Szobrok

60. Lantay Lajos: III. István, léptéke azonban elmaradt az elvárttól, ezért a művezetőség a kupo-II. László, IV. István lacsarnokba szánt és még el nem készült szobrok alkotóival együtt a homlokzati szobrokon dolgozó alkotókat is megsürgette 1894 au- gusztusának végén, a lejárt határidők helyett újak kitűzésével. Össze- sen kilenc vázlatmintáról és tizenkét végleges faragómodellről volt szó. A szobrászok közül csupán Strohoffer és Keszler nem késtek, jellem- ző volt az 1-2 hónapos csúszás, Andrejka pedig csak 1895. március 6-án mutatta be Mária, II. Károly és Fráter György faragómintáit. 51



Problé más esetek61. Vasadi Ferenc: A művezetőség nemcsak azzal küzdött, hogy számos munka késett,II. Ferdinánd, Kiss György: hanem azzal is, hogy néhány szobor két évvel korábban kiválasztottIII. Ferdinánd, és Lantay alkotója egyáltalán nem mutatott be semmit sem a szobrász-, vagy aLajos: IV. Ferdinánd Végrehajtó Bizottság által alapított testületeknek. Összesen 11 ilyen homlokzati szobor volt. Az érintett művészek, Fadrusz János, Janko- vits Gyula, Révay Adolf és Szárnovszky Ferenc 1894. október 15-ig kaptak haladékot a kisminta bemutatására, különben a már dolgozó alkotók közt osztották szét a megmaradt feladatokat. Közülük végül egyedül Jankovits nyújtotta be a mintákat, akit novemberben meg is bíztak az „elfelejtett” Taksony és Zsolt fejedelmek alakjainak el- készítésével. Ugyanekkor Brestyánszky Béla „ágyhoz kötött beteg voltára” hivatkoz- va kérte a négy, általa már kőbe faragott, de a homlokzaton még nem el- helyezett szobor árából visszatartott 120 forint részére való kifizetését. A szakmai szolidaritás szép példája, hogy Lantay Lajos és Mayer Ede nyilatkozatban vállaltak helyette garanciát minden felmerülő, esetle- gesen szükséges munka elvégzésére. A bizottság „kivételesen” engedé- lyezte a pénz kiutalványozását, de hozzátették, hogy ugyanilyen felté- telek fennállása esetén sem fognak ilyesmit többet jóváhagyni. 1895 tavaszán egy előre nem látott probléma adódott. A más alko- tásaival is elmaradásban levő Bezerédi Gyulát még 1894 nyarán szó- lították fel arra, hogy nyújtsa be többek közt az 1552-ben hősi ha- lált halt Losonczy István, temesvári várkapitány szobrának vázlatát. A művész a megformálás kérdésével csak ekkoriban kezdhetett el fog- lalkozni és eszmélhetett rá, hogy sehol sem talál képi forrást a hadve- zér arcvonásaira nézve. Nemcsak ő nem talált, de Pauler Gyula sem, aki azt javasolta, hogy a várkapitány alakja helyett a korábbi szobrá- szati programban is szereplő „győri hőst”, azaz Pálffy Miklóst örö- kítsék meg. A szobrász a bírálóbizottság május 6-i ülésére elő is állt Pálffy Miklós szobrával, csakhogy a bizottsági tagok hamar felismer- 53

62. A szobrok alkotóit, ték, hogy ez a Pálffy Miklós, nem az a Pálffy Miklós. A várkapitányelőrehaladását nyilvántartó egyik leszármazottját örökítette meg Bezerédi. Ahogy már a megren-táblázat, 1894–95 deléskor is, figyelmébe ajánlották a pozsonyi Szent Márton-dómban található síremlék egész alakos szobrát, hogy abból induljon ki. Az átdolgozott kismintát júniusban fogadták el. Ligeti Miklós dolgozott a 17. századi er- délyi fejedelem Apafi Mihály szobrán. 1895 nyarán kiderült, hogy a már kőbe faragott szobor túl nagy a homlokzati szoborfülkébe. Tévedését azzal indokol- ta, hogy az építészeti keretezés sablon- ját a betegsége miatt engedményes kifi- zetésért folyamodó, majd 1895-ben el- hunyt Brestyánszky Bélától kapta. Azon- ban sem az elhunyt, sem más művész alkotásaival nem volt hasonló probléma. A szobrász felajánlotta, hogy a szüksé- ges korrekciót anyagáron elkészíti, ami tekintve, hogy nagyrészt ő volt a felelős a hibáért, kevéssé mondható nagylelkű- nek. A helyzet kezelése azonban sürge- tő volt, mivel a szobrok elhelyezéséhez használt, az Országházat körülvevő óri- ási állványerdőt már csak a tetőszerkezet és a hozzá kapcsolódó főpárkány feletti oromzatok és attikák utolsó simításai miatt nem kezdték el bontani. Ligeti vál- lalta, hogy tíz nap alatt elkészíti az új fa- ragómintát, ami meg is történt, de a ki- vitelezést már kivették kezéből, szobrát egy Putz Ferenc nevű pontozómester ül- tette át kőbe. Ligeti fiaskója azonban ez-54

63. Hirsch József: III. László- zel még nem ért véget. I. András dunai homlokzatra kerülő szobrátszobrának gipszmintája…64. …és az újrafaragott szobor 1895 novemberében hiába próbálták elhelyezni a számára kijelölt fül-a homlokzaton ma kébe, oda szintén nem fért be, a szobrász ezt is elrontotta. Ligetit hiá- ba szólították fel a hiba kijavítására, nem reagált. A munkát Andrejka József végezte el helyette, a költségeket pedig levonták a Ligetitől vis�- szatartott biztosítéki összegből. Thaly Kálmán és Pauler Gyula I. Rákóczi György hiteles ábrázolá- sával kapcsolatos, a kupolacsarnok szobrainál már tárgyalt 1895. őszi észrevétele a külső homlokzatot is érintette, hiszen az erdélyi feje- delem a városi oldalon Hirsch József megformálásában is megjelent. Hirsch a többletmunka nyomán a III. Lászlóról készített szobra miatt követeléssel állt elő, mivel a gyermek királyt kompozíciós és hitelességi 55

okokból, anyjával, Aragóniai Konstanciával együtt mintázta meg. A kettős 65. Frank Kálmán:alakért azonban nem járt volna neki több pénz, hiszen a megállapodás a Árpádszobrok magasságára vonatkozott, kérését mégis méltányolhatónak talál- 66. Frank Kálmán:ták, és a kért 350 forintból 150-et kifizettek neki. Szent István 67. Vasadi Ferenc:Helyére kerül a KILENCVEN alak Szent László 68. Szász Gyula: Könyves Kálmán1895-ben folyamatosan helyezték el a homlokzati szobrokat, decemberrevégezni kellett, ekkor tervezték ugyanis lebontani az állványzatot. 1896 ta-vaszán Szécsi alkotása, a főrendiház bejáratánál álló Árpád vezér két alle-56

