúk ezt ajánlották, mármint a bírók. Hogy kérjem azapasági per áthelyezését. Mit kell tennem? - El kell menned Bukarestbe, doktor. Így kell csinálni.Bukarestbe, a Legfelsőbb Bíróságra. Románia Szocialista KöztársaságLegfelsőbb Bíróságára. Világos? Az ügyvéd szánakozva nézett rá.Feltápászkodott a karosszékből és az íróasztalához lépett. - Én megírom neked a kérést. És veled megyek. El kell intéznemvalamit Bukarestben, egy úttal mindkét ügyet rendezzük. A teproblémádat is. Reggel, amikor elindultak, még sötét volt. Románia SzocialistaKöztársaság Legfelsőbb Bíróságán G. doktor benyújtotta a per Tecuci-ról való áthelyezésére vonatkozó kérelmét. Azonnal iktatták és el ishatározták a döntés napját. Egy hónap. Nagyon tisztességes határidő.Egy hónap múlva G. Lívia kíséretében jelent meg a bírói testület színeelőtt. Michael javasolta, hogy Lívia legyen mellette. - Menj vele. Nem látod, milyen balfácán? Fogalma sincsarról, hogy mekkora szarba mártották bele ezek itt. Lívia szabadnapotvett ki és elkísérte. Az úton végig tanácsokkal bombázta. Csak beszélt,egyre beszélt, és időnként rákérdezett: - Érted? Érted, mit kell tenned? Hogy mit kell mondj? - Igen! Igen, válaszolta G. és közben szorgosan kerülgette apocsolyákat és gödröket. Értett ő ezt-azt, de inkább azt szerette volna 39

már látni, hogy mi lesz ott, a helyszínen. A helyszínen. Így jutottak elTecuciról Focşaniba, Focşaniról Râmnicu Săratra, aztán Urzicenibe. A250 kilométeres távot négy óra alatt tették meg. Akkoriban az utakrosszak voltak. Az Urziceni és Bukarest közötti 50 kilométeren márfrissen aszfaltozott úton hajtottak. A kék Dacia valósággal repült azországúton. G. szeretett a fővárosban vezetni. Jól ismerte a város is, azottaniak vezetési stílusát is, könnyen boldogult. Gyorsan odaért aLegfelsőbb Bíróság épületéhez, közvetlenül előtte talált parkolóhelyetis. Lívia és G. felment az emeletre, a tárgyalóterem masszívtölgyfaajtaja közelében leültek. Lívia az ajtóra kifüggesztett listátböngészte, amelyen az aznap tárgyalt ügyek sorakoztak. Huszonháromdosszié, mind a huszonhárom áthelyezési kérelem. Tőlük kissé távolabbLăcrămioara álldogált a nővére társaságában. A nővére Galacon lakott,oda ment férjhez, gyermeke is volt, egy kislány. A két nő ellenségesenvizsgálgatta. G. nyomában Líviával belépett a tárgyalóterembe.Hamarosan megérkezett az írnok is. Majd hátulról, egy dossziékkaltelerakott asztal mögül feltűnt a bírónő is. G. a szeme sarkából diadalmas pillantást vetett Líviára. Feléjehajolt és a fülébe súgta: - Nyertünk! - Nem értem, vonta meg a vállát Lívia. - Majd kint elmondom, mosolyodott el G. Nézd meg a bírót, ésnézd meg Lăcrămioarát. Meg a testvérét. 40

