zsol

1. BEVEZETÉS i .i . Két nyelv egybevetése mindig tanulságos... Két nyelv egybevetése mindig tanulságos, és különösen érdekessé válik akkor, ha azok nagyon közeli rokon nyelvek (portugál <—> spanyol), vagy éppen ellen­ kezőleg, igen távol állnak egymástól (magyar portugál, spanyol); hiszen az előbbi esetben is — az egyezések mellett — vannak eltérések, míg az utóbbiban is találunk hasonló, sőt azonos vonásokat. „Az alapnyelv és a célnyelv grammatikájának összevetése a nyelvtanulás fo­ lyamán a világ legtermészetesebb dolga; a nyelvtanárok (...) mindig is éltek az anyanyelvi szerkezetekre való hivatkozás lehetőségeivel” (P a t a k i Pál, 207). Két idegen nyelv (célnyelv) egybevető (összevető, konfrontatív, kontrasztív stb. — 1. 1.2.2.) vizsgálata talán nem ennyire magától értetődő, mégis — úgy gondolom — bizonyos nyelvek, így például az iberoromán nyelvek1,2, a portugál 1 Az Ibériai-félsziget újlatin nyelvei: a portugál (a galego-val együtt), a spanyol (kasztíliai /s.: castellano/) és a katalán (vö. F o g a r a s i Miklós, 13, 25). A /p.:/ galego-t (galíciai /s.: gallego/) általában nem nyelvnek tekintik: F o g a r a s i M iklós (30) és H e r m á n József (101) a portugál nyelv egy nyelvjárásának nevezi; P. V á z q u e z C u e s t a — M. A. M e n d e s d a Loz pedig következetesen galego-portugál nyelvterületről ír (1/39-50), és a galego-t az irodalmi nyelv, a művelt beszélt köznyelv és a népnyelv szempontjából egyaránt a por­ tugál egyik változatának (portugál, brazil, galego) tartja (1/50). (A nyelv és a nyelvjárás közötti különbségtételre itt most nem térhetünk ki; — mások mellett — F . d e S a u s s u r e /235-260/ átfogó képet ad e kérdésről.) A szakirodalomban az iberoromán nyelvterület (vö. T a m á s Lajos, 23, 24), illetve az iberoromán nyelvek (vö. H e r m á n József, 103; N y . A. K a t a g o s c s in a - J. M. V o l f könyvé­ nek alcíme) terminus a portugál és a spanyol nyelvterületre együttesen, illetve a portugál és a spanyol nyelvre közösen használatos, a katalánt azonban nem, vagy csak fenntartá­ sokkal szokták idesorolni, mivel - sajátosságai alapján - átmenetet jelent a provenszál- gaszkonyi és a spanyol-portugál nyelvterület között (vö. H e r m á n József, 103; T a m á s Lajos, 22—23; N y . A. K a t a g o s c s in a —J. M. V o l f, 4—5). 2 Az újlatin nyelvek közül a két iberoromán nyelv, a portugál és a spanyol áll egymáshoz a legközelebb. Ennek következtében az egyik ismerete — legalábbis a passzív nyelvtudás szintjén — nagyon megkönnyíti a másik elsajátítását. (Tapasztalataim szerint az egyik bir- - 15 -

B e v e z e t é s és a spanyol konfrontációját „kívülről”, egy harmadik nyelv (anyanyelv, alap­ nyelv, forrásnyelv, bázisnyelv) felől is érdemes elvégezni; az ilyen típusú kutatás a nyelvoktatásban, nyelvtanulásban hasznosítható eredményeket is hozhat. 1.2. A z egybevető (összevető/konfrontatív/kontrasztív) elemzés I . 2 . I . A z egybevető (összevető / konfrontatív / kontrasztív) elemzés fogalma Néhány tömör meghatározás: [A kontrasztív elemzés] „feladata két nyelv struk­ túráinak, nyelvi egységeinek” „következetes és meghatározott módszer szerin­ ti egybevetése” (L e n g y e l Zsolt, 101, 106). [A kontrasztív elemzés] „az első és a második nyelv szisztematikus összehasonlítása a tanulás szempontjából leg­ nagyobb nehézségeket okozó területek meghatározása céljából (D. C r y s t a l , 463). „(...) a módszert, amely két vagy több élő nyelvet állít szembe egymással, kontrasztív nyelvvizsgálati irányzatnak nevezték el” ( R ó n a -T a s András, 291). Valamivel bővebben: „Az egybevető (kontrasztív) módszer (...) két vagy több nyelv egészének, egyes részrendszereinek, vagy csak bizonyos sajátossá­ gainak szembeállítására, magasabb fokon pedig a köztük levő egyezések és kü­ lönbségek pontos felderítésére és leírására használatos (...) (B a l á z s János, 8). D e z s ő L. — W. N e m s e r szerint: „A kontrasztív nyelvészetet a nyelvi struk­ túra változatai és az idegen nyelvek elsajátítása közti viszony érdekli (...). A kontrasztív kutatások végső elméleti célja az, hogy megállapítsa azokat az elveket, amelyek lehetővé teszik, hogy előre lássuk és megmagyarázzuk az idegen nyelv elsajátításának jellemzőit a tanulóktól már ismert és az elsajátítani kívánt nyelv szerkezetének összevetése alapján” (13). P a t a k i Pál az előzőkhöz hozzáfűzi: „A fenti definíció csak az alkalmazott kontrasztív nyelvészetre igaz; nem szabad a kontrasztív nyelvészetet önma- tokában nem kevesen rá is szánják magukat a másik megtanulására is.) Akár a portugálul tudó tanul spanyolul, akár a spanyolul tudó portugálul, kis fáradsággal, igen gyorsan elér­ heti, hogy az írott szövegeket jó l megértse. Ha azonban a beszélt nyelvet is érteni akarja, csak a portugál alapján spanyolul tanulónak egyszerű a dolga; fordítva ez már komolyabb erőfeszítést igényel, mivel a portugál fonetikai rendszer bonyolultabb a spanyolnál. Az sem mindegy, hogy a portugál európai vagy brazíliai változatával találkozik-e előbb; az euró­ pai portugál ugyanis fonetikai szempontból a brazíliaihoz képest is divergens (1. 1.2.3.). Ugyanakkor ha valaki nem csupán a passzív tudás megszerzését tűzi ki célul, hanem a má­ sodik iberoromán nyelven is meg akar tanulni helyesen beszélni és írni, bizonyos szem­ pontból nehezebb feladatra vállalkozik, mint ha egymástól távolabb álló nyelveket válasz­ tott volna (1. homogén gátlás, 1.2.3.). - 16 -

1.2. A z egybevető (összevető/konfrontatív/kontrasztív) elemzés gának a nyelvoktatásban való alkalmazásával azonosítani. (...) a kontrasztív vizsgálat segítségével pontosabbá, teljesebbé lehet tenni a nyelvek leírását. Számunkra a kontrasztív nyelvészet: két nyelv részrendszereinek (optimális eset­ ben teljes rendszerének) kizárólagosan szinkrón jellegű összevetése” (207—208). J uhász János (1975:32) a nyelvek szinkrón egybevetését „némi leegyszerű­ sítéssel konfrontációra és hibaelemzésre osztja. Ugyanakkor azt is megálla­ pítja, hogy a kettő „kiegészíti egymást: az első által kimunkált eredményeket, illetőleg koncepciót a második felhasználja, és fordítva: (...). Ezenkívül (...): a konfrontáció egész rendszereket, illetőleg részrendszereket vizsgál, a hiba­ elemzés ezzel szemben mindig csak egyedi jelenségeket tár fel, s csak az általá­ nosítás során juthat el a konfrontációhoz.” (Vö. D ezső L.-W . N em ser, 14.) T emesi Mihály meghatározása akár az eddigiek összefoglalásának is tekint­ hető: „ A különböző nyelvek rendszereinek interlingvális összevetése két vagy több nyelv egészének konfrontációja, de lehet csak egyes rész- rendszereinek, szintjeinek, osztályainak, kategóriáinak vagy bizonyos strukturális jegyeinek szembeállítása is a köztük levő azonosságok, ha­ sonlóságok és eltérések pontos felderítésére és leírására” (429). 1.2.2. Terminológiai problémák Pataki Pál terminológiai problémákra is kitér: „Sok vita folyt magáról a kont­ rasztív terminusról, amely valóban nem túlzottan szerencsés, hiszen az alap- és célnyelv közötti hasonlóságok megállapítása legalább olyan fontos, mint a kü­ lönbségek regisztrálása. A kontrasztív szakszó elfogadása végül is azzal magya­ rázható, hogy a komparatív jelzőt a genetikus kapcsolatban álló nyelvek vizs­ gálatával foglalkozó összehasonlító nyelvtudomány már kisajátította. Éppen a komparatív nyelvészettől való elhatárolással (tehát egy negatívummal) ragad­ ható meg legegyszerűbben a kontrasztív nyelvészet” (207), majd L otz Jánost idézi: „A kontrasztív elemzés nem más, mint összehasonlító nyelvészet annak legáltalánosabb és legátfogóbb értelmében, noha magát az 'összehasonlító’ mű­ szót genetikus (történeti) célokra foglalták le. Gyakorlatilag azonban a 'kont­ rasztív’ műszót arra az esetre korlátozzuk, amikor célunk két (vagy több) nyelv­ ben levő bizonyos elemcsoportoknak rendszerszerű összehasonlítása, tekintet nélkül származási viszonyaikra, tipológiai kapcsolataikra stb.” (326). D ezső L. — W. N emser „a 'kontrasztív elem zés’ helyett ajánlott alternatív el­ nevezéseket” sorolja: 'párhuzam os leírás’, 'differenciáló leírás’, ’dialingvisztikus elemzés’, 'elem ző konfrontálás’ stb., m agyarul pedig az egybevető’ jelzőt ítéli használhatónak (14). - 17 -

B e v e z e t é s T e m e s i Mihály 'összevető (konfrontatív és kontrasztív) nyelvvizsgálatról’ (419); J u h á s z János 'konfrontatív nyelvészeti m ódszerről’ (1975:29) ír. 1.2.3. A z egybevető nyelvvizsgálattal kapcsolatos alapfogalmak B a l á z s János (14—15, 17) rámutat, hogy az egybevetendő forrásnyelvi és cél­ nyelvi jelenségeknek összemérhetőknek kell lenniük. A nyelvi jelenségek csak akkor összemérhetők, ha egyneműek, vagyis ha strukturálisan és funk­ cionálisan megfelelnek egymásnak. Továbbá valamely forrásnyelvi és cél­ nyelvi jelenség akkor tekinthető egyenértékűnek (ekvivalensnek), ha ezek bizonyos szempontból (tehát például közlésbeli funkciójukban, vagy példá­ ul jelentéstartalmukban) megegyeznek, jóllehet ugyanezek a jelenségek más (számunkra nem releváns) tulajdonságaikban — kisebb vagy nagyobb mérték­ ben — el is térhetnek egymástól. Az egyenértékű nyelvi kifejezések közül azok egybevágók (kongruensek), amelyek kifejezésbeli megformáltságukban is megfelelnek egymásnak, és azok nem egybevágók (inkongruensek), ame­ lyek alaki szempontból elütők. (Vö. T e m e si Mihály, 425, 426.) Az inkongruens nyelvi jelenségek a kevésbé bonyolultak felől a bonyolultabbak felé haladva széttartók (divergensek: <), az utóbbiak felől az előbbiek felé haladva vi­ szont összetartok (konvergensek: >). A konvergencia a kisebb, a divergencia pedig a nagyobb fokú tagolódás következménye (vö. B a l á z s János, 18). Amikor valaki idegen nyelvet tanul, önkéntelenül is anyanyelvi jelensé­ geket visz át az újabb nyelvre. Forrásnyelvi és célnyelvi jelenségek egybevá­ gósága esetén ez az átvitel (transzfer) hasznos, nagymértékben segíti az új nyelv tanulását. Inkongruencia esetén azonban ez a — helytelen — nyelvi átvi­ tel (ilyenkor negatív transzfer, interferencia a neve) a célnyelv normáinak megsértését idézi elő (vö. B a l á z s János, 28; D e z s ő L. — W. N e m s e r , 13; J u h á s z János, 1975:30; D. C r y s t a l , 462). J u h á s z János m agyar—német viszonylatban anyanyelv és célnyelv kapcso­ latát vizsgálva behatóan foglalkozik a homogén gátlás3 jelenségével, amely­ 3 A homogén gátlás (Ra-féle gátlás, Ranschburg-féle phenomen, Ranschburg’sche Hemmung /20/, Ranschburg-féle gátlás / 1 3 5 / ) R a n s c h b u r g Pál nevéhez fűződik. „Mint a szellemi tevé­ kenység minden területén érvényes alaptörvényt” fogalmazza meg az alábbiakat: „A lélek egymással érintkező tartalmai és folyamatai (érzetek, képzetek, akarások) egymást önálló fejlődésükben annál kevésbé zavarják, mennél eltérőbbek és annál inkább mennél homo­ génebbek. (...) Az egyforma (egynemű) egyformaságának fokához mérten igyekszik egy közös egységben egyesülni” (8). Majd e megállapítás nyelvi vonatkozásait tanulmányozza. - 18 -

1.2. A z egybevető (összevetó'/konfrontatív/kontrasztív) elemzés nek az a lényege, hogy a részleges azonosság (a hasonlóság4) sokkal nagyobb nehézséget okoz a nyelvtanulásban, mint a teljes eltérés (vö. 1970:92—143); vagyis a tanuló az anyanyelve és a célnyelv között fennálló részleges azonos­ ságot, azaz a hasonlóságot is teljes azonosságnak véli, tehát nem azonosat azo­ nosít (1975:29, 30). A későbbiekben más kutatóknál is — J u h á s z János nevének említésével (B a l á z s János, 30) vagy a nélkül (F ü l e i- S z á n t ó Endre, 1970:216) - fel-feíbukkan ez a fogalom. 1.2.4. Portugál—spanyol egybevetés Az anyanyelv és a célnyelv grammatikájának összevetése a nyelvtanulás folya­ mán valóban a világ legtermészetesebb dolga (vö. P a t a k i Pál, 207), ezt a felis­ merést az én esetemben mégis jóval megelőzte egy másik: Már a két iberoromán nyelv tanulása közben, majd e nyelvek ismerőjeként és oktatójaként meglehetősen korán szembesültem azzal a ténnyel, hogy akár a transzferben rejlő óriási lehetőségek kihasználásához (a két nyelv rendszeré­ ben - amint látni fogjuk — gyakori a teljes azonosság), akár a „portinyol”5, azaz a spanyol —> portugál, portugál —> spanyol interferencia elkerüléséhez a két egymáshoz igen közel álló nyelv egyidejű azonosságainak és eltéréseinek tu­ datos (és nagyon alapos) ismerete szükséges. Más szóval, pontosan tudnunk kell, melyek azok az egyik nyelv elsajátítása során szerzett (grammatikai /és lexikai, bár ez utóbbi jelen munkámnak nyilvánvalóan nem tárgya/) ismere­ tek, amelyek nyugodtan, a „portinyol” veszélye nélkül alkalmazhatók a másik nyelvben is. Legalább ilyen fontos, hogy a két nyelv különbözőségeit (lehető­ leg még az első pillantásra nem túl jelentőseket is) számba vegyük, a tanítás, illetve a tanulás során kellőképpen tudatosítsuk és gyakoroltassuk, illetőleg gyakoroljuk. Magából a homogén gátlásból következik — és mindennapi ta­ pasztalataink is igazolják —, hogy minél kisebb eltérésről van szó, annál nehe­ zebben tudjuk a gyakorlatban az egyik nyelvi jelenséget a másiktól elhatárol­ ni, annál lassabban válik készséggé a helyes nyelvhasználat, annál jellemzőbb, hogy beszéd közben a másik nyelven „ugrik be”, amit mondani szeretnénk. 4 „A hasonlóság általános meghatározása az azonosságok és különbözőségek csak pontat­ lanul leírható aránya lehetne; más szóval: részleges azonosság és részleges különbözőség nevezhető hasonlóságnak” ( J u h á s z János, 1975:29). 5 A portugálok és a spanyolok által tréfásan „portinyol”-nak, illetve „portunyol”-nak ne­ vezett nemkívánatos, kevert nyelvi formák, szerkezetek (p.: portugués + espanhol\\ s.: portugués + espatíol). - 19 -

