A_tanacsado_szemszogebol_4szam

JANUÁR 2021, 4. SZÁM A TANÁCSADÓ SZEMSZÖGÉBŐL Érzelmi intelligencia - mi ez és hogyan segít nekünk az életben Bekecs Timea-Monika Iskolai tanácsadó, \"Rákóczi Ferenc\" Általános Iskola Szatmárnémeti E-mail: [email protected] Kedves szülők, ebben a számban megtudhatják, mi az érzelmi intelligencia és hogyan segít nekünk az életben. Az érzelmi intelligencia fontos szerepet játszik a különböző életszakaszokban. A kisiskoláskor az iskolai oktatás kezdetét jelenti, amikor a gyermek a különféle családokban kialakult összes tudással, készséggel és képességgel jön az iskolába. Az iskolában a gyermeknek mozgósítania kell erejét a tanulási tevékenység sikeres befejezéséhez, ami sok kitartást és teljes körű bevonódást igényel a részéről. Az EQ (érzelmi intelligencia) jelentős szerepet játszik a diákok tanulási tevékenységében, és korán ki kell fejleszteni. Remélem hasznos lesz! Lehet, hogy a felnőttekben még nem fogalmazódott meg az, hogy manapság nehezebb gyermeknek lenni, mint szülőnek, a mindennapi élet gyors üteme, a bizonytalanságok és a gyakran nehezen kiszűrhető ingerek, helyzetek és információk lavinája miatt. Ezen realitásokon túl azt mondhatjuk, hogy még ma is, mint mindig, a gyerekeknek empatikus, meleg, megértő szülőkre van szükségük, akik segítenek fokozatosan autonómiát szerezni, felelősséget vállalni, érzékenynek lenni mások szükségleteire, tudni hogyan kell megbirkózni a nyomással, legyőzni a kudarcokat, a személyes fejlődés lehetőségeivé alakítva őket, hogy tisztában legyenek saját érzelmeikkel, megfelelően kifejezzék és ne tagadják le őket, oldják meg a konfliktusokat, fenntartsák az optimizmust és az önbizalmat. 4. SZÁM /1

Mi az érzelmi intelligencia? Az érzelmi intelligencia fogalma, rövidítve az EQ, meghatározza azokat az érzelmi és szociális készségeket és képességeket, amelyek biztosítják bármely ember sikerét és boldogulását az életben: az érzelmek azonosítása, felismerése és megnevezése, öntudat, a negatív érzelmek kezelése és ellenőrzése, amelyek stresszt, izgatottságot, érzelmi önkontrollt generálnak. Egy érzelmileg intelligens ember a következő tulajdonságokkal rendelkezik: barátságos, társaságkedvelő és nyitott a másokkal való kapcsolatokban, határozott, jó érzelmi önkontrollal rendelkezik, magabiztos, bízik saját erejében, helyes énképpel és önönbecsüléssel rendelkezik, bizonyos kedvezőtlen körülmények vagy bizonyos emberek nem rettentik meg, képes arra, hogy szabadon és meggyőzően nyilvánuljon meg a nyilvánosság előtt, legtöbbször vezetői szellemet tanusít és lehetőségeinek maximális kihasználására irányuló vágyát fejezi ki. Más szavakkal, a magas EQ-al rendelkező ember kiegyensúlyozott, irányítja önmagát és a helyzetet, egészséges elmével és viselkedéssel rendelkezik. Daniel Goleman az érzelmi intelligencia 4 összetevőjét emelik ki (önismeret, önkontroll, társadalmi tudat - empátia, emberi kapcsolatok kezelése). Az első kettő személyes komponensnek, a következő pedig az érzelmi intelligencia társadalmi összetevőinek tekinthető. Az életben való siker érdekében D. Goleman úgy véli, hogy mindegyikünknek meg kell tanulnia és gyakorolnia kell az érzelmi intelligencia fő dimenzióit. Noha a gyermekkor rendkívül fontos az érzelmi intelligencia fejlődésének szilárd alapjai megteremtésében, még felnőttkorában is alakítható és fejleszthető. Statisztikai kutatások