theo_atya

Theo pillogott. Értette a példát amit a főnök mondott, de túl egyszerűnek és idealis- tának tartotta. Szóvá is tette. – De ezek nem egyszerű kis semmiségek voltak. Ezek az élet alappillérei. Olyasmik, amikre az egész életemet építettem! – Így van – bólogatott Fehér Medve. – Akkor megmutatom majd neked, hogy mi minden van még azokon kívül, amiket említettél. És azok is alapok ám. Nagyon fontos és nélkülözhetetlen alapok. Na, nyisd már ki fiam ezt a bort, mert nem bírom kihúzni ezt a kurva dugót... A szokásos vizespoharakba töltött a borból és az egyiket Theo felé nyújtotta. – Na, kóstoljuk meg. A nagy élet igazságok még várhatnak. Meg is mondom, hogy miért. Amikor az idők kezdetén a Nagy Szellem lenézett ide, és csak a Nagy Semmit lát- ta, akkor bizony lefeküdt aludni. Ráért, akár csak mi. Igaz, ő akkor egy álmot látott, ami- ben állatok, növények, bogarak, és néhány különös lény, emberek voltak. Arra gondolt, hogy kéne oda le valami, de ez az egész nagyon tökéletlennek látszott. Aztán felébredt, és lenézett a Földre. És mit látott? Állatokat, növényeket, bogarakat, és néhány különös lényt, azaz embereket! Rádöbbent, hogy az álma volt maga az alkotás! Látta, hogy az ember kunyhót épít az eső ellen, a hód fákat dönt ki, hogy tavat duzzasszon, ahová a fészkét rejtheti és ebből tudta, hogy minden a helyére került! Ettől fogva a világ végéig így marad minden... Na, egészségünkre! Szépen, csendben iszogattak. Theo várta, hogy kérdez-e még valamit a főnök, de ő csak a távoli hegyeket bámulta. – Amúgy nincs még vége... – szólalt meg Theo. – Minek nincs? – A lenti verekedésnek. Azt mondta a seriff, hogy bírósági ügy lesz belőle. Mennem kell majd valamikor tanúskodni. – Akkor mész. Ez a modern fehér világ rendje. A mi időnkben, illetve inkább a déda- páink idejében ilyenkor nem tárgyalás volt, hanem temetés. Megöltük azt, aki ránk tá- madt... – Engem is meg akartak ölni – pillogott Theo. – De akkor a semmiből hirtelen ott termett Suttogó Szél és a Vörös Hód gyerek. Ezt nevezzük mi odalent Gondviselésnek... Maatoskawah bólogatott. Megtömte a díszes fapipát és meggyújtotta. Finom do- hányillat terjedt szét a sátor előtt. – Ezt idefent is így hívjuk. A Nagy Szellem figyelmeztetése annak, akire veszély le- selkedik. De a Szellem adott nekünk józan észt is azért, hogy használjuk! Tudtam, hogy azok a szaros rasszisták, akik itt fent is kaptak már egy verést, nem nyugszanak majd, és bosszút állnak érte. Ki máson, mint azon, akin könnyű! Aki majd odamegy. Rajtad... Így aztán szóltam annak a két harcosnak, hogy ugyan menjenek már le ők is a város- ba, és ha valami olyat akarna bárki elkövetni veled szemben, ami nem helyes, akkor ad- janak kellő felvilágosítást a helytelen viselkedésükről azoknak, akik bántani akarnának. És hát meg is kapták az intelmeket. Nyolc napon túl gyógyulnak... 101

– Szóval akkor ők vigyáztak rám? – futott könny a fiú szemébe. – Én pedig Isten kezét láttam ebben... – Az volt fiam! Az hát! Nekem is a Nagy Szellem sugallta, hogy valakik szeretnének pofán vágni téged odalent. Én egyszerűen csak közvetítettem az intelmét... Na, szívjál egyet ebből a pipából. Jobb napod lesz tőle, meglátod... Két eseménytelen hét telt el azóta, hogy visszatértek a faluba. Manuela az utóbbi napokban nyűgösebb és ezáltal idegesítőbb lett. A lemez ami két napja forgott, mindig ugyanaz volt. – Menjünk Bishop-ba. Menjünk le Clarahoz Van Nuys-ba. Letörtek a körmeim basz- ki! Nézd milyen a hajam, és a többi. Theo persze mindig azt válaszolta erre, hogy jó. Majd holnap... Ma reggel aztán nem találta sehol Manuelát. A rozzant kocsija sem volt itt. Végül Maria asszony mondta, hogy látta elmenni a lányt. A part felé vezető úton hajtott ki a faluból. Akkor Fresnóba megy, gondolta Theo, és ettől meg is nyugodott. Annyi baja volt az utóbbi napokban a lánynak, most legalább elrendezi a dolgait. Biztosan szép körmökkel és frizurával jön majd vissza. Mielőtt feljöttek volna ide, Manuela vett neki is egy mobiltelefont. Még egyetlen hí- vást sem bonyolított róla. Be sem volt kapcsolva, de most Theo üzembe helyezte, hátha felhívja a lány. Tudta, hogy Manuela nem bír ki tíz percet sem, hogy ne lenne valami közlendője. Úgy is volt. A telefonon egy üzenet várta. Elmentem. Majd jövök. M. Ennyi volt az egész. Theo megnyugodva ült ki a teraszra, és falatozni kezdte a reg- gelijét. Békés csend és a kristálytiszta levegő elbódította. Ilyen béke csak itt lehet, úgy vélte. Éppen arra gondolt, hogy mi legyen a pénzével, amit Vegasban keresett. Adott be- lőle Manuelának is, költött is, de még mindig volt nyolcezer dollárja. Van, ahol ez nem nagy pénz, itt viszont rengeteg. Lent, a városban egy hároméves autót vehet ennyiért, itt két évig is élhet belőle. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy félreteszi. Ki tudja, mi jöhet még közbe az életében... Már éjfél is elmúlt, de Manuela még nem jött haza. Theo felhívta volna, de nem tudta a lány számát. Igaz, senkiét sem tudta, csak az apjáét, de őt meg minek hívta volna fel ezért. Várta, hogy a lány jelezzen. De a telefon néma maradt... Reggel viszont Suttogó Szél állt meg a háza előtt. Jókedvűnek tűnt. Úgy látszott, va- dászni készül, mert az ilyenkor szokásos retkes kezes-lábas volt rajta. – Nincs kedved velem jönni? Van egy kis gond odalent a Sequoia erdőben. A Vonat- fütty hívott, hogy segítenénk-e. Jössz? – Persze – ugrott fel Theo. – Máris kapom a puskát! Mi a gond? – Valami szaros medve gyerekekre támadt. Egy srác életveszélyes sebeket kapott. A parkban csak tíz felügyelő van, és az nem elég. Még ma el kell kapni azt a dögöt, mert amelyik egyszer emberre támad, az máskor is megteszi! Theóban felhorgadt a nagy vadász lelkesedés! Úgy vélte, kötelessége részt vennie ebben az akcióban. 102

Suttogó ugyanazt a két lovat hozta most is, akikkel múltkor vadásztak. Ismerősként üdvözölték Theót. Megrágcsálták az ócska baseball sapkáját... Már dél is elmúlt, mire leértek a Nemzeti Park szélére. Ott várta őket a múltkori vadászatról megismert két egykori Pocsolya, Big Bill és az apró termetű, Jegenye nevű parkfelügyelő. – Na, mi van léhűtők? Pihengetünk? – vigyorgott rájuk Suttogó Szél. – Nem nagyon – mordult vissza a kicsi. – Az a gyerek meghalt a kórházban! – A kurva életbe – komorodott el Suttogó. – Akkor menjünk, és tapossuk ki a belit annak a dögnek! Tudni egyáltalán, hogy mi volt? A fekete medve elég gyakori itten... – Nem. Ez egy fiatal grizzly volt. Sokan látták is a támadást. Sovány volt és lassú. A doki szerint beteg lehet. Többen is látták, hogy folyik a nyála. Veszettség... – Ez tuti? – Nem, de a doki azt mondja, hogy nagyon valószínű. Vigyázzatok a seggetekre. Az ilyen beteg dög kiszámíthatatlan. A lovakat hagyjátok itt. Na, gyerünk! Bill és Jegenye északnak mentek, és egy mérföld után külön váltak. Ez várt Theóra is. – Na, figyelj koma – nézett rá komoly tekintettel Jack. – Most nem úgy vadászunk, mint a múltkor. Most ez vérre megy. Ráadásul egyedül leszel. Kurva nagy ez a terület. Úgy száz négyzetmérföld jut ránk fejenként. Vigyázzál... Kaja, ital van nálad? Theo bólintott és elővette a tarisznyáját. Kinyitotta és oda mutatta Suttogónak. Jack belenézett és elismerően biccentett. – Jól van kölyök. Alakul ez. Hamarosan igazi vadász leszel. Hanem a mobilod legyen bekapcsolva. Nem mindenütt van térerő, mert ez egy bazi nagy erdő, de itt-ott működik. Sötétedés előtt a parkőrök házánál találkozunk. Nyugatnak van a völgyben. Odatalálsz? – Persze – mondta bizonytalanul Theo. – Az a kis folyó odavisz... – Úgy van komám. Nem lesz baj. Ha lelövöd azt a bolhatanyát, akkor te leszel egy darabig a király! Vigyázz magadra... Suttogó megfordult és eltűnt a sűrű növényzet között. Theo egyedül maradt a renge- tegben. Remegett a gyomra, de különös izgalmat is érzett. Önállóan vadászhat életében először. És nem is akármire! Nem nyúlra, vagy mókusra, hanem valódi grizzlyre! Igaz, a mackó beteg, de gyilkos is! Megölt egy gyereket. – Akkor viszont én ölöm meg őt! Gyerünk Theofil Becket! Mutasd meg, hogy nem vagy egy senki! Megtöltötte a szarvasölőt és elindult kelet felé a sűrűben. Nagyon lassan haladt előre. Minduntalan megállt és fülelt. Tudta, hogy egy beteg állat zihálva veszi a levegőt. Re- mélte, hogy ez a dög is ilyen. Talán előbb hallja meg, mint a medve őt... Már egy órája gyalogolt, de semmi jelét sem látta medve közelségének. A földön ürü- léket, hányást vagy nyálat keresett, de semmi ilyesmit nem látott. A távolban már hallot- ta a kanyonból ideérkező folyó csobogását. Úgy döntött, hogy megpihen ott egy kicsit. A folyó partján hatalmas kidőlt fák hevertek. Mindegyik össze volt firkálva. Szívek és nevek voltak beléjük vésve, annak jeléül, hogy a folyópart kedvelt helye a szerelmes pároknak. Ennek bizonyságaként hevert a földön néhány használt óvszer és papír zseb- kendő is... 103

Theo leült egy farönkre. A szarvasölőt maga elé fektette, majd kibontotta az elemó- zsiás tarisznyát, amibe otthon egy darab kenyeret és két nagy sonkakonzervet dobott bele. Persze a konzervnyitót elfelejtette, de hát a vadászkésével is könnyen kibonthatta azokat. A hátát egy vastagabb ágnak vetve jóízűen falatozott. A folyó környékén csendes béke honolt. A madarak zajongásán kívül mást nem nagyon lehetett hallani. Távolról kutyák ugatása szűrődött ide. Nyilván a vadőrök szagnyomon vezetik az üldözést. Ez azt jelenti, hogy a medve valahol arrafelé lehet. Ettől megnyugodott. Nem nagyon akart hős vadász lenni... Egy órácskát üldögélt a fatönkön. Kicsit megpihent és újult erővel készült a medve lesre. De már nem volt rá szükség... Már nem kellett tovább keresnie! Lassan, időnként a levegőbe szimatolva bújt ki a sűrű aljnövényzetből, Theótól alig száz lábnyira! A szél felőle fújt, így nem érezhette még a fiú és az általa elfogyasztott konzervsonka szagát. Theo döbbenten ült. Most látott életében először grizzly medvét, és rögtön élesben, itt a vadonban. Állatkertben azért jobb lett volna! Bizony, nem ilyennek képzelt el egy gyilkos csúcsragadozót. Ez a medve kopott szőrű, sovány jószág volt, és nem is volt túl nagy. Vastag, fehér hab folyt le a szája két oldalán. A csúszós köveken óvakodott le a vízhez és mohón inni kezdett. Sokáig ivott, majd az egészet vastag sugárban ki is hányta. Theo félelme lassan sajnálatba fordult. Ez a ve- szedelmes gyilkos remegve állt a vízparton és újra inni kezdett. Ekkor érezte meg Theo, vagy a sonka szagát... Felkapta a fejét és arra fordult, ahol a fiú ült. Felborzolódott a szőr a nyakán. Kihátrált a partra majd egyre gyorsuló futással megindult felé! Theo megrémült! Kapkodva húzta magához a puskát. Anélkül, hogy tudatosan tette volna, a vállához emelte a szarvas ölőt, becsukta a szemét és meghúzta a ravaszt. A ha- talmas dörrenéstől majd frászt kapott, de remélte, hogy amit újra látni fog, az egy halott grizzly lesz. Nem az lett... Ismét kinyitotta a szemeit és bénító rémület lett úrrá rajta attól, amit látott! A medve már csak húsz lábnyira volt tőle és vicsorgó fogakkal közeledett. A szemei vörösek vol- tak valamiért és vad gyűlölet sugárzott belőlük! Ekkor dörrent újra az öreg Browning, és Theo megkönnyebbülve látta, hogy a gyűlölettől izzó szemekben lassan kihuny a fény... Remegő lábakkal közelített a medvéhez. A biztonság kedvéért azért újra megtöltötte a flintát, mert nem bízott a toprongyos medvében. Hátha csak tetteti, hogy kimúlt! De felesleges volt az aggodalma. Ez a gyilkos már az örök málnamezőkön csócsálta a finom mennyei csemegét... Nem értette, hogy egy viszonylag kicsi medvének miért lehetnek ekkorák a fogai. A vastag fehér hab miatt sem mert hozzányúlni. Tudta, hogy a veszettség, ha ez az egyáltalán, emberre is nagy veszélyt jelent. Inkább tisztes távolságból nézegette. Ekkor megcsörrent a mobilja... – Te lőttél koma? Kelet felől hallottuk a lövéseket. – Igen – felelte elcsukló hangon a fiú. – Lelőttem a medvét... 104

– Híííí haa... Komám! Ez nagyszerű! Mond, hol vagy? Mit látsz arrafelé? – Hát itt... A folyóparton. A túloldalon egy nagy homokpadot látok... – Hegyet nem látsz? – De. Egy nagy szürke omlás az egész oldala... – Jól van! Akkor tudom hol vagy! Max fél óra, és ott vagyunk... Egy óránál is több telt el, mire Suttogó és a parkfelügyelők odaértek. Itt volt az igaz- gató, egy állatorvos, két rendőr, és persze egy csomó vadász is. Némelyik öreg irigyked- ve nézte Theót. Sajnálták, hogy ez a kis egértakony aratta le azt a babért, ami nekik járt volna... – Gratulálok fiatalember – rázta meg a kezét az igazgató. – Örülök, hogy az önkénte- sek közül Ön az, akinek ez sikerült. Ön Fehér Szikla, ha nem tévedek? – Igen. És köszönöm... De azt hiszem, csak szerencsém volt... És nagyon meg is ijedtem! – Ez természetes – mosolygott a nagyfőnök. – Nem mindenki nézett még szembe egy, tőle két karnyújtásnyira hörgő grizzlyvel! Na, menjünk. Intézzük el a papírmunkát... Amíg a parkfelügyelőségen papírok tömegét töltötték ki az erre alkalmazott emberek, a doki megvizsgálta a medvét, és kijelentette, hogy nem veszettség okozta a tüneteit, tehát senki sem forog veszélyben. – De akkor meg mi? – kérdezte az igazgató. – Láttam már veszett állatokat. Medvét is. Azok is tök így néztek ki... – Nem. A teszt egyértelműen bizonyítja. Ez inkább valami fertőzés vagy parazita, neuro-infekció ami az agyat támadja. A boncolás után többet tudok majd. – Akkor Fehér Szikla megkaphatja a járandóságát ugye? – nézett rá az igazgató. – Persze. De azért a biztonság kedvéért fertőtlenítettem. Parancsoljon fiatalember! A doki átnyújtotta Theónak azt, ami minden indián legfontosabb talizmánja. Az általa megölt medve bal első mancsából kitépett hatalmas karmait! – Tessék. Ezek még az unokáinak is féltett emlékei lesznek magáról! Mi is a neve? – Theofil Becket, uram. Egy ideje azonban Fehér Szikla, mert Maatoskawah főnök rám ruházta ezt az indián nevet. Megtiszteltetésnek érzem, és büszkén viselem is... A doki nem szólt semmit, csak megölelte Theót és a markába nyomta a papír zseb- kendőbe tekert klórszagú grizzly karmokat. Mindenki megtapsolta őt ezért... A sokadalom lassan szétoszlott, Jack és Theo is elindult hazafelé a Görbe Fenyő hegyre. Már sötét este volt és Theo elképzelni sem tudta, hogy miként fognak kitalálni ebből a sűrű rengetegből, és vajon ott vannak-e a lovak, ahol hagyták őket. De nyugodt volt, mert ott volt Suttogó Szél, aki intett, hogy kövesse őt. Pirkadatkor kötötték meg a lovakat Jack háza előtt. Theo nem tudta, hogy miként került az ágyába. Csak aludt, hosszan és mélyen. Úgy tizenkét órát... Esteledett már mikor felébredt. Kitámolygott a fürdőbe és magára eresztette a vizet... Ami persze piszok hideg volt, hiszen a kis villanybojler, ami felmelegítette volna, né- hány napja kimúlt. Nem bírta Manuela napi ötszöri fürdését. A kis vacakban az örökösen 105

működő fűtőszál kiégett. Természetes, hisz’ nem erre volt tervezve. Most azonban nem számított mindez. A fiú csak azt érezte, hogy Theofil Becket, a rettenthetetlen medveölő lassan visszatér az élők közé... A törülközőjébe csavarva ült a konyhájában és az üres kenyeres kosarat nézte. Las- san rájött, hogy nincs itthon egy falat kaja sem. Semmi! Úgy gondolta, hogy felöltözik, átballag Jackhez és kér egy pár falatot kölcsön. Maria asszony úgyis mindig főz valamit. Ekkor azonban nyílt a konyha ajtaja és ott állt Amitola, vagyis Szivárvány a doktor- nő. Mosolyogva jött beljebb és egy fonott kosarat tett le az asztalra a fiú orra elé. – Gondoltam, éhes a Nagy Vadász! Mivel a kedvesed nincs itt, úgy döntöttem, hogy én gondoskodom rólad. Addig persze, amíg Manuela haza nem jön... – Köszönöm! Nagyon kedves vagy. Éppen azon agyaltam, hogy átmegyek Suttogó- hoz, és kérek kölcsön valami kaját. Húú... De jó szaga van... Mi ez itt? – Ez kérlek itt egy kis pulykamell, krumpli, és sok palacsinta juharsziruppal és cso- kiöntettel – mosolygott Amitola. – Csak ez volt nekem otthon, amit gyorsan összeüthet- tem. Na, egyél, mert hamar kihűl. Minden melegen jó, különösen a pulyka! Theo még mindig a törölközőbe csavarva ült, és röstellt volna így mászkálni a lány előtt, aki megérezte a fiú kínját, ezért odament a szekrényhez és tányérokat, evőeszközö- ket vett elő. Gyakorlott mozdulatokkal megterítette az asztalt. Két személyre... Amitola annyi ételt hozott, hogy öt embernek is elég lett volna, ezért természetesnek érezte, hogy ő is együtt vacsorázzon a fiúval. De alig tudott enni. A látványtól, ahogy Theo zabált, (csak ez a szó illik ide) teljesen elérzékenyült. Ilyen tempóban falni és mindezt ennyire jóízűen, csak ez a fiú tudta. A lány mosolyogva és szeretettel nézte őt. – Ez a fiú megbecsüli az ételét – gondolta. – És aki azt megbecsüli, az mást is tisztel. Jó ember... Egy óra múlva a vacsorának már csak a romjai meredeztek az asztalon, ők pedig ültek és szuszogtak, amin aztán nevettek egy nagyot. Theo magára húzott valami nadrágot meg egy inget és a csomagjából elővett egy üveg bort. Eredetileg Fehér Medvének szán- ta, de most itt lett rá égető szükség. Ki is nyitotta és töltött maguknak a vastag és ronda vizes poharakba. – Hát, ilyen jót már nagyon régen ettem – vigyorgott Theo. – Nagyon szépen köszö- nöm neked. Meghálálhatom majd valahogyan? – Miért kéne? Fogadd el azt kedves barátom, hogy vannak dolgok a világban, amiért nem jár semmi ellenszolgáltatás. Ezt úgy nevezik, hogy önzetlen barátság. Hallottál már erről? – Hallottam hát. Csak eddig még nem nagyon találkoztam vele. De most igen! Eléggé zavarban vagyok miatta... – Nem kell. Engedd, hogy az élet hasson rád. Nem kell mindig tudni, hogy mi a helyes. Csak érezd. Akkor nem csalódhatsz túl sokszor. Én aztán igazán tudom. Szám- talanszor megtapasztaltam már. – Azért lettél orvos? – Nem. Inkább azért, mert sok betegséget láttam, és bénított a tudat, hogy nem tud- 106

tam akkor segíteni. De szemész lettem, tehát továbbra sem tudok. Legfeljebb felírhatok egy szemüveget... De az egyetemen megtanultam gondolkodni. Az egyik eredménye a sok gondolkodásnak, hogy rájöttem, minden embernek segít valaki az életében. Nem is egy valaki, hanem számtalan. Illetve számos... Ha visszagondolsz az eddigi életedre, és összeszámolod azokat, akik melletted álltak, többen lesznek, mint akik nem... Theo bólogatott. Igazat adott a lánynak. Csak ebben a pár hónapban is mennyi min- den történt, hány ember segített! Maatoskawah, Rob seriff, Suttogó, Clara mama, Mau- nela, és hát Szivárvány! Ő már az ittlétének másnapján a védelmébe fogadta. – Igaz. Minden szó... Sajnos, én egész eddigi életemben hajlamos voltam keseregni azon, hogy mennyi rossz ért, pedig csak arra kellett volna figyelnem, hogy mennyi jó... – Így van barátom. Meglásd, ha itt maradsz még velünk egy darabig, bővülni fog azon élményeid száma, amire majd jó szívvel emlékezel vissza, ha már elhagytál min- ket... Na, aludj jól, hisz’ megint este van már! Szia Theofil Becket... Amitola hirtelen felugrott, egy puszit nyomott Theo homlokára, fogta a kosarát, és kiviharzott a házból. A fiú értetlenül bámult utána... Nem értette, hogy mi történhetett a lánnyal! Ettek, ittak, beszélgettek, majd elrohant... Theo, bármennyire is törte a fejét, nem emlékezett olyan mondatra, amivel megbánthatta volna őt. Úgy gondolta, hogy holnap átmegy hozzá és megkérdezi. Most azonban alud- nia kell, mert a pulyka és a jó bor elnehezítette a vadászatban megfáradt fejét... Reggel, amikor felébredt, örömmel látta, hogy Manuela megjött valamikor. Nem volt a szobában, de a parfümje illata belengte a házat. Kicsoszogott hát a konyhába. A lány egy papírdobozból pakolt ki éppen. – Szia Theo – cuppantott egy könnyű puszit az arcára. – Mit szólsz a hajamhoz? – Nem rossz – pillogott. – Olyan, mint a régi... – Te vak vagy? – háborodott föl a lány. – Száz dolcsit fizettem érte! Nézd meg a kör- meimet. Így kell kinézni egy nő kezének, aki ad magára valamit. Theo semennyire se értékelte ezeket a dolgokat, de úgy vélte, ha Manuelának ennyire fontosak, akkor legyen meg neki. Őt aztán igazán nem zavarja... – Na, és hogy telt az időd, amíg nem voltam itt? – Hej! Még nem hallottad? Lőttem egy grizzlyt! Egy hatalmas medvét! Itt vannak a karmai – tolta a lány elé a véres és klórszagú bizonyítékokat. – Igen? Az jó. Ügyes vagy. Mit szólnál, ha holnap elhúznánk Clarahoz? Megint es- kethetnél egy két hétig Vegasban. Szükséged volna egy kis pörgésre... – Mire? Nekem erre a békére van szükségem, ami itt van a hegyen. Meg kell találnom önmagam, ha nem akarok becsavarodni idő előtt. Ráadásul hamarosan mennünk kell a bíróságra is. Tudod, a Ku Klux Klán meg minden... – Tudtam, hogy ez lesz! Biztos voltam benne! Te most komolyan mondod, hogy itt akarsz megsavanyodni ebben a porfészekben? Hisz’ itt nincs semmi! Még egy kurva TV sincs ebben a házban! De ami mindennek a teteje baszki, hogy itt még meleg víz sincs! – Kiégett a fűtőszál... – Na és? Ilyenkor a „férfi” elmegy a városba, és vesz egy másik bojlert. Azt hittem, mire visszajövök, már működik is... 107