gorikus apródszobra került utolsóként a helyére, azonban ezek 69. Szász Gyula: IV. Bélaa szobrok alacsonyan helyezkednek el, felállításukhoz nem volt 70. Fleischl Károly:szükség az állványzatra. Ahogy bent, úgy kint is sikerült minden Nagy Lajosproblémát időben megoldani, így az óriási tervező- és szervező- 71. Holló Barnabás: Hunyadimunkát igénylő feladat elkészült, nem hátráltatta a millenniumi János kormányzóünneplést. Az Országház külső szobrászati programja a Tisza 72. Róna József: Mátyásés Pauler által kitalált módon valósult meg. Az uralkodók végülszigorúan kronologikus sorrendje a dunai homlokzat északi vé-génél kezdődik és időben előrehaladva V. Ferdinánddal ér végetaz épület déli homlokzatán. Rögtön mellette, már a város felé nézJózsef nádor szobra, aki oly sokat tett a reformkori Pest-Budáért. 57

A képviselőházi (déli) homlokzat oromzatának három szoborfülkéjében je- 73. Brestyánszky Béla: Báthory Istvánlentős 15–16. századi nádorok kaptak helyet: Esterházy Miklós, Illésházy 74. Vasadi Ferenc:István és Werbőczy István. A déli szárny város felőli oldalára Fráter György Bocskai Istvánpálos szerzetes, esztergomi érsek és bíboros, valamint Teleki Mihály erdé- 75. Tóth István:lyi kancellár, Erdély főgenerálisának ábrázolása került. A főbejárati szárny Bethlen Gábor 76. Hirsch József:két oldalán öt-öt szoborhely van. Délre erdélyi fejedelmek: Báthory István, I. Rákóczi GyörgyBocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és Apafi Mihály, északrahadvezérek: az egri várkaptány, Dobó István, a magát a törökök elleni harc-ban kitüntető horvát bán, Erdődy Tamás, Kőszeg védője, Jurisics Miklós,Pálffy Miklós győri és Zrínyi Miklós szigetvári hősök ábrázolásai jutottak,58

a főrendiház város felőli oldalára pedig a költő Zrínyi Miklós és II.Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem. Az egész együttesből leginkább ezutóbbi, a Habsburg-ellenes szabadságharc vezérének megjelenése lehetnémileg meglepő. Valószínű, hogy a kuruc vezető egyik első köztériábrázolásáról van szó, még ha itt épületszoborként jelent is meg. Rá-adásul a szoborgaléria egyes alakjai, méretüknél fogva, az utcaszintrőljóformán felismerhetetlenek, azonosításuk legfeljebb előzetes tudássalés távcsővel lehetséges. A dualizmus korának talán legszebb esztende-jében elkészült épületkülső szimbolikus, történeti programja így lettvégül a magyar történelmet hűen reprezentáló panteon. 77. Singer Antal: Mária Terézia 78. Strohoffer Béla: III. Károly 79. Holló Barnabás: II. Lipót 59



80. Királyszobrok sora a dunai homlokzaton81. Mátray Lajos: II. Rákóczi FerencA két oroszl ánBejáratokat őrző oroszlánszobrok a tervpályázatra benyújtottlegtöbb pályaműben szerepeltek, azonban Steindl mellőzteazokat és csak az 1888-as, negyedik tervmódosításkor jelen-tek meg a főbejárathoz vezető előlépcső kétoldali, úgyneve-zett pofafalán. Az 1891-es szobrászati költségvetésben kőbőlkifaragandóként szerepeltek. Megmintázásuk a millenniumiév közeledtével vált sürgetővé a homlokzat befejezése miatt.Steindl csak 1895 nyarán bízott meg néhány szobrászt, köz- 61

82. Az egyik oroszlán mintái tük a házon már közreműködő Szász Gyulát azzal, hogy tanulmá-a Várkert Bazár déli pavilon- nyozzák az állatalakok kérdését. 1895 decemberében őt kérték fel,jában található műteremben hogy készítsen egy valós nagyságú gipszmodellt, melyet próbaképp a helyszínen fel lehet állítani a helyes méretek meghatározásához. El- helyezkedésük, megközelíthetőségük miatt a Végrehajtó Bizottság a legjobb minőségű kő alkalmazását kérte, amihez a többletforrást is biztosították. A modellpróba 1896 februárjáig megtörtént. A mére- tek miatt kiderült, hogy jóformán egy bronzszobor árával kellene már számolni, ezért úgy döntöttek, inkább az időtállóbb anyagból öntetik ki az állatábrázolásokat. Ezzel egy időben úgy határoztak „nehogy a sietés kényszere alatt az oroszlán alakok művé- szi értéke kockáztassék”, a millenniumi díszülé- sig azoknak nem kell elkészülni. Ezzel a szob- rok ügye egy időre lekerült a napirendről. 1899 novemberében Markup Béla tett ajánla- tot a főbejárat mellől hiányzó alakokra, amit Steindl az előző évben a Műcsarnokban kiál- lított oroszlánszobrára emlékezve örömmel vett, és az újra megbízott Szász mellett a fiatal szobrászt is felkérte, hogy ülő és álló oroszlá- nok mintáit nyújtsa be bírálatra. Steindl ezek alapján őt, öntésre pedig a Schlick gyárat ja- vasolta, amit 1900 júniusában a Bizottság el is fogadott. Szokás szerint szerződéskötésre csak a jóváhagyott kisminták nyomán került sor az ősz folyamán. Az öntés alapjául szol- gáló két gipszmintát 1901 júniusáig kellett átadnia. Az 1901 áprilisában a Várkert Bazár- ban található műterembe kivonult bizottság ismét helyszíni próbát kért. Erre vélhetően még a hónap folyamán sor került, megállapí- tották azt is, hogy az oroszlánok nem egymás62

83. Markup Béla egyik orosz- felé, hanem egymástól elfordulnak majd fejükkel. A második szoborlánja az Országház főbejára- mintáját júniusban bírálták, a sörény átdolgozásán kívül nem voltta előtt más kérés. Markup ezt követően azzal fordult a bizottsághoz, hogy az amúgy sem személyesen általa öntött második gipszminta bírálata előtt, június 25-ei esküvőjére való tekintettel – melyet az akkor a cári Oroszországhoz tartozó Rigában tartott –, fizessék ki neki a teljes ho- noráriumot, amit némileg szokatlanul, de engedélyeztek. A gipszmin- tát az októberi műtermi szemlét követően átadták a Schlicknek, majd 1902 nyaráig mindkét bronzoroszlán a helyére került az Országház megnyitását megelőzően. 63