B e v e z e t é s Mindez (szinte szükségszerűen) ráirányította figyelmemet e két idegen nyelv (célnyelv) egybevetésének, konfrontatív6 tanulmányozásának, a köz­ tük levő egyidejű egyezések és különbözőségek feltárásának és leírásának jelentőségére. Hozzá kell tennem, Magyarországon a nyelvet tanulók számára általában nem a spanyol, még kevésbé a portugál az első idegen nyelv. Amikor spanyolul és/vagy portugálul tanul valaki, a magyar és az indoeurópai nyelvek közötti alapvető és jellegzetes szerkezeti különbségek egy részével már többé-kevés- bé tisztában van, és a transzfer-interferencia jelenségek sem csupán magyar —» spanyol, portugál, hanem (s talán még inkább) valamely másik indoeurópai nyelv —> spanyol, portugál viszonylatban mutatkoznak. 1.3. E munkám témája, célkitűzései, kutatási módszerei E munkám két egybevető tanulmányból áll: 2 . fejezet: A portugál és a spanyol igerendszer grammatikai és szemantikai jellemzői a magyar nyelv sajátosságainak tükrében; 3. fejezet: A portugál és a spanyol ige­ idő-használat egybevető leírása. A második fejezetben a magyar igerendszert kiinduló pontnak tekintve egy-egy igei kategóriát mindig olyan mélységben (olykor csak utalásszerű­ én /pl. 2.1.2. Az igefaj a magyarban/, máskor részletekbe menően /pl. 2.4.4. Aspektus a magyarban/) tárgyalok, hogy azok megfelelő háttérként, viszonyí­ tási alapként szolgáljanak a portugál és a spanyol igerendszer bemutatásához. A portugál—spanyol konfrontációhoz viszont mind a második, mind a harma­ dik fejezetben (igeidő-használat) a párhuzamos leírás módszerét választottam, abból az elgondolásból, hogy egyrészt a magyar (anya)nyelv (forrásnyelv) felől nézve mindkettő idegen nyelv (célnyelv)7; másrészt két célnyelv egybevetésé­ hez — megítélésem szerint — célszerű olyan megközelítési módot alkalmazni, 6 Jóllehet magam is szoktam az ismertebb, elfogadottabb kontrasztív terminust alkal­ mazni (rendszerint olyankor, amikor nincs mód terminológiai kérdések tisztázására), a konfrontatív elnevezést sokkal találóbb, a lényeget pontosabban tükröző kifejezésnek tar­ tom. Két nyelv konfrontációjakor ugyanis nemcsak a kontrasztokat, hanem az azonossá­ gokat is vizsgáljuk (vö. P a t a k i Pál, 207). 1 Ú gy gondolom, igen lényeges különbség van a között, hogy a nyelvtanuló számára 1. az egyik iberoromán nyelv az anyanyelve, a másik pedig célnyelv; 2. mindkettő célnyelv. Az előbbi helyzetben (mivel anyanyelvűnket általában minden más nyelvtől elég biztosan meg tudjuk különböztetni) csekély a valószínűsége annak, hogy az újonnan tanulandó nyelv is visszahasson az anyanyelvre, „a legrosszabb esetben is” „legfeljebb” a célnyelv válik többé-kevésbé „portinyol”-Iá. Az utóbbiban viszont, még akkor is, ha az 1. célnyelv - 2 0 -

1.3. E munkám témája, célkitűzései, kutatási módszerei amely mindkét irányból (1. célnyelv, 2. célnyelv) egyaránt hasznosítható m eg­ állapításokhoz vezethet. Nézőpontom egy olyan magyar anyanyelvű (magyar szakot nem vég­ zett) oktatóé, aki 1. (néhány indoeurópai nyelvet valamilyen szinten ismer­ ve) mindkét iberoromán nyelvet célnyelvként, felnőtt korban sajátította el; 2. oktató tevékenysége során magyaroknak tanít többnyire portugál, ritkáb­ ban spanyol nyelvet; 3. tanítványai között jelentős számban voltak és vannak spanyolul tudó, portugálul tanuló hallgatók. Ez az alaphelyzet tehát megle­ hetősen sok hasonlóságot mutat mind a M agyarországon iberoromán nyel­ veket tanítókéval, mind az azokat tanulókéval, legfeljebb annyi eltéréssel; hogy napjainkban már egyre gyakrabban előfordul a nyelvelsajátítás portugál —> spanyol sorrendje is. Könyvem alapvetően gyakorlati, nyelvpedagógiai céllal készült konfrontatív leírás, a magyar iberoromán (portugál spanyol) ige­ rendszer, ezen belül a portugál spanyol igeidő-használat egyidejű (X X —X X I. századi) azonosságainak és különbözőségeinek számbavétele. E tárgyú kutatásaimmal (1986; 1998; 2001; 2002; 2004; 2006; 2008; 2010) — amint az Előszóban már említettem — azok nyelvtanulásához szeretnék segít­ séget nyújtani, akik e két nyelv valamelyikének birtokában célul tűzik maguk elé a másik magas szintű elsajátítását is, továbbá akik a portugál és a spanyol nyelvtanra (közelebbről a portugál és a spanyol igékre) vonatkozó ismereteiket rendszerezni, elmélyíteni kívánják. Munkám során mindig az európai nyelvhasználatot, vagyis a portugáliai (standard) portugált és a spanyolországi (standard) spanyolt (kasztíliait) veszem alapul, de utalok egy-egy latin-amerikai sajátosságra is (a galego-val viszont egyáltalában nem foglalkozom /vö. Jegyzetek 1./). Az igei kategóriákat, majd az igeidőket egyenként sorra véve (ez utóbbi­ akat egy rövid összegzésben /l. 3.4./ funkciók szerint is csoportosítva), a ha­ gyományos grammatikák tárgyalásmódjának megfelelően vizsgálom, abból a megfontolásból, hogy kutatásaim eredményei minél szélesebb körben (kisebb nyelvészeti felkészültségű érdeklődők számára is) hasznosíthatók legyenek. A két fejezetnek nem azonos a feldolgozási módszere. A második fejezet­ ben a nyelvre vonatkozó állításokat saját (vagy nyelvtankönyvekből átvett) pél­ damondatokkal támasztom alá. A harmadik fejezetben eredeti portugál és/vagy spanyol szövegekből vonok le (természetesen más kutatók véleményével és saját tapasztalataimmal is összevetett) következtetéseket. Egyetlen helyen magas szintű ismeretével fog hozzá valaki a 2. célnyelv elsajátításához, a nyelvi interferen­ cia - tapasztalataim szerint — eló'bb-utóbb mindkét irányban működésbe lép. - 21 -

B e v e z e t é s nem esik egybe a fejezet és a módszer határa: A folyamatos igealak című rész (1. 2.7. Az igeragozás) a harmadik fejezet módszerével készült. Szólnom kell egy első pillantásra talán jelentéktelennek tűnő problémáról, ami munkám kezdetén elég sok fejtörést okozott. Az magától értetődik, hogy a táblázatokban a magyar mint forrásnyelv megelőzi az iberoromán nyelveket mint célnyelveket. Nem ilyen egyértelmű azonban, főleg a második fejezet­ ben, a portugál és a spanyol sorrendje. Önmagában ugyanis az volna éssze­ rű, hogy a spanyol (bármilyen szempontból — akár anyanyelvi beszélőinek számát vagy magyarországi ismertségét, akár nyelvészeti feldolgozottságát — nézzük is) megelőzze a portugált. A harmadik fejezetben viszont szükség­ képpen a portugál áll az első helyen, mivel ott — kétnyelvű szövegek eseté­ ben — portugál—spanyol fordításokkal dolgozom. Ezért úgy döntöttem, hogy a könyvem minden rendszerező egybevetésének, táblázatának — a könnyebb áttekinthetőség érdekében — 1. magyar, 2. portugál, 3. spanyol a sorrendje; a leíró részeken belül pedig a feldolgozandó téma logikája határozza meg e nyelvek egymásutánját. 1.4. Más szerzők művei az általam tanulmányozott témáról Amióta csak portugál—spanyol konfrontatív kutatással foglalkozom, két szer­ zőpáros egy-egy — egymástól eltérő nyelvészeti megközelítéssel írt — könyve jelentett számomra viszonyítási alapot, állandó fogódzót. Az egyik, a spanyol P. V á z q u e z C u e s t a és a portugál M. A. M e n d e s d a L u z több kiadást megért, kiadásról kiadásra bővülő Gramática Portuguesa című átfo­ gó munkája, amely önmagában azzal, hogy spanyolok számára készült, vagyis portugál nyelvi jelenségeket óhatatlanul a spanyol nyelv tükrében mutat be, (anélkül hogy szerzőinek ez kifejezett szándéka lett volna) értékes hozzájá­ rulás a portugál—spanyol egybevetés tárgyköréhez. Az előszóban P. V á z q u e z C u e s t a (1/10) a spanyolok portugálnyelv-tanulási nehézségeinek okát volta­ képpen a homogén gátlásban jelöli meg (bár e terminust nem használja). A saját kutatásaimat leginkább érintő, az ige szintaxisáról szóló fejezet (11/198—223) pedig — amint azt P. V á z q u e z C u e s t a maga is hangsúlyozza (1/11) — eleve csak a két nyelv közötti kontrasztokkal foglalkozik. A másik, az orosz N y . A. K a t a g o s c s i n a és J. M. V o l f kötete — amint a címe is pontosan mutatja (Szravnyityelno-szoposztavítyelnaja grammatyika romanszkih jazikov. Ibero-romanszkaja podgruppa) — a két iberoromán nyelv egybevető nyelv­ tana, — a teljes grammatikát (fonológia, morfológia, szintaxis) felölelő, a la­ tin-amerikai nyelvhasználatra is kiterjedő — párhuzamos leírása. - 2 2 -

1.5. A korpusz 1.5. A korpusz Minden nyelvi elemzésnél döntő jelentőségű, hogy olyan korpuszt válasz- szunk, amely hitelesen tükrözi a vizsgálandó jelenséget. Konfrontatív tanul­ mányoknál nagyon nehéz — szinte lehetetlen — maradéktalanul megfelelni en­ nek a követelménynek, mivel egyrészt az lenne ideális, ha anyanyelvi beszélők által „spontán helyzetben létrehozott” (mondott vagy írt) szövegeket vetnénk egybe, másrészt párhuzamos szövegekre van szükségünk, azok pedig „spon­ tán” nemigen születnek. Kompromisszumként tehát el kell fogadnunk a —je ­ len esetben az í. célnyelvről a 2. célnyelvre — fordított szövegeket. Célszerű azonban számításba vennünk 1. ha a második nyelven többféleképpen lehet valamit kifejezni, mint az elsőn, a fordító nagy valószínűséggel megmarad az eredeti változatnál még akkor is, ha egyébként nem azt a megoldást választaná; 2. nagyon közeli rokon nyelvek esetében, mint például a portugál és a spanyol - az első nyelven írt szöveg hatására — időnként olyan fordítási megoldások is születnek (vö. 3.1.3.3.), amelyek eredeti szövegben valószínűtlenek. Az, hogy portugál —> spanyol (és nem spanyol —> portugál) fordításokat vizsgálok, tulajdonképpen a véletlenen múlott. Amikor kutatómunkámat ezen a területen egyetemi szakdolgozatommal elkezdtem, egyetlen egy­ bevetésre alkalmas X X . századi irodalmi mű, a portugál J. M. F e r r e i r a d e C a s t r o Emigrantes [Honkeresők] című regénye és annak spanyol fordítása állt rendelkezésemre. A párhuzamos szövegek szembeállítását később is portugál —> spanyol viszonylatban végeztem, ugyanakkor igyekeztem a korpuszt minél többféle nyelvi réteg: különböző szépirodalmi műfajok (regény, dráma, verses dráma, vers, napló), szakirodalmi (irodalomtörténeti, nyelvészeti, politikai) tanulmányok, a napisajtó nyelvezete felé bővíteni. - 2 3 -

2 . A PORTUGÁL ÉS A SPANYOL IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEMZŐI A MAGYAR NYELV SAJÁTOSSÁGAINAK TÜKRÉBEN Az ige cselekvést, történést, állapotot vagy létezést jelölő szófaj. Legáltalánosabb kategóriái egyszerre grammatikai és szemantikai jellegűek. A R A E nyelvtana (1931:45) — mint a portugál és a spanyol leíró nyelvtanok általában — a következő igei kategóriákat különbözteti meg: 1. voz (m.: igefaj), 2. modo (m.: igemód), 3. tiempo (p.: tempó, m.: igeidő), 4. numero (m.: szám), 5. persona (p.: pessoa, m.: személy). Vannak szerzők (1. 2.4.1.), akik a felsorolt öt kategóriát a 6. aspecto (m,: aspektus) kategóriájával egészítik ki. A M M N yR (1/202) az ige fogalmi tartalmát három szempontból vizsgálja 1. a cselekvőnek és a cselekvésnek egymáshoz való viszonya (igefaj, p., s.: voz), 2. a cselekvés irányulása (tárgyas és tárgyatlan jelentésű igék, p., s.: verbos transitivos — verbos intransitivos), 3. a cselekvés, történés lefolyásának módja (aspektus, p., s.: aspecto), Emellett az igeragozás általános kategóriáiként tartja számon 1. az alany számát és személyét, a tárgy személyét (alanyi és tárgyas ige­ ragozás) (1/482), 2. az igemódokat (1/485), 3. az igeidőket (1/491). - 25 -

2. A z IGERENDSZER GRAM M ATIKAI ÉS SZEM ANTIKAI JELLEM ZŐ I A portugál, a spanyol és a magyar nyelv közös igei kategóriáinak tekinthe­ tők tehát az alábbiak: 1. igefaj, 2. igemód, 3. igeidő, 4. aspektus, 5. szám, 6. személy; míg csupán a magyarban létezik a tárgy személyére vonatkozó kategória (alanyi és tárgyas igeragozás), A következőkben a három nyelv közös igei kategóriáit (némi kitekintéssel a magyar nyelv alanyi és tárgyas igeragozására /l. 2.5./), továbbá az igene­ veket és az igeragozást vetem egybe. Az — ugyancsak felvetődött — cselekvés irányulása (tárgyas és tárgyatlan jelentésű igék) ennek az elemzésnek legfeljebb érintőlegesen lehet tárgya (szenvedő, visszaható és műveltető igék; alanyi és tárgyas igeragozás). 2 .1. Az igefaj (portugál, spanyol: voz) 2.1.1. A z igefaj a portugálban és a spanyolban Ez az igei kategória a cselekvés faját jelöli, vagyis azt, hogy az ige cselekvő vagy szenvedő paradigmákat tartalmaz-e (p., s.: voz activa; p.: voz passiva — s.: voz pasiva). A cselekvő vagy szenvedő formákon belül külön-külön meg­ találhatók az egyéb igei kategóriák. Az, hogy az ige cselekvő vagy szenvedő alakban szerepel-e a mondatban, inkább szintaktikai kategória, mint a személy, a szám, az idő vagy a mód. A z ige cselekvő vagy szenvedő volta nem igeragozás-típus, hanem a mondat egészét érintő szerkezeti változás. Ezért — a többi kategóriától eltérően — a cselekvő vagy a szenvedő változat magának a teljes mondatnak a strukturális változását vonja maga után: Portugál Spanyol A M aria escreveu a carta. M aría escribió la carta. A carta fői escrita pela M aria. L a carta fue escrita por M aría. A cselekvő szerkezetben a cselekvő személyt az alany, a cselekvés tárgyát a nyelvtani tárgy jelöli. - 2 6 -