Amikor szólították, G. minden addigiról megfeledkezett.Különösen a Michaeltől és Líviától kapott utasításokról. Egy pillanatalatt minden kitörlődött az agyából. Az összes jogi szaknyelvenmegfogalmazott bölcsesség, és Lívia tanácsai is, amelyekkel útközbenellátta. Egyedül állt az ötven év fölötti bírónő előtt, aki szemüvegetviselt, a homlokát pedig mély ráncok szántották. Ősz haját apárttitkárnők hivatalos hajviselete szerint szigorú kontyba kötötte.Félelmetes, tiszteletet megkövetelő jelenség volt. Látszott rajta, hogy aszocialista, illetve kommunista kánon formálta komoly káder, igazi bíróelvtársnő. - Tisztelt bíró elvtársnő, tisztelt törvényszék, kezdte G., fittyethányva a Michaeltől és Líviától kapott összes tanácsra ésfigyelmeztetésre, nekem azt tanácsolták, hogy azt mondjam önnek,hogy nem bízom a Tecuci-i igazságszolgáltatási intézményekben, de eztsajnos nem tehetem. Azért nem tehetem, mert én az ottani bíróknak abarátja vagyok. Együtt szoktunk focizni, asztaliteniszezni, ez utóbbit asaját lakásomon. Úgyhogy nem emiatt kérem az ügyem áthelyezésétmás település bíróságára. Az igazi oka, tisztelt bíró elvtársnő és tiszteltbíróság, itt áll önök előtt. A kisasszony elvtársnő az oka. Pillantsanakcsak rá, és mondják meg őszintén, megjelenhetek én, a Tecuci-iközösség sebészorvosa, az ő oldalán a helyi bíróságon? Egyértelmű,hogy nem. A bírónő végigmérte Lăcrămioarát. A lány nem figyelt arra,hogy az alkalomhoz illően öltözzön fel. Miniszoknyát viselt, blúzának 41

kivágásából szinte előbuggyantak a mellei, a haja pedig… nos,Lăcrămioara punk frizurát viselt. A szalagokkal, gyöngyökkel díszített,tupírozott hajcsomó láttán az embert a nevetés kerülgette. G. doktorazonban úgy nézett ki, mint egy aktivista. Fehér inget, nyakkendőt ésklasszikus sötétkék öltönyt viselt, amelynek nadrágja – szovjet fazonszerint – bő szárú volt. Úgy nézett ki, ahogy egy rendes, civilizáltevtársnak kell kinéznie. A frizurája pedig pontosan olyan volt, mint aKomszomol titkároké. Az aznap letárgyalt huszonhárom dossziéból egyetlen egyesetében engedélyezték az áthelyezést a legfelsőbb bíróságon. G. doktordossziéját Iaşi-ba helyezték át. Iaşi-ban újra megvizsgálták az orvosi szakértői jelentéseket. AIaşi-i bíróság kíméletlen volt G. doktor ellenségeivel. A törvényszékiorvosi vizsgálatok egyértelműen kizárták G. doktor apaságánaklehetőségét. Sőt, Voicu Lăcrămioarát tetemes perköltség megfizetésérekötelezték, erről azonban G. doktor azonnal lemondott. Megnyerte acsatát. De a háború tovább folyt, talán még kegyetlenebbül, mint addig.Ellenségei egy időre visszavonultak, legalábbis G. így gondolta. De acsend csupán vihar előtti csend volt, az újabb kitörés nem sokáigváratott magára. Újabb csaták következtek, újabb háború. És ez alulrólindult. 42

Te is, Tavi? Maftei Octavian doktorral régóta barátok voltak, még abból azidőből, amikor az a galaci Covrig doktor keze alatt dolgozott, akinagyszerű sebész volt és alaposan mesterségre tanította a keze alattdolgozó fiatalabb kollégáit is. G. a Trăistaru doktor segédje volt.Trăistaru a megyei kórház 2. számú sebészetének az igazgatója volt. Asebészek közötti nézeteltéréseknek köszönhetően a legjobb háromsebész, minden politikai befolyását felhasználva, rábírta a kommunistaegészségügyi hatóságok, illetve a párt vezetőit, hogy a megyeikórházban három különálló sebészeti osztályt hozzanak létre, amelyetaz erre politikailag legrátermettebb sebész vezessen. Azaz Covrig,Trăistaru és Popescu. Egyikük sem tudott volna a másik kettővel egycsapatban együttműködni és egyik sem viselte volna el a másikatfölöttesként. Az okot mindenki ismerte, de a mai napig soha, senki nemmer beszélni róla: a csúszópénz miatt. A mindenáron minél többetbezsebelni, minél kényelmesebben és legálisan. A kommunistaRomániában az orvosi hivatás gyakorlása egészen különleges rendszerszerint folyt. Az állami fizetés kicsi volt, az orvos saját maga kellettmegkeresse a szükséges pluszt. Az orvosokat gyakorlatilag mai napig abetegek fizetik. Így, az állam által finanszírozott felszerelésnek és abeteg által fizetett, adómentes hálapénznek köszönhetően az orvos, aki 43