Theo nemértette ezt a kirohanást. Ez a lány nem az volt, akit megismert. Most úgy néz ki mint egy filmsztár. Smink, szép ruha, új frizura. Egyik sem illik ide a hegyre. Meg is mondta neki... – Hát, majd megcsinálom valamikor. De a körmeid nem fogják sokáig bírni a hideg vizet... És szerintem, a ez a ruha sem túl praktikus ide. Túl szép... Manuela különös arckifejezéssel nézett Theóra. Olyannal, amitől a fiú remegni kez- dett. Rosszat sejtett... – Akkor most figyelj ide kedveském – húzta oda az egyik széket Manuela. – Fres- nóban voltam ebben a pár napban. Egy panzióban laktam, ahol megismerkedtem pár emberrel. Baráti társaság, egy csomó lány meg fiú. Esténként velük lógtam és nagyon jól éreztem magam. Ők tovább mennek Mexikóba. Engem is hívtak. Igent mondtam rá... Theo döbbenten ült. Fájt, amit a lány mondott neki, de valamiféle beteljesedés érzete is végigfutott rajta. Mintha mindig is tudta volna, hogy ez nem tarthat örökké. A tűz és a víz voltak ők ketten és azok elhamvasztják egymást. Nézte a lány arcát, és bólogatott. – A te döntésed, a te életed. Én csak azt kívánom, hogy legyen nagyon boldog az életed. Sokat köszönhetek neked, azt tudd! Te tettél férfivá. Soha nem felejtem el ezt. Soha... Valahogy azonban mindig is éreztem, hogy eljön ez a pillanat. Hamarabb jött, mint ahogy reméltem, de Isten így rendelte el. Legyen nagyon szép minden napod Ma- nuela Ortiz... A lány könnyes szemmel ölelte át Theót. Egy percig álltak így összefonódva, majd lassan kibontakoztak egymás karjaiból. – Azt hittem, nehezebb lesz. Köszönöm, hogy megértesz édesem. Tudod, én egy gyorsan égő lány vagyok. Csak akkor élek, ha minden ég körülöttem. Elemésztettelek volna ezzel a rohanó életemmel. A barátom maradsz örökre, és tudd, hogy „tehetséges” fiú vagy! A következő lánynak nem lesz semmi oka panaszra! Hát légy jó Theofil Bec- ket. Talán még látjuk egymást ebben az életben! Szia édesem... Manuela felkapta a kartondobozt, és kiment a rozzant kocsijához. Behajította az ülés- re, beült a Mustangba, indított, majd csikorgó gumikkal száguldott el a Fresnóba vezető út felé... Theo csak állt a teraszajtóban. Nem lépett ki oda és nem is integetett utána. – Fehér Szikla nem néz soha többé hátra – mormogta magában. – Csakis előre! Na... Én beszéltem! Fehér Medve főnök mindent látott. Nem csak ezeket a perceket, hanem ezt az egé- szet. Theo és a Tüzes Lány kapcsolatának sorsát. Tudta, hogy ez, vagy valami ilyesmi lesz a vége. Sajnálta a fiút, de nem volt mit tenni. A Szellemek így rendelték. Valamit azért mégis tehetett. Ilyenkor, amikor valami véget ér, akkor sebezhető a lélek. Maatoskawah az egyik ott lófráló gyereket elküldte Theóért. – A főnök kéreti Fehér Sziklát, hogy menjen oda hozzá. A karmokat is vigye – pillo- gott áhítattal Theóra a kölök. – Nekem is megmutatja? – Miért magázol engem, he? Eddig úgy beszélgettünk egymással, mint a normális emberek! 108

– Már nem tehetem. Grizzlyt lőtt. Veszettet, közelről. Nagy vadász lett. Tisztelet jár érte... Na, jön? Theo döbbenten nézett. Mit hadovál össze itt ez a kis takony? Miféle tisztelet? Ezen fortyogott magában, miközben előkotort egy üveg bort a főnök számára. – Ülj oda le fiam – mutatott Maatoskawah a kínai perzsára. – Beszéljünk. De előbb pipáljunk... Elővette a díszes fapipát és tömködni kezdte bele a dohányt. Theo csak most látta, hogy a pipáról lógó színes szalagok bizony igencsak szutykosak már, de az öreget nem zavarta az ilyesmi... Égett a pipa. Úgy illett, hogy a főnök szívjon először, de most nem ez történt. Átnyúj- totta Theónak. – Grizzlyt lőttél, és ezt mi igen nagyra becsüljük. A legtöbb törzsbéli harcosnak nem sikerült még hasonló sem. Mától fogva tisztelnek téged! Mindenki. Még az is, akit meg- esz a fene attól, hogy egy kis fehér papgyereknek sikerült a gyilkos medvét elejtenie. Rettenthetetlen vadász vagy! – De hiszen odajött elém az a dög! Majdnem összetojtam magam félelmemben, ami- kor megindult felém! Dehogy vagyok én rettenthetetlen... Jaj, dehogy is! – Marhaság – legyintett a főnök. – A vadászok, az őseink is, féltek, rettegtek a med- vétől, vagy a farkasoktól. De megölték, mert kellett a húsa! Azért mert éhesek voltak a gyerekek, és kellett a prémje, mert fáztak. Az a bátor, aki fél ugyan, de legyőzi a félelmét és helytáll, amikor kell. Te is ezt tetted fiam. Meg is ünnepeljük úgy, ahogy azt kell... – A mit is? – Amikor egy vadász tanúbizonyságot ad a bátorságáról, az ünnep a pocsolya népnek. Méltóképp megemlékezünk a hőstettéről. Így volt ez az őseinknél is, így van ez ma is. Nem fog változni soha. Hagyomány... – És mikor lesz ez az izé? Nem lehetne elhagyni inkább? Nem vagyok én méltó az ilyesmire... – Holnap este. Azt pedig, hogy ki méltó a törzs tiszteletére és ki nem, azt én mondom meg. Beszéltem! Theo a háza tornácán üldögélt és a földet bámulta. De nem ám valami szomorúság miatt, hanem egy nagy rakás kakát nézett, ami a terasz közepén gőzölgött. Úgy gondol- ta, valami piszok mosómedve vagy oposszum jelölte meg a helyet. Akkor pedig kell egy csapda, mert ezek a dögök szétrágják a házat! De nem kellett semmi ilyesmi. Theo háta mögül halk nyüszögés hallatszott. Odafor- dult és meglátta azt a kócos kiskutyát, aki elkövette azt a kupacot. Nézte Theót, lendü- letesen seperte a farkával a földet, de nem mert közeledni, csak ült és szeretetre vágyott. – Hát te meg ki vagy és honnan kerültél ide? Éhes vagy? – kérdezgette a kutyát. Mivel az csak jelezni tudta a válaszait, az éhes szóra csóvált a leghevesebben. Theo vette az adást. Felállt és bement a konyhába egy kis kajáért. A pulyka maradékaiból rakott össze egy tányérra valót, és letette a kölyök elé, aki mohón rávetette magát. Látszott, hogy régóta nem evett. A fiú szeretettel nézte őt. Arra 109

gondolt, hogy ők ketten bizony rokon lelkek. Kivert kutyák, akik mások jóindulatától, esetleg a szeretetüktől függnek. De tudta, hogy nincsen semmi véletlenül. Jót csak az kaphat, aki ad is. Ebben maradt magával... – Na, mizujs van édes komám – állt meg a terasz előtt Suttogó. – Egy nagy rakás szar van itt. Láttad? – Persze. Ő csinálta... – mutatott a kutyakölyökre. – Na, akkor lesz, aki vigyázzon a házadra – vigyorgott Jack. – Négyen voltak ezek a vakarcsok, de pár napja az anyjukat szétkapta egy puma a folyónál. Egy asszony ös�- szeszedte őket és bevitte Bishopba a menhelyre, de egy elszökött tőle. Akkor ez volt az. Életre való kis harcos! – Milyen fajta? Nem láttam még ilyet. – Nem tom’, de nem is számít. Csak szeressen téged. Annyi elég. A többi már rajtad múlik... – Van más gondom is – nézett rá Theo. – Már megint megünnepelnek engem! Előbb- utóbb mindenki utálni fog ezért... – Lószart – szögezte le az igazságot Jack. – Aki utál, az ettől nem fog jobban, aki meg nem, az ettől se fog. Amit tettél, az indiánok legáhítottabb tette. Még az is mélyen tisztel érte, aki utál téged. Amúgy én nem tudom, hogy kik volnának azok. Még senkivel se találkoztam, aki ezt mondta volna rólad. A törzs többsége elfogadott és kedvel. Aki meg nem, az hallgat róla. Az indián nem egy lepcses vénasszony ám, aki mindent elpofázik fűnek-fának! De majd megismered a népet. Akkor másként látsz majd mindent... – Úgy is van urak! Már megint az a piszok politika, mi? – nevetett rájuk Amitola. – Ahhoz pedig kell egy kis harapni való! Hoztam is egy keveset... Amitola a már jól ismert kosarát készült letenni a földre, amikor a fiúk felordítottak! – Vigyááázz! Ott a szar! De már késő volt. A kosár egyenesen a kupac tetején landolt. Suttogó Szél a fejét fogta mérgében. – Kurva élet! Most aztán elszállt egy csomó kaja! Amitola felkapta a kosarat, és mosolyogva emelt ki belőle egy hatalmas műanyag szatyrot, amit letett a konyha asztalára, a kosár pedig repült ki a ház mellé. – Drágáim! Én nő vagyok, ha még nem tűnt volna fel. Mi nők az ételt mindig bizton- ságosan csomagoljuk errefelé, mert sok veszély fenyegetheti. Például egy nagy kupac canis merga. – Az meg mi? – pillogott Jack. – A kutyagumi. Mi nők, ezt így nevezzük. Csak ti, férfiak hívjátok kutyaszarnak. De hát ez van. Ilyen a világ rendje. A háborúk is mindig miattatok voltak... – Még hogy miattunk? Ne má’– hördült fel Suttogó Szél. – Ezer példát tudnék hozni arra, hogy egy (vagy több) punci miatt halt meg pár tízezer ember! – Igen? Akkor egyet mondj. Csak egyet, a példa kedvéért – mosolygott rá Amitola. – Nahát... Ott volt például az az izé... Az a hogyishíjják... na, segíts má’ – lökte ol- dalba Theót. 110

– Szép Heléna – pillogott Theo. – Megszökött Párisz herceggel Trójába. Miattuk lett a háború... – Na, ez az! – vigyorgott Jack. – Egy kis kurva királylány miatt veszett oda minden! Férje vót neki, és megszökött egy kis pöccsel! – Na, és mióta zavarja a „harcosokat” az, hogy van-e férje egy nőnek, vagy nincs, he? Suttogónak egyre pirosabb lett a feje. Theo jobbnak látta megelőzni a veszekedést, ami már csak alig néhány mondaton múlt. Látta, hogy Szivárvány kedvesen mosolyog ugyan, de ökölbe van szorítva a keze! Érezte, hogy békét kell teremtenie de gyorsan, mielőtt a lány rámászik Jack képére! – Na, és miféle kaja az ott abban a zacsiban? Mert éhesek vagyunk ám nagyon – ka- csintott Jackre. – A medvevadászat kiveszi ám az erőt! A lány ránézett Theóra és elmosolyodott. Látta, hogy a szíve és az esze is helyén van ennek a fiúnak. Okos és kedves. Már csak az önbizalmát kéne összeszednie valaho- gyan... – Na, jól van. Máris eszünk. Nem tekeri ki a nyakadat Maria, ha itt eszel és nem ott- hon? – nézett rá Suttogóra. – Nem – nyelt egy nagyot Jack. – Most odalent van a parton a házunkban. Ügyintéz valamit. Csak holnap jön meg... – Akkor tálalnék is, ha nincs ellenükre az uraknak! Szivárvány, (ezt a nevet Theo jobban szerette mint az Amitolát), más volt mint a többi indián nő. Ráadásul Amitola csak félig volt indián. Talán ettől is, sokkal nyitottabb volt a világra. Emancipált volt, amit sokan nem néztek itt jó szemmel, de erre nagy ívben tett a lány. Az, hogy tanult ember volt csak nehezítette a dolgát a törzsben, mert kevés emberrel tudott őszintén beszélgetni. A nők visszahúzódtak, a férfiak elutasítóak voltak irányában, mert sokkal okosabb volt mint ők, és ezt egy „harcos” nagyon rosszul tűrte. Hiába volt orvos, mivel szemészként nem tudott komolyabb betegségeket gyógyíta- ni, ezért nem sokra tartották a tudományát. Fehér Medve és Theo volt az a két ember, aki iránt feltétlen bizalommal volt. Nem is kellett soha csalódnia bennük... Ez a lány most vacsorát hozott Theónak. Az, hogy Jack is kap belőle, azt csak Amitola jó szívének köszönheti, mert ezt itt mind Theónak készítette. De ha most elfogyna az egész, azt sem fogja bánni. Szeretett örömet okozni másoknak... Magának is terített és együtt evett a fiúkkal. Marhaszeleteket és sült krumplit, jóízű- en! Vastagon került rá a mustár és a ketchup is. Sokkal finomabb volt, mint bármelyik városi barbequeban. Amikor minden elfogyott, Suttogó Szél kinyitotta azt az üveg bort, amiért hazasza- ladt az imént. Iszogattak és csendben üldögéltek. Senki nem akarta megtörni ezt a csen- des békét, de sok mondanivalójuk is volt, így hát Jack bele is vágott. – Amúgy meg bocsi az előbbiért – nézett kedvesen a lányra. – Neked volt igazad, és így magunk közt szólva, ki nem szarja le azt a kurva Helénát! Igazán sajnálom, na... – Minden rendben – mosolygott Szivárvány. – Hanem hatalmas étvágyatok van, azt meg kell hagyni. Egy heti kaját ettünk most meg fél óra alatt... 111

– Mindet neki hoztad? – mutatott Theóra. – Igen, de majd kap másikat. Úgy gondoltam, hogy gondoskodom róla, amíg haza nem megyek a tél előtt. Ettől a mondattól Theo összerezzent. Tudta, hogy a lány a városban tölti a telet, mert idefent a hideg túl kemény neki, de az, hogy itt hagyja őt, megijesztette. Nem tudta mi- ért, de szomorú lett tőle... Szivárvány éles szeme azonnal észrevette ezt. Egy halvány mosoly suhant át az ar- cán, de rögtön komollyá változtatta. Végül is tekintélyt kell teremtenie, ha nem szeretné, hogy az történjen, amit a férfiak akarnak. Ez alól persze Theo kivétel volt. Ő aztán nem nagyon akart soha, semmit... – Hallottam, hogy Manuela elment – nézett Theóra a lány. – Örökre, vagy csak pár napra? – Örökre. Azt mondta, hogy ő csak akkor él ha éghet, vagy valami ilyesmi... Az első pillanattól fogva tudtam, hogy így lesz. Annyira mások voltunk. Én szeretem a békét, a csendet, ő meg nem. Én nem rohanok soha sehova, ő viszont igen. A „pörgés” élteti, azt mondta. Én viszont attól vagyok rosszul... – Volt azért jó oldala is az egésznek – vigyorgott Jack. – Férfit varázsolt a kisdiákból! – Jaj, de tapintatlan vagy – nézett dühösen Jackre a lány. – Erről nem illik beszélni! Nézd, hogy elpirult szegénykém... Amitola felállt és egy nagy puszit nyomott Theo vöröslő képére, amiből az követ- kezett, hogy most már neki is piros lett az arca. Suttogó viszont hanyatt vágta magát a székén és elégedetten vigyorgott. – Na, ez az! Látom, amit látok! Hejj! Nagy dolgok vannak itt készülőben! – Nem látsz te semmit barátom – mondta Szivárvány. – Mi Theóval csak jó barátok vagyunk. A lelkünk hasonló, és ezt mindketten tudjuk. Ezért keressük egymás társaságát. – Azért adok neked egy hasznos jó tanácsot édes egy komám – vigyorgott Theóra. – Csak óvatosan és erősen cenzúrázva meséljél majd Vegasról, mert a te „lelki” társad úgy orrba vág ám, hogy a seggeden csúszol le a Szent Tóig! – Mond csak Jack. Nincs valami halaszthatatlan dolgod otthon? – nézett rá dühösen Szivárvány. – Például bevenni a prosztata gyógyszereidet, vagy ilyesmi. Fárasztó lettél hirtelen! – Jól van na! Látom, nem kell már ide a jó tanács! De van én nekem szemem! Látom, amit látok! Megyek is, és megnézem inkább a meccset. Köszi ezt a finom kaját... Suttogó vigyorogva ment ki a házból, de a teraszról még visszafordult és intett Theó- nak. Illetlen mozdulatokkal mutatta a fiúnak, hogy mit tegyen a neki háttal ülő lánnyal, majd vidáman elindult a háza felé. A kutyakölyök lobogó füllel rohant utána... – A barátod most meg van győződve arról, hogy én nem tudom, mit mutatott neked kintről – mosolygott Amitola. – Ajajj... Annyira megkoptak már az indiánok érzékei. Ott van a falon az a bazi nagy tükör. Észre sem vette, hogy abból láthatom őt! Ááá... Nem a régi már senki és semmi... – Engem nem érdekelnek a mutogatások. A magam útját járom, mert Fehér Medve ezt tanácsolta nekem. Amiket eddig mondott, azok kivétel nélkül beváltak! 112

– Tudom. Te annyira más vagy. Manuela nem tudta, hogy micsoda értékeid vannak... Na, igen. Neki csak egy bizonyos értéked volt fontos... Theo ismét elpirult. Nem tudta, hogy Szivárvány most gúnyolódik-e vele, vagy csak ugratja. Bízott benne, hogy inkább az utóbbi. – Amikor az első napomon megszólítottál odalent a tónál, szégyenkeztem magam miatt. Te azonban nem szidtál meg, amiért belepisáltam a Szent Vízbe, hanem inkább elláttál hasznos tanácsokkal és adtál egy kis önbizalmat is. Annak mindig is szűkében voltam, mert nem volt életem ugyanis. Talán elhiszed, hogy amióta itt vagyok nálatok, annyi minden történt velem, ami az egész eddigi életemben összesen se. – Azért kedvesem, mert itt a Természet az, amiben élünk. Semmi mesterséges nincs itt. Egyenlőre... – Itt jól érzem magam. De alig húztam ki a lábam innen, máris mindenfélék történtek! Rablókat fogtam, találkoztam Manuelával, aki által... Izé... Na... – Tudom, hogy mit tett veled – nevetett egy nagyot Szivárvány. – Férfivé változtatta a fiút. De ezt is a Nagy Szellem akarta. Nélküle nem ment volna! Tökéletesen rendben van ez így! – Igen. De Vegasban eskettem párokat, filmstúdióban jártam, otthon pedig a Ku Klux Klánnal verekedtem! Más egy év alatt sem tesz ennyifélét... – Dehogynem. Csak nem tudsz róla. Most például itt ülsz egy lánnyal, aki idősebb nálad egy csöppet, de reméli, hogy ez nem látszik. Ez a lány úgy érzi, hogy már találko- zott veled valamikor. Nem most és nem itt. Valamikor sok száz éve, egy előző életben. Ezt a lányt most Amitolának, Szivárványnak és Judithnak nevezik. Ez a sok is mind én vagyok. De csak a külső szemlélő hiszi azt, hogy ez mind egyetlen ember. Én aztán iga- zán tudom, hogy nagyon nem... – Én is tudom – mondta halkan Theo. – Ott a tónál Amitola voltál, az indián lány, aki segít egy félnótás kispapnak, Szivárvány viszont vacsorát hozott nekem, és homlokon csókolt. Télen viszont Judithként leszel otthon a városban, de én innen akkor is a Szivár- ványra fogok gondolni... A lány szeme könnyes lett. Felállt, és a fiúra nézett. Megölelte és elindult kifelé az ajtón. – Jó ég! Mivel bántottalak meg, hogy ilyen hirtelen elmész? – Semmivel kedves. Azért megyek el, mert nem akarom, hogy valami jóvátehetetlen történjen, amire viszont igen nagy az esély, ha maradok. – És mi lenne az? – Majd elmondom egyszer. Most aludj, mert holnap ünnep. Te leszel megint az, akit szeretünk majd a tűznél – nézett a fiú szemébe, majd egy könnyű csókot lehelt a szájára és elviharzott a kunyhója felé... 113

