S._K._Tremayne-Fagyos_ikrek

egy pocsolyába lépett, annyira hirtelen, hogy szinte szúrta a jeges víz. Nagy nehezen kihúzta teljesen átázott bakancsát a vízből. Már jönnea dagály? Nem, az nem lehet. De vajon mióta lehet itt kint? Elhagyta azidőérzéke, fáradt volt, még kicsit kótyagos is, a széltől pedig szintemegsüketült. Annyira sűrű volt a köd és az eső, hogy alig látszotta világítótorony fénye. De talán most mégis, mégis látja, mintha a víz alatt lenne, úgy néz ki, mintvalami rossz hírt közlő röntgenfelvétel. A köd egy pillanatra szétvált. Ott van! Egészen biztosan látta a világítótornyot, és már nem is volt annyiramessze. Már majdnem Salmadairban van. Ha odaért az úthoz, onnan márkönnyebb lesz. Ám akkor megint látott egy elmosódó alakot, amint a nagy szürkeségbenmozog, de valahogy furcsán, neki-nekiiramodva. Először balra, aztán jobbra.Gyorsan, nem úgy, mint egy gyerek. Inkább, mint egy kutya. Beany az? Aztánmár nem látta többé a mozgolódást. Angus nagy nehezen felkapaszkodott a sziklára, ahol még sűrűbb volt a köd. Bármi volt is az, már elment. Most azonban már igazán közel volta világítótorony, annak a fénye mutatta az utat. Itt már nem sár volt a lábaalatt, hanem kő és kavics. A szél még mindig erősen fújt, és még mindigszakadt az eső, de kilenc másodpercenként már jól látta az utat a felvillanófénynél. Felfelé, mindig csak felfelé. Na, megvan. Itt van a szigeten. A házban égnek a fények. A hálóban? Aző és Sarah hálószobájában? Angus görnyedve folytatta útját az ösvényen. A konyhaajtó nyitva volt,hisztérikusan csapkodott a heves széllökésekben. Miért hagyta Sarah nyitva az ajtót ebben a viharban? Angus átlépte a küszöböt, bent volt a konyhában. A padló nedves volt,mindenütt állt a víz. A lámpa fényénél azt is meglátta, miért, előtűnt az ebédlőmennyezetén a hatalmas lyuk és a belőle kiálló gerenda. – Kirstie! – üvöltötte a kint tomboló vihart túlharsogva. – Kirstie! Sarah! Lydia! Én vagyok az!

Semmi válasz. Mi van a hálószobával? Ott látta a fényt. Végigfutott azebédlőn, berúgta a hálószoba ajtaját, és mindent végignézett, ágytól a székig,faltól a másik falig, oda, ahol a skót vezér kezet emel a feszületre. A szoba üres volt. Égett a villany, és látszott, hogy az ágyban aludtak, deakárki volt is, nemrégen mehetett el. Az egész ház üres volt. Elveszítette őket. Mindketten odaveszhetneka lapályon. És akkor meghallotta a hangot. A ház túlsó végéből jött. – Itt vagyok. Én még itt vagyok!