A b el s ő d í s z í t é s alle g or i k u s ala k j aI Előzmények84. Allegorikus alakok a fő- A belső díszítésből a királyokat ábrázoló, kupolacsarnokban találha-rendiházi társalgóban, 1906 tó szoborcsoportok és a főlépcsőház apródszobrai már a millenniumi85. Az üléstermek előtti évre, 1896-ra elkészültek. Az épület fennmaradó részének belsőépíté-folyosó terve, 1886 szeti kialakítását csak az ünnepségek után kezdték el részletesen ter- vezni, majd megvalósítani. Az üléstermek, társalgók és folyosók, vagyis a főrendiház és a képviselőház szobrászati díszítésének előzményei a pályázati tervig nyúltak vissza. Steindl a külsővel ellentétben kezdettől fogva sok szobor alkalmazásával számolt a belső terekben, amelyek megvalósításához 1897-ben fogtak hozzá. 65

Az építész jól ismerte a középkor meghatározó építészeti stílusát, szá-mos műemléki munkája mellett egyetemi tanárként is oktatta azt, ígypontosan tudta, hogy a gótika építészete jóval több színt alkalmazottannál, mint ahogy az a 18–19. században megismerhető volt. A színesszobrok pedig jól illeszkedtek az Országház gazdagon kifesteni terve-zett neogótikus belső tereihez. Steindl már a kupolacsarnok és a dísz-lépcsőház esetében is polikróm szobrokat alkalmazott és egységesenilyenekkel gondolta a többi belső teret is ékesíteni. A korábban elké-szült színezett horganyöntvényekkel azonban mintha nem lett volnateljesen elégedett, legalábbis erre utalhat, hogy már csak az üléstermekfelső, közelről nem megszemlélhető részébe szánt 6-6 darab szobrottervezte ebből az anyagból, a további 88 szobrot viszont Zsolnay-pi-rogránitból kívánta elkészíttetni.Szerződés a Zsolnayval1897 júliusában Steindl Imrét a Végrehajtó Bizottság feljogosította,hogy kösse meg a szerződést a pécsi Zsolnay gyárral az összesen 100darab horgany- és pirogránit szobor kivitelezésére. Nagyon úgy tű-nik, hogy Steindl – talán másokkal is egyetértésben – le akarta ráz-ni magáról a szobrászokkal való tárgyalás és együttműködés terheit,és a művészek és művezetőség közé egyik régi szakmai partnerénekcégét állította, mindössze annak jogát megtartva, hogy a Végrehaj-tó Bizottság által összehívott szoborbizottság dönthet a jövőben is amintákról.Zsolnay Vilmos november végéig már előzetesen egyezséget kötöttKöllővel, Kissel, Lantayval, Mayerrel és Szásszal, valamint tárgyalá-sokat folytatott Damkó Józseffel, Führer Richárddal, Hirsch Józseffel,Holló Barnabással, Rausch Bélával, Tóth Istvánnal és Vasadi Ferenc-cel. A döntés ellen, hogy ne közvetlenül az építtetővel szerződhesse-nek, azonban szobrászok egy csoportja élesen tiltakozott, az így létre-66

86. Zsolnay Vilmos jövő alkotások „művészi sikeréért” aggódva. Valójában inkább a megbízásokhoz való nehezebbnek vélt hozzáférés, és a mun- kadíjak mértéke aggaszthatta őket. Ennek ellenére az építtető 1898. február 16-án aláírta Zsolnayval a szerződést. A szob- rászoknak annyit sikerült elérniük, hogy kikötötték, a cégnek a művezetőség által leadott 12 szobrász nevét tartalmazó lis- ta tagjaival kell szerződni, lehetőleg arányos elosztás szerint. Ám a záradékban végül nem zárták ki, hogy más hazai művé- szeket is megbízzon a cég. A szerződés értéke 57 800 forint volt, melynek részeként 64 darab 120 centi magas allegorikus, tudományokat, művésze- teket, iparművészeteket, iparosokat és más foglalkozásokat áb- rázoló alak, 24 darab 145 centis, valamint 12 darab 2 méter magas történelmi személyeket ábrázoló szobor megvalósítását rendelték meg. Valószínűleg ekkor még élt az elképzelés, hogy a díszlépcsőházban elhelyezett posztamensekre és emellett az üléstermekbe is valós személyiségek szobrai kerülnének, azon- ban ezek végül nem valósultak meg. A lépcsőházba egyáltalán nem készültek további szobrok, az üléstermekbe pedig alle- gorikus alakok kerültek. A Steindl által néhány hónappal ké- sőbb részletesen kidolgozott végleges koncepció már teljesen mellőzte a történelmi alakokat, és csakis szimbolikus figurákat kívánt felállítani. Ennek oka az lehetett, hogy a korábban már jelzett, részben még élő politikusok ábrázolásának ötlete eset- leg nem nyerte el mindenkinek a tetszését, de összességében valószínűleg minden szempontból az egyszerűbben és gyor- sabban megoldható program irányába kívántak elmozdulni. Márpedig a konkrét személyek ábrázolása, ahogy láttuk, szá- mos problémát vethet és vetett is fel. Ezzel ellentétben az alle- gorikus alakok modelljei szabadon választhatók, a téma köz- életileg nem kényes és egy igen nagy ívű mondanivalót lehet a száz alakon keresztül megjeleníteni. 67

Az új szob orbizottságAz újabb testület megalakítására 1898 februárjában került sor. A ko-rábbival gyakorlatilag azonos összetételű testületbe Pauler Gyula ki-vételével mindenkit újra meghívtak. Őt egyszerűen azért mellőzték azindoklás szerint, mert az allegorikus szobroknál nem volt szempont a 87–88. Lantay Lajos:történeti hűség. A korábbiakhoz képest ennek fényében meglehetősen Tudomány (bal) és Agyagipargyorsan működtek, májusig a 100 szoboralakból 52 vázlatmintát és (jobb) gipszmintája)68

ezen belül további 12 nagymintát elfogadtak ésez a sebesség a nyári hónapokban sem csökkent.A bizottság működése alatt egészen kivételesesetekben kért csak bármiféle módosítást, ezekis apróságok voltak. Valójában a történész-főle-véltáros nélkül egy mérnökökből és hivatalno-kokból álló engedélyezőbizottsággá változott áta testület, a homlokzatnál tapasztalt műgondhelyére a nagyszámú szobor mielőbbi legyártá-sának kívánalma került.A műveket tehát a Zsolnay gyár osztotta ki aszobrászok közt, az eredetileg általuk megke-resett öt szobrásznak adtak 15-15 alakot, míga többieknek csak 3-4-et, ami feszültségeket isszült. A megoldást és az igazságosabb újrael-osztást segítette, hogy Köllő önként jelentke-zett, hogy két hármas szoborcsoport készíté-séről lemond mások javára. Érdekesség, hogyDamkó József 1898. július 30-án mutatta bea bizottságnak a mérnöki tudományok kétala-kos, egy férfiból és egy nőből álló allegóriáját.A férfialak magát Steindlt ábrázolta mint kö-zépkori építőmestert. Az építész erre másnap,augusztus 1-jén azt kérte, hogy a még ki nemadott lovas katona és cipész szobrainak készí-tésével is Damkót bízzák meg. Lantay Lajosagyagiparost ábrázoló szobra pedig ZsolnayVilmost mintázta, de arról nem tudunk, hogyennek nyomán a szobrász több megbízást ka-pott volna. 89. Damkó József: Építészet (Steindl Imre) 69