Amitola jó tanácsa Theo az ágya szélén ült, és a semmibe meredt. Zúgott a feje, de nem csak a bortól. A lány mondataitól is. Ha tapasztaltabb férfi lett volna, akkor azonnal tudja, hogy Szivár- vány a saját érzéseitől ijedt meg az imént. Nem lett volna semmi baj azokkal, ha nem egy napja ment volna el egy másik nő Theo életéből. Ezzel nem akart szembesülni. Nem tudta, hogy a fiú érez-e még valamit a latin lány iránt, de remélte, hogy már nem... Theo, ha nem is pontosan erre, de valami hasonlóra jutott a hosszas gondolkodása során. Manuela felforgatta ugyan az életét, de adott is érte valamit. Megtanította őt bánni a női testtel. Ettől a gondolattól ismét elpirult, de hát ez volt a valóság! De nem csak erre tanította. Megtanította őt élni, emberek közt lenni, shoppingolni és egy csöppet inni is! Azt is helyre tette magában, hogy bármennyire is meghatározta az életét Manuela, megkönnyebbülés számára, hogy elment. Szerette őt, de nehezen viselte a folytonosan rohanó, cselekvő természetét. Jól belegondolva, nem volt egy nyugodt perce sem! Ami viszont biztos, hogy egyikük sem volt szerelmes a másikba a szó klasszikus értelmében. Ez a tény sokat könnyített a kialakult helyzet terhén. Nehéz egy „nagy ter- mészetű” nővel sokáig együtt lenni. A harmadik dolog, amit végig gondolt, az Szivárvány mondata volt. „Azért megyek el, mert nem akarom, hogy valami jóvátehetetlen történjen, amire viszont igen nagy az esély, ha maradok.” Ezt többféle módon is lehet érteni, de bárhonnan is próbálta, mindig ugyanoda jutott. A lányban felkeltett valamiféle érzelmet maga iránt! Nem is akarta elhinni! De azt már igen, hogy amíg Szivárvány el nem ment, addig nagyon szép és jó volt minden. Jólesett a közelében lenni... Theo úgy gondolta, hogy a Nagy Szellem, vagy Isten eddig is elrendezte a sorsát, valószínű, hogy ezután is el fogja. Talán jobb, ha végleg ráhagyja az élete fonalának szö- vögetését. Sokkal jobban ért hozzá. Végül is több százezer éves gyakorlata van benne... Másnap este hatalmas tűz éget a falu közepén. Együtt volt ismét a pocsolyák népe és igen jó hangulatban énekelgettek a földön ülve. Várták, hogy megjelenjen az ünnepelt, akit most öltöztettek éppen. Suttogó és Vörös Hód voltak ismét a segítői. Szarvasbőr ruhájára és a fejére egy ha- talmas és színes tolldíszt próbáltak ráerősíteni. – Nem mozoghat, mert leesik – morgott Vörös Hód. – Kicsi a fejed, baszki – dühöngött Suttogó. – Ennek a pántnak itt szorulnia kéne! A medve karmait is tedd a nyakadba! Az nagyon fontos... Addig ügyeskedtek, míg végül stabilan megállt Theo fején a tolldísz. Szakasztott olyan, amit eddig csak filmeken látott. – Miért nem mozoghat? Úgyis csak ülök és nézem a tüzet, nem? – De nem ám! El kell táncolnod az egész vadászatot, úgy, ahogy az történt! A konzerv zabálás kivételével persze. Lesz valaki, aki a medvét táncolja majd. Nem tom’ ki, de nem is érdekes. A lényeg, hogy marhára hitelesnek tűnjön az egész. 114

– Ez jó – pillogott Theo – mert még soha a büdös életben nem táncoltam. Semmit se, nemhogy indián medveölőt! – Nem számít. Mindenki ott ugrál majd körülötted. Próbáld utánozni őket. Na, gye- rünk, kifelé – azzal kilódították Theót a házából és elindultak a tűz irányába... A közeledtükre, megszólaltak a dobok! Vagy harminc, kisebb-nagyobb dobot ütöttek egy monoton ritmusra. Dam, dadam, dam, dadam... A gyomrában érezte a dübbenéseket. A tűz körül állók szétnyíltak és helyet adtak a hősnek. Amikor Theo, illetve Fehér Szikla, mert már ez a név illeti meg őt egy ideje, megállt a tér közepén, a kör lassan újra bezárult körülötte... A fejében már nem jártak gondolatok. Csakis a monoton ritmust hallotta, és lassan a tagjaiban is érezni kezdte. A körben álló harcosok, akik élénk harci színekkel festették ki magukat, lassan lépegetni kezdtek. Minden második lépésnél dobbantottak a lábukkal és a kezükben lévő tolldísszel végigsimították a földet. Theo is így tett. Kissé előrehajolt és a dobok ritmusára lépegetett. Egy kis idő után már nem érezte nevetségesnek, sőt. A szíve is dob ütemére vert! Már nem is figyelt a külvilágra. Csak ő és a ritmus létezett számára! Ekkor tűnt fel a medve. Egy nagydarab férfi volt némi medvebőrökkel és rengeteg színes tollal feldíszítve. Ő is együtt lépkedett a többiekkel, de lassan egyre közelebb került Theóhoz. A fiú, anélkül, hogy valaha is látott volna ilyet, azt tette, amit ilyenkor kell! Lassan szembefordult a „medvével” és kihúzta magát. Ekkor a dobok hirtelen el- hallgattak... Állt és nézte a medvét, majd lassan a vállához emelte a puskát szimbolizáló faágat és lövést imitált vele. Ekkor az összes dob egyszerre dörrent! Máskor Theo halálra ijedt volna ettől a vá- ratlan hangtól, de most nem! Félig transzállapotban volt a monoton zenétől, akárcsak a többiek. Felnézett és látta, hogy a „medve” lassan forogva elterül a porban. Ekkor a harcosok nagy rikoltozás közepette rárontottak, és a kezükben lévő tollbokrétákkal megdobálták... Theo tudata lassan kitisztult. A dobok hallgattak, helyettük már az ő tettét dicsőítő ének szólt. Az egész törzs énekelte, ami kizárólag neki és róla szól! Lassan legördült a könnycsepp a szemén... Az ünneplés végén, úgy mint múltkor, a harcosok sorban oda- léptek a fiúhoz, és a bal kezükkel megszorították a jobb vállát. Most azonban mindenki nagyon erősen... A tábortűz még javában lobogott. A harcosok kisebb csoportokban ültek a földön és iszogattak. Ki sört, ki rumot, ki hol ezt, hol azt... Theo a főnöki szőnyegen ült és nagyon boldog volt. A gyönyörű (és nehéz) tolldísz mától az ő tulajdona. A törzs ajándéka a hőstettéért. Nagy tisztesség ám ez. Kevesen kapnak ilyet az életük során! Ez viszont most nem nyomasztotta a fiút. Két nagy pohár rum után ugyanis nincsenek ilyen problémái az embernek... – Látom, a nyakadban hordod a karmokat – bólogatott Maatoskawah. – Nagy tisz- tesség az fiam. A múltkor azon aggódtál, hogy nem mindenki szeret téged itt a törzsben. Ez most azért sokat változott, nem? Azt nem mondom, hogy mától mindenki imád, de 115

mindenki megbecsül, és ez a fontos. A tisztelet, amit kivívtál magadnak, örök. Nem csak annak a dögnek az elejtésével, hanem azzal, ahogyan élsz. Mert figyelnek ám! Mindenki tudja, még azok is, akiket nem is látsz hétszámra. Theo boldogan hallgatta az öreget. Soha sem gondolta volna, hogy őt egyszer egy egész nép fogja éltetni. Mi tagadás, simogatóan jó érzés volt. – Tedd ezt a tolldíszt a házad fő helyére, hogy mindig lássad és emlékezzél rá, miért kaptad. Így nagyobb lesz a védelmed az ellen, hogy valami rossz szellem miatt elve- szítsd e kis nép tiszteletét! Mert van ám rossz szellem bőven, és mind azt akarja, hogy kövesd őt. Ne tedd. Akkor tiszta maradsz az utadon, aminek nem láthatod a végét, mert messze van az még. Ott majd a Nagy Szellem jutalma vár. Légy rá méltó fiam... Theo másnap délben ébredt fel. Zúgott és hasogatott a feje attól a sok rumtól, amit bevedelt. Nem akarta ő, de mindig köszöntötte valaki. Egy köszöntő, egy rum, és sok köszöntő volt. Majdnem kifeküdt tőle... De most itt ül az ágya szélén, és boldogtalan. Azért, mert a tegnapi felhőtlen öröme után ma reggel eszébe jutott, hogy ő egy pap! Felszentelt egyházfi, aki már vagy három hete nem imádkozott, és nem is gondolt a Bibliára, ami pedig ott van a párnája alatt. Durva lelkifurdalása lett emiatt. Szerencsére azonban eszébe jutott Bradley atya és a szőke asszonyka. Máris enyhült rajta a nyomás. Ekkor azonban dörömböltek az ajtón... – Na, mi van koma! – rontott be a házba Vörös Hód. – Hallod, akkora sztár vagy baszki, hogy a híred eljutott a civilizált világba is. Holnap idejön egy stáb Fresnóból és riportot csinálnak veled, meg a Főnökkel! Úgy ám! Az öreg már előszedte a poros főnö- ki tolldíszt. Abban akar virítani a tévéseknek! – Nem mondod – sápadt el Theo. – Ennél rosszabb hírt nem is hozhattál volna... – Ne már koma! Ez jó a törzsnek is. A sok tetű rasszista dühöngeni fog, az indiánok pedig kapnak egy kis elégtételt a sok szemétségért. Lehet, hogy még fizetnek is vala- mennyit mindezért... – Nem akarom! Elmegyek az erdőbe, és nem is jövök vissza addig, amíg itt vannak. – Nem úgy van az komám. Kérdezd meg Fehér Medvét. Majd ő megmondja, hogy mi legyen... Theo felkapta a ruháját és robogott a főnöki sátor felé. Maatoskawah ott ült a szokott helyén és valami uborkát evett egy befőttes üvegből. – Fogadsz egy szóra? – kérdezte Theo idegesen. – Baj van? – kérdezte. – Na, ülj le fiam! – A Hód azt mondja, hogy valami TV jön ide. Miattam! Hát én úgy eltűnök addig, mint a szél, és csak akkor jövök vissz... – Tudom-tudom, ha már elmentek... Na, hát ez nagy hiba lenne. Először is, ez jó ne- künk. Másodszor jó neked, de a legfontosabb, hogy rossz a sok barom rasszistának. És ami nekik rossz, az kiváló minékünk... – De ezek csak szenzációra éhes figurák! Le se szarják az embert, ha csak simán be- csületesen él! Bezzeg, ha felgyújtja a templomot, máris ott tülekednek nála egy riportért! Ismerem őket sajnos. A családomban van egy ilyen... 116

– Semmi baj fiam. Itt mi vagyunk otthon. Ha nem tetszik, ahogy beszélnek velünk, úgy rúgjuk ki őket innen, hogy éhen halnak a levegőben! Ettől Theo megnyugodott kissé. Ha a főnök is itt lesz, akkor talán nem csinálnak majd belőle hülyét, mert miden bizonnyal ez lesz a szándékuk. Egy pap, aki hitehagyó! A legjobb téma egy lejárató riporthoz! Na, mindegy. Majd meglátjuk... Másnap délután megjött a „stáb”! Egy Rover terepjáró és két ember. Egy vékony, apró termetű szőke nő és egy nagydarab, de mosolygós szemű férfi. Theo lelke elkezdett kisimulni... – Linda Newhart a nevem – nyújtotta ápolt kezét a nő. – Fresnóból jöttem. Az Anten- na TV riportere vagyok. Ön mister Becket, ha nem tévedek? – Theofil Becket asszonyom. Itt a faluban Fehér Szikla néven ismernek. – Igen. Ezért vagyok itt – mosolygott a nő. – Megengedi, hogy az ön nem mindennapi történetéről beszélgessünk egy nyamvadt kis kamera előtt? Olyan kicsi, hogy észre sem veszi majd. – Legyen. De itt fent vannak ám szabályok. Itt a törzsfőnök engedélye kell minden- hez. Először hozzá kellene mennie. – Úgy lesz kedves Theofil. Hol találom őt? – Ott ül a sátra előtt abban a hatalmas főnöki tolldíszben... A törzs lakói már reggel óta leselkedtek a házaik ablakán, mert nem illett tolongással zavarni az eseményt! Jókat röhögtek azon, hogy Maatoskawah már délelőtt felvette az ünnepi ruháját és abban sétálgatott a sátra előtt. Most azonban izgalommal lesték, hogy a főnökre szegeződő kamera zavarba hozza-e őt. A kínai perzsán ültek valamennyien. Fehér Medve a maga megkérdőjelezhetetlen tekintélyével, mellette pedig Theo, a kissé koszos és viseltes bőrruhájában. Velük szemben a szőke riporternő, aki járhatott már indián faluban, mert farmerban és tornacipőben jött ide. Mellette a nagydarab operatőr, aki egy ládán ült és onnan kezel- te a igen kicsinek tűnő kamerát. – Mielőtt elindítanánk a felvételt, elmondom, hogy miről fogom kérdezni magukat. A főnöktől a maga befogadásáról és annak körülményeiről, magától pedig egy nép megismerésének folyamatáról. Egy kérdést, valóban csak egyet fogok feltenni a papi mivoltáról. Jó lesz így? – Ha nem tetszik valami nekem, kivágja? Olyan, amit esetleg szégyellnék... – Igen. Mi nem holmi bulvár televízió vagyunk. Én inkább ismeretterjesztő műsoro- kat készítek, így semmi sem kerül adásba, amit nem óhajtanának, hogy mások is lássák azt! Akkor kezdhetjük? Na, indítsd el az a vacakot Bob... Az eleje a szokásos szövegelés volt, hogy hol vagyunk, kik ülnek itt, stb... Ezalatt a főnök és Theo is szokhatta a „filmsztár” szerepkört. Ahogy azt illik, először Fehér Med- vét kérdezgette a riporternő. Pár udvarias körmondat, aztán rátért arra, amiért jött. – Mit gondolt Ön mister Becketről, amikor beállított ide a faluba azért, hogy megté- rítse a népét? – Először azt hittem, hogy a Rossz Szellem megzavarta a fejét – mondta szigorú te- 117

kintettel Fehér Medve. – De ajándékot hozott, ezért úgy gondoltam, hogy maradjon egy ideig. Úgyis hamarosan elmegy a kedve az egésztől és hazamegy. Két nap múlva azon- ban már az egész törzsnek zenélt a harmonikáján. Olyan szépen, ahogy csak jó ember tud játszani. Lélekkel... – Mikor és miért fogadta be a szívébe őt? Mi volt Becket atyában olyan, ami más emberben nincs meg? – Az, amit a fehérek nem vesznek észre másokon. Azt, hogy mit üzen a lelke! Ez a fiú téríteni jött közénk, mert ezzel a feladattal küldték ide. Olyanok persze, akik maguktól soha nem mertek volna idejönni ezért! Ő persze megpróbált megfelelni a feladatnak, de hát az ilyesmi nem megy itt nálunk. Mindeközben kezdett megismerni bennünket. A szokásainkat, a bajainkat és örömeinket. Elvittem őt egy olyan szent helyre, a Nagy Bölény sziklához, ahová rajtunk kívül senki sem mehet! Száz éve még megölték volna érte. Ott aztán megkérdeztem a Nagy Szellemet, és ő bátorító jelet küldött. Azt, hogy aki ott van velem, az jó ember! – Miért nem ment haza az első pár nap után, amikor látta, hogy itt nem sok babér fog teremni önnek? – fordult Theóhoz a nő. – Szégyelltem és gyávaságnak tartottam volna. Nem mondom, megfordult párszor a fejemben, de ellenálltam a kísértésnek. Ahogy teltek a napok, rájöttem, hogy az indiá- noknak nincs már semmijük a hagyományaikon kívül, és ezt nem szabad elvenni tőlük. Még később pedig már úgy láttam, hogy ezeket a hagyományokat védeni kell és meg- őrizni az idők végezetéig... Ez lesz az én feladatom... – Katolikus papként, vagy magánemberként él itt? Lassan fél éve, hogy elszakadt a városától. Hogy éli meg mindezt? Theo gondolkodott egy kicsit, majd úgy döntött, hogy nem kertel semmikor. Akármit is kérdez ez a nő, az igazat fogja válaszolni rá. – Én itt indiánként élek. Isten mindenütt ott van, tehát mindegy, hogy Biggin Hill templomában, vagy a Görbe Fenyő hegyen a törzsfőnök szőnyegén ülök. Azt viszont őszintén mondom, hogy itt a szőnyegen szívesebben beszélgetek és pipázgatok, mint a templomban, ahol ezer szabály és kötelezettség köti meg a kezem. Pár hete Vegasban voltam egy hetet, és egy ottani kápolnában eskettem össze párokat. Na, ott aztán semmi sem szólt Istenről, Jézusról és emelkedettségről. Ott tapasztaltam meg, hogy a Vallásnak bizony semmi köze a Hithez! Az ott maga volt a fertő... A riporternő itt megállíttatta a kamerát. Érezte, hogy a folytatáshoz előbb beszélni kell néhány dologról Theóval! Közben egy asszony teát szolgált fel mindenkinek, amit Maatoskawah mindjárt kibélelt egy kis kubai fehér rummal. – Azért álltam meg, mert tudni szeretném, hogy nem kérdeztem-e olyanokat eddig, ami zavarta volna, valamint, azt, hogy mehetek-e még tovább ebben az irányban? – Persze. Semmi baj. Csak kérdezzen, ami jólesik. – Akkor folytatjuk. Indítsad Bob... Tehát csalódott lett ott Las Vegasban. Talán ért- hető, mert az ott csak egy show, nem pedig valami emelkedett szellemiségű hely. És egyedül talán nehezen viselte ezt. 118

– Nem voltam egyedül. Manuela ott volt velem... – Egy lánnyal volt Vegasban? – hökkent meg a nő. – Talán a rokona, az illető hölgy? – Nem. Megmentettem az életét, ezért ő úgy mondta, hálából, eljött velem ide a falu- ba. Innen mentünk Vegasba, majd vissza ide. Két napja hagyott el... – Akkor, ha jól értem, ön egy nővel élt együtt az utóbbi hetekben, a cölibátus foga- dalmát megszegve? – Nem szegtem meg, csak felfüggesztettem. Tettem mindezt azért, mert a saját sze- memmel láttam két, általam nagyon tisztelt papot, bizonyos hölgyeknél éjszakázni. Úgy véltem, ha nekik szabad ezt, akkor talán nekem is. – Ön akart pap lenni, vagy kényszerítette valaki erre a pályára? – nézett Theo szemé- be a nő. – Én ugyan nem! Apám viszont ezt akarta, hát pap lettem. De ha megkérdezné, hogy van-e bennem elhivatottság, akkor azt mondanám rá, hogy volt! Az első hónapokban tele voltam tervekkel, de aztán a püspök úr ideküldött, illetve kényszerített, és akkor már nem voltam olyan lelkes... – Ha most kellene választania, hogy pap lesz-e vagy valami más, hogyan döntene? – Néprajzkutató lennék. Akkor szakértelemmel a hátam mögött kutathatnám az indi- ánok életét. – Elhagyja a papi pályát, ha elmegy innen? – tette fel a provokatív kérdését a ripor- ternő. – Magamtól nem. Szent esküt tettem ugyanis... Ezzel Theo kimondta azt, amit régebben el sem tudott volna képzelni! Azt, hogy ked- vére való lenne, ha felszabadítanák őt az esküje alól... A nő még feltett pár kérdést az itteni életről, a híres medvevadászatról és arról, hogy a pocsolyák népének tagjaként milyen tervei vannak a jövőre nézve. Theo kitérő vála- szokat adott, de hát erre nem is lehetett jó választ adni. Semmiféle elképzelése sem volt arról, hogy mi lesz vele akár csak két nap múlva is. Miss Newhart végül kedves szavakkal köszönte meg a riportot, majd az ilyenkor használatos szabvány szöveggel elbúcsúzott a csatorna nézőitől. Megitták a teát, össze- pakoltak és elmentek. A faluba újra visszatért a megszokott nyugalom és a béke... Öt nap múlva éppen ebéd közben, az öreg komód fiókjában megcsördült Theo mobil- ja. El is felejtette, hogy van neki ilyen, ezért összerezzent a hangjára. Előtúrta a készülé- ket és csalódottan látta, hogy nem Manuela, és nem is Szivárvány a hívó, hanem az öreg Joe Becket. Sóhajtva nyomta be a gombot... – Helló apa, mizujs’? – Te isten barma, te! – ordított a vonal másik végén az örege. – Hát miket hordtál te össze annak a szőke kurvának ott a hegyen, he? Tudod mekkora balhé van itt? Nem tudod, mi? Mert ott a szaros rézniggerek között nem terjednek a hírek! A püspök úr szívrohamot kapott! Még él, de ha feldobja a talpát az öreg, akkor te leszel a gyilkosa! – Lement a tévében a riport? – kérdezte ártatlan hangon. – Nem is tudtam... – Én mondom baszki, hogy neked annyi! A püspök helyettese összehívta a klérust, hogy megtárgyalják az ügyedet! Ki fognak rúgni! Na, de ... 119