Hat hónappal később

28. fejezetMa van a nyár első igazán szép napja. A tavasz nagyon csapadékos volt,végtelen hosszú esős, szürke napok sora. Most azonban szikrázóan süt a nap,Knoydart csúcsai csak úgy ragyognak a szoros felett. Sgurr an Fhuarain, Sgurr Mor, Fraoch Bheinn. Ahogy Torran felé közeledünk, felnézek a világítótoronyra, Molly említette,hogy nemrég kijavították a korlátját, és más munkálatok nyomait isfelfedezem, nagy kupacokban áll a tégla meg a deszkák, a parton talicskáksorakoznak. Hétvége van, azért nincsenek itt a munkásaink. Az új csónak lágyan felfut a partra. Nyújtom a kezemet, de Kirstie így szól:– Nem, egyedül is ki tudok szállni. Kiugrik a fövenyre, együtt megyünk végig a hangával szegélyezett úton, ésbelökjük a konyhaajtót. Megcsap valami fuvallat, mintha a ház sóhajtott volna. Mintha rám vártvolna, és addig visszatartotta a lélegzetét. De csalóka az érzés, a fuvallatot a tetőn levő lyuk okozza, huzat van. A helymég átjárhatóbb, mint valaha, a természet mintha el akarná foglalni. – Hideg van itt bent – mondja Kirstie. Igaza van. Kint süt a nap, de a ház nem akar felmelegedni. Együtt lépünk be az ebédlőbe. Az építkezés mindeddig inkább a házkülsejét érintette, bent majdnem ugyanolyan, mint akkor éjszaka volt. Azebédlő teljes csőd, még mindig kiáll a mennyezetet átszakító gerenda, mintvalami csont egy súlyos törésnél. Kirstie körülnéz. – Nézd, mekkora felfordulás! Én most vagyok itt harmadszor vagy negyedszer a vihar óta, akkor semszívesen. A múlt sebeit megpróbálom begyógyítani, ám ha itt vagyoka szigeten, újra feltépődnek. Most nagyon rosszul érzem magam a házban.Tudom, egy óránál tovább nem bírom itt ki. Annak az éjszakának az emléke és az utolsó utam abban a gonosz szélbensoha nem halványul el.

– Mire várunk? Kirstie türelmetlenül húzkodja a kezemet, én mosolygok, hogy leplezzema szorongásomat. – Semmire, szívem, semmire. Menj, nézd meg, maradt-e itt valami játék.Úgy néz ki, ez az utolsó alkalom, hogy itt vagyunk – mondom neki. Kirstie elszalad, én meg belököm a nappali ajtaját. Megpróbálom távoltartani a gyászt, a bánatot, megpróbálok felelős szülő lenni. Egyedülállószülő. Ez most a legfontosabb dolgom. A ház renoválása után eladjuk a szigetet. Josh és Molly pénzzé tették a telküket, és Torranba fektették, ebből újítjukfel a házat. A felét lebontjuk, a sors fintora, hogy viharkár miatt nem kellbetartanunk a műemlékvédelmi előírásokat. Jövőre kész leszünka munkálatokkal. Azt reméljük, hogy minimum kétmillióért sikerül eladnunk,a hasznot pedig megfelezzük. Kirstie-vel így aztán anyagi biztonságban élhetünk, nem kell már aggódnunka pénz miatt. A pénz miatt nem. A ház suttog, ahogy a szél befúj a tetőn. Gyorsan belépek a hálóba, ahola nagyágy áll. Belenézek a tükörbe. Azért van még mindig itt, mert nem kellnekem. Túl sok zavaró emlék kötődik hozzá azokból a tragikus hetekből. Ó, mennyi hamis tükörképet láttunk abban a Torran szigetén töltötthónapban! A gyerekmolesztálás, a gyilkosság, mind-mind hazugság volt, amitoda-vissza tükröztünk, az is lehet, hogy az áttetszőség tévesztett meg minket,az egyik gyereket láttuk a másikon keresztül, de kicsit eltorzítva, mintha jégmögött látná az ember. Szegény Lydia leesett. Azért esett le, mert lemászott a legfelső emeletierkélyről, mert látni akarta az anyját. Kirstie önmagát mentette, amikorlelökte, de ez nem gyilkosság volt. Elnyomom a bűntudat rám törő hullámait. A hálószoba itt még hidegebb, mint az ebédlő. A skót vezér rám emelia kezét, menj innen, menj. Szívesen engedelmeskedem neki. Amikor kilépeka folyosóra, Kirstie jön futva. Sárga legging van rajta és kék farmering,a kedvenc ruhái. – Összeszedted a játékokat, amiket akartál?

