A_tanacsado_szemszogebol_3szam

JANUÁR 2021, 3. SZÁM A TANÁCSADÓ SZEMSZÖGÉBŐL Mi a szorongás gyerekeknél, és mikor válik problémává? Bekecs Timea-Monika Iskolai tanácsadó, \"Rákóczi Ferenc\" Általános Iskola Szatmárnémeti E-mail: [email protected] Kedves szülők, ebben a cikkben az egyik leggyakoribb problémával foglalkozom: a szorongással. A szorongás az életünk és a gyermekek életének része. Mindannyian szorongunk bizonyos helyzetekben és bizonyos időpontokban. Ez egy normális érzés, amely hasznos lehet pl. a vizsgához vagy teszthez kapcsolódó mérsékelt szorongás tanulásra motiválhatja a gyermeket. Néhány ismeretlen helyzet vagy ember miatti szorongás megvédheti a tinédzsert a kockázatoktól. Ez az érzés azonban elsöprő lehet, megjelenhet mindennapi helyzetekben, amelyek nem jelentenek valós veszélyt és korlátozzák a gyermek normális működését és fejlődését. A szorongásos zavarok túlmutatnak a szituációs vagy kontextuson alapuló aggodalmakon, a szorongás és a félelem nem átmeneti, a szorongás nem múlik el, sőt az idő múlásával fokozódik. Remélem hasznos lesz! Minden szülő, nagyszülő a legjobbat akarja a gyermekének, ezért jó tisztában lenni azzal, hogy milyen jelekre kell figyelnünk, amikor megfigyeljük a gyermek viselkedését. A gyermekek viselkedése természetesen változik, de néhány általános tünet azonosítható, amelyek segélykiáltásnak tekinthetők, mentális problémák jelenlétére utalván. 3. SZÁM /1

Mi a szorongás? A szorongás olyan érzés, érzelem, amelyet az emberek korosztálytól, kultúrától függetlenül, időről időre átélnek, egy univerzális érzés, amelyet felnőttek és gyermekek egyaránt hangsúlyos szorongásként, feszültségként éreznek. Ez egy olyan állapot, amely hasonlít arra, amit akkor érezünk, amikor látjuk, hogy egy kutya tágra nyitott szájjal szalad felénk. Nem kell igazi veszély ahhoz, hogy szorongjunk. Szorongást érezhetünk, akkor ha a kórházban kritikus állapotban lévő rokonunkra gondolunk, vagy amikor a gyermek nem ér haza időben az iskolából, és nem válaszol a telefonra. A szorongás a félelem és az aggodalom érzése. Félelem a kudarctól, félelem a hibáktól, aggódás, hogy mások jobbak, vagy hogy nem leszünk elég jók vagy felkészültek. A szorongás nem egy csak mentális állapot, egész testünket érinti: csomó van a torkunkban, légszomjat érezünk, izzadunk, elpirulunk, furcsa érzések vannak a gyomrunkban. Az elme folyamatosan aggodalmakat produkál: „Ha nem járok sikerrel?\", „Ha kellemetlen helyzetbe hozom magam?\", „Ha elájulok?\", „Ha látják rajtam, hogy rettegek beszélni?\", „Ha a tanár kérdez tőlem valamit, és nem tudom a választ?\" Ezeket a dolgokat átélve legtöbbször semmit sem csinálunk (már nem tanulunk, már nem beszélünk a nyilvánosság előtt, soha nem maradunk egyedül, nem veszünk részt az iskolai tevékenységekben), vagy éppen ellenkezőleg - telefonálunk; bevásárolunk; annyit olvasunk, amennyit egy egész évben nem olvastunk, annak ellenére, hogy holnap matematika teszt; dohányzunk; iszunk; bármit megteszünk, hogy ne maradjunk egyedül a gondjainkkal. A szorongás tehát: egy felfokozott nyugtalanság és feszültség állapota; félelem és aggodalom érzése; egy egyetemes érzelem; szubjektív, fizikai, mentális és viselkedési tapasztalat. Mikor válik problémává a szorongás? Szorongásos zavarok esetén a szorongás nem átmeneti, hanem tartós és egy vagy több területen zavarja a gyermek életét: érzelmi, biológiai, szociális vagy