mindössze a diploma megszerzésébe fektetett be, a párttal és másszervekkel együttműködve kiskirály lehetett a maga kórházában.Trăistarut egyszer rajtakapták azon, hogy hálapénzt fogadott el, deszerencséje volt. Először kényszerűségből, később pedig már a kedvezőkörülményeknek köszönhetően nagyszerű és egyben félelmetes besúgóvált belőle. Ugyanis családi kötelékek fűzték Dăscălescu elvtárshoz, aCeuşescu kormány miniszterelnökéhez. Kapzsi, műveletlen és nehéztermészetű ember volt. Parkinson kórban szenvedett, de azért műtött.Ügyesen kiválogatta a legjobb kézügyességgel rendelkező fiatalorvosnőket, és bevette őket a csapatába. Néhányan közülük halálukiglojális szeretői maradtak, mint például Cici, a műtősnővér, aki rákbanhalt meg, és utolsó pillanatig hű maradt hozzá. A Covrig által vezetett részlegen Maftei és Debita képezte asebészcsapatot. Ez utóbbi Mihaela Debita tisztiorvosnak volt a férje. G.doktor élénken emlékezett arra, ahogyan az elvtársnő az élő fába isbelekötött, amikor a Tecuci-i kórházba szállt ki munkalátogatásra.Maftei doktorral azonban jól kijött. Párhuzamosan voltak ügyeletesek,olykor a műtőben, vagy az intenzív osztályon is összefutottak. Mafteiművelt, alapos elméleti képzéssel rendelkező sebész volt. A többitrábízta a Jóistenre. Úgy tartják, hogy a sebésznek két jobb keze kelllegyen, mert az elméletet meg lehet ugyan tanulni, de a kézügyességet aJósisten adja hozzá. Ezt G. doktor is gyakran mondogatta. - A Fundeni Kórházban sok hasznos dolgot tanultam azorvostudományról meg az életről, a sebészetet azonban Nagybányán, 44

Marica Paultól tanultam meg. Trăistaru rábízta az összes szegénypáciens műtétjét, akik a beutaláskor nem fizettek semmit, valamint asürgősen beutalt diákokat, illetve katonákat. Az egyik beteg egyalkalommal nagyobb pénzösszeget tartalmazó borítékot lopott azsebébe. G. azonnal megkereste az igazgatót és jelentette az esetet. - Na és? Akkor mi van? Tedd el, ez a tiéd! - Főorvos úr, mondta G., én ide tanulni jöttem, nem pénztkeresni. Kérem, vegye el. Trăiastaru elvette a pénzt és betette a köpenyezsebébe. Másnap elment a megyei egészségügyi igazgatósághoz és apárttitkárhoz. Megbeszéltek egyet s mást, koccintottak egy-egy pohárwhiskyvel, majd a végén így szólt. - G.-vel kapcsolatban csak annyit, hogy amíg nálam dolgozik,türtőztessétek magatokat. Szakmailag jó, rendesen dolgozik, harászálltok, velem gyűlik meg a bajotok. Világos? G. egy évig sebész asszisztens volt Nagybányán, ott ismertemeg Marica Pault, aki Buzăuban született és egy főorvosi állásmeghirdetése nyomán került fel északra. Egyetemi hallgató korábantagja volt a Vasgárdának, múltja miatt reményteljes fővárosi karrierjétfel kellett adnia, így kerül Nagybányára. Nem volt párttag, a múltjamiatt nem is lehetett, a hatóságok azonban tolerálták, és meglehetősentisztelettudóan bántak vele. G. néha rákérdezett: - Főorvos úr, ön folyamatosan foglalkozik velem, pedig énigazából más főorvosnak vagyok az alárendeltje. Sokat tanultam öntől, 45

