kész vigiliás

KÍVÁNSÁGOK BALLADÁJA gyűlöletes tájban halál-havazásban korom-havazásban arcunk gyolcs félelme bár ne szennyesedne: elfajzott korcs mása Napnak ne gyulladjon ki ne gyulladhasson meg ne születhessen itt lent földközelben: sugárzó víz szomjunk tövises éhségünk tébolyult éhségünk jaj ne enyhíthesse csak a Lótetem ne FOGYATKOZÁSOK konok emberiség-hívő béke-fogyatkozáskor darazsat szelídítek egy kisgyerek kezén kifosztom magam rigó-fogyatkozáskor hószín sírba fekszem ünneplő feketén 51

IKERSZIMBÓLUM hajó – vizek végtelen vetésén arat termése a dúsan pergő hullámpillanat és hosszan hullámzó betonfolyók alatt örökétig úszó kőbezárt halak JÖVENDŐM jövendőm mélységes magasság fekete fény örvénylő szédület komor remény jövendőm béke atomrobbanás 52

LÁZÁLOM Hűvös homályos lejtős termek egymásba nyíló ajtótlan szobák sorát jártam kerestem VALAKIT és kíváncsi arccal néztek rám hidegen Sokáig bolyongtam kiértem egy parkba hanyatt feküdtem és figyeltem platánok mozdulatlan tölgyek közt pasztell-lilán vészjósló nyugodt kihalt volt az ég néztem – ne jöjjön Istenem – vártam jött nemsokára megjelent a GÉP futni akartam szólni EMBEREK de átrepült felettem megnyitva gyomrát kihullt a bomba s kigyúlt kinőtt a földből hirtelen ahogy a poklok Leonardoja sem képzelhetné atomfelhőjéből világra szökkent a pusztulás maga üvöltve jött taposni mindent két felhőkig őrjöngő állat két összeláncolt őrült óriás 53

VISSZASZÁMLÁLÁS géphang a jövőből mert folyóid döglehű halott kanálisok nehezen hullámzó tavak vegyszerhabos partjain végig olajos bomló madár és haltetem az ásványaitól forrásaitól megfosztott Föld elkínzott testén gigászi bitumen – hegek mert rákosan burjánzó szürke metropolisok körül hulladék-himaláják nőnek szerte mert rejtett és kusza alagútrendszerekben hétfejű fémsárkányként atomtöltetű rakéták bújkálnak felderíthetetlen mert megépült az egyenfélelem szörnyű támaszpontja mind kenyered italod sugárszennyezett lesz mert titkos betonsilóban váró tömeghalál Egyiptomává válik elérkezvén az idők földi vége a Kompjuterek Világtanácsa ki fogja írni nagy Exodusod az emberiség haldokló bolygóját tengerekre növényekre hagyja végeláthatatlan útjára kelve robot – Mózes lézer – vesszeje suhint fényvízű galaktikára START 54

VIGILIÁS 55

TISZTELET PILINSZKYNEK talpában tövis és – kegyelmes Isten – mégis járkálni próbál 56

HALOTT BARÁTAIM HELYETT Halott barátaim helyett mondom néktek nincs idő öregedésre mert az ifjúság olyan mint a szél amelyben lónyerítés fénylik amelyben virágok fák utaznak és álmatlan gyönyörű estéken pirosmellényű fecskék keresnek embert akit láttak a csillagok Halott barátaim helyett mondom néktek szomorú büszkeséggel az embertelenség nem evilági mert a gyermekek reménye ellen való akik tekintetével Isten szeret titeket Látjátok lennék inkább hallgatag mint az elhagyott tó amelyben színes halak fürgélkednek értetek és halott barátaimért 57

KÍVÁNSÁG KINGÁNAK színes szavakkal gondolj rá Uram mert imádkoznak érte a halak adj kezébe arany napraforgót hadd fényesedjék a fény pici vidám ördögök söpörjék előtte az utat mert emberbozótban bujdosik 58