90. Frissen elhelyezett szob- rok a képviselőházi társalgó- ban 1900 utánA gyártás és elhelyezésA Zsolnay gyár már 1898 novemberéig leszállította az első tizenegy,1899. februárig további tizenkilenc szobrot, a munka hasonló ütem-ben folytatódott és az ősz elejére be is fejeződött a szállítás. Feltűnő,hogy a művezetőség Steindl Imrén kívüli tagjai minden egyes átvé-telkor jelezték, hogy a szobrok művészi színvonala nem megfelelő, aművezető építész azonban, akinek az átvétel ügyében döntő szava volt,mindig felülbírálta őket és átvette azokat, a legyártott szobrokat pedigrövidesen felszerelték a helyükre.Nagyon úgy tűnik, hogy a 100 szoboralak esetében már a folyamatminden résztvevője számára világos volt, hogy az Országház belsejé-be szánt alakok nem képző-, hanem sokkal inkább alkalmazott mű-vészeti alkotások. A szobrászok egy csoportjának kezdeti ellenállása70

91. A főrendiházi társalgó megszűnt, vélhetően letettek arról, hogy eredményt érjenek el, és al-szobrai kalmazkodtak az építészek által meghatározott viszonyokhoz és a tö- meges igényekhez. 1900-ra helyére került az utolsó allegorikus alkotás is, ezzel is közelebb hozva az Országház teljes befejezését és átadását rendeltetésének. 71

Szi mb olikus pro gramA főrendiházi és képviselőházi oldal belső kialakításában a tükörkép-szerűség érvényesül. Az egymásra rímelés az allegorikus ábrázolások- 92. Lantay Lajos: Szépiro- dalom-Zene-Színművészetban is jelen van. Mindkét társalgóba foglalkozásokat, szakmákat és szoborcsoportja a képviselőháztudományokat bemutató szobrok kerültek. Amíg a főrendiház szob-rai – például a szántás-vetés-aratás, az erdészet, a halászat, a vadá- társalgójában72

93. Mayer Ede: Vasúti köz- szat – a régi mesterségeket, a mezőgazdasághoz és faluhoz kötődőlekedés szoborcsoportja a kép- szakmákat mutatják be, addig a képviselőház oldalán a technikai fej-viselőház társalgójában lődés generálta modern és városi szakmák – például a postás, a távíró, a hajós, a vasutas, a tőzsdeügynök – sorakoznak fel hármas csopor- tokban a társalgó oldalfülkéit határoló oszlopokra erősített aranyo- zott konzolokon állva, neogótikus baldachinok alatt. A két társalgó négy-négy sarkába ezt kiegészítő kettős csoportok kerültek, melyek az 73

94. Vasadi Ferenc: Filozófia szoborcsoportja a főrendiház társalgójában 95. Damkó József: Gépé- szet szoborcsoportja a képviselőház társalgójában 96. Hirsch József: Kémia szoborcsoportja a képvi- selőház társalgójában74

97. Lantay Lajos: Aratás-Szántás-Vetés szoborcsoportjaa főrendiház társalgójában98. Kiss György: Bányászatszoborcsoportja a képviselőháztársalgójában 99. Rausch Béla: Állattenyész-tés szoborcsoportja a főrendi-ház társalgójában100. Mayer Ede: Festészet-Építészet-Szobrászat szobor-csoportja a képviselőháztársalgójában  75

egyetemi tudományokat hivatottak szimbolizálni. A főrendiházi oldalon atudományegyetem fakultásait – a jogtudományt, az orvostant, a teológiát,a filozófiát –, vagyis a humán tudományokat bemutató alakok jelentek meg,míg a képviselőháznál a műegyetem képzéseit – az általános mérnöki tudo-mányt, az építészetet, a gépészetet, a kémiát –, vagyis a reál tudományokatábrázolták. A sereglet így összesen 32-32 alakból áll társalgónként. A szob-rok döntően úgynevezett reális allegóriák, vagyis leginkább az adott szak- 101. Mayer Ede: Halászat szoborcso- portja a főrendiház társalgójában76

ma, tevékenység gyakorlóját mutatják be és nem elvont módon testesítik azt meg, de nem egységesen, hiszen mindkét módra akad példa. Ezt jól szem- lélteti a Vasút szoborcsoport három figurája (93. kép), ahol a két szélső fér- fialak a korabeli vasutasok eszközeit tartja és egyenruháját viseli, míg a kö- zépső, díszesebb öltözetű nő nem az államvasút alkalmazottjának tűnik, in- kább a vasúti közlekedést idealizáló, eszmei alakként jelenik meg. Arra is van példa, ahol egy alakon belül keveredik a kétféle ábrázolási forma. Évezredes102. Rausch Béla:Háziipar szoborcso-portja a főrendiháztársalgójában 77

78

vízi szimbólum jelenik meg a jobb kezében kifogott halat tartó ha-lásznő baljában a görög tengeristen Poszeidón háromágú szigonyánakképében. A szobrok öltözékére jellemző, hogy igazodik ugyan az adottszakma művelőjére jellemző viselethez – a földművesek például ma-gyaros, paraszti ruhákat, a bányászok és a pénzverő célszerű védőöl-tözetet hordanak – ugyanakkor azokban az esetekben, ahol a szakmaújdonsága, polgárisága miatt sem egyenruha, sem más jellemző öltö-zet nincs, erősen archaizálnak, és közös mindegyikben, hogy rendkí-vül díszesek. Aligha járt a magyar halász aranysujtásos mentében pon-tyot fogni a Tiszára és az építészetet sem aranyozott ornamentiká-val hímzett bő ujjas tunikában művelte már az a Steindl, akit ilyenmódon ábrázoltak az építészet egyik allegóriájaként. Az épület ter-vezőjének vonásaival bíró műalkotás vagy műrészlet elkészülése nempélda nélküli, a korszak más középületeinél is előfordult hasonló, Al-pár Ignác is megjelenik az Osztrák–Magyar Bank (ma Magyar Nem-zeti Bank) székházának homlokzati domborművében. A társalgókesetében más szobroknál azonban nem merült fel, hogy konkrét sze-mély portréjaként készültek volna.Az üléstermek mellett húzódó folyosókat a dunai és a város felőli ol-dalon mindkét szárnyban 12-12 szobor díszíti, tehát egy szakaszonhat alkotás kapott helyet egymás közelében, a bejárókat övező osz-lopok tetején. Ezek 20 iparost és 4 katonai harcnem (gyalogos, lovas,vadász katona és hajdú) képviselőjét jelenítik meg. Az allegóriák ittsem szimbolikusak, de a társalgóknál sokkal tisztábban inkább csak azadott foglalkozást végző tipikus, reális figurák, portrészerű alkotásokegy-egy szakma képviselőjéről, mindegyikük férfi. Egy esetben itt is is-mert a hírneves modell, az Agyagiparos az Országház építésében résztvevő Zsolnay Vilmos vonásaival bír. A társalgók logikájával ellentét-103. Mesterség- és katonaszobrok a főrendiház folyosóján 79

