Karcsai Népélet Jó

jóukor, mer ha eggy percet is késnek, hát Mátyásnak vége lett vóuna, mer a kocsmáros mán akkor eldűtötte az asztalt, oszt úgy akarta Mátyást beszoritani a sarokba. Akkor oszt megfogták a kocsmárost, oszt elkezdték vallatni. Kivallotta, hogy sok embert megölt, a menyecskének az urát is ű ölte meg, oszt a pincébe rejtette el a húuttestét. Ezután Mátyás király a kocsmárost a Kövesd alatt lévő dombon – amit Akasztóudombnak neveznek még most is – felakasztotta. A menyecskéér rögtön futárt küldött, hogy hozza fel a kövesdi várba, a szóugállóut meg magával vitte. Mikor a menyecske megérkezett, a király kihirdette a katonák előütt, hogy ki akarja feleségül venni a két fehircselédet. Jelentkezett is két katona, mer a két fehirnép igen szemrevalóu vóut. Mátyás akkor összeeskette űköt a vártemplomba, oszt a két katonát leszereltette. A menyecskét megajándékozta, a szóugállóunak meg odaadta az ompodi kocsmát, de a lelkére kötötte, hogy ezután a vendéggel, utasemberrel becsületesen bánjának. / Elmondta: K. Nagy József 65 éves földmüves. Karcsa. / 2. Eggy másik alkalommal meg Mátyás a legelőün esteledett el. Nem messzi vóut eggy öreg pásztornak a kunyhóuja, hát odament szállást kérni. Az öreg adott szivesen, még vocsorára is meghíjta, mer azt mondta, hogy amit a bográcsba fűüz abbul jut két embernek is. Míg a vocsora készült, hát beszélgettek. Mátyás kérdezgette, hogy mi ujság van ezen a vidéken, az uraság nem bánik-e rosszul a néppel, mer ahogy mondta szóugálatot keres, de nem szeretne olyan uraságnál szóugálatba állni, amelyik rosszul bánik a néppel. Az öreg pásztor meg érdeklőüdott, hogy azon a vidéken, ahunnan ű gyütt nem megy-é jobban a szegényemberek élete. Ahogy ott beszélgetnek, eccercsak megszóulal az öreg:- Ennye öcsém, de nagy az óurod! Igen hasonlitol Mátyás királyra. Azt mongyák annak is ilyen nagy óura van éppen. Hogy osztán az étel megfőütt; hát leültek a gyepre enni. Mátyás ült az eggyikóudalára a bográcsnak, az öreg meg a másikra. Ahogy eszegetnek, hát Mátyás király meglátott

az öreg óudalán eggy szép darab hust. A kanáljával át is nyult érte, hogy kivegye, de mikor kiakarta venni, hát az öreg pásztor eggy jóut húzott a kanaljával a király kezére, oszt aszongya:- Magad előütt kaparássz öcsém ne más előütt! Annyi sok helyen bejártad mán az országot, hát nem tanultad még meg, hogy más előütt nem szabad kaparászni! Reggel osztán hogy megvirradt, hát Mátyás utnakindult, hogy vándoroljon tovább.Mikor hazaért Budára, hát eszébe jutott az öreg, mer az udvari lakomán azt látta, hogy az urakha a tányéron eggy jóu falatot láttak, hát átnyúltak érte egymás elibe.- Majd megtanit benneteket az öreg pásztor – gondolta a király. Eggy futárt utnak is inditott az öregér rögtön. Míg a futár odajárt, hát eggy nagy lakomát készittetett, oszt meghijta rá az urakat is. Megérkezik a futár az öreg pásztorhoz, elmondja, hogy mi járatba van. Az öregrögtön készülőüdni kezdett, mer a parancs az parancs – asszongya -, azt teljesiteni kell. Felőütözött pásztorosan gyóucs ingbe, gyóucs gatyába, oszt elindult a futárral.Mikor megérkeztek, hát az öreget rögtön hivatta a király. Megy be az öreg, kérdezi, hogy minekhivatta, hát Mátyás mongya neki, hogy szeretné visszaadni a kőüccsönt, szeretné megszóugálniű is a szállást meg a vacsorát. Akkor ismerte meg az öreg az ű vándorlegénnyét, oszt igen kértea királyt, hogy ne haragudjon azér, hogy akkor a kezére ütött.- Dehogy haragszok – asszongya a király -, neked igazad vóut öreg, ezt tedd meg bátran mindenkor. Bemennek hát abba a terembe, amelyikbe a lakoma vúot, oszt Mátyás meg azasztalhoz szóulit mindenkit. Az öreg pásztort meg az öreg közzé ültette. Megkezdőüdik a lakoma, hozzák ott a szóugák a jobbnál-jobb falatokat, de hogy aszavam ne felejtsem, az öreg pásztorral szembe eggy olyan úr ült, aki igen szerette a libamájat. Mikor a libamájra került a sor, hát Mátyás király kiment, oszt megparancsolta aszakácsoknak, hogyha hozzák be a libamájat, hát úgy tegyék le a tálat, hogy a libamáj az öregelibe kerüljön, az úr elibe ne tegyenek a tálra májat. Behozzák hát a libamájat, oszt leteszik úgy, ahogy a király mondta. Hát az úr nemtudta türtőüztetni magát, hanem egyenesen nyúlt át az öreg pásztor elibe. Az meg se szóu, se

beszéd, mikor az úr a májat el akarta éppen venni, a kanáljával eggy jóut ráhuzott az úrnak akezére. Felugrik az úr nagy mérgesen, elkezd kiabálni, hogy merte ezt vele megtenni, mikorű ilyen nagy úr. Az öreg pásztor meg nyugodtan aszongya:- Ha úr az úr, akkor tanuljon meg úgy enni, hogy más előütt ne kaparásszon! De az úr csak szökőüdözött, hogy megveri az öreget, de Mátyás leintette, osztelmondta hogy járt ű is az öreggel, oszt igazat adott az öregnek. Vocsora után még beszélgettek,osztán lefeküdtek. Másnap reggel gazdagon megajándékozta az öreget, oszt hazaküldte./ Elmondta: id. K. Nagy József 65 éves földmüves. Karcsa. / 3. Eccer, hogy Mátyás vándorolt az országba, hát látja, hogy eggy legényke kéttinóucskával szánt a határba, de úgy, hogy még olyat nem látott a király. Mer a legényke úgyszántott, hogy a rud óurára eggy kis csomóu szénát kötött, oszt szántás közbe az ökrök azt ették. Igen megtetszett ez a dolog a királynak, hát megállt a főüd mellett, oszt megvártamíg a legényke kiért hozzá. akkor oszt beszélgetni kezdett vele. Megkérdezte a fijut, hogy miértcsinál igy szántás közbe? A fiju osztán elmondta, hogy egyedül él özvegy édesanyjával, hát igy kénytelensegiteni magán, mer az ökrök mindég mennek ki a barázdábul, hogy eggy kis füvet harapjanak,de mióuta ezt kitanálta, hát nyugodtan szánthat, mer az ökrök igy csak a szénát látják. Mátyásnak tetszett a fiu tapraesettsége, hát megkérdezte, hogy az édesanyja megtudna-e tanitani eggy rest lányt?Aszongya a fiju:- Azt ne tüllem kérdezze meg, hanem az édesanyámtul, mer ű biztosan meg tudná tenni. No, elment hát a király a faluba, megkereste az özvegyasszonyt – mer hogy aszavam ne felejtsem -, vóut Mátyás királynak eggy rokona, oszt annak meg vóut eggy igen restjánya. De olyan rest vóut, hogy még olyan restet nem látott senki. Mer még arra is rest vóut,hogyha eggy szunyog rászállt, hát azt elhajtsa.