2.1. A z igejaj A szenvedő szerkezetben a cselekvő szerkezetű mondat tárgya alannyá, alanya pedig por (vagy — ritkábban — de) viszonyszós eredethatározóvá válik. A szerkezeti átalakulás során csökken a cselekvés hordozójának jelentősé­ ge, eltolódik a mondatbeli súlya, ami egészen az ágens (cselekvő) eltűnéséig vezethet. Ilyenkor személytelenség vagy általánosság lép fel. A portugálban és a spanyolban a szenvedő szerkezeten kívül a se visszaható névmással kombinált cselekvő igealak is fejezhet ki szenvedő értelmet, a mai portugálban azonban ez utóbbi szerkezet csak a cselekvő megjelölése nélkül — míg a spanyolban oly­ kor a cselekvő megjelölésével is — használatos. Portugál Spanyol A felicidade é desejada por todos. La felicidad es deseada de todos. Deseja-se a felicidade. La felicidad se desea por todos. (R A E , 1931:254) A paz foi assinada pelos embaixadores, La p az fue firmada por los embajadores. Assinou-se a paz. Se firmó la p az (por los embajadores). (S. G ilí y G a y a , 73) Noha mind a portugál, mind a spanyol nyelv előnyben részesíti a cselekvő ige­ alakot, a szenvedő szerkezet sem ritka. Többnyire olyankor használatos, ami­ kor a cselekvés végrehajtója ismeretlen; személye a cselekvés szempontjából közömbös; a beszélő nem tudja, vagy nem akarja megnevezni. Attól függően, hogy a szenvedő szerkezet magának a cselekvésnek a folya­ matát vagy az annak eredményeként bekövetkezett állapotot írja-e le, használ­ ja mindkét nyelv a ser vagy az estar segédigét: Portugál Spanyol As cartas eram escritas pela secretaria. Las cartas eran escritas por la secretaria. As cartas estavam escritas. Las cartas estaban escritas. Szembeötlő a hasonlatosság, amely egyrészről a német, másrészről a portugál és a spanyol szenvedő igeragozás két változata között fennáll: N.: Vorgangspassiv: werden + Partizip Perfekt P., s.: ser + participio N.: Die Briefe wurden von dér Sekretdrin geschrieben. N.: Zustandspassiv: sein + Partizip Perfekt P., s.: estar + participio N.: Die Briefe warengeschrieben. - 27 -

2. A z IGERENDSZER GRAM M ATIKAI ÉS SZEM ANTIKAI JELLEM ZŐ I Brazil szerzőknél8 (1) a voz activa és (2) a voz passiva mellett megjelenik (3) a voz reflexiva (visszaható) is, mint az alany által végzett és ugyanakkor az alany által elszenvedett cselekvés kifejezője [(1) João feriu Pedro, (2) Pedro fo i ferido por João, (3) João feriu-se.]. (A portugál és a spanyol leíró nyelvtanok egyébként a visszaható igéket nem külön igefajként; hanem a voz activa sajátos megnyilvá­ nulásaként9, speciális ragozású igeként10, igeosztályként11 vagy igei alosztály­ ként12 tárgyalják.) M. C riado de Val (1958:142—143; 1972:129—130) megjegyzi, hogy a — se visszaható névmással kifejezett — passzív, reflexív /se lava/, személytelen /se dice/ (és a — még nem is említett — kölcsönösséget jelölő /se felicitaban/) szerkezetek igen közel állnak egymáshoz, gyakran összemosódnak. J. R oca Pons (1972:29—36, 40—44) — két irányba is — továbbmegy az ed­ digieknél. Egyrészt - S. G ilí y G aya (121-129) és E. Á larcos L lorach (1951:98—100) munkáira hivatkozva — felveti, hogy van-e egyáltalán valódi passzív forma a spanyolban, másrészt — G. R eichenkron13 kutatásaira utalva — nincs-e esetleg voz media o reflexiva és voz estativa is. Az első problémakörben J. R oca Pons az alábbi kérdésekre hívja fel a figyelmet: a) Igaz ugyan, hogy a voz pasiva (5) (6) és a névszói állítmányú mondat (4) szer­ kezete azonos (ami komoly ellenvetésnek tűnik egy valódi voz pasiva, és egyúttal az igefaj mint morféma meglétével szemben a spanyolban), (4) Jo sé es prudente (5) Jo sé es admirado (6) Jo sé ha sido avisado mindkét esetben egy kopula köti össze az alanyt az állítmánnyal, az utóbbi­ ban (5) (6) azonban ez a névszó egy speciális melléknév: melléknévi igenév, így az állítmány egy — igéből és melléknévi igenévből álló — egységnek tekinthető (persze — jegyzi meg —, tulajdonképpen a kopula és a névszói 8 C. H. d a R o c h a L im a (112), C. C u n h a (2 5 6 —2 5 7 ), C. C u n h a — L. F . L in d l e y C in t r a (3 8 2 - 3 8 3 ). 9 F .J. M a r t in s S e q u e ir a (1 5 3 - 1 5 4 ). 10 J. M. N u n e s d e F ig u e ir e d o - A. G o m e s F e r r e ir a (2 4 3 ,2 5 1 ). 11 A. B e l l o (1 9 5 1 :3 6 2 ,3 6 6 ), A. A l o n s o - P. H e n r íq u e z U r e ñ a (1 0 2 , 1 0 4 —1 0 7 ), R . S e c o (7 2 - 7 3 ), J . A l o n s o d e l R ío (4 3 - 4 4 ). 12 C. N u n e s - M. L. O l iv e ir a - M. L. S a r d in h a (1 2 1 - 1 2 2 ). 13 G. R e ic h e n k r o n az ú jla tin n y e lv e k b e n a k ö v e tk e z ő n é g y v á lt o z a t o t ism e r te ti: a) Az alany véghezvisz valamilyen cselekvést (activum); b) Az alanyon végbemegy valamilyen változás (médium); c) Az alany valamilyen állapotban van (stativum); d) Az alanyon végrehajtanak valamilyen cselekvést (passivum). - 2 8 -

2.1. A z igefaj állítmány is tekinthető egy egységnek). A voz pasiva létezése melletti dön­ tő érvnek — a minden kétséget kizáróan meglévő passzív jelentésen kívül — ebben a vonatkozásban azt tartja, hogy a szenvedő szerkezetű mondat visszaalakítható cselekvő szerkezetűvé: (5) E l es admirado —» Lo admiran (6) É l ha sido avisado —> Lo han avisado b) A voz activa és a voz pasiva oppozíciójára fény derül magának a melléknévi igenévnek a vizsgálatával, vagyis azzal, hogy megkeressük a melléknévi igenév által kifejezett igetartalom ágensét. Ha az ágens és az alany (más szó­ val az a főnév, amelyikre a melléknévi igenév vonatkozik) azonos, a mel­ léknévi igenév cselekvő14, ha nem azonos, akkor szenvedő értelmű. Dispuesto, preocupado — a melléknévi igenév által kifejezett igetartalom az alanyból indul ki (ő kész /képes/ valamire, S aggódik valamiért), az ágens és az alany azonos — cselekvő: Am ado, avisado — külső ágenst feltételez, akitől az alanyra vonatkozó mel­ léknévi igenévben kifejezésre jutó igetartalom kiindul (aki szereti, aki értesíti az alanyt), az ágens és az alany nem azonos — szenvedő. Az a tény, hogy — gram m atikailag tetten érhetően — a voz activa-bán a cse­ lekvés az alanytól, a voz pasiva-b& n pedig kívülről indul, J. R oca PoNS-t — a spanyol nyelvben — a voz pasiva meglétének elfogadására készteti. A második problémakörben, az esetleges voz media o reflexiva kutatásával kapcsolatban általában a klasszikus görögig nyúlnak vissza a nyelvészek. Az activum és zpassivum között elhelyezkedő görög médium azt jelölte, hogy az alanyban valamilyen folyamat, változás megy végbe, tehát az alany nem cse­ lekszik (activum), és nem is külső cselekvést visel el (passivum). Spanyol nyelvi példával élve: az Una casa se hundió ’Egy ház összedőlt’ mondatban nyilván­ való, hogy se nem aktív (hundir), se nem passzív (ser hundido), hanem a kettő közötti jelentéstartalomról van szó. Az ún. statívumot (az alany valamilyen állapotban van) a spanyolban maga az estar ige, illetve az estar + melléknévi igenév, estar + melléknév szerkezet (estar rígido) fejezi ki. J. R oca Pons vég­ 54 A magyar leíró nyelvtan cselekvő terminusa (cselekvő ige, cselekvő értelmű, cselekvő jelentésű stb.) megtévesztő lehet: alapjelentésénél (valaki ténylegesen cselekszik) ugyanis tágabb ér­ telemben használatos. A M M N yR (1/202) megfogalmazásában például „A cselekvő' ige (...) azt fejezi ki, hogy a cselekvést az alany maga végzi (s ha a cselekvés valamire irányul, az nem maga az alany): (ój ír, megy stb.; maga van az igével jelzett állapotban: (ój alszik, érez stb.: vele történik a történés: (ój esik, zuhan stb. (...) A cselekvést a legtágabb értelemben véve, a cse­ lekvő igék közé soroljuk a létfogalmat kifejezőket is: van, lesz, nincs, létezik stb.” -29-

2. A z IGERENDSZER GRAM M ATIKAI ÉS SZEM ANTIKAI JELLEM ZŐ I eredményben arra a következtetésre jut, hogy bár a reflexív és a statív szer­ kezet kétségkívül kapcsolatot mutat az igefaj alapját képező alany—cselekvés összefüggéssel, szigorúan formai, grammatikai megközelítésben nem lehet a spanyolban valódi voz media o reflexiva-ról és voz estativa-rol beszélni. Ezt én még annyival egészíteném ki, hogy a voz media o reflexiva két különböző alany—cselekvés viszonylatot mos egybe: a voz reflexiva-ban ugyanis az alany tevőlegesen részt vesz a változás előidézésében, cselekszik (se lava), míg a voz m edia-bán nem (se hunde). E. Á larcos L lorach (1951:98-100; 1970:90-94; 1995:141-142) hangsú­ lyozza, hogy a spanyolban — némely m ás nyelvvel ellentétben — az aktív vagy a passzív jelentéstartalom nincs egy-egy igei m orfém ához kötve, nincs olyan nyelvi elem, amely önm agában az aktív vagy a passzív jelentés hordozója, a passzív jelentés nem egy igealak szerkezetében, hanem két igealak (segédige + m elléknévi igenév) kapcsolatában ju t kifejezésre. C. H ernández A lonso (156—163, 185-186) szerint lényegében nincs kü­ lönbség a szenvedő szerkezet és bármely jelzői szerkezet között. Továbbá: 1. A ser + melléknévi igenév szerkezet — ellentétben az összetett igeidőkkel — nem funkcionális egység: egyrészt a melléknévi igenév megtartotta /az alannyal egyeztetett/ nemét és számát, másrészt a ser és a melléknévi igenév közé bővít­ mények ékelődhetnek (Los hombres fueron muchas veces /reiteradamente/ advertidos). 2 . A ser + melléknévi igenév szerkezet nemcsak szenvedő (Este libro es leído = M ucha gente lee este libro), hanem cselekvő (Esta persona es muy leída = Esta perso­ na lee mucho), esetleg kettős értelmű (Este autor es /m u y/ leído = a) M ucha gente lee a este autor / Sus obras son muy leídas; b) Este autor lee muchas obras) is lehet. 3. Ha a szenvedő szerkezet funkcionális egység volna, a fenti mondatokban a bővít­ mény az igei rész egészét érintené. Mivel azonban a muy csak a melléknévi ige­ név jelentéstartalmát módosítja, egyértelmű, hogy az es és a leído két különálló funkcionális egység. 4. Az összetett állítmány igei része mind a jelzői, mind a szenvedő szerkezetben megváltoztatható anélkül, hogy az egész mondat struktúrája megváltozna (La casa es /está, quedó/destruída. Este chico es /está, parece, an da/ bastante distraído). Mindez — egyéb érvek mellett — arra a megállapításra készteti C . H ernández A lonso-í , hogy a spanyol igerendszernek nincs igefaj kategóriája, és a cselekvő—szenvedő oppozíció a szemantika (és nem a gram­ matika) területére tartozik. Más kutatók még tovább bővítik az esetleges igefajok körét. A R A E nyelv­ tana (1978:378) megemlíti, hogy számos tárgyas ige műveltető jelentéssel is használható: ilyenkor az alany nem maga végzi, hanem mással végezteti a cse­ lekvést. R . C ano A g u ila r(219) — A. B linkenberg munkájára hivatkozva —utal arra, hogy a kauzatív szerkezetek kapcsolatban állnak az igefaj kategóriájával. M. Iglesias B ango (1992:88) az hacer + infinitivo műveltető szerkezetet elemző - 3 0 -

2.1. A z igefaj tanulmányában15 felveti, hogy noha a szakirodalomban senki sem szól egyér­ telműen egy voz causativa létezéséről, ez a nyelvtani kategória a voz activa, voz media és voz pasiva esetében alkalmazott kritériumok alapján tulajdonképpen bevezethető lenne. 2.1.2. A z igefaj a magyarban A magyar nyelv a cselekvőnek és a cselekvésnek egymáshoz való viszonya, vagy­ is az igetaj szempontjából a) cselekvő (verbum activum); b) műveltető (verbum factitivum -causativum); c) szenvedő (verbum passivum) és d) visszaható igéket (verbum reflexívum) különböztet meg (M M N yR, 1/202—206; M M Ny, 18—21). A szenvedő igék használati köre a mai m agyar nyelvben igen szűk: már csak a hivatali és a tudományos nyelvben, olykor — stíluselemként — a szépiro­ dalomban fordul elő. A köznapi beszédből szinte teljesen kiveszett. Használata, ha nem is magyartalan, régiesnek hat. A magyar is — akárcsak a portugál és a spanyol — kétféleképpen fejez ki szenvedő értelmet: 1. szenvedő igealakkal: méltóztatik, tisztelettel viseltetik valaki iránt, nem adatott meg neki; 2 . körülírt szenvedő szerkezettel (a létige ragozott alakja + határozói igenév) — a cselekvés következményeként létrejött állapot jelölésére: be van festve, ki van nyitva. 2.1.3. A z alany és a cselekvés egymáshoz való viszonyának egybevetése a magyarban, a portugálban és a spanyolban Láthattuk — főleg spanyol szerzők munkáiban —, hogy az alany—cselekvés ösz- szefüggés (sok más nyelvészeti kérdéshez hasonlóan) kétféleképpen közelíthető meg: 1. valamely nyelv milyen jelentéseket, jelentésárnyalatokat tud kifejezni - valószínűleg minden nyelv lényegében mindent — (szemantikai szempont); 2 . ezeket a jelentéseket, jelentésárnyalatokat milyen grammatikai eszközök­ kel fejezi ki, és egyáltalán grammatikai eszközökkel fejezi-e ki (grammatikai szempont). Nem arról folyik a vita, hogy a spanyol nyelvben van-e passzív (esetleg reflexív, statív, kauzatív) jelentéstartalom, hanem arról, hogy ez a je ­ lentéstartalom grammatikailag megfogható-e, egyértelműen valamilyen nyel­ 15 M. I g l e s ia s B a n g o e tanulmányában alapvetően két kérdésre keresi a választ: 1. igei pe- rifrázis-e az hacer + infinitivo műveltető szerkezet? 2. milyen szintaktikai funkciót tölt be az a szintagma, amely - elöljárószóval vagy a nélkül — megjelenhet, és a főnévi igenév szemantikai alanyaként értelmezhető? - 31 -