szerint az érzelmi kompetencia kétszer olyan fontos, mint a technikai vagy intellektuális képességek. Azok a gyerekek, akiknek szülei ösztönzik az „érzelmi tapasztalatokról folytatott beszélgetéseket közölni fogják saját érzelmeiket, és jobban megértik mások érzelmeit” (Petrovai, 2009, 32. o.). A szülők beszélgetései gyermekeik érzelmeiről, pontosabban a szülők hajlandósága gyermekeik meghallgatására és megértésére, a velük való szinkronizálásra és együttérzésre, érzelmi támogatás biztosítására, segítve őket abban, hogy megoldást találjanak problémáikra, következetes alapot jelent az érzelmi egészség, az alkalmazkodóképesség és az összes megterhelő helyzet intelligens kezelésének fejlődéséhez amellyel találkozni fognak. Idősödve a gyerekek megtanulják az érzelmek kifejezésének szabályait (mikor, hogyan és milyen kontextusban fejezzék ki, amit éreznek), és felfedezik, hogy néha vannak különbségek az érzéseik és a kívülről látható dolgok között. Amikor a gyermek úgy érzi, hogy elfogadják olyannak, amilyen (olyan értelemben, hogy nem csak akkor érzi magát szeretettnek, ha betartja a szabályokat és érzelmileg megzsarolva, amikor hibázik), akkor önbizalomra épülő énképet fog kiépíteni és erőforrásokat talál saját tervei megvalósítása és problémáinak megoldása érdekében, anélkül, hogy mindig mások megoldásait várná. Más szavakkal, aktiválni fogja saját lehetőségeit. Az a gyermek, aki elfogadja önmagát, könnyebben legyőzi azokat a nehézségeket, amelyekkel elkerülhetetlenül szembesülni fog, gyorsabban felülkerekedik csalódások, fájdalmak vagy más negatív érzelmek és tapasztalatok miatt. Kedves szülők, a gyermekek minél elfogadottabbaknak érzik magukat annál jobban fogják szeretve érzni majd magukat, amelyek ösztönözni fogják pszichés erőforrásaik aktiválására a kitűzött célok megvalósítása érdekében. Az örökké elbizonytalanított és kritizált gyerekek sok pszichés energiát fognak felhasználni, hogy megvédjék magukat az elutasító üzenetektől, megbirkózzanak a negatív érzelmi terheléssel és az alkalmatlanság érzésével. Ezt az energiát felhasználhatná saját potenciáljának fejlesztésére, és nem egy állandó küzdelemre az olyan üzenetek kezelésére, mint „Nem vagyok jól, mert a szüleimnek sem tetszek\". Ezért kívánatos lemondani a destruktív kommunikációs szokásokról, amelyek révén a gyerekek kritizálva és bűnösnek érzik magukat mindenben ami történik, megakadályozva őket abban, hogy kifejezzék saját érzelmeiket. 4. SZÁM /2

A gyermekek érzelmeinek kommunikációjában a szülők reakciói által önkéntelenül létrehozott akadályok A szülők tipikus reakciói: 1. Kritizálni és megszégyeníteni „Huncut és szemtelen gyerek vagy\" „Nem vagy olyan, mint a bátyád, engedelmes és szorgalmas\" Pszichológiai hatások: Nemkívánatos hatások az énkép és az önbizalom kialakítására. Azt üzeni, hogy nem értékes. Tilos önmagának lenni, azt mondják neki, hogy olyan kell legyen, mint a testvére. 2. Elterelés a problémáról „Hadd mondjak valami vicceset, ami velem történt, amikor hazajöttem. Egy igazi vicces helyzet\" „Nagyon jó ötletem van. Szeretném ha megnéznénk egy filmet Mister Bean-el. \" Pszichológiai hatások: Ez, azt a benyomást kelti, hogy jelenleg működik, de a valóságban a gyermek elutasítottnak érezheti magát, vagy hogy a felnőtt nem igazán törődik azzal, amit érez. A probléma elkerülése nem jelenti annak bármilyen módon történő megoldását. Az ebből fakadó érzelmek továbbra is fennállnak. 