többet, mint Bukarestben, a Fundeni kórházban, vagy akár Juvaraprofesszornál. Miért kedvel maga engem? - Michel! Én azért szeretlek, mert mindenki más utál!Kommentár nélkül! G. egy évig dolgozott ideiglenes kihelyezéssel Nagybányán, éskétségbeesetten próbálta megszerezni végleges kinevezést. AzEgészségügyi Igazgatóság vezetője támogatásáról biztosította, de azérta káderlapját is felemlítette, meg azt, hogy muszáj tejelnie. Abban azidőben egy áthelyezés negyvenezer lejbe került. Amennyibe egy Daciagépkocsi. A nagybányai megyei kórháznak volt egy Pop nevű orvosa.Pop Cori, a hírhedt elvtárs. Ő volt a kézilabdacsapat orvosa. Abban azidőben a szocialista Máramarosnak nagyon jó sportolói voltak.Bajnokok, méghozzá európai bajnokok. S micsoda játékosok! Egytőlegyik nagyszerűek. Szép időszaka volt egy a román kézilabdasportnak,helyi és országos szinten is. Cori doktor volt az orvosuk, mindenüvéelkísérte őket. Az országban, Európában, sőt a világon mindenüvé. Deehhez meg kellett felelnie, elsősorban politikai szempontból, szakmaiszempontból már nem is volt annyira lényeges, hiszen a kézilabdázófiúk nem okoztak különösebb gondot, makkegészségesek voltakmindannyian. Egészségesek és tehetségesek, a román sporttörténetlegjobbjai. Az orvosuk is a legjobb volt. A legjobban vigyázta a fiúkegészségét. Jó referenciái voltak. Nem is lehetett volna egy Európa- ésvilágszerte utazgató bajnok csapatnak az orvosa, ha nem megbízható.Legyünk komolyak. Ha az ember külföldre akart utazni, a párt és a 46

Securitate engedélye kellett hozzá. Gherman doktor elvtárs, a sebészetiosztály vezetője és a nagybányai kommunista párt tagjait ellátódoktornő férje büszke volt a kollégájára. G. gyakran mondogatta: - De szívesen megnézném, hogy milyen jelentéseket ír Corimiután egy-egy külföldi kiszállás után visszatérnek Romániába. ASecuritate számára készített jelentésekre gondolt, amelyeket mindenkülföldi út után be kellett nyújtani. Már meg sem lepődött, amikorNagybányáról behívták Galacra, és Trăistaru doktor az orra alá tolta anagybányai egészségügyi hivatal Cori által jegyzett jelentését. Titkosjelentést, amely G. doktor Galacra rendelését kérte azzal az indoklással,hogy a nagybányai kórházban már nem tolerálják tovább. A jelentés anagybányai párt tisztségviselőivel szembeni tiszteletlen magatartásátnehezményezte. G. valóban csúfondáros volt. Amikor Cori elvtársatkinevezték a nagybányai egészségügyi igazgatóság élére és ezzel együtta főorvosi címet is megszerezte, s mindezt abban az időszakban, amikorElena Ceauşescu elvtársnő megtiltotta, hogy az orvosok akadémikusi,illetve főorvosi rangot kaphassanak, egy reggel, az éjszakai ügyeletesekjelentéstétele alkalmával az ápoló elvtársnő megkérdezte Coritól, hogymiért küldte a kórházban viselt nadrágját a szabászatra, Coriellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy bővítés végett. Mert azillető nadrág éppen az előléptetés idején vált túl szűkké. - Nem érti, asszonyom? A doktor elvtárs töke hirtelen megnőtt,ezért kell neki a bővebb nadrág. Hát emiatt! 47