Ekkor megszakadt a vonal. Valószínűleg lemerülhetett Joe telefonja, mert mindig elfelejtette tölteni. Theót nem rázta meg az apja dühöngése. Megvonta a vállát, és maga elé húzta a piz- zát, amit tegnap hozott neki Suttogó Szél. Kissé kemény volt, mert már vagy két napja feküdt Jack tarisznyájában, de így is nagyon jól esett a sok rászáradt sajt miatt. Különben is, igen jól indult a mai nap. Reggel beköszönt Szivárvány. Kedves volt és vidám. Azt mondta, vasárnap egy egyetemi osztálytársa Bishopban lesz, és találkozni fognak ott. Megkérdezte, hogy volna-e kedve vele menni a városba. Az a lány sem egye- dül jön, így legalább nem érezné magát feszélyezve. Naná, hogy igent mondott! Kettesben magabiztosabb az ember. Vasárnap kirándulás Szivárvánnyal! Alig végzett a kőkemény pizzával, amikor rendőrautó állt meg a háza előtt. A zsíros kezét törölgetve ballagott ki a teraszra, hogy fogadja a vendéget. – Hej, édes komám – vigyorgott rá Rob Moore seriff. – Láttam az Oscar-díjas szerep- lésedet a tévében! Itt a könyéken most te vagy a sztár! Csak néhány dolgot mondok. A fresnói adás után Sacramentóban, San Joséban és San Franciscóban is lement a riport. A neten láttam, hogy valaki már Theofil fan clubot is alakított! – Ne már! – vigyorgott Theo. – Alig hiszem el. Az előbb hívott az apám. Őrjöngött, és azt mondta, hogy hatalmas botrány van otthon. – Ugyan már! Dehogy van. Beszéltem a seriffel. A püspök, és néhány pap hőbörög, meg egy marék szentfazék öregasszony a templomban. Ennyi. Ja, és persze a gané ras�- szisták, de azok mindig ugatnak valamiért. Inkább hős vagy komám! A medvelövésed- nek is híre ment! Előbb-utóbb filmsztár leszel pajtás! – Majd elcsitul... Hanem, Manuela elhagyott ám! Azt mondta, hogy ő elégetne en- gem, és ezért inkább elmegy... – Tudom. Clara mondta. A csaj lement Mexikóba valami bandával. Rá se ránts. Majd jön másik. Annyian vannak, mint a nyű... – Remélem, nem hamar. Egy kis békére és nyugalomra vágyom. A természet csönd- jére... De, sajnos jön a tél, és Szivárvány elmegy haza... – Nahát – kapta fel a fejét Rob. – Ezt mondtam az előbb. Jön a másik. Ez a doki csaj? Én Judithként ismerem őt. Egyszer kaptam tőle valami cseppeket, mert begyulladt a sze- mem. Nem használt, és egy hétig viszketett tőle a seggem! Később tudtam meg, hogy a szemembe kellett volna csepegtetni, én pedig, amilyen marha vagyok, megittam... Ezen elröhögcséltek egy kicsit, majd Rob kibökte, hogy miért jött valójában. Röstel- kedett egy csöppet, de aztán vett egy nagy levegőt. – Az van koma, hogy kellene valamikor egy kis segítség. Ráérsz? – Persze. Mi volna az? – Hát, hogy is mondjam na... Megkértem Clara kezét. De ha most kiröhögsz ezért, akkor kibelezlek... Theo nem röhögött. Inkább örült annak, hogy a melák és magányos Rob, társra talált. – Inkább örülök ennek. Jól elvoltatok ti együtt, láttam. Rokonlelkek. Na, és mit tud- nék én nektek segíteni ebben? 120

– Tavasszal lenne az esküvő. Itt a faluban, az indiánok között. Maatoskawah hívott meg bennünket. Ketten adnátok össze bennünket. Te és a főnök. Ilyen még úgy sem volt a világon! Clara imádja az extrém dolgokat, hát ezzel megkapja! – Részemről semmi akadálya, de lehet, hogy már nem lesz rá jogom! Valószínűleg kirúgnak az egyházból, ha csak már meg nem történt azóta... – Tavasz odébb van – vigyorgott Rob. – Annyi minden történhet még addig... Theo bólintott. Ebben is igaza van a seriffnek. A tavasz az olyan. Történős. Ebben maradtak... Vasárnap reggel Theo a szebbik ruháit szedte elő a szekrényből. Ezeket (is) Manuela vette neki. Ing, farmer, és dzseki. Nem túl szépek, de hát ez van! A szarvasbőr ruhájában, vagy papi reverendában mégsem mehet el egy baráti találkozóra. Megmosdott, borotválkozott és az egyre hosszabb haját is elrendezte valahogy. Az indiánok hosszú fekete haja természetes volt mindenfelé, de egy világosbarna, majdnem szőke indián különös látvány lenne. Suttogó szerint inkább keményebbre, valami dögös rockerre kéne vennie a figurát. Az hihetőbb volna. Tíz óra körül jött meg Szivárvány. Theo látta, hogy ő sem az autentikus öltözéket választotta és nagyon örült ennek. Kék farmert, fehér blúzt és egy virágokkal díszített (kissé giccses) bordó dzsekit viselt. A szokásos tornacipő már természetesnek is tűnt. – Szia Theo! Látom, kész vagy. Úgy festesz mint egy úr! Akkor indulhatunk? – Persze. Hanem annyi információt azért mondjál nekem, hogy tudjak majd kapcso- lódni a beszélgetéshez. Ki ez, mi ez a lány? – Liliana a neve. Együtt jártunk az orvosira. Ő sebész lett, s mint ilyen, ezerszer töb- bet keres mint én. Engem ez nem érdekel, tudod. Őt azonban igen. Szeretjük egymást, de elválaszt minket a világszemléletünk. Az enyémet ismered. Az emberek, a természet, a szeretet. Az ő élete viszont a pénz körül forog. Azt imádja, bár kiváló érsebész és mestere annak amit csinál. A bátyjával jönnek. Azt viszont nem tudom, miért hívott fel. Legalább három éve nem találkoztunk és nem is beszéltünk. Mindegy. Majd kiderül... Theo rozzant dzsipjével gurultak végig Bishop főútján, a város túlsó végén lévő re- pülőtérig. Kis vidékies reptér volt, ami egykor, a 60’-as években a hadsereg tulajdonát képezte. Ma viszont főleg sport- és kis repülők használják, és itt van több környékbeli magánpilóta tárolója is, ahol a féltett masináikat őrzik. Itt várták hát Lilianát, aki azt írta, hogy 11 óra tájban érkeznek. Ezen a bázison nem volt se váróterem, se mozgólépcső, csak néhány nagydarab, bá- dogból épült hangár. Egy csinos és tiszta faház volt az „utasforgalmi” épület, büfével és emléktárgy bolttal. Itt ültek le és jobb híján kávézgattak. Negyed óra múlva Theo meglátta a kis sportrepülőgép vakító leszállófényeit. Kifizették a kávét és elindultak a kifutópálya széle felé. A kis repülő odagurult a faház elé. Az ablakából lelkesen integetett Liliana. Kinyitot- ta az ajtót de nem szállt ki a gépből. Onnan kiabált Amitola felé. – Szia Jud! Gyertek ide! Gyorsan... Theo és Szivárvány összenéztek, majd elindultak a géphez. Mindketten remélték, hogy nem csak egy rövid köszönés miatt kellett eljönniük ide. 121

– Gyertek gyorsan, szálljatok be, mert csak tíz percünk van! – Szálljunk be? De miért? – kérdezte döbbenten Amitola. – Hová megyünk? Azt hit- tem itt találkozunk a városban... – Oaklandbe repülünk. Van egy rövid, de fontos, elintézendőm, utána beszélgethe- tünk egy csomót! Na, ugorjatok be gyorsan! A még mindig döbbent Theo felsegítette a szárnyra Amitolát, majd maga is fellépett rá. Onnan kellett bebújni a szűk ajtón át a fülkébe. Ez a kis repülő egy Piper Warrior volt. Négyszemélyes, de nem volt egy luxus limuzin, annyi szent. Begyömöszölődtek a hátsó ülésre, jó szorosan egymás mellé. Theo jámbor képe ismét piros lett... – Bocsássatok meg nekem drágáim – fordult hátra Liliana. – Egy nem várt lehetőség nyílt meg előttem, ezért nem maradhatok itt. De Oaklandben a tengerparton ebédelünk majd! Jó lesz? – Remélem – pillogott Amitola, aki még mindig nem értette, hogy vajon mit is keres ő itt... – Ez itt Sam, a tesóm – mutatott a pilótára. – Jó kezekben vagyunk, mert már vagy tíz napja is van annak, hogy letette a pilóta vizsgát! – Szia Sam! – mondta Theo. – Mi vagyunk az indiánok! Amitola és Fehér Szikla! A srác döbbenten nézett rájuk, de a szőke fiú láttán azt hitte, hogy csak viccelnek. Amitolát viszont ismerte, bár sok éve már, hogy nem találkoztak. Nevetett egyet, majd rátolta a gázt és lassan felemelte a kis jószágot a betonról. A levegőben aztán nyugatnak fordult a tenger felé... Theo bizalmatlanul nézelődött. Még soha nem ült ilyen kis gépen, repülni is csak má- sodszor van szerencséje, mert a Las Vegasba is úgy mentek Manuelával. Ez a kis masina azonban nem volt valami bizalomgerjesztő. Csak egy motorja volt, és az sem érződött túl erősnek. Nem repült nagyon magasan, mégis úgy tűnt, mintha állna. Szemügyre vette a pilótát is. Úgy negyven éves lehetett, tehát csak ugratás volt az, hogy pár napja vezet repülőt. A mozdulatai is rutinosnak tűntek. Ettől aztán megnyugo- dott kissé. Nem nagyon beszélgettek, mert a zajos gépen ordítozni nem túl felemelő. Inkább a tájat nézték az ablakon át. Később Theo a műszerfalon észrevett egy jelzést az egyik kis képernyőn. OAK 160 NM. A szám egyre kevesebb lett, így hamar rájött, hogy ez mű- szer a még hátralévő távolságot méri. Az OAK az Oakland rövidítése, és a százhatvanas szám nyilván a még előttük álló mérföldek mennyisége. Mivel nagyjából ugyanilyen sebességgel haladtak, úgy tűnt, hogy egy órányi út van még hátra. Úgy is lett. Sam egy nagyívű fordulóval siklott át a Friscói-öböl felett, és ráfordult a déli irányra. Amitola és Theo megcsodálták a Golden Gate hidat, a másik oldalon pedig az Alcatraz sziklacsúcsát. Igen aprónak tűnt innen fentről. Elrepültek a Kincses-sziget és a San Franciskót Oaklanddel összekötő Bay Bridge fölött, és tán öt perc sem telt el amikor már gurultak is a reptér hatalmas betonján. Óriási repülőgépek mellett haladtak el a kisgépes terminál felé. Ott aztán végre meg- álltak, és kimászhattak a kerozin szagú szabad „levegőre”. Egy kisbusz jött oda értük, 122

ami két perc alatt kivitte őket a hatalmas várócsarnokba. Theo csak tátotta a száját. Soha nem látott még ilyesmit... – Hát megjöttünk végre kedveseim – csicseregte Liliana. – Most pedig lemegyünk a partra, és eszünk! Ismét ő vezényelt. Meg sem kérdezte, hogy jó-e ez nekik, vagy sem. Taxiba ültek és lementek a partra. Az Alamenda beach végtelen hosszú homokpartja mellett álltak meg a pálmafákkal szegélyezett Shore Line Drive-on. Az étterem, ahová bementek majdnem üres volt. A teraszon az egyik asztalon kicsiny foglaló tábla állt. „Mrs. Liliana Steiner részére”. Leültek és a pincér máris hozta az előételt. Se étlap, se választás! Minden előre el volt intézve! Theót persze nem zavarta mindez. Éhes volt, és úgy érezte, ezek az emberek nem vele akarnak társalogni. Úgy döntött, hogy eszik, iszik, és majd ha kell, beszél is. Egyenlőre azonban nem kellett... Már a kávét fogyasztották, amikor végre megtudhatták, hogy miért lettek idehozva olyan hirtelen. – Na, és miért is vagyunk most itt? – kérdezte halkan Amitola. – Meglepődtünk ezen egy kicsit. Azt hittük, hogy Bishopban találkozunk. Mi változott? – Óh, drágáim – mosolygott Liliana. – Én annyira pörgő életet élek, hogy alig tudok bármit két napnál előbbre tervezni! A minap eszembe jutottál, és azok a szép napok is, amikor még felhőtlen volt az életünk. Olyan nosztalgia roham féle volt ez. Gyorsan fel- hívtalak, hogy találkozzunk. De tegnap kaptam egy emailt, hogy megürült egy érsebész státusz itt Oaklandben, és azt felkínálták nekem. Évi hatvanezer dollárral több a fizetés. El is fogadnám, ha valóban olyan az ajánlat, mint amit írtak. Most fog kiderülni, mert öt órára vár a menedzsment. Így hát találkoztam veled, és a kórházzal is beszélhetek. Szerencse, hogy Sam ráért, mert akkor le kellett volna mondjalak, és azt nem szerettem volna. Ki tudja, mikor tudnánk újra összefutni. – Ki tudja... – mondta mosolytalan arccal Amitola. – Na, és mi van veled? Mesélj! Rendelőd van ott abban a városban? – Nincs. Se ott, se máshol. A Görbe Fenyő hegyen élek a törzsemnél. Talán Sam már nem emlékszik erre, de én valóban indián vagyok. Igaz, hogy csak félig, mert az anyukám nem az. Amitola a nevem, de a „civilizációban” Judith néven leledzem. Ő itt mellettem a barátom, Theofil Becket. Katolikus pap, de a törzsem tiszteletbeli tagja. A hősiességéért a Fehér Szikla nevet kapta Maatoskawah főnöktől. Fakunyhóban lakunk, és egy húszéves dzsippel járunk! Liliana döbbenten nézett Szivárványra, Sam viszont hatalmasat röhögött. – Hát, ez kurva jó! Igenis emlékszem, még ha ezer éve is volt! A humorod is megma- radt – vigyorogott Judithra. – Olyan komolyan mondtad, hogy a srác pap, hogy egészen hihető volt! Meg is ettem rendesen... – Nem vicc volt – mondta halkan a lány. – Ez a valóság. Ahogy látom, talán mégsem volt olyan jó ötlet elhozni ide bennünket... – Én úgy tudtam, hogy az évfolyamról mindenki szakorvos lett – mondta halkan Li- liana. – Te is. Szemész lettél, nem? 123

– De. Csak az én értékeim nagyon mások voltak, ezért visszatértem a szeretett né- pemhez. Való igaz, hogy gyógyítani nem tudom őket, mert az indiánok szeme nem rom- lik. Talán hallottatok már erről. Nem gyógyíthatok, de a természet szeretete kárpótol mindezért. Ott élhetek, ahová még nem tette be a pusztító lábát a civilizáció! Csend lett. Sam pillogott, Liliana pedig zavarában egy kiskanalat pörgetett az ujjával a fehér abroszon. – Na, akkor én megmondom, mi van – mosolyodott el Sam. – Az van, hogy mindenki úgy él, ahogy neki jól esik! Amerika szabad ország! Ha Judithnak a természet adja a boldogságot, akkor az úgy van jól! Megnézzük a cápákat tesó? Ezt már Theónak mondta és fel is állt, hogy máris induljanak a partra. A fiú kérdően nézett Szivárványra, aki intett a szemével, hogy menjen csak nyugodtan... Sam és Theo átvágtak az úton, és a süppedő homokos parton leballagtak az óceánhoz. – Láttam, hogy vágod a szitut – nézett rá Sam. – Elkezdett állni a kés a levegőben! Nem egészséges ilyenkor egy férfiembernek ott maradni. Ketten hamarabb végeznek egymással... – Te tudsz valami olyat, amit én nem? Gyűlölik egymást a lányok, vagy más miatt jutott erre a szintre ez a találkozó? – Akkor most elmondom, mi hogy van – ült le a homokba Sam. – Én Liliana fél- testvére vagyok, vagyis két apánk van. Mivel mindkettő lelépett, egymást támogatva nőttünk fel, és ezért felelősséget érzünk egymás iránt. Mindent, mindig megdumáltunk akkor is, most is. Amikor Liliana az egyetemet tolta, akkor kezdett nővé válni. Tudod milyen az a csajoknál? Forró lesz a seggük alatt a szék. Nahát, ezek ketten itt – intett a vendéglő felé – barátnők voltak. Jó barátnők, de egyszer megjelent nekik az ördög! Denis. Így hívták azt a köcsögöt, aki ráhajtott ezekre a csajokra. Mindkettőre! De úgy ám, hogy egyik se tudott a másikról! Ez a görény seperc alatt megdugta ezt a két naiv libát, majd lazán lelépett. Pár nap múlva már a rektor úr nagybecsű nejét gyömködte a professzor saját medencéjében. – Gondolom, kiderült a dolog – kérdezte Theo. – Naná. Elmondták egymásnak, hogy milyen csapás érte őket. A mesélés közben az- tán lassan megvilágosodtak, hogy ugyanarról a genyóról van szó! Akkor megtört a nagy cimboraság, pedig egyikük sem tehetett az egészről. Barátok maradtak, de már nem volt az olyan, mint annak előtte. – Te hogyan reagáltál erre? Mégis csak a bátyja vagy. Nem kért Liliana segítséget tőled? – Nem. Azt mondta, majd túlteszi magát az egészen, és én ne ugassak bele az életébe. Háát... én azért elballagtam az ipséhez. Beszélgettünk. Egy hónap múlva már le is vették róla gipszet... – Most azért jöttünk ki onnan, hogy egymás közt kibeszélhessék a problémáikat? De hát egy csomó év telt már el azóta... Mit számít az most már? – Azt nem tudom miről dumálnak majd, de jobb ha kettesben teszik. Nem feszélyezi őket egy bátyó meg egy pap. Te valóban az vagy? 124

– Még igen. Szerintem mostanában rúgnak ki az egyházból. – Miért? – vigyorgott Sam. – Elcsórtad a perselypénzt vagy megdugtad a kórista lányt? – Az utóbbi... Ezt nálunk paráznaságnak nevezik, valamint a cölibátus szent fogadal- ma megszegésének. Igaz, hogy a nevelő papom is ezt teszi, és elég sűrűn. – Még szép! Ő is csak ember! Én azt mondom pajtás, hogy ha nem akarsz betegen élni, akkor jól tetted. Eljárt már az idő az ilyen marhaságok felett... De nézd már! Ott jönnek a csajok! Az étteremből kilépő lányok őket keresték a szemükkel. Amikor meglátták a fiúkat, integettek, hogy jöjjenek oda hozzájuk. – Akkor igyekezzünk tesó, mert olyat kapunk, hogy azt nem tesszük zsebre. Egy férfi legyen kezes bárány. Hosszú távon megtérül az. Vagy nem... Amikor a fiúk odaértek Liliana éppen a taxissal vitatkozott, akit azért hívott oda, hogy elvigye őket a belvárosba. – A Merrit tóhoz megyünk, a Lake Side Parkba. Mi a gond ezzel? – értetlenkedett Liliana. – Az, hogy nem érünk oda addigra, mire lejár a műszakom. Túl messze van innen! Nyolc mérföld... – És ha lejár? Nagy ügy. Kifizetem... – Á, az nem úgy van. A szakszervezet megbüntetne. Tilos többet dolgozni... De meg- nézem mit tehetek... Végül úgy tűnt, hogy minden rendben van. Beültek a taxiba, ami elvitte őket a Merrit Lake partjához, természetesen ismét mindenki akaratának figyelmen kívül hagyásával... – Na, kedveseim! Most itt hagyunk benneteket ezen a gyönyörű helyen addig, amíg elintézem az ügyet, amiért idejöttem. Addig ti sétáljatok, pihenjetek. Legföljebb két óra múlva itt vagyunk! Sam és a lány eltűntek. Amitola ránézett Theóra és könnyes lett a szeme. – Mibe kevertelek bele én édes barátom? Mi a fene ez az egész? Csak sodródom az árral, saját akarat nélkül és téged is hurcollak magammal! – Semmi baj, hidd el – mosolygott Theo. – Hirtelen alakultak át a dolgok, és ez a nő alkalmazkodik a változásokhoz. Látszik, hogy komoly rutinja van benne. – Reggel még úgy gondoltam, hogy megjönnek Bisophba. Elmegyünk ebédelni, jót beszélgetünk, majd ők elrepülnek akárhová. Mi viszont ott maradtunk volna vacsorára is, mert anyu egyik barátnője ott él, és már régóta hívott, hogy látogassam meg. Vacsorá- val vár, akármikor jövök, azt mondta. Hát én úgy gondoltam, hogy elviszlek hozzá tacót enni, de ez ma már biztosan nem jön össze... – Valóban, engem is odavittél volna – érzékenyült el Theo. – Egy ismeretlent? Miért? – Ezer oka van annak. Egyszer majd úgy kilencszázötvenet elmondok belőle, de egyet azt most. Azért mentünk volna oda kettesben, mert a lelkem hozzákapcsolódott a tiédhez. Nem ebben a pillanatban! Akkor, akikor még nem is ismertelek. Érzem, hogy lelkünk ismeri egymást már ezer évek óta. Az, hogy most itt élünk ebben alakban, test- 125

ben az nem számít. Vagy érzed a másikat, vagy nem. Ha érzed, akkor nincs helye már több szónak! Na, sétálunk? Szivárvány belekarolt a fiúba és elindultak a gyönyörű park egyik sétaútján a tó felé. Theo büszkén vonult a szép lányba karolva. Most végre igazi férfinak érezte magát... Hatalmas utat tettek meg. Megkerülték az egész tavat! Több, mint négy mérföld! De nem vették ám észre, hogy mennek. Egész úton ömlött belőlük a szó. Elmesélték egy- másnak az egész életüket, annak minden bajával és sokkal kevesebb örömével. Végül egy fagylaltozó előtt megálltak és lerogytak a hatalmas platánfa alatt álló asz- talkához. Most érezték csak, hogy mennyire elfáradtak a gyaloglástól. A felszolgáló lánytól két különböző fagyi kelyhet kértek. Egy Vénusz és egy Apolló nevűt. De fordítva ám! Az Apollót Amitola kérte magának. – Tudod, a nőnek a férfi jár, mindegy, hogy az fagylaltkehely, vagy pap... Mire kimondta, már meg is bánta, és jó mélyen belevörösödött, de kár volt. Theónak nem esett le. Ő csak megértően bólogatott, majd belemerült a saját, Vénusz nevű hideg, de mézédes kelyhébe... Már este volt, nyolc óra is elmúlt, amikor megszólalt Amitola telefonja. A park egyik padján ültek és aggódtak. Örömmel nyomta be a gombot. – Szia Liliana. Már arra gondoltam, hogy valami baj történt. – Jaj, én is izgultam, de tudod, elhúzódott ez az egész! Elfogadtam az állást! Nagyon boldog vagyok. Most itt vagyunk a kórház menedzsmentjének a partiján, mert megün- nepelnek engem! Viszont úgy tűnik, hogy sajnos nem vihetünk vissza benneteket, mert reggelig maradunk. Nem baj ugye, édes? Béreltek egy kocsit, és azzal pik-pak otthon lesztek. Na, puszillak téged, meg azt a helyes fiút is! Szia, szióka... – csilingelt Liliana, majd letette a telefont. Amitola elsápadt, majd lassan Theóra nézett, aki érdeklődve figyelte a lány lassú összeomlását. – Baj van? – tette fel a lehető leghülyébb kérdést. – Á, nincs. Hacsak az nem, hogy itt ragadtunk egy hatalmas városban, mert a kedves „barátnőm” nem tud hazavinni bennünket. Partin vannak ugyanis. Nem tudom, hogy mit akart tőlem ez a kurva – szalad ki véletlenül a száján. – Nincs benne semmi jóérzés... Mi volt ez az egész? Játék? Sírni kezdett, Theo pedig ügyetlenül átölelte, hátha azzal vigaszt nyújthat számára. Meglepetésére Amitola hozzábújt és ettől a pillanattól fogva már a fiú ingén folytak végig a könnyei. – Most mi lesz? Majd’ háromszáz mérföldre vagyunk a falutól! Arról már nem is beszélve, hogy alig van pénzem. Talán kétszáz dollárom... – Az nem gond – vigyorgott Theo. – Nekem volt egy olyan érzésem, hogy ne jöjjek el pénz nélkül. Azért, hogy ne lássanak engem egy csóró senkinek a barátaid. Nem akarom elővenni itt egy sötét parkban, de tudd meg, hogy hétezer dolcsi van nálam! Az összes pénzem! Akkor ezt most elköltjük! Úgy ám! Mind egy szálig! 126

