Gödöllő irodalmi emlékei

51/171 Magyar Kázmér jó barátságban volt MÓRA FERENCcel. Móra Ferenc levelesládája című kötetében egy 1932 év szeptemberéből keltezett levelében ezt olvashatjuk: “Kedves Kázmér bátyám! … a magyar paraszt jobbágy korában sem szenvedett annyit, mint a kapitalizmus rabszolgájaként ma szenved… szeress engem az ősz fejű, de hidd el, fehér szívű destruktívot, úgy, mint eddig… barlangomból való előbujásig is egész szívvel ölel: Ferid.” Fenyvesi nagyút 42. HELTAI JENŐ (1871-1957) költő, író nyaralója pedig Besnyőn volt. Itt írta a Hetven HP című novelláját. KUTHY LAJOS (1813-1864) a múlt század divatos regény és drámaírója volt. Gödöllőn volt az üdülője. DIÓSINÉ BRÜLL ADÉL(1872-1934) Ady Lédája 1920-30 között Gödöllőn lakott, Ady azonban egyesek szerint nem járt Gödöllőn. Mások például Kilián Frigyes azt állítja, többször látta Adyt itt Lédával. Budapesten az Andrássy úton béreltek lakást, majd Diósy Gödöllőn, az

52/171 Erzsébet királyné úton vett villát, l2 szobásat. Itt 12 fajkutyát tartottak, mindegyiket külön, csináltatott boxban. Léda hálószobája előtt minden nap más-más gondosan idomitott kutya örködött, s az ügyeletes elmarta a másikat onnan. /Bachner Iván: Dodó, a férj (Népszabadság,2001.szept.22.)/ A Léda villa maradvány (Batsányi u.) NÉMETH LÁSZLÓ (1901-1975 )sok kedves napot, hetet töltött Gödöllőn. Nagybátyja Gödöllőre házasodott, felesége Démusz leánya volt, s a Podmaniczky (volt Rónai Dezső) utcában laktak. Németh László először 1918 nyarának végén látogat el Gödöllőre. Ekkor ismeri meg jövendő feleségét a 13 éves Démusz Ellát is. 1919 augusztusát ismét Gödöllőn tölti, majd 1920 januárjában az egyetemi tanév kezdetéig van Gödöllőn, ahol nyelveket tanul (latin, görög, francia, olasz) és klasszikusokat olvas. 1923 nyarán ismét találkozik Démusz Ellával. Életük 4 évét foglalja össze a cím nélküli Balkezével kezdetű verse. Balkezével fogott meg engemet A Sors és horpadt bordáimon Ott maradt bütykös ujjnyoma, S néha úgy megnyekergetett Hogy ma is friss rosszként szidom.

53/171 Pedig azóta visszagémberült Derekamról e balkéz. Nőfelem Te leheltél a göcsös hüvelykre Mely épp a szívemre került S úgy hitták, világfélelem. Féltem én már mindentől, s mint a sün Összegömbölyödtem, a tüskés szavak Labdájába dugtam kényes lelkem A Reménytelen és keserűn Vártam, hogy megkínozzanak. S még első csókod ostyájában is A gonoszság kininjét lestem én, Nem hihettem, hogy aki elém állt, A szív, nem romboló hamis Angyal, de maga a remény Annyi szálka akadt a torkomon, Hogy fuldokolva ittam a tejet S esztendő telt belé, míg szíven Talált a sugár-bizalom És gyanúja fölengedett.

54/171 Hadd számítok utána. Négy, igen, Négy éve annak, hogy Besnyőről haza Karonfogva mentünk s Gödöllőig Nagyot dobbant a szívem, Mert te lettél vigasza. Ó az a két gödöllői nap S hány nap követte, gyógyító napok. Mindenik egy-egy évet hegesztett. Hány sebem volt s négy év alatt Minden volt sebem beforrhatott. Jobb kezébe eztán se vett a sors, Makacskodik, hogy póruljárt veled Ne is vegyen az ebadta vénje, Épp elég nekem ha te fogsz. Gaál László (Németh László nagybátyja)háza a Podmaniczky utcában (a sorompó után)

55/171 Démusz Ella és Németh László 1925. december 26-án kötött házasságot, de még 3 leányukkal is sokáig kilátogattak kedves városukba. Rokonaik még mindig élnek itt. Unokaöccséről, a későbbi testnevelő kollegáról, Sorger Béláról írta A kis vöröshajú című elbeszélést. JÓZSEF ATTILA (1905-1937) a 30-as években sokat látogatott Gödöllőre. Itt élt költeményeinek (Regős ének, Lassan tűnődve…, Nyár, stb.) megzenésítője Ottó Ferenc. 1936-ban Ottó Ferenc unokaöccse, Gellér Balázs első születésnapjára írta az Altató című verset, amelyet OTTÓ FERENC /1904-1976/ meg is zenésített. Bár Ottó Ferenc zeneszerző volt, a költészettel is foglalkozott. Mária-siralom című oratóriumának szövegkönyvét régi egyházi népénekek, az Ó-magyar Mária-siralom és Lukács evangéliuma alapján maga állította össze. Irodalmi műveiből nem sok maradt ránk. Prózai művei: naplójegyzetei, kritikái, elutasított cikkei, emlékiratai Józef Attiláról. 1960-ban megírta Jászai Mariról őrzött emlékeit. Tanulmányokat írt Bartók Béláról, Kodály Zoltánról, a lengyel zenéről, magyar zenéről. Feljegyzéseiből tudjuk, hogy Kodály 80. születésnapjára írta a Felszállott a páva vagy nem szállott fel? című emlékiratát 1966-ban bírói ítélet alapján azonnal elkobozták. Ugyanez volt a sorsa a Nagyvázsonyi útirajz című művének, valamint Attika cimű elbeszélésének. Mindhárom kézirat volt. Ez utóbbiban azokat az \"élményeit\" irta meg, amelyeket a Margit-körúti fegyházban élt meg, ahova 1949. szept.30-án vitték politikai okokból.

56/171 Fácán sor 1. A ház, ahol Ottó Ferenc lakott. SZABÓ EDE 1925-ben Gödöllőn született, itt élt, és 1985-ben itt halt meg , magyar-latin szakos tanár, kritikus, műfordító, szerkesztő. Monográfiákat (Hölderlin, Krúdy Gyula alkotásai és vallomásai tükrében) és tanulmányokat (A műfordítás, Otthonunk a művekben) írt. Ha a székely származású AMBRUS ZOLTÁN (1861-1932) a kiváló író, esztéta, dramaturg, műfordító, a Nemzeti Színház igazgatója adatait keressük, életrajzában nem említik Gödöllő nevét. Pedig házát, ahol évekig élt, és mellszobrát a ház előtti kertben, bármikor megtalálhatjuk. / Ambrus Zoltán tulajdonképpen a legrégebben Gödöllőn élő írónemzedék tagja. Ükapja, Foltinyi János uradalmi prefektus és felesége, Szombathelyi Julianna ( -1860) Gödöllőn élt. Itt lakott dédapja, Kovacsóczy Mihály, a gödöllői Grassalkovics uradalom intézője is feleségével, Foltényi Máriával. Itt született és élt fiuk, Kovacsóczy Mihály, a tragikus sorsú hírlapi és író. Testvére, Kovacsóczy Johanna Speth Ferenc (1803-1860/ felesége lett. Az ő leányuk volt az írói indíttatású SPETT VILMA (1838-1915), aki megírta gyermek- és ifjúkora emlékeit, a 10 évesen átélt szabadságharcot, nem feledkezve meg korai olvasmányairól sem. Az ő férje lett Ambrus József (1825-

57/171 1880) vasúti pénztáros, aki az Erzsébet parban álló Kálváriával szemben levő lakásukban halt meg, s Gödöllőn „temették el néhány száz lépésre az /isaszegi/ ütközetben elesett bajtársaitól”. /Fallenbüchl Zoltán/. Ebből a házasságból született Ambrus Zoltán.1880-tól Gödöllő a család állandó nyaralóhelye. 1895-ben vették meg a kastély mögött (az akkori Tégla, ma) Lovarda utcában levő házat./ Nem találtam adatokat rá, de valószínű, hogy munkái egy részét, pl. Nagyvárosi képek, Régi és új világ, A tegnap legendái, A kém, A Berzsenyi dinasztia, Midaszkirály, A gyanú stb., itt írta Gödöllőn. Három novellája a Könyvmolyok, a Csillagok és a Pickvick úr elmélkedései megtörtént gödöllői eseményeken alapján íródott. Lovarda u. .6.. (a házban a nyári hónapokban emlékszoba is látogatható) \"Nem így volt Gödöllővel, ahova mindig visszatért erőt gyűjteni...Unokaöccse Mihály Dénes meglátogatja Berlinből, filmre is veszi az írót és családját, a házat és a kertet is... Augusztus 26., az író édesanyjának születésnapja, mindig családi ünnep volt. Ilyenkor összejöttek Ambrus József és neje, Speth Vilma leszármazottai Gödöllőn és együtt elmentek a temetőbe a sírhoz, azután pedig együtt ebédeltek az Ambrus-házban, ahol megvendégelték őket. Még sokkal az író halála után is élt ez a családi szokás a rokonok nagy örömére\". /Fallenbüchl .Z./