Meg is tanálta az özvegyasszonyt, oszt mingyá meg is eggyezett vele. Az asszonyazt mondta, hogyha fiatal a jány, hát ű megtanitja. Hogy osztán megeggyeztek, hát elment akirály, de eggy hét mulva az özvegyasszony háza előütt hintóu állt meg, oszt kiszállt belőülleeggy szép jánnyal a király. Bemennek a házba, oszt a király mondja az asszonynak, hogy ez aza jány, akirül a multkor szóu vóut. - Jóul van felséges királyom – mongya az asszony -, pakoljanak le, oszt a jányka le is feküdhet, mer biztosan elfáradt az utazásba. Lefeküdt osztán a jány, oszt aludt másnap reggelig. Másnap reggel kőüti az asszony korán fiját meg a jányt, de bizony csak a fiju kélt fel, a jány aludt tovább. Kimentek hát, oszt otthagyták bent a jányt, űk meg végezték odakint a munkát. Későübb az asszony bement a házba, hogy reggelit készitsen. Mikor elkészült a reggelivel, behijta a fiját oszt megreggeliztek, de a jánynak nem adtak. Délbe megint megebédeltek, de megint a jány nélkül. Este szintén ugy vacsoráztak, mer a jány csak feküdt az ágyba, oszt nem szóult semmit. Igy ment ez a dolog három nap. A negyedik nap reggel, mikor az asszony szóult a fijának, hát a jány is megszóulalt, oszt aszongya:- Mamán, dolog az, ha én felkélek?- Dolog jányom, csak kélj fel szaporán.Felkélt a jány oszt felőütözött, de utánna megint megkérdezte:- Mamán, dolog az ha én megfésülködök?Aszongya az asszony:- Dolog az mamán, ha én kisepregetek?- Az is dolog jányom, minden dolog, ami az embert foglalkoztatja, oszt ha dóugozik, hát meg is érdemli az ennivalóut. Te is dóugoztál mán ma, hát gyere, oszt reggelizz velünk. Ettül a naptul kezdve a jány egésszen megváltozott, oszt a munkátul is jobb szinbekezdett lenni ugy, hogy takaros fehircseléd vált belőülle. Telt, múlt az időü. Mátyás király is kiváncsi vóut mán, hogy mire ment azözvegyasszony a lusta jánnyal, hát kóudusnak óütözött, oszt elindult, hogy meglátogatja üköt.Megy a faluba, oszt egyenesen az özvegyasszony házához. Hát ahogy a kapuba ér, az ajtóun

eggy takaros fehircseléd gyött ki az udvarra. Megy hozzá a király, oszt kér Isten nevébe ennivalóut. Aszongya a jány:- Nem ugy van az öreg! Azt tartja a közmondás, hogy aki nem dóugozik, az ne is egyen. Vágjon eggy kis fát, oszt majd kap enni. Mit vóut mit tenni, Mátyás királynak fát kellett vágni. De meglátta, hogy azözvegyasszony megtanitotta a lusta jányt, hát elment, átóütözött, oszt mint király ment vissza. Ottosztán megjutalmazta az özvegyasszonyt, oszt a jányt el akarta vinni, de az kijelentette, hogy nemmegy vissza, mer megszerette az özvegyasszony fiját. Mit vóut mit tenni Mátyás királynak, hozzáadta a jányt a fijuhoz. Megtartották alakadalmot, oszt most is élnek, ha meg nem haltak./ Elmondta: id. K. Nagy József 65 éves földmüves. Karcsa. /Indzsellér történetek 1. Valamikor a határba éccakánként mindég jártak az indzsellérek. A mérnökök, akikrosszul mérték a főüdet, oszt becsapták a népet, hát a másvilágon arra vóutak büntetve, hogyhúuttuk után is mérjenek, ne tuggyanak nyugodni. Aki olyankor mellette ment el az ilyenvilágosságnak, hát annak vigyázni kellett, hogy ne szóuljon eggy szóut se, mer ha megszóulalt,ugy elverte az indzsellér, hogy belehalt. Ez történt az eggyik emberrel is. Eggy este ugy tizeneggy óura tájba ment haza a szomszéd falubul. Vóut benne ital,hát bátor vóut, oszt mikor az indzsellér mellett ment el, hát rá akart éppen gyujtani. De hogy nemvóut gyufája, hát nagy bátran megszóulitotta az indzsellért, oszt aszondta neki:- Aggy mán eggy kis tüzet hej, hagy gyuccsam meg a pipámot! Ahogy ezt kimondta, abba a pillanatba ott termett a kis láng mellette, oszt az embertugy elverte, hogy az elvesztette eszméletét. Ugy tanálták meg másnap reggel, oszt vagy háromhétig nyomta az ágyat a verés után./ Elmondta: Néha Veréb Jánosné. Karcsa, Becsked tanya. / 2.

Vóut itt a Becskeden eggy juhász, de az olyan ember vóut, hogy nem ijedt meg a maga árnyékátul.az beszélte, hogy eccer kint legeltetett a juhlegelőün. A legelőü közepin vóut eggy nagy fa, lehetettvagy tiz méter magoss. Ennél a fánál tanyázott, ha kint maradt éccakára. Eccer, ahogy ott van afa alatt, hát látja, hogy a Fenyvesnél levőü herekazalnál eggy lámpás ég. Elindul oda, hogymegnézze ki az. Hát ahogy odaér, a lámpás mán a tábla másik végin vóut. Megy megint utánna,a lámpás meg mindég előütte. Egész éccaka a világ után járt, de nem tudta utóulérni, mer mindégelőütte vóut csak. Bejárta az egész határt, oszt reggelre hóuttfáradtan került haza. Ami pedigelőütte járt, nem vóut más, mint az indzsellér./ Elmondta: néhai Rajna István. Karcsa, Becsked tanya. / 3.Ezerkilencszáztizenháromba a Becskeden szóugáltunk a falubúl nyóuca. Hát eggy téli reggel 3óura után mentünk ki a Becskedre négyen. Mikor atájon mentünk, ahun most van a titkárnak aportája, hát arra nézek kelet felé, hát a Dakos komáék kertje alatt olyan világosságot látok. Aztmondom Dakosnak: - Nécsak, a kertetek alatt valami világosság van! A szél felülrül fujt, hát mink csak odanéztünk, de oszt csak mentünk tovább, haladtunk a Náci lakása felé, keresztül a jegen. Eccer azon vegyük észre, hogy eggy méter magosson olyan, mint az ökjöm, olyan világosság megközelitett bennünköt. Mink meg erre megálltunk, meg is ijedtünk. - Mi lehet ez? Eggy pillanatra az is megállott, és akkor megfordult felfelé a temetőünek. Mikor a jég a szélire ért, elaludt. Átment a jégen, a Karcsának az északi óudalára. Ott meg olyan tuferkaróukbul vóut ültetve a ficfás. Az öreg Kislengyen bácsinak vóut ott a főüdje. Mink csak álltunk és néztünk. Azon keresztülment a láng, de bujkálva. Ráment a temetőüsáncpartra, azon ment végig északnak, Nagykövesd felé. Mink meg még mindég abba az eggyhelybe álltunk, addig néztük, míg láttuk. Ment felfelé a Magosspartnak. Akkor oszt elindultunk.