Amitola döbbenten nézett rá. Erre nem számított. Egy perccel ezelőtt még azt fontol- gatta, hogy valami olcsó motelban éjszakáznak majd, most azonban felmerült a lehető- sége annak, hogy mégis hazajuthatnak. – Akkor jó. A spórolt pénzed megmenthet bennünket. Persze, csak ha én is szerepelek a menekülési tervedben... Theo válaszul megölelte a lányt, majd intett, hogy induljanak. Túl sötét volt már az a gyönyörű park. A főút szélén több taxi is állt. Theo gálánsan kinyitotta az ajtót a lánynak és besegí- tette az ülésre. Úgy, mint egy úr. – Egy olyan hotelba vigyen kérem, ami tengerparton áll, a víz közelében – mondta hivatalos hangon. – Hány csillagos legyen? – kérdezte a sofőr, aki nem lepődött meg a kérésen. Nyilván többször is találkozik hasonlóval a munkája során. – Négy – mondta találomra Theo. – Annyi elég is így elsőre. A sokat látott taxis bólintott és elindult az öböl felé. Azonnal tudta, miről van itt szó. Ez a gyerek most lenyűgözi a lányt azzal, hogy elviszi egy jó szállodába, ahol amúgy még soha életében nem járt. Vacsorára is meghívja, majd egy kis iszogatás után fel- mennek a szobába. Lehet, hogy az utolsó dollárjait kaparta össze erre, és egy vasa sem marad. A szíve mélyén kissé sajnálta is ezt a kedves gyereket... – Hát kérem, ez itt a Waterfront hotel – húzta be a féket a sofőr. – A Washington Streeten vagyunk, nem messze a repülőtértől. Megfelel? Tizenhat dollár... – Ő... Persze. Köszönjük. Tessék a pénze. A többi a magáé... A taxis megnézte a húsz dollárt, amit Theo a kezébe nyomott. Várt egy pillanatig, mert arra gondolt, hogy talán kellhet az a négy dolcsi ennek a csóró gyereknek, de végül zsebre vágta a pénzt. – Ennyin már igazán nem múlhat a kefélés. Megérdemeltem a jattot. Ebben a szál- lodában feleannyiért érezhetik jól magukat, mint máshol. Áldott jó szívem van. Ez fog egyszer a sírba vinni – gondolta, majd vigyorogva elszáguldott a repülőtér felé. A hotelban minden kék-fehér volt. Kívülről és belülről is. Ez volt a dizájn. A ten- ger színei. Természetesen volt üres szoba is a második emeleten, melynek az erkélye a tengerre nyílt. Theo remegő kézzel tolta be az ajtónyitó kártyát. A szoba elég nagy volt és kék-fehér. Az ágytakarótól a függönyig minden. A falon nagy TV, alatta minibár, a fürdőben pedig csillogott minden. Amitola átölelte a fiút. – Ez nagyon szép! Egy órája még azt hittem, hogy valami szutykos panzióban fogunk aludni, most pedig itt állok egy luxus lakosztályban... – Á, ez csak egy normál szoba itt – mosolygott Theo. – De mielőtt aludnánk, ennünk kéne, nem? Kopog a szemem... A hotel éttermében sem voltak túl sokan, így pillanatok alatt megkapták a vacsorá- jukat. Steaket, salátát, sült krumplit, süteményt. Theo úgy gondolta, hogy nem garasos- kodik. Úgy sem jó a pénz semmire, hacsak arra nem, hogy egy kis örömet szerezzen vele ennek a kedves és tisztalelkű lánynak. Ennek szellemében rendelt egy üveg finom fehérbort is... 127

– Nahát, kedvesem, te aztán nagyon jól tartasz engem, pedig én rángattalak bele ebbe a elmebeteg kirándulásba. Miattam volt minden rossz, ami ma téged ért. – Szerintem meg nagyon is jól alakult ez a nap. Gondold csak el. Repültünk vagy másfél órát, láttuk a magasból az Alcatraz börtönt meg a Golden Gate hidat, sétáltunk egy rakás mérföldet, és most egy szállodában vacsorázunk és finom bort iszunk! Ennél szebbet tervezni sem nagyon lehet... Erre nem nagyon volt mit mondani. Így volt igaz, ahogy azt Theo lefestette. Éjfél is elmúlt már, amikor visszatértek a szobájukba. Az erkélyajtó nyitva volt és kellemes szellő lengette a könnyű (kék-fehér) függönyöket. Kimentek az erkélyre. Az öböl persze korom fekete volt, de a túlparton fényárban úszó San Francisco millió fénye visszatükröződött a vízről. Csodálatos látvány volt. Amitola lassan átkarolta a fiút és a vállára hajtotta a fejét. Theo ettől megdermedt egy pillanatra. Azt már tudta, hogy mit kell ilyenkor tennie, de azt nem, hogy szabad-e? Pár hete még Manuela ölelte őt, és bár Theo távolinak érezte már, azért nem volt az olyan régen! Végül úgy döntött, hogy viszonozza a lány ölelését. Remélte, hogy Amitola fejében nincs ott Manuela emléke. Pedig ott volt az, csak egyre haloványabban. Ahogy Theo közeledett, az emlék úgy távolodott... Néhány perc múlva már nem látták a város fényeit, nem érezték a szellő hűvösét, csak egymás illatát, rezdüléseit. Lassan megszűnt számukra létezni a külvilág! Dél is elmúlt már, amikor ébredezni kezdtek. Lassan kibontakoztak egymás karjai- ból, és egyszerre indultak a fürdőszobába. Hiába, a reggeli szükség erős tud lenni! De nem volt ebből semmi gond. Mint a rutinos házasok, úgy oldották meg a helyzetet. Egy- más előtt, zavart szemérmeskedés nélkül, mintha ezer éve ismernék egymást. És ebben nem is tévedtek volna olyan nagyot... – Most mi lesz? – kérdezte Theo. – Reggelizzünk, vagy ebédeljünk? – Szerintem mindkettőt. Most egy egész karácsonyi pulykát meg tudnék enni... Kézen fogva rohantak le az étterembe. Leültek a tegnapi asztalukhoz és az étlapot böngészték. – Jó reggelt-napot kedveseim – mosolygott rájuk az étterem terebélyes főnökasszo- nya. – Hozhatom előbb a reggelit és később ebédelnek, vagy jöhet az is, ha már úgyis itt ülnek? – Szerintem, jöhet egyben az egész – vigyorgott Theo. – Nincs annyi étel, amit ne tudnánk felfalni. Hegyi emberek vagyunk ugyanis! – Ez a beszéd! Igazi nászutas ebédet hozok! Rám bízzák, vagy választanának? – Természetesen Önre bízzuk – mosolygott rá Amitola – csak jó sok hús legyen benne! – Úgy lesz kedveseim! Alig tudtak felállni az asztaltól. Az utolsó erejükkel még elvánszorogtak a recepció- ig, és még egy nappal meghosszabbították az itt tartózkodásuk idejét. Oka volt annak. Nyomós oka... 128

Másnap délután jöttek el a hotelből. Előtte megbeszélték, hogy hogyan tovább. Ennek folyományaként először is elindultak autót venni. Kellett valami, amivel hazamehetnek. Theo úgy gondolta, hogy az öreg kivénhedt dzsipjének már alig van hátra valami. Ta- lán ha kétszáz dolcsit ad érte valami kölök. Kell tehát egy fiatalabb autó. Újra nem telik, de egy elfogadhatót azért talán kap úgy ötezerért. Ennyit szánt rá... A recepciós fiú mondta, hogy nem messze innen van egy kereskedés. Ő is ott vett magának kocsit. Nézzék meg. Biztosan találnak megfelelőt. Úgy lett. Odasétáltak és fél óra múlva már egy kis Honda CRV boldog tulajdonosai voltak. Ötezerért kínálta a kereskedő, Theo négyezer-ötszázért vette meg. Mindenki jól járt. Ötéves kocsi volt klímával, navigációval felszerelve, de ami lénye- ges, ez egy kis terepjáró. Persze ez nem tud olyan szörnyű helyeken elmenni, mint ahol a dzsip tudott, de nincs is rá szükség. A Görbe Fenyő hegyen éppen jó lesz. Csak egy bökkenő volt. A színe... Piros volt ugyanis. A kereskedő szerint ez nőknek való, mert hetero pasi nem ül piros autóba! Theo csak legyintett, a nepper pedig nem forszírozta tovább az ügyet. – Akkor kiperkálja a casht mister? – Természetesen. Tessék... – Köszi. Akkor használja egészséggel! Ha kicserélné valamikor, csak hozza vissza és találunk majd helyette egy nagyobbat és rendes, sötét színűt... Még ezer dollárjuk maradt. Theo ezt is szívesen elköltötte volna. Azt javasolta, hogy menjenek át a börtönszigetre, de Amitola józanabb volt. – Egyszer majd eljövünk és megnézzük azt is. Most azonban jobb volna, ha elindul- nánk haza. Láttad a navigáción? Háromszázhuszonegy mérföld. Jó, ha hajnalra oda- érünk. – Igazad van – pillogott Theo. – De olyan boldog vagyok attól, hogy élek. Illetve élünk. Szó szerint... Theo ült a kis Honda kormányánál és a kabátja szélét csavargatta. Látszott, hogy nagyon nyomja valami... – Kérdezhetek valamit? – nézett a lányra. – Igaz, nem biztos, hogy akarom is hallani a választ... Amitola megfogta a kezét és a szemébe nézett. Ez bátorítás és engedély is volt egy- ben. Theo megértette. – Most olyasmi történt velünk, amit nem tudom, hogy minek tartsak. Isten ajándéká- nak, vagy a mi lelkünk önálló döntésének. És itt van egy név is. Nagyon féltem, hogy ki- mondod, de te aranyosan elkerülted a megemlítését. Most azonban két szóban le kellene zárnunk ezt a ki nem beszélt nevet. Azért, hogy aztán többé ne jöjjön elő... Amitola felemelte Theo kezét és megcsókolta. Ránézett a fiúra és könny futott ki a szemén. – Tudod, én nem vagyok ám egy buta nő. Jól láttam ám azt a fiút, akit felküldtek a hegyre. Az a fiú tele volt kishitűséggel, félelemmel, és nem volt senkije! Se társa, se barátja, se családja. Akkor aztán a sors, vagy más erő odaküldött neki valakit, akibe be- 129

lekapaszkodhatott. Ez a valaki megismertette őt az élettel. Azzal a fajtával, amit nem is- mert. Megmutatta neki a világot és persze a nőt! Megtanította a fiút mindkettővel bánni. A fiú örült is ennek, de csalódott is volt. Azért, mert az ő habitusa nem ilyen. A nyugodt, kiegyensúlyozott élet helyett őrült Las Vegasi papi munkát, és folytonos pörgést kapott. Én már az első perctől tudtam, hogy ez a bizonyos fiú nem fogja ezt bírni... Megtörölte a szemét. Theo meg akart szólalni, de finoman rányomta az ujját a szájára. – Egy nap aztán ez a valaki megunta az eseménytelen, unalmas életet és elment. A fiú, ahelyett, hogy összetört volna, inkább fellélegzett. Miért is? Mert a lelke nem volt benne abban a kapcsolatban. A teste igen, de a lelke nem. És csak ez számít... Most itt a szállodában egy másik lány lelkével találkozott. Ezek a lelkek viszont összetartoznak már sok-sok élet óta, és ez akkor is így van, ha a Biblia semmit nem ír róla. Így hát összekapcsolódtak ezek a kis lelkek, és persze magukkal húzták a testüket is. Te pedig kedvesem, féltél kimondani azt a szót, amire vártam ebben a két napban. De tudtam, hogy miért. Azért, hogy ne gondoljam rólad, egy csapodár alak vagy aki csak hitegeti a nőket. Hát akkor kimondom helyetted is. Szeretlek... Tiszta szívemből! Ültek a frissen vásárolt autójukban és forrón ölelték egymást. Folyt a könnyük, de ezek most a boldogság könnyei voltak. A valódi, tiszta érzelmeké... – Akkor indulunk? – szipogta Amitola. – Vár a kis falunk és az otthonunk. Jut eszem- be, melyik házban lakjunk? Az enyém pontosan akkora, mint a tiéd. – Megbeszéljük. Hanem mi lesz a szóbeszéddel? – Mire gondolsz? – Hát a falu népe, meg Fehér Medve is, mit szólnak, hogy együtt vagyunk? Pletykálni fognak rólunk... – Nahát, ezért kell alaposan megismerned bennünket kedvesem. Az indián egyenes ember. Ezért a pletyka ismeretlen fogalom nálunk. Meglátod, hogy a nők és a férfiak másképpen fogják kezelni a helyzetet. A nők azt mondják majd, hogy „végre a Nagy Szellem összekötötte e két fiatalnak az életét”. Ezt mondják majd, és táncolni fognak. A férfiak viszont azt hogy: és itt Amitola játékosan elmélyítette a hangját, – „Hát ez a Theo gyerek nem lopja ám a napot. Az egyik ágymelegítő ki, a másik be! Igazi férfi”! Jót nevettek a lány mókázásán, és váltottak még egy-két (nyolc) csókot, majd Theo elindította új szerzeményét a távoli Görbe Fenyő Hegy felé... Nem siettek. Úgy gondolták, hogy nem várja őket otthon senki, tehát nem kell ro- hanniuk. A Sierra Nevada hegylánc lábánál álltak meg először, Jamestown vadnyuga- ti városkában. Igazi vadnyugati stílusú házak, gyönyörűen karbantartva. Az egyik bolt előtt egy zászlórúdon még egy akasztott ember is lóg a turisták örömére. A bábu egy aranyásónak állít „emléket”, aki itt lopta meg a társát egykoron. Ittak egy kis kávét, kicsit üldögéltek, majd folytatták az utat. A 108-ason haladtak kelet felé. A Sherwood erdő szélén, Mi-wuk falunál álltak meg újra. Százharminc mér- földet jöttek eddig, és úgy érezték, hogy most egy hosszabb pihenőt is megérdemelnek. 130

Még mielőtt besötétedett volna, megnézték az indián skanzent a fakéregből épített kunyhókkal és a varázsló házával, majd megálltak William Fuller a „fehér indián” sír- jánál. Tuolumne Mewuk volt Fuller indián neve. 1873-tól 1958-ig élt, és a kaliforniai Indián Szövetség elnökeként dolgozott a Sierra indiánjainak érdekében. – Látod kedvesem? Te lehetsz a következő – ölelte át Amitola. – Minden esélyed meg van erre. – Lehet, ha addig éhen nem pusztulok, mert most nagyon közel járok hozzá... Így aztán az ilyenkor elvárhatóan cselekedtek. Kivettek egy szobát a csinos kis ho- telban, majd jól bevacsoráztak. A jó illatú puha ágyban fázósan összebújva aludtak el. Másnap is csak késő délelőtt indultak tovább... A táj egyre szebb lett. Hatalmas fenyőerdőkön át vezetett az út. Már magasan jártak. A Donnell-lake háromezer láb magasan fekszik. Egy lélegzet elállítóan gyönyörű tó a völgyben. Az út mellett sok kiállót építettek, hogy az autósok gyönyörködhessenek a tájban. Egy óra múlva már a félelmetes Sonora-hágón kanyarogtak felfelé. Több helyen is táblák jelezték, hogy az út ezen szakasza télen zárva van. Néha itt ember magasságú hó esik. Délután értek az útjuk utolsó harmadához. Már csak kilencven mérföldre volt innen a kis kunyhójuk! Azért egy órácskára megálltak itt a Mono-tónál is. Egy újabb gyönyörű látnivaló! Kell néha ilyen az ember szemének! Ez egy sóstó, hatalmas mésztufa dómokkal és mil- lió vízimadárral, akik éppen a sekély vízben élő sórákokat fogyasztották jóízűen. Ez is természetvédelmi terület volt. Valaha Yokut és Kutzadik törzsek éltek itt, és a tónak is indián neve volt valaha. Teniega Bah. Így hívták. Mivel ezek a törzsek már ré- gen kihaltak, Mono maradt a tó neve. – Azért Mono, mert egyedül van? – kérdezte Theo, de Amitola is csak vonogatta a vállát. – Nem tudom. Az is lehet, hogy csak valami elferdült indián szó... És akkor meglátták az információs táblát, amire mindent ráírtak, amit a tóról és a tájról tudni lehet. – Na, itt van e – vigyorgott Theo. – Itt áll a nélkülözhetetlen infó. Aszongya, hogy: a tó vize monomiktikus, vagyis az alsó sósabb víz állandóan keveredik a felső sótlan- abbal! Na, mit szólsz? Enélkül a tudás nélkül biztosan nem érdemes élni egy percig se! Nevetgélve szálltak vissza a Hondába. Ott elmajszolták azt a maradék néhány fánkot, amit még Oaklandban vettek, majd nekiindultak az utolsó pár mérföldnek hazafelé... A faluban persze minden ugyanúgy volt, mint amikor elmentek. Itt aztán nem nagyon történik semmi hirtelen. Már sötét volt, de még nem túl késő, így aztán néhány hívatlan érdeklődő is előkerült a piros Honda megszemlélésére. – Hej, barátom! Asszony-autód van? – vigyorgott Vörös Hód. – Aztán rúzs mindig legyen ám a kesztyűtartóban! – Nagyon jó kis gép ez – ütögette a kocsi oldalát Suttogó Szél. – Volt ilyen nekem is egy ideig. Igaz, fekete színű, de az nem számít. Dallasban azt is ugyanúgy ellopta valami görény, mint a főnököm nejének a piros kocsiját. – Férfinak szégyen ilyenbe ülni... 131