2. A z IGERENDSZER GRAM M ATIKAI ÉS SZEM ANTIKAI JELLEM ZŐ I vi elemhez köthető-e. Alkalmazott nyelvészeti, nyelvoktatási szempontból persze — noha kétségkívül érdekes probléma — nem is az a lényeges, hogy van-e (példának okáért) voz causativa a spanyol nyelvben, hanem az, hogy a kauzatív jelentéstartalom milyen nyelvi eszközökben ölt testet16. A magyarban a négyféle alany—cselekvés viszonylat összetartozása szem- beszökőbb, egyértelműbb. Nemcsak logikailag-szemantikailag kapcsolódnak egymáshoz, hanem e jelentéstartalmak többnyire azonos — morfológiai — esz­ közök (képzők) segítségéveljutnak kifejezésre. Összefoglalásként tekintsük át az alany és a cselekvés egymáshoz való viszonyát egy-egy magyar, portugál és spanyol példamondat alapján: a) A z alany maga végzi a cselekvést M .: cselekvő ige: Mária vacsorát készített. P.: voz activa: A Maria preparou o jantar. S .: voz activa: María preparó la cena. b) A z alany mással végezteti, vagy okozza a cselekvést M.: műveltető ige: Mária (aférjével) készíttetett vacsorát. P.: construção causativa-factitiva (mandar, fazer + infinitivo): A Maria mandou preparar o jantar (ao seu marido)17. S.: construcción causativa-factitiva (hacer, mandar + infinitivo): Maria hizo preparar la cena (a su marido)'8. c) Másnak a cselekvése az alanyra irányul M .: szenvedő ige (vagy körülírt szenvedő szerkezet); ’A vacsora Mária által készíttetett.’ A vacsora már el van készítve. 16 a) Lexikai eszközök: okozati összefüggést és műveltetést jelölő igék: provocar, causar: subir, colgar stb.; b) morfológiai eszközök: képzők: -izar (atomizar), -ecer (humedecer), a -...-a r (abaratar), en-,. .-ecer (encarecer) stb.; c) szintaktikai eszközök: ige + igenév szerkezetek, amelyek közül a leggyakoribb az hacer + infinitivo szerkezet (M. I g l e s i a s B a n g o , 1992:89). 17,18 A portugál és a spanyol példamondat félreérthető; nemcsak azt jelentheti, hogy a férjé­ vel, hanem azt is: aférje számára. A portugálban és a spanyolban általában nem is használatos a műveltető szerkezet olyankor, ha a cselekvés végrehajtóját is megnevezik. Valószínűbb a következő mondat: P.: A Maria mandou que o seu marido preparasse o jantar. S.: María mandó que su marido preparase/preparara la cena. - 32 -

2.2. A z igemód P.: voz passiva: O jan tar fo i preparado pela M a ria . O jan tar já está preparado. S.: voz pasiva: L a cena fu e preparada por M arta. L a cena ya está preparada. d) Az alany cselekvése az alanyra hat vissza, önmagára irányul M.: visszaható ige: M ária vacsorához készült. P.: voz reflexiva: A M aria preparou-se para o jantar. S.: voz media o reflexiva: M arta se preparó para la cena. 2.2. Az igemód (portugál, spanyol: modo) 2.2.1 . Mód és modalitás „A nyelvészeti hagyomány (...) szerint — írja K iefer Ferenc (1990:4) — a beszélő megnyilatkozásai általában két részből állnak: abból, amit a beszélő mond, az ún. dictum-ból, és abból, ahogyan mondanivalóját minősíti, az ún. modus-ból. A modus-ban csapódik le a beszélőnek a dictum-bán ábrázolt valósághoz való értelmi, érzelmi vagy akarati viszonyulása. Ezt a logika nyelvére lefordítva azt is mondhatjuk, hogy a dictum a kijelentéstartalom, a modus pedig a moda­ litás.” A következő megállapításra jut: „A modalitás a világ egy lehetséges állapotát fejezi ki (azaz egy, az aktuális világtól különböző lehetséges világot).” A modalitás kifejezőeszközei közé sorolja mindazokat a nyelvi ele­ meket, amelyek egy kijelentéstartalmat (tényállást) oly módon minősítenek, hogy az eredmény egy lehetséges világállapotot tükröz (1990:7). H. M olnár Ilona (10) az akadémiai orosz nyelvtan — V. V. Vinogradov- tól származó — meghatározását veszi alapul: „A mondat nemcsak a valóságról közöl valamit, hanem kifejezi azt is, hogy milyen a beszélő viszonya a való­ sághoz. (...) A mondatban foglalt közlés viszonya a valósághoz — min­ denekelőtt ez a modális viszony. (...) Azok a grammatikai formák, ame­ lyek a beszéd tartalmának a valósághoz való különféle viszonyait kifejezik, alkotják a modalitás kategóriájának szintaktikai lényegét.” H. M olnár Ilona megállapítja (16—22, 80), hogy a modalitás a magyar nyelvben két szinten fe­ - 33 -

2. A z IGERENDSZER GRAM M ATIKAI ÉS SZEM ANTIKAI JELLEM ZŐI jeződik ki: a mondat modális alapértékeinek a szintjén és az alapértékre rára­ kódó kiegészítő modális értékek szintjén. A mondat modális alapértékének a mondatfajtát (a magyarban: kijelentő, felkiáltó, óhajtó, felszólító, kérdő) tartja. A nyelvi modalitás legfontosabb kifejezőeszközeinek — másokhoz hasonlóan — az igemódokat tekinti. Ám az állítmány módja — írja — önmagá­ ban nem határozhatja meg a mondatbeli modalitás jellegét, a mondat modális alapértékét; egy-egy fajta alapérték nincs szigorúan egy-egy módhoz kötve. (Péter szeret olvasni. Péter szeretne olvasni. Mindkét mondat kijelentő, noha kije­ lentő módú igealak csak az elsőben van.) Továbbá az igemódot a beszélő nem mindig a saját szemszögéből használja, a mondatfajtát azonban igen, vagyis a mondat modális alanya (egyes szám 1. személy: én) nem mindig esik egybe a grammatikai alannyal. (D e szeretne is Péter tanár lenni! - mondat például a be­ szélő felkiáltása, feltételes módú igei állítmánya ellenben Péter óhajára utal.) Az igemód mellett a modális alapértékeket létrehozó egy-egy mondatfajta megalkotásához szükséges nyelvi eszközökhöz sorolja az intonáció változatait, a kérdő névmásokat és a különböző segédszócskákat (-e, bár, nem, ne stb.). A ki­ egészítő modális értékek a módosító mondatrészietekben (ragozott igealak + főnévi igenév: akar, bír, tud stb. vm it tenni; határozószók és predikatív névszók + főnévi igenév: ideje, kár, képes stb. vm it tenni), valamint a módosítószókban (iigazán, kétségtelenül, talán, szerintem stb.) testesülnek meg. F ülei-S zántó Endre — az akadémiai orosz nyelvtannal és H. M olnár Ilonával egyetértve — leszögezi, hogy „bármely nyelvi alakulatot a predikatív viszony és a modális alapérték tesz mondattá ” (1970:483). A modalitás a mon­ dat tartalma és a valóság között fennálló viszony (1974:11/28). A modali­ tások kifejezésére az igemódok, továbbá a mondatfajta, az intonáció, a modális igék, a módosítószók és a határozószók szolgálnak (1970:482). „A mód az igeragozás formarendszere (...), míg a tartalmak, amelyeket e módok jelölnek, a modalitások” (1970:478). S. G ilí y G aya (131) — K iefer Ferenchez hasonlóan — abból indul ki, hogy minden mondatban megkülönböztethetjük a mondat tartalmát a beszélő­ nek a mondat tartalmához való viszonyulásától, állásfoglalásától (mit mond /dictum/ és hogyan mondja ¡m odus/). Majd így folytatja: A beszélő állásfog­ lalását jelölő grammatikai eszközök között találhatók a hagyományosan m ó­ dokként ismert igeragozási formák. A z igemód a beszélőnek a mondat ob­ jektív tartalmával kapcsolatos szubjektív nézőpontját fejezi ki. -34-

2.2. A z igemód 2.2.2. Igemód és modalitás a magyarban A M M N yR (1/485) — más leíró nyelvtanokhoz hasonlóan (1. például S. G ili y G aya már idézett munkáját) — az alábbi meghatározását adja az igemódnak: „A beszélőnek (vagy ritkábban a beszédbeli szereplőnek) az igefogalom objek­ tív tartalmához, illetőleg a megnevezett folyamatnak a valósághoz való viszo­ nyát az igemód kategóriájával fejezzük ki. Igeragozásunkban három mód van: kijelentő, feltételes és felszólító.” Ismeretes, hogy a form ális logika az ítéletnek három m odális típusát kü­ lönbözteti m eg: az asszertórikus, az apodiktikus és a problem atikus, vagyis a tényt, a szükségszerűséget, illetve a lehetőséget kifejező ítéletet. Igen valószí­ nű - írja (részben V. V. ViNOGRADOV-ot idézve) H . M olnár Ilona (6) —, „hogy a nyelvtaníróktól szám on tartott, s számos nyelvre érvényesnek elismert há­ rom nyelvtani igem ódnak (kijelentő, felszólító, feltételes) az ítéletm ódozat hármasságában láthatjuk az ősét, bár e felosztás logikai gyökerei m ár feledésbe merültek, s bár némely nyelv az igem ódok rendszerének esetleg további vagy más differenciálását is m egengedné. A m agyar ható ige például erős rokonsá­ got tart az igem ódokkal.” 2.2.3. Igemód és modalitás a portugálban és a spanyolban R. L enz (414—419) is a formális logikával kapcsolja össze — a spanyol nyelvre vonatkoztatva — az igemódok rendszerét: eszerint az asszertórikus megfelelője az indicativo (kijelentő mód), míg a másik kettőé a subjuntivo (kötőmód), azzal a kiegészítéssel, hogy a problematikus lehetőséget, az apodiktikus pedig logi­ kai szükségszerűséget fejez ki. S. G ilí y G aya (134) (1) a subjuntivo potencial (problematikus) és (2) a subjuntivo optativo (apodiktikus) elnevezést használja. Ezeken belül megkülönbözteti (1) a) a kétséget vagy a nemtudást, b) az érzelmeket, c) a lehetőséget, (2) d) a szubjektív szükségességet, e) az objektív szükségszerűséget jelölő igéket tartalmazó főm ondatoknak alárendelt m ellékm ondatokat, továbbá (1) a kétsé­ get és (2) a kívánságot, óhajt kifejező önálló m ondatokat. F ülei-S zántó Endre (1970:491-496, 504, 518-519; 1974:11/24) az (1) objek­ tív modalitások, (2) szubjektív modalitások felosztásból indul ki. Alapvetően a van, lehet és kell /a spanyolban: ser-estar, poder, hay que, es necesario stb./ hármas­ sága adja meg a létezés objektív változatait — írja. A van, lehet és kell a beszé­ lő emberen kívüli valóság eseményeinek létezési módját érinti. Ezek szemé­ lyekhez kötődő érvényesítése, szubjektív vetülete: a kognitív /saber/ (valamint -35-

2. A z IGERENDSZER GRAM M ATIKAI ÉS SZEM ANTIKAI JELLEM ZŐI a tud és nem tud neutralizált centrumában: a dubitatív /dudar/), az intencioná­ lis /intentar/, a volitív /querer/, továbbá az affektív /alegrar/ modalitás. A ne­ gyedik az előző háromtól abban tér el, hogy ez a beszélő belső állapotának, emócióinak tükröződése. Am íg tehát az objektív modalitás — F ü le i- S z á n t ó Endre megfogalmazásában — a beszélő tudatán kívül, a szubjektív modalitás a beszélő tudatából kiindulva módosítja a cselekvést. Az utóbbinak egyik al­ csoportja, az affektív modalitás viszont teljesen passzívan viselkedik a cselek­ véssel szemben, azt csak tükrözi, a beszélő érzelmi viszonyulását teszi hoz­ zá. Valamennyi — objektív és szubjektív — modalitás lehet negatív előjelű is (tagadás). A szubjektív modalitások — attól függően, hogy hány személy kö­ zött állnak fenn — monoperszonálisak /desear, intentar, querer stb./ vagy bi-, ill. pluriperszonálisak (intencionális faktitív, obligatorius faktitív, precarius, promettív és permisszív modalitások: a műveltetés kérésszerű, a műveltetés parancsszerű formái, a kérés, követelés, utasítás, parancs, ígéret és megengedés kategóriái /mandar-hacer19, rogar, pedir, exigir, ordenar, prometer, perm itir stb./) és — attól függően, hogy hány cselekvés között állnak fenn — monoakcionálisak vagy bi-, ill. pluriakcionálisak, A nyelvészek abban egyetértenek, hogy a portugálban és a spanyolban két alapvető igemód van: az egymással oppozícióban álló indicativo (a tények, a valóság, a realitás módja) és a conjuntivo/subjuntivo20 (a bizonytalanság, az ir­ realitás módja); arról azonban már meglehetősen megoszlanak a vélemények, hogy e két módon kívül mi tekinthető még, illetve tekinthető-e még egyálta­ lán valami más is önálló igemódnak (például a condicional21 /feltételes mód/, az imperativo /felszólító m ód/ vagy az infinitivo /főnévi igenév/), és végül is hány igemőd van e két nyelvben. 19 F ü l e i- S z á n t ó Endre egyfelől a szubjektív modalitások közé sorolja, másfelől - többekhez hasonlóan (1. 2.1.1.) - az igefajok között is számon tartja a kauzatív-faktitív (mandar-hacer) szerkezeteket (1974:11/26—27). 20 A modo conjuntivo-nak és a modo subjuntivo-nak csak a neve más; ugyanarról az igemódról van szó. Spanyol nyelvterületen és Brazíliában a subjuntivo, a többi portugál nyelvű ország­ ban a conjuntivo elnevezés használatos. A magyar kiadású leíró nyelvtanokban többnyire kötőmódként szerepel, de előfordul felszólító mód néven is. A modo imperativo-t is kétfé­ leképpen - parancsoló mód, illetve felszólító mód — fordítják magyarra. Az esetleges fél- reérthetőség elkerülése érdekében a következő elnevezéseket használom: modo conjuntivo/ subjuntivo — kötőmód, modo imperativo - felszólító mód. 21 Spanyol leíró nyelvtanokban gyakori a potencial elnevezés is. -36-