Hát mi vóut, mi vóut? Elbeszéltük más embereknek is. Mink addig olyant soseláttunk, fiatalok vóutunk még. Beszéltük az időüsebbeknek, hát azok azt mondták, hogy az nemvóut eggyébb, mint indzsellér. Hát akkor láttam indzsellért, ha az vóut./ Elmondta: Szerdi János 72 éves tsz. járadékos. Karcsa. / 4. Mentünk reggel, mán nem hajnalba, ha éjfélkor szénáér le a Karádira. Ahogymennyünk, átmennyünk itt a hidon hl az őürháznál, hát kigyult a Majáriaba eggy világosság.Aszongya Cinke sóugor:- Nécsak hej, a vén Cinke ott van a Majáristorokba né, most gyujt rá.Annyi, hogy felgyülledt, ott vóut eggy kiskorig, alóu fel a nádhoz. Elment a nádhoz, ott lobogeggy kicsinyt, lobog, akkor onnan megindult, alóu neki a Szuróudtetőünek. Aszondom:- Sóugrom! hát ez nem a vén Cinke!- Nem bizony hej! – aszongya.Mondom:- Mi az sóugrom?Aszongya:- Valami indzsellér, ugy nevezik hogy indzsellér.Ott világitott eggy kicsinyt a Szuróudtetőün, onnan meg elment arra le a Szirginye fel. Ott osztánelmullott a Szirginyénél, nem láttuk tovább./ Elmondta: Tóth Gyula 58 éves tsz. tag. Karcsa. / 5. Az Ujfaluba laktunk, osztán a legyzőü, ez a Danielisz jegyzőü meg ottan járt fel a kertünkön az irodábul. Ott lakott a Nagy Andris házába. Hát kimentem az öcskössel, tizeneggy óura lehetett éccaka. Ahogy mennyünk be az öcskössel, hát nagyanyám meg ment ki a konyhába, oszt tanálkoztunk. Aszondom: - Maga az nagymama? - Én vagyok fijam. - Ne álljak meg?

- Nem muszáj, csak mennyetek be.Eggy nagy tarka kutyám vóut, a meg ott feküdt a ház alatt a lábtóunál, a garádicsnál. Annyi, hogy én bemegyek, lefekszek, aszongya a nagyanyám:- Ki az? Melyik az?De mán én az ágyon fileltem, hogyhát kivel beszél. De én láttam azt a világosságot, ami aKiskarcsátul gyütt fel a barázdán. De figyelembe se vettem azt hittem, hogy a jegyzőü.Megint szóul nagyanyám:- Ki az? Melyik az?Aszongya nagyanyám a kutyának:- Fogd meg! De mán én akkorra kiugrottam a házbul. A világosság az istállóu véginél állott, azudvar közepin. A kutya meg nyivogott, kuncogott. Aszondom a kutyának:- Fogd meg te! Akkor a világosság megindult keresztül le a kutnak, a kutya meg utánna. Mikor leérta kutágoshoz a kutya, akkor csak elnyivogta magát, oszt szaladt vissza hozzám, a lábomhoz.A világosság meg le a Majárisnak. A Majárisnál megállt, onnan lement a Szuróudtetőüre, aSzuróidtetőürül meg lement a Szinginyének. Három helyen állott meg./ Elmondta: Tóth Gyula 58 éves tsz. tag. Karcsa. /Kisértetmondák 1. Az öreg Kerekesnél jártunk, mikor még a Karcsaszélen lakott a kunyhóuba. Űbeszélte, hogy a pácinyin vóut csőüsz a dinnyébe. A pácinyi kepéseknek pünkösd alkalmávalbált tartottak a Héllén, hát ütet is elhujta a fijuk, Mihály Feri, Dakos Jani meg Szabóu Jani, aparhét. Hát ahogy elmondta, ivott eggy kicsinyt, ott vóut éjfélig. Menni kéne mán a dinnyébe, mer akkor állitották fel a kunyhóut. Megyen az uton,hát mikor odaért a fürdőüházi uthoz, oszt mán tér erre lefelé, a falu felé, hát eggy cövek állottelőütte, mint eggy keresztfa. Aszongya Kerekes:

- Meg a fejhőül az anyádot!Hát akkor a cövek hozzáfogott terjeszkedni.- Ki vagyte? Mi vagy te?Hamar megyen utánna, hogy fogi meg, hát mit veszen észre, hogy mint mikor igen nagyzsombák közt van. Megáll a vén Kerekes:- Hun vagyok én?Hát leguggolt, hogy hátha elegyen mán a cövek, hát a cövek is, a keresztfa is leguzggolt.Mikor állt fel, akkor a keresztfa is nyujtóuzzik.- Hun járhatok én? Hun járhatok én? Nem tudtam magamot elképzelni. Eccer hozzáfogok káromkodni, hát mikorkáromkodok, akkor mindég kéccerte többet terjeszkedik. Mán megyek valamerre, hátmajdcsak megvirrad mán! Eccer aszondom neki:- Te, hát ki vagy? Gyere ide, megfoglak, hát széjjelváglak, meg a fejhőü az anyádot: Hát a cövek annál jobban terjeszkedett. Megint megyek, megfordultam, hogymegyek amarra, hát mindég előüttem van nyóuctiz lépésre. Eccer hova lyukadok ki, hát eggynagy gabonába.- Kegyelemes Isten, hun járok én!?Hát mán megyek, hallom, hogy a kakas szóul.- Te, mi vagy? Hát mán a kakas szóul! Hát minden lélek az Istent dicséri, hát dicsérd te is! Hát még annál jobban terjeszkedett. Nem tudtam mit tenni, leültem a gabonába,hogy majdcsak megvirrad mán. Ahogy ott ülök, gondolom, hogy mán tán elment innen. Hátahogy nyujtom ki a fejem a gabonábul, hát az is nyujti ki, a cövek. Eccer mán nem vettemtréfára a dóugot:- Istenem, hun vagyok én?Hát hallom, hogy mán a Héllén felkétek a béresek étetni, mán három óura körül az időü.Hozzáfogok kijabálni, hogy keresztények, hát eggy Tóth nevezetü meghallotta.- Gyertek mán – asszongya -, Gyuri valahun a Pünkösdhomokon kiabál!

Mennek oda, hát kiabál Gyuri bácsi nekik. Mikor oszt mán közel gyüttek a béresek, akkor acövek csak tapsolt eggy nagyot, oszt belevágóudott a vizbe.- No, ott verjen meg a Szentisten!Ugy oszt gyüttek értem, oszt ugy mentem ki a lombszögi utra, oszt ugy mentem haza./ Elmondta: néhai R. Vajda József. Karcsa. / 2. A béresökrökkel vóutunk kint legeltetni ketten. Az ökrököt nem hajtottuk haza este,hanem kint háltunk vele, oszt vártuk, hogy mikor gyün a parancs az ökrök hazahajtására. Eggy estefelé az intézőü úr kiizent, hogy hajtsuk haza, mer másnap szükség lennelessz az igára. A nap már szállóiban vóut, mikor az izenetet megkaptuk, a jóuszág meg igenszivesen evett, hát még maradtunk. Ugy este tiz óura tájba indultunk hazafelé. Az ökrök csaklassan gyüttek, hát bizony mán vóut tizeneggy óura, mire a tanya bejáratához, a keresztuthozértünk. Ahogy keresztül akartuk hajtani az ökrököt a keresztuton, hát az Istennek se tudtukeggyiket se ráhajtani az utra. Csak horkoltak, fujtak, oszt álltak, mintha leszögezték vóunaüköt. Ott killóudtunk vagy eggy óura hosszáig, de nem tudtuk üköt átverni az uton. Hát atársamot beküldtem a tanyába a béresgazdához, hogy mit csináljunk, mer igy még reggelrese lehessünk otthun. Kigyütt osztán a béresgazda is, de látta, hogy nem tuggyuk áthajtani, hátazt mondta, hogy kerüljük meg a keresztutat, oszt hajtsuk keresztül az ökrököt a buzatáblasarkán. Ugy is tettünk. Másnap hajnalba menni kellett az Aranytóura a béreseknek. Ahogy elértünk akeresztuthoz, hát az elsőü ökör megint megállt, oszt se ide, se oda nem ment, csak állt, minta cövek. Nemsokára gyütt az intézőü úr is kocsin, oszt hogy meglátott ott állni bennünköt,hát kérdezi, hogy mijér álljunk ott? Mondtuk osztán hogy mijér, mer az ökrök nem akarnakátmenni a keresztuton. Mikor ezt meghallotta, elsőübe csak nevetett bennünköt, oszt nemhitte, de mikor a kocsissa se tudta áthajtani a két lovat a keresztuton – hijába ütötte -, akkor