58/171 Ambrus Zoltán felesége, \"TORMÁSSY GIZELLA (1864-1888) maga is írói hajlandóságú: Munkatársa az Ország-Világ című lapnak. Jó francia nyelvismerete lévén előbb Maupassant Gyöngy kisasszony című novelláját fordította le...\" /Fallenbüchl Z./ Önálló műve \"Az örzőangyal című novella. Kisleányuk, Noémi Gizella születése után 20 nappal, valószínűleg gyermekágyi lázban, meghal. Az Ambrus család sírja a Dózsa György úti temetőben AMBRUS GIZELLA /1888- ) is örökölte a család írói vénáját. Bár ő maga is ír \" egyetlen lépést sem tesz azért, hogy művei megjelenjenek. Csendesen dolgozik a nagynevű apa árnyékában.\" /F.Z./ Tulajdonképpen ő fordítja le Brillat-Savarin: Az ízlés fiziológiája oroszlánrészét. Mint fordítók apa és leánya együtt szerepelnek Az unoka, FALLENBÜCHL ZOLTÁN (1924-2006) elismert történész volt. Mintegy 300 publikációjáról tudunk. 10 történelmi tárgyú könyvet írt. Ezek közül pl. a Magyarország főméltóságai 1526-1848. 5 nyelvű, Grassalkovich Antalról írott monográfiája németül is megjelent. Az író édesanyja, Ambrus Gizella írása alapján írta meg Egyedül maradsz... címen Ambrus Zoltán életrajzát. Gödöllő díszpolgára is volt.

59/171 SÍK SÁNDOR (1889-1963) a nagy magyar költő, író, műfordító, piarista tanár, cserkészpedagógus Gödöllőn nevelkedett. Polonyi Péter írt Sík Sándor és koráról. Gödöllő című verses önéletrajzi vallomása igen összetett tartalmú, szociológiai, lélektani, helytörténeti jelentőségű. Gyermekkori naplójának is tekinthető, ugyanakkor feledhetetlen emléket állít benne családjának, rokonainak és a tájnak. GÖDÖLLŐ Édes Gödöllő! Tágas végtelenség! Ti drága dombok, lombok, rétek, erdők, Nyulas mezők, agancsos vadasok, Királyi parkok, csordás majorok, Kákabocikás, fűzfabús Malomtó, Nefelejcses Rákos a kert alatt, Gyíkos Fácános, titkos tilosok, Kastély, kápolna, koronás főoltár (“Nulli Sanctorum, Domino Sanctorum”) Pirosgalléros ministráns-fiúk, Vasárnap reggel: víg harangozás, Gizella-fürdő, Önkéntes Tűzoltók Szentistvánnapi vándor muzsikája, Rabló-pandúr, méták, verekedések, Gerely-duellum, csúzlik, nyíl-csaták, Kavicsháborúk, úszóversenyek!

60/171 Ezüstérem! A juniorban nyertem! Fejes vagy rúgás jobb-e startoláshoz? De most lessük, lélegzetvisszafojtva, Hogy karol már tizedszer oda-vissza Hosszan elnyúló csillanó testével A világbajnok Halmay! Gyerünk kocsizni! Hol a kis fogat? Előre, jámbor Linda, lusta Sári, Két vedlettszőrű, pislogó csacsi! Gyerünk! No, igazán, indítsatok! Ne bolondozz! Én hajtok! Nem adom! Hajrá Gyerünk! A gyerekek kacagnak, Még a kis Miklós is a Terka karján! Jaj! Most! Vigyázz! Jól fogd a szíjjakat! Itt az erdőben vadkanok tanyáznak! A télen is megugrasztotta egy A Pista bácsit (Ő maga mesélte!) Jaj! Linda! Most!… Kifordulunk!… S az árokban, egymáson, össze-vissza, Az öt testvér kacagva hempereg.

61/171 Az országúton, csak egy nénivel, Maga sétál a feketenapernyős, Feketeruhás, kalapos királyné. Olyan vékony és olyan szomorú! Az ember szinte sírna, hogyha látja! A Felső-parkban van egy citrom-allé: Nagy zöld kádakban furcsafürtű fák. Azt mondják, a királyné itt szeret. Én jobban szerettem a hattyúkat, Amint úszkáltak a halastavon, Karcsú, fehér, méltóságos nyakukkal. De ez már rég volt: a halastavat Kiszárították. Ó, hogy is tehették! Az öreg király zöld vadászruhában Ül a kocsin egy másik öregúrral. (A toszkánai nagyherceg lehet: Jóbarátom, a csendőr azt beszéli.) De lám, mindjárt a második kocsin Ott ül az öreg doktor: Thegze bácsi! (Ugyan volna-e most is a zsebében Aranypapíros lágy szaloncukor?)

62/171 Jaj, idenéz a Király! Int nekünk! Haptákba állunk, úgy kiáltjuk: Éljen! Majd este elfutunk az állomásra, És megnézzük a sok szarvast meg őzet, Amiket lőttek: és majd ott hevernek Véres homlokkal, olyan szomorúan! Kirándulunk. Az isaszegi erdő. A régi lomb Kossuth-nótát zsibong. Minden bokor egy-egy csákós huszár. Már megettük a vajaskenyerünket, S hallgatjuk némán, kis hazafiak, Hogy András bácsi, vén juhász, hogyan Magyarázgatja, mint egy szép mesét: “Amarrul gyütt Damjánovics! (Csak otthon veszem észre, hogy a tőröm, A drága, cifrán kifaragott tőröm, Odamaradt az isaszegi fűben, És meg nem kerül soha-soha többé! Hét nap, hét éjjel sírok egyhuzamban, Olyan nagyon szerencsétlen vagyok!) Fiúk, holnap csatánk lesz! Igazi.

63/171 A Pestiek, a nyaraló-fiúk, Elkergettek a métázó helyünkről. Pedig ők még csak métázni se tudnak, Csak rugdalódznak: valami bolond Üres bőrlabdát rúgnak a bolondok! De nem engedjük! Az a mi helyünk! Azért, hogy ők urak és pestiek, Mi meg jobban csak mesztélábasok, Azért az Alvég mégis a miénk! Itt játszottunk már pendelyes korunkban Kotródjanak, ha jót akarnak, innen! Megüzentem nekik a háborút. Fiúk, két zsebbel gyűjtsünk kavicsot, És csúzlival és nyíllal is lehet! Az új fokost is kipróbálom holnap. Hurrá! Ez egyszer igazi csatánk lesz! Aki el nem jön, gyáva áruló! És másnap egy kő gombócot dagasztott A fejemen, és győztek az urak, Mert a mamákat hívták ellenünk. És megfutott az alvégi sereg, És most csak nézzük búsan, messziről, Hogy játszanak a matrózblúzosok.

64/171 Besnyői búcsú. Sok mézeskalács És tarka bot. Komoly prosecciók, Templomi zászlók, tarka bucsusok, (Jönnek, dalolva, tegnap óta, Vácról!) Olvasós nénik, nagy-pápaszemes Előénekes jámbor öregek, Legények, lányok, lacipecsenyék, A Neszvedánál vaj, szalámi, szóda, Zöld dinnyehéj a szekerek alatt. Estére szét a templom oldalában Ezer kis csillag-gyertya fénye gyullad, S a Grassalkovich-kriptaköveken Titokzatosan búg ezernyi szájon Az éjszakában: Egek ékessége!… Öt szomjas érzék néz a végtelenbe, A gödöllői dajka végtelenbe, És szívja, szívja, feneketlen szomjjal, És test és lélek minden pórusával Hangok, illatok, színek miriádját. És gombolyítja: gondolatnak, És fonogatja: képzeletnek, Szabdalja: tettnek, mindennek, világnak. S már szülemlik a titokzatos Én,

65/171 És csírázik a csodálatos ritmus, fogantatik a kettős végtelen. Diákszakasz című verse is boldog gyermekkorát tükrözi. Ákáclombon, orgonákon, Messze-kandi hintafákon, Táncos mozdonyfüstön át: Tornya tarka fejdíszében Int a régi ház elébem, Híjja, húzza kisfiát. Dér a kerten, csíp a reggel. Táskarázó víg kezekkel Indul két apró kamasz. Dohog, prüszköl a vonat már: Várja őket, mint a kaptár, Zümmögő diákszakasz. Frissen azt az árva leckét! Nosza, könyvek, füzetecskék, Tollak, körzők, léniák! Latin, magyar, mértan, számtan Szedi begyre nekiszántan Két mohó jeles diák.