– Bekaphatod hülye gyerek – hördült fel Suttogó Szél. – Miért kötöttél bele a tragacs- ba, he? Megbántott valamivel Theo koma, vagy mi? – Nem. Én nagyon bírom a Theo gyereket, de a bohócautón akkor is röhögnöm kell. Muszáj. Lelki kényszer. Na, megyek. Aludjatok jól komáim! Piros bugyi, piros szoknya, a lomposom hozzá szokna... – hallatszott az egyre távoldó éneke. – Egyszer úgyis pofán vágom ezt a tetvet – dühöngött Suttogó. – Mindenkit basztat, valamiért. A múltkor is mit látok? Valamelyik kölök aranyhalat hozott haza az iskolából egy befőttesben. Ez a barom kikapta a gyerek kezéből, kiöntötte a halat az üvegből, majd csókolgatni kezdte, és sorolta a három kívánságát. A hal persze kinyúlt, a kölök bőgött, ez a görény meg röhögött. Nem is értem... Végre mindenki elhúzott Theo kocsija mellől és bemehettek a házba. Összeszedtek néhány holmit és átvitték Amitolához, mert ott működött a bojler. Amúgy ugyanolyan ház volt, mint a Theóé, (minden ház egyforma volt a faluban), de itt jó illat és tisztaság fogadta őt. Amitola mosolyogva ültette le. – Hát, nem olyan mint a szálloda, de azért ez sem rossz. Máris terítek. Addig moss kezet. A fiú látta, hogy az indián hagyományok már menthetetlenül eltűnőben vannak. Ami- tola ugyanis egy nagy pizzát vett elő a hűtőjéből és a grillsütőbe tolta. Kávét is főzött. Automata főzővel... – Akkor együnk kedvesem. Láttam ám, hogy meglepődtél a pizzán meg a kávéfőzőn, de ez nem lehetett nagy újság a számodra. Ha már egy törzsfőnöknek is mobilja van, akkor ott valami elmúlt örökre. De hidd el, nem ezek a fontosak. Ami a szívünk mélyén van, az számít. Csak az! Azt kell megismerned majd... Nagyon fáradtak voltak a hosszú út és a sok élmény miatt. Ettek, letusoltak és kiültek a teraszon lévő padra. A kristálytiszta égbolt csillagait nézegették. Theo óvatosan átö- lelte a lányt. Boldog volt, hogy végre van egy nő, aki nem űzi, hajtja őt, aki elfogadja olyannak, amilyen. Úgy érezte, Amitola szereti őt annak ellenére, hogy nemrég még egy másik lányt ölelt. De ez sem igaz teljesen, mert az a lány ölelte őt. Nagy különbség! – Mire gondolsz most? – nézett Amitolára. – Egy pár percig semmire sem gondoltam mert nagyon fáradt vagyok, de aztán átö- leltél, és attól fogva száguldoznak a gondolataim. – És mik azok? Jók, rosszak... – Mindenfélék. Például egy pillanattal előbb arra gondoltam, hogy ennek az egésznek pontosan fordítva kellett volna történnie! Előbb itt üldögélünk néhány este, majd jöhet Liliana meghívása és az egész őrült oaklandi kaland. Mert az volt, nem? Egy különös, eleinte félelmetes, majd csodálatossá alakuló romantikus történet. Minden nő arra vá- gyik, hogy legalább egyszer az életében megtörténjen vele, és én most megkaptam tőled. Örökké hálás leszek érte! – Ne már... Én is megkaptam mindezt. Együtt érdemeltük ki Istentől, vagy a Nagy Szellemtől, vagy mit tudom én... – Nem ugyanaz, kedvesem. Mi nők sokkal jobban vágyunk a romantikára. A férfiak nagy része még nem is hallott róla, aki pedig hallott, az hülyeségnek tartja. Egy kisebb 132

egyedszám pedig, ha nem sértelek ezzel, olyan, mint te. Anélkül, hogy görcsölne, agyal- na mindezen, simán megadja a lánynak azt, amire oly régóta vágyott, és te most ezt nyújtottad nekem... Theo látta, hogy Amitola arcán legördül egy könnycsepp, de nem ijedt meg. Látta a lány boldogságtól csillogó szemeit. Ezt a könnycseppet nem fájdalom szülte... – Úgy vettem ki a szavaidból, hogy ennek az ellenkezőjét is átélted már. Jól sejtem? – Igen. Most már elmondhatom, mert megismertem a lelkedet, és tudom, hogy meg- értesz majd. Theo megsimogatta a lány haját és egy nagy puszit nyomott a lány jó illatú arcára. Biztatásul persze... – Az egyetemen történt, a második évben. Nem volt ott senkim, és régóta nem jár- tam már fiúkkal. A középiskolai szerelmemre már nem is emlékeztem, más pedig nem nagyon került hozzám közel. Lehet, hogy ebben szerepet játszhatott az indián származá- som is, pedig hát nem is látszom annak. Na, mindegy... Egy nap Lilianával és néhány csajjal elmentünk egy kosárlabda meccsre, ahol Liliana fiúja volt a nagy sztár. Ültünk, ordítoztunk, káromkodtunk de mindhiába. A csapat úgy kikapott, hogy Liliana bőgött dühében. Felállt és elrohant. Otthagyott bennünket. – És ez nagyon rosszul esett neked, ugye? – Ellenkezőleg. Jókedvem lett. Elindultunk, hogy igyunk valamit. Akkoriban az egyetemista körökben ez nem feltétlenül tejet jelentett. Valami ócska lebujba kerültünk. Négy lány, egyedül. A unatkozó pasik azonnal ránk mozdultak. Mivel kivétel nélkül rossz arcú bunkók voltak, simán elhajtottuk őket. Ez bizony nagy hiba volt... – Baj lett belőle... – pillogott Theo. – Úgy van. Nem tágítottak és egyre erőszakosabbak lettek. Ölelgettek, tapogattak, és amikor az egyik bunkó megfogta a mellemet, akkor fejbe vágtam a söröskorsómmal! Válaszul akkora ütést kaptam az arcomba, hogy a kórházban tértem magamhoz! – Jézusom... – Én is ezt gondoltam akkor... Na, szóval két rendőr állt az ágyamnál. Felvették a vallomásomat és elmentek. Az egyikük többször visszanézett rám... Mivel nem tört el semmim, egy gyönyörű sötétkék monoklival díszítve hazamehettem. Másnap az ágya- mon feküdtem, amikor anyukám szólt, hogy itt a rendőrség. Meglepődtem, és kimentem a nappaliba. Az a rendőr állt ott, aki a kórházban annyira nézett... Itt Amitola megállt. Kiitta a már rég kihűlt kávéját és Theóra nézett. Tetszett neki, amit látott, ezért megsimogatta az arcát. – Nem lesz hosszú, ne aggódj. Rövidre fogom. Szóval ott állt a nappaliban és néhány érdektelen dolgot mondott. Azt, hogy letartóztatták a férfit, meg hogy ne aggódjak, sok évig nem fog lányokat bántani, meg ilyeneket. A belső hangom azonban jelezte, hogy ez a pofa nem ezért jött. Tetszem neki! Csodálkoztam ezen, mert azzal a hatalmas monok- lival úgy néztem ki, mint egy kriptaszökevény... De nem húzom el a sztorit. Elvitt ide-oda, moziba, néha vacsorázni, de nem érez- tem belőle azt a sugárzást, amire vágytam. A romantikát! Csak földhözragadt dolgok 133

érdekelték. A meccsek, a bűnözők, a Mars utazás meg ilyenek. Reméltem, hogy egyszer majd csak megnyílik felém. Egy este aztán felhívott magához. Gondoltam, ennek éppen itt az ideje. Eleinte kedves volt, de különös fénye volt a szemének. Megijedtem tőle... Folyton itatott, pedig már nem éreztem jól magam, de ő azt mondta, hogy csak nyugi, ez hozza meg a jókedvemet. Aztán vetkőztetni kezdett, amit elfogadtam, hisz ezért jöt- tem ide, de nem jól csinálta. Durván szaggatta, tépte le rólam a ruháimat. Amikor aztán bejutott végre oda, ahová vágyott, a tekintetében lévő fény kialudt! Helyette tébolyult dühöt láttam az arcán! – Jó ég! Ő is bántott? – Fizikailag nem, de kirúgott a lakásából. Azt ordította, hogy ő megmentette az élete- met, de én ezt nem érdemeltem meg, mert nem vagyok „tiszta” nő! Meglepődött ugyanis azon, hogy nem ő volt ott az első... Na, akkor úgy gondoltam, hogy elég! Legközelebb csak akkor nyitok valaki felé, ha megérzem azt a bizonyos „hívást”. Ha a lelkem veszi majd a másik jelzéseit. Orvos lettem, majd visszajöttem ide. Amikor megjelentél itt a faluban, éreztem, hogy te más vagy, mint akiket eddig ismertem. Nagyon örültem neked, és akkor belépett az életedbe Manuela... – Nagyon sajnálom – suttogta Theo. – Ha tudtam volna... Amúgy, nem volt ám az olyan nagy öröm... – Szegény fiú – mosolygott Amitola. – Bekerültél a darálóba. Na, szóval... Figyel- telek. Láttam, hogy sok neked az a lány. Te annyira más vagy. Itt ültem ahol most és láttam, hogy a házad előtt állva a hegyeket nézed, miközben ő a kocsiját pakolja. Akkor tudatosodott bennem, hogy elmegy. Hamarosan el fog hagyni. És úgy is lett... Akkor azt hittem, hogy szenvedni fogsz, de láttam, hogy inkább megkönnyebbültél. Az érzéseim igaznak bizonyultak... És most ez a romantikus fiú olyan szép két napot adott nekem, hogy elfeledtette az összes rosszat, amit eddig megéltem. Ez a fiú itt ül a teraszomon, fogja a kezem és ag- gódik! Azon, hogy vajon nem követ el éppen most valami hibát. Olyasmit, amitől én csalódnék benne. Hát megmondom neked Theofil Becket. Te nem! Az, aki vagy, nem. Amúgy mindenki követ el hibákat, én is fogok, és te is. De az a „hiba”, ami végleg elpusztíthatná kettőnk kapcsolatát, nem létezik... És most megcsókolhatsz kedvesem... Theo remegve szorította magához Amitolát. Már nem volt ott a fejében az az ördög, aki ezekben a pillanatokban mindig oda súgta neki Manuela nevét. Úgy tűnt, örökre megszabadult a szíve ettől a tehertől... A reggel első fénysugaraira lassan kinyitották a szemüket. Egymást átölelve ébred- tek. Úgy érezték, nincs a világon jobb hely a Görbe Fenyő hegyen álló kicsiny, jó illatú faházikónál. Délelőtt Theo úgy döntött, hogy felkeresi Fehér Medvét. Úgy érezte, muszáj elmon- dani neki, mi minden történt az utóbbi időben. Maatoskawah kivételesen nem a szőnyegén ült, hanem éppen egy nagy szőrös nyúl- lábat szögezett fel gondosan a háza ajtajára. Theo meglepődve nézte. 134

– Gyere csak fiam, már kész is vagyok vele. Most azt láthatod, ahogy egy komoly törzsfőnök éppen hülyét csinál magából! Az asszonyom hallotta valami rádióműsorban, hogy a nyúlláb szerencsét hoz, és addig rágta a fülem, amíg az egyik harcostól elkértem a zsákmány nyúljának az egyik lábát, és most kiszögeltem ide! Remélhetőleg ettől egy darabig nyugtom lesz! Na, gyere üljünk le a szokott helyünkre... A főnök komótosan rágyújtott a díszes pipájára, néhányat pöffentett, majd Theo felé nyújtotta. – Szippantsál párat, és máris szebb lesz a világ. Azt nem ígérem, hogy nagyon, de valamennyivel szebb. – Köszönöm szépen, de most nem kérek. Nem illet meg, mert szégyenemre, nem hoztam ajándékot... – Na, szíjjad csak fiam. Már régen megkaptam az ajándékodat. Láttam, hogy Amitola boldog és megosztotta veled a házát. Tudod, hogy a törzs tiszteli őt. Ha téged választott, akkor azt a népem örömmel fogadja. A Nagy Szellem pedig megüzeni majd, hogy jó szemmel nézi-e a szerelmeteket. Ha igen, akkor hosszú és boldog életet adhat nektek. – És miféle jel lesz az? Valami érezhető, hallható, látható? Valami kellemes? – Mit tudom én? – nézett rá a főnök. – Amikor itt a jel, majd tudni fogjuk. Mondok inkább egy példát. Amikor Keanaukit, az asszonyomat magam mellé vettem, aggódtam, mert nagyszájú és zsémbes teremtés volt. Egy reggel, miközben húst sütött a tűznél fo- lyamatosan perlekedett velem. Ezt a helyzetet amúgy az indiánok néhány jól irányzott pofonnal szokták elrendezni, de én nem. Kíváncsian vártam, mi lesz a vége... Az lett, hogy az asszony lement a tóhoz vízért, ott a sáros parton lecsúszott, és nyakig merült a hideg tóba. Na, ez volt a jel! Kimászott onnan, és visszajött. Behívott a házba és megkért, hogy hozzak be egy dézsa forró vizet, mert megfagy. Hoztam. Levetkőzött és beleült, én pedig egy nagy fakupával locsolgattam a hátára a meleg vizet. Ennek aztán következménye lett, gondolhatod! Hát azóta nem veszekszik velem! Illetve csak ritkán. Inkább parancsolgat. Mint ezzel a kibaszott nyúllábbal is itten... De hát ez nem veszekedés... – Amitola azt mondta, hogy már az első pillanatban tudta, hogy én milyen vagyok. Honnan tudhatta? – Na, ez jó kérdés, fiam. A szellemek, akik felelősek a tetteinkért, megsúgják. Ezt a ti világotokban őrangyalnak nevezik ha jól tudom, de Rob seriff is folyton rá hivatkozik. Meghallod, ha van belső füled. De mást is mondok. Lehet, hogy Amitola nem más, mint egy újkori Pocahontas! Ismered a történetét? – A Disney rajzfilmre gondol? – A lófa... Fenét! Az indián lányra. Na, figyelj... Ez a Pocahontas nevű lány a póheten törzs főnökének volt a gyereke. 1590 körül született Virginiában, Matoaka néven. Cir- moskodó természete miatt kapta a másik nevét, ami olyasmit jelent, hogy Kis Ledér. Na, hát ez lány később egy angol hódítóba szeretett bele! Valamiért oda volt a fehérekért. Egy nap az apja és a harcosai összecsaptak az újonnan alapított város, Jamestown lakói- val, ahogy az annak idején mindennapos volt. Akkor éppen az indiánok győztek. A fiatal 135

kapitányt is megölték volna, ha a lány be nem takarja a testével. Alig tizenkét éves volt ekkor! Az a John Smith nagyon hálás volt ezért. Ezután lett egy kis nyugalma a szegény apjának, de nem tartott túl sokáig! Ha jól emlékszem, 1613-ban elrabolták a lányt, és irdatlan nagy váltságdíjat követeltek érte az apjától, aki bizony nem volt szegény ember. Ez a némber azonban a fogsága alatt sem maradt nyugton. Beleszeretett John Rolfe-ba, és hozzáment feleségül. Ez volt Amerika első vegyes házassága! Egy fiú gyerekük lett, Thomas. – Akkoriban lehetett ilyet? – csodálkozott Theo. – Nem, de ők köptek a szabályokra. Igazuk volt. Boldogan éltek ezért... A lány apja, Wahunsunacock jobban örült volna, ha nem egy fehér dohánytermesztő lesz a veje, de elfogadta, sőt később meg is kedvelte őt. Pocahontas persze kapott angol nevet. Rebecca Rolfe néven élt, és sajnos halt meg viszonylag hamar. Angliában voltak, ahol a király is fogadta őket 1617-ben. Már indul- tak volna vissza ide, amikor Pocahontas feketehimlőt kapott és belehalt. Rolfe egyedül tért vissza, de ő sem húzta túl sokáig. 1622-ben egy indiántámadáskor életét vesztette... – És mi lett a fiúval? – Ez a Thomas gyerek ott Angliában elvégezte az iskoláit, majd hazajött. Később családot alapított, gyerekeket nemzett. A leszármazottai között pedig olyan hírességeket találhatsz, mint Percival Lowell csillagász, vagy Nancy Reagan! Na, mit szólsz ehhez fiam? – Szóval akkor én lehetek majd az újkori „John Rolfe”? – pillogott Theo. – Ha Amitola is úgy akarja – mosolygott ravaszkásan Maatoskawah. – Ne félj! Meg- tudod idejében... A sok nyüzsgés után nyugalmasabb napok jöttek. Theo esténként kiült Amitola tera- szára és hosszasan játszott a harmonikáján. Volt olyan este, hogy harmincnál is többen hallgatták a játékát! Kaptak jó híreket is. A riporternő írt Theónak, hogy az anyagot, amit vele forgattak itt a faluban, húsznál is több csatorna adta le, ezért az Antenna TV jogdíjként húszezer dollárt utalt át neki. Átveheti Bishop város postahivatalában! Theo annyira örült ennek, hogy beugrott Amitolával a Hondába, és elszáguldottak a városba a pénzért! Theo rögtön költeni akarta. Azt mondta, nem szereti ha sok a pénze. Az csak teher és gond. Neki soha sem volt, így nem is hiányzik. – Vegyünk neked új ruhákat – állt Amitola elé. – Köszönöm, de nem. Van egy csomó. Inkább tedd félre, azt javaslom, mert lehet olyan egyszer, hogy nagyon kéne, és akkor nem lesz... – Jó. Igazad van. De legalább együnk egy baromi nagy hamburgert! A városban egyetlen McDonalds volt. Odamentek hát. Hamburgert, fánkot, kávét fogyasztottak és felettébb jókedvük kerekedett tőle. Ez még tovább emelkedett, amikor meglátták Rob Moore seriff kocsiját, ami akkor kanyarodott be a parkolóba. A seriff és a két rendőre is éhes volt. Nagyon igyekeztek befelé... – Hejj, hát kiket látok itt kajálni? – örült meg nekik Rob. – Nem találkoztunk már jó ideje... Na, az van, hogy most muszáj ezzel a két emberemmel tápolnom, mert úgy illik, 136

ha már ők fizetnek, de este felmegyek hozzátok a faluba. Van pár jó hírem, meg egy rossz is. Majd ott elmondom... Este a teraszon ültek mindhárman, és Amitola finom kávéját iszogatták. Rob seriff fáradtnak tűnt, de jókedvű volt. Dőlt belőle a szó. – Hát az van, hogy megy ám a szekér! Clara hozzám jön, ahogy ígérte, de jól megy a bolt is. Ebben a félévben egy komoly bűncselekmény sem volt a környéken. Ez valami pénzt is hoz majd, mert ilyenkor a város jutalmat szokott megszavazni a rendőreinek! – Azt mondtad, hogy van rossz hír is – aggodalmaskodott Theo. – Érint bennünket? – Némileg. Két hét múlva lesz a tárgyalás, a bunyó miatt. Te, mint sértett muszáj leszel elmenni oda. De ez csak egy lószar. Nem ügy. Simán elmeszelik azt a pár trógert. Aminek nem örülsz majd, vagy talán mégis, az itt van nálam. Egy hete kért meg rá az öreg Nyúlláb Jack, a postásotok, hogy adjam át neked, mert ő nem tud és nem is mer feljönni ide... Ez az – nyújtotta át a fiúnak a levelet. A feladó a püspöki hivatal volt. Theo remegő kézzel bontotta fel. Díszes fejlécű, hi- vatalos papír volt. Ez állt rajta: Végzés. Theofil Becket vikárius méltatlansági vizsgálatát a klérus tanácsa, a nagytiszteletű Dominic Morgan püspök úr vezetésével, Isten nevében lefolytatta, és a nevezettet a papi hivatás gyakorlására méltatlannak találta. A püspökség nem tartotta szükségesnek a nevezett meghallgatását sem, mert a klérus nem kívánta kitenni magát olyan igaztalan gyanúsításoknak, mint amilyet a nevezett, a saját nevelő papja, Bradley atya ellen is intézett. A fent nevezett Theofil Becket a rábízott feladatot szabotálta, a megtérítendő nép előtt a katolikus vallást meggyalázta. Eldobta a hitét, elfogadta és népszerűsíti egy elmara- dott néptöredék pogány világát. A nevét is megváltoztatta, azóta Fehér Szikla néven él ott. Mindezekért a klérus a nevezettet a katolikus egyház családjából kitagadja, és törli az anyakönyvi adatait is. Ezen végzés ellen nem fellebbezhet. A Végzés hiteléül: Dominic Morgan püspök Theo döbbenten ült. Remegett a keze és a szeme könnybe lábadt. Kiátkozták! Tudta, hogy előbb-utóbb megtörténik, el is fogadta, de most mégis nagyon fájt ez az egész! És milyen kicsinyes módon dobták ki! Meg sem hallgatták! Nem tudta mit mondjon most, de főleg, hogy mit tegyen... – Na, most le ne törjél nekem itten – mordult rá a seriff. – Azok a vén pöcsök ott ragadtak a középkorban és azt akarták, hogy te is oda süllyedjél! Ha engem kérdezel koma, akkor te csak nyertél ezzel az egésszel. Mától szabad vagy mint a madár! Amitola viszont lágyan magához ölelte Theo fejét és megsimogatta. Így tartotta ad- dig, amíg egy hatalmas sóhaj tört fel a fiúból. Akkor megnyugodott. Tudta, hogy most repült el az a nagy fekete madár, ami eddig a lelkén ült. A Bűntudat Fekete Madara... Két napig tartott Theo vívódása, majd lassan elfogadta a megváltoztathatatlant. Ki- rúgták onnan, ahol a „választott” hivatását szerette volna gyakorolni. A két napi agyalása azért sok mindenre jó volt. 137

Rájött például, hogy amit ő egy egész életre szóló hivatásnak vélt, az csak a környe- zete sugallata volt. Ő soha nem akart pap lenni. Egyedül az apja kívánsága volt az. A legrosszabb döntése volt az életében, hogy ezt elfogadta! Miután ezeket tisztázta ott belül, máris jobban érezte magát. Amitola rendkívüli ér- zékkel segítette át a fiút ezen a nehéz időszakon. Egyetlen szóval sem akarta megmonda- ni a tutit, és nem adott kéretlen jótanácsokat sem. Ölelte, simogatta és éjszaka szorosan hozzábújt. Ekkor Theóban azonnal visszahúzódott a bánat és előbújt a férfi, annak minden kö- vetkezményével együtt. Amitola reggel megcsókolta és rámosolygott. – Elmondom neked, hogy a te asszonykádnak semmi oka sincs a panaszra! Legfeljebb egyvalamire. Arra, hogy egy ilyen éjszaka után mindig eszeveszettül éhesen ébredek! Reggeli közben nevetgéltek, beszélgettek. Theo szeretett volna valami kedves nevet adni a lánynak, mert jólesett volna becézgetni őt. Meg is kérdezte a véleményét. – Már régen szerettem volna megkérdezni, hogy a három neved közül melyik a leg- kedvesebb számodra? Az Amitola, a Szivárvány, vagy a Judith? – Amitola. Az ugye mindjárt a Szivárvány is, de az ősi név cseng a legszebben. A Judithot szinte soha nem használom, bár a hivatalos papírjaimban ez a név áll. – Akkor lehetnél Ami? Az tetszene? – Nem, de ha neked jólesik kedvesem, akkor csak használd – nevetett. – De lehetek éppen Nyuszi, Donald kacsa vagy Cicamica is... Mondok erre egy történetet. Volt egy- szer egy indián kisfiú, aki egy reggel elment a törzsfőnökhöz. – Mi van fiam? – kérdezte a főnök a gyereket. – Szeretnék nevet változtatni. – Igen? És miért? – Túl hosszú. Rövidet szeretnék! – Mondd csak, mi a neved... – Hajnali Harmatos Rét Felett Suhanó Nyílvessző. – Hát, ez valóban hosszú. És mi legyen helyette? – Sutty... Nagyot nevettek ezen. Ha igaz volt, ha nem, nagyon jellemző ez a történet. Két hét múlva, egy szerdai napon, eleget téve a „meghívásnak”, leballagtak Biggin Hillbe a helyi bíróságra. Akkor tárgyalták azt az ügyet, amibe Theo sértettként volt be- idézve. A tárgyalóteremben igen sok ember gyűlt össze. Mindenki kíváncsi volt a kirúgott kispapra, aki indián lett hirtelen. Persze nem ellene szurkoltak, mert Theót a fél város is- merte és szerette, hanem csak puszta kíváncsiságból voltak itt. Azért, mert amúgy soha, semmi nem történt ebben a városban. Egy kis bunyó és egy nyilvános per jó szórako- zásnak ígérkezett számukra. A teremben ülők kétharmada Theo pártján volt, egy kisebb csoport, a banda haverjai pedig ellene. De ők voltak a hangosabbak. Amitola aggódott is egy kissé, hogy valami baj lesz, de megnyugodott, amikor meglátta Rob és Tomy Mayer seriffeket, valamint több nagydarab rendőrt is a teremben. Pontban tíz órakor a terem- szolga megrázta a csengőt. 138