TALÁLKOZÁS hajló hegyeket raktál magad köré szerpentinekkel egymáshoz kötözted aztán arcodat konok csúcsba födted türelmes fenyők erdeje állt fölé húsod gyökérerővel porhanyítják bohócsipkás házak nyomják homlokod évszakok lassú imamalma forog formázni akar de nem emlékezik rád leheleted boldog – erdőszagú vagy reménykedő mint megkezdett mozdulat végre találkozunk a kép köddé döbben bennem mert fáradt szemekkel gyűrötten sápadtan mint kénnyel nyitott pipacs megállsz előttem és nem tudom ki vagy 59

EGY KÖVEZŐ EMLÉKEZETÉRE Hová lettek a kövezők, és az utak, amit büszkén térdepelve raktak? Hová lettek a kövezők, mivé a forradalmak? Hová vezet a betonút, mi feltéphetetlen, Van-e vér a megszorult, kietlen szívekben? Hová lettek a kövezők? Hová lett a béke? Otthonod-e, az amit bérért kaptál bérbe? Ne szólj. Beszélnek helyetted harsány jelszavak, ha csendre int a hatalom kőarcú nyugalma 60

A FOLYÓNÁL (Stolmár Aladárnak) látod állunk a folyónál bátortalan méregetve sekély vizű szelíd sodrás vagy örvénylő mélye lesz-e ám tudnunk kell a két karunk hogyha tettre soká lázad úgy a kényszer egy lökéssel még azelőtt megalázhat 61

IN MEMORIAM J. A. lüktetve sajgó seb a reggel csendje testén fenyőket hív a gerleének erdő óvta nyugalomban a páfrány-lábnyomú idő ösvényein bolyongónak halánték-óra méri perceit mint az övét ama másikét aki az Óda földjét kereste a moha-hűs gyémánt-közönyű magányt békét békét végre hogy érkeznének ünnepére végtelen menetben a fény harsogó seregei mert kiérdemelte láz rázta a szó Isten-fénye ember-dadogása káromkodás – ima a lehetnél – nem lehetsz’ neuraszténia grávisza 62

NAGY LÁSZLÓNAK Kegyetlen ünnep: minden szédül itt: halhatatlan hóesésben kavargó varjak, korog a kályha gyomra, szél nyüszít, ajtó csikordul, talp alatt fagyott hó, semmivé hűl, párázva lassan a szárnyas elhagyott ló! 63

EGY ÖREG KÖRTEFÁHOZ (1964 körül) öreglány régi ismerősöm áll egy árva bakterház után ellipszisbe hajló sínek íve mentén ó múltból ittfelejtett a táj szocializmusában egykor burzsuj-köpte magból keltett a dekadens idő míg amott sudár akácos – egységben az erő! – áll mint tettre-kész csapat nem átallsz virágot bontani tavasszal hát szégyelld magad MARJANCA MIHELICNEK Mialatt jövendőnk békén bábozódik jelenünk repesve fényre tűzre vágyik – lepke perc pillangó pillanat 64

KODÁLY HALÁLÁRA Hantok hullnak Monoton kopogással Kar dala száll Teli mély zokogással Dala száll tele Búval tele árnnyal Szél: milliárd Hegedű szava gyászdal S mint milliárd Hegedű szava szárnyal. 65

VIGÍLIÁS Más éj komorul; most más idők járnak más bogarak, árnyak, Arany János úr Napra nap tolul; szívek jégkorszaka. Tudja ezt, Maga, Arany János úr! Az ember nem kevély; mert más az est, az éj, hát új imát tanul, Arany János úr! Ha új imát tanul, azt is csak balul, mert hogy magyarul, Arany János úr! 66

AJÁNLÁS V. J. T – NAK nem fog teljessé lenni itt a romlás meg fog születni mind a boldogabb hasonmás ami értelmet csak tagadással nyerhet árva tükreinkre arcokkal felelnek 67

FELEBARÁTAIM 68

CSAK EGY CSENDES KÉRDÉS csak egy csendes kérdés pályatársaimnak kapna-e József Attila ma József Attila-díjat 69