66/171 Ül a tisztes iskolában, Szűk tudomány karámjában Két alvégi friss csikó. A tudomány nincsen ingyen! De a tarka tudás-kincsben Mégis markolászni jó! Hej de hogyha délre kondul, És a szürke szorgalombul Szét a falka, merre lát: Megy a gőzös Gödöllőre, - Gödölyék a legelőre! - Minekünk áll a világ! Házuk ma is megtalálható ( Isaszegi - akkor Gizella u.) 81. sz.

67/171 SIK ENDRE Sík Sándor öccse volt (1891– 1978), aki szintén író lett, politikus, történész, a történettudományok doktora, aki az I. világháború után a Szovjetunióban maradt, majd 1945 után visszatért Magyarországra és külügyi szolgálatba lépett. HARANGI LÁSZLÓ is Sík Sándor unokatestvére /?/ volt. Ismert ifjúsági író volt. A Kis Pajtás című gyermekújságot szerkesztette. A 30- as évek végén halt meg. Nagyon szerette a cserkészetet, noha ő nem cserkészkedhetett, mert járóképtelen volt. Baden-Powellnek, a cserkészet megalapítójának könyvét, a ”Boldogulás ösvényén”-t ő fordított magyarra, amit a szerző az 1933-ban Gödöllőn tartott IV. Jamboreen személyesen köszönt meg neki. Verseket is írt, amelyeket haláéa után felesége, Boros Vilma gyűjtott össze, Sík Sándor rendezte sajtó alá, s látta el előszóval. Illusztrációit a gödöllői művésztelep megalapítója, Nagy Sándor készítette. Epilógus Ó Jamboree, forró, varázsos álom…! A lomha eső halkan permetez, A lucskos földön nyomát sem találom. Eltünt,,,eltünt, ki mondja meg mo ez? Lehullot némán sátorezrek szárnya, A fűre lankadt, mint beteg madár… Nyomát a lábam mindhiába járja,,, Letört gallyak, kopott fű, barna sár. A puszta tájaz nézem, egyre nézem,

68/171 Nehéz sóhaj párája fojtogat: Hát ez is elmúlt, elomlott egészen? Hangos tüzéből semmisem maradt? Hallgass panasz! Hiába sír a zápor, És csüggedeznek a gyarló szemek: Fiúország, a néma cserkésztábor, Győzelmet ünnepel és nem temet. Mert itt van, itt van minden, láthatatlan, Akik elmentek, itt vannak velünk Rabul ejtette mindörökre őket Keménykötésű lélekkötelünk. Keménykötésű, biztos ölelésű, Lágy hurkolással szíveket fogó: Delej áramlat, arcunk melegéből, Mágnes-mosoly volt ajkunkról a szó. S most, mint verőfény, alkonyi égből, Nem alkonyat, nem, nem: hajnalsugár! Levélkék szárnyán messze tengerekről Az elsugárzott meleg visszaszáll..

69/171 „Magyar igazság, sohasem feledlek!” Így írja ezt egy francia gyerek. „Magyar testvér – egy angol fiú mondja- A lelkem ott van most is még veled!” S száll a galamb, a sok fehér levélke Romlott világ viharfelhős egén, És ködfoszlány képében újra megszál Gödöllő sáros, poros mezején. És lombhullásban, esőcuppogásban, Új dallam kél a pusztaság felett: Cserkész világ-hit, cserkész szent-reménység, S mindent legyőző cserkész-szeretet. Tábortűzgyújtás Az alkonyég a borongó felhőkkel Most olyan, mint a gubbasztó beteg. A felhőrésen halványpirosan Kitetszenek még a fájó sebek. A magyar ég -én Istenem!- de árva, Gondok közőtt görnyed, magányosan, Küzdelmes életének ezer éve

70/171 Redős nagy homlokára írva van. Ha letekint a setét magyar földre S pislogni lát egy-két tábortüzet, Előtör még a nap halvány sugára A komor esti fellegek között. Apró fiúk, aprócska táborokban Aprócska játékokat játszanak, De lelkükben az ifjú élet sodra Egy zúgó győzelmi dallá dagad: S visszhangja támad kelő ezrek ajkán, Búvó estének árnyai alatt: Új hajnal felé száll az új imádság Új ezredévre új nagy virradat. Márciusi kis vitézek Márciusi friss szelek Mindent, amit tenni kell, Dalolnak keményen, Egész szívvel végzümk. Lengessük a lobogót Mindig minden dologból Kikeleti szélben. Kivesszük a részünk. Mi vagyunk a szép tavasz Derék magyar gyermekekből

71/171 Zászlóhordozója, Lesz a derék ember, A jövendő reménység Nosza testvér, rajta fel! Dalos hirhozója. Friss tavaszi kedvvel. Még csak gyermekek vagyunk, Leszünk vidám öröme De keményen állunk, Apának, anyának, Tudjuk, hogy kicsinyen is Munkás kis vitézei Nagy munkát csinálunk. Az édes hazának! Gödöllőn szép számmal voltak a pedagógus írók. CSIKI KOVÁCS DÉNES igazgató,tanító, aki Székelyföldről települt át (1893-1981) évtizedeken keresztül mesélt nem csak a gödöllői gyermekeknek. Máriabesnyőn adták ki Kicsi Góbé című újságját, amelynek tréfás figurája volt Hadonász Jancsi. Thökölyről szól Kacsó Balázs című műve. Meséi a Gurulj, Gurulj Mogyoró!, Hüvelyk Matyi, Manóországban és a Tündér a Havason, Őszi napfény (Elbeszélések), Aranykulcs (Székely mesék), Tizenkét kis kacsa (állatmesék), Liliomvirágok (regényes elbeszélések Szent Imre korából).

72/171 Csiki Kovács Dénes besnyői nyaralója (Fenyvesi főút 27 sírja FÜLLENCS A Füllencs éppen olyanszürke hosszúfülű csacsi volt, mint bármelyik őse vagy kortársa, de mivel hoszú éveken keresztül a budai kapucinus klastromnak volt nélkülözhetetlen alkalmazottja s egyben Budának is kedvence, igy megkülönböztetett tisztelet dukált ő csacsiságának. A Füllencs idejében páter Eleázár volt a klastrom főnöke. Hej, mennyi újságot olvastak ük kettesben! Mert akár hiszik, akár nem, kettesben olvastak. Még el sem helyezkedett jól Eleázár atya a karos tölgyfaszékben , még ki sem terítette térdein a ‘Magyar Államot” jött már a Füllencs is, nagy mosolygó szemeivel

73/171 hunyorgatva és elhelyezkedett a szék előtt. Néha állva, néha fekve, ahogyan a kedve hozta, de mindég megvárta így a tizenegy órát a páter mellett.0Az is megtörtént párszor, hogy amikor a páter elbóbiskolt olvasás közben, Füllencs megette unalmában az újság felét. Hogy ettől okosabb lett-e , az nincs bizonyítva. De valóság, hogy amikor tizenegyet ütött a toronyóra, Füllencs minden parancs nélkül elindult és megállt a konyhaajtóban, ahonnan fütyürészve hozta már fráter Willibard a lajtokat s ráhelyezte Füllencs hátára. Aztán aló! Elindult egyedül a Lánchíd melletti közös kúthoz a napi vizért, A kútnál jól ismerték. Szerették okosságáért és a hátán levő edényeket megtöltötték. Füllencs nagyot lóbált köszönetül füleivel, és indult haza. A konyhaajtóban fráter Willibald fogadta. Mielőtt levette a terhet, szájába dugta a mindég esedékes cukrot. Csak egyszer felejtette el fráter Willibald a dukanciát. Füllencs dühbe jött és oldalba simította hátsó lábaival a feledékeny testvért. Így teltek Füllencs napjai. Talán még ma is hordaná a vizet, ha....De az idő kereke nagyot fordult. Elaázár helyett gvardián jött és mivel akkortájt készült el a vizvezeték, bevezették a klastromba is. Ezzel a kulturténnyel Füllencs B-listára került. Mit tehettek volna vele egyebet, nyugdíjba küldték a besnyői testvérzárdába. Fráter Willibald vitte, azaz vezette el a kiérdemült csacsit Besnyőre. (De ezzel az úttal nem dicsekedett el senkinek a testvér.) Füles nagyon lógatta a fejét. (Fájt nagyon a B-.lista.) Hiába cirógatta Willibald, szomorú maradt. Mikor Mátyásföld felé fráter Willibald lábai megérezték az út keménységét, ráült Füllencsre, de rossz minutában cselekedte, mert a következő percben teljes hosszúságában végigült az út porában. És a „Cinkotai Iccé”-nél?... Ott egy kis pihenőre kikötötték, de mivel fráter Willabald egy kicsit tovább tapogatta megrándult bokáját, Füllencs óvatosan kereket oldott és indult vissza Budára. De nem is ezekről a dolgokról akarok beszélni. az egészből csak az a