3. Fenyegetések „Vigyázz, hogyan viselkedsz, különben meglátod! „Ha nem teszed meg azonnal, amit mondtam, akkor nagyon megharagszok! „Csak veszíteni valód van, mert soha nem hallgatod meg, azt amit mondok\" Pszichológiai hatások: Serkenti akár az engedékenységet vagy a neheztelést, az ellenségeskedést. Azt a benyomást kelti, hogy csak a szülő igényei és érzelmei számítanak, a gyermeké nem. 4. Túlzott parancsok és célzás „Nem számít, mit akarsz csinálni, nem engedlek el kirándulni\" „Nagyon nyughatatlan vagy, ne aggódj annyira. Nagyon fárasztó vagy\" Pszichológiai hatások: A gyermek csalódottnak érzi magát, mert a saját szándékait nem veszik figyelembe. Zavaros lehet az az érzés, hogy abban a pillanatban nem fogadják el. A gyermek kényelmetlenül érzi magát. 4. SZÁM /3

5. Elemzésre és a diagnózisra való hajlam „Ne mondd el az osztáytársaidnak a félelemről alkotott véleményed, mivel többé nem fognak befogadni a csoportba\" „Mindig provokálod a húgod, mert annyira féltékeny vagy\" Pszichológiai hatások: A mások értékelésétől való félelem hangsúlyos. Lázad, ha az értelmezések hamisak, mivel úgy érzi, hogy igazságtalanul vádolják. 6. Moralizáló hajlam „Nem kell így viselkedned, a tisztelet mindenek felett áll, te pedig nem vagy képes figyelembe venni azt, amit tanítok neked. Szeretném, ha megértenéd, hogy meg kell tenned, amit mondok, mert sokkal többet tudok, mint te\" Pszichológiai hatások: A gyermek úgy érzi, hogy a szülő nem bízik ítéletében, és el kell fogadnia anélkül, hogy megbeszélné az általa kiszabott megoldásokat. Magát is hibáztathatja, mert úgy érzi, hogy ez nem helyes. 7. Megoldásokat adni „A legjobb ebben a helyzetben az, ha azt a lehetőséget választod, amit mondtam neked\" „Nem kell túlterhelned magad, hanem azt kell tenned, amit mondok\" Pszichológiai hatások: Blokkolja a gyermek kezdeményezését, hogy megpróbáljon megoldásokat találni. A szülő irányíthatja, de nem tudja megoldani a problémáit. Ellenkező esetben fennmarad a mások segítségétől való függés és az önbizalomhiány. Az, hogy a szülők megértsék gyermekeik érzelmeit, valamint az, ahogyan ezekre reagálnak, nem csak a gyermekeik érzelmi élményeit, hanem az érzelmi élettel kapcsolatos meggyőződésüket is befolyásolja. Például, ha gyakran azt mondják nekik, hogy szégyen sírni, amikor megütik magukat, vagy ha valami rossz történt velük, a gyerekek el fogják hinni, hogy az érzelmek veszélyesek és kerülni kell őket. Az érzelmek érvénytelenítésének jelensége a szülők részéről arra tanítja a gyermekeket, hogy gátolják őket, tereljék el figyelmüket róluk vagy akár tagadják meg őket. A szülőknek észre kell venniük gyermekeik negatív érzéseit (szomorúság, félelem, aggodalom, bizalmatlanság, bizonytalanság), és végül segíteniük kell megnyílni, vagyis beszélni arról, ami zavarja őket. Nyilvánvalóan nem az a kérdés: Miért vagy szomorú?, de kezdődhet pl. így: Úgy érzem, hogy valami felzaklat. Látom, hogy nagyon csendes vagy, és szomorú a tekinteted. Azt hiszem, valami történt. Igazam van, vagy talán valami másról van szó? Stănculescu, E. (2011). Stimularea inteligenţei emoţionale a copiilor în volumul Psihologia copilului modern G. Pânişoară (coord). Iaşi: Ed. Polirom 4. SZÁM /4