2.2. A z igemód 2.2.3.1. Igemód-e a condicional? Az igemód kategóriáján belül talán a leginkább vitatott kérdés, hogy minek tekintsük a condicional-t. Temporális funkciója miatt (múlthoz viszonyított jövő idő) — portugálul futuro do pretérito-n a k , spanyolul futuro hipotético-nak nevezve - egyre több ku­ tató22 az indicativo-hoz kapcsolja. A spanyol nyelvészetben23 olykor a subjuntivo-hoz sorolják, amihez feltehe­ tően hozzájárul, hogy a spanyolban a condicional a subjuntivo folyamatos múlt idejének -ra végződésű alakjaival egyes esetekben felcserélhető. Mások24 — modális funkciójára tekintettel — kitartanak külön igemód volta mellett. F ülei-S zÁntó Endre szerint: „Semmiképpen sem olvasztható be a fel­ tételes mód a kijelentő módba csak azért, mert van egy temporális funkciója is, mely erősen szekundér funkció, s nem olvasztható bele a kötőmódba sem, mert annak tartalmi területén a feltételes mód nem fér el” (1970:487). M. C riado de Val (1958:116, 161-165; 1969:21, 115; 1972:147-150) az indicativo és a subjuntivo mellett létrehoz egy — az indicativo-ból a subjuntivo-ba átvezető - átmeneti csoportot (formas en -r, la transición al subjuntivo), amely­ be a futuro és a condicional egyszerű és összetett alakját sorolja. Ezt a felosztást 22 A. B e l l o (1945:120-121), K. T o g e b y (8), S. G il í y G a y a (143, 167-174), R . S e c o (77-79), M. S e c o (157), a R A E újabb nyelvtanai (1978:253; 1999:11/3215), C. H e r n á n d e z A l o n s o (305-308, 340-343), A. Q u i l i s - M . E s g u e v a - M . L. G u t i é r r e z -P . R u i z -V a (269-270), M. H . M ir a M a t e u s — A. M. B r it o — I. S ilv a D u a r t e - I. H u b F a r ia (107), P. T e y s s ie r (187, 259), C. H . d a R o c h a L im a (112), C. C u n h a (254-256). Az utóbbi két esetben talán csupán azért — vélhetnénk —, mert a brazil szerzők brazíliai kiadású műveikben a Nomenclatura Gramatical Brasileira-hoz alkalmazkodnak. De nem er­ ről, illetőleg nem csak erről van szó. C. C u n h a a portugál L. F. L in d l e y C iN T R A -val írt, Lisszabonban publikált könyvében (amelyben inkább a Nomenclatura Gramatical Portuguesa alapul vételét feltételeznénk) - szakítva a portugál nyelvészeti hagyományokkal - kitart, illetve kitartanak (a modo condicional kifejezéssel szemben) a futuro do pretérito elnevezés mel­ lett, mivel - állítják - ennek az igealaknak a funkciója mindössze annyiban tér el afuturo do presente funkciójától, hogy az előbbi múltbeli, az utóbbi jelen idejű tényekre vonatkozik. Megítélésük szerint tehát valóban igeidőről, és nem igemódról van szó (379, 462). 23 C. H e r n á n d e z A l o n s o hivatkozása szerint (305) sokáig ez volt a R A E álláspontja is (a R A E nyelvtanának általam ismert 1931. évi javított kiadásában már nem így szere­ pel /l. Jegyzetek 24./, majd később megint változik a R A E véleménye ebben a kérdésben /l. Jegyzetek 22./), továbbá M. A l o n s o (416, 420-423). 24 A RAE nyelvtana (1931:45,265), A. A l o n s o - P. H e n r íq u e z U r e ñ a (149-150), J. A l o n s o d e l R io (46), S o b ie s k i A. - V á r a d y L. (255-256), F ü l e i- S z á n t ó Endre (1970:487), F. J. M a r t in s S e q u e ir a (154), J. M. N u n e s d e F ig u e ir e d o - A. G o m e s F e r r e ir a (153, 276-277), C. N u n e s - M. L. O l iv e ir a - M. L. S a r d in h a (124), P. V á z q u e z C u e s t a - M. A. M e n d e s d a L u z (11/57), N Y . A. K a t a g o s c s in a - J . M. V o lf (176-179), E. G á r t n e r (28). - 37 -

2. A z IGERENDSZER GRAM M ATIKAI ÉS SZEM ANTIKAI JELLEM ZŐI 1. logikai kritérium alapján (csupán a múlt időket és a jelent lehet indicativo- nak tekinteni, csak ezek fejeznek ki valóságos időben lejátszódó, valós csele­ kedeteket vagy eseményeket; a jövő idők, a condicional és a subjuntivo időbelileg pontosan nem meghatározható, szubjektív megítélésű, bizonytalan cseleke­ deteket, eseményeket jelölnek); 2 . etimológiai megközelítésből (nyelvtör- ténetileg viszonylag későn létrejött, analitikus képzésű igealakokról van szó — főnévi igenév + a latin H A B E R E ige /m egrövidült/ ragozott alakja /amaré, am aría/ —, amelyek mellett megmaradtak a hasonló szerkezetű, egyértelműen modalitást kifejező igei perifrázisok /he de amar, había de am ar/); 3. funkcioná­ lis szempontból teszi. E. Á larcos L lorach egyrészt — futuro hipotético-nak /cantaría/ és antefuturo hipotético-nak /habría cantado/ nevezve — az indicativo igeidői közé sorolja a condicional alakjait (1970:55, 67, 71—72), másrészt azt is megállapítja, hogy a jövő idő /cantaré/ és a condicional /cantaría/ mégsem tartoznak ugyanabba a csoportba, amelyikbe az indicativo jelen és múlt idői (1970:103—104). Végül modális érték szempontjából az alábbi három csoportot különbözteti meg: a) zéró modalitás /canto, cantaba, canté!; b) lehetőség-utóidejűség /cantaré, cantaría/; c) teljes modalitás /cante, cantase-cantara/ (1970:107). Egyik későb­ bi munkájában (1995:152—155) pedig az indicativo-n és a subjuntivo-n kívül — condicionado elnevezéssel — egy harmadik igemódot is elfogad, idesorolva a hagyományos condicional /cantaría/ mellett a jövő időt /cantaré/ is. Ezzel tulaj­ donképpen — nevének említése nélkül — M. C riado de Val álláspontjára jut. Jóm agam hajlamos vagyok M. C riado de Val (és egyúttal E. Á larcos L lorach) — a szakirodalomban (ismereteim szerint) kevés figyelemre mélta­ tott — felosztását elfogadni abban is, hogy vannak igealakok, amelyeket nem lehet fenntartások nélkül sem az indicativo-hoz, sem a subjuntivo-hoz csatolni, de mindenekelőtt abban — és elsősorban funkcionális szempontból —, hogy afiuturo-t és a condicional-t egy csoportba sorolja, szorosan összetartozónak te­ kinti, mivel mindkettőnek modális és temporális funkciói egyaránt vannak. (Számomra egyébként meglepő, hogy rendszerint úgy vetődik fel a kérdés, mód-e a condicional, és nem úgy, idő-e a futuro, hiszen a mai nyelvhasználatban a fu tu ro -n a í főleg modális funkciói vannak, temporális szerepét a portugálban elsősorban az ir + infinitivo, a spanyolban az ir a + infinitivo perifrázis vette át.) - 38 -

2.2. A z igemód 2.2.3.2. Igemód-e az im p era tivo? A portugál és a spanyol leíró nyelvtanok és nyelvészeti tanulmányok szerzői25 többnyire külön módként kezelik az im perativo-1. Ez alól viszonylag kevés kivétel van: A. B ello a subjuntivo com ún-on be­ lüli optativo sajátos formájának nevezi az im perativo-1 (1945:124); lényegében ezt a nézetet vallja S. G ilí y G aya is (142). J. R oca Pons a subjuntivo függelé­ kének (apéndice) tartja (1972:70). F ülei-S zántó Endre szerint — és ebben teljes mértékben egyetértek vele — sem tekinthetjük az im perativo-t külön módnak, mert funkciója azonos a kötőmód jelen idejének egyik funkciójával, sőt taga­ dott alakban formailag is teljesen megegyezik azzal (1970:488). E. Á larcos L lorach (akárcsak a R A E újabb nyelvtanai /1978:454; 1999:11/3215/) — nem tartva teljes értékű módnak — különválasztja az im perativo-1 a többi igemódtól (1970:60—61); végül a subjuntivo egyik változatának nyilvánítja (1995:150—152). Az előzőkhöz hasonlóan (többek között az imperativo hiányos paradigmájával; a modalitások egybeesésével /Pedro, v e n ... és ¡Q u e vengas!/; a canta és a cante alak csupán szociolingvisztikai különbözőségével — tegeződés és magázódás — indokolva) C. H ernández ALONSO-nak is (292—295) az a véleménye, hogy az imperativo nem önálló igemód, hanem a subjuntivo sajátos formája. M. C riado de Val (1972:157—159) — ism erteti ugyan a felm erülő problém á­ kat (mód-e? idő-e? stb.) — nem foglal állást az imperativo m ibenlétét illetően. 2.2.3.3. Igemód-e az in fin itivo ? Noha a mai spanyol szakirodalomban ez már túlhaladott álláspontnak számít, a R A E nyelvtana (1931:45)26 és J. A lonso del R ío (46) modo infinitiv o -n a k ne­ vezve az igemódok közé sorolja az igeneveket, vagyis a valódi infinitivo-1 (főné­ vi), valamint a participio-t (melléknévi) és agerundio-t (határozói igenév). A portugál grammatikában az infinitivo pessoal (személyes vagy személyra- gos főnévi igenév) megítélésének a problémája is hozzájárul a nézetek megosz­ 25 A R A E nyelvtana (1931:45,265), K . T o g e b y (8), A. A l o n s o — P, H e n r í q u e z U r e ñ a (149-150), M. A l o n s o (416), R . S e c o (77-79), J. A l o n s o d e l R í o (47), M. S e c o (158), A. Q u i l i s - M . E s g u e v a - M . L. G u t i é r r e z -P . R u iz - V a (275-276), S o b ie s k i A. - V á r a d y L. (257-258), F. J. M a r t i n s S e q u e ir a (154), J. M. N u n e s d e F ig u e ir e d o - A. G o m e s F e r r e i r a (153, 277), C. N u n e s - M. L. O l i v e i r a - M. L. S a r d i n h a (123), P. V á z q u e z C u e s t a - M. A. M e n d e s d a L u z (11/57), P. T e y s s ie r (188, 259), M. H . M i r a M a t e u s - A. M. B r i t o - I. S ilv a D u a r t e - I. H u b F a r i a (107), E. G à r t n e r (28), C. Fí. d a R o c h a L im a (112), C. C u n h a (254-255), C. C u n h a - L. F. L in d le y C i n t r a (378-379). 26 A R A E ú ja b b n y e lv ta n á b a n (1978:253) a sz e m é ly te le n ig e a la k o k (infinitivo, participio, gerundio) m á r n e m k e r ü ln e k a z ig e m ó d o k k ö z é . -39-

2. A z IGERENDSZER GRAM M ATIKAI ÉS SZEM ANTIKAI JELLEM ZŐI lásához. A legismertebb nyelvtanok szerzői közül F. J. M artins Sequeira (154, 157-158) és C. N unes - M. L. O liveira - M. L. Sardinha (124) az infinitivo pessoal-t módnak tekintik, míg az infinitivo impessoal-t (személytelen vagy sze­ mélyrag nélküli főnévi igenév) a particípio-va\\ és a gerú náio-val együtt az ige nominális formáihoz (formas nominais) sorolják. J. M. N unes de F igueiredo — A. G omes F erreira egyrészt az infinitivo impessoal-t is módnak nevezik (153), másrészt azonban az infinitivo mindkét fajtáját a nominális formák (ige­ nevek) között elemzik (277—280). P. T eyssier (259) személyes (modos pessoais: a valódi igemódok és az infinitivo pessoal), valamint személytelen módok­ ról (modos impessoais: infinitivo impessoal, gerúndio, participio) ír. C. C unha (255), C. C unha—L. F. L indley C intra (378), P. Vázquez C uesta — M. A. M endes da Luz (11/57), N y. A. K atagoscsina - J. M. V olf (181-190) osztályozása sze­ rint mind az infinitivo pessoal, mind az infinitivo impessoal — ha a négy munkában háromféle elnevezéssel is — nominális forma (formas nominais, form as infinitas, személytelen igealakok). Én az utóbbiakkal értek egyet; hiszen ha elfogadjuk egyrészről az igemód — már idézett — meghatározását (1. 2 .2 .1., 2 .2 .2 .), más­ részről az igenevek meghatározását (1. 2 .6 .), nyilvánvaló, hogy az igemód és bármilyen igenév két egymást kizáró kategória. Végezetül, számomra — legalábbis jelenlegi ismereteim alapján — az tűnik a legelfogadhatóbbnak, hogy a portugál és a spanyol nyelvben három igemód van: 1. indicativo; 2. conjuntivo/subjuntivo; 3. (E. Á larcos L lorach elneve­ zésével) condicionado (amely megfelel M. C riado de V a l form as en - r átmeneti csoportjának).27 27 Hosszas mérlegelés után úgy határoztam, — a számomra egyébként inkább elfogadható indicativo, condicionado, conjuntivo/subjuntivo felosztással szemben — munkám során a továb­ biakban megmaradok a hagyományos, jobban ismert indicativo (ide sorolva a futuro alakja­ it is), condicional, conjuntivo/subjuntivo elnevezés- és felosztásrendszernél. A tradíción kívül - véleményem szerint — az utóbbi megoldás mellett szól az is, hogy sem a portugál gram­ matikában, sem a magyarországi iberoromán vonatkozású szakirodalomban még csak fel sem merült eddig a modo condicionado fogalma. (Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy amennyire egyetértek a modo condicionado kategóriájának a létrehozásával, oly kevéssé tar­ tom megfelelőnek, a fogalmat kellőképpen tükrözőnek akár a condicionado, akár a formas en -r elnevezést, noha alkalmasabbat javasolni helyettük magam sem tudok.) Az imperativo-t azonban még a hagyomány kedvéért sem tudom önálló igemódként kezel­ ni, ezért a conjuntivo/subjuntivo alakjaihoz sorolom. (Egyúttal elismerem, hogy — főleg ma­ gyarul, elsősorban a mindkét elnevezésben kikerülhetetlenül szereplő mód miatt - zavaró lehet a kötőmód alá felszólító mód néven sorolt kategória.) - 4 0 -

2.2. A z igemód 2.2.4. Az igemódok használata a magyarban, a portugálban és a spanyolban 2.2.4.1. A kijelentő mód a magyarban, a portugálban és a spanyolban A M M N yR szerint „A kijelentő mód általában az egyszerű közlések, meg­ állapítások, kérdések legtermészetesebb kifejező eszköze; vele a folyamatot mint a beszélő (beszédbeli szereplő) szempontjából reálisat nevezzük meg, va­ lóságosan végbemenőnek tüntetjük fel” (1/486). A fentieket tulajdonképpen elfogadhatjuk a portugál és a spanyol (sőt valószínűleg bármely nyelv) kije­ lentő módjának meghatározására, mégis azt tapasztaljuk, hogy a portugálban és a spanyolban sokkal szűkebb körű a kijelentő mód használata, mint a ma­ gyarban. Számos esetben a m agyar kijelentő módnak a másik két nyelvben kötőmód (2.2.5.1., részben 2.2.5.2., 2.2.5.3.) vagy feltételes mód (2.2.5.5.) felel meg, míg a portugál és a spanyol kijelentő módnak mindössze egyetlen elő­ fordulási helyzetben (2 .2 .5.7.) nem kijelentő, hanem felszólító mód a magyar megfelelője. 2.2.4.2. A feltételes mód a magyarban, a portugálban és a spanyolban A feltételes mód a magyarban „egyrészt a csak feltételesen végbemenő folya­ matot (meg az ilyennek feltételéül megjelölt cselekvést, történést, létezést) szokta megnevezni, másrészt az óhajtottat” (M M N yR, 1/486). A portugál és a spanyol feltételes mód egyik funkciója szerint modalitást fejez ki; nem jelöl időt, hanem valamely cselekvés vagy történés objektív le­ hetőségét. Másik funkciója temporális jellegű: múlthoz viszonyított jövő idő­ ként használatos. A két meghatározásból már kitűnik, hogy egyrészről a magyar, másrész­ ről a portugál és a spanyol feltételes módnak elég szűk körű az egybeesési te­ rülete: a feltételes cselekvések, feltételesen végbemenő folyamatok jelölésére szorítkozik. A magyarban a bizonytalanság, az irrealitás (és ezen belül — amint már szó volt róla - az óhajtás) kifejezője a feltételes mód, míg a két iberoromán nyelv­ ben alapvetően a kötőmód (2.2.5.6., részben 2.2.5.2., 2.2.5.3.). A portugál és a spanyol feltételes mód temporális funkciója viszont a magyarban nincs meg (2.2.5.5.2.). - 41 -