74/171 lényeg, hogy a szamár Besnyőre került. Az is igaz, hogy Füllencset nagy érdemeihez illően nem becsülték meg. Mert úgy áll a dolog, hogy ott, ahol ló nincs, jó a szamár is. A besnyői zárdának pedig szép lovai voltak.Így hát Füllencsből csúfot űztek. Kiverték a zárda kőkerítése mellé. Ott legelt naphosszat. Addig unta magát, mig egy napon megsokallva azt, hogy senki sem törődött vele, nagy dolgot cselekedett. A zárda mellett szaladgálnak Miskolc és Salgótarján felé a vonatok. Füllencs nem szokta nézni őket. Nem azért jött Budáról. Nem vette semmibe a vonatokat,. És így történt, hogy egy vasárnap délelőtt kiállt a 11 órás gyors elé a sínek közé. A besnyői kolostortól alig fordult ki a gyorsvonat, a mozdonyvezető ijedten vette észre, hogy a szamár a vonat előtt áll. Fékezett és elijesztésére füttyögetni kezdett. Füllencs legyintett füleivel. Vissza sem fordult. Már csak néhány méternyire volt a mozdony. Füllencs nem mozdult. -- Adta szemtelen süket szamara! -- mordult rá a mozdonyvezető, és végső fegyveréhez, a sistergő gőzhöz fordult. Füllencs ezt már méltatta annyi figyelemre, hogy ballagni kezdett. Mondom, csak ballagni! A miskolci gyors pedig utána, sisteregtetve a gőzt, de Füllencs csak ballagott -- egyenest -- a sínek között. -- Hej! -- marokra kapja szeneslapátját a mozdonyfűtő. -- Majd megtanítlak én sínek között járni, ebadta szamara! De most már Füllencsnek is volt esze. Szaladni kezdett, de le nem tért volna a pályáról a világ minden kincséért. Így értek be Gödöllőre jó egyórai késéssel. Lett nagy jegyzőkönyvezés. A sértett vonat személyzete és a vonat utasai példás büntetést kértek. Mivel nem ismerték a tulajdonost átadták Füllencst Gödöllő érdemes elöljáróságának. Két hétig volt Füllencs az elöljáróság kosztján, de a

75/171 tulajdonos még mindég nem jelentkezett. Pedig vármegye szerte dobolták, hirdették. A besnyői zárdában ez alatt nagyon bezárkóztak. Morgot a gvardián, korholta a budaiakat, de legjobban fráter Willibaldot. -- Ide hozta ezt a buta szamarat! Most világ csúfjává tesznek! Megbírságolnak! Talán kártárítési pört is kapunk! Nem jelentkeztek. Vesszen inkább a szamár, mintsem szégyen érje a zárdát. Szerencse Füllencset, mint budai őslakost Gödöllő vidékén még nem ismerték. Az elöljáróság végül is megsokallta a szamárnak hosszabb ideig való vendégül látását, és bíró uram indítványára úgy határozott, hogy a szamarat a besnyői barátoknak ajándékozza. Mit tehettek egyebet a barátok? Elfogadták másodszor is ajándékba Fillencset, de nem mehetett többé a falakon kívül. Így történt. Ha akadna valaki, aki a besnyői szamár esetét az én mesémnek tartaná, fáradjon el Besnyőre a jó Will bácsihoz. Ő szép fehér szakállát simogatva szóról-szóra így fogja elmondani az én igazolásomra. S ha a „Cinkotai Iccé”-ben való pihenést elfeledné, ezt tessék az én számlámra írni. (Máriabesnyői zarándok naptár, 1943.) ifj. KOVÁCS DÉNES Csiki Kovács Dénes idősebbik fia volt. Gödöllőn járt iskolába. Ő alapította a Csíkszeredai Magyar Múzeumot. Művészettörténeti könyveket, cikkeket. Ezek nagy része a csíkszeredai múzeumban található. Festményeit a román állam vette „birtokába”. Megjárta Caucescu börtöneit. Az ott szerzett „betegségben” halt meg. KOVÁCH FERENC tanár Máriabesnyőn, a Peresben lakott. Több könyve jelent meg. Ezek: Felhők (elbeszélések),

76/171 Tündérmuzsika (mesék), Délibáb (Mesék és versek), Elindulok még ma (versek és mesék, Lélektükör (versek), Harc halálig (versek). A gödöllői írók közé tartozott SOLT JENŐNÉ Nagy Emma (1895-1957), aki verseiben az álszenteskedő, hazug erények szenvedélyes hangú ostorozója. Gödöllőn adta ki 1936-ban az Asszonynak len ni című művét. Egyéb művei még: A verseim, Megkötözve, Árva nő balladája. OTTLIK GÉZA (1912-1990) A Valencia-rejtély című művének borítóján olvashatjuk: “1946-47-ben Gödöllőn belekezdtem egy természettudományos kriminek szánt hangjátékba a Valencia-rejtély címmel.” Valóban. Budapesten matematika-fizika szakon végzett tanár családjával 11 éven keresztül Gödöllőn élt, a Király (ma Köztársaság u. 63. sz.) úton nagyon csendesen, mindenkitől elhúzódva. Csak a közvetlen szomszédaikkal érintkeztek, akik azonban még ma is nagy szeretettel őrzik emléküket. Buda című regényében Gödöllő Monostor néven szerepel. Ottlik Géza legismertebb művei az Iskola a határon, Hamiskártyások, Hajnali háztetők. De írt színikritikát, volt a rádió dramaturgja és nagyon sokat fordított, főleg angolból (Dickens, Hemingway). Kép az Ottlik házról (Köztársaság út) .

77/171 BÁLINT GYÖRGY 1942.okt.24-től Gödöllőn volt munkaszolgálatos GÖNCZ ÁRPÁD (1922-) 1952-56 a Gödölői Agrártudományi Egyetem hallgatója volt a növényternesztési szakon, majd a Talajjavító vállalatnál dolgozott. Angol, amerikai írók fordításával vált ismertté. Sarusok /1974/ című történelmi kisregényében a valdensek középkori eretnekmozgalmának elpusztítását beszélte el. Karcolatai, elbeszélései Találkozások /1980/ címmel jelentek meg. Magyar Médeia /1976/ című drámájában a családi morál alakulásával vetett számot. Drámáit Magyar Médeia -- Sarusok -- Rácsik /1979/ címmel adta ki. CSITOS LAJOS, aki később operaénekes lett, matematika ta- nárnak indult, a verseléssel is megpróbálkozott. 1962 novemberében “Remsey Jenő bácsinak” dedikálja “szeretettel” Vonulnak a felhők című költeményét. Írok magamnak, s minden társaimnak féltő aggódással, kisírt szemeimmel, fejemet lehajtva! Remegő kezeim, vad, duhaj eleim, elszálló sóhaja, savanyú, rossz bora, ki nem ivott bora. Mert ország az ország, füveit elvetik, füvét lekaszálják, boglyákba berakják, boglyákba berakják.