– Csak egy maradt. Az ágy alatt. – És mi az? – Desmond, a sárkány. A kis sárkány. – De nem biztos, hogy kell nekem. Kiveszi a sárkányt a hátizsákjából, én zsebre vágom, bár legszívesebbeneldobnám, mintha mérgező lenne. Különben is, Kirstie talán már kinőtt az efféle játékokból, nyolcéves. Aligpár év van hátra a gyerekkorából, én pedig szeretném a legtöbbet kihozniezekből az évekből. Egy biztonságos, szép házban lakunk, Ornsayben, Kirstieremek iskolába jár Broadfordban. Húsz perc kocsival minden reggel, de nembánom. Képtelenség lett volna, hogy visszamenjen a Kylerdale-be. Különös, de most már vannak barátai a faluban, még olyanok is, akikismerték a régi iskolában. Népszerű a lányom, mert van egy története. Kirstiemindig is barátkozóbb, élénkebb volt, mint Lydia. – Találtam valamit Beanynek is. – Igazán? Micsodát? Benéz a hátizsákjába, és elővesz belőle egy gumicsontot, Beany régijátékát. – Köszi – mondom –, Beany biztos nagyon fog neki örülni. A kutya a kocsmában vár ránk, Gordon és a helyiek kényeztetik. Beanycsodával határos módon élte túl a vihart. Másnap megjelent a Selkie-ben,felkapaszkodott a mólóra sárosan, összefagyva, reszketve, mintha a sajátkísértete lett volna. Mély nyomot hagytak benne a történtek, a szigetre nemhajlandó átjönni. Nyüszít, ha a csónakhoz csak közelítek is vele, vagy hasétálni akarom vinni a lapályra. A játékát a dzsekim zsebébe tettem. Kilépünk Kirstie-vel a házból,becsukjuk a nedves konyhaajtót. Eszembe ötlik, hogy nemsokára majd örökrebecsukom ezt az ajtót, majd, ha eladtuk a szigetet. Örülök neki. Torrant mindig is tisztelni fogom, csodálattal nézem majd a Selkiekerthelyiségéből mesés szépségét. De jó, hogy csak távolról kell szemlélnem.Torran legyőzött minket a szelekkel és viharokkal, az Ardvasar felől

a szoroson végigharsogó mennydörgésével. Szorosan fogom Kirstie kezét, ahogy lépkedünk lefelé a világítótoronymelletti partra. Mintha félnék, hogy a sziget fogva tartja. – Jól van, akkor, kicsi Kirstie, menjünk haza! – Ne hívjál kicsi Kirstie-nek, csak Kirstie-nek! Elkötöm a csónakot, bemászunk. Néhány rántással beindítom a motort. Kirstie hátul ül, és kedvenc dalát dúdolja, azt hiszem, valami popszám.Alig leplezett megkönnyebbüléssel sóhajtok, ahogy kormányzom a csónakot ela szigettől. Csönd van, csak egy szürke fóka ugrik egy nagyot nem messzetőlünk. A lányom nézi, majd elmosolyodik. Ez határozottan Kirstie mosolya, élénk,pajkos, élettel teli. Egyre jobban van, a terápia segített a gyógyulásban. Márnem gondolja, hogy ő az oka annak, hogy Lydia leesett, erről sikerültmeggyőzni. Ám még mindig ott van az én ostoba hibám, az, hogy összemostama kettejük személyiségét. Hibáztam. Egy nap talán majd én is megbocsátokmagamnak. A fóka eltűnt, Kirstie elfordul, arcán mintha felhők suhannának át. – Mi van, édesem? Torrant nézi a hátam mögött, majd lassan megszólal: – Ugye, Lydiavisszajött? – Igen, de csak egy kis időre. – De most már elment, és ugye, most már én újra Kirstie vagyok? – Igen – felelem neki. – Az vagy. Mindig is az voltál. Nem szól semmit, csak a csónakmotor berregését hallani. – Hiányzik anya, és Lydia is – szólal meg egy idő után. – Tudom. Nekem is. És ez igaz. Minden nap érzem a hiányukat. De itt vagyunk mi kettenegymásnak. Még mindig vannak kis titkaink, melyekre talán sose derül fény. Kirstie titkaa vihar éjszakája, soha nem mondta el pontosan, mi is történt akkor, mi hangzottel a házban azon az utolsó éjszakán. Én már régen nem kérdem, nem akaromfelzaklatni. Miért néznénk vissza? Minek háborgatni a múltat? És én sem mondtam el Kirstie-nek a teljes igazságot az anyjáról.