mán komolyra vette, oszt mondta, hogy várjuk meg, míg megvirrad, oszt addig küld szalmát.Mikor a nap gyün fel, hát a szalmát szóurjuk a keresztutra, oszt gyuccsuk meg. Úgy is tettünk. Napfelgyüttkor a szalmát rászóurtuk a keresztutra, osztmeggyujtottuk. Mikor a szalma égni kezdett, hát olyan ropogást, csattogást hallottunk, minthapuska ropogott vóuna. Mikor a szalma eléget, olyan forgóuszél támadt, hogy a pápért mind aszemünk közzé szóurta. A keresztuton meg cserepdarabokat, passzulyt meg árpát tanáltunkszétszóurva. A perzselés után az ökrök megoktul elindultak az uton keresztül./ Elmondta: Horváth János 76 éves tsz. tag. Karcsa, Becsked./ 3. Katona koromba eccer szabaccságra gyüttem haza. Ahogy éccaka Szomotoronleszálltam a vonatrul, oszt elindultam hazafelé, olyan érzésem vóut, hogy valakivel tanálkoznifogok. Mikor Nagykövesdet elhagytam törtem eggy botot, oszt kiléptem, hogy hamarabbérjek. Mán a Kiskutnál jártám – a hóudvilág ugy sütött, hogy szinte nappali világosság vóut-, hát eggy alak gyün velem szembe. Gondolkoztam: - Ki lehet az? Ahogy közelebb ér, látom, hogy fehir ingbe, fekete ruhába meg kalapba van. Nem ismerem, akarhogy nézem. - Ki lehet ez az ünneplőübe őültözött ember? Mindeggy – gondoltam – akárki, nekem haza kell menni. Kitérni nem lehetett, hát mentem, lessz ami lessz. Ahogy összeértünk, hát megálltam. Megállt az alak is, oszt csak néztünk eggymásra. Aszondom: - Ki vagy? Az alak nem felelt csak nézett, de olyan különös nézése vóut hogy végigszaladt a hátamon a hideg, mer szinte világitott a szeme. Megint megkérdeztem: - Ki vagy? Csak nem felelt

- Ki vagy az anyád mindenségét? Felelj, mer odavágok!- Mezőüőür. – Felelte az alak, de olyan hangon, mintha a sirbul gyünne. Aval elindult az is, meg én is. Gyüttem osztán hazafelé, oszt utközbe azon gondolkoztam, amit az alak mondott.Gondoltam magamba, hogy mezőüőür márciusba mit keres a határba éccaka? Ha pedig ottjár, hát mijér öütözött ünneplőüsön? Nem szokott az kerülőü ünneplőüruhába járni a határbamég ünnepnapon se. Mikor osztán ezeket végiggondoltam, hát ugy rámgyütt a félés, hogynem birtam mán gyünni se. Mikor hazaértem, oszt meggyújtotam a lámpát, hát anyám csak nézett hogy mibajom van, mi van velem. Elmondtam osztán, hogy kviel tanálkoztam az uton. Hát akkormondták, hogy a kiskövesdi kerülőü vóut olyan formáju, de mán éppen eggy hete hogymeghalt, oszt most nincs is kerülőü Kiskövesden.- Biztosan az nem tud nyugodni szegényfeje, oszt aval tanálkozhattál fijam. – mondta anyám./ Elmondta: néhai Dakos Gyula földmüves. Karcsa. / 4. Még anyám beszélte, hogy az ű idejébe történt a fonóuházba, ahun a jányok fontak,hogy át akarták fonni az éccakát, hát készinteni kellett eggy kis süteményt. Afonóusgazdasszony leküldte a pincébe az eggyik jányt, hogy hozzon fel egyy csupor tejet.Setét vóut mán, hát mikor gyütt fel a jány, hát a pinceajtóuba egy fehér lepedőübe burkoltalak állott. Azt gondotla a jány, hogy a cimborái meg akarják ijeszteni, hát megkapta alepedőüt, lerántotta az alakrul, oszt beszaladt vele a házba. Mikor bent elmondta, hogy mitörtént vele, hát a jányok csak néztek, oszt mondták, hogy űk nem vóutak kint. No, fontak oszták, pergették az arsóut. Meggyüttek a fijuk is, osztán leültek aválasztottjuk mellé. Éjfél felé járt mán az időü, mikor eccercsak megverik az ablakot.Beszóul eggy hang?- Aggyátok ki a lepedőümöt!

Megfogta a legbátrabb fiju, osztán kihajintotta az ajtóun. De még kint tán le se esett, mánrepült is vissza az ajtóun keresztül. Megint verik az abalakot, oszt megszóulal megint azelőübbi hang:- Az hozza ki a lepedőümöt aki elvette, mer igen nagy baj lesz!A jány mán igen félt, oszt nem akart semmiképpen kimenni, de a többiek küldték, hogy csakmennyen. Akkor osztán az eggyik fiu hátulrul átkóucsolta a derekát, a jány meg fogta alepedőüt, oszt mentek az ajtóuhoz. Mikor kinyitotta az ajtóut, osztán lökte vóuna ki alepedőüt rajta, valami csak megkapta, a fiju kezét meg leütötték a derekárul, oszt a jányeltünt. Nem is látták többet, csak a jány eggyik csizmáját tanálták meg másnap a temetőüszélin./ Elmondta: néhai Veréb Jánosné. Karcsa. / 5. Becskeden történt ez az eset. Eccer az eggyik cselédembernek a tehene éccakaellett. Ott vóut mellette az ember egéssz éccaka, oszt mikor a bornyu meglett, hát bement aházba, oszt lefeküdt. Mikor reggel visszament a feleségével az óulba, hát a tehen melletteggy véres törülközőüt tanáltak. Az asszony előüször kilökte a törülközőüt atrágyadombra, de mikor megtudták mások, hogy mi történt, hát azt tanácsolták azasszonynak, hogy a törölközőüt égesse el. Ugy is tett az asszony. Bevitte a konyhába atörülközőüt, oszt elégette. Ettül az időütül kezdve nem vóut nyugtuk a házba, mer minden éccaka ijesztenikezdtek. Mikor lefeküdtek, alig fujták el a lámpát, hát mán nagy dörömbölés hallatszott.Hajnalba meg megjelent eggy alak, aki az asszonynak meg a gyermekeknek nem hagyottbékét, mer fojtotta meg üköt. Az ember mán nem vóut bent ilyenkor, mer ki kellett mennia jóuszághoz étetni. mikor osztán megvirradt, osztán az ember bement, osztán az asszonymondta neki hogy mi történt, hát nem akarta hinni. De hogy asszony mondta, hát az embermegigérte, hogy másnap nem megy ki az óulba, oszt majd ű elbán az ijesztőüvel. Reggelosztán mikor felkelőüre kolompoltak, az ember nem ment ki, hanam az ágyba maradt.Arra az időüre, mikor kellett megint az ágy mellett vóut az alak, oszt nyúlt is az emberhez.Eggyik kezével megfogta a torkát, a testévem meg ránehezedett a mellére úgy, hogy az