78/171 Szép, kicsi virágok, halál néz reátok, kisfiúk, kislányok, akármit csináltok, akárhogy csináltok. Kicsi a hazátok, egy kő a hazátok; országúton fekszik, soha nem menekszik, szép csendesen fekszik. Vonulnak a felhők, nagy, fekete kendők, hidak emelkednek, égnek meredeznek, aztán összetörnek. Halottak felkelnek, élők lefeküsznek, földalatti folyók egymással békülnek, s lázzá hevesülnek. REMSEY JENŐ (1885-1979), nemcsak a gödöllői művésztelep festőinek utolsó nagy alakja volt, hanem írói, költői mintakép is. Remsey György néven írt, és drámáiban, és verseiben is a monumentalitásra törekedett. Drámái: A csótányok városa (1913), Az eszeveszettek (1916), Az őserdő (1922), A vakok (1923), Martinuzzi (1942), A szent Turul, Tűzidő, Fénytorony és a Boldogok szigete (1925). A boldogok szigete álomjáték az emberiség boldogságáról. Előző darabjaiban a való világ nyomasztó terheiről írt, itt csalódottan hátat fordít a realitásoknak, s maga teremti meg, amit a valóságban már

79/171 megélni nem remél. “Csak egy való van: a feltörő és fennen szárnyaló Ige, az Eszme, és az ős örök fény, Hit és akaratból összeszőtt remény, Mely végtelen boldog és szabad végtelen; Ez a valóság, - s nincs más…” írta a mű prológusában. A mű meseszerűsége, technikai felkészültséget igénylő látványossága, dekoratív expresszívizmusa felkeltette a hollywoodi filmszakemberek: Kertész Mihály, Székely István figyelmét is, akikhez a mű Hajmássy Ilona amerikai filmcsillag közvetítésével jutott. Foglalkoztak egy monstre film megalkotásának gondolatával is. A költő hiszi, hogy a mű álomvilága itt a földön is megvalósítható. Ezért írja bátorítólag: “Az ember szív ama csodás végtelen, Ahol e szép sziget partja megjelen. Aki lelkében a nemes erényeket, Minő hit, remény s tevékeny szeretet Egy életen át serényen ápolá, Kiköt végül e sziget partinál.”

80/171 Ki ne ismerné a kiállításokról, vagy a gödöllői otthonokból azokat a barna tónusú rézkarcokat, amelyeken régi kerítések, düledező parasztházak, az eltűnő Gödöllő emlékeit örökítette meg a művész. Kevesen tudják azonban, hogy alkotójuk.REMSEY GÁBOR nemcsak grafikus, zeneszerző, zenetanár, cserkészvezető volt (1925-1999), hanem költő is. Remsey Gábor A fiatal cserkészvezetők körében, akiknek képzésében is részt vett, jól ismertek cserkészpedagógiai írásai, törvénymagyarázatai.

81/171 TÖRVÉNYMAGYARÁZAT A KÖTELESSÉGTELJESÍTÉSRŐL “A cserkész híven teljesíti kötelességét, amellyel Istennek, II. rész Miután elmélkedtünk az Isten, a Haza és Embertársaink iránti kötelességről, meg kell emlékeznünk arról, hogy kötelességeink vannak önmagunk iránt is; külsőleg életünk, egészségünk, belsőleg kedélyvilágunk rendbentartása. Ha egészségünkben valami zavar támad, kénytelenek vagyunk embertársainkat terhelni (bár ezzel módot adunk nekik a szeretetszolgálatra). Szükséges tehát testünk ápolása, edzése, működésének az egyensúlyban tartása helyes életrenddel, jó beosztással, mértékletességgel, mozgással, jó lélegzéssel, megfelelő pihenéssel. Kedélyvilágunkban is beállhatnak zavarok, valamely hibás cselekvés vagy mulasztás következtében. A kedélynek is megvannak a maga egészségügyi törvényei, amelyeket nem lehet sokáig büntetlenül átlépni vagy mellőzni. Ha érzelmi világunkba rendetlenség lopakodik, rendet kell teremtenünk olyan eszközökkel, amilyeneket eddigi életünkben a legjobbnak ismertünk meg. Ez egyúttal kötelességünk másokkal szemben is, mert kedélyvilágunk zavarai másokra is nyomasztólag hatnak, míg az egészséges lelkű és testű ember vidámságot terjeszt maga körül. A kedélyvilág legjobb gyógyszere – eddigi ismereteim szerint – a megvalósított szeretet. Az önmagunk iránti kötelességünk teljesítése még nem önzés. Legkisebb mértékű önszeretetre mindenkinek szüksége van, de vigyázzunk a mértékre. Igen gyakran támad fel hirtelen kötelességérzetünk önmagunk iránt, amikor valaki másért akár csak egy kis áldozatot kell hoznunk. Gondoljunk csak a villamoson hirtelen elalvókra, újságukba temetkezőkre, ablakon kibámulókra, amikor egy idős asszony vagy férfi száll fel…

82/171 Gyakran hallhatjuk ezt a kissé bántó, de annál önérzetesebb megnyilvánulást: “Elvégre az embernek önmaga iránt is megvannak a kötelességei”. Amikor éppen valaki más iránt lennének meg kötelességeink. Hasonló szellemű, jellegű a másik jelszó: \"Az embernek mindenekelőtt magáról kell gondoskodnia!” Ilyenkor igazolódik az a megállapítás, hogy miért is jutott ez a világ oda, ahol van, és miért lehetnek betegek a társadalmak is. * Ha az élő szervezetben valamilyen szerv rosszul működik vagy éppen nem működik, akkor az egész test szenved. Ha a társadalomban – akármilyen ok miatt is – valaki nem teszi meg azt, ami tőle telik, előbb- utóbb az egész társadalom látja a kárát. Verseit, zenetörténetei elmélkedéseit (pl. Schubertről) csak családja és barátai ismerhették meg. A Gödöllőn élő művészek kiállítását 1987-ben így nyitotta meg: “A magasabb felé vonzódás mindenkiben él valamilyen formában akár tudatosan, akár öntudatlanul. Föladata a művésznek, hogy rokon hang megszólaltatásával megszólaláshoz segítse, fölszínre juttassa ezt az érzést. Ez örök feladat, nem évül el a változó korok fölszínes napi divatjaival, mint ahogy az EMBER érzései sem évültek és nem évülnek el soha, legfeljebb, ha már megszűnt embernek lenni.” HAIKU Arám, a Hold, újra kibújt, és tükre keresztül ér a vízen, lejjebb a lámpák vetnek hosszú tükröt az imbolygó vízben.

83/171 MOTTÓ Elmúlik, mint a jázminillat, Eloszlik hamva, Kilobban a szerelem első lángja hamar. Előre száll az év. A szívek mélyén parázslik tovább az Élet. Én is, mint a gyerek, aki csóvát dobott a szalmába, gyönyörködöm a lángokban. Utamat megvilágítják, arcomra rózsát égetnek, és nem hunynak el soha, mert nem magamnak gyújtottam őket. Fivére, REMSEY IVÁN (1921- 2006.11.16.), így búcsúzott tőle a temetésén: BÚCSÚZÓRA Fázós, fagyos Februárban fütyül a szél az utcánkban, beszél a szél szünet nélkül, - mi lesz velünk Gábor nélkül? 77. Most hogy árnyék reánk borul, jókedvünk is bealkonyul,

84/171 láthatárunk elsötétül, - hová jutunk Gábor nélkül? Küzdés izzó Tűzpróbáját, hétköznapok rabigáját, elviselni zokszó nélkül, - hogyan tudjuk Gábor nélkül? Fehér fodrú felhőkön túl az idő is jobbra fordul, tavaszi Ég egyre kékül, - kivel játszunk Gábor nélkül? Fehér leplű Februárban, szellő bújdos az utcánkban, zokogva sír vége nélkül, - mi lesz velünk Gábor nélkül? Fénye itt van, nincsen árnya most kibomlik égi szárnya, s távolodva egyre szépül, - mihez kezdünk Gábor nélkül?