2. A z IGERENDSZER GRAM M ATIKAI ÉS SZEM ANTIKAI JELLEM ZŐ I 2.2.4.3. A portugál és a spanyol kötőmód A kötőm ód — általánosan elfogadott m eghatározása szerint — nem tényt, ha­ nem bizonytalan, lehetséges, feltételezett, kívánt, szükségesnek tartott, két­ ségbevont, elképzelt cselekvést, történést, illetve állapotot fejez ki. Elsajátítását nehezíti, hogy m iközben egyes gondolati tartalm aknak — egyértelm űen és sza­ bályba foglalhatóan — a kötőm ód az adekvát nyelvi m egjelenési form ája, másik használati területén, az állítástól a tagadásig ívelő roppant széles és árnyalt ská­ lán (bizonytalan állítás, valószínűség, lehetőség, kételkedés, valószínűtlenség, bizonytalan tagadás) pedig gyakran éppen az igem ód - a kijelentő vagy a kö­ tőm ód — m egválasztásával juttatja kifejezésre a beszélő a m ondottak bizonyos­ ságával, illetve bizonytalanságával kapcsolatos szubjektív m egítélését.28 Főm ondatban az imperativo hiányzó alakjait pótolja; továbbá bizonyta­ lan vagy óhajtott cselekvés, esemény kifejezésére szolgál. Különböző alakjai azonban m indenekelőtt jellegzetesen viszonyidők, főleg m ellékm ondatokban használatosak, ha a főm ondat állítm ánya, a m ellékm ondatot a főm ondathoz fű ző kötőszó vagy a m ellékm ondat fajtája kötőm ód alkalm azását igényli. 28 S . G i l í y G a y a (1 3 5 —1 3 6 ) a k ije le n tő é s /v a g y a k ö tő m ó d h a sz n á la tá t b e m u ta tó p é ld a so rá n a fő m o n d a t o k ta r ta lm a a b iz o n y o s s á g t ó l a b iz o n y t a la n s á g k ü lö n b ö z ő fo k o z a ta iig , a m e l­ lé k m o n d a to k é a ta g a d á s tó l a z á llítá s ig te r je d : Sé que no vuelve t a g a d á s (b iz o n y o ss á g ) ’Tudom, hogy nem jön vissza’ Creo que no vuelve (vuelva) Azt hiszem, nem jön vissza’ No creo que vuelva (vuelve) g y e n g e t a g a d á s , e n y h e k é ts é g ’Nem hiszem, hogy visszajön’ No sé que vuelva ’Nem tudom, visszajön-e’ Ignoro que vuelva ’Nincs róla tudomásom, hogy visszajön’ n e m tu d á s , k é ts é g Dudo que vuelva ’Kétlem, hogy visszajön’ Sospecho que vuelva (vuelve) ’Gyanítom/sejtem, hogy visszajön’ g y e n g e á llít á s , e n y h e k é ts é g Presumo que vuelve (vuelva) 'Feltételezem, hogy visszajön’ Sé que vuelve ’Tudom, hogy visszajön’ á llít á s (b iz o n y o s s á g ) Afirmo que vuelve 'Állítom, hogy visszajön’ - 4 2 -

2.2. A z igemód Funkciói a magyarban megoszlanak a kijelentó' (2.2.5.1., részben 2.2.5.2., 2 .2 .5.3.), a feltételes (2 .2 .5.6., részben 2 .2 .5.2 ., 2 .2 .5.3.) és a felszólító mód (2 .2 .5.8.) között. A portugál és a spanyol kötőmód szerepe — nagy vonalakban — azonos. Három eltérés van. Kettő közülük pontosan meghatározható, konkrét funk­ cióhoz kötődik (2.2.5.4. és — részben — 2.2.5.3.). A harmadik általánosabb ér­ vényű. Noha mindkét nyelvben (2.2.5.3. és 2.2.5.4. kivételével) ugyanakkor használható kötőmód, a spanyolban mégis gyakoribb, mivel a csak a portugál­ ban meglevő (korábban már említett) infinitivo pessoal helyett is általában a kö­ tőmód különböző alakjai állnak. 2.2.4.4. A felszólító mód a magyarban, a portugálban és a spanyolban A magyar nyelvben „a felszólító mód általában a beszélőnek, ritkábban — idé­ zésben — a beszédbeli szereplőnek a folyamatok végbemenetelére vonatkozó akaratát, óhaját, buzdítását, engedélyét érzékelteti” (M M N yR, 1/488). A portugálban és a spanyolban (minthogy e nyelvekben csupán 2. személyű alakja van, és az is csak — állító értelmű — főmondatban használatos) sokkal rit­ kább az előfordulása, mint a magyarban (2 .2 .5.8.). 2.2.5. A magyar, a portugál és a spanyol igemód-használati rendszer legfontosabb különbözőségeinek rövid áttekintése 2.2.5.I. Magyar: Portugál, spanyol: kijelentő mód modo conjuntivo/subjuntivo 2.2.5.I.I. Önállóan, illetve főmondatban kételkedést kifejező módosítószók után: Magyar Portugál Spanyol Talán igazad van. | Talvez tenhas razão. Quizás tengas razón. - 4 3 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI 2.2.5.1.2. Mellékmondatban: 2.2.5.1.2.1. Ha a főmondat valamilyen érzelmet (örömet, csodálkozást, re­ ményt, sajnálkozást, félelmet) jelöl: Magyar Portugál Spanyol Remélem, hogy eljönnek. Espero que venham. Espero que vengan. 2.2.5.1.2.2. Vonatkozó mellékmondatban, ha a főmondat általánosító vagy megszorító értelmű: Magyar Portugál Spanyol Csináljon, amit akar! Faça 0 que quiser. Haga lo que quiera. Keresek valakit, aki tud Estou a procurar alguém que Estoy buscando a alguien que magyarul. fale húngaro. hable húngaro. 2.2.5.1.2.3. Jövőre utaló időhatározói mellékmondatban: Magyar Portugál Spanyol Amikor visszajössz, beszélni Quando voltares, quero Cuando vuelvas, quiero akarok veled. falar contigo. hablar contigo. 2.2.5.2. Magyar: Portugál, spanyol. kijelentő vagy modo conjuntivo/subjuntivo feltételes mód - 4 4 -

2.2. A z igemód Mellékmondatban: 2.2.5.2 .1. Ha a főmondat lehetőséget, valószínűséget, bizonytalanságot, ké­ telkedést, tagadást fejez ki: Magyar Portugál Spanyol Lehetséges, 1 E possível 1 Es posible ' Lehetetlen, E impossível Es imposible hogy Valószínű, E provável que Es probable que fu A IWU Valószínűtlen, E improvável 1 fale Es improbable hable magya- Kevéssé valószínű, E pouco provável húngaro. Es poco probable húngaro. rul. Kétlem, Duvido Dudo Nem hiszem, , Não creio , No creo , Lehetetlen, ' hogy Valószínűtlen, tudna Kevéssé valószínű, magya­ Kétlem, rul. Nem hiszem, , 2.2.5.2.2. Jövőre utaló időhatározói mellékmondatban: Magyar Portugál Spanyol Elmegyek, mielőtt megtudják, Saio antes que saibam que Salgo antes de que sepan que hogy nincs több pénzem. não tenho mais dinheiro. no tengo más dinero. Elmegyek, mielőtt megtudnák, hogy nincs több pénzem. 2.2.5.3. Magyar: Portugál: Spanyol: kijelentő vagy modo conjuntivo modo indicativo vagy feltételes mód modo subjuntivo - 4 5 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI M egengedő mellékmondatban: Magyar Portugál Spanyol Bár rossz idő van, Embora esteja mau tempo, Aunque hace mal tiempo, kimegyek. saldré. (Reális tényközlés) (Reális tényközlés) Még ha rossz idő lenne is, Mesmo que faça mau tempo, Aunque haga mal tiempo, kimennék. sairei. saldré. (Lehetőség, feltevés) (Lehetőség, feltevés) 2 . 2 . 5 . 4 . Magyar: Portugál: Spanyol: kijelentő mód modo conjuntivo modo indicativo Feltételes mellékmondatban reális, a jövőben még teljesülhető feltétel jelölésére: Magyar Portugál Spanyol Ha lesz pénzem, utazni fogok. Se tiver dinheiro, viajarei. Si tengo dinero, viajaré. 2 . 2 . 5 . 5 . Magyar: Portugál, spanyol: kijelentő mód modo condicional 2 .2.5.5.1. Önállóan, illetve főmondatban mültra vonatkozó bizonytalanság (feltételezés, valószínűség, kétely) kifejezésére: Magyar Portugál Spanyol Akkoriban negyven éves Ele teria naquela altura E l tendría en aquel entonces lehetett. quarenta anos. cuarenta años. -46-

2.2. A z igemód 2.2.5.5.2. A mellékmondat állítmányaként utóidejűség kifejezésére, ha a fő­ mondat állítmánya múlt időben van: Magyar Portugál Spanyol Tudtam, hogy sokat (Eu) sabia que (ele) (Yo) sabía que (él) fog tanulni. estudaria muito. estudiaría mucho. 2.2.5.6. Magyar: Portugál, spanyol: feltételes mód modo conjuntivo/subjuntivo 2.2.5.6.1. Önállóan, illetve főmondatban óhaj, kívánság jelölésére: Magyar Portugál Spanyol Bárcsak megérkezne a barátom! Oxalá chegue o meu amigo! ¡Ojalá llegue mi amigo! 2.2.5.6.2. Mellékmondatban: 2.2.5.6.2.1. Feltételes mellékmondatban a jelenre vagy a múltra vonatkozó irreális, már nem teljesülhető lehetőség, feltétel kifejezésére: Magyar Portugál Spanyol Ha lenne pénzem, Se (eu) tivesse dinheiro, Si (yo) tuviese / tuviera utaznék. viajaria. dinero, viajaría. Ha lett volna pénzem, Se (eu) tivesse tido dinheiro, Si (yo) hubiese / hubiera utaztam volna. teria viajado. tenido dinero, habría viajado. - 4 7 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI 2 .2.5.6.2 .2. Hasonlító mellékmondatban: Magyar Portugál Spanyol Olyan meleg van, mintha Faz tanto calor, como se /Hace tanto calor, como si júliusban volnánk! estivéssemos em Julho! estuviésemos / estuvié­ ramos en julio! 2 .2 .527. Magyar: Portugál, spanyol: felszólító mód modo indicativo Önállóan, illetve főmondatban olyan kérdés feltevésekor, amellyel beszélgető- társunk véleményét kérjük valamely cselekvés végrehajtását illetően: Magyar Portugál Spanyol Tanár úr, most mit Senhor professor, agora o que Señor profesor ¿ahora que csináljak? faço? hago? 2 .2 .5.8. Magyar: Portugál, spanyol: felszólító mód modo conjuntivo/subjuntivo 2.2.5.8.1. 2 . személyű tiltás: Magyar Portugál Spanyol Ne beszélj! Não fales. No hables. -48-

2.2. A z igemód 2.2.5.8.2 . Felszólítás és tiltás az összes többi személyben: Magyar Portugál Spanyol Beszéljen! Fale. Hable. Ne beszéljen! Não fale. No hable. 2.2.5.8.3. Felszólítás mellékmondatban: Magyar Portugál Spanyol A zt akarom, hogy beszélj. Quero que fales. Quiero que hables. -49-

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEMZŐI 2 .3. Az igeidő (portugál: tempó, spanyol: tiempo) 2.3.1. A z igeidő fogalma Az igeidő a cselekvés, történés, állapot vagy létezés idejének a közlés időpont­ jához való viszonyítása. Elemzése nehezen választható el az egyéb igei kategó­ riákétól, mindenekelőtt az aspektustól (amelyet sokan nem tekintenek külön kategóriának) és az igemódtól. F ü l e i- S z á n t ó Endre (1974:1/19) abból indul ki, hogy az angol time és tense közötti különbség kifejezi a fizikai és a grammatikai idő közötti különbséget. Majd Ch. R a l l id e s- í (11) idézi, aki (A. BELLO-hoz hasonlóan /1945:9/) az időt három részre osztja: jelenre, múltra és jövőre. A múlt a múltbeli események a beszélő által való felidézése, a jövő pedig a jövőbeli cselekvések előrevetíté­ se. A jelen a múlt és a jövő közötti időszak, amely magában foglalja a közlés pillanatát is. A továbbiakban F ü l e i- S z á n t ó Endre (1970:457; 1974:1/19) — részben E. Á la r c o s L l o r a c h (1970:62—72, 89) és W. E. B u l l (20 és kk.) nyomán — az alábbi — igen szemléletes — időábrázolást adja: 1. jelen (a cselekvés és a közlés azonos időben megy végbe) 2. nem jelen: - nem jelen (= múlt) + nem jelen (= jövő) múlt (a cselekvés a közlés előtt ment végbe: régmúlt közelmúlt29 29 A közelmúlt terminus félreérthető lehet: az olasz leíró nyelvtanban (passato prossimő), valamint a magyar kiadású portugál és spanyol nyelv- és nyelvtankönyvek többségében (a portugál pretérito perfeito composto és a spanyol pretérito perfecto magyar megnevezéseként) a jelennel valamilyen kapcsolatban álló múlt idő jelölésére használatos. F ü l e i - S z á n t ó F,ndre felosztásában nyilvánvalóan nem erről van szó. Az ő értelmezésében a közelmúlt (ál­ talánosan elfogadott, pontosabb és találóbb kifejezés hiányában) — a régmúlt ellentéteként — lényegében (a régmúlt kivételével) valamennyi múlt idő összefoglaló elnevezése. Ügy gondolom, az 1. szintű múlt és a 2. szintű múlt terminus —a közelmúlt és a régmúlt helyett - talán megfelelőbb lenne. - 5 0 -

2 3 . A z igeidő jövő (a cselekvés a közlés után megy végbe) jövő befejezett jövő tehát: jelen — nem jelen múlt jövő régmúlt közelmúlt jövő befejezett jövő 2.3.2. A magyar, a portugál és a spanyol igeidők A modo indicativo-nak a portugálban öt egyszerű és három összetett, a spanyol­ ban négy egyszerű és négy összetett, illetve mindkét nyelvben egy jelen, öt múlt (ebből két régmúlt) és két jövő30 (ebből egy befejezett jövő) idejű, míg a magyar kijelentő módnak egy jelen, egy múlt és egy jö vő idejű formája van. A modo condicional31 a portugálban és a spanyolban egy egyszerű és egy össze­ tett, illetve egy jelen és egy múlt idejű alakból áll, ami csak formailag felel meg a magyar feltételes mód jelen és múlt idejének (1. 2.2.4.2.). A modo conjuntivo/ subjuntivo-nak a portugálban és a spanyolban három egyszerű és három össze­ tett, illetve egy jelen, három múlt (ebből egy régmúlt) és két jö vő (ebből egy befejezett jövő), valamint az imperativo32 alakja van. A magyar felszólító mód mindössze egy —jelen idejű - igeformából áll. A magyar igeidők közül csupán kettő összetett: a kijelentő mód jö vő és a feltételes mód múlt ideje. 30,31,32 l . Jegyzetek 27. - 51 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI Igemódok és igeidők Magyar Portugál Spanyol Kijelentő mód 3 igeidő 8 igeidő 8 igeidő (2 egyszerű (5 egyszerű (4 egyszerű 1 összetett) 3 összetett) 4 összetett) Feltételes mód 2 igeidő 2 igeidő 2 igeidő (1 egyszerű (1 egyszerű (1 egyszerű 1 összetett) 1 összetett) 1 összetett) Kötő és 6 igeidő 6 igeidő (3 egyszerű (3 egyszerű 3 összetett) 3 összetett) felszólító mód 1 igeidő 1 igeidő 1 igeidő (egyszerű) (egyszerű) (egyszerű) Igeidők Magyar Portugál Spanyol Jelen idő 1 1 1 Múlt idő 1 5 5 Jövő idő 1 2 2 A magyar igeidők I. Kijelentő mód II. Feltételes mód III. Felszólító mód 1. jelen idő 1. jelen idő 1. jelen idő (beszélsz) (beszélnél) (beszélj!) 2. múlt idő 2. múlt idő (beszéltél) (beszéltél volna) 3. jövő idő (beszélni fogsz) -52-