iskolai. Így a szorongásos állapotok interferálhatnak: az iskolai tevékenységgel - a gyermek, bár ismeri a válaszokat, aktívan nem vesz részt az órákon, nem kapcsolódik be és marginalizálódik, mind a tanárok, mind az osztálytársak részéről; az iskolai teljesítménnyel - néha olyan nagyok az aggodalmak, hogy elakadások jelennek meg (a gyerekek „elfelejtik\" a gyakorlatok megoldását), sok hibát követnek el vagy nem fejezik be az iskolai feladatokat; a biológiai ritmussal - befolyásolja a gyermek étvágyát vagy az alvást (túl sokat vagy túl keveset alszik), nyugtalan alvása van, reggel nem tud felébredni, nagyon nehezen alszik el; a társas kapcsolatokkal - a gyermek nem barátkozik, nem vonódik be a játékba vagy a feladatok elvégzésébe a vele egykorú gyermekekkel; a gyermek érzelmi állapotával, érzelmi jólétével - a gyermek szenved, nem tud örülni, több negatív, mint pozitív érzelmet él át, és kellemetlennek érzi általános állapotát. A szorongásos zavaroknak 3 közös elemük van: Érzés: egy lehetséges negatív forgatókönyvhöz kapcsolódó intenzív félelem; Gondolat: túlzott aggodalom bizonyos lehetséges negatív helyzetekkel kapcsolatban; Viselkedés: több helyzet elkerülése. Amikor e 3 elem bármelyike nyilvánvalóvá válik a szülő számára, célszerű gyermekpszichiátriai konzultációt kérni. 3. SZÁM /2

A gyermekek a szorongást 3 szinten érzik: A gondolatok, a mentális folyamatok szintjén: a szorongó gyermekek gondolatai a veszély és a fenyegetés (valós vagy képzeletbeli) gondolata körül forognak. Félhetnek attól, hogy megsérülnek, hogy szeretteikkel történik valami. Ugyanakkor attól is félhetnek, hogy mások kinevetik, félhetnek egy kutyát megsimogatni vagy kórházba menni. A test szintjén a szorongás a következő képpen érezhető: gyomor- vagy fejfájás, szívdobogás, hasmenés, fáradtság, izzadás vagy ájulás. A harmadik szint, valószínűleg a „legzavaróbb\" és egyben a legproblémásabb a viselkedési szint. Amikor szorongást éreznek, a gyerekek izgatottak lehetnek, túlzottan sírhatnak, ragaszkodnak szüleikhez, remegnek. Ezenkívül megjelenik az elkerülő magatartás, amely nyilvánvaló lehet (megtagadja az iskolába vagy az óvodába járást), vagy akár kifinomultabb lehet (egész hétvégén segítenek a szüleiknek csak, hogy ne kelljen menjenek bulizni a barátokkal; folyamatosan tanulnak, hogy elkerüljék a másokkal való interakciókat). Ki tudja a legjobban megmondani, hogy a gyermek szorongása átmeneti-e vagy olyan rendellenesség, amely kezelést igényel? Klinikai pszichológusok vagy pszichiáterek azok, akik a legjobban képesek megmondani, hogy szorongásos betegségben szenved-e a gyermek. A többiek (szülők, pedagógusok, tanárok, nagyszülők, dadusok) döntő szerepet játszanak abban, hogy ráérezzenek azokra a bizonyos nehézségekre. Ha bármilyen riasztó jelzések vannak, legyen szó túl intenzívnek tűnő állapotról vagy a mindennapi életet zavaró állapotról, ajánlom, hogy gyűjtsenek bátorságot és menjenek el a gyermekkel egy pszichológushoz. A szülők számára elengedhetetlen, hogy megértsék a gyermek szorongását, képesek legyenek belépni a világába, hogy megtörténjen a javulás. Ugyanakkor a felnőttek is szembesülnek a gyermekükkel kapcsolatos saját gondjaikkal és szorongásaikkal, fontos, hogy a szülők önmagukban feltegyék a kérdést, hogy ezek közül hányat adnak át a gyermeknek. A szorongó gyerekek veszélyesnek érzékelik a világot, és kerülik azokat a dolgokat vagy helyzeteket, melyektől