80

104. Lantay Lajos: Agyag- ben a foglalkozások itt nem házanként különülnek ősi és modern vagyiparos szobra Zsolnay Vilmos más megközelítésben falusi és városi mesterségekre, hanem nagyjábólvonásaival aszerint, hogy a folyó vagy a város felé eső folyosón kaptak-e helyet.105. Kiss György: Fényképész A Duna irányába néznek az olyan mesterségek képviselői, mint pél- dául a fényképész, a könyvnyomdász, a molnár vagy a kosárfonó, míg Pest felé a szabó, a nyerges, az üvegiparos vagy a kőfaragó. Számos olyan szakma is megjelenik, amelyek művelői szintén kivették a részü- ket a ház felépítésében, esetükben is felmerülhet, hogy esetleg konkrét közreműködő személy portréiként készültek.106. Szász Gyula: Asztalos107. Szász Gyula: Ács108. Kiss György: Harangöntő 81

109. Vasadi Ferenc: Bognár 110. Lantay Lajos: Lakatos 111. Damkó József: Lovas katona 112. Lantay Lajos: Hajós 113. Lantay Lajos: Nyerges82

114. Vasadi Ferenc: Molnár115. Mayer Ede: Üvegiparos116. Mayer Ede: Szűcs 83

84

117. Mayer Ede: Hazaszeretet  Az üléstermekben az elnöki pulpitus mögötti fal felső sávjában hat-118. Szász Gyula: Ékesszólás  hat erényallegória kapott helyet. Ezek azok a szobrok, melyeket az119. Szász Gyula: Béke  építész javaslatára nem színezett pirogránitból, hanem horganyból120. Lantay Lajos: Háború készítve rendeltek meg. A képviselőházi ülésteremben az elnöki emel-121. Mayer Ede: Egyetértés (bal) vénnyel szemben állva balról jobbra a magyar zászlós és címeres Ha-és Dicsőség (jobb) zaszeretet, a szónokló, bal alkarjára vetett papírtekercses Ékesszólás, a babérkoszorús, fanfáros Béke, a harcos katona díszében pompázó, fegyveres Háború, a vesszőnyalábba dugott bárdot tartó Egyetértés és a hajba tűzött babérágas Dicsőség díszíti a falat. A főrendiházi üléste- remnél ugyanígy a koronás, könyvet tartó Tudomány, a katonai vértbe 85

öltözött, kezében Ferenc József profilportréjával díszített pajzsot fogó Lojalitás, a jól öltözött, kezében tömött tár- cát fogó Bőség, a szerény ruházatú, tárcájából aprópénzt osztó Jótékonyság, a bekötött szemű, kezében könyvet és kardot tartó Igazság és az égre emelt tekintetű, keresztet fogó Hit vigyázta a küldöttek gyűléseit. Amíg a képvise- lőházban a női és férfi szobrok aránya fele-fele, addig a fő- rendiházi erényeket csupa nő testesíti meg. Bár lehetőség ez esetben nyílt volna rá, a ruházatok itt sem egy megje- lölt, egységes időszakból származnak, sokkal inkább az ábrázolni kívánt témához alkalmazkodnak. Ilyen módon egészen ókori hatást keltő a bekötött szemű Igazság nő- alakjának vagy a Béke fiújának tunikája, míg reneszánsz hatású a Jótékonyság hölgyének ruházata. Megfigyelhe- tők ugyanakkor magyarosnak mondható motívumok is, például az Egyetértés nőalakjánál. A ruhákat egységbe foglalni kívánó elem ugyanakkor a mindegyiken megje- lenő ornamentális díszítőfestés. Az összes felvázolt szoborcsoport a kupolacsarnok király- szobraival páratlan együttest képez, jóllehet a programnak számos művészi fogyatékossága van. Amíg a korábban el- készült királyszobrok és az üléstermek allegorikus alakjai szerencsésen sikerültek, a Zsolnay-féle pirogránit mes- terségábrázolások némelyike látványosan aránytalan, torz. A koncepcionális bizonytalanságok és a kivitelezés gyen- geségei ellenére az együttes legfontosabb erénye – fan- tasztikus gazdagságán felül –, hogy a nemzet nagyjai mel- lett a korabeli hétköznapi emberek és foglalkozások is megjelenhettek a ház falai között, zavaró diszharmónia nélkül, a neogótikus enteriőrbe döntően jól illeszkedve, mintegy emlékeztetve a küldötteket azokra, akiket képvi- selnek.86

122. Kiss György: Hit  124. Kiss György: Jótékonyság123. Köllő Miklós: Igazság  125. Köllő Miklós: Bőség 126. Lantay Lajos: Tudomány és Köllő Miklós: Lojalitás 87

A z u ral k o d ó pá r s z o b or c s o p ort j aA pályázat kiír ása1893 júniusában, miután döntöttek az épület külső homlokzatára ke- 127. Ferenc József és Erzsébet királyné Budapesten. Az ural-rülő uralkodókról, Tisza Lajos a Végrehajtó Bizottság ülésén hangot kodópár jobb láthatósága érdeké-adott annak a véleményének, hogy„a sorozat teljessé csak akkor lehet, hadicsőségesen uralkodó Királyunk és a fölséges Királyné nemzetünk nem- ben módosított fotó alapjántőjének szobrai is díszéül szolgálandanak a századokra emelt épületnek”. készült képAz indítvány a ház többi szobrának épülethez kapcsolódó szerepére 128. Az uralkodópár szoborcso-is rávilágít, hiszen itt külön kiemelték, hogy „nem mint díszítés, hanem portjának gipszmintája a kupola-mint önálló művészeti becsü alkotás” létrehozásáról van szó. csarnokba montírozva, 190688