2.3. A z igeidő A portugál és a spanyol igeidők Személyes vagy ragozott igealakok Portugál Spanyol I. M odo indicativo Tempos simples Tiempos simples 1. presente jelen 1. presente (falas) (hablas) 2. pretérito imperfeito múlt 2. pretérito imperfecto falavas) (hablabas) 3. pretérito perfeito simples múlt 3. pretérito simple o indefinido falaste) (hablaste) 4. pretérito mais-que-perfeito régmúlt simples falaras) 5. futuro imperfeito ou simples jövő 4. futuro imperfecto o simple futuro do presente simples] falarás) (hablarás) Tempos compostos Tiempos compuestos 1. pretérito perfeito composto múlt 1. pretérito perfecto (tensfalado) (has hablado) 2. pretérito mais-que-perfeito régmúlt 2. pretérito pluscuamperfecto composto (tinhas falado} (habías hablado) régmúlt 3. pretérito anterior (hubiste hablado) 3. futuro perfeito ou composto befejezett 4. futuro perfecto o compuesto ¡futuro do presente composto] jövő (terás falado) (habrás hablado) -53-

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI II. Modo condicional condicional imperfeito simples 1. condicional imperfecto o simple [futuro do pretérito simples] falarias) (hablarías) condicional perfeito composto 2. condicional perfecto o compuesto futuro do pretérito compostoj (terias falado) (habrías hablado) III. Modo conjuntivo/subjuntivo Tempos simples Tiempos simples 1. presente 1. presente fales) (hables) 2. pretérito imperfeito 2. pretérito imperfecto falasses) ( I hablases II hablaras) 3. futuro imperfeito ou simples 3. futuro imperfecto o simple falares) (hablares) Tempos compostos Tiempos compuestos 1. pretérito perfeito 1. pretérito perfecto (tenhas falado) (hayas hablado) 2. pretérito mais-que-perfeito 2. pretérito pluscuamperfecto (tivesses falado) (I hubieses hablado II hubieras hablado) 3. futuro perfeito ou composto 3. futuro perfecto o compuesto (tiveres falado) (hubieres hablado) Imperativo Imperativo fala!) (¡habla!) 2.3.2.1. Igeidők a magyarban Régen a magyar nyelvben is több igeidő volt. Egyes igeidőknek a teljes kipusztulása, másoknak csupán stíluselemként való megőrzése természete­ sen nem jelenti azt, hogy nyelvünk ma már ne tudná az időbeli árnyalatokat ugyanolyan pontossággal visszaadni, mint az elmúlt századokban. Mindössze annyi történt, hogy a morfológiai eszközök szerepét bizonyos mértékben szin­ taktikai és szemantikai eszközök vették át. Az imént felsorolt igeidőkön kívül szólnunk kell a X X . század elején még sűrűbben használatos, napjainkban legfeljebb olykor-olykor, korfestő eszköz- -54-

2.3. A z igeidő ként, hangulati elemként felbukkanó, régiesnek ható elbeszélő múltról (íra, mondd), valamint az összetett múlt csak ritkán, leginkább tájnyelvi alakként fellelhető háromféle (1. ír vala, ír volt; 2. írt vala, írt volt; 3 . íra vala, íra volt) for­ májáról (M M N yR, 1/495). A székelyeknél és a csángóknál ezek a múlt idők erőteljesebben maradtak meg, mint az anyaországi nyelvjárásokban ( B á n h i d i Zoltán, 1941:12, 20, 26). Közülük is ki kell emelnünk az írt vala (volt) típust, amely mind erdélyi gyakoriságát, mind X X . századi szépirodalmi előfordulá­ sát tekintve élőbb a többinél ( B á n h i d i Zoltán, 1957:24—26, 3 1 —3 4 ) ,33 Noha a m agyar igeragozás a felszólító módban már nem ismer múlt időt, régies-hivatalos, illetőleg tréfás-gúnyos stílusárnyalattal néha előfordul az írt légyen, mondtam légyen típusú összetett igealak (M M N yR, 1/493). L o t z János (123, 164—165, 363) felfogásában a m agyar igeidők rendszere a jelen és a múlt idő szembenállásán alapszik, amelyekhez több egyszerű, ösz- szetett és körülírt igeidő járul. Ez utóbbiak — a fog igével körülírt jövő idő kivételével — vagy régiesek, vagy nyelvjárásiak. A két igeidőt két módhoz, a kijelentő és a feltételes módhoz tartozóknak tekinti. Nézete szerint „A múlt idő a közlés szempontjából egyszerűen a múlt idejű eseményeket jelöli; a jelen idő pedig az összes egyéb időviszony, sőt az élénkített múlt (praesens historicum) kifejezésére is használatos” (165). A jövőben bekövetkező esemény jelölését - a M M NyR-hez (1/491-492, 496,11/134) és B á n h i d i Zoltánhoz (1941:41-42) hasonlóan — alapvetően a jelen idő funkciójának tartja. Egyöntetűen hozzá­ fűzik, hogy az utóidejűség jelennel való kifejezése különösen gyakori perfek- tív igekötős igék használata esetén, vagy a jövőre utalást egyértelművé tevő határozók kíséretében. A fog segédigés jö vő idejű alak (amelynek morfológiai struktúrája eltér a többi összetett igealakétól, mivel itt a segédige ragozott, és a főige ragozatlan) a köznapi társalgási nyelvben meglehetősen ritkán fordul elő. Jövő időt jelölt a már kiveszett -and, -end jelű igealak (írand) is. A M M N yR (1/492) megemlíti, hogy a morfológiailag jelen idejű, szeman­ tikailag gyakran jövőre utaló igealakokat (jövőre vonatkozó kijelentő módbeli jelen, utóidejű folyamatra alkalmazott feltételes mód, és mindenekelőtt felszó­ lító mód) egyes nyelvtanírók jö vő idejűeknek nevezik. 33 Az összetett magyar igealakokról a legátfogóbb képet B á n h id i Zoltán tanulmányai adják, aki részletesen elemzi a legrégibb nyelvemlékeink korától végigvezethető ír vala (volt), írt vala (volt), íra vala (volt), írt volna, írt legyen, írni fog típusú igealakokat; foglalkozik a később keletkezett és a múltban is kevésbé elterjedt írni fogna, írni fogott, írni fogott volna, írni fogott vala, írni foga, írni fogjon formákkal; továbbá megemlíti az írni kezd, írt lesz, ír lesz, írand vala, írjon vala, írna vala, írja legyen, írt lenne alakokat. -55-

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI 2.3.2.2. Igeidők a portugálban és a spanyolban 2.3.2.2.1. A z egyszerű és az összetett igeidők rendszere A spanyolban — az imperativo kivételével — minden egyszerű igeidőnek van egy összetett párja, amelynek segédigéje az egyszerű igealakkal azonos idő­ ben áll. Az összetett igeidők egyszerű párjukhoz képest előidejűséget jelölnek. A portugálban ez a párhuzamosság nem teljes. Az imperativo-n kívül a pretérito perfeito simples (a portugálból hiányzik a spanyol pretérito anterior meg­ felelője) és a pretérito mais-que-perfeito simples (jelentése folytán nem is lehet elő- idejű megfelelője) is összetett pár nélküli igealak. Portugál Spanyol falas — tens falado hablas — has hablado (presente do ind. — (presente de ind. — pret. perfeito composto do ind.) pret. perfecto de ind.) fales — tenhas falado hables - hayas hablado (presente do conj. — (presente de subj. - pret. perfeito do conj.) pret. perfecto de subj.) falavas — tinhas falado hablabas — hablas hablado (pret. imperfeito do ind. — (pret. imperfecto de ind. — pret. mais-que-perfeito composto do ind.) pret. pluscuamperfecto de ind.) falaste [nincs párja!] hablaste - hubiste hablado (pret. perfeito simples do ind.) (pret. indefinido de ind. — pret. anterior de ind.) Jalaras [nincs párja!] hablaras — hubieras hablado (pret. mais-que-perfeito simples do ind.) (pret. imperfecto de subj. II — pret. pluscuamperfecto de subj. II) falasses — tivesses falado hablases — hubieses hablado (pret. imperfeito do conj. — (pret. imperfecto de subj. I — pret. mais-que-perfeito do conj.) pret. pluscuamperfecto de subj. I) falarás — terás falado hablarás — habrás hablado (fut. imperfeito do ind. — (Jut. imperfecto de ind. — fut. perfeito do ind.) fut. perfecto de ind.) Jalares — tiveres falado hablares — hubieres hablado (fut. imperfeito do conj. — (fut. imperfecto de subj. — fut. perfeito do conj.) fut. perfecto de subj.) falarias - terias falado hablarías — habrías hablado (cond. imperfeito — (cond. imperfecto — cond. perfeito) cond. perfecto) -56-

2.3. A z igeidő 2.3-2.2.2. Különbözőségek a portugál és a spanyol igeidők rendszerében 2.3.2.2.2.1. A z egyik nyelvből hiányzó igealakok A portugál és a spanyol igealakok morfológiai struktúrája lényegében megegyezik. Kivétel a pretérito anterior, amely nincs meg a portugálban, és az infinitivo pessoal egyszerű és összetett alakja (bővebben 1. 2 .6.), amely hiányzik a spanyolból. 2.3.2.2.2.2. A z egyik nyelvben ritkán használatos igealakok A mai spanyolban már alig fordul elő a pretérito anterior (amelynek — amint már említettem — portugál megfelelője nincs is), valamint a futuro de subjuntivo (futuro imperfecto de subjuntivo és futuro perfecto de subjuntivo), amely a portugálban, megőrizve teljes kifejező értékét, változatlanul — az összetett jövő ugyan meg­ lehetősen ritkán — használatos (futuro imperfeito do conjuntivo és futuro perfeito do conjuntivo). 2.3.2.2.2.3. A két nyelvben különböző funkciót betöltő igealakok 2.3.2.2.2.3.1. Morfémastruktúrájuk alapján a spanyol pretérito perfecto de indicativo és a portugál pretérito perfeito composto do indicativo (a kijelentő mód összetett „befejezett” múlt ideje) azonos, használatuk azonban aspektus- és időbeli eltérést mutat. A spanyol igealak (a hagyományos meghatározás szerint) olyan múlt idejű, befejezett cselekvést jelöl, amely a jelennel valam i­ lyen kapcsolatban áll (bővebben 1. 3.1.3.1.1.). A portugál összetett múlt lénye­ gének sokan a gyakorítást tartják; olyan cselekvést fejez ki, amely a múltban — egészen a jelenig — többször ismétlődött. M ások szerint ugyan nem jelöl feltétlenül ismétlődést, hanem gyakran a múlt egy adott pillanatától a közlés időpontjáig folytatódó tartós cselekvést, annyi azonban bizonyos, hogy — neve ellenére — nem befejezett igeidő (részletesebben 1. 3.1.3.1.2.). 2 .3.2.2.2.3.2. Mód- és időbeli eltérést mutat a -ra végződésű igealak jelen­ tésének alakulása. A portugál megőrizte kijelentő mód régmúlt időként (pretérito mais-que-perfeito simples do indicativo) a latin kijelentő mód be­ fejezett múltját (praeteritum perfectum indicativi) (lat.: A M A V ER A M > amara; DEBU ERA M U S > devêramos; PA R T IV ER A N T > partiram), ellentét­ ben a mai spanyollal, ahol ez az igealak (amara, debiéramos, partieran) alapvetően — a -se végződésű forma szinonimájaként (amase, debiésemos, partiesen) — mint a kötőmód folyamatos múlt ideje (pretérito imperfecto de subjuntivo) használa­ tos. Középkori spanyol szövegekben (XII—XV. század), majd archaizáló stí­ -57-

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI luselemként a X IX . századi szépirodalomban a -ra végződésű igealak (amara, debiéramos, partieran) gyakran szerepelt a kijelentő mód régmúlt idejeként (pretéritopluscuamperfecto de indicativo). Napjainkban is inkább az írott nyelvben, valamint északnyugati spanyol nyelvjárásokban és a latin-amerikai nyelv- használatban fordul elő ez utóbbi jelentéssel (vő. S . G i l í y G a y a , 1 7 8 —1 7 9 ; N y . A. K a t a g o s c s in a - J. M. V o l f , 1 5 3 ; S o b ie s k i A. - V á r a d y L., 2 5 7 ; K e r t é s z Judit, 2 7 1 ). 2.3.3. Mivel magyarázható, hogy ugyanazt a funkciót a portugálban és a spanyolban sokkal több igeidő tölti be, mint a magyarban? Amint már utaltam rá, a m agyar igéknek csak három, a portugál és a spa­ nyol igéknek nyolc-nyolc idejük van. Mivel magyarázható, hogy ugyanazt a funkciót a portugálban és a spanyolban sokkal több igeidő tölti be, mint a magyarban? 2.3.3.1. Folyamatosság és befejezettség Ennek egyik oka, hogy a portugál és a spanyol a múltban és a jövőben két­ féleképpen tudja igeidők segítségével ábrázolni a cselekvést: folyamatában és befejezettségében (aspektus). A magyar — különböző múlt és jövő idők hiányában — ezeket az árnyalatokat gyakran igekötőkkel fejezi ki: az igekötő ilyenkor befejezettségre utal (F a l u b a K . — H o r á n y i M., 2 4 ). (Részletesebben 1. 2 .4 .) 2.3.3.2. Egyidejűség, előidejűség és utóidejűség M ásik oka a következő: ha valamely mondatban egynél több cselekvés, illetve történés van, akkor ezek a cselekvések, illetve történések vagy azonos időben mennek végbe, vagy egymást követően; tehát vagy egyidejűség, vagy elő-, illetve utóidejűség áll fenn. 2.3.3.2.1. A magyar igeidők abszolút és relatív értéke Noha két vagy több esemény elő-, utó-, illetőleg egyidejűségének a kifejezésé­ ben az alárendelő kötőszók és a különféle (elsősorban idő-) határozók is jelen­ tős szerepet játszanak, a magyar nyelvnek e téren az a legfőbb sajátossága, hogy igeidői egyaránt használhatók abszolút (a beszéd időpontjához vi­ szonyított) és relatív (egy másik — a beszéd időpontjával nem azonos — idő­ ponthoz viszonyított) értékkel. Vagyis a jelen idő a magyarban nemcsak jelent - 58 -