félnek. Sok szülő megengedi gyermekeinek, hogy elkerüljék szorongásaikat, átveszik feladataikat, hogy megvédjék őket az esetleges kellemetlenségektől. Ily módon megkönnyítik ezen egészségtelen meggyőződések fenntartását. Íme néhány javaslat: 1.Bátorítsák a gyermeket, hogy fejezze ki érzéseit, érzelmeit! A gyermekek nem rendelkeznek fejlett verbalizációs készségekkel, ha nem tudják verbalizálni azt, amit éreznek, fessenek, rajzoljanak; 2.Adjon lehetőséget a gyermeknek arra, hogy megoldásokat találjon a helyzet legyőzésére, ne mondja meg neki, mit tegyen! Pl.: „Mit tudnál tenni, ha anya / apa nem jönne érted az iskolába?\" (Felhívhatom anyát/apát, kérhetem a tanár segítségét stb.); 3.Mindig használjon pozitív állításokat! Pl.: „Képes vagy túltenni magad ezen a problémán! Megtaláljuk közösen a módját ennek a problémának a megoldására!”; 4.Biztosítson gyermekének kényelmet és biztonságot, ügyeljen rá, hogy legyen mellette! Pl.: „Biztonságban vagy, itt vagyok!\"; 5.Kerülje el, hogy azt mondja gyermekének, hogy félelmei megalapozatlanok! Inkább mondja el neki, hogy minden rendben lesz, hogy képes lesz megbirkózni, és amint szembeszáll a félelmeivel, a szorongása alábbhagy. 3. SZÁM /3

A gyermekek szorongásának okai A szorongás okai különbözőek lehetnek: genetikai hajlam, szülői nevelési stílus, temperamentum (a gyermek veleszületett reakcióképessége a környezetére), negatív életesemények (hátrányos helyzetű környezet, természeti katasztrófák, szülő halála, iskolai zaklatás) növelhetik a szorongásos rendellenesség kialakulásának kockázatát a gyermeknél. Mit ne mondjunk soha egy szorongó gyermeknek? 1. „Nincs mitől félned!\" Mit mondjunk helyette? „Nem baj, ha félsz. Nemsokára megnyugszol és bátrabb leszel. Addig ha gondolod, itt maradok veled.” 2. „Jaj, fiam, nem igaz, hogy nem tudod megcsinálni, olyan buta vagy!” Mit mondjunk helyette? „Majd ha felkészültél, újra megpróbálod. Biztosan sikerülni fog!” 3. „Szedd össze magad!” Mit mondjunk helyette? „Végy mély lélegzetet, tartsd bent, és ahogy kifújod lassan, megnyugszol. Vegyél még egy mély levegőt, tartsd bent és lassan fújd ki. Látod, már jobb is! Ügyes vagy!” 4. „Nem kell annyit rágódni! Ne foglalkozz vele!” Mit mondhatunk helyette? „Látom nagyon foglalkoztat ez a téma, holnap beszélgetünk még róla, de most már késő van. Bújj be az ágyba, helyezkedj el kényelmesen, és gondold át, mi tetszett ma a legjobban! Nagyon szeretlek! Jó éjszakát! (puszi, ölelés)” 5. „Mi lesz így veled, gyerekem?” Mit mondjunk helyette? „Te is vagy olyan ügyes mint a többi gyerek, csak most egy kicsit megijedtél. Én nagyon szeretlek, és büszke vagyok rád, hogy legalább megpróbáltad. Legközelebb biztosan sikerülni fog!” Következtetések: Valódi érzelmi zavarokra gyanakodhatunk, ha hirtelen változást észlelünk a gyermek viselkedésében és szokásaiban, és a tünetek sokáig fennállnak (általában legalább négy hétig). A szorongásos zavarok kezelhetők, minél korábbi a beavatkozás annál nagyobb a siker valószínűsége. Elektronikus források: https://www.psihipedi.ro/tulburari/emotionale/anxietatea-la-copii https://parintecuminte.ro/ce-este-anxietatea-la-copii-psiholog-cluj/ https://parintecuminte.ro/de-ce-sunt-copiii-anxiosi-formele-anxietatii-la-copii-si-cauzele-aparitiei-ei_psiholog-cluj/ https://neszorongj.hu/mondat-soha-ne-mondd-szorongo-gyermek/ \"Semmi nem enyhíti a szorongást, csak a cselekvés\" Walter Anderson 3. SZÁM /4