– Kérem, álljanak fel! A nagytiszteletű Dr. Liam Monroe bíró úr érkezik! Az oldalajtón belépett az ügyet tárgyaló bíró. Kövér, mosolygós tekintetű ember volt, aki szuszogva mászott fel az alig két láb magas pulpitusra. – Leülhetnek – nézett a sokaságra. – Már most elmondom, hogy a tárgyalás alatt nincs tetszésnyilvánítás, vagy fújjolás! Ha valaki nem tudja türtőztetni magát, az repül a teremből! Ja, és a bíróság megsértéséért húsz dollár bírságot is fizet. Értve vagyok? Némi morgolódás jelezte, hogy felfogták az intelmeket. Monroe bíró rendezgette egy kicsit a papírjait, majd a vádlottakra nézett. – Ma a Becket kontra Burke ügyet tárgyaljuk. A vád, testi- és becsületsértés, ras�- szizmus és csoportos garázdaság. Az elsőrendű vádlott Steve Burke, alias Ragyás. Az esküdtek készen állnak? Igen? Akkor ismertetem a vádiratot... A bíró felolvasta a nem túl bonyolult tényállást, majd megkérdezte a vádlottakat, hogy elismerik-e a bűnösségüket, de ők valamennyien nemet mondtak. – Akkor ma nehéz napunk lesz – sóhajtott Monroe bíró, és nekigyürkőzött a feladat- nak. A tárgyalás a megszokott módon zajlott. Lassan és unalmasan. Déltájban viszont sze- gény Monroe bíró elrendelt egy teljes órányi szünetet, mert vízhajtókat szedett a magas vérnyomása miatt, és már majdnem összevizelte magát... Ezt kihasználva, Theo és Amitola a szomszédos pizzériában ebédeltek Rob seriff tár- saságában. – Hány napig fog ez tartani? – aggodalmaskodott Theo. – Lehet, hogy hetekig? – Nem – nyugtatta meg Rob. – Én már vagy tíz tárgyalásán voltam az öreg Monroe- nak. Nem szarakodik sokat, mert hamar elfárad a sok hülyeség hallatán, ráadásul sűrűn kell pisálnia is valami gyógyszerek miatt. Amúgy ezeknek a görényeknek már kiosztott párszor ilyen-olyan büntetéseket, köztük felfüggesztett sittet is! Ez még súlyosbító kö- rülmény is, ezért hamar odalöki őket az esküdtszéknek... Úgy is lett. A bíró unott arccal hallgatta meg „Ragyás Burke” fröcsögését, amiben kifejtette, hogy egy indiánbérencet nem megruházni, hanem kinyírni kellett volna, majd a többi féleszű bandatag hagymázas hőbörgését is eltűrte egy darabig. Meghallgatta Theo beszámolóját is az esetről, ami igencsak rövid volt, mert a bunyó alatt hamar eszméletét vesztette. Még néhány tanú elmondta amit látott, majd ezzel vé- get is ért a per fő vonala. A vádat képviselő ügyész, aki egy fiatal és közismerten lánglelkű demokrata volt, nem leplezve az undorát, a bandára fejenkénti tíz év fegyházat, Ragyás Burke-re pedig életfogytiglanit kért. Ez nagyjából a háromszorosa volt annak, amit valóban kaphatnak, de úgy vélte, hogy legyen csak jó alapos az a büntetésigény! A védő viszont egy alabamai ügyvéd volt, ahol, mint tudjuk, kedvelik a Ku Klux Klan féle bandákat. Ő arra hivatkozott, hogy ezek a szegény és jó szándékú fiatalok, nehezen fogadják el, hogy az egykor még virágzó fehér társadalom elsüllyed, és tenni akarnak a megmentéséért. Mindezért ő „e derék fiúk” felmentését kéri, legfeljebb néhány dollár kártérítést hajlandóak fizetni a sértettnek. Ekkor volt az első bekiabálás... 139

Az esküdtszék visszavonult. Úgy tíz perc múlva jelezték is, hogy megvan a döntés. Bűnös! Mind a tíz vádlott, minden vádpontban... Ekkor Monroe doki fellélegzett. Úgy tűnt, hogy hamar hazamehet, ezért gyorsan ismertette is az ítéletét. – Kalifornia állam nevében! Az esküdtszék a vádlottakat bűnösnek találta, ezért ki- hirdetem az ítéletemet. Az itt megjelent elsőrendű vádlottat, Steve Burke-öt három év börtönre és ezer dollár fájdalomdíj megfizetésére ítélem! A másodrendű vádlottat pe- dig... stb...stb... Öten kaptak még egy-két év börtönt, és mindenkinek kell majd fizetnie Theónak pár- száz dollár jóvátételt is. Úgy tűnt, hogy mindenki jól járt. A Nagy Szellem ismét igaz- ságot tett... Fehér Medve ajándéka Beköszöntött az ősz, de amitől Theo a legjobban tartott, az nem következett be. Ami- tola nem költözött le a városba az édesanyjához. Úgy döntött, itt marad Theóval, mert mellette a helye. Igazság szerint, a fiúnak nem is kellene itt lennie, hisz’ már nem köti a feladat, amit Dominic Morgan püspök mért rá. Kirúgták, tehát szabad ember. De Theónak volt egy másik ígérete. Maatoskawah előtt kimondta, hogy végigdolgoz- za azt az egy évet. Lő vadat, teszi, amit tud a törzsért, a pocsolya népért! Vadásznia azonban már rég nem kellett, mert Maatoskawah felmentette alóla. Külön- ben is, már mindenki a szupermarketben veszi a marhaszeletet! Vadászat helyet viszont tanulnia kellett! Mindent, amit csak lehet. A mítoszokat, a szokásokat, rituálékat... Ad- dig, amíg még lehet. Theo és Amitola is látta, hogy rohamosan vesznek el e csöppnyi népnek a még meg- lévő hagyományai... Theo tehát a hét nagy részében Fehér Medve szőnyegén ült és hall- gatta őt. Mostanában már inkább odabent a főnök házában, mert odakint hidegebbre fordult az idő. Theo első komolyabb feladata a seriffnek megígért esküvő celebrálása volt. Rob nem felejtette el, hogy a fiú szavát adta, összeesketi őt Clara asszonnyal itt a hegyen. De azóta előállt egy kis gond. Theo már nem volt pap. Ezt meg is mondta neki... – Na, és? Ki nem szarja azt le, he? – dühöngött Rob. – Téged felszenteltek egykor. Azt nem lehet csak úgy levenni! Vagy tévedek? Egy gyagyás öreg a büszkeségének megsértése miatt bosszúból azt mondja, hogy: – „Baszki gyerek! Mától már te már nem vagy pap”! – Már pedig ezt mondta... – De nem mondhatja! – ordított Rob. – A kurva életbe! Ha már „szentséget” rakott rád, akkor azt csak Isten veheti vissza! Én nem vagyok egy nagy templomba járó, de ennyit még én is tudok! Theo úgy érezte, hogy a seriffnek igaza van. Különben is. Itt a hegyen Nagy Manitou hatalma szerint történnek a dolgok, és ha Rob azt akarja, hogy itt mondja ki az igent, akkor az legyen úgy. Azért ezt is megbeszélte a főnökkel... 140

– Rob seriff azt akarja, hogy maga és én adjuk össze őt azzal a Clara nevű nővel. Én viszont ezt már nem tehetném... – Marhaság fiam. Amikor egy barát arra kér, hogy segíts, nincs olyan földi törvény, ami megtilthatná azt! Rob barátom azt kérte tőlünk, hogy segítsünk neki a szabadsága elvesztésében, akkor ezt, még ha vérző szívvel is, de kötelességünk megtenni. A jövő szombaton újhold. Akkor lesz az esküvő. Beszéltem! Szombatig még volt idő bőven, hogy Theo tanulmányozza a törzsi szokásokat, amit a párok egybekötésekor alkalmaznak. Fehér Medve szerint ezek nem nagyon különböz- nek a különféle törzsek ceremóniáitól, a pocsolyáké is leginkább a cherokee indiánoké- hoz hasonlít. Ezt nagyon jó, hogy mondta, mert Theo ezzel semmivel se jutott előbbre. De ez is megoldódott. Maatoskawah útmutatása alapján végül minden a helyére került. Pénteken megjött Clara és Rob. Azonnal elválasztották őket egymástól, mert a ce- remóniáig nem lehetnek egy légtérben. Az szerencsétlenséget hozhat! Rob seriff Theo házában kapott helyet, Clarát pedig Amitola fogadta be. Ezt Theo elég perverznek tartot- ta, mert hát Clara mama bizony Manuela nénikéje volt, de a fiú bízott abban, hogy lesz annyi tisztesség benne, hogy nem traktálja majd Amitolát azzal, ami a házában történt... Úgy is lett. Clara a legmagasabb arisztokrácia normái szerint viselkedett. Egy árva szót sem ejtett Theo és Manuela dolgairól! Szombat délben már lobogott a tűz a tér közepén. A falu lakói körbe állták és énekel- tek. Mindenki tudta, hogy egy kissé szabálytalan lesz a rituálé, mert sem Robnak, sem Claranak nincsenek szülei. Így aztán a falu lakói közül jelölt ki Maatoskawah egy férfit és egy nőt, akik a férjet és a feleséget a tűzhöz vezetik. Minden készen állt, így hát megszólaltak a dobok! A falu északi és déli végéből meg- indult a két házasulandó a kör közepe felé. Rob seriffet Keanauki, Fehér Medve fele- sége kísérte, Clarát pedig Suttogó Szél, aki nagyon komolyan vette a feladatát. Talpig tolldíszben ballagott Clara asszony mellett, kezében a hatalmas kukoricás tállal! A tér közepén, látványos tolldíszben ott állt Maatosk­ awah és Theo. Amikor Rob és Clara megállt velük szemben, akkor elhallgattak a dobok. Theo odalépett hozzájuk és betakarta a vállukat egy-egy kék színű takaróval, amely a magányos életüket jelképezte. – Kurva ideges vagyok koma – súgta oda Theónak Rob. – Nem lesz baj, ugye? – Csak nyugi – vigyorgott a fiú. – Uralom a problémát, ne félj! A törzsfőnök néhány varázsigét mormolt, majd szőrszálakat szórt a levegőbe. Senki sem tudta, hogy ez mit jelent, de jók lehettek a szellemek válaszai, mert Maatoskawah énekelni kezdett... Az ének alatt az „ifjú” pár kísérői átadták egymásnak a közös élet jelképeit. Az as�- szony néhány főtt kukoricacsövet, ami azt jelképezi, hogy ő gondoskodik az élelemről és egy cserzett bőrdarabot, ami pedig a ruházat elkészítésére és javítására utalt. Cserébe a férfi kísérője egy nagy szarvas combot nyújtott át, valamint egy kis tőrt. Ezek azt jelezték az arának, hogy az étel megszerzéséről és a nő biztonságról ez a férfi gondoskodik ezentúl! 141

Itt becsúszott egy apró kis baki. Suttogó Szél éppen átadta a tálat Keanauki asszony- nak, de két kukoricacső kiesett belőle a földre. Gyorsan lehajolt értük, ettől a hirtelen mozdulattól viszont majdnem fellökte Clara asszonyt. Ekkor a tömegből meghallotta Vörös Hód hangját: – Nyomás Suttogó! Meg tudod csinálni! Ez az! Te vagy a menő! Gyerünk! Már majd- nem jó! Hajrá koma! Ekkor döntötte el Jack, hogy a lehető legrövidebb időn belül agyonveri ezt a köcsög Hód gyereket... A dobok újra megszólaltak, de már csak egy rövid időre. Maatoskawah a pár elé állt és egy vékony bőrszíjjal átkötötte a kezüket, majd a szemükbe nézett. – Most pedig mondjátok ki hangosan Wakan Tanka előtt a végső szót. Valóban akar- játok-e egymást? A seriff hosszasan köszörülte a torkát, majd belekezdett a napok óta gyakorolt pár szó elmondásába. – Én, Robert Moore kijelentem a Nagy Szellem előtt, hogy társamul akarom ezt a nőt. Beszéltem! – Én, Clara Ortiz kimondom, vagy izéé... – zavarodott bele a mondókájába – kijelen- tem na, hogy akarom ezt a férfit társamul. Beszéltem! Maatoskawah a szemével intett Theónak, aki odalépett hozzájuk a wantaakattah kor- sóval. Ez egy agyagból égetett díszes edény volt, két nyílással a tetején. A Fogadalom Szállítója volt a neve. Tele volt wantaa itallal, ami tiszta víz és darált kukorica keveréke volt. Együtt, egyszerre kellett inniuk belőle. Robnak nem okozott gondot. Megfogta a korsót, odahajolt Clara arcához, és szépen inni kezdtek belőle. Együtt, egyszerre! Nagy ováció lett a jutalmuk! Theo elvette tőlük a korsót és átadta Fehér Medvének. A törzsfőnök felemelte és kelet felé fordult, egy kortyot ivott belőle, majd megtette ezt nyugati, déli és északi irányba is. – Föld Anya! Elmondom Neked, hogy e két ember egyé vált immár! Ittam rá, Neked! Most Maatoskawah ismét felemelte a korsót és ivott fel az ég felé, le a Földanya felé, hogy a házaspár szellemei, valamint az Ég és a Föld áldja meg a szent szövetségüket. Ezután az edényt ledobta egy kőlapra. Az összetört korsó zárja a házassági fogadalmat, és űzi el a rossz szellemeket. A törött cserepeket később eltemetik majd. A Fogadalom Szállítója újra visszatér a Földanyához, ahonnan vétetett... A Főnök ránézett a megilletődött párra, majd a hegyekre emelte a tekintetét és be- szélni kezdett. Nagy Szellem ott fent, kérjük védd meg, akiket szeretünk. Tisztelünk mindent, amit teremtettél a szívünkkel és az életünkkel együtt. Tiszteljük az Anyaföldet, ami a házasságunknak bőséget és erőt ad. Tiszteljük a Tüzet, mely meleget és ragyogó szeretet ad a szívünknek. Tiszteljük a Szelet, hajózzunk bárhol az élet vízén, biztonságban és nyugodtan, úgy, mint mi egykor az apánk karján tettük azt. Tiszteljük a forrásokat amitől soha nem szomjazik majd szerelemünk. Tiszteljük az összes erőt, amit a Nagy Szellem létrehozott, imádkozunk harmóniáért és az igazi boldogságért, melynek mi együtt vagyunk már a részesei... 142

Az imával az utolsó aktushoz ért az esküvő. Theo levette róluk a két kék takarót, és egyetlen nagy fehéret borított a vállukra. A boldogság és a halálig tartó összetartozás jelképét. – Most már házasok vagytok. Isten áldását kérem rátok... Legyetek örökké boldogok – suttogta Theo. – Miatyánk, ki vagy a Mennyekben, szenteltessék meg a Te neved... Ekkor újra megdörrentek a dobok... Rob Moore természetesen nem hagyta magára a falu népét. Tisztességesen megven- dégelte őket. A tűz mellett összetolt asztalokon halak, sült szarvashúsok, pizzák, sütemé- nyek illatoztak és persze sok-sok sör is emelte az ünnep fényét. Mindezt egy rendezvény szervező cég szállította ide. Annyira féltek az indiánoktól, hogy csak kidobálták a teher- autóból az ételt, italt és eltűntek. Mindenki evett, ivott, és énekelt, de nem ám indián törzsi dalokat, hanem Whitney Houston, Barbara Streisand és Lionell Richie slágereket. A törzs tagjai együtt énekel- tek Rob rendőreivel, akik szép számban képviseltették magukat az eseményen, és nem szégyelltek megjegyzéseket tenni egy bizonyos papucsnak nevezett tárgyról, meg némi kékszínű tablettáról... Az „ifjú pár” azonban nem vehetett részt a mulatozásban. Az ősi szokás szerint ők most éppen „megismerik egymást”. Csendben, minden zaj és vigalom nélkül! Így hát jobb híján, bevackolták magukat Theo ágyába, és jóízűen aludtak reggelig! Másnap Rob, Clara és Theo ott ült Fehér Medve házában. Kávét iszogattak és egy kis snapszot is, mert hát elég hideg volt már odakint. Igen jó volt a hangulat. – Kedves barátaim – mosolygott rájuk Rob – nagyon köszönjük ezt a szép és örök élményt adó esküvőt. Az én kis feleségemmel, mert már így kell mondanom, nagyon boldogok voltunk. Szép és szívhez szóló ceremónia volt. – Igazán nincs mit kedves barátom – bólintott Maatoskawah. – Mi örültünk annak, hogy egy jóbarát elfogadta a mi egyszerű lehetőségeink szerint megtartott ünnepet. Mert ez az ám! Két ember örök szövetsége, akarata, amit a Nagy Szellem színe előtt monda- nak ki. Az megszeghetetlen. Viszont nem érvényes... Nem ismeri el a törvény! – Na, ezen a gondon segítünk holnap – mondta Rob. – Fresnóban meglesz a törvé- nyes esküvő is. A két helyettesem lesz a tanú. Tíz perc az egész. Rutin munka... Amit viszont itt kaptunk tőletek, az örökre nyomot hagyott a szívünkben... – Akkor, hogy tárgyi emlék is maradjon a mai napról, átadom az én ajándékomat. Ez egy olyan tárgy, ami megvédi az átoktól az otthonotokat. Egy dobozt adott Rob kezébe, aki kíváncsian nyitotta ki azt. Egy kerek szarvasbőr darabot emelt ki belőle, ami szépen ki volt hímezve és a közepébe fűzött néhány lehelet- vékony bőrszíj pedig két medvekörmöt tartott. – Ez itt a waikait. Egy ügyes kezű asszony készítette számotokra. A házasság jelképei vannak rávarrva, a medvekarmok pedig Theo ajándékai. Azé a medvéé volt, amit ő lőtt pár hete. A medveköröm a legerősebb védelem, és a leghatékonyabb talizmán. Mindig ott legyen a házatokban. – Nagyon köszönjük – mondta Clara. – Nekem pedig igazán nagyszerű élmény volt ennyi igazi férfi közt lenni! Nagyon boldoggá tettek engem. Köszönöm szépen... 143