Amikor megtaláltam Kirstie-t a házban kuporogva, látszott, fogalma sincs,hol az anyja. Átkutattam hát a házat, valami nyomot kerestem. Végül, amikor megvirradt, Josh és Gordon átjöttek Gordon csónakján, éskimentettek minket Torranról, elvittek Josh meleg és biztonságos házába. Még el sem kezdték hivatalosan keresni, már híreket kaptunk Sarah-ról. Egy halász látta a holttestét, Camuscross partjainál lebegett a vízen.A rendőrség azonnal megszállta Torrant. Hagytam, hadd végezzék a dolgukat,meg akartam óvni magunkat az újságíróktól és a nyomozóktól. ElrejtőztünkJosh házában, és néztük a didergő berkenyebokrokat. A rendőrség egy héten belül arra jutott, hogy Sarah elhagyta a házat, nemtudni miért, talán segítségért indult, de a sötétben elesett a sárban ésmegfulladt. Nem kellett hozzá sok. Baleset volt. De valóban az volt? A mai napig a fülemben cseng, amit Freedlandéknélhalottam a partin: A szeretet az öngyilkosság egyik formája. Lehet, hogySarah a halott lánya után akart menni. Vagy bűntudat gyötörte attól, amita legalsó fiók mélye rejtett. A hálószoba padlóján találtam meg az orvoslevelét, akkor éjjel, amikor Kirstie-t is megtaláltam. A leveletmegsemmisítettem. Örökké kínozni fognak azonban a kérdések: vajon valóban képes voltotthagyni a lányát a házban? Vajon két alakot láttam akkor a ködben, ahogymentem Torran felé? Ezekre a kérdésekre soha nem kapok már választ. Bár találtak nyomokat, deerről, míg élek, nem beszélek Kirstie-vel. Amikor meglelték Sarah holttestét a vízben, Lydia pink anorákját fogtaa kezében. A törvényszéki orvos szakértők Sarah ujjai közt vékony, szőke hajszálakattaláltak, mintha valakibe kapaszkodott volna azokban az utolsó percekben,vagy mintha megpróbálta volna megmenteni a gyerekét a vízbefúlástól. Kirstie most dél felé, Mallaig irányába néz, én háttal állok Torranszigetének. Június eleje van, szép, nyugodt nap. A csöndes kis tavacskák visszatükrözikaz eget, a szépséges hegyek felől azonban hideg szél fúj. Sgurr an Fhuarain, Sgurr Mor, Fraoch Bheinn.

A GABO Kiadó e-könyveirőlA könyv lehet fűzött, ragasztott, kemény borítós, vagy puha fedelű. Alegfontosabb mégis az, ami benne található. Az e-könyv új köntösbe öltöztetiaz olvasmányokat, hogy azok se maradjanak le az olvasás élményéről, akiklapozgatás helyett klikkelve keresik a legfrissebb tartalmakat. Fontosnak tartjuk, hogy bárhol, bármilyen készüléken olvashassakönyveinket, ezért a kemény másolásvédelem helyett a felhasználást nemakadályozó vízjelezést választottuk. Példányát szabadon átmásolhatjaszámítógépére, e-könyv olvasójára vagy telefonjára. A Dibook rendszerében(www.dibook.hu) vásárolt könyveinkből mindig a legfrissebb verziószámú,javított másolatot érheti el. Kiadónk arra törekszik, hogy olyan könyveket adjon az olvasók kezébe,amelyek kifogástalanok, ám hibák sajnos mindig előfordulhatnak. Kérjük, habármilyen szerkesztési hiányosságot vagy tévedést észlel e-könyveinkben, aztjelezze az [email protected] e-mail címen. További könyvek és érdekességek a kiadó oldalán: www.gabo.hu E-könyveinket itt érheti el: www.dibook.hu Kövessen minket Facebookon is: www.facebook.com/GABOKIADO