BARÁTOMNAK terád emlékeztet e csorba cserépből szemérmetlen szépséggel kihajló növény megméred a csendet szavaiddal elrejt az arcod megmutat versekbe költöznél reménytelen alkudozhatnál is megfeledkezel koldusnak öltözött királyfi rakjál tüzet nekünk melegedhetnénk hajíts lomokat rá hogy jobban lobogjon hevétől legalább szomjasak leszünk rád köszöntjük poharunkat átkozva embertől emberig örök vándorútra 70

ELŐTTED előtted menetel szeretőd feneke – tűzrózsa szirmain számold ki szeret-e BOHÉM INTELEM (amikor beoskolázta magát) lám megszöktél Urániával hálátlan szajha mondhatom cifra rongyokban kacér (dámát alakít) a szende nagyvilági nőt miközben utcalány a lelkem könyörgöm ne higgy e dőre ringyó olcsó ígéretének hiszen megírta Shakespeare mester is: Gyarlóság, asszony a neved! ha nőt kívánsz legyen királynő (szőlőskertek tüzes leánya) de mondjuk nem vagy nagyravágyó úgy van még Tokaj száraz vesszejéből nyert nedű cimkés butéliákban vagy nyelhetsz kéknyelűt is 71

ANZIX PÁRIZSBA madmoiselle (madame?) Chagall szomorú lett ne bízza rám kérem ne bízza rám azt amit megtudni nékem most rulett mert hiába rángatom képzeletem marionettjét akárhogy a báb egyképpen nem lesz szép 72

NONSZENSZ 1. Tribünön szorongó tömeg nézi az államfő felvonulását gépesített jelszavak kísérik és botorkáló transzparensek mikrofonok csinálják a csendet zászlólelebbenés csikordul egy szomorú magányos löveg sértődötten visszafordul NONSZENSZ 2. Harcképtelenné tettem gondolataimat Arcképes mosollyal szomorkodom. Holnap délután beleszerettem a tegnap délelőttbe, mert ott ültem Jövőre, egy álig felfegyverzett gyermeknek magyaráztam tavaly, hogy a vízipisztoly veszélyes, de ő mégis rálőtt egy céltudatlan járókelőre. Azóta vagyok cserepes virág, végtelenül hálás, ha meg is locsolnak. 73

FÁMNAK PARÁZS fámnak parázs kérge törzse – ki mérné meg a két karja mennyire érné át körbe parázs törzsű fám tűz ága – a fent éneklő madárért lenne-e aki felmászna tűz ágú fám láng a lombja – van-e barát lombsátramba aki jönne és borozna 74

FELEBARÁTAIM felebarátaim nagy ám a fejlődés ne féljünk amiatt vannak emarcikált nők és emancikált férfiak KITÜNTETÉS nem fáradtam küzdve érte ahogy vélnéd azért mégis ülepemre tűzte kettős érdemérmét az Anyaföld 75

MIKOLA KÖNYVET VÁSÁROL kiszemeli kézbe veszi (hátrál kicsit:) fényre tartja megforgatja módszeresen lapozgatja szagolgatja a betűket és képeket átvizslatja (a könyves már foszforeszkál égre nézve urát esdi) ám Mikola szakállt lendít aztán kér egy újabb példányt s az egészet újra kezdi ÖNÜDVÖZLET helló te helóta makulás mikulás 76

ELREJTHETLEK-E 77

TÖREDÉK a legszebb lány Johanna volt ha mondom amikor zölden szikrázott a domb bár mutathattam volna istennek a Montparnasse Olasz Koldusának őt 78

BERZSENYI DÁNIEL LEVELE Odabenn szabad vagy, bensőd véghetetlen tájain. Ne félj, Barátném, csak kívül fáj a kín. Ne félj, szólj, kiálts, Barátném, Isten békéje véd, megtörhetetlen büszkeséggel lehetsz csak hű cseléd. Ne félj, kiálts, Barátném, ha is most Téged harc fogyaszt: Jövendőd boldog fényeknek mutatja meg majd arcodat. 79

A SZERELEM ÍGÉRETE amikor a szó gyönyörű fölösleg lesz az önkéntelenség erejével fel fog hangzani a mozdulatok tűzigéző kánon-éneke 80