Ajánlások szülők számára Azok a szülők, akik felismerik és teljesítik gyermekeik szeretet, kommunikáció és megbecsülés iránti igényét, érzelmileg írástudóvá teszik őket, segítve abban, hogy felfedezzék és megértsék a pozitív és negatív érzelmek gondolatokra, szavakra és viselkedésre gyakorolt hatását, hozzájárul az érzelmi egészségük megőrzéséhez, és nem utolsósorban az alkalmazkodóképesség és a mentális jólét növeléséhez. Ne alakítsák ki a gyerekekben azt a hamis benyomást, hogy óvakodniuk kell a kellemetlen érzelmek kifejezésétől. Ezeket nem szabad gátolni vagy megtagadni, hanem megbeszélni kell, hogy megértsék, mi késztette őket ilyen érzésre, és hogyan tudják megfelelően kifejezni, azt amit éreznek. Kívánatos, hogy a szülők ne reagáljanak negatív érzelmeken keresztül a gyermekek negatív érzéseire, mert az utóbbiak nem lesznek képesek funkcionális modellt kidolgozni az elégedetlenség, a szomorúság, a düh vagy a félelem kezelésére. Alapvető érzelmi lecke az, ahogy a szülők megnyugtatják a gyermeket, ha szomorú, dühös, elégedetlen. Az a gyermek, akire ilyen helyzetekben figyelem irányult, de nem hiperprotektív módon, hanem megtanították saját érzelmeinek megismerésére és megfelelő kifejezésére, megoldások keresésére a problémák leküzdésére, fejleszti az önkontrollt. A fegyelmi módszereknek korlátok felvázolásán, a szabályok alkalmazásának következetességén kell alapulniuk, úgy hogy a gyermek tudatában legyen annak következményével ha nem tartja be azokat. A nehéz helyzetek kezelésében a szülőknek nem lehetnek olyan primitív reakcióik, mint a kiabálás vagy a harag. Valójában az ilyen reakciók, az ellenőrzés hiánya miatt sebezhetőséget, eredménytelenséget és frusztrációt mutatnak. A szülők az első példaképek a gyermekek számára. Utóbbiak utánzással tanulnak, főleg az élet első éveiben. Szüleik szokásait vagy érzelmi reakcióit is utánozni fogják. A szülőknek fogékonynak kell lenniük gyermekeik érzelmeire, át kell érezniük és ösztönözniük kell az érzelmek jelentésének megértéséhez vezető vitákat. Következtetések: Egy gyermek harmonikusan fejlődik, ha nemcsak a tudás iránti igénye elégül ki, hanem az elfogadás, a szeretet, az összetartozás és a megbecsülés iránti igénye is. A mai gyermeket ahhoz, hogy sikeres felnőtté váljon, intellektuálisan kell stimulálni, ugyanakkor társadalmilag is affektívnek kell lennie. Az élet kihívásaival szemben nem az lesz felkészülve a legjobban, aki az individualizmus, a heves versenyképesség szellemében nevelkedett, perfekcionizmust generál, a hibákat nem tolerálja, a tanulásban a legmagasabb teljesítményt nyújtja, hanem az, aki rendelkezik szociális képességekkel és intelligensen kezeli érzelmeit, fogékony mások igényei iránt, aki tisztában van személyes értékével és vállalja a felelősséget saját válásáért. A szakemberek biztató „ítéletet\" hoztak - az érzelmi intelligencia attól függően alakul ki, hogy a szülők és a gyermekek életének más jelentős emberei mennyire jó „edzők\". Rajtuk múlik, azon képességek fejlesztése, melyek hozzájárulnak azon szerepekhez való alkalmazkodásban, melyet az élet mindenki számára fenntart. Elektronikus források: https://iteach.ro/experientedidactice/cultivarea-si-dezvoltarea-inteligentei-emotionale-la-copiii-de-varsta-scolara-mica https://www.researchgate.net/publication/333386344_Stimularea_inteligentei_emotionale_in_copilarie \"Az érzelmi intelligencia nem ellentéte az intelligenciának, nem a szív diadala az agy felett, hanem a kettő egyedi kereszteződése.\" David Caruso 4. SZÁM /5