Ha tetszett a könyv, olvassa el ezt is:M. J. ArlidgeEcc, pecc A teljes e-könyv megvásárolható a www.dibook.hu oldalon 1 Sam alszik. Most megölhetném. Nem fordítja felém az arcát – így nem lenneolyan nehéz. Megmoccanna, ha lépnék egyet? Megpróbálna-e leállítani? Vagyörülne, hogy véget ér ez a rémálom? Nem gondolkozhatom így. Észben kell tartanom, hogy mi a valóságos, mia jó. De amikor fogoly vagy, végtelennek érzed a napokat, és a remény halmeg legelőször. Boldog emlékek után kutatok az agyamban, hogy távol tartsam a sötétgondolatokat, de egyre nehezebb rájuk találnom. Még csak tíz (vagy már tizenegy?) napja vagyunk itt, a normális élet mégistávoli emléknek tűnik. Stoppoltunk egy londoni koncert után. Zuhogott az eső,és sorra húztak el mellettünk a kocsik, még csak nem is lassítottak. Bőrigáztunk, és már vissza akartunk fordulni, amikor végre megállt egy furgon.Meleg és száraz volt odabent. Kávéval kínáltak egy termoszból. Már azillatától felvidultunk. Ennél már csak az íze volt jobb. Nem tudtuk, hogyutoljára ízleljük meg a szabadságot. Amikor magamhoz tértem, lüktetett a fejem. A számon megszáradt vér. Márnem a meleg furgonban voltam. Hanem egy hideg, sötét helyen. Álmodom?Zaj ijesztett meg a hátam mögött. Sam volt az, aki éppen feltápászkodott. Kiraboltak minket. Kiraboltak, és kidobtak valahol. Előrearaszolvatapogatom a falakat, amelyek körülzárnak bennünket.

Hideg, kemény csempék. Beleütközöm Sambe, és egy kurta pillanatraátölelem, beszívom az illatát, amelyet úgy szeretek. Aztán elmúlik a pillanat,és tudatosul bennünk a helyzet rettenete. Egy használaton kívüli műugrómedencében vagyunk. Pusztulófélben lévő,gondozatlan, se pallók, se táblák, se lépcsők. Semmi, ami a megmentőnklehetne. Csak a mély, sima falú tartály maradt, ahonnét lehetetlen kimászni. Hallgatja az a gonosz dög az üvöltésünket? Valószínűleg. Mert amikor végül elnémultunk, megtörténik. Egy mobiltelefon csöngéséthallottuk, és egy rövid, diadalmas pillanatig azt hittük, hogy jött valakia megmentésünkre. De akkor megláttuk a telefon kijelzőjének fényét a közelünkben, a medencefenekén. Sam nem mozdult, hát én rohantam oda. Miért mindig én? Miértmindig nekem kell? – Helló, Amy. A hang eltorzított, nem emberi. Könyörögni akartam, elmagyarázni, hogyszörnyű hibát követtek el, de az, hogy tudják a nevemet, megfosztott mindenérvtől. Nem mondtam semmit, így a hang folytatta, szenvtelenül éskérlelhetetlenül: – Életben akarsz maradni? – Ki maga? Mit tett velünk… – Életben akarsz maradni? Egy percig nem tudok válaszolni. Nem forog a nyelvem. – Igen. – A telefon mellett, a padlón találsz egy pisztolyt. Egy golyó van benne.Samnek vagy neked. Ez a szabadságod ára. Meg kell ölnöd, ha élni akarsz.Akarsz élni, Amy? Nem tudok beszélni. Hánynom kell. – Igen vagy nem? És elnémul a telefon. Ekkor kérdi meg Sam: – Mit mondtak? Sam alszik mellettem. Most megtehetném.