MADARAKKAL… madarakkal és virágokkal üzentél ők hozták hívó szavad mikor eltévedtem szelíd szél szaladt utánam forduljak vissza nem arra vagy szarkalábkék égre írták nevedet a fecskék hogy tudjam majd hogyan szólítsalak LÁBAM lábam biztos volt feléd vissza-tántorogva jöttem fájt és hosszú volt az út az éj leszállt mögöttem városoknak fénye gyúlt majd az égre röppent 81

SZERELMÜNK legjobban az éjszakát szerettem mikor közel kellett hajolni a dolgokhoz mint arcodhoz kedves találkozáskor lángarcú szerelmünk gyermekünk békénk nyugtalan madár tapintván a kövek érverését bölcsek gyöngye perdül homlokunkról egyetlen széles mozdulattal a mozdulatlanság mozdulatával tüzek kegyelmét könyörögjük szerelmünk nyugtalan madár szárnya alól bölcsek gyöngye perdül küzdve áradó időnk szelével 82

ÉJSZAKA Éjszaka lett ránk. Kint menekülnek a fák a viharban. Tárt szárnyú ablak ölelgeti most szobádat. Villámkék fátyolba borítja a májusi dúlt ég félve fehérlő tested az ágyon, és dörög is már. Négy év méltó végéhez így szép ICINRIM-VERS Vágya máglya lángja mályva mályva-máglya lángja fájna A két szeme- párja máglya — mályva lángja — hogyha bele- néznél fájna mályva-fáklya hogyha fájna ágya várna: mályva-szája mályva-lángja Ám ha fájna mályva-szája mályva-lángja várva várna az igazi lángja lába 83

ELREJTHETLEK-E Elrejthetlek-e, lehetek-e létezésed bokra? Melegíthetlek-e, ha magam is vacogva, dideregve élek, tudva bár, hogy elrendeltetetten fényes az ítélet. Titkolhatlak-e, ha Isten minden titkát homlokodra írta, benned elhelyezte? Gyújthatok-e gyertyát, ha jelenlétedtől világos az este? Megvédhetlek-e támaszkodhatsz-e erőtlen karomra? Szavaidra várunk, mint szükséges élelemre. Kit Krisztus óv, annak nincs szüksége védelemre. 84

AZ A MOSOLY egy mosoly virágzott ringott a tömegben felbukkant eltűnt az a mosoly arcok évezredein át vándorolhatott amíg a lány arcára ért az a mosoly folyó sodorta rózsa LÉGY MEDRE... légy medre kedvesem zajló életemnek folyóm biztos ágya tisztítsd vezesd vizét a háborgó hatalmas emberóceánba 85

LÁTTAM LÁNGOLNI láttam lángolni rózsát tenyeremben tüzet méhet dédelgettem kísérjen szerelmed légy velem a sírig félszárnyú madarat láttál-e repülni Fészkének fájára békén le s megülni Ha elindulsz felém meg ne állj semeddig tudom gyönyörű vagy látod hogy szeretlek inda-érintésű keress meg, keress meg az öröklétben való neveden nevezlek több vagy Lauránál mosoly bánatomban tegnap vagy és holnap csilingelő fényű vidám nyárfaének röpke hársfaillat kérlek kérlek kérlek láttam égni rózsát láttam egy fehéret fölnézett arcodra és elpirult érted 86

VÖRÖSLŐ NYUGTALAN vöröslő nyugtalan vérző meggyfaág ez az este a katona vágyakozik hazatalálunk mint a felhők mi ketten édesem megfürdünk egy tengernyi ágyban aztán belépünk a csend várótermeibe ahol így meg sem ismerjük egymást TE ÉRTED EZT? Madárszor madár az madár. Madár meg madár az madarak. Madarak meg madarak annyi, mint madárraj. tér plusz madár plusz ember, egyenlő: földi táj. Ez a valóság matematikája. De a tóban víz van, a virág virágzik, mint gyermek hangjában a jövő. Te érted ezt? 87