ember majd megfult, oszt hijába igyekezett megszabadulni a szoritásbul, nem sikerültneki. Igy ment ez a dolog eggy hétig. Mán a tanyába is hire ment. Az asszonynak azttanácsolták, hogy mikor az alak megint megjelenik kérdezze meg tülle, hgoy mijérháborgatja üköt. Ugy is történt. mikor az alak megint megjelent, hát az asszony aszongya:- Minden jóutét lélek dicséri az Urat, hát te mijér nem?De az alak nem válaszolt. A dolog mám annyira ment, hogy a családnak se éjjele, senappala nem vóut. Az asszony feltette magába, hogy most mán mindeggy, megkérdezi azijesztőüt, hogy miért nem hagy neki békét. Megkérdezi azt is, hogy mit kell tenni, hogybékét haggyon nekik. No, hogy megjelent, hát az asszony megszóulitotta. Megkérdezte,hogy miér nem hagy nekik békét. Az alak erre nagy gunyosan azt felelte:- Azér, mer minden jóutét lélek dicséri az Istent.Az asszony azt kérdezte még, hogy mondja meg mi a kivánsága, mert teljesiteni fogja. Deaz alak azt felelte, hogy ne kérdezze mi a kivánsága, mert ugyse tudná teljesiteni, osztakkor még ugyse hagyna neki békét, hanem követelné, hogy az igéretét váltsa be. Mikorezt elmondta indult kifelé, de az ágyon felül az eggyik gyermek. Erre az alak agyermeknek olyan poffot adott, hogy annak az arca megdagadt. A család mán eggyáltalán nem tudott nyugodni, hát elhijták a papot, hogyszentelje be a házát. A beszentelés használt osztán, mer az alakot nem is látták többet alakásba, de a kamorába – amit a pap nem szentet be – az asszony testvérének nem hagyottbékét. Mer vóut az asszonynak eggy bolondos testvérje, oszt azt ott hálatták a kamorába.Eggy éccaka nagy orditásra ébredtek a házbeliek. Az történt, hogy mikor az ijesztőüfojtogatni kezdte a bolondos jányt, hát az meg valahogy bekapta az ujját, oszt elakartaharapni. Ezután az ijesztőü nem mutatkozott, csak a fatálakot meg tepsüköt szóurták le afalrul néhányszor./ Elmondta: Kovács Gézáné 41 éves tsz. tag. Karcsa, Becsked./ 6.

Apám beszélte, hogy gyütt eccer haza Ujhelybül, de lekésőüdött, oszt vóut mánvagy nóuc óura, mikor onnan elindult. Gyütt ú jóu sebessen, de mégis éjfélt fújta mán avártás a Becskeden, mikor a Keceshez ért. Ahogy a keresztuthoz ért, hát látja, hogy eggyalak megy előütte. Ki lehet ez? – gondolta. Utóul akarta érni, de akarhogy sietett, a távolságnem csökkent, hanem mindég az vóut, ami azelőütt. Addig ment az alak után, hogy azon vette észre magát, hogy nem tuggya, hogy merrejár, de akkor már az alak is eltünt előülle. Ahogy ott gondolkozik, hogy merre mennyen, háteccercsak világosságot lát maga leőütt nem messzi, oszt nemsokájra nagy muzsikaszóutmeg danolást hallott. Ahogy közelébb ért a világossághoz, hát látja, hogy eggy sereg ember meg asszonymulat a világoson. Ahogy odaért, se szóu, se beszéd megfogták, oszt közzéjük állitották. Ottkellett neki is mulatni velük, pedig nem is ismert eggyet se közzülök, mer mind idegenekvóutak. Mulattak, táncolta ott reggelig. Ahogy ott mulatnak, hát eccercsak megszóulal aközelben a kakas. Ahogy a kakasszóu elhangozott, a mulatóu társaság ugy eltünt, minthasoha nem lett vóuna ott semmi. Apán nem mert elmozdulni a helyérül, hát várt ott, hogyvilágosodjon ki, pedig ugy félt, hogy majd kiütött rajta. Mikor osztán kivilágosodott, hát látja, hogy a falu alatt levőü legelőün van, osztkörülte meg eggy nagy csomóu tehéntrágya van elhullatva. Azokkal mulatott egéssz éccaka./ Elmondta: Petruska Miklósné 73 éves. Karcsa, Becsked./ 7. Ujhelybe készültem eccer a piacra. Nem vóut óurám, hát csak tanálomra kéltem fel.Ahogy kimegyek széjjelnézni, hát nagy kocsizörgést hallogk. Mondom, megyek mánmegnézem, hogy hátha piacra igyekszik az a szeker is, de mikor kimentem, hát hogy, azéppen elhaladóu jármü nem szeker vóut, hanem egy hintóu, oszt a hintóuba négy fekete luvóut befogva. Csak a kocsist lehetett látni a bakion, oszt a négy lunak nem láccott a gyeplője.A kocsis szeme meg olyan vóut, mint a tüz. Nem ment még messzire, mikor eccercsakelhalgatott a kerekzörgés. Mén éppen be akartam menni, mikor visszafelé hallottam gyünnia hintóut. Ugy gyütt, hogy a kerek alig érte a főüdet, a négy lu óura meg szinte füstölt.

Bementem osztán, hogy készüljek. Eszembe jutott ugyan, hogy jóu lenne társ utánnézni, de nem ment senki a környékrül, hát igy magam indultam el. Mikor mán a kapubajártam, hát hallottam, hogy szekerzörgés van a Kisérdombon. Sietni kezdtem a szeker után,hogy utóulérjem, mer igen setét vóut, oszt gondoltam, hogy az is Ujhelbe megy, hát nemlessz olyan félőüs, mintha magam mennék. Siettem, de akarmilyen sebessen mentem, atávolság nem akart csökkeni köztem, mega szeker közt. Jóu ideje üztem mán igy a szekeret,oszt igen elfáradtam.- Mindegy – gondoltam – ugy se tudom utóulérni, hát nem szaladok utánna, pihenek eggy kicsit.Ahogy megállok, hát megszünik a szekerzörgés is. No, most utóulérem! Megindultammegint utánna. Alig megyek vagy két lépést, hát megint megszóulalal előüttem a nyikorgás.Mindeggy, most mán majd megpihenek Ujhelbe. Mentem osztán mindenütt a szerkerzörgésután. Mán jóu ideje mentem, osztán ahogy megyek, hát feltünkt, hogy még most se értemel Kiskövesdre, pedig mán régen oda kellett vóuna érni. Gondolkozok: hogy lehet ez?Biztosan kikerültem a falut, hogy a szekerzörgés után mentem mindenütt. Teremtőü Isten!Csak nem tévedtem el, csak nem kisértettek meg, osztán elcsaltak valahova? A félés ugyelőülvett mikor ezt gondoltam, hogy a hideg csak ugy futkározott a hátamon, oszt a verejtékmeg kivert. Nem tudtam merre menni, nem tudtam mit tenni, hát azt gondoltam, hogy nemmegyek tovább, lessz ami lessz, leülök, oszt megvárom, míg kivilágosodik. Leültem osztán, de alighogy letelepedek a batyumra, hát megszünik a szekerzörgés,oszt nagy nevetés meg tapsolás hallatsott onna, ahun azelőütt a szeker zörgött. Nemsokájrameg felettem olyan zugás meg sustorgás vóut a levegőübe, hogy az ijedtségtül majdmeghaltam. Igen nehezen virradt meg, de azér az is elkövetkezett. Mán nem bántam vóunaakármi lessz, csak megtuggyam, hogy hova kerültem. Nem sok időü mulva osztán igenmegkönnyebbültem, mer virradni kezdett, osztán nem messzire megszóulalt a kakasok.Mikor mán világosabb vóut, nézek szét, hát látom, hogy a temetőünk szélin vagyok. Akkorgyüvök osztán rá, hogy én egéssz éccaka a temetőün jártam körül-körül.

Akkor gondolkoztam osztán el azon, hogy miér ment előüttem mikor felkétem ahintóu. Semmi másér, csak azér, hogy elcsaljon, osztán megkisértsen. Meg is fogadtam ottmagamba, hogy többet ilyet nem teszek, nem indulok el ilyen nagy éccaka sehova./ Elmondta: néha Dakos Ferencné Karcsa. /

BALLA ILONA – RICZU IRÉN BALLADÁK1. Bíró Margit Ezernyócszázhuszonötödik évre Szomoru hir hallatszott Veszernyére Kis Imre a Biró Margitot szerette Olyan szép vót, hogy mindenki kedvelte. A Margitot sok legények szerették, De Kis Imre legjobban biztohatta. - Ne félj Marcsa, szivem párja szeretlek, Jövő ősszel feleségül elveszlek. De Imérnek más kisjány járt eszébe. Izenetet küldött Cserepiékhez, Hogy elmegyen oda szombat este, Cserep Zsuzsi mán a kapuba leste. Páros csókot csókolt Imre ajkára, Behijta és beültek a szobába. Éjfél után haza akart mán menni, Cserepiné e szavakkal illeti: - Mennyetek el hónap a pap elibe, Irassátok magatokat a könyvbe. - Mennyetek el hónap a pap elibe, Irassátok magatokat a könyvbe, Addig míg ezt Biró Margit nem tudja, A jányomat örökre elátkozza.