85/171 Remsey Iván Mint a Remsey család valamennyi tagját, Remsey Ivánt is sokoldalú tehetséggel áldotta meg a sors. A versírás mellett festőművészként autodidaktaként képezte magát. Édesapján kívül Ilosvai Varga Istvánt, s későbbi sógorát, Pirk Jánost vallotta mesterének. Olaszországban bábművészként figyeltek fel rá. Salernoban kiállított, Palermoban Magyarországot képviselte a nemzetközi zsűriben. Cava del Tirenniben művészete elismeréseképpen díszpolgári címet kapott. 1967-ben Franciaországban Károlyi Mihály ösztöndíjat kapott. Japánba is meghívták. A báb műfajában a szereplőket nemcsak szóval keltette életre, hanem a figurákat is maga tervezte és készítette. A II. világháború után létrehozta a Marionett Bábszínházat, amely 1947 és 1953 között működött a család által készített 24 bábbal. Karakterisztikus figuráját a film is felfedezte, sok alkotásban tűnt fel a mozivásznon. A Remsey cslád női tagjai is közel álltak a költészethez. R. SIPOS ILMA (1924-) Édenkereső című kötetében önéletrajzi ihletésű versében így ír:

86/171 Képzeletem fürdött arany színű fákon, Fényekkel szövődött akkori világom. Hang-hajnalok öleltek édeni énekkel, Virágzott kő, acél, színpompás évekkel. Körülvett az ihlet a mennybéli Ők-kel, Mert szelíd volt Ő, bárányi legelőkkel. Hol édes a lét, nem keserű epe, Bűvöletes hely e nagy kert közepe. A kerti ház tele káprázó csodával, Kuszó szőlőindák játszottak egymással. Virágillatok ringatták selyem ágyam, Időtlenség mennyei ízével lágyan… Falakon bíbor és kék lebbent alakok, Finom kezek által megihletett rajzok. Fából faragott arcok, gyöngyös topánok, Zongorából áradó öröm dallamok. Új rege feszítette a karcsú gitárt, Könyvek nyíltak meg, kint jegenyefa várt. Égből hullott termő oázis volt e hely, Mely ily alakban csak varázslat lehel. Együtt akkor is, amikor rengett a föld, Amely rettenetben még madár sem költ.

87/171 Aztán egyszerre lidérc lett Ő, semmi más, A nagy kertben szíve már nem menedékház. Jött csőstől a vihar, mindent felborított, Az ég is visszavette a varázslatot. A ház ablakait beszőtte a közöny, Szülőkkel együtt távozott el az öröm. Nyitott ajtókon száguldozó vad szelek, A hideg fészket vert, nincs többé meleg. Mivel az élet ott többé már nem tanyáz, Így lassan eltűnik a nagy kert és a ház. (Ő és a nagy kerti ház) REMSEY ÁGNES (Pirk Jánosné)(1915-) a gödöllői művésztelep kései tagja, gyermekkorát fiatalságát Gödöllőn töltötte, majd Szentendrére került. Eddig az Aranygömb című mesekönyve jelent meg. Regénye a Nagyobb mozdulat. Ebben gyermekkoráról és a gödöllői művésztelep életéről ír. NAGY SÁNDOR /1869 -1950/ és felesége KRIESCH LAURA /1879 - 1966/ elválaszthatatlanul összekapcsolódott a gödöllői műhellyel. A művésztelep alapító tagjai közé tartoztak. Mint legtöbbjük, sokoldalú tehetségek voltak. A magyar írók közül sokkal közvetlen barátságban voltak. Rendszeres olvasóesteken olvasták fel mind maguk, mind barátaik műveit /Móricz Zsigmondét is/. Nagy Sándor feleségével együtt készített illusztrációkat a kortárs irodalom műveihez. Ezek az új magyar könyvművészet nyitányát jelentették. Közösen írták és illusztrálták

88/171 kislányuknak a Tündérvilág a Városligetben című művet. (Harsányi Kálmán: Kristálynézők c. műve kulcsregény a Gödöllői Művésztelepről) Nagy Sándor írt „Az élet művészete” – ről, az „Új nevelés” – ről, stb. is. HERVEY SÁNDOR /1942-1998/, a gödöllői művésztelepet alapító művészházaspár unokája 14 éves korában került külföldre szüleivel. Először Oxford környékén telepedtek meg. Egyetemi tanulmányait elvégezvén Kínába került tanítani, majd a skóciai Saint Andrew’sba, az ottani egyetemen tanított. Élete utolsó évét Magyarországon töltötte, a Katolikus egyetemen és az ELTE-n adott elő fordítástant. Két kultúrában nőtt fel. Mind a két kultúrát igyekezett önmagában feldolgozni, összeolvasztani. Ezt láthatjuk írásaiban. Fordított angolból magyarra és magyarból angolra is.

89/171 (Let Love Come Near - a fiatalok körének kedvenc dala: Bánatos férfi...) (Dylan Thomas: Páfrányhegy), (Lewis Carol: Ballada a locsolókról) (Hoppkins: Tarka szépség) (River Jordan - Maros vize folyik csendesen) SZERETET című versét Cambridge-ben írta 1995-ben: Vékony hajszáltól függnek a rezgések, szívdobogások, lélek-remegések. Egyszerre mégis tengerrel tele a kagyló, hullámzik lengve és habot ver a táv-szó, míg felcseng bennem vasárnap-harangod, a hangod. Ős mérleg képem, a vad kilengések, a szívfájdalmak, a lélekgyötrések, Egyszerre mégis öröm-csendre hullnak, a kagyló élő vállára borulnak, míg felbúg bennem vasárnap-harangod: a hangod. Egyszerre mégis mintha rám borulna, mint a hullámok, rózsaszirmok hullnak, akár zápornak kagylócsapó buggyan, patakját kiöntve homokszáraz agyban,

90/171 úgy szólal bennem ünnepnap-harangod: a hangod, a hangod, hangod. ESTI IMA /Hollókő/ A napnak is már lassan vége, még vörös csókot gyújt az égre, de dűlt felhője él hegyeknek, kezet nyújt már a szürkületnek s karjai még tartogatnak, átnyújtja, mint Vestnek, a Holdnak. A csillagok messzi remény felcsillan távol, Vénus fénye. S mit könnyes szívvel rejtegetnek, harmatfüve fájó egeknek. A napnak is már lassan vége, még véres csíkot ver a kékbe, mert dűlt felhője ált örömnek Korbácsot vág a szürke fejnek. S mit karjaim még tartogatnak, Átvágott torkom vérei hullanak. Csillogásom átírt regény Távolról vet rám Vénus fénye. Legyen könnyes szívem rejtélye,

91/171 Mint éji kert harmat reménye. HAIKU Szivárványszínű dárda. Madár, mint hulló csillag. Mint türkiz tengerszem a hajnali kékbe hajítva. Alighogy látod, csodálod, kívánod, vágyod, Alighogy vetődik szempilládra fürge árnya, már nincs is ott. Más írónemzedékek is kialakultak Gödöllőn. A nagypapa, HOVHANESIAN EGHIA( örmény származású ) ügyvéd, de a város szeretete arra ösztönzi, hogy kutassa annak múltját, és 1933-ban megírja a Gödöllő a múltban és most című művét. A fia, polgári nevén: dr. Lukács János, szintén jogi doktorátust szerez. A háború után BOR AMBRUS (1921-1995) néven írni kezd. Szakadatlan jelen című önéletrajzi regényében így ír önmagáról és szülővárosáról: “1921-ben születtem Gödöllőn, apám ügyvéd, anyám háztartásbeli…” (Gödöllőn az övé, a községorvosé az első autó, már legalább 10 éve jár vele, már Gödöllőn is olyan az az autó, mint egy kereken guruló cilinder.) “A por lassan behúzódik a kertekbe, ahol díszbokrokra ülepszik le, gyepágyakban a megszokott satnya virágokra, fonott és fehérre festett

92/171 kerti bútorokra, amelyen nem szoktak ülni a háziak. Valamennyi por biztosan beszáll a nyitott ablakokon is, láthatatlanul, mert a szobák árnyasak, elfüggönyözöttek. Milyen sok a függöny Gödöllőn… Az utca felső vége, a röges felől egy parasztasszony közeledik, egy kosár paradicsomot tol a kockaköves járda mellett a biciklisek és tragacsot tolók szegélyösvényén…” “Akinek nincs mitől félnie, az ne menjen sehová. A menekülés pánik. Ahány menekülő, annyi egzisztenciális katasztrófa. Nekem mindenem itt van, mi gödöllői polgárok vagyunk. A front majd átszalad Gödöllőn, aztán helyreáll a rend. A Kastélyba biztos beköltözik egy fontos parancsnokság vagy vezérkar, és ahol főhadiszállás van, ott a katonaság fokozottan vigyáz a közrendre. Nekem nincs mitől félnem… Nekünk ez a családi házunk van, ez az otthonunk. Nem vagyok gazdag. Nem vagyok gróf, politikus, nyilas…” a Hovhanesian-ház (Dalmady Győző u.2.) A Hovhansian kripta TARJÁN TAMÁS, az unoka (Hovhanesian –Tarján- Yervant fia), 1949- ben született, magyar-néprajzszakos tanár muzeológus lett, színházi dramaturg, szerkesztő, a XX. sz.-i magyar irodalomtörténeti tanszék oktatója. Fő kutatási területei a kortárs magyar irodalom és dráma.