MAGAM IS FELEDVE magam is feledve elfeledlek mint a bőr a csók vörös virágát örökül hagylak idegeneknek ha hóesés-varjazó csend jár át VIGASZTALÁS Túlér az éj önnön határain, a meglelt szó megfejthetetlenül sejlik tovább; csillag-hieroglifa, mert minden érthetőn, elérhetőn túl létezik, mégis bennünk ragyog! 88

PSZICHOGEOMETRIA 89

PSZICHOGEOMETRIA mélypontjaim sorozata egyenessé összeáll 90

MÓDSZEREK ÉS FALAK leírom a szavakat aztán megírom a verset sűrű és ideges vízszintes vonalakkal csak a falak ne nyugtalanítanának mindig ez a vége nesztelenül mellémóvakodnak és hirtelen körülfognak szorosan kíméletlenül FIGYELMEZTETÉS a boldogsághoz vezető út végig aszfaltozott csak felezővonalat kell festeni rá a szembejövő forgalomnak 91

MONDOD Mondod az emberi agynak ígérete hősi kalandja: öntitkát fürkészve megismerhetni az elmét. Hinném én, de a mérleg képes-e mérni magát, mondd? HELYZETELEMZÉS állok bizonytalanul egy ajtó előtt ami fölösleges lett olyan reménytelen hogy reménykedni kezdek érdemesebb volna írni talán verset mint kitenni magam egy véges tekintetnek madarak röpte mint ének nyelv amit nem értek komorodó alkony talán meghalok vagy alszom de nem lehet mert várnak fontos vagyok még bizony hiányoznék egy cserép virágnak 92

VIRÁGOK LÁZADÁSA törékenyen ágál lilán két virágszál nem tudom tánc-e harc-e messze szálló madár-e az vagy két híven hajló ívelő levél konok hittel tagadván a közös tövet 93

PÁRBESZÉD a matróz hahó Kapitány egy csepp víz sincs e part nélküli tenger mélységes medreiben hogyan oldozzuk hajóinkat el hogyan lobogózzuk ragyogással ismeretlen földek ígéretével csalt ide azokat mutatta bizonytalan mozdulattal igézetes térképein valóságra vágyok nehéz hullámokkal népes kikötővel a kapitány: akard a tengert és meghallod zaját omlékony testével mindig menedék lesz dicsőséged és halálod egyaránt megadja zenéjéből könnyen kiszámíthatod itt a hajó csak a remény kikötője kihalt hát képzelj reményt is balga matróz gyönyörű kalandok felé navigálunk úgy 94

FELHŐ-LOBOGÓZTA felhő-lobogózta tengerek hajósa én már nem leszek messze jár a flotta vitorlákba fogva nyugtalan szelet hiába jön sorra a madarak-hozta hívó üzenet 95

KÉRDÉS vaskos kötetekkel fénylő kopaszon megéred-e hogy nyilatkozz méltóképp komolyan öregúr leszel-e mint illik bogaras savanyú szuszogó megpuhult öreg netalán szigorú kimosott kivasalt vasárnapi arcú zord sétabotos ÍGÉRETEKKEL ígéretekkel mérgezem magam képzelt dalokkal izzom el a valóságos őszi nappalokban egy-egy kép hasonlat káprázatában – percnyi tündöklésük folytatásaként – csak a nyugtalanság nő nyugalmasan míg egyre fukarabbul méri másodperceim a dobbanások riadt mérlegén a szív 96

ÉLEK Élek, mint patak betonmederben, élek, remélek esendően, mint halak a vízesés zuhanó falán. FENYEGETŐ fenyegető rózsa-öklök színük véremtől öröklött virágok ünneplő-skarlát önpusztító forradalmát darazsak dőzsölik el 97

TÉRJ MEG térj meg erdeimbe űzőm űzöttem vadam kemény inú gyors lábad segítsen virágzó parazsam éjben melegítsen térj meg erdeidbe ám ha hívlak büszkén törj át az éj ezüstjén várnak fénylő mezők 98

ARCOD MOSOLY 99

AZ A NAP az a nap volt szerelmük Getszemáni-kertje ahol kövek tápláléka lett a fény árnyak szüntelen rácsai kerítik arcom azóta ígéri magát az áldó fény megváltó kora 100