Éjfél után egyet ütött az óra.Biró Margit elindult a nagykutra.Olyan rossz hirt hallott ottan a kuton,Alig birta hazavinni a korsót.Alig hitte, hogy korsóját letegye,Nyomba futott Kis Imréék elibe.- Igaz Imre, hogy te megházasodtál? A szivemre ilyen nagy bánatot hoztál?- Igaz biza Biró Marcsa szeress mást Kilenc évig, hogy mink szerettük eggymást.- Igaz biza Biró Marcsa szeress mást Kilenc évig, hogy mink szerettük eggymást.- Álnok betyár add ide a kezedet, Hagy kivánjak neked páros életet. Esztendeig meg harminchat hónapig, Nyomjad Imre gyásos ágyad fenekit.- Kilenc orvos orvasságát használjad, de nyugtodat soha föl ne tanáljad. Életedbe házasodjál, temessél, Amig te élsz, patikára keressél.Éjfél után kettőt ütött az óra.Biró Margit elindult a nagy utra.Ha köszöntek még aztat se fogadta,Hazament és magát felakasztotta.



Jányok, Jányok, ha jő a szép kikelet, A siromra violát ültessetek Ha ültettek, tejeset ültessetek, Mer még ilyen Veszernyébe nem esett.Adatközlő: Pápai Istvánné 37 éves tsz. tag Karcsa.2. Biró Marcsa Rég elhuzták az esteli harangot, Biró Marcsa a kapuba kiállott, Arra ment a Göndör Sándor, megölte, Egy szúrással a földre terítette. Véress lett a Göndör Sándor ruhája, Kimossa majd ő aztat a Karcsába, - Mosd ki Sándor a ruhádot fehirre, Ugy mennyünk a rendőrbiztos elibe. - Sanyi fiam, nem fájt-e a te szived, Mikor azt a szép barna jányt megölted? - Dehogynem fájt, csakhogy majd meghasadott, Mikor mondta: jaj istenem meghalok! Biró Marcsát viszik a temetőbe, Göndör Sándort az Ujhelyi tömlöcbe, Ujhelyi nagy börtönajtó hasadj meg, Göndör Sándor sohase szabadul meg.Adatközlő: Nagy Lászlóné 57 éves tsz tag. Karcsa.



3. Barna Jani Barna Janit arra kérte babája, Hogy az anyját tegye a másvilágra, Becsalta az erdő rengetegébe, Kést nyomott az édesanyja szivébe. - Csendbiztos ur agyonisten jónapot, - Agyonisten Jancsi fiam mi bajod? - Csendbiztos úr szivem nyomja a bánat, Fáj a szivem, megöltem az anyámat. - Jancsi fiam nem fájt-e a te szived? Mikor te az édesanyád megölted? - Akkor nem fájt, de most mingyán meghasad, Viselem a hatvanötös nagy vasat.Adatközlő: Nagy Lászlóné 37 éves tsz. tag Karcsa.

Szójegyzék Szükségesnek tartjuk, hogy a dolgozatokban előforduló tájszavakat, szakmaiszavakat közöljük, mert ezek a szavak ma már a falu nyelvében is csak elvétve fordulnakelő, inkább az idősebb nemzedék ismer, beszéli, de a középkorúak már alig, az ifjabbakpedig egyáltalán nem ismerik. A kisparaszti gazdálkodás, a falusi portán található eszközökrégi neve is feledésbe merül, ezeket csak a feljegyzések fogják megőrizni, ezért készítettükel ezeknek a szavaknak a jegyzékét. Az alábbiakban betűrendben közöljük azokat a szavakat, amelyek tájszavak,kevésbé ismert szavak napjainkban. Bal oldalon a tájszó népnyelvi alakját közöljük, míg ajobboldalon annak a köznyelvi jelentését. A szavak melletti szám az előfordulásoldalszámát jelöli. A, Áabrosz /100/ - asztalterítőágyaz /95/ - a szöszt a guzsalyon való fonásra alkalmassá teszi.ankervas /112/ - vályogházak sarkait összefogó 6-8 m hosszu vasrudaprószösz /95/ - a szösz gerebenezésekor a kender tövéről lehuzottrövidebb szöszaranyosvíz /125/ - karácsony, újév hajnalán elsőnek meritett víz. Bbehány /131/ - a kenyeret a kemencébe berakjabéli /98/ - az a fonal, amelyet a szövőszéken levő fonal közé beszőnekbélkefa /100/ - A szövőszék tartozékának a vetélőnek része, melyen a fonallal telt nádcső forogbordahaj /99/ - A szövőszéknek az a tartozéka, mely a nádból készült

branka /99/ - bordát rögzíti fésűalaku, mindkét végén bezárt, fából készült eszköz. Ennek segitségével viszik fel a fonalat a szövőszékre.

brige /139/ - játékszer. Fából készül, 15-20 cm hengeralaku fából készült, a két végét hegyesre faragják.cirkó /75/ - C, Cs, Dcsatka /122/ -csecs /125/ - szénné égett fadarab. „Cirkóunak égett” mondják, hacsendit /76/ - valami szénné ég. csak tüzelésre alkalmas kukoricaszár.cseppü /95/ - korsónak a víz szivására alkalmas része. halálesetkor a harang megkondítása. A csendítéssel jelölik,csigacsináló /35/ - hogy férfi vagy nő halt meg. a kender tilolásakor a rostból kihulló fás rész.csőröge /149/ - Tüzelésre használták.csű /99/ - lakodalom előtt szokásos társas összejövetel a csigatészta elkészitését végzik ilyenkor.dikó /116/ - olajban ropogósra sütött süteményféle. nádból készült cső, melyre a szövéskor a fonalateszváta /98/ - feltekerték és szövőszéken levő fonálba befüzték.falimasina /122/ - deszkából házilag készített alacsony fekvőhely.fatál /117/ - E, É, Ffehírnép /93/ -fejszösz /95/ - szövőszék vályogból készült, de a tetején vassal boritott tüzhely. kenyérsütéskor egy kenyérnek való tészta tárolására használt eszköz. asszonynépség egy kéve kenderből előállitott szösz.

féldarab /96/ - 4x150, ill. 6x150 szál /4,8-5 m hosszu/ fonál.fennjáró /98/ - szövőszékre felrakott /felhuzott/ fonál.ficfa /156/ - fűzfa.fílke /122/ - falba épített kisebb szekrény.furik /133/ - talicska.fűtűlvaló fa /79/ - fejfagágó /124/ - G, Gygereben /95/ - horgasfa a szösz fésüléséra /kártolására/ használatos eszköz.gombalyég /152/ - gombalyag. felső ruhadarab.guba /16/ - olyan guzsaly, amelyre ráülve kézzel orsóra fontak róla. kerítőhálógyalogguzsoly /96/ - Hgyalom /84/ - lakóházhajlék /109/ - halottkém. Olyan hivatalos személy, aki a halál beálltáthalálbiró /77/ - hivatalosan igazolta és az engedélyt megadta a temetésre. teherhordásra és szapuláskor /ruha vagy fonál főzésekor/hamvas /97/ - a hamu felfogására használt ritkán szőtt ponyva. a haj lekötésére használt női ruhadarab.hátraszorító /29/ - a kender végéből, hegyébúl gerebenezéskor nyert szösz.hegyiszösz /95/ - az a személy, aki a lakodalomba a vendégeket meghivta.hivogató /33/ - termény tárolására deszkából készített ládaszerü eszköz.hombár /123/ - a lakodalmi vendégeknek az a csoportja, amely vacsorahőrészes /38/ -után

iró /123/ - a menyasszony házától a vőlegény házához megy.izsák /157/ - I vajkészítéskor a tejfölből visszamaradt savanykás ital. a kukoricaszár levelektől megfosztott része.