93/171 A HOPPÁ HíD Gödöllőn, a vasúti feljáron tanultam járni, megküzdve minden fokért és méterért. Első ügyetlen lépéseim hídjának kellős közepére később --tíz, tizenhat, huszonegy éves koromban -- ki-kisétáltunk nagyapámmal. Őt, az egykori vasútast lenyűgözte \"a Hoppá hídról elébe táruló látvány az alant furó kilenc sínpár, a szemaforok, utóbb a helyükbe lépő piros elektromos jelzők. Az ő nagy utazásairól mesélt. (Elhangzott a Kossuth Rádió 2003. április 2-i Európai utasok c. adásában) PETRI GYÖRGY /1943-/ sok időt töltött rokonainál, a Hovhannesian családnál. A budapesti egyetemen tanult, filozófiai tanulmányokkal foglalkozott. Magyarázatok M. Számára (1971) és Körülírt ZUHANÁS(1974) című versesköteteiben intellektuális érdeklődéssel és keserű iróniával tekinti át nemzedékének történelmi tapasztalatait. Tárgyilagos.Kifejezésmódja erősen képszerű. TELEGDI POLGÁR ISTVÁN kritikus, műfordító Gödöllőn tanult. RÓNAY GYÖRGY Gödöllőn volt premontrei diák (1913-1973) ). 1947- ben megjelent Az alkony éve című regényének színhelye több helyen is Gödöllő. “Emlékek merültek fel benne diákéveiből, tanárairól, aztán egy gyerekkori kép, magánosan, kiszakadva az időből: egy kirándulás Gödöllőre. Valami ünnepély volt, majális talán; apjának egy

94/171 hivatalnoktársa lakott akkor Gödöllőn, nagy bajuszú, régimódi alak; ő tíz-tizenkét esztendős lehetett. Csak foszlányokra emlékezett. Egy parkban teniszeztek; aztán volt egy tér, mohos szoborral, nem messze a királyi nyaralótól; a villamossínek éppen kettészelték, s egy szálloda állt a szélén, sárga, egyemeletes épület; teraszán zene szólt…” Az élet című katolikus folyóiratban így írt: GÖDÖLLŐ A villamos erdők közt kanyarog, s ha ablakán kitekintesz, érzed a tölgyek illatát, látod a lomb közt villanó könnyű fényt s egy csíkban fejed fölött az ég hihetetlen kékjét. S ahogy az erdők közül kiérsz egy pillanatra, föltűnik a távolban egy torony, meg a gimnázium homlokzatának sima vonala, tetején a szobrokkal. S egyszerre megcsap az ifjúság. \"Szentjakab” – ez állomáson a villamos meg sem áll talán; csak a tó csillan feléd a völgyből, partján jegenyékkel. Kiránduláson jártál itt egyszer – emlékszel, a tavaszi influenza idején volt, amikor elmaradtak az órák s a nap lágyan, melegen csalta elő a selymes kis leveleket -, békákat kergettetek be göröngyökkel a vízbe; azóta se láttál akkora békákat. Egy perc az egész, máris elnyel újra az erdő. De mintha másképp verné vissza a motor zaját; ami eddig volt, művelten is vadon; ami most következik, bár vadonabb, sejteti a művelt tájat. S mint egy meglepetés, bukkan föl hirtelen a kis őrház s a park kapuja. Gödöllő… A parkok és az akácillatok városa. Egy maroknyi barokk paradicsom, hegyek és erdők koszorújában. Apró házak, olykor színes üvegablakokkal, nagy, tágas utcák, majd szűkebben kanyargók, hepehupás kövezet; váratlan képek is akadnak . Ez itt a széles tér, közepén egész kis erdő, teniszpályával és öreg szoborral; mozi is van, plakátokkal. Igazi kisváros; de ha letérsz, valahol elfogy lábad alól a kő és kedves faluba érsz. Lépted fölveri a port és kutyák acsarkodnak rád a

95/171 kerítések mögül. Parkok és akácillat? Az ő városuk Gödöllő, meg a vonatoké. Óránkint átrobog rajta a villamos, szélén meg vonatok kúsznak el, hosszú sípszóval köszöntik az erdőket, lassan merülnek le a lejtőn. Besnyő felé – arra fenyők is vannak – eltűnnek s csak csípős füst marad utánuk. Túl a síneken – nem állomás ez, de már-már pályaudvar, annyi rajta a sín s mind fényesen csillog -, ott túl kerítésbe ütközöl, egy egész kis birodalomba. A premontreiek… Kálmán herceg szobra áll a rendház előtt. Körülötte virágok, petúniák, rengeteg petúnia. A finoman barokk rendházat mintha egyenesen a tájba komponálták volna. A gimnázium nyugodt, empír; bent fehér, világos folyosók, derűs termek, minden csupa napfény. A konviktus egy árnyalattal sötétebb. Az egyik munkahely, a másik otthon. “Uszoda is van” – mondja, aki kalauzol s az ember kicsit féltékeny és kicsit büszke. Akkor még nem volt uszoda… Nézed a kék medencét és szelíd, ártalmatlan honvágyat érzel. Minden ismerős, és mégis… A rend ezerszázharmincöt óta él Magyarországon. Tudós kutatók szerint ekkor alapították a bozóki monostort; ez volt az első. Aztán jött Garáb, majd Váradhegyfok; a premontreieket a tizenkettedik század nagy lendülete hozta hazánkba. A középkor végén a ferencesek és domonkosok mellett ők a leghatalmasabb, legmunkásabb szerzetesrend hazánkban. Aztán jön a török s mindent földúl. A kódexek megsemmisülnek, a monostorok romba dőlnek, szerzetesek és apácák menekülni kénytelenek. A barokk kor végén új virágzás támad, s akkor meg II. József oszlatja föl a rendet. De erejét csapás nem törhette meg; nem embereiben él, több papjainál és birtokainál, nem zárható épületekbe; anyagtalan, tiszta lényege végigömlik keresztény kultúránknak majd egész életén. S Gödöllő a háború után új életre eszmélő Magyarország egyik jelképes alkotása; nézzük csak végig a képeket az alapításról, alapkőletételekről, ünnepélyekről: egy közelmúlt történelem levegőjét érezzük. Gödöllő, a szunnyadó barokk városka fölött, egy jó arasszal följebb a legmagasabb házaknál is, kibontakozik egy nyolcszáz éves hagyomány s magához öleli a jövőt: az ország

96/171 ifjúságát… Gödöllő valaha a Grassalkovichok fészke volt. Hatvantól majd Kecskemétig nyúltak a család birtokai. A kastély tipikus Grassalkovich- épület s körülötte a hatalmas park: mint egy nagyon szép, magyar- osztrákos angol táj, szénaboglyákkal és fűzekkel. S a Rákos, a történelmi Rákos csobog keresztül rajta; az ifjúság patétikus Berzsenyi-hangulatait idézi. Az alkonyat vörösen csillan a tükrén. Tavasz van: egy hónap? – valamivel több és csupa virág lesz minden; aztán kinyit az akác és fehér hullámaival elborítja a tájat. Akkorra a füvészkertben, a gimnázium fölött is kivirítanak a diákok szeretettel ápolt különös növényei. Az este szelíd köddel száll le, kékbe, lilába burkolja a vidéket. Egy-egy fehér reverenda villan a rendház előtt, és harang szól. Gödöllőt magába zárja az este. Fények csillannak a földön, csillagok felelnek rá odafönt. S a város fölött csukott, színes szárnnyal virraszt az időtlen ifjúság… A nagy staféta című versében pedig a költészet erejével idézi életének itteni boldog éveit. ZIMÁNDI ISTVÁN dr.( -1973.) / papi nevén Pius/ a rend feloszlatása után évekig lakott Rónay Györgynél. A premontrei gimnáziumban volt irodalom tanár, majd a budafoki gimnázium igazgatója. Számos irodalmi és nevelési cikke jelent meg. 1948-ban, az államosítás után, a MTA Nyelvtudományi intézetében dolgozott, a lexikonhoz és a nagyszótárhoz szükséges idézetek gyűjtésében segédkezett. Tehetséges irodalomtörténészként ismerték. 1972-ben írta Péterfy Jenő élete és kora című művét, amelyet kandidátusi disszertációnak szánt.1956-ban átélte a forradalmat, amiről értékes feljegyzéseket készített. A forradalomról szóló naplója 1992-ben jelent meg könyv alakban A forradalom éve címen. Ennek előszavában Litván György a következőket írja: „Egy premontrei szerzetes, aki átélte és túlélte az ötvenes évek üldöztetéseit, 1956 elején -immár valamivel tűrhetőbb helyzetben- megérezte, hogy feljegyzésre méltó, történelmi idők következnek. A szerzőnek nem volt