89

Az 1893 augusztusában megjelent pályázat három, 6000–6000 koro-nás díjat tűzött ki, a koronázási díszt viselő Ferenc József és Erzsébetkirályné egyenrangú ábrázolását, és az osztrák–magyar kiegyezést al-legorizáló domborműveket írt elő. A beadás határideje 1896. május1-je volt. A kiírásra reagálva – ahogy a homlokzat szobrainál is – ZalaGyörgy és Bezerédi Gyula 1893 novemberében írt levelet az építte-tőknek. Legfőbb problémájuk az volt, hogy a kért félnagyságú gipsz-minta elkészítése óriási anyagi terhet jelentett volna, ezért a beadandókisminta méretarányát egytizedre szállították le. A pontosított kiíráscsak 1894 nyarán jelent meg a lapokban. Az emlékmű méretét is meg-határozták, másfélszeres életnagyságú főalakokat előírva. A kismintákleadási határideje ekkor 1894. december 1. volt, azonban az új kiíráselhúzódása miatt ez igen szorosnak bizonyult és a szobrászok egyhéttel annak lejárta előtt hosszabbítást kértek, ezért a beadás végsőidőpontja 1895. február 1-jére módosult.A pályázat első köre 129. Jakab Béni pályatervé- hez mellékelt vázlatAz első pályamű még 1894 decemberének végén beérkezett: egy ama-tőr, Jakab Béni, a homonnai Állami Faipariskola tanítójának mun-kája volt. A fennmaradt műleírás alapján egy lelkesedésből születettmunka képe rajzolódik ki. A társországokat egy-egy oroszlánon lo-vagló gyermek jelképezte. A magyar lehajtott fejjel, kezében egy 1848-at szimbolizáló törött zászlórudat és egy a kiegyezésben foglalt re-ményt kifejező tépett lobogódarabot tartott. Az osztrák gyermek amellette álló páncélos Hungáriának nyújtott békejobbot, miközbenmásik kezével a senyvedő magyar kisfiút ajánlotta figyelmébe. A jele-net felett a királyi pár állt, az egész talapzat pedig Buda várát szimbo-lizálta az Alagúttal.A többi pályamunka a kitolt határidő napján érkezett meg. A kilenckisminta benyújtója Frank Kálmán, Hirsch József, Kiss György, Köllő90

Miklós, Mayer Ede, Róna József, Szárnovszky Ferenc, Szász Gyulaés Szécsi Antal volt. Mivel a szobrok programját már a kiírás rögzí-tette, így a pályamunkák inkább kompozíciójukban lehettek eltérőek,róluk ábrázolás nem, csak műleírásaik maradtak fenn. Ez alapján csakHirsch és Szárnovszky tértek el határozottabban a programtól, akik azuralkodópár mellett az 1867-es koronázáson jelen levők közül is ábrá-zoltak néhány jelentősebb személyt. Frank Kálmánnál, Mayer Edénélés Szécsi Antalnál megjelentek az egymással kezet fogó Ausztria ésMagyarország allegorikus alakjai. Köllő trónoló, ölében törvényköny-vet és kardot tartó Hungária-szoborral, Róna trónon ülve ábrázolta akirályt és a királynét. Szász mintáján Ferenc József a koronát átnyújtóangyallal szerepelt.A pályamunkák elbírálására az Építész Egylet Hauszmann Alajostés Czigler Győzőt, a Képzőművészeti Társulat Stróbl Alajost és ZalaGyörgyöt delegálta a bírálóbizottságba, továbbá Pauler Gyulát is fel-kérte a Végrehajtó Bizottság, amely maga nyolc tagot – köztük TiszaLajost és Steindl Imrét – küldött, így az 1895. február 12-én összeülttestület 12 fős volt. A szobrász tagok egyik munkát sem találták meg-felelőnek, és új pályázat kiírását javasolták, melyben csakis a két főalakmegformálása a kérdés. Az építész tagok, bár a végeredménnyel nemvoltak megelégedve, új kiírást nem tartottak szükségesnek, az alakok-ra kiírt önálló pályázattól pedig már csak azért is óva intettek, mertaz épülettel való összhang szem előtt tartását csak az egész kompo-zícióban való gondolkodás esetén vélték garantáltnak. Steindl figyel-meztette a megjelenteket, hogy a testület célja pusztán a 2. körbe jutóhárom alkotó kiválasztása és nem végleges döntés hozása. A bizott-ság két szobrász tagja azonban nem volt hajlandó szavazni. A fenn-maradó tíz tag szavazataiból: Köllő Miklós és Szécsi Antal 9-9, Ma-yer Ede 7, Kiss József 4, Róna József pedig 1 szavazatot kapott (min-denkinek 3 szavazata volt). Ez alapján a Végrehajtó Bizottság 1895.márciusi ülésén – komoly személyi átfedésben a szoborbíráló bizott-sággal, csak épp a meghívott szobrászok és építészek nélkül – Steindl 91

Imre nyilatkozata nyomán úgy határozott, hogy a második fordulóraa három legtöbb szavazatot kapó pályamű alkotóját kérik fel.Ekkor döntöttek a szobor helyéről is. Már a szoborállítás kezdeménye-zésekor is az épület egyik legelőkelőbb helyén kívánták azt elhelyezni,így az első gondolat a kupolacsarnok közepe volt. Utóbb a díszlépcsőközéptengelye, annak főemeleti „érkezője” lett a szoborcsoport terve-zett helye. Ezzel szemben azonban aggályok merültek fel, talán mertnagymértékben akadályozta volna a közlekedést. Végül úgy döntöttek,hogy a szobor a díszlépcsőház szemközti oldalára, a delegációs folyo-sót a lépcsőtértől elválasztó középső nyílás két pillére közé kerüljön.92

Második kör130. Nagyméretű szobor A három kiválasztott szobrász a harmadnagyságú mintát 1896. ápri-lisvázlata a díszlépcső kereszt- 15-ig beadta, a munkákat rövid időre a Hősök terén a Műcsarnokbanmetszetébe rajzolva, annak is kiállították. Az újabb szoborbizottság összehívása azonban lassanemeleti érkezéséhez helyezve haladt, a zsűri pályázati kiírás szerint kötelező külföldi tagjáról csak novemberben döntöttek. A bécsi Képzőművészeti Akadémia tanára, Caspar von Zumbusch elvállalta a felkérést. A 11 tagú zsűri decem- ber 21-én gyűlt össze. Az osztrák szobrász Szécsi és Mayer mun- káit tartotta sikerültnek, szerinte előbbin a mellékalakok, utóbbin a főalakok voltak a jobbak. Azt javasolta, hogy a talapzat tervezését bízzák Steindlre, a szobrokat pedig készítse az, aki az adott részle- tet jobban teljesítette. Zumbusch javaslatát azonban nem fogadták el, helyette megismétlődtek az első fordulós álláspontok és sajátos játsz- ma, nyílt és titkos szavazások sora kezdődött, melynek végén Szécsi 6, a Szécsi–Mayer vegyes megbízás pedig 4 szavazatot kapott, az ülést pedig egyértelmű eredmény nélkül lezárták. Zumbusch és Stróbl januárban levelet intéztek a Végrehajtó Bizott- sághoz, melyben közölték, hogy a megszületett döntésért nem vállal- ják a felelősséget. Szécsi talán erről tudomást szerezve néhány nappal később szintén levelet írt, melyben arról biztosította a bizottságot, hogy amennyiben őt bízzák meg, addig fogja mindenféle külön díjazás nélkül átdolgozni a mintát, amíg teljesen elégedettek nem lesznek. Harmadik kör A Végrehajtó Bizottság 1897. januári ülésén próbálta meg rendezni a helyzetet. Tisza szerint a zsűri – különösen Steindl Imre – téves felfogásból indult ki, szem elől tévesztve az eredeti célt, amely Ferenc József és Erzsébet királyné minél művészibb megörökítése volt. Az elnök és a szobrászok szakvéleménye ellenében azonban a művezető 93