kabát /29/ - Kkabola /110/ -karosláda /116/ - szoknya /ráncos/karszék /117/ - buboskemencekáva /85/ - Karral ellátott ülőbútor, melyben ruhát is lehetett tárolni. karosszékkétköz /87/ - halászszerszám, a varsa hálójának kifeszítésére használtkézviz /97/ - fakarika. halászszerszámkihány /94/ - forróviz, melyet télen a szabadban mosó asszonyokkinyű /93/ - kezének melegítésére használtak.kisderek /85/ - a kendert a vízből áztatás után kiszedi.kita /95/ - A kendert a földből kihúzza, kiszedi. a varsa keskenyebb vége.kiterit /76/ - 21 fej szösz. /20 fej egymásmellé rakva, 1 fej az egészkocik /122/ - átkötésére szolgál/komendál /19/ - felravataloz. / a halottat a „teritőre” felteszi /komakendő /73/ - a falimasina mellett levő vályogból készített ülőke. a lányt a fiúnak ajánljakomót /126/ - négyzetalakú himzett kendő, melyet akkor használtak, ha gyermekágyas asszonynak vittek enni.konyhatánc /35/ - fiókos bútordarab ruhatárolásra. a lakodalom előestéjén a csiga elkészítésében segítőkkontyolóruha /36/ - számára rendezett mulatság. a vőlegény által a menyasszonynak vásárolt ruha, melyetkovászfa /130/ - először a menyasszonytánckor ölt fel a menyasszony. kétágú fa, melyet a kenyértészta bedagasztása után a

kovászol /130/ - dagasztóteknőre tesznek.köcsögfa /22/ - kenyérsütéshez a lisztet és a kovászt előkészíti.kötővék /84/ - ágasfa, melyre a tejescsuprokat aggatják. a jégen vágott nagyobb lék, ahol a kerítőhálót kihúzzák alesi /136/ - lék alól.lesül /141/ -litya /29/ - L, Ly,lyukasfa /98/ - sertésvágáskor küldött kóstolómasnilap /117/ - játékműszó, amikor a nyerőben levő csapat veszít.maskora /149/ - bő blúz, női ruhadarab. a szövés eszköze. Ezzel viszik fel a fonalat a vetőre,megkotoz /153/ - hogy szövéshez alkalmassá tegyék.mereggyü /85/ - Mmotóla /96/ - vályogból készült tüzhely felső vaslapja.nagyderek /85/ - fonóházakban öltöztetett mulatságos figura, melyet másnávé /99/ - fonóházba küldtek. gazdasszony bizonyos estén tyúkjait a piszkafával megpiszkálja, hogy sokat tojjanak. merítőháló, halászszerszám szövés-fonás egyik eszköze. A fonál szövéshez való előkészítésére szolgál. N, Ny halászszerszám, a varsa szélesebb vége. a szövőszék egyik hengere, melyről szövés közben a fonál tekeredik le.

nyomkodó /99/ - a szövőszék tartozéka. Lábbal működtetve ezzel nyitják a fonalat, hogy a vetélőt átdobhassák rajta.nyüst /99/ - kétszer sodrott vastagabb fonál.

orja /135/ - O, P, Rpálha /84/ -pápér /132/ - a sertés gerincének a szalonnával együtt kivágott része.paticsház /109/ - úszó, a horgászfelszerelés tartozéka.potyka /86/ - pernye, szalmának a hamuja.pitvar /117/ - vesszőfalú, sárral tapasztott ház.pulya /20/ - ponty.ráncoska /29/ - a lakás középső, bejárati helysége. gyerek.sifony /117/ - testre simuló blúz, női ruhadarab.sikerkedik /80/ - S, Szsiska /123/ - szekrény sivalkodiksüntörködő /143/ - a csiktök tetejéből készített eszköz. a játékban olyan terület, ahol az ellenfélnek nincs hatalma.suhadér /19/ - Játékműszó. fiatal, suhanc.sut /122/ - a búboskemence és a fal közötti pihenőhely. sötétedéssűrvedés /153/ - vesszőből font, sárral tapasztott kémény, mely a pitvar felét kitöltötte. Az eget lehetett látni alóla.Szabadkémény /110/ - gykényből készült edény. Kenyérsütéskor használták. egy kenyérnekvaló tészta kiszakítása a dagasztóteknőből.szakajtó /117/ - ruhát, fonalat luggal fehérít.szakitás /131/ - a tornác külső része.szapul /96/ - kenyérsütéskor a kemencéből a parázs kihúzására szolgál.szerha /157/ -szévanó /131/ -

tapogató /87/ - T, Tytaskó /93/ - vesszőből font halászszerszám.tekerget /98/ - tarisznyatörek /112/ - fonalat gombolyíttilló /95/ - polyva kendermunka eszköze. Az apró csepűt ezzel verik ki atincsfa /98/ - szöszből. kendermunka egyik eszközének, a vetőnek tartozéka. A megvetésekor ezzel indítják a fonalat.vagdalló /135/ - V, Z, Zsvágó /95/ - a hus összevágására használatos háztartási eszköz. a kendernek a fás rész, a csepű összetörésére használatosvakaró /132/ - eszköz. kenyérsütéskor a tésztából megmaradt, adagasztóteknőhöz ragadt maradékból sütött ennivaló.varsa /84/ - halászszerszám.vártás /111/ - éjjeliőr.vasláb /110/ - háromlábu vasból készült állvány. amelyre a fazekat tették szabadtűznél való főzéskor.vegyezés /140/ - csoportos játéknál a két vezető általtörténő játékoskiválasztás.veréznek /100/ - az a fonál, melyet a szövőszékről vágnak le a szövés befejezése után.vetéllő /99/ - a szövőszék tartozéka.

vetőköz /98/ - olyan hosszúságú fonál, melyet vetéskor a vető egyik fájától a másikig vezetnek.vinyikó /156/ - metszéskor a szőlőtőkéről a levágott vessző neve.visszája /86/ - halászhorgon és szigonyon lévő vágás, amely visszafelé hajlik.vőfény /32/ - lakodalomban viselt tisztség nevet.zurbol /123/ - vajat készít a tejfölből.zurbolló /118/ - fából készült két részbőé álló eszköz. Ebbe öntötték a tejfölt, majd belehelyeztek egy botra szerelt köralakúzsojtár /130/ - körül lyukas fát, majd ráhelyezték a tetejét. Ezután a bottal a lyukas fát erőteljes mozdulatokkal fel-le huzgálták, így készítették a tejfölből a vajat. fejéshez használatos füles edény. Zománcozott. Az üzletben vásárolták.