2 A nő felkiáltott fájdalmában. Aztán csend lett. Élénk színű csíkok jelentek meg a hátán. Jake felemelte az ostort, és egysuhintással újra lecsapott. A nő összerándult a kíntól, felkiáltott, majd aztmondta: – Még. Ritkán mondott bármi mást. Nem volt az a beszédes típus. Nem úgy, mintJake egyes ügyfelei. A szex nélküli kapcsolatban élő adminisztrátorokból,könyvelőkből és hivatalnokokból ömlött a szó: kétségbeesetten akartaktetszeni a férfinak, aki pénzért ütötte őket. Ez a nő más volt – csukott könyv.Soha nem említette, hogyan talált rá Jake-re. Vagy hogy miért jött el hozzá.Kurtán és világosan kiadta az utasításokat – hogy mire van szüksége –, aztánfelszólította, hogy kezdjen hozzá. Mindig a csuklója lekötözésével indítottak. Két szegecses bőrszíj feszesrehúzva, amivel a falhoz pányvázta a karját. A padlóhoz rögzített vasbokabilincsek a lábára. A ruhái szépen összehajtva az odakészített széken, őmeg itt állt, megbilincselve, alsóneműben, és várta a büntetést. Nem volt szerepjáték. Nincs „Kérlek, apuka, ne bánts” vagy „Rossz,nagyon rossz kislány voltam”. Ez a nő csak annyit akart, hogy üssék. Bizonyostekintetben ez könnyebbség volt Jake-nek. Minden munka rutinná válik egyidő után, és néha jólesett, hogy nem kell kiszolgálnia szomorú, leendőáldozatok vágyait. Ugyanakkor frusztráló is volt, hogy ez a nő nem hajlandó megfelelőkapcsolatot kialakítani vele. Bármely S&M történés legalapvetőbb elemea bizalom. Az alávetettnek tudnia kell, hogy biztos kézben van, hogya domináns fél ismeri a személyiségét, a szükségleteit, és kielégítő élménybenfog részesülni a mindkét fél számára elfogadható keretek között. Ha ezhiányzik, akkor gyorsan támadássá vagy erőszakká válik az aktus, az ilyesmipedig határozottan idegen volt Jake-től. Felcsipegette a morzsákat – mert közben elhangzott egy-egy furcsa kérdés,

egy-egy furcsa megjegyzés. Az idők során így tudott meg elemi dolgokat: a nőeredetileg nem southamptoni, nincs családja, hamarosan negyvenéves lesz, denem bánja. Azt is megtudta az együttléteikből, hogy a fájdalmat keresi. A szexnem játszik szerepet benne. Nem akarta, hogy ingereljék vagy izgassák. Aztakarta, hogy büntessék. A verés soha nem ment túl messzire, de kemény voltés lankadatlan. Olyan teste volt, ami bírta – magas, izmos, erős –, és a régisebhelyek arról tanúskodtak, hogy nem újdonság számára az S&M. A sok tapogatózás, a gondosan fogalmazott kérdések után Jake csakegyvalamiben lehetett biztos. Egyszer, öltözködés közben kicsúszott a blézerezsebéből a fényképes igazolványa. A nő azonnal felkapta a padlóról, így azthihette, hogy Jake nem látta meg. Pedig igen. Úgy gondolta, hogy tud egyet smást az emberekről, de ez meglepetésként érte. Ha nem látta volna azigazolványát, soha ki nem találja, hogy a nő rendőr. Ha érdekli a folytatás, vásárolja meg a teljes e-könyvet a www.dibook.hu oldalon. Kiadónk összes könyve a www.gabo.hu oldalon nézhető meg.