A beszólással G. a hazahelyezését játszotta el. Ezután harmincévnyi száműzetés következett. Nemhiába szól úgy a közmondás, hogy„Nem szól szám, nem fáj fejem.” Egyik nap kiszállt G-hez a Tecuci-i Városi Kórházi DolgozókBizottsága. Crihană könyvelő elvtársnő volt az elnökük, hozzácsatlakozott Negrea, a sofőr, aki a mentőállomás munkásainakpártfelelőse volt, s hogy ne csak ketten legyenek, marionettiminőségben magukkal hozták Aurelia Halocát, aki szintén párttitkárvolt, a sebészeten. Később, az úgynevezett „forradalom” után, egyéjszakai műtét közben elmondta: - Doktor úr, kérem, bocsásson meg nekem azért, amit tettem.Muszáj volt, kényszerítettek rá, nemcsak engem, hanem mindenkit asebészetről. Felhajtottak a mentőautóba, mint a birkákat, és bevittek azügyészségre, Scutaru ügyész elvtárshoz. Scutaru Trandafirhoz.Feljelentést kellett írjunk ön ellen. Az ügyész diktálta, mi meg írtuk. - Tudom, mondta G., megvannak a feljelentések fénymásolatai.Tudom, miket írtatok rólam, te is, meg a többiek is, mindenki. MégMimi Melnic, az öreg műtősnővér is azt mondta: - Nem volt mit tenni, doktor úr, be kellett valahogy hozzam alányomat faluról Tecuci-ra. Akkoriban végezte el az egészségügyigimnáziumot. Most orvosnő! G. doktor pár pillanatig elmerengett. - Vajon Mioara Melnic doktornő megtudja-e valaha, hogy mivolt az ára a szakmai előrehaladásának? 48

Nyár volt, kellemes meleg. A Tecuci-i Városi Kórházi DolgozókBizottságát képviselők az utolsó betűig betartották a munkaszerződésfelbontására vonatkozó szabályzat előírásait. - Doktor elvtárs! Azért jöttünk, hogy megkérdezzük: miért nem jön be dolgozni. - Asszonyom! – vágott a szavába G., ismerem jól aszabályzatot. Teljesen fölöslegesen mennék be. Gheorghiu elvtárs otttartana a sebészet folyosóján, ahogyan az már számtalanszormegtörtént, távol a betegektől és a műtőtől. A kocka el van vetve, a pártdöntött. Majd írok magyarázatot, a Kórházi Dolgozók BizottságaGheorghiu doktor és Matran elvtárs, a párttitkár javaslatára kéri majd amunkaszerződésem felbontását. A vége mindenképpen ugyanaz.Úgyhogy tegyék csak a dolgukat, vegyék jegyzőkönyvbe. Én alakásomon sztrájkolok és várom, hogy a párt legfelsőbb vezetéséhez ésNicu Ceauşescu elvtárshoz intézett levelemre válasz érkezzen. Ezutóbbi volt szíves személyes kihallgatáson fogadni. Két nap múlva a Belügyminisztérium képviselői kopogtak aNovember 7. utcai lakás ajtaján. - Doktor elvtárs, velünk kell jönnie. - Hova? – kérdezte G., letartóztatnak? - Nem, doktor elvtárs. De muszáj velünk jönnie a Megyei Pártbizottsághoz. Várják önt. - Megyek én magamtól, válaszolta G. Nem fognakmegbilincselni, mint Grozea doktort, a neurológust, akit megbilincselve 49