Este a házaspár elköszönt Fehér Medvétől, Theótól és Amitolától, de a falu népe sem maradt ki belőle. Közben megjött Bishopból a seriffhelyettes is, természetesen vijjogó szirénával, és így is távoztak a faluból. Ezzel jelezte, hogy ő is tud rendezni egy kis zajos színjátékot az újdonsült házasok tiszteletére. Theo állt Maatoskawah mellett és a lassan eltűnő rendőrautó fényeit nézte. Valami különös nyugalom járta át a testét-lelkét. – Valóban jól érezték magukat? – kérdezte Theo inkább csak úgy magától. – Valóban – bólintott a főnök. – A szemük azt mutatta. Nincs annál hitelesebb tanú. Remélem a waikait szerencsét és védelmet ad majd számukra. – Azt mondta nekem, hogy a medvekarom a legjobb talizmán – pillantott a főnökre. – Odalent Biggin Hillben a nyakamban lógtak, mégis félig agyonvertek azok a tetvek... – Mert nem hittél bennük eléggé! Bízni kell benne úgy, ahogy mindenben itt a földön. A bizalom, éltet! Majd megtapasztalod te is. Beszéltem... A néhány napja jött irgalmatlan havazás miatt szinte kimozdulni sem lehetett a ház- ból. Amitola tudta, hogy mi lesz itt, ezért bőségesen bevásárolt Bishop egyik marketjé- ben. El sem kell hagyniuk a házat, amíg nem enyhül az idő. A falu is majdnem üres lett. A rossz idő közeledte előtt sokan lementek a parti váro- sokba, mert nagyon sok családnak voltak ott is lakásaik. Suttogó és Maria is leköltözött a Montereyben lévő házukba. Épp tegnap hívták fel Amitolát és felajánlották, hogy jöj- jenek le oda Theóval pár hétre. Jó az idő. Napozni is lehet... Február közepén azonban ők is elhagyták a falut. Mindenképpen el kellett menniük Amitola mamájához, aki Bakersfieldben él, alig 170 mérföldre innen. Február végén van Judy Mackory asszony születésnapja. Eddig még soha nem volt olyan, hogy a lánya nélkül töltse, ezért Amitola és Theo is összepakolt és útra kelt. Előtte Theo még kikérte Fehér Medve tanácsait is. – Látom fúrja valami az oldaladat – nézett rá a főnök. – Annyi mindent tanultál már, mi lehet olyan, amit még nem tudsz? Az csak valami semmiség lehet. Amúgy nagyon jól esik ám, hogy a népem és az indián hagyományok minden apró részletét meg akarod ismerni. Sőt! A többségét már igen jól ismered. Lehet, hogy le is kéne írni, hogy el ne felejtsd... – Már én is gondoltam rá. Lehet, hogy ha visszajövünk, el is kezdem. De most azt nem tudom, hogy miként viselkedjek Amitola mamájával. Nem vagyok a lánya férje, csak olyan semmilyen élettársi kapcsolatban élek vele. Aztán, egy kirúgott pap, aki még valami díszindián is, vajon méltó-e a lányához? Judy asszony nem indián ugye, de a férje az volt. Lehet, hogy utálni fog ezek miatt... Mit tegyek? Maatoskawah teátrálisan rágyújtott, mert úgy vélte, hogy pipaszó mellett sokkal könnyebb beszélgetni. Szipákolt párat, miközben a fiút nézte. Theo tudta, hogy a főnök ilyenkor gondolkodik... – Ha Amitola odavisz téged, akkor nincs okod aggodalomra. Judynak Ezüst Hold volt az indián neve. Egy békés természetű, csendes asszonynak ismertem, amíg itt élt. Nép- rajzkutató volt, de nem tudott úgy kinyílni irányunkban, mint te. Amikor a „névtelen” 144

elhagyta őt, nagyon összetört, de talpra állt. Büszke és kemény asszony! A segítségemet nem fogadta el, hanem összepakolt és elment Amitolával New Yerseybe. Nagyon saj- náltam, hogy így tett... – Miért „névtelen” Amitola apja? – Mert halott. Aki elhagyja a törzset és egy másikhoz csatlakozik, annak eldobjuk a nevét. El lehet menni, de más törzsnek hűséget esküdni nem... – És ha engem is ilyennek tart majd Judy mama? – Nem. Azonnal látni fogja, hogy ki vagy te! Rád van írva ugyanis... Pár éve költözött ide Bakersfield jómódú részére. Egyszer feljött ide hozzám. Tán két éve lehet? Hozott valami finom európai bort, úgy emlékszem portugált, ha van olyan nevű ország... Szóval itt ültünk a sátram előtt és hajnalig beszélgettünk. Nem láthatta rajtam, de meglepett, hogy mennyire fiatal maradt. Azt is éreztem, hogy szeretet volt a szívében a törzs iránt, és engem is kedvelt egy kissé... – Akkor ne aggódjak? – bizonytalankodott Theo. – Ne. Te csak legyél önmagad. Amúgy meg lehet, hogy hamarosan a veje leszel... Ezüst Hold keze nyoma Háromórányi jókedvű autózás után álltak meg Amitola édesanyjának háza előtt, amely a Jill Jane avenue egyik legszebb háza volt. Óriási fenyőfák árnyékában álló, terméskövekből készült épület. Theo felhajtott a garázsbejáróhoz és leállította a motort. Kivette az ülés mögül azt a nagy csokor virágot, amit még Tehachapi városban vett idefelé jövet. Megálltak ott egy kicsit pihenni. A kávézó mellett egy csillogó kirakatú virágüzlet pompázott. Theo alig tudott választani a szebbnél szebb virágok közül. Végül egy szín- pompás vegyes csokrot vásárolt. Úgy vélte, és a virágkötő lányka is azt tanácsolta, hogy bemutatkozáshoz jobban illik ez, mint amit először választott. A hatalmas rózsacsokor ugyanis lánykéréshez való leginkább... Az ajtóban már ott állt Judy asszony és boldogan ölelte magához a lányát. Theo to- porgott a csokorral és megvárta, amíg őt is észreveszi. – Jaj, ne haragudjon fiatalember, hogy nem köszöntem, de az anyai könnyektől nem láttam jól! Judith mamája vagyok. Szólítson Judynak, ha nem bánja... – Jó napot asszonyom – hajolt meg esetlenül. – Theofil Becket vagyok. Ha Theónak szólít az pont jó lesz. Ezt a csokrot önnek hoztam szeretettel... – Köszönöm szépen. Ó, nagyon szép! Van is egy jó nagy vázám hozzá. A nappali közepére állítom! – Na, hogy ha már kellően kiudvariaskodtátok magatokat, akkor talán bemehetnénk, mert piszok nehéz ez a csomag – nevetett Amitola. – Vapiti comb van benne. Kettő is... Judy mama háza éppen olyan volt, ahogy azt Theo elképzelte. Amitola sokat mesélt neki az anyjáról, életszemléletéről, a személyiségéről. Ezek alapján Theo elképzelte ma- gának Judyt, az otthonát, és a környezetét. Örömmel látta, hogy szinte pontosan olyan minden, mint ahogy azt ő a fejében leképezte... 145

– Amíg a leánykám elpakolja azt a rengeteg húst, addig körbevezetem a házban. Leg- alább beszélgetünk pár szót a vacsoráig, az ugyanis már rég készen van! Na, erre jöjjön kedves Theofil... Theo udvariasan megtekintette a ház szobáit, hátsó kertjét és a medencét is, de igazán az a fedett barbeque sütő tetszett neki, ami a kert oldalában állt. Asztal és székek, egy hűtő és egy nagy elektromos grill tették vonzóvá a helyet. Judy egyből észrevette... – Ugye, ez az! – nevetett. – Én is ezt kedvelem legjobban az egész házban! Ezen a helyen megbékél az ember a világgal. Itt eszik ugyanis... – Most télen is használja? – Természetesen. Ezen a környéken soha nincs hó és nincs hidegebb sem 56 °F-nél (12 C°). De ma este az étkezőben vacsorázunk. Nos? Tetszett amit látott? – Nagyon. Valamiért pontosan ilyennek képzeltem el az otthonát. Illik magához... Judy elnevette magát, de el is pirult egy picit. Jól esett neki Theo dicsérete. – Engem is így képzelt el? – Igen, de az nem volt túl nehéz. Amitola egy csomó fényképet mutatott nekem. Már ismertem, mielőtt láthattam volna! – Köszönöm szépen. Hanem, megkérném valamire kedves Theo. A lányomat én Ju- dithnak hívom, de leginkább csak Bunnynak (Nyuszi). Megköszönném, ha nem hasz- nálná az indián nevét. Félre ne értsen, nem a nép miatt, hanem egy bizonyos férfi miatt, aki ezt a nevet adta neki. Ő meghalt, talán tudja... – Igen. Hallottam Amito... izé, Judith apjáról, aki elhagyta magukat és a törzset is... – Így van. Akkor talán megérti a kérésemet... Na, jöjjön kedves, – karolt bele a fiúba – nézzük meg, hogy Bunny elpakolta e már a bazi nagy szarvas combokat... A vacsora nagyszerű hangulatban telt. Judy mama kitett magáért. Az ételek nagyon finomak voltak, különösen egy Pao-Chi nevű kínai saláta. Az Theónak mennyei perce- ket adott! Amikor befejezték az étkezést, átvonultak a hatalmas nappaliba és leültek a kandal- ló elé, ami finom meleget ontott magából. De nem valódi fafűtéses kandalló volt ám, hanem csak olyan elektromos, viszont igazinak tűnő lángok táncoltak a képernyőjén... – Elfér egy kis fűtés így este, ugye? – kérdezte Judy. – Jól esik, bár mi ott fent a hegyen megszoktuk már a hideget – mondta Theo. – Ami- kor pedig úgy érezzük, hogy most jó volna egy kis hőség, akkor megtömjük a vaskályhát és élvezzük, ahogy a díszgyertya szétfolyik az asztalon... Ebben a pillanatban esett le Theónak, hogy miről is beszél! Nem gondolta át, csak locsogott össze-vissza! Lehet, hogy Judy mama nem is tud arról, hogy ők együtt élnek! Ajajj... De fölöslegesen aggódott. – Igen, Bunny mondta a telefonban, hogy nagyon jól érzik magukat odafent. Azért remélem, hogy innen sem fognak fejvesztve elmenekülni – nevetett. – Kislányom! Töl- tenél egy kis bort? – Természetesen, mert tudom mi jön most – mosolygott Judith. – Most az jön, hogy „Kedves Theo, én vagyok az idősebb, szia”. Igaz, anya? 146

– Igaz hát! „Kedves Theo, engedd meg, én vagyok az idősebb, szia” – koccintotta a poharát a fiúéhoz, majd mindketten kiitták azt. Ezután Judy néhány (nagy) puszit nyomott Theo arcára, és nem nevetett azon, hogy a fiú fülig vörösödött ettől. – Na, akkor most, hogy a kötelező protokollt letudtátok, beszélgethetünk civilizált indián-fehérember módjára? – kérdezte Judith. – Eddig is így beszéltünk, nem? Most csak annyi változott, hogy könnyebb lesz tár- salogni, mert nem kell ügyelni arra, hogy véletlenül letegezzük azt, akit nem kéne... Na, egészségetekre! Amitola megölelte Theót és szorosan mellé nyomakodott. Belekarolt, mert úgy érez- te, szüksége lesz a fiúnak az ő energiáira. Anyja ugyanis mély levegőt vett! Az rossz jel! Kérdések jönnek majd mindjárt úgy, mint a lavina... Jöttek is. De egyáltalán nem úgy, ahogy Theo azt várta. Nem erőszakosan, nem kö- tözködően faggatta őt Judy, hanem nagy szeretettel és megértéssel. – Sok mindent tudok rólad, mert az én bőbeszédű kislányommal hosszú órákat tele- fonáltunk mostanában. Tudok a medve elejtéséről, Maatoskawah tanításairól, és az oak- landi kalandotokról is. Mielőtt megijednél, azt mondom, hogy mindezeket nagyon szép és fontos eseményeknek tartom! Egy fiatalember életében ezek olyanok, amik nélkül nem lehet tovább élni... Theo elpirult ismét, különösen az Oakland-kaland említésétől, de már csak egy kicsit. Érezte, hogy aki itt ül vele szemben, az nem akarja őt bántani. Ellenkezőleg... Ezért az- tán úgy gondolta, nyugodtan válaszolhat majd Judy mama kérdéseire. – Az viszont nem hagy nyugodni, mert én is átéltem már néhány komoly döntés kény- szert, hogy a papi hivatás elvesztése megroppantotta-e a lelkedet? – Nem esett jól, az biztos – sóhajtott Theo. – Főleg az, hogy engem meg sem hallgat- tak. Volt azonban két erős fogódzóm! Az egyik itt ül mellettem, a másik pedig Moore se- riff, aki szerint én egyáltalán nem voltam papnak való, ezért inkább örüljek annak, hogy vége... Most már nincs bennem se fájdalom, se keserűség, de még harag sem az elveszett hivatás miatt. Ha nem így történik, akkor is vége lett volna egyszer, mert valóban nem volt nekem való, és talán még sok-sok keserűség is ért volna... – Egy jót már kaptál cserébe a sorstól. Őt – mutatott a lányára. – Talán kárpótlásnak szánták, de inkább visszaadták neked azt, akivel már több életet is leéltél. Az összes előző életeidet... – Jaj, anya! Honnan tudod, hogy jót kapott? Még alig ismer! És ha egy förtelmes hárpia vagyok, he? Nevettek ezen és újra koccintottak. Theo jól látta Judy mama szemén, hogy a kezdeti bizalmatlansága vele szemben már rég elszállt. Szeretettel nézi őt! Ennek nagyon örült... – Azt is mondta a pici lányom, hogy Fehér Medve megpróbál megtanítani mindenre, amire csak lehet. Tudom is, hogy miért teszi ezt. Fél, hogy a törzs szokásai, kultúrája, hite örökre elvész. Téged választott ki erre, mert ugyanazt látta benned, amit én. Elhiva- tottságot minden iránt, ami tiszta és becsületes. 147

Amikor fent éltem a hegyen, mindezt tőlem remélte. Néprajzos voltam és egyáltalán nem óhajtottam sokáig ott maradni. De közbejött valaki, egy „névtelen”, és megszületett Judith. Akkor úgy tűnt, hogy örökké ott fogok élni, ezért elkezdtem az anyaggyűjtést. De nem ment... Semennyire sem éreztem magaménak! Később aztán már a törzset sem... Judy mama a poharát forgatta az ujjai közt és egy pillanatra messze futottak a gon- dolatai... – Fehér Medve akkor úgy látta, hogy soha nem talál már senkit erre a nemes feladat- ra. A törzsből senki nem vállalkozott rá. Sem a vének, sem a fiatalok. A saját fia sem. Akkor a sors odavezetett téged. Most is úgy látom, hogy ez bizony nem véletlen! – Lehet – bólogatott Theo. – De nem tudom, hogy az én kevés élettapasztalatom, és az ilyen irányú iskolai végzettségem hiánya képessé tesz-e rá... Teológiát végeztem, és a környezetem szerint nem is vagyok egy lángész! Inkább mamlasz seggfejnek tartanak... Amitola átölelte a nyakát. – Okos és komoly fiú vagy – súgta a fülébe. – Mindent megoldasz, amit csak akarsz. – Én is hallhatom? – reklamált a mama. – Azt súgtam neki, hogy mindenre képes, ha egy olyan klassz, belevaló csaj van mel- lette, mint én! – Ez így igaz – mosolygott Judy. – Azért némi segítséget én is tudok adni ehhez a munkához. Megvannak még azok a jegyzeteim, amit odafönt készítettem. Nem sok, de talán hasznos lehet. Főleg imák, varázslatok szavai, különféle kellékek nevei, képei. Jó lesz még valamire! – Tudom, hogy nem szabadna kérdeznem, és nem is kell rá válaszolnod ha fáj, de na- gyon érdekelne Amito... izé, Judith édesapja. Sem Maatoskawah, sem ti nem beszéltek róla, pedig szerintem ő egy megkerülhetetlen ember az életetekben! Judy a földet nézte egy darabig, majd a lányát és végül Theo szemét. Tudta, hogy ez a fiú az élete része lesz hamarosan, sőt, már most is az. Nem lehet semmi bizonytalan a kapcsolatukban. Gondolkodott, majd döntött. – Igazad van. Judith életét ő indította el, ezért jár neki és neked is, hogy elmondjam róla mindazt, amit eddig nem tudott sem ő, sem te. Természetes is, mert a kíváncsiság, a kielégítetlen tudásvágy érthető a fiataloknál. Ezért nem cirkuszoltam amiatt, hogy Judith elmegy az apjához. Több, mint két éve már ennek... Judy töltött egy kis bort és az asztalt rendezgette. Ezzel is nyert egy kis időt, hogy kellően összeszedhesse a gondolatait. – Hosszú lesz. Nem baj? – Nem anya – mondta Amitola. – De hogy érted azt, hogy „amit én sem tudok”? Mi van olyan még, amit nem mondtál el? – Most elmondom. Az elejétől a végéig. Tanulsággal szolgálhat nektek is, bár ti an�- nyira mások vagytok, mint mi voltunk... – Mennyire „mások”? – Tisztábbak. Egyenesebbek. Felvilágosultabbak. Na, mondhatom? Kemény lesz és őszinte. A végén sírni fogunk Bunnyval, de egyszer el kellett jönnie ennek a napnak is. 148

Szóval... Az egyetemen néprajzkutató diplomát szereztem. Van már vagy harminc éve. Akkor se volt, és most se jó semmire, hacsak nem találsz egy olyan egyetemi pro- jektet, ami finanszíroz neked valamiféle kutatómunkát. Ezerből egy van ilyen. De én ezt akartam művelni, ezért körülnéztem. És mit láttam? A saját egyetemem indít egy ösztöndíjas kutatást egy fő részére! Téma, a Sierra Nevada indiánjainak élete... Azonnal beadtam a pályázatomat. Másnap megtudtam, még húszan pályáztak rajtam kívül. Két- ségbe estem, de eldöntöttem, hogy megszerzem ezt a munkát! Megtudtam, hogy ki a döntnök. Egy tanársegéd, aki amúgy matekos volt. Semmi köze a néprajzhoz, de nem is ezért kapta a feladatot. Senki sem akart ezzel foglalkozni, hát odalökték neki. Nos, én elkezdtem egyengetni az utamat. Fogtam egy üveg márkás bort, és becsöngettem a lakása ajtaján! Ekkor Amitola felszisszent. Ő már sejtette, mit akart adni az anyja az ösztöndíjért. Theónak persze most sem esett még le. Szerencsés alkat az ilyen... – Nyugi lányom! Megmondtam, hogy ma könyörtelen őszinteséggel számolok be a múltam eseményeiről, olyanokról is, amihez amúgy semmi közötök sem lenne. Azért teszem mégis, mert sokat tanulhattok belőle. Olyan dolgokat, amiket e tudás birtokában már nem követtek el. Vagy nem mindegyiket... Na, hol is... Ja, igen. Tehát becsöngettem X.Y tanársegéd úrhoz, aki alig volt idősebb nálam pár évvel. Magas volt, vékony és csúnya. A vak nők ideálja. Ezeknek ő is a tuda- tában volt, ezért igen csak meglepődött a megjelenésemtől. Azt kérdezte, mit óhajtok... Mondtam neki, hogy nagy szükségem van arra az ösztöndíjra, ezért térjünk a tárgyra de sürgősen! Hogy nagyobb nyomatékot adjak az akaratomnak, kigomboltam a blúzo- mat! Hebegett, habogott, hogy ő nem, meg ez nem korrekt másokkal, amikor nyílt a má- sik szoba ajtaja, és ott állt egy meztelen férfi! Azt kérdezte a tanár úrtól, hogy – valami baj van, szerelmem? Theo nem akarta, de röhögni kezdett. Nem tudta megállni. Amitola viszont diszkré- ten felsóhajtott úgy, hogy az anyja meg ne lássa... – Ne szakítsatok félbe, mert elfelejtem, mit akarok mondani – korholta őket Judy. – Szóval a kedves tanár úrral akkor sem tudtam volna mit kezdeni, ha akartam volna. De már nem is kellett. Ott nyökögött nekem, miközben kituszkolt az ajtón. Azt mondta, ter- mészetesen öné a munka, de amit itt látott az maradjon köztünk. Elvárom magától! Hát köztünk maradt... Így aztán egy hónap múlva mehettem kutatni a pocsolyákat. Amikor beállítottam a faluba, mindenki azt hitte, hogy orvos vagyok. Mindezt azért, mert a kormány azt ígérte nekik, hogy küld oda egyet valamikor. Rögtön kaptam egy házat, és másnap anyák hozták oda a gyerekeiket vizsgálatra! Amikor kiderült, hogy miért vagyok ott, semmivé lettem. Rám se néztek többé... Akkor még Fehér Medve apja, Wooletaqa volt a törzs főnöke. A neve azt jelenti, az Ember Védelmezője. Békés főnök volt. Magához hívatott és megkérdezte, hogy mit keresek náluk. Elmondtam. Gondolkodott egy keveset, majd rábólintott. Maradhattam... – Apa is ott volt? – kérdezte Amitola, némi izgatottsággal a hangjában. – Nem. Két hétig nem is nagyon láttam senkit. Reggel mindenki ellovagolt a fűrész- 149

telepre, este visszajött. Csak asszonyokkal tudtam beszélgetni, de ők meg nem értek rá... Lassan azonban megszoktak. Nem zavartam sok vizet a falu életében. Egy hónap telt el, vagy másfél, amikor megjött az „illető”. Szürke Farkas volt a neve. A kevés számú magas és nagydarab indiánok egyike. Szép férfi volt. Megdobbant a szívem, amikor megláttam! Ő persze észre se vett, mert Wooletaqa főnöknek mesélte napokig a kalandjait. Egy asszonytól tudtam meg, hogy a harcosok által elejtett vadak kikészített prémjeit vitte föl Kanadába, a hideg vidékekre eladni. Járt Ottawában, Win- nipegben sőt, átment Új Foundlandra, egészen Gander városáig. Eladta az összes prémet és közel százezer dollárt hozott vissza a faluba! Hősként ünnepelték két napon át! – Jó, de veled mikor és hogy találkozott? Nekem mindig csak annyit mondtál, hogy „összefutottunk odafent” – izgult Amitola. – Éppen a törzsnél található utolsó két tomahawkot rajzoltam a füzetembe, amikor mellém lépett. Megnézte mit csinálok, majd kérdezgetett a munkámról. Este viszont odahozott a házamhoz egy nagy darab húst, megsütve, papírtálcára téve. Kenyeret is szerzett mellé. Azt mondta, látja, hogy nem nagyon kapok enni, mert olyan sovány va- gyok, mint egy hal. Így udvarolt... A lényeg, hogy többször is odajött esténként. Hol valami ételt hozott, hol valami díszes pipát, amiről mindenféle történeteket mesélt. Talán Theo még nem tudja, hogy ő Fehér Medve unokaöccse volt, és mint ilyen, a törzs „arisztokráciájához” tartozott. Voltak mindenféle előjogai... – És mifélék voltak azok? Akár meg is erőszakolhatott volna, ha akar? – aggódott Amitola. – Akár meg. De nem ilyesmire gondoltam. Például nem tartozott senkinek beszámol- ni a tetteiről, csak Wooletaqa főnöknek, aki nem sokat törődött vele. Többször ment el napokra úgy, hogy senki sem tudta, hol van, merre jár. Egy nap aztán megkérdezte, hogy láttam-e már grizzly hímeket harcolni. Nem láttam. Hol is láthattam volna? Akkor elvitt a motorján a Josemite völgybe, egy folyó partjára. Több hatalmas és félelmetes medve mászkált a közelünkben, és én úgy féltem tőlük, hogy majd’ összepisiltem magam. Nála még egy árva kés sem volt! Azt mondta, nincs rá szükség... A medvék élet-halál harca amúgy rettenetes volt számomra, de ugyanakkor lenyűgö- ző is. Amikor látta, hogy elfáradtam, elindultunk haza. Egy hegyi menedékházba men- tünk, mert már sötétedett. Nem volt ott senki rajtunk kívül. Na, akkor már sejtettem, hogy hamarosan érdekes dolgok fognak ott történni... – Féltél? – kérdezte Amitola. – Mert én biztosan összetojtam volna magam... – Nem. Ismertem őt már egy jó ideje, és semmi olyat nem tett soha, amitől rettegnem kellett volna. Azt tudtam, hogy ha egy jóképű férfival kell megosztani az éjjeli szállás egyetlen fekhelyét, abból mindenféle lehet. De inkább csak egyféle... És, hát mit tagad- jam. Megtörtént, ami egészséges és normális fiatal nő és férfi közt elvárható. Többször is, többféle módon... – Na, de anya! Ne részletezd, ha kérhetlek! – De igen. Ez az élet ugyanis. Ilyen jó, és néha ilyen rossz is. Mikor melyik végén vagyunk éppen a botnak. 150