97/171 magánélete, ily módon nem is vezethetett szokványos értelemben vett naplót, hiszen a túlélés és a szerény táplálkozás napi gondjain túl minden figyelem a történésekre, a hírekre irányult. Munkája ily módón egyszerre irodalmi mű és igazi kortörténeti dokumentum: az 1956-os történelem- és nemzetformáló időszak egyik legjelentősebb személyes dokumentuma. Zimándi Pius rendkívül jól tájékozott a maga kitaszított „marginalizálódott” helyzetéhez képest. Bácsalmáson szüleivel közös sírban nyugszik. FERDINANDY GYÖRGY (1935- ) Budapesten és Gödöllőn töltötte fiatalkorát. Gödöllőn járt gimnáziumba. 1956-ban hagyta el az országot. A strassbourgi és párizsi egyetemen tanult. 1964-ben a Puerto Rico-i egyetem tanára lett. 1973-ban ismét Franciaországban telepedett le. Jelenleg Ausztráliában lakik. Írói pályáját versekkel, karcolatokkal, tárcanovellákkal kezdte. Történeteit budapesti, gödöllői, elzászi és Puerto Rico-i emléktöredékek szövik át. 1965-ben adta ki a Látószeműek című művét. Ezt követte 1965-ben a Futószalagon, majd 1970-ben a Nemezió Gonzales egyetemi tanár beszéde a fekete erdő állataihoz. Ebben a műben találja meg egyéni hangját: a modern nyugat-európai áramlatok, kivált a szürrealizmus és a francia “új regény” vívmányait használja fel. Szabadon váltogatja az idősíkokat, a valóságos és álomszerű motívumokat, elbeszélését a költői jellegű leírás és a gyorsan pergő abszurd párbeszéd jellemzi. Szívesen él a fantasztikum és az esszéisztikus kommentár lehetőségével. Élénk színekkel festi le egzotikus környezetét (Egy nap a szigeten), iróniával szemléli a nyugat-európai életet (Szabálytalan szerelem), s elégikus hangon búcsúztatja ifjúságát (Helyzetjelentés félúton). Corrida című elbeszélésében a valóságos és jelképes mozzanatok merész vegyítése által fejezi ki a száműzetés tragikus következményeit. Valenciánál a tenger (1975) c. kötetében erős sodrású prózaverseket és kísérletező jellegű szövegeket közölt. Irodalomtörténészként forrásértékű tanulmányban dolgozta fel Reményik Zsigmond dél-amerikai emigrációjának történetét és spanyol nyelvű műveit.

98/171 . Legtöbb művét magyarul írta. Első magyarországi publikációja azonban csak 1988. február 18-n volt: a Szerecsenségem története. Még most is tartja kapcsolatát Gödöllővel. Mivel Gödöllőn töltötte legfogékonyabb éveit, itteni emlékei nagyon sok művében megjelennek. A 2004-es Könyvnapra megjelent, egész életét felölelő novellás kötetében, a Fényképem Balzackal címűben is fontos szerephez jutnak a gödöllői emlékek. Az utca végén volt egy hűvös árok. Az Akasztósgödör. Az isaszegi ütközet után - úgy tudjuk - itt végezték ki a negyvennyolcasokat. Ez volt itt a falu vége, az Akasztósgödröt nem keresztezték a hosszú, kanyargós földutak. A mi házunk talán harmadik volt a sorban, de ezt már nem tudom biztosan. Az alvég az én gyermekkorom óta megváltozott. Tény, hogy minden reggel végig kellett mennem a Podmaniczky utcán, és útközben minden reggel utolért a héthuszas tehervonat. Hát igen, a vasút. Az utca torkolatában állt a sorompó, leeresztve, mióta csak az eszemet tudom. Isaszeg felől emelkedett a pálya, mielőtt felértek volna, sokáig dohogtak lent a mélyben a tehervonatok. Volt még egy kis akácliget a sorompó után, azután az állomásépület, és vele szemben, egy nagy tisztás közepén az iskola. A premontrei gimnázium. A papokat ugyan már elvitték azokban az időkben, beköltözött a helyükre a kollégium. De néhány tanár megmaradt. Csosza bácsi, a rúdugróbajnok, Kuti Berci, a magyar szakos fiatalember, aki később már csak oroszt tanított. Mi ketten Tógyerrel bejárók voltunk, az alvégről bejárhattak a kollégiumba a falusi gyerekek... /Durrdefekt az Isaszegi úton/ Mindenkinek van egy álma – mint a nóta mondja. Mindenki őriz magában egy képet. Egy régi házat, féltet, szeretet arcokat.

99/171 Emlékforgácsokat, a kisgyermekkor paradicsomát. Még az is, akinek nem olyan álomszép ez a paradicsom. Nekem – Gödöllő volt ez az álom. Négy évet éltem ebben az akkor még poros kis faluban, 1946 és 1950 között tizenévesen. Komor kiskamasz voltam, de úgy látszik, hogy az ember ezekben az éveiben a legfogékonyabb. A két utolsó út itt az alvégen a Valkói út torkolata és az Akasztósgödör hosszú, nyirkos árka között. Hárman voltunk testvérek. A háború óta fiatal, harmincéves anyánk nevelt minket. úgy ahogy tudott. Engem beadott a premontreiekhez, amikor már nem bírt vele, és egy évvel később öcsém is követett. Az internátus azonban nem volt kedvemre való hely, anyám pedig mindig is vidékre vágyott. Budán, ahol éltünk, addigra már teljesen beépültek a hegyek. Így azután 1948 tavaszán ő és kishúgom is utánunk költözött. Második, választott hazánkká vált az utca én pedig bentlakóból – bejáróvá lettem, éppen akkor, amikor megszünt a premontrei gimnázium és civil tanárok váltották fel a fehérruhás papokat. ... Nekem hamar pajtásaim lettek itt, az Alvégen. Németh Pista, a szomszéfiú, Pillinger Bandi és Virág Béci, aki valahol a sorompóval szemben lakott. A lányokról nem is beszélve. Mennyi szép lány egy utcában! A szende Otti, Czerny Ottilia, a villogó zöldszemű Panka, Pillinger Bandi huga, és az élesnyelvű Toncsi. A Pusztaszeri-lányka. … Ez lenne a Podmaniczky utca 35 története. Lassan elmegyünk mi is, a régiek után. Vajon mit őriz meg belőlünk az emlékezet? /A Gödöllői ház/ Gödöllőn született és nevelkedett REZEK ROMÁN /családi nevén: Sándor/ (1916-1986), bencés szerzetes, filozófiai doktor, elismert Teilhard-specialista. Már az ötvenes években feltűnést keltettek Sartre, Mounier és G. Marcel eszméiről kiadott munkái. Teilhard de Chardin

100/171 gondolatainak vizsgálatához (aminek eddigi eredménye: 27 kötet fordítás, 40 kötet kommentár) Ch. Péguy, Prohászka és H. Bergson műveiről írt tanulmányai vezették. Élete nagy feladatának tekinti, hogy Teilhard sajátos világképét (hiperfizikáját) ismertesse különböző nyelveken, mert ezt tartja a Holnap leglényegesebb filozófiai alapigazodásának. A rend 1958-ban San Paulóba küldte, ott a Katolikus Egyetemen tanított. haláláig. 1986. május 7-én halt meg Brazíliában. Rezek Román * A Vigilia, a Teológia, az Új Ember és több külföldi folyóirat munkatársa. Fontosabb könyvei: Szent Ágoston: Hozzád kiáltok (fordítás), Mélyen szállunk (versek), Elmélkedések a szépségről (művészetfilozófia), Deus ou nada (Isten – vagy semmi, Sao Paulo-ban kiadott filozófiai-teológiai mű). Mába átvezetőként azonban csak egy tragikus sorsú költőről szeretnék megemlékezni, HEGEDŰS LÁSZLÓRÓL (1926-1991), aki 65 éves korában halt meg. Tragikus sorsúnak nevezem, mert bár nagyon tehetséges és termékeny költő és történész volt, a kor nem engedte publikálni, művei kis hányada újságokban, folyóiratokban jelent m nem jelenhetett meg. Két nyomdakész verseskötete van a kezemben. A “Hajnaltól reggelig”, amely Gödöllői Versek 1959-1968 alcímet viseli