DAS VOLKSLEBEN IN KARCSA Unser Zirkel für Lendeskunde \"Erdélyi János\" der in der Grundschule in Karcsetätig ist, tritt mit dieser Publikation zum ersten Male vor die öffentlichkeit. Wir nächten dalli t unseren lieben Lesern eine kleine Auswahl aus unserersiebenjährigen Sammelarteit überreichen und wir bitten unsere Leser derum, beimDurchlesen dieses Büchleins immer vor Auge behalten zu wollen, dass die Verfesser derAufsätze keine wissenschaftlich gebildeten und keine perfekten Fachleute sind. Sie sindnur Schulkinder von zwölf oder vierzehn Jahren, die die Absicht haben mit ihren Studienparalell das Léber ihrer Vorfahren, die Geschichte und die Traditionen ihres Cehurtsortesgründlicher kennenzulehrnen. Unser Heimatsdorf \"Karcsa\" ist eine der ältesten Ansiedlungen im „ Bodrogköz”-Gebiet. Es war schon zur Zeit der Landeseroberung bewohnt, was duch durch die im XI—ten Jahrhundert gebaute Kirche bewiesen ist. Die Siedlung leg so abggeschlossen, dassman hier auch in den spëteren Jahrhunderten ruhig und ungestört leben konnte und manhatte weder vor den tatarischen noch vor den türkischen Horden was zu befürchten.Dieses Gebiet war bis zu den XIX—ten Jahrhundert sozusagen „unzugänglich\". In der Mitte des vergangenen Jahrhunderts waren hier der Karcsa -Fluss und dasim Karcsa münde Flüsschen „Tice” bedeutend.Rohrdickicht und Sumpf umgaben des Dorf in den ältenen Zeiten. Deshalb blieb es hiernur wenig Raum für den Ackerbau übrig. Die Hauptquellen der Subsistenz waren alsodie Fischerei,,die Sammlerei und die Tierzucht. Zwar legte man den Sumpfam Endedes XIX—ten Jahrhunderts trocken, doch blieb die Bevölerung des Dorfes arm, da dernun schon fruchtbringende Boden in den Besitz des Grundherrn überging. DieserUmstand wurde Ursprung verschiedener Volksbeweaungen. Die grösste Kundgebungbrach im Dorfe im Jahre 1898 aus, als man den Weg der offenen Organisation betrat. Erst nach 1945 kam aber die Zeit der richtigen Entwicklung des Dorfes an. Allebisherige Rückständigkeit wurde bald überwunden. Das Dorf entwickelte sich schnell.Man hat in der Dauer von 26 Jahren mehr erzielt und mehr geschaffen als in denJahrhunderten davor. Es ist vielleicht der Abgeschlossenheit des Dorfes zu verdenken, dess hier dieTraditionen Jahrhunderte hindurch aufgehoben und treu gepflegt werden konnten. DasSammeln dieser alten Überlieferungen wurde aber heutigentags eine dringende Aufgebe,da die Sitten und Volksbräuche von Tag auf Tag matter werden. Das Ziel unseres Zirkels wer also das Aufsuchen und Aufzeichnen dieser Sitten. Imdiesem Buch veröffentlichen wir eine Auswahl des bisher gesammelten Stoffes. Unter

dem Motto: \"Von der Wiege bis zum Grab” beschreiben die jungen Verfesser dreiVolksbräuche, die auch heute noch lében. Die Sitten des Brautfestes werden durch IrénNovák, die der Taufe durch Éva Ajtai und Erzsébet Petruska und die bei der Bestatungüblichen Gebräuche durch Klára Horváth und Mária Nagy dargelegt. György Nagy beschreibt in seiner Arbeit \"Fischerleben auf dem Karcsa-Fluss dasLeben der Fischer der älteren Zeiten und ihre Geräte. Zsuzsanna Dakos und ErzsébetSzabadka uns bekannt, „Wie aus dem Hanf Leinwand wird”. In dem Aufsatz von Zsuzsanna Dakos lesen wir von der alten Baumethode im Dorfe. .Etelka Dakos und Margit Tóth erzählen uns von Einrichtung der Bauerhäuser. Wie es in der Küche zugeht, wie Brot gebacken und Schwein geschlachtet wird,berichtet uns Éva Nagy. Ferenc Nagy aber schildert die lustigen Spiele der Dorfjungen imFreiem; diese sind wie die farbenfrohen bunten Blumen der Fröhlichkeit zu einen Straussgebunden. Als der Dichter Mihály Tompa Student zu Sárospatak war, kam auch er einmal inunserem Dorfe herum. Das Andenken dieses Besuches ist in einem seiner Gedichteerhalten. Im Gedicht handelt es sich um eine Sage aus Karcsa. Das Manuskript des Gadichtes wurde unter den hiesigen kischlisvóchen Schriften aufgefunden. Der TiteldesAufsatzes, der diese Thema behandelt, ist: „Eine Sage und ein Gedcht.” Die Verfassrdessen sind Zsuzsa Dusás und Éva Iszlay. Es gibt auch Gebräuche, die nur gelegentlich, an bestimmten Tagen ausgeübtwerden. Diese wurden von Irén Dakos und Éva Nagy Pál bearbeitet. Die Märchen und Sgaen aus Karcsa sind in der Fachliteratur ziemlich bekannt. Esgibt aber immer noch welche, die bisher noch nicht veröffentlich wurden. Katalin Bajuszunde Klára Kuderna erzählen uns einige derer. Ilona Balla und Irén Riczu veröffentlichen die Texte einiger Volksballaden.

Ans Ended es Bandes fügten wir ein Wörterverzeichnis hinzu. Hier zählen wirjene Dialektwörter samt Erklärungen auf, die im Text vorkommen, aber heute kaum odergar nicht mehr gebrauchlig sing. Die Nummern bei Wörtern weisen auf die Seitenzahldes Vorkommens hin. Bei der Arbeit im Zirkel für Landeskunde setzen wi uns zum einzigen Ziele unserVolk, Unser Dorf, die Eonwohner unseres Gebietes und die hiesingen Traditionenkennenzulernen. Diesem Ziele wollte wir zustreben und wenn es uns auch nur teils gelang, istunsere Arbeit doch nicht ohne Nutzengewesen. Wir hoffen und glauben, dass dieSchätzung und Achtung der wertvollen Volkssitten für jene, die sieben Jahre hindurch imZirkel tatig waren, keine leere Mode sein wird. Sie werden wohl immer und überall diefeinen Spuren der Volksbrauche entdecken können und diese Volksbräuche sind für dieVergangenheit eines Kollektivs immer ausschlaggebend. Unsere Zirkelmitglieder wissen, dass man nur auf grund der fortschrittlichenTraditionen der Vergangenheit die Gegenwart bauen und die Zukunft gestalten kann. ImBesitz dieser Kenntnisse werden unsere Mitarbeiten unser fleissiges Streben undunsereErfolge richtiger achten. Karcsa, März 1971. Géza Nagy.

TARTALOMElőszó………………………………………………………………………………………3NAGY GÉZA:Karcsa rövid áttekintése……………………………………………………………………9BÖLCSŐTŐL A KOPORSÓIG NOVÁK IRÉN: Lakodalmi szokások………………………………………………………………18 AJTAI ÉVA – PETRUSKA ERZSÉBET: Keresztelés………………………………………………………………………...72 HORVÁTH KLÁRA – NAGY MÁRIA: Temetés……………………………………………………………………………76NAGY GYÖRGY:Halászat a Karcsán………………………………………………………………………..83DAKOS ZSUZSANNA – SZABADKA ERZSÉBETAmíg a kenderből vászon lesz……………………………………………………………93DAKOS ZSUZSANNA:Falusi építkezés………………………………………………………………………….109DAKOS ETELKA – TÓTH MARGIT:Házberendezés régen…………………………………………………………………….116NAGY ÉVA:A falusi konyha………………………………………………………………………….122NAGY ÉVA:Kenyérsütés és disznóvágás…………………………………………………………….130NAGY FERENC:Falusi fiúk szabadtéri játékai……………………………………………………………..139DUDÁS ZSUZSANNA – ISZLAY ÉVA:Egy monda és egy vers………………………………………………………………….145DAKOS IRÉN – NAGY PÁL ÉVA:Jeles napok………………………………………………………………………………149

BAJUS KATALIN – KUDERNA KLÁRA:Mondák, történetek…………………………………………………………………..159BALLA ILONA – RICZU IRÉN:Balladák………………………………………………………………………………183SZÓJEGYZÉK……………………………………………………………………….186Német nyelvű ismertető………………………………………………………………196Tartalomjegyzék………………………………………………………………………201