2.3. A z igeidő fejez ki, hanem a jelen-, múlt- vagy jövőbeli eseménnyel való egyidejűséget, a múlt idő nemcsak múltat jelöl, hanem a jelen-, múlt- vagy jövőbeli cselekvés­ hez, közléshez viszonyított előidejűséget, és a jövő idő sem csak jövőt, hanem mindhárom időhöz viszonyított utóidejűséget is. L o tz János (166) az igeidők használatát a hogy kötőszóval kapcsolt aláren­ delt mondatokban vizsgálva, ahol „az időinformáció nem közvetlenül a be­ szédaktusra (...), hanem a főmondatban kifejezésre jutó időre” vonatkozik - Tudom, hogy jön. (jelen - jelen) Tudtam, hogy jön. (múlt — jelen) Tudom, hogy jött. (jelen —múlt) Tudtam, hogy jött. (múlt — múlt) —, a következő megállapításra jut: „A múlt idő a viszonylag megelőzőt, a jelen idő a viszonylag nem megelőzőt fejezi ki”. Ha a mellékmondat állítmánya igekötős ige, annak egyenes vagy fordított szórendje is hozzájárul a mellékmondat igéjének a főmondat igéjéhez való idő­ beli viszonyulásához (1. 2.4.4.). 2.3.3.2.2. Abszolút és relatív igeidők a portugálban és a spanyolban A portugálban és a spanyolban az igeidőknek nincs a magyar nyelvre jellemző többértékűségük. Feltehetően ez is közrejátszik abban, hogy e két nyelv több igealakot használ az igeidők egymáshoz való viszonyának kifeje­ zésére. A portugál és a spanyol igeidőket — abszolút, illetve relatív érvényük alapján — abszolút és relatív igeidőkre oszthatjuk. Az abszolút igealakok önmagukban, illetőleg a beszéd időpontjához vi­ szonyítva fejezik ki a cselekvés idejét, a beszéddel való egyidejűségüket, vala­ mint elő- és utóidejűségüket. Portugál Spanyol presente do indicativo presente de indicativo pretérito perfeito simples do indicativo pretérito indefinido de indicativo pretérito perfeito composto do indicativo pretérito perfecto de indicativo futuro imperfeito do indicativo futuro imperfecto de indicativo imperativo imperativo -59-

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI A relatív igealakok egy m ásik — a beszéd pillanatával nem azonos — időpont­ hoz viszonyítva, vagy egy m ásik cselekvéssel, eseménnyel összefüggésben fe­ jezik ki a cselekvés idejét, ezzel a m ásik időponttal vagy eseménnyel való egy­ idejűségüket, valam int elő- és utóidejűségüket. A modo indicativo többi igeideje34, valamint a modo condicional és a modo conjuntivo/subjuntivo valamennyi alakja a relatív igeidők közé tartozik. Az ab­ szolút igeidőket relatív időkként is lehet használni, de a relatív igealakokat abszolút alakok helyett nem. 2.3.3.3, Igeidő-egyeztetés a portugálban és a spanyolban A latin nyelvtan — írja S. G ili y G aya (289-290) — szabályozta a főmondat és a m ellékm ondat egym áshoz való viszonyát (concordantia temporum); m eghatá­ rozta, hogy bizonyos idejű főm ondat m ellett — elő-, utó- vagy egyidejűség ese­ tén — milyen igeidő használható a mellékmondatban. A fennm aradt latin szö­ vegekből azonban tudjuk, hogy ezeket a szabályokat nem m indig tartották be. A latin szabályrendszert a spanyol leíró nyelvtanok részben a spanyol nyelvre is m egkísérelték alkalm azni — folytatja —, de az élet olyannyira rácáfolt a nyelvta­ ni szabályokra, hogy az igeidő-egyeztetés kérdését újra kell gondolni.35 A R A E nyelvtana (1931:339—341) a következő változatokat ismerteti: 1. A m ellékm ondat állítm ánya — a főm ondat jelentéséből adódóan — kijelentő m ódban van: a) ha a főm ondat állítm ánya jelen vagy jö v ő idejű, a mellékmondatban bárm ilyen igeidő állhat; b) ha a főm ondat állítm ánya m últ idejű, a m ellékmondatban is csak múlt idő lehet. 34 Ez az abszolút és a relatív igealakok általánosan elfogadott csoportosítása. J. R o c a P o n s (1972:52) felosztása nem ilyen kategorikus. Szerinte a pretérito indefinido és a pretérito perfecto lényegében abszolút, a. pretérito pluscuamperfecto és a pretérito anterior alapvetően relatív, a pretérito imperfecto pedig túlnyomóan relatív igeidő. 35 Lényegében (és majdnem szó szerint) ugyanezt állítja a R A E nyelvtana (1978:518) is. Meg kell azonban jegyeznem, valószínűleg nem az a helyzet, hogy a latin (a spanyol vagy bár­ melymás) nyelvtan előírja, meghatározza (preceptúa), a tényleges nyelvhasználat pedig megsérti, nem tartja be (infringe) a szabályokat, hanem — éppen megfordítva - a nyelvtan próbálja meg követni és leírni - kétségkívül nem mindig tökéletesen — a kialakult nyelvhasználatot. - 6 0 -

2.3. A z igeidő 2. A mellékmondat állítmánya — a főmondat jelentéséből adódóan — kötő­ módban van: c) ha a főmondat állítmánya jelen vagy jövő idejű, a mellékmondat állít­ mánya csak a kötőmód jelen idejében állhat; d) ha a főmondat állítmánya múlt idejű, a mellékmondat állítmánya a kötőmód folyamatos múlt idejébe kerül. Ez a felosztás az has hablado (a kijelentő mód összetett befejezett múltja) és az hayas hablado (a kötőmód befejezett múltja) alakokat — befejezett jelennek (la acción perfecta en el presente) tekintve — a jelen időhöz, az hablarías-t (feltételes mód) a jövő és a múlt időhöz sorolja (S. G il í y G aya megjegyzése, 290). S. G i l í y G a y a ( 2 9 0 —2 9 1 ) a R A E n y e l v t a n á n a k s z a b á l y r e n d s z e r é t az alábbiak szerint m ó d o s í t j a : 1. b) Ha a főmondat állítmánya múlt időben van, a mellékmondat állítmánya nemcsak múlt, hanem jelen és jövő időbe is kerülhet (a decía /dijo, había dicho, diría/QUE VENÍA, QUE HABÍA VENIDO, QUE VENDRÍA, QUE HABRÍA VENIDO mellett a decía QUE VIENE, QUE VEN­ DRÁ, QUE HA VENIDO, QUE HABRÁ VENIDO is helyes); főleg ha a fő- és a mellékmondat alanya nem azonos (El observatorio anunció que se acerca a nuestras costas un huracán en dirección N E a SO. El parte meteorológico añadía que las primeras ráfagas alcanzarán a la isla esta madrugada/6). 2. c) Ha a főmondat állítmánya jelen vagy jövő időben van, a mellékmon­ dat állítmánya nemcsak a kötőmód jelen, hanem bármelyik múlt ide­ jében is állhat (no creen /no creerán/QUE HAYA HABIDO tales caballeros en el mundo, QUE HAYA tales caballeros en el mundo, QUE H UBIERA tales caballeros en el mundo, QUE H UBIERA H A BIDO tales caballeros en el mundo); továbbá (292—293) ha a főmondat állítmánya múlt időben van, a mellékmondat állítmányának is múlt (folyamatos vagy régmúlt) időbe kell kerülnie (era posible que llegase /que hubiese llegado/a tiempo). d) Parancsot kifejező (pl.: mandar) múlt idejű főmondatbeli ige mellett — a kötőmód folyamatos múlt idején kívül (le mandaron que estudiase) — a kötőmód jelen ideje is (le mandaron que estudie) előfordulhat a mellékmondatban. 36 A R A E legújabb nyelvtanának (1999:11/2873,2885—2887) értelmezése szerint S. G il í y G a ya e konkrét és meglehetősen ismert példáján az acerca és az alcanzarán igealakoknak (mindkettő nyilvánvalóan utóidejű az anunció, illetve az añadía alakokhoz képest) nem a főmondatok ál­ lítmányához, hanem az időrendszer egy általános viszonyítási, zéró pontjához fűződő kap­ csolata jut kifejezésre. Ez a viszonyítási pont rendszerint megegyezik a közlés időpontjával. - 61 -

2. A z IGERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI S. G ilí y G aya (291) m ég hozzáfűzi, a gram m atikai szabályoktól eltérő' nyelvhasználatra a példákat tovább is lehetne sorolni, és bizonyítottnak lát­ ja, hogy az igeidő-egyeztetés korábban rögzített előírásai a m ai nyelvre alkalm azhatatlanok.’7 A portugál leíró nyelvtanok az igeidő-egyeztetés kérdését leegyszerűsí­ tik az — annak csak egy részét jelentő — egyenes és függő beszéd (discurso directo e indirecto) vizsgálatára. 2.3.4. Összefoglaló táblázatok Ezek után — a portugál és a spanyol igeidők közötti funkcionális különbözősé­ gek, az abszolút és a relatív igealakok használata és az igeidő-egyeztetési sza­ bályok ismeretében — vessük egybe összefoglaló táblázatokon a magyar, a portugál és a spanyol igeidő-egyeztetési rendszert.38 39'40 Ezt megelőző­ en azonban ismételten le kell szögeznünk, hogy az igeidők közötti kapcsolatok nem tisztán temporálisak, hanem a temporalitás keveredik aspektuális (folya­ matos és befejezett igealakok) és modális (a főmondat állítmányából adódóan a mellékmondat állítmánya kijelentő vagy kötőmódban van) vonásokkal. 2.3.4.1. A mellékmondat állítmánya mindhárom nyelvben kijelentő módba (modo indicativo) kerül 37 Általános tapasztalat mind a spanyol, mind a portugál nyelv vonatkozásában - különösen Latin-Amerikában hogy a beszélt nyelvben, az újságok nyelvében, sőt újabban a szépiro­ dalomban is lépten-nyomon figyelmen kívül hagyják az igeidő-egyeztetési szabályokat. 38 Az itt következő összefoglaló táblázatok (más áttekintő táblázatokhoz hasonlóan) szük­ ségképpen, jellegüknél fogva sűrítenek, egyszerűsítenek, nem térhetnek ki sem részletek­ re, sem kivételekre. 39 A portugál-spanyol egybevetés további részletezését, finomítását 1. a 3. fejezetben. 40 Az igeidő-egyeztetési szabályokat — a portugálban és a spanyolban — leginkább a tárgyi, az időhatározói és a célhatározói mellékmondatokban tartják be. Következetes a feltételes mellékmondatok igeidő-használata is, de azt célszerűbb más csoportosításban áttekinteni (1. 3.1.1.3.3., 3.3.2.2.3., 3.3.4.2.2., 3.3.5.1.1.3., 3.4.). - 6 2 -

2.3. A z igeidő 2.3.4.1.1. Jelenhez viszonyított igeidők (jelen időkör)41 Ha a főmondat állítmánya — a portugálban és a spanyolban — a jelen időkörhöz tartozó igeidők valamelyikében van, az alábbi igeidő-egyeztetési szabályok érvényesek: M agyar Portugál Spanyol 1. Egyidejűség jelen presente presente 2. Utóidejűség jövő futuro imperfeito futuro imperfecto pretérito imperfeito pretérito imperfecto pretérito indefinido 3. Előidejűség múlt pret. perj. simples pretérito perfecto pret. perf. composto Példamondatok Magyar Portugál Spanyol Tudom/tudni fogom/tudd Sei/saberei/sabe que (se) Sé/sabré/sabe que (si) 1. (meg), hogy sokat tanul. estuda muito. estudia mucho. Tudom/tudni fogom/tudd Sei/saberei/sabe que (se) Sé/sabré/sabe que (si) 2. (meg), hogy sokat fo g estudará muito. estudiará mucho. tanulni. Tudom/tudnifogom/tudd Sei/saberei/sabe que (se) Sé/sabré/sabe que (si) (meg), hogy sempre estudava siempre estudiaba mindig muito. mucho. 3. tegnap s°kat ontem —~,estuiou ayer estudió mucho. tanult. ma l hoje ' muit0- hoy \\ ha az utóbbi nos últimos tempos en los - 1 estudiado időben tem estudado últimos mucho- muito. tiempos 41 A jelen időkörhöz tartozik a kijelentő mód jelen és jövő ideje, a felszólító mód (valamint a kötőmód, amikor a felszólító mód paradigmájából hiányzó igealakokat pótolja). A ki­ jelentő mód összetett befejezett múlt idejének a helyzete — ebből a szempontból — egyik nyelvben sem egészen egyértelmű: noha mindkettőben inkább a jelen időkörhöz sorolják (vö. s.: R A E , 1999:11/3066, 3082-3083; p.: P. T e y s s ie r , 288; E. G a r t n e r , 435, 440, 444), olyan nézet is felvetődik, hogy a portugálban a jelen és a múlt időkörhöz egyaránt kötődik (J. M. V o lf - B. A. N y ik o n o v , 86). - 6 3 -

2. A z ICERENDSZER GRAMMATIKAI ÉS SZEMANTIKAI JELLEM ZŐI 2.3.4.1.2. Múlthoz viszonyított igeidők (múlt időkör)42 Ha a főmondat állítmánya — a portugálban és a spanyolban — a múlt időkörhöz tartozó igeidők valamelyikében van, az alábbi igeidő-egyeztetési szabályok érvényesek: Magyar Portugál Spanyol 1. Egyidejűség jelen pretérito imperfeito pretérito imperfecto 2. Utóidejűség jövő condicional imperfeito condicional imperfecto pretérito mais-que- -perfeito simples pretérito 3. Előidejűség múlt pretérito mais-que- pluscuamperfecto -perfeito composto Példamondatok Magyar Portugál Spanyol Tudtam/megtudtam/ Sabia/soube/ Sabía/supe/ 1. tud(kat)nám, hogy saberia que (se) sabría que (si) sokat tanul. estudava muito. estudiaba mucho. Tudtam/megtudtam/ Sabia/soube/ Sabía/supe/ 2. tud(hat)nám, hogy saberia que (se) sabría que (si) sokat fog tanulni. estudaria muito. estudiaría mucho. Tudtam/megtudtam/ Sabia/soube/ Sabía/supe/ tud(hat)nám, hogy saberia que (se) sabría que (si) 3. estudara muito. había estudiado sokat tanult. tinha/havia mucho. estudado muito. 2.3.4.2. Â mellékmondat állítmánya a magyarban kijelentő módba, a portugálban és a spanyolban kötőmódba (m odo co n ju n tivo / su bju ntivo) kerül 42 A múlt időkörhöz tartoznak a kijelentő mód múlt idői és a feltételes mód. A kijelentő mód összetett befejezett múlt idejének vonatkozásában J, Jegyzetek 41. - 64 -

2.3. A z igeidő 2.34 .2.i. Jelenhez viszonyított igeidők (jelen időkör) Magyar Portugál Spanyol 1. Egyidejűség jelen presente43 presente 2. Utóidejűség jövő 3. Előidejűség múlt pretérito perfeito pretérito perfecto Példamondatok Magyar Portugál Spanyol Remélem/remélni fogom/ 1. reméld, hogy Espero/esperarei/ Espero/esperaré/ sokat tanul. espera que espera que Remélem/remélni fogom/ estude muito. estudie mucho. 2. reméld, hogy sokat fo g tanulni. Remélem/remélnifogom/ Espero/esperarei/ Espero/esperaré/ 3. reméld, hogy espera que espera que sokat tanult. tenha estudado muito. haya estudiado mucho. 2.34.2.2. Múlthoz viszonyított igeidők (múlt időkör) Magyar Portugál Spanyol 1. Egyidejűség jelen pretérito pretérito 2. Utóidejűség jövő imperfeito imperfecto pretérito pretérito 3. Előidejűség múlt mais-que-perfeito pluscuamperfecto 43 A portugál nyelv bizonyos mellékmondataiban/wíuro imperfeito használatos (1. 3.3.5.1.). - 6 5 -