építészt is sorai közt tudó Bizottság Szécsi Antal megbízását javasol-ta. Tisza végül azzal a kompromisszummal állt elő, hogy a két alkotótkérjék fel egy harmadik pályázati körre és ebben a miniszterelnök istámogatta. A végleges határidő 1898. december 1-je volt. Időközben,szeptember 10-én Genfben Erzsébet királynét leszúrták, és belehaltsérüléseibe.Az év végén leadott pályamunkák közül Mayer műleírása szerint a kri-tizált mellékalakokat a kompozíció szempontjából igyekezett szeren-94

131. A tervezett szobor a dísz-lépcső fölött132. Mayer Ede pályaműve csésebben elhelyezni. A főalak„a nemzetével megbékült király”, aki „jobb- jával atyai áldását adja a magyar nemzetre, – a Habsburgoknak min- dig hatalmas támaszára”. Szécsi a főalak szabadabb mozgására helyez- te a hangsúlyt. Alapgondolata, hogy a király bölcs kormányzóként babért nyújt a nemzetnek. A bírálóbizottság 1899 januárjában ült ös�- sze, összetétele az időközben elhunyt Tisza Lajos, valamint a már nem 95

meghívott Zumbusch kivételével azonos volt az előzővel. A titkos szava-záson egyhangúlag Szécsi Antal munkáját választották.A nyárra elkészült, több alternatívát is felkínáló költségvetés 140 000 és184 000 korona közt mozgott, a szobor elkészítésének időigényét 4 évrebecsülte az alkotó, a mű súlyát valamivel több mint 40 tonnára. Steindl1899 októberében számolt utána, és kiderült, hogy ez statikai szempont-ból problémás, a delegációs folyosó födémje nem bírná el a terhet, csak apillérek megerősítésével, amihez a már elkészült díszlépcsőház egy részétszét kellett volna bontani. Az építész ezért egy negyedik, a ház szimmet-riatengelyébe eső helyszínt javasolt: a kupolacsarnok főlépcsővel átellenesoldalon álló két pillérje közti nyílását, ahol a millennium óta egy ideigle-nes baldachin állt, amelyben akkor a Szent Koronát mutatták be.A szob or megvalósul ása és pusztul ásaSzécsi az új mintával 1900 nyarára készült el, és ennek nyomán meg-kezdhette a teljes nagyságú agyagminta megvalósítását. A végül 195 000koronáról szóló szerződést 1901 januárjában írták alá, eszerint az em-lékművet 1907 végéig kellett befejezni. Az agyagmintát 1903 júniusábankétszer is bírálták, apróbb módosításokat kértek, például azt, hogy akirályné tekintete „merengőbb” legyen vagy, hogy Ferenc József erőtel-jesebben tartsa a jogart. Év végével elkezdődött az alkotás márványbapontozása is. Időközben, 1902 nyarán elhunyt Steindl Imre, ősszel pedigaz épületet a törvényhozás mindkét háza használatba vette. A 48 éves 133. Steindl Imre terve a kupolacsarnokban valóSzécsi 1904. június 15-én szintén elhunyt. elhelyezéshezMátray Lajos alig egy héttel később már ajánlkozott, hogy a szobrot fiá-val befejezik. Egy nappal később a pályázat nagy vesztese, Mayer Ede isjelentkezett, Stróbl Alajos és Alpár Ignác építész ajánlóleveleit is csatol-va. A kivitelért járó és még ki nem fizetett összeg 115 000 korona volt.Méltányolták Mayer korábbi szerepét és a Szécsi örököseivel kötöttegyezségét, ezért ő kapta meg a befejezés lehetőségét. A leendő helyé-96

re montírozott gipszmintáról készült fotó (lásd 128. kép) bekerült azépítkezést részletesen bemutató, Neÿ Béla által szerkesztett A MagyarOrszágház – Steindl Imre alkotása címet viselő 1906 elején megjelentdíszalbumba is. Ebből a képből eredt az a tévedés, miszerint a szoborvalamikor az Országházban volt felállítva. Carrarai márvány alakjait akötet megjelenésekor még Firenzében faragták.1907 februárjában az Országos Képzőművészeti Tanács elé utalták azelkészült posztamens és főalakok szakmai bírálatát. A testület azt a vé- 97

leményét fejezte ki, hogy a szoborcsoportot ne állítsák fel. Stróbl, Ben-czúr Gyula festő és Schulek Frigyes építész, Steindl Imre jó barátja islesújtóan nyilatkozott. Mayer Edével azonban nem bontott szerződéstaz Országház, a kompozíciót egy évvel később teljesen befejezettnekjelentette, ám mielőtt elbírálták volna az alkotást, március 10-én ő iselhunyt. Néhány héttel később tehát egy olyan szobor sorsáról dön-töttek, amelynek ötletgazdája Tisza Lajos, az alakítására nagy hatássallevő építész, Steindl Imre, eredeti alkotója Szécsi Antal, és immáron afeladatot átvett kivitelezője, Mayer Ede is elhunyt. Senki sem volt, akifelállítását a Képzőművészeti Tanács ellenében pártolta volna, és úgylátszik, a bécsi udvart sem foglalkoztatta a kérdés, így másfél évtizedután végleg lekerült a napirendről Ferenc József és Erzsébet királynéországházbeli szobrának ügye. Az alkotás utóbb a Műegyetem 1909-ben befejezett könyvtárának aulájába került, ahonnan a második világ-háború után, 1949-ben eltávolították. Ferenc József országalmát tartókeze és Erzsébet királyné alakja maradt csak fenn belőle, előbbi magán-tulajdonban, utóbbi a Képzőművészeti Egyetem birtokában van.Az Országház szoborgalériája a kortársaktól kezdve napjainkig szá-mos kritikus hangot ösztönzött már megnyilvánulásra. Az átadástkövető képviselői panaszoktól kezdve a századforduló műkritikusainkeresztül a legutóbbi idők szerzőiig szinte egységesnek mondható azelmarasztaló vélemény. Kétségtelen tény, hogyha művészi színvonaltekintetében vizsgáljuk azt a 242 emberalakot, amellyel a 28 közremű-ködő szobrász, valamint a Schlick és Zsolnay gyárak feldíszítettékaz Országház neogótikus épületét, akkor nem szólhatunk a legtelje-sebb elismerés hangján. Annál az utólag elterjedt nézetnél, mely sze-rint Steindl csakis másodvonalbeli, ismeretlen művészekkel dolgozott 134. Tervváltozat a hom-volna együtt, azonban jóval árnyaltabb kép rajzolódik ki. Még ha a lokzat kialakítására és azonlegnagyobb szaktekintélyek közül többen is távol maradtak, számos szobrok elhelyezésére, 188698

akkori és későbbi fő- és magániskolai tanár, tehetséges fiatal szobrászvett részt ebben a nagy ívű vállalkozásban. Nem árt azt sem észbentartani, hogy Steindl Imre azzal az elképzeléssel rendelkezett, hogy aszobrászat elsősorban az építészeti környezetnek alárendelt társmű-vészetként, annak részeként jelenjen meg. Ezt a tervét pedig sikerrelváltotta valóra, többedmagával egy olyan páratlan együttes létrehozá-sát vezényelte le, amely nemcsak a benne foglalt szobrok mennyiségeés témáik változatossága révén, de a befektetett szellemi erőfeszítésáltal is igen nagy értékké emelkedett, ma pedig kitűnően mutatja adualizmus kori Magyarország szellemiségét, gondolkodásmódját.Minden apróbb szobrászati és koncepcionális bizonytalansága ellené-re pótolhatatlan emléke e kornak. Ez a 242 ember- és két állatalak azelmúlt, éles történelmi fordulatoktól nem mentes bő egy évszázad fo-lyamán majdnem változatlanul fenn tudott maradni, ezért sem foglal-koztunk részletesebben olyan változásokkal, mint hogy az arató lánykezében a sarló élével felfelé vagy lefelé áll. A homlokzatra helyezettalkotások kőpusztulás miatti újrafaragásán felül csak két olyan szo-bor akad, amely nemcsak anyagában, de kompozíciójában is megvál-tozott, mindkettő a második világháborúban pusztult el. A bejáratilépcsőt északról őrző oroszlán, valamint a képviselőház társalgójábana Telegráfuslány ötvenes évek divatja szerint átformált szobra. Jóllehete kötet lapjain önállóan, környezetükből kiemelve vizsgáltuk a szob-rokat, azok az Országház figurális- és díszítőfestményekből, lakatos-,asztalosmunkákból, gépészeti bravúrokból és számtalan egyéb nagyműgonddal megalkotott részletéből összeálló egészének méltó és szer-ves részét képezik és rájuk elsősorban így érdemes tekinteni.A 242 alakhoz az 1902. augusztus 31-én, 62 évesen, az épület átadásaelőtt mindössze két hónappal elhunyt Steindl Imre csatlakozott el-sőként. Stróbl Alajos mintázta mellszobra a főlépcső oldalfalában ki-alakított fülkébe került. Ő maga talán sajnálta volna, hogy a hatalmassíkfelületet egy kis neogótikus fülkével törik meg, de kétségtelenülméltó helyről felügyeli fő művének mindennapjait. 99

Összefoglaló az Országház belső terében található szobrokról Alkotó A Mű címe Alkotó A Mű címe Alkotó A Mű címe 1. Szécsi Antal Árpád fejedelem 29. Szász Gyula Erdészet 60. Lantay Lajos Agyagipar 61. Lantay Lajos Rézműves 2. Köllő Miklós Szent István 30. Mayer Ede Halászat 62. Damkó József Lovas katona 63. Szász Gyula Szabó 3. Róna József Szent László 31. Führer Richárd Gyáripar 64. Lantay Lajos Lakatos 65. Lantay Lajos Nyerges 4. Mayer Ede Könyves Kálmán 32. Tóth István Teológia 66. Lantay Lajos Gyalogos katona 5. Mátray Lajos II. András 33. Damkó József Építészet 67. Vasadi Ferenc Bognár 68. Szász Gyula Hajdú 6. Lóránfi Antal IV. Béla 34. Mayer Ede Vasút 69. Szász Gyula Asztalos 70. Damkó József Cipész 7. Brestyánszky 35. Kiss György Pénzverés 71. Vasadi Ferenc Kosárfonó 72. Vasadi Ferenc Molnár Béla Nagy Lajos 36. Kiss György Bányászat 73. Köllő Miklós Takács 74. Szász Gyula Ács 8. Bezerédi Gyula Hunyadi János 37. Lantay Lajos Zene- 75. Kiss György Vadász katona 76. Szász Gyula Ötvös 9. Bezerédi Gyula Hunyadi Szépirodalom- 77. Mayer Ede Üvegiparos 78. Mayer Ede Szűcs Mátyás Színművészet 79. Szász Gyula Kőfaragó 80. Kiss György Harangöntő10. Brestyánszky 38. Damkó József Gépészet 81. Stróbl Alajos Steindl Imre Béla Báthory István 39. Hirsch József Kémia11. Róna József Bocskai István 40. Mayer Ede Festészet-12. Mátray Lajos Bethlen Gábor Építészet-13. Róna József I. Rákóczi Szobrászat György 41. Tóth István Hajózás14. Köllő Miklós III. Károly 42. Kiss György Tőzsde15. Köllő Miklós Mária Terézia 43. Kiss György Posta-Távíró*-16. Mayer Ede II. Lipót Telefon17. Kiss György Koronát tartó 44. Tóth István Mérnöki apród tudomány18. Kiss György Jogart tartó 45. Lantay Lajos Tudomány apród 46. Köllő Miklós Lojalitás19. Kiss György Kardot tartó 47. Kiss György Bőség apród 48. Kiss György Jótékonyság20. Kiss György Országalmát 49. Köllő Miklós Igazság tartó apród 50. Köllő Miklós Hit21. Hirsch József Jogtudomány 51. Mayer Ede Dicsőség22. Rausch Béla Háziipar 52. Mayer Ede Egyetértés23. Köllő Miklós Vadászat 53. Lantay Lajos Háború24. Rausch Béla Állattenyésztés 54. Szász Gyula Béke25. Szász Gyula Szőlőművelés 55. Szász Gyula Ékesszólás26. Vasadi Ferenc Orvostudomány 56. Mayer Ede Hazaszeretet27. Vasadi Ferenc Filozófia 57. Lantay Lajos Hajós28. Lantay Lajos Szántás-Vetés- 58. Kiss György Fényképész Aratás 59. Köllő Miklós Könyvnyomdász * Elpusztult, pótlás: ismeretlen művész 100